Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 13, 2012 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Vámpír és boszorkány-sóhajtottam. - De,ha lehet, ez maradjon köztünk. Nem szeretnék vitrinbe kerülni és holmi turisztikai látványossággá válni. Tényleg ennyire ritkák lennénk, hmm? - jelen esetben szakértőbbnek láttam ebben őt, mint magamat, pedig én vagyok ennek "az áldozata".
Miután elváltunk, arrébb léptem, és ruhámat simítgattam.
- A végén még elfelejtem, hogy egy vámpírvadász vagy! - kacsintottam rá.
- Jobb lesz, ha egyedül megyek. Érdekes egy napunk volt, van mit átgondolni - válaszoltam, és gyors ötlettől vezérelve nyomtam arcára egy puszit, és "elszeleltem". Hamarosan egy aprócska cetlit fog találni zsebében. Egyik oldalán ez áll: "a telefonszámom:". Másik oldalán: "Miután összeszedted magad, várni fogom, hogy megkeress. Jó vadász lévén nem hiszem, hogy szükséged lenne a számomra. Még egy kacsintós smile-t melléfirkantottam. Már csak rajta áll, hogy felkeres-e, vagy sem. Most pedig rajtam áll, hogy eldöntsem akarom- e, hogy felkeressen, vagy sem... Mi a fene történt velünk? Mi volt ez az egész? És miért van olyan sejtésem, hogy válaszokat nem kapok kérdéseimre?

Folyt.: játszótér


A hozzászólást Clarissa Morgan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 15, 2012 6:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 10:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Ha nem vámpír lett volna, komolyan megkedvelem a csajt. A végén még lehet Ő kezdene ki velem? Hát ez gyönyörű... No nem volt ellenemre ha a nőknek tetszett a látványom, de hogy egy "majdnem áldozatomtól..." hát ez megért volna egy misét.
Jobban esett a megcsókolása mint vártam. És kellemesebb is volt mint vártam. Egy órája még leszúrtam volna a felajánlásért is, most meg én csókolom meg ezt a... vámpírt. Pedig én nem is ittam szinte semmit. Ez abszurd volt. Mégis ott és akkor, abban a helyzetben kifejezetten jó érzés volt, és... csábító, hogy megcsókoltam. És ez döbbenet volt.
Talán ezért is lettem olyan kába, mikor szétváltunk. Valószínűleg ezért volt hogy hagytam, hogy átöleljen, SŐT mi több, a kezeim felemelkedtek, és viszonozták, amint a derekára köré siklottak egy pillanatra.
- Azt hiszem ebben egyetértek. Amilyen őrült állapotomban vagyok jelenleg, a végén még elfelejteném hogy vámpír vagy, és... - Nem fejeztem be a mondatot. De sóhajtottam, és adtam egy csókot az arcára.
- Ha nem lenne ilyen groteszk a helyzet az én világom tekintetében, megköszönném a kalandos estét, de elég különös és durva kifejezés lenne. Főleg hogy a megölésedre készültem - simult végig a kezem a derekán, amint elhúzódtam tőle. - De ha akarod, elviszlek, gondolom mind a ketten a városba megyünk. Gyalog elég messze van innen minden - kacsintottam Rá, miközben odébb sétáltam, és összeszedtem a holmimat, amit nem akartam hátrahagyni. - Vagy inkább vámpírosan elszelelsz? - legyintettem a kezemmel, érzékeltetve a vámpírok villámgyors közlekedési stílusát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 8:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Úgy legyen- helyeseltem, majd kissé belegondoltam. Vagy ő vérprofi, vagy bármelyik vadász fél perc alatt végezne velem. Nem sok reményt fűzök magamhoz a továbbiakban. Helyeslően bólogattam, mikor felsorakoztatta, hogy merre és milyen helyeket találok errefelé. Ha mást nem, de legalább most már tudom, hogy mely helyek azok, melyet jobb lesz elkerülni. Nagy ívben.
Aztán elöntöttek szavai. Hideg zuhany. Olyanokat mondott, mely nem csak , ha az ő szájából hallom, de ha saját magamétól , akkor is megkérdőjelezem. Bátorított, helyre rázott. Még bőven emésztettem szavait, mikor folytatta, és folytatta. Szemeim előtt lebegő kérdőjelek háromszorosukra növekedtek.
- Szerintem most úgy lesz a legjobb - válaszoltam határozottan.
- Feltétlen. Ingre szükség van, öltöztet. Báár... ahogy elnézem, ing nélkül sem utolsó a látvány - igen, ez az a Clarissa, aki nem tántorodik el egy kis szójátéktól egy vámpírvadásszal. Ez az, akit talán még kedvelek is.
A következő lépése egyenesen sokkolt. Először "most mi van?" érzésem támadt... Megcsókolt. Engem. Ő. Mi, együtt. Egy órával ezelőtt bárkinek a képébe röhögtem volna, ha ezt állítja. Most pedig? Olyan természetesnek tűnt az egész. Ez röhejes. Röhejesen tökéletes. Ajkaink egymáshoz tapadtak, és lassan lágyan csókolt. Mintha mindketten kicserélődtünk volna. Miután ajkaink elváltak egymástól, szemeiben kerestem a magyarázatot. De nem vártam el, tudtam, hogy nincs mit elvárnom. Ő se érti, én se értem, egyikünk se érti. Nem firtattam, de lábam földbe gyökerezett. Szám apró félmosolyra húzódott, közelebb léptem és átöleltem.
- Tényleg jobb lesz most elmennem, úgy hiszem - suttogtam alig hallhatóan fülébe.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Nem, valóban nem hiszem. De ha maradsz, lesz kin gyakorolnod - vigyorodtam el, de azért természetesen egy esetleges összecsapásban a "fajtársamnak" drukkolnék, nem Clarissának. Azért az helyzetet ENNYIRE nem rúgom fel, hogy még ezt a hihetetlen pálfordulást is magamra húzzam. Azt hiszem ezer évnek kéne eltelnie hogy ilyet összehozzak.
- Jó a környék, sok efféle hely van az erdőben. Sétálgass kicsit, biztos találsz. Itt igazi turizmusa van az eldugott zugoknak - kacsintottam Rá. Kiéreztem ugyan a szavaiból némi szemrehányást, vagy... nem is tudom, arra hajazó kifejezést. De hát ami igaz az igaz, ezekben mindig jók voltunk. Sok az elhagyatott rom, pince, és egyéb építmény az erdőben. Elég hosszan visszanyúl a múltunk a környéken, sok helyütt vannak elfeledett épületek. Amik a magamfajtának hasznosak voltak.
Egyre kevésbé tudtam viszont eldönteni mit gondoljak. Megkíméltem ezt a nőt. Él. Miért? Ha nem vámpír lenne, akkor bánnám, sajnálnám az életét, meg hogy ilyen érzéseket okoztam neki. De Ő vámpír. Félig, de akkor is. Vagyis az ellenségem. És ennek megfelelően ellenségként kellene kezelnem. Megölnöm. Vagy ha azt nem is, de nem édelegni itt vele, és beszélgetni. Nem tudtam hogyan váltott ki belőlem ilyesfajta reakciókat, mégis megtette valamiképpen.
- Na jó... - sóhajtottam, s hirtelen sokkalta öregebbnek éreztem magam, mint amilyen voltam. De teljes testemmel szembefordultam Clarissával, úgy néztem a szemeibe. - Figyelj rám jól, mert nem sűrűn hallani tőlem ilyeneket. A te életed nem elfuserált, és nem is lehetetlen küzdelem. Mint azt látod, még élsz. A sorsodat sem írták még meg, vagy ha igen, akkor ma meg kellett volna halnod, viszont ezt sikeresen átírták, ugyancsak azért, mert lásd, még mindig élsz. A küzdelem nagyon helyes. Az az élőlény aki nem küzd már semmiért az nem is élő. Pedig te egész idáig erősen bizonygattad nekem, hogy ártatlan és élő ember vagy. Ugyancsak elmondom erre is, hogy még élsz, azaz nem volt felesleges. Valahogy sikerrel jártál. Nem tudom hogyan, miképp, vagy miért. Mégis összejött - tartottam egy rám egyáltalán nem jellemző hegyi beszédet. Igen erősen elütött a tőlem megszokottól, de még attól is amit rendszerint gondoltam. Minden mostani szavam és cselekedetem olyan volt mintha más mondaná nem is én. Ahogy az is, amikor odanyúltam az arcához, és letöröltem a kibuggyanó könnyeit. Egy cseppnyi magyarázatot sem találtam magamban ezekre.
- És most... ha menni akarsz, nem tartalak vissza - álltam fel én is vele együtt, mikor azt mondta megy. Valahol mélyen örültem is ennek, mert féltem, ha folytatnánk, olyat tennék, hogy magam is elborzadnék.
Az ingemre néztem, ami tényleg jól nézett ki, mintha csak egy vadmacskával találkoztam volna, nem egy... nővel.
- Na jó, inget vehetsz, mert ez egy jó ing volt - feleltem némi "halálos komolysággal". Mondjuk nem tartottam én igényt tőle új ingre, de a szöveg komoly volt, és ez egy jó darab.
- Ezt azért, hogy ne légy öngyilkos - emeltem az ég felé a tekintetem, s közelebb lépve Őhozzá, két kezem közé fogtam az arcát, majd ezúttal én voltam az aki Őt megcsókolta. Lassan, de hosszan, kiélvezve a tudatlan percet, hogy nem tudatos az agyamban, ez vámpír, nem pedig egy csinos nő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 6:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Nem szándékozom elmenni. Van még itt dolgom - bólintottam sejtelmesen. - Nem hiszed el, hogy elbánnék velük, hmm? - kacsintottam rá felnevetve.
- Ügyes húzás. Nem is rossz. Lehet, nekem se ártana beszereznem egy ilyen helyet. Csak a biztonság kedvéért! - körbetekintettem, és valóban... hátborzongató. Az ember, vagy jelen esetben egy vámpírvadász biztos egy gyönyörű hasznos és számtalan lehetőséget tartalmazó helységet látott. Én csak a kínt, ami itt lejátszódhat. A kínt, aminek kicsit én is részese lettem.
"Nem fájt." Na ezt szépen megkaptam. Most röhögnöm, vagy elszégyellnem kellene magam? Az elsőnél maradtam. A következő kérdés pedig szöget ütött agyamban. Pár másodpercig elgondolkodó arckifejezéssel hallgattam. És gondolkodtam, vagyis próbáltam.
- Az ember rosszul hinné... Addig a percig kételyek nélkül küzdöttem. Valahogy úgy éreztem, hogy kell élnem, mert nem lehet... Egyszerűen nem lehet, hogy nekem ennyi volt. Ennyi jutott, és vége. Kell, hogy legyen számomra még kártyalap. Nem eshetek ki ilyen könnyen a játékból! Aztán ... valahogy sikerült rádöbbentened, hogy az én életem miért is elfuserált, lehetetlen küzdelem. Mintha a sorsom már meglenne írva, én pedig az ellen küzdenék. Feleslegesen - ezek a szavak kimondva jobban fájtak, mint hittem volna. Persze, az előbuggyanó könnycseppek itt se maradhattak el. Remek. Még szarabbul érzem magam.
- Ideje mennem - suttogtam, és térdemre támaszkodva felegyenesedtem.
- Te pedig, vigyázz a jóhíredre! Nem venném a szívemre, ha elrontottam volna valamit benned... - mosolyodtam el, majd szakadt ingére terelődött figyelmem.
- Egy villanykörte, és egy új ing. Feljegyezve. Majd küldöm postán.
- És, ha nem találkoznánk többet, akkor az önsajnálatba merülve valószínűleg öngyilkos lettem- biccentettem párat, és megvártam, ahogy ő is talpra áll.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Még van - bólintottam elismerve. - De ha a városban maradsz, lesz még dolgod pár vadásszal, majd gyakorolsz még - jegyeztem meg, belegondolva hogy ha ilyen merészen barátkozó a kislány, lesznek még veszélyes alkalmai, hisz nincs a homlokunkra írva, ki vadász és ki nem az. Itt nem csak a vámpír sok.
Azt mondta túléli, és el is hittem. Főleg mert verbénába még nem halt bele vámpír, meg mert a véremből sem ivott sokat. Az előtte kapott verbéna pedig már nem hatna olyan erősen hogy baja legyen. Nyilván kiheveri. Ami azt hiszem erősen jelzi, hogy oda kell figyelnem, mert nem kéne még vele lennem, amikor már visszanyeri a teljes erejét. Mára talán már eleget vadásztam erre az egy nőre. Főleg hogy szemlátomást... nem akarom megölni. Ebből adódóan pedig reméltem hogy Ő sem engem.
- Ahogy érzed - bólintottam, s követtem a pillantását, az összetört villanykörte maradványaira. - Rá se ránts. Nem az enyém a hely. Én csak használni akartam. Egy mínusz körte már nem oszt és nem szoroz, úgyis elhagyatott a hely, nem hiszem hogy bárkinek hiányozna - néztem körbe a leharcolt falakon. - Ha pedig én jönnék még vissza ide, vannak még itt ilyen helyiségek mint ez - böktem a baloldali fal felé, jelezve hogy arra még vannak további "szobák".
Az arckifejezésemet illetően, nem tudtam és nem is biztos hogy akarom tudni mit látott az arcomon. Már így is olyan volt ez az este, hogy nem ismertem rá önmagamra. Ha ennek vége, sürgősen ki kell nyírnom valakit, mert még a végén elpuhultnak titulálnak. Ha nem öltem volna meg ma már két vámpírt, most aggódnék. Habár így is aggódom, mióta ide érkeztem, Clarissa a második vámpír aki megmenekül a karómtól. Nem lesz ez így jó, valahogy meg kell ezt a dolgot gátolnom magamban, bármi is ez.
Elnevettem magam mikor elnézést kért a csókért. Ha utána nem varázsolt volna, ez megint csak egy ok lenne az aggódásra nekem.
- Semmi gond, nem fájt - ironizáltam, egy halvány mosoly kíséretében., amit viszont aztán gyorsan le is vakartam magamról. - Na és... ha utána arra akartál ösztönözni hogy megöljelek, miért mutattad meg a múltad? Az ember azt hinné, ezzel akartál rávenni hogy megkíméljelek, de... az utána következő szavaid az ellenkezőjének tűntek. Te vagy a második vámpír életemben akit megkíméltem vadászat közben, pedig kértétek hogy öljelek meg, szóval nem tudom miért élsz még, de azt sem tudom, Te tulajdonképp melyiket akartad? - néztem Rá merőn, és komolyan reméltem hogy legalább Ő tudja a saját tettei miértjét, ha már én nem tudtam az enyéimet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Dec. 12, 2012 4:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Elég szép meghitt jelenet volt, ahogy mindketten ott ülünk tanácstalanul, zavarodottan, és ötletünk sincs, hogy mit kellene tenni. Helytelennek érzem ezt a helyzetet. Nem így kellene lennie... Utálnom kellene, amiért meg akart ölni. Gyűlölnöm, megvetnem, de... nem érzek semmit. Ezek közül semmit.
- Igazán? Úgy tűnik, van mit gyakorolnom- mosolyodtam el.
- Nem... vagyis- legyintettem egyet. - Ezt már túlélem, nagy vadász.
- Jajj, ne nézz már így! Milyen arckifejezés ez, hmm? - zavarodottan hajamba túrtam, és még mindig nem tudtam hova tenni arckifejezését, éreztem, hhogy tekintetét rám szegi, és le nem veszi. Ez kezd kínossá válni.
- Jövök neked egy villanykörtével! - mutattam a szilánkokra, majd hangosan felnevettem.
- Sajnálom a csókot... Először próbáltam meg... Mármint nem csókolózni, hanem a varázslatot. Nem hittem, hogy sikerül - mosolyodtam el ismét. Imádom, amikor ennyire összetetten tudok értelmes válaszokat adni, miközben éppen tudom, hogy mit kellene mondanom, és éreznem. És közben a legjobb, hogy ez szimpla irónia.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Mikor hallottam hogy felnevet, visszafordítottam feléje az arcom, és rendesen elképedtem, amint azt láttam, hogy sír. Síró nőkkel elég ritkán van dolgom, és még ritkábban kellene nekem megvigasztalni őket. Vagyis most sem nekem kéne, de mégis csak én voltam most kettesben itt ezzel a nővel. Valahogy ez lett volna az emberi reakció. Kivéve ha eltekintünk attól hogy Ő nem ember. De a "nem ember" gondolatnál meg is akadt az elmém, mert a kezét az enyémre tette. Első körben el akartam húzni a kezem az övé alól, de amikor megszólalt, ez elfelejtődött, annak hatására hogy a szó amit mondott, az a "köszönöm" volt.
Fenntartottam vele a szemkontaktust, ha másért nem is, azért hogy talán válaszokat találjak a tekintetében a viselkedésére... meg az enyémre.
- Nincs mit - válaszoltam, pedig igazából volt. Ha mást nem, hát az életét. Azt mindenképpen. Főként hogy még én magam, aki meg akartam ölni, sem tudom, miért nem tettem meg.
- Nem annyira mint hiszed - mondtam, miközben én is a kezemre néztem, ami már tökéletesen rendben volt. A vér amit ittam, meg a gyűrűm jó szolgálatot tettek. - A családom elég rég űzi már a szakmát, nem vagyunk ostobák. Tudjuk hogyan védjük az irhánkat - vigyorodtam el, az arcát szemlélve. Nem vagyok hülye, annyira nem nagy köztünk a bizalom, hogy elmondjam, vámpírvér van a szervezetemben. Hisz ha most megölne, átváltoznék. Azon nem segítene a gyűrűm. No persze arra is megvan a vésztervem, mint minden más eshetőségre is, ami vadászat közben történhet velem, de azért momentán nem szívesen folyamodtam volna abba az irányba. Így reméltem, hogy Clarissa nem tervez kinyírni.
- Neked, vannak még fájdalmaid? - kérdeztem vissza, hisz a verbéna még okozhat neki ilyesmit, még ha a tiszafa már nem is. De igyekeztem a hangomból minden szemernyi aggodalmat száműzni, elvégre ÉN ilyet NEM érezhetek egy vámpír iránt, bármilyen is legyen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 9:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Hamar ellátta magát, és mellém telepedett. Visszaugrasztottam fogaim, fejem falnak döntöttem, és könnyeimmel küszködtem. Zavarodottságomban felnevettem, és letörtem egy-egy éppen arcomon lecsorduló könnycseppet. Miért sírok? Talán az abszurd helyzet váltotta ki belőlem. Itt ülök egy vámpírvadász mellett, akit elbizonytalanítottam. Igen, ez abszurd, de úgy tűnik mégsem, vagy mégis. Már én is elbizonytalanodtam.
Ő is felfigyelt erre "az idiótán vigyorogva bőgős" lelkiállapotomra. Nyeltem egyet, és térdén nyugvó kézfejére helyeztem az enyémet.
- Köszönöm - suttogtam mélyre hatóan, és már nem tántorodtam el a szemkontaktustól.
- Jut eszembe! Nagyon fájt a kézfejed? - mutattam rá, és szám elé kaptam tenyerem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 8:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Rövid szemezés után, közelebb huzakodott hozzám, és némán tűrtem, hogy a fogait a húsomba mélyessze. Nem féltettem az életem, nem csak tőle most nem, de amúgy is, be voltam védve, többek közt, a gyűrű továbbra is az ujjamon volt. De közben valami azt súgta, míg néztem hogyan kortyol a véremből... hogy nem ölne meg csak úgy. Fogalmam sem volt miért gondoltam ezt, de... így gondoltam.
Kis idő múltán éreztem ahogy fogai elhagyják kezem, és Ő is elhúzódott. Míg Clarissa az arcát törölgette, én is letöröltem a karomról a vért, majd visszahúztam rá a ruhát. Közben láttam a szemem sarkából, hogy a vér megtette a hatását, már sokkal jobban nézett ki. A véremben lévő verbéna már feleakkora hatással se volt rá mint a tiszafa, de legalább biztosítja hogy továbbra is lehetőleg azért még én legyek az erősebb.
De azt nem tudtam elkerülni, hogy a kérdő tekintetét rám szegezze. Amivel azonban nem tudtam mit kezdeni, mert fogalmam sem volt a válaszokról. Illetve egy, de pont a legutolsó egy választ nem tudtam. Miért él még? Miért csinálom ezt most? Miért adtam neki a vérem? Miért érdekelt hogy szenved?
- Miért? Légy egy kicsit pontosabb, mire vagy kíváncsi? - kérdeztem vissza, hogy húzhassam az időt kissé, mielőtt beismerném a tanácstalanságom. - Ha az érdekel, miért volt a ma este, a mérgezés, meg az ide hozatalod, akkor a válasz csak ennyi: vadász vagyok. Ez a munkám. És az életem. Ha az érdekel miért élsz még, és miért adtam neked vért hogy jobban legyél, akkor a választ... nos azt én sem tudom - feleltem a kérdésére lassan, megfontoltan ejtve ki a szavakat. Nem siettem el, miközben leültem mellé, és én is a falnak dőltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Remegő testem pokróccal fedte be. Nem akartam lelombozni, minthogy ezzel nem sokat érek, hiszen vékonyka kis lepelként csak takarást biztosított, meleget nem. Még mindig nem értem, mi a célja ezzel. Hiteget, majd végez velem? Célja van velem? Mi más?
Bátortalanul pislákoltam felé, mikor táskájából egy kést rántott elő. Nagyokat nyelve próbáltam elhessegetni azokat a gondolatokat, miszerint az előbb csak gúnyt űzött belőlem, és saját lustaságának betudható, hogy inkább rejtekhelyén szeretne végezni velem, így kevesebb melóval tud a föld alá süllyeszteni.Tátott szájjal, nagyokat nyelve figyeltem, ahogy a saját karját felvágja. Közben még arról is megfeledkeztem, hogy a didergéstől a nyitott állkapcsom ide-oda ugrált. Ez egy vicc?
Törékeny remegő testem az előbuggyanó vér látványától szinte lázban égett. Mondanom sem kell, hogy kedvem szerint fél perc alatt rá vetettem volna magam, de nem. Türtőztetve magam mélyen a szemeibe furakodtam. Mellém lépett, és ajkaim elé emelte vérző alkarját. Ezt ugye Ő sem gondolta komolyan? Tudtomra adta, hogy így megszabadulok a méregtől, én pedig a naiv reménységemben nem kérdőjeleztem tovább szavait, közelebb kúsztam, s szemfogaim bőre alá mélyedtek. Apránként kortyolgattam a pezsdítő nedűt, majd még épp időben ellöktem magam tőle. Arcomról letöröltem a vért, testemet elárasztotta újból az egészséges erő, mely hatalmas töltetet adva megszüntette a fájdalmat, a hidegrázást, a homályos látást, de visszahozta a miérteket. Ugyanaz a kérdés állt előttem, mint mikor elrabolt,s azóta ez ostoroz folyamatosan. Nem tudtam másra gondolni, a falhoz simulva - szinte belé kapaszkodva- vártam válaszára. Homlokom ráncolása semmi másra nem utalt, csak arra, hogy ismét elvesztettem a fonalat. Miért tenné ezt velem? Mért pont velem?
- Miért? - suttogtam elhalkulva. Majd egyre nagyobb lélegzetvételre volt szükségem. Verbéna. Fanyalogva húztam el a számat. Kis adag, nem adag, de így is megmaradt az égető érzés. Tudja Ő, hogy mire készült fel ma. Egy igazi játékos, az egyedüli játékos a táblán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 5:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Nem is kellett mondania, ha néma marad is láttam volna rajta egyértelműen hogy készül itt nekem megfagyni. Bár a hóban hempergőzés után nem csodálkoztam ezen, hisz az Ő szervezete le van gyengülve. A ruhájáról már nem is beszélve.
- Ez nem meglepő - feleltem halkan, és a kissé odább heverő táskába nyúltam, kiemelve belőle egy másik összehajtott pokrócot, amit széthajtva Clarissára terítettem. Utána ismét a táskából, ezúttal egy kést vettem elő. - Nyugi, nem téged akarlak leszúrni - mondtam neki, még mielőtt esetleg nekem ugrana ijedtében avagy dühében. Helyette a saját karomon tűrtem fel a kabátom, és ejtettem rajta egy rövid vágást. Nem voltam hülye hogy a csuklómat vagdossam, bőven jó az a karomon is. Félretettem a kést, majd Clarissa mellé húzódva a szája elé tartottam a kezem. - Iszol egy keveset és jobban leszel - mondtam tárgyilagosan. Ahogy elnéztem, egy-két kortytól nem fog olyan nagy erőre kapni, hogy ne tudnám eltépni a kezem tőle ha túlzásba esik. De a mérgezésre csak ez volt ellenszer. Mivel nem akartam nekiállni itt bármibe is "kivéreztetni" magam, hát ez volt a leggyorsabb módszer. - De aztán vigyázz magadra, nem szeretnék megint durvulni - figyelmeztettem komolyan, hogy tudja, nem vacsorára kínálom magamat, hanem csak mint gyógyszert.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 4:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

(Erdő)
Karjaiba vett, és egészen a börtönig cipelt. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészről utálat. Miért nem tette meg? Mi változott? Talán jobb lenne, ha....
Másrészről pedig értetlenség. Bár időm lett volna, de ... Most egyszerűen nem bírtam gondolkodni. Erősen markolásztam szakadt ingét, és összeszorított fogakkal próbáltam vállamra nehezedő súlyt cipelni. Hirtelen öntötte el belsőmet a fagyos szellő. Vacogtam. Olyan régen éreztem már hasonlókat. Pontosabban két éve. Bágyadtan figyeltem arckifejezését. Érzelemmentes, mint mindig. Magához húzott, óvatosan a pokrócra fektetett, én pedig összegömbölyödve ingattam testem, fogaim koccanása kongott fülemben.
- Fázom - suttogtam keservesen.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Dec. 11, 2012 12:07 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

(Erdő)

Úgy hogy nem rángattam magammal, már se perc alatt vissza is értünk. Szerencsémre nem kapálózta ki magát a karjaimból. Újra lesétáltam vele a lépcsőkön, ugyanabba a helyiségbe, ahol az imént is voltunk. De ezúttal nem a középen lévő vallatószékhez vittem, hanem a fal mellé terített vastag, meleg pokróchoz, és arra fektettem le. Gyöngéden bántam vele, amit nemigen tudtam volna megmagyarázni, önmagamnak sem, így nem is próbáltam, még fejben sem, hogy magyarázatot találjak. Vagy öregszem, vagy hülye vagyok. Más lehetőség nem nagyon jutott az eszembe.
- Ígérd meg hogy nem töröd a nyakam, és adok gyógyszert - hajoltam föléje. Bár óvatosan tettem, de amilyen mértékben le volt gyengülve, nem tartottam afféle atrocitástól, hogy felugrik és kitöri a nyakam, hisz állni is alig bírt még az előbb.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Nem figyeltem a szavaira, nem érdekelt, tudtam hogy hazudik. Ilyen vámpír nem létezik. Bár ahogy látom Ő valami boszorkányvámpír lehet, mert más magyarázatom nincs... arra amiket tett. Előbb a lámpa, és az üveg, majd a ruhám, ez mind boszorkánytrükk volt, ennyit még én is tudtam az erejükről. De hogy a fenében?? Erre jó lett volna számítani, így nem nagyon készültem boszitrükkök ellen. Nem féltem tőle, ahhoz előbb kellett volna felkelnie, de nem nyugtatott meg amit csinált.
- Így is kinyuvasztalak, nem érdekel milyen trükkjeid vannak, te rongyos kis sza... - akartam tovább pocskondiázni, ám a szó bennem rekedt, amikor észleltem hogy megint szövegel. Az még nem is érdekelt volna, elhallgattatom, bármilyen trükköt is ad elő, ám... amit előadott, arra nem számítottam. A kezemben pokoli fájdalom hasított, amiből ugyan nem tudtam meg a sötétben mit tesz, de a fájdalom ott volt, és éreztem hogy a kéz kiesik az ujjaim közül, én pedig képtelen vagyok utána kapni. A fájdalomtól csillagokat láttam, míg másik kezem a fájdalmas végtagra szorítottam, de nem változott semmi. Térdre estem előtte, és a homályban dühtől szikrázó szemekkel néztem fel Clarissára.
- Ezt még megkeserülöd te riherongy!! - sziszegtem a fogaim közt, és ép kezemmel meg akartam keresni a kést, hogy leállítsam a kis szemetet, ám ez a tervem dugájába dőlt, amikor megláttam hogyan tépi el a kötelékeit, és felpattanva a sarokba taszított. Jó alaposan beb*sztam a fejem, és a csillagok megtöbbszöröződtek, de még láttam ahogy elrohan a kijárat felé. Láttam, vagyis gyenge... nem jut olyan gyorsan olyan messzire mint egy rendes, erős vámpír. Feküdtem ott pár pillanatig, tudtam hogy a gyűrűm megvéd, meg nem ölhetne, és ha elszökne se lenne belőle bajom, egyel több ellenség nem zavarna már. De ez személyem elleni sértés volt amit művelt, szóval a zsebembe kotortam, és előhúztam azt a kis üvegnyi vámpírvért, amit magammal hoztam hazulról. Lehajtottam az üveg tartalmát, és amint éreztem a fájdalmat megszűnni a fejemben és a karomban, feltápászkodtam és elindultam sietve Clarissa után.

(folyt. köv. Erdő)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Ha csak akkor jöttél rá, akkor tudhatnád, hogy eszembe sem volt bántani téged! Sőt senkit... - halkultam el.
- Te beteg vagy! Mit ártottam neked, hmm? Ameddig nem hitted rólam, hogy ez vagyok, addig jó voltam? Szóval neked minden a külsőség... Az, hogy én mit érzek az neked nem számít?! Nem vagyok gyilkos! - vágtam hozzá dühösen a szavakat. Nem igaz, hogy nem érti meg! Már én szégyellem magam!
- Sosem öltem. 2 éve már, hogy ez lettem, és SOHA nem ártottam senkinek! Esetleg magamnak. De nem foglak győzködni... Nem vagyok az a fajta...
A meglepetés sikeresen működött. A helyiségben kellőképpen beállt a sötétség, de mint vámpír, nekem nem jelentett különösképp gondot. Kést szorított a nyakamhoz. Ráadásul lekurvázott. Elégedett mosoly ült ki arcomra. Végre. Fordítottunk a felálláson.
- Jajj, John. Okosabbnak hittelek. Vadász vagy, rakd össze a képkockákat. De segíthetek igazán még egy kicsit. - kis koncentrálás, semmi több, és jelmezén egyszerűen a gombokat lepattintottam, alatta hordott pólóját pedig kettészakítottam.
- Így már világos? A legnagyobb engedelmeddel...- elkezdtem mormolni egy speciális varázsigét, mely elzárta a vér keringését kézfejébe, az rögtön lilulni kezdett. Kezéből pedig pillanatok alatt kihullt a kés. Most sietnem kell! Profinak igazán nem vagyok nevezhető, így többre nem futotta. Veszélyes volt, de nincs más lehetőségem. A kötelekből párologtatni kezdtem a beszivárgott vasfűoldatot, amely így a légtérbe került. Persze egyből fuldokolni kezdtem, de mint mondtam nincs más mód, amint teljesen elhagyta a kötelet, eltéptem, és bár gyengén majdnem összeesve a sarokba taszítottam Johnt és elindultam. Hogy merre? Mindegy... Futottam amennyire bírtam. Leginkább egy sportoló emberrel ért fel a teljesítményem, nem többel. A mérgezés, és a verbéna rengeteget kivett belőlem, ráadásul így is szédelegtem, émelyegtem és remegtem. Már csak magamra bízhatok. Reméltem, hogy találok segítséget, és túlélem. Elmebeteg!
Folyt.:Erdő
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Végighallgattam a kis kommentáradatát, ahogy engem szapult, főleg, meg lódított ezerrel. Eszembe sem jutott elhinni hogy ártatlan, és nem gyilkos, olyan vámpír nem létezik. Lelkiismeretem pedig... van, de nem a vámpírölés irányába. Ezek már amúgy is hullák.
- Azóta tudom mi vagy, mióta megittad a mérgezett pezsgőt a bulin. Csak vámpírokra hatott, tehát egyértelművé vált a számomra mi is vagy - köptem feléje a szavakat. - Megölni... igen, megölök minden vámpírt aki szembejön velem. Nem érdekel kedvesek vagytok-e. Gyilkos dögökkel nem társalgok. Amíg embernek hittelek, más volt a helyzet, én is komolyan mondtam hogy sajnálom. De már más a helyzet - vontam meg a vállam ridegen. Sajnáltam? Hát, sajnáltam hogy vámpír, de ennyi. Attól még nem rebbenne a szemem mikor megölöm.
Nem készültem elsietni a válaszokat, gondoltam hadd mondja a magáét, végülis ráérünk, nem? Legalábbis ezt hittem, egészen addig, míg a mérgezés és a pánik egyértelmű jelein felül rajta, valami mást is produkált, nem önmagán. A villanykörte durrant el, és a sötétség körülfogott minket, majd ezt követően az üveg is a kezemben.
- Ahh, te hülye kurva! - kiáltottam el magam, amint leráztam kezemről a folyadékot. Engem persze nem bántott az anyag, de a kis Clarissa ezzel alaposan kihúzta a gyufát. Előre léptem, és istenesen pofon vágtam, hogy lehetőleg a széktámla adja a másikat. - Szóval keményen akarsz játszani? Oké, akkor kezdheted azzal, hogy elmeséled, mi a franc vagy?? Vámpír ilyet nem tud - kaptam el a hajánál fogva, és rántottam közel magamhoz a fejét. A kezemben tartott kést a nyakához szorítottam, mire az égetni kezdte a bőrét. - Ha nem vágysz megtisztulásra, leszarom, akkor meghalsz bűnös lékekként, nem vagyok pap hogy érdekeljen, egy utolsó gyilkos vagy, szóval nem érdekel. Ez csak egy lehetőség volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 5:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

- Tiszteletlen? Nem... Csak jelenleg nem tudom, mire fel érdemled ki, hogy tiszteljelek - vetettem oda neki, majd hangosan felsziszegtem fájdalmamban és oldalra kaptam a fejem.
- Tévedsz! Minden szavadról, cselekedetedről üvölt, hogy nem vagy más, csak egy elcseszett szörny elfajzott hasonmása... Már értem, miért utál a családod! Egyből öngyilkos lennék, ha egy ilyen retardálttal kellene egy fedél alatt élnem. Nagyon megvetnek? Mond! Van még egy olyan személy, aki szeret téged? Kétlem. - köhintettem egyet.
- Nem csodálom. És mégis mi a terved? Kinyírod az összes vámpírt, aki a közeledbe megy, és őszintén kedves veled. Sőt kedvel. A bocsánatkérés is őszinte volt, higgy amit akarsz. Nekem már olyan mindegy.
- Igen. Halott vagyok, de legalább én nem vagyok gyilkos - vetettem oda szemrehányóan.
- Megtisztulás?? Mi vagy te? Valami kóbor szektaszökevény? Isten nincs, és nem is volt soha. Nincs olyan, hogy megtisztulás. Kelj fel az álomból! Ez itt a valóság... De tessék! Tegyél, amit akarsz! Nem nekem kell majd a lelkiismeretemmel elszámolni, amiért megöltem egy ártatlant, aki még csak nem is akarta ezt az egészet. A fenébe is! - fakadtam ki, és egyre idegesebb lettem. Vert a víz, vagy a helyzet miatt, vagy azért, mert megmérgezett.
- Mióta tudtad? Mióta tudtad, hogy vámpír vagyok? - kérdeztem megint elkeseredve, mire egy kést, illetve egy kis üvegcsét kezdett babrálni. Megrémültem. Ez az alak bármire képes. Nagyokat nyeltem, miközben testem percenként megremegett. Fogalmam sincs hogyan, de kisebb erőlködés után felrobbantottam a villanykörtét. A szobát elöntötte a sötétség. Óh, hogy erre nem számított, kedves John? Akkor jöhet a szórakozás. Hasonló módszerrel a kezében lévő kis üveg szilánkokra tört! Erre mit lépsz?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 4:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

A kis harcias, a szemembe köpött, mire elhajoltam tőle, és kiegyenesedve megráztam a fejem.
- Ejj-ejj, nagyon tiszteletlen vagy, pedig én próbáltam kedves lenni. Még az is megfordult a fejemben hogy a végén gyors leszek. De ha te inkább... ilyen kis pukkancs akarsz lenni, ám legyen - vontam meg a vállam, miközben megtöröltem az arcom, és felnevettem a szavain.
- Nem is akarok jobb lenni, bőven elég nekem ha nem vagyok szörny. Ha ez segít a közérzeteden, sajnálj nyugodtan, engem nem hat meg - vigyorogtam és a fal mellé sétálva lehajoltam az oda tett táskához, melyből egy ásványvizes üveget vettem ki, meg felvettem egy kést is, és ezekkel a kezemben tértem vissza Clarissa elé. Néztem hogyan tör rá a köhögés, és kárörvendő arckifejezéssel néztem a kis "műsort".
- Ahhoz képest hogy nemrég még bocsánatot kértél tőlem, most kifejezetten csúnyán viselkedsz. Hát hol a tisztesség, és a becsület? Viselhetnéd kellő önfeláldozással és... alázattal a sorsod. Végülis ti már úgyis halottak vagytok, már rég nem itt kéne lennetek. Főleg hogy még gyilkolásztok is. Inkább... keresd meg a bensődben a lelkiismereted, és légy hálás hogy továbbléphetsz a megtisztulás felé - mondtam halálosan komolyan, bár a nyakamat tettem volna rá, hogy ki fog akadni a szavaimon, ezek már csak ilyenek, mindig azt teszik.
Beszéd közben lecsavartam az üvegről a kupakot, majd öntöttem a benne lévő folyadékból a kés pengéjére. Lehetőleg bőszen ráérősen, hogy Clarissa is alaposan megnézhesse a műveletet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 3:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

A fekete angyal lassan bukott angyallá válik. A szárnya letörött, lehetetlen a továbbrepülés. Csak egy helyben csapkod, és várja a pillanatot, mikor feladva az összes reményt várva a halálra bukik a mélybe.
- Ez a válaszod? Szánalmas vagy! - néztem bátran szemeibe. Tekintetem az övébe fúródott. Álltam tekintetét, majd szemébe köptem. Az ár, amiért engem elrabolt, még csak most fog kifizetődni.
- Semmivel sem vagy jobb, mint én, vagy fajtársaim! - kiáltottam rá, és előbbi elhatározásom- miszerint feladom- kámforrá vált. Szavak fájnak, a szavak ölnek. Márpedig most ez az én fegyverem.
- Tudod mit? Sajnállak. Valaki nagyon megbánthatott. Még régebben. Elvesztetted a hited mindenkiben. Csak a gyűlölet éltet... - ekkor abbamaradt szónoklatom. Torkomat marni kezdte valami, és hangos köhögésbe, fuldoklásba torkollott. A hideg kezdett rázni.
- Gyáva féreg! Engedj el, és úgy állj elém! Akkor küzdj, mikor kikaparom a szemed, te rohadék! - hörögtem rá.
Két mentsváram maradt. A boszorkányerőm - ,melyről neki sejtése sincs- és a szavak. Az utóbbit alkalmazom, akármennyire kínoz is.Mazochista vagyok? Talán. De muszáj, hogy megtudja az igazságot, és rájöjjön, nem minden az, aminek látszik. Nem minden az, aminek hiszi.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Nemigen figyeltem, de eltelt egy "kis" idő, mire az én kis madárkám lassan elkezdett ébredezni, és már az első percben produkálta is a műsort. Szabadulni próbált, de szinte éreztem ahogy égeti a bőrét és húsát a verbénás kötél. Hiába is, nagy koponya volt aki erre rájött. Legyünk hálásak neki. Gonosz élvezettel figyeltem, hogy küzd, és szenved. Az első ordítás után megfordult a fejemben hogy szólok neki, a küzdelme felesleges, ám... mivel annyira intenzíven próbálkozott, hát végülis hagytam, hadd csinálja még kicsit. Az úgy úgyis izgalmasabb ha Ő maga adja fel. Az mindig élvezhetőbb, ha nem én állítok le egy vámpírt, hanem Ő maga adja meg magát. Úgy a szenvedés mélyebb, és áthatóbb is, és nekem sincs olyan sok munkám. Könnyebb ha Ő töri meg magát, és nem nekem kell. A megadás fontos pont a halálhoz vezető útjukon.
Amikor abbamaradt a rángatózás, és megláttam előbuggyanó könnyeit, melyeket a következő pillanatban eltakart leomló haja, és az árnyék, melyet arcára vetett. Lassan felemelkedtem. Nem léptem előrébb, nem is csaptam zajt, csak felemelkedtem. Így néztem le Rá, egy gonosz, de nem kevésbé elégedett vigyorral az arcomon. A megadó vámpír... mindig szép látvány.
- Miért? - kérdeztem vissza, és tettem egy lépést feléje. - Ejnye, még nem jöttél rá egyedül? - kérdeztem vissza, és halkan felkacagtam. - Pedig okos lánynak tűntél, kedves Clarissa. A válasz nagyon egyszerű, kedvesem, az ok... nos, az ok, egy igen egyértelmű szó, ami jellemez téged, és a válaszomat is megadja: vámpír. Vámpír vagy, és én, ha még nem jöttél rá esetleg, én pedig vadász. Ti vadásztok ránk, mi vadászunk rátok, és valaki meghal. És ha én vagyok a játékostárs, akkor... általában ti húzzátok a rövidebbet - magyaráztam, miközben elkezdtem őt körbesétálni ültében, alaposan végigmérve meggörnyedt alakját. Mikor mellé értem, kezem végigsimított lekötözött karján, melyet a kötél kisebesített. - Fáj igaz? - kérdeztem a nyilvánvalót. - Jó ha tudod, hogy ez még csak a kezdet... - hajoltam le, és túrtam hátra a haját az arcából, hogy a szemeibe nézzek. Nem túl közelről, de azért nem is messziről, hogy jól lássam, a csillogó íriszeket. - Kár ezért a szép arcért, hogy... csak egy mocskos vámpíré - simított ujjam az orcájára, aztán elléptem mellőle, és újra elé álltam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

(bálterem)
Sötétség. Az egyetlen, amit láttam. Amit éreztem az pedig nem más, mint üresség. Olyan önkívületi állapotba kerültem, ami nem egy szimpla ájulás volt . Hiszen ott voltam én is, tudat alatt. Mintha egy sötét verem vet volna körül. Egyedül. Így is éreztem magam, egyedül. Zavarodottan... és félve. Féltem. Az ismeretlen tátongott előttem. Olyan idegen érzések kavarodtak bennem, melyet felfogni sem voltam képes. Egyik pillanatban még a bálteremben táncoltam. Élveztem a zenét, a társaságot. És aztán.... Olyan történt, amire nem voltam felkészülve. Elvesztettem a látásom, a hallásom. Émelyítő érzés uralkodott rajtam, és összeestem. A karjaiba. Onnantól se kép, se hang. Néhány hangfoszlányt, esetleg foltokat megragadtam. Motor zaja hasított fülemben, és egy hang. Egy férfias mély hang. John. John Gilbert. De miért? Mit ártottam neki? Kinek ártottam én egyáltalán? Mit tettem? Testem minden egyes porcikája üvöltött a félelemtől. Sok idő elteltével viszont más oka is volt az üvöltésnek. Még mindig teljes sötétség vett körül. De a sötétség megtelt tartalommal. És az a tartalom keserűség, és mérhetetlen nagy kínzó fájdalommá nőtt. Ordítani akartam, sikítani, menekülni... El sem szabadott volna mennem erre a bálra... Rá kellett volna jönnöm, hogy John veszélyes, hogy csak ártani akar nekem. Beetetett, én meg naivan bíztam benne. Egy újabb eset, mikor rájövök. Ebben a világban csak magadban bízhatsz meg, de a legtöbb esetben a saját döntéseidben is kételyek merülnek fel, ezúttal pedig mások döntéseit kérdőjeleztem meg. Ötletem sincs, hogy ki miért bántana, és mi ez az érzés? Fáj. Mar. Hasít. Éget. Kétségbe vagyok esve! Segítsen már valaki! Vigyen innen! Félek. Nagyon félek.
A látásom talán órák gyötrődésem után először homályos, majd egyre inkább kitisztult. Újra átvettem testem felett az irányítást. Kétségbeesetten kapkodtam a fejem. Majd éreztem. A végtagjaim lekötözve. Verbéna! Torkomból hangos keserves ordítás szakadt fel. Percekig rángatózva próbáltam magam kiszabadítani, de minden egyes mozdulatomnál a kötél tovább sértette bőröm, és húsom kezdte szétmarni. Szenvedek, kegyetlenül. Feladtam. Mindent. Nem tudok tenni ellene, és lehet... lehet, hogy nem is akarok. Megérdemlem. Megérdemlem a halált. A boszorkány énem azóta nyüstöl, mióta beköltözött testembe a szörnyeteg énem. És talán igaza van. Vért kívánok. Minden egyes nap ezzel kelek, ezzel fekszek. Miért? Miért kell nekem ezt átélnem, mit vétettem? Csak apámtól akartam megszabadulni, és ez lett belőlem. Mondja már meg valaki! Miért nem adhatom fel, ha más megteszi? Nekem miért kell küzdenem?? Gyenge vagyok, és elveszett. Egy szörnyeteg. Feladva a küzdést, fejem előrecsuklott, és egy könnycsepp csordult végig arcomon, majd egy következő követte. Tudtam, hogy ott ül John, éreztem anélkül, hogy egy pillantást is vetnék rá. Éreztem megvető vigyorát, elégedett tekintetét. Nem voltam képes mást mondani, csak ezt. Ez az, ami leginkább számított.
- Miért? - hangom halk volt, szinte elcsuklott, remegett, mint én magam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 09, 2012 2:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

(Lockwood birtok)

A kocsival az erdőbe hajtottam. Tudtam, hogy van itt valahol egy régi "börtönépület", hogy úgy mondjam. Jártam már itt régebben, hasonló okból, szóval tudtam már, hogy alkalmas a játékra. Leparkoltam, a bejárattól nem túl messze, és kiemeltem a csomagtartóba fektetett nőt. Könnyű volt, súlyát tekintve akár egy tollpihe az alélt test. ha nem tudnám az igazat, nem is hinném hogy vámpír. Ki hinné ugyan el a "normális világban" hogy egy ilyen szép, fiatalnak tűnő, kedvesnek kinéző, gyöngének kinéző nő... igazából vérszomjas démon? Hmm... valószínűleg senki.
Na de nem is a filozofálgatás volt a feladatom, hanem a szórakozás, és a tanulás. Na meg a munka, hisz mindig a munka az első. A hullákat sitty-sutty elföldeltem egy közeli fa tövében, nem problémáztam velük sokáig, majd levittem a lányt a lépcsőkön, és betértem vele az első alkalmasnak tűnő helyiségbe, ahol egy szék állt a sötét szoba közepén, melybe ültettem a mozdulatlan alakot. Azután felsétáltam vissza a kocsihoz, hogy elhozzak pár holmit, amik biztosan jó szolgálatot tesznek majd nekem. Többek közt, először is egy-egy köteg verbénával átitatott kötelet, melyekkel aztán a szék karfájához és elülső lábaihoz kötöztem Clarissa végtagjait. Amikor ezzel megvoltam, leültem szépen a szemközti fal tövébe egy pokrócra, és onnét figyeltem míg vártam. Reméltem hogy nem lesz túl sokáig kiütve a tiszafától, de... végülis ráérek várni, nincs randim. Vagy ha mégis sokáig játszik Csipkerózsikát, hát majd legfeljebb visszanézek a buliba még egy játszótársárt - gondoltam magamban vigyorogva, és vártam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 25, 2012 10:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Mikor meg mentett a testvérem csalódtam hiszen már örültem a halálnak.
-Hé a törőm!-Nyilván kicsente a zsebemből , gondoltam majd vissza szerzem. El menekültünk és Castiel remélhetően feladta.

[Folyt.Valahol]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 25, 2012 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Már majdnem végeztem vele amikor megjelent az a lány akivel még a Grillben találkoztam, vele kezdődött ez az egész, miatta jött létre ez a viszály Lee és köztem. Amikor a falhoz lökött meglepődtem de rögtön elindultam feléjük, majd belém dobta a kést ami nagyon fájt, de amire kihúztam és újra észbe kaptam ők már eltűntek. Nem éreztem a jelenlétüket ezért rögtön gondoltam, hogy a pokolba menekültek. Hát igen ilyenek ez a démonok gyáva és undorító lények. Végül is már a bosszúvágyam eltűnt, mivel sokszorosan visszakapta azokat a kínokat amit én és az az egy biztos, hogy a szenteltvíz nem fog egyhamar kiürülni a ereiből és a teste többi részéből, szóval ezeket a kínokat még egy ideig viselnie kell. Majd eltűntem a helyről és a lakásomban jelentem meg, már vártam, hogy újra tévézhessek, szóval leültem és elkezdtem nézni.

[Hotel]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Régi börtönök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3