Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 15, 2015 4:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Épp javasolni akarnám neki, hogy ha képes irányítani az átváltozását, akkor nem értem, miért vár vele. Oké persze, megértem én, hogy senki nem kívánja az összes eltörő csontját érezni a testében. Én ne érteném meg? A különbség annyi, hogy nekem nincs választásom, nekem muszáj ezen átmenni minden egyes holdtölténél.
Viszont nem szólalok meg, csak felhúzom kissé az orromat, ahogy szinte parancsolóan szól rám. Nem értem, most mi baja van, de ez a hangnem nem igazán tetszik nekem. Ahogy az sem, ahogy lerántja rólam a takarót, és nem túl kedvesen szól hozzám, még nyelvet is ölt, mint a gyerekek, aztán nemes egyszerűséggel a konyhába vonul.
Magam is kikászálódom a párna és takaró halmazából, aztán követem őt, és morcosan lezuttyanok egy konyhaszékre.
- Nem értem, most miért vagy ilyen velem. Mi rosszat mondtam? - morgom kissé mérgesen. Na igen, ezt az oldalamat még nem látta. Az ébredéskor mindig nyűgös vagyok, ehhez mérten eléggé érzékeny lélekkel. Egészen addig, míg meg nem kapom a reggeli kávémat, ami ki nem tölti az ereimet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Nem rá haragszom és nem is vele van a bajom, de kell pár perc, hogy helyre tegyem az agyam és a párnát, amin még mindig ott van vérem eltüntessem előle. Nem volt egészséges, amit csináltam, tudtam, s ha a rossz emlékekkel együtt a testem is feladja a harcot, akkor tényleg csak magam okolhatom, amiért nem változtam át ennyi ideig. Hallottam róla már ezt-azt, mások is figyelmeztettek, hogy ne halogassam, mert én nem vagyok hibrid, nekem csak a boszorkány erőm a visszatartó, nem a vámpír énem.
ahogy visszadől az ágyra, úgy helyezkedem vissza én is, immár a takarót kettőnkre terítve.
-Igen, de ott a bökkenő, hogy a génjeimnek nem egészséges, ha visszatartom őket ebben.-mondom, hátamra gördülök, és a plafont kezdem el bámulni.
-Ne is merészelj bántani. Amúgy is feltűnő leszel velem, kék szem, hófehér szőr... nem vagyok valami erdőbe való.-mosolyodom el, fogalmam sincs, miért nem illek ebbe a környezetbe. De ha már lúd, legyen kövér. Ha már sehová nem tartozom, legalább legyek feltűnő. -Semmi bajom nem lesz, ne legyél paranoiás, feleslegesen. -szinte rá parancsolok, és bár a plafont nézem, összeszaladnak szemöldökeim és cseppet sem tetszik, hogy megint ezen jár az esze.
Lerántom róla a takarót, jelezve, cseppet sem vicces, és dacosan állok fel az ágyból.
-Csak szeretnél benne lenni. -öltök rá nyelvet, aztán összegöngyölve a takarót, visszadobom neki, én pedig a konyhába lépek.-Mára még reggelinek való van,  aztán éhen halunk, vagy whiskey-t iszunk.-sandítok az üveg felé, míg előveszem a hűtőből a tojást, az egyik szekrényből a lisztet és nekiállok bekeverni egy reggeli palacsintázásnak elég adag tésztát. úgy állok, hogy a karomnyomot eltakarjam a pulton és próbálok nem arra gondolni, hogy mit álmodhattam, mert attól biztos, hogy felfordulna a gyomrom.-Gondolkodtam a jelmezeken.-jelentem ki határozottan, elterelve a témát más vizekre, és azzal a céllal, hogy jobb kedvre derülök majd.



||music:Devoted|| words: 295 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Hát ez kedves - motyogom hatalmasat ásítva, mikor megjegyzést tesz rá, hogy alighanem az előbb felsorolt indokaim miatt választotta inkább a kemény és kényelmetlen padlót helyettem, de még túl álmos vagyok ahhoz, hogy duzzogni kezdjek, így el is hessentem az előbbi mondatot, amit Leslie tett rám.
Vissza is hanyatlok az ágyba, és automatikusan átkarolom, mikor odabújik, és csókot nyom a számra.
- Nos, te nyerő helyzetben vagy. Dönthetsz, akarsz-e bundában futkosni meg négy lábon, vagy sem. De ha tényleg ez a baj, két hét múlva tudsz tenni érte, hogy kiadd a feszültséget. Nekem muszáj lesz átváltozni, csatlakozz. Talán azt hiszem, én is nyugodtabb leszek, ha te is farkasként, és nem emberként leszel a közelemben. Nem azért, mert bántanálak, hanem mert nagyobb biztonságban tudnálak esetleges... khm... külső tényezőktől - nyögöm ki végül. Nos igen. Gwen támadóját még a mai napig nem kapták el. Azt már fix, hogy nem viselném el épp ésszel, ha a második nő kerülne mellőlem a szemétláda hálójába.
- Na és mesélj, mi szépet álmodtál? Benne voltam? - csúszik egy mosoly az arcomra, és kíváncsian várom a választ.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Próbáltam nem felkelteni, és sikerült is ezt véghez vinnem, valamit ugyan motyogott, de nem figyeltem rá. Az jobban érdekelt, hogy mi ütött belém. Kihagytam két Holdat, amikor nem változtam át, az két hónapnak felel meg, és az Újholdhoz eleve van némi rossz emlékem. A kettő lehet, hogy beütött. Talán. Más magyarázatot nem találhatnék erre sem.
Aztán visszafekszem, és úgy ébredek, hogy a derekam sajog és szédülök. Remek. E mellé jön a tény, hogy a földön fekszem, reszketek, hiába van rajtam a takaró. Csendben maradok, remélve, hogy nem ébred fel, de már késő. Két kíváncsi szempár néz le rám, mire lehunyom szemeim, és kifújom a levegőt. ülő helyzetbe tornászom magam, majd lassan felállok, csontjaim nagyot roppannak, gerincem szinte a helyére ugrik, mintha az éjszaka valamit félbehagyott volna. Pupillám kitágul a bizsergető érzéstől és összeszedem magam annyira, hogy le tudjak ülni az ágyra, nyomomban a takaróval és a párnával. Utóbbiból kihullik a tömítőanyag, ezért a földre dobom és az ágy alá rúgom, mielőtt észrevehetné.
-Hidd el, én is szeretném remélni, hogy ez volt a baj.-mondom, szinte már morcosan, mert nem ez volt életem éjszakája, kócos hajam megigazítom és körbenézek a lakáson. Minden a helyén. Kivéve a konyhapult, amin a körmeim nyoma van, gondolom az nem olyan, mint a vámpírok, hogy meggyógyul. Elfintorodom a gondolattól és mellé gördülök, arcomra mosolyt erőltetve, és óvatos csókot nyomok szájára.
-Újhold van és régen váltottam, ennyi.-forgatom meg szemeim, magamat is nyugtatva azzal, hogy valóban ennyi áll a háttérben, semmi több, és kócos hajába túrok.-Úgy aludtál, mint a bunda, bár valamit motyogtál azt hiszem, de nem értettem, hogy mit. A horkolást mondhatni észre sem veszem.-életem nagy részében olyanok is voltak a társaságomban, akik háton aludtak egész éjszaka, és szinte olyan hangot adtak ki, mint akiknek a tüdeje ki akar szakadni. Ehhez képest ő semmi sem volt, csak szuszogott, ami megnyugtatott.



||music:Devoted|| words: 301 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Azt hiszem úgy aludtam, mint még soha, de soha. Kényelmesen, nyugodtan, jólesően, és főképp mélyen. Legalábbis nem ébredtem fel... csak egy kicsit. Halvány mocorgás jutott el a tudatomig, de olyan halványan, hogy még csak a szemem sem volt erőm kinyitni. Álmomban is tudtam, hogy nem fenyeget veszély, csak Leslie matat mellettem, és mikor meghallottam a víz folyását, már arra is rájöttem, miért. Így hát csak dünnyögtem valami kivehetetlen dolgot, majd az oldalamra fordultam, és szinte azonnal vissza is süllyedtem a teljes tudatlanságba.
Reggel az volt számomra az ébresztő, hogy hűvös van. Valószínűleg azért, mert a takaró nincs rajtam... sőt, valahol az ágy mellett, a földön tűnik el. Legalábbis a vége.
Felülök álmosan, borzasan, kissé bedagadt szemekkel, aztán odahajolok, hogy az ágy másik végébe láthassak, a padlóra. Mily meglepő, hogy Lesliet látom ott, ahogy teljes vehemenciával ölelget egy párnát. Ízlés dolga... eddig azt hittem, engem jobban szeret karolgatni.
- Jó reggelt - motyogom kissé csodálkozva és értetlenül. - Büdös vagyok, vagy horkoltam? - kérdezem, várva a magyarázatot a különös elhelyezkedésünkre.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Vállat vonok, miért ne. Épp annyira illettem mindenhová, mint ő, mégsem illettem sehová, és nem is tartoztam sehová. Furcsa, ezen nem tudok túllépni. talán vele sikerül.
-Buta vagy sem, tudom, hogy nem szégyellsz és én sem szoktam magam, mert nem én tehetek arról, hogy a szüleim így elfuserálták a kapcsolatuk, hogy becsúsztam, de mondom, fura érzésem van.-motyogom, inkább magamnak, mint neki, ahogy elhelyezkedem, mellkasára hajtva fejem, és apró köröket rajzolok ujjaimmal a forró bőrre.
Mosolyogva hunyom le szemem, mert meglehetősen elfáradtam, gyanítom ő is, így próbálom kikapcsolni agyam, és mihamarabb elaludni. egyenletesen veszem a levegőt, egészen addig a pillanatig, míg a pihenés okát meg nem említi, mire hasába öklözöm, de azonnal vissza is térek mellé, szorosan hozzá lapulva.
-Majd megsajnállak, annyira rossz sorsod van, hogy aludni sem tudsz.-nézek fel rá, aztán visszahelyezkedem.-Én pedig ezt ki is használom.-mondom, de inkább félálomba ringatva magam mormogom az orrom alá, mert ahogy kényelmesen fekszem, úgy alszom is el.
Alig telhet el két óra, arra ébredek, hogy ráz a hideg, és remeg minden porcikám. Fogalmam sincs, hogy mit álmodtam, vagy álmodhattam, magam mellé pillantok, ő olyan nyugodtan alszik, mint egy kisgyerek, s ahogy megérzi, hogy felülök az ágyon, úgy fordul el, kényelembe helyezve kezeit.
Felkapom a fehér pólót, és a csipkét, ellopakodom a konyhába, és töltök egy pohár vizet, de kezeim remegnek, mint a nyárfa levele, és bárhogy próbálok lehiggadni, nem tudok. Érzem, hogy csontjaim fájni kezdenek, és ahogy a pultba kapaszkodom, ujjaim olyan erővel vágom a fába, hogy körmeim nyoma benne marad, s csak ekkor tűnik fel, hogy csupa vér a kezem. Lemosom a vért és megrázom a fejem, pár percig lélegzetem visszafojtva nézek ki az ablakon. Újhold van.... Megint. Felmordulok, mikor végre kitisztul a kép és visszasétálok az ágyhoz, aztán visszafekszem, az ágy szélére húzódva a párnába mélyesztve, mielőtt ismét véressé változhatna a tenyerem, mert a karmaim kezdenek kinőni.
Reggel addig ki se nyitottam a szemem, még el nem kezdtem fázni, s ezennel a földön ébredtem. A huppanás ide vagy oda, csak azt éreztem, hogy fáj az oldalam, és a párna még mindig a kezeim között van. Kitörlöm a szememből az álmosságot és emlékezni próbálok, de nem igazán megy.



||music:Devoted|| words: 353 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 14, 2015 4:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Miért szégyellnélek? - ráncolom a szemöldökömet. - Buta, buta kislány...- dünnyögöm, és homlokomat az övének támasztom. Fura, hogy pont ő mondja ezt. Ha valakit szégyellni kellene, akkor az alighanem én vagyok. Bár tőle ezt nyilván nem kapnám meg, mert elfogadott engem úgy, ahogy vagyok, ahogy én is elfogadtam őt. De talán nem véletlen, hogy az eddigi életem folyamán azt tapasztaltam, hogy Gwen-en és rajta kívül nem sokan álltak le velem társalogni egy bárban. Ordít rólam, hogy se pénzem, se fullos autóm, és ez sokaknál már eleve kizáró oknak számít. Hála az égnek, vannak a földön még olyan nők, akiknek a jelek szerint fontosabb a belső, a szív és a lélek, mint az anyagiak.
- Akkor maradjunk annyiban, hogy az árnyékoddá fogok válni, mígcsak nem akarod az ellenkezőjét - cirógatom a haját, ahogy a mellkasomra fektetni a fejét, és lágyan homlokon csókolom.
- Most viszont azt javaslom, pihenjünk. Kellemesen elfáradtam, és ami ezt illeti, szükségem van a pihentető alvásra ahhoz, hogy képes legyek a formámat hozni... minden téren - fejezem be kajánul a gondolatot, aztán magamhoz szorítom. - Aludj, bébi. Én majd vigyázok, hogy szépeket álmodj.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 13, 2015 6:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Úgy adódott, hogy velem kiszúrjon az élet, de nem akartam, hogy más miattam kerüljön nem kívánatos helyzetbe, amiből esetleg nem jöhet ki jól. Két dolgot utáltam, hogy nem tartoztam sehová, mindenhol különc voltam és azt, hogy ezzel minden lépésem, döntésem, cselekedetem meg volt pecsételve. Felvázolom hát neki a lényeget, közben le-le sütöm szemem, ujjaimmal babrálva, mert kicsit zavar a gondolat, hogy megint ebbe a helyzetbe kerülhetek.
-Ja, az élet szívás, így egyszerűen is mondható.-húzom el szám, aztán mielőtt ismét hátamra fordulhatnék, hogy ne lássa az arcom, ami most semmitmondó, de leginkább arról árulkodik, hogy magamat ostorozom azért, ami vagyok, magához húz, hogy mellkasom övéhez simuljon. Arcomra mosolyt erőltetek, hogy támaszkodni tudjak, ujjaim mellkasára helyezem, és érzem a megnyugtató ütemű szívverését.
-Nem attól tartok, hogy esetleg szégyellsz. Hidd el.-motyogom szavába vágva, aztán tovább fürkészem arcát, és bár szavai megnyugtatnak, a szálka ami bennem van tudom, hogy ettől nem fog elmúlni.
-Pedig az ellentétek vonzzák egymást. Hát, mi nagyon nem vagyunk ellentétek.-mosolyodom el, apró köröket kezdek el rajzolni ujjaimmal mellkasára, hajam felég eltakarja ugyan arcom, de így is látom az arcát és cseppet sem arról árulkodik, hogy annyira ellenére van a hasonlóság. Ahogy nekem sem.
Mosolyom szélessé válik, és szememben némi kacérság csillan meg.
-Hát, nem is tudom. Könnyen el tudom terelni a figyelmed, bár attól nem tartok, hogy más is ilyen könnyen elterelné. Talán meg tudom szokni, hogy az árnyékommá változz.-hajolok hozzá közelebb, csókot nyomva szájára, aztán lejjebb csúszok, hogy fejem fektessem mellkasára, és úgy elmélkedjek tovább.
-A rémálmaim így is elkergetted már. Fogalmam sincs, hogy hogy csináltad, de sikerült.-vallom be, arcomon továbbra is ott ül a mosoly, és ahogy a szobára csend száll a falakon lévő árnyékok ijesztővé válnak, mégsem annyira, hogy kizökkentsenek a nyugalomból, amit mellette érzek.



||music:Devoted|| words: 285 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 13, 2015 4:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Szusszanok egyet, mikor befejezi a mondandóját, és belátom, hogy az ő helyzete némileg bonyolultabb, mint ahogy elsőre gondoltam, vagy mint az enyém.
- Igazad van - ismerem el. - Ha azt vesszük, téged minden faj üldöz. A vámpírok azért, mert utálják a boszorkányokat és farkasokat egyaránt, a boszorkányok azért, mert a farkasokkal állnak harcban, és a farkasok azért, mert rosszul vannak egy boszorkánynak a puszta szagából is. Szép helyzet. Pedig a farkasok és a boszorkányok is ostobák, mert az előítéleteik elfeledtetik velük, mennyi előnye lenne a másik oldal megismerésének, főleg, ha ez egy személyben koncentrálódik - sommázom, aztán magamhoz húzom úgy, hogy mellkasa a mellkasomon feküdjön, és közvetlen közelről nézzek az arcába.
- Ide hallgass - mondom biztatóan. - Lehet, hogy én tiszta vérű vagyok, és a farkasokhoz tartoznék, de tudod mit? Nem akarok. Magasról teszek rájuk. Eddig is megvoltam falka nélkül, ezután is megleszek. Mindig a családomat kerestem, de mikor rájuk találtam rájöttem, hogy nem olyanok, mint vártam. Akkor miért ne válasszam meg én magam, hová akarok tartozni, főképpen kivel? - simogatom Leslie fürtjeit elgondolkodva. - Itt háború dúl, és nem, nem vagyok gyáva, de egyszerűen nem fűlik a fogam részt venni benne. Szóval kösz, de inkább vagyok törvényen kívüli, ahogy te is. És mi ketten már csak ezért is jól kijövünk egymással - állapítom meg, aztán cinkosan ráhunyorgok.
- És ha a közelségem megnyugtat, akkor ígérem, hogy igyekszem minél többet a közeledben lenni. Feltéve persze, ha te is akarod. Majd én vigyázok rád, és elkergetem a rémálmaidat.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 8:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Valóban, nem volt sok tárgy a lakásomban. Épp elég, hogy még eldobáljam vele egy darabig, de annyira azért nem borított ki, hogy erre sor kerülhessen. Ez inkább amolyan gyermeteg reakció volt tőlem is, de jót nevettünk rajta, csak ez számított.
Felvázolom neki az aggályaim, vagyis próbálom leírni azt az érzést, ami magába kerített, mikor átléptem a határt, de nem tudom, nem érzem, hogy pontosan sikerülne tudomására adnom, mire is gondolok. Megmagyarázhatatlan volt számomra is, hát akkor hogy lehetne neki könnyű elmondani, amit akarok.
Hallgatom, de még így sem érzem magam biztonságban. Itt és most igen, a városban ezen a bulin lehet, hogy nem fog menni ez olyan könnyen.
Megrázom a fejem, és körmeim kezdem el nézegetni, míg megemésztem, amit mond.
-Na épp ez az. Te csak a farkasok közé tartozhatsz. Engem a vámpírok utálnak, mert a farkast érzik rajtam. a farkasok jó része elutasító, mert érzik, hogy nem vagyok olyan, mint ők, nincs tiszta vérem. A boszorkányok ugyan ezek, pepitában, mert ők tudják is, hogy könnyű préda vagyok, mintha ember lennék.-lehunyom a szemeim és megrázom a fejem.-Nem is akarok senkihez tartozni, de veled másabb, mint velük. Téged nem érdekel az ilyesmi, mert nem tartozol közéjük. De akik igen, hidd el, hogy máshogy látják a dolgokat. Kicsit fejükbe száll valami és olyanok lesznek, mintha ők tökéletesek lennének.-nem egyszer kerültem már pont emiatt szorult helyzetben, amit most szívesen elkerültem volna. De más volt itt a félhomályban és más kint az utcán, még ha ott is volt mellettem. Soha nem féltettem a bőröm, de ettől az érzéstől, ami itt megmozdult bennem, kicsit máshogy kezdek gondolkodni.



||music:Devoted|| words: 303 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 6:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Ilyenkor azt hiszem örülök, hogy túl sok tárgy nincs a lakásodban - jegyzem meg, ennél fogva sok mindent nem tudna hozzám vágni, bár ahogy mondja, nem is akarna. Megértem. Ezt az arcot és testet vétek lenne sebekkel elcsúfítani.
Elgondolkodva hallgatom a szavait, aztán bólintok, és egyik hajtincsét finoman ujjam köré tekerem.
- Igen, értem mire gondolsz - válaszolom lassan, vontatottan. - De miért kelljen, hogy érdekeljen ez minket? Figyelj... - magyarázom - te tulajdonképpen falkán kívüli vagy. Nem tartozol sem ide, sem oda. Akárcsak én. Tény, hogy itt a boszorkányok veszélyesek és szeszélyesek is, a vámpírok már csak olyanok, mint máskor, vérontó szörnyek. A farkasok önérzetét pedig bántja, hogy kiűzték őket a városból, ott vesznek revansot, ahol tudnak. Ne mondd, hogy nincs igazuk - védem akaratlanul is a fajtámat. - Ha közéjük tartoznánk, önkéntelenül is oldalt választanánk, és belefolynánk a háborújukba. De így kívülállók lehetünk. Ők csatázzanak csak, ahogy nekik tetszik, minket meg hagyjanak békében és nyugodtan élni, ahogy eddig. Hagyni is fognak, ne aggódj. Kétlem, hogy hiányoznánk bármelyik csapatba is - mosolygok rá kedvesen Lesliere. - Megnyugodtál kicsit?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 6:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Ez is olyasmi volt, amiben még nem volt részem. Nem igazán kaptam meghívásokat, egészen eddig igencsak elzárkóztam az ilyesmitől, nem véletlenül, de most erőt vett rajtam a kíváncsiság, plusz a társaság sem volt utolsó. A meghívást visszautasítani pedig nem szép dolog.
Lelkesen bólintok, és csillog szemem, mint egy csillag az égbolton. Nem várt meglepetés volt ez részéről, de tetszett az ötlete, még ha a meglepetéseket semmilyen formában nem szerettem.
Szúrós szemmel nézek rá, már-már megölhetném vele, és kiöltöm rá a nyelvem. Ahogy a párnát lefogja, felszökik a szemöldököm a homlokom közepére és megrázom a fejem, a plafonra emelve tekintetem.
-Először is. Kétszer nem használom ugyan azt a trükköt. Másodszor a szoba kismillió tárgya eshetne a fejedre, de nem fog. Harmadszor, nem, nem leszek hárpia, bármennyire szeretnéd. És nem is tüllszoknyát akartam felvenni, meg magassarkút.-motyogom durcásan, aztán rá mosolygok, és ahogy feltornázza magát az ágyban, hasra fordulok, felkönyökölök, hogy lássam arcát. Testem kezdi visszanyerni eredeti állapotát, amiben nem akar szétesni és képes megtartani a súlyom.
Vállat vonok és kibámulok az ablakon, majd vissza nézek rá és próbálom megfogalmazni, amit gondolok.
-Amikor átléptem a város határát, már akkor is éreztem valami furcsát. Nem tudom, mit. Na meg persze itt a tény, hogy a farkasok és a vámpírok nézeteltérése itt kicsit más, mint más városban. Pont te ne mond, hogy nem érzed ezt.-nem szemrehányásnak mondom, de tényleg felállt a szőr a hátamon, amiért nem tudtam a különös érzést hová tenni.-És a boszorkányok sem olyan kedves, mosolygó teremtések, mint amilyennek elsőre tűnnek. Sőt, elég ellenszenvesek.-indulok ki abból, hogy egyik-másik nő hogy nézett rám, férfihoz még ugyan nem volt szerencsém ilyen téren, nem is akartam közelebbi ismeretségekre szert tenni. Figyelem arcát, mert jómagam igencsak furcsállottam ezt az egészet, legalábbis azt az ellenségeskedést, amit itt éreztem és láttam. Más városban is megvolt, mindig is ott lógott a levegőben, de itt teljesen máshogy éreztem.



||music:Devoted|| words: 303 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Olyan gyorsan fordul meg az ágyban, hogy ha kissé arrébb nem húzom a fejem, alaposan orrba vágott volna a könyökével. Nem is gondoltam volna, hogy ez az aprócska gondolat ennyire felvillanyozó hatással lesz rá.
- Na, akkor együtt fedezzük fel, hogy is néz ki New Orleansban egy buli - biccentek, hiszen mivel sosem jártam iskolába, nekem sem lehetett részem bálokban, akárcsak neki. - Viszont felhívnám a figyelmedet, hogy nem karácsonyi bál lesz. Halloween jön, bébi. Nem is bálnak mondanám, sokkal inkább karneválnak, vagy felvonulásnak. Szóval ne báli ruhát keress, hanem inkább jelmezt. Mit szólsz egy hárpiához? - szúrok oda egyet szemtelenül, aztán leszorítom a párnát, még mielőtt újra kapnék egyet vele, és kitör belőlem a nevetés ahogy látom, milyen szúrósan, már-már rondán néz rám. Hogy leszereljem, felülök, hátam megtámasztom az ágytámlában, és elgondolkodva babrálom Leslie selymes fürtjeit.
- Mit értesz az alatt, hogy érdekes? Persze, ez a város tele van szörnyekkel. Szerintem a turistákon kívül ezt mindenki tudja - vonok vállat. - Más város is van ilyen. Miért gondolod ijesztőnek? - kérdezem, és kíváncsian várom a válaszát, hogy vajon a boszorkány képességeinek köszönhetően érez-e valamit, amit én mondjuk nem.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 5:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Kihasználtam az erőm adta előnyt, és jót mosolyogtam azon, ahogy felmordult. Elnevetem magam, gyerekes húzás volt ez tőlem, de nem érdekelt. Egyszerűen nem hagyhattam ki ezt a játékot, és valljuk be, ez volt a legkevesebb, amit kaphatott tőlem. Viszont ezt jól fogadta, a kijelentés, hogy a boszorkányságot nem szabad előnynek használni ellene, szinte meg sem hallottam, ajkaimon viszont ott ült a mosoly, ugyan ezt ő nem láthatta.
-Nem, pont, hogy nem ezt szűrtem le a jellemedből, és reménykedtem, hogy így felhőkölsz, ha szemedre hányom a hazugságot. Szeretek tesztelni.-vonok vállat, hangomon hallatszik, hogy eszem ágában sem volt komolyan gondolni, amit mondtam, csupán azért tettem, hogy hirtelen is ki tudja e magát vágni, és végleg elhiggyem azt, amit így is tudtam. Ő nem olyan, mint a többség, és ezért csak hálás lehetek a sorsnak, amiben annyira nem hittem, mint sokan. Szerintem nem a sors tehetett róla, hogy itt tartunk, hanem én és ő, s én döntöttem el két napja, hogy nem képelem fel és hagyom ott, nem a sors. Ennyit erről.
A suttogástól kiráz a hideg és nem mozdulok, kíváncsivá tesz. Ahogy viszont meghallom, mit mond, olyan sebesen fordulok felé, hogy kis híján visszadöntöm a hátára.
Megrebegtetem a szempilláim, és széles mosollyal arcomon, elgondolkodó képet vágok, mintha nem tudnám még a választ.
-Szívesen felfedezem veled, milyen itt egy bál. Úgy is kihagytam a gimis bált.-kezemmel megfogom övét és összekulcsolom ujjaink, aztán ismét tekintetét kezdem keresni a félhomályban.-Soha nem voltam még bálban, és táncolni sem igazán tudok. Ha kibírod, hogy párszor a lábadra lépek, akkor már csak a ruhám kell kiválasztanom.-mosolygok izgatottan, mintha azt közölte volna, hogy nyertem a lottón. -De azért ugye tudod, hogy ez a város milyen... érdekes? Mármint nem úgy, mint egy város, ahol szörnyek vannak, azok mindenhol vannak. Ez furcsább, sokkal furcsább, már-már ijesztő.-gondolkodom el, hisz túl sok érdekes történetet hallani erről a helyről. És nem hiszem, hogy mindegyik csak holmi kitaláció. Hisz lássuk be, a farkasemberek, vagyis vérfarkasok sem csak a törzsi legendákban élnek, hanem valóban léteznek. Akkor mi a garancia, hogy itt a mendemonda csak mendemonda?



||music:Devoted|| words: 335 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 12, 2015 4:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Meglepődöm, amikor a párna először kihúzza magát a fejem alól, aztán, mintha csak önálló életet élne, nagyot puffan rajtam, mígnem megáll a fejemen, hogy betakarjon.
- Hé! - méltatlankodom, de kiszakad belőlem a hahota. - Nem ér boszorkánysággal támadni a fegyvertelen farkas ellen! - tűröm vissza a párnát a fejem alá, aztán - noha nem látja, hiszen háttal van nekem - kissé összeráncolom a szemöldökömet.
- Abból, ahogy eddig megismertél tényleg azt szűrted le, hogy én úgy válogatom és tekintem a nőket, mint a húst a boltban? - dünnyögöm. Ha igen, akkor nagyon félreismert. De reménykedem benne, hogy csak azért mondja ezt, hogy visszavágjon a fehérmájú megjegyzésemért. Fene tudja, de azt hiszem, túlságosan is bántana, ha komolyan gondolná ezt a mondatot, vagy véleményt.
- Mint már mondtam, belém nevelték a nők iránti tiszteletet, és ezért hálás vagyok a nagybátyámnak. És soha nem bántam egy hölggyel sem árucikként, ezt hidd el nekem. Veled meg végképp nem akarom. Bebizonyítom - könyökölök fel, hogy közvetlenül a fülébe tudjak suttogni.
- Nemsokára itt lesz a halloween bál. Noha a tavalyi épp teliholdra esett, így kénytelen voltam kihagyni, ráadásul még nem is ebben a városban éltem, de azt hiszem, szívesen megnézném, hogy a szörnyek és a jazz városában hogyan is fest egy ilyen. És örömömre szolgálna, ha lenne kedved elkísérni... mint a partnerem - hallgatok aztán el, és várom a választ.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 6:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Voltak dolgok, amikről nem szeretett az ember beszélni. Én például a múltam azon részétől rettegtem, amit most is titokban tartottam előtte. Kevés barátom volt, ami komoly kapcsolatnak mondható volt. Egy darab, az időtartama bár hosszabb volt, én vetettem neki véget. Szó szerint és minden értelemben. Aztán jött az a része az életemnek, ahogy a mennyiség jobban számított, mint a minőség és meglehet szégyenlem kellett volna, nem tettem, vele éltem, és a jelek szerint őt sem zavarta a tény. A jelenem más volt, de a múltam tett azzá, aki voltam, és ezért hálás voltam.
Hátat fordítok neki, mögém simul, hátam mellkasához ér, és kikapom feje alól a párnát, ahogy megszólal, hiába próbál azonnal kiengesztelni. én viszont mindeközben meg sem mozdultam. A párna végül a fején landol, én pedig elnevetem magam.
-Aranyos próbálkozás, hogy ne a kezem üssön le, de a kisujjam sem kell mozdítanom, hogy odasózzak neked egyet.-nem fordulok meg, mosolyom így nem látható, de hangom dallamosan cseng az elnyomott nevetéstől.
Elnevetem magam, és nehezemre esik, hogy nyugton maradjak és ne forduljak felé, de nem bírom megállni, hogy ne törjön elő belőlem a ritmusos, halk nevetés.
-Ez tudod, hogy kimondva hogy hangzik? Mintha a hentespultnál állnál, és azon gondolkodnál, hogy egy kiló húst vegyél, ami olcsó, vagy egy kilót, ami drága, de nincs tele mócsinggal.-pontosan ugyanezt gondoltam róla, ha így fogalmazott már, ő is minőségi darab volt, de ezt más volt kimondani, mint gondolni. Teljesen máshogy hatott, még ha azonos is volt a tartalma.-De jól esik, hogy minőséginek tartasz. A szavatosságom meddig tartom meg?-érdeklődöm, és ahogy nyakamba szuszog, ismét mosolyom kiszélesedik arcomon. Kellemes nyugalommal fekszem, szabad kezem ölelő keze felé siklik, és összefonom ujjaink, még közelebb húzva őt magamhoz. Soha nem aludtam nyugodtan, vagy feküdtem úgy a sötétben, hogy nem éreztem, minden csontom remeg, félek lehunyni a szemeim. Most viszont egy elhaladó autó zaja sem zavart, nem rettegtem, hogy az egyik megáll a lakás ajtaja előtt és rám törik az ajtót. Egyszerűen békességet éreztem és ez jó érzéssel töltött el.



||music:Devoted|| words: 329 || note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 6:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Jól van, komolyan veszem - bólogatok engedelmesen, de továbbra is szélesen vigyorogva. Úgysem dobna ki, tudom jól. Ha megpróbálná, azon nyomban leszerelném egy csókkal. Nyilván ez lenne a gyenge pontja. És amúgy is, ő legalább olyan jól érzi magát velem, ahogy én vele. Már csak ebből kifolyólag sem rakna a küszöb elé, ebben teljesen biztos vagyok.
Kissé meglepődöm, mikor azt mondja, túl sok kapcsolat nem volt az életében. Vagyis, komolyabb. Mert a múltkori vallomás után, mikor elmondta, hány egyéjszakás kalandja volt, nyilván nem ért szűzi életet. De soha nem zavar ez a tény. Eddig sem zavart, ezek után sem fog.
- Oké, akkor nem hárem. Hogy hívják, aki nő létére nem bír magával? Fehérmájú? - dünnyögöm a fülébe, aztán a nyakába csókolok, mielőtt fülön vágna. - Nos, ami engem illet, én kitartó vagyok. Adj alkalmat, hogy bebizonyítsam - bújok hozzá hátulról, ahogy megfordul az ágyban, és magamhoz ölelem.
- Higgy nekem, nincs háremem nekem sem. Miért lenne? Nem is volt soha. A nők, kevés kivételtől eltekintve, rá sem néznek egy olyan csóró alakra, mint én. És amúgy is, mindig azt hangoztattam, hogy inkább minőség, mint mennyiség. És ami azt illeti, te a roppant minőségi kategóriába tartozol - simogatom a hasát, és lerakom a fejem a párnára, jólesően beleszuszogva a nyakába. Olyan meghitt most vele minden. Kellemes... szinte családias. Régen éreztem már magam ennyire oldottan és biztonságban.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 5:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Talán percekbe is tellett, fogalmam sincs, de az biztos, kellett egy kis idő, hogy szétesett, remegő testem össze tudjam szedni, kalapló szívverésem le tudjam lassítani, és vissza tudjam szerezni a rendes légzésem.
Végül mégis képes vagyok kipréselni magamból egy mondatot, amire ugyan nem látom a reakcióját, de hallom szavait, és érzem, ahogy felnevet, hisz fejem mellkasával együtt rázkódik meg.
-Nem vicces. Komolyan mondtam.-dünnyögöm szinte orrom alá, lehunyt szemekkel, aztán mellé dőlök és úgy fészkelődök, hogy mellkasán pihenhessen továbbra is fejem. Ez azonban pár másodperc után kudarcba fúló próbálkozásnak bizonyul, mert állam alá csúsztatva ujjait, felemeli a fejem. Hajam egy része rakoncátlanul siklik arcomba, de nem zavar.
Szavai hallatán elmosolyodom, ugyanakkor most először érzem erősebben ki hangjából, hogy valahol tényleg megfogtam őt magamnak. Ez pedig be kell vallanom azért felér némi kellemes gondolattal.
-Ha hiszed, ha sem, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány pasim volt. Sőt, nem kis kell hozzá öt ujj, elég egy.-szemem mélykék színe megfakul egy pillanatra az emléktől, és ha nem parancsolnék testemre, most kihátrálnék ebből az egész helyzetből, de ebből a szobából is.-Háremet a férfiak szoktak tartani. Aki pedig rohan utánam, annak kitartónak kell lennie, mert a maratonra készülhet, ha valóban akar.-állom tekintetét, aztán kifújom a levegőt, mintha felsóhajtanék, és magunkra húzom a takarót. Hamar átjárja a meleg, mellette olyan aludni, mint egy kisebb radiátor mellett, de nem zavar. Kellemes érzést ad, mintha otthonomra lelnék így.
A gyertyák végleg elalszanak a szobában, észre sem vettem, hogy időközben a csillagok már a égre szökkentek, és beállt az este.
-Egyébként meg kizárt, hogy én lennék az egyetlen, és neked ne lenne háremed. Bár lehet, erre nem akarom hallani a választ.-mosolyodom el, aztán válaszára sem várva másik oldalamra fordulok, hátat fordítva neki, egyik kezem a párna alá gyűrve, mosolyogva a félhomályban.



||music:Devoted|| words: 292|| note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 5:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Ha azt hittem, ezzel a tempóval nem tudjuk elérni a csúcsot, hát kijelentem, hogy tévedtem. Igaz, kellett hozzá a segítségem, amikor megfogtam derekát, és irányítani kezdtem a mozgását. A tempót viszont továbbra is ő diktálta, és mikor gyorsítani kezdett, tényleg nem váratott magára sokáig, hogy először őt érje el a mámor, aztán én lépjek be vele együtt a mennyek kapuján.
Rám borul, teste reszket, mintha jégtáblán feküdne, és én is úgy éreztem, mintha minden maradék erő kiszállt volna belőlem az orgazmus szorításában. Meglehetősen hosszú időbe telik, míg képes felemelni a fejét, és az én szívem sem úgy ver már, mintha helyben ki akarna szakadni a helyéről.
- Jól van, nincs kérdésem - válaszolom, és vállam megrázkódik a nevetéstől. Kezem lágyan, és reszketegen simogatja a haját, aztán hátát, mikor hanyatt dől ő is, és mellkasomra fekteti a fejét, én pedig ujjammal felemelem az állát, hogy némán, szótlanul gyönyörködjem benne.
- Ha nem egy másik nőért dobogna a szívem, azt hiszem, beléd szeretnék - mondom aztán halkan. - Csodálkozom, hogy egy ilyen csodálatos lánynak még nincs pasija, vagy legalábbis egy háreme, akik vetélkedve járnak a nyomában.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 5:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Túlnőtt rajtam a vágy, hogy magamban érezzem, így mikor éreztem, ha nem hagyom abba kényeztetését, búcsút mondhatok ennek a vágynak, hát elszakadtam tőle. Szemében egy pillanatra megvillant a csalódottság, ugyanakkor ahogy fölé emelkedtem, a sóhaja nem arról árulkodott, hogy bánta a dolgot. Ellenben azzal, hogy én lassú tempót kezdtem diktálni, ami valószínű elkezdte felőrölni az idegei egy részét. Lefogtam kezeit, de nem ellenkezett, s bár könnyűnek éreztem magam, mintha lebegnék rajta, erőfeszítésbe került, hogy a kellemes érzés miatt, ami gerincemen szaladgál, ne hagyjam, hogy a hátamra kerüljek. Én akartam most irányítani, és ő zöld utat adott. Kezeim elengedik csuklóját, nem fogom le tovább, helyette derekamra vezetem kezeit, hogy megtámasszon, és valamivel gyorsabb tempóra váltok, de még mindig túl lassúra ahhoz, hogy a csúcsra érjünk tőle. Ez az út most hosszú lesz, minden percét élvezni akartam. Fel-fel sóhajtok, ahogy csípőm ring rajta, nyögéseim egyre mélyebbekről jönnek. Néha-néha csukott szemeim kinyílnak, arcára siklanak, de ahogy testem remeg, szükségem van arra, hogy tartson, s csípőm ne engedje el. Kezeim kezeire siklanak, az egyre gyorsuló tempóm már nem tudom sokáig lassítani, mert testem épp annyira kiállt érte, mint övé értem. Végül fejem hátravetve vonaglok meg felett, minden izmom megfeszül körülötte, felnyögök és magammal rántom őt is. A levegő, ami tüdőmben ragad, elfúló sóhajjal hagyja el testem, mikor a remegés abbamarad, és mellkasára borulok, kissé remegő testtel. Forró bőréhez simulva próbálom visszanyerni az uralmat testem felett, de könnyednek érzem magam, mint egy tollpihe és remegek, mint a nyárfa levele a szélben. Szívverésem nyakamban lüktet, és mikor végre képes vagyok feleszmélni a mámorból, arcomon elégedett mosoly jelenik meg.
-Ha ezek után még egyszer megkérdezed, hogy megbántam e bármit is veled kapcsolatban, válasz nélkül teszlek ki.-figyelmeztetem befészkelve magam mellé, ujjaimmal mellkasát cirógatva, úgy helyezkedve, hogy ne lássam az elégedett mosolyt, amit valószínűleg arcára varázsol ismét.



||music:Devoted|| words: 299|| note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 3:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Ahogy hozzásimulok, tudom, hogy a köztünk lévő takarón át is jól érzékeli a vágyamat... és nem is hezitál sokáig. Ezúttal én kerülök a hátamra, bár igencsak engedem magam, hiszen érzem, hogy az izmai még reszketnek a gyönyör utóhatásaként, és alig van ereje. De amit akar, azt keresztülviszi, így először csak a szemem hunyom le, ahogy megérzem kényeztető kezeit, majd a levegő is a tüdőmben reked, mikor utána ajkai forrósága fog körbe.
Ezúttal rajtam a sor a sóhajokban, a jóleső, halk nyöszörgésekben, és a vágyam olyannyira veri az egeket, hogy félő, percek alatt fogom megadni magam.
Mintha csak tökéletesen érezné az én érzéseimet megáll, épp időben. Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy ajkai elengednek, aztán engedékeny mosollyal tűröm, hogy lefogjon, mintegy revansot véve azért, mert nemrég én is mozdulatlanságra kárhoztattam őt. Aztán utat török teste nedves forróságába, és látom, hogy rebbenek meg ajkai, míg én magam nem fogom vissza a hangot, ami ebben a pillanatban kitör belőlem. Vágy, sóvárgás, szenvedély keveredik ebben a morgásban, de ellenállok a kísértésnek, hogy derekát megragadva alig fél perc alatt vegyem el, ami jár nekem. Engedem, hogy lassú tempót diktáljon, és elhúzza a dolgot, amíg csak szeretné, még akkor is, ha úgy érzem, a gerincemet szorítja görcsbe az egyre közelebb kerülő gyönyör.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 11, 2015 1:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie


Próbálom elfojtani a kellemes érzés kovácsolta nyögéseket, de halk sóhajaim így is többről árulkodnak, mint kellene. Próbálok nem mozdulni, ami végül is kimerül abban, hogy nem akadályozom semmiben, de ívbe feszülő hátam néha megremeg, amit nem tudok megakadályozni. A vágy, amivel szomjazom rá, ismét erősen tart karmai között, ami csak egyre erősebb lesz, a feszülő érzés egyre elviselhetetlenebbé válik. Hiába, ha ez az iménti egyfajta kiengesztelése, ha akarnék sem tudnék ellenkezni már. Hajába túrok, tovább bátorítva őt, amíg végül fel nem adom a küzdelmet, amivel húzni akartam a dolgot. A kellemes bizsergés átjár, lehunyt szemeim összeszorítva nyögök fel, és remegve adom át magam a vágyaimnak. Kinyitom szemem, mikor az utolsó, testem átjáró hullámok is csillapodnak, és kipirult arccal, kicsit kábán nézek rá.
Ajkaimba harapok, aztán közelebb húzom magamhoz, szorosan testéhez simulva a köztünk lévő paplan mégsem elég, hogy ne érezzem, ennek az utazásnak még messze nincs vége. Mosollyal ajkaimon csókolom meg, forró ajkai szinte perzselnek, de nem eresztem el pár másodpercig.
-Nem, valóban nem mondták. Ahogy azt sem, hogy ilyen hatást tudok kiváltani másokból.-tűröm odébb a takarót, hasfalán végigsimítva, egészen addig, míg ujjaim nem érik el lüktető férfiasságát. Ajkaimon gonosz mosoly suhan át, magam mellé lököm, és bár testem minden izma ernyedt, s szinte azt se tudom képes leszek e megtartani magam, de nem érdekel, nem is gondolkodom rajta. A forró bőr még égetőbb lesz, és vele ellentétben nekem nem volt rá szükségem, hogy megszabadítsam őt bármi nemű ruhától.
A hívogató szempárt szinte lehetetlen nem észrevenni, tökéletesen elárulja magát, állom a tekintetet, amíg lejjebb nem csúszok, hogy kezem munkáját segítsem ajkaimmal is. Érzem, ahogy bennem is feléled ismét a sóvárgás iránta, kínzó lassúsággal kényeztetem őt, de ezzel magamat is kínzom kicsit. A sóhajok, nyögések és morgások csak alátámasztják, hogy hasonlóan kellemes érzések kerítik őt is hatalmába.
Mielőtt végleg átadná magát, elszakadok tőle, szemébe nézve kúszok vissza mellé.
-Ilyen könnyen nem fogod megkapni, amire vágysz.-suttogom ajkaira hajolva, hajam vállaim mögé tűröm, kezeit leszorítom annyira, hogy felé tudjak helyezkedni, ő viszont ne érinthessen. Csak addig engedem el, míg csípőmmel fölé nem helyezkedem, magamba nem vezetem. Megállom, hogy a kellemes érzéstől, ami átjár, mikor kitölt, ne nyögjek fel, de szemem megvillan, ajkaim pedig megremegnek egy pillanatra. Lassan kezdem el ringatni a csípőm, elengedve kezeit, szabad mozgásteret adva neki, ha képtelen lenne a lassú tempót elviselni, amit én kezdtem diktálni.



||music:Devoted|| words: 383|| note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 10, 2015 10:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Imádom a halk nyöszörgését, a sóhajait, amiket az én tevékenységem vált ki belőle. Keze a hajamban turkál, mintegy biztatóan, én pedig nem is kéretem magam, folytatom, amibe belekezdtem. Érzem számmal testének minden rezdülését, és tudom, hogy épül benne a gyönyör, fokról fokra, mozdulatról mozdulatra. Ágyékom fájdalmasan feszül a vágytól, de most nem foglalkozom vele, neki akarom elsősorban megadni a gyönyört. Fokozom hát a tempót, és egészen addig meg sem állok, míg a teste pattanásig nem feszül, és el nem éri a mámor.
Felemelkedtem arcához, és elégedett mosollyal várom meg, míg visszatér a csoda néhány másodperces világából, szapora pihegéssel szedve a levegőt. A vállait cirógatom, mindaddig, míg ki nem nyitja a szemeit, és jóleső kábulattal rám nem néz.
- Szia - vigyorgok. - Remélem élvezted az utazást - hunyorgok rá. - Nyilván még ezt sem mondták neked, de észvesztően szép vagy, miközben... - hagyom a mondatot befejezetlenül. Úgy is tudja a végét.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 09, 2015 7:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Elnevetem magam, az ágy is belerázkódik és látom arcán a mosolyt, amit elő akartam végre csalogatni. Ugyanakkor hallom a hangján, hogy valóban próbálkozni akar azzal a bizonyos türelem dologgal.
Vállat vonok, miután csókot kapok a homlokomra, mint egy kisgyerek, akinek fellőtték a pizsit.
-Az említésre méltó életem része volt, hogy egyszerűen nem vonzanak a csupasz képű, újgazdag sutyerákok, inkább a szőrös, iszákos, kicsit tapló és lekezelő stílusú férfiak. Nos, ez stimmelt, bár az utolsó két része szerencsédre megdőlt gondolat nálam. Ami pedig a farkast illeti... éreztem, és azt csodáltam, hogy nem találtad az én jelenlétem furcsának.-célzok rá, hogy biztos érzett valamit, amiből tudta, nem lehetek tisztán farkas, az én vérvonalam ugyanis közel sem volt olyan tiszta, mint az övé. Sőt. Az én vérvonalam nálam véget ért, és a választóvonal két oldalán a boszorkányok és a farkasok álltak, de én egyikhez sem álltam közel. Én voltam Svájc.
-Ígérem...-suttogom, elfúló hangon, ahogy keze utat talál a felsőm alá, s kicsit megemelve hátam, a póló úgy tűnik el rólam, hogy csak arra eszmélek fel, bőröm szinte forrni kezd érintése nyomán. Tudom mire készül, de nem állítom meg, hisz testem minden érintésére automatikusan reagál. Megborzongok, és amikor szinte rám parancsol, tudatosul bennem, hogy agyam leblokkol, és elfelejtek mindent, amin eddig titkon rágódtam.
Lehunyom szemem, és próbálok nem mozdulni, de akaratlan ívbe feszül hátam, ujjaim a lepedőbe fúródnak, halk sóhaj hagyja el torkom. Nyelvének édes játékától a sóhajból halk nyögés kerekedik ki, s egyik kezem felemelve, óvatosan hajába túrok, míg a combjaim között feszülő érzés, a vágyakozás, amit kivált belőlem egyre erősebb nem lesz. A szívverésem pár másodperc alatt változik kétszer gyorsabbá, mint amilyen eddig volt, a levegő hol tüdőmben akad, hol gyorsan szökik ki belőle, egyenletlen ritmusban, és testem feletti uralmam végleg elszáll.



||music:Devoted|| words: 286 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 09, 2015 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
- Ha valaha szétverném a kádadat, veszek neked egy lavórt. Vagy egy jakuzzit - ígérem meg, és nevetés bujkál a hangomban. Nyilván érzi, hogy nem mondom komolyan, ez ugyanakkor viszont ígéret is, hogy igyekszem uralkodni a forró fejemen és a hirtelen természetemen. Persze nem biztos, hogy fog menni, de a lényeg a próbálkozás, nem?
- Miért érdekel téged az a lista? - mormolom aztán. - Bármennyien is voltak rajta, már mindegyikük múlt idő. Te pedig nem vagy az. Te a jelen vagy - nyomok csókot a homlokára, aztán elgondolkodva nézek rá. - Tudod, csak csodálkozom. Olyan pasi vagyok, akit ránézésre egy nő sem kívánna magának. Borostásan, piásan üldögéltem egy bárban, és te voltál az egyetlen, aki kíváncsi volt rám, és szóba állt velem. Azóta sem tudom eldönteni, vajon azért, mert ilyen alakokhoz szoktál hozzá, vagy azért, mert megérezted bennem a fajtádbelit? - mormolom, aztán megrázom a fejem, és elnapolom a problémát és a kérdés megválaszolását.
- Nos, ha megígéred, hogy nem bántod a bundámat, akkor azt hiszem, tehetünk valamit azért, hogy megkapd azt a bizonyos simogató jelenlétet - bontom le róla a felsőjét szinte másodpercek alatt, hogy ujjammal mindenhol bebarangoljam a testét.
- Ne. Ne moccanj! - utasítom, aztán a kezem nyomát ezúttal a számmal járom be, egészen addig, míg meg nem csap combjai közül testének édes illata, így hát kibújtatom a bugyijából, és fejemmel utat találok lábai közé.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 4:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
18 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-