Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 02, 2017 2:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ronnie && Frank

Olyan játék volt ez, amiben már otthonosan mozogtam. Voltak szabályai, amiket be kellett tartani. Feltűnést kelteni, de nem kirívóan viselkedni, felvenni az élet ritmusát, ami hamar ráragad egy új helyen az emberre. Venni két levegőt, mielőtt belépünk egy helyre, átgondolni magunkban mi a, amit tudhatunk, mi az, amit nem. Mi az, ami lebuktat. De a férfival szemben állva valamiért ismét könnyen ment mindez. Nem éreztem félelmet. Talán azért, mert nem volt annyira antipatikus, mint ahogy a jelentések lefestették. Bár arca meglehetősen nyúzott volt, a kemény élet rányomta a bélyegét, de valami miatt még sem azt az agresszív barmot láttam, amit Mr. Gordon a védőügyvéd vagy bármelyik másik rendőr vallomásában leírt. Csak egy férfi volt, aki elrontotta. Újrakezdésnek nem nevezném azt, ahol most tartott, de a lehetőségekből kihozta a legjobbat.
-Kemény hely? És miből gondolja, hogy nem jártam még kemény helyen? Mert nő vagyok vagy azért, mert a jelvényem a mellemen csillog?-vonom fel szemöldököm, ha már a keménykedésnél tartunk. Nem akarhatott balhét, ahhoz sok mindent veszthetett. Ha tudta, hogy mi vagyok, már ki kellett volna dobnia. A spicliket nem szeretik az olyan alakok, mint akik állítása szerint ide "csak inni" jönnek.
-Nem érdekel a jelvényem. Szarok rá, hogy fenyegetésnek veszi-e, amit mondok, vagy egy opciónak, ami sem nekem, sem magának nem fog jót tenni, és aminek nem igazán vagyok a híve. Ellenben másokkal, magát élve kellene hagynom. Ha nem tenném, nem tudnám eltusolni. Mindenki tudja ki maga. És tetszik vagy sem, a szaros fényes jelvényemnek hála, a maga kis haverjai épp olyan könnyen rám is rám találnának, mint azokra, akik már itt keménykedtek magánál.-nem húzom fel magam, bár szavaim kemények, nem beszélek magasabb hangon, figyelek a testtartásomra és a vonásaim rendezettségére. Szarok rá, hogy ő mit gondolt. Nekem a feladat volt a fontos, a problémamegoldás, nem még őt is a hátamra venni, mint egy púpot. A lavinát amit elindítanék így, már én sem élném túl. És a titkos kis akciómnak hála kétlem, hogy bárki védené az én seggemet
Elmosolyodom. Erősítés... Komolyan azt hiszi, hogy úgy jöttem ide, hogy egy halom megfigyelőautó parkol a bárja előtt.
-Elég nehéz lesz azokat elküldeni, akik nincsenek itt. Kiküldheti a kutyáit szimatolni, senkit nem fognak találni. Nem kockáztatom az emberim életét. És tudom, hogy meglepi, de a magáét is szeretném megtartani a sajátom mellett.-húzom le az elém tett sört.-Halljam a feltételeket. Aztán adjunk nekik okot egy kis pletykára, hogy befoghassa a szájukat.-biccentek az érdeklődő tekintetek felé és előkapva zsebemből a telefont, tárcsázom az egyik emberem.-Csak fogd be és hallgass. Igen, minden rendben velem. Nem, nem érdekel a következmény.-válaszolok a vonal végén lévő okoskának, akinek sokszor hasznát vettem, de terepen olyan beszari volt, mint az összes többi, aki asztal mögött ül és dirigál.-Maga dirigál, ők meg fogják tenni. A papírok itt lesznek, mire távozom innen. A részleteket viszont nem itt beszéljük meg, ahogy ezt mondta is.-nyomom kezébe a telefont, mivel nem vagyok üzenetátadó, a részleteket ne velem tárgyalja meg. Elfordulva mosolyodom el és indulok az irodája felé, alsó ajkamba harapva mosolygok, mint az a lány, aki épp most szerezte meg a játékát egy gyors menetre. De nem érdekelnek a látottak vagy az, hogy mit fognak gondolni. A tények és az ügyem előrelépése annál inkább.
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Aug. 30, 2017 7:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ronnie

-Akiről pletykálnak. – feleltem egyszerűen. Sokféle szarságot mondanak rólam is, van, aminek van egy kis igazságtartalma, míg a többi általában úgy baromság, ahogy van. Nem mondanám, hogy egy szent ember vagyok, soha nem voltam és soha nem is leszek. Nem vagyok bűnöző, csak egy volt zsaru, akit minden aprósággal cseszegetnek, ha úgy van kedve a rend éber őreinek.
-Ne itt akarjon letelepedni. Vannak ennél kevésbé elbaszott helyek is. – adtam egy kéretlen jótanácsot, amit valószínűleg ő is jól tudott. Erősen kétlem, hogy idevalósi lenne, ha pedig van egy kis esze, nem akar idevalósi lenni. Engem ideköt minden, ha nem így volna, én sem pazarolnám itt az időmet. Az embernek vannak gyökerei, azokat pedig nem lehet csak úgy elszakítani. – Nem más férfiaké a hely. Az jön ide, aki inni akar, aki mást is, keressen más törzshelyet magának. – nem épp a legjobb üzletpolitika, én is jól tudom. Nem az a célom, hogy aranyat szarjak az életem végére. Magasból teszek a pénzre, egyedül élek, két kutyával, elég annyi, amennyiből eltartom magunkat, az pedig bőven meg van. Mint mondtam, nem vagyok bűnöző, csak egy exzsaru. Nem fogom plusz részesedésért prostikkal megtömni a bárt, csak mert a vendégek nem bánnák. Van két lábuk, legalábbis a többségnek, ha nagyon akarnak egy kurvát, elmennek érte.
-Nincs olyan, hogy mintapolgár. – pillantottam fel rá. Az én időmben még másként mentek a dolgok. Nemcsak a rendőrségen. Azonban egy valamit megtanultam: mindenki rejtegeti a saját szarját. – De igyekszem. – vontam meg a vállam. Nem, mintha hazudnék, próbálom meghúzni magam, időnként nehéz, de … kompromisszumokat néha muszáj vállalni, hogy az ember egyről a kettőre jusson. Nem teszem ezeket szívesen, de semmi kedvem nincs megint börtönben ülni valami baromságért.
-Nem rossz helyzetvázolás, de … hibádzik a dolog, hölgyem. – nyugodtan beszéltem, nem húztam fel magam. Egy rohadt sejk lennék, ha annyi pénzem lenne, ahányszor idejöttek már keménykedni velem. – Ez itt New Orleans. Ha végzett egy kis kutatómunkát, tudhatja, hogy a jelvény nem védettséget ad, hanem céltáblát csinál magából. Szóval ... hagyjuk a keménykedést. Nem maga az első, aki ezzel jön ide. – és minden bizonnyal nem is az utolsó. De az összes kihordta magát az ajtón, mielőtt még rosszra fordult volna a helyzet. A báromat akár hetente szétverhetnék a zsaruk, egyszerű oka van annak, hogy nem teszik: félnek a következményektől. Ezért kellenek szívességek és adósságok, hogy megvédjem magam, mert más rohadtul nem fog.
A szavaira bólintok. Nem különösebben akarom firtatni a valódi nevét, nem érdekel. Addig nem, amíg nincs jelentősége.
-Maga pedig kész kompromisszumot kötni velem, mi? – elvégre, mi másért lenne itt? – Tudja, hogy mi tartja távol tőlem, a báromtól és az alkalmazottaimtól az olyanokat, mint maga? Az olyanok, mint ők. – nem néztem ugyan feléjük, de tudhatta, hogy azokra gondolok, akiket az előbb éppen fegyverek és nő adás-vétellel gyanúsított meg. – Kompromisszum. – a fegyverekre magasból teszek, amíg nem engem vagy a bárt veszik célba. A nőket sajnálom, de azért vagyok ilyen helyzetben, mert túl sokat tettem másokért. – Idejön és azt mondja, hogy rám rúgják az ajtót, fegyvert fognak rám és a kutyákat lelövik. Keménykedik, mielőtt kér valamit. Miért bízzak meg magában? Miért akarjak egyáltalán segíteni, hogy tisztábbra törölhesse a kibaszott jelvényét? – nem emelem fel a hangomat, miközben beszélek, de nincs jó kedvem. Nem akarom, hogy a vendégek fenyegetést lássanak. A végén még valamelyik olyat tenne, amit nem kéne. – Utánam nézett, mielőtt idejött igaz? Tudhatná, hogy nem szeretem, ha fenyegetnek. – se engem, se a bárt, se a kutyákat, se azokat a lányokat, akik itt dolgoznak. Mikor zsaru voltam, sokan kérték a segítségem. Én megadtam nekik azt, amit kértek, emiatt pedig most itt vagyok.
-Elmondom mi lesz, ha a segítségemet akarja. Tudni akarom, hogy mit ad cserébe. Leszarom mit mond, papíron akarom látni, aláírva. Ha nem tetszik, amit a segítségemért adnak, átírják. – csak annyi ideig vártam, hogy rábólinthasson, vagy elutasíthassa, ha nem tetszik neki. Nem bízom a rohadt rendőrök szavában, nem kell magára vegye, de nem adott okot arra, hogy egy kicsit is megbízzak benne. – Utána elküldi a francba az erősítését. Nem akarok álcázott furgonokat és készenléti egységeket látni a bárom közelében. Előbb-utóbb kiszagolják, az pedig árt az üzletnek. Senki nem fog magának ártani, amíg nem csinál hülyeséget. Itt nincs balhé, csak, ha a vendégek maguknak okozzák azt. – ez pedig rá is igaz. Ebben a bárban az van, amit én mondok. Ha volt olyan bátor, hogy besétált fegyver és jelvény nélkül ide, tudnia kellett, hogy nem lesz sétagalopp az egész. – Ha ez meg volt, bekísérem az irodámba, ahol nyugodtan beszélhetünk, négyszemközt. – úgy nem kell majd neki, és nekem sem tartani attól, hogy mit csinálnak a vendégek. Elég valószínű, hogy mire gondolnak majd, de … amíg gondolnak teszek rá, ha kinyitják a szájukat, majd befogom nekik. – Hívja fel, akiket fel kell. Vagy telefont se hozott? – kétlem, hogy ne hozott volna. Az sem különösebben lepne meg, ha bedrótozták volna, bár felesleges lépés lett volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Kedd Aug. 29, 2017 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ronnie && Frank

Valóban, túl sok mindent hallani, de ahogy mondta, baromságokat. Ugyanakkor a baromságok mögött könnyen lehetett igazságra találni, dolgokra, amiket igen nehéz lett volna nem észrevenni, nem felfigyelni rájuk. A túlzásoknak mindig volt és van alapja, valamiből kinövik magukat, a kérdés inkább az, hogy a hallgató fül képes-e meghallani és az ész felfogni, miből is nőtt ki mindez. feltételezni a legrosszabbat sokszor jobb volt, mint elsiklani a részletek felett és mindent elkönyvelni baromságnak. Amikor azt bizonygatod, hogy ártatlan vagy, már rég rossz. Amikor kifogásokat keresel, szintén.
-Ki nem?-vonok vállat, a nemtörődömségem jele ez épp úgy, mint a valódi kíváncsiságomé. Érdekelt a véleménye, s mi tagadás ha másképp lett volna, nem így és nem így ácsorogtam volna.
Egyezhetett a véleményünk, de az utóbbi időnek hála már nem mertem volna egy oldala sem állni. Sem mellé sem ellenük. Farkas voltam, de sosem tartoztam igazán sehová. Nem ezen a környéken nőttem fel, a gyerekkorom inkább más városokhoz kötődött, más emberekhez, akiket rég magam mögött hagytam. Nagyrészt apámnak köszönhetően. Nem akartam az árnyékában élni, az ő nevével felkapaszkodni.
-Amúgy is elég ritka. Ebben a városban ha végigsétál az utcán, vagy ember valaki, aki inkább idióta turista vagy valami más.-nem a város ellen akarok szólni, de igaz, ami igaz. Ez a hely nem arról volt híres, hogy emberek hada rohangál mindenfelé. Bár ez az új király, már amennyit eddig hallottam róla, viszonylag békés teremtés volt a maga pár száz évével, meg egy olyan átváltoztatóval, mint a hibrid. -Képzelem, hogy ez más férfiakat mennyire zavarhat.-forgatom meg szemeim, bár első ránézésre nem tűnt úgy, hogy ez a hely hemzsegne ilyen vagy olyan formában utcalányoktól. Sőt, ahogy ő is mondta, itt nincsen belőlük egy sem. Még gyanítom olyan sem, aki épp szabadnapos. Ha meg igen, jól titkolja. Minden esetre az aktákból előbukkant már pár ismerős arc. Olyanok, akik kisebb vagy nagyobb bajba keveredtek a törvény szolgáival szemben. És a gyilkosságok alól is viszonylag könnyen kibújtak. A miértekre inkább nem kerestem választ. Ismertem a rendszert, hisz a részem volt. -Igazából a kérdés felesleges, ha benne van a válasz is.-vonok vállat. Mi tagadás az adottságok kihasználása egyszerre jelenthetett előnyt és hátrányt. Egyszerre lehetett hasznos és ejthetett csapdába.
-Hát persze. Mintapolgár, csak egy bár tulaja. Semmi más.-bár nem hazudott, úgy, hogy ismertem a múltja jó részét, pláne nem mondtam volna rá, hogy az a folyton hazudozó típus. Hasznos forrás lehetett, de tudtam jól, hogy hiába ajánlanék alkut vagy pénzt, nem fogadná el. Nem az a típus volt, legalábbis nm annak tűnt.
Kidobna, majd mintha meggondolná magát. Előrébb hajol, és nem meglepő módon nem veri nagydobra, hogy miről is beszélünk. Átlagos csevejnek tűnik, külső szemmel még úgy is tűnhetne, hogy épp flörtölök vele. Mosolygom, mintha az időjárásról beszélnénk vagy egy kellemes emlékről.
-Jó megfigyelő. Részben.-bár fegyver és jelvény tényleg nem volt rajtam, teljesen védtelennek sem mondtam volna magam. Nem őrültem meg teljesen. -Minden bizonnyal, ha feltűnő helyen és mindkettő lenne nálam, nem egyedül jöttem volna és a maga feje már a pulton lapulna, kezeivel a tarkóján, a kutyáit pedig pár altatólövedék hatástalanítaná.-vázolok fel egy lehetségese helyzetet. -De ezt mindketten szeretnénk elkerülni, szerintem.-mosolyodom el, bár szemem élesen és figyelmesen csillog a bár poros, füstös levegőjén és a pislákoló lámpák fényében.
-Okkal, valóban. Maradjunk a Paige-nél, Frank. -javaslom, ahogy a pultra támaszkodva valószínű elkezdi összerakni a képet. A nevem nem volt az igazi, de ha valaki kutakodna, lenne mögötte történet. Szépen felépített nő volt, zűrös és bajos háttérrel, gyerekkorral. -Szükségem lenne nevekre. Tudom, hogy nem érdekli, kivel mi történik a báron kívül. Itt nincs balhé. De jó pár ember a jelenlévők közül fegyverekkel és fiatal nőkkel üzletel. Emberekkel, életekkel.-sarkítom le. Ha jelentett neki bármit is ez, ha maradt benne egy kicsi is a rendőrből, most ideje lenne, ha elő tudna kerülni. -Csak pár infó, név kell. Ha akarja, felőlem alkut is köthetünk. Hosszú távon is. Én nem az a típus vagyok, aki megijed a kihívásoktól. És nem félek bemocskolni a kezem. Egy zsaru sem lehet fekete vagy fehér. Ha mégis, a rendszerben van a hiba. Kompromisszumok néha kellenek.-emlékeztetem a múltjára, ezzel nem is leplezve, hogy az én jelvényem ugyanolyan sáros volt, mint az övé. Nem bújtam apám mögé. A felfüggesztéseket eltűrtem, de megtanultam jól csinálni, intézni a dolgokat. Az utóbbi éveknek hála mára nem volt a sarkamban senki egy irodából sem, hogy a munkamódszerem becsmérelje.

 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 28, 2017 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ronnie

-Sok mindent hallani. Nagyrészt baromság. – vontam meg a vállamat. A bárra célzott és a vendégekre. Ennek a többsége mondjuk pont nem hülyeség, de … szeretik az emberek eltúlozni azt, hogy kik is járnak ide. Aki nem lépheti át a küszöböt, az pontosan tudja, hogy kerülnie kell a helyet, ha mégis megteszi, akkor … ellövöm a golyóit, hogy legközelebb majd eszébe jusson. – Szeretik a saját százízük szerint alakítani a dolgokat. – mindenki. Így terjednek a pletykák. Egy kicsit mindenki átírja, kiszínezi, hogy sokkal hatásosabb legyen, mikor előadja. Ezek a kis változások pedig előbb-utóbb annyit torzítanak majd a képen, hogy végül az eredménynek köze sem lesz a valósághoz.
-Azokkal mindig csak a baj van. – nem is igazán tették be ide a lábukat. Elvették a családomat, megtizedelték a falkámat … soha sem kedveltem őket, mostanra egyenes gyűlölöm a fajtájukat. A vendégek többsége farkas, vagy épp boszorkány. Megfordulnak itt vadászok is, de … nem ez a törzshelyük. – Itt csak ilyeneket talál majd. Az egyszerű ember elég ritka. – ez a város már régebben is a természetfelettieké volt. A helyzet azonban sokkal rosszabb lett, mióta az ősvérszívók kikiáltották magukat a város kiskirályainak.  Marcel nem volt tökéletes, de volt annyi esze, hogy ne folyjon a vér feleslegesen. Mostanra ez szinte mindennapos.
-A kurvákkal nincs gond. Azzal van, ha dolgoznak. – javítottam ki. Nem izgat, ha betéved ide egy, ha épp nem dolgozik. Arról viszont hallani sem akarok, hogy itt kezdjenek el maguknak embert vadászni. Ez nem az a hely, és nem is lesz az. – Az ide betévedő nők többsége pedig kihasználja az adottságait. Maga is ezért öltözött így, igaz? – nem volt senkim, mióta a feleségem és a lányom meghalt. Van szemem, látom, ami szép, de … a világ megváltozott, és én is. Az űrt, amit hagytak, nem töltené be semmi, én pedig nem fogom egyikük emlékét sem meggyalázni azzal, hogy úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.
-Valószínű. – bólintottam. Nem vagyok egy bájcsevegő természet, ha valami nem tetszik, akkor azt kimondom. Mindig is egyenes voltam, nem köntörfalazok, ha valami nem tetszik azt megmondom. Mindegy, hogy milyen ruhát vett fel. – Én csak a poharaikat töltöm újra, hogy mit csinálnak előtte és utána … nem érdekel. – rántottam meg a vállamat. Ebben pedig nem hazudtam. Időnként muszáj belefolynom néhány dologba, a szívességek fontosak, ahogy az adósságok is. Azonban alapvetően nem szeretek tudni arról, hogy mit csinálnak a báron kívül. Így majd nem kell hazudnom, ha velük cseszegetnek. A szavai viszont elárulják, hogy tud arról, miként kötöttem ki végül egy bárpult mögött. Nem mintha ez titok lenne, elég nagy médiafigyelmet kapott a dolog. – Akkor … bökje ki, hogy mi az. Vagy húzzon a francba! – böktem a fejemmel az ajtó felé. Azt már magától is megtalálja, ha nem tetszik majd, amit mond. A szavai azonban most már egyértelműen jelzik, hogy … mi is ő. Kell valami oka legyen annak, ha direkt felfedte magát előttem. – Biztos. – ismételtem meg a szavait, elnézve a válla felett az asztaloknál ülőkre. Nem látom rajtuk, hogy különösebben idegeskednének, leszámítva azt, hogy egy új arcot látnak. Ez jó jel.
-Nincs magánál fegyver, se jelvény. – ez utóbbiban nem vagyok biztos, a nők elég okosak tudnak lenni, hogy elrejtsék még egy ilyen ruhában is. Azonban egy ilyen helyen annak sok hasznát nem venné. Mondhatni, besétált az oroszlán barlangjában. ¬– Okkal vállalta a kockázatot. Nem itteni zsaru, úgyhogy meghallgatom. – ha itteni lenne, akkor ismerném, ahogy a vendégek is. Azt nem kérdem meg, hogy kiknek dolgozik. Kétlem, hogy elmondaná, és nem is lenne túl szerencsés, ha valaki meghallaná. – Szóval, mit akar … Paige? – kérdeztem a pultra támaszkodva. A neve is minden bizonnyal egy hamis személyazonosság része, valószínűleg ezért a ruha is. Kilógott volna a sorból, ha úgy öltözik ide, mintha csak munkába menne.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 24, 2017 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ronnie && Frank

Mekkora esélye volt annak, hogy nem találom itt? Semekkora. Tudtam, hogy itt lesz. A bárja volt az egyetlen, ami értéket képezhetett az életében, leszámítva a kis farkaslányt, akivel többször látták. mikor belépek, körbenézek, hátha meglátom. De Frank egyedül van a pult mögött, egy csapat rosszarcú és kevésbé barátságos tekintetű férfi és nő pedig a bárpultok helyett az asztaloknál stoppolnak, mintha a bárpult tiltott zóna lenne. Nem baj, nekem annyival könnyebb dolgom lesz. Túlöltöztem, de ezzel felhívtam magamra a figyelmet, és nyilván szájhagyomány útján máris elindultak a pletykák. A rejtőzködés hülyeség. A legegyszerűbb jó helyzetbe kerülni úgy, ha a felszínen, szem előtt maradsz, ha kell, kicsit rá is játszol. Arra nem számítottam, hogy a konkrétan keresett másik személy itt lesz, de már ez is egy lépéssel közelebb vihette az irodám a nyomhoz és az FBI vezetői rétege nem mondhatta azt, hogy az adófizetők drága pénzén élősködünk és a közjó nem változik… közjó… egy ilyen városban? Ne nevettessük egymást. Vámpírok, farkasok és boszorkányok folytonos csatározása között az emberiség közjója kicsit más kellett volna, hogy legyen. Nem a félelem, de a tudatlanság az esetükben előny volt. A káosz pedig biztos lesz, ha egyszer napvilágra kerül, miféle lényekkel élnek egy bolygón.
-Gondoltam. Hallottam ezt azt.-mosolyodom el, bár Frank semmi jelét nem mutatja annak, hogy a jelenlétem érdekelné. Hiába, rendőr volt, ha minden az arcára lett volna írva mindig, már nem élne… mondjuk most is csak azért él, mert időben váltott… szakmát.
-Nyaralni? nem, szó sincs ilyesmiről.-rázom meg fejem angyali mosolyt villantva. -Pár farkas, boszorkány… a vámpírokkal lehet baj. A többi meg…-vonok vállat, hisz olyan hely kevés volt, ahol ezek egyikéből sem találtál. Mondhatni inkább, már ilyen hely nem is volt.
Elcseppentem az információt, hogy részben ő az, akit keresek, és ezzel fel is keltem kicsit a kíváncsiságát, legalábbis az érdeklődését, mert hirtelen rám néz. A csali bedobva, jöhet a többi.
-Hisz a előbb mondta, hogy nem szereti a kurvákat a bárjában. És mivel nem vagyok az, biztosra veheti, hogy nem a két szép…szememmel akarom meggyőzni.-bár meglehetősen dekoltált volt a felsőm, és másnál könnyen bevethettem volna az adottságaim, most más volt a helyzet. Nála tudtam, hogy ez nem használ… a felesége és a lánya elvesztése után ugyanis nem nagyon adta hírét annak, hogy mindenféle cafkákkal töltené az éjszakát. Bár nem volt minden nap minden percében poloska a házában, de a lényeges részletekből épp elég akadt a raktárkészletben.
-Bájos.-mosolyodom el a kutyákra tett megjegyzésén, majd vállat vonva emelem meg a söröm és belekortyolok. -Ha el akar küldeni, úgyis megpróbálkozik vele, nem? Akár ki vagyok öltözve, akár nem.-vonok vállat, egyik lábamról másikra áthelyezve a súlypontom. -Érdekes fickó maga Frank. Van egy bárja, egy visszakapott élete és egy válogatott társasága a bárban. Viszont mindketten tudjuk, hogy a társaság nagy része sem a két keze munkájából olyan rohadt nagy ember.-nem beszélek hangosan, arcom pedig olyan ártatlan, hogy egy külső, távolabb szemlélődő előtt úgy nézhet ki, mintha épp flörtölnék vele. Meg kell hagyni, nem nézett ki a korához képest rosszul. De nem volt az esetem. És Tristan meg… az elkalandozó gondolatoknak most nincs itt az ideje és a helye. -Mi lenne, ha segítene nekem, én meg magának. Elküldhet, de szerintem tudok olyasmit ajánlani, amin elgondolkodna.-ha eddig nem is rakta össze a képet, mosolyom most biztos aduászt tesz a kezébe és szinte biztos, hogy leveszi, épp egy beépített ügynökkel cseverészik egy kupleráj kellős közepén. -Valamikor biztos, hogy egy oldalon álltunk volna.-fokozom a hangulatot. Túl sok mindent tudtam róla, hogy ne érezzem úgy, most fogja lecsapni a fejem. Játszhatjuk a jó zsaru, rossz zsaru játékot, csakhogy én sem voltam feltétlenül a jók mintapéldánya.
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Aug. 23, 2017 9:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ronnie

Lehetett volna másként. Sok minden. Lehetnék még családos ember, hordhatnék még jelvényt … nem akarok. Franc se vágyik vissza a jelvényesek közé, épp eleget dolgoztam ott. A saját eszközeimmel, de azok más idők voltak, épp ezért más módszereket is követeltek meg. Utólag persze könnyű okoskodni, a fiatalok, a feltörekvők azt hiszik, hogy többek, ha ide jönnek szájalni. Olykor-olykor betéved ide néhány seggfej, hogy a jelvénye mögé bújva szájaljon. Ironikus, hogy mostanra még a vendégeimben is jóban bízom, mint azokban, akik az őrsön ülnek és szolgálják a közjót. Rossz tapasztalatok, nevezzük így. Elvesztettem mindent, most van valamim, de … van, ami nem pótolható.
-A legtöbb vendég azt szereti, ha karcol. – bólintok egyet a szavaira. Ha éget, ha karcol … minél előbb kifekszenek tőle, annál jobb. Nem értékelik a drága piát, ők tesznek rá, hogy tíz vagy éppen száz dollárba fájt. Egyébként sem a minőségi italokról híres a bár. Aki azonban beakar rúgni és felejteni, idejön, itt nem nehéz.
-Régi darab vagyok. – vontam meg a vállam. Nem is tudnék, és nem is akarok lépést tartani a fiatalokkal. – De, ahogy akarja, Paige. – bólintottam. Itt úgy fogják hívni, ahogy akarják, mindegy mi a neve. Én azonban hívhatom úgy, ahogy akarja, nem számít. – Ha annak nézném, nem itt ülne most. – nem tűröm meg a prostikat a báromban, a stricijeikkel már megértettem, hogy magasból teszek a több bevételre, a vendégeimre, akik minden bizonnyal szívesen futnának össze velük. Ha dugni akarnak, akkor találkozzanak előtte máshol. – Kissé talán alulöltözött ide. – nem, mintha lenne valami megszabott megjelenési követelmény. A legtöbb nő, aki betéved ide, nem szereti, ha … alaposan szemügyre veszik őt az itteniek. Rájátszani meg végképp nem szoktak, Paige ellenben megtette. Ha valakinek a figyelmét szeretné felhívni magára, akkor jó úton jár, előbb-utóbb biztosan sikerül majd.
-Akad itt még egy pár farkas. Ha nyaralni jött … rosszul választott. – akad a vendégeim közt ember, boszorkány, vadász, farkas … de vámpír nem, vagy csak nagyon ritkán tévednek be ide. Vámpírok miatt vesztettem el a feleségem és a lányom, a falkám … nem látom őket itt szívesen. Ha mégis ide téved az egyik, az ajtón még talán élve megy, ki, de utána … nos, az már nem az én reszortom.
Kíváncsian pillantok fel a poharakról a nőre, ahogy megemlíti a nevemet. Ha idegen is a városban, informálódott még az előtt, hogy idejött. – Ami azt illeti … azért a kettőért sem. ¬– mondom, ahogy előrébb dől. A tekintetem nem vándorol alább az arcánál, de pontosan tudja ő is, hogy mire gondoltam. Nem vagyok kanos fiatal, akinek elég az ölébe ülnie, hogy daloljon. – Az csak a vendégtől függ. – válaszoltam, a kutyák felé pillantva. Már volt mindkettőre példa. Az emberek csak a saját hülyeségükből tanulnak.
-Szóval, mit akar a vendégemtől, Paige? – pillantottam rá kérdőn, letéve a poharat. – Bizonyára nem azért utazott idáig, csípte ki magát és jött el ide, hogy elküldjem majd a francba. – fogalmam sincsen, hogy honnan jött, de az, hogy érdeklődik az egyik vendégem felől felettébb … nyugtalanító. Más bűnözők és rendőrök szokták ezt csinálni. Akárhonnan is jött, akar valamit. Én azonban soha nem bizonyultam segítőkésznek senki két szép … szeméért.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 21, 2017 7:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ronnie && Frank

A bár annyira tipikus, amennyire lehet. Minden olyan, mint minden hasonló helyen, ahol szabályok vannak, mégis mindenki utálja a másikat és csak kisebb csoportok képesek meglenni egymással. Őket összeköti a pénz, vagy a papíron barátságnak nevezett üzleti kapcsolat, legyen szó lányokról, fegyverekről, drogról, bármiről. Besimulhatnék, de friss húsnak nézek ki, amit rendszerint kihasználok az első alkalmakkal.
A pulthoz sétálok, s bár háttal áll nekem, pontosan tudom kivel van dolgom. A felkészültség egyszerre előny és hátrány. Elég egy meggondolatlan mondat, egy hirtelen mozdulat és lebukom. Nem most kezdtem, így nem arra koncentrálok, amit tudok, hanem arra, hogy azt kiderítsem, amit nem. Máskor, az első alkalmakkor féltem. Kinőttem vagy megszoktam, már nem tudtam én sem. Egyszerűen a lételemem volt ebbe a világba beleolvadni, de nem benne élni. Nem tettem úgy, mintha szent lennék, de voltak nálam rosszabbak. Nem különböztettem meg vámpírt, boszorkányt, igaz, az emberekkel kétség kívül könnyebb volt, vagy egy egyszerű farkassal. Jelenleg utóbbiból jutott ki.
A rövid elém csúszik, majd a sör is, amit egy mosoly kíséretében magamhoz húzok.
-Kösz.-húzom le azzal a rövidet, további várakozás nélkül, majd a poharat nyitott szájával lefelé csapom le a pultra és tolom felé vissza.-Igaza van.-húzom szám fintorra, mert a játék része, hogy a valódi pia valóban hat. Leginkább ez az egy szokott lecsúszni egy sörrel kísérve. Ez pont annyira lazít el, hogy még bőven észnél lehessek, amire fegyver nélkül nagy szükségem van. Pláne, ha mindent kipakolok, amivel az égiek megáldottak.
-Hm, hölgyem. Paige..-szisszenek fel a hölgyem hallatán és mutatkozom be. Nincs szükségem álcára, de a jól bevált nevem használom. Ezekben a berkekben jobb, ha van egy biztos álcád, amiben csak a neved különbözik a valóságtól.-Nem, nem vagyok éjszakai pillangó, de kösz.-jól ismertem azt a pillantást, amivel végigmért. Gyanakvó, józan, gyorsan mérlegelő, aki gyorsan akar információt szerezni. Arcát fürkészve nekem is eszembe ötlik ez-az. Nehéz élet, néhány év a hűvösön és a rossz zsaru bélyeg, amit a homlokára égetett pár szerencsétlen. Sajnálhatnám, nem teszem. Aki szarul csinálja, ide jut. Aki fű alatt jól intézi a dolgokat és megfelelő mennyiségű kiskaput talál, könnyen kibújik a felelősség alól. Úgy is mindig a jó nyer, a rossz szava szart se számít. Legalábbis egyszer ezt mondta egy kedvencem, akit nem egyszer tüntettem el, utoljára végérvényesen.
-Mi van, ha mindkettő? Tudom, hogy ebben a városban nem veszik jó néven az idegeneket. Hát, még ha az történetesen egy farkas.-biccentem kissé oldalra fejem és a korsómból iszok egy kortyot, újabb adag mogyorót a számba szórva.-Az a hír járja, hogy egy bizonyos Frank sok olyan információ tulajdonosa, ami hasznos lehet. Akit keresek épp maga, de nyilván egy kedves vendégét sem adná ki a két szép szememért, igaz?-húzom féloldalas mosolyra szám, kissé előrébb dőlve.-Szép kutyák, házőrzők vagy kidobók?-érdeklődöm kíváncsian, legalábbis úgy téve, mintha rohadt kíváncsi lennék. Pedig nem vagyok. Csak kóstolgatom, és élvezem is. Az ereimben egyre inkább tombol az adrenalin és a kíváncsiság, a siker íze viszont nem hagyom, hogy elbódítson. Jelenleg a leggyengébb láncszem az egész bárban én vagyok.
 
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Vas. Aug. 20, 2017 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ronnie

Ez is ugyanígy indult, mint az összes többi. Korán keltem, kivittem a kutyákat, majd az első utam ide vezetett. Elsőként érkezem, utolsóként távozom, ez így van rendjén, legalábbis szerettem. Az alkalmazottak nem sokkal később futnak be, segítenek, amiben tudnak, jól végzik a munkájukat. Cserébe pedig jól bánok velük. Nem olyan nagy ez a bár, soha nem akartam valami országos láncot kiépíteni. Nem vagyunk olyan sokan, épp ezért családiasabb a hangulat, mint a legtöbb helyen. Szerencsére nem egy átjáróház vagyunk, aki itt dolgozik már itt van egy ideje, hogy tudja miként megy a járás. A vendégek szeretik kóstolgatni az újakat, de be kell őket törni. Tudniuk kell bánni nélkülem is velük. Mostanra kialakult egy rendszer, egy … íratlan szabálykönyv, ha úgy tetszik. Eleinte azt hitték, hogy itt bármit megtehetnek. Zaklathatják a lányokat … szét kellett rúgni párszor a seggüket, eltörni néhány csontot, de mostanra felfogták, hogy miként is mennek itt a dolgok.
Csendesebb nap. Egyébként is ritka a teltház, a vendégek többsége nem különösebben bírja egymást, de a bár semleges terület. Odakint megölhetik egymást, idebent nem. Abban pedig nem bízhatnak, hogy nem látok valamit. Van irodám, de ritkában vagyok ott bent, a papírmunkát általában valamelyik asztalnál végzem, így szemmel tarthatom a helyet és a vendégeket. Az, hogy mostanra egész jól kijövünk, nem jelenti, hogy meg is bízom bennük. Az pedig, hogy én vagyok a tulaj, nem jelenti, hogy nem kell dolgoznom. Éppen ezért besegítek, ha tudok, mint most is. A patyolat tisztára törlött poharakat pakolom vissza a helyükre, mikor megszólítanak.
Lomhán fordulok meg, hogy lássam a hang tulajdonosát. Nem ismerem. Se az arcát, se a hangját. Ritka az új vendég. Ráadásul nem is úgy néz ki, mint, aki nemrég szabadult. A stricik pedig nem iszogatni küldik a lányaikat, főleg nem azután, hogy … megértettem velük: az én báromban nincs ennek helye. Kereshetnék rajta, de megvagyok nélküle is. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretek indokot adni a rendőrségnek, hogy cseszegessenek.
-Orosz. Mintha vizet inna. – mondtam, ahogy elé csúsztattam a vodkával megtöltött poharat, majd a polcról levett korsó méretű pohárba csapoltama sört, amit kért. – Tessék, hölgyem. – toltam oda neki a korsót, és kihasználva a mozdulatot alaposabban végig mértem. Egyértelmű, hogy nem ismerem, valószínűleg új a környéken. Vagy a városban, de ritkán váltanak törzshelyet pont ide. A prostikat pedig mostanra egy mérföldről kiszagoltam, ő nem tűnt annak. – Még nem láttam itt nálunk. – szólaltam meg, kissé lejjebb hajolva, hogy megvakarhassam Cesar fejét. Egy igazán elegáns bárban nem lenne helye a kutyának, de … nos, nálunk ez másként működik. Cesar és Boston is remekül megvannak a pult mögött, nem zavarnak senkit sem. Jól neveltek, engedelmesek. – Új a városban? Vagy csak keres valakit? – nem ez lenne az első eset, hogy valamelyik vendég felesége, nővére, húga … szeretője itt keresné az emberét. Az ilyen ügyekbe én nem szeretek belefolyni, ahogy mondani szoktam: én csak a vendégek poharait töltöm újra, hogy mit csináltak azelőtt, vagy mit fognak azután, már nem az én dolgom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Vas. Aug. 20, 2017 9:29 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ronnie && Frank

A forrásaim szerint ez a bár volt az egyetlen esélyem, hogy olyasmit találjak, ami hasznomra lehet. A drogbandák után néhány stricivel volt dolgom, akik közül kettőt egy hete sikerült lekapcsolnom. Az egyik viszont kicsúszott a kezeim közül. New Orleans kiesett a látóteremből, sosem kellett belefolynom ennek a városnak az életébe. Véletlenül azonban kaptam egy nevet. Frank. Az aktát olvasgatva ücsörgök kocsimban a bár közelében, néha fel-fel pillantva a díszes társaságok érkezését és távozását vizsgálva. Begyakorolt szövegem nincs, biztos alibim igen. Mint máskor, úgy most is törekszem a lehető leginkább körbebástyázni magam. A mai álruha olyan, mint szinte mindig. Divatos göncök, de nem az elegáns értelemben. A melegnek hála egy forrónaci van rajtam, egy egyszerű felsővel, hajam kibontva omlik vállamra.
Kiszállok a kocsiból és a bejárat felé veszem az irányt. Farkas vagyok, és a közelemben is akad belőlük pár. Tristan járt a fejemben, mikor egy vámpír méreget, de arcom nem rezdül. A pulthoz lépek, mikor megpillantom a mögötte poharakat pakolgató férfit, a kartonja alapján Frank Cohen.
-Egy sört kérnék.-intek neki, a pultnak támaszodva, s a pulton lévő mogyoróból egy adagot a számba szórok.-Bár előtte kérnék még valami rövidet.-mosolyodom el és végigmérem a felhozatalt. A válogatott társaság, az olcsó sör szaga és a cigifüst nem zavar, megszokott, szinte otthonos környezet volt ez. Valami, amit hamar megszoktam. Jó pár éhes pillantás mér végig, de úgy teszek, mintha nem foglalkoznék vele. Feltűnően sok volt errefelé a farkas. Emlékeztetem magam, hogy a pisztolyom, a jelvényem és az erősítésem nincs mellettem, nem vagyok bedrótozva, és az aktából ítélve Frank nem épp a könnyű súlycsoport. De a munkamódszerünk feltűnően hasonló volt. Ő sem, én sem szerettem, ha megmondják mit csináljak. De az ő életében felbukkanó Faye létezése is érdekes volt. Ahogy az is, hogy mennyit számít a jó magaviselet és pár haver, akik valamiért elkerülik a razziák során ezt a helyet. Mivel új vagyok a  városban, én nem számíthatok ezen kapcsolatokra és ha akarnék sem tudnék felszívódni olyan könnyen.

 
Vissza az elejére Go down

avatar
Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
In the eyes of a saint I'm a stranger
We're all trying to find a way
At the death of every darkness there's a morning
Though we all try
We all try
We're all one step from grace
Rag'n'Bone Man - Grace

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



A poszt írója Elijah Mikaelson
Elküldésének ideje Vas. Júl. 16, 2017 6:54 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hazel and Elijah


Szeretem, ha kényelmetlenül érzem magam, és le tudom győzni. A fizikai és lelki hányattatások formálnak bennünket. Az előttünk álló kihívások révén nyerünk betekintést önmagunkba, és tapasztalhatjuk meg való énünket. Nem csupán el kell fogadnunk ezeket a nehézségeket, de akár meglátni bennük az erősségeinket is. És most, jelen idő tájban, mi lehetne nagyobb kihívás New Orleans városában egy Ősi vámpír számára, mint besétálni egy Félholdas elnevezésű bárba? Ki akarom elégíteni a bennem dúló kíváncsiságot, hogy vajon a név kötelez-e és farkasfészekbe sétálok-e bele, továbbá arra is szeretnék valamiféle jelet kapni, hogy amennyiben igen, miféle fogadtatásban részesülök majd. Miss Charpentier - még ha nem is szívesen és azonnal - de rábólintott az általam felajánlott fegyverszünet tényére, és egy kisebb - Hayley, farkasai és jómagam közt - felbukkanó incidensen kívül csakugyan nem történtek attrocitások sem a farkasok irányából a negyed vámpírjai felé irányulva, sem pedig vice versa. A béke ingatag lábakon állt ugyan, de mégiscsak béke volt, és ez néha több annál, mint amit elvárhatnánk.
Magam sem tudom, csalódásként könyveljem-e el a tényt, hogy a bárban - ahogy New Orleans többi szórakozóhelyén is - nyüzsögnek a halandók. Szinte senki nem figyel fel belépésemre, pedig talán elvártam volna - egész pontosan, a bennem élő Ősi vámpír elvárt volna - némi tiszteletet, és figyelmet érkezése okán. Ugyanakkor ezer év tapasztalata már megtanított rá, hogy néha jobb az árnyékban maradni, és onnan figyelni a dolgokat: a meglepetés erejével mindig nagyobb hatást lehet elérni. Nem vagyok sem Kol, sem Niklaus, hogy vörös szőnyeget várjak a talpam alá, és fanfárok hangja kísérje jöttömet.
A férfi önmaga sorsának a kovácsa. Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő, és mindig szükség van valamiféle megújulásra. Nagyon sok vámpír azért nem viseli el az öröklétet sokáig, mert azt szeretnék, hogy halhatatlanságukban is megőrizzék életük változatlan és romlatlan formáit: a hintókat, amelyek mindig ugyanolyan elegánsak, a ruhákat, amelyek ugyanolyan szabásúak, mint életük virágjában. Azt szeretnék, hogy az emberek mindig ugyanúgy öltözzenek és viselkedjenek, ahogyan megszokták és kedvelték. De valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul. Az ilyen vámpír ráébred, hogy bármi vagy bárki is tette számára vonzóvá a halhatatlságot, az már eltűnt a föld színéről. Az ilyen vámpír számára nem marad más, csak a gyilkolás, vagy a halál. Családunk pedig még ezer év után is él, nap nap után. Megmarjuk, aki az utunkba kerül, hogy vérük tápláljon bennünket, megmarjuk egymást, és mégis, a család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs. Néha viszont nyomasztóak, és szükség van a nélkülük töltött időre - akár csak néhány órára is.
Megújulás. Igen, nekem is erre van szükségem. Némi önfeledt lazításra, még akkor is, ha ez talán a legtávolabb álló fogalom engem illetően. Talán első jele ennek a megújulásnak, hogy lemondtam a védjegyemmé vált öltönyről - legalábbis ma estére. Valószínűleg eme megújulás része az is, hogy bármily fájó legyen is a tény, de be kell ismernem: eltávolodtam testvéreimtől, és eltávolodtam Hayley-től is. Ezek pedig olyan dolgok, amiknek rendbetételére talán nem mindig a tökéletesen tiszta fej jelent megoldást. Előttem áll egy jövő, egy olyan bizonytalan jövő, mely még több megválaszolatlan kérdést követel. Bárhogy is legyen, egy új jövendő közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy én irányítom vagy ő fog irányítani engem.
A lélek mély fájdalma olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig arra jó, hogy kissé lefedje ezt a sebet. A pultnál foglalok hát helyet, könnyedén fellendítve magam az egyik magas lábú székre, és egy pohár whiskyt rendelek. Várakozással tekintek az éjszaka elé, bár magam sem tudom, mit is várok igazán. Talán egy apró jelét annak, hogy képes vagyok valami újat elkezdeni. Egy apró jelét annak, hogy érdemes tovább lépni: inkább, mint olyan dolgokba kapaszkodni, miken nem lehet változtatni.


© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -

Vissza az elejére Go down
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
unstoppable
Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
Humor :
raw ❞



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Szer. Május 24, 2017 2:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Május 01, 2017 4:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Lehet, nekem is jelentkeznem kellene a rendőrséghez, hátha még jobb kiképzést kapok hülyékből. – Őszintén, néha úgy éreztem, hogy túl sok bolonddal vagyok körülvéve. Ki tudja, lehet, kiélhetném magam, ha ténylegesen elkaphatnám a rosszfiúkat és látnám, hogy megbűnhődnek azért, mert megszegték a törvényt. Persze, tökéletes rendszer nincsen… én sem azt szerettem volna, ha minden idealisztikussá válik és ha elintéztünk valamit, akkor azután semmire se legyen gondunk, de jó lenne, ha nem dúlnának felesleges harcok a városban és azok, akik szüntelenül keresztbe tesznek a magamfajtáknak, végre megkapnák a koppintást az orrukra.
- Hasznos vagy. Te vagy az, aki akkor is meghallgat, ha körítés nélkül adom elő a mondandómat. – Az őszinteség nagy erényem volt, de nem tagadhatom, hogy néha finom szavak közé kellett burkolnom az igazságot, hogy lecsillapítsam a kedélyeket. Felfelé soha nem hazudtam, abba úgyis beletört volna a bicskám, ám a helyzetek szépítésében egész jó voltam. Volt időm megtanulni, hogy igazgassam a szálakat úgy, hogy jó legyen, de arra is szükségem volt néha, hogy kendőzetlenül dőlhessenek belőlem a szavak és a gondolatok.
- Tudod, mit mondanak… majd pihenek a sírban. – Megvontam a vállamat. Szerettem, ha zajlik az élet, ha volt mit csinálni és hasznosnak éreztem magam. Ha csúnyán akartam volna fogalmazni, mondhattam volna azt is, hogy a kielégíthetetlen kalandvágyamnak és az adrenalin iránti sóvárgásomnak kifejezettem jót tett, hogy a város inkább hasonlított egy puskaporos hordóra, mint egy élhető közegre.
- És ő elég sok hatalmat kapott. Ha lenne egy kis esze, nem akarna mindenkit elnyomni maga körül, hanem elfogadná, hogy rajta kívül mások is léteznek a világon. – Szép álmok, csak a szememet tudtam forgatni a saját ötletem hallatán. Semmi esélyét nem láttam annak, hogy a városban a szép szavak és a győzködések hatására javuljon a helyzet. Évek óta ment e huzavona, a hercehurca, a türelemjáték és hol állunk? Sehol. Ugyanott vagyunk, ahol a part szakad.
- Túl sok mindent kell átrágni és több lehetőségre is fel kell készülni. Az a helyzet, hogy én sem igazán látom ennek az egész hercehurcának a végét és az összes lehetséges kimenetelét. – Megnyomkodtam a halántékomat, pedig most nem akartam a gondolataimmal megváltani a világot, nem volt szükségem éles észre és tiszta látásmódra. Elég volt, hogy kiventillálhattam magamból a bizonytalanságaimat. – A nyakamat rá, hogy az Ősi család is készül valamire és alig várom, hogy kiderüljön mik a szándékaik. – Széles vigyor jelent meg az arcomon, ami nem a helyzet mulatságosságának, hanem magának a fordulatnak szólt. – De amíg lépnek, én sem leszek okosabb. – Felkaptam a szék támlájáról a kabátomat. – Mára nem tartalak fel tovább. Neked is pihenned kellene, biztosan lefárasztottak a csodás vendégeid, rólam nem is beszélve. – Kitoltam magam alól a széket. Későre járt, ideje volt, hogy eltegyem magam holnapra, mert eléggé elfáradtam annak ellenére, hogy túl sok kézzel fogható dolgot nem alkottam a mai nap. – Jó éjt! Amint hazajöttem, kereslek! – Egy levegőbe dobott puszi kíséretében intettem neki és két másodperc múlva ki is léptem az ajtón.

Köszönöm a játékot! 40

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 21, 2017 9:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ronnie

Ez is ugyanígy indult, mint az összes többi. Korán keltem, kivittem a kutyákat, majd az első utam ide vezetett. Elsőként érkezem, utolsóként távozom, ez így van rendjén, legalábbis szerettem. Az alkalmazottak nem sokkal később futnak be, segítenek, amiben tudnak, jól végzik a munkájukat. Cserébe pedig jól bánok velük. Nem olyan nagy ez a bár, soha nem akartam valami országos láncot kiépíteni. Nem vagyunk olyan sokan, épp ezért családiasabb a hangulat, mint a legtöbb helyen. Szerencsére nem egy átjáróház vagyunk, aki itt dolgozik már itt van egy ideje, hogy tudja miként megy a járás. A vendégek szeretik kóstolgatni az újakat, de be kell őket törni. Tudniuk kell bánni nélkülem is velük. Mostanra kialakult egy rendszer, egy … íratlan szabálykönyv, ha úgy tetszik. Eleinte azt hitték, hogy itt bármit megtehetnek. Zaklathatják a lányokat … szét kellett rúgni párszor a seggüket, eltörni néhány csontot, de mostanra felfogták, hogy miként is mennek itt a dolgok.
Csendesebb nap. Egyébként is ritka a teltház, a vendégek többsége nem különösebben bírja egymást, de a bár semleges terület. Odakint megölhetik egymást, idebent nem. Abban pedig nem bízhatnak, hogy nem látok valamit. Van irodám, de ritkában vagyok ott bent, a papírmunkát általában valamelyik asztalnál végzem, így szemmel tarthatom a helyet és a vendégeket. Az, hogy mostanra egész jól kijövünk, nem jelenti, hogy meg is bízom bennük. Az pedig, hogy én vagyok a tulaj, nem jelenti, hogy nem kell dolgoznom. Éppen ezért besegítek, ha tudok, mint most is. A patyolat tisztára törlött poharakat pakolom vissza a helyükre, mikor megszólítanak.
Lomhán fordulok meg, hogy lássam a hang tulajdonosát. Nem ismerem. Se az arcát, se a hangját. Ritka az új vendég. Ráadásul nem is úgy néz ki, mint, aki nemrég szabadult. A stricik pedig nem iszogatni küldik a lányaikat, főleg nem azután, hogy … megértettem velük: az én báromban nincs ennek helye. Kereshetnék rajta, de megvagyok nélküle is. Arról nem is beszélve, hogy nem szeretek indokot adni a rendőrségnek, hogy cseszegessenek.
-Orosz. Mintha vizet inna. – mondtam, ahogy elé csúsztattam a vodkával megtöltött poharat, majd a polcról levett korsó méretű pohárba csapoltama sört, amit kért. – Tessék, hölgyem. – toltam oda neki a korsót, és kihasználva a mozdulatot alaposabban végig mértem. Egyértelmű, hogy nem ismerem, valószínűleg új a környéken. Vagy a városban, de ritkán váltanak törzshelyet pont ide. A prostikat pedig mostanra egy mérföldről kiszagoltam, ő nem tűnt annak. – Még nem láttam itt nálunk. – szólaltam meg, kissé lejjebb hajolva, hogy megvakarhassam Cesar fejét. Egy igazán elegáns bárban nem lenne helye a kutyának, de … nos, nálunk ez másként működik. Cesar és Boston is remekül megvannak a pult mögött, nem zavarnak senkit sem. Jól neveltek, engedelmesek. – Új a városban? Vagy csak keres valakit? – nem ez lenne az első eset, hogy valamelyik vendég felesége, nővére, húga … szeretője itt keresné az emberét. Az ilyen ügyekbe én nem szeretek belefolyni, ahogy mondani szoktam: én csak a vendégek poharait töltöm újra, hogy mit csináltak azelőtt, vagy mit fognak azután, már nem az én dolgom.


A hozzászólást Frank Cohen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 20, 2017 8:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 04, 2017 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Tapasztalat? - Elvigyorodtam. Ha valaki, hát ő tényleg sok gerinctelen nyamvadékkal találkozott már az élete során, sőt, szerintem direkt kereste a szemétládák társaságát. Addig nem is volt ezzel baj, míg Frank került ki győztesen ezekből a találkákból és mivel nem volt felelőtlen, általában nem ő húzta a rövidebbet. Én ebbe inkább nem is szóltam bele, mert nem voltam az anyja, arról nem is beszélve, hogy neki is kellett egy kis "szórakozás". Én is szerettem az idióták társaságát, ameddig fel nem idegesítettek és nem keltették fel bennem az ellenállhatatlan vágyat, hogy a fejükhöz vágjak valamit.
- Te vagy az egyik legjobb kémem. - Kacsintottam rá. Mindent elkövettem annak érdekében, hogyha csak közvetve is, de a falka életében tartsam Frank-et. Hiába adta át nekem a stafétabotot, a farkasok az ő családja is. Talán direkt módon távol tud maradni az ügyektől, de azt soha nem fogom hagyni, hogy teljesen kizárja magát az életünkből. Már csak azért sem, mert túlságosan önző voltam és nem akartam hagyni neki, hogy teljes magányában ücsörögjön a bárpultja mögött. - Nem hiszem, hogy sokat fogok pihenni, de azért kösz. - Megvontam a vállam. Utáltam repülni, nyűgös leszek tőle és azt vártam, mikor jöhetek vissza, pedig még el sem indultam. Ez tökéletesen példázza a hozzáállásomat.
- Marcel... - Sóhajtottam egyet. Az ellenségeimről akár órákat is tudnék fecsegni, aminek az egyetlen oka az volt, hogy jobban ismertem őket, mint a tenyeremet. Ahhoz, hogy fogást találjak rajtuk tisztában kellett lennem az egész életükkel, a személyiségük részleteivel, a gyengeségeikkel, az erősségeikkel, egyszerűen mindennel és mivel eddig Marcel számított az első számú kiírtandónak, akár a doktorimat is megírhattam volna belőle. - Mondanám, hogy kiskatona, de hazudnék. Okos, ravasz, makacs és nagyon kreatív. Komolyan csodálnám, hogyha nem az lenne az elsődleges célja, hogy Vámpírfalvát csinál New Orleans-ból, de így... csak azt látom, hogy mennyire veszélyes. - Első szabály: senkit ne becsülj alá, mert mindig attól jön a legnagyobb pofon, akit lenéztél. Attól, hogy nagy a szám és látszólag semmisnek veszem a fenyegetéseket, igenis tisztában vagyok a mivoltjukkal és a komolyságukkal. - Most, hogy itt vannak a Mikelson-ok, a helyzet egyre romlani fog, ha nem teszünk semmit. Kell egy kis idő, hogy rájöjjek, mi lenne a legmegfelelőbb lépés, de igyekszem, mert... most fog elkezdődni az igazi háború.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 01, 2017 10:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Soha nem voltam egy folyton vigyorgó fickó. Más voltam, de … nem sokban, mint most. A történtek után ezek inkább csak még jobban kijöttek belőlem, azóta pedig jó így nekem. Sok minden átfutott az agyamon, sok szarság, amit direkt, vagy véletlen vetettem végül el. Jobb is így, kitudja mi lett volna, ha meglépek közülük néhányat. Az életemet nem építettem fel újra, nem is tudnám, és nem is akarom. Van annyim, hogy különösebb gondok nélkül meglegyek. A bárban az a jó, hogy szinte minden időm leköti, így nem marad időm felesleges baromságokon agyalni. Nem jó az senkinek se. Nincs ugyan aranyéletem, de… nem panaszkodom.
Gerinctelen korcsokból bőven akad. – értettem vele egyet. Egykor rendőr voltam, sok ilyennel találkoztam. Képesek lettek volna az anyjukat is bemártani azért, hogy egy-két évvel kevesebbet kelljen ülniük. Barátokat, családtagokat köptek be, mindent megtettek, hogy mentsék a seggüket. Azóta sem jobb a helyzet. A börtönben is akadt pár ilyen, de az ilyenek nem húzzák ott sokáig. Mióta kijöttem,  nem foglalkozom velük, igyekszem minél inkább kerülni az embereket. Mostanra lett egyfajta… vendégköröm, ismernek, tudják milyen vagyok, az újak pedig a saját bőrükön tapasztalják meg, ha úgy hozza a sors. – Nem fog. De ha ennyire tartasz tőle, majd én követem. – van benne tapasztalatom, régebben igen sokszor csináltam. – Megtudom, amit akarsz, mire visszajössz. Addig pihend ki ezt a sok szart. – habár valószínűleg az időt nem fogja csak a pihenésre fordítani. Ez azonban így van rendjén, felelőséggel tartozik mások iránt, nem teheti meg azt, hogy pihen. Úgy nem, ahogy mások szokták. Ez egy vezető felelőssége. Vállalni minden viszontságot, nem valami kellemes. – Ez a Marcel… milyen? Hallok dolgokat a vendégektől, de nehezen tudok hinni nekik. – a vendégköröm leginkább bűnözőkből áll, jó pár olyanból, akikkel régről van személyes ügyem. Akad köztük egy-egy becsületesebb, de alapvető dolog, hogy az ember nem hisz el mindent, amit hall. – Az egész város… mintha a feje tetejére állna. Azelőtt sem volt fényes a helyzet, hogy azok a vámpírok idedugták a képüket, de azóta… legyél óvatos. Ezektől bármi kitelik. – de ezt mondanom sem kell neki, ő is tudja. Vezető, egy célkeresztet rajzoltam a homlokára azzal, hogy átadtam neki a stafétabotot. Tudtam, hogy így lesz, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt egy kicsit sem érzem magam rosszul. De jól tudom, hogy megtud ezzel birkózni, a legjobb döntést hoztam meg, mikor átadtam neki a helyem. Arról nem is beszélve, hogy jól áll neki a vezető szerep. Az pedig ennél is fontosabb, hogy jól csinálja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 27, 2017 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Olyan típusnak tartottam magam, aki a jég hátán is megél, de néha nem igazán lettem volna Frank helyében. Ha jobban belegondolok, valószínűleg remeteként élnék a helyében vagy a totális kriminalitás felé fordulnék, hogy kiadjam a bennem lévő feszültséget és szomorúságot. Még jó, hogy ő nagyjából nem ezt az utat választotta: lehetett volna nagyobb társasági ember is, de őszintén, mióta ismertem, inkább meghúzódott és elvolt, minthogy az asztalon táncoljon. És jól volt ez így, szükségem volt az életembe olyan emberekre is, akik körülbelül úgy látták a világot, mint én, csak kissé talán higgadtabbak és más szemszögből is képesek szemlélni a dolgokat, mint én. Arról nem is beszélve, hogy tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy Frank-nek nincsen szüksége az én aggodalmamra és pátyolgatásomra, pontosan tudja, mire van szüksége és mivel nem hülye, vigyázni is tud magára. Ettől függetlenül ösztönösen jött belőlem, hogy arra kérjem, vigyázzon magára, mert ahogy neki is előadtam, ő már a családom része volt. Ha történne vele valami, az egész nagy törés lenne az életemben és most egyáltalán nem volt szükségem egy tragédiára.
- Undorító, ugye? Eléggé utálhatja a sajátjait, ha ennyire szembe köpi őket. – Megforgattam a szemeimet. Akár naphosszat ülhettem volna itt, hogy kifejtsem, mennyire visszataszítónak és a természetünkkel szembe menőnek tartottam annak a férfinak a viselkedését, aki Marcel kiskutyáját játszotta, de ennek nem most volt itt a helye és az ideje. Az volt a lényeg, hogy amíg létezett egyetlen farkas is, aki megengedőnek mutatkozott a vámpírokkal szemben, addig körülbelül annyit értek a fáradozásaim, mintha az óceánt próbáltam volna kimerni egy vödörrel. – Csak a szokásos dolgokat. Van-e családja, hová jár sokszor, hol szokott inni, lazítani, van-e pszichológusa, akit meg lehet vesztegetni, hogy mondja el a legféltettebb titkait… - Megvontam a vállamat. Amint visszajöttem, első dolgom lesz felkeresni ezt a férfit, de nem indulhatok el csak úgy a vakvilágba. Ha nincsenek információim, akkor semmi értelme a fáradozásoknak. – De le ne bukjon az embered… ha Marcel megneszeli, hogy a pincsije után szaglászok, biztosan elkezd a nyakamra járni annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben békén hagyott. Szerintem már várja az alkalmat, hogy mikor akaszthat ki újra a koholt kis vádjaival. – A vámpírral való csatározgatás érdekes tudott lenni, viszont most nem fért bele a terveimbe.


●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Vas. Márc. 05, 2017 4:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem bántam meg azt, hogy leköszöntem. Nem vágyom arra, hogy újra vezessek bárkit is. Van egy bárom, azt elvezetem, mostanra végre ott tartok, hogy egész döcögőmentesen megy. Beüt néha a szar, vannak, akiknek a kelletténél nagyobb a képük, de… lényegében egész jól megy. Ez jóval több, mint amit évekkel ezelőtt elképzeltem magamnak.
-Na igen. – nevettem fel halkan. – Minden ember erőszakos, csak van, aki elnyomja. Pedig nem kéne. Szemet szemért. – vontam meg a vállamat. Én így képzeltem el. Ha megütnek, üss vissza. Ha nem teszed, beszarinak hívnak majd, és meg fognak ütni újra és újra. A félelem az, ami visszatartja az embert. Azt pedig leginkább erőszakkal lehet elérni. – Tudom, hogy tudsz. – bólintottam a szavaira. Ha nem tudnám, akkor nem is bíztam volna rá a falkát. Olyan ember kellett, akiről tudtam, hogy képes rá, aki józan tud lenni akkor is, ha legszívesebben letépné mindenki fejét. Faye nem éppen a legnyugodtabb ember, akit ismerek, de… úgy látja a világot, ahogy kell, nem olyannak, amilyennek akarja. – De bárkivel történhetnek rossz dolgok. – vontam meg a vállamat. Mindegy, mennyire tud vigyázni magára az ember, mindegy mennyire jó. A dolgok csak úgy megtörténnek, szenvednek, akiknek nem kéne, és élnek, akiket tűzre kéne vetni. Sajnos ez így működik.
-Ne aggódj, nem akarok visszamenni. De ha hagyom nekik, túl bátrak lesznek. – ez pedig hiba lenne. Megteszem, amit kell, hogy a bár működjön, ehhez pedig néha szívességet kell kérnem, és tennem is. Óvatos vagyok, amennyire csak lehet. Elég ironikus, hogy most ez a helyzet. De jó így, mostanra megváltoztam.
-Jól van akkor. – bólogattam. Nem akarta tovább fűzni ezt. Rólam sem mondható el, hogy érzelgős lennék, és a történtek óta még távolabb áll tőlem. Megértem őt, tudom milyen érzés az, mikor természetesnek kell lenned, de igazából minden szavad  és tetted előre meggondolt. Figyelnek, lesik minden mozdulatod. Kényelmetlen egy helyzet, de az ember hozzászokik, egy idő után…természetes lesz.
-Egy farkas, aki egy vámpírt szolgál…  meg se próbáltam leplezni, hogy mennyire undorodtam ettől. Leginkább mert gyűlöltem a fajtájukat. – Akad. Megoldom. Van valami konkrét, amit tudni akarsz? – vagy csak általánosan. Akárhogy is, megtudom oldani, amit kér. Ebben a városban mondhatni… mindenki egy potenciális kém. Mindenki nyitott füllel és szemmel jár, mert, amit hall, azt eltudja adni jó pénzért. Könnyű üzlet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 18, 2017 5:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Igaza volt, nem tudtam volna vitatkozni az álláspontjával. Szerettem volna, de szokásomtól eltérően inkább befogtam a számat. Az ő helyében ugyanezt tettem volna. Ha elveszíteném a családomat és a falkámnak valami komolyabb baja esne, valószínűleg én is leköszönnék, bár sokkal valószínűbb, hogy én is velük halnék.
- Jó tanárom volt. – Somolyogva megvontam a vállam. Mindig is voltak bennem agresszív késztetések és néha nehezemre esett kontrollálni az impulzusaimat, de Frank azt is megtanította, hogyan vezessem le a felesleges energiáimat vagy ha ez nem sikerült, hogy húzzak be valakinek úgy, hogy az illető megérezze. Az anyám azt monda nekem, amikor kislány voltam, hogy a lányok nem verekedhetnek, sőt, nem is focizhatnak, mint a fiúk. Ki tudja, ha hagyott volna gyerekkoromban kibontakozni, akkor talán most nem itt ülnék és nem olyan lenne az életem, amilyen. – Nem kell féltened, tudok vigyázni magamra. – Nem bírtam a bunkóságot és nem is voltam hajlandó elviselni. Senkitől, semmilyen formában. Mivel ezt nagyjából mindenki tudja rólam, ezért kevesen vannak, akik azzal a céllal indulnak neki egy velem való beszélgetésnek, hogy kötekedjenek. Néha már hiányzik is, hogy kiélhessem magam, de hát ilyenkor jó az, hogy a vámpírokkal nem igazán egyezünk. Ők mindig kaphatóak egy kis kakaskodásra.
- Nekem mindegy, csak bajod ne legyen belőle. Eleget ültél már a rács mögött. – Felőlem aztán annyiszor veri bele a mocskok fejét a pultba, akárhányszor kedve tartja. Én mindig Frank oldalán fogok állni… elfogult voltam és nem is tagadtam, hogy egyáltalán nem sajnáltam sem a volt kollégáit, sem azokat, akik hírből hallottak valamit és ezért azt hitték, mindent tudnak. De a börtönbe nem szerettem járni, a látogatások nagyon lehangolóak voltak.
- Az ünnepeket mindig a családommal töltöm és te is a családom tagja vagy. Úgy csinálsz, mintha nem tudnák, hogy nem vagyok a kapcsolatok híve. – Belekortyoltam az innivalómba. Belőlem nagy valószínűséggel kihagyták azt a hajlamot, ami fogékonnyá tesz a rózsaszín ködre és sóvárgást kelt az ember lányában a szerelemre. Nem hiányzott az életembe az, hogy a kelleténél jobban törődjek egy másik emberrel… csak elterelné a figyelmemet a lényeges dolgokról. – Tudom és nem is azért ragaszkodom hozzád, mert sajnálnálak. Csak… kevesen vannak, akikről elmondhatom, hogy a barátaim és akiknek a társaságában nem azzal kell foglalkoznom, hogy milyen stratégia szerint beszélek. – Szerettem a csatározásokat és a háborúskodást, hogy mindig volt mit tenni, de néhanapján jó volt leülni és úgy tenni, mintha minden normális lenne, még ha a hétköznapokon nem is vágytam erre. Az ünnepek mindig előhozzák a csöpögősebb énemet.
- És ha már stratégiáról van szó, nem csak a húgomat kellene szemmel tartani, amíg távol vagyok. A negyedben van egy falka, akik Marcel szolgálatában állnak és a vezetőjük mostanában több vizet zavar a kelleténél. Amint visszajövök, el szeretném intézni, addigra viszont kellene néhány infó róla. Van valaki, akit rá tudnál állítani? – Hannah ugyan puhatolózott, de drasztikusabb lépésekre is szükség volt.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Pént. Jan. 06, 2017 11:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Faye & Frank


Miért maradtam volna? Elvették a családomat, más falkatagok is meghaltak, mert hibáztam.  Hogy néztem volna a szemükbe, ha a tükörbe se voltam képes? Nem tudtam már őket megvédeni. Büszkeségből pedig nem öletem meg őket. – mindig mondtam nekik, hogy lemondok, amint jön valaki, akire nyugodt szívvel rábízom a falkát. Apát akartak, férjet, olyat, akinek nem kell még vigyáznia jó pár családra, csak a sajátjára. Megígértem nekik, de ők már nem élhették meg ezt. A vereségem után eszembe sem volt tovább az élükön maradni. Nem lettem volna rá képes, és csak azért, mert ezt nem tudom beismerni magamnak… ezért meghalniuk értelmetlen lett volna.
Tudom. De ami jobb… hogy jó is vagy benne. – húztam mosolyra a számat a pohár árnyékában. Egy dolog az, hogy valaki mennyire szeret küzdeni. Egy másik az, hogy mennyire tud. Az akarat persze fontos, de… lószart sem ér, ha nem társul mellé tudás. Fiatalként jópárszor elvertek, mert erősebbek, ügyesebbek voltak nálam. Mindegy hányszor álltam fel, addig ütöttek, amíg nem tudtam. Aztán, fordult a kocka. Elismerésre méltó, ha valaki állja a pofonokat, de… tudni kell mennyit bír. – Nyugodt szívvel rúgd szét annak a seggét, aki megérdemli. Főleg, ha férfi, és úgy viselkedik, mint egy pöcs. – elég gyakori, itt a bárban is, megszámlálhatatlan alkalommal tanúsított már jó pár vendég ilyen viselkedést. Nem csak velem szemben, de a pincérnőkkel szemben is. Ezt honorálom is, egy ingyen fuvarral a legközelebbi kórházba.
Talán mégis, csak nem tudsz róla. – vontam meg a vállamat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mióta kint vagyok, nem tettem ilyet. Előfordul, de… figyelek rá, hogy ne pofázhassanak róla. Néha maguktól is megy ez nekik, megalázó lenne számukra. De inkább távol tartom magam attól, hogy agyonverjem őket, abból egyedül csak én kerülhetek ki szarul.
Én csak… neked is van magánéleted. Csak mert nekem nincs, neked még lehet. Ha … szívesebben töltöd mással az ünnepeket, nem fogok haragudni. A fickót talán kissé megagyalom, de…  az utolsó mondatom nem szántam komolynak. De a többit igen. Nem ez lenne az első eset. Ezek családi ünnepek, az én családom pedig… meghalt. – De, persze, elmegyek. Csak azt akarom mondani, hogy… ünnepekkor sem hiányoznak jobban, mint bármely másnap, érted? – nem kell aggódnia amiatt, hogy felkötöm magam karácsonykor. Az élet megy tovább, mondják, és ez nem csak igaz, de kegyetlenül fáj is.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Dec. 18, 2016 6:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Az arany középút megtalálása nem az erősségem, úgyhogy hiába tűnik szépnek és jónak, amit mondasz, még mindig némi tréningre szorulok. Újra és újra meg akarom kérdezni, miért hagytad ott a falkát. – Pontosan ismertem a válaszát, az indokait és lehet, hogy én is a távozást választottam volna a helyében. Elveszítette a családját, a stabil pontot az életében, ki kellett találnia, mitévő legyen. Ebben az esetben én sem a csapatnyi farkassal foglalkoztam volna, akiknek mondhatni megváltást kellett hozni az életébe. Mindenesetre a jobbik verzió következett be, Frank csak az alfa-létről mondott le, nem a teljes életről.
- Én nem félek bemocskolni a kezem és tudod, hogy szeretek orrokat betörni. – Megvontam a vállam, számra mosoly ült ki. Ha feszült voltam, felidegesítettek, akkor nem mindig fogtam vissza magam, sőt többször nem, mint igen. A magunkban tartott feszültség csak rosszabb és komolyabb tettekhez vezet, sokkal célravezetőbb, ha behúzunk annak, aki miatt felforrt az agyvizünk. Hogy ezt nem fogadja el a többség? Lehet, de engem nem igazán érdekelt, amíg nem voltak a helyemben, addig el sem ítélhettek. Vagy ha így tettek, hát egészségükre. – De hogy is lehetnék más, ha a mentorom is ezt az elvet vallja? – Kérdeztem mintegy mellékesen. Eredendően sem voltam egy békekedvelő, mimózalelkű fajta, aki fél bármilyen hangosabb vagy negatívabb megnyilvánulástól, Frank pedig megtanított arra is, hogy a farkaslét, a vezetés nem leányálom. Nem ebben a szerepben volt lehetőségem arra, hogy kibontakoztassam az egyébként létezésileg bizonytalan, gyengébbik énemet.
- A lényeg az, hogy buták, felszínesek és kétszínűek és csodállak azért, hogy nem vágtad még fejen őket az első kezedbe akadó üveggel. – Okosabb volt ő attól, hogy ilyet tegyen, megtanulta az évek alatt, hogyan kell viselkedni az ilyen patkányokkal, ez csak az én észjárásom volt. A helyében biztosan nem bírtam volna sokáig türelemmel, tuti a rácsok mögött ültem volna. Szerencse, hogy nem volt dolgom rendőrökkel, nem rám tartozott, hogy mit csináltak, csupán dühített, ha Frank-el akartak szórakozni.
- Nem muszáj és nem is azért hívlak, mert a kötelességem lenne, hanem azért, mert te is a családhoz tartozol. – Olyan volt nekem, mint az apám, ezt senki sem vehette el tőlem. Neki sem engedtem volna, hogy kihúzza magát ez alól. – Miért zavarnál? és mégis milyen dolgom lenne hálaadáskor, ami megakadályozná az ottlétedet? Persze, ha nem akarsz jönni, én megértem. – Halkan sóhajtottam, bedobtam a nem sokat alkalmazott reménykedő kiskutya-nézésemet. Elég nagy érvágás lett volna, ha már ő sem tudott volna elviselni.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 22, 2016 9:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Faye & Frank


Soha. De tudni kell, hogy hol a határ. Csak mert vezeted őket, még nem tehetsz meg mindent. Lássák, hogy tudsz cselekedni, de lássák azt is, hogy néha okosabb vagy, minthogy cselekednél. – ezt könnyű mondani, én is tudom. Mikor kezdő voltam, a mentoromat néztem a kihallgatások közben. Ütött, ha kellett, de a szavakkal is jól bánt. Nem lehetett felidegesíteni. Aztán bementem én, a fickó nem mondott semmit. Felbosszantott, a szart is kivertem belőle, úgy csiripelt, mint egy dalos madár. A kelleténél talán többször voltam agresszív, de mindig választ kaptam a kérdéseimre. A falkával viszont ezt nem tehettem meg. Nekik azt kellett látniuk, hogy előtérbe helyezem a közösséget, és megtudom állni, hogy ne verjek valakit pofán, csak mert jólesne. – Jót tenni néha csak úgy lehet, ha bemocskolod a kezedet. Van, akinek fontosabb, hogy tiszta maradjon. Néha be kell törni néhány orrot, én ezt vallom. – nem tartom magamat agresszívnak, de… az tudok lenni. Könnyű felbosszantani, főleg az elmúlt években. Ki kell adni a fáradt gőzt, néha jobban leszek attól, ha ütlegelhetek valamit. Van, aki fut pár kört, más ordít, megint más pedig ökölbe szorítja a kezét. Tenni kell ilyenkor valamit, ha csak ülünk és nézünk előre, attól nem lesz jobb. Ki kell adni.
Az igazságszolgáltatás bekaphatja. Nem működött és nem is fog soha. – vontam meg a vállamat. Lehet erkölcsösen csinálni, de a végeredmény mindig ugyanaz. Ha valakinek az útjában vagy, félreállítanak. Lehet valaki akármekkora görény, ha eleget fizet, elengedik. A jó zsaruk miatt ilyen szar a helyzet. Ők nem tesznek semmit, nem lépik át a határt. Pedig át kéne.
Porceláncsirke? Az meg mi? – pillantottam rá mosolyogva. Én vagyok a bukott zsaru, akit egyfolytában dicsértek, hiába szegett meg majdnem minden szabályt. Irigyek voltak, most pedig, hogy fordult a kocka, nyeregben érzik magukat. Amíg csak pofáznak, nem izgat a dolog, soha nem vagyok egyedül, pont ezért, valakinek emlékeztetnie kell rá, hogy miért ne verjem pofán őket.
Annál is rosszabb. – húztam el a számat, ahogy a börtönkajára gondoltam. Esélyesebb volt, hogy amiatt döglök meg, semmint a többi rab miatt. A verés elviselhető, na de a kaja… kell ahhoz is egy gyomor, hogy egyáltalán valaki azt odadobja a tányérra. – Merném is máshol – nevettem fel halkan. – Ugye tudod, hogy nem muszáj ezt csinálnod? Ha épp zavarnék, vagy dolgod van… kibírom egyedül is. Sok ünnep van egy évben. – az ünnepet az ember általában a családjával tölti. Nekem ehhez Faye állt a legközelebb, de nem vártam el tőle semmit. Jólesik, de nem várom el. Van élete, szeretném, ha meg is élné.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Okt. 21, 2016 5:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Frank-el beszélgetni megnyugtató volt. Vagy ha éppen nem is veszítettem el az összes kétségemet és még mindig maradt némi parázs a távozásom után, akkor is képes voltam nyugodtabban, összeszedettebben gondolkozni, ha hallottam a hangját. Azt mondják, mindenki életébe kell egy figura, akihez futhat, ha nem tudja, hová menjen: szerencsés voltam, hogy Frank volt számomra ez a személy. Más volt, mint a húgom, komolyabb, tapasztaltabb, egyfajta apakép, elvégre az igazi szüleim csak az okoskodáshoz és az ítélkezéshez értettek, ennyit kaptam tőlük. Soha nem voltam olyan édes és együttműködésre hajlamos, mint Hannah, nem is becsültek meg.
- Néha még mindig nem tudom, mikor lenne jobb megengedni, hogy a szabályok megkössék a kezem. – Mondtam őszintén. Tipikus makacs voltam, a szabályokat csak akkor szerettem, ha az én érdekeimet szolgálták, egyébként boldogan rúgtam fel vagy neveztem őket ostobaságnak. Ezzel mindenki így van, akinek van egy kis magához való esze. – Az ilyen lépések sokkal inkább elpocsékolt időnek és lehetőségeknek, gyávaságnak tűnnek. – Régebben azt hittem, be fog nőni a fejem lágya és eljön majd a pillanat, amikor a társadalmi normák által megkövetelt érettebb viselkedést választom, amely segítségével hosszas töprengés és gyötrődés után helyes döntéseket fogok hozni. Úgy tűnik, nem fog eljönni a pont az életemben, amikor tényleg igazi, felelősségteljes felnőtt válik belőlem. Vagy sokkal inkább unalmas és kiszámítható?
- Érdekes világban élünk. Aki jót tesz vagy tenne, megbüntetik, aki pedig csak árt, azt elengedik. Mi lesz így az igazságszolgáltatással? – A világ eleve igazságtalan volt és a benne élők nem igazán hajlottak arra, hogy tegyenek valamit ez ellen. Jézusom, mikor süllyedtem odáig, hogy filozolfálgatni kezdjek? Biztosan ez a hely van rám ilyen hatással.
- Dehogy ironikus. A volt munkatársaid azok a fajta barmok, akik ha kapnak egy kis hatalmat, rögtön elszállnak maguktól, pedig annyi eszük nincs, mint egy porceláncsirkének. – És az ilyenek képzelik azt magukról, hogy ők az élet császárai, van bennük egy grammnyi érték is. Semmi másra nem voltak jók, csak elrettentő példának, ha hasonlókkal futottam össze, mindig felidegesítettem magam, az pedig, hogy Frank nyakára jártak, szintén nem tetszett. Ő nem akart semmi mást, csak nyugodtan élni, de a kötekedések így is megtalálták.
- Helyes. Amúgy is azt hallottam, hogy a börtönben pocsék a kaja és nem vihetem be a hálaadásnapi vacsit. Remélem tudod, hogy azt idén is nálunk töltöd. - Nem nagyon szerettem hosszú időre magára hagyni, sőt, akár azt is mondhatnám, hogy néhanapján kedvem támadt gondoskodni róla.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 08, 2016 9:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Faye & Frank


Néha magamat láttam benne. Én is voltam ilyen. Fiatal, forró fejű. A meggondolatlanságomnak mindig ára volt, időbe telt, mire felelősséget tanultam, mire sikerült felnőnöm. Az én esetemben egy nő is kellett ehhez. Mindig azt mondták nekem, hogy kétféle nő létezik. Akitől felnősz, és akihez felnősz. Ez utóbbi volt a feleségem. Megtanultam, hogy mivel jár az, ha én vagyok, aki dönt. Megtanultam, hogy nem lehet mindenki elégedett. Azonban mindig arra törekedtem, hogy megvédjem őket. Ez sikerült is, egészen addig a napig, mikor egyszerre vesztettem el szinte mindent. Az én időm akkor járt lel, és tudtam, hogy nem maradhatok már. Faye-nek átadni mindezt, nemcsak jó döntés volt, de kötelező is.
A szabályok előbb-utóbb megkötik a kezünket. Nem működnek, néha át kell lépni a határt, hogy jót tegyél. – eszerint dolgoztam. Nem szólt érte senki, mert mindig eredményesen dolgoztam. Úgy gondolták, hogy amíg egy gyilkossal kevesebb járja emiatt az utcákat, szemet hunynak afelett, amit csinálok. Egészen addig, amíg kényelmetlenné nem vált ez nekik. – Ezt nem így nézik. A szabályokat arra használják, hogy… jobbak legyenek. Arra vannak, hogy ne lépjük át a határt. Irigylem azt, akinek egyszer sem kellett még. – nem hiszem, hogy lehetne úgy élni és dolgozni, hogy ne tegyél semmi olyat, ami ellenkezne a szabályokkal. Én szinte csak ilyen helyzetbe kerültem. A vallatásoknál, ha nem jártak sikerre, én jöttem. Kikapcsolták a kamerát, én pedig szép szavak helyett inkább az ökleimet használtam. Hamar meg is érkeztek azok a válaszok, amiket szavakkal nem lehetett azokból a barmokból kihúzni. Lehet a rosszat is jóra használni, én így gondolkodom.
Ne aggódj, tudom, hol a határ. Aki balhézik, annak megmutatom merre van az ajtó. Tudod, ironikus, de néhányukba több becsület szorult, mint azokba az egyenruhás szarzsákokba. – nem tekintettem magam bűnözőnek. Nem úgy gondolkodtam, mint ők, de megértettem őket. Néhányuk pedig meglepetést okozott. Ettől függetlenül még nem vagyunk barátok. De a légkor rendben van. – Nem akarok visszamenni a börtönbe, épp eleget ültem már. Nem fognak visszadugni oda. Tudok magamra vigyázni. Ez nem fog megint megismétlődni.  ráztam meg a fejemet. Nem hagyom, hogy visszavigyenek, ha találnak bármi mondvacsinált indokot is erre. Mióta kijöttem, ügyeltem rá, hogy minden törvényes legyen körülöttem, néha próbálnak megszorongatni, csakhogy emlékeztessenek arra, nagyban függök tőlük. Viszont, soha nem találnak semmit. Ha volna is mit, elrejtem. A rendszerem eddig kifogástalanul működik.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Kedd Szept. 27, 2016 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Frank nagyon jól ismert engem. Túlságosan is. Így azt is tudta, hogy az agyamat soha nem fogom tudni annyira kikapcsolni, hogy ne az itteni helyzet körül forogjanak a gondolataim. Ugyan egy vállrándítással elintéztem a rövid, mégis velős jellemzését, miszerint forrófejű voltam, most éppen emiatt a tulajdonságom miatt lehettek álmatlan éjszakám. Kétszer is át kellett volna rágnom magam a dolgon, mielőtt nekimegyek a vámpírok egyik vezetőjének és állítólag legnagyobbikának, de ez már így lett megcsinálva, nekem pedig muszáj abból gazdálkodnom, ami kialakult. Főleg, hogy én tereltem ebbe az irányba a történéseket és kész voltam mindenért vállalni a felelősséget. A legjobb mégis az lett volna, ha hirtelen, mint valami égi jelenés előbukkan egy ötlet, megoldás, ami jó lehetne és megoldaná a problémákat. Kár, hogy nem hittem semmi olyasmiben, ami ezt az opciót lehetővé tette volna.
Annyira empatikus pedig szintén nem akartam lenni, hogy beleképzeljem magam Frank jóakaróinak helyzetébe. Tényleg, ezer százalék, hogy az elfogultság állt a háttérben, de biztos voltam abban, hogy a volt kollégái és a zöldfülűek is könnyen találhattak volna a nyelvköszörüléseiknek új célpontot, nem is kellett volna túlságosan megerőltetni magukat a keresgélés során. A nyakamat rá, hogy rengeteg téma és ember van, amin sokkal jóízűbben csámcsoghattak volna, de hát ami bevált, miért engedték volna el? Bunkó bagázs. – Valószínűleg ezért mondják azt, hogy a szabályok megszegésre születtek. – Vallottam ezt az elvet, a szabálykövető magatartás olyan messze állt tőlem, hogy hirtelen hasonlat sem jutott eszembe. Ezért nem lett volna nekem való az egyenruha viselése, a hivatásos állomány, sokkal inkább eltévelyedett, meg nem értett, erőszakos művészléleknek vallottam magam, mint sorba álló katonának, aki kézikönyvekkel és morális keretekkel a szemei előtt cselekedett. A legtöbben megszokták, akik viszont nem és elkezdtek háborogni, azoknak nem sok virágvasárnapjuk volt a közelemben. – És azzal mi van, hogy az embereket bármi áron meg kell védeni? Akkor is, ha azzal több szabályt szegünk meg egyszerre? A rosszak azért rosszak, hogy meg legyenek büntetve. – Szép is lenne, ha a bűnelkövetőknek még meg is simogatnák a fejét azzal a felszólalással, hogy nem baj, kisfiam, tudom, hogy megbántad, mostantól viselkedj szépen és minden rendben lesz… ugyan a szabálykövetésért nem voltam oda, a társadalmi rendért annál inkább. Mindenkinek kellene lennie annyi észnek a koponyájában, hogy rájöjjön: a többieket meghatározott és komoly okok nélkül csesztetni egyáltalán nem jó ötlet.
- Azért ha lehet, ne nagyon süppedj bele ebbe a „bűnözőkből élek” dologba. Ezeknél az alakoknál bármikor beüthet valami, aztán járhatok hozzád beszélőre a börtönbe, amihez nagyon nincs kedvem. – Burkoltan így fejeztem ki, hogy eléggé aggódok miatta akkor is, ha tudtam, hogy képes volt vigyázni a saját hátsójára. Mit tehetnék, néha belőlem is előbújik a féltő és óvatosságra intő nőszemély.
●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Szept. 14, 2016 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Faye & Frank


A családod nem te választod meg. Születsz, ahova születsz. Van, aki szerencsés és ezüstkanállal a seggében születik, más pedig örül, ha egyáltalán vannak szülei és nem nevelőcsaládról nevelőcsaládra adják, mint valami használt játékot. Azt választhatjuk csak meg, hogy melyik családba akarunk tartozni. Ez mindenkivel így van, előbb-utóbb eljön ez a pillanat. Én lemondtam erről, miután elvesztettem a családomat. Ha az ember egyszer megbukik, az elkíséri, tehet bármit, attól még hibázott, nem teszi jóvá. Nem tudtam őket megvédeni, nem éreztem magamban azt, hogy ezt eltudnám kerülni legközelebb. El kellett fogadnom, hogy nem vagyok elég jó. Ez nyilván fájdalmas felismerés, de szükséges.
Tisztábban, mi?  – kérdeztem vissza, halkan felnevetve, de még véletlenül sem gúnyból. – Ahhoz te túlzottan is forrófejű, Faye. – ezt mutatja az is, hogy egyedül neki ment az egyik őskövületnek. Kétféle ember van: a cselekvő és a seggén ülő. Mikor melyikre van szükség, de általában a cselekvő az, amelyiket hívni fogják. – Ez nem gond, inkább tegyél valamit, minthogy nem. Csak tudd, hogy hol a határ. – ez az, amit mindenki elfelejt. Ez az, amit én sem vettem figyelembe a munkámban. A határ a törvény volt. A törvény azonban egy ribanc. Sokkal több mindent elértem, mint mások, és ennek egy oka volt: átléptem a határt. És ide jutottam vele.
Ja, de ez olyan… rendőr dolog, tudod? Erkölcsi kódex, szabályok, a törvények… erre a sok szarra mind esküt teszel, mielőtt jelvényt és fegyvert kapnál. – azt mondják ez az, ami miatt egy rendőr több, mint egy bűnöző. Én azt mondom, hogy emiatt van több bűnöző, mint rendőr. – Aztán megszeged őket, mert csak visszatartanak. Ha meghal valaki, mert a szabályok miatt nem tudod megmenteni, a te hibád. Csak erről elfelejtenek beszélni.  – semmi nem fekete és fehér. Haltak miattam is már meg, volt, hogy tehettem volna valamit, volt, hogy nem. A hibáim motiváltak, másokat úgy látszik kevésbé.
Csak bólintottam a szavaira. Azok voltak, képmutatók. Ez egy olyan munka, ahol a hibákat nagyítóval nézik, ahol, ha útban vagy, eltakarítanak. Amíg kellettem, nem szóltak egy szót sem, mikor viszont nem… mindent az én nyakamba varrtak. – Semmi olyat, amit megtudhatnának. – csóváltam meg a fejemet. Volt fegyverem, bőven, ezzel már megszegtem. Azonban exzsaru vagyok, aki most azokból él, akik ellen dolgozott. Fegyver nélkül nem alszom jól. Nem akartam visszamenni, így megválogattam, hogy mit mondok és mit teszek. De a bárt valahogy életben kellett tartani, és nem épp mintapolgárok jártam hozzám. Más világban élek és dolgozom, mint régen, de erre van most szükség. – Újak mindig jönnek majd. – vontam meg a vállamat. Az újoncok pedig hol tudnának jobban villogni, mint egy börtönt megjárt zsarunál, akire egyből ugranak, ha olyat tesz. – Amíg a szájuk nagy, nincs gond. Ha tesznek is valamit… hát, Lindsey itt van szemtanúnak, hogy ők kezdték.  – vontam meg a vállamat. Lindsey büntetlen előéletű, tehát megbízható tanú, ha ő azt mondja, hogy azért rúgtam szét a seggüket, mert nekem jöttek, muszáj hinniük neki. – Most a bűnözőkből élek meg. Egy darabig még biztos keverni fogják a szart. – a rendőrségnek sem túlzottan jó az, hogy egy volt emberünk kétes emberekkel van együtt. Ha kérdik, mindig megmondom: én csak a poharakat töltöm újra, hogy azután mit tesznek, nem az én dolgom most már.  



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Pult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros :: Half-Moon bár
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3