A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
you, my dear past
† Kedvenc dal :
i found love
† Tartózkodási hely :
new orleans の
† Hobbi & foglalkozás :
pianist の



Ruthie Autumn Emerson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 23, 2016 5:58 pm
klaus & ruthie & tatia
Az öltözékem tökéletesen visszatükrözi mindazt, hogy egyáltalán nem számítottam arra, hogy a mai nap folyamán vendégeim lesznek. Általában, ha üzletet kötök az házon kívül történik. Még sosem érkezett senki sem az ajtómhoz, úgyhogy ezért is érdekelt annyira ez az egész, hogy miért ilyen fontos. De, amint már tudatosult bennem, hogy kik is kopogtattak az ajtóm előtt tisztában voltam vele, hogy ehhez még nem vagyok teljesen ébren és azért egy kávé sem ártana. De talán most egy energiaital is tökéletesen beválhatna. Talán van is egy a hűtőmben.
Mindig is szerettem, ha kölcsönös tisztelettel állnak hozzám az esetleges ügyfeleim, mert nem várom el, hogy tudják a nevemet, de azért az sem szeretem, ha különösebb ok nélkül lenéznek. Mintha nem tudnám, hogy mit csinálok.
- Szólíts csak Ruthie-nak. - Dobom oda a hasonmásnak, hogy legalább a nevemet most már megtanulhatja. Figyelmesen végighallgatom, amit mondanak mind a ketten. Az arcomon semmiféle reakció nem jelenik meg feléjük és bevallom az ősi hibridtől még furcsa is a kedvessége. Erre azt hiszem most igazán szükségük van. - Nem szokásom az ajtóban megtárgyalni a lehetséges ügyeimet, úgyhogy.. - Mondom, majd kicsit félreállok az ajtóból, amit teljesen kitárok. - Mi casa, su casa. Fáradjatok beljebb és helyezzétek magatokat kényelembe, amíg összeszedem magam. - Beljebb terelem őket a nappaliba, majd szinte fél perc alatt fordulok meg a hálószobámban olyan gyorsan magamra kapok egy értelmes ruhát és még egy gyors kitérőt teszek a konyhába, hogy egy apró energiaitallal a kezemben térhessek vissza. - Szóval, akkor pontosan elmondanád, hogy mit keresünk, hogy merre induljak el? - Szükségem van minimális információra ahhoz, hogy tudjam miképpen kezdjek el készülődni ezzel kapcsolatban. Nem ez az első alkalom, hogy belemászok valakinek a fejébe és már előre érzem, hogy ő sem lesz elragadtatva attól, amit látni fog. Valahogy még egy személy sem távozott úgy a kezeim közül, hogy boldogabb lett volna az emlékeinek a felfedésével. - Az árat pedig, amit már Klaus is említett később megtárgyaljuk. Azt hiszem inkább négyszemközt. - Nem szívesen tárom ki közkívánatra, hogy miért, mit kérek cserébe. Abban nekem semmi jó nem lenne.

//Egek, azt hittem írtam már ide. Nagyon sajnálom!  pale  27

coded by
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 05, 2016 6:07 pm

tatia & ruthie

Tudom, hogy Tatia-nak nagyon fontos ez az egész emlékek kigubódzása. Bevallom én magam nem vagyok annyira oda érte, mert akkor már régen megoldottam volna a problémát, de igazából ezt neki kell megtudnia. Meg amúgy is az ő fejében vannak összemosódva a képek nem az enyémben. Egy apró kíváncsiság azért mélyen ott van bennem is, mert azért nekem is jelenthet valamit, ami az ő fejében nem úgy van, ahogyan annak kellene. Mármint ez elég furcsa megfogalmazás a részemről, de eldöntöttem, hogyha már segítek neki, akkor nem fogok a kezébe nyomni egy címet azzal, hogy hol talál egy boszorkányt, hanem már én magam is megtudom azt, amit ő. A legkevesebb a segítségemért, hogy a kezembe adják ugyanazt az információt, amihez ő maga is hozzájuthat. Kíváncsi vagyok, hogy mégis mit keres egyáltalán. Hogy melyik emléke az, ami nem stimmel.
Nem. Semmi ilyen nem történt. Egyszerűen csak hallottam, hogy nem éppen hétköznapi az ilyen érdekességeket pedig előbb vagy utóbb meg kell látogatnom és te tökéletes lehetőséget adtál nekem arra, hogy ezt megtegyem. – Nem állítottam volna ide be azért, hogy egyszerűen csak bemutatkozzak. Ahogy hallottam hajlandó üzleteket kötni és nem igazán tartozik az itteni boszorkányokhoz. Ez pedig már eleve egy hatalmas plusz pont a részemről. Mondjuk az árat nem én kívánom megfizetni. Azt már Tatia-t terheli. – Hogyan is kérhetnék valakitől szívességet úgy, hogy rátöröm az ajtót? Igyekszem tanulni a hibáimból. – Tudom jól, hogy nem szeretnék magamnak még egy ellenséget méghozzá teljesen feleslegesen. Jó, ha lehet valakinek a tarsolyában egy boszorkány, aki ténylegesen hajlandó tárgyilagos maradni.
Amit a drága Tatia mondani kíván, hogy szükség lenne egy kis memóriában való turkálásra és biztos vagyok benne, hogy nem lesz hálatlan azért cserébe, ha megteszed ezt neki. – Talán egy kicsit szándékosan szeretném őt valamilyen adóssággal megterhelni, de én már csak ilyen vagyok. Meg szerintem ő sem engedné el olyan könnyedén. – Szóval akkor esetleg bejöhetnénk végre? Nem vagyok nagy rajongója a kint ácsorgásnak. – Na, meg persze a hírnevemnek sem tenne jót, hogy egy boszorkány ajtaja előtt toporzékolok, mint egy kisgyerek.

// ez iszonyat rossz lett, bocsánat. Sad


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 15, 2016 7:53 pm
Klaus • Ruthie • Tatia

Teljesen Klaus-ra bízni magam aggodalomra adott okot, nem igazán voltam nyugodt. Konkrétan ellene is szólhatott a gyomromba maró érzés, de nagyobb esélyét láttam annak, hogy egyszerűen az a tulajdonságom jött elő, hogy utáltam és nem bírtam a másokra való utaltságot. Hosszú idő állt a rendelkezésemre ahhoz, hogy ez a fajta, mindenkire irányuló bizonytalanság kialakuljon és abból kiindulva, hogy jelenleg még az emlékeim sem voltak biztosak és pontosak, nem kockáztattam azzal, hogy elbízom magam vagy bármi olyanra gondolok, ami előrébb rendíthetne az ügyemen. Valamibe belelovalni magam egyszerűnek tűnt, de a kikászálódás a csalódás után túlságosan nehéz volt, ezért próbáltam inkább csak egyfajta lehetőségként tekinteni Klaus segítségére. Egy jó lehetőségként, persze ehhez nem férhetett kétség, hiszen vele az oldalamon kicsit nyugodtabbnak kellett volna éreznem magam… kellett volna, ugyanakkor ami megnyugtató volt Klaus-ban éppen az adott okot az aggodalomra is.
- És ezt a boszorkányt jól ismered? Várj, kitalálom, érjem be egy ködös történettel, miszerint egyszer régen megfenyegetted. – Felvontam a szemöldökömet, míg apró, halvány mosoly ült ki az arcomra és eléggé meglepődtem látva, hogy kopogásra emeli a kezét. Persze nálam soha nem tudott kopogni, mintha nem is lett volna ajtóm, úgy közlekedett a házamban, amikor még Mystic Falls-bn élt és majdnem napi kapcsolatban álltunk egymással. Régi idők, talán a jó modor még az ő korában is tanulható volt? – Ez a lány igencsak szerencsés, hogy nem rúgod rá az ajtót. Egyre és egyre inkább nagyobb meglepetéseket okozol, kezdem azt hinni, hogy New Orleans levegője kedvező hatással volt rád. – Motyogtam várva, hogy a lakó kitárja előttünk a bejárást akadályozó egyik tényezőt. A lépteit már hallottam, hangosabbak lettek, ahogy a küszöb felé vette az irányt és nemsokára elénk is tárult egy fiatal lány képe. Ránézésre nem mondtam volna meg róla, hogy hatalmas tapasztalattal és erővel rendelkezett volna, de ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy ne ítéljek elhamarkodottan, ha boszorkányokról van szó.
- Szívesen használnék én is valami jelzőt, de nem ismerlek. - Néztem a lányra. - Miattam vagyunk itt, remélem nem baj, ha a hibrid barátomtól átveszem a szót egy kicsit. Szerinte megoldást tudsz nyújtani egy igencsak idegesítő problémámra. Az agyamban kellene turkálni egy kicsit. - Foglaltam össze dióhéjban a jövetelünk okát.

miss jackson



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
you, my dear past
† Kedvenc dal :
i found love
† Tartózkodási hely :
new orleans の
† Hobbi & foglalkozás :
pianist の



Ruthie Autumn Emerson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 07, 2016 9:58 pm
klaus & ruthie & tatia
Egy újabb teljesen átlagos nap. Még akkor is, ha nem volt olyan átlagos, mint azt én szerettem volna. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer, majd az erőmet használva fogok érvényesülni a világban. De bevallom, hogy rendkívül örülök annak, hogy képes vagyok azokra a dolgokra, amelyekre most. Lehet, hogy segítség nélkül sosem lettem volna ilyen erős, de az igazság az, hogy, ami mindig megvolt bennem az nem nevezhető más érdemének. Bár erősebb lettem és új dolgokra lettem képes, de ettől függetlenül még szomjazom a magam válaszaira, hogy mégis mi történt azon az éjszakán. Ahhoz pedig mindenkit meg kell találnom, aki ott lehetett. De az igazság az, hogy csak egyetlen egy személyre emlékszem, aki azóta is eltűnt előlem, mintha szándékosan akart volna felszívódni az életem térképéről.
A kávémat sikeresen odaégettem, ezért pedig kárpótoltam magam egy finom csokoládés müzlivel, amit a tévé előtt majszoltam, miközben Family Guy-t néztem. Valahogy sosem tudom megunni ezeket a fazonokat. Egyszerűen nem lehet rajtuk, nem nevetni. Halk lépteket hallok az utcán közeledni az ajtómhoz, de remélem, hogy valami tévedés az egész. Azonban végül kopogtatás is csatlakozik hozzá én pedig egy hangos sóhaj keretében belerakom az üres müzlis tálamat a mosogatóba és felengedem vízzel, majd pedig megpróbálok egy kicsit jobban összpontosítani arra, hogy mégis ki lehet odakinn. De aztán egy hang is párosul a kopogtatóhoz és akkor már érzem, hogy nem lenne túl bölcs lépés tőlem elutasítani. – Máris jövök. – Mondom, majd magam köré tekerem a köntösömet, mert valahogy nincs kedvem a kis nadrágomban, meg egy topban mutatkozni az ősi hibrid előtt.
Végül kitárom az ajtót és, akkor egy pillanatra meglepődöm azon, hogy nem is egy ember áll kinn, hanem kettő. De, ha már pontosítani akarok egyikük sem ember. – Micsoda meglepetés. Az ősi hibrid és az egyik hasonmás. Mégis minek köszönhetem ezt a kellemes látogatást? – Egyértelmű módon nem számítottam arra, hogy egyikükkel is lesz majd lehetőségem találkozni, mert az igazság az, hogy soha nem írtam fel semmi ehhez hasonlót sem a bakancslistámra.  


coded by
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 07, 2016 9:46 pm
Előzmény


tatia & ruthie

- Az olyan boszorkányokkal nem is igazán szokásom foglalkozni. – Kicsit sértő is a gondolat, hogy én valaha is foglalkoznék olyan boszorkánnyal, akiben nem látok valamit. De az igazság az, hogy a legtöbb itteni boszorkány nem rajong a társaságomért, vagy ha rajongott is nem volt másért, hogy hátba szúrhasson, avagy én utána őt. Ez egy örökös körforgás volt. Most valakire azonban szükségem volt, aki nem kívánt beleszólni a boszorkányok és a vámpírok politikájába. Az összes itt született boszorkányról nem elmondható, de szerencsére a városomban semmi nem történik anélkül, hogy én ne tudnék róla. Még akkor sem, ha éppenséggel gyászolom a lányom távollétét. Az, hogy gyászolok egyáltalán nem jelenti azt, hogy az összes eszemet eladtam volna valakinek kilóra.
Néha azért hátra pillantok, hogy még mögöttem van-e Tatia, de az igazság az, hogy ez az egész neki fontos és nem nekem. Az ő emlékei igazából, de nem mondom azt, hogy nem hajt egyfajta kíváncsiság, hogy mégis mi rejtőzhet igazából a múltja mögött. Szerintem mindenkit érdekel a múltja a maga módján. Főleg, ha már ezer évet tudhat maga mögött. Vannak dolgok melyek a homályba vesznek, de természetesen olyanok is fellelhetőek az életünk során, amelyek kifejezett figyelmet kapnak. Most azonban, hogy az egyik emléke hamisnak bizonyult mindent megtesz annak érdekében, hogy válaszokhoz juthasson. Ha nem így lenne, akkor nem is keresett volna fel engem.
A kiszemelt házhoz érkezve a lehető legszívesebben besétálnék rajta, de vannak olyan szabályok, amelyek még mindig határokat állítanak elém. Nem maradt más hátra, mint az egyszerű kopogás. Nem várt vendég vagyok, de legalább azzal tisztában vagyok, hogy odabenn nagyon is mozgolódik valaki. Ha pedig nem akar ajtót nyitni örömmel döntöm rá az egész házat. Bár, akkor már kérdéses, hogy mennyire lesz hajlandó segítséget nyújtani a számunkra. De egy kellő árért cserébe úgy vélem, hogy ő is megvásárolható a maga módján. – Miss Emerson, megtisztelne, ha kinyitná végre az ajtót. – Nem a türelmemről vagyok híres és valahogy percről, perce egyre kevesebb kedvem van itt állni és várni, hogy valami történjék. De ez az érzés talán azért olyan erős bennem, mert mögöttem van Tatia is, aki szerintem ugyanúgy szeretne a lehető leghamarabb választ kapni. Én a kedves és rendkívül ritka kopogtatásomra, ő pedig az emlékeinek a valóságalapjára.



©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
you, my dear past
† Kedvenc dal :
i found love
† Tartózkodási hely :
new orleans の
† Hobbi & foglalkozás :
pianist の



Ruthie Autumn Emerson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 02, 2016 11:53 am
*****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:15 am
Vissza az elejére Go down
 

Ruthie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-