Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 14, 2015 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Tartsuk be a sorrendet - figyelmeztetem Lesliet. - Először jön a kívánságom, amit behajtok rajtad, aztán kiengesztellek. Én vagyok az első, és nem szeretném felborítani a prioritást - szögezem le, aztán nyekkenek egyet, mikor a hátamra fordulok, ő pedig varázslatos gyorsasággal mászik fölém. Két apró marka a két vállamnál fogva szögez a takaróhoz, és noha egy másodperc alatt kiszabadulhatnék a szorításából, eszemben sincs ilyesmi. Élvezem a helyzetet, amit a mosolyom is jelez, ahogy az ő szemeinek a már-már szinte valószínűtlen csillogása.
- Persze, hogy szemtelen vagyok - nyugtázom aztán. - Tanultam tőled. Direkt azért, hogy minél jobban összecsiszolódjunk - szúrok oda, aztán elgondolkodó képet vágok.
- Nos, két kívánság közt is őrlődöm jelenleg. Az egyiket úgyis tudod - emelem meg alatta kissé a csípőmet, hogy bizonyos szerveink összeérjenek. - De azt hiszem, ezt elérem anélkül is, hogy hangosan kívánnom kelljen, mint Aladdinnak a dzsinntől. A másik verzióm egy jó alapos masszázs lenne. Azt hiszem, talán könnyebb lennem elviselnem a ma éjszakai csonttöréseket, ha kissé átlazítanál előtte - mozgatom meg önkéntelenül is a vállaimat. Főleg a balt, amit éjjel elég erőteljesen elfeküdtem, plusz Leslie feje is egész éjjel is azon nyugodott.
- Aztán ígérem, cserébe én csinálok ma valami reggelit. És aztán, még a telihold előtt, te kívánhatsz tőlem bármit - hunyorgok rá hamiskásan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Dec. 13, 2015 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Felkuncogok és összevonom szemöldököm.
-Igazad van, nehogy még a végén jót gondoljak rólad. Hisz te vagy a nagy, ijesztő ordas farkas. De csak, hogy tudd, nem fogok megijedni tőled.-mondom végül résnyire nyitva szemeim, majd visszacsókolok, mikor fölém hajol, és kezeim vállára siklanak.
-Ha így folytatod, lesz okom duzzogni más miatt is és a végén ki kell engesztelned.-figyelmeztetem mosolyogva. Igazából az időjárásban az zavart, hogy hideg, nyálkás és csupa mocsok leszek tőle. Jobb szerettem, mikor száraz az avar vagy forró nyári nap után a csillagos ég alatt a magas fűben loholhatok, üldözve egy vadat.
Felmordulok, és figyelmeztető jelleggel egyik kezemmel hasába öklözök, kérdésére pedig válasz helyett cselekszem. Lendületet véve nyomom vissza az ágyra, derekán átvetve lábam, fölé hajolok.
--Először is, roppant szemtelen vagy, ugye tudod? Hallgatózol éjszaka.-támaszkodom meg, de hangom nevetéstől derűs, kicsit álmos szemeim immár ragyogó kéken izzanak, ahogy mélyen szempárába nézek.-És az imént mondtad, hogy nem vagy az az angyali típus, így nem is értem, miért nem ébresztettél fel...-rázom meg fejem értetlenül alsó ajkamba harapva. Aztán úgy teszek, mint aki elgondolkodik azon, hogy mivel kellene elütni a maradék időt, amink még van, míg fel nem kel a Hold.
-Még van egy beváltható kívánságod. Hacsak nem a takarítást akarod holnapról mára előre hozni. És ne mond azt, hogy irigyelsz. Semmi jó nincs abban, hogy ilyenkor még magamat sem tudom igazán megóvni semmitől.-vágok durcás arcot, továbbra is felette ülve. Mert ez a része nem volt az, amit szeretni lehetett. Sőt. inkább gyűlöltem, hogy van bennem némi farkas. Ha nem lett volna, legalább nem kellene attól tartanom, hogy valami önbíráskodó farkas a nyakam szegi, vagy egy faji tisztaságra esküdő boszi örök kárhozatra ítél.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Dec. 13, 2015 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Pont az a glóriás típus vagyok - vigyorgok teli szájjal, elvonva számat Leslie bőrétől, aztán fölé hengeredem, és két könyökömre támaszkodom a feje mellett. - És ha nem mondtam volna még, akkor is gyönyörű és kívánatos vagy, amikor duzzogsz valamiért - csókolom meg ezúttal az ajkát, aztán kisimítom arcából a kissé kusza tincseit.
- Na és mondd, miről álmodtál? Biztos valami jóképű farkasról. Nyilvánvalóan rólam. Talán még csúnya dolgokat is csináltunk álmodban... mert éjjel felébredtem, és igencsak erotikusan nyögdécseltél alvás közben - vonogatom a szemöldökömet. - És ha nem lettem volna tekintettel arra, hogy alszol, akkor azonnal felkeltettelek volna, hogy élőben is átélhesd az álmodat - szórom tele apró puszikkal a nyakát.
- És mi lesz a mai program? Úgy értem azelőtt, hogy kénytelen lennék átesni a telihold újabb tortúráján - magyaráztam. - A fenébe is, még sosem kívántam azt, hogy ne kelljen bundában futkosnom. Ilyenkor elég erősen irigyellek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Dec. 13, 2015 4:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Kényelmesen alszom, álmok nélkül, meglepő nyugodtsággal. Fejem viszont reggelre a párnára kerül, érzem a puha anyagot, ami arcbőröm simogatja. Nem ébrednék fel, ha az ágy nem süppedne le hirtelen a másik oldalamon, szemeim viszont csukva hagyom. De túl világos van. Nem, nem az a napsütéses világosság. Sejtem, hogy minek köszönhetjük ezt, de nem foglalkozom vele, lusta mód várom, hogy megkapjam a lehetséges ébresztés örömét. Hallom, ahogy dünnyög, tudom mire gondol, pont ezért esik nehezemre nyugodt maradni, de megteszem. Magam miatt is, nem akartam, hogy már most, a nap elején elöntsön az a kellemetlen érzés, hogy este csontjaim ropogása fog vadul dobolni fülemben.
Ajkamba harapok, mikor csókolgatni kezdi bőröm, és akaratlan felkuncogok. Ennyit arról, hogy úgy teszek, mintha nem lennék ébren. Lassan kinyitom a szemem, és a vakító fény hatására hunyorogva nézek rá.
-Mond, hogy neked lett glóriád, és az világít és nem a hótól van ilyen remek fény a szobában...-kapom fel a mellettem lévő párnát és húzom fejemre.-Csak egy napot kellett volna várnia.-dünnyögöm mérgesen, a párnát visszaejtve az ágyra. Nyűgös lettem, és ezen csak a megnyugtató érzés segített, hogy éjszaka nem leszek egyedül abban a pár órányi szenvedésben. Igaz, kettőnk közül már ő lesz a feltűnő, nem pedig én. Ez előny.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Dec. 13, 2015 3:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Visszacsókol, ugyanolyan lágyan, kedvesen, mégis szenvedélyesen, ahogyan én. Érzem ajkának érzéki mozgását, és mikor elszakad tőlem, továbbra sem tudom kinyitni a szemeimet, mintha valami túlzottan nagy fényességet fedeztem volna fel, ami megvakíthatna. Pedig ez a fény nem kívülről jön, hanem magamban látom, a lelkem legmélyén.
Csak akkor emelem rá a pillantásomat, mikor alvást javasol. Nem akar most mást, ahogyan én sem. Vagyis, én nem bántam volna, ha másképp végződik az este, de - mily különös önmagam számára is - hogy morgolódás és zsörtölődés nélkül is elfogadom, hogy a mai program ennyi volt. Wow, Chriest Wolfswood nem morog sértetten, mert szex nélkül alszik el. Ha valami haladás, akkor ez tényleg az.
Ledőlök, hozzám bújik, lélegzete a mellkasomat csiklandozza, kezem pedig elveszik valahol a barna tincsek között. Egész egyszerűen úgy alszom el, hogy hallom a békés, nyugodt szuszogását, mintha megtaláltam volna azt, aki tökéletesen kiegészít engem.
Mikor kiröppen az álom a szememből, már jócskán benne járunk a reggelben, legalábbis a kinti világosság ezt mutatja. A nap kisütött, ugyan csak melege nincs, fénye annál több. A hótakaró megsokszorozza ezt a világosságot, egyenesen a szemembe tükröz, én pedig nagy nyöszörgéssel ülök fel, bár óvatosan, hogy ne ébresszem fel Lesliet. Ő még úgy fújja a kását, hogy az ítéletnapi harsonázás után alighanem még külön meg kellene rázni.
Kiülök az ágy szélére, borzasan, az álomtól még kissé dagadt szemekkel, és elkeseredve túrok bele a hajamba, mikor rájövök, hogy ma éjjel telihold. Nem vagyok elragadtatva a kényszerű programtól.
- Jaj ne... - mormogom magam elé, mert végülis ép ésszel belegondolva, ki rajongana érte, hogy havonta egyszer szilánkosra törne minden csontja? - Nem akarom... a legkevésbé sem... - kesergek tovább, bár ez nyilván annyit ér, mint rühös kutyának a hajbalzsam. Semmit a világon. Na de néhány óra... valahogy túlesek majd rajta. És mikor eszembe jut, hogy ez alkalommal nem leszek egyedül, elmosolyodom, majd visszadőlök az ágyba, és lágyan csókolgatni kezdtem Leslie félig fedetlen melleit ébresztő gyanánt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Dec. 13, 2015 10:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Elmosolyodom szavaira, igaza volt, de számomra értelmetlen volt, hogy hogy futhattam bele épp itt egy ilyen alakba, mint ő, és mit láttam meg benne elsőre, ami most már szinte teljesen bekebelezett, és gyanítom, ha huzamosabb ideig nem lett volna a közelemben, nem éreztem volna magam jól a bőrömben. Most viszont szinte pillangók repkedtek a gyomromba, ahogy közel hajolt hozzám és megcsókolt. Egészen más érzés volt, mint eddig. Nem volt követelőző, óvatos és gyengéd volt, az a fajta csók, amit ha álló helyzetben kap az ember, beleremeg a lába és szédülni kezd tőle. Ujjaim tarkóján nyugszanak, a barna fürtökkel játszanak, míg egy pillanatra sem szakadunk el a másiktól. És ha azt vesszük, első hivatalos csók, ami kifejezi, hogy a másik több számunkra, mint holmi éjszakai kaland.
Forró bőrét pólóján keresztül is érzem, ahogy nekem simul, mikor fölém tornyosulva húz vissza az ágyra, fekvő helyzetbe igazítva. Másik kezem derekára siklik, hátán simítok végig.
-Hmm...-szakadok el tőle, hevesen dobogó szívvel, és légszomjjal.-Holnap hosszú napunk lesz, és későre jár...azt hiszem ideje aludni.-simítok végig borostás arcán, magam mellé tolom, úgy, hogy később fejem mellkasára hajthassam. -Szeretek így elaludni. És szeretném ezt jól csinálni, semmit sem elhamarkodva.-nézek szemébe, majd befúrom arcom nyakába, mint egy hízelgős kiscica, és átölelem mellkasát. Fogalmam sincs, hogy meddig tudok még ébren maradni, de tudom, hogy mosollyal arcomon és szívverésének dallamára merülök végül álomba. De azt tudtam, hogy komolyan nem akartam sietni. Függetlenül attól, hogy már túl voltunk dolgokon, amiket mások csak a hivatalosan vett randik közben ejtenek meg, de most ez sem zavart, sőt. Lényegében annak a hévnek köszönhetően jutottunk el idáig is, most pedig csak annyira szeretnék lassítani, hogy a vele töltött időm minden pillanatát élvezhessem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 12, 2015 3:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Azt hiszem, hogy ez itt közöttünk... ez egyáltalán nem értelmetlen - dünnyögöm, aztán odahajolok, és végre ajkára tapasztom a sajátomat. Lassan csókolom meg, óvatosan, szinte alig érintem. Mintha csak ez lenne az első csókunk, és bizonyos értelemben úgy hiszem, tényleg így is van. Most csókolom meg elsőként úgy, hogy tudom, többet érzek már iránta mint eddig, és ami közöttünk kialakult, már nem csak egy ágytornának, vagy amolyan farkasok véd- és dacszövetségének mondható. Ez már mélyebb, örvénylőbb, kicsit ijesztőbb is, de csillogóbb, melengetőbb és vágyottabb bármi másnál.
Óvatosan visszafekszem fekvésbe, miközben egy pillanatra sem szakadok el tőle, és magammal húzom őt is. Szorosan hozzásimulok, és úgy érzem, nem csak a testem ér a testéhez, hanem mintha a lelkem egy darabját is odaadtam volna most neki. Nem éreztem azt, amit máskor, hogy mindenáron szükségem van a szexre, nem, ez másról szólt. Ha egész éjjel csak a karjaimban tartottam volna, hogy csókoljam, hogy nézzem a csillogó tekintetét, akkor is ez lett volna életem legszebb és legtökéletesebb éjszakája.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 12, 2015 11:42 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Levakarhatatlan, de alig látható mosolyom kiszélesedik, és élvezem tenyerének melegét. Néha elterelem a tekintetem, összefont ujjainkra pillantok, máskor a párnára bámulok, érzem, hogy ő arcom fürkészi, de csak szavaim végeztével nézek rá ismét.
-Kiváltságosnak érezheted magad, az biztos.-szívem szerint akkor valóban viszkető tenyerem az arcának csattanásával vakartam volna meg, mert a stílus, ahogy hozzám szólt, még nálam is kiverte a biztosítékot, pedig kiborítani igen nehezen lehetett. Pláne, hogy dolgoztam felszolgálóként, tudtam milyen a magányosan iszogató férfi, aki a megoldást a pohár vagy üveg alján keresi. De talán a farkas énem megérzett benne valamit, ami miatt vissza tudtam magam fogni, s ezt nem bántam túlzottan.
-Így is elég értelmetlen ez az egész, hisz nem tudjuk hová vezethet mindez.-vonok vállat, egy grimasz kíséretében, de nem akarom, hogy ez az egész elmúljon, túlzottan beleéltem magam.
Szabad kezem tarkójára siklik, gyengéden fúrom ujjaim hajába, míg ujjai ajkamon szántanak végig.
-Szeretném, ha megtennéd...-suttogom kicsit rekedtes hangon, homlokom homlokának támasztva, de a további lépést meghagyom neki. De ezt a pillanatot is kiélvezem. Míg csak forró leheletét érzem bőrömön, és lélegzetének szakadozottságát hallgatom, szemeim továbbra sem hunyom le, ilyen közelről merülök el az engem fürkésző szempárban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 12, 2015 11:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Akkor mindketten önzők vagyunk, mert én ugyanúgy nem akarom ezt az egészet nélküled... bármi is legyen ez köztünk - mondom, és megfogom a kezét. Játszani kezdek az ujjaival, miközben beszél, és figyelem arcának minden rezdülését.
- Akkor szerencsém van, hogy a helyén hagytad a fejem. Látod, nem mindig helyes az első benyomás. Örülök, hogy megláttad a bunkó mögött azt, aki valójában vagyok - emelem a kezét a számhoz, és megcsókolom. - Úgy érzem, ha most nem lennél, valahol talán én is kevesebb lennék. Nem emiatt - mutatok körbe - hiszen van hol aludnom, és tudok mit kezdeni az életemmel. De egyszerűen valahogy mintha hidegebb lenne az egész világ. Sötétebb, fájdalmasabb és értelmetlenebb minden - húzódok hozzá még közelebb, és úgy nézek a szemeibe, mintha csakugyan, ténylegesen elvarázsolt volna.
- Az egyetlen, amit karácsonyra akarok, az te vagy - suttogom, és hüvelykujjamat végigfuttatom ajka ívén. - És most szeretnélek megcsókolni... ha nincs ellene kifogásod.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 7:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Fogalmam sincs, hogy milyen válaszra várt, de látom, ahogy leenged. Ebből arra merek következtetni, hogy nem azt a választ várta, hogy nincs és pont. De azt nem is mondtam, mert bár a tündérmesékben nem hittem, a véletlenekben sem. És azt sem éreztem annak, hogy most itt ülök vele egy szobában és erről beszélgetek.
-Tudom, de a te szádból jobban hangzik.-mosolyodom el, kicsit megmozdulva, hogy érintését arcomon még jobban érezhessem. Szerettem ezt a békességet, még akkor is, ha voltak akadályok, de erről szólt ez az egész, nem?
Visszakérdezek, nem is kérdés, hogy miért, és mikor elkezd beszélni, figyelem vonásainak változását, szemét. Valamiért egyre jobban érzem azt a furcsa, megfoghatatlan érzést, ami ilyenkor elfog. És most sem zavar, sőt kellemesen úszni kezdek benne.
-Ha egy költő is elveszett benned, nekem végem...-suttogom, mikor két gondolatmenet között levegőt vesz, majd tovább hallgatom, utolsó szavai hallatán viszont nagyot nyelek.
-Óóó szóval...-kezdek neki, magam sem tudom, hogy mit is akarok mondani.-Nekem is tetszik ez az egész. Tetszik, hogy a sötétben tapogatózom veled együtt, hogy mi is ez köztünk. De szeretek veled lenni, elaludni úgy, hogy hallom a szívverésed, hogy a karod körém fonod.-nézek végül ismét rá.-Persze a többi járulékos dolgot is élvezem veled. És azt hiszem önző vagyok, de nem akarom ezt az érzést elengedni.-teszem hozzá, majd összevont szemöldökkel nézek rá mosolyogva.-Pedig azt hittem, hogy felképellek, és megfojtalak, amiért egy tapló voltál. Aztán kicsit tartottam tőle, hogy éjszaka kirabolsz vagy egyszerűen rámenős leszel. De egyik sem volt meg. Szerencsédre.-vonok vállat mosolyogva, továbbra is a párna mellett kucorogva, kezem az ölemben nyugtatva. -És örülök, hogy nem küldtelek akkor el, különben most nem lennénk itt. A mai nap...-mosolyodom el ismét vállat vonva, egyszerűen nem szavakba önthető, amit éreztem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 6:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Csendesen, szinte a lélegeetemet is visszafojtva hallgatom a szavait, egészen addig, míg el nem hallgat a mondandója végén.
- Nemcsak nagyszájú és gyönyörű vagy, de okos is - simítok végig az arcán, aztán eltűnődöm, mikor visszakérdez.
- Igen, szerintem létezik. Talán néha magunk sem tudjuk... kétszer hittem azt életemben, hogy megtaláltam a tökéleteset. Mint a helyzet mutatja, kiderült, hogy mindkétszer tévedtem - húzom el kissé a számat. - De ugyanúgy ahogy te is, hiszem, hogy egyszer rá lehet találni. Hogy hirtelen érezni-e, mert gyomorba vág, és megállítja a szívet az érzés, vagy lassan, hosszú tapasztalás és ismerkedés után érkezik-e meg, azt nem tudom. De bárhogy is, aki megtalálja, a világ legboldogabb embere lehet, és azzá teheti a másikat is. De válhat a legboldogtalanabb is, ha nem viszonozzák az érzéseit - teszem hozzá. - Azt kérdezed, hiszem-e, hogy van igazi szerelem? Igen. Természetesen nem arra a mindent elsöprő szenvedélyre gondolok, amiről azt képzeljük, hogy egy életen át tartani fog, és ami gyakran késztet bennünket olyan dolgok megtételére vagy kimondására, amiket később megbánunk. Nem! Én olyan szerelemről beszélek, amely megtanítja látni a vakot. Olyan szerelemről, mely erősebb minden kételynél. Amely minden lélegzetvételnél élettel tölti meg a szívet - ülök fel magam is. - Milyen szép lehet úgy érezni valaki iránt, hogy azt mondjam, gyere, éljük végig együtt az életet! S utána minden jöhet. Jöhetnek a gyermekek: hadd folytatódjék bennük a kettőnk élete. Hiszen milyen szép is ez, együtt élni, együtt törni át tűzön-vízen, a másikkal együtt érkezni a célba, és mikor minden kész, és a nekünk kiszabott munkát elvégeztük, együtt élni végig az öregséget is. És hagy mondjak még valamit: egész életemben azt hittem, a szerelem itt zajlik - mutatok az ágyneműre. - Ágyban, és párnák közt, ruhátlanul, ahogy megteremtődtünk. És most, ha rád nézek, azt látom, hogy nem csináltunk semmi különöset, mégis, valami csodálatosat csináltunk. Filmet néztünk, összebújtunk, és azt hiszem, ez volt talán életemben az első olyan este, mikor boldog voltam anélkül, hogy szex lett volna a részem. Megkockáztatom, hogy ez talán nem véletlen - mosolygom el magam kedvesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 6:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

-Kipróbálhatjuk, de szerintem csettintés nélkül is megy, egész gyorsan.-mosolyodom el alsó ajkamba harapva, aztán befészkelem magam mellé, néha elgondolkodom másról, néha a filmre figyelek.
Egyenletes lélegzete és szívverése csak akkor szakad meg, mikor felnevet, akárcsak én. A filmet láttam már, bár kevés film hagyott bennem mély nyomot, ez az egyik kedvencem volt. Még ha nehézkesen is sikerült kiválasztani a tökéleteset, de sikerült, hisz ébren maradtam, időközben a gyomrom is megnyugodott és a napfény utolsó sugarai helyett már magasan járt a holnap teljes nagyságát felvevő Hold.
A film végén jó mosolygok, halkan dúdolom a stáblista zenéjét, nem mozdulok, egészen addig, míg a tévé képernyője el nem sötétül és fel nem tesz egy kérdést, vagyis több kérdést, melyeknek témája azonos.
-Ezt most pont úgy kérdezted, mint egy agy kurkász, vagy mint egy kérdőív.-ülök fel, végül, és felhúzva lábaim úgy helyezkedek, hogy a beszűrődő fény félhomályában láthassam arcát.
-Szeretnék hinni benne, hogy létezik, különben nincs értelme valakinek a szívünk adni. Tudod sok embert láttam már igazán boldognak és valamiért nem tudom elképzeli, hogy én ne legyek olyan, mint ők. Hogy ne öregedjek meg valaki mellett, hogy ne legyenek gyerekeim, unokáim. Szeretnék családot, olyat, amilyen nekem nem volt.-gondolkodom el.-Ha megtalálom azt a valakit, és érzem a nagy bummot, akkor már fél sikert elértem. Az más kérdés, hogy ez kétirányú, és sokszor lehet, hogy viszonzatlan marad, de az élettől kapott pofonok edzenek meg minket. Nem tudom, hogy mitől érzem, hogy ő a nagy Ő, mert még nem éreztem soha, hogy megtaláltam volna. De biztos, hogy mindent feltennék érte egy lapra. Reménykedem, hogy akár a közeljövőben megtudhatom, hogy milyen érzés.-mondom végül, ajkaimba harapva, tekintetem ölemben nyugvó kezeimről rá emelem, aztán kicsit oldalra döntöm a fejem.
-Te hiszel benne, hogy ez fizikailag lehetséges dolog? Szeretni valakit annyira, hogy bármit megtegyél érte?-érdeklődöm, immár le sem véve róla szemeim.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Tényleg hasznos egy boszorkány a háznál. Egy félboszorkány is - jegyzem meg, ahogy egy csettintéssel lekapcsolja a villanyt. - Mondd, mindent képes vagy csettintésre elérni? - kérdezem aztán, egyik kezem nemes részemre helyezve, mintha félteném, aztán nevetek egyet, és mikor feje a mellkasomra kerül, elindítom a filmet.
Láttam már ezt az alkotást jó párszor, de képtelen vagyok megunni. A történet megindító és megható, a poénok viszont hatalmasat ütnek. Egyszerre nevetünk fel Leslievel egy-egy megszólaláson vagy gesztuson, de az agyam nemcsak a filmen jár. Hanem rajta magán. Azt hiszem, ha most nem lenne mellettem, nem bújna hozzám, valahogy hiányozna. Méghozzá elmondhatatlanul. Alig ismerem még, hiszen csak néhány hét telt el, és mégis, már most fontos nekem. Jó úgy feküdni, hogy mellettem van, és úgy kelni, hogy az ő arcát látom reggel. Megnyugtató látni a mozdulatait, hallani a hangját, látni hajának a libbenését, érezni testének melegét.
A film lassan véget ér, már a stáblista megy, és lám, egyikünk sem aludt el. Egy gombnyomással kinyomom a két készüléket, majd elgondolkodva nézek Lesliere.
- Szerinted létezik? Az az igazi, mindent elsöprő, őrjítő szerelem? Amiért akármit megtennél, és amiért meghalni is érdemes? - kérdezem, lassan cirógatva a hátát. - Honnan tudni, hogy már eljött, vagy megtaláltad? Mik a jelei, és mitől vagy biztos benne, hogy ő az a bizonyos nagy Ő?
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

-Most komolyan? A törölközésnek a hasznos részét nézd, ne gondolj bele mást, ami nem létezik, csak a te fejedben.-szólok rá, felé dobva a konyharuhát, hangom derűs, nevetést elfojtva próbálok komoly arcot vágni, kevés sikerrel.
Aztán a vacsorát belapátoljuk, az éhségre pedig tesz rá egy jó adag lapáttal, hogy nagyon is ízlik, amit főzött, így meglehetősen habzsolok, mint egy óvodás. Ennek eredményeként a gyomrom megtelik, és a szék kényelmetlen lesz, testemen pedig eluralkodik a mozgásképtelenség érzete.
-Ha most akarod, hogy lemozogjam, más fog felfele mozogni és a főztöd nem csak a hűtőben fogod viszont látni.-teszem tenyerem hasamra, míg ő elpakol, figyelem őt, én meg sem tudok mozdulni. Sosem voltam az a tipikusan vékony, deszka lány, mivel szerettem a hasam, volt rajtam mit fogni, egészséges mértékben természetesen, de mint mondotta volt, nem zavarja. Én viszont senki miatt nem fogom számolni, hogy mennyit ehetek egy nap, s mennyit nem. És ha mindent ilyen jól össze tud hozni, nem is kell félnem tőle, hogy éhen maradok.
-Kettőnk közül nem én vagyok az, aki horkolni szokott.-kacsintok rá, a pár perc pihenő elég ahhoz, hogy kezem kezébe adjam és hagyjam, hogy elinduljon az ágy felé, majd mégis megállok mellette és onnan nézek le rá. Felkapom a távirányítót, amit az ágyra ejtek, és befészkelem magam az ágyba, fejem félig mellkasán, félig vállán nyugtatva, magunkra húzom a friss ágyneműbe burkolt paplant.
-A ki oltsa le a villanyt részen is vitatkozhatnánk mindig, kivéve, hogy senkinek nem kell miatta megmozdulni.-kapcsolom le a villanyokat ujjaim magasba lendítve, majd kezem is mellkasára fektetem, és időközben kibontott hajam hagyom, hogy beterítse a hátam.
-Na kezdjük el, különben tényleg elalszok, és szándékosan horkolni fogok neked.-adom kezébe a távirányítót, tekintetem a képernyőre szegezve, de gondolataim hirtelen máshol kezdenek el járni. Például ott, hogy soha nem filmeztem még így senkivel. Megnyugtató érzés kerít magába, és elmosolyodom a gondolaton, majd visszaterelem magam a jelenbe, a filmre fókuszálva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 5:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Nem szeretem a törülközőt. Sosem szerettem, de ha téged ez zavar, a kedvedért változtatok rajta - mondom, mikor lezuttyanok az asztal melletti székre. - Bár nem hangzik rosszul, hogy megtörölgess. Ez esetben van egy olyan részem, amire igencsak bőven fogom folyatni a vizet - teszem hozzá ártatlan pofával, aztán nézem, hogyan eszik. Levegőt is alig kap közben, és még nem jöttem rá, hogy az éhség uralkodik-e rajta, vagy tényleg ennyire ízlik neki a főztöm. Remélem az utóbbi. Bár eddig még senki nem panaszkodott arra, amit a konyhában szoktam alkotni, igaz, eddig még nem is voltak sokan, akik ezt az oldalamat is ismerték volna.
- Ha elhízol is tetszeni fogsz nekem - nyugtatom meg. - De nyugodj meg, tökéletes az alakod. És majd teszek róla, hogy lemozogd a feles energiádat - nyújtózom hatalmasat magam is, mikor kiürül a tányér, aztán felkelek, lepakolok az asztalról, és a maradékot pedig bepakolom a hűtőbe. Legalább a holnapi ebéddel sem kell bajlódni.
- Amint a film elkezdődik, fel fogsz ébredni - húzom fel kezénél fogva az ágyból. - Vagy ha elalszol is, remélem nem horkolsz a fülembe, hogy elnyomj minden hangot, ami a készülékből jön - nevetek, aztán elvezetem az ágyig. A lemez már be van készítve, elvetem magam a friss, illatos ágyneműn, és csak begörbített ujjal hívogatom magamhoz.
- Hogy nézzek úgy romantikus filmet, ha nem vagy mellettem? - teszem fel a kérdést. - Gyere... szükségem van rá, hogy a közelemben légy - teszem hozzá lágyan és kedvesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Örülök, hogy nem vette magára a megjegyzésem, bár nem is volt alapja, de akkor is. Sőt, végül együtt nevetünk a dolgon, és kifejezetten nyugtató, ahogy derekamra teszi kezét. Elönt a forróság és mosolyogva nézek rá. Van az a dolog, amit nem lehet megszokni és az ez például.
Nincs időm reagálni, mert a tengelyem körül megforgat, aztán ahogy a fenekemre nyom egy csókot, elnevetem magam, de mire odáig eljutnék, hogy odébb lökjem, eltűnik a fürdő ajtaja mögött.
-Hidd el van az a rész, mikor a kipárolgásod egyáltalán nem zavar.-szólok utána, aztán szándékosan olyan hangmagasságban, hogy hallja, hozzáteszek még valamit.-Nincsenek is olasz ismerőseim. Ezen a környéken maximum egy csigazabáló franciát találnék, akit meg aztán pláne nem akarok.-mosolygok magam elé, míg a terítéket kiigazítom, hogy minden a helyére kerüljön végre és várom, hogy megérkezzen. A cuppogó lábnyomok és a mellkasára tapadó póló egyértelműen jelzi, hogy még mindig nem ápol közeli barátságot a törölközővel.
-Komolyan, neked nem a hátad kell megmosni, hanem megtörölgetni, mint egy kisbabát.-mormogom, aztán mint akinek nincs jobb dolga, kényelmesen elhelyezkedem, és jó kislány módjára várom, hogy tálaljon.
-Akartam én mondani egy rossz szót is?-vonom fel szemöldököm, majd a villát kezembe véve egy méretes falatot tuszkolok a számba, ettől olyanná változom, mint aki bekapott egy lufit. Bólogatva kezdek el rágni, szinte megfulladok, de a gyomrom éhsége legyőzhetetlen és nem ismer emberi határokat.
-Ez tökéletes, és isteni. De ha elhízok, az miattad lesz, ugye tudod?-tekerek újabb adag tésztát a villámra, aztán tovább folytatom az evést, lassan ízlelve a falatokat, néha Chriestre pillantva, aki ismét gyorsabban elpusztítja a tányérjáról a kaját, mint én. A szám körül érzem, hogy paradicsomos, piros bajusz rajzolódik ki, de evés közben nem törődöm vele. Végül hátradőlök a székben és fújok egy nagyot.
-El fogok aludni filmezés közben.-vágok grimaszt, jelezve, hogy úgy jóllaktam, hogy megmozdulni sem tudok, és ha nem tesz érte, hogy ébren maradjak, tényleg a kajakóma fog álomba ringatni. Pedig még bőven fiatal az este.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 5:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Na szép - vágok egy keserves fintort mikor megjegyzést tesz mind rám, mind a kajára. - Ennél szebben már tényleg nem lehetett volna mondani, hogy büdös vagyok. Hiába, aki finom ember és úrinő, az úrinő - nevetek, aztán megfordulok, és mikor nyakamba csimpaszkodik átkarolom a derekát, és vidáman nézek rá. Imádom a közelségét, az érintéséről nem is beszélve. Már akkor elönt valami fura, különös vibrálás, hacsak bőre a bőrömhöz ér.
- Azt adja meg neked az ég, hogy megtudjam, valahol még egy olasz is van! - fenyegetem meg aztán az ujjammal tréfásan, majd villámgyorsan megperdítem a tengelye körül, és csókot nyomok az elfogyással fenyegető testrészre.
- Csak néhány perc, míg készen lesz a tészta. Addig nem bánod, ha én is lefürdök? Csak hogy ne legyen kifogás, hogy a kipárolgásom zavarja meg a vacsorát - loholok be a fürdőbe, és alig két perc alatt csutakolom le magam, bár én hanyagolom a törülközést. Egyszerű melegítőnadrág, és egy sima póló... én magam is kényelemre szavazok, ahogy Leslie.
Mikor kilépek az ajtón, és visszatérek a konyhába, ő már elő is szedett egy üveg bort, és várakozásteljesen néz rám.
- Akkor jöjjön a vacsora - szűröm le a tésztát, csinos kis kupacokba halmozom, majd bőven csurgatok rá szószt és megszórom reszelt sajttal. Kétszer ismétlem meg a műveletet, és az egyik tányért elé tolom.
- Előre szólok, nem ér cikizni a főztömet. Gyakorlott szakács vagyok - pörgetek egy adag spagettit a tányéromra, és máris eltüntetem a számban.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 4:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

Az ágyneműre tett megjegyzésén csak megforgatom szemeim és elvonulok a szennyessel a fürdőbe, miután a tiszta ágyneműt a helyére varázsoltam és megigazítottam a matracot meg a lepedőt és csinos, már-már egy lakberendezési katalógusba illő képet alkottam. Gyanítom nem fog sokáig ilyen katonásan állni, de azt hiszem hogy ezen túlteszem magam valahogy.
Aztán veszek egy gyors fürdőt, mert úgy érzem, hogy az jót tenne, addig is kiüríthetem a fejem, ami épp csak annyira sikerül, hogy az iménti vitaszerűségen kezdek el gondolkodni. Ezen is túl vagyunk, meglepően könnyen ment és mind a kettőnk feje a helyén maradt, sőt. A határok felfedezése és a másik kiismerése furcsa mód tetszett is.
Aztán mikor kész vagyok, törölközés után tiszta ruhába bújok, egy térdig érő nadrág és egy kinyúlt póló kíséretében, nem gondolom túl a dolgokat. Kényelem az első jelenleg, aztán úgy is filmet nézünk, ahhoz nem kell úgy felöltözni, mintha a királynőt várnánk vacsorára. Hajam kontyba tekerem, aztán kilépek a fürdőből s megcsap a vacsora illata. Azonnal a konyha felé indulok, és veszem elő az evőeszközöket, majd megállok mellette.
-Egy új tusfürdő csodákra képes.-vonok vállat megjegyzésére elmosolyodva, aztán tekintetem a kaja felé irányítom.
-A te illatodról ne beszéljünk, a vacsoráé jobban tetszik.-jegyzem meg pimaszul, pedig előbbivel sincs semmi bajom, de jelenleg a gyomrom beszél, nem az érdeklődésem irányába, és igyekszem a határokon belül tartani magam. De ez inkább pimasz volt, mintsem sértő és a fenekemre tett megjegyzés viszonzásának éppen jól jött..-Én is csípem az olasz kaját, s bár kecsegtető egy olasz pasi, aki az ablakom alatt szerenádozik, jobban tetszik a külön bejáratú szakácsom, akit nem zavar, hogy nem vagyok olasz. -mosolyodom el, majd magamhoz húzom és megcsókolom, aztán nyakába csimpaszkodva az asztal felé bökök.-Szeretek így ácsorogni, de el fog fogyni a fenekem, ha tovább éheztetsz.-mosolygok, aztán leülök az asztal mellé, egy üveg bor kíséretében, amit az asztalra teszek, hogy aztán az étel is az asztalra kerülhessen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Dec. 11, 2015 4:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Utánam jön a konyhába, és noha nem épp két emberre van itt tervezve a hűtő előtti hely, mégsem áll arrébb egyikünk sem. Egységben az erő, ahogy mondani szokták, ketten hamarabb végzünk a munkával, még akkor is, ha közben konyha-keringőt járunk. Egy tánc azt hiszem, belefér, még ha ilyen elég sajátságos koreográfiájú is.
Mikor az utolsó csomag is eltűnik a hűtőben, és már semmi nem marad kinn, amit arra emlékeztetni, hogy mennyi pénz költöttünk ma el, a fürdőbe indul.
- Jó ötlet az új ágynemű. Abban a legjobb... - vigyorgok, és ahogy becsapódik mögötte a fürdő ajtaja, felnevetek. Hallom, ahogy ő is kuncog még, aztán a hangját elvágja a zuhany sistergése.
Visszafordulok a konyhapult felé, és úgy döntök, valami olcsót, kiadósat és gyorsat főzök, így hát spagettire esik a választás. A kezem jár, de szinte automatikusan, mert az agyam teljesen máshol van jelenleg.
Milyen különös ez az egész. Semmit nem tett szinte ez a lány, mégis képes volt már most magához láncolni. Csacsog, szemtelen, néha túlontúl is az, mégis olyan kedves, aranyos teremtés, amit az első percekben ki sem néztem volna belőle. Tökéletes köztünk az összhang, még akkor is, ha jelenleg az összecsiszolódás korszakát éljük. És lám, túl vagyunk az első félig-veszekedésen is, és sem ő nem akar kidobni, sem nekem nem áll szándékomban elmenni innen. Mi ez, ha nem valami komoly dolog kezdete?
Akkor eszmélek fel, mikor kinyílik a fürdő ajtaja. A szósz már készen van, épp a tésztát szórom a forrón zubogó vízbe, és vehemensen reszelem a sajtot feltétként.
- Isteni illatod van - szimatolok amikor megáll mellettem, aztán a tűzhely felé bökök. - Remélem a vacsora megfelel. Nem tudom te hogy vagy vele, de én imádom az olasz konyhát. Meg téged is. Akkor is, ha te nem vagy olasz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

A dolgokat meglepő mód nyugodtan képesek vagyunk átrágni, ami azért túlmutat azon, amit elképzeltem, mint lehetőség. Nem voltam a viták híve, persze néha ki kellett ereszteni a gőzt, de nem abban láttam a megoldást, hogy ajtókat csapkodunk és tányérokat vágunk a másikhoz. Nem tudtam könnyen megváltozni, a lényem része volt a tüskés, szurkálódós énem, aki fura mód akkor alakult ki, mikor farkas lettem, de azt a bestiát is féken kellett tartani, csak eddig nem volt, aki ezzel így szembesítsen. Némiképp hálás is voltam neki ezért és máris adott még egy okot arra, hogy csak egy kicsit is, de még jobban alkalmazkodjak hozzá is, ne csak az én kis világomba simuljak bele.
-Igyekszem apuci.-mosolyodom végül el, mikor homlokát enyémnek nyomja. A fagyos levegő ami nem is igazán volt fagyos, inkább csak kicsit kihűlt, ismét elkezd felmelegedni, ahogy én is, és épp ezért az este vagy késő délután hátralévő részét igyekszem ezen a kellemes hőfokon megélni, anélkül, hogy ismét egy kezdetleges vitába futhatnék.
-Sok mindent mondtak már rám, de azt még senki nem említette, hogy szerethető vagyok. De azt hiszem ezt az érzést is hamar meg tudom szokni.-viszonozom csókját, aztán mintha mi sem történt volna, felvázolja az estét úgy, ahogy elképzelte, szemem pedig felcsillan egy pillanatra.
-Tetszik, de előre szólok, hogy dorombolni nem fogok. Vagy maximum csak egy kicsit.-mosolygok szélesen, aztán figyelem, ahogy felpattan és elindul a konyhába, majd veszek egy mély levegőt és én is követem.
A zacskóból először az asztalra pakolok mindent, elosztva, külön választva egymástól a hűtőbe való dolgokat és a nem oda illőeket, közben el-el mosolyodom, ahogy kerülgetjük egymást, hisz a konyha közel sem akkora, hogy két ember akkora keringést kivitelezzen, mint amekkorába mi kezdünk.
-Én kész vagyok. Míg összeütöd azt a vacsorát én azt hiszem lehúzom az ágyneműt és varázsolok némi hangulatvilágítást.-nyomok csókol arcára, aztán magára hagyom a konyhában, és az egyik szekrényhez lépve az imént említett huzatokat előveszem, s az ágyra ülve nekikezdek a munkának, míg tekintetemmel néhány mozdulatsorát követem. Amikor megvagyok ezzel, a szennyest a fürdőben lévő kosárba teszem, az ott halmozott ruhák tetejére. Nincs kedvem a mosógépet hallgatni filmezés közben, sőt az ágyból sincs kedvem kimászni, hogy kiteregessek. Majd holnap. Aztán megcsapják az illatok az orrom és visszasietek a konyhába, megnézni, hogy hol tart. Kiveszek két tányért, majd két poharat és az asztalra teszem őket, aztán az evőeszközöket is elosztom, és mint aki jól végezte dolgát, leülök az egyik székre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Úgy látom sikerült megértenünk egymást, méghozzá anélkül, hogy leszedtük volna egymás fejét, vagy még jobban összevesztünk volna, ettől pedig én magam is megkönnyebbülök, ahogy ő is. Látom az arcán, hogy egy pillanatra megijedt, pedig én nem akartam rosszat, csak rávilágítani arra, amit magától nyilván még nem tudhatott.
- Egy hiba nem hiba. Javítható és megmenthető. Ha már többször csinálják, na, ott már vannak bajok - döntöm a homlokának a homlokomat. - Nem tettél rosszat, és csak azért mondtam el mindezt, hogy nagyjából tudd, mi az, ami engem bánthat, és a jövőben kerüljük el az ilyesmit. Nem akarom, hogy ne tréfálkozz velem, vagy félve szólj hozzám ezentúl, nem bántasz-e meg valamivel. CSak azt, mielőtt kimondasz valamit, gondold végig, neked vajon hogy esne hallani az én számból - zárom le végül a dolgot, és halványan elmosolygom magam.
- Miért olyan meglepő, ha valaki azt mondja, szeretetreméltó egyéniség vagy? - érdeklődöm. - Nincs ebben hazugság vagy áltatás. Ez a színtiszta igazság - nyomok csókot az ajkára finoman, aztán lelkesen bólogatni kezdek.
- Azt hiszem, ez így jó lesz. Nézzünk filmet... én úgy tervezem, hogy elterülünk kényelmesen az ágyon, a vállamra hajtod a fejed, és miközben szórakozunk, és zavartalanul simogathatlak - tér vissza a megszokott hangszínem és a megszokott hangnem köztünk. - Aztán csinálok vacsorát, és utána esküszöm behajtom rajtad a tartozást - nevetek fel. - Segítek elpakolni - lendítem meg aztán a lábam, hogy lemásszak az ágyról.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

A gyomrom negyedakkorára ugrik össze, mint amekkora valójában és torkomban is csomó nő, szinte visszatartom a levegőt, amit eddig is igyekeztem halkan venni. Ahogy felém fordul, arcán látom, hogy nem csak érezni érezhettem azt, hogy a lelkébe tapostam szándékomon kívül. Nagyot nyelek, mikor végül megszólal.
Útközben egy halovány mosoly azért megjelenik ajkaimon, mikor a szeretetről kezd beszélni, de nem azért, mert nevetségesnek tartom, sőt. Teljesen igazat adok neki, és tudom jól, hogy kiállhatatlan a humorom, ahogy néha akaratlan irányzok egy-egy cukkolást túl mélyre és ellenkező hatást érek el vele. Lesütöm a szemem, és kifújom a levegőt.
-Igyekszem nem csalódást okozni és jó kislány lenni. Bár azért kérlek, ha túl messzire megyek, figyelmeztess valahogy. Igyekszem gyorsan tanulni és visszafogni magam egy kicsit.-ígérem végül, szavaim komolyan szólnak, és komolyan is gondolom őket, szempilláim alól kipillantva nézek rá mégis, kicsit szégyenlem magam, ezt nem is tagadom.
Végül ajkaimba harapok és megkockáztatok egy óvatos kérdést, bár a válasz ha nem határozott, azt sem bánom.
-Szóval szeretett valaki vagyok? Mert biztosíthatlak róla, hogy nem fogom hagyni, hogy elmenj.-húzom közelebb magamhoz, gyengéden megcsókolva. Ujjaim álla alá csúsztatom, aztán elszakadok tőle és fejem kicsit oldalra billentem, ahogy kicsit feljebb emelkedem a párnáról és úgy nézek le rá.-Ha elpakolom a kaját, mielőtt megromlana minden megromlana, de utána csak a tied vagyok és behajthatod a kívánságod. Ígérem.-simítok végig borostás arcán.-És a filmre is szentelünk időt, hacsak a kettő nem vág egybe. Megfelel?-kérdezem gyengéden, és remélem, hogy a mai nap ez volt az utolsó eset, hogy a másikba kést döfött valamelyikünk, még ha nem is szándékosan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Hallom a motoszkálását, aztán megérzem, ahogy az ágy másik vége besüpped alatta, majd hozzám bújik, átölel, és úgy viselkedik csakugyan, mint egy cica, amelyik simogatásra vár.
Megfordulok, és belenézek a szemeibe, teljes komolysággal, ahogyan a hangom is cseng. Úgy tűnik, vannak olyan dolgok, amiket teljes nyíltsággal meg kell mondanunk a másiknak, mert sokkal egyszerűbb így minden, és kevesebb a hibázási lehetőség. Valami már elkezdődött köztünk, amit kár lenne elvesztenünk ostobaságok miatt.
- Tudom, hogy igazából nem akartál megbántani - bólintok komoran. - De lásd, mégis sikerült. Szép napunk volt, és nem csak te érezted magad nagyon jól ma, hanem én is. De lásd, elég ennyi is ahhoz, hogy megkeseredjen köztünk a hangulat. Talán én vagyok aki eldramatizálja, vagy túl komolyan veszi, esetleg túl érzékeny, de én már kaptam az életben egy nőtől egy hatalmas, és iszonyúan fájó pofont. És ebből azt hiszem, soha nem kérek többet. És az ilyesmi felidézi az emberben a hazugság és a becsapottság ízét. De kaptam ma mást is. Jó simogatást is. De úgy is lehet, hogy egy nőben egyformán jelen van mind a kettő, s kedve szerint használja egyiket is, másikat is. Hogy a végén nem lehet tudni, melyik hát, amelyiket komolyan kell venni. Mert bajos dolog ez, tudod, ilyen magányos embernél, mint én vagyok. Az ilyen magamfajta ember, ha megszeret valakit, abba az egész lelkét pillanatok alatt beleadja, beleépíti. Hisz neki. S ha a szeretett valaki ezzel a hittel akárcsak tréfából is játszani kezd, inkább elmegy. Mert vannak dolgok, amikkel tréfából se lehet tréfálni. Mert az ember nevetségessé válik attól, aki meg a tréfát csinálja, méltatlanná. Az emberből a hit egy kis parányi része mindig letörik az ilyesmikkel, hát kérlek, ne tréfálj ezután ilyen dolgokban velem. Nem szeretem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next


Chriest & Leslie

-Tegnap, meg az előtt, meg az előtt, meg... ja igen, az előtt, nem tűnt fel, hogy bármi bajod lenne a fenekemmel.-szívem szerint csak azért is a fenekem ráznám neki, holott tudom jól, hogy szavai inkább csak dacos szurkálódások, mintsem komolyan gondolt és kimondott tények.
Úgy teszek, mint aki cseppet sem emlékszik arra, amit mondott és mikor az ágyra ül, szinte látom rajta, hogy kezdi komolya venni a dolgokat, vagy csak ilyen jó színész.  Elteszem az utolsó poharat is, majd csendesen az asztalhoz lépek, semmi nem mondok szavaira. Egészen addig nem is veszem komolyan, míg hátat nem fordít nekem. Akkor összevonom a szemöldököm és mellé sétálok, majd lerúgom a cipőm és mögé fekszem, szorosan hátához simulva, kezem átvetve oldalán.
-Soha nem kezelnélek úgy, mint egy cselédet. És nagyon is emlékszem rá, hogy mit ígértem. És akkor váltod be, amikor akarod.-nyomok gyengéd csókot füle tövéhez, majd nyakára, végül pedig vállára támasztom állam. -Tudok hízelgős cica is lenni.-suttogom, majd nagyot sóhajtok és lehunyom szemeim.
-Oké, figyelj. Soha nem voltam még kapcsolatban, sőt. Egy rakás iszákos között nőttem fel, akik a piát jobban meg tudják különböztetni még részegen is, mint azokat, hogy melyik bárban melyik csajjal feküdtek össze. Mondok dolgokat, amiket nem gondolok komolyan, és igyekszem megtanulni, nálad hol a határ. -ismerem el, mert tudom jól, hogy kiállhatatlan és fékezhetetlen nyelvű vagyok, ha belendülök, sokszor sértőbb a kelleténél.-De neked soha nem mondanék olyat, amivel meg akarlak bántani. És ha igen, az nem szándékos.-húzódom el tőle, fejem visszaejtem a párnára.-Igazából a mai nap volt életem eddigi legjobb napja, nem akarom elrontani. Sem ezt, sem veled ezt az akármit, ami jelenleg van.-akaratlan szorongatni kezdem a nyakamban lógó láncot, mint egy gyerek, aki félti, hogy elveszti azt, ami fontos lett neki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 10, 2015 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

- Persze persze - dünnyögöm, ahogy azt mondja, én cipeltem őt haza, önként és dalolva. - Csak nem számítottam rá, hogy egy idő után elviselhetetlenül nehéz lesz a feneked - szúrok oda én is egyet, aztán leesik az állam, és bennem akad a méltatlankodás is, mikor azt mondja, nem emlékszik semmiféle nekem tett ígéretre.
Ahelyett, hogy segítenék, sarkon fordulok, elvonulok az ágyig, és dühödten levágom magam. Most tényleg füstölgök magamban, és karba tett kézzel, durcásan méregetem, ahogy ott foglalkozik a hülye poharakkal meg tányérokkal, ahelyett, hogy velem foglalkozna.
- Miért segítsek? Nem vagyok a cseléded - duzzogok, és legszívesebben nyelvet öltenék rá, hogy az nem lenne túl gyerekes. - Becsábítottál a jégre, kockára tettem a testi épségemet is azért, hogy jól szórakozz, és tessék. Mindezt a semmiért! - dobom magam az oldalamra, háttal neki, és úgy méregetem a tapétát a falon, hogy csodálom, amiért lángra nem gyullad azon nyomban.
Szeretek szórakozni, tréfálkozni másokkal, de amikor úgy érzem, kihasználnak, az már bánt. És mivel nem is olyan régen égettem meg magam túl fájdalmasan egy ilyen helyzetben, valahogy semmi kedvem újra végigjátszani ezt. Talán túlságosan infantilis vagyok most, de valahol meg kell húzni a határt, meddig mehet el egy vicc, és mi az, ami már talán rosszul érinti a másikat.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
17 / 23 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 16, 17, 18 ... 23  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Lakások és szobák :: New Orleans-i lakások-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3