Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my beautiful, stubborn girl ◈

Tartózkodási hely :
in the dark ◈
Hobbi & foglalkozás :
looking for some business ◈
Humor :
english ◈



A poszt írója Alexander Strutt
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 06, 2018 9:57 am
Ugrás egy másik oldalra

Carly & Alexander


Ms. Dennings egészen szimpatikus volt. Magabiztosnak tűnt, mindemellett nehezen meggyőzhetőnek, úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mi lesz a találkozásunk végeredménye. A mai kor egyik legnagyobb erénye, hogy kedvezett a nők önmegvalósítási tendenciáinak, ezáltal lehetővé tette, hogy az előttem álló hölgyeményhez hasonló személyek vállalatigazgatók, vezetők és olyan beosztásúak legyenek, akik alatt más emberek dolgoznak, és akikre hallgatni kell. Egy mosollyal adóztam a nőnek, hiszen tetszett a kiállása és a mosolya is arról árulkodott, hogy pontosan tudja, mit csinál, valamint ért a munkájához: Ms. Dennings társasága éppen ezért már elöljáróban élvezetesnek bizonyult. Volt egy olyan érzésem, hogy nehéz lesz meggyőzni őt, de nem is szerettem, hogyha az ölembe hullottak az eredmények… és a találkozásunk előzményeiből kiindulva eleve felkészültem, hogy nem lesz könnyű dolgom a kisasszonnyal sem. Legalább nem fogunk unatkozni egymás társságában.
- Maga szerint viccelek? – Kérdeztem vissza, mellőzve mindenféle mosolyt az arcomról. Az üzlet nem vicc, ez volt az elsőszámú szabályom: minden egyes szó, amit kiejtettem a számon komoly volt, sőt, annál is komolyabb. Persze, érthető volt a feltételezés, miszerint csak a humoros oldalamat akartam megvillantani a kijelentéssel, hiszen kevesen vannak, akik találkát kérnek egy cég vezetőjétől, majd kerek-perec közlik vele, hogy megvásárolná tőlük azt. Számos rossz szokást tudhattam magaménak, de a köntörfalazás sohasem tartozott közéjük… a hazugság igen, de a forró kása kerülgetése nem.
- A vállalat maga kevésbé érdekel, mint az üzlettársai. – Néztem ismét a nőre, aki italt töltött magának, hogy könnyebb legyen megemésztenie a hallottakat. Én sem repesnék az örömtől a helyében, szóval tőle sem várhattam el, hogy elém borulva, bőszen bólogatva rögvest felém nyújtson egy adásvételi szerződést.
- Ms. Dennings, ha szeretné, akár most kiterítem az összes lapomat: azt ajánlom Önnek, amit szeretne, hogy ajánljak. – Mondtam játszi könnyedséggel, széttárva a karjaimat, majd magam is belekortyoltam a whiskybe. Nagyképűnek tűnhettem és így is volt, az egocentrizmusom kevés határt ismert és szerencsés voltam, amiért nem is csupán a levegőbe beszéltem, hanem valóban számos dolgot felajánlhattam a nőnek. Az ő dolga mindössze a válogatás, még egy ilyen ajánlatot sehonnan nem fog kapni, már ha egyáltalán valakinek rajtam kívül eszébe jutott megvásárolni a cégét. – Én nem értek a divathoz, szóval nem is az a célom, hogy a cége felvásárlásával betörjek az iparba, viszont van egy régi ismerősöm, aki már üzletelt Önnel és egész szép kis üzletekről volt szó, amik sokat jelentettek ennek a bizonyos nőszemélynek. Talán szégyen, de szeretném, ha közöm lenne ezekhez az üzletekhez, sőt, mindenhez, amihez ő hozzáteszi a kezét. Ezért vagyok itt. – A Trish ellen irányuló elégtételem és bosszúm egyik alapvető eleme volt a szívének drága munkájába és üzleteibe való belefolyás és reméltem, hogy némi győzködés és beszélgetés után Ms. Dennings sem fogja keresztülhúzni a terveimet.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Tartózkodási hely :
☆ new york
Hobbi & foglalkozás :
☆ divattervező
Humor :
☆ olykor sértő, de van



A poszt írója Carly Dennings
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 21, 2018 11:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

alexander & carly
BLAST FROM THE PAST
Ez a férfi több mint furcsa. Hiába viselkedik úriember módjára, hiába a bizalomgerjesztő mosoly, akkor is van valami fenyegető a hangjában. Vagy csak képzelődöm? Túl sok meetingre jártam mostanában, alig aludtam, szóval meglehet, hogy kissé túlzásokba esem.
- Nos, akkor van valami közös bennünk. Ugyanis én sem csípem, ha levegőnek néznek. - Elmosolyodom, de azért a gombóc még mindig ott van a torkomban. Valahogy ez a fickó ezt váltja ki belőlem. Szerintem ha a testvérem most itt lenne, valami olyasmit mondana nekem, mint a halála előtt. Félig-meddig déjà vu érzésem van ettől az egésztől, pedig Mr. Strutt-nak kb. annyi köze van Antwon halálához, mint nekem az agysebészethez. Vagyis semmi. Mégis itt kóvályog a fejemben ez a rengeteg sötét gondolat, amiket nem tudok elhessegetni, és már szinte émelygek tőlük. Akkor is tartom magam, ugyanis az ügyfél ebből nem vehet észre semmit. Nahát, nem köntörfalaz, az egyszer biztos. Ahogy kigombolja a zakóját, egy pillanatra belém bújik a kisördög. Talán félreérthetetlen ajánlatot akar tenni kölcsönös élvezethajhászás címszó alatt? Ám amint kibukik belőle a következő mondat, ledermedek. Olyannyira nem számítottam erre, hogy illetlen módon feltör belőlem a nevetés. Mikor kicsit sikerül összeszednem magam, még mindig kuncogva intézem hozzá a szavaimat.
- Ugye, most csak viccel? - Nem, erre nem tudok épkézláb választ adni. Lehet egyáltalán? Pedig az arckifejezése alapján úgy fest, nagyon is komolyan beszél. Ejha, erre valóban nem számítottam. Némán, kifejezéstelen arccal állok fel az asztalomtól, hogy töltsek magamnak is egy pohár whiskyt. Most bizonyára elkönyvelt hangulatingadozós libának, de mentségemre, szerintem sokkot kaptam. Még jó néhány másodpercig egy árva szót sem szólok, aztán a poharamat bámulva, már-már monoton stílusban ejtem ki a szavakat a számon.
- Hallgatom... Bár nem hiszem, hogy tud olyat ajánlani, amiért megválnék ettől a cégtől, de a kíváncsiságom túl erősnek bizonyul. Tudni akarom, mitől ennyire érdekes a vállalatom az Ön számára. - Végül ismét ráemelem a tekintetem, és nyugalmat színlelve türelmetlenül várom a válaszát.

- • ne haragudj a hatalmas késésért 40  • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my beautiful, stubborn girl ◈

Tartózkodási hely :
in the dark ◈
Hobbi & foglalkozás :
looking for some business ◈
Humor :
english ◈



A poszt írója Alexander Strutt
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 01, 2018 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Carly & Alexander


A whiskynek kellemes íze volt, bár az amerikaiak a közelébe sem érhettek a jó öreg ír alkoholkészítőknek. Lehet, hogy az elfogultság gondoltatta ezt velem és önző módon képtelen vagyok elszakadni a gyökereimtől, a régi időktől és mindentől, ami a hazámhoz köt. Csak azért tartózkodtam ebben az országban, mert Trish is átlépte a határait, sőt, nagyon úgy tűnik, hogy ide tette át a székhelyét is. Túl sokat tartózkodott egy helyen, ezért sikerült megtalálnia az én kis boszorkányomnak… ki tudja, talán életem szerelmének kognitív funkciói hanyatlásba kezdtek? Nem tett jót neki a sok év, amit a menekülésnek szentelt? A lényeg, hogy megtaláltam és nem vagyok hajlandó engedni, hogy kicsusszanjon az ujjaim közül. Ha ehhez Ms Dennings segítségére van szükségem, ám legyen.
- Megfenyegetni? – Rövid, a szemöldökömet a homlokom közepére kényszerítő horkantás tört fel a torkomból, de kissé el is mosolyodtam. Büszke voltam arra, hogy egyesekkel ellentétben rám nem mondhatták, hogy még a szemem sem áll jól: képes voltam a fair és tisztességes játékra és akkor is megtartottam ennek a látszatát, ha éppen nem úgy kevertem a lapokat, hogy az a partneremnek is jó legyen. Jelenleg eszem ágában sem volt ártani sem a nőnek, sem az alkalmazottainak, ezért is volt bennem némi felháborodás. – Ugyan, nem élek ilyen eszközökkel. Csupán szépen kértem. – Most. Egyébként, ha arra lett volna szükség, természetesen nem fogtam volna vissza magam, de most mégis miért bántottam volna egy ártatlan nőt, akinek az volt a legnagyobb baja, hogy nem tudta, hogyan tegyen egyszerre az én, valamint a munkaadója kedvére is?
- Nem szeretem, ha az emberek figyelmen kívül hagynak. – Jelentettem ki a nőnek, ugyanakkor nem volt bennem rosszindulat, egyszerűen csak tényt közöltem. Hetek óta próbáltam kapcsolatba lépni a nővel, de csak a titkárnőjéig jutottam, aki sosem volt rest közölni, hogy Ms. Dennings mennyire elfoglalt. – Persze, megértem, minden bizonnyal rengeteg dolga van. – Bevallom, a divattervezés világában nem voltam annyira otthon, hogy képben legyek a benne dolgozók időbeosztásával, ám a nő vagy nagyon jól elő tudta adni, hogy alig van pár percnyi szabadideje egy nap folyamán vagy tényleg ennyit dolgozik. Jelenleg képtelen voltam eldönteni, melyik variáció igaz. – Szeretnék is rögtön a tárgyra térni. – Kigomboltam a zakómat. A nő értetlensége nem lepett meg, soha, egyik üzenetemben sem mondtam semmi konkrétumot. Talán meg sem kapta őket. – Feltett szándékom megvásárolni a cégét. – Nem volt szokásom a köntörfalazás, most sem szívesen jártam volna felesleges köröket. – Természetesen olyan feltételek mellett, amelyek valószínűleg a maga tetszését is elnyernék. – Ennyit tettem hozzá, aztán el is hallgattam. Kíváncsi voltam az első reakciójára.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Tartózkodási hely :
☆ new york
Hobbi & foglalkozás :
☆ divattervező
Humor :
☆ olykor sértő, de van



A poszt írója Carly Dennings
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 11, 2018 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra

alexander & carly
BLAST FROM THE PAST
Nem tudom eldönteni, hogy  kiakadjak, amiért kiszolgálta magát az irodámban whiskyvel vagy inkább mosolyogva elismerően bólintsak? Merész, ez tény, sőt inkább nevezzük taplónak, de meg kell hagyni, ezzel már felkeltette az érdeklődésemet. Bármennyire is szeretnék megbotránkozni azon, hogy ennyire otthon érzi magát...be kell ismernem, valószínűleg ugyanezt tettem volna. Rámosolygok, aztán magamnak is töltök egy pohár whiskyt. Bár munkában nem szokásom inni, de tekintve, hogy nem voltam felkészülve ma egy újabb meetingre, szerintem elnézhetem ezt magamnak. A beszélgetés így talán egy fokkal kötetlenebb is lesz. Kedves, hogy próbálja védeni az asszisztensemet, de nem hiszem, hogy emiatt megúszhatja majd a fejmosást. Persze-persze, a jelek szerint próbált figyelmeztetni, de ettől még érzékeltetem, ki a főnöke. Legközelebb majd erélyesebben igyekszik figyelmeztetni, szóval akárhogy nézem, csakis a javára válhat, ha szépen megmondom neki a magamét, amint az ügyfél távozik.
- Nahát, talán megfenyegette, hogy beengedje? Elég fontos lehet az ügy ezek szerint. - Fordulok felé érdeklődő tekintettel. Fogalmam sincs, miért érzem ilyen furcsán magam az idegen közelében, de mintha valami nem stimmelne. Gombóc van a torkomban, ami velem ritkán fordul elő. Én konkrétan a nyugalom mintapéldánya vagyok...oké, kivéve a divatbemutatókon, amikor végigpörgetem a fejemben, mennyi minden mehet tönkre egy este alatt. Azonban üzletkötés során bármelyik konkurenciám megirigyelhetné a hidegvéremet. Most viszont...nem is tudom. Utoljára a testvérem halálakor éreztem ezt a páni félelmet, amikor megmentett attól a vámpírtól. Félelem? Jesszus, Carly...mégis mitől? Szerintem lassan tényleg kivehetnék némi szabadságot, mert nevetséges gondolataim támadnak holmi whiskyt vedelő, üzletelni vágyó fazonok láttán. A kézcsóknál egy másodperc erejéig meghűlt az ereimben a vér, de gyorsan elhessegettem az újabb negatív ideát, és ismét előbukkant a halvány mosolyom.
- Nagyon örvendek, Mr. Strutt. - Ő már tudja a nevemet, szóval feleslegesnek tartom, hogy ragaszkodjunk a formaságokhoz. A kérdése egy pillanatra zavarba hoz. Velem még sosem volt ilyen, mindig képben vagyok az üzletkötések kapcsán, ám most...vagy elkeveredett az időpontja, vagy elfelejtettem felírni a találkozót (ami ki van zárva), vagy a fejemre estem és nem emlékszem rá. De akárhogy töröm a fejem, nem jut eszembe, milyen ügyben jött el hozzám a férfi.
- Őszintén szólva...fogalmam sincs. Kérem, világosítson fel! - Bár kevésbé egyértelműen is közölhettem volna vele, hogy nem tudom, mit szeretne, de miért játsszam meg magam, ha egyszerűbb az őszinteség?

- • ne haragudj, hogy megvárattalak 40  • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my beautiful, stubborn girl ◈

Tartózkodási hely :
in the dark ◈
Hobbi & foglalkozás :
looking for some business ◈
Humor :
english ◈



A poszt írója Alexander Strutt
Elküldésének ideje Pént. Nov. 10, 2017 5:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

Carly & Alexander


Hallottam a városi legendákat arról, hogy míg a nő szépsége elbűvölő, addig a személyisége egy oroszlánéval vetekszik. Már a folyosóról hallottam a hangját és hogyha lett volna bennem némi bűntudat az érkezésem miatt talán a titkárnőjét is megsajnáltam volna, de így csak egy halovány mosolyra húztam a számat, miközben végignéztem a betoppanó üzletasszonyon. Nagy sietségben lehetett, bár inkább tűnt dühösnek, mint aggódónak azért, mert elkésik valahonnan. Kettőnk találkozóját nehéz lett volna elfelejteni, tekintve, hogy eszem ágában sem volt bejelentkezni hozzá. A telefonhívásaimat eddig mindig elutasította az asszisztenség keresztül és a közös üzletpartnereink sem tudtak a segítségemre lenni az elérését illetően. Ezért nem maradt más választásom, mint személyesen megkeresni és esélyt sem adni neki arra, hogy hátat fordítson nekem.
Egy biccentéssel jeleztem, hogy nyugodtan öltözzön át, megértem, hogy szeretné rendbe szedni magát és mivel nem sietek sehová, ideje is van bőven. A türelem nagy erényem, idegenekkel szemben sokszor gyakoroltam, csak azok voltak képesek igazán az idegeimen táncolni, akiket közel engedtem magamhoz: ez a lista nagyon szűkös volt, jobban belegondolva egyetlen személy volt rajta, mégpedig Trish. A többiek, akik feldühítettek a bennem lakozó állatnak csupán egy apró részletét tudták előcsalogatni belőlem, de reméltem, hogy ma este nem kerül sor a rosszabbik énem mutogatására.
- Köszönöm, már kiszolgáltam magam. – Meglötyögtettem a whiskyt a poharamban. Volt tartása, a tekintetéből magabiztosság sugárzott és tetszett, hogy fogalma sincs, ki vagyok és ezt a hanglejtésével is nyomatékosította, meg sem próbálta eltitkolni a tájékozatlanságát.
- A titkárnője felettébb készséges volt és beengedett. Ne hibáztassa érte, nem hagytam neki más lehetőséget. – Egy kis igézés csodákra képes, készséges báránykát varázsol a legmakacsabb teremtésből is. Élhettem volna ezzel az eszközzel, ami Miss Dennings-t is illeti, de az üzletben sokkal jobban szerettem a beszélőkémet és a befolyásomat használni, mint a vámpírképességeimet. – Sajnálom, még be sem mutatkoztam. Alexander Strutt vagyok. – Ülő alakja mellé léptem, kezembe fogtam az ő egyik kezét és finom csókot leheltem rá. Egy röpke pillanatra ledermedtem, a lehető legjobb értelemben: vénáiból olyan finom illat szállingózott és kúszott az orromba, amelyet nagyon régen éreztem már. Édes, émelyítő, szinte mámorító, majdnem meg kellett köszörülnöm a torkomat ahhoz, hogy magamhoz térjek. – Hetek óta próbálom elérni magát, de hiába. Van már sejtése arról, hogy miért jöttem? – Kérdeztem aztán leülve vele szembe, megkeresve a tekintetét.

:033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Tartózkodási hely :
☆ new york
Hobbi & foglalkozás :
☆ divattervező
Humor :
☆ olykor sértő, de van



A poszt írója Carly Dennings
Elküldésének ideje Kedd Okt. 10, 2017 11:31 am
Ugrás egy másik oldalra

alexander & carly
BLAST FROM THE PAST
Ez egy baromi hosszú nap, ami a jelek szerint nem akar véget érni. Először is egy ok nélkül elégedetlenkedő ügyfél üvöltötte le a fejem egy korai munkaebéd közben. Ez még annyira nem is zavart, mert nem vagyok az a föld alá elsüllyedő típus, ráadásul ő volt az idióta, és ezt körülöttünk bárki érzékelhette is. Azonban pár órával később, amikor az új kollekcióval kapcsolatos egyeztetések zajlottak néhány kollégámmal egy kávézóban, egy orráig se látó vendég rám borította a forró kávéját. Dicséretet érdemlek szerintem, mert kellőképp udvariasan közöltem vele, hogy ne aggódjon, nem vészes - pedig az volt -, illetve büszke voltam magamra, mert nem üvöltöttem fel a fájdalomtól. Mindegy, a napomnak lőttek. Most másra sem vágyom, mint hogy végre beérjek a céghez, az irodámban pedig átvehessek egy tiszta felsőt. Még jó, hogy mindig van tartalék nálam. Az asszisztensem nagyon akar mondani valamit, amikor beérek, de csendre intem, és süvítek az irodám felé. Ahogy belépek a szobába, azt kívánom, bárcsak ma otthon maradtam volna. Életemben nem láttam még ezt a férfit, de valamitől kiráz a hideg, ha ránézek. És nem jó értelemben. Most örömmel szidnám le az asszisztensemet, amiért csak úgy beengedte ide, plusz nem szólt nekem róla...bár jobban belegondolva, talán épp ezt próbálta az imént elmondani. Késő bánat. Nekem mindenesetre nem túl szimpatikus az idegen, és ha tudtam volna, hogy engem vár, inkább sarkon fordulok. Mindegy, most már nem léphetek le csendben.
- Nem tudom, mióta várt rám, de mentségemre, fogalmam sem volt arról, hogy itt van. Mit óhajt? Ha megbocsát, közben a fürdőszobában átvenném a kávéfoltos blúzomat, mert bármiről is van szó, nem szeretnék ilyen lepukkant állapotban üzletet intézni. Gondolom, ilyen ügyben jött. - A váltóruhával a kezemben sétálok be a mosdóba, és bár nem túl elegáns, mert inkább venném fel buliba, mint egy megbeszélésre, de a fene sem gondolta, hogy egy idegen becsörtet az irodámba bejelentés nélkül. Egyre inkább érdekel, mit akar pontosan. Bár valami tényleg nem tetszik benne, de nem tudom megfogalmazni, mi az. Az asztalomhoz sétálok, és mielőtt kényelembe helyezném magam, intek neki is, hogy foglaljon helyet.
- Nos, kedves uram, miben segíthetek? Esetleg kér egy kávét vagy vizet? - Illemtudó viselkedés mindenek felett, ugyebár.

- • remélem, tűrhető 40©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my beautiful, stubborn girl ◈

Tartózkodási hely :
in the dark ◈
Hobbi & foglalkozás :
looking for some business ◈
Humor :
english ◈



A poszt írója Alexander Strutt
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 07, 2017 12:45 pm
Ugrás egy másik oldalra

Carly & Alexander


Az összes cselekedetemet a Trish iránti szeretet-gyűlölet ambivalenciám határozta meg. Akkor sem mentem volna el a városból, ha háborút indított volna ellenem: volt egy olyan érzésem, hogy erre nem kellett sokáig várnom. Addig is, igyekeztem megvetni a lábaimat New York-ban, személyesen is belefolyni az üzleti életbe. Voltak itt partnereim, de a legtöbb üzletemet otthonról, Londonból intéztem. Egy kivételével. Mindössze egyetlen, apró vállalkozás akadályozott meg abban, hogy egy közepes nagyságú városi székhelyű cégbirodalom az enyém legyen és amíg a tulajdonosa nem adja be a derekát, nem készülhetek a nyereségre. Pedig ezek a cégek fontosak lennének a tervem szempontjából, mivel közülük több is összeköttetésben áll az én drága hölgyem vállalkozásával. Megígértem neki, hogy először az életét teszem tönkre, majd őt magát… és nem engedhettem, hogy azt higgye, csak a levegőbe beszélek, akkor sem, ha ehhez a divat és a ruhák világába kellett betennem a lábamat.
Ezért spontán látogatást tettem a nőnél, aki a kulcsa volt az üzletemnek. Carly Dennings nyomára bukkanni annyira egyszerű volt, mint egy négyévesnek használni az anyjától kapott buborékfújóját és azt asszisztensét sem volt nehéz meggyőzni arról, hogy engedjen be a főnöke irodájába. Egy mosoly és némi igézés minden akadályt eltüntet az utamból, így nem maradt más hátra, mint várni a nő megérkezését. Felkapcsoltam a villanyt, italt töltettem magamnak és az ablakhoz sétáltam, hogy szemügyre vehessem a naplementében pompázó várost. Kezdtem érteni, Trish miért ide tette át a székhelyét, sok mindent megadtam volna azért, ha nem azon kellett volna gondolkoznom, hogyan tehetném tönkre, hanem egy tetőlakás ablakában este hazatérve bort kortyolgatnánk, aztán összevesznénk, majd kezdődhetne egy újabb nap. Merengésemből az ajtó nyílása hozott vissza, a vállam fölött hátrapillantva meg is láttam a szőke hajzuhatagot és hozzá tartozó gazella-szerű alakot. Belekortyoltam az italomba, aztán halvány, negédes, hízelgő mosolyra húztam a szám.
- Miss Dennings, nem hittem volna, hogy szokása megváratni azokat, akik sóvárognak azért, hogy a maga társaságában tölthessenek pár percet. – A nő illata megcsapta az orromat, pedig még közelebb sem léptem hozzá. Már az első találkozásunkkor éreztem a különlegességét, az édes, bódító, zamatos aromát, amitől összefutott a nyál a számban és ha nem az úriember-öltönyömet öntöttem volna magamra, hanem az utcán futottunk volna össze, minden bizonnyal belemélyesztettem volna a fogaimat.

    :033: ● ● coded by elena
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
■ my girl on the fire

Tartózkodási hely :
■ actually - mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
■ lawyer and teacher in one
Humor :




A poszt írója Bryan L. Foster
Elküldésének ideje Szer. Okt. 21, 2015 10:21 am
Ugrás egy másik oldalra

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Rockefeller Center

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: New York :: Manhattan
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3