A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 09, 2016 9:23 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Anyád is folyton ezt mondta. – tőle szinte a nap minden percében megkaptam azt, hogy nem vagyok valami jó apa. Igaza volt, tényleg nem voltam, de ettől még a legkevésbé sem adtam neki igazat. Dolgoztam, nem is keveset, pályakezdőként mindent megtettem, hogy előrébb jussak és az eredménye most ez a ház, a kocsik lent a garázsban, nyaralók, kapcsolatok és a többi. A kollégáim kis túlzással utálnak, ami tejesen rendben is van, ez jelenti azt, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. Ha pedig valamiben jó vagy, miért csinálnád azt ingyen? Mindenki jól akar élni, egyeseknek sikerül is. Én ezek közé tartozom, és ezért soha nem jutott még eszembe bocsánatot kérni. – A végét pedig már mind a ketten ismerjük. – vicceltem, persze. Nyilván nem fogom kidobni, de azt sem szeretném, ha örökre a nyakamon maradna. Nem hinném, hogy ott fog, egyébként sem. Velem együtt élni, már amikor otthon vagyok, nem gondolnám, hogy aranyélet, főleg nem egy fiatal számára.
Az ördögi túlzás. Csak tinédzser vagy még. – ami valahol közel áll ugyan hozzá, de áltatnám magam azzal, hogy én ebből olyan elképesztően sokat láttam. Mivel keveset voltam otthon, túl sokat vele sem foglalkoztam, más apáknak biztos sokkal inkább meggyűlt ezzel az életkorral a gondja, mint nekem. – Ha nem lennél, valószínűleg egy ördögi feleségem lenne. Így jobban jártam. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem akarnék házas lenni megint, és ha nem gyerek, lett volna más gond is, ami miatt majd elválok. Ennek így kellett lennie. Nem hiszek a sorsban, de ez biztosan az volt. Ezt pedig nem köszöntem még meg elégszer. – Még te mondod? Mintha valami ”Verjük át az apánkat” showban lennék. – ezek mesék, én ezeken a meséken nőttem fel, az, hogy valóságosak legyenek, nem éppen egy reális gondolat a számomra és nem is tudok rá úgy tekinteni.
Hát… az apám egy seggfej, de nem láttam egyszer sem, hogy farkassá változik és állatokat belez ki. – de láttam már szinte mindenhogy, ami emberi. Soha nem voltunk jó viszonyban, a testvéreimet sokkal inkább szerette, mint engem. Ennek az okát nem tudom, de egy idő után meg is untam, hogy keressem. Onnantól fogva mindent megtettem, hogy bosszantsam. – Le is lehet takarni. Bár… utána egy kihallgató szobában lennénk. – hiába engem bíztak meg, és hiába nincs szükségem lopottpénzre, jó eséllyel kérdéseket tennének fel, ha azt látnánk, hogy letakarom a kamerát. Ezt inkább kihagyom, voltam már eleget kihallgató szobákban, egyáltalán nem olyan, mint a filmekben. Az életnek sajnos meg van az a hibája, hogy valóságos. – Szóval… azt akarod mondani, hogy te valami farkasember vagy, akit megátkoztak? – pillantottam rá kétkedve. Ha ezt gondolja, tényleg elég rossz apa voltam, mikor egyáltan ott voltam.  

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 23, 2016 9:18 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem voltam sose szent, s szerintem nem most fogok azzá válni. Eleve szerettem férfiakkal játszani és szórakozni. Miért lenne ez baj? Jó móka, ahogyan az „orruknál” fogva lehet vezetni őket.  Szerettem szórakozni és addig kell élvezni az életet, amíg lehet, nem? Másrészt meg a jó és rendes lány szerepét pedig könnyedén fenntartottam, ha kell és ez szerintem továbbra is így fog maradni, így nincs miért aggódnom. Értek ahhoz, hogy miként fogjam be azok száját, akiknek esetleg nem tetszene valami, vagy el akarnák szólni magukat arról, amiről nem kellene. Egy farkastól mindenki fél… - Szóval máris ki akarsz rakni otthonról? Még nem végeztem az egyetemmel se, de máris kiraknál? Mondhatom szép kis apa vagy… - persze én se gondoltam komolyan, ahogyan ő se értette mostanra, de nem hagyhattam ki ezt az egész poénkodást. Még akkor se, ha kicsit gyerekes volt. Én jót szórakoztam rajta, s ha már végre nem egymás torkát szorongatjuk, akkor kicsit élvezhetjük is a dolgokat, nem? Mármint, akkor ilyen dolgok is beleférnek simán.
- Egy kaland sok féle hülyeséget hordozhat magában, nem? Lehet, hogy megtartott, de végül is idővel pedig lemondott rólam. Legalább, ha időben teszi, akkor nem lenne egy ördögi lányod… Jobb lenne úgy? – pillantottam kérdőn apura, hiszen ki tudja. Lehet, hogy örül nekem, de talán ha nem vagyok, akkor könnyebb lenne az életük és nem kellett volna ide vagy éppen odadobálni, meg nem kellett volna néha foglalkoznia velem, mert a bíróság úgy adott láthatási jogot. Ki tudja, hogy azokat a pár napokat mennyire élvezte egykoron. – Felébrednél. Ohh, milyen eredeti. – cinizmus az bőven volt a hangomban, hiszen ez annyira abszurd. Nem értem, hogy miként lehet ennyire földhöz ragadt. Meg amúgy is nem mindig könnyű felébredni, amikor olyat álmodunk…
- Mi lenne? Szerinted? – kérdeztem vissza kicsit bosszankodva, mintha nem is tudom én mivel beszélgetnék. Mintha csak bosszantana az, hogy ennyire tudatlan. – Sose volt semmi furcsaság a felmenőid között? – kérdeztem meg inkább, mielőtt még rosszat szólnék. Nem akarom elrontani a beszélgetést, de lehet már megtettem. – Az erdő részben biztonságosabb és nincsenek kíváncsi szempárok? – mutattam itt a kamerára, hiszen nem akarok lebukni. Eléggé nehéz lenne kimagyarázni, hogy mi történt, ha azok működnek, nem úgy, mint a kijárat innen. Igazán megtalálhatnának már minket. – Ezt nem lehet elmondani, megmutatni sokkal könnyebb lenne. Tudod vannak a mezei farkasok és vannak a filmes farkasok. Remélem eddig tudod követni. Mi van akkor, ha nem csak a filmekben vagy a könyvekben léteznek? Hanem mondjuk végig kísérik az emberiséget valami fura oknál fogva, de nem mindenki tapasztalhatja meg, hiszen ezt az átkot ki kell váltani. – s közben végig aput fürkésztem, hogy vajon tudja-e követni azt, amit mondok, mert ha nem, akkor lehet nem fogom erőltetni, hanem majd megmutatom, ha biztonságos helyen vagyunk.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 22, 2016 5:55 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Bevallom, soha nem voltam túlzottan erkölcsös személy. Az erkölcs olyan, mint a bilincs, vagy… mint az erényöv. Valami elképesztően jó dologban gátol. Sok mindent tettem, sok írott és íratlan szabályt szegtem meg. A munkámban és azon kívül is. Nem vagyok sem becsületes, sem tisztességes. Én sikeres vagyok, ahhoz pedig elengedhetetlen az, hogy az ember megszabaduljon a gátlásaitól. Amint eldobtunk mindent, ami visszatart minket, a sikerhez vezető úton már csak végig kell menni. – Ugye tudod, hogy lassan nagykorúvá válsz? Saját munka, saját kereset… saját lakás. – nem mintha elakarnám kergetni őt. Elég sok pénzem van, nem különösebben zavar, hogy eltartom, hiszen a lányom és… jelenleg jogilag is kötelességem ez. Ugyanakkor, ha már készen áll rá, szeretném, ha előrébb lépne.
Ha egy kaland lettem volna, akkor nem jön hozzám. Téged pedig nem tart meg. Mindkettő megtörtént. – egy hárpia volt mindig is, de voltak azért szebb idők is. Nem tudom pontosan, hogy romlott el az egész, de nem is igazán szeretném már tudni. Nem volt szép időszak a vége, de sikerült valahogy lezárni minden tekintetben, éppen ezért boldogabb nem is lehetnék. – Felébrednék. – rántottam meg a vállamat. Ez nevetséges. Álmomban sem képzelném, hogy egy olyan világban élek, ahol vámpírok és vérfarkasok kergetik egymást. Ezek mesék, ismerem őket, mikor gyerek voltam ezekkel ijesztgettek a szüleim. Talán őt is ijesztgetni kellett volna velük
Farkasgént? Az mi? – nem hinném, hogy hordozok, akármi is az. Talán az anyja. Az anyja elég sok mindent hordozott… leginkább valaki mást magában. De nem most itt az ideje ennek! – Az erdőbe? Miért, mi van az erdőben? – a fákon és a rohadt rovarokon kívül. Elvettem tőle az üveget és nagyot húztam belőle. Lehet többet ittam eddig, mint hittem és csak hallucinálom az egészet. Milyen jó is volna – Fogalmam sincsen, hogy mikor áll vissza a rendszer. Addig meg… mondd csak el! – még az sem biztos, hogy a kamerák működnek. Fogalmam sincsen, hogy miként működnek itt a rendszerek, és amúgy sem vagyok hozzáértő. De azt biztosan tudom, hogy egy normális világban ilyennek nem kéne az emberek eszébe se jusson, nemhogy megtörténnie! Boszorkányok, vérfarkasok… farkasgén… ez több, mint sok hirtelen.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 15, 2016 10:25 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Széttártam a kezemet, hogy én ilyet nem mondtam, de ha erre következtet ő, akkor lehet, hogy van benne valami. Igazából mind a ketten eléggé okosak voltak, csak éppen más területen csillogtatták meg a tudásukat. De azért az év szülői díjat tőlem tuti nem kapnák meg. Olyan téren még biztosan lenne mit fejlődni, de szerencsére nem kell tartanom kistestvértől se. Már csak az kellene, nem tudom, hogy kitől félteném jobban őt a szüleimtől, vagy inkább saját magamtól. Jó kérdés, mert nem éppen egy normális család ez. Kész csoda, hogy én még viszonylag az lettem. – Még szerencse. – hagyom ennyiben a témát, mert ebbe nem is akarok belegondolni, meg abba se, hogy apám éppen szőkékre, vagy barnákra, vagy kikre bukik. Ez annyira ízé lenne már, hogy még a gyomrom is felfordulna, aztán egy ilyen helyen nem illik hányni se. Hogy nézne ki, meg milyen szag lenne. Inkább tényleg hagyjuk. – Ez tény, de legalább időben készíts fel rá, mintsem egyszer csak haza állítasz vele. Legalább akkor lenen időm eldönteni, hogy elkergetem őt, vagy maradhat. – villantottam egy igazán édes és cuki mosolyt. Szerintem az apám pontosan tudja, hogy képes lennék megkeseríteni a nőszemély életét, ha nem lenne szimpatikus, vagy nem gondolnám úgy, hogy méltó az apámhoz. De ha apa boldog, s a nő is rendben van, akkor szerintem idővel a kaktusztüskéimet is leengedném. Tudok én kedves és barátságos is lenni, ha éppen arra van szükség, meg olyankor is, amikor nem éppen színészkedek. Csak ritka az a pillanat.
- Honnét veszed? Lehet csak egy kaland voltál számára, én meg csak egy potyautas, ami egy hülye varázslatának köszönhető. – rántottam meg a vállaimat, majd sóhajtottam egyet, amiért ennyire hitetlen ilyen téren. S akkor csodálkoznak azon, hogy az emberke sokszor még a családjukat se avatja be. Komolyan, még szerintem a Harry Potterben is a jobbak voltak a muglik, mint az apám jelenleg. – Tegyük fel, hogy nem csak ott léteznek. Sőt, inkább valóságon alapulnak valamennyire, akkor mit tennél? – kérdeztem meg kíváncsian és reménykedően, hátha nem teljesen reménytelen esetről van szó. Arra pedig, hogy szedek-e valamit inkább nem feleltem, hanem mutattam valamit neki. Lehetne jobb is a műsor, de a kamera miatt nem lehet. Túl veszélyes lenne és semmi kedvem egyikünket se bajba sodorni. Kivételesen legalább nem akartuk egymást megölni, egész békésen elcsevegtünk. Meglepő…
- Ha farkas gént hordozol, akkor igen. Nem én akartam ezzé válni. Eleinte azt se tudtam, hogy mi a manó történik velem. – rántottam meg a vállaimat. – Ha kijutunk innen, akkor szívesen megmutatom neked. – pillantottam rá kedvesen, mert ha szeretné, akkor megmutatom és remélhetőleg nem azzal a lendülettel fog kizárni a házból, meg az életéből, mert az eléggé nagy érvágás lenne számomra. – Részben igen, részben nem. Ez bonyolult, s a hely se éppen alkalmas megvitatni, szabadulás után menjünk az erdőbe, s ott mindent elmondok. Mit szólsz? – vetettem fel újra a dolgot, mert itt jobb óvatosnak lenni. Ki tudja, hogy még merre lehet rejtett kamera, vagy bármi más.  



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 01, 2016 10:53 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Most azt mondtad, hogy nem vagyok olyan okos, mint anyád? – kérdeztem vissza kissé meglepetten, de végül csak megráztam a fejemet. Nem vártam erre választ. Lehet, ő volt okosabb. Ő félredugott, lehet nekem kellett volna. Nem mintha szent lennék, én is… találkozgattam másokkal, de egyikükkel sem feküdtem le. Azt hiszem elkerülhetetlen volt az, hogy félrelépjen, az már kevésbé, hogy ne álljak a magam gyerekes, de mégis stílusos módján bosszút érte. – Annyira fiatalokat azért nem akarok elbűvölni. ¬– ráztam meg a fejemet. Apa vagyok, beteges lenne, és aki a lányával egyidős nőkre vadászik, megérdemli, hogy jó alaposan tökön rúgják. Vannak azért határok. Arról nem is beszélve, hogy én jobban szeretem, ha egy nő tapasztalt és tényleg nő. Ezt nem feltétlen a kor teszi, de az is. Tapasztalat, kisugárzás és a többi. Ez mind fontos, egyesek elfelejtik. A természetes vonzalom mindennek az alapja, ez az, ami végső soron számít, nem mindenféle érzelmi elköteleződés, aminek semmi értelme hosszú távon. – Ha valakivel komolyabbra fordulna, elkerülhetetlen lenne, hogy találkozz vele. – nem mondom ugyan ki, de nyilván be kéne mutatnom. Azonban nem állok itt senkivel sem, és a közel jövőben nem is fogok, mivel nem keresek kapcsolatokat, hosszú távra semmiképpen sem. Van, aki próbálkozik egy tönkrement házasság után, én inkább az a fajta vagyok, aki az élet más területeire koncentrál a magánéletét pedig…  minimális érzelmi szinten éli, talán ez a legjobb szó rá.
Micsoda? – kérdezem meglepetten és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el. – Ezek mesék, Wanda. Filmek és könyvek, semmi valóságalapjuk nincsen. Anyád boszorkány, de biztos vagyok benne, hogy szerelmet nem varázsol. – nevettem fel. Nem, ezek mesék, az ember ezeken nő fel, de aztán egy bizonyos kor után megtanulja, hogy a valóság más, és kinövi a meséket. Fura, hogy Wanda most ezzel jön, azt hittem már évek óta nem kinőtt ebből. – Wanda…szedsz valamit? – pillantottam rá komolyan, mikor vérfarkasokról kezdett el beszélni. Más logikus választ nem látok, csak a drogokat, ezt viszont ejtem, mikor meglátom a kezét. Vagyis, ami a helyén van. Továbbra is értetlenül bámultam és elfordultam néhány pillanatra, próbálva megemészteni a hallottakat és a látottakat. – Átok? Mégis milyen átok? Megölsz valakit és… ez lesz? – nem értettem, hogy miről beszél. Átok, boszorkányok, vérfarkasok… mintha valami mesebeli világba kerültem volna. – Szóval az állattámadások is… te és a … többiek voltatok? – tulajdonképpen a lányom beillik egy sorozatgyilkosnak. Nem semmi, ez aztán az információ. Meg kéne lepődnöm, hogy az anyja nem mondta, bár… boszorkány…  istenem.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 26, 2016 4:34 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Szerintem attól függ, hogy milyen oldalról közelítjük meg ezt a dolgot. – feleltem kurtán, mert vélhetően találnék olyan dolgot, amiben anya, míg másban pedig apa jó. Egész fura, hogy az élet összezárt minket. Mintha csak direkt csinálta volna, hogy végre beszélgessünk és kicsit talán jobb legyen a kapcsolatunk? Fogalmam sincs, de semmilyen csoda nem tart örökké, így vélhetően, ha majd kinyílik az ajtó, akkor ez a viszonylag idillinek nevezhető állapot szerte is fog foszlani. Így túlzottan semmibe ringatom magam. Főleg abban nem, hogy a későbbiekben is megfogjuk érteni a másikat ennyire jól. -  A férfiak szeretik azt, ha el tudnak bűvölni egy fiatalt. Főleg akkor, ha nem éppen két perc alatt lábszéttevős a hölgyemény. Bár a legtöbbnek szerintem mindegy. – rántom meg a vállaimat. Annyira azért nem akarok apa nemi életébe belelátni, se azt, hogy kikkel bújik ágyba. Ahogyan ő se üti bele az orrát abba, hogy én kivel csinálom, úgy én se. Eléggé fura lenne, de azért, ha majdnem velem egy idős, akkor jobb felkészülni a dolgokra, hogy ne akkor érjen a sokk. Bár az is lehet, hogy egy ilyenre nem lehet felkészülni. – Remélem, legalább nem az osztálytársaimmal hetyegsz néha! – jelentem ki, de még mielőtt bármit is felelhetne rá, újra megszólalok. – Tudod mit? Inkább ne is válaszolj rá, mert ebbe még belegondolni is rossz. – Vajon ő miként reagálna arra, ha majdnem vele egyidős férfival hemperegnék? Szerintem nem díjazná. Aztán még az is lehet, hogy újra előjönne a bunyós énje. – Azért szólj, ha egyszer valakivel komolyabbra fordulna. Szívesen megismerném. – hogy abból köszönöm, vagy nem köszönöm lenne. Nos, fogalmam sincs. Tudok eléggé kiállhatatlan és undok is lenni. De ha nincs házasság, akkor már annyira pénzéhesnek se hívhatom azt a nőt. Ez igazán bonyolult ilyen téren, de biztos találnék rá valami frappáns szót, ha nem lenne szimpatikus. Sose kellett félteni.
- Persze, gondolom most a nőkre általánosított boszorkányra gondoltál csak, ugye? Én olyan boszorkányra gondoltam, amik a könyvekben és a filmekben vannak. Tudod, akik képesek varázsolni és hasonló dolgok. Esetleg átkozni, vagy szerelmet hozni és még sorolhatnám. – pillantok rá komolyan, de ügyelek arra, hogy csak annyira hangosan beszéljek, hogy csak ő hallja, ahogyan arra is, hogy ha valaki esetleg visszanézné a kamerát, akkor a számomról se tudjon leolvasni semmit se. Nem lenne túl jó dolog. – Tudok, akiknek bundája van és a holdra vonyítanak, meg széttépnek másokat az erdőkben… - kezdtem bele, majd egy kisebb show is következett, de amikor megláttam, hogy sokkolta őt a dolog, akkor inkább abbahagytam a dolgot. – Te tényleg nem tudsz semmiről se? Ügyvéd vagy, de a legnagyobb titok egészen eddig titok maradt? Hát lehet, hogy még se vagy annyira jó, mint gondoltad. – jegyzem meg egy apró sóhaj keretében de valójában csak enyhíteni akarom a sokkját, mert nekem  nehogy itt összeessen. – Ha akarok, akkor farkassá változom, amikor az a nő meghalt kiváltottam az átkomat. Ezért tűnök el minden teliholdkor is, mert nem tudom uralni azon az estén... Meg néha, ami állattámadásnak tűnik, az nem biztos, hogy az is… - szólalok meg óvatosan és kérdőn pillantok apára. Gondolom erre nem számított. Tiszta idióta vagyok, hogy azt hittem anya beavatta ebbe az egészbe. Nem is értem, hogy volt képes eltitkolni előle. Ha pedig van kérdése, akkor türelmesen vártam, hogy kérdezzen, vagy legalább mondjon valamit.




[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 9:20 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Okosabb vagyok, mint anyád, ez biztos. – vontam meg a vállamat. Megházasodni megint… az ő dolga, én nem akarok belefolyni, szerencsére nem is hívtak meg, bár nem is mentem volna el, hiába imádom az esküvői baleseteket. Ha én ott vagyok az esküvő biztosan katasztrófába torkollott volna. Mindegy is, hiszen minden házasság akkor romlik el, mikor működnie kéne. – Ráadásul lassan felnőtt vagy, így könnyebb. – én soha nem voltam jó abban, hogy kisgyerekekkel elbeszélgessek a semmiről. Könnyebb akkor, ha már nagyobbak, ha van egy kis eszük, és nem kell magamat visszafognom. Van, aki jó szülő, van, aki nem. Én ebbe az utóbbiba tartozom, az ellenkezőjét soha nem állítottam. – Úgy nézek ki, mint aki olyan lányokra vadászik, akiknek az apja lehetnék? – kérdeztem vissza mosolyogva. Direkt lányt mondtam és nem nőt. Az embernek kell egyfajta mentális és érzelmi érettsége legyen, hogy férfinak, vagy nőnek hívhassuk. Amíg ez nincs meg, tulajdonképpen gyerekek vagyunk, akiket felnőtt testbe zártak. – Nem vetem meg őket, csak már nem vagyok az összesre vevő. – vontam meg a vállamat. Én kiéltem magamat már, volt részem nagyon sok mindenben, és sok mindent megtanultam. Például azt, hogy a szenvedélyt túlértékelik. Jó dolog, rendkívül erős, de… előbb-utóbb megszűnik és nem marad utána semmi, nem lehet rá építeni. Így tanul az ember, a korral. – A házasság egy biztosít. Ha valami működik, akkor nem kell. Ha pedig valaha eljutok odáig, nem fogom veszélybe sodorni egy szerződéssel. Anyád megértette velem ezt. – szép kis válás volt az, nemcsak pénzembe, de időmbe is került, az agyamra ment az a nő már akkor is, mostanra szerencsére minden szerződésbe foglalt dolgot lezártunk, így nem kell a minimális kapcsolatot sem tartanunk a másikkal.
Erre inkább nem válaszolok. – ráztam meg a fejemet. Nem igazán szeretnék tudni a fiú ügyeiről. Elég rugalmas vagyok, sok mindenről is lehet velem beszélni, de ez az a fajta téma, amit inkább elkerülök, ha tudok. – Anyád boszorkány, ezt eddig is tudtam. De… milyen farkasról beszélsz? – pillantottam rá értetlenül. Az anyja egy hárpia, egy boszorkány, ráadásul a legrosszabb, ez eddig sem volt titok. Már csak egy seprű kéne, hogy legyen nála és el is hinném, hogy léteznek boszorkányok. – Anyád nagyon sok mindenbe nem…   nem tudom befejezni a mondatot, mert ekkor látom meg a kezét. Hirtelen pattanok fel meglepettségemben és hátrálok pár lépést. – Ez mi volt? – valami elfogadható választ akartam hallani. – Vagyunk? Nem, én nem vagyok semmi! – nem értem mire ez a többesszám, az én kezem nem változik manccsá. Akármit is csinált… én ilyet nem csinálok.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 11:09 am
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam ezen vitatkozni, mert abban igaza van, hogy sok mindent meg lehet venni, de attól még nem lehet mindent, ahogyan szerintem a boldogságot se, hiszen ha beteg lesz, akkor nem a pénze fogja őt ápolni, hanem azok az emberek, akik számára ő fontos, erre kellene neki is rájönnie szerintem. Arra pedig, hogy lehet róla szó csak bólintok, mert kár lenne ezt is tovább ragozni. Majd eldől, hogy mi lesz, azt már megtanultam, hogy hiába tervezünk el sok mindent végül még se úgy alakulnak a dolgaink, néha sajnos, míg máskor szerencsére.
- Lehet, de te vélhetően nem azért adtál oda neki, mert éppen összeházasodtál valakivel és útban voltam, vagy tévednék? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen már az a tudat is eléggé rossz volt, hogy ide-oda passzoltak egymás között, mintha nekem nem lennének érzéseim és idővel már tényleg szinte ki se szoktam mutatni azt, hogy valójában mit érzek. Remek színésznő lett belőlem ilyen téren, ezt pedig nekik köszönhetem, ahogyan azt is, hogy úgy igazán egyikükhöz se tudok ragaszkodni. – Miért ne? Sértésnek venné? Elmúlt már legalább 21 éves? – Talán kicsit pimasz voltam, de különösebben nem érdekelt. Nem voltam annyira hülye, hogy ne tudjam azt, hogy a legtöbb hasonló korú csaj könnyedén dobná le a ruháit, ha egy pénzeszsákhoz közelebb kerülhet és apám az volt, így kicsit jogos volt szerintem a kérdésem. – Pedig nem tűnsz olyannak, aki csak úgy megvetné az élvezeteket. S ki ő? – kérdeztem meg továbbra is kíváncsian, de arra mondjuk pont nem akartam gondolni, hogy az apám milyen ágytornákat végez esetleg egy alig felnőtt nővel, akinek esetleg szilikonból van a legtöbb dolga. Jesszusom, ez elég szörnyű még így belegondolva is. – Ennyire mély nyomott hagyott benned anya? Még a pénzedet se kellene féltened, hiszen annyi fajta szerződés és mi a manó van. – tettem még hozzá egy kisebb fintor keretében. Bár az is tény, hogy vélhetően nem könnyíteném meg a dolgokat, ha tényleg el akarna venni egy üres fejű bigét. Szerintem még Matthiasnak is beajánlanám a csajt, hogy könnyedén meghaljon, hiszen ő vélhetően megölné őt. Én meg mázlista vagyok, amiért nem tette eddig meg velem.
- Mert szerinted most nincs barátom? – ajkaim mosolyra húzódtak, hiszen attól még, hogy ő nem tud róla, nem zárja ki a dolgot. Meg szerintem eleve nem olyannak ismer, aki most akarna gyereket. Ahhoz azért eléggé felelőtlen tudok lenni, meg nagyvilági életet élni, még akkor is, ha ezt mind jól leplezem. Olyan szakmám lesz, ami nem engedhet meg botrányt magának, én pedig már most egész jól megtanultam leplezni. – Hát erre azért mérget nem vennék. Nem minden emberben él egy vadállat, mármint farkas. – pontosítottam a dolgot, hiszen én ezért öltem már többször, még ha nem is embert, de állatot mindenképpen. S hirtelen le se esik, hogy ő esetleg erről nem tudhat. Én azt hittem, hogy egykoron anya beavatta ezekbe a dolgokba őt. – Például farkas, mint én, vagy boszorkány, mint anya. – mondtam komolyan, s úgy néztem rá, mint aki tényleg nem érti azt, hogy miért nem érti ezeket a dolgokat. – Anya sose avatott be téged igaz, hogy a világ nem fekete és fehér? – pillantottam rá kíváncsian, majd a kezem elkezdett átváltozni manccsá, de úgy, hogy más ne láthassa csak ő. Én nem voltam a holdhoz kötve, hiszen jó pár éve már megtörtük még a barátnőmmel, amikor lehetett. – Te erről nem is tudtál, hogy mik vagyunk? – s a döbbenetet kihallatszódott a hangomból, s sietve változott vissza a kezem emberivé.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 24, 2016 1:48 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Nem, mindent tényleg nem. De sok mindent. – vontam meg a vállamat. Amit nem tudsz megvenni, az lenne az igazán értékes? Legalábbis ezt mondják. Nekem azonban ott a házam, megtudtam venni és elég értékes. Igaz, más nem tudja, számára meg ezért értékes. Az, hogy kinek mi a legdrágább, elég szubjektív dolog. – Talán, lehet róla szó. – bólintok a szavaira. Nem vagyunk már fiatalok ugyan, de … attól még ez miért állítana meg minket? Bryan amúgy is most van túl a házasságán, én már rég kihevertem, most rajta a sor, ebben pedig segíteni fogok neki. Most jönnek a legjobb évei, mikor bármelyik apakomplexusos fiatalt megkaphatja.
Előtte én passzoltalak le hozzá. Nem minden csak fekete és fehér. – nem találkoztunk sokat, nem keresett, én sem őt, a munkámba temetkeztem és nem igazán jutott az eszembe az, hogy van egy lányom. Ugyan sok mindenben nem értek egyet az anyjával, de nem mondom, hogy jobb szülő lennék, mint ő. Ugyan már, csak azzal köröket vert rám, hogy ő szült. – Soha többet ne mondd azt, hogy pótmama. – csóváltam meg a fejemet mosolyogva. Hallani sem akarom ezt a szót. Pótmama… alapból utálatos egy szó, másrészt, elég nagy, hogy ne pótmama kelljen neki. – De, van, csak 41 éves vagyok, az ember ilyenkor már nem veti bele magát mindenbe. – és nem keres mindent olyan elvetemült bátorsággal. Habár, én soha nem tartoztam azok közé, akik hajtották volna a szerelmet, vagy az egyéb hasonló dolgokat. Én mindig úgy voltam vele, hogy megtörténik valami, ha meg kell történnie. Eddig nem történt, talán nem is fog, ez csak később derülhet ki. – Házasodni pedig soha nem fogok már, ebben biztos lehetsz. – egyszer elég volt, tudom, hogy milyen, tudom, hogy minek tűnik, és hogy valójában mit jelent. Nem akarok többet férj lenni, nem akarok gyűrűt az ujjamon, nem akarok feleséget. Egyszer ezt mind megtettem már, soha többet.
Erről ne most hozz döntést, fiatal vagy hozzá. Majd, évekkel később, mikor munkád van, otthonod, és barátod. – egy gyerek különleges dolog, az ember gondolhat bármit, de mikor a kezében tartja, már is másképp lát mindent. Azonban a családalapításhoz nem csak két ember kell. Biztos anyagi háttér, és két olyan szülő, akik nem ölik meg egymást. – Minden gyilkosban az lappang, különben nem ölne. – vontam meg a vállamat. Sokféleképp lehet ölni, sok mindenért. Van, hogy nem tehet róla az ember, van, hogy igazságos, de a gyilkosság az gyilkosság, a törvény előtt pedig nincs különbség köztük. Az én dolgom azt megtalálni, ezért fizetnek az emberek. – Nem vagyok egyszerű ember. –ráztam meg a fejemet. Nem. Gazdag vagyok, sikeres, jóképű és majdnem mindent elértem, amit akartam. Sikeres ember vagyok, nem egyszerű. – Mi lennék, ha nem ember? – kérdezek vissza. Nem értem, hogy mire gondol. Emberek vagyunk. Persze, jó lenne istennek lenni, és abban is biztos vagyok, hogy jobb lennék, mint a mostani.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 9:52 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Lehet, hogy fontos, ezt sose tagadnám, de szerintem akkor se tud mindent kárpótolni. – jegyeztem meg a dolgot. Lehet, hogy sok mindent megkapunk érte, de akkor se lehet szerintem megvásárolni rajta a hosszabb boldogságforrásokat. Én így láttam, még ha ennek az ellenkezőjét is mutattam. Szerettem lázadni, ahogyan pénzt is költeni, de attól még tisztában voltam azzal is, hogy a pénz nem fog eljönni a temetésemre, hanem az emberek fognak és az fogja megmutatni azt, hogy mennyire is éltem úgy, ahogyan kellene… - De ti mégis eléggé jóban vagytok. Valamikor ismét át fog ugrani, vagy esetleg kivesztek együtt egy kis szünetet? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen ha megpattannak rövid időre, akkor enyém lesz az egész ház. S a házunk elég nagy ahhoz, hogy az év legjobb bulijának egyik színhelye is lehessen majd a Whitmore partik után.
- Mert úgy éreztem, hogy sose kapnám meg úgy se, így inkább kizártalak úgymond az életemből. – vallom be a dolgot, hiszen ez volt az igazság. Eleinte próbálkoztam, aztán úgy éreztem, hogy felesleges, így inkább hagytam is a francba és elkezdem úgy élni az életemet, ahogyan akartam, hiszen olyan sokszor amúgy se láttuk egymást, meg ha nem öltem meg senkit se, akkor meg pláne nem.
- Tudod, nekem se hiányzik. Még mindig alig tudom elhinni, hogy csak úgy lepasszolt hozzád. – csak azért, mert lett egy új férfi az életében. Jobb is szerintem, ha nem kerül a szemem elé, mert lehet, hogy az édesanyám, de kötve hiszem, hogy tudnék csomót rakni a nyelvemre, ha egyszer csak betoppanna. – Miért nem? Nincs is senki, akit esetleg kedvelsz? – kérdeztem meg minden habozás nélkül. – Mármint tudod, amolyan pótmama féle, inkább most tudjam meg, mint egyszer csak beállítasz azzal, hogy elveszel valakit vagy bármi hasonló. – tettem még hozzá sietve, hiszen ezért is érdekelt. Inkább most kezdjek el felkészülni erre, mintsem azokban a percekben. Mondjuk, azt se gondolom, hogy esetleg akarnék pótmamát. Nem a legjobb a mi kapcsolatunk se, de elvagyunk és ez így van jól. Nem kell még egy nő ebbe a családba.
- Nem tudom, igazából szerintem nem, de mi van, ha ezt a döntést megbánom. Sose volt tesóm, meg amúgy se vagyok egy szent alkat, így lehet a világnak is jobb egy ördögfióka nélkül. – gondolkodom hangosan, hiszen a gyerekem tuti az lenne. Főleg akkor, ha véletlen folytán Mathias lenne a gyerek apja. Szerintem apa is kitérne a hitéből, ha megtudná kivel is szűröm össze a levet néha-néha. De jobb így, ha mit sem sejt arról, hogy kikkel is töltöm ilyen értelemben a szabad perceimet. – Vélhetően az lenne, de szerintem nem minden gyilkosnak lenne olyan aduász a kezében, hogy egy bestia lappang benne. – pillantottam rá halovány mosollyal az arcomon. – Tényleg, te sose bántad azt, hogy csak egy egyszerű ember vagy? – pillantottam rá kíváncsian, hiszen fogalmam sincs, hogy melyiküktől örököltem valójában a farkas géneket.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 08, 2016 6:57 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]


Szerinted, ha mondjuk kell egy új szív, kitudja megfizetni majd? Én, mert van rá pénzem. Abból veszel ételt, gyógyszert, abból fizeted a számláid, veszel ruhát…  a pénz fontos. – persze, jöhet itt az olyan közhelyekkel, hogy szerelmet nem lehet pénzért venni, de erre én csak ezt tudom mondani: pénzt sem lehet szerelemmel szerezni. A kettő nem függ össze, attól, hogy valaki sikeres a munkában, lehet a magánéletben is. Én nem ilyen vagyok, elhanyagoltam a magánéletemet ebből a szempontból és nem tűztem ki elsőszámú feladatomként, hogy az igazira vadásszak. Felnőttem, és ennek a legnagyobb hátránya az, hogy olyannak látom a világot, amilyen.  A világ pedig ilyen. Igazságtalan és a legrosszabb emberek mindig a legsikeresebbek. – Bryan? Bryan remek ügyvéd, de oka van annak, hogy tanár elsősorban. Az oka pedig pont az, hogy nem elég rossz ember ehhez a pályához. – én nem tartom magamat rossz embernek. Én sikeres ember vagyok, a sikerhez vezető út pedig nem virágokkal volt díszítve. Bryan jó ügyvéd, az egyik legjobb, akit ismerek, de nem elég gerinctelen, hogy megtegyen olyan dolgokat, amiket én megtettem, hogy itt tartsak most. Nem szégyellem érte magamat, mindent ugyanúgy csinálnék, ha visszamehetnék az időben. Úgy vágtam neki ennek, hogy a legjobb akarok lenni, és lám, az egyik legjobb is vagyok.
Erre most mit mondjak? Te sem vágytál annyira a figyelmemre. – nem emlékszem, hogy így lett volna. Én tudom, hogy nem vagyok jó apa, soha nem mondtam, hogy az vagyok. Azonban az én hibáim mellett azt is meg kell jegyezni, hogy ő sem különösebben törte magát.
Nem, a helyzet pompás, mert nem beszélünk egymással. Szeretném, ha ez így is maradna. – sokat veszekedtünk, akkor sem illetünk össze igazán, és most sem, sőt, most már még kevesebb dologban értenénk egyet. Elég sérelme van mindkettőnknek, hogy ne akarja látni a másikat soha többet, én pedig ezt tiszteletben tartva, nem akarom látni őt. – Nem akarok családot alapítani. – az lenne a legutolsó dolog, amit szeretnék. Nem, nem vagyok olyan családcentrikus, soha sem voltam. Nő tényleg van a világon elég sok, de olyan, akivel én családot szeretnék alapítani, egészen biztosan nem létezik. Ez pedig jól van így, majd mások csinálnak helyettem is gyereket. – A te dolgod, hogy akarsz-e gyereket, vagy sem, én csak azt mondom, hogy várj vele. – fiatal, semmi értelme tönkretenni az életét egy gyerekkel. Majd, ha már meg voltak a legjobb évei, ha tényleg tud felelősséget vállalni, mert akármennyire is felnőttnek hiszi magát, még gyerek, és ez idő, míg változik. Egy gyereknek pedig nem egy gyerek kell szülőnek, ezt én is megtapasztaltam.
Ha nem tudok róla, nincs vele bajom. – rántottam meg a vállamat. Nem beszéltem komolyan, a kérdést sem vettem hasonlóképpen. – Ha így lenne, akkor semmi értelme annak, hogy a gyilkosokat akarod lecsukatni, nem?  Képmutatásnak hívnák. – amit én például mindig nagyívből elkerültem. A képmutatás olyan dolog, ami engem nem jellemez, hazudni hazudok, de soha nem olyat, ami ily módon másnak tüntetne fel.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 29, 2016 10:57 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Talán tévedsz. A pénz nem fog boldoggá tenni, se ápolni, amikor megvénülsz, vagy éppen beteg leszel. Lehet, hogy a pénz mindenki számára fontos, de szerintem azért van egy bizonyos mértéke, ami után már nem szabad előtérbe helyezni. – felelem sietve. Sose rejtettem véka alá a véleményemet és nem most fogom. Jó, hogy van pénzük és hasonlóak, de nem amiatt választottam ezt a pályát, mert annyira jól fogok vele keresni, hanem azért, mert ezt szerettem volna csinálni. És inkább legyek boldog és szegény, mintsem egy pénzbolond, akit mindenki csak ki akarna használni a vagyona miatt. – Ez meg megint nem igaz, hiszen a tanárom is az igazságot éhezni és mégis lám-lám, eléggé sikeres a pályán. – Az igazság szerintem nem zárja ki a vagyonosságot. Ugyanakkor a világ eléggé romlott lett ahhoz, hogy már ne túlzottan szomjazza az igazságot és eme romlottság alól én se vagyok túl sokszor kivétel.
- De eléggé ritka, ahogyan az is, hogy bármekkora figyelemmel meg ajándékoznál. – jó legalább nem loholt mindig a sarkamban és kérdezte, hogy mit csinálok. Azzal tuti kikergetett volna a világból, de igazából másnak köszönhetően nőttem fel, ahogyan az is tény, hogy túl sok apai példa számomra nem volt, így nem csoda, ha inkább rossz fiúkkal töltöm el az időmet. Apa is velük tölti el az idejét, csak kicsit másképpen. Én legalább igazán élvezem azon pillanatokat, míg ő maximum azon agyalhat, hogy mennyire kopasszon meg egyesek, miközben tárgyalnak. Legalább az alma nem esett a fától ilyen téren se messze.
- Ennyire szar lenne a helyzet? Bár régebben majdnem összejött az, hogy majdnem megöljétek a másikat. Igazán remek hír lett volna az újság címlapján. – mondom minden habozás nélkül és mosollyal az arcomon. Nem vagyok én se szent, se ártatlan ilyen téren. Meg hülye se, hogy ne emlékeznék a veszekedéseikre. – Másrészt meg szerintem elég sok nő él a világban ahhoz, hogy esetleg mással akarj családot alapítani, vagy tévednék? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen talán végre jó apa is lenne, vagy ennyire nem is akar változni ilyen téren? Mondjuk nekem annyira nem hiányzik a tesó dolog, de inkább tudjam előre mire számíthatok, mintsem váratlanul hozza a gólya. – Nem értem, hogy mi a bajod. Már nagyapa se akarsz lenni? Bár lehet, hogy jobb is, ha ilyen nagy szülött nem ismer a kölyök. Amúgy meg nem vagyok terhes. Mégis hova gondolsz? – kérdezem tőle egy szemforgatás keretében. Nem őrültem meg, de hát ki tudja, hogy mit a hoz a jövő és talán egyszer azt fogom mondani, hogy gyereket akarok. Az ellen pedig ő nem sokat tehet. Helyt kell állnia és kész.
- Ebben biztos vagy, hogy nem lettem az? – kérdezem tőle ártatlanul, hiszen nagyon is közöm volt az egyetemen történt gyilkosságokhoz is, de vélhetően arra se jött rá múltkor. Remekül eltűntettük a nyomokat, így egy gond a szál se. – Talán csak túl jól tűntetem el a nyomaimat, nem gondolod? – hiszen mégis csak farkas lennék, ami köztudottan örömmel szokott ölni és még mellé én se vagyok olyan, aki ne lenne képes a sötétség mocsarában elsüllyedni.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 26, 2016 6:29 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]


A lényeg, hogy tudok vigyázni magamra. – felelem kurtán. Aki az én szakmámban van, annak muszáj is. Pontosabban annak, aki jó ebben, mert egy senkit ki akarna bántani? Viszont én a legnagyobb rosszindulattal sem vagyok senkinek titulálható. Már hosszú évek óta a legjobbak közt vagyok, megszereztem a sikert, vele együtt a hírnevet és a pénzt. Nyugodtan kimondhatom, hogy a pályám csúcsán vagyok, és még leszek is sokáig, hacsak nem vétek valami fatálisan nagy hibát, de erre aligha kerül sor. A figyelmetlenség nem tartozik a negatív jellemvonásaim közé, ha munkáról van szó, akkor mindig száztíz százalékon teljesítek. Szeretem a munkám, és még jobban szeretem, hogy ennyire jó vagyok benne.
Nézd, a pénz azóta uralkodik az emberen, hogy megalkottuk, mindig is az fog előnyt élvezni, akinek van pénze. Mindenki inkább lenne gazdag, mint szegény, akármit mond. – nem hiszek azoknak, akik azt mondják, hogy inkább kevesebb pénzt akarnak, de több szeretet az életükbe. Ez hülyeség, parasztvakítás, nem több. – Minden szabály alól van kivétel, ez igaz a törvényekre is. Van, aki megtehet bármit felelősségre vonás nélkül. Éppen ezért, nálunk soha nem azok a sikeresek, akik igazságra éheznek. – én sem ilyen vagyok. Én csak szeretem elvégezni a dolgomat, a dolgom pedig általában az, hogy bűnösöket védjek. Akad ugyan kivétel, de nem gyakori, nem fizetnek annyira jól, hogy foglalkozzam velük.
Ügyvédek körében rossz szokás, mindent leplezünk. – vonom meg a vállamat egy félmosoly kíséretében, de persze tudom, hogy ennél azért jóval többről van szó, de nem igazán akarok belemenni ebbe jobban, mert úgy jönnék ki belőle, ahogy nem akarok. Mit kéne mondjak? Nem volt előttem jó apa példa, és nem is jókor lettem apa. Nem nekem lett ez kitalálva. – Ennyire azért nem ritka. – talán igaz, hogy nem osztogatom túl gyakran, de azért, ha kiérdemli, hát kiérdemli. Tudom, hogy milyen nehéz megdolgozni  érte, apám életében egyszer nézett rám büszkén, hiába is dolgoztam keményen azért, hogy elismerjen. Nem tette, mostanra pedig túl büszke, hogy kimondja. Nem mintha szükségem lenne rá.
Oh, nem, dehogyis! – ráztam meg a fejemet nevetve. - Előbb kötném fel magam, minthogy anyáddal még egy percet eltöltsek! - eléggé.. elfajultak köztünk a dolgok az anyjával. A végére inkább megölni akartuk a másikat, nem hiányzik sem ő, sem a szex vele. Az elmúlt években nem voltak magánéleti sikereim, de nem is akartam, hogy legyenek, nem hiányzik a nagy szerelem, amit mindenki keres manapság. Megvagyok anélkül is. – Még egy gyerek? Eszem ágába sem jutott! – az kéne még, hogy legyen még egy gyerekem. Minek rontsam el egy kölyök gyerekkorát? Nem vagyok jó szülő, és nem akarok több gyereket sem, soha nem voltam valami családias, csak azért jártam haza, mert anyám ragaszkodott hozzá, amúgy gyötrelem volt az egész. Folyton öltük egymást. – Ha benne van az, hogy terhes, akkor inkább ne, megmentenéd egy srác farkát vele. – csóváltam meg a fejemet. Hallani sem akarok arról, hogy terhes. Nem mintha tudnám, hogy az, de… remélem, hogy nem. Nem látszik rajta semmi, de kitudja, nem értek ehhez, és ha nagyapa leszek, valószínűleg helyben elásom magamat. – Mindkettőnknek, mondjuk. Én nem buktam meg annyira, mint apa, te meg ennek ellenére nem lettél sorozatgyilkos. Éljen! – emeltem meg a borosüveget, mielőtt ittam volna belőle. Na igen, egy sorozatgyilkos nyomait lényegesen nehezebb lenne elrejteni, örülök, hogy nem kötelességem egyet sem védeni. Vannak azért elveim nekem is, ha valami túl durva, akkor én nem vállalom el. Ilyen egy sorozatgyilkos, főleg, ha kölyköket ölt. Gyilkosságokat általában nem vállalok, csak ha jó okom van rá.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 21, 2016 6:48 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szavaira csak felsóhajtottam, de inkább már nem reagáltam semmit se. Azt hiszem, hogy mostanában ő több bosszúságot okozott, mint én neki, vagyis véleményem szerint így van. Így egy kis szemtorna nem árthat meg neki.
- Úgy nézek ki, mint aki annyira aggódna? – szólaltam meg érthetetlenül, mert azért nem aggódtam szét magam, vagyis sose adtam ennek jelét. Most is inkább csak kíváncsiság csendült a hangomban. Sose vallanám be azt, hogy esetleg aggódom apáért. Ez nem is az én dolgom, s remélem, hogy sose rajtam fog csattani az, hogy kiket véd, mert tuti, hogy akkor aztán lesz mit eltusolnia apának, ha egyszer valamit balul csinál és engem akarnak miatta elrabolni. Akkor nem leszek kezes farkas, mint amilyen szoktam lenni.
- Igen, ez a baj, hogy már ez se arról szól sokszor, hogy az igazságot feltárja, hanem inkább arról, hogy kinek van több pénze és mekkora gazembert tud felbérelni. S aki a törvényt alkotta, az meg nem sokáig gondolkozott. – jegyzem meg egy kisebb sóhaj keretében, majd a hajamba túrok, mert ezt kicsit másképpen látjuk, de pont ezért is állunk ellenkező oldalon a bíróságon. Ő sose mutatta annak jelét, hogy haragudna rám azért, mert pont az ellentétét választottam annak, ami ő. Vajon régen reménykedett abban, hogy a nyomdokaiba fogok lépni? Fogalmam sincs, hiszen mi ilyenekről nem szoktunk beszélni.
- Ezt jó tudni, hogy mindig óvni akarsz, bár ezt többségében remekül leplezed azzal, hogy figyelemre se méltatsz. – nem szemrehányás az, amit mondok, hanem tényleg így van. Elhiszem, hogy akkoriban megvédett és meg is köszöntem már neki, de ennek ellenére a jelenben sokszor gondoltam azt már, hogy baromira nem érdekli az, hogy mi van velem, vagy éppen mit követek el és hasonló dolgok, amiket az apákat általában érdekelni szokták. – Köszönöm, csak nem büszkeség van a szemeidben? – csapok le rá, mint egy hiéna, hiszen annyira ritka, mint a drága kövek az emberek tulajdonában. Legalább kiderült ez is, hogy képes vagyok elérni nála ezt is.
- Ki tudja, lehet azok a percek élvezetesebbek voltak, mint az elmúlt évek. – jegyzem meg egy vállrándítás közepette, de láthatja rajtam, hogy roppant mód nem érdekel, hogy éppen hol voltak anyával, vagy miként estek egymásnak. Már csak az hiányozna, akkor inkább süketüljek meg. Aztán pedig tovább faggatom róla, hiszen sose beszéltünk ezekről, de most valami miatt mégis tudni akarom. Talán csak a hely varázsa, vagy éppen a helyzet szüli eme fura témát.
- Örülök annak, hogy nem bántad meg ezt az egészet, s tényleg lenne még mit csiszolnod az apaságon. Például többet lenni a gyerekeddel. Sose gondoltál még arra, hogy legyen még egy gyereked? – teszem fel az egyik alapvető kérdést. Nem mintha annyira testvérre vágynék, de ki tudja, hogy mi fordul meg a fejében. - Szóval szeretnél egyszer nagypapa lenni? – kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy kisebb habozás után megszólalok. – Hát most, hogy mondod ezt apa, nekem is el kellene valamit mondanom. – kezdek bele teljesen ártatlanul, elrejtve azt is, hogy ezt az egészet viccnek szánom.  – S ez inkább számodra vagy számomra bók? Ezt még nem tudom eldönteni. – kuncogom el kicsit a dolgot.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 13, 2016 10:38 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]


Az biztos, hogy lényegesen könnyebb úgy beszélgetni, hogy nem kell percenként forgatnom a szemem. Ezért hálás is vagyok! – de még mennyire, valószínűleg meg is őrülnék, ha ezt kéne csinálnom addig, amíg ki nem jutunk innen. Nem vagyok egy túlzottan nyugodt ember, elég könnyű felidegesíteni, pont ezért szoktam én felpiszkálni másokat, hogy ők már ne tudjanak.
Ne aggódj, nem fogok meghalni! Sem kórházi gépre kötve élni még úgy harminc évet. Ez a munkám, jó vagyok benne, ha eddig nem vert még senki sem, nem most fognak majd. – nem mondom, hogy nem próbálkoztak már meg a dologgal, mert hazudnék. Sok mindenki akart már engem félholtra verni, de nem sok sikerrel szerencsére. Fiatalkoromban megesett néha, hogy kék-zöld foltokkal mentem a bíróságra, de azóta szereztem vagy húsz év rutint, most már tudom, hogy az ilyen helyezeteket miként kell a helyén kezelni. És az ügyfélköröm szerencsére olyan, hogy cselekednek, ha éppen rólam meg az épségemről van szó.
Nem is arról szól, hogy igazságos legyen. A bíróság soha nem igazságos. Azonban, ha valakit csak úgy kivégzünk, nem etikus, nem törvényes, akár megérdemli, akár nem. Egy ember nem dönthet, ezért van a bíróság. – én is lehetnék az, aki a bűnözők ellen van, de… nem az vagyok. Elég egyszerű oka van: nem fizet jól. Miért dolgozzak szegényeknek apró pénzért, ha dolgozhatok gazdagoknak annyi pénzért, amiből egy szállodát is vehetnék? Nekem ez anyagi kérdés volt, én nem csak jó akartam lenni, hanem gazdag is, eltökéltem, hogy elérek valamit az életben, és sikerült is. Az, hogy mennyire etikusan, az már más kérdés, de nem is kerül szóba gyakran, ha más nem veszi elő. – Nem számít, hogy direkt volt-e, vagy sem. A lányom vagy, kötelességem megvédeni, akármit is teszel. Mást, ha véletlen tesz ilyet, elítélik egy életre. Sokféle bűn van, és sokféleképpen lehet elkövetni. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy megtudja fizetni a védelmét. – neki nyilván nem is kellett, mert az apja vagyok, a saját lányamtól csak nem fogadok el pénzt a munkámért. Főleg úgy, hogy ott tárgyalás sem volt, elintéztem mindent fű alatt, nem akartam, hogy nyilvánosságra kerüljön a dolog. Nem csak miattam, miatta is. Egy ügyvéd, aki ölt? Bármilyen ügyet kap, elveszti. – A siker megvár. De… gratulálok. – tettem még hozzá egy büszke pillantással jutalmazva. Az egyetemre sokáig csak azért jártam, hogy csináljak valamit, nem egyből történt meg a nagy elhatározás. Ezért is volt olyan jó, hogy Bryan-nel barátok voltunk. Nem csak barátok voltunk, de látva azt, hogy ő milyen jó volt, motivált engem is. – Ha zavarna, akkor azt az időt is sajnálnám, amit a fogantatásodra szántam, nem igaz? – ebbe remélhetőleg nem akar ő sem jobban belemenni, mert én sem. Egyrészt, az anyjáról nem szeretnék beszélni, másrészt az apja vagyok, az ilyesfajta témákról nem hinném, hogy nekem kéne beszélgetnem vele. A szavaira csak felsóhajtottam. Igaz, hogy elégé hangulatfüggő ember vagyok, de emlékszem még, mikor én is fiatal voltam, akármit mondtak, azt tettem, amit akartam, így hát tudom azt, hogy mondhatok bármit az alkoholról, végül inni fog, ha inni akar.
Nem, nem bántam meg. – ráztam meg a fejemet. – Örökbe adni? Dehogy is. Huszonkét évesen rá kellett jönnöm arra, hogy felelősséggel tartozom érted is, nem csak magamért. Azóta felnőttként viselkedek. Szülőnek lenni… nem könnyű, akkor sem, ha nem vagy jó szülő. Majd, ha lesz gyereked, te is megérted, hogy nem lehet csak úgy lemondani róla. – ez nem ilyen egyszerű, és mikor az anyja lelépett, sok minden megfordult a fejemben, de az nem, hogy valami vadidegennek odaadjam. – Tudom, hogy nem voltam valami jó apa. De ennek ellenére, annyira nem is sikerültél rosszul. – mosolyodtam el, elkérve tőle az üveget. Van, hogy a hiába rossz szülő valaki, mégis jól sikerül a gyerek. Ritka, de megesik néha.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 01, 2016 6:12 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez igazán vicces, apa. – s még a szemeimet is megforgatom mellé. Nem gyakran szoktam apának hívni őt, de most mégis megtettem. Visszavonni meg nem túlzottan tudom. A szavaira pedig csak egy sóhaj szökik ki az ajkaim között. – Remek lesz, s igyekszem, de legalább végre nem mondhatod azt se, hogy mindenre van valami frappáns szövegem és nincsenek érzéseim, vagy éppen nem félek semmitől se. – nem féltem a haláltól se, de azért nem akartam meghalni, meg ha nagyon gázos lenne, akkor a farkasom még mindig megjelenhetne és megpróbálhatna kijutatni minket innen, de azért nem szeretném csak úgy bundásba átvedleni magamat. Ennyire nyilvános helyen tuti nem.
Kíváncsian hallgatom őt, s fura ezt hallani tőle, de persze ő mindig olyan volt, aki inkább elvállal egy nehéz ügyet és sikert arat, mintsem csöndesen meghúzza magát a pitiáner ügyekkel. – Nem félsz attól, hogy esetleg egyszer bajod lesz? Hogy nem láthatod többé a napot? – nehezen tudom elhinni azt, hogy már megszeretne halni, hogy tényleg annyira mindegy lenne az, hogy összeverik. A múltkor se viselte túl jól azt a kocsmás esetet. Bár ott gondolom a feljelentés ellene sokkal szarabbul érintette őt, mint a sérülései.
- Tudom, hogy ők találták ki, de akkor se helyes szerintem. – mormogtam tovább az orrom alatt, hiszen annyi szörnyűség történik manapság. Vajon régebben is ennyi rossz lett volna, mint most, csak nem hallottunk róla? Fogalmam nincs, de szerintem az én gyerekkorom még biztonságosabb, mint mostani fiataloké. Sokszor eltűnnek, megöli őket egy féltékeny barát, vagy egy olyan személy, akit elutasítottak. Borzalmas, szerencsére én a bundásomnak köszönhetően egész jól megtudnám védeni magam. – Az teljesen másabb volt, s én annak a mai napig viselem a következményét. Szerinted direkt tettem? – pillantok rá kíváncsian. Senki se mondta el, hogy anyum kislányom farkas géneket hordozol. Senki nem készített fel rá és biztos vagyok abba, hogy akkor is valami csapdába sétáltam bele, mert valaki azt akarta, hogy kiváltsam az átkomat, és ha megtalálom, akkor tuti nem fog örülni a találkozásunknak. – A csapat sikerét ünnepeltük volna meg. – jegyzem meg, hiszen biztosan fogalma sincs arról, hogy a legjobb lett a csapatunk a suliban. Én szereztem a legtöbb pontot a különféle tárgyalási próbákon. Azért annyira veszett ügy se vagyok, mint ő gondolja. - Mert téged nem zavar, hogy a drága idődet velem kell eltöltened? – sose volt rám ideje, vagy csak nagyon ritkán, így mit gondol, hogy majd a nyakába ugrok? Nem tudom, hogy valaha lesz-e olyan egyáltalán. – Aha, nálad nem lehet tudni, hogy mikor mondanál valamire igent és mikor nem. Meg otthon se voltál, így könnyebb volt. – rántom meg a vállaimat, majd amikor ivott belőle, akkor én is elveszem az üveget és iszom belőle. Hallgatom azt, amit mond és inkább újra meghúzom az üveget.
- Akkor megbántad azt, hogy megszülettem? Boldogabb lennél nélkülem? - kérdeztem kíváncsian. – Megfordult a fejedben az, hogy örökbe adsz, amikor anya otthagyott engem neked? – kérdezem tőle szemrebbenés nélkül. Sose beszéltünk ilyenről, de talán emiatt is volt mindig távolságtartó, mert valójában sose akart engem és nem is örült nekem. Ki tudja.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Ápr. 13, 2016 6:02 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hát… ha elkezdünk fulladozni, akkor majd kiderül. – nem voltam ezzel kapcsolatban túl derülátó. A levegő valóban probléma volt, de bízok benne, hogy legalább a tartalékrendszer működésbe lépett és az ellátja ezt a feladatot. Ha nem, akkor jó nagy bajban vagyunk, már, ha addig nem nyílik ki végre az ajtó. – Pár órára biztos van elég oxigén. Ha a tartalékrendszer működik, akkor még többre. Ne ess pánikba, attól nem leszünk jobb helyzetben. – nekem is nehezemre esik, hogy ne kezdjek el ordibálni dühömben és csapkodni, de nem használna, sőt, talán csak még rosszabb helyzetben lennénk. Nem tudom elképzelni, hogy az milyen lehet, de már megtanultam: soha nem lehetünk elég nagy szarban.
Egy hiba még nem a világ vége. Talán csak kórház lenne belőle, talán az sem. – kimondva elég viccesen hangzik, de az ügyfeleim nem annyira vadállatok, mint gondolják róluk. Nem sok mindenki vállalná el őket, én ezek kevesek egyike vagyok, nem érdekük megölni engem. – Nem nyerhetek meg minden ügyet, nem is nyerek meg. A titok az, hogyha vesztek is, kihozom a lehető legjobbat a helyzetemből. Az pedig már majdnem olyan, mint egy győzelem. – elvégre nem vereségként van elkönyvelve. Sok bűnözőt védhetek, nem adhatom be  mindig, hogy ártatlanok. Néha csak azt tudom elérni, hogy kevesebbet üljenek. De nekik már az is elég. Harminc és tíz év között van különbség.
Az alapító atyák kimondták, hogy mindenkit megillet a törvény előtti egyenlőség, őket vedd elő ezért. – ilyen a rendszer. Én pontosan tudom, hogy rossz, elvégre én képviselem azt a felét, aminek nem kéne léteznie. A rendszer soha nem igazságos. Ez örök tény marad. – Mindenki követ el hibákat. Ami azt illeti, te is követtél el, igaz? Mégsem egy börtönben, vagy intézetben vagy. Akkor sem kellett volna megvédenem téged? – beszéltem a megfelelő emberekkel, lefizettem azokat, akiket kellett, hogy ne tudja meg senki, mit tett. Van gyilkos azok között, akiket védek. Ő is megölt valakit, akár véletlen volt, akár nem, elintéztem, hogy ne vonják érte felelősségre.
Mi a különbség köztük? Ugyanazokkal az emberrel iszol és táncolsz, nem? – mikor én voltam fiatal, nem volt valami nagy különbség a bulik között. Talán Bryan. Nem mindegyikre jött el, ő csendesebb volt, jobban szerette, mikor csak kevesen voltunk. – Akkor nem ártana lélekben felkészülnöd erre. – vontam meg a vállamat. A munkám egyik nagy előnye az volt, hogy rendkívül sok sértést és fenyegetést kaptam már, hogy a lányom ne tudjon ezekkel igazán felbosszantani. A szakmám nem valami békés, megszámolni sem tudnám hányszor akartak már félholtra verni. – Tudod, ha szólsz, akkor is elvihetted volna. – húztam el a számat, ahogy átvettem a bort és kinyitottam azt. Nem vagyok olyan maradi, hogy ne engedjem inni. Voltam fiatal, jól tudom, hogy teljesen mindegy mit engedek és mit nem egy fiatalnak, úgy is azt teszi, amit akar. Kortyoltam egyet, majd visszaadtam az üveget. A kérdésére nem válaszoltam egyből, előbb összeszedtem a gondolataimat. – Egyszer biztosan. De nem huszonkét évesen. Akkor más az ember, nem való szülőnek. – javasolnám neki, hogy ne essen teherbe, de aztán inkább magamban tartom ezt. Remélhetőleg magától is tudja. – Főleg az olyan huszonkét éves, mint én. Egy gyerek lemondásokkal jár,áldozatokkal, amit huszonkét évesen nem vagy képes meghozni. Gyerekként könnyű boldognak lenni, elhiszed, hogy a világ varázslatos hely. Később viszont rájössz, hogy rosszabb nem is lehetne. – ebben a világban pedig mindenki feljebb akar jutni, elérni valamit, amire építheti az álmait. Nekem ez részben sikerült, részben nem. Egy biztos. Túl fiatalon lettem szülő.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 01, 2016 12:50 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy apró morgás hagyta el ajkaimat, ami tökéletesen elárulta azt, hogy a bestiám még mindig velem van és csöppet se tetszett az, amit hallottam. Magam is tudtam jól, hogy innét képtelenség telefonálni, de azért csúszhatott volna ilyen hiba is a gépezetbe, vagy mit tudom én. – S a levegő meddig lesz elég? – szerintem jogos volt a kérdésem, mert ha nem megsülünk itt, akkor majd szépen megfulladunk egy idő után, ha nem vesznek észre minket, vagy nem kezdik el keresni az idegesítő apámat.
Felvonom a szemöldökömet, majd megrázom a fejemet, mert alig tudom elhinni, hogy akkor tényleg nem vállalná el. Az újabb kijelentésére pedig egy dühös pillantással válaszolok eleinte. – Talán igen, de az se kizárt, hogy egyszer ez fogja a vesztünket okozni. Mi lesz akkor, ha elhibázod? Ha nem úgy sül el a dolog, ahogyan elvárnák? Akkor majd hullazsákban kötsz ki? – kérdeztem tőle minden kedvesség nélkül. Aggodalomnak semmi nyoma nem volt a hangomban, pedig aggódtam érte és nem kívántam azt, hogy bárki is hűvösre tegye, vagyis nem igazából. Mert amikor felhúzott, akkor azért mondtam olyanokat, amiket nem kellett volna. -  Szerintem meg nem érdemlik meg. Az érdemli meg, aki ártatlan és akinek tovább kell szenvednie a történtek után. Olyan bűnöket követnek el azok, akiket védsz, amikre nincs megfelelő büntetés. A halálra ítélés, vagy éppen az öröklétre való bebörtönzés se lenne elegendő számukra. – biztos vagyok abban, hogy nem fog egyetérteni velem, de nem is kell. Ezért állunk a két különböző oldalon, s ez a dolog talán még nagyobb szakadékot ékelt közénk, mint amekkora már eleve volt.
- De az már nem ez a parti lesz. – bosszankodtam tovább, de nem is az zavart igazán, hogy nem jutok el, hanem sokkal inkább az, hogy itt kell lennem vele. Amúgy is általában majdnem megöljük egymást, de most még elmenekülni se tud egyikünk se, hiszen egy kicseszett páncélteremben vagyunk. Ez most komoly? Mi a francért történik ez velünk? Oké, megöltem már egy-két embert, de a többsége baleset volt és nem is tudott róla. Talán az égiek büntetnek így. – Még egy óra is veled örökkévalóságnak fog tűnni. - szólaltam meg duzzogva, miközben kinéztem egy üléshez alkalmas helyet, majd leültem és összefontam a karomat magam előtt. Figyeltem a termet, majd végül a táskámból előszedtem az egyik kicsempészet borát. – Kérsz? – nyújtottam felé, hiszen bontó is volt nálam és azt is felé nyújtottam. Ő a férfi birkózzon meg vele. – Valaha akartál apa lenni? – kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen mindig is érdekelt ez a dolog, mert eddigiek alapján mondhatni 99%-ban borzalmas apa volt.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 26, 2016 5:22 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]


Mérgemben az ajtóba bokszoltam, de egyből meg is bántam a dolgot és a fájdalomtól morogva ráztam meg a kezemet. Remek. Úgy látszik most lesz néhány elfecsérelt órám ezeknek a hülyéknek köszönhetően. Csak azt remélem, hogy nem a biztonsági rendszerük ment tönkre, mert akkor még csak azt sem tudják, hogy itt vagyunk, amíg ki nem javítják a hibát. – Nem arra lett tervezve, hogy telefonáljanak itt. – vontam meg a vállamat. Ennek a teremnek az a lényege, hogy kint tartson mindent, ami kívülről jön, és bent tartsa azt, ami bent van. Ilyen szempontból nézve a dolgot, mondhatni tökéletes a kivitelezés, de ez most egyáltalán nem jelent jót.
Akkor személyes érintettségem miatt el sem vállalhatnám az ügyet. – mondtam minden további reakció nélkül. Hányszor megkaptam már az évek alatt ezt. A volt feleségemtől, kollégáktól, Bryantől… annyit hallottam, hogy már kívülről tudom. – Tudod, pont azért nem történik ilyen, mert őket védem. Kifizetődő üzlet minden szempontból. –jó vagyok, tehát sokat fizetnek, és mivel nem  minta polgárok, ezért visszajáró ügyfeleim, folyton megvédem őket, cserébe pénzt kapok és a ”barátságukat”. Van, akinél ez a szó tényleg azt jelenti, ami, másnál viszont csak az egymástól való függés egyik kifejezése. Én védem őket, és egy bizonyos mértékig ők is engem. Mindenki jól jár. – De ha már ennyire erkölcsös vagy, jusson eszedbe, hogy ők is megérdemlik a védelmet a törvény előtt. – vonom meg a vállamat. Igaz, kicsit jobb védelmet kapnak általam, mint érdemlik, de ez már csak az üzleti része a dolgoknak. Amúgy is, felmentik őket általában nekem köszönhetően, tehát nem bűnösök. Kimondva legalábbis nem. Azt hittem már sikerült megértenie azt, hogy nem az igazságról szól ez az egész.
Az élet tele van a nagyobbnál nagyobb gondokkal. Jövő héten is elmehetsz velük bulizni. – bezárva viszont nem mindennap lehet egy páncélterembe, igaz? Nekem sem éppen ez a legkényelmesebb helyzet, lenne dolgom, akárcsak neki.
Óránként talán. Ha a biztonsági rendszerük romlott el, akkor talán három-négy óra, mire megtudják, hogy itt ragadtunk. – ami nem éppen biztató. Legalább a szellőző üzemel, így van levegőnk. Bár, ebben a helyzetben talán azért is hálát adnék, ha legalább annyira kevés lenne, hogy elájuljunk. – Tegyük fel, hogy nem romlott el. Egy óra. – vontam meg a vállamat. Nem vagyok éppen túlzottan optimista ember, a tények alapján szoktam ítélni, és általában azok soha nem mutatnak semmi jót sem. Viszont semmi kedvem órákra itt ragadni, főleg nem ebben a helyzetben.

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 10:14 pm
Wanda & Galen
Változhatunk, vagy örökké háborúzni fogunk?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán én is belementem volna a kiabálásba, de már eleve feleslegesnek ítéltem a dolgot, hiszen biztos voltam abban, hogy senki se láthatja. Előbb vagy utóbb csak feltűnik nekik, hogy mi nem hagytuk el a helyet, hiszen tele van kamerákkal is. Csak valaki nézte azt, hiszen én eleve mondtam azt, hogy nem akarok jönni, de ő persze erősködött a dolog miatt. Így itt voltam, pedig pár óra múlva egy buliban kellett volna lennem, de így… Nos, nem hiszem, hogy van esélyem odajutni. Sietve veszem elő a telefonomat, de persze itt bent még térerő sincs. – Remek, olyan az egész, mint egy bunker és még térerő sincsen. – szólaltam meg csöppet se kedvesen, majd picit hátrébb léptem, hogy nehogy neki essek apámnak. Főleg most, hogy több órát vele kell együtt eltöltenem. Eddig se volt a legjobb a viszonyunk, így nem hiszem, hogy pont most változna meg. Ekkora csoda szerintem nem létezik, vagy mégis?
- Vagy talán végre leszokhatnál arról, hogy a bűnösöket véded, erre még nem gondoltál? Mit tennél akkor, ha az egyik számodra fontos embert ölnék meg? Akkor is megvédenéd, mert csak a pénz számít? – kérdeztem tőle kicsit gúnyosan, hiszen ettől hányingert kaptam legtöbb esetben. Sose értettem, hogy miért csak a pénz számít, ahogyan azt se, hogy aki egy bűnözőt ment meg a fogdától, a haláltól vagy éppen a börtöntől miként képes állomra hajtani a fejét. S szerintem sose fogom, így kár ezen rágódnom.
- Tényleg pazar, ahelyett hogy buliban lennék a barátaimmal veled zár össze az élet. Ez tuti csak valami rossz vicc lehet. – lehet, hogy nem vagyok kedves, de szerintem nincs miért kedvesnek lennem. Legalábbis eddig nem sok okot adott rá. Suliban is szinte önerőmből jutottam be, a nevelésemet meg teljesen másokra bízta, mintha nem is az apám lenne. Más apát szeretne, én meg inkább egy normális felnőttet, aki képes szülőként viselkedni és lehet is vele beszélni. Lassan sétálok körbe a helységben, majd egy megfelelő helyen leülök, mert nincs kedvem végig várni az egészet állva.
- Mennyi időközönként van ellenőrzés? – kérdeztem egy reménykedő pillantás közepette, hátha vége szakad hamar ennek a rémálomnak.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 4:32 pm


Wanda & Galen

[You must be registered and logged in to see this image.]



Gyerünk, nyissa már ki! – kiáltottam a páncélterem ajtajánál, bár jól tudtam, hogy nagyjából nulla az esélye annak, hogy ebből halljanak is valamit. Az ilyen termek általában elég jól hangszigeteltek. Ez általában nem jelentene rosszat, most viszont a legrosszabb rémálmom válik miatta valóra. Nem, nem a bezártság az, ami megrémiszt. Voltam már cellában, sok sötét vegasi lyukban, de egyikben sem a lányommal kellett összezárva lennem. Persze, erre mondhatná az ember, hogy ez sem más, mikor együtt reggeliztek. Nagyon is az. Olyankor mehetek akármerre ha olyan a helyzet, itt viszont nincs menekülési alternatíva. Csak egy ajtó van, és az az ajtó is úgy tűnik, hogy most pont adta meg magát.
Ha egy héttel ezelőtt történik, talán a rablót is el tudták volna kapni, és most nem lennék itt. –próbálom elviccelni a helyzetet. Az ügyfelem volt az, aki kirabolta ezt a bankot. Bár nem vallotta be, mikor rákérdeztem, de nem nehéz rájönnöm. Épp elég ideje védem már a hozzá hasonlóakat, hogy tudjam mikor bűnös valaki. Nem mintha ez olyan elképesztően sok mindenben befolyásolna. Szerencsére a béremet össze tudta kaparni, a lopott pénzből semmiképpen nem fizethet ki, legalábbis addig nem, amíg valahogy tisztára nem mosta azt. De az már az ő gondja. Ez meg itt az enyém.
Remek, úgy tűnik, hogy határozatlan időre itt ragadtunk. – pillantottam a lányomra, majd a falnak dőltem és szép lassan a földig csúsztam. Mondhatni, kényelembe helyeztem magam, jobbat itt úgyse fogok találni. Wanda is csak azért van itt, mert gondoltam használhat az, ha látja, miként megy ez. Mármint nem az, hogy egy ügyvéd keresi a lehetséges pontokat, amik alapján megtudja majd védeni az ügyfelét. Hanem azt, hogy egy nagyon jó ügyvéd mit is csinál pontosan. Én pedig az vagyok. Asszisztálhat az ügyhöz. Ezek után nem kéne, hogy még mindig én legyek a főellenség, de gondolom a helyzet változatlan. Éljen az apaság!

▲ music: zene▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: xx [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
ex-wife, my rival
† Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
† Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
† Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
† Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 4:29 pm
*****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:03 pm
Vissza az elejére Go down
 

Bank

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-