Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
In the eyes of a saint I'm a stranger
We're all trying to find a way
At the death of every darkness there's a morning
Though we all try
We all try
We're all one step from grace
Rag'n'Bone Man - Grace

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 16, 2017 6:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Hazel and Elijah


Szeretem, ha kényelmetlenül érzem magam, és le tudom győzni. A fizikai és lelki hányattatások formálnak bennünket. Az előttünk álló kihívások révén nyerünk betekintést önmagunkba, és tapasztalhatjuk meg való énünket. Nem csupán el kell fogadnunk ezeket a nehézségeket, de akár meglátni bennük az erősségeinket is. És most, jelen idő tájban, mi lehetne nagyobb kihívás New Orleans városában egy Ősi vámpír számára, mint besétálni egy Félholdas elnevezésű bárba? Ki akarom elégíteni a bennem dúló kíváncsiságot, hogy vajon a név kötelez-e és farkasfészekbe sétálok-e bele, továbbá arra is szeretnék valamiféle jelet kapni, hogy amennyiben igen, miféle fogadtatásban részesülök majd. Miss Charpentier - még ha nem is szívesen és azonnal - de rábólintott az általam felajánlott fegyverszünet tényére, és egy kisebb - Hayley, farkasai és jómagam közt - felbukkanó incidensen kívül csakugyan nem történtek attrocitások sem a farkasok irányából a negyed vámpírjai felé irányulva, sem pedig vice versa. A béke ingatag lábakon állt ugyan, de mégiscsak béke volt, és ez néha több annál, mint amit elvárhatnánk.
Magam sem tudom, csalódásként könyveljem-e el a tényt, hogy a bárban - ahogy New Orleans többi szórakozóhelyén is - nyüzsögnek a halandók. Szinte senki nem figyel fel belépésemre, pedig talán elvártam volna - egész pontosan, a bennem élő Ősi vámpír elvárt volna - némi tiszteletet, és figyelmet érkezése okán. Ugyanakkor ezer év tapasztalata már megtanított rá, hogy néha jobb az árnyékban maradni, és onnan figyelni a dolgokat: a meglepetés erejével mindig nagyobb hatást lehet elérni. Nem vagyok sem Kol, sem Niklaus, hogy vörös szőnyeget várjak a talpam alá, és fanfárok hangja kísérje jöttömet.
A férfi önmaga sorsának a kovácsa. Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő, és mindig szükség van valamiféle megújulásra. Nagyon sok vámpír azért nem viseli el az öröklétet sokáig, mert azt szeretnék, hogy halhatatlanságukban is megőrizzék életük változatlan és romlatlan formáit: a hintókat, amelyek mindig ugyanolyan elegánsak, a ruhákat, amelyek ugyanolyan szabásúak, mint életük virágjában. Azt szeretnék, hogy az emberek mindig ugyanúgy öltözzenek és viselkedjenek, ahogyan megszokták és kedvelték. De valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul. Az ilyen vámpír ráébred, hogy bármi vagy bárki is tette számára vonzóvá a halhatatlságot, az már eltűnt a föld színéről. Az ilyen vámpír számára nem marad más, csak a gyilkolás, vagy a halál. Családunk pedig még ezer év után is él, nap nap után. Megmarjuk, aki az utunkba kerül, hogy vérük tápláljon bennünket, megmarjuk egymást, és mégis, a család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs. Néha viszont nyomasztóak, és szükség van a nélkülük töltött időre - akár csak néhány órára is.
Megújulás. Igen, nekem is erre van szükségem. Némi önfeledt lazításra, még akkor is, ha ez talán a legtávolabb álló fogalom engem illetően. Talán első jele ennek a megújulásnak, hogy lemondtam a védjegyemmé vált öltönyről - legalábbis ma estére. Valószínűleg eme megújulás része az is, hogy bármily fájó legyen is a tény, de be kell ismernem: eltávolodtam testvéreimtől, és eltávolodtam Hayley-től is. Ezek pedig olyan dolgok, amiknek rendbetételére talán nem mindig a tökéletesen tiszta fej jelent megoldást. Előttem áll egy jövő, egy olyan bizonytalan jövő, mely még több megválaszolatlan kérdést követel. Bárhogy is legyen, egy új jövendő közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy én irányítom vagy ő fog irányítani engem.
A lélek mély fájdalma olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig arra jó, hogy kissé lefedje ezt a sebet. A pultnál foglalok hát helyet, könnyedén fellendítve magam az egyik magas lábú székre, és egy pohár whiskyt rendelek. Várakozással tekintek az éjszaka elé, bár magam sem tudom, mit is várok igazán. Talán egy apró jelét annak, hogy képes vagyok valami újat elkezdeni. Egy apró jelét annak, hogy érdemes tovább lépni: inkább, mint olyan dolgokba kapaszkodni, miken nem lehet változtatni.


© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar

Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
unstoppable
Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 24, 2017 2:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 01, 2017 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Lehet, nekem is jelentkeznem kellene a rendőrséghez, hátha még jobb kiképzést kapok hülyékből. – Őszintén, néha úgy éreztem, hogy túl sok bolonddal vagyok körülvéve. Ki tudja, lehet, kiélhetném magam, ha ténylegesen elkaphatnám a rosszfiúkat és látnám, hogy megbűnhődnek azért, mert megszegték a törvényt. Persze, tökéletes rendszer nincsen… én sem azt szerettem volna, ha minden idealisztikussá válik és ha elintéztünk valamit, akkor azután semmire se legyen gondunk, de jó lenne, ha nem dúlnának felesleges harcok a városban és azok, akik szüntelenül keresztbe tesznek a magamfajtáknak, végre megkapnák a koppintást az orrukra.
- Hasznos vagy. Te vagy az, aki akkor is meghallgat, ha körítés nélkül adom elő a mondandómat. – Az őszinteség nagy erényem volt, de nem tagadhatom, hogy néha finom szavak közé kellett burkolnom az igazságot, hogy lecsillapítsam a kedélyeket. Felfelé soha nem hazudtam, abba úgyis beletört volna a bicskám, ám a helyzetek szépítésében egész jó voltam. Volt időm megtanulni, hogy igazgassam a szálakat úgy, hogy jó legyen, de arra is szükségem volt néha, hogy kendőzetlenül dőlhessenek belőlem a szavak és a gondolatok.
- Tudod, mit mondanak… majd pihenek a sírban. – Megvontam a vállamat. Szerettem, ha zajlik az élet, ha volt mit csinálni és hasznosnak éreztem magam. Ha csúnyán akartam volna fogalmazni, mondhattam volna azt is, hogy a kielégíthetetlen kalandvágyamnak és az adrenalin iránti sóvárgásomnak kifejezettem jót tett, hogy a város inkább hasonlított egy puskaporos hordóra, mint egy élhető közegre.
- És ő elég sok hatalmat kapott. Ha lenne egy kis esze, nem akarna mindenkit elnyomni maga körül, hanem elfogadná, hogy rajta kívül mások is léteznek a világon. – Szép álmok, csak a szememet tudtam forgatni a saját ötletem hallatán. Semmi esélyét nem láttam annak, hogy a városban a szép szavak és a győzködések hatására javuljon a helyzet. Évek óta ment e huzavona, a hercehurca, a türelemjáték és hol állunk? Sehol. Ugyanott vagyunk, ahol a part szakad.
- Túl sok mindent kell átrágni és több lehetőségre is fel kell készülni. Az a helyzet, hogy én sem igazán látom ennek az egész hercehurcának a végét és az összes lehetséges kimenetelét. – Megnyomkodtam a halántékomat, pedig most nem akartam a gondolataimmal megváltani a világot, nem volt szükségem éles észre és tiszta látásmódra. Elég volt, hogy kiventillálhattam magamból a bizonytalanságaimat. – A nyakamat rá, hogy az Ősi család is készül valamire és alig várom, hogy kiderüljön mik a szándékaik. – Széles vigyor jelent meg az arcomon, ami nem a helyzet mulatságosságának, hanem magának a fordulatnak szólt. – De amíg lépnek, én sem leszek okosabb. – Felkaptam a szék támlájáról a kabátomat. – Mára nem tartalak fel tovább. Neked is pihenned kellene, biztosan lefárasztottak a csodás vendégeid, rólam nem is beszélve. – Kitoltam magam alól a széket. Későre járt, ideje volt, hogy eltegyem magam holnapra, mert eléggé elfáradtam annak ellenére, hogy túl sok kézzel fogható dolgot nem alkottam a mai nap. – Jó éjt! Amint hazajöttem, kereslek! – Egy levegőbe dobott puszi kíséretében intettem neki és két másodperc múlva ki is léptem az ajtón.

Köszönöm a játékot! 40

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 21, 2017 9:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

-Olyasmi. – vontam meg a vállam, halványan mosolyogva. Rendőrként is sok mocsokkal találkoztam már, az volt a dolgom, hogy eltakarítsam ezeket, én pedig így is tettem. Nem épp a legtörvényesebb eszközökkel éltem, de a munkámra nem volt panasz, mert mindig feltudtam mutatni eredményeket. Aztán, mikor el kellett számolni, úgy döntöttek feláldozható vagyok, és végül minden, amit csináltam, ment a szemétbe. Annyira mégsem nehéz kidobni egy egész életművet. Most pedig… a mocskot szolgálom ki. Elég ironikus helyzet, de nincs vele bajom. Van egyfajta… tiszteletféle, amit, ha ők megadnak nekem, én viszonzom. Megértjük egymást, olykor nehezen, de ismertek azelőtt, és ismernek most is. Nem szeretem, ha cseszekednek velem.
-Hát, valami hasznomat vedd is. – rándult mosolyra szám széle. Tudatos döntés volt az, hogy miután átadtam a vezetést, nem folytam bele az ügyekbe. Szeretem volna kimaradni ezekből, meghúztam egy határt, amit nem akartam átlépni. Nem jó az nekem, és nekik se. Az én időm már letelt, leváltottak a fiatalok, mondhatni. Kissé őskövületnek érzem magam. Sokan meghaltak miattam, egyesek minden bizonnyal neheztelnek is rám. Joguk van hozzá, nem mondom, hogy nincs igazuk. A változás elkerülhetetlen volt. – Próbáld azért meg. Néha lazítani is kell. Gondolj egy kicsit magadra is. – persze, egy vezetőnek ez nem… ”ajánlott”. Ugyanakkor ő is csak ember, szüksége van arra, hogy néha a dolgok róla is szóljanak. Hozzon áldozatot másokért, de ne feledkezzen meg magáról. Én néha elkövettem ezt a hibát, ha okosabb vagyok, talán megelőzhettem volna a bukásomat is. Régi történet, már nem keresem az értelmét. Vannak dolgok, amik csak megtörténnek, különösebb ok nélkül.
-Az Ősiek előtt ő irányított. Aki pedig hatalmat kap, általában nehezen mond le róla. – hallottam dolgokat erről a Marcel-ről, és úgy gondolom nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy kimondhassam: vágyik arra, ami régen az övé volt. Ezzel sokan vannak így, a hatalomról nehéz lemondani, nem véletlen, hogy általában megfosszák tőle az embert. – Szóval háború…várható volt, túl sok szar történt ebben a városban, hogy csak úgy szó nélkül tűrjenek az emberek. – nem csak a mifajtánk. Mindenkinek vannak sérelmei, és mindenki revansot akar venni értük. Elkerülhetetlen, hogy ez a bizonyos háború bekövetkezzen, amiről Faye is beszélt. – Ha tényleg így lesz… kegyetlennek kell majd lenned. Ezek csak az erőből értenek. – nem ismerem egyiküket sem személyesen, de a hallottak és látottak alapján, úgy tűnik az Ősiek csak akkor értenek meg valamit, ha azt szó szerint a fejükbe verik.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 04, 2017 7:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Tapasztalat? - Elvigyorodtam. Ha valaki, hát ő tényleg sok gerinctelen nyamvadékkal találkozott már az élete során, sőt, szerintem direkt kereste a szemétládák társaságát. Addig nem is volt ezzel baj, míg Frank került ki győztesen ezekből a találkákból és mivel nem volt felelőtlen, általában nem ő húzta a rövidebbet. Én ebbe inkább nem is szóltam bele, mert nem voltam az anyja, arról nem is beszélve, hogy neki is kellett egy kis "szórakozás". Én is szerettem az idióták társaságát, ameddig fel nem idegesítettek és nem keltették fel bennem az ellenállhatatlan vágyat, hogy a fejükhöz vágjak valamit.
- Te vagy az egyik legjobb kémem. - Kacsintottam rá. Mindent elkövettem annak érdekében, hogyha csak közvetve is, de a falka életében tartsam Frank-et. Hiába adta át nekem a stafétabotot, a farkasok az ő családja is. Talán direkt módon távol tud maradni az ügyektől, de azt soha nem fogom hagyni, hogy teljesen kizárja magát az életünkből. Már csak azért sem, mert túlságosan önző voltam és nem akartam hagyni neki, hogy teljes magányában ücsörögjön a bárpultja mögött. - Nem hiszem, hogy sokat fogok pihenni, de azért kösz. - Megvontam a vállam. Utáltam repülni, nyűgös leszek tőle és azt vártam, mikor jöhetek vissza, pedig még el sem indultam. Ez tökéletesen példázza a hozzáállásomat.
- Marcel... - Sóhajtottam egyet. Az ellenségeimről akár órákat is tudnék fecsegni, aminek az egyetlen oka az volt, hogy jobban ismertem őket, mint a tenyeremet. Ahhoz, hogy fogást találjak rajtuk tisztában kellett lennem az egész életükkel, a személyiségük részleteivel, a gyengeségeikkel, az erősségeikkel, egyszerűen mindennel és mivel eddig Marcel számított az első számú kiírtandónak, akár a doktorimat is megírhattam volna belőle. - Mondanám, hogy kiskatona, de hazudnék. Okos, ravasz, makacs és nagyon kreatív. Komolyan csodálnám, hogyha nem az lenne az elsődleges célja, hogy Vámpírfalvát csinál New Orleans-ból, de így... csak azt látom, hogy mennyire veszélyes. - Első szabály: senkit ne becsülj alá, mert mindig attól jön a legnagyobb pofon, akit lenéztél. Attól, hogy nagy a szám és látszólag semmisnek veszem a fenyegetéseket, igenis tisztában vagyok a mivoltjukkal és a komolyságukkal. - Most, hogy itt vannak a Mikelson-ok, a helyzet egyre romlani fog, ha nem teszünk semmit. Kell egy kis idő, hogy rájöjjek, mi lenne a legmegfelelőbb lépés, de igyekszem, mert... most fog elkezdődni az igazi háború.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 01, 2017 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Soha nem voltam egy folyton vigyorgó fickó. Más voltam, de … nem sokban, mint most. A történtek után ezek inkább csak még jobban kijöttek belőlem, azóta pedig jó így nekem. Sok minden átfutott az agyamon, sok szarság, amit direkt, vagy véletlen vetettem végül el. Jobb is így, kitudja mi lett volna, ha meglépek közülük néhányat. Az életemet nem építettem fel újra, nem is tudnám, és nem is akarom. Van annyim, hogy különösebb gondok nélkül meglegyek. A bárban az a jó, hogy szinte minden időm leköti, így nem marad időm felesleges baromságokon agyalni. Nem jó az senkinek se. Nincs ugyan aranyéletem, de… nem panaszkodom.
Gerinctelen korcsokból bőven akad. – értettem vele egyet. Egykor rendőr voltam, sok ilyennel találkoztam. Képesek lettek volna az anyjukat is bemártani azért, hogy egy-két évvel kevesebbet kelljen ülniük. Barátokat, családtagokat köptek be, mindent megtettek, hogy mentsék a seggüket. Azóta sem jobb a helyzet. A börtönben is akadt pár ilyen, de az ilyenek nem húzzák ott sokáig. Mióta kijöttem,  nem foglalkozom velük, igyekszem minél inkább kerülni az embereket. Mostanra lett egyfajta… vendégköröm, ismernek, tudják milyen vagyok, az újak pedig a saját bőrükön tapasztalják meg, ha úgy hozza a sors. – Nem fog. De ha ennyire tartasz tőle, majd én követem. – van benne tapasztalatom, régebben igen sokszor csináltam. – Megtudom, amit akarsz, mire visszajössz. Addig pihend ki ezt a sok szart. – habár valószínűleg az időt nem fogja csak a pihenésre fordítani. Ez azonban így van rendjén, felelőséggel tartozik mások iránt, nem teheti meg azt, hogy pihen. Úgy nem, ahogy mások szokták. Ez egy vezető felelőssége. Vállalni minden viszontságot, nem valami kellemes. – Ez a Marcel… milyen? Hallok dolgokat a vendégektől, de nehezen tudok hinni nekik. – a vendégköröm leginkább bűnözőkből áll, jó pár olyanból, akikkel régről van személyes ügyem. Akad köztük egy-egy becsületesebb, de alapvető dolog, hogy az ember nem hisz el mindent, amit hall. – Az egész város… mintha a feje tetejére állna. Azelőtt sem volt fényes a helyzet, hogy azok a vámpírok idedugták a képüket, de azóta… legyél óvatos. Ezektől bármi kitelik. – de ezt mondanom sem kell neki, ő is tudja. Vezető, egy célkeresztet rajzoltam a homlokára azzal, hogy átadtam neki a stafétabotot. Tudtam, hogy így lesz, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt egy kicsit sem érzem magam rosszul. De jól tudom, hogy megtud ezzel birkózni, a legjobb döntést hoztam meg, mikor átadtam neki a helyem. Arról nem is beszélve, hogy jól áll neki a vezető szerep. Az pedig ennél is fontosabb, hogy jól csinálja.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 27, 2017 8:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Olyan típusnak tartottam magam, aki a jég hátán is megél, de néha nem igazán lettem volna Frank helyében. Ha jobban belegondolok, valószínűleg remeteként élnék a helyében vagy a totális kriminalitás felé fordulnék, hogy kiadjam a bennem lévő feszültséget és szomorúságot. Még jó, hogy ő nagyjából nem ezt az utat választotta: lehetett volna nagyobb társasági ember is, de őszintén, mióta ismertem, inkább meghúzódott és elvolt, minthogy az asztalon táncoljon. És jól volt ez így, szükségem volt az életembe olyan emberekre is, akik körülbelül úgy látták a világot, mint én, csak kissé talán higgadtabbak és más szemszögből is képesek szemlélni a dolgokat, mint én. Arról nem is beszélve, hogy tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy Frank-nek nincsen szüksége az én aggodalmamra és pátyolgatásomra, pontosan tudja, mire van szüksége és mivel nem hülye, vigyázni is tud magára. Ettől függetlenül ösztönösen jött belőlem, hogy arra kérjem, vigyázzon magára, mert ahogy neki is előadtam, ő már a családom része volt. Ha történne vele valami, az egész nagy törés lenne az életemben és most egyáltalán nem volt szükségem egy tragédiára.
- Undorító, ugye? Eléggé utálhatja a sajátjait, ha ennyire szembe köpi őket. – Megforgattam a szemeimet. Akár naphosszat ülhettem volna itt, hogy kifejtsem, mennyire visszataszítónak és a természetünkkel szembe menőnek tartottam annak a férfinak a viselkedését, aki Marcel kiskutyáját játszotta, de ennek nem most volt itt a helye és az ideje. Az volt a lényeg, hogy amíg létezett egyetlen farkas is, aki megengedőnek mutatkozott a vámpírokkal szemben, addig körülbelül annyit értek a fáradozásaim, mintha az óceánt próbáltam volna kimerni egy vödörrel. – Csak a szokásos dolgokat. Van-e családja, hová jár sokszor, hol szokott inni, lazítani, van-e pszichológusa, akit meg lehet vesztegetni, hogy mondja el a legféltettebb titkait… - Megvontam a vállamat. Amint visszajöttem, első dolgom lesz felkeresni ezt a férfit, de nem indulhatok el csak úgy a vakvilágba. Ha nincsenek információim, akkor semmi értelme a fáradozásoknak. – De le ne bukjon az embered… ha Marcel megneszeli, hogy a pincsije után szaglászok, biztosan elkezd a nyakamra járni annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben békén hagyott. Szerintem már várja az alkalmat, hogy mikor akaszthat ki újra a koholt kis vádjaival. – A vámpírral való csatározgatás érdekes tudott lenni, viszont most nem fért bele a terveimbe.


●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 05, 2017 4:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Nem bántam meg azt, hogy leköszöntem. Nem vágyom arra, hogy újra vezessek bárkit is. Van egy bárom, azt elvezetem, mostanra végre ott tartok, hogy egész döcögőmentesen megy. Beüt néha a szar, vannak, akiknek a kelletténél nagyobb a képük, de… lényegében egész jól megy. Ez jóval több, mint amit évekkel ezelőtt elképzeltem magamnak.
-Na igen. – nevettem fel halkan. – Minden ember erőszakos, csak van, aki elnyomja. Pedig nem kéne. Szemet szemért. – vontam meg a vállamat. Én így képzeltem el. Ha megütnek, üss vissza. Ha nem teszed, beszarinak hívnak majd, és meg fognak ütni újra és újra. A félelem az, ami visszatartja az embert. Azt pedig leginkább erőszakkal lehet elérni. – Tudom, hogy tudsz. – bólintottam a szavaira. Ha nem tudnám, akkor nem is bíztam volna rá a falkát. Olyan ember kellett, akiről tudtam, hogy képes rá, aki józan tud lenni akkor is, ha legszívesebben letépné mindenki fejét. Faye nem éppen a legnyugodtabb ember, akit ismerek, de… úgy látja a világot, ahogy kell, nem olyannak, amilyennek akarja. – De bárkivel történhetnek rossz dolgok. – vontam meg a vállamat. Mindegy, mennyire tud vigyázni magára az ember, mindegy mennyire jó. A dolgok csak úgy megtörténnek, szenvednek, akiknek nem kéne, és élnek, akiket tűzre kéne vetni. Sajnos ez így működik.
-Ne aggódj, nem akarok visszamenni. De ha hagyom nekik, túl bátrak lesznek. – ez pedig hiba lenne. Megteszem, amit kell, hogy a bár működjön, ehhez pedig néha szívességet kell kérnem, és tennem is. Óvatos vagyok, amennyire csak lehet. Elég ironikus, hogy most ez a helyzet. De jó így, mostanra megváltoztam.
-Jól van akkor. – bólogattam. Nem akarta tovább fűzni ezt. Rólam sem mondható el, hogy érzelgős lennék, és a történtek óta még távolabb áll tőlem. Megértem őt, tudom milyen érzés az, mikor természetesnek kell lenned, de igazából minden szavad  és tetted előre meggondolt. Figyelnek, lesik minden mozdulatod. Kényelmetlen egy helyzet, de az ember hozzászokik, egy idő után…természetes lesz.
-Egy farkas, aki egy vámpírt szolgál…  meg se próbáltam leplezni, hogy mennyire undorodtam ettől. Leginkább mert gyűlöltem a fajtájukat. – Akad. Megoldom. Van valami konkrét, amit tudni akarsz? – vagy csak általánosan. Akárhogy is, megtudom oldani, amit kér. Ebben a városban mondhatni… mindenki egy potenciális kém. Mindenki nyitott füllel és szemmel jár, mert, amit hall, azt eltudja adni jó pénzért. Könnyű üzlet.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 18, 2017 5:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Igaza volt, nem tudtam volna vitatkozni az álláspontjával. Szerettem volna, de szokásomtól eltérően inkább befogtam a számat. Az ő helyében ugyanezt tettem volna. Ha elveszíteném a családomat és a falkámnak valami komolyabb baja esne, valószínűleg én is leköszönnék, bár sokkal valószínűbb, hogy én is velük halnék.
- Jó tanárom volt. – Somolyogva megvontam a vállam. Mindig is voltak bennem agresszív késztetések és néha nehezemre esett kontrollálni az impulzusaimat, de Frank azt is megtanította, hogyan vezessem le a felesleges energiáimat vagy ha ez nem sikerült, hogy húzzak be valakinek úgy, hogy az illető megérezze. Az anyám azt monda nekem, amikor kislány voltam, hogy a lányok nem verekedhetnek, sőt, nem is focizhatnak, mint a fiúk. Ki tudja, ha hagyott volna gyerekkoromban kibontakozni, akkor talán most nem itt ülnék és nem olyan lenne az életem, amilyen. – Nem kell féltened, tudok vigyázni magamra. – Nem bírtam a bunkóságot és nem is voltam hajlandó elviselni. Senkitől, semmilyen formában. Mivel ezt nagyjából mindenki tudja rólam, ezért kevesen vannak, akik azzal a céllal indulnak neki egy velem való beszélgetésnek, hogy kötekedjenek. Néha már hiányzik is, hogy kiélhessem magam, de hát ilyenkor jó az, hogy a vámpírokkal nem igazán egyezünk. Ők mindig kaphatóak egy kis kakaskodásra.
- Nekem mindegy, csak bajod ne legyen belőle. Eleget ültél már a rács mögött. – Felőlem aztán annyiszor veri bele a mocskok fejét a pultba, akárhányszor kedve tartja. Én mindig Frank oldalán fogok állni… elfogult voltam és nem is tagadtam, hogy egyáltalán nem sajnáltam sem a volt kollégáit, sem azokat, akik hírből hallottak valamit és ezért azt hitték, mindent tudnak. De a börtönbe nem szerettem járni, a látogatások nagyon lehangolóak voltak.
- Az ünnepeket mindig a családommal töltöm és te is a családom tagja vagy. Úgy csinálsz, mintha nem tudnák, hogy nem vagyok a kapcsolatok híve. – Belekortyoltam az innivalómba. Belőlem nagy valószínűséggel kihagyták azt a hajlamot, ami fogékonnyá tesz a rózsaszín ködre és sóvárgást kelt az ember lányában a szerelemre. Nem hiányzott az életembe az, hogy a kelleténél jobban törődjek egy másik emberrel… csak elterelné a figyelmemet a lényeges dolgokról. – Tudom és nem is azért ragaszkodom hozzád, mert sajnálnálak. Csak… kevesen vannak, akikről elmondhatom, hogy a barátaim és akiknek a társaságában nem azzal kell foglalkoznom, hogy milyen stratégia szerint beszélek. – Szerettem a csatározásokat és a háborúskodást, hogy mindig volt mit tenni, de néhanapján jó volt leülni és úgy tenni, mintha minden normális lenne, még ha a hétköznapokon nem is vágytam erre. Az ünnepek mindig előhozzák a csöpögősebb énemet.
- És ha már stratégiáról van szó, nem csak a húgomat kellene szemmel tartani, amíg távol vagyok. A negyedben van egy falka, akik Marcel szolgálatában állnak és a vezetőjük mostanában több vizet zavar a kelleténél. Amint visszajövök, el szeretném intézni, addigra viszont kellene néhány infó róla. Van valaki, akit rá tudnál állítani? – Hannah ugyan puhatolózott, de drasztikusabb lépésekre is szükség volt.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 06, 2017 11:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Faye & Frank


Miért maradtam volna? Elvették a családomat, más falkatagok is meghaltak, mert hibáztam.  Hogy néztem volna a szemükbe, ha a tükörbe se voltam képes? Nem tudtam már őket megvédeni. Büszkeségből pedig nem öletem meg őket. – mindig mondtam nekik, hogy lemondok, amint jön valaki, akire nyugodt szívvel rábízom a falkát. Apát akartak, férjet, olyat, akinek nem kell még vigyáznia jó pár családra, csak a sajátjára. Megígértem nekik, de ők már nem élhették meg ezt. A vereségem után eszembe sem volt tovább az élükön maradni. Nem lettem volna rá képes, és csak azért, mert ezt nem tudom beismerni magamnak… ezért meghalniuk értelmetlen lett volna.
Tudom. De ami jobb… hogy jó is vagy benne. – húztam mosolyra a számat a pohár árnyékában. Egy dolog az, hogy valaki mennyire szeret küzdeni. Egy másik az, hogy mennyire tud. Az akarat persze fontos, de… lószart sem ér, ha nem társul mellé tudás. Fiatalként jópárszor elvertek, mert erősebbek, ügyesebbek voltak nálam. Mindegy hányszor álltam fel, addig ütöttek, amíg nem tudtam. Aztán, fordult a kocka. Elismerésre méltó, ha valaki állja a pofonokat, de… tudni kell mennyit bír. – Nyugodt szívvel rúgd szét annak a seggét, aki megérdemli. Főleg, ha férfi, és úgy viselkedik, mint egy pöcs. – elég gyakori, itt a bárban is, megszámlálhatatlan alkalommal tanúsított már jó pár vendég ilyen viselkedést. Nem csak velem szemben, de a pincérnőkkel szemben is. Ezt honorálom is, egy ingyen fuvarral a legközelebbi kórházba.
Talán mégis, csak nem tudsz róla. – vontam meg a vállamat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mióta kint vagyok, nem tettem ilyet. Előfordul, de… figyelek rá, hogy ne pofázhassanak róla. Néha maguktól is megy ez nekik, megalázó lenne számukra. De inkább távol tartom magam attól, hogy agyonverjem őket, abból egyedül csak én kerülhetek ki szarul.
Én csak… neked is van magánéleted. Csak mert nekem nincs, neked még lehet. Ha … szívesebben töltöd mással az ünnepeket, nem fogok haragudni. A fickót talán kissé megagyalom, de…  az utolsó mondatom nem szántam komolynak. De a többit igen. Nem ez lenne az első eset. Ezek családi ünnepek, az én családom pedig… meghalt. – De, persze, elmegyek. Csak azt akarom mondani, hogy… ünnepekkor sem hiányoznak jobban, mint bármely másnap, érted? – nem kell aggódnia amiatt, hogy felkötöm magam karácsonykor. Az élet megy tovább, mondják, és ez nem csak igaz, de kegyetlenül fáj is.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 18, 2016 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Az arany középút megtalálása nem az erősségem, úgyhogy hiába tűnik szépnek és jónak, amit mondasz, még mindig némi tréningre szorulok. Újra és újra meg akarom kérdezni, miért hagytad ott a falkát. – Pontosan ismertem a válaszát, az indokait és lehet, hogy én is a távozást választottam volna a helyében. Elveszítette a családját, a stabil pontot az életében, ki kellett találnia, mitévő legyen. Ebben az esetben én sem a csapatnyi farkassal foglalkoztam volna, akiknek mondhatni megváltást kellett hozni az életébe. Mindenesetre a jobbik verzió következett be, Frank csak az alfa-létről mondott le, nem a teljes életről.
- Én nem félek bemocskolni a kezem és tudod, hogy szeretek orrokat betörni. – Megvontam a vállam, számra mosoly ült ki. Ha feszült voltam, felidegesítettek, akkor nem mindig fogtam vissza magam, sőt többször nem, mint igen. A magunkban tartott feszültség csak rosszabb és komolyabb tettekhez vezet, sokkal célravezetőbb, ha behúzunk annak, aki miatt felforrt az agyvizünk. Hogy ezt nem fogadja el a többség? Lehet, de engem nem igazán érdekelt, amíg nem voltak a helyemben, addig el sem ítélhettek. Vagy ha így tettek, hát egészségükre. – De hogy is lehetnék más, ha a mentorom is ezt az elvet vallja? – Kérdeztem mintegy mellékesen. Eredendően sem voltam egy békekedvelő, mimózalelkű fajta, aki fél bármilyen hangosabb vagy negatívabb megnyilvánulástól, Frank pedig megtanított arra is, hogy a farkaslét, a vezetés nem leányálom. Nem ebben a szerepben volt lehetőségem arra, hogy kibontakoztassam az egyébként létezésileg bizonytalan, gyengébbik énemet.
- A lényeg az, hogy buták, felszínesek és kétszínűek és csodállak azért, hogy nem vágtad még fejen őket az első kezedbe akadó üveggel. – Okosabb volt ő attól, hogy ilyet tegyen, megtanulta az évek alatt, hogyan kell viselkedni az ilyen patkányokkal, ez csak az én észjárásom volt. A helyében biztosan nem bírtam volna sokáig türelemmel, tuti a rácsok mögött ültem volna. Szerencse, hogy nem volt dolgom rendőrökkel, nem rám tartozott, hogy mit csináltak, csupán dühített, ha Frank-el akartak szórakozni.
- Nem muszáj és nem is azért hívlak, mert a kötelességem lenne, hanem azért, mert te is a családhoz tartozol. – Olyan volt nekem, mint az apám, ezt senki sem vehette el tőlem. Neki sem engedtem volna, hogy kihúzza magát ez alól. – Miért zavarnál? és mégis milyen dolgom lenne hálaadáskor, ami megakadályozná az ottlétedet? Persze, ha nem akarsz jönni, én megértem. – Halkan sóhajtottam, bedobtam a nem sokat alkalmazott reménykedő kiskutya-nézésemet. Elég nagy érvágás lett volna, ha már ő sem tudott volna elviselni.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 22, 2016 9:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Faye & Frank


Soha. De tudni kell, hogy hol a határ. Csak mert vezeted őket, még nem tehetsz meg mindent. Lássák, hogy tudsz cselekedni, de lássák azt is, hogy néha okosabb vagy, minthogy cselekednél. – ezt könnyű mondani, én is tudom. Mikor kezdő voltam, a mentoromat néztem a kihallgatások közben. Ütött, ha kellett, de a szavakkal is jól bánt. Nem lehetett felidegesíteni. Aztán bementem én, a fickó nem mondott semmit. Felbosszantott, a szart is kivertem belőle, úgy csiripelt, mint egy dalos madár. A kelleténél talán többször voltam agresszív, de mindig választ kaptam a kérdéseimre. A falkával viszont ezt nem tehettem meg. Nekik azt kellett látniuk, hogy előtérbe helyezem a közösséget, és megtudom állni, hogy ne verjek valakit pofán, csak mert jólesne. – Jót tenni néha csak úgy lehet, ha bemocskolod a kezedet. Van, akinek fontosabb, hogy tiszta maradjon. Néha be kell törni néhány orrot, én ezt vallom. – nem tartom magamat agresszívnak, de… az tudok lenni. Könnyű felbosszantani, főleg az elmúlt években. Ki kell adni a fáradt gőzt, néha jobban leszek attól, ha ütlegelhetek valamit. Van, aki fut pár kört, más ordít, megint más pedig ökölbe szorítja a kezét. Tenni kell ilyenkor valamit, ha csak ülünk és nézünk előre, attól nem lesz jobb. Ki kell adni.
Az igazságszolgáltatás bekaphatja. Nem működött és nem is fog soha. – vontam meg a vállamat. Lehet erkölcsösen csinálni, de a végeredmény mindig ugyanaz. Ha valakinek az útjában vagy, félreállítanak. Lehet valaki akármekkora görény, ha eleget fizet, elengedik. A jó zsaruk miatt ilyen szar a helyzet. Ők nem tesznek semmit, nem lépik át a határt. Pedig át kéne.
Porceláncsirke? Az meg mi? – pillantottam rá mosolyogva. Én vagyok a bukott zsaru, akit egyfolytában dicsértek, hiába szegett meg majdnem minden szabályt. Irigyek voltak, most pedig, hogy fordult a kocka, nyeregben érzik magukat. Amíg csak pofáznak, nem izgat a dolog, soha nem vagyok egyedül, pont ezért, valakinek emlékeztetnie kell rá, hogy miért ne verjem pofán őket.
Annál is rosszabb. – húztam el a számat, ahogy a börtönkajára gondoltam. Esélyesebb volt, hogy amiatt döglök meg, semmint a többi rab miatt. A verés elviselhető, na de a kaja… kell ahhoz is egy gyomor, hogy egyáltalán valaki azt odadobja a tányérra. – Merném is máshol – nevettem fel halkan. – Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt csinálnod? Ha épp zavarnék, vagy dolgod van… kibírom egyedül is. Sok ünnep van egy évben. – az ünnepet az ember általában a családjával tölti. Nekem ehhez Faye állt a legközelebb, de nem vártam el tőle semmit. Jólesik, de nem várom el. Van élete, szeretném, ha meg is élné.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 21, 2016 5:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Frank-el beszélgetni megnyugtató volt. Vagy ha éppen nem is veszítettem el az összes kétségemet és még mindig maradt némi parázs a távozásom után, akkor is képes voltam nyugodtabban, összeszedettebben gondolkozni, ha hallottam a hangját. Azt mondják, mindenki életébe kell egy figura, akihez futhat, ha nem tudja, hová menjen: szerencsés voltam, hogy Frank volt számomra ez a személy. Más volt, mint a húgom, komolyabb, tapasztaltabb, egyfajta apakép, elvégre az igazi szüleim csak az okoskodáshoz és az ítélkezéshez értettek, ennyit kaptam tőlük. Soha nem voltam olyan édes és együttműködésre hajlamos, mint Hannah, nem is becsültek meg.
- Néha még mindig nem tudom, mikor lenne jobb megengedni, hogy a szabályok megkössék a kezem. – Mondtam őszintén. Tipikus makacs voltam, a szabályokat csak akkor szerettem, ha az én érdekeimet szolgálták, egyébként boldogan rúgtam fel vagy neveztem őket ostobaságnak. Ezzel mindenki így van, akinek van egy kis magához való esze. – Az ilyen lépések sokkal inkább elpocsékolt időnek és lehetőségeknek, gyávaságnak tűnnek. – Régebben azt hittem, be fog nőni a fejem lágya és eljön majd a pillanat, amikor a társadalmi normák által megkövetelt érettebb viselkedést választom, amely segítségével hosszas töprengés és gyötrődés után helyes döntéseket fogok hozni. Úgy tűnik, nem fog eljönni a pont az életemben, amikor tényleg igazi, felelősségteljes felnőtt válik belőlem. Vagy sokkal inkább unalmas és kiszámítható?
- Érdekes világban élünk. Aki jót tesz vagy tenne, megbüntetik, aki pedig csak árt, azt elengedik. Mi lesz így az igazságszolgáltatással? – A világ eleve igazságtalan volt és a benne élők nem igazán hajlottak arra, hogy tegyenek valamit ez ellen. Jézusom, mikor süllyedtem odáig, hogy filozolfálgatni kezdjek? Biztosan ez a hely van rám ilyen hatással.
- Dehogy ironikus. A volt munkatársaid azok a fajta barmok, akik ha kapnak egy kis hatalmat, rögtön elszállnak maguktól, pedig annyi eszük nincs, mint egy porceláncsirkének. – És az ilyenek képzelik azt magukról, hogy ők az élet császárai, van bennük egy grammnyi érték is. Semmi másra nem voltak jók, csak elrettentő példának, ha hasonlókkal futottam össze, mindig felidegesítettem magam, az pedig, hogy Frank nyakára jártak, szintén nem tetszett. Ő nem akart semmi mást, csak nyugodtan élni, de a kötekedések így is megtalálták.
- Helyes. Amúgy is azt hallottam, hogy a börtönben pocsék a kaja és nem vihetem be a hálaadásnapi vacsit. Remélem tudod, hogy azt idén is nálunk töltöd. - Nem nagyon szerettem hosszú időre magára hagyni, sőt, akár azt is mondhatnám, hogy néhanapján kedvem támadt gondoskodni róla.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 08, 2016 9:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Faye & Frank


Néha magamat láttam benne. Én is voltam ilyen. Fiatal, forró fejű. A meggondolatlanságomnak mindig ára volt, időbe telt, mire felelősséget tanultam, mire sikerült felnőnöm. Az én esetemben egy nő is kellett ehhez. Mindig azt mondták nekem, hogy kétféle nő létezik. Akitől felnősz, és akihez felnősz. Ez utóbbi volt a feleségem. Megtanultam, hogy mivel jár az, ha én vagyok, aki dönt. Megtanultam, hogy nem lehet mindenki elégedett. Azonban mindig arra törekedtem, hogy megvédjem őket. Ez sikerült is, egészen addig a napig, mikor egyszerre vesztettem el szinte mindent. Az én időm akkor járt lel, és tudtam, hogy nem maradhatok már. Faye-nek átadni mindezt, nemcsak jó döntés volt, de kötelező is.
A szabályok előbb-utóbb megkötik a kezünket. Nem működnek, néha át kell lépni a határt, hogy jót tegyél. – eszerint dolgoztam. Nem szólt érte senki, mert mindig eredményesen dolgoztam. Úgy gondolták, hogy amíg egy gyilkossal kevesebb járja emiatt az utcákat, szemet hunynak afelett, amit csinálok. Egészen addig, amíg kényelmetlenné nem vált ez nekik. – Ezt nem így nézik. A szabályokat arra használják, hogy… jobbak legyenek. Arra vannak, hogy ne lépjük át a határt. Irigylem azt, akinek egyszer sem kellett még. – nem hiszem, hogy lehetne úgy élni és dolgozni, hogy ne tegyél semmi olyat, ami ellenkezne a szabályokkal. Én szinte csak ilyen helyzetbe kerültem. A vallatásoknál, ha nem jártak sikerre, én jöttem. Kikapcsolták a kamerát, én pedig szép szavak helyett inkább az ökleimet használtam. Hamar meg is érkeztek azok a válaszok, amiket szavakkal nem lehetett azokból a barmokból kihúzni. Lehet a rosszat is jóra használni, én így gondolkodom.
Ne aggódj, tudom, hol a határ. Aki balhézik, annak megmutatom merre van az ajtó. Tudod, ironikus, de néhányukba több becsület szorult, mint azokba az egyenruhás szarzsákokba. – nem tekintettem magam bűnözőnek. Nem úgy gondolkodtam, mint ők, de megértettem őket. Néhányuk pedig meglepetést okozott. Ettől függetlenül még nem vagyunk barátok. De a légkor rendben van. – Nem akarok visszamenni a börtönbe, épp eleget ültem már. Nem fognak visszadugni oda. Tudok magamra vigyázni. Ez nem fog megint megismétlődni.  ráztam meg a fejemet. Nem hagyom, hogy visszavigyenek, ha találnak bármi mondvacsinált indokot is erre. Mióta kijöttem, ügyeltem rá, hogy minden törvényes legyen körülöttem, néha próbálnak megszorongatni, csakhogy emlékeztessenek arra, nagyban függök tőlük. Viszont, soha nem találnak semmit. Ha volna is mit, elrejtem. A rendszerem eddig kifogástalanul működik.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 27, 2016 8:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Frank nagyon jól ismert engem. Túlságosan is. Így azt is tudta, hogy az agyamat soha nem fogom tudni annyira kikapcsolni, hogy ne az itteni helyzet körül forogjanak a gondolataim. Ugyan egy vállrándítással elintéztem a rövid, mégis velős jellemzését, miszerint forrófejű voltam, most éppen emiatt a tulajdonságom miatt lehettek álmatlan éjszakám. Kétszer is át kellett volna rágnom magam a dolgon, mielőtt nekimegyek a vámpírok egyik vezetőjének és állítólag legnagyobbikának, de ez már így lett megcsinálva, nekem pedig muszáj abból gazdálkodnom, ami kialakult. Főleg, hogy én tereltem ebbe az irányba a történéseket és kész voltam mindenért vállalni a felelősséget. A legjobb mégis az lett volna, ha hirtelen, mint valami égi jelenés előbukkan egy ötlet, megoldás, ami jó lehetne és megoldaná a problémákat. Kár, hogy nem hittem semmi olyasmiben, ami ezt az opciót lehetővé tette volna.
Annyira empatikus pedig szintén nem akartam lenni, hogy beleképzeljem magam Frank jóakaróinak helyzetébe. Tényleg, ezer százalék, hogy az elfogultság állt a háttérben, de biztos voltam abban, hogy a volt kollégái és a zöldfülűek is könnyen találhattak volna a nyelvköszörüléseiknek új célpontot, nem is kellett volna túlságosan megerőltetni magukat a keresgélés során. A nyakamat rá, hogy rengeteg téma és ember van, amin sokkal jóízűbben csámcsoghattak volna, de hát ami bevált, miért engedték volna el? Bunkó bagázs. – Valószínűleg ezért mondják azt, hogy a szabályok megszegésre születtek. – Vallottam ezt az elvet, a szabálykövető magatartás olyan messze állt tőlem, hogy hirtelen hasonlat sem jutott eszembe. Ezért nem lett volna nekem való az egyenruha viselése, a hivatásos állomány, sokkal inkább eltévelyedett, meg nem értett, erőszakos művészléleknek vallottam magam, mint sorba álló katonának, aki kézikönyvekkel és morális keretekkel a szemei előtt cselekedett. A legtöbben megszokták, akik viszont nem és elkezdtek háborogni, azoknak nem sok virágvasárnapjuk volt a közelemben. – És azzal mi van, hogy az embereket bármi áron meg kell védeni? Akkor is, ha azzal több szabályt szegünk meg egyszerre? A rosszak azért rosszak, hogy meg legyenek büntetve. – Szép is lenne, ha a bűnelkövetőknek még meg is simogatnák a fejét azzal a felszólalással, hogy nem baj, kisfiam, tudom, hogy megbántad, mostantól viselkedj szépen és minden rendben lesz… ugyan a szabálykövetésért nem voltam oda, a társadalmi rendért annál inkább. Mindenkinek kellene lennie annyi észnek a koponyájában, hogy rájöjjön: a többieket meghatározott és komoly okok nélkül csesztetni egyáltalán nem jó ötlet.
- Azért ha lehet, ne nagyon süppedj bele ebbe a „bűnözőkből élek” dologba. Ezeknél az alakoknál bármikor beüthet valami, aztán járhatok hozzád beszélőre a börtönbe, amihez nagyon nincs kedvem. – Burkoltan így fejeztem ki, hogy eléggé aggódok miatta akkor is, ha tudtam, hogy képes volt vigyázni a saját hátsójára. Mit tehetnék, néha belőlem is előbújik a féltő és óvatosságra intő nőszemély.
●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 14, 2016 9:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Faye & Frank


A családod nem te választod meg. Születsz, ahova születsz. Van, aki szerencsés és ezüstkanállal a seggében születik, más pedig örül, ha egyáltalán vannak szülei és nem nevelőcsaládról nevelőcsaládra adják, mint valami használt játékot. Azt választhatjuk csak meg, hogy melyik családba akarunk tartozni. Ez mindenkivel így van, előbb-utóbb eljön ez a pillanat. Én lemondtam erről, miután elvesztettem a családomat. Ha az ember egyszer megbukik, az elkíséri, tehet bármit, attól még hibázott, nem teszi jóvá. Nem tudtam őket megvédeni, nem éreztem magamban azt, hogy ezt eltudnám kerülni legközelebb. El kellett fogadnom, hogy nem vagyok elég jó. Ez nyilván fájdalmas felismerés, de szükséges.
Tisztábban, mi?  – kérdeztem vissza, halkan felnevetve, de még véletlenül sem gúnyból. – Ahhoz te túlzottan is forrófejű, Faye. – ezt mutatja az is, hogy egyedül neki ment az egyik őskövületnek. Kétféle ember van: a cselekvő és a seggén ülő. Mikor melyikre van szükség, de általában a cselekvő az, amelyiket hívni fogják. – Ez nem gond, inkább tegyél valamit, minthogy nem. Csak tudd, hogy hol a határ. – ez az, amit mindenki elfelejt. Ez az, amit én sem vettem figyelembe a munkámban. A határ a törvény volt. A törvény azonban egy ribanc. Sokkal több mindent elértem, mint mások, és ennek egy oka volt: átléptem a határt. És ide jutottam vele.
Ja, de ez olyan… rendőr dolog, tudod? Erkölcsi kódex, szabályok, a törvények… erre a sok szarra mind esküt teszel, mielőtt jelvényt és fegyvert kapnál. – azt mondják ez az, ami miatt egy rendőr több, mint egy bűnöző. Én azt mondom, hogy emiatt van több bűnöző, mint rendőr. – Aztán megszeged őket, mert csak visszatartanak. Ha meghal valaki, mert a szabályok miatt nem tudod megmenteni, a te hibád. Csak erről elfelejtenek beszélni.  – semmi nem fekete és fehér. Haltak miattam is már meg, volt, hogy tehettem volna valamit, volt, hogy nem. A hibáim motiváltak, másokat úgy látszik kevésbé.
Csak bólintottam a szavaira. Azok voltak, képmutatók. Ez egy olyan munka, ahol a hibákat nagyítóval nézik, ahol, ha útban vagy, eltakarítanak. Amíg kellettem, nem szóltak egy szót sem, mikor viszont nem… mindent az én nyakamba varrtak. – Semmi olyat, amit megtudhatnának. – csóváltam meg a fejemet. Volt fegyverem, bőven, ezzel már megszegtem. Azonban exzsaru vagyok, aki most azokból él, akik ellen dolgozott. Fegyver nélkül nem alszom jól. Nem akartam visszamenni, így megválogattam, hogy mit mondok és mit teszek. De a bárt valahogy életben kellett tartani, és nem épp mintapolgárok jártam hozzám. Más világban élek és dolgozom, mint régen, de erre van most szükség. – Újak mindig jönnek majd. – vontam meg a vállamat. Az újoncok pedig hol tudnának jobban villogni, mint egy börtönt megjárt zsarunál, akire egyből ugranak, ha olyat tesz. – Amíg a szájuk nagy, nincs gond. Ha tesznek is valamit… hát, Lindsey itt van szemtanúnak, hogy ők kezdték.  – vontam meg a vállamat. Lindsey büntetlen előéletű, tehát megbízható tanú, ha ő azt mondja, hogy azért rúgtam szét a seggüket, mert nekem jöttek, muszáj hinniük neki. – Most a bűnözőkből élek meg. Egy darabig még biztos keverni fogják a szart. – a rendőrségnek sem túlzottan jó az, hogy egy volt emberünk kétes emberekkel van együtt. Ha kérdik, mindig megmondom: én csak a poharakat töltöm újra, hogy azután mit tesznek, nem az én dolgom most már.  



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 09, 2016 4:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Örültem annak, hogy Frank-nek bármikor és bárhol beszélhettem arról, ami a vállamat nyomta. Nem féltem attól, hogy bárki elítélni a tetteim és gondolataim miatt, de jó érzés volt, hogy ő csak meghallgatott, elmondta a véleményét és nem bélyegzett meg. Egyszerűen segített és ennyi, egy jó ital mellett akár még a memoárom kezdeti verzióját is elmondhattam volna neki. Olyan volt, mint egy apa, aki csak a fejemben élt: a sajátom megbukott a feladatában, de kicsit megkésve megkaptam Frank-et. Akár egyfajta kiengesztelésnek is vehetem ezt attól a szeméttől, aki egy cseppet sem összetartó családot akasztott a nyakamba. Még jó, hogy a húgomba is a normális génekből jutott.
- Megpróbálom kipucolni az agyam, hátha ahogy visszajöttem, kicsit tisztábban tudok gondolkozni. – Megvontam a vállam, mintha az előbb elképzelt tevékenység olyan simán menne nekem. Talán nem úgy tűnt, nem mutattam ki, de mindig volt valami, ami miatt aggódhattam és ez hajlamos volt felőrölni az idegeimet. Nem csodáltam volna, ha záros határidőn belül kényszerzubbonyt aggattak volna rám. Na ezt jó lett volna elkerülni és ehhez el kellett kezdenem tisztán látni, amihez lehet tényleg jót fog tenni, ha kissé kiszakadok a mindennapok körforgásából. Szigorúan rövid időre.
És lehet önzőség, de sokkal inkább használtam az ő történeteit figyelemelterelésként, minthogy én mantrázzam a saját szavaimat. Nem mintha az őt ért atrocitások nem idegesítettek fel: zavart, hogy hiába teltek el évek, még mindig nem hagyták békén és szüntelenül a nyakára jártak a volt munkatársai és azok a lágyagyú szerencsétlenek is, akik csak épphogy, fél füllel hallották a történetét. Jó, azt is bevallom, hogy kicsit elfogult voltam Frank-el szemben, de engedjék meg nekem ezt a bűnt.
- Oké, maradjunk annyiban, hogy nem voltak teljesen legálisak a módszereid, de könyörgöm… bűnözőkről beszélünk, nem két darab cukorkát elcsenő hároméves gyerekekről. – Megforgattam a szemeimet. Csak az kellett volna, hogy megsimogassák a várost felforgatók buksiját, hogy milyen szépen csinálták a dolgukat… soha nem értettem ezt a fene nagy jogrendszert. Aki bűnös, az bűnös, miért kellene különbül bánni vele, mint amilyen ő maga volt? Úgy tűnik, belőlem nagyon nem lett volna jó hivatásos igazságosztó.
- Képmutató szemétládák. – Két szóban összefoglaltam a véleményemet, más nem jutott róluk eszembe. – Amíg minden szép és jó volt, a bajtársaid voltak, aztán meg a nyakadra járnak? De ugye még semmi olyat nem csináltál, amivel tényleg megszeghetnéd a feltételes szabályait? – Hülye kérdés volt, miért csinált volna? Frank-nek volt esze és az évek alatt már bőven megtanulta, hogy kell ezekkel a piócákkal. Csodáltam őt azért a nyugalomért és kitartásért, amit mutatott, én már biztosan leszedtem volna az összes üveget a polcról és a mocskok fején törtem volna szilánkokra. – A helyedben szépen meglátogatnám őket teliholdkor. Nem tudnák, hogy te vagy, de legalább néhány pillanatra a vér is megállna bennük.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 23, 2016 6:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Faye & Frank


–Annál nincs jobb ok lépni, minthogy valakinek baja esik. Ha képesek használni a fejüket, akkor ezt ők is tudják. – ha nem, hát… saját maguknak köszönhetik azt, ami történni fog. Kitudja mennyire vannak oda maguk miatt, vagy mennyire nem, akárhogy is, valami történni fog, és tőlük függ nagyrészben, hogy mi. Valamit reagálniuk kell, és nem tehetik ezt úgy meg, hogy mindenki elégedett legyen. – Magának köszönheti. – vontam meg a vállamat. Nem különösebben érdekelt a dolog, de azt jól tudtam, hogy egy gyerek igen sok veszélyt hordoz már csak önmagában is. Általában ott bántják az embert, ahol a legjobban fáj neki. Egy gyerek éppen ezért nem ideális, főleg nem ilyen körülmények között.
–Próbálj meg ne egész végig azon gondolkodni, hogy itt mi van. Nem lesz attól jobb, de neked még lehet. Remélhetőleg, úgy várnak majd rád itt a dolgok, ahogy hagytad őket. – aligha lesznek jobbak, rosszabbak még lehetnek, de… remélhetőleg nem lesznek. A lőporos hordót akkor a legcélszerűbb felrobbantani, ha mindenki együtt van. Itt pedig nagyon úgy néz ki, hogy egy elég nagy tűzijáték ígérkezik, kár lenne kihagynia, és nem hinném, hogy kiakarná. Elvégre, többek között az ő érdeme is lesz, ha sikerül változtatni.
Hozzászoktam már ahhoz, hogy az életem vett egy igen nagy fordulatot. Meg volt mindenem. Feleség, gyerekek, egy jó állás. Mind odalett, egyik dolog következett a másik után, mikor azt hittem rosszabb már nem lesz, hát… rácsesztem. Régen megszállott voltam, dühöngtem, most már nem érdekel a dolog, elbántak velem, nekem pedig semmi hasznom nincs abból, ha szétrúgom emiatt a seggüket. – Biztos én vagyok a példa, hogy milyenek ne legyenek. – vontam meg a vállamat. Nem túl nehéz elképzelni, nem voltak a módszereimmel soha sem elégedettek a főnökök, de azt elismerték legalább, hogy működtek. Miután börtönbe mentem, engem is felírtak azokhoz, akik ”megbuktak”. – Ha egy zsaru börtönben köt ki, az azt jelenti, hogy tehet bármit, utálni fogják és megvetni azok, akikkel régen együtt dolgozott. – ez van, hozzászoktam, hogy sok munkatársam, aki régen barátságos volt, most ellenségesebb nem is lehetne. Nem sok barátom volt, és nem is maradt sok. – Valamit, ami miatt megszegem a feltételes szabadlábat. – már meg sem lep, bármikor jöhetnek, arra ügyelnek, hogy legyen házkutatásijuk, bár nem hinném, hogy esetemben mérvadó lenne. – A régi ügyeimet felülvizsgálták. Nem szabályos eljárás miatt a legtöbbet eltörölték, úgyhogy sokan szabadultak. Most úgy gondolják, hogy az én szaromat kell eltakarítaniuk, ez lehet nekik az elégtétel. – idejöhetnek, megmutatják a jelvényt, és kis túlzással bármit megtehetnek. Nem hagyom, de van, aki keménykedik, van, aki tudja hol a határ. – Ne foglalkozz velük, tudom őket kezelni. Muszáj, nincs más választásom. – ők az én gondom. Mikor lecsuktak, tudtam, hogy az életem nem lesz már olyan, mint volt, hogy elvesztettem a hitelességem, mint törvényszolga. Emiatt pedig céltábla vagyok a rendőrségnek, az újoncok járnak a leginkább ide. Azt hiszik tökösek, ha ugatnak.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 18, 2016 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Most leginkább abban reménykedek, hogy valamelyik vámpír elveszíti a fejét, csinál valami baromságot, ami elég nagy ahhoz, hogy lépésre adjon okot, de mégsem esik bántódása egyikünknek sem. Tudom, szép is lenne, de amíg nem jut eszembe valami okos ötlet, addig ez lenne a legjobb lehetőség. Ezért is állt rá egy-két ember arra, hogy figyeljék a vámpírok összes lépését. – Kémkedni az ellenség után? Még jó. Biztos voltam abban, hogy ők is szimatoltak utánunk, nem voltak annyira ostobák, hogy ne tegyék. Mi miért maradnánk ki a jóból? – De azt ne is kérdezd, hogy ez a vámpír és gyerek dolog hogyan működik. Soha nem hallottam még ilyenről, őszintén szólva nem is érdekel, mert nem az én problémám. Ezzel foglalkozzon az, aki a közvetlen közelükben él. – Az én, a mi harcunk annyiban volt specifikus, hogy a vámpírok ellen irányult. Konkrét személyek nem voltak kipécézve, hiszen a vámpírok maguk is lehettek volna annyira normálisak, hogy nemet mondjanak a vezetőiknek és ne akarjanak minket kiirtani, elnyomni, átkot szórni ránk és ezekhez hasonló kedvességek. Csakhogy a vérszívók élvezték a terrorizálásunkat, nem volt mit mellébeszélni. Hogy mi és miért folyik az ő köreikben, az már legyen az ő problémájuk, nekem elég volt a saját családom gondjaival foglalkozni.
- Én sem gondoltam volna, hogy pont most fogom utazásra adni a fejem, de tudod, hogy mit mondanak az ígéretekről… üzletet kötöttem, az utazás hozzátartozik. Remélem, hamar elintézzük a dolgot és jöhetek is haza. Így is tiszta ideg vagyok, hogy el kell mennem. – Ha más nem terápiának jó lesz a kiruccanás. Lenne, ha nem ismerném magam annyira, hogy tudjam, úgyis az itteni helyzet körül fognak forogni a gondolataim. Talán egy rosszabb pillanatomban még tanácsot is fogok kérni tőle. Bár azzal óvatosan kell majd bánnom, nehogy megint valami ilyesmibe keverjen bele, mint ez a monacoi utazás.
Újabb kortyot ittam, miközben hallgattam őt. Frank a példaképem volt. Ugyan pontosan tudtam, hogy megtörte a családja halála, mégsem mutatta ki és nem hagyta magát attól függetlenül sem, hogy a hullámok felettébb szerettek összecsapni a feje fölött. Az első időkben, sőt, néha még most is szerettem volna rá hasonlítani. Nekem ő volt a példaképem, az apafigurám, nem az a férfi, akit biológiailag az apámnak mondhattam… Frank-nek köszönhette az életem egyik legnagyobb ajándékát, ezért mindig dühös lettem, amikor megtudtam, hogy bántások vagy bármi atrocitás érte. Sajnos az ilyen bajok megoldásában nem voltam otthon. – Sose fognak békén hagyni. Csak tudnám, miért jó nekik, hogy szívatnak. Ismerhetnének már annyira, hogy rájöjjenek, nem fogsz megtörni. – Vontam meg a vállamat. – Egyáltalán mit keresnek? Mit akar még tőled a rendőrség? – Az ügye nekem lejárt lemeznek tűnt. A new orleans-i fakabátoknak nem volt jobb dolguk, mint előbányászni a régi alkalmazottaikat? Inkább foglalkoztak volna a halottakkal, akiket a vámpírok hagytak hátra egy-egy túl jól sikerült bulijuk után.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 21, 2016 6:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[


Faye & Frank


Előbb-utóbb csak az marad. De… remélhetőleg rájönnek, hogy amíg a seggüket növesztik a semmitevéssel, nem fog semmi megváltozni. Mindig vannak gyenge láncszemek, ők csak a biztosra mennek. – minden társaságban előfordul ez. Mások vagyunk, egyesek képesek arra, hogy tegyenek valamit a változásért, mások elvárják, hogy a többiek tegyék meg helyettük. Azonban, senki nem szeret egyedüliként kimaradni valamiből. Ha összefognak, ha látják, hogy ez működik, hogy használhat, akkor lépni fognak, azok is, akik eddig a seggükön ültek és tétováztak, hogy mi a szart is csináljanak.
Egyáltalán hogy lehetséges ez? ¬– soha nem hallottam még olyanról, hogy egy vérszívónak gyereke legyen. Igaz, ez a fickó nem vámpír volt. Hallottam róla dolgokat, de a legtöbbet csak elengedtem a fülem mellett, az emberek szeretnek túlozni, azonban egy biztos: veszélyes. Ezt mindenki megmondja, és egy ilyen ember nem szerencsés, ha vezetővé válik. Egy vezérnek semmiképpen nem szabad, hogy kegyetlen legyen. A félelem által biztosított hűség ingatag, ebbe sokan buktak már bele. – Elárulni a sajátjait azokért a… meglep, hogy még nem ölték meg az övéi. – nem lett volna meglepő. A két faj között mindig is elég vékony vonal volt a béketűrés, azt hinné az ember, hogy egy ehhez hasonló tett egyből halálra is ítélni azt a nőt. Ennek ellenére él, az ősiek védelmében, felteszem.
Csak intettem egyet. Semmiség, természetes, hogy rajta tartom majd a szemem a húgán, amíg távol van. Átadtam ugyan a vezetést Faye-nek, de nem határolódtam el teljesen attól, amivel mindez jár. Segítek neki, ha tudok, most pedig a húgáról van szó. Tudom milyen az, mikor számít ránk egy szerettünk. – Ne aggódj, megoldjuk. – bólintottam mosolyogva. Ő a vezető, amíg pedig távol van, valakinek törvényszerű, hogy irányítania kell helyette. Csak úgy nem vállalnám el, de így már más a dolgok fekvése. Segítek, legalábbis próbálkozom. Egyszer már megbuktam, mint vezető, remélem a múlt nem ismételi önmagát, és Faye hamar visszatud térni, hogy vissza vehesse a gyeplőt. – Monaco? Először azt hittem másik államba akarsz menni. Monaco… inkább egy másik földrész. – húztam mosolyra a számat. Én soha nem voltam külföldön, egyszer kiakartam vinni a családot, de… a történtek után már teljesen felesleges volt tervezgetni. Ők itt vannak, és én is itt maradok. – Az én életem jóval unalmasabb, mint a tied. Felkelek, sétálok egyet... – általában a temetőben, sőt, szinte mindig, a gondnoknak fizetek azért, hogy rendben tartsa a sírjukat. Nem akarom, hogy valami részeg barmok tönkre tegyék. – Aztán kinyitok, este meg zárok. – vontam meg a vállamat, kortyolva egyet a poharamból. – Pár nappal ezelőtt behívtak a kapitányságra. Minden régi ügyem törölve lett, akiket elkaptam, most szabadok. Alá kellett írnom mindenféle szart, meg átakarták kutatni a lakást, hogy nem szegem-e meg a feltételest. Elküldtem őket a francba. – nem volt túl jó ötlet, egy nappal később már házkutatásival jöttek és kénytelen voltam beengedni őket. Nem találtak semmit, minden fegyvert gondosan eltettem, hogy ne találhassák meg. Megkaptam ugyan a feltételest, de azóta szivatnak mindennel, mióta kijöttem.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 17, 2016 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Talán ha a falkatagok látják az összefogást, akkor nekik is egyszerűbb lesz lecsillapodni, mert tudják, hogy igenis készülőben van valami. Vagy éppen ezért fognak magasabb fokozatra kapcsolni. Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak és nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de már csak a reménykedés maradt. – Tényleg nem lehetett mit tenni. Egyedül kevesek voltunk, ám ahhoz, hogy többen legyünk, kissé összekovácsolódjunk és így erősebbé váljunk, időre volt szükség. Időnk az volt, türelem kevésbé és ezt pont én nehezményeztem, aki véletlenül sem arról volt híres, hogy nyugton ül a fenekén, kivárva a jobb lehetőségeket. Mióta a húgom visszajött, azóta fogtam magam vissza egy kicsit. A falkám is a családomnak számított, de ha valakit, akkor Hannah-t nem keverhettem veszélybe és ha ez a szándékom azzal járt, hogy megfontoltabbnak kellett lennem, akkor azzá váltam. Akkor is, ha belül még mindig teljesen máshogy gondolkoztam, mint amit kifelé igyekeztem mutatni.
- Most erősebbek, mint valaha, főleg, hogy egy igazi pszichopata került a trónra. Marcel egy igazi állat, de vele talán még lett volna mire menni… bár az is igaz, hogy a közösségük most eléggé széthúz, nem mindenkinek tetszik, hogy a Mikaelson-ok uralkodóknak kiáltották ki magukat. Az pedig, aki velük lakik, a félholdasok falkájából származik, elméletileg neki kellene az alfájuknak lenni. Csakhogy mivel megszülte Klaus Mikaelson fattyát, a mérleg nyelve valószínűleg a vámpírok felé billent el. – Igazából sajnáltam azt a lányt. Hallottam róla történeteket, ki ne hallott volna, de nem az én dolgom volt az életének ezen aspektusával foglalkozni. Szerettem mindenkiről csak annyit tudni és törődni, amennyi elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a történetek teljes képeket kapjanak és megfelelő információk birtokában végezhessem a dolgomat. A pletykálás egy teljesen másik lapra tartozott, egy borospohár kíséretében megejtett és tévé előtt eltöltött szombat estéhez, nem a háborús zóna mindennapjaihoz.
- Köszönöm. – Apró sóhaj hagyta el az ajkaimat, amikor azt mondta, bébiszitterkedik Hannah felett. Persze, ebbe a húgomat nem avattam be és szidtam még a jó eget is, amiért pont most kellett kitennem a városból a lábamat, de nem tehettem mást. Megígértem és nem volt szükségem arra, hogy a megszegette ígéreteim miatt is főjön a fejem. - Ha nem lenne muszáj, akkor ne mennék sehová. Egyetlen percre sem akartam és nem is akarom kiengedni a kezeim közül az irányítást, de muszáj mennem, ezért is kértelek meg téged és Hannah-t, hogy ügyeljetek a falkára. Bennetek megbízom. – Rajtuk kívül egyébként sem tudtam volna mást megbízni a feladattal és nem is állt szándékomban. Az életemet, mindenemet rábíznám erre a két személyre, ezen nem volt mit mellébeszélni. – A birtokom elméletileg biztonságos. Egyetlen vámpír sem tudja betenni oda a lábát és ideje lenne már elintéznem azt, hogy még az udvar közelébe se jussanak, de ez a varázslat még várat magára. – Nekem azzal sem lett volna bajom, ha arra a kis időre, míg távol leszek, Frank áttelepszik a házamba, de ezt már inkább meg sem említettem. Így is eleget kértem tőle és neki is megvolt a saját élete. – Én rendben leszek, legalábbis nagyon remélem, hogy Monaco-ba senki nem jön utánam. Ha igen, akkor magára vessen. – Megvontam a vállamat. – És most már éppen ideje lenne annak, hogy te is mesélj valamit, mielőtt belefojtom magam a poharamba.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 24, 2016 2:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[


Faye & Frank


Egy falka sokféle emberből áll, ez benne a legjobb és a legrosszabb. – adtam neki igazat. Egyrészt rendkívül sokféle dolog történik, sok mindent lehet megtenni, mert az emberek mások, de pont ezért a veszély esetén a széthúzás nagyobb lehet, mert az emberek nem egyformák, mástól félnek és másféle formában, ez pedig nagyon veszélyes tud lenni. – Csak egymást segítve van esélyük, ha erre rájönnek, akkor képesek lesznek félretenni a félelmüket. Félhetnek, azzal nincs baj, de nem hagyhatják, hogy eszerint gondolkozzanak. A te dolgod most az, hogy a tieiddel értesd ezt meg. A többi vezetőnek szintén ugyanez a sajátjaival. Annyit értek, amennyire tisztelnek az embereitek. – nem rosszból mondom ezt, ez így van. Egy vezető sem ér semmit, ha nincs ember, aki tisztelné és követné őt. Faye-nek úgy adtam át a vezetést, hogy tudtam, képes arra, hogy többet érjen, mint én valaha. A falkának követnie kell őt, bízni abban, hogy átvezeti őket ezen az időszakon.
Egyszer már felégették, és akkor eltakarodtak innen. – rántottam meg a vállamat, megengedve magamnak egy mosolyt, ahogy néztem miként nyúlt el a pulton. Megértettem őt, tudtam milyen érzés az, mikor ennyi ember helyett kell okosnak lenned, mikor ennyi ember dühe és félelme ellenére nem teheted meg azt, amit mindannyian a legjobban akarnátok. Ez az, ami vezetővé tesz valakit. Képes meghozni olyan döntéseket, amiket más nem. – Mi az, hogy velük él egy házban? A falkája ezt hogy engedheti? – nem kéne, hogy ott legyen, még csak vendégként sem. Abból adódóan utáltam a vámpírokat, hogy mi vagyok, de ahogy lenni szokott, a személyes veszteségeim még inkább erősítették bennem az amúgy sem kicsi undort, amit ezek iránt a lények ellen éreztem. Holtak, akik élnek, akik élőket ölnek, csakhogy tovább maradhassanak életben. Akik sok jó embert öltek meg a falkámból, akik elvették tőlem a családomat. Ezek után én nem tudtam semmiféle módon kevésbé gyűlölni őket. – Persze, vigyázok rá és segítek neki, amennyire csak tudok. – bólintottam a kérésére. Ez csak természetes volt. – Hova fogsz most menni? Van egyáltalán hova menned? – nem tudom, hogy mik a pontos tervei, de remélem, hogy nem csak úgy a vakvilágba megy, azt gondolva, hogy közben majd kitalál valamit. Amiatt nem tudok okolni, hogy elmegy, jó döntés, ha egy kicsit eltűnik, mert így talán megnyugodnak a kedélyek, de ettől függetlenül még nem lesz biztonságban teljesen ott sem, ahova megy. Jobb mindenre felkészülni, és remélem, hogy ezt ő is tudja, és nem akarok könnyelmű lenni.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 20, 2016 8:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Akár a homlokomra is ráírhattam volna, hogy „igazad van”, akkor legalább nem kellett volna állandóan mondogatnom vagy bólogatnom. Nem voltam az a fajta, aki megbánta a tetteit, azokat sem, amiket hirtelen felindulásból követtem el, most mégis elbizonytalanodtam… nem azért, mert az egyik legidősebb vámpír ellen mentem, hanem azért, mert ez megosztotta a falkámat és a szikra, amit kipattintottam, túlságosan is közel esett a puskaporos hordóhoz és csak egy enyhe fuvallat kellett ahhoz, hogy továbbgörgetve a tűz darabkáját robbanást idézzen elő. Én magam egyszerre lehettem az a személy, aki beindíthatná a láncreakciót, ahogy az is, aki eltaposhatná a szikrát…már csak azt kellett eldöntenem, mit akarok és hogyan, de ez volt a képlet legnehezebb része, amin ugyan szívem szerint akár hónapokig is ültem volna, ám jelenleg az idő volt az egyik legnagyobb ellenségem.
- Nem az Ősiektől vagy attól félek, hogy a vámpírok ellenünk indulnak, hanem attól, amit egyszer te is mondtál nekem… hogy csak azok tudnak igazán ártani nekünk, akiket szeretünk és ezért elég közel kerültek hozzánk. Attól tartok, hogy a falka saját magát fogja felőrölni. De nem csak az én embereimet fenyegeti ez a veszély, hanem az egész város vérfarkas-társadalmát. – És ezzel valószínűleg Frank is tisztában volt. Itt már nem gondolhattam csak arra, hogy az én embereimnek mi lenne a jó vagy ők mit akarnak, elvégre ahogy a régi bölcsesség mondja, egységben az erő, csak jelenleg még az egység sem volt adott. Először azt kellett volna nyélbe ütni, utána az erőről beszélni. A vezetés mostanában túlzott óvatosságot kívánt meg és ehhez eddig nem voltam hozzászokva.
- Támadni akarok. – Jelenlettem ki minden kétséget kizárólag a kérdésére válaszolva. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az én fejemben milyen forgatókönyv játszódott le, Frank is ismert már annyira, hogy ezt nézze ki belőlem. – Nem bánnám, ha fel kellene égetni a várost csak azért, hogy végre hallják a hangunkat és a vámpírok nyakára taposhassunk, de… ez a lehetőség most ki van zárva. – A karjaimat a pultra fektettem és rájuk hajtottam a fejemet, mélyet sóhajtottam. Kezdtem úgy érezni magam, mintha orvosnál lennék és a sóhajtozás kötelező jellegű lenne, csakhogy valamivel ki kellett adnom magamból a tüdőmben felgyülemlett levegőt, ami úgy nyomta a mellkasomat, mintha egy három mázsás kőtömb lett volna. – Folynak a tárgyalások és nem áshatok alájuk azzal, hogy önkényesen elindítom az igazi háborút. Végre úgy látszik, hogy szót érthetünk a mocsári farkasokkal annak ellenére, hogy az egyikük a főkolompos vámpírokkal él egy házban. Ha összefogunk, akkor legyűrhetjük azt az idiótát, aki szintén szeretne a vámpírok mellé állni és csak egy kis idő kell ahhoz, hogy a többi farkast is összegyűjtsük, akinek elege van abból, hogy nem mehet végig a negyeden mindenféle baj nélkül csak azért, mert farkasnak született. – Újabb kortyot ittam az italomból. – Nem azért dolgoztam ennyit és ígértem egy jobb világot a falkatagoknak, hogy az esetleges felkészületlenség miatt közénk csaphassanak és mindenkit megölhessenek. Most elmegyek egy kis időre a városból, hátha lecsillapodnak a kedélyek… Hannah-ra bíztam, hogy figyeljen a falkára, ő nagyon szépen le tudja csitítani az indulatokat, de féltem őt. Megtennéd, hogy rajta tartod a szemeidet? Neki is megvan a tekintélye, de ha a többiek azt látják, hogy mellette állsz, semmi baj nem értheti.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 13, 2016 9:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[


Faye & Frank


Igen, most még. De mi van, ha már következőleg ellenük irányul? Megtámadtad őket, ezt pedig nem rajtad, hanem azokon fogják leverni, akiket vezetsz. Akikkel törődsz. – mert törődik velük. Ilyenek a vámpírok, ilyenek az Ősiek. Gyávák, a gyengébbet szúrják ki, példastatuálásnak hívják, de csak a gyáva ember végezteti ki az ártatlanokat mások bűnei miatt. – Területfelosztás… ez már akkor is bűzlött, mikor ki lett találva. Ezt a várost a sajátjuknak hiszik, minden utcát, felosztani ezt… csak formalitás. – hogy úgy tűnjön, mintha bármit is javulna a helyzet. Nem javult, sőt, most meg is haltak jó emberke, akiknek élniük kéne, hazamenni a családjukhoz, boldogan élni, amennyire azt egy ilyen helyen lehet.
Várható volt, nem hibáztathatod őket. Veszteségek érték mindannyiukat, félnek, most nem ők voltak azok, akik nem mehettek haza a családjukhoz. Holnap talán már ők lesznek. – a vámpírok pedig erre még egy lapáttal rá akarnak majd tenni, ebben biztos vagyok. Megakarják osztani az ellenséget, hogy minél kisebb ellenállást fejtsen az ki, mikor véget kívánnak majd vetni mindennek. – Nem tudom, hogy pontosan miféle megállapodást kötöttetek velük, de… a kiontott vér még több vért követel. Az, ami történt, függetlenül attól, hogy nem volt célirányos támadás, nem maradhat szó nélkül. – nem hiszek abban, hogy az idő megoldana bármit is. Ha bántanak, nem fogod magad jobban érezni addig, amíg vissza nem adod azt. Ez egyszerű bosszú. Ha veszteség ér, azt akarod, hogy a másik is tudja milyen. A holtaknak is van becsülete, azt pedig tiszteletben kell tartani. Ilyenkor pedig egyetlen dolgo szokott előjönni: a bosszú.  – Te mit akarsz? – pillantottam végül rá. Tudom, hogy mit akar. De az jelen pillanatban sokkal többet ártana, mint használna. Tárgyalhatna. Talán. De nem egyszerű balhé volt ez, elrendelték, ez pedig még inkább bonyolítja a helyzetet, mert eggyel több felelős van.
Vissza? – kérdezte vissza meglepetten, és megcsóváltam a fejemet. – Nem, csak… ha nagyon muszáj. – ők az én vereségem, látni őket olyan, mint feltépni egy sebet. Ott halt meg a családom és még sokan mások, az én hibámból. Ők is tudják, én is tudom. Nem akarok visszamenni, ha nem feltétlen szükséges. Senki nem menne önszántából olyan helyre, ami arra emlékezteti, hogy hogy elbukott, igaz? Én pedig csúfosan nagyot buktam. – Kiakartam maradni ebből. – húztam el a számat. Minek hazudnék? Megpróbáltam kihúzni magam ebből a harcból, mondván: egyszer megpróbáltam, legyőztek, elvették mindenem. – De hátat nem fordíthatok. Se neked, se nekik. – se magamnak, se a családomnak. A halottak becsülete, az emlékük néha elég, hogy feltámadjanak az emberben egy időre. – Figyelni fogok. Vannak páran, akik tartoznak nekem némi szívességgel, szólok nekik, hogy nyitott szemmel és füllel járják majd az utcákat. – bólintok aztán végül a dologra. Ennyit minimum megtehetek, ez még nem kerül semmibe. – Megteszem, amit tudok, szeretnék segíteni. – számíthat rám, ha kell, visszamegyek. Csak a múltat nem akarom megismételni.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 12, 2016 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Bólintottam. Persze, hogy tisztában voltam azzal, hogy én tartozom értük felelősséggel. Próbáltam a tőlem telhető legjobban igazgatni a falka ügyeit, az életemet is feláldoztam volna értük... ám most kezdtem igazán megérteni, miért érezte Frank azt, hogy neki elege van ebből az egészből és nem tudja tovább csinálni. Neki ott lebegett a háttérben a családjának az elvesztése, ezért nem hasonlíthattam a helyzetemet az övéhez, de most háborúba álltunk. Amikor a falka élére kerültem, a helyzet sokkal nyugodtabb volt, csupán a parazsakat kapargattuk, éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy érezhetőek legyenek a változások, a farkasok ambíciói, a harci kedv és az annak való öröm, hogy előrébb léphetünk a ranglétrán vagy legalábbis néznek minket valamibe... de a megvalósítás felettébb döcögős volt és néha olyan helyzetek adódtak, amelyek komoly lépéseket követeltek. Vagy hirtelen felindulásból elkövetett cselekedeteket, mint ahogy a mellékelt ábra mutatta.
- A balhé nem a farkasok ellen irányult, ők csak járulékos veszteségek voltak, mert a vámpírok arra sem voltak hajlandóak, hogy figyelembe vegyék az általuk létrehozott területfelosztást. Ők jöttek a mi területünkre, a külvárosban történt az egész. Persze, ha egy farkas a francia negyedben kószálna... - Komolyan, elkezdett feszülni a bőr a szemeim között, egyre jobban felidegesítettem magam. Nem vártam el a rögtönzött támadásomtól, hogy attól jobb lesz, hiszem így még a következmények miatt is aggódhattam, biztos voltam abban, hogy a vámpírok a tegnap esti megmozdulásomat nem fogják figyelmen kívül hagyni. Már csak a saját elképzeléseim voltak hiányosak, fogalmam sem volt, mire kellett volna készülnöm.
- Próbálom bebiztosítani magunkat. Vannak, akik azt is vállalták, hogy a tőlük telhető legészrevétlenebb módon járkálnak a negyedben és hallgatóznak, mi a helyzet. Egyszerűen... nem tudom, mi lenne most a legjobb és ahhoz, hogy most túléljük sem én, sem a húgom, se a mocsári farkasok nem elegek. A falka egyik része vért akar, támadni, a vámpírok ellen menni, a többiek most nem akarják szítani a tüzet. - Semmi szükség nem volt arra, hogy a falkán belül is ellentétek szülessenek. A belső megosztottság soha nem vezetett jóra és ugyan én voltam az, aki eddig is azt hangoztatta, kell a szabadság és nem élhetünk elnyomásban, addig amíg tisztán nem láttam legalább az elmúlt eseményekből adódó jövő körvonalát, nem mondhattam azt, hogy irány, népirtás.
- Pontosabban, az kéne, hogy gyere vissza. - Könyököltem a pultra. Mit beszéljek mellé? Mellette egyébként sem lehet, ismer már annyira, hogy tudja, nem csak azért jöttem, hogy megkóstoljam a legújabb alkohol-szerzeményét. - Csak egy kis időre, amíg le nem cseng ez az egész... bár nem lehet tudni, mikor lesz vége. Vagy ha elvállalod, hogy fokozottan figyelsz itt vagy a városban bárhol, nekem az is elég. Legalább lenne még egy szemem, akiben tényleg bízhatok. - Megvontam a vállam, egy sóhajtást megengedve magamnak néztem rá ismét. - De miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád már most is, hogy mi lesz a válaszod?

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Pult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros :: Half-Moon bár-