Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 02, 2015 4:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Röviden felnevetek a fenyegetés hatására, és lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogy menekülök a konyhában, miközben a serpenyő fémes kondulásokkal püföli a fejemet, aztán elhessentem magamtól a képet.
- Nem tanultam én főzni senkitől - rázom meg a fejem. - Nagybátyám nem tanított, hiszen mint mondtam, néha szinte enni is alig volt pénzünk. Egyszer csak elkezdtem, és másoknak bejött. Azt hiszem, mindenkinek van tehetsége valamihez. Nekem ehhez - vonok vállat. - Ha valaha végleg az éhhalál szélén állnék, és úgy gondolnám, letelepednék valahol, talán vállalnék munkát. Feltéve persze, ha a tulaj nem menekül el üvöltve, ha teliholdkor farkasszőr kerül majd a salátába - vágok egy fintort, aztán felkelek.
- Jól van, enyém a mosogatás. Tiéd a bor beszerzése. És ha találok valami extrát a fürdődben, ma különleges kényeztetést kapsz tőlem - mosolygok rá, aztán csörömpölni kezdek az edényekkel. Az a tervem, hogy mire visszajön, én már úgymond "terített asztallal" várom.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Elképedve tátom el szám, már csak az hiányzik, hogy lábammal dobbantsak a megjegyzés hallatán, és mikor elhúzza a fejét, becsukom szám, és grimaszt vágok.
-Először is, nem ütnélek meg. Másodszor, van előtted egy serpenyő, boszorkány vagyok, és had ne mondjam, hogy ez milyen végkimenetelű lehetne. Harmadszor ha már megmérgeznék valakit, úgy csinálnám, hogy ne legyen ideje másokkal főzőcskézni a kórházban. Bár..-vonok végül vállat, ajkaim sejtelmes mosolyra húzva, de a puszta feltételezés is sért, hogy ilyet tennék. De adja csak az ötleteket, még hasznosíthatom őket, ha végleg az idegeimre menne.
-Ezt így nem jelentem ki soha, mert a végén a fejedbe száll.-mosolygok, pláne, ahogy előadja magát, és tovább falatozom csendben. A végégre annyira jól lakok, hogy elgondolkodom, motorra kellene e ülnöm, és nem biztos, hogy a gyomromban maradna a remek ebédem/vacsorám.
-Ne félj, nem fognak leszáradni az ügyes kis ujjaid, ha elmosogatsz.-forgatom meg szemeim, hátra dőlve a székben, míg egyenletesen kifújom a levegőt, jelezve, degeszre ettem magam. Pár perc ücsörgés még belefér, de a kérdés hallatán szükségem van agyam megfelelő kapacitására.
-Igen, határozottan finom volt a reggeli is és a spagetti is.-arcomon mosolyogva nézek rá, enyhe jobb horgot adva neki ezzel a válasszal, és amolyan győzelemittas tekintetem lesz, mivel végül is ezt a magas labdát lecsapni megérte, ő pedig megérdemelte a főztömre tett kijelentése után, hogy én is meghúzzam kicsit a haját. Nem rántom el a kezem, élvezem a testemen átszaladó bizsergést, amit érintése vált ki belőlem, tekintetem pedig övét fürkészi.
-Kitől tanultál meg így főzni?-érdeklődöm, hisz tehetsége a jelek szerint volt hozzá, és nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy másnak is kedveskedjen a főztével, akár hivatásszerűen is. De eszem ágában sincs befolyásolni őt semmiben, csupán kellemesen meglepett, hogy végre nem egy gyors kaján élő valakivel hozott össze a sors.-Nem gondolkoztál még rajta, hogy ezzel foglalkozz?-bukott ki belőlem végül a kérdés, de kíváncsi tekintetem továbbra sem akar megfakulni.



||music:Make It Rain|| words: 302 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 6:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
- Jól van - egyezem bele azonnal, mikor azt mondja, ha ő lesz a szakács, nem enged a konyhába lépni, bár a szememben villog némi kaján pimaszság. - De a receptet azért majd add meg, hogy be tudjam mutatni a kórház mérgezési osztályán - vigyorodom el, aztán lekapom a fejem, még mielőtt úgy gondolná, kioszt nekem egy nyaklevest.
Leülök, és én is nekifogok a spagettinek. Nem akarom magam fényezni, de meg kell állapítsam, egyre és egyre jobb vagyok. Sőt, egy főnyeremény... minden téren.
- Szóval jó szakács vagyok? - kérdezek vissza, aztán kissé felemelkedem, és bemutatok egy bonyolult kézmozdulatot, mint régen a grófok a király előtt. - Megtisztelsz - nevetek, aztán mikor pukkadásik eszem magam, hátradőlök a széken. Erőm sincs megmozdulni.
- A főszakács általában sehol nem mosogat - dünnyögöm. - De szerencséd van, hogy bírlak, hát veled kivételt teszek. És vörösbort kérek. Ha lehet, édeset - adom le a "rendelést".
Kinyújtom a kezem, és játszani kezdek az ujjaival, még mindig kajánul mosolyogva rá.
- Na és mondd csak, miből állapítottad meg, hogy nagyfiú vagyok? Talán maradandó élményt nyújtottam neked?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 6:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


A vacsora illata egyre megnyerőbb lett és meg kell hagyni, a szakácsa sem kispályás. A kettő együtt maga a főnyeremény. Hogy foghattam ki ezt? Az elmélkedésnek a fotelban pár perc múlva vége szakad, és helyette a konyhába lépdelek, hogy ismét valami hasznosat csináljak. Nem voltam az a tétlen a fenekén ücsörgő típus. Erre hamar rá fog jönni, ha a vacsora után sem távozik.
Elnevetem magam, ahogy a fakanalat pörgetve kezd neki a szósznak, és egy kis tesztelés után nekiállok mosogatni. A romeltakarítás nem tart sokba, tekintve, hogy nem egy hadseregnek főzött, és nem vett elő mindennek külön tányért meg kanalat. Ezért külön hálás voltam neki. De a mosatlan edény is pár perc alatt elfogy és mikor már elindulnék, hogy ismét helyet foglalok, egyszerűen a kezembe nyomja a sajtot. Felmordulok, torokból, mintha dühös lennék, hagyom, hogy a farkas énem kicsit megmutatkozzon, és durcásan elkezdem reszelni a sajtot.
-Ha én főzök neked, akkor te nem leszel tiszteletbeli kukta. Sőt, a konyhába sem jöhetsz majd be. Amire jó kis megoldásom is van.-mosolyodom el, és a tálba reszelt sajtot elé teszem, s mikor meglátom a tányérra halmozott kaját, megint elkap az az érzés, hogy a mai nap semmiben nem lehet hiányom. Elismerő pillantást vetek rá, majd helyet foglalok, és a szószra púpozott sajt után, mint egy éhes óvodás, csillogó szemekkel emelem fel a villát és kanalazok a számba egy nagy adag spagettit. Jelen pillanatban az sem érdekel, ha "bajszom" nő a szósztól, lehunyt szemmel ízlelem meg az ételt, majd a szakácsomra nézek.
-Szerencsétlenségedre jó szakács vagy, és megtartalak még egy kicsit.-mosolygok, és emelem számhoz a következő falatnyi tésztát. Ha ebből valaki nem enne, nem éhen maradna, hanem kimaradna egy gasztronómiai élményből.
-Mivel te vagy a szakács, a mosogatás ezek után rád fog maradni, így viszont enyém a megtiszteltetés, hogy a program további részére felkészüljek. Azt hiszem el kell ugranom egy üveg borért, mert az nincs itthon, addig azt hiszem nélkülöznöd kell a társaságom, bár elég nagyfiú vagy már, hogy kibírd.-gondolkodom el, bár a hűtő kezd kifogyni, nem csak bor kellene, de a nagy bevásárlás idejét elnapolom holnap reggelid.



||music:Make It Rain|| words: 342 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 5:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Különös. Kis lakás, nem is lakta még be teljesen, mégis annyira hívogató... talán a lényének tudható be, talán annak, hogy nagyon fura módon az első percek óta megvan köztünk az az összhang, ami másoknak hetekbe, akár hónapokba telik, hogy kialakuljon köztünk.
Ledobom a kabátomat az egyik fogasra, aztán a konyhába vetem magam, míg ő elszöszmötöl a szobában. A hagymaaprítás, húspirítás olyannyira lefoglal, hogy csak a neszezés hiányát veszem észre. Feltekintek, ott ül az ágyon, és nyálát csorgatva bámul. Hogy rám, vagy a készülő kajára, ezt nem tudom megfejteni.
Mikor tesz rám egy elismerő megjegyzést, megforgatom a fakanalat, mint a rockdobosok a dobverőt, aztán teljes lendülettel nekikezdek a szósz gyártásának. Egészen addig, míg Leslie keze meg nem jelenik a hónom alatt, hogy csenjen a félkész kajából, amit elnéző fejcsóválással veszek tudomásul.
- Tessék, tedd hasznossá magad - nyomom aztán a kezébe a sajtot és a reszelőt mikor végzett a mosogatással. - Ezennel kinevezlek tiszteletbeli kuktának - veszek elő két tiszta tányért, tésztát majd szószt halmozok rájuk, és várom, hogy megszórhassam reszelt sajttal. Remélem éhes, bár ezek az illatok még egy betegnek is meghoznák az étvágyát.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 5:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I want you... now


Fogalmam sincs, hogy mikor éreztem úgy utoljára, nem csak a motoron vagyok szabad, de az életben is. Most viszont pontosan ezt éreztem. Végre volt valaki, aki rövid idő alatt képes volt megnyitni a kissé zárkózott és elutasító énem, akit nem kezeltem le, mielőtt kimondta volna a nevét, valaki, aki egyszerűen mellettem volt és nem akart megváltoztatni. A motoron száguldva a lakásom felé, tekintetem a mellettem suhanó Chriest-re emelem, és elgondolkodva mosolyodom el, amikor a gondolatok csak sűrűsödve, de ugyan ezt az érzést erőltetik tovább.
A nedves, párás kora délutáni levegő inkább fullasztónak mondható, mint kellemesnek, de ezt alighanem csak akkor kezdem el igazán érezni, mikor már két lábbal a földön állok, a motelszoba előtt, ahol a kis takaros lakást béreltem. Itt mintha különösen megrekedt volna a levegő az eső után.
-Nem bánod, ha ezennel én kényelembe helyezem magam, és figyelem, amit csinálsz, ugye?-vonom fel szemöldököm, ledobva a kabátot az egyik fotelba, majd a szárítóra nézek és eszembe jut, hogy bizony ideje lenne elpakolni. Legyintek, hogy majd csatlakozom, és miután a cipőm az ajtó mellé teszem, zokniban csoszogok végig a szőnyegpadlón, és kezdem el leszedni a tiszta, immár száraz ruhákat. Tekintetem sokszor kalandozik el irányába, ahogy a konyhában kezd el sürgölődni, mintha csak otthon lenne, majd mikor a ruhakupacot az eddig használatlan szekrény egyik üres polcára teszem, leülök a kanapéra és onnan figyelem tovább. Lábaim kényelmesen keresztbe teszem, és próbálok betelni a látvánnyal, ami nehezen megy. Furcsa, de megszokható.
-Határozottan jól áll az a fakanál a kezedben.-ismerem el, majd mögé lopózva csenek egy szál spagettit és széles, kissé gyermeki vigyorral, de csücsörítve szívom be a tésztaszálat, cuppogó hangot kiadva. Spagetti... a puszta gondolattól éhes leszek, és nem is ülök vissza a kanapéra, helyette inkább elkezdem elmosni a koszos edényeket, hogy legyen miből enni, és legyen hely az "utánpótlás" koszos edényeknek.



||music:Make It Rain|| words: 300 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 5:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Mosolyom játékos, pimasz, és vállat vonok, mikor nekem szegezi a kérdést.
-Nálam sosem tudhatod.-pislogok kislányosan, hangom olyan kedves, hogy amit mondok, komolyan sem lehet venni. Nem volt ő semmilyen terv része. Egyszerűen sodródtam az árral és elegem lett abból, hogy húzzam az értékes időt. Attól, hogy megcsókoltam, csak még biztosabb lettem benne, hogy a tegnap esti elutasítás nem volt hasztalan.
Hát az biztos, hogy aki egyedül volt, annak fenn kellett magát tartania, ezzel nem tudtam vitába szállni.
-Kellemes éjszaka mi? Szóval ez amolyan bevált módszer? Keresel egy helyet, ahol van egy kényelmes ágy, talán egy kis lepedőakrobatika is belefér a dologba, aztán reggel reggelit csinálsz? Sajnáljam, hogy az imént felállított teória egy része kimaradt?-érdeklődöm felvont szemöldökkel, míg a tojásból eszek egy falatot, majd a baconből, és a kenyeret csak utoljára hagyom, megkenem, és beleharapok. Közben végig arcát fürkészem, vonásait figyelem, szavaimban egy csepp komolyság nincs, ma reggel kijátszom a kártyát, amit tegnap este is. Szeretem, ha nem kell véresen komolyan beszélni, annak is eljön úgy is az ideje, és azt hiszem elég hamar így lesz.
Aztán egy percre elmerengek, és azon kapom magam, hogy a félhold alakú medálom szorongatom. Vicces, hogy mennyire sokat jelent nekem valami, ami csak egy fémdarab, benne egy kővel. Csak egy tárgynak kellene lennie, mégis értéke van, eszmei értéke, számomra.
-Másnak?-vonom fel szemöldököm, lábam nem húzom el, viszont ahogy az utolsó falatot is lenyelem, felpattanok és a mosogatóba teszem a tányérokat. Ráérek elpakolni később.-Valóban, itt az ideje másnak. Gyerünk lustaság, nem érünk rá egész nap.-fogom meg kezét, esélyt sem adva, hogy még egy kicsit ücsörögjön a széken, és a szobába húzom magam után. Felé dobom a tegnap este földre dobott nadrágját és magamra kapom a kabátom.-Azt hittem nem kell segítség az öltözéshez.-nézek rá mosolyogva, amíg felkapom a bakancsom is, és várom, hogy ő is elkészüljön. A gyomromban kellemes érzés lesz úrrá, bőven jóllaktam, még jobban is, mint terveztem, és az egész lakás  kellemes reggeli illatában úszik. Mikor elkészül, kitessékelem az ajtón és bezárom a lakást, mielőtt bárminek lába kellhetne. Az úti cél megvan, és a motoromhoz lépve a bukót a fejemre teszem. A szívem ismét vadul kalapál, és annyi esélyt sem adok neki, hogy megléphessen előlem.



||music:Immune|| words: 356 || note:  :033:
▲▼


|| Folytatás itt: http://diariesfrpg.hungarianforum.com/t2170-farkasok-mocsara#178486 ||
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 4:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
- Szóval egy előre kitervelt, aljas haditerv része vagyok? - kérdezem, de nem haragszom. Még ha így van, akkor sem. Inkább szórakoztat a dolog. Ha eddig azt mondtam, ez a lány szép és okos, akkor kiegészítem azzal, hogy a jelek szerint mindig eléri, hogy megkapja azt, amit nagyon akar. Körmönfont és ravasz, de tetszik ez a jellemvonás.
- Nem vagyok házias típus - válaszolom meg a kérdését, mikor magam is leülök, és megkenek vajjal egy pirítóst. - De aki egyedül él, annak azért valamennyire meg kell tanulnia gondoskodni magáról. Mindig szívesen főztem... feltéve persze, ha volt mit - jelenik meg az utolsó mondatban némi keserű önirónia. - Mellesleg, tisztában vagyok vele, hogy ha egy kellemes éjszaka után reggelit csinálok egy nőnek, az azonnal azt éri, hogy mindegyik meg akar tartani magának - fűzöm tovább a szavakat, de persze annyi komolyság van ebben, mint abban, hogy én haditerv része lennék. Szívesen főzök bárkinek, mert van egy részem, amelyik gondoskodni kíván másokról, és mert sokszor ezzel fejezem ki azt a köszönetet, amit magányos, néha morcos pasasként szavakkal talán képtelen lennék.
- Anyádnak igaza volt - bólintok, és eltolom magam elől az immár üres tányéromat, és feltűnik, hogy keze egy pillanatra végigsimítja a nyakában függő medált. - Csak épp azzal egészíteném ki, hogy ideje van a főzésnek, ideje van a csóknak, és másnak is - dőlök hátra a széken kényelmesen, és lábammal finoman megérintem a lábát.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 1:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Az ajkai iránti sóvárgás, a vágy, hogy csókolhassam, gyorsan kerít hatalmába és úgy vonom magamhoz közel, hogy egy pillanatra mindenről megfeledkeztem. Az erőm, ami még kicsit zabolátlan volt, csak kis híján nem tört utat magának és nem mutatta meg magát. Túl jó érzés volt hajába túrni, élvezni a csókot, és túl nehéz volt elszakadni tőle. De nem bírtam tovább húzni, halasztani a dolgot, ha egyszerűen úgy vágytam rá, mint egy szelet kenyérre, ha éhes az ember.
Elszakadok tőle, és próbálok egy épeszű mondatot a számra erőltetni, de gondolataim egyértelműen tesznek ellene, hogy erre még csak távolról se legyek képes.
-Ezt vehetem úgy, hogy a haditervem eddig sikeres ellened?-vonom fel szemöldököm, hangom még mindig halk, elfúló és légzésem közel sem nevezhető normálisnak. Szívverésem makacsul gyors tempót diktál, csak nagy nehezen hallom a környezet zajait, s nem a hangos dobogást, ami fülemben lüktet behatárolhatatlan ritmusban.
Felnyögök, ahogy ajka nyakam érinti, kezeim erőtlenül hullanak ölembe, mikor elhúzódik, és bár egy pillanatra elönt a csalódottság, egyfajta öröm is, hisz, mint ő is mondta: amire vágyunk, még ha később kapjuk is meg, mint szeretnénk, csak édesebb lesz a mámor, ami akkor elönthet minket.
Megfogom kezét és hagyom, hogy az asztalhoz vezessen, de mintha szikra perzselné meg bőröm, mikor tenyere kézfejem öleli körül. A bizsergés ismét végigszalad testemen, és próbálom a rám törő szédülést csillapítani. Helyet foglalok az egyik széken, és magam elé húzom a tányért, amin a pirítós van, s nem sokkal később mellé halmozva megkapom a tojást és a bacont is. Elmosolyodom, kellemesen esik a tudat, valaki kiszolgál.
-Nem néztelek volna házias típusnak. De ez elgondolkodtat, hogy megtartsalak e.-jegyzem meg pimaszul, míg az első falatot villámra nem teszem, és meg nem ízlelem. A gyomrom korgása imént most már nem jöhet szóba, már az első falat után is jobban érzem magam, éhségem pedig némiképp csökken is.-Anyám szerint, ha egy pasi tud főzni, nem szabad elengedni. Mert néha ez jobban jön, mint az, hogy milyen jól csókol.-avatom be a nagy "családi" titokba, és észre sem veszem, hogy az anyámnak neveztem azt, aki csupán pár éve nevelt. Arcom egy pillanatra eltorzul, és ismét érzem a nyakamban lógó medál erejét.



||music:Immune|| words: 350 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 1:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Mámor. Őrjítő, önfeledt mámor, amit érzek, mikor megfogja a nyakam, magához húz, és lecsap az ajkaimra. Szomjasan szívja a számat, én pedig engedek az akaratának, és nyelvem megtalálja az övét, a szédülés pedig, amit eddig is éreztem a közelségében most újult erővel csap le rám. A csókja hatására a szívem kétszeres sebességgel kezd dobogni a mellkasomban, a bőröm forróvá válik, ahogy az övé is. Belenyögök a szenvedélybe, ami elönt, és amikor elválunk egymástól, úgy érzem magam, mintha ismét egy álomból ébrednék. Bár ebből nem szeretnék... nagyon nem.
- Wow - nyögök csak ennyit, mert még megszólalni is nehezemre esik. Levegő után kapkodok, és csak nagyon lassan vagyok képes lecsillapodni. Bár jelen körülmények között csoda, hogy sikerül egyáltalán.
- Azt hiszem, igaz a mondás, hogy minél tovább várni valamire, az annál édesebb lesz, ha sikerül végül megkapni - szólalok meg rekedten, aztán a következő csókot a nyakára nyomom, majd hatalmas sóhajjal elhúzom tőle a fejem, még mielőtt olyanra ragadtatnám magam, amire nem kéne. Konkrétan arra, hogy felkapjam, a szobába vigyem, az ágyra fektessem, és lebontsam róla a ruhákat.
Pajzán gondolatimból a kenyérpirító kattanása ránt ki, elfordulok hát tőle, tányérra halmozom az ételt, és leteszem a konyhaasztalra.
- Gyere - nyújtom ki felé a kezem, hogy lesegítsem a pulton való üldögélésből, és ahogy bőréhez érek, még mindig érzem közöttünk a vágy vonzását.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 12:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Miután megtárgyaltuk a másik alvási szokásait és elkönyveltük, hogy mindennek ellenére nem volt egyikünk sem annyira idegesítő a másik számára, hogy menekülőre fogja. Ez pedig már jelentett valamit, pláne, hogy teljesen józan pillanatunkban sem tűntünk el a másik szeme elől.
Nem tudom megakadályozni, hogy a reggeli puszta említésére nem korduljon meg a gyomrom, és kislányos mosolyom pontosan ugyan így támasztja alá szerénységem, mely szerint igencsak vágyom arra a reggelire. Figyelem, ahogy tesz-vesz, élvezem a látványt, azon kapom magam, hogy elmerengek rajta, ehhez hozzá tudnék szokni. Ehhez is. Ahogy ahhoz is, hogy párnán túl egy fáradt, mégis kisimult arc fogad, mikor kinyitom a szemeim.
Kérdésére bólintok, mert a felvetést követően nem arra vártam valamiért, hogy elfogadja, hanem arra, hogy számára a reggelivel véget is ért a nap. A jelek szerint mégsem, és ennek örülök, a kérdés csak az, hogy a kis tervemmel keresztbe tudom e húzni az elképzelt nyugalmas napot, vagy sem. Ha igen, hát egy próbát megért, ha nem, akkor végleg szabad utat kap.
-Ne becsülj alá, mondtam, hogy nem vagyok egyszerű eset.-mondom eltökélten, de meg sem mozdulok, nem zavartatom magam, kényelmesen ücsörgök, tekintetemmel követve őt. Egészen addig, míg le nem guggol egy tálért. Testemen borzongás fut végig, mikor csókot nyom térdemre, de nem mozdulok, tüdőmben úgy benn szakad a levegő, ahogy ahogy csapdába esek közte és a mögöttem lévő fal között, szinte szédülni kezdek a légszomjtól. Próbálom a lélegzésem visszaterelni a normális ütemre, de nehezen megy, pláne, mikor még közelebb kerül hozzám, és ajkaimra suttogja a szavakat.
-Már megtetted.-suttogom, tekintetem ajkaira siklik, és ölemben pihenő kezeim a vállain végigfuttatva a nyakára siklanak, és szavak nélkül, tekintetem hívogató, egyenesen sugározza felé, hogy mire várok, hogy mire vágyok. Végül engedek a kísértésnek, és közelebb húzom magamhoz, leküzdve azt az alig egy centit, ami eddig elválasztott tőle, és ajkaim lecsapnak övére. A másodpercek hosszú óráknak tűnnek, amikor végre a szédülésem a hirtelen kellemes érzéstől el nem múlik, de legalábbis csökken, és szapora légzéssel húzódok el tőle. Egyszerűen megléptem, amit tegnap és ma reggel is meg akartam, és könnyebben ment, mint hittem. Fogalmam sincs, mit éreztem, de az a furcsa hatás, amit rám gyakorolt, egy éjszaka alatt sem múlt el, sőt, csak erősebbnek éreztem. Ez lehetetlen, hisz alig ismerem...



||music:Immune|| words: 367 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 12:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Szívből és önfeledten, a fejem hátravetve nevetek fel, mikor azt mondja, idegesítően alszom. Lehet, hogy így van, nem tudom, hiszen önmagam sosem hallom alvás közben. Azért annyira mégsem lehettem bosszantó, hogy nem rakott ki az éjszaka közepén a hotelszoba ajtaja elé.
Nem is kell sokat várnom a válaszára, ami nem szavakkal érkezik, a gyomra viszont akkorát kordul, mint egy távoli mennydörgés. Beszédes megközelítése annak, hogy maradjak, legalább a reggeli erejéig.
Kinyitom a hűtő ajtaját, kipakolok onnan mindent, amire szükség van. Bacon, tojás, mindez tökéletes. Kenyérpirítót is találok, így legyárthatom a pirítóst is, aztán meglepve kapom fel a fejem, mikor programot ajánl a reggeli utánra.
- Komolyan? - kérdezem, és önkéntelenül is felcsillan a tekintetem. A jelek szerint tényleg szimpatikus lehetek neki, ami viszont teljes mértékben kölcsönös. Ez a lány csodálatos. Kedves, szeretni való, és felfoghatatlanul, hogy ilyen rövid ismeretség után miért érzem magam ilyen jól a társaságában. De örülök, hogy ő ugyanúgy nem akar még szabadulni tőlem - a jelek szerint - ahogy én sem tőle.
- Benne vagyok - válaszolom. - Ismerem az erdőt, és a környékbeli tavakat is. Azon a környéken táborozom a lakókocsimmal. Úgy ismerem a tájat, mint a tenyeremet, szóval kíváncsi vagyok, mi újat tudsz még mutatni nekem - teszek-veszek körülötte, ahogy a konyhapulton üldögél. Mindaddig, míg le nem guggolok, hogy az alatta lévő szekrényből vegyek elő egy tálat. A lábai épp a szemem elé kerülnek, és nem tudom megállni, egy apró, futó csókot nyomok a térdére, majd felemelkedem, és két kezemmel lezárom a pult két oldalán a menekülési útvonalát.
Nézem a csillogó szemeit, kihívás árad belém belőlük, és önkéntelenül is közelebb hajolok hozzá.
- Vigyázz, mert ha az én kezembe kerül az irányítás, könnyen elcsavarhatom a fejedet - suttogom, alig egyetlen centire az ajkaitól.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 12:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Mielőtt ismét elmerenghetnék rajta, hogy milyen ez a helyzet, eltűnök, és rendbe szedem magam. A kócos hosszú haj átka, hogy tíz perc fésülgetés után sem lesz jobb sokkal, így kontyba fogom, mielőtt kitépném az összeset. Aztán elaraszolok a konyháig, és a kellemes illatban úszva folytatom az ébredezést.
A kérdésemre adott válaszán csak mosolygok, míg figyelem, ahogy a kávémmal babrál, és kényelmesen nekidőlök a pultnak, figyelve minden mozdulatát.
-Helyes. Ez az én ágyam varázsa. Pihentet.-jegyzem meg mosolyogva, de ahogy felnevet, nem értem, miért teszi. Érdeklődve nézek rá, és hirtelen azon kapom magam, hogy gúnyolódását sem veszem zokon. Már épp vállára csapnék, amikor elém tartja a kávét. Csúnya, alattomos húzás, ahogy próbálja az elkerülhetetlent elkerülni.
-Visszavonom. Idegesítően hangosan szuszogsz, és egész éjszaka a homlokom csikizte a leheleted.-vágok vissza kicsinyesen, széles mosollyal arcomon. Pont nem érdekelt, hogy hogy aludtam, és mivel nem tűnt el, gyanítom őt sem zavarta, hogy én hogy alszom. Legalább nem annyira, hogy a kényelmes ágy helyett egy parkban lévő padot választott volna.
Számban összefut a nyál és hasam megkordul. A tökéletes, hallható válasz a felajánlásra, mire a kávémmal karöltve a pultra ülök, de tekintetem továbbra is rajta tartom.
-A reggeli jól hangzik, a hűtőben mindent találsz hozzá.-kortyolok a kávéba, majd ajkaimba harapva hozzá teszem.-De vigyázz, még visszaélek azzal a kiszolgálással.-szememben felcsillan valami tűz, és a kávém kortyolgatva kinézek az ablakon. Felmerül bennem egy ötlet, de nem tudom, belemenne-e, így a gondolatnak hangot is adok.
-Reggeli után mi lenne, ha elmennénk valahova? Mondjuk az erődbe, vagy a tóhoz? Szeretnék mutatni valamit, persze csak akkor, ha nem unod a társaságom és van hozzá kedved. Vagy akár itt is maradhatunk, ez most rajtad áll.-nem erőltetem a dolgot, ahogy ő sem tette, s ahogy pár perccel később már az üres kávés bögrémre nézek, a mosogatóba teszem azt, és kényelmesen elhelyezkedve a pulton, nem zavartatom magam, hogy esetleg útban vagyok neki. Ha így van, majd szól úgy is, addig pedig a kis konyha előnyeit is kiélvezhetem. Úgy se nagyon használtam mostanában ezt a helységet.



||music:Immune|| words: 326 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 11:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Szerencsére eltűnik a szemem elől felöltözni, így én is lenyugodhatok annyira, hogy képes legyek kimászni az ágyból, és megcélozom a konyhát. A kávé illata maga a mennyország... Kiöntöm a saját adagomat, feketén, ahogy szoktam, aztán elkészítem az övét, ahogy kérte, sok tejjel, és sok cukorral. Valami női sajátosság lehet, hogy csaknem mindegyikük így issza, bár nyilván ízlés dolga.
Csak egy önelégült vigyorra futja tőlem - amit hál istennek nem lát - mikor azt mondja, én is úgy aludtam mellette, mint egy kisgyerek.
- Jó éjszakám volt - mondom mikor aztán megjelenik, immár felöltözve, és hatalmasat nyújtózom. -Álomtalanul aludtam, de jólesően és pihentetően - teszem hozzá, aztán hirtelen felnevetek, és Leslie kérdő tekintetére rábökök a mellkasomra, majd a hasamra.
- Itt - dörmögöm. - Innentől idáig folyt a nyálad, olyan édesdeden aludtál. Alig tudtam megállni, hogy ne kezdjek el nevetni az éjszaka közepén - vigyorgok az emléktől, aztán még mielőtt hozzám vághatna valamit, elé tolom a kávét.
- És most mi lesz a program hátralévő része? - érdeklődöm. - A kávé után felszólítást kapok az azonnali távozásra, vagy van bennem annyi sárm, hogy kissé még marasztalj? Mert ha az utóbbi, akkor azt hiszem, készítek neked valami reggelit. Bacon és tojás megfelel? Pirítóssal, és vajjal - tárom szét a kezeimet. - Nem vagyok egy Jamie Oliver, de ennyit még képes vagyok elkészíteni. Mondjuk úgy, köszönetem és hálám jeléül, mert nem csak szóba álltál velem, hanem vendégül is láttál. Szeretnék teljes körű kiszolgálást nyújtani neked - mondom befejezésképpen, aztán elhallgatok. Az utolsó mondat kissé kétértelműre sikerült, az már csak rajta múlik, hogyan is értelmezi.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 11:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Igyekszem csendesen mozogni, hogy ne ébresszem fel, de elfelejtem, hogy a kávéfőző nem az a csendes típus, és könnyedén keresztülhúzza minden tervem. Az pedig, hogy egy szál törölközőben ácsorgok előtte, pont reggel, nem igazán előnyös. Szinte arcomra fagy a mosoly, és hajamba túrok, ahogy kinyitja szemeit. Ez nem a lányos zavar jele, hanem a helyzet abszurditása. Nem érzem magam másnaposnak, az éjszaka minden pillanatára emlékezem, de pont úgy ácsorogtam most, mintha nem így lenne.
-Jó reggelt.-mosolygok rá, figyelve, ahogy életet lehel ő is magába, és az idővel elhalkuló kávéfőző felé nézek.-Nem épp így terveztelek felébreszteni, de az egy gonosz kis szerkezet.-nézek a konyha felé, majd ismét rá, és vállat vonok, kezemben továbbra is a tiszta ruhákkal. A lábamon végigszaladó vízcseppek a szőnyegpadlón sötét foltot hagynak maguk után, és mikor már indulnék felöltözni, mikor ismét megszólal. Mosolyogva nézek rá, angyali tekintetem rá emelve pislogok, rebegtetve a szempilláim.
-Azt hittem ez már megvolt.-vonom fel egyik szemöldököm, és biccentek a konyha felé.-A mosogató feletti polcon van pár bögre. A vendégszeretetem kárpótlásául nekem is készíthetnél egy feketét, sok tejjel, sok cukorral.-adom le a rendelésem, majd a bóktól mosolyogva libbenek vissza a fürdőbe, ahonnan azért a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül kiszólok.
-Utóbbi elmondható rólad is.-hangom derűs, és ahogy a fehérneműt magamra kapom, következik egy farmer és egy egyszerű atléta, végül hajam kontyba kötöm, és feltörölve a fürdőszobában lévő tócsákat, visszasétálok hozzá, ekkor már a konyhába. Alig telhetett el tíz perc, de a kávé illata olyan üdítően hat, hogy még inkább felébredek tőle.
-Jól aludtál?-érdeklődöm a bögrém a kezembe véve, míg a következtetést levonom magamban, nem csak a félhomályban és az alkohol mámorában volt helyes, de így nappal is igencsak jól néz ki. A fehér pólón keresztül még mindig olyan izmos, mint ahogy este láttam, és mivel nem tűnt el az éjszaka, merek tenni egy következtetést, hogy a visszautasítás nem volt elriasztó dolog számára.



||music:Immune|| words: 307 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 11:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Halvány mocorgást érzékelek ugyan magam mellől, ahogyan az is eljut a tudatomig, hogy a lehunyt szemhéjamon keresztül is fény tűz rám, de a következő másodpercben újra győz fölöttem az álom. Egészen addig, míg valami vonatfüttyhöz hasonló hang magamhoz nem térít, amitől úgy ülök fel, mintha hirtelen rugók nőttek volna a párnámra. Beletelik néhány másodpercbe, míg tudatosul bennem, hol is vagyok éppen, és az is, hogy nem életveszélyben. Mert az előbbi hirtelen ébredésem annak volt betudható, hogy abban a pár pillanatban, ami elválasztott a teljes ébrenléttől azt hittem, minimum egy vonatsínen tértem nyugovóra.
- Oh... - dünnyögöm kissé bedagadt szemekkel, aztán beletúrok a hajamba, és megvakarom a borostás képemet, mikor is Leslie jelenik meg előttem. Alighanem most zuhanyzott, mert bőrén még látok néhány vízcseppet, ettől pedig a tegnap éjszaka utolsó mozaikdarabkája is helyére kerül a fejemben. A bár, a motorút, és az éjjeli menedékhely.
- Szia - mosolygom el magam szélesen, mert furcsamód különös nyugalom van bennem, aztán megérzem a kávé illatát, és úgy szimatolok a levegőbe, mint... nos, mint egy éhes farkas.
- Ha most azt mondod, hogy ebből a kávéból én is részesülök, azonnal és végérvényesen leveszel a lábamról - mondom, immár az álom utolsó maradékát is kidörgölve a szememből, és egyelőre nem mutatom szándékát annak, hogy képes lennék megmozdulni az ágyon való ücsörgésből. Legalábbis addig nem, míg a férfiak ébredésének velejárója el nem múlik az ágyékomból.
- Ezennel két dolgot állapítok meg - pislogok Lesliere. - Hogy nyilván tényleg nem horkolok, mivel nem a hotel ajtaja előtt ébredtem. Másodszor pedig azt, hogy ha még nem mondták volna, aranyos vagy, ahogy alszol - biccentem félre a fejem. Veheti bóknak is, ha akarja, de pusztán a tényeket közlöm.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 10:49 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Szavai meglepően jól esnek, megnyugtatnak, és ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy igaza van. Soha nem volt igazán családom, akiket pedig kaptam, szerettem. A többiek csak kellékek lettek volna az életben, az igazi család nem feltétlenül a vérrokonságban merül ki, és ez nem is feltétlenül volt baj. A bonyodalmak, amiknek egy részét ismertem csak, bizonyítják, hogy nem kellene sokat rágódnom azon, kikhez húz a szívem és kikhez nem. Valahogy megszülettem, majd valahogy intézetbe kerültem. Ennyi. Az anyám minden bizonnyal boszorkány volt, akit vonzott egy farkas, majd mikor a szerelem beteljesült, édes testvérek nélkül maradtam, egy egy éjszakás kaland után. Ezt tudván nem szívesen futnék bele olyasmibe, amiről nem tudom, hogy akarom e, de most bármennyire is szomjaztam érintésére, nem engedhettem a vágyaimnak ész nélkül.
Az álom, ami elnyom kellemes, és a bőröm ahogy hirtelen egy, szinte forró bőrhöz ér, még mélyebbre szenderülök, mert ma éjszaka a félelem egy jelét sem mutatom. Nyugodtan alszok, hónapok óta először nem arra használva az ágyat, hogy csak forgolódok benne.
Fogalmam sincs, mennyit aludhatok, de amikor kinyitom a szemem, egy borostás arc látványa fogad, és bár a napsütés bántja a szemem, nem foglalkozom vele sokáig. Pár percig csak mosolyogva nézem az arcot, tekintetem elkalandozik a szájára, és ha lennék annyira önző, kihasználnám a pillanatot. Viszont inkább felkelek, és óvatos mozdulatokkal ülök fel az ágyon, kibámulva az ablakon, ahonnan a fény úgy árad be a szobába, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy ő ural mindent.
Lassan felállok és a konyhába sétálok, felteszek főni egy kávét, és amíg ez eltart, eltűnök a fürdőszoba ajtaja mögött. Kiélvezem, ahogy a víz végigcsorog nyakamon, felfrissít és amikor már úgy érzem, hogy elég volt belőle, beletekerem magam egy törölközőbe. Tiszta ruha híján visszaaraszolok a szobába, akárcsak ő tegnap este, én is vízcsikót húzok magam után, ahogy a táskához sietek. Hát ez az a rész, mikor jó lenne, ha nem kellene táskákból élni és mindennek meg lenne a helye. A konyhából hangos sípolás jelzi, hogy a kávé lefőtt, és ez az a hang, ami még a szomszédokat is felkeltheti. Nagyot sóhajtok, és kezemben egy adag tiszta ruhával megpróbálok hangtalanul visszasietni a fürdőbe.



||music:Immune|| words: 349 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 10:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Néma csenden hallgatom a szavait, és csak halkan hümmentek egyet, mikor befejezi a mondandóját.
- Különös - mondom elgondolkodva. - Az üresség azt hiszem, mindannyiunk velejárója. Nem tudom, az átok hozza-e magával, vagy az olyan elcseszett életek, mint a miénk. De én nem is üresnek hívnám, csak épp cél nélkülinek. Ha találsz valamit, ami éltet, elfelejted ezt a mostani érzést. Hidd el, tapasztalatból tudom - fűzöm a gondolatokat egymás után. - Ami a rokonságot illeti, van aki sír utána, van aki menekül. Ha te így érzed jól magad, ebbe nem szólhat bele senki, mint ahogy el sem ítélhet ezért senki. Én csak egy rokonomat ismertem egész életemben, és az ő halála után nem vágyom másokra, szóval megértelek. De egyet jegyezz meg: bármit is gondolj magadról, vagy gondoljanak rólad mások, te nem vagy senki. Épp ellenkezőleg. És örülök, hogy nem gondolod jelenleg sem úgy, hogy ki kellene dobnod innen - teszem hozzá vidámabban, aztán kinyújtom a kezem, és megszorítom az övét, jelezve, hogy tudom, hogy ő maga is mit érez. A vágy szinte tapintható a levegőben, ennek ellenére nemet mond, én pedig elfogadom a döntését, mindenféle rámenősség és erőszakoskodás nélkül is. Tiszteletben tartom az akaratát és azt, ahogy határozott.
Nem kell hozzá sok, hogy halljam, ahogy mélyen és egyenletesen veszi a levegőt. Elaludt. Halkan felsóhajtok, és igyekszem úrrá lenni az összevissza csapongó gondolataimon. Fájdalom, félelem, harag, értetlenség mind ott űzik egymást a lelkemben. A legerősebb a fájdalom. De ez, amit érzek bizonyítja, hogy csakugyan van szívem. Még ha nem is mindig érzem így.
Közelebb araszolok Lesliehez, egészen addig, míg össze nem ér a testünk. Végigcirógatom a haját, az arcát, és egy csókot nyomok a feje búbjára, ahogy álmában is hozzám bújik, és vállamra hajtja a fejét, aztán én magam is lehunyom a szemeimet. A legjobb gyógyír a lelki bajokra és az összevissza gondolatokra egy kiadós alvás. Nem kell hozzá sok idő, hogy én is az álmok mezejére lépjek.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 27, 2015 10:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Mit éreztem? Azt, hogy az arcom minden akaratom ellenére kipirul, hogy a levegőt mélyen szívom be, ezzel segítve, hogy agyam több oxigénhez jusson, és tudatomnál maradjak, mire készülök és hol. Azt nyilván tudtam, mivel vagy kivel álltam szemben, csak azt nem tudtam felfogni, hogy ilyesmit ennyire rövid idő után hogy válthat ki belőlem. A mellkasa, kidolgozott hasfala túl közel volt hozzám, tenyerem kivételesen nem pofonért viszketett, hanem azért, hogy érinthesse a forró bőrért, hogy leszaggasson minden ruhát, ami még köztünk volt. De nem tehettem ezt meg, igyekeztem a mámorban úszni, nem pedig engedni neki, a forró levegőt, a folyton fel-fel pattanó szikrákra figyelni, a sóvárgásra. A nyugalom nem az volt, amit most éreztem. Biztonságot éreztem és olyas fajta vágyakat, amiket régóta senki, még csak meg sem próbált előhozni belőlem.
A szavaim épp annyira kérések, mint könyörgések, mert ha továbbra is így maradt, ha nem tűnik el ismét pár másodpercre, a szívem vad zakatolásában fog megállni, pihenni a rohanó iram közben, amit diktált, és kétlem, hogy abból visszatérhetnék. Lábaimnak szinte kényszeresen adtam a parancsot, hogy irányba álljanak és eljuttassanak az ágyig, majd a paplan alá bújok, s mikor csatlakozik, tekintetem a lámpára siklik, ami a szobát félhomályba bujtatta. A kapcsoló kattant a kezeim között, és vele együtt a lélegzetem is kihagyott egyet. Hátamon feküdve fél szemmel láttam mellkasának mozgását, és azt is éreztem, hogy az ágy szélén imbolyog, a takaróból épp csak egy keskeny szeletet birtokolva. Szavait hallgatva hunytam le szemeim, a kellemes dallam, mint egy altató szólalt meg, de aludni eszemben sem volt.
-Az életemben eddig három dolgot bántam meg. Azt, hogy sokáig elhittem, egy senki vagyok és nincs helyem a világban. A tényt, hogy vannak rokonaim, és mikor az egyik testvéremmel találkoztam, szinte menekülőre fogta, még mielőtt bármit mondhattam volna. És azt, hogy azt hittem, ha én lépek, valami változhat az életemben, de csak üresebbnek éreztem magam, ahogy múltak a napok.-fordulok felé, és akaratlan elgondolkodom, ha megtudja, hogy nem vagyok teljesen olyan, mint ő, hogy fog reagálni. Soha, senkinek nem kötöttem az orrára, mi vagyok. Azt, hogy farkas génjeim vannak, mindenki megérezte, ami előny is volt, de sokszor hátrány is.-De azt, hogy nem pofoztalak fel, és meghívtalak ide, nem bántam egy percig sem.-hangom elhalkul, és a kinti lámpák fényében sejtelmesen árnyékos szobában úgy érzem magam életemben először, mintha ide tartoznék valóban. A végtelen békesség és nyugalom körülölel, amiből szavai a valóságban tartva nem engednek. A kimondatlan dolgoknak hangot ad, mire kezem a fejem alá teszem, és a sötét ellenére is látom vonásait.
-Fogalmam sincs, mi ez, és akkor sem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy én pontosan ugyan úgy vágyok rád, mint te rám, de ne rontsuk el. Ma este még ne.-fogom meg szabad kezét, és elmosolyodom.-De ha egész éjszaka az ágy szélén akarsz egyensúlyozni, nem akadályozlak meg benne.-hangomban gyermeki vidultság bujkál meg, de a szemeimre nehezedő álom egyre erősebb, és bár kitartottam eddig, el kell ismernem, hogy ez a mai nap túl hosszú volt. Ha meggondolta magát, reggelre úgy sem lesz itt, az üres szoba fog fogadni, és csak egy emlék lesz tegnapról, de legalább nem lesz mit megbánnom. Úgy szenderülök álomba, hogy válaszát nem is hallom.



||music:Immune|| words: 521 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 10:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Ha most végignéznék magamon, vagy egy tükörben látszódnék a szobában, mit látnék? Alighanem azt, hogy az arcom kissé kipirult, a szemem csillog, a pupillám szinte úgy kitágul, hogy a szemem barnáját alig látni tőle. A bőröm finoman lúdbőrözik, a légzésem pedig hevesebb a megszokottnál és átlagosnál. De nyilván nem kell túlzottan gondolkodnom ezen, mert elég Leslie-re néznem. Jelenleg ő az én tükörképem, vagy akár én az övé, mert az érzéseim és reakcióim szinte tükröződnek benne. Ugyanúgy fest, ahogy én is kinézhetek jelenleg, ami bizonyítja, hogy nem csak bennem szít tüzet az az egész helyzet, és a különös, megfoghatatlan lénye. Azt hiszem, ha ez a kellemes félhomály sem lenne a szobában, a vaksötétben még a közöttünk lévő ide-oda pattogó elektromos szikrákat is látni lehetne.
Kissé meghökkenek, és megnyúlik az arcom, mikor újfent elneveti magát. Egy pillanatig nem tudom, miért, aztán megvakarom a fejem, mikor azt mondja, fogalma nincs, hol az általa felígért éjszakai takaróm. Az aggodalmam viszont csak addig tart, míg fel nem ajánlja maga mellett az ágy másik felét. Nocsak... ezek szerint túl rossz benyomást tényleg nem tehettem rá. Eddig legalábbis. Igyekszem, hogy ez továbbra is így maradjon.
Ennek köszönhető, hogy egy hang, vagy nemtetsző fintor nélkül, engedelmesen visszaügetek a fürdőbe, hogy felitassam magamról a maradék vizet, és mikor visszalépek a szobába- ezúttal száraz bőrrel - ő már a takaró alá fészkelte magát.
Átsétálok az ágy másik részére - magamra húzva a pólómat - és magam is lefekszem, udvariasan megelégedve a paplan szélével. Hanyatt fekszem, fejem alá teszem a kezem, és mikor lekattan a lámpa, és sötétség borul ránk - amit csak az utcalámpa fénye tesz némileg elviselhetővé, hogy legalább a bútorok körvonalait látni lehessen - felnézek a mennyezetre.
- Különös tud lenni az élet - szólalok meg halkan. - A mai nap alatt annyi minden történt velem, amihez máskor hetek, vagy akár hónapok kellenek. Kidobtak, megtörtek, megaláztak. Berúgtam, kijózanodtam, és közben találkoztam egy remek lánnyal - fordítom felé fektemben a fejemet. - Nem bántad meg? - kérdezem aztán, immár testemmel is felé fordulva, de udvarias távolságban. - Mármint, hogy elhoztál magaddal ide. Ígérem, tényleg jó fiú leszek. Udvarias farkas vagyok. Be is bizonyíthatom - mosolygom el magam szélesen, bár gyanítom a sötétben úgysem látja. - Ugyanakkor őszinte ember is vagyok, ezért elmondom, amit nyilván úgyis tudsz. Konkrétan, hogy elég nehezemre esik a közeledben féken tartani magam. Remélem a szókimondásommal nem bántottalak meg. Mint már mondtam, soha nem csinálok olyat, amiben mások nem partnerek. És ilyen helyzetekben mindig átengedem a döntést.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 10:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?

Szinte fáj a közelsége, a sóvárgás, ahogy végignézek rajta, és testemen végigszalad egy kiadós vágyódás. Nem siettetem, nem rontom el. Muszáj lehiggadnom.
Ahogy közelebb kerül hozzám, mint várom, ajkaimba harapok, hogy a puszta gondolata a közelségének ne vegye el az eszem végérvényesen, és ahogy még közelebb hajol hozzám, meg kell állnom, hogy ne karoljak nyakába és vonjam magamhoz. Túl csábít a gondolat, hogy megcsókoljam.
-Én pedig igyekszem hinni neked.-mondom, vagyis inkább suttogom, és amikor csókot nyom homlokomra behunyom a szemem. Lehunyt szemmel várom, hogy eltűnjön a fürdőszoba ajtaja mögött, és leülök az ágyra, kezembe temetve arcom. Majd felállok, a konyhába sétálok és egy pohárba vizet töltök, aztán lassan kortyolva megiszom azt, végül pedig arcomra csöpögtetek némi hideg vizet, amit letörölve hagyok, hogy kicsit lehűtsön. Nem akarom elrontani, nem akarom a másnapos megbánást érezni ismét. Az érzés idegen tőlem, de érzem, hogy van értelme hinni benne, hogy ennek nem kell sürgetően megtörténnie ma este, mikor az alkohol több helyet vesz el minden gondolatomtól, mint amennyit hozzáadhat a józan eszem és a józan mivoltom.
Végül visszaülök az ágyra, és ledobom a cipőm, a földre, a nadrágom pedig lecserélem az előbb elutasított melegítőre, hogy kényelmesebben érezzem magam. A felsőm is lecserélem egy kinyúlt felsőre, és bár nem ez a legszexibb megjelenés, jobbra most nem futja. Amikor visszatér, ismét elkap a hév, pláne, mikor felhúz magához, és bőrömön érzem a forró leheletét.
-Amit ígérek, általában be is tartom.-mondom egyszerűen, de hangomban el kell nyomnom a késztetést, hogy bennem akadjon a szó, vagy megremegjen. Magabiztosnak kell látszanom, figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló tényt: a levegő bőven izzik körülöttünk.
-Fogalmam sincs, hol van az a pokróc.-vallom be őszintén, elnevetve magam, mert valóban így volt. Valahová elpakoltam, és úgy rémlik az a valahol az egyik szekrényben volt, mert a pokrócra is ráfért volna egy mosás.
-Az ágy amúgy is kényelmesebb.-engedem el kezét, és próbálom leküzdeni a késztetést, hogy vizes testét ismét végigmérjem. El nem pirulnék, de a látvány minden érzékemre kellemesen hat.-De meg kell törölköznöd, különben marad a kanapé, pokróc nélkül.-engedem el kezét, és ismét a fürdő felé pillantok, majd hátra arcot fújok, és az ágy széléhez lépve először leülök, majd a takarót felemelve bebújok alá.



||music:I Had Me A Girl || words: 355 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 9:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Oké, Chriest, kissé lassíts. Ez a nő sarkamtól a fejem búbjáig megborzongatja minden idegsejtemet és érzékszervemet. De egyrészt elvileg nekem majd sírva kéne jajonganom Gwen után, másrészt nem akarom azt éreztetni vele, hogy lerohanom, vagy hogy semmi másért nem jöttel el ide vele, mert mindenáron felette akarok kikötni. Vagy alatta, egyre megy. Megadom neki a választás, vagy akár a visszakozás lehetőségét is, ahhoz viszont kissé vissza kell vennem a tempóból. Még akkor is, ha a bizsergést már nem csak a testemben, hanem az ágyékomban is egyre erősebben érzem. Nincs kedvem ahhoz, hogy holnap reggel a fejét verje a falba - vagy az enyémet - mert addigra elillan belőle az alkohol mámora, és megbánja ébredésnél, ha most enged nekem.
Felemelem a kezem, letörlöm arcáról a jókedv kicsorduló nyomait, aztán elmosolygom magam kedvesen.
- Akkor azt hiszem nem tehetek mást, mint hogy bízom az adott szavadban - suttogom halkan, alig egy centire a szájától. - Igyekszem gyors lenni, hogy ne kelljen hiába várnod rám - húzom aztán magamhoz óvatosan, és futó csókot nyomok a homlokára, majd a fürdőbe vonulok.
Néhány percig áztatom magam, és szükség is van erre a pár külön töltött percre, nekem is, és neki is. Nekem higgadni, neki átgondolni, merre is akar haladni, és innen hogyan tovább. Mert azt hiszem, ez jelen esetben csak rajta múlik.
Mire újra előkerülök, az ágyon ül, én pedig megállok előtte, azon vizesen, ahogy a fürdőből kiléptem. Nem törülköztem meg, nem szokásom. A tavakban és folyókban való fürdéshez vagyok szokva, ahhoz pedig nem jár ilyesféle luxus. Hagyom, hogy a vállaimról egy-egy vízcsöpp lefusson a mellkasomon, és hogy az újra rajtam lévő bokszerem dereka igya fel ezeket a cseppeket.
- Szóval - nyelek nagyot, és kezénél fogva felhúzom Lesliet az ágyról, a szemei kékje pedig szinte földöntúlian világát a szoba félhomályában - ezek szerint állod a szavad - állapítom meg elégedetten, és ujjammal lágyan végigsimítok az ajkain. - Megkapom a pokrócot éjszakára? - mutatok a kanapéra, aztán félrehajtom a fejem, és úgy nézek rá, mint egy cukorkáért ácsingózó kisfiú. - Bár a te ágyad nyilván sokkal kényelmesebb - mormolom, és ahogy lelki szemeim előtt megjelenik, hogyan fekhet az ágyneműben, miközben barna haja kibontva beteríti a párnát, óhatatlanul is nagyon nyelek.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 7:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?

Az elutasítást egész jól vette, és örültem, hogy nem jön semmi rámenős duma, beletörődik, hogy ez a hajó elúszott most. Mosolyogva nyugtázom a letört hangnemű választ. Bevallom, tetszett az a  kisfiús arckifejezés, amit vágott, mikor kimondta az oké és a megoldom szavakat.
Ahogy összevonja a szemöldökét, és valóban igaza volt, ami kisméretű férfi, az nekem jó, neki kevésbé. Elnevetem magam, és szinte a könnyem is kicsordul, hogy összerakom magam előtt a képet, hogy állhatna rajta. Szenvtelenül őszinte reakció volt ez tőlem, de nevetségesnek bőven mondható helyzetbe sodortam magam.
-Egy percig  sem kételkedtem ebben.-szedem végül össze magam, megtörölve az arcom, amin nagy vidulásomban a kicsorduló könnycsepp végigsiklott.
A kis sztriptíz, amit levág, nem hagy hidegen. Messziről sem. A kidolgozott festőtest szinte egy festményre való tökéletes külső volt, és a számban, ha szabad így mondani, összefutott a nyál. Nem zavartatta magát, ami tetszett, és ehhez mérten én sem zavartattam magam, szemeim testén legeltetve figyeltem, ahogy a póló és a nadrág is eltűnik róla, a földre hullva.
-De nem a jó irányba.-mondom, szinte suttogva, ahogy elém lép, és a levegő tüdőmben ragad. Akaratlan ajkaimba harapok ismét, hogy türtőztessem magam, hisz túl közel állok hozzá, hogy ne érezzem a nyilvánvalót, A mellkasa enyémhez simul, úgy pillantok rá fel, hogy a bokámig bizsergés fut végig, majd visszafordulva a gerincemen keresztül a nyakamig. -Nincs biztosítékod, csak az adott szavam. Ha pedig megszegném, vállalom a kockázatot.-szedem magam végre újra össze, ez nem lányos zavar volt, hanem a tökéletes jele annak, hogy túl rég futottam össze olyan pasival, aki nem tért egyből a lényegre, vagy nem akarta leszorítani a kezeim és tenni azt, amire ő vágyik, engem figyelembe se véve. Ez lehetetlen érzés elsőre, hogy nem így történt vele, de ebben a megérzésben most hittem, szinte kapaszkodtam bele.-Tégy próbára.-bár szemeit kutatom, tudom, hogy övéi ajkaimra siklanak, tenni viszont nem teszek érte semmit, hogy ne dönthesse el ő maga, mit akar. Megléphetném én az első lépést, de nem teszem. Inkább próbálom összeszedni az elkóválygott érzést, ami a földön tartott. Ne veszítsd el a fejed teljesen, csak amennyire kell.



||music:I Had Me A Girl || words: 340 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 7:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
A francba... a jelek szerint mászhatom a vízsugár alá egyedül. Pedig reménykedtem benne, hogy akad társaságom, de ha ezt akarja, nem erőltetem a dolgot. Egyrészt gyanítom, egy üstökös ívével szállnék innen ki, másrészt mint ahogy mondtam, nem erőltetek soha semmit egy lányra sem. Tisztelet... elcsépelt és nem divatos dolog, de ha van valami, amire büszke vagyok, az ez. Ezt belém nevelték, és számomra szentírás. Soha nem szegném ezt meg.
- Oké, megoldom - dünnyögöm, aztán összehúzott szemöldökkel megrázom a fejem, mikor felém nyújtja a ruhákat, aztán mégis elveszem, és ahogy szétbontom, felnevetek.
- Komolyan? - rázom meg a melegítőt, és csak a vak nem látja, hogy alighanem szétrepedne rajtam, ha magamra akarnám húzni. Az ő karcsú termetére nyilván jó, és alighanem volt olyan pasija, aki szintén képes volt felvenni, de az én izmaimat az élet edzette meg. Úgy néznék ki ebben, mint egy kötözött sonka, és az, hogy kiröhögtessem magam, egyáltalán nem áll szándékomban.
- A saját pólóm és az alsóm is megteszi éjszakára - válaszolom aztán. - Ne aggódj, tiszták - nyugtatom meg. Lehet, hogy egyszerű fickó vagyok, és csóró, de nem ápolatlan.
Mivel kissé hátrébb lépett tőlem, nincs fizikai akadálya annak, hogy lassan vetkőzni kezdjek. Lerángatom magamról a pólómat, és tudom, hogy a lámpák halvány fénye még jobban kiadja felsőtestem kidolgozott izmait, hát nem is sietek túlzottan, tudom, hogy szeme issza a látványt. Akárcsak azt, ahogy kikapcsolom nadrágom övcsatját, és a bokámig hagyom hullani az anyagot, míg végül egy szál fekete bokszerben álldogálok előtte, mindenféle szégyenkezés nélkül.
- Akkor megyek - lépek újra közel hozzá, de úgy, hogy ez alkalommal fedetlen mellkasom már a testéhez ér. - De mondd csak... mi a biztosíték, hogy mire előjövök, te nem alszol el? - érdeklődöm halkan, és látom, ahogy nagy levegőt vesz. Tekintetem a szájára csúszik a választ várva, és azon kapom magam, hogy azon gondolkodom, vajon mit reagálna, ha most se szó, se beszéd alapon nemes egyszerűséggel megcsókolnám.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?

Invitálás nélkül várom, hogy beljebb lépjen. Nem vámpír, külön nem kell behívni, és mivel eddig követett, kétlem, hogy külön felszólítás kellene, lépj be az otthonomba.
A szobát hagyom, hogy félhomályba burkolva mutassa be magát, és a kissé csekélyen berendezett énjét, bepillantást adva abba, hogy a lány, aki itt lakik, bár most költözött be, nem akarja agyoncsicsázni felesleges dolgokkal. Nem ragaszkodtam tárgyakhoz, legalábbis nem berendezési tárgyakhoz. Kivételt képez a nevelőanyámtól születésnapomra kapott félhold alakú nyaklánc, aminek közepén egy, szemem színéhez hasonlít csiszolt kő csillog, valamint a motorom, de őt inkább családtagként szeretem és nem tűröm, ha más ráteszi a kezét.
figyelem, hogy arca megváltozik e, de semmi jele annak, hogy zavarná a szerény környezet, a silány berendezés. A helységben talán a füstölő az egyetlen, ami illatot adott, és azt is csak azért gyújtottam tegnap, hogy a fertőtlenítő szagát elnyomja.
-Majd reggel az leszel.-reggelig alig több, mint öt óra volt, de magamból kiindulva csak akkor voltam képes elmászni az ágytól a ruhákért, ha közben haraptam valamit. Ki tudja, napközben tudok-e enni, vagy sem.
Figyelem, ahogy közelebb lép, és bár egy fejjel körülbelül magasabb, mint én, nem zavar, amit tesz. Ahogy hajamba túr, egy másodpercre hosszabban pislogok, lassan nyitom ki szemeim, és a levegőt olyan tempóval fújom ki, hogy egy csiga megirigyelhetné. Ha elveszi a képességem, hogy tisztán gondolkodjak, jó úton jár máshoz is.
-Igen, de ha megfáznál, már ha ez lehetséges, ne merészeld rám kenni.-mosolygok kajánul, és még nem is tudja, hogy nem csak egy farkas vagyok, akinek ő érez. Viszont a boszorkányság előnye, hogy nem olyan szembeötlő, mint a vámpír lét vagy a farkas lét. Szagról nem lehet felismerni, csak ha valaki használja, azt pedig eszem ágában sincs most elsütni. Még a végén csalódna. Bár lehet, amíg részeg nem hinne a szemének.
A felvetésén elmosolyodom, és kézfejem mellkasára helyezve, megpaskolom.
-Azt hiszem elég nagyfiú vagy már, hogy meg tudd oldani.-közlöm vele, majd távolabb lépek tőle, nem azért, mert a közelsége zavart volna, épp ellenkezőleg. Kiveszek az egyik táskából egy melegítőt, ami egy kisebb férfi méretű ruhanemű volt ugyan, de a mocskos ruhát nem tűrtem az ágyamban.-Törölköző a polcon, ez pedig éjszakára megteszi.-nyújtom át neki, és a fürdő felé biccentek.



||music:I Had Me A Girl || words: 355 || note:  :033:
▲▼
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
20 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-