Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Szer. Dec. 30, 2015 10:33 pm
Ugrás egy másik oldalra



Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Drága Davina!
Isten hozott nálunk! Nagyon örülök, hogy ilyen hamar megérkeztél, és bízom abban is, hogy átérzed majd a karaktert. A lapodon átsuhanva én úgy láttam, hogy igenis alkalmas vagy erre a szerepre, jól áll neked a kis fiatalos boszorkány jelleme, és úgy bántál vele, ahogyan arra mi csak büszkék tudunk lenni. 40
De túl gyorsan tértem a lényegre... nem vagyok Davina-párti, ezt mindenki tudja rólam. Sőt, ennél durvábbat is tudnék mondani az irányában érezni véltekről, deee... nem erről van szó. tongue Eléggé le vagyok maradva a sorozattal, csak a promókból tájékozódom, de tudom, hogy Davina sok szempontból is fontos... és szerencsére nem csak azért kapott helyet a sorozatban, hogy legyen egy csinos kis arcocska valahol a sarokban. Wink Engem megnyertél, még némi szimpátiát is érezni véltem, miközben a lapodat olvastam... ez pedig már tényleg annak a jele, hogy jól csinálod, imádtam minden szavadat, és alig várom, hogy lássam, mit alkotsz a játéktéren! 31
Gyorsan suhanj át a foglalókon, hátha esetleg azóta frissítve lett, és Danielle kikerült belőle... de ha nem, akkor lényegében már nincs is más dolgod, mint belekezdeni az első játékodba! Jó szórakozást! Smile

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 28, 2015 6:48 pm
Ugrás egy másik oldalra

Davina Claire


személyes információk

becenév » Davina
születési idő » 1996. November 27.
születési hely » New Orleans, Francia negyed
kor » 19
play by » Danielle Campbell
foglalkozás » hidd el, egy ilyen városban, mint az enyém, mindig van mit csinálni

faj » boszorkány
család » Az anyám boszorkány volt, akárcsak én. Az aratási szertartás után elveszítettem. Apám sosem ismertem. A barátaim nem sorolnám fel, van, aki meghalt, aki l, így védhetem. Marcel, Josh, Cami és a többiek...soha nem tudhatod igazán, ki a családod. Ha igazi nevet szeretnél, az egyik rokonom neve Mary-Alice Claire volt. Lehet, hogy hallottál róla. Talán nem.


a felszín alatt »
Telt ajkak, sötétbarna, hullámos hajzuhatag, igéző kék szemek, porcelán bő. Átlag magasság, kecses formák mégsem így tűnök ki a tömegből. És nem is azzal, ahogy öltözködöm. Az az egyetlen, ami átlagos. Mégis mindenki ismer. Mindig is tudták ki vagyok. Erős boszorkány, aki az Aratás után visszatért a halálból. Akinek erejét sokan irigylik, de a legtöbben csak kihasználják. Régebben naiv voltam, tiszteltem, akit tisztelni illett. Az viszont tény, hogy a tisztelet manapság nem olyan mérce, mint amilyen régen lehetett. Gyűlölni viszont igazán jól megtanultam, felfoghatatlanul rövid idő alatt. Épp ezért a kiengesztelésem is viszonylag komplikált, s kitartó munkát követel. A csendességem, hogy visszafogom magam, már a múlté. Kiállok a saját igazamért, eltökélt vagyok bizonyos témákban, ezért bármire képes vagyok, még ha szorult helyzetekben olyan döntéseket is hozhatok, amik nem túl átgondoltak. A képességem soha nem hagy cserben, ebből táplálkozik a magabiztosságom. Manipulatívnak nem mondanám magam, csupán a kiskapukat szeretem kihasználni mindenek felett. Elismerem, a személyiségem csapongó, zavaros, heves, olykor mégis kiszámítható és tiszta szándékú. Magam sem tudom mi mikor változik bennem, mégis kétlem, hogy erről én tehetek, mint inkább az engem körülvevő világ, a benne élő emberek és a kevésbé élő emberek, a szörnyetegek, akik közül én is egy vagyok. Mert ez egy kegyetlen világ, boszorkányok, farkasok, hibridek, vámpírok, és a keverékek...soha nem tudhatod, hogy mire számíts. Épp ezért kell megerősödnöm még jobban, még acélozottabbá tenni a páncélom, hogy leperegjenek rólam dolgok. De az emberek és bizonyos emberek iránt érzett szeretetem mindig olyasmi lesz, amitől sebezhetővé válok. Ettől különbözök sokaktól, mégis roppant mód hasonlítok azokhoz, akiket megvetek és gyűlölök, még ha csak titkon is....
Szeretem a művészeteket. A zenéz, a klasszikusokat, megnyugtatnak, ellazítanak, elfeledtetik a külvilágot. A rajzolást, a ceruza sercegésének lágy dallamát. Olvasni, tanulni, és persze ami azzá tesz, minek születtem, varázsolni.


user információk »

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide
életem lapjai »
New Orleans. Egy kívülállónak vagy annyit jelent, hogy  Louisiana állam legnagyobb városa az Egyesült Államokban vagy azt, hogy a jazz őshazája, ahol mindig fesztiválok, utcai felvonulások és hangos zene van. Nos, ez így igaz is. Amikor még Marcel a templom padlásán rejtegetett, nekem is ennyit jelentett a város. Persze a félelmeim már akkor is jelen voltak, de minden másnak tűnt úgy, hogy életem úgy éltem, mint Shakespeare tragédiájában Júlia. Szerettem olvasni, rajzolni, klasszikusokat hallgatni, mint például Bach és társai. Átlagosan éltem, vagyis elhittem, hogy élhetek így. De ez nem élet volt. Tizenhat évesen még egy diszkóban sem jártam. Miért? Az Aratási szertartás borzalmai, a barátaim halála után a menekülés volt az egyetlen lehetőségem az életre. Ezt kaptam meg Marcel-től is. Persze egészen addig gondoltam mindenre úgy, mint bosszú a boszorkányok ellen, míg minden erő az enyém nem lett, s kontrollálhatatlanná vált minden a kezeim között. A rajzaim már nem a szépségük miatt születtek, nem azért, mert szerettem a ceruzát, a krétát koptatni vagy a festéket pazarolni. Firkák, amorf, számomra is sokszor érthetetlen figurák, rajzok voltak ezek, elmém csúf játékának papírra vetett szüleményei. A város rendjét persze még innen is fenn tudtam tartani. Egy ideig. Ugyanis Marcel-t segítve a boszorkányokat le tudtam nyomozni, tudtam éppen mit csinálnak, hogy élnek és gondoskodtam róla, hogy senki se árthassa bele magát olyan dolgokba, amibe nem kellene. Ne terveljenek ki árulásokat. Figyeltem rá, hogy a vámpírok uralhassák a negyedet, a vérfarkasokat és a boszorkányokat háttérbe szorítva, elnyomva éljenek. Utáltam a saját fajom is, hisz életem adtam volna egy rituáléért, amire semmi biztosíték nem volt, hogy haszonnal is kecsegtetett volna bárkinek is. Nem volt biztos, hogy bárki visszatérhet a halálból. Így három lány halála lényegében az én lelkemen száradt. Persze az öregeken kívül, akik még hittek olyan dolgokban, amik talán nem is létezhettek... Nekik az számított, hogy befejezzék az Aratást, azaz engem is meg tudjanak ölni, hogy a helyi boszorkák ereje, mely az őseinktől ered, biztosított maradhasson.
A dolgok akkor változtak meg igazán, amikor az Ősi család, élükön Klaussal úgy döntöttek, hogy visszatérnek a városba. Hirtelen az volt a legkisebb bajom, hogy az iskolát abba kellett hagynom vagy az Aratási rituálé merre tartott, merre sem. Minden összetört, hirtelen kicsúszott alólam a talaj, s elkezdtem sodródni az árral. Marcel először ki akarta velem deríteni, hogy az Ősöket hogyan lehet megölni. A próbálkozásaim sikertelenek voltak, végül Elijah alkuja révén az egyik első, ha nem a legelső boszorkány, Esther Grimoire segítségével az erőm irányíthatóbbá vált. Tanulni kezdtem olyasmit, ami a véremben volt, csupán irányításra szorult...
De ugorjunk egy kicsit az időben. Elegem lett az oldalak folyamatos váltogatásából. Hol Klaus, hol Elijah, hol Marcel, de a szöszi vámpír vagy az anyafarkas se sokkal jobb. Tudom, hogy nem nekem kellene eldöntenem, hogy ki a rossz, s ki nem, hisz én sem vagyok egy angyal. De amit meg kellene már tanulnom: távol maradni mindenkitől, aki bármilyen módon árthat annak, akit szeretek, s ennek ebben a helyzetben az volt az ára, hogy az életem adjam. De semmi sem megy ilyen egyszerűen. Az Aratás befejeztével meghaltam én is, hisz az erő hiba a Grimoire, lassan elkezdett felemészteni...
Visszatértem. Aztán a véget nem érő körforgás egy újabb köréhez értünk. Ismét az én erőmre volt szükség, alighogy a szemem kinyitottam és az üresség helyett életet éreztem magamban. Emlékeztem a hangokra, amik azt súgták nekem, hogy a boszorkányok ellen használt erő miatt szenvednem kell. És aki segíthetett volna...a boszorkányok gyűlöltek, ami miatt megakadályoztam nekik minden varázslatot, hagytam őket szenvedni vagy még rosszabb, épp miattam szenvedtek. És sajnos a szeretet és a bizalom nem csak ebben nem halad sokszor azon a bizonyos egy úton.
És most ismét ugorjunk egy kicsit. Mikael Mikaelson. Az ősi, aki a saját fajára vadászik, a saját családjára. Egy barát élete, esetleges nyugalom, mindezt megkaphatom, ha visszahozom őt a halálból. Ez egy olyan egyezség, ha úgy tetszik, alku volt, ami közel sem biztosított mindent, de valamiért tudtam hinni a szavának. És persze mindeközben Hayley gyereke és a többi boszi... A dolgok mikor már azt hinnéd, hogy jóra fordulhatnak, nos, ilyenkor hirtelen pont az ellenkezője történik, mint a várt esemény.

Vissza az elejére Go down
 

Davina Claire - készül

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Davina Claire - készül
» Davina Claire
» St. Claire Hospital
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Claire Trammont

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3