Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Jún. 10, 2016 5:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye
it's just more than business
Felhúztam magam, de igyekeztem megnyugodni. Nem azt terveztem, hogy rögtön az érkezésünkkor infarktust kapok, ám felettébb idegesített a tudat, hogy az várta el tőlem: lyukas téglából építsek várat. Ennyire jó még én sem voltam, nekem is voltak határaim és bár megvolt a képességem arra, hogy hazudjak a jó vagy kevésbé jó ügyek érdekében, ha az információk az éles helyzetekben úgy csaptak arcul, mint egy péklapát, akkor hajlamos voltam a harapásra. De mégis mi a fenét csinálok? Mentegetőzöm saját magam előtt? Kevin-nek a két kezét kellene összetenni azért, mert itt vagyok mellette, nem elhallgatnia előlem a dolgokat és belekötnie abba, amit mondok. Felrobbanok. Szétrobban a fejem.
- Sem karikagyűrű, sem én nem vagyok elég ahhoz, hogy a rólad kialakult kép megváltozzon. A jó ég sem lenne elég hozzá, úgyhogy neked is meg kellene emberelned magad és legalább addig abbahagyhatnád a fene biztonságosnak tűnő titkolózásodat, míg itt vagyunk. Nem tudok segíteni, ha nem tudom azt, amit tudnom kellene. - Bevallom, én magam is beleszédültem az észjárásomba, ettől függetlenül nem gondoltam, hogy túlságosan nagy kérést intéztem felé. Ezért nem mentem még férjhez és nem is tervezek soha... minden nap, huszonnégy órában hasonlót átélni? Inkább most a tengerbe fojtom magam, hogy a lehetőséget se adjam meg magamnak a megállapodásra.
- Ha még egyszer sértegetni mersz, nem érdekel, üzlet ide vagy oda, kitépem a nyelved és megetetem veled. - Nem voltam sértődékeny, de elérte, hogy megforgassam a szemeimet és megcsóváljam a fejemet. - Rájöhetnél végre, hogy te hívtál. Nem találtál mást, be kell érned velem és én nem azért várom el, hogy megossz velem dolgokat, mert annyira érdekelnének, hanem mert nem tudok törleszteni, ha folyamatosan az utamat állod. - Az ajtó felé indultam és kiléptem rajta. Azt a mosolyomat varázsoltam az arcomra, amely tapasztalataim szerint a legédesebb és legkedvesebb volt, viszont a bárgyúság határát véletlenül sem súrolta. A végén azt fogom megkapni, hogy nem az ő igényei szerint viselkedek a nyilvánosság előtt és a folyosó már igenis a nyilvánossághoz tartozott. Azt senki sem nézte, hogy talán álmában fogom megfojtani.
- Ismered a környéket vagy neked is megfelel, hogy induljunk el a vakvilágba? Persze csak ha egyáltalán szeretnéd a neveletlen, frigid feleségeddel tölteni az idődet. - Hangom negédes volt és már a lépcső tetején jártam. Az, hogy szívesen nekiugrottam volna nem vette el kedvemet a járkálástól. Az ég szerelmére, hiszen ez Monaco!

 40  ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 09, 2016 10:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mrs. & Mr. Godbert
I wanna be the winner in this game.

Az, hogy ennél nagyobb seggfejnek még soha az életben nem tartott... Nem probléma. Az, hogy le akar csattintani egy pofont.. Nem probléma. Na de csak egyet?! Az már viszont gondolkodóba ejt, hogy talán ez mégis jobb így. Habár nem akartam, hogy kiderüljön mégis szerencsém, hogy félig kiesett a számon. Nem bízom én annyi Faye színészi képességeiben, hogy a másnapi ámulatot tudná leplezni. Így már aligha lesz mit. Ugyanakkor a helyzet fajsúlya is megnőtt. A játékot végig kell játszani, már nem lehet visszacsinálni, szóval ha most akar majd visszakozni, akkor leszek igazán szarban. Őszintén megérteném, de azt nem mondhatja, hogy hazudtam neki, a szavaimra kínosan ügyelek, főleg a kimondottakra. Lényegében az ő hibája, hogy velem üzletel és egy ilyen nem mellékes dologra eszébe sem jut rákérdezni. Nem tanulta még meg, hogy ha már azt hiszi, hogy nem tudok több meglepetést okozni neki, akkor még egy marék legalább rejlik a tarsolyomban.
- Ne fogd vissza magad.. - tárom szét karjaimat, bár nem számítok arra, hogy ténylegesen püfölni kezd. Farkas, elég erős fajta, szarul venné ki magát, ha holnap félig törött állkapoccsal állítanék be a találkozóra. Ennyire bolondnak azért tényleg nem nézem. De nem árt, ha tisztában van azzal, amit tanácsolni tudok neki. Hasznára válhat, hogyha nem csak a saját tapasztalataiból merít ihletet a kedves nejem szerepéhez, hanem hogy nem veszi félvállról az én meglátásaimat se. Bárhogy is nézzük, az én ügyfelem, az én megbízóm, és itt is van a kutya elásva. Találkoztunk már, nagyon is jól ismeri a híremet. Nehéz lesz őt átvágni.
- Kár túlbonyolítanod a dolgot. Nem nézek ki belőle ilyesmit, maximum azt, hogy ismeri a híremet. Nem vagyok az a nősülős típus, soha nem is voltam, könnyen meglehet, hogy ez meglátszik a jellememen. Ahhoz nem elég egy karikagyűrű, hogy ezt megváltoztassa, szóval légy elbűvölő és ki ne mondd még egyszer, hogy hasonlítotok, mert menten rosszul leszek. - forgatom a szemeimet. Haragszik, naná hogy. Lehet, hogy mégis kilátásba kellene helyeznem egy éjszakát a fürdőkádban?! Bárhogy is legyen, most jött el az a pillanat, mikor meginogni látszik a magabiztosságom azzal kapcsolatban, hogy ez tényleg jó ötlet volt. Belerángatni az ügyembe, félinformációkkal. De még mindig azt tartom, hogy ha tudott volna arról, hogy nő van a dologban, nem lett volna ilyen készséges. Egy nőt nehezebb rászedni, mint egy férfit, ezért is van arra szükség, hogy ebből a konfliktusból semmi, de semmi ne látszódjon holnap. Vaaaagy épp ma este, ha már él a felkínált lehetőséggel, hogy tehetnénk egy látogatást a városban.
- De még micsoda pajzs... - bólintok. Ezt már tisztáztuk egyszer, habár akkor még nem gondolta, hogy minden szavamat nagyon is komolyan kell vennie, akkor is, ha lazán tálalom. Majd ezután résen lesz.
- Remélem sikerül majd egy kis mosolyt varázsolnod magadra, mielőtt a monacoi népség azt gondolná, hogy egy frigid tyúk a nejem... - sóhajtok nagyot, aztán becsukom a laptopomat és az asztalon hagyom. Itt és most nem nagyon van más választásom, mint engedni neki, még ha túlzottan nem is tetszik a helyzet, se a hang, amit megüt velem szemben. Valami ilyesmit érezhetnek a férfiak, akik tényleg aláírták a házassági papírjukat egy basáskodó nő mellett. Végrendelet és herélés. Kettő az egyben.

•• credit  •• Music •• Megjegyzés
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 08, 2016 9:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kevin && Faye
it's just more than business
Szerettem volna újfent reflektálni a megnyilvánulására, csak azért is, hogy lássa, nekem aztán mindegy, hogy mit mond, úgyis addig fogok menni, míg az enyém nem lesz az utolsó szó, de mégis belém fagyott a hang. Nem azért, mert nem tudtam volna csűrni-csavarni a kis évődésünket, hanem mert olyan információ ütötte meg a fülemet, amelyről eddig még véletlenül sem volt szó. Elkerekedett szemekkel néztem Kevin-re, valószínűleg nem nyújthattam túlságosan szép látványt az összeszorított ajkaimmal és nagyságuk kétszeresére növekvő szemeimmel, de nem tudtam az ellen tenni, hogy a felismerés villámként csapott belém.
- Soha, de soha nem éreztem még a mostanitól nagyobb késztetést arra, hogy pofán csapjalak. – Közöltem vele olyan módon, mintha csak azt állapítottam volna meg, hogy milyen szép idő van odakint. A szekrénynek támaszkodtam és megforgattam a szemeimet, egy mély levegőt véve nyugtattam meg magam. Semmi értelme nem volt annak, hogy felidegesítsem magam, de Kevin keresztülhúzta a számításaimat. Gyönyörű reprezentációim alakultak ki arról, hogyan fogom előadni a támogató feleséget, miközben nem az ujjam köré csavarom a férjem üzlettársát, hanem az apró női praktikákat bevetve szépen lassan az üzlet megkötése felé taszigálom. Komplett haditervem volt, aminek cafatkáit szinte láttam magam előtt szállongani, így jelezvén, hogy az eddigi gondolataim teljesen nyugodtan megsemmisülhetnek.
Szótlanul ültem le Kevin mellé az ágyra, hogy szemügyre vehessem a nőt. A képernyőn is átsütött az a magabiztosság, amiről a nemsokára halott férjem beszélt és most eszem ágában sem volt vele vitatkozni: ez a bizonyos Berenice túlságosan abba a típusba tartozónak tűnt, aki még a hozzám hasonlókat is megpróbálja megenni reggelire.
- Ugye azzal tisztában vagy, hogy nem vagyok hülye? – Néztem rá összevonva a szemöldökeimet. Sértő volt, hogy ennyire komolyan hangom közölte velem, hogy vigyázzak… mintha tegnap szedett volna össze az út széléről és éppen a Micsoda nő-t készülnénk eljátszani. Ha rosszabb napjaimon talált volna meg, már régen fojtogattam volna. - Szerencse, hogy kibukott belőled, hogy egy nőről van szó. Megnézhettem volna magam a holnapi találkozásunkkor, ha nem tudok róla. - Megforgattam a szemeimet és beletúrtam a hajamba. Utáltam, ha az információ visszatartásával akadályoznak a munkámban és Kevin pontosan ezt tette. - Erről a nőről süt, hogy vezéregyéniség és ha rá nézek még véletlenül sem az jut eszembe, hogy behódoljak neki. Azt hittem, ettől egy kicsit jobban ismersz. - Felpattantam a matracról és a teraszajtóhoz léptem. A tekintetemmel a tengert kezdte szuggerálni, miközben a légzésem rendezésével voltam elfoglalva.
- Ha előbb beavatsz abba, hogy egy nőhöz jövünk, akkor nekem is hamarabb értelmet nyert volna a helyzet. Egy nőnek akkor fontos az élete színterében a házasság, ha nem hisz benne vagy túlságosan fontosnak tartja. Valószínűleg apakomplexussal küzd, ha már képes volt arra, hogy az állítólagos nejedet is iderángassa. Ne aggódj, nem lesz itt baj... hasonlítunk. - Mondtam cinikusan. Az én apámmal való kapcsolatom és az ennek hatására kialakult párkapcsolatokról való elképzelésem is megért egy misét, a fejemet tettem volna rá, hogy Berenice-nél sincs ez másképp.
- Sétálok egyet. - Jelentettem ki és megindultam a szoba bejárati ajtaja felé. - Ha igényt tartasz rám, mint elhárításra, akkor nyugodtan jöhetsz te is. - Szúrtam oda. Nem voltam megsértődve, egyszerűen az esett rosszul, hogy eddig nem sikerült egymás mellé pakolnom a történet részleteit és egyáltalán nem hittem a "jobb később, mint soha" elvben sem, hogy pozitívabban tudjam látni a dolgot. - Mert az már világos, hogy ebben az üzletben én leszek a pajzs.

 40  ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 05, 2016 8:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mrs. & Mr. Godbert
I wanna be the winner in this game.

Most, hogy sikerült elintéznem legalább egy nyugodt estét, rátérhetünk a nejemmel azokra a sarkalatos pontokra, amiket még nem tárgyaltunk meg a kapcsolatunkról. Bár kihagyhatnánk, de ostobaság lenne, főként azok után, hogy kicsit sem szívbajosan ki merte jelenteni, hogy a fürdő lesz a hálóm. Nagyon úgy tűnik, hogy van még mit letisztáznunk.
- Hálás köszönetem.. - válaszolok hasonló hangnemben. Engem igazán nem zavar, ha némi sznobizmussal társul már meglévő személyisége.Sőt, kifejezetten örülnék neki, ha nem csak velem szemben lenne ilyen pöffeszkedő. Nem kértem, hogy lopja be magát az ügyfél szívébe, az az én dolgom. Persze inkább a pénztárcájába akarnék belenyúlni, ami Faye nélkül csak akkor fordulhatna elő, ha tennék egy pár kört Berenice ágyában. De az ilyen üzleteknek nem vagyok híve. Férfiból vagyok, persze megkívánom a szép nőket, de őt nagyon szívesen kihagynám a trófeagyűjteményemből.
- Még csak az kellene, hogy azt higgyék, hogy épp ínséges időket él a házasságunk. Boldogok vagyunk, szeretjük egymást és kész. Maximum egy nagyon kevés púdert tehetsz rá, kis színezés nem árt, de ne akard a nyakamra akasztani azt a nőt... - morgolódom kissé ingerülten. Amilyen közel vagyunk a találkozáshoz, annál kevésbé várom.  Az elharapott mondatom után már nem is igyekszem magam kivágni valahogy. Ha nem most, hát akkor holnap derülne ki, hogy a vevő egy nő. Voltaképp Faye egyféle élő pajzsként szolgál ahhoz, hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat megmaradjon a jövőre nézve is.
Amint meghallom, milyen foglalkozást talált ki magának, egyből felcsillannak a szemeim. Nem kizárt, hogy emiatt fog a zsebünkbe vándorolni az a szerződés is, ami hosszú távú partnerséget von maga után. Nyilván megfelelő mértékű honoráriummal együtt.
- Aranyat fog érni a szaktudásod, kedvesem. Majd meglátod.. - nyugtázom némileg jobb kedélyállapotban, de azért a laptopomat elővéve intézek egy gyors e-mailt néhány szóban az illetékes személyek felé, hogy tüntessenek el minden nem hivatalos információt a rendszerekből. Ha pedig már ott tartunk, hogy konkrétumokért áhítozik, nem vagyok rest rákeresni az ügyfélre a neten. Van róla kép bőségesen, tanulmányozhatja kedvére, amint felé fordítom a gépet.
- Berenice-nek hívják az ügyfelet, egy igazi hárpia. Szép, meg minden, ha ezt figyelembe vesszük, de nekünk ez most mellékes. Ha belép valahová, ott megfagy a levegő, ehhez mérten kezeld kérlek a helyzetet. És soha, semmilyen körülmények között nem engedheted, hogy föléd kerekedjen. Olyan, mint egy piranha, ha megérzi a vérszagot, szétszaggat. Ha kettesben leszel vele, igyekezz te irányítani a beszélgetést, ne hagyd, hogy fogást találjon rajtad. Faye, nagyon fontos, hogy Amelia ne lepleződjön le! - kötöttem az ebed a karóhoz. Talán még életemben nem beszéltem hozzá ilyen komolyan. Nem is szokásom, ezt a stílust általában csak a tárgyalásaimra tartogatom, de éreztetni akarom vele, hogy ez most nem játék.
- Majd szólj, ha megemésztetted a részleteket. Lesz még több is az este folyamán, de nem vacsora közben, hacsak nem akarod a szobánkban elkölteni azt. Vannak itt kellemesebb helyek is.. - utalok a partra, hátha kedve lenne mártózni egyet a tengerben. Valószínűleg egy kicsit még hűvös, de sejtésem szerint ki nem hagyná, ha már egyszer egy ilyen luxusutat ajándékoztam neki.

•• credit  •• Music •• Megjegyzés
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 24, 2016 3:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Morcos voltam? Igen. De megpróbáltam túllendülni rajta. Nem azért, hogy az ő szavaival élve ne tűnjek neveletlennek, hanem mert ha már itt voltam szerettem volna élvezni egy kicsit a luxus-nyaralóhely nyújtotta szépségeket és úgy felfogni a dolog munka részét, mintha csak egy járulékos kár lett volna. Ezt így nem terveztem Kevin tudtára adni, hiszen attól függetlenül, hogy nem voltam egy szívbajos egyén és valószínűleg nem vágott volna padlóhoz, ha feldühítem, tartoztam neki. És ha miattam esik el egy üzlettől életem végéig hallgathatnám a motyogását és elesnék attól a lehetőségtől, hogy ha szólok neki, akkor jön és segít, még ha annak ára is van. Ebben a világban ez volt a megszokott és nekünk az üzlet egyébként is meghatározó volt. Egyikőnk sem irgalmas szamaritánusnak született.
- Lehet neked nem szokásod, de én szeretem megcsodálni azt, ami szép. De majd visszafogom magam, nehogy szégyent hozzak rád. – Mosolyom sokkal inkább volt gunyoros, mint őszinte, ahogy a hangsúlyom sem éppen volt normális és úgy döntöttem, inkább elkezdek pakolászni, mielőtt az agyam jobban fel tudná dolgozni, az ő reakcióit az én szavaimra és véletlenül meglökném a hátát, hogy ne az ajtón át távozzon a szobából, hanem egy sokkal rövidebb úton.
- És az nem opció, hogy mondjuk, horkolsz? Vagy éppen válságban van a házasságunk, és nem bírlak elviselni? Jobban belegondolva, ha ezt adod elő a megbízódnak, akkor nekem nem kellene itt lennem, de ezt már meg sem említem, mert ennek a lehetőségnek az elvetésére is biztosan van valamilyen magyarázatod. – Már csak azért is rákontráztam az ő mondanivalójára és sóhajtottam egyet, mert jó előre éreztem, hogy így nem lesz hosszú pályafutásunk együtt. Ettől függetlenül felettébb élveztem, hogy húzhattam az agyát, és ahogy észrevettem, ő is előszeretettel kezdett törzsi táncba az én idegeimen. Semmi baj, engem nem zavart és nem is fog egészen addig, míg bele nem fáradok, am előre vetíthetően nem a közeljövőben lesz.
- Mivel nem hinném, hogy kielégítő lenne a válasz, hogy egy csapat new orleans-i farkast próbálok meg kordában tartani, maradtam az eredeti végzettségemnél, amit lehet, hogy még kamatoztatni is tudok majd, ha a megbízód olyan flancos, mint ahogy elképzeltem. – Tettem hozzá megforgatva a szemeimet. Eredendően nem kellett volna, hogy bajom legyen a sznobokkal tekintve, hogy az én szüleim is egészen közel álltak ehhez a titulushoz, néha előjött belőlem az utálat, pedig az egyedi és az elit szeretete eredendően a véremben csörgedezett. – A feleséged művészettörténész. Szabadúszó, úgyhogy a nyilvántartásokban nem szerepel, véletlenül sem tudnak utánanézni, csakis a hivatalos rendszerekben találnak majd rólam infót, amit gondolom elintéztél. – Közöltem becsukva a szekrény ajtaját és felé fordultam. Engem sem most ejtettek le a falvédőről, tisztában voltam vele, hogy működnek a maffiánál a dolgok: ha nem találnak a foglalkozásomról semmit, legfeljebb gyanakodni kezdenek, míg ha véletlenül össze nem illést fedeznek fel, mehetek a tenger fenekére. – És amíg eldöntöd, hogy jössz-e velem vacsorázni, addig akár azokról a dolgokról is beszélhetnél, amikről eddig mélyen hallgattál, utána pedig nagyon szívesen megosztok veled minden részletet a kapcsolatunkról. – Ajánlottam fel a szerintem igazán megfelelő alkut.
faye & kevin

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

Tartózkodási hely :
♔ mystic falls & sometimes NO
Hobbi & foglalkozás :
♔ if you're not so lucky, you know i'm not a good guy
Humor :
♔ actually, i have



A poszt írója Kevin Godbert
Elküldésének ideje Szer. Márc. 23, 2016 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Mrs. & Mr. Gobdert
I wanna be the winner in this game.

Az utunk legnagyobb meglepetésemre szótlanul telt. Arra számítottam, hogy minél több apró részletet akar majd kihúzni belőlem, ezzel esetlegesen idő előtt tönkreteszi az álcánkat, de semmi ilyesmi nem történt. Tűrte a repülőutat és bár láttam rajta, hogy a több mint félnapnyi cihelődés nincs az ínyére, nem kezdett hisztizni. Prospektusokat bújt, látszólag teljesen átszellemült turistába, de egyáltalán nem bántam. Az csak a javamra válik majd, ha úgy fogja fel, mint egy luxusnyaralást. Ami engem illet, nem volt már elintéznivalóm, mindent úgy hagytam a hátam mögött, hogy semmi zavaró tényező ne jöhessen közbe. Ezt az üzletet akkor is nyélbe kell ütnöm, ha hetekig leszek kénytelen Berenice-t győzködni arról, hogy megéri. Ha ésszerűen nézzük, ő csak nyerhet rajta, csak ne lenne olyan gőgös és makacs. Talán Faye tud majd rajta puhítani egy keveset. Szégyen vagy sem, azon kívül, hogy valószínűleg szívesen belebújna az ágyamba, arra a perszónára az üzletben nem hat a sármom. Pech.
Amint a gépünk landolt, a telefonom vad csörgésbe kezdett, s vendéglátónk titkárnője próbált minél hamarabb időpontot egyeztetni velem. A találkozásunkat viszont sikerült elnapolnom, a hátam közepére sem kívánom jelenleg egy 17 órás repülőút után a bájcsevejt, és az is jobb, ha a nejem kipiheni magát, hogy ne lehessen megkérdőjelezni színészi munkáját. Azt persze nem tudhattam, hogy hol vannak megbízott emberek, akik minket figyelhetnek, ezért igyekeztem minél természetesebben viselkedni, a kezemet Faye derekán nyugtatni, még ha nem is vette olyan jó néven. Sajnálkozásnak viszont helye nem volt, már csak azért is élveztem a helyzetet, mert nyílt terepen nem kezdhetett replikázni. Az alku az alku.
A csomagjainkat egy darabig a londiner hozta, majd átvettem tőle őket. A két bőrönd meg sem kottyant, az erőnlétem kifogástalan, és nem csak farkas mivoltomból fakadóan.
- Legközelebb megpróbálhatnál kevésbé látványosan elámulni a hely láttán – zártam be magunk mögött az ajtót. Nem biztos, hogy hiteles alakítás lenne a fényűzésen meglepődni, mondjuk majd mikor meglátogatunk egy kaszinót. De ezt már szóba sem tudtam hozni, olyannyira megleptek a szavai. – Nem gondoltad komolyan, hogy majd külön szobában alszunk? Azt gondolnák, hogy sikerült feleségül vennem egy prűd nőt. A feleségem vagy, ez nem opciói… - jelentem ki határozottan. Nem ezen fogok elcsúszni. – Tekintve, hogy épp most ajánlottad fel, hogy éjszakázzak a fürdőszobában, igen. Elég neveletlennek tűnsz. – bólintok, miközben kinézek az ablakon. Kilátás a tengerpartra, a Nap már alacsonyan jár, de épp belesüt a retinámba. Vakítóbb, mint amihez hozzá vagyok szokva. – Nem értem mi a problémád vele, teljesen átlagos amerikai név. Lehetne rosszabb is.. – rántok vállat. Nem mondta, hogy milyen álnéven szeretne futni a feleségemként, és mivel én csináltam az összes papírját, ki kellett találnom valamit. Türelmetlenségemben sikerült az egyik első névre ráböknöm, ami elég gyakori, hogy ne okozzon feltűnést. A női észjárásból kiindulva inkább azt vártam tőle, hogy a képet kritizálja majd.
- Kitaláltad már mivel foglalkozol? Biztos vagyok benne, hogy te leszel a figyelem középpontjában.. Adhatnál némi támpontot, hogy én is átlássam a helyzetet.. – dobom le magam végül az ágyra. Jól esik egy kicsit leengedni és a matracot, meg Faye idegeit nyúzni. Azt lesheti, hogy leszek akkora marha, hogy a kádban alszom. Nem is tudom, hogy ejthette ki a száján, ennél jobban is ismerhetne. Vagy legalább tettethetné. Mindketten jobban járnánk.

•• credit  •• Music •• Megjegyzés
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szer. Márc. 23, 2016 6:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nem mondom, hogy félek és irtózom a repüléstől, de könnyedén találnék másik közlekedési módot, ami jobban ínyemre lenne. Persze átúszni nem úszhattam át az óceánt, a vízen átívelő autópályákra még várni kellett és nem az előző évezred fordulóján jártunk, hogy hajóval érkezzünk a másik földrészre, így be kellett érnem a felszálló monstrummal, aminek a fedélzetén 17 órát eltölteni nem is bizonyult olyan borzasztónak. Legalább aludhattam egy kicsit, a szemeimet lehunyva nem azon gondolkoztam, vajon hagytam-e elintézetlen dolgokat magam mögött és minden rendben lesz-e, amíg haza nem érek. Hannah vigyázott a birtokra, elvégre ő is ott lakott és foglalkozott az ügyekkel, amelyek esetleg felmerülnének, a lelkére kötöttem, hogy azonnal telefonáljon, ha valami probléma támad, addig viszont úgy hozza a döntéseket, hogy jelenleg az ő szava az enyémmel volt egyenlő. Rá is volt ki ügyeljen, Charlotte lelkére kötöttem, hogy a húgomat ha teheti minden nap ellenőrizze, egyszerűen csak figyeljen rá, hogy ne kelljen miatta és az épsége miatt aggódnia. Charlotte megfigyelésével viszont senkit nem bíztam meg… ő tud vigyázni magára és addig nekem se lesz semmi bajom, amíg a testvérem, a legjobb barátom és a farkasaim rendben vannak.
A repülőtér épületéből kiérve megpróbáltam visszafogni csodálkozásomat, ám túlságosan szerettem ahhoz az újdonságokat és a gyönyörű városokat, hogy ne húzódjon széles mosoly az ajkaimra. Szinte azonnal megcsapott a friss, tengeri levegő, a városállam hangulata, a nap finoman sütötte az arcom és az orromra tolva a napszemüvegemet már nem is annyira utáltam Kevint, amiért belerángatott az ügyletébe, amit ő nehezített meg saját magának azzal, hogy behazudott a megbízójának egy feleséget. Próbáltam úgy hozzáállni az egészhez, mint egy ingyen úthoz és kiruccanáshoz, de az biztos, hogy sokkal fog nekem jönni. Ez nem akkora segítség volt, amit eddig ő nyújtott nekem, hanem az üzletnek egy magasabb foka és szükséges volt egy kis idő a megemésztéséhez, viszont ha más nem, élvezni már elkezdtem.
Főleg, hogy a szállodából kiindulva kellemesen fogom eltölteni a napjaimat. Idejét sem tudtam, mikor pihentem istenigazából utoljára, nyaralni talán még a szüleimmel voltam. A bűntudatom, hogy magam mögött hagytam New Orleans-t kezdett elpárologni és az itt töltök percekből kiindulva olyan érzésem támadt, hogy nem bánnám, ha ide lenne muszáj áttennem a székhelyemet. Ez a hely felért a paradicsommal.
- Nagyon kedves tőled, hogy törődő férjként a feleséged nyomában jársz és megértem, hogy a látszat kedvéért bekísértél a szobába, de most már mehetsz átvenni a sajátod kulcsait. Vagy ha maradsz, akkor kezdj el megbarátkozni a fürdőkáddal, mint ággyal. – Fordultam Kevin felé leparkoltatva a bőröndjeimet, mosolyra húzva az ajkaimat. A táskámban kotorásztam a telefonom után, de mivel nem várt nem fogadott hívás, nyugodtabban vettem a levegőt, majd amikor a kezembe akadt a hamis útlevelem, megforgattam a szemeimet. – Biztonság ide vagy oda, választhattál volna szebb nevet nekem, mint az Amelia. Úgy nézek ki, mint a neveletlen hercegnő? – Vontam fel a szemöldökeimet.
faye & kevin

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Márc. 23, 2016 6:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

504-es lakosztály

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Lóherés Lakosztály
» Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl :: Monaco :: Hotel Hermitage Monte-Carlo
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3