Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Dec. 22, 2015 9:48 am
Ugrás egy másik oldalra



Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Vera! Smile
Ó, te gyönyörűség... annyira szép vagy, hogy szóhoz sem lehet jutni és nem ez az egyetlen erényed! Kíváncsian olvastam a lapodat, mert szinte már szokásommá vált, hogy várom, mi fog kisülni az user kezei közül, mindig valami mást hoz nekünk. Úgy látom a passzív elkerülés kissé meghatározza az életedet, így talán kicsit tényleg könnyebb túlélni a nagy tragédiákat, veszteségeket vagy éppen azokat a véleményeket, amelyekre nem vagy kíváncsi, de biztos vagy benne, hogy ez a legjobb út? Fiatal vagy, okos, a világ a lábaid előtt heverhetne, ha szeretnéd... ugyanakkor nagyon becsülendő és szívmelengető, ahogy az édesapáddal foglalkozol és óvod őt, valamint hogy a nővéred segítségére sietsz rögtön, amikor ő csak egy sms-t ír arról, hogy bajban van, szintén csodálnivaló. Remélem nem ér téged semmi baj a nyomozás közben!
Menj, foglald le a neved és az arcod, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást! Smile

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
☆ new york
Hobbi & foglalkozás :
☆ helyszínelő
Humor :
☆ az éterben valahol kering



A poszt írója Vera Buckley
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 21, 2015 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

vera taylor buckley

[You must be registered and logged in to see this image.]

személyes információk

becenév » Vee
születési idő » 1983. november 29.
születési hely » Los Angeles
kor » 32
play by » A.J. Cook
foglalkozás » helyszínelő
[You must be registered and logged in to see this image.]

faj » ember
család » A szüleim élnek. Vagyis apában száz százalékig biztos vagyok. Nemrég mehetett szolgálati nyugdíjba a rendőrségtől. Azért 25 év nem semmi. Szegény nehezen is bír nyugton maradni. Imádom őt, ő is engem. Csak mi vagyunk egymásnak. Na jó, meg a világ másik végén élő nővérem, de ő csak ünnepekkor hív fel minket, na meg évente két napra hazajön...vagy egy ideje kétévente? Már nem is tudom. Anyáról nem tudok semmit, mióta lelépett. 7 éves voltam. Apának még mindig fáj. Nekem? Jó kérdés.

a felszín alatt »
Gyönyörű szőke haja és ámulatba ejtő kék szeme van. A gimnáziumban pomponlány volt, sőt csapatkapitány. Az egyik nővérével tett fogadást veszítette el, emiatt lépett be a csapatba, de végül megszerette. Népszerű volt, de sokan üres fejű libának tartották. Ő meg inkább rájuk hagyta. Mind a mai napig ilyen. Nem kezd vitatkozni, inkább hagyja, hogy mindenki azt gondoljon, amit akar. Kiskora óta vonzotta az apja bűnüldözői mivoltja, és bár az édesapja óvta ettől a lányát, valahogy mégis az akadémia felé sodorta az élet. Azonban megfogadta a férfi tanácsát, aki mindig mondta: "kislányom, bármi lehetsz, csak rendőr nem." Helyszínelő lett. Végül is betartotta a szavát, mikor korábban bőszen bólogatott és ígérgette az apjának, hogy nem lesz belőle zsaru. De a vér kötelez, és mivel a feltételezésekkel ellentétben igenis volt esze, sőt a kémia volt a mindene, hamar eldöntötte, hogy errefelé orientálódik. Vera ugyan nehezen barátkozik, de érdekesmód hamar megtalálta az összhangot anno a csoporttársaival, illetve most a munkatársakkal is. Már 10 éve dolgozik a Los Angeles-i legjobb helyszínelőcsapatban, és esze ágában sincs otthagyni, bár rebesgetik, hogy áthelyeznek pár embert New Yorkba, és állítólag ő is rajta van a listán. Mivel a jelleméhez az is hozzátartozik, hogy nem szívleli a nagy változást az életében, sőt igazság szerint fél is tőle, így ez a hír mellbe vágta. Nem sértődékeny típus, de ha igazán megbántják, nehezen bocsát meg. Pár éve volt már komoly kapcsolata, teherbe is esett, azonban mikor elvetélt, szakított a pasival, pedig Alan vele maradt volna. De Vera már csak ilyen. Ha történik vele valami rossz, bezárkózik, olykor el is löki magától a szeretteit. A magzat elvesztése után az imádott apjával sem beszélt egy teljes hónapon át. Alanről azóta sem hallott, és bár sokszor gondol rá, inkább a munkájába temetkezik. A kollégák közül csapják neki páran a szelet, de Vera tudomást sem vesz róluk. Úgy érzi, így könnyebb az élete. Pedig valójában mélyen legbelül ő is jól tudja, hogy csupán a félelem lengi körül a lelkét, amit nem egyszerű elhessegetni. A természetfeletti világról nincs tudomása, bár már látott tetthelyet, amire nem talált épelméjű magyarázatot, de a közelében sem jár annak, hogy higgyen az ilyesmiben. Ahhoz túl racionális. Még gondolni sem szokott arra, hogy esetleg halandó embereken kívül valami szuper-mega-ultra más faj is létezhet a bolygón. Ha ezt valaki benyögné neki, szimplán hülyének nézné. Addig semmit nem hisz el, míg a saját szemével nem látja. Ha elé állna egy vámpír a hegyes fogaival, kétféle dolog történhetne. Vagy elkezd agyalni, hogy ez mégis hogy lehetséges, vagy elájulna. Persze egyik sem végződne úgy, hogy túléli a találkozást. Vagy ki tudja? Elég leleményes tud lenni, stresszhelyzetben pedig különösen jól forog a kémikus agya.

user információk »

Név » Lady K.
Kor » 20
Multik » Denise & other faces
életem lapjai »
- Beszéltél mostanában a nővéreddel? - Szinte hallom apa hangjában a jelen pillanatban feltörni készülő összes lehetséges érzelmet. Hallom, mennyire izgatott, ugyanakkor fél a válaszomtól. Ha most a fejébe látnék, cikáznának a gondolatok Tess-szel kapcsolatban. Azonban nincs is rá szükség, hogy azt kívánjam, bár nyitott könyv lenne számomra, amire jelenleg gondol. Ugyanis le merném fogadni, hogy megegyeznek a kérdések, melyek a fejünkben letáboroztak. Lassan másfél éve nem beszéltünk a nővéremmel, még csak nem is hallottunk felőle. Hol lehet? Mit csinál? Kivel? Él még egyáltalán? Olyan, mint anya. Na jó, az utolsó mondat talán apa gondolattárában nem lelhető fel, de az én agyamból ez egy kitörölhetetlen felvetés. Anya is elment, Tess is elment. Mindketten csak magukkal foglalkoztak világéletükben, a környezetükben lévőkre magasról tettek, nem segítettek, ha szükség lett volna rájuk. Nem kell agysebésznek lenni, hogy összerakd a képet. Csak sajnos apa még mindig hiszi, hogy Tess egy nap hazajön, és hogy utána már mindig velünk marad, mert szeret minket. Szegény apa. Bár még mindig jobb, ha ebben a hitben dédelgeti magát, mint ha összeroppan a valóság kegyetlen súlya alatt. Én biztos nem mondom meg neki, hogy jobb, ha letesz róla. Sőt a drága édesapám még az anyámat is hazavárja, pedig ő már 25 éve úgy döntött, összetiporja a férje és a lányai szívét. Én nem tudnám őt megbántani. Bármennyire is igyekszem emocionálisan nem belelovalni magam dolgokba, az apám fájdalmát nem bírnám elviselni. Zokognék. Pedig már évek óta nem hullajtottam könnyeket. Azóta nem, hogy...mindegy is. Kár rágódni a múlton. Már úgysem tudok változtatni rajta. Nincs más hátra, mint felvenni a legőszintébbnek tűnő mosolyomat és válaszolni apa szinte minden egyes nap feltett kérdésére.
- Nem hívott, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan jelentkezik. - Ja, majd ha a pokol befagy. Remélem, apa attól még elhiszi, hogy így van. Nem szeretek és nem is szoktam hazudni, de az elmúlt időszakban szerintem majdhogynem tökélyre fejlesztettem a nővéremmel kapcsolatos picuri kis lódításaimat. Inkább ez, mint hogy depresszióba taszítsam az apámat. A mosolyába csalódottság vegyül. - Mi van, ha történt vele valami? - Már épp válaszra nyitnám a számat, hogy megnyugtassam, mikor SMS-t kapok. A telefonomra tekintek, és fogadni is mernék rá, hogy az üzenetet olvasva egyre fakóbb színeket vonultat fel az arcom. Ezt nem hiszem el. "Vera, segítened kell. Valaki megölte egy barátomat, és nem vagyok paranoiás, de szerintem én leszek a következő. Gyere New Yorkba. Tess." Ez nem történhet meg. Le kell ülnöm. Mégis mit tehetnék? Két dolog biztos. Az egyik, hogy muszáj odamennem, szóval én magam kérem azt a fránya áthelyezést, a másik pedig, hogy apa erről nem tudhat. Pár éve már volt egy infarktusa, ebbe belehalna. Még azt sem tudom, én hogy dolgozzam fel az infót.
- Semmi baj nincs apa, hidd el. Mennem kell dolgozni, majd beszélünk. - Fogalmam sincs, hogy voltam képes anélkül beszélni, hogy remegett volna a hangom. Mindenesetre őrült gyorsan csomagolok pár holmit, belépek a munkahelyre, szabadságot veszek ki, odamegyek New Yorkba, és ha kell, én magam fojtom meg Tesst. Hogy képes ekkora veszélybe sodorni magát? Én sem vagyok normális. Ha odaértem, biztos hívom a rendőrséget. Nem kezdek öngyilkos küldetésbe, semmi kedvem kinyiffanni. Nem szoktam imádkozni, feleslegesnek tartom, de most nem tudok mást tenni, míg oda nem érek, mint könyörögni azért, hogy Tessnek ne legyen semmi baja.

Vissza az elejére Go down
 

Vera Buckley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Emberek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3