Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 09, 2015 6:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Mi tartott vissza? Szeretném megtudni. A farkas énemmel járó vehemenciám nehezen tudtam leküzdeni, sokszor nem is akartam igazán megpróbálni leplezni. Ez maga volt egy probléma. Most viszont hiába erősködött a farkas énem, hogy eluralkodva rajtam, egyszerűen visszafordíthatatlan dolgot tegyek, nem tettem. Tartottam magam, és inkább magamban fortyogtam. Túl nagy volt a kísértés, de túl erős volt a visszahúzó erő is, aminek eredete egyenlőre ismeretlen volt.
-Nem akarlak megváltoztatni, ettől ne félj. Csupán annyit kérnék, hogy számolj el tízig, mielőtt törni-zúzni kezdenél. A kádam máskor is szeretném még használni.-utalok rá, hogy a porcelán törékeny anyag, mellékesen a károkat nekem kellene fizetnem, és annyira nem vet szét a pénz, hogy ilyenekre most külön költsek. -Nőd? Az lennék? Beálltam én is a sorba, ami milyen hosszú is?-érdeklődöm, csillogó szemekkel, már-már izgatottan faggatva őt. A mosolyom kiszélesedik, és ahogy lepillantok rá, a kezem, amelyiken nem támaszkodtam, mellkasára siklik.
-Hamar rá fogsz jönni, hogy nem vagyok könnyű eset.-vallom be, bár eddig ebből aligha láthatott többet, mint holmi hirtelen hangulatváltozás. Az pedig még semmi ahhoz képest, ha teljesen beüt nálam az agybaj.
A hátamra gördülök, ahogy a helyzet megváltozik, és úgy préselődik hátam az ágynak, mintha attól tartanék, rám veti magát. Kezeim ismét felemelkednek, de megállj parancsolok magamnak, hogy ne vezessem végig ujjaim a forró bőrön, és magam mellett tudjam még tartani a kezeim.
-Hányszor mondjam, hogy nem? Miért nem vagy képes elhinni, hogy nem bántam meg? El kellett volna ijesztened azzal, hogy egy gyilkosságot akarnak a nyakadba varrni? Ha azt mondom, hogy nem ez az első eset, hogy úgy kell élnem, hogy tartok tőle, másnap már csak beszélgetni mehetek, látogatóba egy börtönbe? Hát nem. És bármit mondasz, vagy teszel, pont nem tűnsz olyan önző, nagyképű és tapló alaknak, mint ahogy próbáltad első percben mutatni, hogy az vagy. Bár nem mondom, biztos szép bunda lennél, amire reggel kényelmesen rá lehet taposni, de inkább a takaró alatt élvezem ki a simogató és meleg jelenlétet.-harapok ajkaimba, végig szemébe nézve, hogy lássa, amit mondok, nem üres szavak és véletlenül sem a levegőbe beszélek csak.



||music:Devoted|| words: 333 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 09, 2015 4:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Merészen és pimaszul nézek a szemeibe, ahogy hozzám hajol, szinte milliméterek választják el száját az enyémtől, és finom bársonyba burkolva ugyan, de címez nekem egy "fenyegetést".
- Farkas vagyok - válaszolom röviden és tömören. - Lobbanékony, heves vérű és türelmetlen. Mint a fajtám többi tagja is. Ne kérd tőlem, hogy legyek más, mert képtelen lennék rá. És nem is akarok. Ha bejövök nálad, így fogadj el, ahogy vagyok. Annyit megígérek, hogy megpróbálok kissé higgadtabb lenni, oké? - emeltem fel a kezem, és arcát simogatom. - Új nekem is ez a helyzet. Még soha nem volt két nőm, aki egyforma lett volna. Mindenkinél más és más volt a tűréshatár. A tiédet most tanulom. Nyilván nem megy még tökéletesen - vonom meg a vállam, aztán fordítok a helyzeten, immár ő fekszik a hátán, és én hajolok fölé.
- Mondd csak, egyetlen másodpercre sem bántad még meg, hogy leültél mellém abban a bárban, és hogy nem tépted le az első percben a fejemet? - kérdezem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 7:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Nem hibáztathattam, bár tény, nagyon szívesen tudtára adtam volna, hogy máskor lehetőleg ne a fürdőben tőrjen rá az, ami rá tört hirtelen. Kényelmes, lazító fürdő helyett ismét feszült izmokat kaptam, mellé a víz kihűlt, mielőtt észrevehettem volna, hogy múlik az idő. Pedig nagyon is szaladt, a gyertyák is csupán gyengéden pislákoltak, a lángok felégették a kanócok utolsó millimétereit is.
Kikászálódok a kádból, és magamra tekerem a törülközőt, elmélázom a tükörképem homályosságán, aztán mikor mögém lép, kellemes bizsergéssel veszem tudomásul a nekem simuló forró mellkast. A hajam hirtelen vállamra omlik, ahogy időközben szárazzá avanzsál. Mosolyom kiül arcomra, behunyom szemeim, és élvezem a testemen végigsimító érintéseket. Felkapok egy pólót, és egy egyszerű csipke alsót, míg ő is megtörölközik, aztán kézen fog, és visszavezet az ágyhoz. A hirtelen ránk telepedő csendben a kintről beszűrődő zajt, az elhaladó autókat hallani csak, ami megnyugtató, és rajtam is kezd újra úrrá lenni a testi béke, hogy ne akarjak bundássá változni. És amilyen jó a memóriája, nem vizesen akart befeküdni mellém.
A takaró alá bújva figyelem, felé fordulok, ő a plafont bámulja. Végül mikor rám elemi a tekintetét és ő is felém fordul, és szavai hallatán pírban kellene úsznia arcomnak, e helyett csak egy mosoly jelenik meg rajta.
-Még nem mondtad, de ehhez is hozzá tudok szokni.-húzódok hozzá közelebb, felkönyöklök, és úgy nézek le rá, vállamra omló hajam egy részét kénytelen vagyok fülem mögé tűrni, hogy lássa arcsom.-Ha megígéred, hogy egy darabig nem érezteted velem, hogy feltétlen le kell szednem a fejed helyéről, megkockáztatom, hogy mindent egybevetve te is klassz pasi vagy.-visszatér arcomra a kajla vigyor, ami eltűnt egy perc alatt, és közelebb hajolok hozzá, annyira, hogy ajkaim épp súrolják övét.-De ha még egyszer leordítod a fejem, a legklasszabb rémálmod leszek.-egyszerre mondom komolyan és játékosan a szavakat, és átható tekintetem úgy szúrom övébe, hogy esze ágába se legyen máshová nézni, egy másodpercre sem.



||music:Civilian|| words: 305|| note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 6:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Legszívesebben megkérném, hogy ha már birtokában van a boszorkány erőknek, tüntesse el belőlem Gwent, és a fájdalmat, amit a hiánya okoz. Egyetlen oka van annak, amiért nem teszem. Amit érzek a figyelmeztetés, hogy mást ne tegyek ki veszélynek, és a bűnhődés, mert nem fair az élettől, ha csak Gwen szenved az én hülyeségem miatt.
Mint aki álmából ébred, úgy pislogok, ahogy rávilágít, hogy a víz kihűlt körülöttünk, aztán felkel, és magára tekeri a törülközőjét. CSatlakozom hozzá, és magamban megállapítom, hogy alighanem egyikünk sem így tervezte ezt a fürdőt. Hangulatgyilkos vagyok, ezt is meg kell állapítanom. Mit eszik rajtam ez a lány, fel nem foghatom.
Ezúttal rajtam a sor, hogy visszaszerezzem az irányítást mindkettőnk fölött, hát megállok Leslie mögött, és segítek őt szárazra törölni, majd kibontom a kontyát, és élvezem, ahogy a hosszú, selymes haja betakarja a vállát, és cirógatja a mellkasomat. Aztán én is megtörlöm magam, mert emlékszem, hogy egyszer már helyretett, miszerint vizesen ne merjek az ágyába mászni.
- Gyere - fogom meg a kezét, aztán visszavezetem a szobába, és néma csendben fekszünk az ágyba. Csak a lélegzetünk hangját hallani, semmi mást. Egészen addig, míg oldalamra nem fordulok, és bele nem nézek Leslie kobaltkék szemeibe.
- El sem hiszed, milyen jól érzem magam melletted. Mintha a lényem egy része már nem ordítana már úgy a fájdalomtól, mint ahogy eddig tette - mondom elgondolkodva. - Ha még nem mondtam volna, klassz lány vagy - mosolygom el aztán magam.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Mi fájt jobban? Látni, hogy szenved, vagy az, hogy nem tudom, mit mondhatnék. Magamban az évek során olyan szépen elzártam mindent, mintha nem is léteztek volna az érzések, hogy hirtelen azon kapom magam, máséval sem tudok igazából mit kezdeni. Ez megrémített és bármennyire akartam elhinni, hogy csak képzelem ezt az egészet, a mellkasomban dübörgő érzést, az ürességet, nem ment. Elég volt egy perc hozzá, hogy elgondolkodjam, a véget nem érő reménykedés mögött valóban van valami, ami képes kapaszkodni valami újba. Ez az új most ő volt, és próbáltam kapaszkodni, nem lezuhanni, ahogy ő is. Most együtt zuhantunk.
-Gyorsan alkalmazkodom, ha kell, azt hiszem, ez is menni fog. Mert igen, határozottan jó érzés.-mosolyom még mindig óvatos, nem olyan, mint ahogy délután az esőben volt, jele sincs annak a lánynak most. A levegő hiába forró, mégis rideg ború telepedett ránk, és mint két ágrólszakadt lélek, csak arra számíthatunk, hogy mindennek ellenére végre megtaláljuk azt a valamit, ami a földön tarthat minket.
-El fog. Hogy mikor, azt én sem tudhatom. Talán, ha te képes leszel elengedni és továbblépni.-suttogom, ahogy közelebb húz magához, de még mindig érzem a dübörgő szívet, ami olyan hevesen ver, mintha ki akarna ugrani a helyéről, mégis bánatos és megtört, nem boldog.
Óvatosan oldalra biccentem fejem, hogy feje búbja fülem mellett legyen, aztán a csempét nézem mereven, és kezeim hátára siklanak. A forró bőr még így is szinte égeti tenyerem.
-Meg fogod találni és a tiéd lesz.-mondom, egyik kezem hátáról elindul nyaka felé, végül óvatosan arcán simítok végig. Pár perc csend után eltolom magamtól annyira, hogy szemébe nézhessek, mert a víz meglehetősen kihűlt, és én nem vagyok olyan jó a farkas dolgokban, mint ő, érzem ezt és nem tetszik annyira.
-Kimerült vagy, ideje lefeküdni.-nyúlok egy törölközőért, ahogy kibogozom magam a "csapdába ejtő" karok közül, magam köré tekerem, majd felé nyújtok egyet, és a párás tükörben homályosan felsejlő körvonallal megjelenik alakom.



||music:Civilian|| words: 306|| note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 6:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
- Talán jobb lenne mindenkinek, ha a mocsárba dobnál - szalad ki a számon meggondolatlanul, aztán megrázom a fejem, jelezve, hogy hagyjuk. Persze, nem gondoltam komolyan, de ha változtathatnék a történteken ezzel, akkor bedugnám a fejem a mocsár legmélyebb pocsolyájába, és vennék néhány nagy levegőt. Már persze, ha képes lennék rá. De igaza van Leslienek. Nem tudok változtatni semmin. Sem Gwen sorsán, sem a sajátomon. Az önmarcangolástól pedig semmi nem lesz jobb. CSak hát könnyebb ezt mondani, mint túltenni magam rajta. Valószínűleg egy jó darabig nem is fog még menni. Ha majd látom Gwent újra vidáman, boldogan nevetni, talán feloldódik bennem ezt a szörnyű érzés, ez a kő, ami most a szívemen ül. Akkor, ha mással lesz boldog, megnyugszom majd. Még akkor is, ha bele fog szakadni a szívem, hogy mással látom.
- Tudod, én hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy óvjam a nőket. Miért lenne ez veled másképpen? - kérdezem aztán. - Lehet, hogy számodra ez furcsa, de szokd meg. Ez jó dolog... vagy nem? - bizonytalanodom el. Végül is, ha féltem, azt jelenti, valahol fontos nekem. Az ember nem aggódik azért, aki számára idegen, vagy aki abszolút hidegen hagyja.
Végignézek a mellkasomon, ahogy szappanozni kezd, és tenyere megáll a szívem felett, ami úgy ficánkol a mellkasomban, mintha egy önálló életet élő lény lenne.
- De mikor? - kérdezem csendesen. - Mikor múlik el, amit érzek? Mert még talán soha nem volt ilyen rossz. Soha - sóhajtom. Nem festem le neki, milyen a szerelmi csalódás, nyilván volt már benne része. Aztán megfogom a kezét, és az ölembe húzom, majd a vállához szorítom az arcomat.
- Nem kívánok én semmi mást, csak békét. Ez az egyetlen, amit akarok. Itt, idebenn - suttogom, hiszen tudom, hogy így, egymáshoz simulva is érzi a szívem árulkodó dörömbölését.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 5:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Nehezemre esett lenyelni a hirtelen felindulással nekem csapott haragot, amiből aztán átcsapott a lénye letörté és melankolikussá. Tudtam, hogy le kell higgadnom, bár ezt könnyebben elhittem és tudtam, mint ahogy cselekedni képes voltam.
Egyenes embernek tartottam magam, aki mindig kimondja, amit gondol. Így talán engem nem lepett meg, hogy a mondat, ami elhagyta szám, nem arról szólt, amit hallani akart. Nem volt benne jele a sajnálatomnak, vagy utalás arra, hogy felesleges a lelkiismeret furdalás.
-Egy nő, ha valaki kihasználja, senkihez nem tud fordulni, hiába akar. Mindenkinek megvan a maga keresztje, akár magának okozza, akár más sózza a nyakába.-mondom halkan, és ahogy rám emeli a tekintetem, egy barátságos, de halovány mosolyt varázsolok arcomra. Olyat, ami egyszerre sajnálkozó, bűnbánó és együtt érző, de legkevésbé sem mondható boldognak.
Vállat vonok, és valamivel szélesebb mosollyal nézek rá, figyelem, ahogy kezemen végigsiklik keze és tüdőmből a levegő lassan szökik ki.
-Hidd el, nem az fordult meg a fejemben, hogy a mocsárba doblak.-mondom ismét őszintén, cseppet sem tartok tőle, hogy ez megrémítené, inkább adna némi intelmet, hogy legközelebb ne akarja a fejem leharapni, mert én előbb harapom le az övét.-Furcsa, ne értsd félre, de nem tetszik az érzés, hogy féltenek. Még soha senki sem féltett, vagy nem ismerte el így, mint te. -ki féltett eddig? Pár motoros, akiknek végre volt valaki, aki felett kiélhetik az atyáskodási vágyaikat.-Ha ki akarnál akadni máskor is, szerzek egy bokszzsákot. Egész hatásos tud lenni.-mondom mosolyogva, aztán kezembe veszem a szappant, és beszappanozom kezem, majd végigsimítok vállán, s mivel elég közel van, hátán is.-De idővel minden megfakul, ez is meg fog. A fájdalom a mellkasodban.-siklik kezem szíve fölé, érzem az izom alatt egyenletesen dübörgő szív ritmusát és tudom, hogy képes rá, bár a helyében én is megfojtanám magam egy kanál vízben, de tudja jól valahol ő is, hogy ezzel nem segítene, nem jobban, mint azzal, hogy nem tesz semmit. A felesleges próbálkozások kudarca pedig keserűbb, mint az, ha valaki nyíltan megmondja az ember szemébe, hogy a múltja igenis fekete és viselje el ezt, mert már késő rajta elmélkedni többet.



||music:Civilian|| words: 335|| note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 5:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Valami azt súgja, kevés választott el attól, hogy Leslie átváltozva farkassá ne tépjen meg alaposan, vagy épp a boszorkány ereje segítségével ne vágjon párszor a falhoz, csak úgy, a mihez tartás végett. Nem tudom, önmagára volt-e hatással, hogy lehiggadjon, esetleg az én mondókám fékezte be vajon, de örültem, hogy így alakult. Nem volt kedvem vele verekedni. Meg nyilván esélyem se sok.
Lehajtom a fejem, mikor azt mondja, az én hibám volt Gwen sorsa. Tudtam én is, persze hogy tudtam, de ettől függetlenül rossz volt ezt más szájából is hallani. Felért egy jókora képen vágással, pluszban a négyzetre emelte az eddig is bennem dúló lelkifurdalást.
- Én csak... - dünnyögöm fáradtan, és beletúrok a hajamba - én csak nem értek semmit. Ha nekem fáj valami, ha bánatom van, ahhoz menekülök, aki fontosabb nekem mindennél. Ő pedig... - vonok vállat. Elmondtam már, mi történt, nincs értelme ragozni. Aztán Leslie-re emelem a tekintetem, kissé félve, és furcsállva.
- Ezek után még tényleg az ágyadba engedsz? Csodálkozom. Felkészültem rá, hogy ebből a kádból egyenes utam lesz vissza a mocsárba - simítok végig a karján. - Ne haragudj. Nem akartam kiabálni. Csak kiakaszt ez az egész. Félek, és féltelek. Ennyi az egész.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 08, 2015 4:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Ahogy a kád szélére csap, életemben eljön az a perc, hogy ne gondolkodjam rajta, összerezdüljek-e vagy sem. Egyszerűen megborzongok, ajkaimba harapok, és bár testem minden porcikája kirohanna, szemem ismét felizzik, égszínkéken a mély tengerkékből kifakulva, és cseppet sem arról árulkodik, mint testem. Egyszerű figyelmeztetés süt le arcomról, hogy ne akarjon sokáig kóstolgatni és fogja vissza magát, mielőtt eleresztem a kontrollt tartó madzagot és nemcsak az ajtón kívül találja magát, de kábán és emlékek nélkül is. Visszafogom az előtörni készülő mordulást, ami ma már nem az első lenne, de épp elég ahhoz, hogy végleg átengedjem magam a farkas énemnek, és akár a kádban törjem el minden csontom, hogy bundás, vicsorgó vaddá változzam, akinek ő lesz a prédája. De valamiért le tudok annyira higgadni, hogy mikor megfogja kezem, ne olyan lendülettel húzzam el, hogy arcán csattanjon el egy pofon. Épp csak annyira akarok szabadulni, amennyire valószínű várná is, és épp ezért tart szorosabban.
Megszólalnék, de mielőtt megtehetném, folytatja is, így én is visszafogom magam. Összevonom a szemöldököm. Most annak kellene a legnagyobb bajomnak lennie, hogy a volt barátnője vámpír? Megesik, előfordul, furcsa, de miért ne? Pont én ítélnék el másokat a ferde hajlamok miatt, ha magam is egy ferde hajlam szüleménye vagyok? Mi vagyok én, a mindenható? Figyelem szavait, látom arcának változását, ahogy hirtelen kifejezéstelenből és hirtelen haragúból meggyötörté válik. Összeszorítom az ajkaim, hogy ne vágjak szavába. Értettem az aggodalmát, ugyanakkor dacoltam vele még mindig.
-Én sem akarnám, hogy segíts.-csúszik ki számon az igazság, ami végigfut az agyamon először.-Megtört és elvesztette azt, ami a lénye volt. A múltja sötétté változik és a benne lévő emberek eleségeknek tűnhetnek, hiába a jó szándék. És bár mondhatom, hogy nem a te hibád, ami történt, de mégis. Te voltál a felelőtlen, de ettől még nem kell attól félned egész életedben, hogy amihez hozzáérsz, az egyből tönkremegy.-húzom el kezem kezei közül, és végigsimítok arcán.-Nem lesz semmi baj, nem lesz több áldozat, és ha bajom esik, nem miattad lesz, hanem magam miatt. Én nem foglak most kidobni az ajtón, és én leszek az, aki beenged az ágyába, mindennek ellenére.-hajolok hozzá közelebb, úgy, hogy teljes testem előrébb csúszik a kádban. Próbáltam elérni, hogy ne úgy nézzen rám, mintha ő maga lenne a veszélyforrás, amit én piszkálgatok, hogy ne érezze, ő hozza a fejemre a bajt. Fogalma sincs róla, mennyi meredek döntésem ellenére vagyok most itt, és mit tettem azért, hogy itt lehessek, de ha rajtam múlik, nem fog semmire sem fény derülni, legalábbis jó darabig nem.



||music:Civilian|| words: 408 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 07, 2015 7:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Persze, hogy félreérti. Miért is vártam mást? Felnevetek magam is, ahogy azt hiszi, én vagyok a veszélyforrás, de a nevetésem jobban hasonlít elkeseredett zokogásra, mint az öröm hangjaira.
- A francba, te nem érted! - csapok hirtelen a kád szélére, aztán rájövök, ez pont nem a legjobb módja annak, hogy meggyőzzem, nem vagyok elmeháborodott, tovább az is világossá válik, hogy ha ezt folytatom, alighanem tényleg az ajtaja előtt fogok aludni, és ennek nem a horkolás lesz a kiváltó oka. Sőt, azon sem lennék meglepve, ha teliholdkor megnyúzna. Szép szőnyeg lennék az ágy előtt, az tény, de egyelőre még nem akarom vásárra vinni a bőrömet, semmilyen módon.
- Ne haragudj - dünnyögöm, aztán megfogom a kezét, és az ölembe húzom, kissé sem törődve azzal, hogy akarja-e vagy sem.
- Elmondom neked az igazságot. Most először és utoljára beszélek neked erről, és többé soha - veszek nagy levegőt, aztán Leslie szemébe nézek. - Gwen, a volt barátnőm... ő vámpír. Igen, tudom - mondom gyorsan, mielőtt a szavamba vághatna - de a szerelem nem ismer határokat, vagy fajokat. Szeretett engem, és én szeretem őt. Még most is... annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá tette, neki már nincs szüksége rám. De velem volt, nem is egy teliholdkor. Farkasherceg vagyok, képes vagyok önuralmamnál maradni az átváltozás alatt is, hát nem árthattam neki. De legutóbb az egész rosszul sült el. Valaki elkapta Gwent az erdőben, míg én bundában, és négy lábon futkostam... és hosszú, hosszú ideig nem került elő, bárhogy is kerestem. Aztán egyszer ráakadtam az erdőben, szinte félholtan. Valaki elrabolta... fogva tartotta. Megkínozta, meggyötörte, minden elképzelhető módon, ahogy csak lehet. És megerőszakolta őt, nem is egyszer - csuklik el a hangom. - Nem tudta feldolgozni... azóta sem. Meg fogja ölni őt lelkileg... és nem akarja, hogy segítsek, bárhogy is szerettem volna. Volt egy másik lány is... azt hiszem, ő már halott. És engem gyanúsítottak a gyilkossággal - hajtom le a fejem. - Elengedtek, de nem azért, mert meg lennének győződve az ártatlanságomról, hanem mert nem tudták rám bizonyítani a vádat. De azt, aki ezt tette, még mindig nem kapták el. És én nem akarom, hogy ezúttal te légy az áldozata. Tudom, hogy erős lány vagy, de én végigrettegném és nyüszíteném az éjszakát a páni félelemtől, hogy ne történjen meg veled is ugyanez.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 07, 2015 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Felmordulok, ahogy észhez tér, de ez már nem olyan mordulás, ami arról árulkodik, hogy jó hangulatomban vagyok. ez egy olyan, ami szemrehányó és kissé lenéző egyszerre, mintha az ellenségemmel szemben morogtam volna, épp csak nem vicsorogtam és nem hagytam, hogy a torkomból előtörő hang hosszabban hallható legyen, mint pár másodperc. a farkas énem előtört, a boszorkányt úgy temettem el, mintha nem is lett volna.
-Ez csak a lakásom, nem a mennyország. Semmi atyaég.-mormogom az orrom alatt, a levegő fagyossá változik, hiába a forró víz gőzölgő párája. Próbálom felfogni, mi ütött belé, és legfőképp belém. Sértettség? Inkább nem tetszett, hogy kirekesztettek, mintha nem is lennék. Vagy nem is tudom... Valami megfoghatatlan váltotta ki belőlem a rám törő érzéseket, és kivételesen a negatív irányban, mindenki "nagy örömére".
-Megijeszteni? Te azt hiszed, hogy megijesztettél?-vonom fel szemöldököm, elnevetem magam, azzal a nevetéssel, ami akkor tör elő az emberből, ha félreismerik. Ennyire nem nézhet madárnak, és gyengének, hogy ettől a furcsa hangulatváltozásától elsősorban megijedtem. Mert nem ezt éreztem. Meglepett, de nem félnék tőle akkor sem, ha vicsorogna rám. -Ne vedd sértésnek, de ebben semmi rémisztő nem volt. Egy. Kettő. Fogalmam sincs, mit élt át az a nő, de megismétlem. Farkas vagyok. Ha jön a Telihold, nem fogok egész éjszaka a verejtékemben fetrengeni, hogy vissza tudjam magam fogni. Át fogok változni, és lássuk be, akár ott vagy, akár nem, történhet bármi. Tudok magamra vigyázni. Három, nem tudom az feltűnt e, hogy ebben a világban Telihold ide vagy oda, már a négy fal között sem vagy biztonságban.-teszem le a poharat, és emelem magasba a kezeim. Felmutatom az egyik ujjam, majd ahogy haladok előre a mondandómban, folyamatosan emelem mellé a következőt.-Van egy házad, ami a tiéd, a vámpír nem jöhet ugyan be, de nem hülye, simán rád gyújthatja. Nem tudhatod, hogy egy boszi mikor kattan be, hogy egy hibrid mikor változik át, hogy egy farkas, aki ne adj isten képes befolyásolni az átváltozását, mikor akarja keresztülharapni a torkod. És a vadászokról akkor nem is beszélnék. Mindent egybe vetve, nem hiszem, hogy épp tőled kellene félnem.-világosítom fel a világ remek működéséről, melyben nálam jelenleg nem ő a fő életveszélyt jelentő személy.



||music:Make It Rain|| words: 351 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 07, 2015 7:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
A pár perces béke és nyugalom úgy szállt tova, mint a levegőben lebegő buborékok. Most már sehol nem volt... nemcsak miattam, miatta sem. A hajam is égnek állt, ahogy megláttam, hogyan változik meg a szeme színe, és gyanítottam, hogy most farkas énjének a pillanatnyi megnyilvánulását látom. Mérgesnek tűnt, és hirtelen olyan hidegnek, mintha egy jégfal feszült volna körénk. Éreztem minden idegszálamban, ott volt a szobában, akár a kés is megállt volna a levegőben. Csak reméltem, hogy nem fog egy jól sikerült átokkal kidobni innen, vagy cafatokra átkozni. Legalábbis nem anélkül, hogy végighallgatna.
- Atyaég... - nyögöm, és megsemmisülve két tenyerembe temetem a fejemet, míg kissé összeszedem a gondolataimat. Nem akarom neki elmondani szívem szerint Gwen sorsát, kínjait és szégyenét, de nem akarom őt magyarázat nélkül hagyni sem, mert ha felállítja a saját teóriáját, talán még rosszabb, mintha tudná az igazságot.
- Sajnálom - mondom aztán rekedten. - Nem akartalak megijeszteni. De senki nem lehet velem teliholdkor. Senki a világon. Te sem, bármilyen erőknek is vagy a birtokában. Soha nem lennék nyugodt, és soha többé nem akarok senkit veszélybe sodorni. Félek, hogy megtörténik újra, ami már történt, és nem akarok egész életemben lelkifurdalással élni... nem kívánom senkinek azt a sorsot, amit Gwennek kellett átélnie az én ostobaságom, és hibám miatt. Sajnálom, de nem lehet - hallgatok el, és félve pislogok rá, hogy vajon letépi-e a fejem, vagy készen áll a folytatásra, hogy befejezzem a történetet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 07, 2015 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Az egyetlen szórakozásom manapság az erőm volt, és mivel nem kellett titkolnom, hát most kicsit szórakoztattam vele másokat is. a buborékok ellepték a szobát én pedig mosolyogva figyelem, ahogy ki-kipukkasztja a felé szálló habdarabokat. Elmosolyodom, de továbbra is hagyom, hogy a levegőben lebegjenek. Megnyugtató volt, és egészen vicces, ahogy, mint egy macska játszott velük.
-Kellhet? Bocs, nem vagyok pasi, nem tudom átérezni, csak azt tudom, hogy nekem mi kell.-vonok vállat, sejtelmes homályban hagyva, hogy pontosan mi is kell. De egyenlőre úgy néz ki, hogy ez a dolog megvan és eszem ágában sincs panaszkodni. Régen nem volt ilyen jó sorom, hát hová panaszkodjak.
Lehunyom a szemem, amikor végigsimít lábaimon, hiába az ellenkezés, hogy magamhoz húztam őket, nem menekülök. Belekortyolok a borba, majd felvetek valamit, ami úgy zökkenti ki a nyugalmából, hogy a hirtelen indulatoktól elfelejtek koncentrálni az erőmre és az összes buborék a földre hullik, elárasztva a fürdő kövét jó néhány apró tócsával. Összevonom a szemöldököm, és szememben megcsillan némi nem várt feszültség, amit eddig még nem láthatott tőlem. Ahogy ilyen kirohanást én sem tőle. A pohár nem esik ki a kezemből, de jócskán vissza kell fognom magam, hogy ne is törjem el az ujjaimmal. Fogalmam sincs, mire voltam mérges. Rá, a reakciójára, vagy arra, hogy engem zökkentett ki a nyugalomból. Bár a jelek szerint ugyan ezt én is megtettem vele.
-Jesszus, ne vedd már ennyire a szívedre. Csak egy ötlet volt.-mondom, a lehető legnyugodtabb hangon, szinte meg sem mozdulva, és érzem, ahogy megvillan a szemem, a mélykék íriszem hirtelen világoskékké változik, amilyen farkasként a szemem színe. Épp csak fel nem mordulok. -Nem láttam még senkit így kibukni egy ártatlan felvetés miatt. Ha attól félsz, hogy leharapod a lában vagy a fejem, akkor felvilágosítalak róla, hogy én is farkas vagyok, ráadásul veled ellentétben bármikor átváltozhatok. Nem a világ vége…-a mondat végére szinte már lenéző a hangnemem, a saját fajomra nézve, nem pedig felé, és olyan nyugodtsággal iszom ki a pohárból a bort, mintha nem lenne jelenleg jobb vagy más gondolatom, csak a nyugalom. Pedig most aztán amit éreztem, az nem a nyugalom volt.

||music:Make It Rain|| words: 342 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 07, 2015 4:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Bámészan nézem, ahogy buborékokat emel a magasba a jócskán tornyozódó habfürdőből, aztán, mint egy kisgyerek, ujjammal sorra kipukkasztom őket, mintha a világ legjobb szórakozását találtam volna meg.
- Az ízlésem nem túl bonyolult. Jó étel, finom ital, és gyönyörű nő. Mondd, kell több bármely férfinak is? - kérdezem kényelmesen hátradőlve, aztán az ölembe húzom a lábait, és finoman simogatni kezdem őket. A bőre bársonyos, és a habfürdő és a víz együttese még selymesebbé teszi. Különös módon a legkevésbé sem tartok a boszorkány képességeitől, sőt mi több. Érdekesnek, rendkívülinek találom. Valahogy minden eddigi nő az életemben más volt, mint a többiek. Vagyis, másképp fogalmazva, minden nő, akivel nem egy éjszakát töltöttem el. Gwen is más volt, és most ő is... úgy tűnik, mivel én sem vagyok közönséges farkas, vonzom a másik nem egyedi tagjait. Talán csak tudat alatt, ki tudja... de addig nem érdekel, amíg jól érezzük magunkat egymással.
A következő pillanatban viszont úgy érzem, mintha ököllel csapnának a gyomromba. Döbbenten bámulok Leslie-re, és mintha a víz hőmérséklete hirtelen tíz fokot zuhanna.
- Nem! - kiáltok fel talán a kelleténél kissé hevesebben. - Nem jöhetsz velem teliholdkor! Azt nem engedem. Nem... - ingatom a fejemet vehemensen. Még akkor is, ha most semmit nem ért, vagy őrültnek néz.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 06, 2015 5:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I need you here


Egyszerre menekültem el az igazság elől és akartam észhez téríteni magam, amihez a fürdő jobban illett, mint az ágy. Pláne, hogy addig is lesöpörhetem arcomról a zavarodottság és a nem ide illő gondolatok jeleit, és kezdhetek megint tiszta lappal.
A forróvízben elmerülve kényelmesen ücsörgök, egyenletesen véve a levegőt, testem minden porcikáját lenyugtatva, mielőtt olyasmit mondanék, vagy tennék, ami nem lenne helyénvaló. Érzem, hogy ereimben ismét forr az erő és a gyertyák lángja magasabbra szökik a normálisnál. Pont akkor nyit be, amikor ezt a jelenséget véghez viszem, majd koncentrálva erre, továbbra is így tartom őket, csupán megosztom a figyelmem rajta és a gyertyák között.
Bemászik a kádba, felhúzom a lábaim, hogy elférjen, majd a poharat elveszem kezéből, és elmosolyodom.
-Tőlem ihatunk a holnapra is. Vagy a következő teliholdra. Kíváncsi vagyok, hogy milyen az, amikor kimutatod a fogad fehérjét.-mosolygok, kicsit féloldalasan, csillogó szemekkel, majd a poharak összekoccannak, és visszhangzik a fülemben a hang. Nem zavar, sőt. Ez is csak inkább ellazít.
A jelek szerint ízlik neki, amit választottam, és nekem sincs ellenemre a kellemes íz, amit találtam. Nem túl édes, mégis savanykás, épp olyan, amilyen az alkalomhoz illik.
-Tehát telibe találtam, milyen az ízlésed?-vonom fel szemöldököm az elégedett arcot vizsgálva, míg egyik kezemmel átölelem a lábaim, és így nézek rá. Hajam továbbra is kontyban van, hogy minél kevésbé legyen vizes, de nem fűzök hozzá sok reményt, hogy ez így is fog maradni. -Egy kis varázslat.-célzok arra, hogy jól tudok választani, ugyanakkor a magasba emelek pár hab darabot, amit a habfürdő feloldódása a vízben eredményezett, és apró buborékok kezdenek el körözni a fürdőben. Soha nem használtam az erőm pusztán szórakozásból, de kivételesen nem is kell azon agyalnom, hogy lebukok e. Mert egyszerűen ez sem érdekelt jelenleg. Ő tudta, más pedig nem láthat a fürdőszoba falai közé.



||music:Make It Rain|| words: 290 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 04, 2015 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Kissé elmélázom utolsó szavain, mikor csábosan eltűnik a fürdőben. Hogy illik hozzám? Kétségtelen. De remélem lesz annyi esze, hogy ne essen belém. Millió kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat mindketten.
Feltápászkodom, megfogom a bort és a poharakat, aztán követem a fürdőbe. Ő már a kádban ül, nyakig merülve a vízben. Kitöltöm az italt, lerakom a poharakat a kád szélére, majd ledobom a nadrágomat és a bokszert, aztán jelzem, húzódjon kissé arrébb, és bemászom a kád másik végébe, szembe vele. A meleg víz elmondhatatlanul jól esik. Nomád körülmények közt nőttem fel, úgy is élek a mai napig, nyilván senki nem vetheti szememre, ha néha én is élvezem az olyan luxust, mint egy meleg vizes fürdő. Egy nővel ráadásul.
- Nos, mire igyunk? - fogom meg a poharamat, és nézem, ahogy a gyertyák fénye karmazsinvörösre változtatja az ital színét. - A mára. Azt hiszem, ennél nem is kell sem jobb, sem több - közelítek poharammal az övé felé, majd a halk csendülést követően elégedetten csettintek. Isteni finom a bor. Leslienek a jelek szerint van ízlése.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 04, 2015 12:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


A masszázs kellemes része az volt, hogy végre ismét éreztem a vállaim, a derekam pedig még annyira sem fájt, mint előtte. Mindig olyan munkákat vállaltam, ahol talpon kellett lenni egész nap. De jobb híján ez is megtette.
Igenis szégyelltem, amit tettem, mert egy nőnek sosem kellene ilyesmire vetemednie, így élnie, ha lenne más lehetősége. Én viszont össze voltam zavarodva, nem találtam a helyem a világban, ezért kerestem egy helyet, ahol nem is lényeg, hogy ki vagy mi vagyok, ahol csak élek napról napra. Utóbbi szokást megtartottam, nem görcsöltem rá erre a jövő dologra, ahogy a jelenre sem, bár azt valahogy mindig sikerült szem előtt tartanom, hogy a jelen érdekében nem árt, ha valami munkával pénzhez is jutok.
-Igen, mondhatjuk. Nagyon is az vagyok.-mosolygok rá, hasamról oldalamra fordulva, ahogy mellém vetődik az ágyon, ami ennek köszönhetően besüllyed alatta, én pedig meg kell, hogy támasszam magam kezeimmel, mielőtt visszadőlnék a hasamra.
-Tudtommal nem ráncosodom még, de akkor még nem jöttél rá te sem, hogy elviselhetetlenül gyerekes is tudok lenni.-mosolyodom el, kicsit terelve a szót, minden gondolatom leráncigálva a múltamról, hogy ne agyaljak megint, és ez jó módnak tűnik arra, hogy megtegyem. Inkább próbálok vicces lenni, mint véresen komoly.
-Szóval illek hozzád?-vonom fel szemöldököm, közelebb csúszva hozzá, mosolyom sejtelmes, szemem pillanatnyi fakóságából ismét csillogóvá változik.-Ezt megfogadom.-mondom, helyeselve szavaira, aztán kiélvezve az utolsó bizsergés elmúlását is, felállok az ágyról pár perc csend után és elindulok a fürdő felé.
-Lazsálásról nem volt szó, de a kényeztetésemről igen. A poharakat tudod, hogy hol találod.-kacsintok rá, hátat fordítva neki, a nadrágom levéve a földre dobom és eltűnök a fürdőszoba ajtaja mögött, megnyitom a forró vizet, bedugom a dugót, és némi habfürdőt locsolok a vízbe, aztán megválok minden felesleges, maradék ruhadarabtól és eltűnök a habos vízben, élvezve, ahogy körülölel a forróság. Na ez a menekvés pont arra volt jó, hogy ne gondolkodjak tovább a múltamon, és a kényelmes utat válasszam. Pont, mint rég. Az izmaim ellazulnak, ahogy átjár a víz melege, behunyt szemmel várom, hogy a társaság is kövessen.



||music:Make It Rain|| words: 327 || note: :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 04, 2015 9:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Csendben hallgatom a szavait, csak a kezeim járnak gépiesen, egészen addig, míg az utolsó csepp testápolót is be nem dörgölöm a bőrébe. Akkor egy jókora zuttyanással mellé vetem magam az ágyban, és oldalamra fordulva pislogok rá.
- Egyszóval mondhatjuk úgy, hogy a végletek embere vagy - szögezem le, hiszen a "nem akarok férfit" státuszból meglehetősen átcsapott a másik végletbe a dolog, ha finoman akarok fogalmazni.
- Nincs jogom ítélkezni senki felett. Feletted sem - vonok vállat. - Ugyanúgy neked is van előéleted, ahogy nekem is. Mindketten szar körülmények közt éltünk és nőttünk fel, ki-ki másban találja meg a kapaszkodót. Mindketten voltunk fiatalok, és őrültek, és mindketten csináltunk olyan hülyeségeket, amiket később meg lehet bánni - cirógatom a hátát. - Szóval ha most arra számítottál, hogy sarkon fordulva pánikszerűen elmenekülök, akkor tévedtél, vagy még nem ismertél ki engem teljesen. Amúgy is, nézz rám... szerinted pont egy földre szállt angyallány illene hozzám? - mosolygok szélesen. - Egy valamit viszont tudok. A szerelem marhaság. Csak kín, és fájdalom. A legokosabb messze elkerülni, és nem a karmaiba esni. A tapasztalat beszél belőlem.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 6:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Meg kell hagyni, az elmúlt időszakban sem engedhettem meg magamnak lazsálást. Dolgoztam, amikor volt mit, és ez kivett belőlem. Nem változtam át az utolsó Telihold ideje alatt, ami szintén rontott a kedélyállapotomon, de a csontjaimon is, hisz olyannak éreztem magam sokszor, mint aki karót nyelt. Ami azért távolról sem kellemes érzés.
Végignyúlva az ágyon, egyszerűen élvezem, ahogy kezei kényeztetik izmaim. Fel-fel nyögök, mikor egy-egy csomóhoz ér, ami az összeállt izmaim körüli idegvégződések miatt kellemesen ellazít, ha ő is kiszakad abból a kalitkából, amiben van. Mert valahogy épp ezt éreztem, hogy ezek a pontok be vannak zárva és én tettem őket oda, mert egyszerűen lusta voltam pihenni, élni az életet úgy, hogy ne a testem bánja.
Nem bírok megszólalni, amikor nyíltan ő is beismeri, hogy nem vagyok én egy angyali teremtés, és nagyot mordulok, ami hason fekve inkább fújáshoz hasonlít. De ha egyszer igaza van, csak nem szeretem, ha ilyen könnyen lelepleznek.
A kérdés szerű kijelentés hatására lehunyom a szemeim, és vállat vonok, majd mikor kezei egy pillanatra abbahagyják a munkát, kinyitom szemeim és az ablakon lévő függöny árnyékait kezdem el fürkészni.
-Tudod, miután kiváltottam az átkom, nem bírtam ránézni egy férfira sem. A nevelőintézetben nem sokat segítettem ezzel magamon, de nem érdekelt. Aztán a motorosok közé kerülve, bár jó társaság volt, biztonságot adtak, nő voltam, már nem egy kislány. Ez bizonyos mértékig előny, de hátrány is. Az ominózus első alkalom nem olyan magazinba vagy filmbe illő alkalom volt. Aztán jöttek az éjszakák, és beismerem, nem sűrűn fordult elő, hogy két alkalomnál többször ugyanaz melegítette volna be az ágyam.-ezt se ismertem be még így senkinek, de azt hiszem itt volt az ideje, mert a tükörbe nézve sokszor jutottak azok az esték eszembe.-Az erőm nélkül elveszettnek éreztem magam, amikor csak farkas voltam, akkor meg túl elevenen éltem. Aztán visszakaptam az erőm, és rádöbbentem én nem ezt akarom. Jött az ötlet, hogy keressem meg a családom, ez kiszakított abból a közegből, aminek szintén voltak előnyei is meg hátrányai is. Nem volt tartós kapcsolatom, nagy, mindent elsöprő szerelmem sem. Mindig csak valaki, aki egy éjszakára megadja, amit akarok. Egészen sokáig úgy éreztem, hogy megváltoztatnának, ha megismernének minden titkommal együtt. De azt hiszem én is megváltoztam, és most ez nem érdekel.-válaszolok kicsit hosszabban kérdésére, hangom halk, érezteti, hogy azért szégyenlem az életem azon részét, de nem tudok mit tenni, már megtörtént, ami megtörtént, nincs hátraarc és más megoldás keresése. De attól az első éjszakától még mindig ráz a hideg, és megremeg testem a gondolattól.
-Sajnálom, ha csalódást okoztam, én mondtam, hogy nem vagyok egy angyalii kislány.-a levegő megfagy és a hangulat hirtelen a kelleténél is lejjebb hűl.



||music:Make It Rain|| words: 431 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 6:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Valahogy sejtettem, hogy nem lesz kifogása az ellen, amit terveztem, hát hasra fektetem az ágyon, miután összefogja a haját, kezembe nyomok némi testápolót, és összedörzsölöm a két markom, ne legyen túl hideg, ne visongjon feleslegesen. Aztán szépen lassan, finom mozdulatokkal elkezdtem a vállait és a nyakát masszírozni, majd fokozatosan haladok lejjebb, végig a gerince mentén, a háta két oldalán, egészen a derekáig. Jókora nyögésekkel fogadja a mozdulataimat, és esküszöm, ha nem farkas lenne, hanem macska, már torka szakadtából dorombolna.
- Annyira már megismertelek, hogy tudjam, rossz kislány vagy - dünnyögöm. - Csak nagyon jó a marketinged, és nem mutatod - teszem hozzá, és kaján vigyor jelenik meg a képemen, mikor válasz gyanánt fúj egyet, tényleg úgy, mint egy macska.
- Lenne egy kérdésem - kezdek bele, miközben derekát nyomkodom. - Néha úgy csodálkozol rá a dolgokra, mintha még senki nem tett volna veled, vagy neked ilyesmit. Tényleg így is van, vagy csak én magyarázok és képzelek bele a dolgokba olyat, amit nem kellene?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 6:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Nem tudom megállni, hogy ne nézzek végig a katalógusba illő látványon, és azt se tudom megállni, hogy ez ne tartson pár hosszú percig. Vannak dolgok, amiket tökéletesre teremtett az ég és így voltak jók. Nos, ez a félhomályba burkolt test pont így volt tökéletes. Arca számomra szinte láthatatlan a homály miatt, ami a szobát uralja, de nem különösebben zavar.
Hívogatására elindulok felé, lassú léptekkel, előtte megszabadulva a pólómtól és a piáktól, amikkel visszatértem. Meg kell hagyni, felkészültem rá, hogy nem hagyjuk el a szobát, és amúgy sem volt sok kedvem elfutkosni mindenért egyenként.
Kezem kezébe teszem, és hagyom, hogy az ágyra húzzon, a forró bőrből áradó kellemes hőfok még ilyen közelségből is szinte sugárzik felém, és a kinti hűvös szellő után egész felemelő. Én nem vagyok teljesen olyan, mint ő, csak bizonyos mértékig vagyok képes a farkas tulajdonságait birtokolni.
-Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki azt, de vissza nem utasítom.-fordulok neki háttal, hajam kontyba kötöm, hogy hozzáférjen bőrömhöz, és megmutassa, ehhez is ért. -Ezek után elbűvöllek és tuti, hogy megtartalak.-dünnyögöm orrom alatt, amikor kezei munkába lendülnek, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy vállam letapadt, feszülő izmai ellazulnak, és szinte éber kómába kerülök a kellemes érzés hatásra, ami bőröm alatt elkezd bizseregni, gerincemtől a nyakamig.
-Egyébként meg nem is értem, miért gondolod azt, hogy én másra gondoltam. Nem vagyok én annyira rossz kislány.-mosolyom ha látná, egyértelmű lenne, hogy erre pont rácáfolok, igenis rossz kislány vagyok, és a mézesmadzagot, ha elhúzzák az orrom előtt, hajlamos vagyok nem teljesen azt belegondolni, amit mások. De ez nem feltétlenül van, és a végén még lehet nekem is igazam.



||music:Make It Rain|| words: 342 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 5:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Nem kell sokat várnom. Nyílik az ajtó, Leslie lép be rajta, egy kisebb szélvihar kíséretében. Két gyertya lángja azonnal el is alszik, és most láthatom élesben is egy farkasboszorkány ténykedését, mert szinte rögtön, egyetlen intéssel gyújtja őket meg. Nekem meg gyufa kellett hozzá... hát ez van.
Figyelmesen fürkészem az arcát, mert mindaddig, míg az én arcom félhomályban van, az övét megvilágítja egy gyertya fénye. Látom, tetszik neki a látvány, tekintete látványosan elidőzik a hasamon, a mellkasomon, és a karom izmain is. Aztán - mintha csak azt mondaná, ha én, akkor ő is úgy - ledobja a saját felsőjét is. A csipkemelltartó már ismerős, hiszen láttam már rajta, bár nem sokáig. Ennek ellenére még másodjára is lélegzetelállító látványt nyújt benne.
Felülök, csak a begörbített ujjammal hívogatom magamhoz közelebb, hogy mikor végül megáll az ágy mellett, megfogjam a kezét, és a takaróra húzzam.
- A vörösbor, a whisky és a forró fürdő előtt még felajánlanám egyéb szolgáltatásaimat - jelenik meg sejtelmes mosoly a képemen. - És most nem arra gondolok, amire te gondolsz. De gondoltam, egy masszázs ellen nem lenne kifogásod. Hagyd, hogy egy kicsit kényeztesselek.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 5:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Egész felcsigázott, hogy mivel várhat, mert gyanítom, hogy valami kellemes esti pihenés lesz ennek a vége, még ha esetleg némi testmozgást is magával ránt, akkor is. Az ajtó elé érve csendben maradok, hallgatózom pár percig, kócos hajam megpróbálom kibogozni annyira, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szénaboglya, csak mint egy igazi boszorkány.
Abból tudtam csak, hogy már haladt a tervével, hogy a szoba ablakán, még a máskor függönyök közül kiszűrődő fények, most tompák voltak, és csupán egy-egy pontban koncentrálódtak. A gyertyáim...gondolom, de nem bánom, hisz egyszerű fehér gyertyák ezek,amik jól jönnek, ha kedvem támad némi boszorkánysághoz.
Kinyitom az ajtót, a kissé hideg szél beszökken az ajtón, és két gyertya lángja ki is alszik. Becsukom az ajtót és beljebb lépek, az ágyon fekvő Chriest látványa pont olyan, mint tegnap este a homályos fényben. Az izmok még élesebb vonalakkal mutatják, hogy vannak, nem is kevesen, és vonásai, ahogy rám néz, ezzel ellentétben sötétbe burkolóznak, szinte leolvashatatlanok egy olyan ember számára, akinek nincsenek a farkas géneknek köszönhető éles látása. Azt tudom, hogy szememben megcsillan az éhség, az a fajta éhség, amit ő enyhíthet. Az elaludt gyertyákat egy kis ráhatással ismét meggyújtok, majd az összeset nagyobb lángra lobbantom, pár másodpercig, amíg a zacskót leteszem az asztalra, és a kabátomtól megválva a félhomályba burkolózó alakra nézek. Szemeim megcsillannak, mosolyom szélessé változik, egyértelműen tudtára adom, hogy tetszik a látvány.
-Ehhez látványhoz is hozzá tudok szokni, vigyázz vele.-mosolygok, majd a két üveg bort kiteszem az asztalra, az egy whiskey-vel együtt.-Minden eshetőségre. De a forró fürdőmért cserébe kapod csak meg őket.-hogy egyenlő esélyekkel induljunk, lerúgom lábamról a cipőt, aztán a pólóm is a földön landol, és csillogó szemekkel nézek rá, egyértelműen tudatára adva, hogy nincs ellenemre, hogy lenge öltözetben várt. A csipke ugyan nem változott meg rajtam, hisz nem öltöztem át, mióta utoljára látott benne, de nem is érdekelt. Kizárt, hogy az érdekelje a legjobban, hogy miben lát most. Ajkaimba harapva méregetem, a testemen végigfut a bizsergés és várom, hogy beavasson, mire is készült. De a gyertyákkal máris levett a lábamról, mert rádöbbenek, még ilyet sem kaptam soha, senkitől.



[/i]
||music:Make It Rain|| words: 342 || note: :033:
▲▼
[i]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 03, 2015 3:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Miután Leslie távozik, befejezem a mosogatást, elrakodok, aztán feltúrom a szekrényeket. Reménykedem, találok olyasmit, amire szükségem van, és lám... a szimatom nem tévedett. Néhány szál gyertyát húzok elő az egyik fiókból. Úgy látszik Leslie azért felkészült az eshetőleges áramszünetekre, vagy épp lehet, hogy a boszi-kellékeire teszem épp rá a kezem? Nem tudom a választ, nem is érdekel. Csak nem fogja leszedni érte a fejemet...
Meggyújtom a gyertyákat a lakás különböző pontjain, lágy fényük sejtelmesen és megnyugtatóan imbolyog a falakon, aztán kihozok - jobb nem lévén - egy flakon testápolót a fürdőből. Ledobom magamról a pólómat, kapcsolok némi zenét, és így, az ágyon hanyatt fekve várom, hogy Leslie újra benyisson az ajtón.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 02, 2015 8:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Őszintén reméltem, hogy hat valamit az arc, amiért próbálok komoly maradni, de mosolygok és esélyem sincs, hogy komolynak higgyen.
Kérdésemre előrukkolt egy frappáns válasszal, hogy miért nem szeretne szakács lenni, de a puszta gondolattól elfintorodom, és kijutva nyelvem, majd vissza úgy grimaszolok, mintha számban érezném a farkasszőrt.
-Talán nem csak ő menekülne, de mindenki más is. Gusztább példát a miért nem vállalnál a munkát, keresve sem találtál volna.-fejtem ki véleményem hangosabban is, végül fintorom halovány mosollyá lesz, de az émelygő érzés, mely a jóllakottságtól eltölt, nem akar szűnni. Szinte nevetséges, hogy ennyire jól lehet lakni.
-Magyarán, amíg elmegyek, bízhatok benne, hogy nem gyújtod fel a lakásom, vagy úsztatod el. Remélem nem teszed, és aranyos kislányként hiszek benne, hogy csupa jó fog várni, ha visszaérek.[/]-arcomon sejtelmes mosoly szökik át, elnyomva azzal, hogy ajkaimba harapok, hisz igencsak vonzónak tűnt az ajánlata. Közelebb lépek hozzá, ahogy egyensúlyozni kezd a tányérokkal, miután magamat is felküzdöm a székből, és elkapom kezét, ügyelve, hogy az edények ne végezzék a földön.
-[i]Maximum fél óra és itt vagyok. De ha elalszol addig, kiteszlek az ajtó elé éjszakára.
-fenyegetem meg, majd ajkaira hajolok, csókot lopok, felkapom a kabátom és mielőtt bármit reagálhatna, eltűnök a motorommal a napsütésben, ami már kezd fakulni, jelezni, hogy késő délután van és hamarosan itt az este. Elérek a boltba, lekapok a polcról két üveg bort egy üveg whiskey-vel megspékelve a vásárlást, minden eshetőségre legyen otthon némi ital, mire a kasszánál álló srác csak mosolyog, beüti a pénztárgépbe, hogy mit veszek, közli, mennyivel tartozom, és mázlijára hagyok neki némi borravalót is, mert nincs olyan zsebem, amibe a visszajáró aprót most feltétlen el akarnám rakni. Visszaülök a motorra és hazafelé veszem az irányt, az ajtóban mégis megtorpanok, mielőtt belépnék és hallgatózni kezdek. Tuti, hogy meghallotta, hogy megjöttem, de kíváncsi és izgatott egyaránt vagyok, hogy mit hozott össze ilyen rövid idő alatt. Hisz alig voltam távolabb húsz percnél, maximum tényleg fél óra alatt megjártam.



||music:Make It Rain|| words: 316 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
19 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-