Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 
Rebekah & Alexia - 2011. Mystic Falls

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 30, 2016 8:12 am

Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

Idővel mindenki visszatér oda, ahonnét indult és a mi családunk sokszor tért vissza ebbe a városba, de mindig ügyeltünk arra, hogy olyan időközönként toppanjunk be, hogy ne keltsünk feltűnést, vagyis inkább gyanakvásra ne adjunk okot, hiszen az eléggé pocsék lett volna, ha már az egyszerű emberek is kiszúrnak minket. Sokan még a természetfeletti világban se tudták, hogy miként nézünk ki és az olykor elég jó kis mókákra adott lehetőséget. Főleg amikor más néven mutatkozol be és gyengébbnek, meg védtelenebbnek mutatod. Előbb vagy utóbb mindenki ki mutatja a foga fehérét, de most nem is ez volt a lényeges egy ilyen kellemes estén, miközben lassan haladtunk az utcán. Fura volt ez a vámpír, de nem gondoltam azt, hogy hazudna. Damonnal tett megjegyzésén pedig elnevetem magam.
- Tudod, azt tartják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Sose fordult meg a fejedben az, hogy közöd legyen hozzá? Ennyire nem bírod? Esetleg ártott neked, vagy tényleg ennyire másabbak lennétek? – bár az ellentét eléggé nyilvánvaló volt már most is. Inkább részben csak formaiság volt eme kérdés dömping, de azért én se lehetek mindentudó, s nem is akarok az lenni. Így is már túl sok mindent láttam vagy éltem át, amikor nem karó volt a szívemben és aludtam, mert Klaus úgy döntött.
- Sose lehet tudni, hogy kinek hol a határ a legjobb barátság dolognál. Pedig kár, nem tudod, hogy mit hagytál ki. - jegyzem meg csöppet se szemérmesen, mintha csak a nő reakcióját akarnám tesztelni. – Sokáig fogsz még maradni? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen jó lenne tudni, hogy még egy vámpírral kevesebb vagy több lesz-e itt a városban. Plusz, ha Salvatore fivérekhez köze van, akkor még esetleg bajba is keveredhet, vagy éppen azt okozhat az édes külső ellenére is.
- Azt hiszem meg is érkeztünk. AKkor további jó szórakozást neked, s próbáld meg a nyakadat majd a helyén tartani. -
kacsintottam rá, majd szőke tincseim a levegőben szálltak, miközben megfordultam és elindultam a város másik irányába, hiszen volt még elintézni valóm.

|| Köszönöm a játékot! :hug:
©



Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 13, 2016 5:02 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, hogy hova tudnám tenni Rebekáht, hisz egy Ősi vámpír volt az utolsó akire számítottam itt, Mystic Falls-ban. Mondjuk én még mindig a szerencsésebb emberek csoportját erősítem, hiszen a Mikaelson családból viszonylag a legnormálisabbal hozott össze a sors. Sokat hallottam már róla, vannak érzései, igazi emberi érzései, szertne ember lenni, gyereket szülni. Más szóval normális emberi életet élni, nem úgy, mint például Kol vagy Klaus, vagy éppenséggel a többi Mikaelson. Mit érzek irántuk? Őszintén szólva semmit. Eddig soha nem hozott velük össze a sors, eddig sosem botlottam bele egyikőjükbe sem, csak mende-mondákat hallottam róluk, csak olyan történetekből ismertem őket amiket például Stefan mesélt vagy más barátaim. Személyesen még sosem volt szerencsém találkozni velük, bár az is igaz, hogy nem is nagyon vágytam rá, hiszen semmi elintézni valóm nem volt velük, rólam pedig illik tudni, hogy általában akkor bukkanok fel valahol, vagy akkor keresek fel valakit, ha van elintézni valóm. Hozzájuk semmi közöm nem volt és nem is lesz.
Kérdésén erőltetetten elmosolyodok. - Damonhoz szerencsére nem sokszor volt szerencsém, de amennyit láttam belőle és hallottam róla... Nem nagyon jönnénk ki jól, a jellemünk szinte tűz és víz, egymás ellentétei. Nem hiszem, hogy huzamosabb ideig kitudnám bírni mellette. - halkan, s erőltetetten nevetem el magamat a mondatom vége felé. Damon nem ártott eddig nekem semmit és semmiben, de úgy érzem jónak, ha távol tartom magamat tőle, mert ahogy ismerem van tehetsége ahhoz, hogy felhúzza az ember agyát akár 5 perc alatt.
Arcomra hirtelen ül ki a meglepődöttség mikor kérdését meghallom. Én meg Stefan? Ugyan! - Dehogyis! Mint mondtam, mondhatni Stefan a legjobb barátom, sőt, igen az. A legjobb barátom. Nagyon közel állunk egymáshoz, de nincs köztünk több, mint barátság. Nem is lesz.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 11, 2016 9:27 am
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

Nem tudnám megmondani, hogy miért keveredtem mellé, vagy mi volt a célom. Egyszerűen csak társaságra vágytam, s ő jó partinak tűnt. Nem tűnt ostobának, se olyan idegesítőnek, mint a bátyáim. Néha igazán sok tud lenni a család, de ez annyira nem lehet meglepő ezer év után. Attól meg roppant mód nem tartottam, hogy az életemre szeretne törni, mert hamarabb törném ki vélhetően a nyakát, mint hogy esetleg a hajam szála meggörbülne. Így nem volt miért aggódnom, az pedig, hogy melyik Salvatore fiúhoz igyekezhet szerintem eléggé nyilvánvaló. Damon sose arról volt híres, hogy barátokat gyűjtött volna. – Csak nem rád támadt egykoron? Miért segítettél neki? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen mindig érdekes megismerni az emberek egy-egy új múltbéli darabkáját. Azt se értettem, hogy miért segített neki ez a nő, ha nem is ismerte korábban. Ennyire jóságos lenne, vagy csak vele tett kivételt? – Nem is értem, hogy miért. Bár vele is egészen jól el lehet ütni az időt. – ajkaim ravasz mosolyra húzódtak. Ezer év alatt se lettem szent és sose leszek az. Talán nekem a legnagyobb az emberségem a családból, de ritka pillanat az, amikor ennek jelét is adom már. Nem szeretem szembetalálni magam Klaus haragjával. Szerintem senki se akarna, de ennek ellenére egészen jól megjelenik a se veled, se nélküled családi kötelék.
- Ohh, ennyire ne vedd a lelkedre. Puszta kíváncsiság volt, hogy mit is reagálsz rá. Szerelmes vagy belé? – kérdezem meg minden habozás nélkül, hiszen sose szerettem mellé beszélni. Ahhoz az idő túlzottan rohan, s miért kellene körbe ugrálnom ezt a témát? Nyílt és egyenes kérdés, amire remélhetőleg  a válaszi s az lesz.



Bocsi, gyenge lett. 27

©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 19, 2016 8:42 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
A mondata hallatán enyhén elmosolyodok. Pontosan képbe vagyok azzal, hogy kivel van dolgom, de nem félek, mert úgy vagyok vele, hogy már szinte mindent átéltem, a halált többször is megjártam, és talán pont ez az a dolog ami miatt nem félek annyira, ami miatt nem rettenek vissza attól, hogy ilyen magabiztosan beszéljek egy Ősivel. Nem mellesleg nekik is vannak gyenge pontjaik, van emberségük, csak keménynek akarják mutatni magukat, hogy ne bántsák őket, de a korukat leszámítva nem többek ők sem, mint szimpla vámpírok. Olyanok, mint mi, annyi különbséggel, hogy nehezebb velük végezni, nem sokra megyünk egy szimpla karóval velük szemben. Ennyi, ez a két dolog különbözteti meg őket tőlünk, a koruk és az, hogy nem könnyű velük végezni.
- Stefan évek óta jó barátom, nekem köszönhető az, hogy nem lett belőle vérengző fenevad. - mondom a nőnek, ezzel pedig igazat adok neki, hogy igen, Stefanhoz megyek és nem a másik Salvatore fivérhez. - Ami pedig a Salvatore családot illeti... Damon sosem állt igazán közel a szívemhez. - mondom, miközben a hangomban egy kis gúny is fellelhető, de ez leginkább Damon gondolata váltotta ki belőlem és nem a mellettem álló vámpír. A lelki szemeim előtt még élesen látom azt, ahogyan leszúr egy karóval a seriff előtt csak, hogy a saját bőrét mentse. Azt hiszem eme tettét soha nem fogom tudni elfelejteni és megbocsájtani neki.
A nő szavai hallatán megtorpanok és felhúzott szemöldökkel nézek rá. - Ha jól emlékszem te csatlakoztál hozzám és nem én kértelek. Én szimplán csak nem mondtam nemet arra, hogy jössz. - mondom neki.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 08, 2016 9:41 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

- Nos, ez tudod vagy nagyon dicsérni való, vagy nagyon ostoba dolog. – jegyzem meg egy kisebb vállrándítás keretében, hiszen tetszik a lány pimaszsága, illetve bátorsága is. Nem szokásom feleslegesen nyakat törni, vagy szíveket kitépni, az inkább másra vall a családból, de akkor is tetszik az, hogy nem egy ijedős fajta és talán emiatt kicsit el is nyeri a szimpátiámat, de ezt sose mondanám ki. Nem akarom én senki halálos ítéletét kimondani. Ahogyan az is igaz, hogy nem olyan könnyű megölni minket, ahogyan sokan képzelik. Ez nem csak hírnév, meg amúgy is, ha mi meghalnánk, akkor ők se élnének, hiszen ők a mi leszármazottaink, így kár attól tartani, hogy valaki meg akarna ölni, mert tuti hamarabb halna meg az illető, mint én vagy valaki a családból. S ez nem beképzeltség, hanem ez az igazság.
- Mivel a családot nem tagadtad, illetve jelét se adtad annak, hogy tévednék… - kezdtem bele sejtelmesen, bár előre sejtettem, hogy kihez jöhetett, de mindig is imádtam játszadozni. Damon amúgy se a barátokról híres. Ő inkább szeret mindenkit felbosszantani. Kész csoda, hogy még mindig él, de mindig is mázlista volt ilyen téren. Másrészt meg úgy érzem, hogy van közös ismerősöm ezzel a vámpírral, így érthető, hogy nem is sokat gondolkoztam a válaszon. – Így azt mondanám, hogy Stefan a szerencsés. De ha a sejtésem nem csal, akkor ti csak barátok lehettek. – mert ha ex lenne, akkor tuti nem lenen ennyire magabiztos. Ritka az, amikor egy vámpír örül valami exszerelmének. Meg nem is tűnik olyannak a lány, aki bele van zúgva Stefanba, de ez már nem is az én dolgom.
- Okos dolog, de nem mindig. Főleg, ha esetleg egy idősebbel beszélsz. Amúgy meg miért akarnék veled odamenni? Egy jó okot mondj! – pillantottam rá kíváncsian, hiszen nem láttam értelmét, hogy felkeressem a Salvatore fiúkat. Stefan amúgy is tudja, hogy itt vagyunk, ahogyan Damon is. S mindenki majd kiugrik a bőréből, de tényleg!




©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 07, 2016 10:18 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nincsen semmi bajom a neveddel, csak sok embertől eltérően én nem félek, amikor meghalom a Mikaelson családnevet. - fejtem ki eléggé részletesen a hozzáállásom miértjét. Nem egy olyan embert ismerek, aki fél az Ősi családtól, pedig, ha belegondolunk akkor ők is ugyan olyanok, mint mi. Az élet formálta őket olyanná, amilyenek most, nem önszántukból lettek kegyetlenek és manipulatívok. Nekik is vannak gyenge pontjaik, olyan témák melyek fájdalmat okoznak nekik, melyek érzékenyen érintik őket. Mint mondtam, nem különbek nálunk, csak hírnevet szereztek maguknak és csináltak egy kegyetlen álarcot, hogy ne bántsák őket, hogy az emberek féljenek, hacsak meghallják azt, hogy Mikaelson.
- Kettőt találhatsz, hogy ki miatt utaztam ide. - mondom és halkan elnevetem magamat. Hát, biztos, hogy nem Damon miatt utaztam ide, ebbe a kis városba amely valósággal hemzseg a természetfelettiektől. Emlékszem arra az időre, amikor vámpír írtások mentek itt végbe, a legnagyobb 1864.-ben volt. Stefanék is akkor változtak át vámpírrá, Katherine változtatta át őket. Katherine... A hasonmás szerelmek mindig is komoly fejtörést okoztak számomra, be nem teljesedett szerelem, akkor ott van a bizonyos végzet dolog, az, hogy a hasonmásokat egymásnak teremtette az univerzum, és a többi hülyeség, amit az emberek össze hordanak. Személy szerint én nem hiszek ebben, igen is túl lehet járni az univerzum eszén, s lehetünk azzal, akivel igazán szeretnénk. Akit igazán szeretünk.
- Nem vagyok titokzatos, csak nem terítem ki a lapjaimat már az első találkozáskor. - mondom és mosolyogva felvonom a szemöldökömet, miközben oldalra pillantok a tekintetemet pedig a nőre szegezem.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 02, 2016 3:28 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

Nem annyira nem város ez a hely, hogy ne ismerhetnénk mindenkit, vagy legalábbis látásból. Mindig is jó memóriám volt, de azért én se vagyok mindenható, még ha néha annak is tűnök. Tény, hogy szeretek játszadozni másokkal, de mélyen legbelül én se vagyok másabb, mint egy elveszett lány, aki esetleg barát, szerelem és család után áhítozik, de erről senkinek se beszélek és nem is fogok, hiszen már így is túl sokszor kaptam meg az egyik bátyámtól, hogy túlzottan ábrándozom és túl sokszor fosztott meg a szerelem varázsától, ami általában mindig halállal végződik. Lehet néha naiv vagyok, de annyira reménytelen eset se vagyok, mint amilyennek ő lefest. A családomért eleve bármire képes lennék, most mégis egy kis magányra vártam. Ezért is sétáltam a környező utcákon, s figyeltem meg az erre tévedőket. Így akadt meg a szemem a jelenlegi társaságon is, hiszen éreztem rajta, hogy nem egyszerű ember és kíváncsi voltam, hogy kicsalogatta őt ide. Bár volt egy tippem, hogy valamelyik Salvatore fiú keze lehet a dologban, de majd eldől.
- Esetleg valami gond van? Nem tetszik a nevem? – érdeklődtem tőle kíváncsian, hiszen a legtöbben ismerik a családomat, legalábbis nem személyesen, de hírből már biztosan. Sokan félnek is tőlünk, de ez nekünk csak jó, hiszen annál könnyebb a tisztelet kiérdemelni és szerintem ennyi évvel a hátunk mögött van mire.
- Hmm, esetleg valamelyik Salvatore fiú miatt? – kérdeztem meg tőle azt, amit már sejtettem egy ideje. Nem sok vámpír él itt, legalábbis jelenleg, így nem csoda, hogy egyből ők jutnak eszembe. Figyelem őt, majd lassan elindulok mellette.
- Szeretsz titokzatos lenni, s még a nevem hallatán se igazán ijedtél meg. Nem félsz tőlünk? – pillantottam rá, majd pedig újra a kihalt utcát fürkésztem és hagytam, hogy a közeli hangok zeneként leljenek meg és járjanak át, hiszen a hallásom nagyon jó volt. Jobb, mint a legtöbb fiatal vámpíré.




©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 29, 2016 3:52 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyeltalán nem számítottam arra, hogy az utam alatt társaságom is lesz, főleg mivel csak pár napra jötem, maximum 2-3 nap és megyek is el innen, hacsak nem lesz valami nyomósabb indok, hogy itt maradjak. Stefan már megtud állni egyedül is a lábán, szerencsére a vérszomján is tud uralkodni, most is csak azért jöttem Mystic Falls-ba, mert túlságosan is régen láttam az én legjobb barátomat, és most már muszáj össze hozni egy találkozót. Az egyszer biztos, hogy meg lesz lepve, hiszen nem szóltam neki előre, hogy jövök, hagy okozzak neki egy kis meglepetést. Még az is lehet, hogy eljátszadozok kicsit, húzom kicsit az agyát, hiszen a Salvatore házba már be vagyok hívva, így még behívniuk sem kell, szabadon járkálhatok be és ki.
Viszonylag eléggé sok természetfelettit ismerek, jártas vagyok a témában, főleg mivel nagyon sok ismerősöm van akik szoktak mesélni arról, hogy kivel találkoztak, mit csináltak, stb. Így történhetett meg az is, hogy egy kisebb kutakodás az elmémben és eszembe jutott, hogy jelen esetben kivel állok szemben.
- Rebekah Mikaelson. - mondom ki a nő nevét. A szavaimban nincsen semmi gúny, megvetés amit a családja jelent. Nekem személy szerint nem okoztak sérelmet, így hát a Mikaelson család nekem nem jelent semmit, se gyűlöletet, se megvetést.
- Barát miatt jöttem ide. - válaszolok végül a kérdésére, majd a következőre csak bólintok egyet, hogy nem bánom, felőlem jöjjön. Habár jobban örültem volna annak, ha a legjobb barátommal eltudok tölteni egyedül egy kis nyugodt időt, de nem bánom.
- Oh, majd meglátod, hogy hova megyünk. - mondom egy haloványka mosoly kíséretében.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 16, 2016 7:42 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

Mystic Falls mindig is az egyik otthonunk volt, s mindig is érdekelt, hogy milyen természetfelettieket vonzott ide az élet. Itt voltak a Salvatore testvérek, a hasonmásokról már ne is beszéljük. Néha úgy éreztem, hogy ez a város maga a színház és minden egyes háza és utcája egy jól megírt színdarab helyszíne. De ennek ellenére szerettem itt lenni, még ha nem is mindig ezt mutattam ki. A házunk még mindig remek formáját mutatta a nagyközönség elől, de sokáig mi se maradhattunk egy helyen. Kellenek az évtizedek ahhoz, hogy az emberek ne fogjanak gyanút, meg amúgy se olyan család voltunk, akik képesek sokáig egy helyen maradni. Persze az ok mindig változó volt, vagy menni akartunk, vagy olyan bajba keveredtünk, ami miatt tovább kellett haladnunk, esetleg Klaus gondoskodott arról, hogy fájó pontja legyen az életünknek egy-egy helyszín.
Mosolyogva és kíváncsian követtem a lányt, vagyis inkább a vámpírt. Láttam már arcának vonásait korábban is, s ha nem tévedtem, akkor a Salvatore fiúkhoz elég sok köze lehetett és emiatt még inkább érdekelt. Tudni akartam, hogy ki az, aki az itteni testvérpároshoz közel enged. Figyelem őt, majd egyszerűen előtte termek és barátságosan köszöntöm őt, majd egy kérdést is neki szegezek. Fejemet pillanatra oldalra billentem, majd lassan bólintok.
- Ezek szerint jól ismered ezt a várost. Esetleg ismerős miatt vagy itt? – tudakolódzom tovább barátságosan és ártatlanul, majd mellé lépek egyszerűen.
- Esetleg ha nem zavarok, akkor szívesebben folytatnám veled a sétát. – teszem hozzá minden hátsószándék nélkül, vagy legalábbis a szavaim ezt sugallják.
- Merre tartasz? – teszem fel a nagykérdést, hiszen az se mellékes, hogy merre is fogunk menni. Nem mindig vagyok ennyire elragadó és bájos, de ennyi év alatt megtanultam, hogy miként hitessem el bárkivel azt, hogy egy angyali teremtéssel sodorta össze az élet.



©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 09, 2016 1:53 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szeretek nosztalgiázni, vissza emlékezni a régi időkre. Nem sok ember van az utcán, a cipőm sarkának kopogását lehet hallani a csöndben. A hó szállingózik, a köd is leszállt a városra, a maga módján szép ez a város, főleg egy olyan embernek aki nem tud semmit sem a természetfeletti lényekről, hiszen Mystic Falls arról híres, - egyesek körében - hogy hemzseg a természetfelettiektől, főleg a vámpíroktól. Nem is hazudtolja meg magát a város, kb minden második sarkon az ember vagy vámpírba, vagy boszorkányba vagy más természetfelettibe fut bele. Nem is véletlen az, hogy az itt élő emberek többsége vasfűves ékszert hord magán és verbénát tesz például a reggeli kávéjába. Így a vámpírok nem tudják őket megigézni és táplálkozni sem tudnak belőlük. Az emberek most már elővigyázatosak, nem úgy, mint anno, pár száz évvel ezelőtt, amikor bárkiből ihattál és bárkit megigézhettél. Mondjuk nekem megfelel a tasakos vér is, azt tudok szerezni a kórházból, csak azért a friss vér még is csak finomabb, táplálóbb.
Gondolataimból egy furcsa érzés ébreszt fel, egy ösztön. Azok pedig nekem mindig jók szoktak lenni. Teljesen olyan érzésem van, mintha követnének. Hátam mögé is pillantok pár pillanatra, de pechemre a nagy köd miatt nem látok semmit. Mire vissza fordulok egy szőkeséggel találom szemben magamat.
- Szia. - köszönök neki én is, miután pár pillanat alatt rájöttem arra, hogy egy vámpírral van dolgom. Idős vámpírral.
- Nem tévedtem el, jártas vagyok itt. Csak régen jártam már ebben a városban. - mondom viszonylag barátságos hangnemben, oldalra biccentett fejjel, miközben az előttem álló nőt nézem.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 25, 2016 1:38 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

Sokan naivnak gondolnak, főleg a bátyám, Klaus, amiatt mert hiszek abban, hogy az emberekbe még szorult szeretet. S az értékrendszer nem teljesen halt ki, de szerinte nem így van. S talán neki van igaza, bár ezt kötve hiszem. Ő csak egyszerűen makacs, jobban, mint egy öszvér, de ennek ellenére szeretem. Még ha sokszor úgy is érzem, hogy egyenes megfojt és irányítani akarja az életemet. De a család akkor is szent és sérthetetlen. S örökké vigyázni fogok Elijah-ra és Klaus-ra, mert ők az én családom. Együtt jóban és rosszban.
Lassan haladtam a kissé kihalt utcákon, amit már hó takart. Időről, időre visszatértünk mindig ide, hiszen a családunk egyik háza itt található és életünk sok eseménye is köthető ehhez a városhoz. Jók és rosszak egyaránt, de akkor is életünk része volt és nem törölhetem csak úgy ki, mintha semmi se történt volna. Az emlékeink megtanítanak arra, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát, ahogyan arra is, hogy kire számíthatunk, ha bajban vagyunk, s közben az élet sebes vonatjáról nem is szállhatunk le.
Aztán feltűnt egy ismeretlen vámpír. Általában tisztában voltam azzal, hogy eme város utcáit milyen vámpírok szelik, hiszen még is csak az egyik otthonunk helyszíne volt. Lemaradva követtem őt, s a köd, ami a városra telepedett tökéletes álcám volt, majd végül egyik utcánál elé kerültem.
- Szia! – köszöntem rá bájosan, mintha csak egy egyszerű vámpír lennék, pedig hozzá képest… Nos, eléggé öreg voltam már.
- Esetleg eltévedtél? – érdeklődtem tovább, mert így talán meg tudom azt is, hogy ki miatt keveredett ebbe a városba.

©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 2:09 pm
Rebekah & Alexia
Váratlan találkozás

[You must be registered and logged in to see this image.]
2011. December 22.-t írunk. Úgy döntöttem, hogy ezen a szép, téli napon eljövök kicsit Mystic Fallsba, úgy is olyan régen voltam már itt. Általában az országokat szoktam járni, kikapcsolódok, szórakozok, élvezem az életet. Most viszont úgy döntöttem, hogy közeleg a Karácsony, azt pedig szeretném az egyik kedvenc városomban tölteni, azokkal akiket szeretek, főleg Stefannal. Nem is tudom, hogy mikor láttam őt utoljára, jó régen az egyszer biztos, most viszont úgy tervezem, hogy meglepem egy kicsit, és reménykedek abban, hogy nem fogja bánni, ha velük leszek az ünnepek alatt. Habár róla ezt nem feltételezem, inkább Damon az aki nem a szívem csücske, de ő meg nem igazán érdekel.
Mystic Falls utcáit járom, gyönyörűen hófehér minden, ahogy leesett az első, idei friss hó. A fák, az utcák fehér színben pompáznak, tüdőmbe beszívom a frissítő, hűvös levegőt, a lehelet látszik a levegőben. Nincs is jobb, mint a fehér Karácsony, ez a hó pedig szerintem megfog maradni, főleg, hogy most is szállingózik.
A főtéren gyermekek játszanak, mikor rájuk nézek halványan elmosolyodok, majd tovább sétálok, egészen addig, amíg egy számomra ismeretlen illatot vélek felfedezni, vámpír, ezt már elsőre tudom. Megállok egy pillanatra, hátra fordulok, de nem látok semmit, majd vállat vonok és sétálok tovább.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• hello by adele
Tartózkodási hely :
•• mystic Falls



Alexia Branson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 31, 2015 5:23 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Rebekah & Alexia - 2011. Mystic Falls

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék :: Múlt-