A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.

† Kedvenc dal :
who is in control?
† Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
† Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 10, 2016 9:12 am
Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 04, 2016 10:04 pm

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Telefoncsörgést hallottam, de nem szóltam. Gondoltam Henry is hallja, ha meg nem, akkor nem vagyok az anyja, hogy megmondjam neki, fel kelleni vennie. A félig vámpírléttel járó ajándékaim egyikét, a normálistól élesebb hallást nem tudtam és nem is akartam kikapcsolni, jókat szórakoztam az eleinte igencsak értelmetlennek tűnő, valószínűleg a társával lefolytatott beszélgetésen. A nő stílusából ítélve Henry megtalálta a tökéletes párját a melóban, pont összeillettek, ami meglepő volt, mert nem sok a férfihoz hasonló kreatív tuskót ismerek és őt sem jókedvemben vettem fel az ismerőseim listájára, hanem muszájból. Akkoriban jó ötletnek tűnt megismerni Chantele-nek még élő, olyan rokonait, akiket ő nem a szíve csücskébe tett, ez a dolog együtt járt az önként vállalt tanárkodással. Arra nem számítottam, hogy évekkel később is egymás levegőjét fogjuk rontani, hát még ha rájön a húgával kapcsolatos bonyodalmaimra… a dühös bátyót inkább eltenném holnapra, ha lehetséges, a mai napra éppen elég volt a sorozatok megelevenedéséből a CSI.
- Figyelj Roux, én nem vagyok nyomozó. Élőkkel foglalkozom, nem halottakkal. – Két külön világ volt a munkánk, én abban voltam jó, hogy a haldoklókat visszaráncigáljam a szakadék széléről, míg ő azokkal foglalkozott, akiken már nem lehetett segíteni. És azokon, akik itt feküdtek pár napja… mindent lehetett, csak segíteni nem. Nagyot kellett nyelnem, miközben hallgattam, mit művelt az, akit keres a gyerekkel. Mégis milyen beteg állat képes ilyesmire? Éreztem a vér fémes, földdel keveredő szagát, átbújtam a kifeszített szalagkorlát alatt és mély levegőt kellett vennem, hogy hozzávetőlegesen normális ésszel nézhessen a mészárszéket. Nem csodálom, hogy el akarja kapni ezt a rohadékot.
- Biztos, hogy vámpír. – Állapítottam meg leguggolva az egyik olyan helyre, ahol egy test feküdhetett. – Ez artériás vér, túl vörös ahhoz, hogy másmilyen legyen és rengeteg van belőle. Megharapta az áldozata nyakát, aztán hagyta, hogy a földre essen és mivel két irányba tart a spricc maximum csak akkor nem lehet vámpír ha egy olyan fegyverrel szúrta volna meg, ami mondjuk két csavarhúzóból lett volna összetákolva. – A szemeim sem úgy működtek, mint egy átlagos embernek, szinte megvilágították az agyamban a talajt, nyeltem egyet a gondolatra, hogy mi a fene történhetett itt.
- A vámpíroknak nem szokása a rituális gyilkolás. Sokat ölnek ha nem tudnak leállni és kell nekik a vér, de azt nem így teszik. Lehet módszerük, mégsem jellemző rájuk az, amit te elmondtál. – Felálltam és Henry-re néztem. – Őszintén szólva elképzelésem sincs, miért csinálhatja ezt.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
I bet my life
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
† Humor :
Szarkasztikus de akad



Henry Roux ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 07, 2016 6:18 pm

Mark & Henry
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre nagyobb gázt adok. Nem nagyon figyelem ki suhan el mellettünk. Magamat réges régóta nem féltem, Marknak pedig tuti nem lesz baja. Legalább most nem kellett visszafojtanom azt a rohadt haragot. No nem mintha Moretti mellett kellett volna. S nicsak, elég csak gondolnom rá. Már épp válaszolnék Marknak amikor megcsörren a telefonom. Jobban mondva már a sokadik csörgés mire észbe kapok, lassítok, kihalászom a zsememből a mobilt ami még egy régi fajta nokia – mert baromira nem tudok mit kezdeni az okos telefonokkal és csak felkúrnak, másra nem is jók – és mikor végre sikerül felvennem Moretti finoman ingerült hangját hallom meg. - Jó, jó, vezetek basszus! - mondom neki megelőzve a lebaszást, hogy minek van telefonom ha cseszem felvenni. Morog még pár sértést a nő de végül lenyugszik és azt is megtudom, hogy mit akart, miért hívott fel. Megérkeztek a várt leletek a laborból és nem érkeztek jó hírek. Elhúzom a számat és lassítok majd végül félrehúzódok az autóval az erdő egyik bejáratánál, kiszállok, bebaszom magam mögött a kocsi ajtót és felteszek még pár tisztázatlan kérdést melyekre Moretti persze már megszerezte a válaszokat. Jó kislány. - Kösz. Jah tudom. - rákérdez, hogy ittam-e. A pokolba ezzel a nővel, hogy már így ismer engem. - Legurult egy vagy két sör. - felsóhajt, felciccent és elmondja, hogy nem kellene így vezetnem. Én meg azt, hogy nem kell értem aggódni. Végülis mindketten vigyorogva tesszük le a telefont, ebben biztos vagyok. - Bocs. - mondom Marknak, elvégre is nem azért hoztam ide, hogy a telefonhívásokat hallgassa. - Erre. - intek az erdő belseje felé mert persze nyilván nem lehet egyetlen varázslatot sem elvégezni valami könnyen elérhető helyen, ó dehogy. Isten ments, hogy mondjuk valaki a nappalijában üljön le a seggére ahol a bizonyítékokat nem viheti el a szél vagy az eső, ahol nem zabálják fel a vadállatok vagy viszik el a madarak. Isten mentsen tőle.
Negyed órája mehetünk mire végre a helyszínre érünk. Persze a holttestek már nincsenek itt de jól látható, hogy valami szörnyű dolog történt itt. Vértől vöröslik még a föld és a sárga rendőrségi szalagok meg a nem messze járöröző rendőrök is ennek adnak tanúbizonyságot. Mark felé fordulok. - Nézd. Tudom, hogy nem vagyunk országos cimborák. De nem lószarért rángattalak ki ide hanem mert szükségem van a segítségedre. - Miattam és a büszkeségem miatt egy gyermek sem fog meghalni. Nem, nem engedem. - A gyerekek szívét kitépték majd átvágták  torkukat. Ahogy azt láthatod nincsenek dulakodásra utaló nyomok de ha megnézed a földet, jól látható, hogy a testek nem öt percig tartózkodtak a kijelölt helyeken. - Rosszul vagyok. Hányingerem van. Persze nem fogok ide okádni de attól még felforgatja a gyomromat, hogy milyen sikolyok tölhették itt be az erdőt miközben a gyermekeket egytől egyik kivégezték. - Tudnom kell, hogy látsz-e bármit amit a mi halandók nem. - Mondom egyszerűen. - Van-e bármi a körben amiről úgy gondolod, hogy nyom lehet, amit nem vettünk észre amit nem tudtunk kiszúrni. - Előveszem a dohányt és rágyújtok egy szál cigarettára majd megemelem a kordont, jelezve, hogy Mark bemehet a körbe ha akar.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 09, 2015 7:06 pm

henry & mark
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az egész, amiről Henry beszélt, nem az én asztalom volt. Igyekeztem magam távol tartani a természetfeletti világ bajos ügyeitől, ennek pedig egyetlen oka volt: megvoltam én anélkül is, hogy mások hülyesége miatt fájjon a fejem. Attól, hogy félig vámpír voltam nem jelentette azt, hogy a vérengző szörnyetegek elit klubjába tartoztam, akiknek nem számítottak az emberi életek és szívesen öldököltek gyerekeket. Gyerekeket? Mit kell ahhoz, hogy egy amúgy rendben, hogy érzékelten vadállat, de valaki, aki egyszer ember volt, gyerekeket öljön? Nekem is megvoltak a magam heppjei, nem volt igaz, hogy állandóan véres tasakokból ebédeltem, ha megkívántam a piros innivalót, de mindig a saját súlycsoportomból választottam és az ivás-törtlés szabályai szerint engedtem el az ebédemet. Ha más nem, legalább most láthattam, hogy Henry nem az az utolsó, mocskos, érzéketlen fadarab, akinek eleinte gondoltam: bennem sem lengtek túl az érzések, de a mellettem ülő ritka nagy barom volt, szépítés ide vagy oda.
Követtem, amikor felpattant, bár nem esett ínyemre a tény, miszerint a találkozásunk miatt úgy gondolta, hogy ugrok, bárhova is menjen. Csakhogy felkeltette az érdeklődésemet ezzel az rituálésdival akkor is, ha egyébként nem volt az én világom a dolog, ezek után kívül maradni és legyinteni még inkább olyan volt, ami nem vallott rám. Bevágódtam az anyósülésre és miután indított, majd előadta a fontos embert, felé fordultam.
- Akkor hová megyünk, apuci? - Kérdeztem felvont szemöldökkel. – Nálatok a rendőrségen egyébként megszokott, hogy ha azt hiszitek, vámpíroknak van köze a gyilkosságokhoz, akkor rögtön ugrotok? – Kifelé tartottunk a városból, eddig még arra sem volt időm, hogy az aprócska belvárost bejárjam, nemhogy a külvárosba vezető utakon csellengjek. De hogy milyen sietős volt Henry-nek… a gázpedált szinte tövig nyomta, ami annyira nem hatott meg, elvégre felcsavarodva egy fára maximum neki lehetett baja, nekem nem, mégis a frusztráltságától ráncba szaladt a homlokom.
- Mire jöttél rá, Huthcinson? - Hátradőltem az ülésen. Nem terveztem be a mai napba, hogy Chantele bátyjával fogok furikázni, akinek jobb pillanataimban szívesen behúztam volna egyet, de legalább volt társaságom. És Henry néha elviselhető volt a maga módján.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
follow me into the jungle
† Tartózkodási hely :
mystic falls now ∥
† Hobbi & foglalkozás :
surgeon ∥
† Humor :
sarcastic ∥



Mark Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 09, 2015 7:05 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:13 pm
Vissza az elejére Go down
 

97-es út

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-