A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
St. Marie tér


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
wonderfilled anthem
trøllabundin
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
saving lives
† Humor :
absurd



Cassandra Cooper ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 07, 2016 5:57 pm
- Öm... lehet barátságosabb lenne, ha inkább titokban a világ másik végében telepítenéd le őket, nem? - mosolygok kicsit félénken rá, felhúzva a vállaimat, mint egy apró, rézvörös hajú teknőc. Nem akarok én beleszólni senki életébe sem, de annyira pacifista vagyok, hogy már-már végzetes hibám...
- Nos, apu könyvtáros, a te apukád meg antikvárius... szerintem mostanában elég gyakran összefutnak. De ne idegesítsd magad fel rajtuk, ilyenek. Saját szobát? Milyen? - kíváncsian ragyognak a szemeim. Mindennek tudok örülni, ami vele kapcsolatos. Ha jó történik vele, ha jó kedve van, ha életben van...
- Egész életemben érted aggódtam... - mosolygok vissza rá zavartan és mélyet sóhajtok az illatából. Őszinteségi rohamom is támad kicsit, de azért csak óvatosan. Még a végén nagyon creepy-nek talál engem.
- Mintha az én öltözékem nem egész évben furcsa lenne. De menjünk... - kuncogok kicsit, majd belé karolok, ahogy mellém lép. Mindenféle érzések futkosnak bennem. Főleg boldogok és színesek és giccsesek.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Shoop

Give it to ya
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Bérgyilkos
† Humor :
Fekete, olyan, mint a láb valakinek van, és van akinek nincs.



Emrys Rhydderch ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 05, 2016 10:36 pm
- Másoknak ártok? Nos, mondhatjuk úgy is, hogy segítek másoknak, csak néhány embernek meg kell halnia. Aztán akik felbéreltek azoknak sokkal jobb lesz a szánalmas kis életük. – vonom meg a vállaimat, tényleg nem érdekelt, hogyan is szerzem meg a pénzt. Ez a pár ember nem számított nekem.
- Legalább ők találkoztak..De még mindig kirúgnám a hajuk alól őket, mert pletykálnak a gyerekekről. Na, de ennyit róluk, legalább kaptam egy saját gyerekszobát. – vigyorogtam egy pillanatig, de a mézeskalács illat még mindig bódító volt.
- Öröm ezt hallani. – mosolyodom el a csók után, s megint nyomok a homlokára egy puszit.
- Szerintem látogassuk meg a szobámat, levetném magamról ezt a göncöt, hogy normálisan nézzek ki, mert lassan lecsuknak, vagy diliházba zárnak a jelmezem miatt. Mit szól hozzá kisasszony? – kuncogok fel halkan, és elengedem, hogy mellé lépjek. Ó, hogy mit fogok én még ezért kapni, a drága szülőatyámtól, kis előadást, tanácsokat, de remélem, hogy nem most akar felvilágosítani, azzal már elkésett.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
wonderfilled anthem
trøllabundin
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
saving lives
† Humor :
absurd



Cassandra Cooper ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 04, 2016 12:57 pm
Amikor utoljára láttam, akkor az egy alkalommal kellett megtennem azt, amit soha, de soha nem akartam. Átváltoztatni valakit. De abban az egy pillanatban, amikor már eszméleténél sem volt és esély sem lett volna megmenteni, akkor nem volt más opcióm. Apától hallottam, hogy miféle életet élhet mostanság. Persze elszomorított, de nem tehettem semmit sem.
- Rendben. - felelem bólogatva, mert félek, hogy csak több könnyet hullajtanék. Gyerekkorom óta rajongok érte, de sosem mondhattam el neki. Elragadott minket egymástól a történelem.
- Nem is tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Te másoknak ártasz, én segítek. Ez így kerek. - vonok vállat kicsit és beharapom az ajkam, ahogy a hajamba nyom egy csókot. Ugye tényleg nem álmodom?
- Ó. igen apáink találkoztak... - ugrik be hirtelen. Árulkodós warlockok... - Meg... úgy egyáltalán téged. - vallom be félénken, de az ujjai már ott vannak az állam alatt és ahogy közeledik az arca az enyémhez, úgy állok lábujjhegyre. Nagyon magas... Ez az utolsó gondolatom mielőtt összeérnek az ajkaink. Viszonozom a csókját, mintha nem lenne holnap.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Shoop

Give it to ya
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Bérgyilkos
† Humor :
Fekete, olyan, mint a láb valakinek van, és van akinek nincs.



Emrys Rhydderch ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 03, 2016 10:12 pm
Halvány mosollyal nézek még mindig rá. Ha harminc évvel ezelőtt felismerem, hogy ő az nem hagytam volna elmenni. Nem éltem volna ilyen életet, tudtam, hogy valakiért van értelme megváltozni, változtatni a hedonista életmódon, és nekem Cassandra volt ez a valaki.
- Akkor ne ébredj fel, de mindig itt leszek most már. – szusszanok fel halkan. Ennyi Emrys, vége van, és ezt egy arcra tett csók döntötte el, most még sunyin se viselkedtem, hogy a számra kerüljön, ráérek lassan haladni, már megtaláltam el nem fog menni. Ahogy én sem, nem engedhetem meg, hogy valami baja essen, bár eddig is ő vigyázott rám.
- Szóval maradtál hűséges az orvosláshoz, nem baj, segítesz legalább az embereknek. Ahhoz mindig is jól értettél. Mondjuk úgy, hogy csak néha nyúlok már fegyverhez, és sokat fizetnek egy-egy kliensért. – nyomok puszit a hajába, el se akarom engedni.
- A napokban jöttem rá, hogy te voltál az én angyalom, ehhez csak a drága apám kellett. Szóval féltél, hogy nem látod többé ezt a tökéletes arcot? – jelent meg egy hamiskás vigyor az arcomon, majd finoman az álla alá nyúlok, majd gyengéden megcsókolom.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
wonderfilled anthem
trøllabundin
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
saving lives
† Humor :
absurd



Cassandra Cooper ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 03, 2016 2:26 pm
Szinte álomnak tűnik az egész. Eltelt körülbelül harminc év és megtalált. Megtaláltam. Részletkérdés. Felkacagok, ahogy a keze a hátamat éri, szinte ösztönösen. Kicsit hátrébb húzom az arcom, hogy letörölhessek egy kósza könnycseppet, ami az örömtől kiszökött.
- Akkor jó... Mert ebből nem szeretnék felébredni. - kuncogok egy aprót, majd vigyorgok, ahogy egy csókot ad a homlokomra, amire reflexből adok neki egyet viszont az arcára. - Boldog vagyok.
- Ó, múlthéten kezdtem itt dolgozni a közeli kórházban a sebészeten. Rá akartam nézni egy betegre, akit délelőtt műtöttem. Te... gondolom a szokásos. - magyarázok, ahogy a lábam a földet éri, bár kicsit ellenemre van, de ölel tovább. Mélyet szippant az én mézeskalács illatú hajamból, én pedig szipogok egy aprót.
- Legutóbb, amikor láttalak, éppen átlőtt gyomorral haldokoltál. Muszáj volt tennem valamit, mert ha végleg elveszítettelek volna... - elcsuklik a hangom és újra meg kell törölnöm a szemeim.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Shoop

Give it to ya
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Bérgyilkos
† Humor :
Fekete, olyan, mint a láb valakinek van, és van akinek nincs.



Emrys Rhydderch ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 02, 2016 11:14 am
Igen, tényleg Cassie az. Még mindig fahéj és vanília illata van. Erre az illatra még mindig emlékszem, de vajon miért? Tényleg ő lenne az, akit nekem szánt a sors? Komolyan Emrys, tényleg ezen gondolkozol? Egy vörös hajú lány teljesen elcsavarja fejemet.. Borzasztó vagyok, egy csapásra letudja kötni a figyelmem, és az sem érdekel, hogy rajtam csimpaszkodik, mert mikulás ruhában vagyok, inkább átölelem a hátánál, hogy megtartsam.
- Igen, Cassie tényleg én vagyok, és nem, nem álmodsz. – csókoltam homlokon egy – Ne aggódj Törpe, itt vagyok. – eresztek meg felé egy mosolyt.
- Mit keresel itt? – tettem le a földre, és úgy öleltem magamhoz, arcomat a puha vörös hajba fúrtam, az én drogom az ő fahéj illata, komolyan csak ennyi kellett? Hogy megint lássam.. Pedig volt idő mikor őt kerestem, a gyerekes viselkedésével,a csilingelő nevetéséről nem is beszélek inkább, túl nyálas vagyok így is.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
wonderfilled anthem
trøllabundin
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
saving lives
† Humor :
absurd



Cassandra Cooper ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 01, 2016 10:14 pm
Könnyed léptekkel, mégsem a sebességemmel közlekedem végig a kis sikátorban. Késő este van, de csak egy betegre akarnék rálesni, így műtét után 12 órával. Lehet a sorsomat kísértem, hogy út közben énekelek, de... most a fejemben ragadt a Gyűrűk Urából egy dal. Nem szeretek csendben műteni, így általában filmzenék vagy vidámabb dalok mennek közben. Persze a főorvos operára műt...
MIKULÁS! Majdnem megőrülök, ahogy meglátom a Mikulást, nyílt utcán, februárban! Kedvem lenne a nyakába ugrani és megölelgetni, de nem, nem, nem. Nagylány vagyok, nem fogom magam a karjaiba vetni azért, mert a hősöm. Elfog egy különös, ismerős érzés, amit nagyon régen nem éreztem. Mintha az időt is lelassítaná. Képek villannak fel. Emrys. Ahogy régen kedves volt velem... amikor meghalt. Megérinti a Mikulás a vállam, én pedig hatalmas szemeket meresztek rá. A hangjára egy métert süllyedne a gyomrom, ha nem lenne hashártyám. Eltátom kicsit a számat és elé kapom a kezem, ahogy egy könnycsepp kiszökik a szemeimből.
- Emrys... Tényleg te vagy az! - most már tényleg felugrok rá, hogy megölelhessem és ösztönösen kulcsolom a dereka köré a lábaim. - El sem hiszem, mondd, hogy nem álmodok!
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Shoop

Give it to ya
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Bérgyilkos
† Humor :
Fekete, olyan, mint a láb valakinek van, és van akinek nincs.



Emrys Rhydderch ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 01, 2016 9:45 pm
Tehát volt egy nagyszerű ötletem, beköltöztem a faterhoz. Ő meg szerzett nekem pár kuncsaftot. A legutóbbi egész szép summát hozott, de a mostani is remekül megtömte a zsebemet zöld hasú bankókkal. Csak éppen Télapó jelmezben mentem házhoz, mert escortot kért, nőt, de helyette megkapott engem. Boldogan hagytam el a helyet, közben telefonon kommunikáltam a megrendelővel, hogy utalhatja a pénzt, még selfie-ztem is szerencsétlen krapekkal.
Éppen az utcán sétáltam fütyörészve mikor megláttam egy vörös hajhuzatagot, és egy apró nőt. Cassie. Ezer százalék. Olyan régen láttam, viszont csak ő lehet, ha meg nem akkor maximum felképel, kezdetnek nem rossz szeretem, ha tüzesek a nők.
Óvatosan érintettem meg, közben leszedtem a fehér szakállat magamról. Ki tudja, hogy fog reagálni rám, elég régen nem láttam már, de még mindig imádnivalónak tartottam. Na jó fejezzük be a nosztalgiázást, nem vagyok én lelkizős főleg nem magammal, szerelmes meg pláne nem.
- Cassie?! Én vagyok az Emrys. - havány mosoly jelenik meg tökéletes arcomon.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:04 am
Vissza az elejére Go down
 

St. Marie tér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-