Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 7:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
+18

Chriest & Leslie


Okkal mondtam, hogy akarom őt. Annyi fájdalomra szükségem volt tőle, muszáj volt éreznem, hogy ő az enyém, s én az övé vagyok, hogy bármennyire is elveszettnek hittem magam napokig, ő ott van velem, és kárpótolhassam mindenért, amit át kellett élni az elmúlt pár nap alatt. Most nem tudom visszafogni magam mégsem, hagyom, hogy a gyönyör hirtelen járja át testem és akaratlanul is vállába harapok, bőrét szívva élvezem, ahogy testem megremeg és habkönnyűvé válik, s mikor újra mozogni kezd bennem, úgy ölelem magamhoz, hogy kezét derekamra csúsztassam, és óvatosan visszagördülök a hátamra, magammal húzva, de nem elszakadva tőle. Nem érdekel, hogy a kék-zöld és lila foltjaimhoz ér-e, hogy melyik porcikámba nyilall a fájdalom, nem érzem, csak azt, hogy minden porcikám érintéséért kiállt és még jobban vágyik rá, mint eddig talán soha. Mintha most először forrna úgy össze testünk, s lélegeznénk olyan összhanggal, mintha egymás ölelésébe születtünk volna.
Alsó ajkamba harapva nézek szemébe, nem eresztem tekintetét, ajkam szélén mosoly húzódik, és hátam a takaróba süppesztve, úgy érzem, hogy jelenleg bármeddig bírnám, amíg ő is. Együtt lélegzünk, mozgunk, tekintetem, ahogy összeforr övével, látom benne ugyan azt a vágyat, amit ő láthat bennem, és közelebb húzva magamhoz, úgy csókolom meg, mintha életet merítenék belőle, vadul, mégis gyengéden, de követelőzően, hogy még mindig úgy vágyom rá, mint eddig. Szívverésem fülemben dobol, ahogy elfojtott nyögései is visszhangoznak enyémekkel társulva, és mikor elhúzódom tőle, továbbra is fogva tartom tekintetét.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 6:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Eltart kis ideig, mire rájövök, melyik az a pozíció, ahol nem okozok fájdalmat neki, ennek ellenére látom, ahogy kissé fájdalmasan rándul meg, ahogy testébe érek. Megdermedek, kissé meg is ijedek, már épp visszakoznék, de szavai meggyőznek a folytatásról, már csak azért is, mert már a mámort hallom a hangján, és ez édesebb minden másnál.
Igyekszem tartani a ritmust, megtalálva a megfelelő ütemet, de látom, és szinte érzem is, hogy egyre feljebb és feljebb vonszolja magát a gyönyör hegyére vezető úton egészen addig, míg egész testében meg nem remeg, kéje közepette erősen vállamba harap, amit halk és némileg fájdalmas nyögéssel díjazok, aztán megállok a mozgással, és várom, hogy magához térjen a mámorból.
Beletelik néhány percbe, mire felnyitja a szemeit, tekintete fátyolos, ködös, de nyugodt és kielégült. Én azonban még nem vagyok készen, én még akarom, én is el akarok érni oda, ahová ő, és el akarom Les-t is juttatni újra oda. Így hát újra ingatni kezdem csípőmet, előre-hátra, az ösztön ősi módján, és imádom azt az önfeledtséget, ami ilyenkor látszik rajta. Zihál, nyöszörög, verejtéke egybemosódik az enyémmel, és ugyanolyan hevesen kapkodja a levegőt, ahogyan én is. Istenem... mennyire szeretem ezt a nőt!
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 6:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
+18

Chriest & Leslie


Bármennyire is élveztem, amit csinál, és bármennyire is nehezemre esett ellenállni a kísértésnek, nem éreztem akkora kitartást, hogy ezt most olyan sokáig bírnám, sőt. Tudtam, hogy mit akarok, és ehhez nem volt szükségem másra, csak rá, itt és most. Látom rajta, ahogy értetlenkedik, a szavam ködösek és halkak, képtelen vagyok koncentrálni a hangokra és csak remélem, hogy amit mondani szeretnék, értelmesen el tudom neki nyökögni. Ajkamon egy mosoly húzódik, de az esetlen próbálkozás, hogy hogyan kezelje jelen helyzetem, valamilyen szinten el is bizonytalanít és bármilyen gyengéd is, arcomon átsiklik egy, valamiféle rosszalló fintor, mígnem oldalára fordul velem együtt, és akárcsak, mint a konyhában, most is csípőjét ölelő lábaimmal tudom közelebb engedni magamhoz.
Ajkam halk nyögés hagyja el, mikor megérzem magamban, és ujjaim ismét derekára siklanak, a vágytól felperzselt testem megremeg az érzéstől, s szorosabban húzom magamhoz. Csókjának hála, még magasabb tengerekre evezek a vágyban úszva, s nyakába temetve arcom felnyögök, mikor mozogni kezd bennem. Egy pillanatra furcsa, ismeretlen fájdalom járja át testem, amitől megremegek, de nem hagyom, hogy abbahagyja, amit csinál.
-Abba ne hagyd...-alig halhatóan mondom a szavakat, míg homlokom homlokának támasztom, ujjaim hol hátán állapodnak meg, hogy tarkóján, és egészen sorosan tartom őt összekulcsolt lábaimnak hála. Agyam és gondolataim egyre kevesebb és kevesebb szálon működnek, a forróság, ami elönt, szinte elviselhetetlen és pár perc alatt feladom a harcot, még mielőtt ő követhetne. Ívbe feszült háttal nyögök fel, és fogaim akaratlanul, de annál határozottabban vájom vállába, de nem hagyom, hogy megálljon, szükségem van érintésére, hogy még egyszer vele együtt élhessem át a beteljesülést.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 22, 2016 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Lágyan simogatom nőiességének központját, és látom megrebbenő tekintetén, hogy nincs ellenére a dolog, épp ezért döbbenek meg a kelleténél talán jobban, mikor megfogja a kezem, és leállít. Nem háborgok, csak egyszerűen nem értem a dolgot. Az előbb még ő is akarta...
Aztán ahogy kinyögdös még néhány szót, leesik a húszcentes, és elmosolygom magam, aztán el is komorulok kissé. Nem nagyon tudom, hogy férjek hozzá úgy, hogy ne okozzak fájdalmas csupa folt testének, vagy ne vegyem igénybe túlságosan sebes lábát...
Végül aztán legördülök róla, óvatosan oldalára fordítom, majd én is hasonló alakzatot veszek fel, szemben vele, és sérült lábát óvatosan átemelem csípőmön, így két lábának bilincsében fekszem most. Óvatosan közelebb araszolok, egészen addig, míg könnyedén bele nem siklok testébe, és az érzés olyan, mintha tényleg, végleg hazaérkeznék.
Néhány másodpercig nem mozdulok, kiélvezem az egyesülés minden pillanatát, szememmel szinte iszom ragyogó szemének, kipirult arcának látványát, aztán megcsókolom lágyan, mégis telve szenvedéllyel, és csak ezután kezdem el ringatni csípőmet olyan óvatosan, ahogy csak képes vagyok rá.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
+18

Chriest & Leslie


Hiába az egész testemben égető forróság, követelőző kérdésem gyengéden és várakozóan teszem fel, válasza hasonló, amitől csak még jobban érezni kezdem, hogy nem csak testemnek, de lelkemnek is hiányzott ez a béke, ami most is körülölel bennünket.
-Úgy fogok.-suttogom ajkára, szívem nagyot dobban, még hevesebb tempóba kezd, ahogy érzem csípőmhöz préselődni, de ködös agyam talán közbeszól, mielőtt cselekedhetnék, és ujjainak tánca testemen olyan elfeledettek hitt érzéseket kelt bennem, amitől egész testemben megremegek és lehunyva szemem, próbálom pulzusom kontrollálni. A sikert aligha érhetem el, hisz ujjai máris vágyam forrásához siklanak, mire halkan felnyögve, körmeim fenekébe vájom.
-Ne...-próbálok ellenkezni, de minden porcikám vágyakozva kiállt érintéséért és komoly erőfeszítésbe kerül, hogy képes legyek kinyitni szemem, és ujjaim csuklója köré fonni.-Most csak téged akarlak.-nézek szemébe, és érzem, ahogy szinte forogni kezd velem a szoba, s pontosan úgy teszek, ahogy kérte. Elmondtam, hogy mit tegyen, hogy bármennyire szeretném, képtelen lennék annyit várni rá tovább, és ez nem csak az eredendő gyengeségemnek köszönhető, amiért napok óta alig bírok állni, semmi mást nem akartam, csak érezni őt, hozzásimulni és hagyni, hogy a vágy tengerén elússzak vele.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Ha úgy hittem nem kapom vissza a régi énjét, a pimaszt, aki élvezettel szól be, és a nyelve csíp, mint a csalán, akkor tévedtem. És ettől lettem a legboldogabb. A régi Les itt van, és igen, ebbe a Les-be szerettem bele hónapokkal ezelőtt... valamikor réges-régen, legalábbis úgy tűnik, mintha évek teltek volna el azóta a pillanat óta, amikor először csókoltuk meg egymást a konyhájában.
Naná, hogy tudni akarja a folytatást, meghazudtolná magát, ha nem így lenne. Kissé félrehajtom a fejem, és bűnbánóan nézek a szemeibe.
- Azt hittem, hogy már soha többet nem ölelhetlek meg, és már soha többé nem lehetek veled, melletted - mondom csendesen. - Az a pár nap, amit nélküled töltöttem el, maga volt a pokol a számomra. Soha, de soha többé nem akarok ilyet érezni - teszem hozzá kiskutyaszemekkel pislogva rá. - És ne... ne ígérd meg, hogy így lesz. Csak tégy úgy, hogy érezzem - kérlelem, és vagy ezért, vagy mert a hév viszi magával, de megérzem kezét a fenekemen, ahogy testéhez szorítja az enyémet. Lüktető merevségem nekifeszül csípőjének, és fújok egy hatalmasat, hogy féken tartsam magam, mert még nem akarom elvenni azt, amire vágyom.
Kezem elindul a testén, lágyan cirógatom medencéjét, lábszárát, combját, aztán lassan eljutok végcélomig, két lába központjáig, és mintha hirtelen ezer fokot ugrana a szobában a hőmérséklet, mikor megérzem ujjammal teste nedves forróságát.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
+18

Chriest & Leslie


Egyszerre vágytam rá és fáztam a valamivel hűvösebb reggeli levegőben, ami az ablakon tőrt be, de mielőtt ellenkezhetne vagy bármi mást tehetne, a törölközőt inkább eltüntetem magamról és tekintete láttán ajkam szélére mosoly húzódik, míg kénytelen vagyok ajkamba harapni, ahogy magam fölé húzva érzem testének minden porcikáját, ahogy hozzám ér.
-Nekem mindenhogy megfelel Mr. szerénység.-suttogom, mikor csókokat lehel bőrömre, és ívbe feszülő háttal hunyom le szemem érintésének köszönhetően. Ajkam résnyire szétnyílik, sóhajaim halkak, de nyilvánvalóan jelzik, hogy minden mozdulata milyen hatással van rám.
Elmosolyodva nyitom ki szemem, és pillantok rá, mikor a soha többéről beszél, és végigsimítva oldalán, még közelebb húzom magamhoz.
-Hogy soha többé mi?-vonom fel értetlenkedve szemöldököm, de süt rólam, hogy a régi, jól ismert kötözködős énem szól belőlem, és bár érzem, hogy vágyik rám, s szavai is erről tanúskodnak, nem adok neki zöld utat.-Mond el, hogy mire nem mertél gondolni? Hogy mennyire vágysz rám...-suttogom ajkára, amibe aprót harapva, hagyom, hogy ujjaim még lejjebb haladjanak hátán, és fenekén megállapodva, egészen közel préseljem magamhoz testét enyémhez. Torkom kiszárad, ahogy szívverésem dübörgése ütőeremnek hála, ritmusosan pulzál nyakamnál, és szinte minden porcikám érintéséért kiált. Hiányzott egész lénye, hiányzott csókja, hogy emlékeztessen, az övé vagyok, s ő az enyém.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 6:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Látom, ahogy finoman libabőrözni kezd, és felfogom, hogy nem a vágytól, hanem azért, mert noha nem lehet megfagyni, de érezhetően hűvösebb van a szobában, mint a meleg, párás fürdőben volt. Épp javasolnám, hogy takarózzon be, de akkor szétbontja magán a törülközőt, és a látványtól alighanem a saját nevemet is elfelejteném, ha valaki megkérdezné. Alighanem a nyálam is csaknem ugyanúgy cseppen ki, ahogy neki alvás közepette.
- Wooow... - motyogok csak ennyit, aztán maga fölé húz, de még fordultamban magunkra borítom a takarót, így hát sátor alól pislogok rá.
- Már untam a bozontos hajam. És amúgy is, rövidebben jobban kiadja hogy milyen jóképű vagyok - teszem hozzá szemöldökömet vonogatva, aztán még mielőtt megszólalna, csókot nyomok az orra hegyére, aztán haladok lefelé a nyakán, ütőerén, egészen a vállcsontjáig. Kezem pedig rátalál melleire, ahogy a kádban is, és mellbimbóit két ujjam közé fogva gyengéden játszani kezdek vele. Szemeit önkéntelenül is lehunyja, sóhajtozik, én pedig - mivel egy szál semmiben jöttem ki a fürdőből - máris érezhetően készen állok. Soha nem volt még velem ilyen, még Gloriával és Gwennel sem, hogy alig egy másodperc alatt a végtelenségig izgasson egy mozdulattal, egy érintéssel, vagy pusztán egy mosollyal.
- Már azt hittem, hogy többé soha... - harapom el a mondat végét, miszerint úgy hittem egy hete, hogy ebben már soha nem lesz részem. Most pedig újra itt vagyunk, mert van köztünk egy olyan kötelék, amit már senki, és semmi nem szakíthat ketté.
- Iszonyúan vágyom rád - hörgöm rekedt hangon ki a nyilvánvalót, és fejem felemelve belenézek párás, mégis csillogó szemeibe.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 6:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie


Egy fintorral egyet értek azzal, amit mondott és a kötést vizsgálva rájövök, hogy akkor lenne rosszabba, ha még ennél nagyobb kötés is kellene rá.
Csókom épp annyira heves és követelőző, mint gyengéd, s ujjaim tarkójára fonva magamat is segítem, hogy lábamra ne kelljen teljes testsúlyommal támaszkodnom.
-Még nem vagyok a felesége Mr. Wolfswood.-jegyzem meg, mikor rám aggatja nevét, amit cseppet sem bánok, bár felfogni, hogy ez történt, még mindig nehezemre esik. Érzem, ahogy a törölközőm ellenére is hozzám simul teljes testével, és a bizsergés, mely átjár, őt is hatalmába keríti.
-Korábban kell ahhoz felkelned, hogy az ágyhoz kötözz.-dacoskodom, bár jelenleg a lábamon megállni is nehezemre esik, és az a pár esetlen lépés, amivel visszaindulnék a szobába, inkább nevetségesen, mintsem szexin hat. De nem is célom az ilyesmi, mert pont nem úgy nézek ki, mint akinek valódi kerete lenne jelenleg erre. Örülök, hogy élek.
-Tudod te, hogy ki a béna...-sziszegem, mikor ölbe kap, ujjaim mellkasán és kezén nyugtatom, s mikor az ágyra fektet, s mellém gördül, alsó ajkamba harapok, de ujjai állam alá siklanak, és ismét csókolni kezd. Érzem, ahogy a párás, forró levegőjű fürdőből kilépve, a szobában kiráz a hideg, bőröm libabőrös lesz, amire érintése csak rátesz egy lapáttal, és mikor elhúzódok tőle, hogy a törölközőt ki tudjam oldani, végig szemébe nézek, majd megfogva kezét, magam fölé húzom, hogy hátam a puha matracot borító takaróba simuljon. A szívverésem fülemben dobol, ahogy ujjaim ismét tarkójára siklanak, és elmosolyodva szólalok meg, még mielőtt bármi más választást hagyhatnék neki.
-Hiányzik a bozontos hajad.-suttogom ajkára, mivel ujjaim csak a rövid, szúrós tincseken tudnak most siklani.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 21, 2016 5:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Ahogy befejezem a gyorstalpaló elsősegély-tanfolyamot, leemeli lábát a combomról, és elégedetten nézi az alkotásomat.
- Tökéletes akkor lenne, ha egyáltalán nem is kellene - jegyzem meg, aztán ahogy talpra állít, azonnal az ajkamra is tapad.
- Én is szeretlek, Mrs. Wolfswood - mosolygok rá boldogan, és egész testemben végigfut valami csodálatos, leírhatatlan bizsergés, ahogy ujjaival ismét rátalál a tarkómra. Szemem lehunyom, halkan nyöszörgök, miközben a bőröm már olyan, mintha egy komplett kazán dolgozna a szervezetemben láthatatlanul.
CSak akkor nyitom ki a szemem, mikor elindul a szoba felé, már amennyiben a botladozást annak lehet nevezni. Hihetetlen, hogy milyen akaratos...
- Komolyan mondom, hogy legszívesebben az ágyra kötöznélek. És nem szexuális értelemben - jegyzem meg a fejem csóválva, de nem haragosan, aztán lehajolok, és az ölembe veszem ugyanúgy, ahogy tegnap is.
- Na gyere... te kis béna - szúrok oda egyet szemtelenül, és morcos tekintetén önfeledten elnevetem magam. A szobába sétálok vele, óvatosan az ágyra teszem, aztán mellé mászok, és két ujjammal óvatosan megfogom állát, majd ismét megcsókolom. Bőrén érzem az olajok virágillatát, és ez, meg szája mozgása az enyémen végképp elveszi a maradék józan eszemet is.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Közelsége bódulatba ejt, elfeledkezem szinte, hogy testem kék-zöld foltokkal tűzdelt, hogy lábszáram szinte marja a meleg víz, de közelsége mindezekre inkább gyógyír, s ahogy bőröm szántják ujjai, még arról is elfeledkezem, hogy jelen állapotban talán a szívverésemre figyelnem kellene. De hirtelen semmi nem érdekel. Leszámítva a pillanatot, mikor a már jócskán szebb sebem kissé maró hatással érzékelteti vele, hogy ennyi elég volt neki a vízből. Ekkor elszakadok ajkától és feltornászom magam a kádban, majd kikászálódok, lassan, és körültekintően, s ahogy a kád szélére ül, lábam megemelem, és combjára támasztom.
Figyelem mozdulatait, nem szisszenek fel, nem mozdulok meg, csendesen tűröm, míg a lefolyó moraja jelzi, hogy a víz szépen, lassan eltűnik a kádból, s már csak a fürdőt beborító pára és a kellemes virágillatok emlékeztetnek rá, hogy nemrég még teli volt, s mi benne ültünk. Ujjai végigsiklanak lábamon, s csókjaitól kissé megszédülve, úgy kapaszkodom vállába, hogy akaratlan kissé belemélyesztem ujjaim a kemény húsba.
-Tökéletes lett.-suttogom, mikor végre képes leszek leemelni lábam öléből és alsó ajkamba harapva hátrálok egy lépést, kezénél fogva talpra állítva.-Szeretek.-suttogom ajkaira, és simulok hozzá, de a törölközőn keresztül is érzem, milyen forró bőre. Ujjaim ismét tarkójára vándorolnak, és alig lábujjhegyre emelkedve, még közelebb simulok hozzá. Érzem, ahogy testemen ismét végigfut a bizsergés, érzem, hogy agyam kezd elködösülni és mikor már szinte szédülni kezdek, teszek pár lépést hátrafelé, feltett szándékom lenne a fürdőből kiaraszolni, de a tempóm alulmarad a tervezettől, és inkább esetlen bukdácsolásnak hat, mintha egy őzgida lennék, aki most tanul menni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
A víz is meleg, ami kellemesen körbeölel bennünket, és Les forró bőre csak még fokozza ezt az állapotot.
- Nos, ha bűn, ha nem, már nyakig benne vagyunk - dünnyögöm. - Ha meg bűn, hát roppant élvezetes. Legfeljebb elkárhozunk - nevetek halkan, aztán elhallgatok nagyon hamar, ahogy meghallom, hogy már most hevesebben veszi a levegőt tapogatózó ujjaim alatt. Háta kissé ívbe feszül, főképp akkor, ahogy két-két ujjammal rátalálok két mellbimbójára, és finoman masszírozni kezdem őket. Aztán ahogy kifordul karjaimból, és szembe kerül velem, ugyanazt a tüzet látom a szemében égni, ami az enyémben is ragyog. Aztán szánknál fogva forrunk össze, míg ujjával ismét rátalál a tarkómra, és pontosan tudja a kis bestia, hogy máris mivel képes feltüzelni.
Ahogy elválik tőlem a csók végén, olyan bambán nézek rá, mintha jó alaposan kupán nyomtak volna, egyszerűen úgy elveszi az eszem két perc alatt, hogy szinte elfeledkezem arról is, hogy hol vagyok éppen. Mikor azonban kiszáll a kádból, szemem önkéntelenül is lába felé téved, és el kell ismernem, még mindig nem túl szép a látvány. De az legalább pozitívum, hogy egyik végtagját sem veszítette el.
- Hát persze, hogy segítek - mondom gyengéden, és úgy pattanok ki a kádból, mintha áramot vezettek volna a vízbe. Leültetem a kád szélére, és előveszem a tegnap felbontott kötszert. Fertőtlenítő, géz, néhány perc, és olyan kötést rittyentek a lábára, hogy bármely orvos megirigyelhetné.
- Remélem megfelel - nézek fel rá hunyorogva, miközben kezem végigsiklik a lábán, aztán csókokkal is teliszórom, bokájától egészen a térdéig.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 5:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Nem erőltettem volna rá semmit, de nyilvánvaló volt, hogy épp úgy kívántam őt, ahogy ő engem, és hittem benne, hogy akkor sem okozna fájdalmat, ha kék-zöld foltjaimhoz ér. Őszintén szólva még az sem zavart volna, volt, ami el tudta ezt a fájdalmat feledtetni.
Doboló szívverését, ahogy mellkasa hátamhoz simul, tökéletesen érzem, és ajkamba harapva mosolyodom el szavain, de nem emelem el kezem, ahogy a remegését megérzem.
-Most is tisztességesek a szándékaid, csupán más értelemben. Én a tied vagyok, te az enyém, ez nem bűn.-suttogom, de elcsuklik hangom, ahogy a víz csendes locsogása körülvesz minket, mikor kezét megmozdítja, s akárcsak ő enyémtől, érintésétől én is összerezzenek egy pillanatra.
Elfúló nevetésem nem rejtem el előle, amolyan helyeslően bólintok egy aprót, fejem még mindig kicsit oldalra döntve, amit ki is használ.
-Sajnálom, ha rámenőség a vágyaim kivetítése rád. Mintha annyira zavarna most is...-suttogom dorgálóan, de hangomban megbújik vidámságom, és ujjaim visszavezetem combjára, hogy meg tudjak támaszkodni.
Érzem, ahogy szívverésem, s pulzusom az egekbe szökik, a levegőt egyre szaggatottabban veszem, ahogy lehunyt szemmel élvezem ujjai játékát testemen, s ahogy maga felé fordít, óvatosan kinyitva szemem, pont azzal az éhes tekintettel találom magam szemben, amit eddig, míg háttal voltam neki, magam elé képzeltem. Ajkamra tapad, válaszra időt se hagy, de nem sajnálom, ujjaim végigfuttatom vállán, majd tarkóján megállapodva kihasználom, hogy közelebb húzhassam magamhoz.
-De előtte lenne még egy feladatod...-húzódok el tőle, és lassan felemelkedem, felkapok egy törölközőt és magam köré csavarom, míg a lábszáramra pillantok.-Be kellene kötnöd, mielőtt felszakadhatna.-húzom el szám szánakozva, de érzem, hogy szavaim ellenére tekintetemből süt, hogy nem szándékosan akarom húzni az időt, de jobb lenne túlesni ezen, mielőtt bármi másba belevágnánk.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 5:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Kíváncsi vagyok, mit fog vajon reagálni, ugyanakkor abszolút nem vagyok kíváncsi rá. Ambivalens állapot. Tisztában vagyok azzal, hogy néha apróságokon is képes duzzogni, vagy hisztizni egyet, és ide tartozik az is, ha nem kapja meg, amit akar.
Most viszont a doromboló kiscica változatot kapom meg, amitől kissé fellélegzek. Valahogy piszkosul nem volt kedvem egy újabb balhéhoz vagy veszekedéshez. De a jelek szerint sikerül majd elkerülnünk.
Úgy nyelek már, mint aki a megfulladás szélén áll, főleg akkor, amikor végigsimítja combom belső felét, amitől akaratlanul is összerezzenek.
- Amikor fürödni invitáltalak, ahogy mondod, a szándékaim felettébb tisztességesek voltak. Eddig a pillanatig... most már sajnálom, nincs visszaút, ha akarnád sem - suttogom, és karjaimat átfonom rajta úgy, hogy kezeim végig-végigcirógassák melle vonalát. - Ha még esetleg nem mondtam volna, nem csak szép vagy, nagyszájú és okos, de hihetetlenül nyomulós és rámenős is - nevetem el magam, aztán nyelvem hegyét lágyan végighúzom a nyakán.
- Tudod jól, hogy akarom. Megőrülök, annyira akarom. Attól féltem csak, hogy neked rossz lesz - motyogom közben, aztán kezem útra kel a testén, fel-alá járva minden porcikáján. - De kérlek, ígérj meg valamit. Nagyon fogok vigyázni rád... de ha mégis fájdalmat okoznék, azonnal állíts le. Rendben? - fordítom szembe magammal, és ajkára tapadok. Már szinte el is felejtettem, milyen édes íze van a csókjának, és milyen mámorító, ahogy nyelve táncot jár az enyémmel.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 4:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Éreztem a nyilvánvaló hiányát, és ha akartam volna, akkor sem tagadtam volna ezt le előtte, hisz nyilvánvaló volt pillantása, és reakciója is, ahogy ölelésébe siklom.
Lehunyt szemmel harapok alsó ajkamba, próbálom gondolataim kitisztítani és a forró víz ellenére lehűteni magam, ahogy fülembe harap és szavait szinte suttogja fülembe, de úgy, hogy még így is érezni belőle, hogy saját magának is próbál hazudni ezzel.
Felkuncogok, és még inkább oldalra döntöm fejem, hogy még közelebb tudjak hozzá simulni, de nyilvánvalóan érezni kezdem azt, amit már úgy is megcáfolt előttem, hogy még csak rá sem néztem.
-Tudod...-dünnyögöm, elengedve ujjait, és kiemelve kezem a víz alól, végigfuttatom ujjaim tarkóján, ezzel feljebb tornászva magam ölelésében és arcom nyakába tudom fúrni.-Talán, ha nem fürdésre invitálnál, akkor még talán elhinném, amit mondasz. De mindketten nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy a másik mit akar.-a szavak szinte suttogva hagyják el szám, és másik kezemmel gyengéden végigsimítok combja belső felén.-És mi van akkor, ha én azt szeretném, hogy érj hozzám? A lelkiismereted akkor is bántani fog, ha én kérlek rá?-érdeklődöm, de továbbra sem fordulok felé, inkább élvezem, hogy elrejthetem előle remegő ajkaim, ahogy forró bőre és közelsége egyre jobban feszélyezni kezdi a tűréshatárom.-Tudom, hogy vigyázol rám, de megegyeztünk valamiben. Nem okozunk fájdalmat a másiknak. Többé nem. De ha úgy érzed, hogy nem akarod, nem fogom azt mondani, hogy tedd meg.-húzom vissza kezem, de el nem húzódom tőle.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 8:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Ahogy vetkőzni kezdek, érzem magamon parázs pillantását, és ettől olyanná válik a helyzet, mintha valami morbid sztriptízt lejtenék éppen, csupán annyi a különbség, hogy senki nem tömköd pénzt a gatyámba, vagy szór körém százdollárosokat.
Mikor azonban a kádba ereszkedem, és ölembe húzva simogatni kezdtem a lábát, már szemmel látható, hogy nem csak én vágyom rá, ez alighanem kölcsönösen is igaz. Szavaival jóformán zöld utat ad, egy felhívást kapok keringőre, pláne amikor megfordul, és úgy bújik hozzám, hogy háta a mellkasomat éri. Ujjait játékosan összefonja az enyémmel, én pedig akkorát sóhajtok, mintha egy kisebb tornádó söpörne át a fürdőszobán.
- De hiszen éppen azt csinálom - nyomok egy futó csókot a vállára. - Vigyázok rád. Nagyon vágyom rád, ez nem titok. De azzal is tisztában vagyok, hogy a jelenlegi állapotodban ez nem lenne túl jó ötlet. Szeretlek Les, így hát nem lehetek annyira önző, hogy most vegyem el, amit szeretnék. Tudok várni - mosolygok, aztán lassan beleharapok a fülcimpájába. - Hidd el, egy darabig még képes vagyok rá. Inkább ez, minthogy később azért legyen lelkifurdalásom, hogy még nagyobb bajt okoztam - cirógatom a hasát. Senki ne mondta, hogy ne tegyem, csak a lelkiismeretem. Hozzád is alig merek érni jelenleg, mert félek, hogy fájdalmat okozok. És amúgy is... némi várakozástól sokkal édesebb lesz az a bizonyos gyümölcs - dünnyögöm fülébe, de bármennyire is határozottak a szavaim, a tény, hogy hozzám bújik, óhatatlanul is elég egyértelmű reakciót vált ki a testemből.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Rám förmed, mire elhúzom a szám, ami tökéletesen jelzi, hogy mondjon bármit, nem fogom visszavonni, amit mondtam, vagy gondoltam abban a pillanatban.
Fogalmam sincs, hogy miért hezitál, tudom, hogy szememből süt, hogy azt szeretném, ha mellettem, ha velem lenne, így mikor mégiscsak rászánja magát, hogy velem tart, alsó ajkamba harapok, és figyelem minden mozdulatát. Érzem, ahogy talán még el is vörösödöm, de nem takargatom ezt sem, sőt. Kitartóan követem mozdulatait, ahogy a kába mászik, míg én annak  egyik végébe húzódok, hogy elférjen velem szemben. Összekuporodva vizsgálom, ajkam szélén apró mosoly ülő, és lassan kinyújtva lábam, ellazulok a forróvíz ölelésében.
Hagyom, hogy lábam ölébe vegye, mire lehunyt szemmel élvezem érintését. Szavaira viszont kipattannak szemeim, és vigyorogva rázom meg fejem. Ilyen megjegyzések esetén le szoktam fröcskölni, most viszont alsó ajkamba harapva próbálom elnyomni az arcomon szétterülő mosolyom.
-Nem azt akarom, hogy szenvedj, hanem ezt, hogy ne csinálj úgy, mintha valami tiltott gyümölcs lennék az édenben.-kérem, szemébe nézve, kissé homályosan, és halkan, ami tökéletesen kifejezi, hogy tulajdonképpen egy dologra vágyunk igazából. De valamiért ne látja, vagy nem akarja észrevenni, inkább körülményesen kikerüli a témát, és visszatáncol. Ennek hatására előrébb csúszok a kádban, és ujjaink összefonva hátat fordítva neki, ölelésébe kuporodok.
-Ne csinálj úgy, mintha üvegből lennék. Csak vigyázz rám.-hajtom fejem mellkasára és felnézve rá, apró csókokat nyomok állára.-És senki sem mondta, hogy ne tedd, amit szeretnél.-engedem el kezeit, melyet eddig magam köré tekerve, ujjaink összefonva tartottam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 6:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
- Ilyet még csak viccből se mondj! - korholom, mikor koporsót emleget, és önkéntelenül is beleborzongok a puszta gondolatába is, ahogy elképzelem a pillanatot, amikor berontok ide, és már csak a hűlő tetemét találom. Nem tudom, létezik-e valami felsőbb erő, vagy sem, de bárhogy is, hálás vagyok, amiért nem így történt, amiért itt van mellettem, él, lélegzik, még ha kissé leamortizálva is, és a csípős nyelve is ugyanolyan, mint egy héttel ezelőtt.
Ahogy felém suttog, érzem forró leheletét az arcomon, de megkönyörül rajtam, és gyorsan bemászik a vízbe. Istennek hála, mert már a saját markomba vágtam a körmömet, hogy ne kezdjem el csókokkal elhalmozni. Tisztában vagyok vele, hogy jelenlegi helyzetében, hogy még mindig nem százalékosan érzi rendben magát, talán ez a legutolsó, amire vágyik, így hát tényleg le kell higgadnom.
Épp a kád mellé szeretnék térdelni, hogy óvatosan lemossam a testét úgy, ahogy tegnap, de ekkor egy közös fürdésre invitál. Néhány másodpercig hezitálok, hogy ez mennyire jó ötlet, de aztán úgy döntök, miért is ne? Ettől még nem lesz baja, se neki, se nekem.
Alig fél perc alatt leszórom hát a ruháimat, és bemászom mellé a kádba, szemben vele. Igyekszem magam összehúzni ahogy csak tudom, nehogy véletlen egy rossz mozdulattal, és egy rúgással pont egy fájó pontján találjam el. Nem tudom, benne van-e meg a varázslat, vagy az illóolajokban, de érzem, hogy még az én testemre is jótékony hatással van a víz. Remélem, hogy az övére is, és másnap már nem úgy fog kinézni, mint akire vízfestéket öntöttek a lila, a kék és a zöld változataiban.
- Azért valld be, hogy élvezed, amikor szenvedni látsz - somolygok, minden neheztelés nélkül, aztán egyik lábát az ölembe húzom, és lágyan simogatni kezdem. - Idejét sem tudom, mikor ültünk utoljára így ketten, egy kádban, békés egyetértésben. De még mindig ez a kedvenc közös elfoglaltságom. Na jó, a második kedvencem - vonogatom a szemöldökömet kajánul, és felnevetek az arckifejezésén. Ilyenkor általában már egy jókora adag vizet szoktam kapni a képembe tőle.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 6:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Érzem, hogy menthetetlenül, de szinte szégyenlem magam, hogy ebbe a helyzetbe sodortam mindkettőnk, viszont, ahogy megérzem közelségét, ahogy hátamnak simul mellkasa, érzem, ahogy a tüdőmben szorul a levegő. A csókja nyakam bőrét égeti, és ettől ismét végigfut egy ismerős bizsergés  a testemen, s ha tagadni akarnám, akkor se menne, elnyomok egy mosolyt, és lehunyom szemem pár pillanatra.
-Most ettől érezzem magam jobban?-szalad fel szemöldököm homlokomra, mikor mentegetőzve végiggondolja, hogy esetemben a jó színben vagy kifejezés igencsak kétértelmű, és igen, határozottan jó színekben pompáztam. Attól pedig egyszerűen elnevetem magam, ahogy arról beszél, hogy hogy talált rám.-Hát annál kétség kívül már csak akkor nézhetnék ki rosszabbul, ha a koporsómban feküdnék.-sütök el morbid megjegyzést, de nem túl messze állót a valóságtól.
Ujjai a póló vékony anyaga alá siklanak, és lassan lefejti rólam, mire érzem, hogy a pulzusszámom az egekbe ugrik, pláne, mikor maga felé fordít, és testem már semmi sem takarja előle. Szinte látom rajta, ahogy visszafogva, kínozza magát, de szavaira továbbra sem mozdulok.
-Ne csináld ezt, kérlek.-suttogom, mikor elenged, és forró lehelete okozta mámorból képes vagyok kicsit kilépni, de mégsem ellenkezem, inkább belépek a kádba és magam köré húzva lábaim, elmerülök a vízben. Ez a mondat egyszerre jelentette azt, hogy épp úgy megőrjít közelsége, mint őt enyém és épp úgy kifejezte azt, hogy ugyanúgy vágyom érintésére, ahogy ő enyémre. És csak a Jóisten tudja, hogy miért fogja magát vissza, épp ő, aki pontosan tudja rólam, ha valamit nem akarok, úgysem engedek sem neki, sem másoknak. De az elmúlt hét és az előtti eseményeknek hála, semmit nem akartam jobban, mint újra igazán nőnek érezni magam mellette.-Nem tartasz velem?-érdeklődöm, a párás, ködös levegőtől épp úgy szédelegve, mint a torkomban dobogó szívemtől.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 6:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Az olajoknak hála, isteni illatok szállnak a fürdőben. Lehet, hogy jót tesznek majd Les bőrének, és mindenféle színű foltjainak, de azt hiszem, idegnyugtató hatásúak is, mert én legalábbis olyan vigyorgásba kezdek tőlük, mint aki egyszerre rúgott be, és szívott hozzá valamit.
Les felé fordulok, aki már leügyeskedte a kötést a lábáról, és megnézem a már félig összeforrt sebet, amin azonban még így is át-átüt egy vércsepp.
- Ne butáskodj - dörmögöm, amikor látom rajta, hogy kissé tart attól még most is, vajon milyen véleménnyel leszek, ha meglátom a testét. Az isten szerelmére, tényleg nem hiszi el, hogy ez egyáltalán nem zavar? Szeretem őt, és elfogadtam úgy, ahogy van. Ha a fél keze, vagy fél lába hiányozna sem zavarna. Az érzelmek nem ettől függenek, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy kissé frusztrálja a dolog.
- Les, hidd el nekem, hogy még így is gyönyörű vagy. Számomra te vagy a legszebb lány a földön - nyomok csókot a nyaka bőrére, amikor hátat fordít nekem, és felköti a haját. - És hidd el, jó színben vagy. Nem... nem úgy gondoltam! - mentegetőzöm aztán, amikor rájövök, hogy elég kétértelmű mondat csúszott ki a számon. - Úgy értem, ahhoz képest egyáltalán nem rossz, mint ahogy akkor volt, amikor rád találtam - magyarázkodom, aztán óvatosan lebontom róla a ruhákat. Nem mintha sok lenne, az egyszerű póló ami a térdéig ér, és az aprócska bugyi nem mondható túlöltözöttségnek. Mikor pőrén álldogál már előttem magam felé fordítom, aztán vállába temetem az arcomat.
- Mars a kádba - nyöszörgöm. - Gyorsan, addig amíg ura vagyok magamnak, és fürdő helyett nem valami mást adok neked - engedem el, és hatalmasat fújtatok. Gondolkodom rajta erőteljesen, hogy a hideg vizes csap alá nyomjam a fejem, aztán sikerül lehiggadnom. Most ő az első, és a legfontosabb. Vele kell törődnöm, és őt kell helyre hoznom. A fenébe is, viselkedj, Chriest!
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 5:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Még annak ellenére is, hogy a menés nem ment, és jó pár fájó porcikám volt, úgy éreztem, mintha közelsége a tegnapihoz képest, sokkal jobban felélesztené bennem azt, aki voltam egy hete, mint ahogy temetni is segítette azt a lányt, aki leginkább annak örült jelenleg, hogy egyáltalán él és lélegzik.
Halkan felszisszenek, ahogy kulcscsontomba harap, érzem, ahogy testem megborzong, a gerincemen végigszántó érzéstől alig érezhetően megremegek és kis híján még meg is szédülök az elfeledettnek hitt érzésnek hála.
-Bízok benned.-suttogom fülébe, mikor felemel és elindul velem a fürdő felé, még előkotorva táskájából a nemrég említett zacskót, melyben nyilvánvalóan az olajok kaptak helyet, majd tovább folytatjuk utunk a fürdő felé.  Igazság szerint megfáradt, kissé megvetemedett izmaimnak jót tenne némi felfrissülés ismét, mert valahogy még mindig úgy érzem, hogy bőröm alvadt vérem fedi, és a sárga foltok hirtelen mellékesnek tűnnek.
Lerak a székre, mire én lehámozom lábamról a jelenlegi kötést és a kukába dobom, de fél szemmel figyelem, ahogy a kádba locsolja az olajokat, melynek hála hirtelen a párás levegő olyan illatossá válik, mintha egy virágoskert kellős közepén ülnénk.
-Gondolom átengedem neked ezt a feladatot, de ha problémát okoz...-vonom meg egyik szemöldököm, ahogy lassan felállok a székről, és végigvezetem ujjaim tenyerén, és a derekamra húzom őket.-Mondtam, bízok benned.-fordítok neki hátat, ezzel is kicsit megkönnyítve helyzetét, vagy inkább, hogy le tudjam küzdeni a félelmem, hogy testem látványa ismét inkább elborzasztó lesz számára is. Érzem, ahogy testem kicsit remeg, mint egy szende lánynak, hullámos hajam kontyba fogom fejem tetején, hogy a kósza, kócos fürtjeim megóvjam a víztől, s az ő feladatát is megkönnyítsem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 4:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Nos, a felvetéseire eléggé meghökkenek. Úgy gondolom, elég lesz nekünk egyszerre egy gyerek is. Szinte látom magunkat, ahogy kétségbeesve ide-oda futkosunk két ordító gyerek közt, és valahogy nem éppen megnyugtató a kép.
- Jó lesz egyesével is - dünnyögöm. - Még a nőuralomba is belenyugszom. De egyelőre maradjunk elméleti szinten. Van még időnk... mondjuk úgy nagyjából hatvan-hetven évünk együtt - babrálok egyik kócos tincsével, aztán hatalmasat nyelek, csak úgy mozog az ádámcsutkám, ahogy direkt hergelni kezd teste puszta közelségével is.
- Te szadista... - suttogom bele válla bőrébe, és óvatosan, nagyon finoman beleharapok kulcscsontjába. - Hidd el, most jobb, ha nem kísérletezel. Nagyon rég voltam veled, és az önuralmam túl könnyen kikezdhető jelenleg - teszem hozzá, aztán meghallgatom az általa vázolt programot, bár lábai öleléséből még mindig nem ereszt el, és ahogy ujjával a tarkómon játszik, tényleg erősen vissza kell fognom magam, hogy ne szedjem le róla a ruhákat.
- Ne hergelj... - kérem aztán kedvesen, mert tényleg fogalma nincs róla, mennyire a határon táncol. Ezek után meztelenül látni a kádban felér majd számomra egy inkvizícióval, ennek ellenére tudom, hogy szüksége lesz a fürdőre, az olajok pedig segítenek majd helyrehozni bőrét is, ami jelenleg olyan színes, mint egy indián a hadiösvényre indulás előtt.
- Akkor nézzük az első napirendi pontot - emelem ölembe óvatosan a pultról, és fél kézzel még kikotrom az apró papírtasakot a hátizsákomból, amiben az olajok lapulnak, aztán elsétálok vele a fürdőig. Tény és való, hogy könnyebb így, mintha neki kéne elbicegnie odáig, bár azt nyilván nem is hagynám neki. Épp elég volt látni a kínlódást, mire a konyháig elvonszolta magát.
A fürdőben a tegnap esti székre ültetem, aztán megnyitom a csapokat a kád felett. A víz kellemesen meleg, én pedig szemügyre veszem a kínálatot. Árnikaolaj, levendulaolaj, körömvirágolaj. Mindből csorgatok egy keveset a vízbe, aztán visszalépek Leshez.
- Gondolom az is rám vár, hogy levetkőztesselek - ezúttal én harapok az ajkamba, és elhessegetem a pajzán gondolataimat.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 4:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Ajkamon ismét megbújik mosolyom, ami mellette sokszor szinte levakarhatatlanul jelen volt arcomon. És most sem tervezem levakarni onnan, és hogy a nőuralomra esik a szó, egyszerűen vállat vonok.
-Fordított esetben férfi uralom lesz. Ezért, ha ikrek lennének, egy fiú és egy lány, a helyzet megoldódna, és ismét döntetlen lenne az állás. Vagy, hogy ne csorbuljon a férfiúi elvárásod, először egy fiú, aztán egy lány.-elmélkedem, de azért érződik hangomon, hogy ezek a terve úgy a tíz éves terveim között szerepelnek, nem a jövő évi mellett. Először legyen meg valami alap. Amihez mondjuk kezdetnek egy munka jó lenne. És azt hiszem erre lévő törekvéseim most kicsit mégis háttérbe szorultak, mivel a menéssel még voltak problémáim.
-Miért ne? Tudod, hogy szeretek az ingatag józanságoddal kísérletezni.-harapok alsó ajakamba, megrántva egyik szemöldököm, de nem eresztem, mondjon bármit. Kellemesen hat rám a közelsége, és a pulton ücsörögve, mintha nem különösebben érdekelne, hogy lábaim mennyire ingatagok, hisz egyensúlyom így szinte tökéletes.
Elégedetten bólintok a tervére, de továbbra sem eresztem, inkább majomként csimpaszkodom bele.
-Szóval akkor a fürdő most jön, aztán az ágy, és a főzés...-dünnyögöm, tarkóján játszó  ujjaimmal pedig apró köröket rajzolok bőrére.-Lasagnát szeretnék ebédre, jó sok sajttal.-elmélkedem, de nem eresztem, és ajkamon ismét ott csücsül a mosoly.-Addig viszont fejvesztés terhe mellett sem szabadulhatsz tőlem meg. A fürdő túl hízelgő, hogy elengedjelek.-erősködöm és a fürdő felé biccentek, hogy ha már annyira a hölgy óhajairól van szó, igazán elcipelhet odáig, mondjuk úgy kezdésnek. Ugyanis, ha a konyhába percekbe telt eljutnom, a lakás másik felében lévő fürdőbe minimum öt perc lenne, pár bútordarab kerülgetésével.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 3:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Lassan sikerül megnyugodnom az előbbi szívroham után, és már csak mosolyogni tudok azon, hogy bármennyire is igyekszik ugyan titkolni, de látom rajta, hogy élvezte a jelenetet, hogy jó alaposan rám ijeszthetett. A legkevésbé sem haragszom, vagy neheztelek ezért, bennem is ott bujkál a röhögés, pláne amikor elképzelem, milyen arcot vághattam nagy hirtelenjében.
Bontogatni kezdi a csomagot, és látom, ahogy végigsimít az albumon. Egy kép... ennyi van benne csupán, de remélem, hogy nemsokára nem lesz elég ez az egy. Lesz még egy album, és még egy... amit a közös emlékekkel töltünk majd meg.
Aztán mikor kibontja a babaruhát is, bólogatni kezdek a szavaira, amolyan "hát el tudom képzelni, mi vár majd rám" arccal.
- Tökéletes esély van rá, hogy majd a boszorkány géneket is örökli. De engem a legkevésbé sem fog érdekelni, és nem fogom bánni. Viszont ha lány lesz, akkor nekem tényleg annyi. Nőuralom lesz a házban - vigyorgok, aztán ahogy odahúz magához, és lábait körém kulcsolja, majd megcsókol, minden lelkierőmre szükségem van, hogy itt és ennyinél megálljak vele.
- Ne kísértsd a sorsot, és ne játssz az ingatag lábakon álló józanságommal - dünnyögöm, mert ha ezt még egy percig folytatja, annak beláthatatlan következményei lesznek.
- A kérdésedre, miszerint mit terveztem mára, a következő a javaslatom - térek aztán vissza a realitások talajára, bár lábainak öleléséből még mindig képtelen vagyok kimozdulni - az, hogy vettem neked néhány gyógynövényolajat. Kapsz egy kellemes meleg, áztató, kényeztető fürdőt. Aztán újra bekötöm a lábad, visszaduglak az ágyba, és ma csak fővesztés terhe mellett hagyhatod el. Ha a mai napot kibírod ott, és holnap jobban leszel, egye fene, felkelhetsz. De ma még szigorúan fekvés - koppintok játékosan az orra hegyére. - Az ágyból szurkolhatod végig, ahogy megfőzöm az ebédet. Sőt, választhatsz is, mit szeretnél. Lasagnát, bolognait, vagy sajtos tésztát. Mindent a kisasszony óhaja szerint - mosolygok és azon kapom magam, hogy boldog vagyok a közelében.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 2:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Chriest & Leslie

Az arca láttán, és a szívverése szó szerint véve hallatán, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam, és bár a gyomrom környéke kicsit ettől még fáj, de legalább őszinte vagyok és őszinte örömmel tudom kezelni a helyzetet.
-Ne legyél ennyire karót nyelt. Mondtam, é sem terveznék még most egy porontyot. Időnk, mint a tenger, és rengeteg dolgot kellene addig elrendeznünk. Szóval, ha vennél egy mély levegőt, és leengednél, örülnék.-kérem, mert most pont úgy tett, mintha az én nézeteimmel vagy terveimmel ment volna szembe, pedig ugyanúgy láttuk a dolgokat. Ráértünk, és felesleges lett volna ilyesmibe belevágni, amíg a körülmények sem megfelelőek. Én legalábbis úgy akartam a gyerekem felnevelni, ahogy legjobbnak láttam, ahogy tudtam, hogy jó lesz neki, mindent megadni, amire a kereteim engedélyt adnak, és semmiképpen sem akartam, hogy úgy nőjön fel, mint én, vagy, mint Chriest. Ebben szerintem szintén közös nevezőn voltunk.
Nem felelek, kicsit inkább lehajtom fejem, és alsó ajkamba harapok, de nem mondom, hogy nincs igaza. Hiányzott az az érzés, hogy vele legyek, hogy ujjaim simítása alatt érezzem a testéből áradó forróságot.
Mielőtt azonban bármit is kinyöghetnék erre, előáll az ajándék ötletével, mire rosszallóan vonom össze szemöldököm, amolyan "Tudod jó, hogy nem kellett volna!" alapon, és ahogy kezembe nyomja a két csomagot, elhadarva valamit a jövőről meg arról, hogy mit akar, egyszerűen pislogva próbálom felfogni a helyzetet.
-Oké...-vonakodva kezdem el kibontani az első csomagot, miközben arcára fel-fel pillantok ölemből, hogy figyelemmel kísérjem vonásai változását.-Sosem volt fényképalbumom.-jelentem ki, ahogy meglátom a díszes borítású "könyvecskét", az első oldalon benne egy képpel, a Mexikói útról. Elmosolyodva húzom végig ujjaim a fólián, majd emlékeztetem magam, hogy van még egy csomag, ami jóval könnyebb, és már a csomagolóanyagon keresztül is érzem, hogy valami puha van benne. Amikor kibontom, elnevetem magam, a felirat és a fekete kis babaruha láttán.-Hát az biztos, hogy a farkas géneket örökölni fogja. De ha a boszikat is, neked véged lesz.-mosolygok rá, a ruhadarabot visszahajtogatva, magam mellé teszem a fényképalbummal egyetemben, és közelebb húzom magamhoz.-Te önfejű, akaratos, imádni való farkas.-préselem magamhoz egészen közel, hogy lábaim dereka köré tudjam fonni, és úgy csókoljam meg, mint mikor először, pontosan ugyan ebben a helyzetben, és ugyanitt, ugyanígy reggel, először megtettem.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-