Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Pént. Jan. 01, 2016 10:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

latolgatva az esélyeimet méregetem a farkas nőstényt. Ha most elfutok kétségtelen, hogy a nyomomba ered, de ha itt maradok akkor pedig végeláthatatlan szemezgetésnek leszek részese, amivel nekem ugyan semmi bajom sincs, de azért mégiscsak lenne jobb dolgom is. A felszínre bukkanó vámpír teketóriázása csupán addig tart míg be nem vakkantom neki, hogyha élni szeretne jobb eséllyel ússzon az Én partrészem felé, bár a biztonságát így sem garantálhatom hisz Én sem vagyok egy szelíd kiscica, viszont tény, hogy több eséllyel ússza meg az éjszakát élve, mintha áttempózna az őrült szukához.
Nem különösebben tetszik a farkas vicsorgása sem az, amilyen gyilkos tekintettel méreget. Habár most inkább az ösztönei vezérlik, ami leginkább a gyilkolást szítja benne, mégis úgy érzem, hogy valahol megbújva tudja, hogy az egész rémes estéjét Én koronáztam meg. Pech, ez a részemről, de számtalan harcot vívtam már meg az ilyesféle szőrmókokkal szemben, csaknem fogom most a nyakamat vesztene egyetlen egy dühös példánnyal szemben. Ha itt volna Darius szerintem lepacsizna velem és kész volna összedolgozva egy remek kis murit csapni, mehetne a "fuss, rohanj és lassan a seggedbe harap" játék majd befejezésként szét szedtük volna a farkast. De mivel nincs itt így nem lesz semmiféle móka, egyedül már azért nagyobb a kihívás.
A vámpír kiér a partrészemre, ami láthatóan nem tetszik a farkasnak. Csak elvigyorodom és vállat vonok. Hogy miért akarom felhergelni a már így is pattanásig feszült lényt? Nem tudom, de régen volt már szerencsém farkassal futni.
Meglep mikor eltűnik az erdős részen majd a hídról lepattan elénk pár méterre.
Igen, erre mondják, hogy a vadállatok ne hergeljük és etessük. A mostani helyzet alapján úgy fest, hogy ha nem kapjuk össze magunkat a másik fickóval, akkor meg lesz az etetés része is.
-Nyugi kutyuli mutyuli! - Jó, ez nem éppen a legjobb kezdés arra, hogy lecsillapítsam, milyen kár, hogy a legszorultabb helyzetben sem sikerül valódi komolyságot sugallnom.
-Esetleg van egy ötleted, hogy hogyan ússzuk meg a veszettséget? - Egyértelműen a vámpírnak szólnak a szavaim. Mert ugyan lehet, hogy Én vagyok a kiszemelt, de Ő sincs biztonságban, meg ha kell, természetesen odavetem a farkasnak egy kicsi megbánás nélkül. Tehát a helyében inkább segítőkész lennék és szorgosan ötletelnék.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 28, 2015 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


LESLIE & PHILIP & NOAH

Azzal nem lett volna bajom, hogy az utastársam egy vámpír.  Igaz, ezt nagy dobra sem akartam verni, pedig kifejezetten gyűlöltem a vámpírokat, ma este nem tudtam eldönteni, mi ütött belém. Egyszerre éreztem, hogy nem lesz ez így jó, és hirtelen segítőkészség ébredt bennem. Pont bennem. Nevetséges. A kocsi viszont nem az ő hibájából sodródott le az útról és annyira azért nem vagyok madár, hogy magam kezdjem el okolni. És a farkas énem egy véleményen van velem. Óhatatlanul éreztem a fájdalmat még így is, ami végigszántotta testem, s ha tehettem volna meg sem álltam volna hazáig, hogy vehessek egy forró fürdőt, még akkor is, ha aggódó tekintet és dorgáló szavak fogadtak volna. Volt egy részem, aki a bosszúra vágyott és sajnos ezt az énem ismertem annyira, hogy biztosan kijelenthettem azt, nem fogok meghátrálni ilyen könnyen.
A szőrös, fehér bundában a gyógyulás gyorsabb, talán fájdalommentesebb is, de az átalakulás borzalmas érzése semmihez sem fogható dolog. Mikor végül mégis sikerül teljes alakot felvennem, a túloldalon álldogáló vámpírra nézek, idegesen húzkodva fehér fogaimról az ínyt, vicsorogva, és kételkedő, de ragadozó szemekkel. Elmondhatatlan dühöt érzek, a testem szinte vágyik rá, hogy keresztülharapjam a torkát. Miért? Nem a kocsi miatt. Sokkal inkább azért, mert a testem minden porcikája sajog, és az agyrázkódásom gyógyulása felettébb érdekes módon lassabbnak ígérkezik, mint amennyi idő alatt máskor képes vagyok a gyógyulásra.
Az időközben felszínre bukkanó vámpír döntésképtelen lesz, látom, ahogy méreget, majd a fickót is, akit én méregetek éhesen. Végül dönt és úszni kezd, mire felvonyítok, és rosszallóan csaholok egyet, hisz igaza van, de még mennyire. Nem csak úszni akartam, de harcolni is kicsit, a vágy, hogy a fogaim húsba mártsam szinte idegőrlő volt.
Megfordulok, eltűnök az erdőben és a gyors lépteket kihasználva a partról a fák között rohanva a hídra érkezem, majd egyenest vetem le magam róla, könnyedén a földre érkezve, nem messze a két vámpírtól.
Ragyogó kék szemeim méregetve tartom rajtuk, továbbra is morogva és vicsorogva. Süt rólam, hogy minimum egy kiadós kergetésbe kezdenék. És most még az sem érdekelt, hogy a hídon elhalad e valaki, s észrevesz e. Agyam elködösült és egy dolog hajtotta csupán. Most pontosan olyan meggondolatlan és heves voltam, amilyen már sok ideje nem lehettem és amilyen sok ideje nem is akartam lenni. De semmi sem tart ugyebár örökké.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



A poszt írója Noah Christianson
Elküldésének ideje Szer. Dec. 23, 2015 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

No time to lose, we've got to move

Míg felérek a felszínre, nem is különösebben gondolkozom a történteken. Sem a sérülésemen, sem a nőjén, aki érthetetlen módon nem regenerálódott és láthatóan súlyosabban megsebesült, mint én. Elsődlegesen csak egy nagy levegőt akarok venni. Ebbéli óhajom pedig rövidesen teljesül is. De sok köszönet nincs abban, ami a felszínen fogad. A hidat jól láthatóan megrongáltuk ezzel a kis malőrrel, de nyilván a vízből oda nem is ugorhatnék fel. Egyik parton az előbbi úti társam épp farkasalakját veszi fel, a másikon pedig a pasas, aki miatt idekerültünk, megigézve nézi, mint aki nem látott még ilyet.
Ami engem illet, személy szerint, bár vámpír vagyok, a vérfarkasokkal semmi bajom, de tényleg. Éppen ezért inkább igyekszem elkerülni őket. Nem állítom, hogy nem öltem soha egyet sem, de azt csak önvédelemből tettem. Könnyet azért nem ejtek értük ebben az esetben sem, de ha lehet, nem kockáztatok. Egy vérfarkas veszélyes ellenfél, én is könnyen otthagyhatom a fogamat. Ez a példány itt azonban úgy tűnik, legalábbis egyelőre nem engem szemelt ki. Abból, ahogy a másik parton álló fickót méregeti, sokkal inkább ő lehet a kiszemelt zsákmánya. Viszont ez bármikor változhat. Ilyenkor csak egy állat, aki nem racionálisan gondolkodik. A vámpír ellenség és ennyi.
A mi fajtánkban ugyan nem valami nagy a csordaszellem, így nem feltétlen várhatnék segítséget ettől a láthatóan marcona fickótól, akiről egyébként is csak akkor veszek tudomást, mikor odakiált nekem. Ebben a kiáltásban se épp segítő szándékot vélek felfedezni, de hát én sem vagyok alapvetően a kedvesség és együttérzés mintapéldánya, nem fog ez a lelkemig hatolni. Nem kérdés hát, melyik part felé kezdjek úszni. Nem leszek aranytálcán felkínált vacsi. Szívesebben taktikázok inkább egy fifikás vámpír ellen, aki valószínűleg inkább engem vetne oda szükség esetén maga helyett a farkasnak (megjegyzem, én sem tennék máshogy a helyében), minthogy egy állati ösztönöktől hajtott fenevaddal nézek farkasszemet, ezúttal lényegében szó szerint.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Pént. Dec. 18, 2015 10:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Azért a háborús időkben akadtam össze farkasokkal, nem kevéssel, láttam átváltozást, harcoltam velük, sokszor majdnem a halálomat is okozta pár éles fehér agyar, de mindig is lenyűgözőnek találtam ezt az átalakulást, evolúciós ugrásnak nem nevezném, hisz visszafejlődnek, mégis érdekes és lebilincselő, félelmet nem kelt bennem, de tudom, hogy óvatlan sem lehetek, egy vérfarkas sosem adja fel. Ezt a háborúban megtanultam, az emberek azt hitték a legnagyobb fenyegetést a fegyverek és a dárdák okozzák vagy az ágyúk, de nem ezek vettek el több életet, nem ezek oltottak ki megannyi telepest vagy katonát, a vámpírok és vérfarkasok beépült hordájának áldozatai lettek. Mily érdekes, hogy századokkal később sem jöttek erre rá.
A part túloldalán is épp olyan jól látom az átalakulás befejező szakaszát. Ekkortájt bukkan fel a kocsiban ragadt férfi..akiről most már tudom, hogy vámpír, odalent minden eléggé zűrzavaros volt ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Most talán nem az lenne a legjobb, ha elkezdenék azon gondolkozni mit keresett egy vámpír és egy farkas egy kocsin belül, de mégis érdekel. A hófehér bundában fel-le járkáló farkas bizonytalanságot sejtet, talán fogalma sincs arról, hogy vajon melyikünk gégéjébe mélyessze előbb az agyarait? A másik vámpír mozdulatlansága pedig azt mutatja egyik ötlet sem tetszik neki, se az, hogy felém ússzon, amit talán jól is tesz, nem vagyok éppen fajtársiasságos kedvemben, de persze a farkas felé sem szívesen úszna, az ugyanis biztos halál, na komám, akkor merre is?
Nem volt bölcs dolog itt maradnom, de Én még elhúzhatom a belemet, de az a szerencsétlen ott a vízben aligha.
-Szerintem nem ártana egy kicsit tempóznod haver, a hiedelmekkel ellentétben a farkasok tudnak úszni. - Tölcsért formálva a kezemből kiáltok oda neki, kicsit már-már színpadiasra véve a figurát.
Bármennyire is tetszene a bizarr összkép ahogy ezek ketten szétszedik egymást azért mégsem lenne akkora buli. Főleg azért nem, mert a farkas szeme állásából látom, hogy engem szemelt ki. Ne értse félre senki, szeretem a haragos nőket, de azt a fajta haragos nőt aki képes egy harapással véget vetni a végtelen éveimnek annyira már nem csípem.
Nem is értem, egy kocsival lett minuszban és már is ölni tudna a tekintetével.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Dec. 16, 2015 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


LESLIE & PHILIP & NOAH

A dolgok gyorsan pörögnek, a kocsi a vízbe zuhan, majd mintha az idő megállt volna. A fejem sajog, és az üveg nem akar kitörni. Mindent szinte lassítva látok, érzékelek, szédülök és érzem, hogy a vámpír jelenlétének a kocsiban nem lesz jó vége, ha így folytatódik ez az egész.
Örülhettem, hogy kijutottam a felszínre. Utáltam úszni, és mindezt úgy, hogy egy kisebb agyrázkódással kellett tennem, szinte kapaszkodni kezdtem a reményben, hogy túlélem ezt az egészet és eltűnhetek innen valahová. A remény kezdett meghalni, ahogy az apró fekete pöttyök elkezdtek úszkálni a szemem előtt, jelezve, hogy a tüdőm bár bírja, az agyamnak szüksége van oxigénre. Felbukkanok a víz tetején, nagy levegőt véve, alig tudok kimászni, de megoldom. A másik partoldalon tudom, hogy ott áll a vámpír, aki miatt ide jutottunk és érzem a csontjaimba nyilalló fájdalmat. Át fogok változni és ami most eszembe jut az az, hogy milyen szívesen keresztülharapnám a torkát és figyelném, ahogy elvérzik, vagy kiszárad, vagy mi.
Körmeim, ujjaim a hűvös földbe mélyesztem, felüvöltök, mikor már nem tudom visszafogni az eluralkodó fájdalmat. Hangosan recsegnek a csontjaim, hosszú barna helyem eltűnik, és minden porcikámban farkas alakot öltök fel. A fájdalom lassan enyhül, a szédülés is. Így gyorsabban gyógyulok, jóval gyorsabban.
A két vámpír felé kapom a fejem, fehér bundám felborzolódik a szélben, fogsoromról pedig felhúzom az ínyem és vicsorogva nézek a túlpartra. A folyót eszem ágában sincs átúszni, de ahogy bámul, tudom, hogy élvezi, amit látott, kíváncsi volt. Elkezdek fel, s alá járkálni, dühösen vicsorogva, mintha ettől bármi is változna. A hídra emelem a tekintetem, a korlát darabokban úszik a víz tetején és csak remélem, hogy nem jár erre egy lélek sem, s nem fog senkinek sem feltűnni, hogy mi történt. Az irataim legalább a pénzemmel együtt a zsebemben voltak. A férfias szokás, a lánc és a pénztárca kombináció hasznosnak tűnt. Felvonyítok, nem, mintha más farkasok válaszát várnám.
Az egyik parton én, fehér, friss hó tisztaságú bundában, komótosan leülök a ruháim mellé, a másik parton az egyik vámpír, a vízben a másik. Hármunk közül az, aki középen van, ő járt a legjobban. A döntési lehetőség az övé. Vagy próbál az erdő felé indulni, de akkor velem a nyomában, függetlenül attól, hogy tett e valamit, a vadászösztönöm nem tudom legyőzni. A másik férfi viszont...azon kívül, hogy megbabonázottan néz, az előbbi öngyilkos akció nyomán kinézem belőle, hogy nem valami kedves egyén. És sötét szemeit vizsgálva nem is ítélem annak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



A poszt írója Noah Christianson
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 12, 2015 2:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

No time to lose, we’ve got to move

Érzem, hogy felsérti a bőrömet az üveg, ahogy ütlegelni kezdem, hogy kiüssem, ezzel kiutat találva, de nem foglalkozom vele, még akkor sem, mikor vér festi vörösre a vizet körülöttem. Szinte észre sem veszem, hogy az enyém. Biztosan a víz hűti le annyira, hogy ne érezzem a sebesülésemet. Nem teketóriázok sokat, amint teljesen kitöröm az üveget a helyéről, kilököm magam és tempózni kezdek a felszín felé.
Azonban lökést érzek, ami kissé visszavet és a nőt látom elúszni magam mellett, erőteljes vércsíkot hagyva maga után. Ő talán észre sem veszi, hogy belém rúgott, annyira igyekszik a felszín felé. Úgy tűnik, jobban megsérült ebben a kis kalamajkában, mint gondoltam. Ami már csak azért is felettébb furcsa, mivel vérfarkasként már régen regenerálódnia kellett volna. Összevonom a szemöldököm, de nincs most időm a filozofálgatásra, végtére is az én levegőm is fogy, így a folytatom tovább az úszást felfelé. Bár tény, akármi is történik itt és akármi is idézi elő, felettébb furcsa és semmiképp sem normális. Én legalábbis nem tapasztaltam még csak hasonlót sem az eddigi százhatvan évem alatt, pedig megéltem már egyet s mást.
A felszínre érve mindenekelőtt első dolgom egy jó nagy levegőt venni. Végre! Tényleg jól esik már azért a tüdőmnek. Nem mintha egy pillanatra is halálfélelmem lett volna, de azért nem tetszett ez a szorult helyzet, azt el kell ismernem. Még a vízben tempózok lábaimmal, mikor éles füleim furcsa neszeket hallanak a folyó egyik oldaláról. Odapillantva a nőt látom, aki mellet az előbb ültem az autóban. Nem telik sokba, hogy felismerjem, épp átalakulni készül, hisz láttam már ilyesmit. És nem volt szép a vége.
Fejemet a másik part felé fordítom, ott pedig az előbb a kocsi körül úszkáló fickót látom meg, amint mintha megigézve bámulná a nő átalakulását. De miért? Már egyértelműen érzem rajta, hogy nem halandó, hanem fajtámbéli, akkor meg miért olyan ostoba, hogy nem lép le? Mi a fene történik itt egyáltalán, de most komolyan?

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 05, 2015 4:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Még mindig bennem van a kérdés, hogy akkor most igen vagy nem, mert persze leginkább nemet mondanék és azonnal tempóznék is a felszínre a sorsára hagyva a két, számomra idegen embert. Végül mégis máshogyan döntök és inkább lent maradok bár sok segítséget nem tudok nyújtani mert egy ostoba boszorkányos trükk miatt minden erőm elszállt és egy nyomorúságos kis halandóhoz hasonlítok. Az üveget azonban sikerül szerencsétlenül betörni és végül a víz nyomása utat is tör magának. A bent lévőket figyelem, más úgy sem tehetek. A fickó kiszabadul majd végül a nő is. A vöröses víz sérülést rejt, még szerencse, hogy a vízben vagyunk, nem érzem a vér rozsdás, édes illatát és nem részegít meg a hatalom gondolata. Éhes vagyok és bizony ha most fent lennénk talán nem élne már a nő. Miután az ablak teljesen kitörik a belső és külső erők hatására a víz beömlik majd egyszer csak a nő kijut a kocsiból és elindul felfelé. Utána nézek majd levegő hiányában elindulok Én is a felszínre. A fickó sorsa nem érdekel, végül is 50%-ot teljesítettem, egy már biztosan túléli, szerintem ennyi bőven elég volt. Felérve hatalmas levegőt szívok be és élvezem a szúró fájdalmat ami a tüdőimet éleszti újra és végre normálisan áramlik be és ki a levegő. A partra vánszorgok, de gyanítom a folyó túloldalán kötök ki, mintha láttam volna a nőt a másik irányba haladni. Miután köhögök párat és a bent rekedt víz mind távozik talpra állok. Hajamból hatalmas cseppekben hullik alá a víz, szakállam nem kevésbé járt jobban. Ruháim is olyanok mintha most kukáztam volna ki Brooklyn egyik lepukkadt negyedében. Fejemet, mint valami kóbor eb megrázom és a víz permetként szál össze-vissza. Miután nagyjából megszabadultam a szemembe folyó vízcseppektől van időm a túloldalra pillantani. A nő mintha kínok közt vergődne. Átfut az agyamon, hogy vajon jól tettem-e, hogy itt maradtam. Talán tévedek, de mintha egy korcs farkaskutyát sodort volna partra a víz.
A fickó még nem bukkant fel Én pedig úgy vélem ezek után talán jobb is, na meg persze el is kellene tűnni innen még mielőtt mondjuk átváltozik a nő és a fogsora szép ékességként csattan a nyakam körül.
Indulni akarok, de a kíváncsiságom nem enged és tovább figyelem az átváltozást. Megbánom még azt, hogy hirtelen kijött belőlem a vadvilág iránti kíváncsiság.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Dec. 01, 2015 12:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


LESLIE & PHILIP & NOAH

Olyan, mintha elszívták volna minden erőm. A sebem nem gyógyul, az ereimben pezsgő mágiának nyoma sincs. Fogalmam sincs, hogy ennek a agyrázkódáshoz hasonló sérülésem, vagy ha az van, akkor pont az, ami okozhatja a zavarom. Mindenesetre próbálok nem bepánikolni, pedig agyam úgy zakatol, keresni kezdek valamit, ami segíthetne kikapcsolni a beragadt övem, míg az utazótársam valami kemény dolgot keresne, amivel az üveget ki lehet vágni. Szédülve próbálom összeszedni magam, elsőre jó ötletnek tűnik, ezért letöröm a visszapillantót, pedig vérem már ajkaimra folyt és így számba kerülve hányingert vált ki belőlem, cseppet sem tetszik a fémes íz.
Hallom az üveg recsegését, ahogy szép lassan az apró repedésből egy igencsak érdekes mintájú törés rajzolódik ki, olyan, ami szinte azonnal jelzi, hogy megadja magát, s ezek utána  víz betör a kocsiba és visszafordíthatatlanul kezd majd fogyni a levegőnk, míg végül vagy megfulladunk, vagy kijutunk innen végre.
-Jó ötlet ez?...-kérdezem szédelegve, hisz mégis csak én vagyok az, aki képtelen megmozdulni, majd a segítő kész, egész meglepő módon kikapcsolja az övem. Megköszönném, de több szó már nem igen jön ki belőlem, mert a fülem zúgni kezd, ahogy felé fordítom fejem. Az üveget ütlegelni kezdi, míg kívülről az idegen férfi hol rám kapja a tekintetét, hol Noah-ra, véremben pedig a vámpírok iránti gyűlöletem összeforr azzal a ténnyel, hogy miatta vagyunk itt, így szemem akaratlan villan fel, égszínkéken ragyogva.  ahogy az üveg betörik és a íz szép lassan kezd befolyni, felhúzom lábaim az ülésre, és bár a víz vörössé változik, feltehetőleg az egyik vámpír vérének köszönhetően, arra a döntésre jutok, hogy ideje összeszedni minden megmaradt erőm. Ahogy az anyósülés felszabadul és így kiszabadul az ott ülő fél az autóból, én is követem, megtámaszkodva az ülésben, elrúgom magam onnan, nem is foglalkozom vele, hogy az üvegszilánkok hol sértik még fel bőröm, a felszín felé kezdek tempózni, hogy mielőbb levegőhöz jussak. Sajgó fejem önkénytelenül kezd el zúgni, ahogy visszafojtom a lélegzetem, míg a felszínre nem érek. A part felé kezdek úszni, majd kinyúlok ott, mint egy eldőlt krumplis zsák, holott pontosan tudom, hogy ezen a fetrengés nem fog segíteni, csak az, ha átváltozom. Karmaim így is földet kaparnak és torkomból mélyről jövő morgás tör elő. Testem a gyógyulás érdekében kezdi átvenni a józan ész a kontroll felett az irányítást.
-Ne...-suttogom, mikor egyik csontom megreccsenve kezd neki a farkas alakom megjelenítéséhez, felkiáltok, a fájdalmas érzés végigcikázik testemen, én pedig önkénytelenül is hátra kapom fejem és próbálok nem a fájdalomra koncentrálni, mint inkább arra, hogy túléljem az átváltozást is. Ráadásul a közelemben két vámpír is van. Ez már kevésbé tetszik...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



A poszt írója Noah Christianson
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 30, 2015 12:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

No time to lose, we’ve got to move

Nem tűnik túl biztatónak a helyezetem, ezt nem telik sokba, hogy átlássam. Miután rájövök, hogy valami miatt nem tudom olyan egyszerűen kiszabadítani magam, mint gondoltam, halandók által használt praktikákhoz kell folyamodnom. Egyetlen logikus megoldásnak pedig, főleg miután a kint úszkáló alak megrepesztette, az ablak teljes kitörése tűnik. Persze, akkor el fog fogyni a levegőnk hamarabb, de mi magunk is ki tudunk szabadulni. Illetve… nem is figyeltem eddig a nőre, csak mikor valami nehezebb tárgy után érdeklődve felé pillantok, veszem csak észre, hogy ő még nálam is szorultabb helyzetben van.
Míg én egy gyors mozdulattal ki tudom kapcsolni a saját övemet, ő az övével nem boldogul. Láthatóan szerzett egy fejsérülést, amin persze nem aggódok különösebben, végtére is vérfarkas, gyorsan gyógyul, másrészt viszont érzem rajta, hogy feszült. Sőt, egyenesen fél, még ha igyekszik is elnyomni. Bólintok és elveszem tőle a felém nyújtott visszapillantó tükröt, amit egy mozdulattal tört le. Érdeklődnék afelől, mégis mit akar itt normalizálni, mikor azonban hangos reccsenés közepette az üveg tovább reped az előbbi kis törés mentén, ráadásul elég méretes kis lyuk is keletkezik rajta, amin ömleni kezd befelé a víz, már nem látom ennek értelmét.
- Azt hiszem, ez a továbbiakban nem opció – - jegyzem csak meg szárazon. Először megfordul a fejemben, hogy nem segítek a nőn, mert hát mi okom lenne nem hagyni megfulladni, mikor egy boszorkány, akinek azonban jelenleg szintén épp annyira használhatatlan az ereje, mint az enyém, a kocsi mellett visszatérőn megjelenő másik alak miatt azonban mégis úgy döntök, legalább látszatra most az egyszer rendes leszek, odanyúlok és egy mozdulattal kikapcsolom a nő övét.
Ezek után azonban ismét elfordítom tőle a figyelmemet, attól, hogy sérült, még nem számíthat a pátyolgatásomra. Odamászok az ablakhoz és a visszapillantóval vágok bele erőből néhányszor, ahogy csak bírok. Ám az nem bizonyul a legjobb eszköznek ehhez, nem igazán akarja kitörni a maradék üveget, a víz pedig egyre csak áramlik befelé. Kelletlenül felsóhajtok. Csak egy megoldást látok. Hátradobom a tükröt és könyökkel, tényleg minden erőmet összeszedve belevágok a megrepedt üveg maradékába. Ez már valószínűleg ki fogja söpörni az üveg jó részét és így kimászhatunk ott. Legalábbis ebben bízom. Még ha ez most egy kellemes kis karsérülésbe is kerül nekem, ahogy a szilánkok több helyen felhasogatják a bőrömet. Remélhetőleg ha kijutunk a vízből visszaáll az erőm, mert nem örülnék, ha egy halandó-léptékű regenerációval kellene szembenéznem egy ilyen sebesülés után.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 28, 2015 11:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nos jócskán végeztem fejszámolást magamban és összevetettem az őrült ötleteim számát és az időt mióta vámpír vagyok majd ezt elosztottam azzal a számmal hányszor voltam észnél és cselekedtem normálisan, irdatlan nagy szám jött ki a hülye ötleteim javára. Viszont tekinthetjük ezt útikalauznak is hiszen a sok hülyeség ellenére még mindig itt vagyok, élek és virulok, egy újabb hülyeség már nem oszt nem szoroz.
A kocsi fényszóróit látva szembe fordulok a jármű haladási irányával és várom, hogy az ütközés bekövetkezzen. Na azt várhatom, a sofőr vezetési technikájának hála a kocsi még jó pár méterrel előttem a folyóba zuhan és lassan süllyedésbe kezd.
Tényleg csak pár percig hezitálok még mielőtt a folyóba nem ugrom. De nincs igazán kedvem beszámolni Melinek arról, hogy hagytam két szerencsétlent megfulladni csak mert nem volt kedvem a minusz fokban úszkálni a folyóban.
Lent szembesülnöm kell azzal, hogy hiába is próbálom feltépni az autót lehetetlenség megmozdítani. Láttam már furábbnál furább helyzeteket annyira nem lep meg, hogy nem érek semmit az erőfeszítésemmel. A fickó is belülről üti az ablakot majd az Én ütésem az, ami megrepeszti az üveget, ám nem erőlködöm a feltörésével hiszen, a víz beáramlása gyorsabb volna, mint az, hogy kijussanak a járműből. A levegőm fogyásával kénytelen vagyok ismét felúszni és megmerítkezni az oxigén jóleső hatásában, majd újra lebukom, hogy megpróbálkozzam annak a kettőnek a kijuttatásával.
Kívülről nézve úgy látszik semennyire sincs szükségük arra, hogy Én odakint lubickoljak figyelve mennyire képben vannak a helyzetükkel. Már épp úgy döntenék, hogy felhagyok a próbálkozással majd megoldják mikor az üveg repedése egyszer csak pókhálószerű mintát kezd alkotni ahogy tovább reped. az egész bonyolult minta kellős közepén egy apró lyuk keletkezik amin a víz befelé kezd folyni. Ha jól gondolom talán percek kérdése lehet, hogy kijutnak-e onnan vagy megfulladnak. A vezető oldalon ülő nő övére pillantok ami továbbra is bekapcsolva szíjazza az üléshez, ha a víz utat tör magának akkor megfullad.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 23, 2015 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


LESLIE & PHILIP & NOAH

Hülye vagyok, hogy belemegyek ebbe, tudom jól, s remélem nem is derül arra fény, hogy mit tettem, mert tuti, ha előállok azzal, hogy felvettem egy vámpírt egy fuvarra, könnyen én penderülök az ajtó elé, nem Chriest. Szinte felborzolódik láthatatlan szőröm a gondolattól, hogy valóban ezt teszem, de megteszem. A fékre taposok, megállok mellette, hezitálására pedig nem értem az okot, hisz nekem kellene hezitálnom, hogy ez valóban jó ötlet e. Nem, nem az, ezt tudom jól, valószínű  is érzi mi vagyok, bár elég megharapnom a kisujját, máris halálba küldöm, mellékesen nem fajom béli, ha kell, összeszedem az erőtartalékokat és szerzek előnyt, míg át nem változhatok szőrös, fehér bundás alteregómba.
Megtudom a nevét, megjegyezni ugyan nem különösebben füllik a fogam, ezért valószínű ezt az opciót hamar el is vethetem. Csendben ülünk egymás mellett, gondolataim közé merülök, nem érdekel, hogy kicsoda, vagy miért tart oda, ahová. Különösen egy kérdést tennék fel, a magam csípős hangján úgy, ahogy egy légtérben nem kellene, pláne, ha az egy ekkora autónak felel meg. Mégis mi a francért nem süvít a levegőben kondenzcsíkot húzva maga után, hisz a vámpírok ezt szokták tenni. Vagy tévedek?
Végül azon kapom magam, hogy hiába figyelem az utat, s reflexszerűen taposok a fékre, a kocsi nem áll meg, a kerekek csikorognak, ujjaimmal próbálom a túlkormányzott autót egyenesbe hozni, mindhiába. A jármű átszakítja a fém korlátot és a vízbe bucskázunk, persze, hogy a biztonsági övem be van kapcsolva, így nem tudok kiesni a szélvédőn, pedig lehet, az még ennél is jobb lenne. Nem pánikolok be, bár a bezártság fóbia jelei elkezdenek kiüti rajtam, mégis csak a mélybe süllyedünk, bár ez egy folyó, így a sodrás lehet zavaróbb tényező.
A fejem bevágtam a kormányba vagy az ablakba, vagy a tetőbe...fogalmam sincs, hogy hová, csak érzem a zsibbasztó fájdalmat és nem akarok ujjaimmal hozzá érni, de érzem, hogy a vérem is kiserkent. Lehetne ennél jobb? Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon a kép, mire észreveszem a felénk úszó alakot, először összerezzenek, aztán reménykedni kezdek. Figyelem, ahogy felénk úszik, mert az ajtók nyilvánvalóan nem nyílnak, pedig sajátom is megrángatom. Míg ők egymással tárgyalják, hogy hogy, s mint, próbálják betörni az ablakot, én ujjaim a zárra fektetem, lehunyom szemem és suttogni kezdek egy igét, ami normál esetben kinyitná a zárat, de az teljesen beragadt. Ekkor szegezik nekem a kérdést, vagyis az egyik vámpír, Noah, vagy mi volt a neve. Ha ezt tudom, talán meg is jegyzem.
-Jobb ötlet.-nyújtom ki tenyerem, nem foglalkozva azzal, hogy ahogy felé fordulok bezsibbad a nyakam és szédülni kezdek. Tuti, hogy agyrázkódásom van és hiába próbálkozom, az erőm a gyógyulásra összpontosít, nem az ablak kitörésére. -A francba.-dünnyögöm, majd körbenézek az autóban, a visszapillantóra nézek, letöröm és a kezébe nyomom.-Próbáld ezzel. Ha ez sem, a csomagtartóban van egy feszítővas, de az övem nem tudom kikapcsolni én így nem tudok odamászni, ezen viszont te segíthetnél.-kérem, vagy kijelentem, magam sem tudom, de nem tetszik az ablak kiverésének ötlete, mert a vízben meg is fulladhatunk, így előbb a benti helyzetet kell a jelenlegihez képes normalizálni. Kikapcsolni az öveket, s mi egyéb, míg van levegőnk, nem tüdőnkben a vízből akarunk oxigént sajtolni a túléléshez,
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



A poszt írója Noah Christianson
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 14, 2015 11:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

No time to lose, we’ve got to move

A helyzet az, hogy kissé már kezdem unni a gyaloglást. New Orleans, az előző állomásom kicsit messzire esik Mystic Fallstól. Márpedig nekem el kell oda jutnom, méghozzá még napkelte előtt. Persze, megtehetném, hogy meghúzom magam valahol nappalra útközben, biztosan akad valahol valami erre használható épület vagy ilyesmi, de türelmetlen vagyok. Minél hamarabb Mystic Fallsba akarok érni, hogy megtalálhassam Gabriellát, akinek volt képe csak így se szó, se beszéd meglépni előlem. De csak kerüljön a kezeim közé! Nem teszi zsebre, amit kap, ezt garantálom!
Az erőmet használva persze tudok gyorsabban közlekedni, mint egy átlagos halandó, de nem nehéz felmérnem, hogy ez nem lesz elég. Különben sem okos kifárasztanom magam. Akkor a  gyilkolásra hogy marad energiám? Pedig valami szórakozás is kell! Egy autó fényszóróit látom hirtelen a hátam mögül megvilágítani az utat. Hirtelen ötlettől vezérelve megtorpanok, szembefordulok vele és kinyújtom a karomat, hogy leintsem. Kicsit meglep, hogy még le is lassít és egy fiatal nő hajol ki az ablakon a járműből. Ahogy közelebb ér, egyből megérzem rajta, hogy minden, amit én utálok. Bár vámpír létemre a vérfarkasokkal nincs különösebb bajom igazából, amíg nem zavarják a köreimet. De a boszorkányok… Egyből fölkelti a vérszomjamat. Pár másodpercig hezitálok, de nem én lennék, ha itt rögtön a torkának ugranék. Különben is, más terveim vannak. Ha Mystic Fallsba megy, még hasznomra lehet. Bár nem értem, miért nem hajt tovább, biztosan ő is érzi már, mi vagyok. Egy ilyen keveréklénynek, mint ő, biztosan elég kifinomultak ehhez az érzékei. Öngyilkos lépésnek tűnik a részéről. De ez nem az én gondom. Beszállok mellé az anyósülésre, a táskámat pedig hátradobom, ahogy javasolta.
- Noah. Kösz a fuvart - reagálok kurtán a bemutatkozására. Egyelőre nem érzem úgy, hogy bájcsevegnem kellene vele. Nem tudom, mire számít, ezért én is elővigyázatos vagyok. Meg még én sem döntöttem el, mennyire akarok itt vért ontani a későbbiekben. Most még biztosan nem, végtére is a volán az ő kezében van. Vagy akár a kocsit is lenyúlhatnám végül is.
De nincs időm sokat gondolkodni ezen, mert egyszer csak egy alak rajzolódik ki a sötétben az autó előtt. Ez az ostoba nőszemély meg, gondolom a halandókat féltő természete miatt félrerántja a kormányt és végignézhetem, ahogy belebucskázunk a kocsival a vízbe a hídról, amin épp áthajtottunk. Nem esem kétségbe, bár a vízben igen nagy a nyomás, nem kellene, hogy gondot jelentsen kilöknöm az ajtót és kiszállni. Mégis ez történik. Akárhogy feszegetem, nem enged. Mi a fene?
Magamban szitkozódom, mikor meglátok az autóhoz úszni egy alakot, alighanem azt, aki miatt idekerültünk. Ő kívülről próbálkozik azzal, amivel én belülről, de ő sem jár nagyobb sikerrel. Aztán ököllel az üvegre vág, ami ettől bereped. Szuper, rövid időn belül már tele is leszünk vízzel és még hamarabb itt fulladunk meg, ha nem találunk ki valamit, nekem pedig nagyon nem ez volt mára a tervem.
- Figyelj, van a kocsiban valami nehéz tárgy, amivel teljesen ki tudnánk törni az ablakot és tudnánk rajta mászni?  - fordulok a nőhöz, akivel eddig nem sokat foglalkoztam, mit csinálhat. Normál esetben persze nem lenne szükségem ilyesmire, de úgy tűnik, itt valami nagyon nincs rendben, már ami az erőmet illeti, így nem látom értelmét puszta kézzel nekiesni és esetleg csak még nagyobb kárt tenni egyrészt magamban, másrészt a lassan vízzel megtelő kocsiban sem.

Water is life

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



A poszt írója Philip Normann
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 07, 2015 1:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nos lássuk be, ha a város nem elégíti ki érdeklődésem és kíváncsiságom más terepre kell vándorolni, hogy ezek a dolgok teljesüljenek. Ezúttal ennek mind semmi köze a vérhez, ha akarom bárhonnan szerzek vérforrást, szőkét, barnát, kínait vagy mexikóit, most egyedül az unalom az, mi gátat szab a végtelennek tűnő életem folytatásában. Kicsit besokalltam Dariustól és hatalmi érvei sorakoztatásától, eljöttem Mystic Falls-ból. Kedvem egyelőre nincs visszamenni és még csak a kölykökhöz sem hazalátogatni, jól meg vannak. Meli is próbálja rendbe tenni kusza életét, ebben annyira nem vagyok érdekelt, kettőnk közt többnyire minden a legnagyobb rendben van, ha úgy vesszük, hogy az ágyam esténként sosem magányos. A kölykök is elfogadták Melit, minden a legnagyobb rendben, kivéve az, hogy egy kis frissítés, egy kis hajdani szórakozás nem ártana.
A híd kellős közepén sétálok ide-oda és most az egyszer egy igen alantas módszerhez folyamodom. Már rég fordult elő, hogy játszadozni kívántam egy emberi lénnyel. Az ölésről letettem, ha valakit meg is csapolok a halált azért igyekszem elkerülni az esetében. Viszont a macska-egér játék a véremben van, ezt legyőzni, eltüntetni lehetetlenség. Lehet ugyan korlátozni, de ez egy idő után pont azt eredményezi ami nálam van, unalmat és végtelen szórakozás utáni vágyat. hamarosan fel is tűnnek egy autó fényszórói. Kiállok az út közepére várva, hogy..nos igen, hogy elüssenek, nem igazán mókás csontokat forrasztani majd zombit játszva elősétálni az autó lökhárítójáról, de mindenképp megéri látni a vezető rémült és hitetlen ábrázatát. A móka pedig csak ezután jön.
Lehet, hogy a dolgot magamban jól kiszámítottam,d e arra nem gondoltam, hogy a fékezés helyett félre rántja a kormányt az a szerencsétlen. Még mielőtt belezuhannának a vízbe kiveszem a a kocsi mögött ülő két alakot, tehát egyszerre ketten lettek volna szórakozásom tárgyai, pechemre ez mégsem így alakult. Látom ahogy az autó a mélybe süllyed komótosan. Csak állok és nézem ahogy elnyeli a víz a járművet. magamban egy csomó érvet felsorakoztatok amellett, hogy most tegyek valamit vagy hagyjam annyiban az egészet. Végül a kölykökre gondolok és Meli-re, a rosszallás ott lenne a szemében, sőt, szerintem még ennél is több. Darius ugyan vigyorogna és azt mondaná szép volt haver vagy egyszerűen csak vállon veregetne, de úgy hiszem, a Meli haragja valamelyest jobban érdekel, mint a haverom öröme, hogy legalább félig visszatértem.
Egy perc hezitálás után végül a vízbe vetem magam. Egyszerre két dolog ugrik be. A víz rohadt hideg és elfelejtettem a telefonom kitenni az ugrás előtt, pazar. A kocsi fényszórói mutatják az utat merre ússzak. Gyorsan tempózom és a kocsi ajtaját megragadva nagyot rántok rajta, de az meg se moccan. Egy pillanatra megdöbbenek majd újra rántok rajta, de mintha semmi nem történt volna. Teljesen olyan az egész, mint amikor Superman-nek elveszik az erejét..igen, a kölykök rémes hatással tudnak rám lenni. Vélgül mérgemben egy nagyot vágok az ablaküvegre ami betörik és őrült iramban kezd beömleni a víz a kocsi belsejébe..nos, nem ezt akartam különösebben elérni. De hol van a vámpírságom ereje? Na ezen lesz mit gondolkodni ha mind a hárman fulladás nélkül kijutunk, mellesleg így már valamelyest talán az ajtó is engedni fog,
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Nov. 04, 2015 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


LESLIE & PHILIP & NOAH

Vettem egy autót. ez már önmagában véve is meglepő döntés volt tőlem, mert világ életemben motoron ültem és közlekedtem. Az volt a második otthonom, ha úgy tetszik. Na jó, nem vettem egy autót, csak béreltem, mondván használjuk ki, hogy kicsit nyugisabb időket élünk és nem kell senkitől sem tartanom. A kaland kedvéért egész nap szeltem az utakat, felkerestem a nevelőanyámékat a hegyekben, futottam velük egyet és most igyekszem vissza a városba, aminek még a határát sem érem el, de máris furcsa érzésem van. Remek, ismét kezdődőik... Meglepően kellemesen bizsereg eremben a futás adta adrenalin maradványa, amit ki kell használni, kezdésnek mondjuk úgy, hogy ha megérkezem, veszek egy fürdőt és még akár Chriest is rá tudom venni valami házon kívüli elfoglaltságra, mondjuk egy vacsorára. Ki tudja, lehet, hogy még meg is lepné, tudok magassarkúban is tipegni, mint az összes korombéli, csak én távolról sem vagyok olyan, mint a többi.
Nem sokkal előttem egy alak tűnik elő a félhomályból, táskával, kitartott mutatóujjal, legalábbis távolról így láttam. Talán a szimpátia, hogy én is voltam ilyen helyzetben, talán csak a szimpla jószívűségem, ami mostanában meglepően sokszor tör elő belőlem, magam sem tudom micsoda vezérel, de lelassítok. Nevetséges tudom, de először lenyomom a zárakat, s csak aztán engedem le az ablakot az anyósülés felőli oldalon. Eleve a tény, hogy van némi erőm, amit használhatnék, már nem teszi indokolttá az óvintézkedést, másrészt kizárt, ha valaki ártani akar valakinek, azt egy nyamvadt zár bármiben is megállítja. Sebaj, jobb félni, mint megijedni. Lehúzódom, pár centire megállva tőle és kicsit áthajolok a sebváltó fölött, hogy rá tudjak nézni. Tudom jól, hogy szemeim a félhomályban is világoskéken izzanak a kíváncsiságtól, de ez ellen aligha tehetek bármit is. Természet adta dolog, amin nem változtathat az ember. Ennél már csak a fehér bundám idegesítőbben egyedi.
-Elvigyelek?-érdeklődöm, egy mosollyal arcomon, és felkattintom a zárat, nem néz ki kaszás gyilkosnak, de határozottan érzem rajta, ahogy megcsap a szaga, hogy vámpír. Na, ha most lépek a gázra, az nem, hogy bunkó dolog, de még azt az állításom is megdöntöm, hogy előítéletektől abszolút mentesen állok a dolgokhoz.-Dobd be a cuccod hátra, nem harapok.-fogalmam sincs igazából mi a fene üt belém. Túl kedves vagyok, és egy vámpírral teszem mindezt. Na, ezt ha a családom vagy bárki más megtudná, tuti, hogy a diliházban kötnék ki. Hát hol van a nagy ellenséges hangulat? Neki fuvar kell, ki tudja, még a végén kiderül róla, hogy jó fej is. Biztató mosolygásomhoz kedves hangnem, és kedves mosoly párosul, mondhatni ellenállhatatlanul levakarhatatlannak tűnk. -Vagy tőlem sétálhatsz is.-nézek az égre, ahol már gyűlnek a felhők, s én érzem, hogy az a vihar hamarosan le is csap. Amíg hezitál, előrébb gurulok egy kicsit, jelezve, hogy azért a fuvar ajánlat nem órákig fenntartandó ajánlat lesz, ha nem akarja, hogy elvigyem a városig, tőlem sétálhat is. Éppenséggel amúgy sincs messze...annyira...
-Leslie.-mutatkozom, mikor végre beszáll, aztán elindulok, kellemes tempóban, ahogy eddig is jöttem. Kíváncsi vagyok, a hasamba lyukat fog e beszélni vagy sem, egyáltalán milyen a jelleme, amit pár szó alapján meg tudok már saccolni, révén jó emberismerő vagyok.
Túl sok időm nincs gondolkodni. Valami előbukkan néhány méterre előttünk a sötétben, a fékre taposok...
Vissza az elejére Go down

avatar
Storyteller
perhaps i'm your friend or your enemy
Tartózkodási hely :
▷ everywhere
Hobbi & foglalkozás :
▷ i help you, darling



A poszt írója The Author
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 02, 2015 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Water is life


Leslie & Philip & Noah


New Orleans külvárosa többnyire csendes éjjelenként... minden, aminek történnie kell, a belváros szívében kerül sorra, vámpírok ott fenyegetik vérfarkas ellenségeiket, míg a boszorkányok szintúgy az ottani üzletekben bújkálva tettetik, hogy ők maguk is hétköznapi, egyszerű emberek. Kevesen kalandoznak éjszaka a külvárosi híd környékén, de nagy ritkán történnek kivételek...

A szituáció kezdete: Egy fiatal nő tart New Orleans városába. Pár kilométerrel előtte vett fel egy férfit (Noah), aki az út mellett állva stoppolt. A hídon átkelve azonban élesen a fékbe kell taposnia, mikor megpillant egy másik férfit (Philip) az út közepén sétálni. Nincs ideje gondolkodni, ám nem tudta egyensúlyba hozni a járművet, és a korlátnak csapódva szakította át azt. Az autó elmerült a víz alatt, benne a két utassal.
A híd közepén álló férfi sokáig gondolkodott azon, hogy elsétál a tett helyszíne mellett, ám végül úgy döntött, vízbe ugrik, hogy segítsen kiszabadulni a két áldozatnak... még nem tudta azt, amit a két természetfeletti már tudott a víz alatt elmerülve... nincs vámpírerő, nincs boszorkányság. Emberi képességeikkel kell kiszabadulniuk, és a férfinak, aki a segítségükre siet, szintúgy erre kell hagyatkoznia. De kijutnak úgy a vízből, hogy a tüdejük bírja elég levegővel a víz alatt töltött időt?

A hsz-sorrend: Leslie - Philip - Noah  
A mesélő nem vesz részt minden körben, így rá nem kell várnotok, de még találkozunk! Cool
A kaland lezárása december végén várható, de ha előbb kerül sor a zárásra, az sem lesz probléma! Wink
Sok szerencsét!

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Külvárosi híd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Külterület
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:20 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3