Amita; héber jelentés: barátság, igazság

A szoros kapcsolatokat többre tartom, mint a levegőt. Ha elfogy az oxigéned és szerencséd van, akkor az pótolható, de ha elvesztesz egy barátot, családtagot, szövetségest halál, árulás, nézeteltérés miatt, az akkora sebet tud ejteni a lelkeden, ami  nagyon lassan gyógyul. Talán soha nem hámosodik be vagy ha igen, könnyen lekaparhatod a felszínét. A fájdalom pedig emlékeztet arra, hogy élsz. Lélegzel. Dolgod van a világban. Küzdened kell, felállni, leporolni a ruhád, felszegni a fejed, kitolni a mellkasod, megőrizni a büszkeséged és megmutatni a téged megvetőknek, gyűlölőknek, irigyeknek, hogy milyen fából faragtak. Nem hagyhatod magad, akkor sem, ha emiatt sokan összehúzott szemekkel néznek rád és látod rajtuk, hogy nem értenek egyet veled. Idővel úgyis az nyer, aki nem hagyj magát és mer harcolni, tenni a saját sorsa jobbá tételéért, közben viszont magához öleli a hozzátartozóit és egységet kovácsol.

Amita; szanszkrit jelentés: határtalan

Merj lépni! Legszívesebben visszadobnád a megélt történéseidet egyenesen oda, ahonnan jöttek? Tedd meg! Ne félj! Érd el, amit akarsz, kaparintsd meg, amit a tiédnek tartasz és ne félj attól, hogy nem érdemled meg. Lépd át mások határait, de a tieidet tarts be, szükség van a keretekre, amelyek mögött biztonságosan mozoghatsz. Ne hazudtold meg önmagad és minden rendben lesz. Higgy nekem, ebben a hitben élek születésem óta és eddig akkor is kimásztam a buktatókból, amikor csontom tört. És másokét sem vagyok rest eltörni, mindenkinek ajánlom, hogy tanuljon harcművészetet, mert nagyon hasznos. Főleg akkor, ha szívesen betörnéd a veled szemben álló orrát.

Ada; héber jelentés: szép, ékes

Szeretek adni magamra és kihangsúlyozni a nőiességemet. Alkatom vékony és edzett, ugyanakkor az összes domborulatom a helyén van és közepes magasságom sem válik kárára a kecsességemnek. Karakteres arcomat, sötétbarna, szinte fekete szemeimet, pisze orromat és formás ajkaimat hosszú, fekete haj keretezi, amelyet legtöbbször hagyok a vállamra omlani. Ruháim divatosak, de távol áll tőlem a stílusújságok lapozgatása, saját ínye szerint válogatom őket. A magassarkú híve vagyok, menni is tudok benne, egyfajta különleges tartást kölcsönöz a testnek. A szép kiegészítőknek nehezemre esik ellenállni, szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ha úgy tartja kedvem meglepjem magam egy-két újdonsággal.

***

11 évvel ezelőtt

Hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó, ez jelezte, hogy a szüleim távoztak. Az oldalamat nekitámasztottam a falnak és bámultam kifelé az ablakon. Láttam, ahogy anyám megigazítja magán a ruháját, apám csókot lehet az arcára és beszállnak a kocsiba, tehát nem történt semmi, ami miatt nem kezdhetnék el keresgélni a házban.
Egyedül voltam a házban, így felsétáltam az emeletre és benyitottam a szobájukba. A sötétítők be voltak húzva, csak a rések engedtek láttatni némi, az utcáról beszűrődő fényt, amelyek megvilágították a szoba egyes részeit. Villanyt kapcsoltam. A szívem hevesen dobogott. Kihallgattam a tegnapi beszélgetésüket és abból leszűrtem, hogy valamit titkolnak előttem. Azt mondták, jobban kell vigyázniuk, mert ha figyelmetlenné válnak, akkor előbb-utóbb megtudhatom, milyen erő lakozik bennem. Először azt hittem jelképes, lelki erőről beszélnek, el is mosolyodtam hallva, mit gondolnak rólam, csakhogy a "vének tanácsa" kifejezés nem illett a képbe. Azt hittem, a szobájukban találhatok valamit, de hiába keresgéltem, semmi nem akadt a kezembe.

Két héttel ezelőtt

A neveltetésemnek köszönhetően rövid ideig voltam képes magamban tartani a kérdéseimet, egy nap a szüleim elé álltam és elmondtam nekik, mit hallottam. Ők pedig válaszoltak. Az arcukba nevettem, utána viszont megdermedtek az arcvonásaim, hiszen láttam rajtuk, hogy minden egyes szavukat komolyan gondolják. Druidák? A csuklyás vénemberek, akik körben állnak és kántálnak? Örökség? Varázserő? Elátkozott, ősi tagok? Azt hittem a szüleimnek kimosták az agyát vagy valami nagyon rossz tréfa áldozata lettem a kíváncsiságom miatt, aztán bizonyítékokkal is alátámasztották az állításaikat. Nem volt szükségem többre... a kutatói vénám életre kelt, nyomoztam, embereket, társakat kerestem fel, megbeszéltem velük az életünk különleges vonulatát és felkészültem mindkét eshetőségre: arra, hogy soha nem történik velünk semmi, ami megváltoztathatja a mindennapjainkat és arra is, hogy egy csoda folytán mi is egy zárt kör tagjaivá válhatunk. 11 évet vártam a beteljesülésre. Az évszázadokig tartó alvásra kárhoztatottak magukhoz tértek, szinte csilingelő volt a hívó szavuk. Egy virginiai kisvárosban tartózkodtak... Mystic Falls. És én rögtön felkerekedtem, hogy kiderítsem, mi igaz a történetekből.