Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Bonnie Bennett

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 10, 2015 12:41 am
Ugrás egy másik oldalra
bonnie sheila bennett


személyes információk

becenév »Bon
Bon Bon, Witchy, Judgy, Wicked Witch of the West, Medusa, Bonnie the Teenage Witch (by Damon)
Bonster (by Kai)
születési idő » 94. február 20.
születési hely » Mystic Falls
kor » 21
play by » Kat Graham
foglalkozás » Tanulok?

faj » Boszorkány.
család » Nézzük szép sorjában. Először a nagymamám. Egykoron ő jelentett számomra mindent, de nem sokkal azután elveszítettem, hogy belecsöppentem abba az őrületbe, amit manapság már a hétköznapi életemnek nevezek. Utat mutatott nekem, mikor nem találtam önmagam. Sőt, mi több még utána is vigyázott rám úgy, hogy én észre sem vettem. Mindezért pedig hálás vagyok neki.
Következő pedig az édesanyám. Pont, mikor azt hittem, hogy visszakaptam a vámpírlét elvette tőlem. A távolság ugyanolyan maradt kettőnk között, mint a kezdetekben.
Végül pedig, de nem utolsó sorban az édesapám. Meghalt nem sokkal azután, hogy átlépte Mystic Falls határát. Néha nem is értem, hogy az emberek miért nem menekülnek hőn szeretett városunkból. Talán pont azért, mert ahogyan engem is, őket is minden ideköti.

a felszín alatt »

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

Jószívű, vidám, optimista. Ez lennék én, vagyis talán csak voltam? Az évek során annyi minden történt már, hogy már magam sem tudom, hogy ki vagyok. Vagy milyen is vagyok. Kedves, együtt érző, gondoskodó, önzetlen és önfeláldozó. Akárki mondja, hogy ezek a szavak nem illetnek meg azok nem is igazán ismernek. Mert tényleg ilyen voltam és részben még ilyen is vagyok, de nem tehetek arról, hogy az idő múlása és a szörnyűségek, amin keresztülmegyünk akaratlanul is megváltoztatnak.
Egy biztos. Mindig ott leszek a barátaimnak.



Tükörbe pillantok és hiába látom ugyanazt a barna loknikat, amik a kerek arcomat keresztezik, a szemeim zöldjének gyengéd játékát a barnával, a mosolyomat mely szinte a fülemig ér, akárhányszor húzódnak mosolyra az ajkaim. Bőröm kellemes, kreolos árnyalata sem azt tükrözi, hogy bármi is változott volna. Ugyanazt a selymességet tükrözi, mint ezelőtt. Azonban érzem, hogy megváltoztam. A csontjaimban, ahová senki nem lát. Nincs mi megmutassa a változást, ami előre jelezze ennek az eljövetelét, mert ez ritkán párosul külső változásokkal. Ha az ember mély depresszióba esik megváltoztatja a külsejét. Én úgy éreztem ott voltam. Megpróbáltam megölni magam most mégis itt vagyok. Meg sem látszik rajtam, hogy szinte az őrület határán ácsorogtam. Szerettem egyedül lenni. Soha nem volt bajom azzal, ha egyedül kellett lennem, de akkor először éreztem azt, hogy az egyedüllét megöl és nem bírom már tovább. Néha azt kívánjuk, hogy bárcsak egyedül lennénk, de amikor túlságosan sokáig vagyunk egyedül rájövünk, hogy mennyire is vágyunk mások társaságára. De ugyanakkor az egyedüllét rengeteg időt ad arra, hogy gondolkozzunk. Az élet nagy dolgain, avagy mindazon, amit elveszítettem. Soha nem voltam önző. Mindig a szeretteimet, a barátaimat helyeztem előtérbe, az ő igényeik szerint cselekedtem, de már meguntam, hogy mások bábúja legyek, hogy ők irányítsanak. Rájöttem, hogy nem gondolhatok mindig mások érzéseire, hogy néha önzőnek kell lennem, mert ha nem teszem teljesen elvesztem önmagam.
Ezért most rossz barát lennék? Nem mondanám. Hiszen ugyanolyan tiszta szeretettel tekintek rájuk, ahogyan azelőtt is. Csak most számításba veszem azt is, hogy lehet ezúttal már nem lesz visszaút. Sőt, mi több biztosan nem. Én pedig nem akarom feláldozni magam újra és újra csak azért, hogy másoknak jó legyen. Néha már szeretnék valamit önmagam miatt megtenni és nem azért, mert én épp a közelben vagyok és valaki bajban van. Vajon valami rosszat tehettem, hogy az meg sem fordul a fejükben, hogy én is bajban lehetek? Hogy milyen következményei vannak rám nézve? Néha pontosan ezért éreztem magam láthatatlannak.
Rengeteg idő, rengeteg gondolkodás. Azaz csak odaút az őrületbe. Ha még egy perccel tovább ott kellett volna maradnom azt hiszem, hogy abba beleőrültem volna véglegesen és akkor már semmi sem mentett volna meg. El akartam dobni magamtól az életet, a lehetőséget arra, hogy egyszer jobb legyen. De bármennyire is vagyok bátor és összeszedett, ebben az esetben gyenge voltam és féltem. Rettenetesen féltem. Reméltem, hogy nem felejtettek el teljesen, hogy az emlékem nem csak már egy homályos emlék a számukra, hogy egyszer megtalálják a módot, hogy kiszakítsanak a saját őrületemből. Hiszen a barátaim. Annyi mindent megtettem értük, mindig ugrottam az első szóra, mégsem éreztem azt, hogy ez akkor kölcsönös lett volna. Pont ezért kell változtatnom a sorrendemen. Immáron, én, én és aztán ők..

U.i.: Ha azt hiszed kegyetlen vagyok.. Csak nézd mennyi mindent elveszítettem már. Mindannyian elveszítettünk, de túl sokat küzdöttem azért, hogy másoknak jó legyen, hogy másokon segítsek, miközben ezalatt végig önmagam és a szeretteim sírját ástam meg. Egyszerűen csak önmagam ura akarok lenni. Én akarom irányítani az életemet és nem akarom, hogy más uralkodjon felettem és csak akkor vegyenek elő, mikor éppen szükség van rám. Ugyanaz a személy vagyok. Törődöm másokkal, hiszek másokban, támogatom azokat, akiket szeretek, de ezúttal egy fontos tényezőt már figyelembe veszek. Önmagam.

I know exactly what I'm doing. I'm protecting myself. For the first time, I'm putting me first.

user információk »

Név » -
Kor » -
Multik » -
életem lapjai »
Együtt vagyunk. Végre valahára sikerült kijutnom és a boldogság könnyei áztatják az arcomat, ahogyan átölelem a barátnőimet. Nem is emlékszem, hogyan sikerült, de itt vagyunk, együtt. Nem is érdekel az, hogyan vagy éppenséggel miért, mert mindez jelen pillanatban teljes mértékben köddé válik a boldogságomban. Úgy szorítom őket magamhoz, mintha az életem múlt volna rajta. Hiányoztak, de rettenetesen. Mégis egyfajta ürességet érzek, miközben kacarászva öleljük át egymást. Végül pedig a magyarázatokkal együtt vállnak köddé a karjaimból és felriadok a Salvatore ház egyik szobájában. Arcomat eláztatták a könnyek, de közel sem a boldogság volt az, ami okozta, hanem a fájdalom. Még mindig itt voltam. Az egészet csak megálmodtam. Egyedül vagyok. Azt gondoltam volna az elején, hogy az lesz a legrosszabb, hogy Damon-nel össze vagyok zárva. Nem voltunk egymás szívének csücskei mégis, egymás teljes megőrjítése helyett sikerült megtalálnunk azt a közös hangot, amit talán soha nem sikerült volna. Mondhatnám azt is, hogy volt jó oldala annak, hogy ide kerültünk. Először is, hogy életben vagyok, ami nagy szó, hiszen a másvilággal nekem is el kellett volna tűnnöm, de a nagyim soha nem vette le rólam a szemét. Mindig figyelt és vigyázott rám. Talán a tudtom nélkül terelt a helyes irányba.. Neki köszönhettem azt, hogy itt vagyok, de ez azt jelentette, hogy kell legyen egy megoldás. Volt is, de az a helyzet, hogy Damon-nek segítettem kijutni és végül pedig az első számú rémálmom is megtalálta a módját, hogy mindezt a börtönt maga mögött hagyja. Így keletkezett a második számú rémálom. Ez a hely. Sosem gondoltam volna, hogy valami ennyire üres fel tudja emészteni az embert. A magány kegyetlen játékokat űz velem. Néha a szemem sarkából azt hiszem, hogy megpillantok egy ismerős arcot, de nincsenek is itt arcok. Nincsenek emberek, nincsen semmi. Egyedül vagyok a világban és soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom elkönyvelni a legnagyobb kínzásnak, de ez az. Mikor már kezded feladni a reményt arra, hogy valaha is sikerüljön, akkor eljutsz arra a pontra, hogy már nem akarod folytatni. Mi értelme van ugyanazon a napon újra és újra felkelni, hogy minden változás nélkül megéld? Mégis mit csinálhatnál egyedül a világban? Hogyan tudnád elterelni a figyelmed arról, hogy mi mindent elveszítettél, hogy mennyi fájdalom lakozik a lelkedben? Nem tudtam ennek hátat fordítani. Hiába próbáltam a megörökítésével is azt bemutatni, hogy egyszer ennek vége lesz és jót nevetünk rajta. Ahogy a hónapok teltek a lelkemben már nem maradt más, mint a fájdalom és az üresség érzete. Véget akartam vetni mindennek. El akartam dobni magamtól az esélyt, hogy egyszer talán jobb lesz, hogy majd rám mosolyog a szerencse és megtalálom a módját annak, hogy valahogyan kijuthassak.  S abban a pillanatban, mikor már a legmeggyötörtebb voltam, mikor már nem láttam a fényt az alagút végén, akkor karolt fel engem a szerencse és egyenesen vezetett vissza a világba, amit mindig is ismertem.
 

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Bonnie Bennett Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 10, 2015 8:27 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Bonnie!
Hát... nehéz döntés elé állítottatok, engem legalábbis biztosan. Ezért is annyira szörnyű feladat két karakter esetében dönteni, melyikük volt jobb, kreatívabb; esetetekben azonban nem volt olyan hogy jobb és kreatívabb, jómagam több szempontot is figyelembe vettem, amely egyetlen halvány szalmaszállal billentette a mérleget a te oldaladra. Bízom abban, hogy élni fogsz ezzel a lehetőséggel, kihasználod a karakter adta számos alternatívát, és fogsz tudni kibontakozni a karakter bőrében. Smile
Tetszett a történeted, bár megvallom őszintén, sosem rajongtam annyira Bonnie karakteréért, számomra ő az első évadban elveszett, és olyan figuvárá vált, amit nehezen tudtam a későbbiekben is nézni. Ám ez a mai két előtörténet egyaránt megszerettette velem a hölgyeményt, és bízom abban, hogy az izgalmakat megtartod a játéktéren is! Smile
Írtam egy fontos pm-et még a délután folyamán, kérlek, azt olvasd el, és ha ez megtörtént, foglalj le mindent, nevet és arcot egyaránt. Jó szórakozást kívánok nálunk! Wink  

Vissza az elejére Go down
 

Bonnie Bennett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bonnie Bennett
» Emily Bennett
» Bonnie Bennett - elkelt. <3
» A ház
» Molly Sofia Bennett

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •