Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Alaska ✧ The lost one

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 07, 2015 6:19 pm
Ugrás egy másik oldalra
Alaska Angel Sachi


személyes információk

becenév » Asky, Als vagy légy kreatív
születési idő » 1131. Nov. 14.
születési hely » Mondák szerint Alaszka rejtélyes vidékén láttam meg a napvilágot. Viszont, ha jól rémlik, akkor ma Szingapúr név alatt található vidéken nőttem fel.
kor » 884
play by » Ashley Greene
foglalkozás » Próbálom kitalálni, hogy mi vonzott engem ebbe a városba és miért nem öregszem úgy, ahogyan az átlag emberek.

faj » druida
család » Nem emlékszem rájuk, mintha sose létezett volna a család fogalma számomra. Még is érzem, hogy valahova tartozom, hogy valaminek a részese vagyok, ahogyan a csillagok az égen csillagképet alkotnak, úgy én is valaminek egy apró csillagja vagyok. Nélkülem nem lehetnek teljesek, de még se tudom, hogy ki vagyok, honnét jöttem vagy kik ők. Néha egy férfiarca, hangja bevillan, bekúszik az álmaimba és magával ragad, de végül aztán sötétség jön és riadtam ébredek fel. Pedig érzem, hogy egykoron fontos volt számomra, hogy ismertem őt, de mégis idegenül csendül hangja elmémben, miközben szívembe melegséget lop. Eme álomképekben vannak mások is, talán a családom, de őket még se látom, arcuk homályos, hangjuk eltorzult… Nem tudom, hogy merre kellene mennem, miként törhetném meg ezt, amivel talán sújtottak, miként szabadulhatnék meg eme képektől, fura érzésektől, de hiszek abban, hogy okkal vagyok itt és nem véletlenül vonzott ide egy megfoghatatlan erő. Reménykedek abban, hogy végre válaszokra lelek is és hamarosan meg tudom, hogy ki vagyok valójában és mire rendeltettem…

a felszín alatt »
Állítólag angyali szívem van, ami sajnos nem minden helyzetben jó, mert sok ember kihasználja a jólelkű embereket. Mindig számíthatnak rám a barátaim és a családom, vagy legalábbis az álmaimból erre tudok következtetni, de mára már szinte semmiben se vagyok biztos. Úgy érzem, hogy csak egy csinos máz vagyok, aki nem tudja, hogy valójában milyen volt és milyen lesz holnap. Nem nagyon szoktam kiabálni vagy verekedni, de néha viszont eltörik egy-két tárgy, ha felhúznak, illetve olyankor még talán egy-egy hangosabb szó is elhagyja az ajkaimat, vagy éppen olyat teszek, amit nem kellene. Egyszerűen olyankor csak előtör belőlem valami és fura dolgok történnek a közelemben… Kitartó vagyok és ha valamit a fejembe veszek, akkor eléggé nehéz lebeszélni róla. Minden helyzetben próbálom meglátni a jót és a pozitív dolgokat, hiszen a pozitív gondolkodás a pozitív dolgokat vonzza. Talán már néha túlzottan is próbálom meglátni a fényt, a reményt és a jót az életben és az emberekben. De én ezt nem bánom. Szeretek hinni abban, hogy mindig van remény és az emberek képesek a jóra. Ennek köszönhetően talán kicsit álmodozó is vagyok. Lételemem az, hogy embereken segítsek, illetve jótékonyságokon vegyek részt. Szeretek egy szeletet adni az embereknek a bennem lakozó jóból. Talán csak abban reménykedek, hogy általuk megtudom azt, hogy ki is vagyok valójában, hogy hova tartozom... Ami még fontos, hogy néha az érzéseimet próbálom leplezni. Főként olyankor, amikor valaki megbánt. Nem szeretek mások előtt sírni, de ezt néha nehezebb titkolni, mint szeretném...
165 cm magas vagyok, a testem inkább formás, mint vékony. Soha nem volt gondom a plusz kilókkal, vagyis gondolom, de amióta a nyomomban vannak, azóta már mondhatni még inkább nincs gondom vele, mert néha egy-egy menekülés felér egy kisebb edzéssel is. A szemem sötétkék színben pompázik, miközben a hajam általában sötét barna színben omlik a vállaimra. Néha kicsit világosabb árnyalata is megjelenik a barnának, de szeretem az eredeti hajszínemet. Mindig is előnyben részesítettem a természetes szépséget. A ruházatom pedig eléggé változatos, vagy legalábbis amennyire egy sporttáska megengedi. Sokszor tovaállok, így sok ruhát nem tartok meg. Ha szükséges, akkor inkább csak megveszem, vagy éppen ellopom, majd pedig továbbadom. Szeretem a kényelmes viseletet és olyat, amivel egyszerűen el tudok tűnni a tömegben, de talán ez változni fog, mert végre lehet, hogy sikerült hazatérnem, oda ahova tartozom…


user információk »

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide
életem lapjai »
„Tiszta vér volt a ruhám, nem tudtam, hogy ki vagyok és hol vagyok. Egyszerűen csak úgy éreztem magam, mint aki megfullad, nem kap levegőt. Aztán valami sípolt, a falak omlani kezdek, a fény apró szikrái megjelentek a bőröm, a kiszáradt torkomat meg egy apró sikoly hagyta el. Nem volt szinte erőm, úgy éreztem magamat, mintha minden apró ízületem kőbe lett volna vésve, bebetonozták volna és talán nem is tévedtem akkorát. Féltem, remegtem, azt hittem, hogy itt a vég, miközben a fény egyre inkább kezdett bekúszni, s a sípolás egyre inkább fülemben csendült. De aztán valaki ordított, a sípolás abbamaradt, de a fény egyre inkább bekúszott és hamarosan minden elsötétült.

Pár évtizeddel korábban


Túl rég volt már az, hogy rám találtak egy építkezés során, de még is olyan, mintha tegnap történt volna. Sose tudtam egyhelyben maradni, de nem is maradhatok, hiszen az évek nem fognak rajtam. Hajam nem lesz dér színű, nem lesz olyan, mint a frissen esett hó. Arcomat nem tarkítja az elmúlt évtizedek ráncai. Még mindig pontosan úgy nézek ki, mint amikor először megpillantottam magamat a tükörben. Nem tudom, hogy ki vagyok, vagy honnét származom, de még is olyan, mintha nem véletlenül tértem volna vissza, mintha a szívem valamerre húzna, mintha valamit túlzottan keresne.

„Fura helyen találtam magamat, minden fehér volt, s túl sok minden zúgott. Úgy éreztem, hogy szétmegy a fejem eme hangoktól, miközben a porcikáim továbbra is fájtak, mintha túl régóta nem használtam volna. Beszéltek hozzám, de nem értettem őket, de annál inkább féltem. A napokból hetek, míg a hetekből órák lettek. Nem tudtam megmondani, hogy miként kerültem oda, ahogyan azt se, hogy esetleg valaki bántott-e, vagy élnek-e még rokonaim, egyedül a nevemet tudtam. Fogalmam sincs, hogy honnét, de abban biztos voltam: Alaska Sachi-nak hívnak. Az orvosok azt mondták, hogy még pár hétig itt kell lennem, de…”

Sok minden történt azóta. Láttam embereket meghalni, megöregedni, de mind eközben a lelkem apró darabkája még mindig magányos volt. Sokszor féltem, sokszor nem értettem dolgokat, de találtam olyanokat, akik segítettek nekem elfogadni az új világot, de olyat sose, aki képes lett volna békességet hozni a bennem tomboló viharra. Fura dolgok övezték lépteimet, olyan dolgok, amiket az emberek mágiának hívnak… Én viszont sose tudtam azt, hogy miként voltam képes rá, ahogyan az álmaimat se értem. Túl élethűen, túl valóságosak, mintha csak a múltam apró darabkája lenne, de akkor mennyi idős vagyok valójában? Miért élek? Miért tértem vissza? Oly sok kérdés, amire senkitől se kaptam választ, pedig emlékszem arra is, amikor először történt valami fura, akkor menekültem először és azóta is menekülök, de látom az arcát, hallom a nő szavait…

„-Ne félj gyermekem, nincs semmi baj. Nem olyan hófödte, mint Alaszka vadregényes tája, de hidd el, hogy te ide tartozol. Itt vannak a sajátjait, ha majd nagyobb leszel, akkor megérted.  – a nő ajkai mosolyra húzódtak és ő nevezett el Alaska-nak is. Gyengének ölelt magához, tanított, ahogyan egy anya tenné, arca homályos, de még se teljesen. - Minden rendben lesz gyermekem, ne félj, mert hosszú út áll még előtted. - majd egy anyai csókkal ajándékoz meg.„


Hangja szinte a fülembe csendül, mintha valós lenne, miközben a szívembe melegséget csempész, de aztán egyszerűen csak elillan eme álomkép és valami másabb kúszik be, valami egyszerre békés és egyszerre ijesztő. Sietve fordulok át a kényelmetlen ágyon a másik oldalamra. Üres a szoba, semmi zaj nincs, egyedül a fűtést lehet hallani. A hotel eléggé lerobbant, de itt legalább elbújhatok azok elől, akik eddig követtek, azért amit tettem. Azért, mert megmutattam azt, hogy a mágia bennem is megtalálható, de még se értek semmit se. Mintha az elmémet törölték volna, hogy sose emlékezzek arra, hogy ki vagyok valójában….

„Hallom a fura szavakat, azt, ahogyan a szívünk egy ütemre dobban. A lelkünk ugyanazt akarja, együtt akarjuk jobbá tenni a világot. Együtt igazán erősek vagyunk, a természet is minket szolgált. Arcukat nem látom, homályos a kép, de egyre több apró rezdülést, egyre több szót tudok kivenni, mintha csak az elmémbe gátat szabó erők szép lassan kezdenék megadni magukat, a földre hullani, ahogyan a Berlini fal is leomlott jó pár évvel ezelőtt.”

Majd ahogyan eddig, ez is elillan, pedig tudom, hogy ők a családom, ők lehetnek a gyógyír a lelkem üres darabkáira, a megtépázott lelkemre, de még se találom őket. Vajon ők még élnek? Kik ők? Merre találom őket? Nem tudom megmondani, de akkor se adtam fel sose. Mindig is reménykedtem abban, hogy nem véletlenül látom őket egyre tisztában, nem véletlen az, hogy a régi emlékdarab egyre élesebb lesz álmaimban.

„Férfi mosolyogva pillant rám. Engem fürkész, mire én szégyenlősen fordítom el a fejemet, majd a mező hirtelen eltűnik. Ő is nagyobb, s én is. Valami fura szertartás zajlik, csak a válaszokat hallom, hogy igen és igen… A szívem hevesebben dobban, ajkaink találkoznak, de arcának vonásait még mindig nem látom. Viszont érzem, hogy boldog voltam. Újra minden elillan és tovareppen, s a boldogság helyet sötétség lepi el az elmémet. A szívem hevesebben ver, hiába próbálok felébredni nem megy, érzem a kezemen a vágást, ami az álmomban történik, a suttogó szavakat, amik azt mondják, hogy „Alaska, fuss. Menekülj!” De én nem mozdulok. Ott maradok és küzdök, a férfi mellett, akitől egyszerre félek és egyszerre érzem azt, hogy mellette boldog voltam. Egy sikoly kúszik az elmémbe, aminek köszönhetően minden apró szőrszál feláll a testemen. Ébredni akarok, de nem megy. Valami ott marasztal. Érzem a szenvedést, a vérnek az illatát, majd hirtelen egy újabb sikoly hatol elmémbe, s a köd kezd felszállni, s csak egy várost jelző tábla jelenik meg előttem „Mystic Falls”.”

Verejtékben úszva ébredek. Nem tudom, hogy merre van az a város, de sietve veszek egy fürdőt, a cuccaimat újra a táskába dobom és úton vagyok. Kérdezek, kutatok, míg végül meg nem hallom azt, hogy „Kérjük, kapcsolják be az övüket, mert hamarosan leszállunk.” Nem tudom, hogy miért kell itt lennem, hogy miért akarta azt valaki, hogy betegyem a lábamat ebbe a városba, de végre talán válaszokat kaphatok, talán végre megtudom, hogy ki vagyok és az álmaimba szereplő személyek kik… Végre talán egyszer a fal teljesen leomlik és visszakapom magamat….

Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Alaska ✧ The lost one Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 19, 2015 1:03 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Alaska!
Nagyon vártuk már, hogy a druidák megjelenjenek az oldalon, köszönjük, hogy egy ilyen ritka és érdekes faj képviselője vagy. Gyönyörű arcodhoz sajnálatos módon szomorú történet párosul, az amnézia az egyik legkegyetlenebb dolog az életben... nem emlékezni arra, hogy ki vagy, milyen volt az életed, kik voltak a szereplői, hol töltötted a mindennapjaidat felér egy kínzással, de talán most! Az emlékképeid azért jönnek elő, mert az univerzumnak szüksége van rád és az erődre... neked pedig hátha megnyugvást nyújtanának, elvégre itt vagy, Mystic Falls-ban, ahol szinte mindenre van magyarázat. Próbálj meg olyan maradni, mint eddig voltál, mert bár a jó embereket tényleg több rossz érheti, de megéri jószívűnek maradni és megőrizni a világba vetett hitedet! Smile
Menj, foglald le az arcodat és a nevedet, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást! Smile

Vissza az elejére Go down
 

Alaska ✧ The lost one

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Poppy Alaska Armanskij
» Lost girl frpg
» Lost Odds jcink
» Venice Destiny Frost ► Lost, Little Witch

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Druidák-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •