Általában hűvös,néha néha már jeges vagyok, nem sok minden van ami fel tud bosszantani, de ha valami mégis, akkor az hangosan és magyot szól, az életem egy szerep, játszom ahogy tudom, viszont nagyon kevés embert engedek magamhoz közel, így a barátaim köre igencsak minimális, no meg persze a nagy szám miatt is... hajlamos vagyok kimondnai amit elsőre gondolok, így nem kevés konfliktusba keveredtem már életem során. Nos... a nemi identitásomat illetően azt hiszem biszexuálisnak vallanám magam, a szakmámban ez amúgy sem nagy durranás, ha el akarsz érni valamit, akkor kész kell lenned a kisebb nagyobb áldozatokra, van ami megéri a kockázatot, van ami nem. Van pár megrázó élmény ami gyerek korom óta elkísér, van amit szívesen elfeljtenék, de ez nem így működik, és néha úgy érzem, hogy ez mégsem baj, hizen ezek tettek engem azzá ami vagyok, s én büszke vagyok arra amit elértem, mégha a társadalom szerint ez nem is túlságosan elfogadott.

Név » Taly/Miya
Kor » -
Multik » -

Franciaországban, egy poros kisvárosban születettem, a szüleim nos... vissza gondolva azt hiszem szerettek, ebben az ember... akarom mondani a vámpír sosem lehet elég biztos. Csak félig vagyok francia, a másik felem fogalmam sincs, hogy mi, sosem érdekelt igazán, de nem vagyok nemesi származású, csak egy átlagos férfi, aki úgy szereti magát ahogy van.Idõ elõtt hagytam ott a családi fészek melegét, pontosan 14 éves koromban. Hogy miért? Nos, nem volt más választásom, hiszen kitették a szűröm otthonról. Azt hiszem hatalmas nagy csalódás lehettem, s a szüleim nem tudták feldolgozni, hogy a fiúk egy gyilkos, ez akkor sem volt mentség számukra, ha csak önvédelembõl, félelembõl tettem. Az utcán, egyedül pedig nem volt megállás a szenny és a mocsok világába. Akkoriban nem volt túl sok választásom, később pedig a szakmám egyik legjobbjává váltam, sokan kerestek, és sok pénzt költöttek rám, viszont a temérdek pénz ellenére mégis egy lepukkadt kis garzonban lakom, ami két kisebb szobából, konyhából, fürdõbõl és mellékhelységbõl áll, melyeket egy kisebb elõszoba választ el egymástól, ez volt az elsõ  lakás amit vettem, és szeretek itt élni a mai napig is, habár mostanában csak éjjeli munkákat vállalok... ennek az oka pedig az, hogy fél éve vámpírként élek, a legszebb az egészben, hogy nem emlékszem, hogy mégis hogyan történt, az utolsó emlékem az, hogy egy férfi elhívott italozni, én pedig elfogadtam... azt hiszem túlságosan kiüthettem magam azon az éjjelen. Amikor felébredtem, úgy éreztem mintha nem is én lennék a saját testemben, és nem tudtam, hogy kerültem vissza a lakásomba... az éjjeli szekrényemen egy üzenet állt "Bocsánat" valamint "Kérlek ne menj ki a napra!" felirattal, s mellékelve egy üvegben, vörös színű folyadék állt, ahogy körbe néztem a függönyök is mind el voltak húzva, azt hittem, hogy csak egy rossz vicc, de hamar rájöttem, hogy micsoda kegyetlen tréfa áldozatává váltam... viszont a kapcsoaltaim révén megegyeztem egy orvossal, hogy pénzért vért biztosítson nekem, na meg persze abban is, hogy tartsa a száját... azt hiszem az életem ekkor kezdett még izgalmasabbá válni, megértettem, hogy ez nem a vég, csupán egy új kezdet, s én minden egyes percét élvezni akarom.