Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 23, 2015 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Elnevetem magam, és az említett testrész fölé, a hasába csapok.
-Miért ne lenne agyad? Minden férfinak két agya van, csak van, amelyik azt használja, ami nem a józan észre alapuló gondolkodást segíti. Ha így lenne, nem lennél itt, bár így sem igazán értem, mi a fenéért nem ismered be, hogy lehetetlen vőszemély vagyok. Minden esetre örülök, hogy mind a két agyadat meg tudtam győzni.-reagálok szavaira, hangom dallamosan cseng, bár jól hallatszik, hogy a fáradtság is épp annyira él bennem, mint az iménti jókedv, csupán előbbi kezd előtérbe kerülni a másikkal szemben.
Megforgatom szemeim, ahogy megint hátsómra terelődik a szó, és ahogy hozzám simul ismét elmosolyodom, mert magába kerít a lehető legőszintébb érzés, hogy biztonságban vagyok, s nincs mitől tartanom. Ehhez foghatót régen éreztem, és ujjaim övéi közé bújtatom, mikor átkarol, s forró bőrét mellkasomhoz húzom.
-A formás fenekem harapdálásához így is azt mondhatom, hogy jogod van. De tetszik az ötlet, de önzőség lenne rabszolgaként tartani. Így is tökéletesen megfelelsz.-biztosítom végül, hogy eszem ágában sincs elengedni, de megkötözni sem, és ahogy mondta, kezdem úgy érezni minden porcikámban, hogy foglyul ejtett, préda lettem és nem tudok már sokáig menekülni.
Lehunyt szemmel hallgatom, amit mond, s mikor elhalkul hangja, s hallom, hogy egyenletesen veszi a levegőt, kinyitom szemem, kibámulok a függönnyel takart ablakon, amin az utcáról beszűrődő fények csak apró fénypontoknak tűnnek.
-Ez egy közös félelem. Te tőlem félsz, én tőled. Egymást emésztjük fel szép lassan...-suttogom, szemeim elnehezednek, de szívverésem hevesebbé változik, mert még mindig nem tudom ezt az érzést feleslegesnek vagy élvezhetetlennek tartani. Aztán elalszom, karjaiba simulva, szorosan mellé bújva, mintha az lenne az igazi otthonom.
Meglepő nyugodtsággal, megkockáztatom alig mozgolódtam, úgy ébredek, ahogy elaludtam. Oldalamon fekve és ahogy az ablakra nézek ugyan az a kép fogad. A függöny, ami most a Nap betörni készülő sugaraitól óv meg, nem az éjszaka utcát járó kíváncsi szemektől. Hátamra fordulok, a takarót magam köré csavarom és a plafonra nézek. Rég nem éreztem magam ilyen kipihenten, de ennyire furcsa mód kétes érzelmek között vívódva sem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 19, 2015 4:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Hm... - reagálok csak ennyit, és összeráncolom a szemöldökömet. - Szóval, azt állítod, hogy az agyammal játszol? Nos, ez azért kedves. Ugyanis engedi azt feltételeznem, hogy szerinted van ilyen szervem. Nem sok ember mondta ezt még eddig rólam, és még kevesebb nő. Nagy részük szerint az én agyam itt van, és úgy hívják, hogy... - hallgatok el, és csak egy vigyorral jelzem - a derekam alá bökve - mire is gondolok éppen, aztán ahogy visszadől az ágyra, és nagyon szusszan, kissé bosszúsan, lassan bólogatok a szavaira.
- Az előbb vádoltál meg mazochizmussal. Ha most azt mondanám rendben, kötözz ki valami elhagyatott helyre, és tarts szexrabszolgaként, az isten nem mosná le rólam, hogy tényleg az vagyok. Mellesleg, nem díjaznám az ötletet. Egész eddigi életemben hozzászoktam ahhoz, hogy szabadon jövök- megyek. Az pedig már csak mellékes körülmény, hogy az első teliholdkor a mancsaim kibújnának a kötélből, és az első, amibe bosszú gyanánt a fogamat mélyeszteném, a te roppant ingerlően gömbölyű hátsód lenne - reagálok, mikor hátat fordít nekem, aztán odaaraszolok a közvetlen közelébe, és átkarolom.
- Maradjunk annyiban, hogy még nem dobtál ki, tehát jó parti vagyok, és még napok alatt sem mentem az idegeidre - dünnyögöm, és megcsókolom a nyakát, majd fejem visszaejtem a párnára. - Tudod kislány, kezdek félni tőle, hogy te leszel az, aki totálisan elcsavarja a fejemet. Hogy boszorkánysággal, vagy önmagaddal-e nem tudom, de igazából mindegy is. A végeredmény a lényeg - mormolom még alig hallhatóan, aztán lehunyom a szemem. Valami azt súgja, piszkosul hamar el fogok aludni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 17, 2015 7:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Kényelmesen végignyúlok az ágyon, takaróra nincs szükségem, hisz hozzám simulva bőven melegen tart, és ahogy vállamba fúrja arcát olyannak tűnik, mint egy gyerek, aki a világ semmilyen gondjával nem kell, hogy foglalkozzon. Nyugodt vagyok, a bőröm alatt mégis száguld az adrenalin vegyülve némi fáradtsággal, amitől kezdek kicsit többet pislogni, hogy ébren tudjam magam tartani.
-Tény, hogy feldobná a szobát, de nem. Nekem nagyobb szükségem van rád. Bár ki tudja, lehet, hogy most is az agyaddal játszom és akaratod ellenére tartalak itt.-vetem fel elmosolyodva, persze ennek esélye igen kicsi, s csekély lehetőségem lenne ilyesmire, hisz tudom jól, már kezdi elvenni ő is az eszem. Ettől egy kicsit megrémülök ugyan, de azt hiszem feleslegesen tartom magamban az érzést, hisz így is úszok, valósággal pezsgek benne.
Hallgatom szavait, fejem kicsit oldalra fordítom, hogy szemébe nézhessek, ajkaimon most is ott ül a mosoly, de süt rólam, hogy az álmosság lassan erőt vesz magamon, hisz kimerültem és ahogy látom ő is.
Visszacsókolok, majd ajkaimba harapva kissé felé fordulok.
-És még nem is láttál mindent.-hangom sejtelmesen cseng, szememben tűz lobban, de koránt sem olyannyira fürkészve nézek rá, ahogy akkor, amikor erőm teljesen a testemben pezseg, nem pedig elhagytam egy ismeretlen, idegen, de kellemes világban.
Aztán kérdése hallatán kipattannak szemeim, és hunyorogva nézek rá, megrázva fejem, és visszadőlök a hátamra.
-Lehet belőled bunda, lábtörlő, ha kedves vagyok, még akár takaró is. De ki is kötözhetlek életed végéig egy elhagyatott helyen. Vagy ezt nem kérdezed meg többet és maradhatsz az ágyban, mellettem. Azt hiszem ezzel válaszoltam a kérdésedre.-fordítok neki hátat, magamra rántva a takarót, ami valami nem túl meglepő módon a földön kötött ki nem olyan rég.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 16, 2015 5:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Még mindig úgy terülök el Leslie mellett, mint akit letepert valami ragály, és épp a végelgyengülés utolsó perceit éli a halál előtt. Csak akkor hunyorgok rá, fejem kissé kiemelve a vállából, mikor tesz egy megjegyzést.
- Mmmm - dünnyögöm. - Szóval céljaid vannak velem? - ásítok hatalmasat, mert tény és való, kellemesen elfáradtam. - Nem számít. Szeretem a meglepetéseket. A váratlanokat is. Remélem nem az lesz a végcélod, hogy farkasbundában legyek az ágyelőd - mormogom, aztán halkan felnevetek, mikor mazochistának titulál.
- Ugyan már, miért lennénk? - könyökölök fel féloldalamra fordulva. - Mindaddig, míg ez mindkettőnknek jó, bármit tehetünk. Nem vagyok én se szadista, se mazo. Nem szeretek nőket véresre korbácsolni, vagy épp ki tudja milyen fájdalmat okozni, és azt sem élvezem, ha velem teszik ezt. Ütöttek engem életemben épp eleget ahhoz, hogy ne vágyjak ilyen élményekre. Az ágyban meg főleg nem - teszem hozzá kissé lelombozva. - De kedvelem a szenvedélyt, és most ne állítsd azt, hogy te nem. Éreztem, hogy teljesen bepörgettelek. Ugyanúgy imádtad a dolgot, ahogy én - hajolok oda, és megcsókolom. - Na és mondd csak... még mindig úgy érzed, jó parti vagyok a számodra?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 15, 2015 2:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Könnyűnek érzem magam, mintha nem is a testemben lennék, hanem azon kívül lebegnék valami ismeretlen helyen, de ez az érzés hosszú percekig a markában tart még. Forró teste először enyémhez simulva pihen meg, aztán mellém gördül, én pedig félig nyitott szemekkel kezdem a plafont bámulva a darabjaim összeszedni. Kezdésnek a szívverésem, mielőtt szívrohamot kapnék, majd a légzésem, ami miatt a mellkasom szinte fájdalmas gyorsaságban lüktet, torkomban a dobogással.
Próbálok reagálni valamit, mikor legalább egy kezdetleges dünnyögésszerűre képes leszek, de őszintén, fogalmam sincs, hogy szavakkal hogy mondhatnám el az imént átélt élményt, amit ő nyújtott nekem. Erőtlenül elmosolyodom, mikor biztosít róla, hogy ő is határozottan azon a véleményen van, amin én, és ettől a testemen jóleső bizsergés siklik át.
Aztán ahogy felém fordul, próbálok én is megmozdulni, de végül lehunyt szemekkel mosolygok csupán, egészen addig, míg magához nem húz, és forró bőre ismét perzselni kezdi enyémet. Egyik kezemmel elindulok füle vonalától, végigsimítok borostás arcán, végül nyakán, ahol a lilás és halvány rózsaszínes, pirosas színben úszó folt van, amit én okoztam.
-Hmm...-mosolyodom el, ahogy nyakam bőrébe dünnyögi gondolatait, majd lehunyt szemmel válaszolok.-Vigyázz, mert ez a kislány, amit a fejébe vesz, el is éri, s nem tudhatod, mik a céljaim veled.-mondom rekedtes hangon, ahogy szép lassan visszaáll szívverésem a normálisra, és képes leszek a beszéd valamivel érthetőbb formájában megszólalni.-De a bárány is buta, hogy hagyja magát elejteni.-élek hasonlattal célozva arra, amit imént ő is mondott. Mosolyom kiszélesedik, kék szemeim fürkészve néznek rá, boldogságtól és még a mámor utolsó darabjaiban úszkálva.-Mind a ketten betegesen mazochisták vagyunk.-rázom meg fejem, mert ez így is volt valahol. Hisz kezdtük egymást fölemészteni, ami nem feltétlenül volt baj, de egyikünk sem tett igazán ellene, hogy ne így legyen.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 15, 2015 9:14 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
A gyönyör egyszerre kap a markába minket. Úgy érzem, mintha egy kéz kitépné a gerincemet, közben a legcsodálatosabb érzésekkel töltené meg a testem. Alig kapok levegőt, szinte már fulladozom, mikor Leslie testére hanyatlom, és fogalmam sincs, mennyi időre van szükségünk, hogy észhez térjünk, és képesek legyünk moccanni, beszélni, vagy uram bocsá', akár csak viszonylag normálisan lélegezni is.
Egy mozdulattal Leslie mellé huppanok az ágyban, szemem önnön verejtékem csípi, és fáradt mozdulattal emelem fel a kezem, hogy megtöröljem izzadt homlokomat.
- Igen... azt hiszem, nekem is... - nyögöm erőtlenül válasz gyanánt, és mellkasomra szorított kézzel igyekszem a szívemet visszaszorítani a helyére, mert mintha a bordáimon keresztül szeretne távozni ez a meglehetősen nemes szervem.
Mire összeszedem magam, és képes vagyok Leslie felé fordulni, már arra is van erőm, hogy egy apró vigyor csússzon a képemre. Elégedett, sőt, önelégedett vigyor. Tisztában vagyok vele, hogy ha az élet egyéb területein nem is vagyok egy főnyeremény, az ágyban tényleg utolérhetetlen vagyok.
- Gyere ide... - suttogom, és átölelem Lesliet, arcom a nyakába fúrva. - Tudod kislány, azt hiszem, nagyon kell vigyáznom magamra, mert ha így folytatódik, hát én nyakig beléd fogok esni - dünnyögöm, és kisimítom izzadt tincseit a homlokából.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 14, 2015 1:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Fogaim bőrét karcolják, talán fel is sértem, foglalkozni nem érek rá ilyen apróságokkal. Megfeszülnek izmaim körülötte, ahogy felnyög még inkább magába kebelez a visszafoghatatlan vágyakozás, hogy átadjam magam teljesen neki. Ahogy felnyög, szinte beleremegnek a falak is, ajkaim elszakadnak nyakától és széles, elégedett mosollyal nézek rá, mikor ismét mozgásba kezd. Meglep hevességével, hogy immár nem célja húzni, halasztani, követelőzve forr össze velem.
Szemei feketén izzanak, ahogy rám néz, homályosak, mire közelebb húzom magamhoz, homlokom homlokához nyomva, izzadt fürjei közé túrva, és ahogy rekedtes hangon suttog még jobban biztosít róla, hogy nem kell tovább visszafognom magam. Elengedem hát testem, és ahogy érzem, hogy megremeg, magával ránt engem is a menyekbe. Felnyögök, és szorosan tartva őt, ajkaiba harapok mohón, mikor a csúcsra érek. Izmaim végül habkönnyűvé válnak, teljesen elfeledtetik velem, hogy mi vagyok, adrenalin szintem megemelkedik, szapora lélegzettel és szívveréssel pihegek alatta. Lehunyom szemem míg a bizsergés abba nem marad, és kicsit eltátom szám, hogy enyhíteni tudjam a légszomjam.
-Ez...-lihegem szinte önkívületi állapotban, de nem jön ki több hang a torkomon, megfeledkezem magamról és nem is nagyon akarok visszatalálni, hisz testem még mindig forr  nemrég átélt érzésnek köszönhetően. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, a szavak jelenleg feleslegesnek tűnnek, hisz mind a ketten elvesztünk a pillanatban az imént, ahonnan nem olyan egyszerű visszatérni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 11, 2015 5:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Egy gyanakvó, ugyanakkor fürkésző, kíváncsi pillantást, ennyit kapok. Semmiféle megjegyzés nem érkezik az elmeállapotomra, sem arra, hogy mentális problémáim lennének. A jelek szerint az idegrendszere edzettebb, mint ahogy én hittem. Nyilván az egész eddigi élete tökéletes tréning volt számára, és ezért, ebben a pillanatban, végtelenül hálás vagyok az égnek.
Csakhamar meg is kapom, amit kérek. Szorosan összeszorítom az ajkaimat, és nem szisszenek fel, mert fogai nem olyan hegyesek, mint egy vámpíré - még akkor sem, ha vérfarkas morgással kíséri a tevékenységét - és az érzés némileg fájdalmasabb. Egész testemben megborzongok attól, amit éppen tesz velem, és akkora nyögés szakad ki belőlem, hogy félő, még a város másik végén is hallják. Szorosan lehunyom a szemem, elképzelem, ahogy mohón, kortyokban issza a véremet, és ettől még inkább felpezseg bennem a vér.
Újra mozogni kezdek, erős, kemény lökésekkel, de már nyitott szemmel mélyesztem tekintetem az övébe. Azt akarom, hogy lássa bennem, hogy egyszerűen megőrjít. Percről percre egyre jobban csavar az ujjai köré...és fura, hogy ez a legkevésbé sincs ellenemre.
- Leslie... - lihegem. - Én... mindjárt... gyere te is - suttogom lázasan, és úgy ölelem át, mintha az életem múlna rajta.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 11, 2015 5:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Fel sem tudok ocsúdni, egyik hullám követi a másikat, testem forr, vágytól forrón simul övéhez, kezeimmel közelebb húzom, hogy érezhessem még jobban a farkas lényéből is fakadó heves vérmérsékletű érintését. Ködös tekintettel próbálom állni övét, de akadnak múló pillanatok, mikor akaratlan lehunyom szemem, bár torkomból előtörő sóhajaim meg-meg tudom akadályozni, süt rólam z, amit ő is tud. Cseppet sem közömbös az, amit kivált belőlem mozgásával, és ezt nyilván érzi ő is, de látni biztosan látja.
Szavai hallatán elnevetem magam, közelebb húzva őt magamhoz, hogy kérdőre vonhassam ezért a kijelentéséért.
-Egy kevés mindkettőből? Ezt jó tudni.-mondom, vagyis inkább lihegem fülébe úgy, mintha én nem érezném pontosan ugyan ezt, pedig éreztem.
Fogaim nyakának puha bőrébe vájom, nyomán vöröses-lilás foltot hagyva, ahogy próbálom megakadályozni, hogy a gyönyör magával ragadjon, s kezemmel szorosan tartom őt, még közelebb húzva magamba, már, ha ez lehetséges. Megtorpan a mozgása, mire kíváncsian felsóhajtok, de nem mozdulok. Kérésére összevonom szemöldököm, majd ajkaimba harapok és forró csókban részesítem, mintegy ezzel megelőlegezve egy bocsánatkérést, bár ez a csók is jóval hevesebbre sikerül, mint terveztem, bár kétlem, hogy ez kivetnivalót hagyna maga után bármilyen értelemben is.
-Te kérted, nem én.-hangomban cseppnyi kételkedés sincs, sőt, ahogy ajkaitól eltávolodom nyaka felé indulok ismét, csípőm szorosan övéhez nyomva, magamban tartva őt mozdulatlanul, ahogy lábaim dereka köré kulcsolom, nem hagyva ezzel, hogy folytassa, amit elkezdett. Ezúttal mélyebben nyomom a fogaim a puha bőrbe, torkomból farkasom mélyről jövő morgásával, hisz érzem, ahogy megfeszül bennem az érzéstől. Mosolyogva szívom meg a bőrt, ami ismételten kipirulva kezdi el felvenni a lilás folt alakját, míg körmeim hátába vájom. Ő akarta, én pedig a világért sem mondanék ellent neki, pláne, hogy élveztem is, amit tehetek.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 11, 2015 4:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Csak egy sóhaj bukik ki ajkai közül, de ez az egyetlen önkéntelen reakció beszédesebb válasz volt minden másnál. Imádom amikor jelét adja a gyönyörének, amikor látom a szemeire lassan rátelepedő homályt, ami a közelgő gyönyörét jelzi, imádom, ahogy a hajamba túr, ahogy magához húz, és ahogy még többet kér a testemből, szinte magán kívül hajtva és vágyva a mámort. Imádom a forró bőrét, ahogy az enyémhez ér, a tüzes leheletét, amely az arcomba vág, körmeit, amellyel végigmarja hátamat, és minden egyes mozdulata engem is egyre közelebb visz a mennyországhoz.
- Tudod, háborúban meg szerelemben mindent szabad. Azt hiszem, itt mindkettőből van egy kevés - dünnyögöm, aztán egy pillanatra ledermedek, ahogy nyakam puha bőrébe mélyeszti fogait. Megállok a mozgással, kissé zavartan nézek rá, és noha nagyjából el tudom képzelni, milyen reakciója lesz, kissé félve mégis kiejtem a számon azt, ami talán most omlasztja rám a plafont, meg a Leslie személyében érkező világvégét.
- Harapj meg - suttogom neki. - Kérlek. Erősen - teszem hozzá, és várom, megteszi-e, amit kérek. Na igen... ez a pont még hiányzik a listámról, a perverzióm. Talán ha eddig nem két vámpírnővel sodort volna össze a sors, most másképp viselkednék, de nem tudok. A kérdés már csak az, vajon tolerálja ezt nekem, vagy sem?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 05, 2015 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Eszem ágában sem volt kitenni, és arcára kiülő vigyora arról árulkodik számomra is, hogy ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Arcomon megjelenik a mosolyom, ami szintén a komolytalanságom jele, de nem érdekel különösebben. Mind a ketten tudjuk, hogy ahogy most van, az jó így, és nem mi leszünk, vagyis remélem egyikünk sem lesz az, aki ennek hirtelen véget akar vetni.
Nem akarom jelét mutatni, hogy élvezem, amit csinál, de ajkaim között sóhajok kíséretében csúszik ki a kérés és ha akarnám sem tudnám megállni, hogy ne tegyem meg ezt. Testem megremeg, úgy érzem felrobbanok és közel is kerülök hozzá, amikor elszakad tőlem. Egészen addig a percig azt hittem lebegek, de ahogy belém nyomul szinte azonnal elkap a hév, és testem megadja magát és remegve nyögök fel, ahogy végigjár a bizsergés.  ez tökéletes válasz volt számára, és meg sem szakítja a ritmusos mozgást, amiért igazán hálás vagyok neki. Még tovább lökdös az úton, amin eddig is vezetett, és felkészülten várom, hogy a gyönyör ismét elérjen. Minden porcikám könnyed és szinte puha lesz, úgy érzem, nem tudom kontrollálni a testem, s kezeim hátán végigsiklanak, majd fenekénél állapodnak meg, és húzzák őt még közelebb hozzám. Feljebb húzom lábaim, dereka köré fonom őket, és annyira megkapaszkodom benne, hogy válla és nyaka találkozásánál a puha bőrbe mélyesszem fogaim, nyomát hagyva a mámoros érzésnek, ami magához ölelt és nem eresztett. Szinte forr a bőröm és újra és újra érzem, ahogy egyre közelebb kerülök a csúcshoz ismét, de még nem akarom, hogy vége legyen, izmaim megfeszítve állok ellen a kísértésnek, és szinte könyörgök neki, hogy folytassa.
-Túl könnyen beadtad a derekad. Azt hittem kész stratégiád lesz a kínzásomra.-suttogom kissé lihegve fülébe, és ajkaimba harapva dőlök vissza a párnára, nézek csillogó szemekkel övébe, és próbálok felülemelkedni a késztetésen, hogy ismét megadjam magam neki, immár másodjára is. Kivárom, hogy mit lép, bár gondolataim között semmi más nincs, csak üresség és sóvárgás, vágy.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 04, 2015 6:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Csak vigyorgok egyet - bár csak magamban - ahogy előrevetíti a jövőmet, miszerint csakhamar kívül találom magam, ha kicsit vadabbul merek a hátsójához nyúlni. Biztos voltam benne, hogy tudnám úgy csinálni, hogy még abban is találjon élvezetet. A jelek szerint nincs ellenére bizonyos fokú vadság, szóval nem gondolnám, hogy egyik napról a másikra valami nebáncsvirággá válna. És egyébként is, szó sincs szadizmusról, vagy ilyesmiről, csak finom, kissé perverz erotikáról. Amíg ez mindkettőnknek jó, nincs benne semmi kivetnivaló.
A jelek szerint az is tetszik neki, amit most művelek vele, mert egy halk kérés csúszik csak ki az ajkán.
- Eszemben sincs abbahagyni - mormolom lágyan, és mikor magához ránt egy szenvedélyes csókra, mozgatni kezdtem az ujjaimat. Nem vagyok túl finom, bár végletekig durva sem. Ugyanúgy csinálom, ahogy ma éjjel eddig is mindent. Kissé keményebben, mint máskor, de nem túlzó fájdalmat okozva.
Élvezem, ahogy tincseimet turkálja a keze, aztán elhúzom testéből az ujjaimat, de mire megszólalhatna, vagy méltatlankodhatna, máris én magam nyomulok belé.
- Remélem, nincs ellenedre a váltás - sóhajtom az ajkaira, és folytatom az eddig is megszokott ütemet. Az előbbi mámoromnak hála, érzem, hogy ez alkalommal bármeddig bírnám. Nem akarom abbahagyni, mindaddig, amíg ő félájult nem lesz a gyönyörtől.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 04, 2015 6:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Elnevetem magam a hangsúlyon, ahogy tudtomra adja a terveit a jövőre nézve és megrázom fejem. Fogalmam sincs, mikor voltam ilyen felszabadult utoljára, de az se ma volt, az  már biztos. Nem görcsölök rá arra, amit teszek, amit mondok, élvezem a pillanatokat mellette, és most az számít végre, amit én akarok, amire én vágyom. Kicsit idegen az érzés, de úgy hiszem meg tudom szokni hamar. És tudom, ez rajta nem fog múlni.
-Hát, vonzó ajánlat, de ha leülni nem fogok tudni, biztosíthatlak, hogy te is hoppon fogsz maradni és kénytelen leszel az ajtó túloldalán vagy a kanapén aludni.-adom tudtára, és ebben a mondatban vannak olyan utalások, amik számára jelenthetnek hátrányt, még ha számomra is kimaradhat az élvezetes rész. De ő lesz a hibás, én csak a szenvedő alany.
Csókjai nyomán bőröm kipirul, szinte forrni kezd érintésétől és testemen eluralkodik az érintéséért kiáltó vágyakozásom. Úgy morog, mint egy igazi éhes farkas, én pedig ajkaimba harapva, lehunyt szemmel élvezem minden érintését. Ujjaim kócos hajába fúrom, bátorítom, hogy folytassa testem minden részének bebarangolását. Aztán elszakad bőrömtől és már épp szóvá tenném, mennyire nem tetszik ez, mikor ujjai elmerülnek bennem. Felnyögök a hirtelen érzéstől, amit kivált belőlem, de kellemes értelemben. Testem megborzong, és ahogy felteszi a kérdést, megmozdítom csípő, hogy még beljebb tudjon merülni testemben, és ajkaim össze kell szorítanom, hogy ne nyögjek fel ismét.
-Abba ne hagyd.-válaszolok kérdésére akaratosan és önzőn, amikor végre képes vagyok ismét megszólalni. De ujjaim ismét hajába temetem, óvatosan, de erőteljesen megragadom a tincseket, hogy magamhoz tudjam húzni, s ahogy mozogni kezd bennem, ajkaiba haraphassak. Ez az éjszaka maradandó nyomok seregét hagyja rajtunk, de nem érdekelt. Akartam minden percét, gondolkodás nélkül adtam át magam neki, kíváncsian, hogy mégis meddig megy majd el, s mikor lesz képtelen ellenállni nekem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 01, 2015 7:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Nem válaszolok, csak felemelem a kezem, és végigsimítok Leslie arcán. Hogy előbb-utóbb tényleg bele fogok esni abba a bizonyos szakadékba, jelen helyzetben egy másodpercig sem kétlem. Ennek a lánynak a természete egyszerűen magával ragadó, én pedig nem állok ellen a belőle áradó varázsnak. De a lelkem legmélyén ott sajog még a Gwen iránt érzett szomorúság és fájdalom is, ettől pedig ami keletkezik a lelkemben, egy elmondhatatlan, fájdalomból és reménységből álló, óriási káosz. Úgy látszik, a sors eléggé utál engem ahhoz, hogy mindig a legszarabb helyzetek közepébe hajítson bele, és kéjes vigyorral a képén nézze a kétségbeesett kapálózásomat.
- Ha nevelni kell, rajtam ne múljon. Esküszöm, egyszer úgy elverem a gömbölyű, kívánatos fenekedet, hogy leülni is sziszegve fogsz - mormolom, aztán egyre hangosabban morgok, miközben testét barangolom végig csókjaimmal. Csakugyan úgy, ahogy mondja... nos, mint egy valódi, vérbeli farkas. Ami vagyok.
Tisztában vagyok vele, hogy az ő testén ugyanolyan nyomok maradnak majd, mint az enyémen, bár persze nem kék-zöld, de legalábbis piros jelek formájában. Engem nem érdekel, ha megjelölöm, és a jelek szerint neki sincs ellenére, mert ha nem tetszene, amit csinálok, már lerepültem volna az ágyról. Sőt, a hajamban turkál, és jól hallhatóan akad benne a levegő minden mozdulatom nyomán.
Érzem, ahogy derékon alul lassan újra életre kelek, de még eszemben sincs megadni neki, amire vágyik. Vagyis, először más módon kívánom megmutatni neki, mire is vagyok képes. Mire megszólalhatna, egy ujjam már el is merül a testében, aztán kis idő elteltével csatlakozik hozzá még egy, majd kisvártatva még egy.
- Eddig hogy tetszik? - dünnyögöm, és felnézek az arcára.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 31, 2015 4:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

-Akkor majd teszek róla, hogy még közelebb is táncolj, de magadtól fogsz beleesni.-fogalmam sincs, hogy ilyen rövid idő alatt mi alakulhatott ki köztünk, de nem is érdekelt az okfejtés. Már késő volt rágódni bármin is és nem is akartam. Egyszerűen felszabadultam a közelében, biztonságban éreztem magam, és a puszta szórakozáson túl éreztem, hogy ő valóban más helyet kezd el betölteni az életemben, holmi szórakozásnál. Törődni akartam vele, ami meglepett, mert soha senki irányába nem éreztem ezt alig egy hét leforgása után.
Fülébe suttogok, aztán szemébe nézve veszem el még jobban az eszét. A csali bejött, ráharapott, amit egy arcomra kiült mosoly formájában díjazok.
-Nehezen tanulok, szükségem lesz rá, hogy megneveljen valaki.-harapok ajkamba, mellé gördülve, s magammal rántva őt. Elértem, amit akartam, és az éhség, ahogy ismét rám néz elkezd lassan még jobban felemészteni.-Sajnos muszáj leszel eloszlatni a kételyeket, mielőtt el is hiszem, amit mondtam.-de a levegő tüdőmben megakad és ahogy lecsap ajkaival, hátam ívbe feszül alatta. Azóta vágyok az érintésére, hogy kezeit kikötöztem, és most megkapom. Ujjaim a hajába túrnak, míg azok, amelyek szabad kezem tulajdonai a lepedőbe fúródnak. -Mohó vagy, mint egy kis farkas.-suttogom mosolyogva, de szemeim lehunyva tartom, élvezem minden érintését. Követelőző, kemény csókokkal szeli végig testem, mégsem zavar. Sőt. Szándékosan kóstolgatom tovább szavaimmal, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az incselkedésem, bár nem féltem, tuti, hogy már így sem kell cselekvésre ösztönözni, de jól esik, hogy van, akinek kicsit tudom húzni az agyát és megbolondíthatom. Tüdőmbe egyre kevesebb levegő jut, szívverésem egyre gyorsul, testem pedig forrni kezd még jobban, vérem pezseg. Ezt ő is érezheti, és tudom, hogy csak még inkább kedvére lesz a reakcióm, ahogy nem olyan rég az övé volt rám.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 31, 2015 12:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Még nem estem bele, de a szélén táncolok - mormolom, és nézem ragyogó szemeit. Mint a telihold, úgy ragyognak felém, és rabul ejtenek, amit nem is bánok. Aztán ahogy a fülembe harap, végigfut a testemen valami borzongás. Persze, jó és jóleső értelemben, és ettől - annak ellenére, ahogy alig néhány perce tértem vissza a mennyországból - megmoccan bennem a vágy.
- Mi van? - hördülök el aztán, amikor vénnek és tehetetlennek titulál. - Ha ezt még egyszer meghallom, akkor újra a térdemre fektetlek, de az a fenekelés már nem lesz kíméletes, bébi - ígérem meg összevont szemöldökkel, majd mire észbe kaphatna, már az ágyán fekszik az ágyban, én pedig fölé gördülök.
- Nos, akkor azt hiszem, már csak annyi a dolgom, hogy bizonyítsak - suttogom, és ajkaimmal úgy esek neki a melleinek, mint aki épp börtönből érkezett, több éves szexelvonókúra után. Csodálatos ez a lány... egyetlen mozdulatával, érintésével a szférákba tud emelni. És legyek őszinte magamhoz: egyre inkább elveszi az eszemet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 30, 2015 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

A nemtetszését felhördülve jelzi, mire én csak mosolyogni tudok. Nem, nem mennék el, sehová sem, nem rontanám el azt, amit eddig felépítettünk. Túl jól éreztem magam vele, túlzottan elérte, hogy rá figyeljek csakis és nem könnyítette meg a dolgom egyáltalán. Mivel? Nos a tény, hogy ismét felajzva próbálja visszafogni magát, majd bedőlnek a próbálkozásai és átadja magát nekem, elég nagy bizonyíték arra, hogy kétszer meggondoljam, megyek vagy maradok.
Kényelmesen mellé dőlök, aztán a kötelet a puszta gondolatommal oldom el, és mintha észre se venné. Amikor maghoz tér, ködös tekintete kitisztul, magához húz és forró homlokát enyémhez nyomja.
-Szerintem már beleestél, különben nem lennél itt.-mosolygok, apró csókot nyomva szájára.-De ha kell elbűvöllek még jobban, hogy még sokszor halljam ezt a dicséretet.-mondom szinte suttogva, ajkaimba harapok, és úgy simulok hozzá, mintha hozzá lennék nőve, közben pedig csak kezei tartanak.
elhúzódok tőle annyira, hogy kezeimmel mellkasán meg tudjam magam támasztani és szemébe tudjak nézni. Mosolyom sejtelmes, mégis édes, szemeim csillognak továbbra is, mert tudom, hogy sokat nem kell győzködnöm és azt a fehér zászlót nem most fogja meglengetni.
-Először is, te ígérted meg, hogy ma éjszaka nem fogok aludni. Másodszor akárhogy is próbálkoznál, nem tudnál ellenállni nekem, még ha fáradtabb is vagy a kelleténél. Tudod, nem csak szép és okos vagyok, céltudatos és önző is annyira, hogy elvegyem, amit megérdemlek.-suttogom füléhez hajolva, amibe a mondat végén óvatosan beleharapok. Ha erre még eddig nem jött rá, hát megismerheti milyen az, ha vágyok valamire és nem kapom meg. Ugyanakkor reménykedem, hogy győzködés helyett cselekszik.-És egyébként is bebizonyítottam, hogy mit tudok, kétlem, hogy ellen tudnál állni ilyesminek, hacsak nem vagy olyan vén és erőtlen. Bár jelenleg annak nézel ki.-kezdem el felhúzni az agyát, hogy kimutassa a foga fehérjét végre, ja annyira nagy legény, akkor ez most kicsit öv alatti ütés lehetett neki, de épp ez volt a célom vele.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 28, 2015 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Na azt próbáld meg - dünnyögöm felháborodva, mikor tesz egy ígéretet, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor akár itt is hagyhat. Ez esetben alighanem foggal rágtam volna szét a köteleket, vagy nemes egyszerűséggel leszakítottam volna az ágytámlát. Amilyen szinten fel voltam ajzva, fix, hogy jelenleg lett volna erő bennem mindkét művelethez.
Szerencsére nem kerül sor erre, mert visszatér a korábbi tevékenységéhez, én pedig szapora, és egyre sűrűbb nyögésekkel, hörgésekkel és lihegésekkel adom tudtára, hogy nagyon jó, amit tesz velem. Sőt, egyre és egyre jobb... olyannyira jó, hogy csakhamar el is érem a csúcsot. Lehunyom szorosan a szememet, szemhéjam mögött mintha szikrák, vagy tüzijáték robbanna, aztán néhány másodpercre bennem akad a levegő, és időbe telik, mire képes vagyok összeszedni magam. Hogy mikor, és hogyan oldotta ki a kötelet, nem is tudom, csak azt veszem észre, hogy szabad vagyok, aztán hálás rávigyorgok.
- Te egy istennő vagy - állapítom meg. - Tüzes, szenvedélyes, okos, és gyönyörű. Azt hiszem, jobb lesz, ha vigyázok. Nehogy a végén én essek bele nyakig a te vermedbe - motyogom, aztán odahúzom magamhoz, és homlokának döntöm izzadt homlokomat.
- Ugyanakkor hazárdjátékos is vagy. Mi van, ha én most meglengetem a fehér zászlót, és kijelentem, hogy vége? Akkor hoppon maradsz. Vagy fogod magam, és a varázserőddel....? - hagyom a kérdést befejezetlenül, szemeim előtt pedig megjelenik a kép, ahogy - mint a kígyóbűvölő - varázslattal lehet új életet belém derékon alul.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 27, 2015 4:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Belementem egy játékba, amit nem sűrűn játszottam, de annál jobban élveztem. A testemben az adrenalin ide-oda cikázott, de visszafogtam magam, ahogy ő is. Nem mutattam, hogy élvezem, amit teszek, de hallottam a levegővételeket, amik torkában útközben megakadtak, ezzel jelezvén, hogy élvezi minden érintésem. Tetszett a reakciója, így nem álltam meg, de még mindig kínzó lassúságú tempót diktáltam.
Testem bizonyos porcikái már szomjazzák őt, de még fúl korán van hozzá. Azt akarom, hogy szenvedjen kicsit, mielőtt megkapja, amire vágyik, mielőtt megkapom, amire én vágyok. Felmordul, én elmosolyodom. Épp ezt akartam. Legalább most kimutatja, hogy nem ezt várta, ez már haladás.
-Hát persze. Ahogy én is.-biztosítom róla és mikor megjegyzést tesz a munkámra, felvont szemöldökkel nézek rá.
-Itt hagyhatlak, ha gondolod.-hajolok ajkaira, és keményen megcsókolom.-Nem úgy nézel ki, mint aki bármiben is hiányt szenved.-indulok ismét felfedezőútra, immár azzal a céllal, hogy végleg megadja magát nekem. Ajkaim ismét munkához látnak, de közben gondolataimmal kioldom a csomót, ami kezét tartja, épp akkor, mikor eléri a csúcsot. Felnyögök, ahogy átadja magát nekem, végül legördülök róla és csillogó tekintettel nézek szemébe, ami a kielégültségtől ködösen mered a plafonra, majd tűnik el előlem, ahogy szemét lehunyja.
-Mondtam, hogy kitartó vagyok. Te pedig nem tudsz ellenállni nekem, ez a szomorú igazság.-nyúlok végig mellette az ágyon kényelmesen, kezére mutatva, mert azokat immár csak egy egyszerű, laza csomó tartja.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 5:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Csak vonyítok egy rövidet - még mindig összeszorított szájjal - mikor megszorít a legérzékenyebb részemen, és legszívesebben felhördülnék méltatlankodva, miszerint vannak olyan részeim, ahol a nagyon gyengéd érintésekhez vagyok szokva. Ettől mindössze az tart vissza, hogy ha kinyitnám a számat, kiszakadna rajta egy apró szisszenés is, ezt az elégtételt pedig nem adom meg neki. Nem ő az egyetlen, akibe bele tud költözni a kisördög...
Szorosan hunyom le a szemem, amikor ujjai helyett az ajkát érzem meg, és lágyan mozgatom a csípőmet, mert ő olyan tempót vesz fel, ami nagyon lassú. Viszont mikor elérném a csúcspontot, elenged, mire csalódottan mordulok fel, aztán igyekszem a testébe csúszni, mikor átveti lábait a csípőmön, de eredménytelen vagyok.
- Kitartó vagyok - suttogom, mikor ajkai újra megérintenek, és igencsak beletelik néhány percbe, mire kissé sikerül összeszednem magam. Hogy élvezem-e, amit csinál? Ó, el sem lehet mondani, mennyire.
- Csak ennyi? - biggyesztem le aztán az ajkamat, hogy felhúzzam az agyát. - CSalódást okozol.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 5:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Alábecsül, amit ki is használok gondolkodás nélkül, magam alá gyűröm és máris látom arcán a meglepettséget. Tudom, hogy kezeit ki tudja szabadítani, ha a farkas énjét teljesen hagyja kibontakozni, amikor már szemében fog csillogni az a düh, ami kiszabadíthatja, de addig még hosszú út vezet és ezt tudtára is adom.
Lassan haladok a nadrág felé, bőrén lilás-rózsaszínes foltokat hagyva, ahogy ízlelgetem, aztán mikor célba érek kínzó lassúsággal szabadítom meg a ruháitól, s fogom közre őt úgy, hogy hallom, ahogy a levegő tüdejéből kiszökik egy perc alatt. Nem akarja mutatni, de már a puszta látvány, hogy ajkaiba harapva próbálja türtőztetni magát felé egy újabb adrenalin lökettel, bátorít, így nem hagyom abba, mait csinálok.
-Hidd el, hamarosan a pokolnak fogod hinni.-szorítom őt meg, gyengéden, mégis kicsit fájdalmat okozva neki, mosolyom még mindig vágytól fűtött, de sötét is. Üvölthetne, ha akarna, mert hiszi vagy sem, bármeddig elmegyek ma, és ha eddig azt hitte, hogy érdekelnek bizonyos határok, rá fog jönni, hogy nem így van. Mikor kiélvezi a látványt, ajkaimmal segítem kezeim munkáját, de olyan lassan, mintha még csak most kellene ébresztgetnem, holott érzem a lüktetését, rég nem szorul ilyesmire. Közben szabad kezem hasfalára siklik, hallom, ahogy szíve egyre szabálytalanabbul ver, s amikor azt hihetné, hogy megadom neki a beteljesedés lehetőségét, elszakadok tőle és ujjaim összedörzsölve elérem, hogy valóban forró legyen érintésem. Csuklóját megmarkolva helyezkedem úgy, hogy ha nagyon erőlködne megkaphatna, hisz lábaim derekát átvetem, fölé térdelek.
-Sajnálom, vannak dolgok, amiért ennél is kitartóbbnak kell lenni.-suttogom ajkaira, kezem ismét munkába lendül, végül ajkaimmal ismét fölé hajolok, és hagyom, hogy a remegés átjárja testét, s átadja magát nekem. Eredményes munkát végeztem, amitől diadalittas mosoly szökik arcomra, és mikor elengedem őt, mosolyogva rázom meg fejem. Még mindig nem érinthet, pedig testem minden porcikája vágyik rá. De ki tudja, mennyi időbe telik visszarángatnia magát a földre, ahonnan pár percre eltaszítottam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 5:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Hallgatom sóhajait, ahogy nyakába temetek az arcomat, majd rám néz hamiskásan hunyorogva, és önkéntelenül is elvigyorgom magam, mert úgy pislog rám, mint a macska a nemsokára elfogyasztandó tejszínhabra.
- Nem vagyok ijedős fajta, de szerintem már te is rájöttél - válaszolom a burkolt fenyegetésére. - Mellesleg, kinek árt egy kis fájdalom, és izgalom? - teszem hozzá, aztán csak pislogok, mint a bagoly, amikor váratlanul kihúzza kezemből az övet, és úgy présel a matracba, egyetlen mesterfogással, mint egy női Bruce Lee.
Nézem, ahogy kezemre hurkolja az övet, az ágyhoz rögzít vele, és tény és való, hogy cseppet sem óvatos. Úgy húzza meg a csuklóm körül a köteleket, hogy meglátom a csillagok tetemes hányadát, de fura módon élvezem ezt az érzést. Ahogy azt is, ahogy végigharapdálja mellkasomat, és tisztában vagyok vele, hogy ezek a nyomok nem fognak könnyen elmúlni. Fel is szisszenek egyszer-kétszer, egészen addig, míg le nem bontja rólam a ruhákat, és az ujjai közé nem fog. Beharapom a számat, hátravetem fejem a párnába, és megesküszöm, hogy inkább meghalok, de akkor sem mutatom meg neki, mennyire élvezem, amit tesz velem. Viszont amikor felemelem a fejem, egyenesen teste legrejtettebb zugára látok rá, és önkéntelenül is megnyalom a számat.
- Atyaég - motyogom. - Meghaltam, és a mennyországban vagyok.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Nem kéretem magam a végtelenségig, lekapom magamról az oda nem való ruhadarabot, mielőtt letéphetné rólam, erre az egy csipkére ugyanis kifejezetten vigyázni akartam.
Követem őt, ahogy térdeimre támaszt, akárcsak úgy, ahogy ő foglal helyet az ágyon. Nem mozdulok, kezeim forró mellkasán nyugszanak, de ahogy újra és újra bőrömbe szív, fel-fel sóhajtok. Mosolygok ugyan, de lehunyom a szemem, s mikor elszakad tőlem, kicsit kérdőn nézek rá, de tekintetemben csillog az elhivatottság, hogy nem kell kétszer mondania, mit tegyek vele.
Szavaim, mintha nem is jelentenének semmit, szerte foszlanak, és mosolyom gonoszkássá válik, ahogy szememben is felizzik a tűz. A játékot nem én fogom elrontani.
-Biztos vagy te ebben, hogy most akarod? Mert figyelmeztetlek, szenvedni fog, és könyörögni.-közlöm vele szemébe nézve, s ahogy magához húz, úgy is simulok hozzá. Rajtam ne múljék. Kezeim szabadon játszanak forró bőrén, és végigsimítva hasfalán vágya forrása felé indulnak ujjaim. Elkapom kezeit, kikapva belőle a fürdőköpeny övét, és lábaim dereka köré csavarva egy önvédelmi fogással az ágyra teperem, hátát szorosan a matracba nyomva.
-Én szóltam. Szenvedni fogsz.-harapok ajkaimba, ahogy fölé magasodom, kezeit az ágy támlájához vezetem,  átvezetem őket a csomón, amit kötöttem, szorosan meghúzom, majd ujjaim közé veszem az eredményt és hacsak nem szedi össze minden erejét, a csomó nem fogja engedni a szabadulását.-Újra, és újra alábecsülsz, ez felelőtlenség. Te vagy az Alfa, de nem tudod, kivel kezdtél ki.-hajolok ajkaira, de nem csókolom meg, csak annyira közel kerülök hozzá, hogy forró leheletem érezze bőrén. Aztán elszakadok arcától, nyakához hajolok és bőrét harapdálva, cseppet sem becézgetve járom be mellkasát, bőrét meg-meg szívva. Végighaladok az oldalán, a hasfalán, majd lágyékánál megállok, és csiga lassúsággal húzom le a nadrág cipzárját, hagyom, hogy ujjaim úgy hajtsák ezt végre, hogy érezhesse ujjaim érintését magán. Én előre szóltam neki, nem mondhatja, hogy nem. Gonosz mosolyom szakadatlan arcomon ül, szemébe nézve húzom le róla a nadrágot, majd alsónadrágját és kezdem ujjaimmal kényeztetni. Közben szándékosan úgy helyezkedem, hogy testem minden porcikáját lássa.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Feltérdelek az ágyra, és mohó szemekkel nézem előbukkanó melleit, és igencsak nehéz a tekintetem elszakítani az ingerlő látványtól. Csak a nevetés ránt ki belőle, és fura, hogy a saját hangomat hallom, ahogy "megfenyeget".
- Hm... - döntöm a fejem oldalra, aztán őt is térdelésbe húzom, és megölelem. Nyakára hajtom a fejemet, megcsókolom a bőrét. Érzem illatát, ami rabul ejti az érzékeimet, nyelvemmel körözök az ütőerén, néha finoman megszívom a bőrét, aztán közvetlen közelről a szemébe nézek.
- Na és miért egyszer? Miért nem most? - kérdezem kihívóan, és leveszem magamról a felsőmet, hogy a végén csak egy farmerban térdeljek előtte, aztán meglóbálom szeme előtt a "kötelet".
- Gyerünk, bébi. Hagyom magam, ígérem. Tegyük izgalmassá ezt az éjszakát - markolok bele fenekének két gömbjébe, és magamhoz húzom, aztán elengedem, és kezét a már kőkemény ágyékomra húzom, bár csak a nadrágon keresztül.
- Nos, mi a válaszod? - hunyorgok rá, és tényleg kíváncsi vagyok, hogy dönt. Abban biztos lehet, hogy engem ma bármire rá lehet venni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Bár ne lenne ilyen helyes és ne érdekelne ennyire a személyisége. De egyre jobban kezd az ujja köré csavarni, amit nem csak a lepedőakrobatikának köszönhetett. Ezt el akartam kerülni, mégsem sikerült és egyenesen belesétáltam a csapdába. Zavart? Jelenleg nem igazán, sőt. Esélyem sincs szabadulni, és ahogy a hasamra fordít, elnevetem magam. Szemem sarkából látom arcát, hogy elszánt és próbálja még kontrollálni magát.
-A boszik egyik előnyös tulajdonsága.-mormogom, de tudom, hogy nem erre értette, és ajkamba harapva nyögök fel ismét halkan, ahogy hozzám simul. A csipke könnyen tűnik el, de egyenlőre még nem fekszem úgy előtte, mint ahogy az anyatermészet megteremtett, egy, számára zavaró ruhadarab így is maradt rajtam.
Ahogy leszáll rólam, akaratlanul nyúlok a csipkéért, hogy melleim is feledjem előtte, és felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy előáll a következő ötletével.
-Komolyan annyira naiv vagy, hogy azt hiszed, abból nem fogok könnyedén kiszabadulni? Mert én megoldom, hogy te ne szabadulj ki belőle.-emelem meg mutatóujjam, a levegőbe apró fény köröket rajzolva, jelezve, hogy némi előnyt mégiscsak jelent ismét az erőm. Szemem csillog, mint az éjszakai égbolton a Hold, és éhesen méregetem.-De egyszer úgy is ki foglak kötözni, ha nem most rögtön, később.-jegyzem meg sejtelmes hangon, és mosolyom hívogatóan sugárzik felé.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
17 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18, 19, 20, 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-