Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 15, 2016 9:34 pm
Ugrás egy másik oldalra

Dawn Cresta

72
Naya Rivera
Mystic Falls
Dhampír

csak fecseg a felszín, hallgat a mély...
Én vagyok az a lány, akinek sosem áll be a szája. De nem csak értelmetlen fecsegés az, ami elhagyja ajkaimat, hanem értelmes, kerek egész mondatok és gondolatok. Többnyire elég gyorsan pörög az agyam és képes vagyok könnyedén feldolgozni az információkat. Okos vagyok és talpraesett. Nem azért mondom, hogy dicsekedjek valamivel, ami nem igaz. Te kérdezted, én válaszolok. Magabiztosan élem az életemet és felemelt fejjel állok szembe minden egyes problémának. A szívemen viselem az emberek sorsát és a világot, amelybe később a jövő generációja beleszületik. A legrosszabb talán az egészben, hogy a generációk minden egyes évvel egyre inkább romlanak. A szabadságukat nem használják ki, ahogyan régebben, de ez egy teljesen más történet. Inkább visszakanyarodnék magamhoz.
Nem riadok meg semmitől. Engem nem vesztegethetnek meg, nem lökhetnek félre anélkül, hogy én hallatnám a hangomat. Minden egyes szavunk értékes, amely elhagyja a lelkünket. Lemállik róla és valami értékessé alakul át. Ezt pedig senki nem veheti el tőlünk. Soha.
Nem ismerem az őszinte félelmet, de ettől függetlenül kedves vagyok és barátságos. Nyitott vagyok az emberekre. Elzárkózni a világ elől olyan, mint szándékosan elvágni magunkat a legjobb lehetőségektől. Sosem tudhatjuk, hogy egy idegen mi, mindent hozhat az életünkbe, de ugyanakkor annak a veszélyével is el kell számolnunk, hogy mi mindent elvehet tőlünk. Nem élek olyan tündérmesében, ahol nem létezik a gonosz, mert ez nem lenne igaz. Nem ringatom magam álomvilágba. Két lábbal állok a földön és még akkor is felállok, amikor mindent megkérdőjelezek önmagammal kapcsolatban.

Kerekded arcom, bájos mosolyom és formás alakomnak köszönhetően nem én vagyok az, akit a társadalom megvető pillantásokkal illet. Szeretem a figyelmet, a vörös rúzst és az ehhez párosuló halovány sminket. A körmeimet is szívesen festegetem, hiszen rájöttem, hogy egész jó vagyok benne. Legtöbbször a béke szimbólumát festegetem körmeimbe mintaként, ami a gyökereimhez vezet engem vissza, akárhányszor ránézek. Barna loknijaim játékos hullámokban omlanak a mellkasomra és a hátamra. Szemeim az éjszakai éghez hasonló színben pompázik.

Becenév
Dawn?
User neve
Hellfire
Titulus
the hippie girl
Foglalkozás
Szociális munkás
Születési hely
Hamilton, Kanada
Születési idő
1943. május 9.
Család
Elvesztettem őket, amikor az életem minden értelmét elvesztettem. A régi önmagam. De az volt az a pillanat, amikor megtudtam, hogy mégsem ismerem olyan jól a családom, mint azt gondoltam. A mai napig keservesen foglalkoztat engem az apám kiléte, hogy mégis vajon ki lehetett. Vagy miképpen foganhattam. És, hogy ki volt az a férfi, aki felnevelt engem, miután az anyám meghalt? Kérdések, amelyekre az évek múltjával sem kaptam választ, csak még több fekete foltot.  

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
Mindenkinek megvan a maga saját története, ami csak az övé. Senki nem veheti el a másiktól azt, amin keresztül ment. Vagy talán mégis? A múltjaimban olyan sötét foltok bukkantak fel, amelyekhez nem volt szerencsém még azelőtt, hogy azon kínzókamra falai közé kerültem, ahol úgy kezeltek, mint valami vadállatot. A bennem élő szörnyetegről nem is igazán tudtam egészen odáig, míg a részemmé nem vált. Addig végig a tudatlanság tengerében úsztam és azt hittem, hogy tudom ki vagyok, hogy mit akarok csinálni. De az élet nem így gondolta. A kérdéseim száma sokszorozódott minden egyes nappal, de nem éreztem már belevalónak magamat a saját életembe. Úgy éreztem nem tartozom oda. Menekülni akartam. Ami egykoron a világomat jelentette, a kikapcsolódás és az, hogy egy pillanatra elfelejthettem minden gondomat elérhetetlennek tűnt. Hiszen rettegtem attól, hogy mi lesz, ha átadom magam ennek a furcsa vágynak, ami megtöltötte a porcikámat. Szüntelenül éreztem a vágyat mások vérére, ami egyszerre volt rémisztő és visszataszító is. Abban a pillanatban elveszítettem önmagam, hogy ezzé a szörnnyé váltam. Időbe tellett, mire ráeszméltem, hogy megtalálhatom ennek az előnyét is. Kovácsolhatom önmagam jövőjét, segíthetek másokon, ahogyan régebben is. Habár rengeteg dolgot kell magam mögött hagynom azért a füves cigi kezét soha nem fogom elengedni. Lehet, hogy ez is már mindössze keserűséget ébreszt bennem, mert nincs kivel megosztanom, de felettem már senki ne ítélkezzék. Engem gondolnak szörnyetegnek, a horror történetek a hozzám hasonló vérszomjas szörnyetegre mondanak olyan szavakat, amelyeknek még csak a jelentését sem tudják felfogni, miközben az igazi szörnyeteg ott rejtőznek az emberekben, akik a legnagyobb jóságot akarják elhitetni magukról.
Hittem egy férfiban, aki segítséget ajánlott a számomra, de ez a segítség nem volt más, mint egy sötét pince, ahol éppen elegendő vért kaptam ahhoz, hogy a szervezetem ne nyomja be a végső visszaszámlálást addig a pillanatig, amíg végül már megadja magát. Mert nem bírja tovább. Erőm nem volt szembeszállni vele. Nem is emlékszem, hogyan jutottam ki az egész annyira homályos. Mint, ahogyan rengeteg múltbéli emlékem is, ami a húsz évvel ezelőtti napjaim előtt volt. Mintha kimosta volna az agyamat. Bele sem merek gondolni abba, hogy mégis mi történt volna velem, ha tovább maradok. Ha rab maradok és még többet veszítek. Nem csak néhány emléket, mint egy kisgyerek, ki nem emlékszik az első lépteire, de a nevem, a személyiségem, a becsületem.
Túléltem. Megküzdöttem a saját háborúmat és túlélőként élhetem a mai napjaimat. Lehet, hogy voltak emlékképek, amelyek már nem tartoztak hozzám, de ettől függetlenül minden nyamvadt fájdalomra emlékszem, amit nekem okoztak.. De csak egy dolgot tehetek. Átalakítom a saját erősségemmé..


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 16, 2016 6:54 am
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Nos, Miss Cresta,
enyém volt az első ledöbbenés joga, hogy ilyen gyorsan elkelt ez a karakter. Akkor még csak motoszkáltak bennem a gondolatok, hogy mégis mivel is segíthetné elő ez az egész "jelenség" Tristan életét, aztán rájöttem, hogy egy Dawn-hoz hasonló hölgyemény könnyedén hozzá tudja segíteni a karakterfejlődéshez. Hiszen egy olyan oldalát mozgatta meg annak idején, amiről előtte csak elvétve volt információja, és akkor is inkább családtago iránti kötelezettségekből. Smile
Maga a tény, hogy azt hiszem, meghaltál, te pedig csak egyszerűen elfelejtettél mindent, már meg fogja határozunk kettőnk kapcsolatát, bár megmondom őszintén, nem a tapintatomról vagyok híres, ha akarok valamit - és meghalni pedig nem akarok, így ezer százalék a valószínűsége, hogy ki nem állhat majd ez a kis amnéziás lány. Cool
De viccet félretéve, tetszett a lapod, az ahogyan új célokat adtál neki, igencsak motiválóra sikeredett a befejezés is... nekem nagyon tetszett, csak még korán van, és szeretek hülyeségeket beszélni. 27 Arról már szót sem ejtek, hogy öröm, hogy ezt az arcot végre láthatjuk az oldalon, mert élek és halok érte.
Nem is húzlak tovább, irány a foglalózás, majd... a szokásos. Smile Jó szórakozást!

Vissza az elejére Go down
 

Dawn Cresta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Dawn ---
» Cresta lakás
» Suzy Cresta | ember | 6 éves

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Dhámpírok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •