Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 5:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Hallgatom sóhajait, ahogy nyakába temetek az arcomat, majd rám néz hamiskásan hunyorogva, és önkéntelenül is elvigyorgom magam, mert úgy pislog rám, mint a macska a nemsokára elfogyasztandó tejszínhabra.
- Nem vagyok ijedős fajta, de szerintem már te is rájöttél - válaszolom a burkolt fenyegetésére. - Mellesleg, kinek árt egy kis fájdalom, és izgalom? - teszem hozzá, aztán csak pislogok, mint a bagoly, amikor váratlanul kihúzza kezemből az övet, és úgy présel a matracba, egyetlen mesterfogással, mint egy női Bruce Lee.
Nézem, ahogy kezemre hurkolja az övet, az ágyhoz rögzít vele, és tény és való, hogy cseppet sem óvatos. Úgy húzza meg a csuklóm körül a köteleket, hogy meglátom a csillagok tetemes hányadát, de fura módon élvezem ezt az érzést. Ahogy azt is, ahogy végigharapdálja mellkasomat, és tisztában vagyok vele, hogy ezek a nyomok nem fognak könnyen elmúlni. Fel is szisszenek egyszer-kétszer, egészen addig, míg le nem bontja rólam a ruhákat, és az ujjai közé nem fog. Beharapom a számat, hátravetem fejem a párnába, és megesküszöm, hogy inkább meghalok, de akkor sem mutatom meg neki, mennyire élvezem, amit tesz velem. Viszont amikor felemelem a fejem, egyenesen teste legrejtettebb zugára látok rá, és önkéntelenül is megnyalom a számat.
- Atyaég - motyogom. - Meghaltam, és a mennyországban vagyok.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 26, 2015 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Nem kéretem magam a végtelenségig, lekapom magamról az oda nem való ruhadarabot, mielőtt letéphetné rólam, erre az egy csipkére ugyanis kifejezetten vigyázni akartam.
Követem őt, ahogy térdeimre támaszt, akárcsak úgy, ahogy ő foglal helyet az ágyon. Nem mozdulok, kezeim forró mellkasán nyugszanak, de ahogy újra és újra bőrömbe szív, fel-fel sóhajtok. Mosolygok ugyan, de lehunyom a szemem, s mikor elszakad tőlem, kicsit kérdőn nézek rá, de tekintetemben csillog az elhivatottság, hogy nem kell kétszer mondania, mit tegyek vele.
Szavaim, mintha nem is jelentenének semmit, szerte foszlanak, és mosolyom gonoszkássá válik, ahogy szememben is felizzik a tűz. A játékot nem én fogom elrontani.
-Biztos vagy te ebben, hogy most akarod? Mert figyelmeztetlek, szenvedni fog, és könyörögni.-közlöm vele szemébe nézve, s ahogy magához húz, úgy is simulok hozzá. Rajtam ne múljék. Kezeim szabadon játszanak forró bőrén, és végigsimítva hasfalán vágya forrása felé indulnak ujjaim. Elkapom kezeit, kikapva belőle a fürdőköpeny övét, és lábaim dereka köré csavarva egy önvédelmi fogással az ágyra teperem, hátát szorosan a matracba nyomva.
-Én szóltam. Szenvedni fogsz.-harapok ajkaimba, ahogy fölé magasodom, kezeit az ágy támlájához vezetem,  átvezetem őket a csomón, amit kötöttem, szorosan meghúzom, majd ujjaim közé veszem az eredményt és hacsak nem szedi össze minden erejét, a csomó nem fogja engedni a szabadulását.-Újra, és újra alábecsülsz, ez felelőtlenség. Te vagy az Alfa, de nem tudod, kivel kezdtél ki.-hajolok ajkaira, de nem csókolom meg, csak annyira közel kerülök hozzá, hogy forró leheletem érezze bőrén. Aztán elszakadok arcától, nyakához hajolok és bőrét harapdálva, cseppet sem becézgetve járom be mellkasát, bőrét meg-meg szívva. Végighaladok az oldalán, a hasfalán, majd lágyékánál megállok, és csiga lassúsággal húzom le a nadrág cipzárját, hagyom, hogy ujjaim úgy hajtsák ezt végre, hogy érezhesse ujjaim érintését magán. Én előre szóltam neki, nem mondhatja, hogy nem. Gonosz mosolyom szakadatlan arcomon ül, szemébe nézve húzom le róla a nadrágot, majd alsónadrágját és kezdem ujjaimmal kényeztetni. Közben szándékosan úgy helyezkedem, hogy testem minden porcikáját lássa.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Feltérdelek az ágyra, és mohó szemekkel nézem előbukkanó melleit, és igencsak nehéz a tekintetem elszakítani az ingerlő látványtól. Csak a nevetés ránt ki belőle, és fura, hogy a saját hangomat hallom, ahogy "megfenyeget".
- Hm... - döntöm a fejem oldalra, aztán őt is térdelésbe húzom, és megölelem. Nyakára hajtom a fejemet, megcsókolom a bőrét. Érzem illatát, ami rabul ejti az érzékeimet, nyelvemmel körözök az ütőerén, néha finoman megszívom a bőrét, aztán közvetlen közelről a szemébe nézek.
- Na és miért egyszer? Miért nem most? - kérdezem kihívóan, és leveszem magamról a felsőmet, hogy a végén csak egy farmerban térdeljek előtte, aztán meglóbálom szeme előtt a "kötelet".
- Gyerünk, bébi. Hagyom magam, ígérem. Tegyük izgalmassá ezt az éjszakát - markolok bele fenekének két gömbjébe, és magamhoz húzom, aztán elengedem, és kezét a már kőkemény ágyékomra húzom, bár csak a nadrágon keresztül.
- Nos, mi a válaszod? - hunyorgok rá, és tényleg kíváncsi vagyok, hogy dönt. Abban biztos lehet, hogy engem ma bármire rá lehet venni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Bár ne lenne ilyen helyes és ne érdekelne ennyire a személyisége. De egyre jobban kezd az ujja köré csavarni, amit nem csak a lepedőakrobatikának köszönhetett. Ezt el akartam kerülni, mégsem sikerült és egyenesen belesétáltam a csapdába. Zavart? Jelenleg nem igazán, sőt. Esélyem sincs szabadulni, és ahogy a hasamra fordít, elnevetem magam. Szemem sarkából látom arcát, hogy elszánt és próbálja még kontrollálni magát.
-A boszik egyik előnyös tulajdonsága.-mormogom, de tudom, hogy nem erre értette, és ajkamba harapva nyögök fel ismét halkan, ahogy hozzám simul. A csipke könnyen tűnik el, de egyenlőre még nem fekszem úgy előtte, mint ahogy az anyatermészet megteremtett, egy, számára zavaró ruhadarab így is maradt rajtam.
Ahogy leszáll rólam, akaratlanul nyúlok a csipkéért, hogy melleim is feledjem előtte, és felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy előáll a következő ötletével.
-Komolyan annyira naiv vagy, hogy azt hiszed, abból nem fogok könnyedén kiszabadulni? Mert én megoldom, hogy te ne szabadulj ki belőle.-emelem meg mutatóujjam, a levegőbe apró fény köröket rajzolva, jelezve, hogy némi előnyt mégiscsak jelent ismét az erőm. Szemem csillog, mint az éjszakai égbolton a Hold, és éhesen méregetem.-De egyszer úgy is ki foglak kötözni, ha nem most rögtön, később.-jegyzem meg sejtelmes hangon, és mosolyom hívogatóan sugárzik felé.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 5:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
A kis boszorka... a kis nyavalyás, játékos boszorka. Pontosan tudja, mivel bolondíthat meg, mivel veheti el teljesen az agyamat. És a jelek szerint - bármily meglepő is legyen - nincs ellenére némi vadabb játszadozás sem. Engem pedig egyre inkább izgat ez az egész helyzet, és ahogy észreveszem, őt is. Legalábbis nem adja jelét, hogy fájdalmat okoznék neki, vagy szabadulni, esetleg menekülni próbálna. Kezével végigsimogatja a lábamat, egyre feljebb szítva bennem a forróságot, én pedig még csattanósan ütök a fenekére, aztán az ágyra húzom, hasra fordítom, és a pirosló hátsó felét szenvedélyes csókokkal borítom be.
- Megőrjítesz - mormolom a fülébe. - Főnyeremény vagy, remélem tudod - bontom le róla az aprócska bugyit, és nekiszorítom a csípőmet, hogy érezze, mit váltott ki belőlem. A tényt, hogy nem kell mindig finomkodnom vele, elraktározom agyam egyik rejtettebb zugába, hogy alkalomadtán majd elővehessem.
- Na és mondd csak... - suttogom, aztán felpattanok, és a fürdőben lógó köpenyéből kihúzom az övet, majd meglóbálom az orra előtt. - Mit szólnál ehhez? Akár neked, akár nekem - csábítgatom mosolyogva.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 4:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Belementem a játékba és ehhez mérten vissza is fogom magam, nem kapálózok, mint ahogy várhatná, természetesnek veszem, hogy ölébe fektet. Bár testemnek megálljt tudok parancsolni, hogy ne akarjak ficánkolni, szavaim egyszerre lesznek igazak és olyanok, amilyeneket várhat, amivel csak tovább feszíthetem a húrt, ami nem is létezett, csak most húztuk ki. De ha már belekezdtem és én álltam elő vele, hát miért is kellene máshogy cselekednem?
Halkan felnyögöm, ajkamba harapok, hogy ne nevessek, és ahogy felvázolja, hogy hogy kellene cselekednem, megrázom a fejem, hajam így vállam elé bukik a gravitáció szabályainak megfelelően. Csattan a keze, de még mindig nem rezzenek össze tőle. Helyette ismét szóra nyitom szám.
-Sajnos meg sem fordul a fejemben, hogy elgondolkodjak ilyesmin.-dünnyögöm, de tudom, hogy hallja minden egyes szavam. De érintésének köszönhetően testem megborzong, mert meglep, cseppet sincs ellenemre ez az egész.
Egyszerre akarok megtámaszkodni lábában és hozzá érni, amitől bőre forróbb lesz, és mintha nem lenne ellenére eme gyengéd érintés se, a lábát fedő ruhadarab jelenléte pedig úgyszintén nem kizáró ok. Mosolyom elharapom, mikor ismét megérzem kezét, felsóhajtok a becézgető érintéstől, majd felnyögök, mikor lesújt ismét. Csókjától ismét megborzongok, kérdésétől pedig halkan felkuncogok.
-Mind a kettő.-hangom halk, a szavak suttogásként hatnak, szemem pedig pár pillanatra lehunyom, mert testemben ismét elindul a pezsgés, és derekamnál érzem Őt. -De azt hiszem neked nem számítana, mert mind a kettőt élvezed.-szándékosan kezdem el húzni az agyát, és ujjaim szorosabban fogják közre lábát, míg fél szemmel rá sandítok, arcomon széles mosollyal.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 22, 2015 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Nocsak. Azt hittem, engem nem lehet meglepni, de a jelek szerint tévedtem. Kapálózást vártam, fenyegetőzéseket, szitkokat meg átkokat, ehelyett úgy simul a térdemre, mintha természetes helye lenne, és mikor kezem a fenekét éri, össze sem rezzen, sőt. Szájalni kezd, amitől kénytelen vagyok beleharapni a szám sarkába, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés, mert ezt a hozzáállást aztán végképp nem vártam. Hihetetlen ez a lány, és annál jobban kedvelem, minél több időt töltök vele. Ennek pedig nem a szex az első számú oka, hanem ő maga, a személyisége. Vonzó, ennyi az egész. Sőt, azt is mondhatnám, megbabonázó.
- Én azért a helyedben meggondolnám, hogy tiszteletteljesebb legyek valakivel, aki rangban felettem áll - dörmögöm, és hangomban fenyegetés húzódik, persze nem valóságos. De a helyzet, a játék megkívánja. - Ha esetleg nem vagy hajlandó megfogadni a tanácsomat, ennek sajnos ilyen következményei lehetnek - suttogom, aztán újra a fenekére ütök. A csodafehérnemű csipkéi simogatják a kezemet, és noha nem vagyok végtelenül vad, vagy durva, látom, hogy végigfut testén a remegés. Csak reménykedni tudok benne, hogy azért, mert tetszik neki a helyzet. Igaz, ha nem így lenne, már minimum az éjjeliszekrényt vágta volna hozzám a boszorkányereje segítségével.
Megsimogatom az előttem gömbölyödő testrészt, lágyan, kedvesen, aztán újra csattan rajta a kezem. A fenébe is... ez jó! Ez rohadtul jó, és izgató, és még inkább azzá teszi, hogy kezei a lábamat simogatják.
- Na és melyik tetszett jobban? A simogatás, vagy ez? - kérdezem rekedten, aztán lehajolok, és csókot nyomok oda, ahol az előbb megütöttem.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 22, 2015 6:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Nem sűrűn száguldoztam, mondhatni ezt is a múltnak köszönhetően tartottam meg, mint szokás, de most kivételt tettem. A gázkart meghúztam és úgy süvítettem az autók között, hogy azok nagy eséllyel észre se vették közeledtem. De nem zavart. A testemben tomboló adrenalintól részegen minden más volt. Fékezhetetlennek és megállíthatatlannak hittem magam.
A gyors fürdő kicsit elhúzódik, le kell magamról vakarni egy adag sarat és még egy adag bőrömre száradt vért, amitől a víz talpam alatt furcsa színt ölt, majd alábukik a lefolyóban. Olyan ez, mintha a múltam söpörném le magamról, de kivételesen eszem ágában sincs elfelejteni, milyen volt farkas alakban. A testem, mintha újjászületett volna, könnyű lett és gondtalannak éreztem magam.
Egy fekete csipkecsodát vettem fel, amit anyám legényfogónak gondolt én inkább a szexiset használtam volna rá, de ezt nem is igen akartam hallani az ő szájából. Furcsa lett volna, ismerjük el. Pont ott és annyit takart, ahol és amennyit kellett, és reméltem, hogy nem a kukában fog landolni, amiért eszetlenül esne neki. Erre külön figyelni óhajtottam, ahhoz ugyanis drága darab volt, hogy csak úgy elszaggassák.
Kilépek a fürdőből, és az ajtófélfának támaszkodva mosolygok rá, ahogy a gyertyák fénye haloványan felizzik a szobában. Lassan indulok el felé, szemem szinte izzik, tekintetét nem engedem, ahogy ő se az enyémet. Kezemért nyúl és mosolyogva nyújtom felé enyémet, aztán gyors mozdulattal szerel le, s ha nem tudnám, hogy mire készül előfordulhatna, hogy a földre birkózom, így viszont elvetem az ötletet és úgy teszek, mintha a legtermészetesebb dolgot tenném a világon.
-soha nem hódolok be egy Alfának sem. És nem fogom őket úgy kezelni, mintha többek lennének bárkinél is.-azért is mondom, mert ezt akarja hallani, hisz erre megy ki a játék, arra, hogy "megbüntessen", de szavaimban van némi él, ami pedig azt jelzi, hogy nem a helyzet kedvéért mondom ezt A valódi véleményem viszont most vajmi keveset számított.
ajkaimba harapok, amikor lesújt keze, aztán dacolva vele ismét megszólalok.
-Engedelmeskedtem, nem? Hagytam, hogy simogass és ez most sincs másképp.-suttogom rekedtes hangon, célozva, hogy ellenemre ugyan nincs, amit tesz, de kezem gyengéden simít végig a lábán, noha farmerben van, érzem forró bőrét.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 20, 2015 7:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Úgy hajt a motorral idáig, hogy alig tudom követni, és a Kresz-könyvek alighanem összes fellelhető szabályát áthágjuk az úton. Azt hiszem, csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy megússzuk baleset nélkül, és hogy nem futunk bele egyetlen rendőrbe sem, minek során a vadászokból gyorsan mi lennénk a préda.
Alig lépünk be a házába, úgy hagy ott, hogy szinte utat váj a szőnyegbe, és egy határozott dörrenéssel csapja be maga után a fürdő ajtaját. Fel nem foghatom, igazából mi ütött belé, hogy folyó szükségleteit óhajtja-e végezni, esetleg tényleg a vért és sarat akarja lesikálni magáról, vagy jelentkezik-e nála a visszaváltozás utáni érzés, mikor is az ember rájön, hogy a szőrös-bőrös nyers hús mégsem bifsztek, és viszontlátja a gyomortartalmát, de aztán gyorsan megkapom a választ. A zuhany vize sisteregni kezd, én pedig leülök a kanapéra, és magam elé képzelem, ahogy a forró víz érinti a bőrét, végigfut vállait, hasán, és combjának ívén, hogy eltűnjön a lábai között... ettől a gondolattól pedig elönt a hőség, és a vágyakozás.
Szerencsére van benne annyi könyörület, hogy nem kínoz sokáig, és néhány pillanatig nem tudom eldönteni, hogy mikor előlép, csakugyan felgyulladnak-e a gyertyák fényei, vagy a belőlem kirobbanó vágy emeli meg a szoba levegőjének hőmérsékletét.
Kihívóan kezd mosolyogni, és egy másodpercre sem ereszti el a tekintetemet, és úgy látom, tetszik neki a játék, hogy a végsőkig csigázhat. Csakhogy babám, engem sem most dobtak le a földre... nem szakítom meg a szemkontaktust, csak begörbített ujjammal hívogatom közelebb, és mikor elérhető távolságra ér, villámgyorsan elkapom a karját, és keresztben a térdemre fektetem. A hátsója ingerlően kerekedik a fekete csipkebugyi alatt, én pedig önkéntelenül is megnyalom a szám szélét a látványtól.
- Azt hiszem, van valami, amit meg kellene tárgyalnunk - mondom, és hangom rekedt a szenvedélytől. - Dacoltál egy Alfával. Morogtál, és nem engedelmeskedtél. És noha nem a te Alfád vagyok, a tiszteletlenséget nem tűröm senkitől. Tőled sem. És a bűnért jár a büntetés - suttogom, és mikor kimondom az utolsó szót, a fenekére csapok. Nem szadista módon, nem durván, de mégis érezhetően, és reménykedem, hogy a következő pillanatban a boszorkány erejével nem szakítja le a fejemet a nyakamról.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 20, 2015 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Chriest & Leslie

Természetemnél fogva szomjaztam a kalandokat, és valóban, az ősz erre nem volt alkalmas, de a lakásom igen. Az úton a kocsikat előzgetve, nem túl szabályosan haladtam, de pezsgett bennem az adrenalin és ha tagadni akartam volna sem tudtam volna kizárni ezt az érzést. Hirtelen sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, olyannak, akinek nem okoznak problémát az átkai irányításai. A boszorkány erőm a helyén volt, a farkas énem nyugodt volt. Ugyan a gyomrom kicsit kavargott, idővel az is jobb lesz.
Leparkolom a motort, mielőtt megszólalhatna eltűnök az ajtó mögött, és bezárkózom a fürdőbe. Meg adom neki azt a szenvedési lehetőséget, hogy az ajtó túl feléről hallgathassa a víz locsogását, ahogy lemosom magamról a bőrömre alvadt vért, amit az őznek köszönhetően szereztem, a sarat és az izzadtságot. Aztán a fogmosás jön és nyugtázom, hogy minden lehetséges darabja a falatozásomnak eltűnt, semmi nyoma nem volt annak, mit tettem alig fél órája. A nap elkezdett alábukni és ráeszméltem, még egy nap eltelt, és szinte fel sem tűnt, hogy telik az idő. Mikor kész vagyok, illatos és tiszta, kifésülöm a hajam, aztán magamra kapom a kedvenc fekete csipkém és úgy sétálok vissza a szobába, hogy körülleng a tusfürdő édes illata.
Az éhes számpár, ahogy rám néz csak egy kirívó mosolyt eredményez tőlem, és nem mozdulok a fürdő ajtajából. És a félig elégett gyertyák tegnap estéről egyszerre lobbannak lángra. Mosolyom sejtelmesen ül arcomon, szemeim ragyognak a fényben. Semmi esetre sem hagynám, hogy sokat szenvedjen a látvány miatt, de kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a farkasszemezés egymással. Mert ebben jó vagyok, csak még nem tudja.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 18, 2015 11:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Mosolyogva nézek rá, és ez jelzi, hogy csábító ötletét nem vetem meg. Miért tettem volna, ha mindig is hajkurásztam a meredekebbnél meredekebb dolgokat?
Habzsol, mint egy óvodás, de jó volt nézni, szó se hozzá, tetszett, hogy a palacsintám még most is nyerő reggeli. Bár én már untam, de midig jól jött, ha volt a hűtőben tojás, amit rántottán kívül más reggelinek is fel lehetett használni.
-Kár, pedig kezdtem elhinni, hogy a feneked épp olyan fontos. De kár lenne érte, azt elismerem.-ismerem el, kajla mosollyal arcomon, ahogy ölében ücsörögve méregetem a rám szegeződő barna szempárt. Ő inkább nézett ki farkasnak, mint én, elképzeléseim szerin barna bunda mellé eme aranybarna szempár tökéletes farkassá tette külsőleg, míg én virítottam a fák között, mint aki nem is oda való.-Magammal nem fogok kiszúrni, elhiheted.-teszem azért hozzá, hogy más szerveit sem kell féltenie, kétlem, hogy bántanám, hisz azért többet láttam benne, mint holmi veszélyforrást, amit ki kell iktatni. Plusz, fajom béli volt, aki ellen még nehezebben tudtam volna menni, mint egy sima ember ellen. Bár őket sem kell alábecsülni, mint tudjuk.
-Engedj rá egy kis vizet, majd elmossuk később.-bólintok, hogy lassan ideje indulni, majd a maradék tésztát tartalmazó edényre teszek egy kis fóliát, hogy a hűtőbe tudjam tenni, később még jól jöhet alapon. Aztán ahogy csodálkozva tesz fel egy kérdést, felé fordulok, mert pontosan tudom, hogy a "hát ez meg mi a fene?" rész a karomnyomokra vonatkozik, amit magam után hagytam jelzés értékkel a pulton. Megvakarom a fejem, és vállat vonok.
-Éjszaka én és az egyensúlyom nem voltunk túl jóban. Egy kis vitánk akadt, de én győztem.-próbálom elviccelni a dolgot, hogy csak így tudtam magam megtámasztani, bár azért ez annak is a jele, hogy nem csak az egyensúlyom hagyott el, hanem a kontroll is, ami miatt nem változok át minden percben, ha már egyszer képes vagyok befolyásolni lényem ezen részét.
Kisétálok a konyhából, a fürdőbe megyek, gyorsan megmosakszom és a szárítóról leveszek egy tiszta csipke alsót, egy fekete ujjatlant, majd kisétálok a szobába a nadrágomért, és leülök az ágy szélére, hogy a bakancsom is fel tudjam venni. Amikor minden kész felkapom a kabátom és az ajtó felé indulok, kezemben a kulcsokkal.
-Ígérd meg, hogy ha szükség van rá, elbújsz vagy valami. Nem tudom mire vagyok képes, legalábbis most, hogy ennyit kihagytam.-kérem, még mielőtt elindulnánk, aztán becsukom az ajtót és a motoromra pattanok. Egyszerre érzem a testemben pezsgő adrenalint és a hirtelen rám törő félelmet, hogy áthatok is neki, ha valóban elvesztem a fejem.



||music:Waiting For The End|| words: 404 || note: :033:
▲▼


Folytatás itt || Erdő ||
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 18, 2015 10:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Csak aztán egyszer nehogy a szavadon fogjalak, és a csábító kis fenekeden ott maradjon egyszer a kezem nyoma - mondom, kb ugyanolyan hangnemben, mint ő, bár az én szavaimban több ígéret van, mint gondolná. Miért is ne próbálnánk ki új dolgokat, főleg ha ő is benne van?
Megvárja, amíg befejezem a nem túl kulturált táplálkozást, aztán kezem fejével megtörlöm a számat, és úgy simul az ölembe, mint aki hazaérkezett.
- Ne hidd, hogy el tudsz ijeszteni - rázom meg a fejem. - Szívesen megnéznélek, milyen vagy farkasként. És ha a fenekembe akarsz harapni, és lenne szíved ezt az izmos hátsót egy életre megjelölni, lelked rajta. És azért ez még mindig jobb opció, mintha más, sokkal fontosabb és számomra kedvesebb szervemet harapnád le. Az érzékenyen érintene - mondom, de hangomban vibrál a nevetés, aztán bólintok a szavaira.
- Menjünk! Nincs közel az erdő, és nem tűnik túl jó ötletnek sokáig húzni az időt - engedem aztán le az ölemből, és felkelek, hogy a koszos edényt a mosogatóba tegyem. Közben megakad szemem a konyhabútor fáján, ahol mintha két jókora kéznyom hagyott volna nyomot.
- Hát ez meg mi a fene? - ráncolom a szemöldökömet, és Leslie felé fordulok. Karomnyomok, láthatóan. Farkas vagyok, észreveszem. De mivel még senki nem mondta, hogy alvajárnék, ezért a nyilvánvaló tettes Leslie lehetett.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 8:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Osztottam a véleményét, de nem akartam, hogy átlépjük azt a határt. Túl kellemes volt az eltelt pár nap, túl jól éreztem magam vele, ami bizonyos fokig jót tett nekem, sőt. Rég nem voltam ilyen felszabadult és rég nem tudtam olyan könnyen elfelejteni a rossz pillanatokat, mint ahogy tettem most vagy tegnap este. Sosem voltam könnyen barátságot köt típus, éltem, de nem az emberek miatt, hanem magam miatt, s most bár magam adtam, nem esett nehezemre, hogy mind egyben legyek, olyanná változzak, mint mindenki más.
-Még meggondolom, hogy kitegyem e magam ilyesminek.-hangomból épp annyira hallatszik, mint amennyire arcomon látszik, hogy semmit sem gondolnék meg ezen, a választ már úgy is tudja. Végül is, ki kell próbálni új dolgokat is, nem? éljünk a mának, ahogy mindig is tettem.
A kávé előtte landol, míg én is nekikezdek sajátomnak, közben pedig igyekszem a figyelmem megosztani közte és a reggelim között.
Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy falni kezd, azaz ízlik neki, amit csináltam, s bár tervben van, hogy a maradék tésztát is kisütöm, én nem eszek vele. Elmosolyodva nézem, olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, aki megkapta a kedvenc süteményét. De jó volt nézni.
-Miért nem lepődök meg?-rázom meg fejem mosolyogva, ebből játszik, hogy ellenemre ugyan nincs az, amire gondol, hisz mind a ketten jól tudjuk, mi az, hangom halk, szinte suttogok.
Ahogy ölébe húz, testem minden porcikájával hozzá simulok, jelezve, hogy benne vagyok a játékban, kezem nyakára siklik, és hajába túrok, míg szemét fürkészem.
-Hidd el, kevésbé aranyos ordas farkasnak fogsz gondolni, ha a fenekedbe harapok. Kár lenne érte, de biztos finom falat..-mosolygok rá, kicsit oldalra billentve fejem.-De először akkor menjünk az erdőbe. A többit hagyjuk későbbre.-kérem, mert mivel rég nem változtam át, félek, hogy fordított sorrendben nem lennék elég erős és kitartó, s nem volt életcélom minden áron ártani magamnak, vagy fájdalmat okozni. -A reggelit én megoldom máshogy.-nyalom meg szám, utalva rá, ha már farkassá változok, használjam is ki az előnyeit, és ne engedjek a lusta emberi énem gyomrának.



||music:Waiting For The End|| words: 323 || note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 7:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Igazad van - bólintok a szavaira, ami a határokat illeti. - Ismerjük meg, de nem lépjük át. Akkor azt hiszem, sosem lesz gond köztünk - teszem hozzá, aztán elvigyorgom magam, és ez már az igazi, Chriest-féle vigyor, amit már láthatott, és megszokhatott tőlem.
- Na és mondd csak, ellenedre lenne, ha elfenekelnélek? - vonogatom a szemöldökömet pimaszul, mert ha ezen múlik, hát én semmi jónak elrontója nem vagyok. Amúgy is, ő javasolta, hogy vezessem le másképpen a feles energiámat. Mi más lenne jobb erre, mint a szex?
Visszaülök az asztalhoz, ezúttal már a kávéval a kezemben, és mintha csak a koffein okozná, ami már az első kortynál kitölti az ereimet, a harag és a neheztelés legutolsó szikrája is kihuny bennem. Sőt, valahogy már humoros oldalát látom csak az utóbbi pár, morgással töltött percnek.
Kárpótlásul kapok egy mosolygó fejű palacsintát, aminek derekasan neki is fogok, és tömöm magam, mint aki hetek óta nem evett, és a teljes elsorvadás szélén áll.
- Nos, a reggeli tökéletes, de ha választani lehet, mást is kérnék kiengesztelés gyanánt - hunyorgok rá cinkosan, és természetesen csak a bolond nem tudhatja, mire is gondolok. - Mondjuk, most te jössz egy masszázzsal nekem... cserébe ígérem, elviszlek a mennyországba- húzom az ölembe, és megcsókolom, aztán csillogó szemekkel nézek rá.
- Szóval? Megyünk az erdőbe, és te leszel az ordas farkas? - érdeklődöm. Tényleg kíváncsi vagyok, milyen lehet emberi szemmel végignézni az átváltozás tényét.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 7:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Próbálom magamban tartani a gondolataim, ugyanakkor fő a fejem rendesen, mert sikerült keresztül húznom minden elképzelését arról, milyen vagyok. Én határozottan kijelentettem, hogy nem tetszett, mikor mérges, ős határozottan kijelenthette rólam, hogy idegesítően tudok duzzogni. Én magamról ezt tudtam, és csak akkor esett le, hogy ő nem fogja olyan könnyedén kezelni, mint én, mikor fölém magasodott. Mellkasa így jó célpont volt bámulásra, mielőtt végleg elsüllyednék a földben.
-Ismerjük meg egymás határait, emlékszel? Én sűrűbben változok át, te kapsz egy bokszzsákot. Bár azt az energiát másra is használhatnád...-bújik meg hangomban végül a rám jellemző sejtelmes és mégis vidám hang, szemem pedig felcsillan ismét.
Ajkaimba harapva mosolyodom el, és bár kijelenti, hogy ebben semmi mögöttes tartalom nincs, hanem konkrét tervek ellenem, egy pillanatra azért átfut az arcán az a mosoly, ami épp annyira mond ennek ellent, mint ahogy szavaival tagadni próbálja.
-Ne is tagadd, szívesen elfenekelnél már így is.-fordulok a palacsinta felé, de ahogy megpördíteném a levegőben, mielőtt visszaeshetne a serpenyőbe, elkapja a levegőben a félig átsült reggelink első darabját. Ezzel ő húzza keresztül a terveim és elnevetem magam, ahogy a hideg víz alá nyomja a kezét.
-Én? Én mondtam, hogy nyúlkálj olyasmihez, amihez nem kellene? Most nézd meg az első darab hogy néz ki.-mutatok a serpenyőben landoló összegyűrt darabra, ami cseppet sem hasonlít egy palacsintához. Rosszallóan nézek rá, hogy elrontotta a művem, majd mikor kávézni kezd, kiteszem egy tálra a palacsintát és a következő adag tésztát merem a serpenyőbe.-Bár nem féltelek, be fog az gyógyulni. Feleslegesen nem strapálom magam.-mosolygok rá gonoszul, meghúzgálva kicsit a farkas bajszát. Végül nekitámaszkodom a pultnak és úgy figyelem a tésztát, ami ahogy kész, kiteszem egy tányérra, arra, amin a kacska szelet is landolt és kivéve a csokiszirupot a hűtőből, egy mosolygós fejet rajzolok rá, majd Chriest elé tolom. -Talán ez segít meggyógyulni és kiengesztel. Ha nem, fogalmam sincs, még mit adhatnék.-vonok vállat, aztán a saját kávémért nyúlok és belekortyolok.



||music:Waiting For The End|| words: 311 || note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 6:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Nem néz a szemembe, úgy bűvöli a mellkasomat, mintha kötelező lenne, és hihetetlenül hasonlít most egy szégyenkező és duzzogó kislányra. Túlságosan aranyos így, de először is le akarom fektetni az íratlan szabályokat, mielőtt átengedem az agyam ennek a ténynek.
Csak a mondandóm végeztével emeli rám a tekintetét, és titokban nagyot sóhajtok a válasza hallatán. Ha nem így reagál, csakugyan elmegyek, habozás nélkül, de nem lett volna ínyemre a dolog. Jól éreztem vele magam, túlságosan is jól, de azt nem engedem, hogy egy nő játéka legyek. Ha én nem játszom senkivel, velem se játszanak. Ez a fair játszma, úgy hiszem.
- Tudom, hogy nem akartál bántani - dünnyögöm megkönnyebülve. - De ha nálad az átváltozás hiánya ezt váltja ki, akkor változtatni kellene rajta, nem? - kérdezem, és rámosolygok, mikor azt mondja, ez többé nem fordul elő. Francos kis boszorkány, pontosan tudja, hogy mennyire bírom, és nem tudok haragudni rá.
- Ajánlom is, hogy ne forduljon elő, mert esküszöm, minden rám záporozó berendezési tárgy meg átok ellenére a térdemre foglak fektetni, és istentelenül elfenekellek, és ebben semmiféle szexuális töltet nem lesz - ígérem meg félig-meddig tréfálkozva, aztán elkapom a palacsintát, amit megforgat a levegőben, aztán mikor tudatosul bennem, hogy forró, nyávogok egyet, és a hideg vizes csap alá tartom a kezem.
- Tisztára elveszed az eszem - csóválom a fejem minden neheztelés nélkül. Hála istennek, meg a farkas géneknek, gyorsan gyógyulok, és hogy tényleg helyre billenjen a fejem, nekifogok a kávénak.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 6:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Lehet, hogy jobban járt volna, ha a kispárnával kezdem el püfölni megint, az ugyanis még szerintem is fairebb dolog volt, mint az, ahogy most kezeltem a helyzetet. Nem ő bosszantott, hanem a tény, hogy a farkas, akit igazából nem szerettem annyira magamban, mindenáron ki akar belőlem törni és két hónapnál tovább nem bírtam megállni, hogy elnyomjam. Másnak soha semmi baja nincs. Utáltam kivétel lenni.
Mielőtt felmordulhatnék szavain, nyelvembe harapok, hogy a fájdalmon kezdek el "rágódni" ne pedig a kitörni készülő mondaton. Igaza volt, ez csak hiszti volt, de akkor sem mondtam volna ezt ki hangosan, ha kényszerített volna rá. A gondolataim egész máshol jártak és ennek csak még nagyobb vita lett volna az eredménye.
A fakanál és a tányér erőteljes koppanásokkal jelzi, hogy igencsak erősen szeretném elérni, hogy a tészta csomómentes legyen. Közben pedig a haragom töltöttem ki rajtuk, mert ez volt az egyetlen eszköz a kezemben.
Megfogja a kezem, de nem nézek szemébe, mereven kezdem el bámulni mellkasát, és csak akkor emelem fel a fejem, mikor befejezi a mondatot. Kék szemem csillog, de magam sem tudom, mitől. A fenyegetéstől, hogy távozni fog vagy attól, hogy képes lenne türelemmel kezelni, amíg kirohangálom magam...
-Nem akarlak bántani.-motyogom ismét lesütve szemem, a palacsinta tésztája sisteregve jelzi, hogy sül, de még távolról sincs kész. Végül a mikró is felvisít jelezve, a kávé meleg, csak meg kell inni.-Szerintem ki se bírnád, ha egy serpenyővel ütögetnélek.-harapok ajkamba elnyomva egy mosolyt, majd közelebb araszolok hozzá, kezem mellkasára fektetve, és lábujjhegyre állva hajolok közelebb arcához.-nem fordul elő többet, ígérem.-suttogom őzike szemekkel nézve rá, hogy láthassak legalább egy kedves rám irányuló pillantást, tudassa velem, hogy a balul elsült reggelre fátylat tudunk borítani, de mielőtt válaszolhatna, távolabb lépek tőle és a serpenyőt meglóbálva megfordítom a palacsintát, ami közben a levegőben pörög egyet.



||music:Waiting For The End|| words: 290 || note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 5:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Esküszöm, nem értem, mi az ördög történik. Hogy velem mi, azzal tisztában vagyok. Az ő morcossága az én nyűgösségem és rosszkedvem kiváltó oka. De hogy az övé mi, nem találok rá választ. Azt már tapasztaltam, hogy a nők milyenek havibaj idején, de ez még annál is rosszabb. Ha baja van velem, akkor mondja ki kereken és nyíltan. Ehhez vagyok szokva.
Éppen ezért csak értetlenül nézem, amikor olyan erővel kezd bánni a fakanállal, mintha azon szeretne véres bosszút állni. Csodálom, hogy még az edény nem lyukadt ki a szabályszerű püföléstől, amiben részesíti.
- Csak felhívnám rá szíves figyelmedet, hogy nem vagyok bokszzsák. Sok mindent elnézek egy nőnek, de azt nem, ha a hisztit választja fegyverül, ráadásul egy fegyvertelen ellen, aki nem okozója a megnevezhetetlen nyűgének - válaszolom, aztán lassan megcsóválom a fejem, majd felállok, és odasétálok elé.
- Na ide hallgass - fogom meg a kezét, nem durván, de keményen ahhoz, hogy érezze, most nem tréfálok. - Ha tényleg a holdfázis zavar, menjünk ki az erdőbe. Változz át, és mozogd ki magadból a feszültséget. Talán igazad van, nem túl egészséges sokáig visszatartanod az elkerülhetetlen neked sem. Én meg legalább életemben egyszer végignézhetem egy külső szemlélő szemével, hogy is fest ez az egész - próbálkozom meg egy apró mosollyal. - Ez az egyik ajánlatom, és igazából az egyetlen is. Ha pedig továbbra is rajtam akarod kitölteni a névtelen dühödet, akkor tudd, hogy fogom magam, és kisétálok azon az ajtón, mert ezt nem tűröm el senkitől sem. Mert a nők részéről ez már semmi más, csak piszkos fegyver - nézek a szemébe keményen. - És ha távozás közben ez a serpenyő fogja püfölni a fejemet, hát az sem érdekel. Neked kell eldöntened, mit is szeretnél.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 17, 2015 2:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Fogalmam sincs, mi a franc ütött belém, de mindenem fájt, és kimerültebb voltam, mint tegnap este. Ennek első jele az, hogy reggeli nyűgösség helyett reggeli bunkóság tablettát vettem be, aminek ő érezhette a hatását. Első kézből kapta meg ezt, az eddig ismeretlen énem, amiről én tudtam, hogy kiállhatatlan volt és ellenszenves mindenkinek.
A hangnem amit megütök, az sem a legkedvesebb, de hiába akarok erőt venni magamon, nem megy. Testem minden porcikája azt akarja, hogy kiderítsem mi történik velem, vagy mi történt velem az éjszaka, de kellett egy kis tér, hogy annyira ki tudjam szellőztetni a fejem, hogy az övét ne akarjam pusztán érthetetlen okokból lecsavarni a helyéről.
Pont ezért sasszézok a konyhába, és adok magamnak némi teret. Tudom, hogy ezzel semmit sem oldok meg, sőt lehet, hogy csak rontok a helyzetemen, de nem érdekel. De a terv fuccsba megy, ahogy követ és leveti magát a konyhaasztal melletti egyik székre. Remek... Felmordulok, és úgy kezdem el a palacsinta tésztáját összekeverni, míg szinte kettétöröm a fakanalat, amit határozottan nem erre  célra tartok otthon.
Kifújom a levegőt és felé fordulok, de előtte, míg háttal állok neki megremeg a vállam.
-Nem tudom mi a bajom. Tegnap este óta érzem magam furán, és ha tudnám, mi bajom, akkor hidd el találnék megoldást. Így viszont rajtad vezetem le jobb híján.-vallom be, és visszafordulok a tésztához, hogy elővehessek egy serpenyőt, hogy olajat melegítve benne végre nekikezdjek a reggeli sütésének.
-Sajnálom, néha rám jön. Ilyenkor elviselhetetlen vagyok, ne haragudj.-motyogom, de nem nézek rá, így is lesütöm szemeim és határozottan rosszul érzem magam, amiért őt kezdem el szapulni olyasmiért, ami az én hibám igazából. Kikenem a serpenyőt az olajjal és beleöntök egy kis tésztát, aztán szétfolyatom és figyelem, hogy elkezd sülni. Egy bögrébe kávét öntök, ami ugyan még tegnapi maradék, de semmi baja, és beteszem a mikróba, hogy megmelegedjen. Tudtam, hogy ha tegnap kávéval kezdett, ma is azzal szeretne, ez a minimum hiszen körülbelül hideg vízzel öntöttem le -ami az én rosszkedvem volt-,ahogy kinyitotta a szemét.



||music:Waiting For The End|| words: 322 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 15, 2015 4:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Épp javasolni akarnám neki, hogy ha képes irányítani az átváltozását, akkor nem értem, miért vár vele. Oké persze, megértem én, hogy senki nem kívánja az összes eltörő csontját érezni a testében. Én ne érteném meg? A különbség annyi, hogy nekem nincs választásom, nekem muszáj ezen átmenni minden egyes holdtölténél.
Viszont nem szólalok meg, csak felhúzom kissé az orromat, ahogy szinte parancsolóan szól rám. Nem értem, most mi baja van, de ez a hangnem nem igazán tetszik nekem. Ahogy az sem, ahogy lerántja rólam a takarót, és nem túl kedvesen szól hozzám, még nyelvet is ölt, mint a gyerekek, aztán nemes egyszerűséggel a konyhába vonul.
Magam is kikászálódom a párna és takaró halmazából, aztán követem őt, és morcosan lezuttyanok egy konyhaszékre.
- Nem értem, most miért vagy ilyen velem. Mi rosszat mondtam? - morgom kissé mérgesen. Na igen, ezt az oldalamat még nem látta. Az ébredéskor mindig nyűgös vagyok, ehhez mérten eléggé érzékeny lélekkel. Egészen addig, míg meg nem kapom a reggeli kávémat, ami ki nem tölti az ereimet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Nem rá haragszom és nem is vele van a bajom, de kell pár perc, hogy helyre tegyem az agyam és a párnát, amin még mindig ott van vérem eltüntessem előle. Nem volt egészséges, amit csináltam, tudtam, s ha a rossz emlékekkel együtt a testem is feladja a harcot, akkor tényleg csak magam okolhatom, amiért nem változtam át ennyi ideig. Hallottam róla már ezt-azt, mások is figyelmeztettek, hogy ne halogassam, mert én nem vagyok hibrid, nekem csak a boszorkány erőm a visszatartó, nem a vámpír énem.
ahogy visszadől az ágyra, úgy helyezkedem vissza én is, immár a takarót kettőnkre terítve.
-Igen, de ott a bökkenő, hogy a génjeimnek nem egészséges, ha visszatartom őket ebben.-mondom, hátamra gördülök, és a plafont kezdem el bámulni.
-Ne is merészelj bántani. Amúgy is feltűnő leszel velem, kék szem, hófehér szőr... nem vagyok valami erdőbe való.-mosolyodom el, fogalmam sincs, miért nem illek ebbe a környezetbe. De ha már lúd, legyen kövér. Ha már sehová nem tartozom, legalább legyek feltűnő. -Semmi bajom nem lesz, ne legyél paranoiás, feleslegesen. -szinte rá parancsolok, és bár a plafont nézem, összeszaladnak szemöldökeim és cseppet sem tetszik, hogy megint ezen jár az esze.
Lerántom róla a takarót, jelezve, cseppet sem vicces, és dacosan állok fel az ágyból.
-Csak szeretnél benne lenni. -öltök rá nyelvet, aztán összegöngyölve a takarót, visszadobom neki, én pedig a konyhába lépek.-Mára még reggelinek való van,  aztán éhen halunk, vagy whiskey-t iszunk.-sandítok az üveg felé, míg előveszem a hűtőből a tojást, az egyik szekrényből a lisztet és nekiállok bekeverni egy reggeli palacsintázásnak elég adag tésztát. úgy állok, hogy a karomnyomot eltakarjam a pulton és próbálok nem arra gondolni, hogy mit álmodhattam, mert attól biztos, hogy felfordulna a gyomrom.-Gondolkodtam a jelmezeken.-jelentem ki határozottan, elterelve a témát más vizekre, és azzal a céllal, hogy jobb kedvre derülök majd.



||music:Devoted|| words: 295 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Hát ez kedves - motyogom hatalmasat ásítva, mikor megjegyzést tesz rá, hogy alighanem az előbb felsorolt indokaim miatt választotta inkább a kemény és kényelmetlen padlót helyettem, de még túl álmos vagyok ahhoz, hogy duzzogni kezdjek, így el is hessentem az előbbi mondatot, amit Leslie tett rám.
Vissza is hanyatlok az ágyba, és automatikusan átkarolom, mikor odabújik, és csókot nyom a számra.
- Nos, te nyerő helyzetben vagy. Dönthetsz, akarsz-e bundában futkosni meg négy lábon, vagy sem. De ha tényleg ez a baj, két hét múlva tudsz tenni érte, hogy kiadd a feszültséget. Nekem muszáj lesz átváltozni, csatlakozz. Talán azt hiszem, én is nyugodtabb leszek, ha te is farkasként, és nem emberként leszel a közelemben. Nem azért, mert bántanálak, hanem mert nagyobb biztonságban tudnálak esetleges... khm... külső tényezőktől - nyögöm ki végül. Nos igen. Gwen támadóját még a mai napig nem kapták el. Azt már fix, hogy nem viselném el épp ésszel, ha a második nő kerülne mellőlem a szemétláda hálójába.
- Na és mesélj, mi szépet álmodtál? Benne voltam? - csúszik egy mosoly az arcomra, és kíváncsian várom a választ.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Próbáltam nem felkelteni, és sikerült is ezt véghez vinnem, valamit ugyan motyogott, de nem figyeltem rá. Az jobban érdekelt, hogy mi ütött belém. Kihagytam két Holdat, amikor nem változtam át, az két hónapnak felel meg, és az Újholdhoz eleve van némi rossz emlékem. A kettő lehet, hogy beütött. Talán. Más magyarázatot nem találhatnék erre sem.
Aztán visszafekszem, és úgy ébredek, hogy a derekam sajog és szédülök. Remek. E mellé jön a tény, hogy a földön fekszem, reszketek, hiába van rajtam a takaró. Csendben maradok, remélve, hogy nem ébred fel, de már késő. Két kíváncsi szempár néz le rám, mire lehunyom szemeim, és kifújom a levegőt. ülő helyzetbe tornászom magam, majd lassan felállok, csontjaim nagyot roppannak, gerincem szinte a helyére ugrik, mintha az éjszaka valamit félbehagyott volna. Pupillám kitágul a bizsergető érzéstől és összeszedem magam annyira, hogy le tudjak ülni az ágyra, nyomomban a takaróval és a párnával. Utóbbiból kihullik a tömítőanyag, ezért a földre dobom és az ágy alá rúgom, mielőtt észrevehetné.
-Hidd el, én is szeretném remélni, hogy ez volt a baj.-mondom, szinte már morcosan, mert nem ez volt életem éjszakája, kócos hajam megigazítom és körbenézek a lakáson. Minden a helyén. Kivéve a konyhapult, amin a körmeim nyoma van, gondolom az nem olyan, mint a vámpírok, hogy meggyógyul. Elfintorodom a gondolattól és mellé gördülök, arcomra mosolyt erőltetve, és óvatos csókot nyomok szájára.
-Újhold van és régen váltottam, ennyi.-forgatom meg szemeim, magamat is nyugtatva azzal, hogy valóban ennyi áll a háttérben, semmi több, és kócos hajába túrok.-Úgy aludtál, mint a bunda, bár valamit motyogtál azt hiszem, de nem értettem, hogy mit. A horkolást mondhatni észre sem veszem.-életem nagy részében olyanok is voltak a társaságomban, akik háton aludtak egész éjszaka, és szinte olyan hangot adtak ki, mint akiknek a tüdeje ki akar szakadni. Ehhez képest ő semmi sem volt, csak szuszogott, ami megnyugtatott.



||music:Devoted|| words: 301 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Azt hiszem úgy aludtam, mint még soha, de soha. Kényelmesen, nyugodtan, jólesően, és főképp mélyen. Legalábbis nem ébredtem fel... csak egy kicsit. Halvány mocorgás jutott el a tudatomig, de olyan halványan, hogy még csak a szemem sem volt erőm kinyitni. Álmomban is tudtam, hogy nem fenyeget veszély, csak Leslie matat mellettem, és mikor meghallottam a víz folyását, már arra is rájöttem, miért. Így hát csak dünnyögtem valami kivehetetlen dolgot, majd az oldalamra fordultam, és szinte azonnal vissza is süllyedtem a teljes tudatlanságba.
Reggel az volt számomra az ébresztő, hogy hűvös van. Valószínűleg azért, mert a takaró nincs rajtam... sőt, valahol az ágy mellett, a földön tűnik el. Legalábbis a vége.
Felülök álmosan, borzasan, kissé bedagadt szemekkel, aztán odahajolok, hogy az ágy másik végébe láthassak, a padlóra. Mily meglepő, hogy Lesliet látom ott, ahogy teljes vehemenciával ölelget egy párnát. Ízlés dolga... eddig azt hittem, engem jobban szeret karolgatni.
- Jó reggelt - motyogom kissé csodálkozva és értetlenül. - Büdös vagyok, vagy horkoltam? - kérdezem, várva a magyarázatot a különös elhelyezkedésünkre.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Vállat vonok, miért ne. Épp annyira illettem mindenhová, mint ő, mégsem illettem sehová, és nem is tartoztam sehová. Furcsa, ezen nem tudok túllépni. talán vele sikerül.
-Buta vagy sem, tudom, hogy nem szégyellsz és én sem szoktam magam, mert nem én tehetek arról, hogy a szüleim így elfuserálták a kapcsolatuk, hogy becsúsztam, de mondom, fura érzésem van.-motyogom, inkább magamnak, mint neki, ahogy elhelyezkedem, mellkasára hajtva fejem, és apró köröket rajzolok ujjaimmal a forró bőrre.
Mosolyogva hunyom le szemem, mert meglehetősen elfáradtam, gyanítom ő is, így próbálom kikapcsolni agyam, és mihamarabb elaludni. egyenletesen veszem a levegőt, egészen addig a pillanatig, míg a pihenés okát meg nem említi, mire hasába öklözöm, de azonnal vissza is térek mellé, szorosan hozzá lapulva.
-Majd megsajnállak, annyira rossz sorsod van, hogy aludni sem tudsz.-nézek fel rá, aztán visszahelyezkedem.-Én pedig ezt ki is használom.-mondom, de inkább félálomba ringatva magam mormogom az orrom alá, mert ahogy kényelmesen fekszem, úgy alszom is el.
Alig telhet el két óra, arra ébredek, hogy ráz a hideg, és remeg minden porcikám. Fogalmam sincs, hogy mit álmodtam, vagy álmodhattam, magam mellé pillantok, ő olyan nyugodtan alszik, mint egy kisgyerek, s ahogy megérzi, hogy felülök az ágyon, úgy fordul el, kényelembe helyezve kezeit.
Felkapom a fehér pólót, és a csipkét, ellopakodom a konyhába, és töltök egy pohár vizet, de kezeim remegnek, mint a nyárfa levele, és bárhogy próbálok lehiggadni, nem tudok. Érzem, hogy csontjaim fájni kezdenek, és ahogy a pultba kapaszkodom, ujjaim olyan erővel vágom a fába, hogy körmeim nyoma benne marad, s csak ekkor tűnik fel, hogy csupa vér a kezem. Lemosom a vért és megrázom a fejem, pár percig lélegzetem visszafojtva nézek ki az ablakon. Újhold van.... Megint. Felmordulok, mikor végre kitisztul a kép és visszasétálok az ágyhoz, aztán visszafekszem, az ágy szélére húzódva a párnába mélyesztve, mielőtt ismét véressé változhatna a tenyerem, mert a karmaim kezdenek kinőni.
Reggel addig ki se nyitottam a szemem, még el nem kezdtem fázni, s ezennel a földön ébredtem. A huppanás ide vagy oda, csak azt éreztem, hogy fáj az oldalam, és a párna még mindig a kezeim között van. Kitörlöm a szememből az álmosságot és emlékezni próbálok, de nem igazán megy.



||music:Devoted|| words: 353 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
18 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-