Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
Paint it black

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 03, 2016 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Katherine + Elijah


Hallgatom a nevetését, amiben ott rejlik egész egyénisége. Mennyivel másabb még a hangja is, mint Tatiának, vagy Elenának. Ha ők nevetnek, keserűség vagy vidámság bujkál abban az apró reakcióban. Ha Katerina nevet, az olyan, mintha az ördög húzná végig a vasvilláját a pokol legmélyebb üstjének oldalán.
- Az az áldása a jó memóriának, hogy emlékeztet mindenre, ami a múltban történt - jegyzem meg, válaszul szavaira. Ha a múlttal akar előhozakodni, vagy példálózni, a legrosszabb utat választotta. Kezdjem el felsorolni elkövetett bűnei listáját? Alighanem még a jövő héten is itt, a hídon rostokolnánk. Tény és való, hogy ő alig ötszáz év alatt nemcsak utolérte, de jócskán be is tetőzte az általam ezer év alatt elkövetett bűnöket. Amibe beletartozott az is, hogy kétszer tekerte a szívemet az ujja köré, hogy mindkétszer kiszipolyozza, véres húscafatot csináljon belőle, és aztán messzire dobja.
- Nem Katerina, nem számítottam rád. Remélem megbocsátod őszinteségemet, de a pokolbéli sátán meghívását is szívesebben fogadtam volna. Most már legalább tudom, miért nem derült fény a rejtélyes invitáló személyére. Nyilván tisztában voltál vele, hogy abban az esetben nem jöttem volna el. Sajnálatos módon New Orleans nem túl nagy ahhoz, hogy én, vagy a családom bármely tagja egy levegőt szívjon veled. A világ másik végét ajánlanám számodra, mindannyiunk érdekében - igazítom meg nyakkendőmet, majd szemöldökömet felvonva figyelem artista magánszámát a híd keskeny korlátján, a mélység felett.
- Ezért utaztál el idáig, hogy arról érdeklődj, mikor és hogyan szándékozom távozni az árnyékvilágból? - teszem fel a kérdést, de tudom, hogy ha valamiben hasonlít Elenára és Tatiára, hát az az elképzelhetetlen, és határtalan makacssága. Tisztában vagyok vele, hogy addig nem fog áttérni a következő kérdésre, míg nem adom meg neki a választ, hát zsebre süllyesztem jobbomat, bal kezemmel pedig a korlátnak támaszkodom.
- Nem, nem sűrűn jut eszembe, hogy önként és dalolva itt hagyjam ezt az életet. Bár most, hogy látlak, megvallom némileg megváltozott ez a véleményem - teszem hozzá, aztán fürkésző pillantást vetek rá. - Kétlem, hogy pont azért vagyunk itt mindketten, hogy demonstráld számomra, miként gyűjtesz halálközeli élményeket - nézek le egy pillanatra az örvénylő folyóra. - Katerina, ha te valahol felbukkansz, annak nagyon nyomós, és ugyanakkor roppant bosszantó oka van. Kérlek, kíméld meg az egyébként fontos időmet azzal, hogy a tárgyra térsz. Már csak azért is, mert nyilván nem vagy vele tisztában, hogy New Orleansban gyorsan terjednek a hírek. Ha Niklaus tudomást szerez az itt létedről, nem fogom tudni visszatartani tőle, hogy holnap reggel ne a kitépett szíveddel díszítse a kandallópárkányát. És hogy végtelenül őszinte legyek: nem is szándékozom őt majd visszafogni ebben - mosolygom el magam kedvesen.


© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
■■ amen omen
■■ bullet train
■■ ex's & oh's
■■ human

Tartózkodási hely :
■■ one step ahead you
Hobbi & foglalkozás :
■■ survivor
Humor :
■■ bittersweet



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 01, 2016 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Elijah & Katherine





A név hallatán felnevettem. Nem kirobbanó jókedvvel, még csak nem is örömittasan, inkább afféle sötét kuncogás volt. Teljes testemmel elfordultam a sötét áramlattól és Elijah-ra néztem először, mióta megérkezett a hídhoz. Nem szálltam le a széléről, onnan figyeltem a férfit, aki kinézetre makulátlan volt és meglepve vettem észre, hogy sem a küldöncöm feje, sem a szíve nem volt nála. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem ölte meg, de egyáltalán nem számított. Ha még egy halál szárad az én lelkemen, az már nem jelent semmit, így is, úgy is a pokolra jutok. - Az a baj a kitűnő memóriával, hogy nem tudunk elszakadni a múlttól. - utaltam itt a névre, amit már rég nem használtam és ami még mindig képes volt előhozni a régi emlékeket. Mióta emberré váltam, úgy tűnik mintha csak tegnap lett volna, hogy Elijah és Klaus körülöttem legyeskedtek. Akkor még nem sejtettem, mi okból, különben biztosan messzire kerülöm őket. A legnagyobb problémám akkor még az volt, hogy elszakították tőlem a kislányomat, kitagadtak a családból és kiadták az utamat. - Nem számítottál rám. - jelentettem ki a nyilvánvalót, és reménykedni kezdtem benne, hogy fogalmuk sincs semmiről. Egykor ismertem Elijah-t és megbíztam benne, de azóta bármi történhetett. New Orleansban volt, egy házban élt Klaussal és a gyermekével, a viszonyuk nyilván rendeződött valamelyest, egyáltalán nem bízhattam abban, hogy nem árulja el neki, ami itt elhangzik. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy sokáig nem fogom tudni rejtegetni a mivoltomat. Fele annyi idős voltam, mint Elijah, nekem sem esett nehezemre megkülönböztetni a vámpírokat az emberektől, neki fele annyi időbe fog kerülni, amíg rájön erre. Ha csak nem tereli el a figyelmét a felbukkanásom és a közös múltunk. Újra a víz felé fordultam, de most csak a tekintetemet futtattam végig a vízen, egy lépést a mélység felé téve, ez elég volt ahhoz, hogy az adrenalin végigáramoljon rajtam. Szívem hevesebben kezdett verni, hihetetlen volt újra emberként érezni mindent, mintha egészen eddig a víz alatt lett volna a fejem, s most bukkantam volna újra a felszínre. - Gondolkodtál már azon, hogy véget vess az életednek? - kérdeztem szórakozottan és a másik lábam is a párkány széléhez raktam, karjaimat pedig magasabbra emeltem, hogy megtartsam az egyensúlyom.

360 szó;  outfit; music hello my lover 31
©

Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
Paint it black

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 01, 2016 10:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Katherine + Elijah


Egy újabb kézbesítő, és egy újabb átadott, találkozóra szóló invitáció, már nem is számolom, hányadik a sorban. Mostanában mintha semmi másból nem állna az életünk, csak olyan találkák halmazából, amik erőteljesen magukban hordozzák vagy a ránk jelentett veszélyt, vagy azt, hogy egy mészárszék kellős közepén találjuk magunkat, tetemekkel és kitépett szívekkel körülvéve. Niklaus természeténél és pszichopata hajlamainál fogva talán kedvelte az efféle elfoglaltságot, én viszont jobban szerettem kevésbé vérgőzös módon intézni az ügyeinket. A családunk tagjainak feje felett már így is ott lebegett a folyamatos fekete felhő, és alighanem még kevesebben hisznek majd a részemről őszinte szívvel felajánlott békének, ha ehhez a megnyugváshoz százak holttestén kell átgázolnunk.
Talán ennek is köszönhető - vagy épp a küldönc szokatlanul udvarias és alázatos viselkedésének, mellyel nyilvánvalóvá tette, hogy tudja, kivel áll szemben - hogy megkímélem az üzenetfutár életét. Csak egy biccentéssel bocsátom útjára, aztán néhány perc múlva távozom a házból, hogy szerét ejtsem ennek a roppant különös, és titokzatos találkozásnak.
Fogalmam sincs igazából, miért épp a külvárosi híd ennek a színtere, bár élek a gyanúperrel, hogy eme kevésbé forgalmas útvonal tökéletes terepet adhat mind a harcnak, vagy akár egy békés, ám fültanúk nélküli beszélgetésnek is. Hogy mi lesz a végkimenetel, csupán "vendéglátóm" személyétől, és irántam tanúsított magatartásától függ. Amennyiben az illető Hope, vagy Hayley iránti fenyegetést hordozna, alighanem nem éli meg a napfelkeltét, és a fejét - mementó gyanánt - a saját kandallópárkányomon fogom őrizni, vagy ezüsttálcán átnyújtani Hayleynek.
Egyelőre azonban nyoma sincs veszélynek, az elővigyázatos óvatosságom ennek ellenére egy másodpercre sem engedem kikapcsolni. Távolban már felsejlenek a meghívó küldőjének körvonalai: távolról fiatal nőnek tűnik, bár alakja még félig-meddig belevész az éjszaka sötétjébe. A híd korlátján egyensúlyoz, és szinte megbabonázva nézi az alatta harminc méteres mélységben örvénylő, fekete vizet. A saját lépteim koppanásán, és az ő lélegzetvételén kívül nem hallok semmi neszt. Egyedül vagyunk.
A nyár éjjeli szél feltámad, megborzolja hajamat, és felém sodorja az illatát, ettől pedig egy másodpercre megtorpanok. Mikor a közelébe érek, még fejét elfordítja elrejti előlem arcát, de ekkor már pontosan tudom, kit terelt felém újfent az élet kiszámíthatatlansága, vagy a balsors kereke.
- Katerina - szólítom önkéntelenül is azon a néven, amin annak idején - néhány száz évvel ezelőtt - megismertem, és az agyam közben lázasan dolgozik, ittlétének miértjét kutatva. Ha Elena Gilbert felbukkant, általában segítséget kért. Ha Tatia jelent meg New Orleans utcáin, annak nyomós oka volt. Ha Katerina áll előttem, annak alighanem olyasféle következménye lesz, amihez képest a városban dúló háború mindössze délutáni gyermekzsúrnak fog tűnni.


© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
■■ amen omen
■■ bullet train
■■ ex's & oh's
■■ human

Tartózkodási hely :
■■ one step ahead you
Hobbi & foglalkozás :
■■ survivor
Humor :
■■ bittersweet



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 31, 2016 4:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Elijah & Katherine





Hazudnék, ha azt mondanám, az újbóli emberlét nem változtatott meg, de még ez sem volt képes rá, hogy gyökerestül megváltoztasson. Ugyanaz a túlélő Katherine voltam, még mindig képes lettem volna bárkit a farkasok elé vetni, csak hogy magamat mentsem. S most még inkább vigyáznom kellett magamra, mindig a hátam mögé nézni, mert sosem tudhattam mikor talál rám valaki, akinek vámpírként ártottam. Leginkább Klaus miatt aggódtam, mert az hogy vámpírként nem ölt meg, még nem jelentette azt, hogy halandóként nem harapja át a torkom, ahogy a családom tagjaival is tette. Csak egyetlen embert ismertem, akitől kideríthettem mennyit tud Niklaus rólam, értesült-e a "jó hírről", s azt is tudtam, hogyan szedhetem ki belőle.  Törékeny voltam és úgy éreztem ennél már nem lehet rosszabb, de még nem jutottam el arra a szintre, hogy el akarjam dobni magamtól az életem. Épp ezért újra a mocskos kis módszereimhez kellett folyamodnom, hosszú hetek óta először és ettől nem voltam elragadtatva, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Szerencsére volt még néhány vámpír, aki nem értesült róla, hogy emberré váltam, s akik tartoztak nekem. Csak egy telefonhívásba került és az egyikük már indult is a Mikaelson házhoz, hogy átadja az üzenetemet Elijahnak, míg én feszülten várakoztam. Nem igazán számítottam rá, hogy az adósom túléli, még az sem lett volna meglepő, ha a férfi a vámpír szívével a kezében bukkan fel, vagy épp a fejével. Elijah a maga elegáns módján épp olyan kegyetlen tudott lenni, mint Klaus. De benne megbíztam, tudtam hogy nem ártana nekem ok nélkül, a számos rossz emlék között sok jó is megbújt, reméltem hogy egyiket sem felejtette el. Egy vámpír sosem felejt, s legalább az ember énem ebben nem különbözött a másiktól. A hídhoz sétáltam és felálltam a szélére, ami sokkal nehezebb volt, mint vámpírként, egyensúlyoznom kellett, de elég széles volt ahhoz, hogy ne pottyanjak le róla. Elképzeltem milyen lenne levetni magam róla... a zuhanás egyáltalán nem rémített meg, a halál annál inkább. Nem akartam meghalni, nem szerepelt a terveim között, de a gondolattal gyakran eljátszottam. Egy kis ideig még szemeztem a mély, feneketlennek tűnő, sötét vízzel, de még azután sem fordultam meg hogy lépteket hallottam, ami azt jelentette, hogy az illető már egész közel volt hozzám. A szuper hallásom már nem volt meg, ettől függetlenül éreztem, hogy ki közelített. - Szervusz, Elijah! - feleltem halvány mosolyra húzva ajkaimat és elfordítottam fejem a sodró áramlattól, de még mindig nem fordultam a férfi irányába.

400 szó;  outfit; music hello my lover 31
©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 28, 2016 11:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got to move

Soha nem akartam ilyen közel kerülni egy vérfarkashoz, soha. De ami még kellemetlenebb, hogy nem is ő a legrosszabb az egészben, hiába csattogtatja vérmesen felém a fogait. Hanem az az alak ott a hídon. Akárki is, akármi is, ahogy remegni kezd a lábunk alatt a föld, a fák pedig valósággal tekergőznek felénk, arra jutok, talán még nagyobb veszélyt jelent ránk, mint a farkas és a szellem együtt, ami pedig nem semmi. Nincs időm azonban az agyalásra, az öreg vámpír lerántotta ugyan rólam bundás barátunkat, mielőtt átrendezte volna eredeti formájában teljesen tökéletes arcomat, de még egyszer aligha lesz ilyen szerencsém. Rögtön odaugrok és beadom neki a kezemben lévő ellenszert. A farkas vadul hadakozik ugyan ellene, de csodával határos módon sikerül sérülés nélkül megúsznom a műveletet. Ki tudja, a csajban talán valahol mélyen mégis dolgozik az emberi énje, ami gátat vetett az ösztönlénynek. Akárhogy is, mázlista vagyok, azonban nem kísérteném a sorsot tovább annál, ami feltétlenül szükséges.
Amint belé nyomom a szert, rögtön utána hátrébb is ugrok tőle. Fogalmam sincs, mennyi idő, míg hat ez a vacak, ha hat egyáltalán és már borsódzik a hátam, hogy ennyi ideig is egy farkas közvetlen közelében legyek. Úgy tűnik, szerencsénk van. Rövid időn belül a csaj tök pucéran, emberi alakban guggol az egyik fa mellett. Más körülmények között lehet, elgusztálgatnám kicsit a testét, de erre még nekem sincs időm. Különben is, alig rebeg valami köszönetfélét. mikor az egyik fa ága vadul elcsapja.
Nem lehetett kellemes, azonban meglepő gyorsasággal ugrik fel és kap magára ruhákat. Sokkal gyorsabban, mint egy halandó. A sebeket sem látom a testén, amik még az autós kalandból maradtak. Lehet, hogy velünk ellentétben az ő képességei nem lennének blokkolva? Ezen morfondírozom, oda sem figyelve a közte és az öreg vámpír között lezajló értelmetlen párbeszédre. Annyi igazság van csak benne, hogy ha nem dolgozunk össze, aligha jutunk ki élve. Nekem azonban valami szöget ütött a fejembe.
- Hé, Kislány, úgy látom, elég jól összekaptad magad. Esetleg a varázserődet nem tudod használni, legalább valamilyen mértékben? Az sokat segíthetne, hogy leszedjük ezt a mocskot - fordulok a lány felé. A begyógyult sebei jót jelenthetnek. Meg a farkasalak végül is már valamilyen szintű természetfeletti hatalom. Ha az nem volt blokkolva, talán mint boszorkány, a varászereje sem. Gyűlölöm, hogy egy boszorkányra kell támaszkodnom, de jobb ötletem nincs.
Ezt a hídon álló fickót mindenképp ki kell vonnunk a forgalomból. Mert meg vagyok róla győződve, hogy ő az oka mindennek. A mozgó talajnak, a tekergőző fáknak, az erőnk használhatatlanságának, talán még a szellemet is ő idézte elő valahogyan. Csak szűnjön a blokád és kerüljön a közelembe. Nem teszi zsebre, amit kapni fog, ha addig élek is! Csak itt a bökkenő. Túl is kéne élni addig ezt az egész szarságot, amibe keveredtünk így hármasban.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 28, 2016 11:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Szerintem egyikünk sincs a helyzet magaslatán, a farkas biztosan nem. Ám lassacskán kúszik a gondolataimba, hogy Én magam sem tudom mit fogok tenni, ha a helyzet valamelyest romlani fog. Márpedig ha ennél rosszabb lesz akkor az már csoda számba fog menni. Kellett nekem utánuk ugrani a mélybe és mentőset játszani..az a jó szívem..ez visz majd a sírba.
A fiatal vámpír mormogása és nem tetszése egy cseppet sem érdekel, a fiatalok mind ilyenek, azt hiszik Ők az atyaúristenek és nekik senki nem mondhatja meg mit csináljanak. Kellemetlen azonban, hogy márpedig megmondom, mert a helyzet magaslatán még ha nem annyira látszik, de Én állok, legalább tudom mit kellene tenni és ez irányba mozdulok. Mikor a farkas neki ront egy percig nem hezitálok és lehámozom róla a szőrös, kissé zavart elméjű állatot. Emellett még növesztek vagy hat szemet, hogy egyszerre tudjak minden irányba figyelni...miért kellett nekem ebbe ennyire belefolynom?
Végül jócskán akad még probléma a farkas beoltása mellett is mikor megmozdul a föld és egy jó kis földrengés kellős közepébe is belecsöppenünk, legalább már értem miért utálom a Halloween-t. Mert, hogy ez az a nap, amikor az összes pokolba jutott -általam is persze - mocsok visszajön és kedvére szórakozgat. Hát fair ez így?
Végül nehezen, de mégis megkapja az ellenanyagot a farkasboszi és visszatér közénk.
-Üdv újra itt. - Teátrálisan teszek egy üdvözlő kézmozdulatot felé és ennyi is a figyelmem ami rá irányul, mert feltűnik a hídon a rejtélyes alak, akit már most a pokolra kívánok, már miért ne?
Azonban még mielőtt az alakot figyelve csak tehetnék pár szót a lány felé már hozzá is csapódik egy fához, remek, tehát humorérzéke is akad a rejtélyes jelenlévőnek, klassz, már csak ez hiányzott. De miért érzem úgy, hogy ez az egész a lány miatt van? Jó, lehetne akár miatt is az előzményeket nézve, de szerintem itt azért jóval több van.
Miután végre ruha is kerül a lányra és elmés megjegyzést is tesz, most már felé fordulok.
-Na az biztos, hogy nem fogja engedni, hogy elsétáljunk. - Jegyzem meg és tekingetek az árny felé.
-Nincs más megoldás, bármennyire nem tetszik, de össze kell fognunk. - Nem vagyok valami jó csapat játékos, persze Darius-szal más a helyzet, viszont így nem tudom mennyire fogunk sikert aratni. Egy kicsit kb vámpírboszi, egy fiatal arrogáns vámpír és Én, szép kis rögtönzött csapat.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 11, 2016 4:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

Remegve minden csontomban, szinte érzem, ahogy a természet vonz, mégis erőtlen vagyok és tehetetlen. Zavart, űzött vad, egy préda, ám a vámpírokkal szemben ellenség, aki bármikor támadásba lendülhet. Megrekedek e két dolog között és próbálkozom felmérni a helyzetet, jól cselekedni, kontrollálni magam és bár egyre jobban tisztul ki fejem, a szellem és az idegen alak nem annyira nyeri el tetszésem, hogy csakis erre az egy dologra tudjak koncentrálni. A jelenre, arra, hogy mi a valóság. A szellem illúzió, a két vámpír és a tény, hogy az idegennek köszönhetően mindegyikünk a saját képességének híján van, nem elhanyagolható. Ha a farkasom elszabadul, két vámpírnak eshetek neki, vagy ha elég idősek, még a végén én húzom a rövidebbet. A másik opció, hogy a szellem kihasználja, hogy az emlékképeimmel, melyben az a nő él, kit felvett, mint külsőt, ellenem fordítsa, becsavarodok és ki tudja, hogy akkor mit fogok tenni. Mind a két választás kellemetlen végkifejletet tartogat, így az egyetlen dolog, amiben jelenleg bízhatok, az az, hogy a táskából megszerzett ampullát jó helyre és időben adja be nekem valamelyik, így talán megúszhatjuk, hogy az idegen negyedik és a fél tag, aki a szellem lenne, ellenünk forduljon és ne legyen esélyünk visszavágni. Reménykedem, pedig nem vagyok az a típus, aki hisz az ilyesmiben. Sőt, épp ellenkezőleg. Tudtam, hogy ma reggel nem kellene felkelni, szinte éreztem, és tessék, itt vagyunk.
A férfi, aki mellettem ült, bár agyam ködös, azt hiszem Noah-nak hívták, kezében az ampullával farkasszemet néz velem. Fehér bundám a szél borzolja, szemem izzik, de ugyanannyira árulkodik a zavarodottságomról is, hisz nem az az üde kék, mint amit megszokhatott már az, aki ismert. Félek, hogy ha csak segíteni is akar, nem tudom uralni a vámpírok iránti gyűlöletem és olyasmibe keveredek, amibe nem szeretnék. Nem vagyok az a folyton gyilkolászó típus.
A fiú felém lendül, és próbálom lábaim a földbe gyökereztetni, s ahogy a tű áthatolja vastag, szőrrel fedett bőröm, felnyüszítek és fogaim össze-össze csattogtatva harcolok, mind hiába. Gyorsan hat a szer, szerencsémre és pár perccel később egy szál semmiben térdepelek a nedves, kavicsos földön, vacogó fogakkal, sárosan, és csapzottan.
-Köszönöm...-sziszegem kissé még kábán, aztán valami a fának csap és felüvöltök. Gyanítom most jön az a rész, mikor az idegen tudtunkra adja, hogy itt ő irányít. Felpattanok és míg ruháim összeszedem a földől és a pólóm meg a nadrágom a lehető leggyorsabb sebességgel kapom magamra.-Nem fog elengedni minket. Egyszerűen biztos nem engedi, hogy elsétáljunk.-nézek a híd felé, majd a két férfira, várva valami választ. Szédülök és mérhetetlen hányinger kínoz, de ezt el kell most rejtenem és magamban kell tartanom. Össze kell szednem minden erőm, és ha kell, a végsőkig kiállni. Csapatmunkán áll vagy bukik minden.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 06, 2016 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got to move

Cseppet sincs ínyemre, hogy önként és dalolva közeledni próbáljak egy vérfarkashoz, aki az állati alakjában van. A csillagok állása szerint ez soha nem jelentett semmi jót. Ha vámpír vagy és jót akarsz magadnak, kerüld el messzire ezeket a bundás dögöket. Ezt már a kezdők is jól tudják. Ráadásul nem úgy tűnik, mintha fogná a csaj, amit mondok neki és lazán hagyná, hogy beadjam neki a kezemben szorongatott vakcinát. Ráadásul nincs elég bajom a bundással, még a vén trotty beszólogatását is el kell viselnem. Megfordul a fejemben, hogy inkább a tűt elhajítva ököllel rontsak neki, végtére is most csak egyszerű emberek vagyunk az erőnk nélkül, még esélyem is lehetne. De ez csak afféle vágyálom marad, van annyi eszem, hogy ne tegyem meg, csak egy szúrós pillantást lövelljek felé a megjegyzésére. Nem most jött el a szópárbaj ideje. Fontosabb, hogy beadjam az ellenszert a csajnak. Legalább annyival kevesebb gondunk lesz és esetleg a hasznunkra is lehet, miután ennyi galibát okozott.
Hirtelen úgy villan a szeme, ahogy közelítek hozzá, mintha mégis értené, mi folyik itt. Kezdek reménykedni, hogy mégsem lesz ez olyan vészes, főleg mikor lassan ő is felém indul, de mikor már majdnem elérném, hirtelen rám veti magát, én pedig a hatalmas állat súlyától elvágódok a földön. A mellkasomat a földre szorítja, állkapcsa pedig vészesen közelít az arcomhoz. Két lehetőségem van, vagy tűröm, hogy átrendezze az arcomat, vagy elhajítom az ellenszert, hogy védekezni tudjak.
Azonban még mielőtt bármelyiket tehetném, az idős vámpír váratlanul akcióba lendül és lerántja rólam a farkast. Hálálkodásra azonban nincs idő (nem mintha amúgy hálaódát szándékoztam volna zengeni neki), a föld ugyanis remegni kezd alattunk, a fák pedig mint megannyi élőlény nyúl felénk. Tekintetemet a híd felé kapom, ahol azt a kellemetlen jelenlétet érzékeltem és egy fickót látok kiválni az árnyak közül. A nyakamat rá, hogy ez az ő műve! Csak kerüljön a kezem közé!
Nem érek rá azonban sokat tanulmányozni, cselekedni kell. Hallom is a feltámadó természeti erők közepette a "vámpírtata" sürgető utasítgatását, de nem emiatt ugrok fel a földről, hanem mert magam is érzem a cselekvési kényszert. Dacolva a talaj instabilitásával felugrok, a farkas mellett termek és még mielőtt lehetősége lenne ellenállni, a nyaki ütőerébe nyomom a tűt. Csak remélni tudom, hogy gyorsan hatni is fog ez a vacak szer, mivel ilyen viszonyok között képtelen lennék kitérni előle, ha esetleg újra támadna.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 05, 2016 12:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
-Nem a segédem vagy, még jó, pocsékul teljesíted a feladatod. - Morrantam, de valahol szórakoztatott a helyzet, még ebben a zűrős kavalkádban is rém poénosnak tűnt számomra a dolog. A "segédem" úgy közeledett a farkashoz, mint állatorvos a szarvasmarhához, félt, hogy hátra fele rendesen gyomorszájon rúgja egy óvatlan pillanatban. Visszafordítottam figyelmem egy pillanatra a szellemre, be kell valljam, ráz tőle a hideg, utálom a holtakat, valaki vagy éljen vagy szűnjön meg, ez a véleményem, a köztes lézengés határozottan őrjítő magatartás.
Azonban egy szellem van olyan erős, hogy ebben az állapotban tehetetlen legyek vele szemben, végül is nem tartózkodik ebben a világban, sokra nem mennék azzal, ah agyonverném, ugyanis vámpírilag még mindig blokkolva vagyok a szentségit is.
A fejemet, ki tudja miért, de a híd felé kapom, valami megérzés talán, nem tudom, de a sötét alak, akinek nem szenteltem figyelmet és bizony el is felejtettem kissé most kijjebb vált a sötét lepelből. Határozottan látszott rajta, hogy igyekszik beszállni a buliba. Mivel már amúgy is tömegesen szórakoztunk nem tetszik az ötlet, hogy még Ő is beszáll. Hirtelen fordul balra az injekciós akció és akarva-akaratlan, de muszáj közbe avatkoznom, igaz megfordul a fejemben, hogy jó volna, ha kiharapná a farkas a srác egóját a húsával együtt, de akkor esélytelen volna visszaváltoztatni a hölgyet kellemesebb formájába. Félre rántom a harapni és őrjöngeni kívánó farkast, hogy nehogy fogai közé illessze a vámpírt. Félre lököm a bundást és hátrálok pár lépést, azért jó volna nem félholtan haza csámborogni és közölni az asszonnyal és a kölykökkel, hogy kapúte, apucinak annyi.
A föld hirtelen kezd el rázkódni és alig tudom az egyensúlyomat megtartani. Ekkor még a fák is kezdenek itt élősködőt játszani és nem szívesen vallom be, de nincs ínyemre ez a hacacáré. Máskor élvezném, de ma nem, Halloween-kor az összes erő szórakozik, nem a legalkalmasabb idő arra, hogy kihívjam magam ellen a sorsot.
A fickó olyan merészen nézett le a hídról, hogy tudtam, éreztem a csontjaimban, hogy ez az Ő kis bulija, azzá teszi. Hol a farkasra néztem, hol a vámpírra, nem hiszem el, hogy itt fogunk mindannyian meghalni, egy társaságként, ennél rosszabbat kívánni se lehet. Szerintem egyikünk sem így képzelte el ezt a mai napot.
-Kapard össze magad haver, add a lánynak az ellenszert, mert itt fogjuk hagyni a fogainkat. - Utasítom, megtenném Én is azonnal, de ha nem ejtette el, akkor még mindig nála van a tű, lépnie kell, aztán majd meglátjuk mire megyünk hárman, ha semmire, akkor elkapom egymagam a csuklyás alak nyakát és megszorongatom.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 23, 2016 8:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

Fogalmam sincs, hogy mibe keveredtem, a kép kezdett összefolyni előttem és minden zavarossá változott. A női alak, az elvesztett kontroll, az elvesztett erő, a vámpírok, az átváltozás...minden hirtelen és szinte ok nélkül történt, az áradás, amibe így kerültem, pedig szépen lassan elsodort. Fogalmam sincs, hogy ez hogy lehetett és nem is érdekelt egészen addig, míg tudtam róla, hogy mit miért teszek. De amióta bundás formában vagyok, minden értelmét veszti. Nem igazán tudom, hogy mi lenne a helyes, a szellem jelenléte csak ront ezen az érzésen, nem nagyon tetszik, sőt, szinte feszélyez. A férfi figyel a távolból, a két vámpír pedig a hátam mögött sutyorog valamiről, mire viszont oda kapom a fejem, már a vízben vannak. Az a kevés, megmaradt ép eszem, ami van, és irányít, felfogja, hogy miért indulnak a vízbe. Akkor, amit hallottam, igaz. Az idősebb külsejű tudta, hogy a folyamat nálam visszafordítható megfelelő segítséggel. És ez jelen esetben a táskámban lévő fiola volt, ami valahol úszott a folyón.
Tudatosan vagy tudattalanul, a lényegen nem sok mindent változtathatok azzal, hogy magamtól is megrémülök, és idegesen szemlélődöm,rettegek, mégis erősnek érzem magam, aki bármikor képes két vámpírt széttépni. A szellem mégis engem bámul tovább, méreget, és ahogy a két férfi ismét a parton van, és akit felvettem, mint stoppost, egyenesen rám néz, hozzám beszél, összeszorított fogakkal vicsorgok rá. Nem azért, mert bántani akar. De képtelen vagyok kontrollálni a viselkedésem, s olybá tűnik bábu lettem egy játékban, ahol az ütő kártya nem az én kezemben van, de még csak nem is én vagyok az, aki valamiféle harc árán veszíthet. Mert itt semmiért nem harcolok, mert a fejem sajog, és szédülök, még akkor is, ha közben mereven kitartok a mellett, hogy szükségem van a segítségre. A józan emberi és és a farkas elvakult lényének harca ez, a kérdés az, hogy melyik kerül ki ebből győztesen.
Feleszmélve egy percig, megvillan szemem, ezzel jelezve a fiatalabb férfi felé, hogy történjék bármi, örülnék, ha cselekedne, igaz, ahogy közelebb ér, testem megremeg, és fogalmam sincs, hogy uralhatom-e a cselekedeteim, vagy sem. De így nem maradhatok és a minket figyelő szempár arcát a sötétben jelenleg egy vigyorgó bohócéhoz hasonlónak képzelem el. Lassan teszek egy lépést én is előre, szándékaim egyértelműen jelezve, hogy én sem akarok már sokáig így maradni, de a szellem jelenléte épp annyira feszélyez, mint a puszta tény, hogy egy felesleges sokadik, idegen alak figyel rám plusz, hogy rá vagyok szorulva két vámpír segítségére. Mikor elég közel érek hozzá, eszembe jut valami, minek köszönhetően rá vetem magam a fiatalabbik külsejűre, akinek kezében ott a fiola és úgy teszek a szellem várakozásainak megfelelően, mintha támadnék, a földre gyűröm, hogy könnyebben adja be az ellenszert, közelébe lehessek, de a farkasom megérezve szagát még jobban felbőszül és a tervem kicsit csődöt vall, amikor állkapcsom már nem tudom összeszorítani, és ha nem akadályoz meg, kizárt, hogy ennek a találkának jó vége lesz.
Vissza az elejére Go down

avatar

Storyteller
perhaps i'm your friend or your enemy
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



The Author ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 12, 2016 3:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Water is life


Leslie & Philip & Noah


A férfi nem mozdult a híd végéről, akkor sem, mikor a lány szervezetébe végre bekerült a vérfarkasságot visszafordító méreg. A két férfi megkönnyebbülhet, a lány pár perc múlva magához fog térni, akkor már emberi valójában. Amire azonban a terv kiötlőjének nem számított, hogy egy efféle közjáték után talán valami félresikerül... a lány visszakapta boszorkányi képességeit, miután emberré változott. Képessé vált arra, hogy elbánjon az őket körülvevő burokkal, majd a szellemmel, amely még mindig nem nyugodott.

De ha mindez sikerült is, nem menekültek meg...
A druida, aki mindezt megszervezte, előhívja legősibb képességét, és segítségül hívja ellenük a természet erejét. A föld mozogni kezd a lábuk alatt, a fák ágai indaként hosszabbodnak meg, készen arra, hogy foglyul ejtsék őket. Közel vannak a vízhez, bármelyikük beleeshet, és hétköznapi emberként már nincsenek védve a fulladástól. Hatástalanítaniuk kell a férfit... a kérdés csak annyi, hogy melyikük jut el a híd végéig, hogy leszerelje őt? Figyelniük kell egymásra... csapatmunka nélkül nem létezik megoldás.

A hsz-sorrend: Leslie - Philip - Noah  
Sok szerencsét!

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 04, 2016 6:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got move

Egyre jobban idegesít, hogy minden lépésemet lényegében ez a vámpír fickó határozza meg. Nem szeretem, amikor úgymond előírják nekem, mit is tegyek. Viszont a kamaszkorom régen lezárult, nem fogok "csak azért sem" effektust játszani. Különben sem a szavai, inkább a körülmények, a helyzet, az események kényszerítenek elsősorban, hogy kövessem. Nem örülök neki, hiszen így kimondatlanul is mintegy kényszerű párosunk vezetőjévé vált. Szívből remélem, hogy most már lassan véget ér ez az egész és mehet mindenki, amerre lát. Unom már ezt a kompániát. Egy pökhendi vámpír, egy kattant farkas és most már egy szellem. Nem beszélve arról a fenyegető, rejtélyes jelenlétről, amit érzek. Nem tudom, ki az, de nem hiszem, hogy a jó szándék vezetné.
A hátam mögött hallom a farkas csaholását, majd egy csapódást és a szűkölését. Alighanem meggyűlhetett a baja a szellemmel. Neki is érdeke lenne visszaváltozni, hiszen félboszorkányként biztosan nagyobb esélye lenne ezzel a jelenéssel szemben, mint így, egy állat tudatával is a fejében. Egyértelmű hát, hogy nem szabad akaratából farkas még mindig. Legalábbis nem hinném, hogy olyan ostoba. Mondjuk attól még csak a gond van vele... Meg kellett volna támadnom még a kocsiban, nem autókázni vele. Na de mindegy, késő bánat. Most már arra kell koncentrálnom, hogy mentsem, ami menthető.
"Vámpírtársam" gyors mozgása elárulja, amit eddig is sejtettem, hogy nem kezdővel van dolgom. Normál esetben se lenne valószínű okos összeakaszkodnom vele. Én sem vagyok már éppen kölyök, a külső ellenére sem, de valószínűleg idősebb, ezáltal normál esetben erősebb nálam. Nagyjából sikerül ugyan tartanom vele a tempót, de talán a sérülésem miatt is, még így, hogy nemrég táplálkoztam is lemaradok tőle egy kissé.
Eléri a táskát és már megint jön az utasítgatása. Elkapom a táskát és egyből az ellenszer után kutakodom benne, miközben összeszorítom a fogamat, hogy visszafojtsam a bennem feltörő indulatot a "társammal'" szemben. Kinek képzeli ez magát, úgy mégis? Átfut egy pillanatra az agyamon, hogy hagyom az egészet a fenébe, forduljanak fel mind, és talán tőlük meg is tehetném, hiszen a fickó időközben már visszaért a partra, hogy szembenézzen a szellemmel, ami azonban mégis maradásra késztet, az az ötödik jelenlét, amit érzek. Valami azt súgja, nem engedne csakúgy elmenni innen. És az ösztöneim nem szoktak becsapni.
Szerencsére gyorsan megtalálom a nő táskájában a fecskendőt, amit ezek után magamhoz veszek, a táskát pedig az összes többi benne lévő vacakkal együtt nemes egyszerűséggel elhajítom, hogy aztán sietve tempózzak is vissza oda, ahonnan jöttem.
- Nem a segéded vagyok, Öreg, nekem ne parancsolgass! - sziszegem oda a vámpírnak, mikor kilépek a partra. Ezt azért nem tudom megállni, még ha tényleg úgy is teszek, ahogy mondja. Örülhet, végül is csak én fogok a farkassal hadakozni. Meg is indulok az irányába, miközben készenlétbe állítom a fecskendőt a kezemben, hogy a lehető leggyorsabban, akár egy óvatlan pillanatban beadhassam neki.
- Figyelj, Édes, nem tudom, mennyire fogod, amit mondok, de jobb lenne, ha lenyugodnál és hagynád magad - ránézek, miközben hozzá beszélek, remélve, hogy talán valahol mélyen az emberi tudatához esetleg eljutnak a szavaim és a körülményekhez képest igyekszem lassabb, kiszámíthatóbb mozdulatokkal közelíteni felé, nehogy megriasszam vagy provokáljam. Szóval ahogy egy állathoz illik közeledni, ha jót akarsz magadnak. Annyira akarok közel kerülni hozzá, hogy már egy gyors mozdulattal elérhessem és belevághassam a tűt. Nincs más megoldás. Nem véletlenül nem megyek vérfarkasok közelébe. Erősek és veszélyesek. Azt mindenképp el kell kerülnöm, hogy megharapjon, mert akkor nekem annyi. Sérülés nélkül, még ha ügyes is vagyok, sem valószínű, hogy megúszom. Egy-két karomlás, csonttörés... ilyesmivel számolnom kell. Meg a lassú gyógyulással is... Mégis, jelenleg úgy hiszem, ez a kisebbik rossz, ami történhet, nincs hát más lehetőség, mint folyamatosan közelítenem felé, hogy aztán belé szúrhassak, remélve, hogy megéri és tényleg hatni is fog ez a vacak szer.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 31, 2016 11:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Természetesen egyáltalán nem a legjobb döntés a hideg vízbe vetni magam, de az ácsorgás és a várakozás, hogy vajon a szellem vagy a farkas lép először, nos, ez sem egy olyan lehetőség, ami sok jóval kecsegtetne. Én leginkább a tettek emberének, pardon, vámpírjának tartom magam, sosem az órák hosszáig tartó gondolkodás és tervezés jellemez, mint most is látszik, előbb teszem meg, ami elsőként villan a fejemben. A fiatal vámpír jól teszi, hogy utánam ugrik bár a megjegyzéséért még kiverem a fogsorát csak legyünk túl a veszettség elleni oltáson. Gyorsan tempózok, de a figyelmem nem lankad, a farkas okozhat még meglepetést és a szellem is, bár nem is tudom, most a farkas okozza a legkisebb gondot, teljesen meg van zavarodva, vonyít meg össze vissza kapkodja azt a szőrös fejét. Azt mondják az állatok megérzik, ha veszély fenyegeti őket, hát nekem ez épp elég figyelmeztetés volt ahhoz, hogy intézkedjek. Az árnyék alakkal egyelőre nem foglalkozom, látszólag csupán megfigyelője az egésznek, majd ha érdemben is beszáll a játékba akkor foglalkozom majd vele is.
A farkas egy pillanatra visszanyeri a dühös és acsargó valóját és futni kezd a part túloldala felé ahol a táska lapul, na azt már nem! Ha már ismét ebbe a hideg löttybe vetettem magam, kizárt, hogy előbb szerezze meg a táskát. Gyorsabban úszom, még az is megfordul a fejemben, hogy akár indulhatnék versenyeken is ilyen tempóval.
Meglepődöm mikor már csak pár méterre vagyok a kiszemelt tárgytól, hogy a farkas szembe száll a szellemmel. Ha épp nem volna fontosabb dolgom is, akkor szívesen elnézném ezt a párharcot, hogy ugyan ki győzedelmeskedne a másik felett. A táskát azonban csak akkor tudom megkaparintani amikor a farkas útját állja a a kísértetnek ezzel segítve. Újabb dolog, amit nem értek a mai este kapcsán, sebaj, millió meg egy évem lesz ezen elgondolkodni. A táskát megkaparintva hátra kiáltok a "társamnak"
-Dobom, fogd meg! - Ezzel válaszra sem várva hátra dobom a táskát az ellenszerrel együtt majd kivergődöm a partra a farkas mellé, mint második védelmi vonal. Több az esély arra, hogy ez az egész sikerül, ha ketten szállnak szembe a szelemmel és egyetlen egy személy igyekszek a farkast vissza hozni közénk az értelem birodalmába.
-Fogd az ellenszert és intézkedj, de ha lehet gyorsan! - Osztom ki a parancsot, biztos lehet benne, hogy nem megoldás, ha fogja magát és gyorsan eliszkol minket meg a szarban hagyva, ezer százalék, hogy megtalálnám és akkor rosszabb helyzetben lenne, mint most. A menekülés van amikor jó, de most nagyon nem, a szellemnek velünk is dolga van, igaz nem tudhatom biztosra, de érzem, hogy ez áll fenn.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 26, 2016 6:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

Farkasként azt hiszem, hogy gyorsabb gyógyulásban kellene bíznom, mint emberként, az agyam jelenleg mégis inkább besokkoltnak és kimerültnek tűnik, mintsem gyógyultnak. Az életemért futnék, a szellem ellen, aki kirajzolódik előttem, de tekintete a vért megfagyasztja bennem. Lényem egy eldugott lénye magabiztosan kitart a mellett, hogy a két vámpírra támadjak, de a félelem jelen helyzetben mintha úgy elnyomná ezt az énem, hogy szinte megfeledkezem róluk. Csak dermedten bámulok, sajgó végtagokkal, sajgó fejjel, szédülve és furcsa mód szinte vacogni kezdek a hidegben. Olyan érzésem lesz, mintha megannyi apró tű szúródna gerincembe és hátrálok egy lépést. Kis híján lecsúszom a híról és bucskázok a folyó partjára, ahol eddig a két vámpír állt. Mikor látom szemem sarkából, hogy már nincsenek ott, legyőzve a szellem iránti rettegésem, előre vetem magam, és loholok a partszakaszra, a vízben úszó két vámpírra morogva és vicsorogva, kaparva a földet mancsaim alatt, mintha egy dühös bika ácsorognak a matador előtt. Fogalmam sincs róla, hogy mit üt belém, hogy mi vezérelhet, a dolgok homályosak körülöttem, felfogni képtelen vagyok, hogy mit miért teszek. Olyan érzésem van, mintha egy szőrös bundát aggattak volna rám és nem találnám a helyem benne, mert nem az enyém lenne, s közben a lassú gyógyulás fájdalmai újra és újra végigszántják testem.
A nő ismét megjelenik előttem, nem messze tőlem, mire figyelmem ismét rá szegezem, magam sem tudom, hogy mit higgyek el. Az eddig dühös tekintet most barátságosan mosolygó, a szemben viszont üresség lapul, kedvesség jelét nem látom. Felvonyítok, fájdalmasan, vissza akarok változni, de nem tudok, ami további zavarodottságot eredményez. Fejem ide-oda kapkodom, hol a nőre hol a vámpírokra, akik mintha valamit keresnének, pontosan oda úsznak, ahol nemrég a kocsiból kiszabadulva felbukkantunk. Felötlik egy halovány, távoli gondolat fejemben, az injekcióról, ami a táskámban van, amolyan vész esetre, s mikor van az, ha nem most. A farkas énem mégsem óhajtja a tűpróbának alávetni magát, és egyből figyelmeztet, a szellem a probléma, na meg az árnyékban megbújó fazon a hídon. Teszek egy lépést előre, mire a szellem arca ismét dühössé változik és úgy csapódok az egyik közeli fához, mintha magam irányítottam volna neki. Nyekkenve zuhanok a földre, és pár másodperc kell, hogy ismét képes legyek gondolkodni. Felpattanva mégis a vámpírok és közé ugrom. Akarom őt zsákmánynak, mintha az lehetséges lenne, és talán valahol az emberi énem, aki még képes a tiszta gondolkodásra a vámpírokat óhajtja védeni. Már, ha ez lehetséges.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 20, 2016 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got to move

Nincs igazán ínyemre ez a helyzet, azt kell mondanom. Viszont, ahogy a régi, kissé elcsépelt mondás is tartja, mindig lehet rosszabb. A valóság sokszor felülmúlja a képzeletet. Mert ez az egész kezd lassan olyan abszurd lenni, hogy én a magam részéről szerintem még álmodni sem tudnék ennél kuszábbat.
Itt állok egy folyó partján, szemben velem egy acsargó, de valahogy mégis zavartnak tűnő vérfarkas, aki mintha nem tudna visszaváltozni, az egyetlen társam, szövetségesem pedig egy csöppet sem bizalomgerjesztő fajtársam.  Nincs kétségem afelől, hogy az első adandó alkalommal a farkas elé vetne, hogy a saját bőrét mentse. De abból aztán nem eszik! Sem ő, sem a farkas, akár képletes, akár szó szerinti értelemben vesszük. Ráadásul a karomon a seb, amit az üveg kitörésekor szereztem sem igazán akar gyógyulni.
Úgy morog rám ez a vámpír, mintha nekem lett volna kötelességem előhozakodni valami fenomenális tervvel, amivel nyilván az ő bőrét menthetné elsődlegesen. Nem véletlenül rovom én az éjszakát magányosan. Ez a kaland sem abban erősít éppen meg, hogy a fajtársaimmal kellene bandáznom, az már biztos. Szavairól azonban a víz bugyborékoló, furcsa hangja vonja el a figyelmemet. Onnan jön, ahol a kocsi lehet elsüllyedve. De mi a...?
Ekkor azonban áttetsző alak jelenik meg a hídon, nem kell hozzá nagy ész, hogy rájöjjek, egy szellem az. A farkas néz rá és igen vadul csahol. Nem telik sokba azt sem, hogy észrevegyem, elég nagy érzelmi hatással van rá. Illetve egész pontosan nem a farkasra, hanem az emberre. A nőre. És ez a szellemalak egyre közelebb jön. Az ártó szándéka egyértelmű, biztos vagyok benne, hogy semmi jót nem tartogatna számunkra, ha megvárnánk, míg ideér.
Ekkor azonban kényszer szülte partnerem megszólal és válaszomat meg sem várva, már csobban is a vízben. Egy fél másodperc alatt felmérem a terepet és meglátom a víz tetején úszó női táskát, ami a vérfarkasunké lehetett még emberi alakjában. Nem nehéz kitalálni, mi úszkáló fajtársam célja. Kell valami, ami visszaváltoztatja a csajt, hogy legalább őt kiiktassuk, mint potenciális veszélyforrást.
Bár a bugyborékolás gyanús, ráadásul határozottan érzem még valakinek a jelenlétét a közelben, aki nem a szellem, noha látni nem látom, az öreg vámpír nem sok választási lehetőséget adott nekem.
- Vén idióta - mormogom magam elé, amit persze egy kifinomult vámpírfül akár meg is hallhat, még vízben tempózás közepette is, de teszek rá. Már most igen erős ellenszenvvel viseltetek iránta, miután nem hagy más lehetőséget nekem sem, mint eszementen beleugrani a vízbe és követni őt.
Ha Gabriella lenne itt, nem tennék így, de az ő esetében tudnám, hogy kihozza a táskát. Ennél a fickónál azonban nem mernék rá mérget venni, hogy nem használná ki a lehetőséget a menekülésre, ha a parton maradok, ezzel "élő pajzsot" biztosítva neki a farkas és a szellem felé, míg ő könnyedén kereket oldhat. Na azt nem! Miután egy csobbanással én is a folyóban vagyok ismét, a nyomában tempósan úszni kezdek.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 19, 2016 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Egy cseppet sem arra számítottam, hogy majd itt fogok szemben állni egy acsargó farkassal és az oldalamon egy mihaszna vámpírral. Úgy terveztem, hogy szépen kiszippantom a z embereket Halloween tiszteletére és aztán haza megyek, mint aki jól végezte dolgát..pech, ebből aztán semmi sem lett. Helyette most megakarnak ölni, hát őszintén, Én tehetek róla, hogy éppen Ők voltak azok, akik elsőként értek ide?
Minden érzékemmel a farkasra koncentrálok így később jut el a fülemig a vízből föltörő bugyborékolás zaja és persze a vámpírka szavai is.
-Momentán nincs kedvem versenyt játszani és ezzel megfuttatni a farkast, hagyatkozhatnánk arra, hogy sérült. - Naná, hogy ezt mind hangosan ejtem ki, lehet, hogy a farkas ösztönlény ilyenkor, de valahol akkor is benne kell lennie annak a fafejő boszorkánynak aki a fejébe vette, hogy ma este akkor is kicsinál engem, ha az lesz az utolsó tette is. magamban persze már jócskán más terveken gondolkodom, leginkább arra igyekszem visszagondolni, - már, ha attól a bugyborékolástól és a morgástól lehetne - hogy mit is mesélt nekem Melis a farkasboszikról vagy micsodákról. Mert, ha épp nem tévedek akkor erről van itt most éppen szó. Valahol lennie kell valaminek, ami visszaváltoztatja ezt a marcona nőszemélyt. Na, de most, bárhol is legyen az a valami azt meg is kell találni, mégpedig úgy, hogy a farkas közben lehetőleg ne a torkomat marcangolja és a vámpír se tudjon meglépni, ha kell akkor áldozati báránynak tökéletes.
Váratlanul jelenik meg az illető a hídon és Én már magam sem tudom mit gondoljak, lassan tömegével leszünk, és egyre furább lesz minden, Melisnek igaza volt, ha a seggemen maradnék néha talán nem akarnának állandóan felnégyelni. Nem hiába mondják, hogy az erő a férfiaknál az ész pedig a nőknél maradt mikor osztogatásra került sor.
Miután azért alaposabban szemügyre vettem a hídon ácsorgó alakot természetesen hamar leesik, hogy szellem. Egyre érdekesebb lesz ez a buli a furábbnál furább jelenlévőktől.
Ha nem volna a farkas már rég leléptem volna, de a helyzet az az, hogy a képességeim hiányában vagyok, egy-két méterre acsarog tőlem a kissé zavartnak tűnő farkas és még az a szellem is úgy vizslat, mint, aki a középkori hóhér szerepébe bújna legszívesebben.
Újra fél szemmel és füllel pillantok körbe és akkor esik meg a pillantásom a parton heverő kis táska féleségen.
Csak legyen Melisnek igaza, csak legyen, mert nem szívesen ugrom újra a hideg vízbe.
-Na most az lesz, vagy maradsz a farkassal és újdonsült barátunkkal vagy ugrassz velem a vízbe és megszerezzük a táskát. - Vázolom fel vámpírfülnek hallható hangon csupán, hogy azért ha lehet ne lepjenek már meg minket míg átérhetnénk.
Persze épp hogy csak befejezem a mondanivalóm és már ugrom is a vízbe és tempózok a partra át ahol a táska hever. Ha a srácnak van esze, bár gondolom csak akad, akkor utánam ugrik, a fogócskát nem tartom most jó ötletnek, ki kell használni, hogy a farkas láthatólag összezavarodott a szellem láttán, megúszhatjuk, mármint nem a partok közti távolságot hanem ezt az egész kalamajkát. Úszás közben vélem felfedezni színes társaságunk újabb alakját, de hogy ki vagy éppen mi, azt már nem látom, eléggé beleolvad a sötétségbe, király, innentől már semmi nagyobb banzájra nem számítok, ez az este egy életre kiütötte a furcsaság mércémet.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 16, 2016 12:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

Az agyrázkódás gyorsan gyógyul, ha farkasként nézek szembe vele. De valami más most. A gyógyulás lassú, gondolataim zavarosak és egyszerre érzem azt hogy a két vámpír nyakát t akarom harapni, s azt, hogy meneküljek. Valamiféle rossz előérzetem támad, és ahogy a hídra szökkenek, elvágva egy menekülési útvonalat a két vámpír előtt, az idősebbik külsejű szövegének nyomán vicsorogni és morogni kezdek, cseppet sem barátságosan. Fehér bundám borzolja a szél, állkapcsomból előugró tépőfogaim és kék szemem egyaránt azt sugallja, hogy bármikor támadok, ha tesznek egy hirtelen mozdulatot is.
Valami megzavar, mintha valaki figyelne. Tekintetem a két férfiról a híd másik felére siklik, a sötétben egy jól kivehető alak látszik, de arcát ezzel szemben egyáltalán nem látom. Viszont fülem megcsapja egy hang. Egy ismerős, mégis távoli hang, mintha a mostohaanyám lenne, kinek férjét épp úgy megöltem, mint őt magát. Aki nem hitt nekem, hogy mire képes egy férfi, ha egy kislány közelébe van, és mástól nem kaphatja meg, amit akar. A tizenéves koromból feltörő emlékektől szédülni kezdek, felnyüszítek. Lehetetlen, hogy ő most itt van. Hisz meghalt, én végeztem vele is. A hangja hiába lenne nyugtató, mintha az ágyam mellett ülne, s próbálna elaltatni, arcán gonosz gyűlölet és undor látszik. Magam sem tudom, hogy mi üt belém. Először távolabb áll tőlem, de ahogy pislogok, már szinte mellettem áll. A két vámpírra néz, ugyanazzal a tekintettel, amivel rám is nézett, fogalmam sincs, hogy ugyan azt a nőt látják e, akit én, vagy teljesen mást, mást, aki a múltjuk egy emlékfoltja, de összes porcikámban megremegek. Teszek egy lépést hátra, nagyokat pislogva, vicsorogva, mintha az megvédhetne, míg egyenesen érzem, hogy az egész világ felborul körülöttem. Ahogy lassan gyógyulok, ahogy a vámpírok elvesztik erejüket, mintha nem is lennének különbek az egyszerű embereknél...lehetséges ez egyáltalán? A szívem vadul kalimpál, tekintetem a két vámpírra, majd az árnyékba burkolózó férfira siklik, aki nyugodtan ácsorog továbbra is, végül a nő gyűlölködő arcára. Kezdek megbolondulni, és ez csak egy rémálom lehet, semmi más. Csakhogy nem tudok belőle felébredni és visszaváltozni sem...valami így tart, ebben az alakomban.
Vissza az elejére Go down

avatar

Storyteller
perhaps i'm your friend or your enemy
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



The Author ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 15, 2016 9:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Water is life


Leslie & Philip & Noah


A lány farkassá válása meglepetésszerűen érte a két vámpírt. A természetfeletti képességeik nélkül mindkettejük számára világossá válhatott, hogy a lehető leggyorsabban megoldást kell találniuk, hiszen ha a vérfarkas megharapja őket, a méreg elkezd dolgozni a szervezetükben, s napokon belül szörnyű látomások gyűrűjében fogja őket elérni a vég...
A vámpírok figyelmét aztán az elsüllyedt autó irányából érkező, bugyborékoló hangok keltik fel... a lány táskáját a közeli kis partra sodorta a víz, benne egy mérget tartalmazó fecskendővel, amelyet ha sikerül beadniuk az állatnak, ismét emberré változik. De a farkas nem ereszti őket tekintetével... ő egy ösztönlény, minden rezdülésre támadhat, nincsenek benne józan érzések, ítélőképesség, megbánás... minden egyes mozdulat egy lépéssel közelebb viheti őket a félt támadástól, a cselekvés viszont nem várathat magára sokáig.
A vérfarkasnak sincs könnyed dolga... mintha valaki egy dróton keresztül rángatná, összezavarva állati és emberi ösztöneit egyazon időben... annak ellenére, hogy farkas bőrbe kényszerült, emberi érzései előtérbe kerülnek, mikor egy olyan régen nem látott szerettének szelleme bukkan fel a hídon, akit már régen nem láthatott... ugyanúgy látják őt a vámpírok is, ám halloween éjjelén nincs segítő szándékú szellem, az ő célja nem a farkas visszaváltoztatása, hanem megölése, majd azt követően végezni a két vámpírral is. Csak akkor alkothatnak csapatot, ha a lány minél előbb visszaváltozik... a megoldás pedig közelebb van, mint hinnék.
És mindezt mintha díszpáholyból figyelné a híd végén álldogáló férfi, aki kész arra, hogy felfedje magát, ha úgy látja idejét...

// nagyjából két kör után ismét "jövök"! Smile

A hsz-sorrend: Leslie - Philip - Noah  
Sok szerencsét!

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 6:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got to move

Nem sokáig bizonyul azonban ez sem olyan jó választásnak, mire kiérek a partra, szinte velem egy időben a hídon körbekerülve a farkasnőstény is ott terem és csöppet sem barátságosan méreget minket. Na szuper... Ha tudtam volna, hogy ez lesz, inkább nem kapcsolom ki az övét ennek a hálátlan szukának a kocsiban. A boszorkányok és a vérfarkasok utálatos lények. A kettő kombinációja meg ezek szerint még rosszabb. Azt hiszem, ez volt életem utolsó jó cselekedete. És nem azért, mert ma itt tervezem hagyni a fogam. Egyszerűen csak ez a mai nap tanulsága. Eddig.
Előbb persze még túl kell élni ezt az igencsak kínos helyzetet. Egy tapló vámpír, aki még a jelenlegi szorult helyzetben is csak hergeli kihívó tekintetével és lealacsonyító megjegyzéseivel a farkast és természetesen egy láthatóan  támadóan fellépő fenevad, aki minket méreget. Szuper. A túlélési esélyeim azonban talán mégsem olyan rosszak.
- Nos, ketten vagyunk egy ellen és ráadásul sérült is. Szerintem jók a kilátásaink. Már persze, ha ahhoz nagyobb kedvet érzel, fogócskát is lehet játszani - latolgatom rezzenéstelen arccal a fickó hozzám intézett kérdésére a lehetőségeket. A spanyol viaszt nem most fogom feltalálni, nem ez az évszázad haditerve, de hirtelen ennyire futja. Egyébként is, próbálj meg taktikát megbeszélni az ellenfeled előtt, aki ránézésre ugyan csak egy állat, állati ösztönökkel, de azért valamelyest mégis érti ő, miről van szó. Másrészt pedig, nem bízom ebben a fickóban, így pedig aligha fogom kiteregetni előtte a lapjaimat. Egyelőre kivárok és igyekszem az övéhez igazítani az én taktikámat is. Jelenleg ez a terv, a többi meg majd alakul.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 10:59 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
latolgatva az esélyeimet méregetem a farkas nőstényt. Ha most elfutok kétségtelen, hogy a nyomomba ered, de ha itt maradok akkor pedig végeláthatatlan szemezgetésnek leszek részese, amivel nekem ugyan semmi bajom sincs, de azért mégiscsak lenne jobb dolgom is. A felszínre bukkanó vámpír teketóriázása csupán addig tart míg be nem vakkantom neki, hogyha élni szeretne jobb eséllyel ússzon az Én partrészem felé, bár a biztonságát így sem garantálhatom hisz Én sem vagyok egy szelíd kiscica, viszont tény, hogy több eséllyel ússza meg az éjszakát élve, mintha áttempózna az őrült szukához.
Nem különösebben tetszik a farkas vicsorgása sem az, amilyen gyilkos tekintettel méreget. Habár most inkább az ösztönei vezérlik, ami leginkább a gyilkolást szítja benne, mégis úgy érzem, hogy valahol megbújva tudja, hogy az egész rémes estéjét Én koronáztam meg. Pech, ez a részemről, de számtalan harcot vívtam már meg az ilyesféle szőrmókokkal szemben, csaknem fogom most a nyakamat vesztene egyetlen egy dühös példánnyal szemben. Ha itt volna Darius szerintem lepacsizna velem és kész volna összedolgozva egy remek kis murit csapni, mehetne a "fuss, rohanj és lassan a seggedbe harap" játék majd befejezésként szét szedtük volna a farkast. De mivel nincs itt így nem lesz semmiféle móka, egyedül már azért nagyobb a kihívás.
A vámpír kiér a partrészemre, ami láthatóan nem tetszik a farkasnak. Csak elvigyorodom és vállat vonok. Hogy miért akarom felhergelni a már így is pattanásig feszült lényt? Nem tudom, de régen volt már szerencsém farkassal futni.
Meglep mikor eltűnik az erdős részen majd a hídról lepattan elénk pár méterre.
Igen, erre mondják, hogy a vadállatok ne hergeljük és etessük. A mostani helyzet alapján úgy fest, hogy ha nem kapjuk össze magunkat a másik fickóval, akkor meg lesz az etetés része is.
-Nyugi kutyuli mutyuli! - Jó, ez nem éppen a legjobb kezdés arra, hogy lecsillapítsam, milyen kár, hogy a legszorultabb helyzetben sem sikerül valódi komolyságot sugallnom.
-Esetleg van egy ötleted, hogy hogyan ússzuk meg a veszettséget? - Egyértelműen a vámpírnak szólnak a szavaim. Mert ugyan lehet, hogy Én vagyok a kiszemelt, de Ő sincs biztonságban, meg ha kell, természetesen odavetem a farkasnak egy kicsi megbánás nélkül. Tehát a helyében inkább segítőkész lennék és szorgosan ötletelnék.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 28, 2015 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

Azzal nem lett volna bajom, hogy az utastársam egy vámpír.  Igaz, ezt nagy dobra sem akartam verni, pedig kifejezetten gyűlöltem a vámpírokat, ma este nem tudtam eldönteni, mi ütött belém. Egyszerre éreztem, hogy nem lesz ez így jó, és hirtelen segítőkészség ébredt bennem. Pont bennem. Nevetséges. A kocsi viszont nem az ő hibájából sodródott le az útról és annyira azért nem vagyok madár, hogy magam kezdjem el okolni. És a farkas énem egy véleményen van velem. Óhatatlanul éreztem a fájdalmat még így is, ami végigszántotta testem, s ha tehettem volna meg sem álltam volna hazáig, hogy vehessek egy forró fürdőt, még akkor is, ha aggódó tekintet és dorgáló szavak fogadtak volna. Volt egy részem, aki a bosszúra vágyott és sajnos ezt az énem ismertem annyira, hogy biztosan kijelenthettem azt, nem fogok meghátrálni ilyen könnyen.
A szőrös, fehér bundában a gyógyulás gyorsabb, talán fájdalommentesebb is, de az átalakulás borzalmas érzése semmihez sem fogható dolog. Mikor végül mégis sikerül teljes alakot felvennem, a túloldalon álldogáló vámpírra nézek, idegesen húzkodva fehér fogaimról az ínyt, vicsorogva, és kételkedő, de ragadozó szemekkel. Elmondhatatlan dühöt érzek, a testem szinte vágyik rá, hogy keresztülharapjam a torkát. Miért? Nem a kocsi miatt. Sokkal inkább azért, mert a testem minden porcikája sajog, és az agyrázkódásom gyógyulása felettébb érdekes módon lassabbnak ígérkezik, mint amennyi idő alatt máskor képes vagyok a gyógyulásra.
Az időközben felszínre bukkanó vámpír döntésképtelen lesz, látom, ahogy méreget, majd a fickót is, akit én méregetek éhesen. Végül dönt és úszni kezd, mire felvonyítok, és rosszallóan csaholok egyet, hisz igaza van, de még mennyire. Nem csak úszni akartam, de harcolni is kicsit, a vágy, hogy a fogaim húsba mártsam szinte idegőrlő volt.
Megfordulok, eltűnök az erdőben és a gyors lépteket kihasználva a partról a fák között rohanva a hídra érkezem, majd egyenest vetem le magam róla, könnyedén a földre érkezve, nem messze a két vámpírtól.
Ragyogó kék szemeim méregetve tartom rajtuk, továbbra is morogva és vicsorogva. Süt rólam, hogy minimum egy kiadós kergetésbe kezdenék. És most még az sem érdekelt, hogy a hídon elhalad e valaki, s észrevesz e. Agyam elködösült és egy dolog hajtotta csupán. Most pontosan olyan meggondolatlan és heves voltam, amilyen már sok ideje nem lehettem és amilyen sok ideje nem is akartam lenni. De semmi sem tart ugyebár örökké.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 23, 2015 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we've got to move

Míg felérek a felszínre, nem is különösebben gondolkozom a történteken. Sem a sérülésemen, sem a nőjén, aki érthetetlen módon nem regenerálódott és láthatóan súlyosabban megsebesült, mint én. Elsődlegesen csak egy nagy levegőt akarok venni. Ebbéli óhajom pedig rövidesen teljesül is. De sok köszönet nincs abban, ami a felszínen fogad. A hidat jól láthatóan megrongáltuk ezzel a kis malőrrel, de nyilván a vízből oda nem is ugorhatnék fel. Egyik parton az előbbi úti társam épp farkasalakját veszi fel, a másikon pedig a pasas, aki miatt idekerültünk, megigézve nézi, mint aki nem látott még ilyet.
Ami engem illet, személy szerint, bár vámpír vagyok, a vérfarkasokkal semmi bajom, de tényleg. Éppen ezért inkább igyekszem elkerülni őket. Nem állítom, hogy nem öltem soha egyet sem, de azt csak önvédelemből tettem. Könnyet azért nem ejtek értük ebben az esetben sem, de ha lehet, nem kockáztatok. Egy vérfarkas veszélyes ellenfél, én is könnyen otthagyhatom a fogamat. Ez a példány itt azonban úgy tűnik, legalábbis egyelőre nem engem szemelt ki. Abból, ahogy a másik parton álló fickót méregeti, sokkal inkább ő lehet a kiszemelt zsákmánya. Viszont ez bármikor változhat. Ilyenkor csak egy állat, aki nem racionálisan gondolkodik. A vámpír ellenség és ennyi.
A mi fajtánkban ugyan nem valami nagy a csordaszellem, így nem feltétlen várhatnék segítséget ettől a láthatóan marcona fickótól, akiről egyébként is csak akkor veszek tudomást, mikor odakiált nekem. Ebben a kiáltásban se épp segítő szándékot vélek felfedezni, de hát én sem vagyok alapvetően a kedvesség és együttérzés mintapéldánya, nem fog ez a lelkemig hatolni. Nem kérdés hát, melyik part felé kezdjek úszni. Nem leszek aranytálcán felkínált vacsi. Szívesebben taktikázok inkább egy fifikás vámpír ellen, aki valószínűleg inkább engem vetne oda szükség esetén maga helyett a farkasnak (megjegyzem, én sem tennék máshogy a helyében), minthogy egy állati ösztönöktől hajtott fenevaddal nézek farkasszemet, ezúttal lényegében szó szerint.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 18, 2015 10:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Azért a háborús időkben akadtam össze farkasokkal, nem kevéssel, láttam átváltozást, harcoltam velük, sokszor majdnem a halálomat is okozta pár éles fehér agyar, de mindig is lenyűgözőnek találtam ezt az átalakulást, evolúciós ugrásnak nem nevezném, hisz visszafejlődnek, mégis érdekes és lebilincselő, félelmet nem kelt bennem, de tudom, hogy óvatlan sem lehetek, egy vérfarkas sosem adja fel. Ezt a háborúban megtanultam, az emberek azt hitték a legnagyobb fenyegetést a fegyverek és a dárdák okozzák vagy az ágyúk, de nem ezek vettek el több életet, nem ezek oltottak ki megannyi telepest vagy katonát, a vámpírok és vérfarkasok beépült hordájának áldozatai lettek. Mily érdekes, hogy századokkal később sem jöttek erre rá.
A part túloldalán is épp olyan jól látom az átalakulás befejező szakaszát. Ekkortájt bukkan fel a kocsiban ragadt férfi..akiről most már tudom, hogy vámpír, odalent minden eléggé zűrzavaros volt ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Most talán nem az lenne a legjobb, ha elkezdenék azon gondolkozni mit keresett egy vámpír és egy farkas egy kocsin belül, de mégis érdekel. A hófehér bundában fel-le járkáló farkas bizonytalanságot sejtet, talán fogalma sincs arról, hogy vajon melyikünk gégéjébe mélyessze előbb az agyarait? A másik vámpír mozdulatlansága pedig azt mutatja egyik ötlet sem tetszik neki, se az, hogy felém ússzon, amit talán jól is tesz, nem vagyok éppen fajtársiasságos kedvemben, de persze a farkas felé sem szívesen úszna, az ugyanis biztos halál, na komám, akkor merre is?
Nem volt bölcs dolog itt maradnom, de Én még elhúzhatom a belemet, de az a szerencsétlen ott a vízben aligha.
-Szerintem nem ártana egy kicsit tempóznod haver, a hiedelmekkel ellentétben a farkasok tudnak úszni. - Tölcsért formálva a kezemből kiáltok oda neki, kicsit már-már színpadiasra véve a figurát.
Bármennyire is tetszene a bizarr összkép ahogy ezek ketten szétszedik egymást azért mégsem lenne akkora buli. Főleg azért nem, mert a farkas szeme állásából látom, hogy engem szemelt ki. Ne értse félre senki, szeretem a haragos nőket, de azt a fajta haragos nőt aki képes egy harapással véget vetni a végtelen éveimnek annyira már nem csípem.
Nem is értem, egy kocsival lett minuszban és már is ölni tudna a tekintetével.
Vissza az elejére Go down

avatar

Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Kaleo - Way Down We Go
AMY LEE - Love Exists
Leander Kills - Ketten Egyedül
Nightwish - 7 Days to The Wolves

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 16, 2015 7:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

LESLIE & PHILIP & NOAH

A dolgok gyorsan pörögnek, a kocsi a vízbe zuhan, majd mintha az idő megállt volna. A fejem sajog, és az üveg nem akar kitörni. Mindent szinte lassítva látok, érzékelek, szédülök és érzem, hogy a vámpír jelenlétének a kocsiban nem lesz jó vége, ha így folytatódik ez az egész.
Örülhettem, hogy kijutottam a felszínre. Utáltam úszni, és mindezt úgy, hogy egy kisebb agyrázkódással kellett tennem, szinte kapaszkodni kezdtem a reményben, hogy túlélem ezt az egészet és eltűnhetek innen valahová. A remény kezdett meghalni, ahogy az apró fekete pöttyök elkezdtek úszkálni a szemem előtt, jelezve, hogy a tüdőm bár bírja, az agyamnak szüksége van oxigénre. Felbukkanok a víz tetején, nagy levegőt véve, alig tudok kimászni, de megoldom. A másik partoldalon tudom, hogy ott áll a vámpír, aki miatt ide jutottunk és érzem a csontjaimba nyilalló fájdalmat. Át fogok változni és ami most eszembe jut az az, hogy milyen szívesen keresztülharapnám a torkát és figyelném, ahogy elvérzik, vagy kiszárad, vagy mi.
Körmeim, ujjaim a hűvös földbe mélyesztem, felüvöltök, mikor már nem tudom visszafogni az eluralkodó fájdalmat. Hangosan recsegnek a csontjaim, hosszú barna helyem eltűnik, és minden porcikámban farkas alakot öltök fel. A fájdalom lassan enyhül, a szédülés is. Így gyorsabban gyógyulok, jóval gyorsabban.
A két vámpír felé kapom a fejem, fehér bundám felborzolódik a szélben, fogsoromról pedig felhúzom az ínyem és vicsorogva nézek a túlpartra. A folyót eszem ágában sincs átúszni, de ahogy bámul, tudom, hogy élvezi, amit látott, kíváncsi volt. Elkezdek fel, s alá járkálni, dühösen vicsorogva, mintha ettől bármi is változna. A hídra emelem a tekintetem, a korlát darabokban úszik a víz tetején és csak remélem, hogy nem jár erre egy lélek sem, s nem fog senkinek sem feltűnni, hogy mi történt. Az irataim legalább a pénzemmel együtt a zsebemben voltak. A férfias szokás, a lánc és a pénztárca kombináció hasznosnak tűnt. Felvonyítok, nem, mintha más farkasok válaszát várnám.
Az egyik parton én, fehér, friss hó tisztaságú bundában, komótosan leülök a ruháim mellé, a másik parton az egyik vámpír, a vízben a másik. Hármunk közül az, aki középen van, ő járt a legjobban. A döntési lehetőség az övé. Vagy próbál az erdő felé indulni, de akkor velem a nyomában, függetlenül attól, hogy tett e valamit, a vadászösztönöm nem tudom legyőzni. A másik férfi viszont...azon kívül, hogy megbabonázottan néz, az előbbi öngyilkos akció nyomán kinézem belőle, hogy nem valami kedves egyén. És sötét szemeit vizsgálva nem is ítélem annak.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Fuck! Eat! Kill! Now do it again!
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



Noah Christianson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 12, 2015 2:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
No time to lose, we’ve got to move

Érzem, hogy felsérti a bőrömet az üveg, ahogy ütlegelni kezdem, hogy kiüssem, ezzel kiutat találva, de nem foglalkozom vele, még akkor sem, mikor vér festi vörösre a vizet körülöttem. Szinte észre sem veszem, hogy az enyém. Biztosan a víz hűti le annyira, hogy ne érezzem a sebesülésemet. Nem teketóriázok sokat, amint teljesen kitöröm az üveget a helyéről, kilököm magam és tempózni kezdek a felszín felé.
Azonban lökést érzek, ami kissé visszavet és a nőt látom elúszni magam mellett, erőteljes vércsíkot hagyva maga után. Ő talán észre sem veszi, hogy belém rúgott, annyira igyekszik a felszín felé. Úgy tűnik, jobban megsérült ebben a kis kalamajkában, mint gondoltam. Ami már csak azért is felettébb furcsa, mivel vérfarkasként már régen regenerálódnia kellett volna. Összevonom a szemöldököm, de nincs most időm a filozofálgatásra, végtére is az én levegőm is fogy, így a folytatom tovább az úszást felfelé. Bár tény, akármi is történik itt és akármi is idézi elő, felettébb furcsa és semmiképp sem normális. Én legalábbis nem tapasztaltam még csak hasonlót sem az eddigi százhatvan évem alatt, pedig megéltem már egyet s mást.
A felszínre érve mindenekelőtt első dolgom egy jó nagy levegőt venni. Végre! Tényleg jól esik már azért a tüdőmnek. Nem mintha egy pillanatra is halálfélelmem lett volna, de azért nem tetszett ez a szorult helyzet, azt el kell ismernem. Még a vízben tempózok lábaimmal, mikor éles füleim furcsa neszeket hallanak a folyó egyik oldaláról. Odapillantva a nőt látom, aki mellet az előbb ültem az autóban. Nem telik sokba, hogy felismerjem, épp átalakulni készül, hisz láttam már ilyesmit. És nem volt szép a vége.
Fejemet a másik part felé fordítom, ott pedig az előbb a kocsi körül úszkáló fickót látom meg, amint mintha megigézve bámulná a nő átalakulását. De miért? Már egyértelműen érzem rajta, hogy nem halandó, hanem fajtámbéli, akkor meg miért olyan ostoba, hogy nem lép le? Mi a fene történik itt egyáltalán, de most komolyan?

Water is life

◆ ◇
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Külvárosi híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Külterület-