A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
▷ bajkeverő, egykori mentős
† Humor :
▷ there's not so much



Jezabel Lulu Tennyson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 27, 2016 10:48 am

To Bethany

Nem mindig voltam ilyen és ebben Leslie-nek teljesen igaza volt, ha akartam volna se tudtam volna vele vitába szállni ilyen téren. Egyszerűen csak nem tudta azt, hogy mi miatt hagytam ott a hivatásomat, mi miatt lett inkább bajkeverő belőlem, mintsem továbbra is életeket mentő. Sose volt egyszerű felkelni minden egyes nap, de legalább megérte, hiszen egy remek csapat várt minket, nem csak egy csapat voltunk, hanem egy nagycsalád, akik néha igazán megölnék a másikat, de még se tudnának egymás nélkül élni, de aztán elég volt egyetlen egy tragédia és minden szép lassan szertefoszlott. Miután Darren is lelépett, én is távoztam. Nem volt többé már, ami odaköthetne. Nem akartam többé életeket menteni, dönteni az emberek sorsa felett és egészen idáig jól ment ez. Itt volt még ez az ízé is. Boszorkány vagyok, vagy mi. Nem elég, hogy egy bestia él bennem, de még persze a természetnek eme ajándékkal is meg kellett ajándékozni. Bár inkább tartom átoknak, mint ajándéknak.
Elég az, ha picit jobban felhúznak, s akár házakat tehetek romossá. Eléggé ijesztő, mit ne mondjak. Persze Leslie ebben is optimista, hiszen, ha neki ment, akkor nekem is fog, legalábbis szerinte. Én ebben már csöppet se vagyok biztos. Ő mindig optimistább volt, ő mindig tudta jól, hogy mit akar az élettől, én meg nem igazán. Ő volt, a családom és a mentős élet, de más semmi. Most viszont igazából semmim nincs, vagyis ő és egy hatalmas káosz és a céltalan botorkálás. Igazán remek, de már kész csoda lenne, ha egyszer nem történne semmi baj. A nap már magasan járt, miközben egy kavicsba rúgtam, s ugyanabban a pillanatban hallottam meg a pisztoly hangját is. Lőttek, de nem is egyszer. Túl jól ismertem a régi bandaháborúknak köszönhetően… Riadtan pillantottam körbe és hamarosan meg is láttam két embert a játszótéren. „Menj tovább! Semmi dolgod itt! Már nem vagy mentős!” Ostoroztam magamat, de mire észbe kaphattam volna addigra már feléjük rohantam, akinél a fegyver volt sietve rohant el, mire odaértem. Fiú volt, szinte még gyerek, aki a földön feküdt. Sietve próbáltam elállítani a vérzést.
- Valaki hívja már a mentőket! – üvöltöttem teli torokból. – Hívják már őket! – s a kezem között egyre inkább kiszökött a vér. Sietve téptem le egy darabot a felsőmből is, hogy a sebre rakjam. – Valakinek van egy tolla?! – hülye kérdés, de hasznos lehet, amint megtaláltam a megfelelőt azt is szét kaptam, majd egyszerűen csak a megfelelő ponton sebesültbe vágtam, hogy a légzést biztosítani tudjuk neki.
- Itt tartsa, jó? Ne mozgassa! – szólaltam meg aggódva egy járókelőnek, aki beállt segíteni.
- Maradj velem, rendben? Mi a neved? – próbáltam beszéltetni őt, miközben aggódva pillantottam körbe, hogy merre lehetnek már a mentősök. Egyáltalán szólt nekik valaki?

|| Remélem jó lesz! 38
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
▷ bajkeverő, egykori mentős
† Humor :
▷ there's not so much



Jezabel Lulu Tennyson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 27, 2016 10:32 am
****
Vissza az elejére Go down
 

Játszótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-