Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 20, 2014 1:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Amy & Will

Everybody loves a winner. So nobody love me...

Az erdő sűrű és csendes volt ezen a napon, enyhe szél borzolta csupán a sárgás-barnás avart a lábaim alatt. A nap átsütött a fák levelei közt, aranyszínű sávokban világítva meg az erdő néma lakóit. Nem öltöztem túl, bár nekem az időjárás semmit nem jelent, azért kellemes az idő, így a ruházatom igazán nem kelthetett feltűnést senkinek, ha mégis összefutottam volna bárkivel itt, elvégre ehhez az időhöz épp megfelel a csipkés hátú felső és a fekete, feszes rövidnadrág, hozzá illő balerina cipővel. A gondolataimba merülve sétáltam, igyekeztem nem nagy zajt csapni, de azért nem kerülte el a figyelmem, hogy a lábaim alatt megroppant egy-egy faág. Már meneteltem egy ideje, alaposan eltávolodva a kiindulási ponttól, de vadászni nem volt kedvem, valahogy...nem vonzott a dolog, így lépkedtem előre, csak időnként érintve a fák kérges törzsét puha, fehér kis kezeimmel, miközben a gondolataim valahol egész máshol jártak. Bah....emberi vér. Jó a tasakos, persze, életben tart. De mióta majdnem megtámadtam azt az eladót a boltban, nem tudom kiverni a fejemből a vérének az illatát. Nem megy, hiába próbálom. Már a kórházból szerzett ellenőrzött vértasakok sem tudják oltani igazán a szomjam. Vajon lesz még valaha olyan, mikor le tudom küzdeni a vágyam, hogy egy ártatlan vénájába mélyesszem a megnövekedett szemfogaim?
Pedig most mindennél fontosabb lenne, hogy türtőztetni tudjam magam. Jessica, a nővérem itt van a városban. Tudja, hogy vámpír vagyok. Én pedig tudom, hogy vámpírokra vadászik. Patt helyzet. Nem tudom mi tévő legyek.
Persze, Chelsea megígérte, hogy leküzdöm majd a vágyat. De mikor? És ha én mégis képtelen leszek rá?
Ahogy egyre beljebb nyomultam a fák közt, észrevettem tőlem jobbra egy furcsa mélyedést. Felkeltette az érdeklődésem mi lehet, bár először gödörnek néztem. Közelebb mentem, és észrevettem, hogy nem egy gödör az, hanem egy lefelé vezető romos lépcsősort rejtegetett eddig előlem az erdő mélye. Kék szemeimmel kíváncsian néztem le a végéig, ahol egy vaspántokkal megerősített nagy, kissé korhadó fa ajtó állt tárva-nyitva. S bár hajtott a kíváncsiság, hogy mi lehet odalent, még sem indultam lefelé, csak nyeltem egyet, és megigazítottam a ruhámat magamon, bár nem tudom miért, hisz nem állt rendetlenül. Csak a belső feszültség levezetése miatt. Fejem elfordítva körbenéztem, de nem láttam senkit magam körül, az erdő ugyanolyan csendes és nyugodt volt mint eddig.

ઈ Zene
ઈ Note
ઈ Words


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 10, 2014 10:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Ezio & Serah

[You must be registered and logged in to see this image.]


Jól látja, fáradt vagyok, belefáradtam ebbe az egészbe, belefáradtam a létezésbe, az életembe és egyszerűen... mindenbe már. Abban sem vagyok biztos, hogy van értelme annak, hogy tovább éljek, ha sikerül megtörni ezt az átkot, hiszen ott van a másik is, ősibb, régibb, és talán még inkább kezelhetetlen és javíthatatlan. Nem akarok életem végéig azon rettegni, hogy ha ne adj isten valakit megkedvelek, véletlenül meg is szeretek a családi kis átok lesújt és végez vele. Nem... túl nagy kockázat és nem bírok már el több veszteséget. Egyszerűbb úgy tenni, mintha nem érdekelne, mintha nem lenne semmi sem igazán fontos, mintha... az élet csak abból állna, hogy megoldást keresek, olyat, amit igazából talán meg se lehet találni, vagy aminek csak... egyetlen kiskapuja van, ami pedig úgysem érhető el. Mi van akkor, ha nagyim úgy intézte el, hogy csak akkor oldódjon fel, amit ránk helyezett, ha értelmet is nyer? De erre semmi esély, hiszen hogy szerethetnék egy gyilkost? Tudom, hogy Oliver milyen ember és az a naiv fiatal lány, aki régen voltam, aki talán akkor egy kicsit belehabarodott egy ismeretlenbe, egy jó képű idegenbe, akin talán látszott is, hogy veszélyes, de közben mégis mégis ez volt benne a vonzó, már rég elveszett. Nem leszek már soha olyan, ő pedig képtelen a szeretetre, akkor is az volt és biztos vagyok benne, hogy mára már még inkább képtelen rá.
- Nem... nem rángatlak bele és nem vállalom a kockázatot sem. Talán valaki meghal e miatt, és nem lesz értelme, talán tévedünk és nem oldható fel az átok, talán... - megrázom a fejem és halványan elmosolyodom azzal a tipikus "nincs semmi baj" mosollyal, amit látva mindenki tökéletesen tisztában van vele, hogy igen is van, de majd valahogy túléled. Én is túlélem... rémes, hogy épp ez a baj, hogy mindent túlélek. - Meg kell találnod a családodat, én pedig remélem, hogy így lesz. Nem venném a lelkemre, ha miattam esne ez kútba. - ha baja esne, mert Oliver nem jó ember, nem olyan, mint ő, közel sem. Aprót biccentek felé. Jobban lesz, nem félek tőle, hogy ne tudna távozni innen, talán kell neki még pár perc, amíg teljesen összeszedi magát, de csak ennyi. - Örülök, hogy megismertelek Ezio! - távozom, mert távoznom kell, mert a saját bajomba nem keverek bele mást, olyat nem, aki nem érdemli meg.

//Köszönöm a játékot! Smile//

©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 05, 2014 8:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Serah & Ezio



Ha valahogyan szert tehetnék apám régi könyveire, és amiket már sok száz éve, talán sok ezer éve őriznek már. Ezért is lehettünk volna ilyen jó boszorkányok, ha velem nem történik meg az a kis eset. Az eset, ami megváltoztatott. Más ember lettem tőle. Egy vámpír, kétségtelenül, és egy boszorkány egyben. De nem csak ennyi változott meg bennem. Hogy jó lettem-e vagy rossz? Ez egy olyan kérdés amire őszintén szólva nem tudok válaszolni. Talán nem is akarok. A tudatlanság előnyömre is válhat. Bár inkább mondanám azt, hogy a régi jó életemből átváltottam egy olyasfajtára, ami egyben jó, és rossz is. Változik, helyzettől függően. Ha kell, kisegítem a hajléktalanokat, persze nem alkohollal, és ha kell, ölök valaki „kedve” miatt. Nem vagyok valami bérgyilkos, de ha az emberen látom, hogy meg van gyötörve teljesen, egy-két ember miatt, akkor intézkedhetek az ügyben. És van tapasztalatom a hazugok kiismerésében. Serah pedig mindennek tűnik, csak nem hazugnak. Látszik rajta, hogy belefáradt már az egészbe, a rengeteg próbálkozásba, ő csak egyszerűen élni szeretne. Élni, mint minden másik ember. Boszorkányok vagyunk, ilyen az erőnk, de attól még ha az ember nem használja, ugyanúgy halandóvá válhat. Nem szó szerint, az erő nem tűnik el, egyszerűen csak… Nem kerül előtérbe. Bár pont én beszéljek erről? Én, aki azt se tudja valójában micsoda? Vámpír? Boszorkány? Ember? Kétségtelen, az erőim jól jöttek ahhoz, hogy az étvágyamat vámpírként tudjam csökkenteni, elég nagy mértékben, hogy havonta elég kétszer maximum táplálkoznom. Ennyi előnyöm van, legalább ártatlanokat nem bántok…
Rápillantottam amint a monológomat befejeztem, és mikor felállt, mosolyogva szólaltam meg újra.
- Igazán nem probléma. Csak mondd meg, mit tegyek pontosan, és megteszem. - Majd pedig én is feltápászkodtam, de a hátamat ugyanúgy nekidöntöttem a falnak. Kicsit még szédültem a kábítószer hatása miatt, amit adott. Nem volt sok, ezért sem érzem annyira már.





↯ words: 297 ↯ music:  ↯ note:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 9:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Ezio & Serah

[You must be registered and logged in to see this image.]


Csak finoman elhúzom a számat. Az a baj, hogy ennyi idő után már nagyon nehéz az arany középútban hinni. Nem létezik, ha létezne, akkor nem így élnék évszázadok óta,akkor nem vágynám ennyire a halált. Túl sok rosszat láttam, túl sok rosszat éltem meg és túl sok rosszat tettem ahhoz, hogy elhiggyem az élete átmenetekből áll. Nem, sajnos a negatívum mindig több, és ezt elviselni egyáltalán nem könnyű. Az ember... a boszorkány, mindegy, egy idő után vagy beleőrül az egészbe, vagy megtörik a cipelt súly alatt. Nem hiszem, hogy van olyan, aki ezt el tudja kerülni, vagy ha mégis, akkor minden bizonnyal az a személy rendkívül erős, és irigylem, ha képes rá. Valaha én is azt hittem, hogy erős vagyok, de már egyre bizonytalanabb vagyok e téren. Az az erő mintha csak évről évre csökkenne benne, mintha csak szépen lassan kihalna és elfogyna végleg. Nem tudom, hogy valaha vissza lehet-e még egyáltalán hozni, vagy hogy akarnám-e. Nincs miért ez itt a legnagyobb gond.
Persze a kezét megrázom, amikor felém nyújtja, és a felvetésére csendben hümmögök kicsit. Van ebben ráció azt hiszem, nem feltétlenül csak olyannal végezhetünk, aki ártatlan, de vajon van joga bárkinek eldönteni, hogy ki érdemel halált és ki nem? Az önbíráskodás jó út? Bár, ha senki sem teszi meg...
- Talán ez jó megoldás lehet... - bólintok, aztán csak csendben hallgatom a szavait. Neki sem könnyű, de legalább van miért élnie, így azért valamivel elviselhetőbb lehet a létezés. - Így már értem, és az a fontos, hogy a remény megmaradjon, a nélkül azt hiszem nem is lenne értelme az életnek. Épp ez a baj, hogy... nekem nincs célom, amiért érdemes élnem, nincs semmi. - megrázom a fejem miközben halkan sóhajtok egyet, aztán egyszerűen csak feltápászkodom a földről. - Sajnálom, hogy iderángattalak, elkábítottalak és... tudod. Nem akarlak ebbe belerángatni, csak ha tényleg segítenél, de van jobb dolgod is, hogy megleld a családodat nem? - eszem ágában sincs lefoglalni a saját bajommal olyan valakit, aki láthatóan nem rossz ember. Lehet, hogy vannak mögötte rossz tettek, sokak mögött vannak, de attól még ha vannak ott jók is, akkor talán felülírható minden más.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 20, 2014 8:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Serah & Ezio



- Nem könnyű kivitelezni, ez tény és való, de nem lehetetlen. - Folytathattam volna még, de nem hiszem, hogy épp ezeket a dolgokat akarja hallgatni. Meg nekem sincs kedvem ilyenekről beszélni, egyelőre csak rá koncentrálok. Meglátjuk mit tehetek, vagyis miben segíthetek neki. Nagyon úgy tűnik, hogy nem tud dűlőre jutni ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Elege van már ebből a hosszú életből, amit nem csodálok, bárkinek sok lenne már ez, hogy nem tud egyszerűen meghalni. Én is sok éve keresem már őket, mégsem jutottam semmire. Egyre halványodik számomra is a remény, hogy valaha találkozom-e még velük. De mint említettem, most nem én vagyok a fontos. Néhányan megvesznének egy ilyen dologért, hogy nem tudnak meghalni, de ő pont a kisebbség közé tartozik, akinek nagyon nincs ínyére a dolog. Nem csodálom. Mégis, nem tudja megkönnyíteni a dolgát, mert ő nem egy megrögzött gyilkos. Ránézésre sem tűnik annak, sőt szinte biztos vagyok abban is, hogy akár oda nyújtom neki a kezemet, akár nem, megtenni nem tudta volna. Remegett minden porcikájában, hevesen vert a szíve a légzéséből ítélve. Szóval nem, szerintem ha nem kezdem el azt a kis színjátékot, akkor is életben lennék. De nem érdekel engem az a kérdés, az a bizonyos „mi lett volna, ha”.
- Ezio. - Nyújtottam egy lágy mosoly kíséretében a kezemet. Nem veszett ki belőlem teljesen az úriember, csak jól tudom rejtegetni.
- Kereshetek neked akkor egy megrögzött sorozatgyilkost, aki öregembereket, gyerekeket gyilkol nap mint nap…. Nem tudom, nehéznek nehéz. Elvégre nem láttam már mennyi… Közel 7 évszázada a gyermekeimet, mégis él bennem annyi remény, hogy arra gondoljak valahol még élnek, és egyszer találkozok még velük. Nem tudom, hogy miért táplálok magamban hamis reményeket. Bár ez az egyetlen dolog, ami életben tart igazából. - Mondtam kicsit keserves nevetés közben. Hát igen, nem vagyok jó ember, de hazugság az nem az én asztalom. Amit mondok, az mind igaz. Elvégre mi vesztenivalóm van? Pontosan…







↯ words: 314 ↯ music:  ↯ note:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 12, 2014 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Ezio & Serah

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hallom a hangjából, csak úgy süt abból az elnyújtott sóhajból, hogy neki sem lehet könnyű, de hát a magunk fajtáknak soha sem az. Nem azt mondom, hogy minden természetfelettinek nehéz az élete, de őszintén szólva még nem sok olyannal találkoztam, aki épp nagyon jól volt, vagy ha mégis, hát ezeket sok esetben csak ilyen időleges eseménynek érzem, ami aztán majd úgyis elmúlik olyan gyorsan, ahogy jött, legalábbis félő, hogy erre van a nagyobb esély. Nem tudom, hogy vele mik történtek, de nem is hiszem, hogy jogom lenne faggatni, miután nem rég kábítottam el és meg akartam ölni. Ez nem épp a legjobb alap arra, hogy kedélyesen elbeszélgessünk és nosztalgiázzunk egyet egymás múltját kitárgyalva.
- Persze elhiszem, néha... sehogy se jó. Az se ha túl sokat tudsz és az se, ha túl keveset, kár hogy az átmenetet nagyon nehéz kivitelezni. - már az is megfordult a fejemben, hogy talán könnyebb lenne elvégezni magamon valamilyen varázslatot, amivel elzárom a memóriámat. Ami visszafordítható, de megpróbálhatok legalább néhány évet normálisan leélni, legalább hellyel-közzel. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy mennyi minden volt még fiatal koromban, amit szerettem volna megtapasztalni, kipróbálni, de így mind-mind lehetetlennek tűnik
- Serah. - biccentek egy aprót, amikor kiegészítem a félbe maradt mondatot. Igen a nevem eddig még nem került említésre, a szavaira viszont végül megrázom a fejem, akármennyire is elgondolkodom a lehetőségen. - Az a baj, hogy akkor is tudnám, hogy egy ártatlan vére tapadt a kezemhez, még ha csak átvitt értelemben is, és... Neki is meg kellene halnia hozzá, és talán még csak nem is érném el a kellő hatást. Te hogy bírod? Ilyen sok esztendő az ember háta mögött... nem nehéz? - sok mindent látni, sok mindent átélni, nagyon kemény dolog, a legtöbben nem is gondolnak bele, amikor örök életre vágynak. Nem, ez nem olyan mesebeli csoda, ahogy sokan képzelik. Végignézni olyanok halálát, akik fontosak voltak neked, csak nézni ahogy mennek el feletted az évek természetellenesen, ráncok és öregkor nélkül... nem jó, nagyon nem.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 10, 2014 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Serah & Ezio



Csendben hallgattam a szavait, amin elgondolkoztam. Ugyanúgy nincs se neki, se nekem túl jó életünk. Elvesztettünk szinte mindenkit, a szeretteinket, és azok szeretteit. Egyedül ez az utolsó nem teljesen igaz rám, mert utoljára mikor a gyermekeimet láttam, akkor nekik sem volt senki aki iránt túl nagy érzéseket tápláltak volna. Egyedül nekem annyiból volt talán nehezebb, hogy én a saját feleségemet, az életem szerelmét, akinek a védelmére esküdtem fel, őt a saját kezeimmel öltem meg. Jobban mondva fogaimmal… Azt a pillanatot nem tudom elfelejteni, akármennyire is szeretném. Ahogy jóízűen szívtam ki az összes vérét, miközben ő kapálódzott, sírt. Majd amint a karjaimban tartottam az élettelen testét, úgy, hogy semmit nem tudtam tenni. Meghalt, bele kellene nyugodnom, de nem megy. Még így, 700 év után sem.
- A tudatlanságban élés sem épp a legjobb… - Mondtam egy sóhajjal. Tudatlanság, elvégre tudom hol vannak ők? Nem. Egyedül a bátyámat tudom elérni, akivel szintén jó kapcsolatot ápolok. Kérhettem volna őt is, ha esetleg valamelyikőjüket megtalálja, akkor szóljon nekem, de nem szerettem volna ezzel terhelni. Elvégre egész életemben nyakán lógtam, ő tett vámpír boszorkánnyá, amivel hatalmas szívességet tett nekem, amit viszonozni tudtam eddig? Nem. Sajnos, nem.
- Neked csak a vérre van szükséged. Megteszem én, egy szavadba kerül mindössze ömmm…. - Mondtam volna a nevét, csak még nem is mutatkoztunk be egymásnak. Egyszerűen csak egy röpke kis beszélgetésbe keveredtünk, aztán sötétség, és itt ébredtem. Az évek nem mondom, hogy túl jó hatással voltak rám, egy vámpírt is megölök, cserébe ha segíthetek valakinek egy átkot feloldozni. Magamat fel nem áldoznám, nem tagadom, mert… Igazából nincs szükségem indokra, úgy érzem.







↯ words: 263 ↯ music:  ↯ note:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Szer. Május 28, 2014 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Ezio & Serah

[You must be registered and logged in to see this image.]


Őszintén szólva rég nem is próbáltam segítséget kérni. Nem láttam értelmét, hiszen... ki tudna egyáltalán segíteni nekem? Az elején még próbálkoztam, de mára teljes mértékben sikerült feladni. Csak magamra hagyatkozhatom és ha én nem oldom meg a problémáimat, akkor senki sem fogja helyettem, ez ennyire egyszerű. Hiába próbál ez a fickó segíteni, valahogy arra sem látok sok esélyt, hogy neki jobban menne, hogy többet érhet el, mint amikkel én próbálkoztam eddig, de majd meglátjuk. Egy próbát talán megér, aztán úgyis teszek mindent ugyanúgy tovább, mint eddig.
- Ezt jó hallani, bár attól még meglepő, elég sokan vannak, akik az életük előrehaladtával épp, hogy nagyravágyóbb lettek, mint előtte. - hatalom vágy és társai. Sokan hiszik, hogy azért, mert idősebbek, mint az átlag, máris többek, de ez szerintem marhaság. Én sem gondolom, hogy bárkinél több lennék csak azért, mert erős vagyok, vagy idős. Jó persze, néha bennem is felmerül, hogy okosabb vagyok, már csak a tapasztalataim miatt is az átlagnál, de általában idővel sikerül az efféle balgaságokat elnyomni magamban. Sőt, ha azt nézzük jobb azoknak, akik efféle átkok nélkül élnek és halnak meg, amikor eljön az idejük.
- Végignéztem, ahogy meghal mindenki, aki fontos volt, és azok is, akik nekik voltak fontosak. Ha cél nélkül élsz, az már nem élet, az... csak szenvedés. - rántom meg a vállam. Nem arról van szó, hogy nem fontos, egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ha valaki hatalmat akar, vagy teszem azt szerelmes, akkor van egy cél, ami miatt életben van, de akinek ilyesmi nincs, az egy idő után egyszerűen csak belefárad. - Én is ide tudnám hozni, akit kell, nem ez a gond. A főbb probléma az, hogy... nem tudom képes lennék-e bárkit feláldozni azért, hogy megoldódjon ez az egész. - igen ez a legfőbb probléma. Őt se lettem volna képes megölni, legalábbis azt hiszem. Túlságosan nehéz. Erősebbnek kéne lennem, kegyetlenebbnek az évek miatt, amik elszálltak felettem, de nem vagyok az, nem vagyok elég, hogy ilyet megtegyek.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Ser

Hajnalban felebredtem majd felultem. Meglepodtem mikor meglattam a takarot. Sohajtottam egyet, majd feloltoztem. A kezem viszont meg mindig verzett... Elindultam haza hogy bekossem.

//jatek vege
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


Hosszú volt ez az éjszaka is, de nehezen eltelt. Sajnos most sem úsztam meg azt,hogy ne harapjon meg Serena. Az átváltozás végén, vittem egy takarót, és betakartam vele. Adtam egy puszit arcára. Majd elindultam haza, de kezdtem érezni a harapásának, hatását.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Ser

Atvaltoztam, igy az onkontrollt is elveszitettem.
Elkezdtem vicsorogni es a szememben latszodott a duh, illetve a szomorusag.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


Eltörtek a csontjai, és elkezdődött az átváltozás. Sok időbe telt, de átváltozott. Dühösebb volt farkas alakba mint valaha. Kihatott rá azok az érzések, amiket még emberként érzett is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Ser

- Mit tettel??! - mondom duhosen es egybol lerogyok a foldre es felkialtok mikor elkezdenek eltorni a csontjaim.
- Menj innen!!! - kiabalok ra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


Tudtam,hogy már lassan át fog változni...De nem akartam szenvedtetni, még így se. Leszedtem róla a láncokat.Tudtam,hogy nem fog neki tetszeni, de nem akartam még jobban szenvedtetni.
-De....-nem mondtam inkább semmit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Serena

Felszisszenek mikor a hasamat elkezdi marni a lanc, illetve a sebemet is nagyon marja mert a viz belefolyt.
- Szakitottunk, mindkettonknek lekell zarni a multat. - mondom es kezdek a lancoktol rosszul lenni. nagyon marnak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


-Jó akkor nem szorulsz a segítségemre.-hajtottam le a fejemet..-Hiányzol.-suttogtam..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Serena

- Nem fogod fel, hogy nem szorulok ra a segitsegedre?! - mondom neki duhosen es a kezem tovabbra is verzett. Az meg plusz dolog, hogy varkasolos vizbe van martva igy az egesz testemet marja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena,és Eyal


-De segíteni szeretnék.Telihold van, és szükséged van a segítségemre.-néztem rá, és letöröltem a kezét, ami vérzett.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Serena

- Ne erj hozzam. - mondom duhosen es a kezemre nezek ami rendesen verzett.
- Mondtam mar, nem kell a segitseged! - mondom es ranezek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


Fájt mikor azt mondta nem kell a segítségem neki.Láttam,hogy a lánc felsértette a karját, pedig csak kis ideje volt rajta.
-Teljesen felsértette a kezedet.-suttogtam, és megsimogattam neki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Serena

Mikor meglattam Eyalt par pillanatig nem tudtam mit mondani. Miota szakitottunk nem beszeltunk, tavol akarom magamat tartani tole, hogy ne okozhasson nekem tobb fajdalmat.
- Kosz... - mondom es elveszem tole a vizet majd beleiszok. 5 kortyot sikerult innom, a viz marta a torkomat en pedig kohogve terdre estem.
- Nem kell a segitseged! - mondom mikor abba hagyom a kohogest.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Serena, és Eyal


Serenával való szakítás után nagyon rossz volt. Egyszerűen nem volt kedvem semmihez sem, csak ültem otthon, és nem csináltam semmit. Csak rá gondoltam, fel akartam hívni, beszélni vele megölelni....de nem.....
Telihold van, nem írt nekem, meg akarom őt találni. Kerestem őt sok helyen, majd itt a régi börtönökhöz értem ide.Mikor beértem láttam,hogy már leláncolta magát, és a víz meg itt volt a bejáratnál majdnem. Megfogtam a vizet, és odamentem hozzá.
-Ezt szeretted volna?-kérdeztem halkan, de szomorúan, és szemébe néztem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 27, 2014 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Eyal & Serena

Sirva leultem az agyamra mikor Eyallal szakitottunk. Nagyon faj. Es nem tole akartam megtapasztalni az elso szakitast...
Ma telihold van. Nem irtam Eyalnak hogy hol leszek, egyedul akarok lenni. A lancokat felrakom magamra aztan eszre veszem hogy a farkasolos viz a borton masik feleben van.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 24, 2014 9:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next


Serah & Ezio



Hát igen, igaza van ennek a lánynak. Nagyon ritka az olyasfajta személy mint én. Azért, mivel sok vámpírboszorkány sem szaladgál az utcákon, na meg azért, mert önzetlen jótevő vagyok. Mindig mások érdekeit helyeztem a sajátjaim elé, nem vagyok nagyravágyó, egyedül csak a tisztelet, és a hála az amit szeretnék. Tisztelet odahaza megvan, meg a befolyás is, de a hála az egy teljesen más dolog. Bár, nem egészen… Ahogy a tiszteletet, úgy a hálát is személyenként kell kiérdemelni, elnyerni. Mégis, sokan Velencében már néha félnek tőlem, mintsem tisztelnek. Ez köszönhető mondjuk a két kutyámnak, jobban mondva vérfarkasomnak. Két idióta, de értik a dolgukat. Volt már, hogy miattuk menekültem meg, de ha olyanra kerülne a sor, amivel veszélyeztetné a családomat, akkor kérdezés nélkül tépném őket darabokra. Egy bökkenő van… Nincs már családom. Ha van is, messze tőlem. Nagyon messze.
- Őszintén szólva több mint 700 év alatt minden nagyravágyás elszállt belőlem. Szívesen segítek másoknak, ha tudok. - Sóhajtottam, majd ránéztem a mellettem ülő lányra. Figyeltem, hogy vajon milyen átok lehet rajta. Fuhh, de rühellem azokat… Sose sül ki belőlük jó, még akkor sem, ha annak az embernek akarsz ártani, aki megérdemli, vagy akit szimplán utálsz tiszta szívedből. Mindig visszacsap…Felvontam a szemöldökömet, amint meghallottam, hogy milyen átok ül rajta. Őszintén szólva ezzel még nem találkoztam. Mármint hasonlókkal igen, meg olvastam is róla, de így élő személyen még sosem láttam. Viszont ha minden igaz, erre tényleg csak a vér áldozat az egyetlen mód, hogy megtörhessük.
- És az miért baj, hogy nem tudsz meghalni? Nemhogy örülnél neki. De igen, ez szar ügy… Erre tényleg csak a véráldozat az egyetlen megoldás. Az egyetlen megoldás, amit ismerek. Egy vámpírt bármikor idehozok neked, csak mondj egy személyt, és maximum 1 napon belül itt is van. - Mondtam egy őszinte mosollyal, majd figyeltem a lányt. Nem, nem is magabiztosság volt az, mikor kést szorítottam a torkához, inkább ez az egész átok dolog. Nem tud meghalni, tehát valószínűleg én haltam volna meg emiatt. De az nem lett volna jó. Szeretek élni.







↯ words: 332 ↯ music:  ↯ note:
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



A poszt írója Serah-Ann Lawrence
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 12:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next



Ezio & Serah

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem lepnek meg a szavai. A legtöbben tényleg azt hiszik, hogy a magabiztosság szól belőlem, pedig nem így van. Egyszerűen csak ismerem a tényeket, csak tudom, hogy teljesen mindegy mit teszek, ő mit tesz, mit tesz bárki, nem fogok belehalni. Próbáltam már, olyan sok lehetőséget sorakoztattam fel és egyik sem vált be, miért változna hirtelen bármi? Csak azért, mert valaki erősebb nem fog. Volt már dolgom durva vámpírokkal, volt már dolgom erős boszorkányokkal is, azért mert ő a kettő keveréke még nem változik semmi. Nem tudná átvágni a torkomat, akármilyen erővel próbálná is.
- Távol állok a magabiztostól. - jegyzem meg halkan, miközben a kés lekerül a torkomról. Elfáradtam, hiszen ma sem sikerült semmit sem megoldanom. Megint nem jutottam előre és ez már kezd lassan tényleg kétségbeejtő lenni. Vajon valaha megtalálom a megoldást, vagy csak az lehetséges, ha Olivert is magammal rántom. Tartok tőle, egyre jobban, hogy más út nincs, hogy nem tudom szétszakítani ezt a kapcsot kettőnk között, hogy lehetetlen lenne megoldani, pedig annyira próbálkozom, annyira igyekszem minden áldott nap, hogy közelebb kerüljek a megoldáshoz. Átveszem a kést, amikor nekem adja, de csak fáradtan teszem le magam mellé a földre. Nem lesz rá szükség, igaza van, neki és nekem sem kell, most nem.
- Szimplán hálát? Ritka az, amikor valaki csak hálát remél a segítségért. A legtöbben akarnak valamit, te miért nem? - tényleg meglep, bár én is szoktam önzetlenül segíteni, de ritkán botlom olyanba, aki szintén ezt teszi. No meg esetemben a néha kissé érdekes értékrendem miatt előfordul, hogy az adott illető nem veszi olyan nagy segítségnek, amit érte teszek, csak mert kissé felforgatom az életét. Nem is vagyok biztos benne, hogy a segítség mint fogalom nálam ugyanazt jelenti, mint egy átlag embernél. Pár pillanatig bizonytalanul méregetem a kérdés hallatán. Szóval erre most válaszolnom kellene, vagy vajon rossz ötlet? Bizonytalan vagyok és ez nagyon jól látszik rajtam, de végülis... mit veszíthetek?
- Szinte átszőnek az átkok, de... a legrosszabb a nagymamám varázslata. Úgy tűnik, hogy összekötötte az életfonalamat egy vámpírral, akit évszázadokkal ezelőtt megmentettünk, és... akármit teszek, képtelen vagyok megszakítani, képtelen vagyok... meghalni. - most már értheti, hogy tényleg nem magabiztosságról volt szó, hanem szimplán tudom, hogy nem lenne képes megölni, mert nem. Egyszerűen képtelenség lenne, akármilyen erős is.

©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Régi börtönök

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3