Belső:
Büszke, akaratos és roppant makacs teremtés vagyok, akit csak akkor lehet meggyőzni mások igazáról, ha éppen rossz napom van. Amikor kigondolok valamit, akkor ahhoz nagyon tudok ragaszkodni, jobb belátásra téríteni elvakult pillanataimban szinte lehetetlen. Talán mélyen magamban elismerem, hogy nem csak az lehet igaz, amit én állít annak, de be hangosan és nyíltan sohasem vallanám. Egyszerűen túl büszke és makacs vagyok hozzá.
Sokan azt mondják rám, hogy kemény, kitartó és kegyetlen. Mindez igaz is, tényleg vannak olyan pillanataim, amikor mindez igaz rám. Ám ott van bennem a szeretetre éhes kislány is, aki csak arra vágyik, hogy valaki elismerjen, és őszinte érzéseket tápláljon irántam. Ha felbosszantanak vagy megbántanak, azt nem felejtem el egykönnyen és a megbocsájtó oldalamat sem villogtatom túlzottan sűrűn.
Van humorérzékem, de inkább abból a morbid fajtából. Sosem játszottam mások szabályai szerint.
Van, mikor elszakad a cérna, és úgy viselkedek, mint egy félőrült: csapkodok, kiabálok, káromkodok, és ha lehetséges volna, ölnék a tekintetemmel. Mintha köd borulna az agyamra, nem tudok gondolkodni, gyakran azt se tudom, miket hordok össze, de így vezetem le a feszültséget. Egészen addig nem tudok lenyugodni, amíg ki nem adtam magamból az indulatokat. Ám többségben mégis ésszerű vagyok, átgondolom a lehetőségeimet, mielőtt cselekszem.

Külső:
155 cm magas vagyok és közel 52 kg. Egy kerti törpe...
Törékenynek tűnök, de rendszeresen edzek, így a látszat ellenére jó az állóképességem.
Egyébként nem vagyok valami feltűnő jelenség, hacsak az öltözködésemmel nem virítok valami látványosat, simán elmegyek a lánynak a szomszédból… Ezzel nagyon is elégedett vagyok, hisz ha azt akarom, el tudom érni, hogy az összes szem rám szegeződjön, ellenben ha azt kívánja a helyzet, olyan jelentéktelenné tudom változtatni a megjelenésemet, hogy a legutolsó szürke kisegeret is előbb észrevennéd egy tömegben, mint engem. Megtévesztés, elvegyülés, figyelemfelkeltés.

Név » Chris
Kor » 23
Multik » -

Vannak a világban olyan emberek, akikre azt mondják, hogy jó hogy csak egy van belőle. Én is egy ilyen vagyok. Egyszer talán elmesélem miért.  
Az élet egy folyamatos harc, amely cselekvésről, bukásról és talpra állásról szól, vegyítve némi örömmel, bosszúvággyal és egy csipetnyi haraggal. Mindenkinek megvan a maga kis története ami olyanná formálta amilyen.  
Mindenkinek vannak álmai, minden gyerek arra vágyik, hogy valami különlegesnek legyen a része. Azt akarja, hogy amit elképzel, amit megálmodik, valóság legyen. Ez velem se volt másként.
Amióta az eszemet tudom mindig kitalált világokban játszottam. Ám sohasem volt hősöm. Még tizenévesen elvették tőlem, apámat képeltem mindenek urának. Róla hittem azt, hogy bármire képes lenne értem, hogy soha nem kell félnem, ha ő van nekem. Még ha életem során csak kettő alkalommal is láthattam őt. Aztán megölték.  
Anyámat is elveszítettem.
A gyász sok mindenre megtanított… Keményebb lettem, néha azt érzem egy kicsit érzéketlenné is váltam. De nem bánom. Az a világ, ahova én születtem ilyen. Igazságtalanságok garmadával találja szembe magát az ember, s vagy megtanulja kezelni, feldolgozni, s néha sajnos átlépni rajta, vagy beleőrül…
A csapból is szinte az folyik, hogy ha egy új esélyt kapunk az élettől, akkor azt ragadjuk meg és használjuk ki, de nekem ennek ellenére se ment eleinte.
Attól kezdve, hogy az ember elkezd töprengeni azon, hogy miért is élünk, onnantól fogva értelmetlenné válik az élete. Összezavarodik, nem találja a helyét, nem tudja, hogy mi lenne a legtermészetesebb dolog a számára. Nem tudja mi értelme van életben lennie. Válaszokat szeretne találni arra a rengetegnyi kérdésre, ami ekkor felötlött benne, de sajnos nem talál semmit azon kívül, hogy megtörik. Ezerszer is végig gondolja az eddigi életét, és rájön, hogy mennyi mindent elvesztegetett, avagy épp arra döbben rá, hogy nincs is jövője. Talán ebben a pillanatban feladhatja végképp, és egy pillanatnyi időre felvillanhat számára a halál gondolata, mint egyfajta reménnyel teli lehetőség.  
Szeretnék anya után kiáltani, hogy ne menjen el. Maradjon itt. Hiszen azzal, hogy távozik, valaminek végleg és megmásíthatatlanul pontot tesz a végére, holott én nem állok készen még egy vessző meghúzására sem. Nem figyelek másra, csak azt a pontot nézem, ahol anyám eltűnt, miközben körülöttem zajlik az élet. Az egész világ…mintha kihúzták volna a talajt a talpaim alól. Mintha az egész világ…összebeszélt volna. Talán engem is hívni akartak. Talán csak elfelejtettek. Mindenki elpakolt, az egész város, a kontinens, a bolygó és engem itt hagytak.
Ömlik a vér. Minden vörös.
- Jó reggelt napfény, hozzád utazunk. Új dalt dúdolj most. Te fent vagy és mi feljutunk!
Zihálva ültem fel az ágyon, miközben görcsösen levegő után kapkodtam. Napközben el tudtam kerülni az emlékeket, de éjjel, mikor az álom karjaiba zárt, képtelen voltam elkerülni a múltat.
Nem figyeltem, nem éreztem az idő múlását. Mozdulnék. Valamit tennem kell. Valamit muszáj...
Ajtó nyitódás és a fülsiketítő csikorgás mellé. Eleve meglepődtem a férfi érkezésén és a vizuális hatásain, valamint a paradox hang hirtelen kissé össze is zavart. Mint mindig. Ő a mesterem... vagyis valami olyasmi. Egoista, bunkó, durva, őrült…Kifújom a levegőt. Próbálom nyugtatni magam, mert semmi értelme nem lenne most annak, ha engedném, hogy eluralkodjon rajtam a düh, és Wargason töltsem ki.
El tudom különíteni a haragot, a gyűlöletet, a szeretetet, a fájdalmat, az örömöt, a boldogságot és megannyi érzést, mert mindegyiknek jellegzetessége van. Minél jobban foglalkozom ezzel, minél jobban akarom, annál könnyebben megy.
Fel sem fogom, hogy mit jelentenek a további szavai. Csak figyelek, és most először hálás vagyok azért, hogy...hogy van életem és van kihez beszélnem.
Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged.