Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Szept. 09, 2016 4:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Örültem annak, hogy Frank-nek bármikor és bárhol beszélhettem arról, ami a vállamat nyomta. Nem féltem attól, hogy bárki elítélni a tetteim és gondolataim miatt, de jó érzés volt, hogy ő csak meghallgatott, elmondta a véleményét és nem bélyegzett meg. Egyszerűen segített és ennyi, egy jó ital mellett akár még a memoárom kezdeti verzióját is elmondhattam volna neki. Olyan volt, mint egy apa, aki csak a fejemben élt: a sajátom megbukott a feladatában, de kicsit megkésve megkaptam Frank-et. Akár egyfajta kiengesztelésnek is vehetem ezt attól a szeméttől, aki egy cseppet sem összetartó családot akasztott a nyakamba. Még jó, hogy a húgomba is a normális génekből jutott.
- Megpróbálom kipucolni az agyam, hátha ahogy visszajöttem, kicsit tisztábban tudok gondolkozni. – Megvontam a vállam, mintha az előbb elképzelt tevékenység olyan simán menne nekem. Talán nem úgy tűnt, nem mutattam ki, de mindig volt valami, ami miatt aggódhattam és ez hajlamos volt felőrölni az idegeimet. Nem csodáltam volna, ha záros határidőn belül kényszerzubbonyt aggattak volna rám. Na ezt jó lett volna elkerülni és ehhez el kellett kezdenem tisztán látni, amihez lehet tényleg jót fog tenni, ha kissé kiszakadok a mindennapok körforgásából. Szigorúan rövid időre.
És lehet önzőség, de sokkal inkább használtam az ő történeteit figyelemelterelésként, minthogy én mantrázzam a saját szavaimat. Nem mintha az őt ért atrocitások nem idegesítettek fel: zavart, hogy hiába teltek el évek, még mindig nem hagyták békén és szüntelenül a nyakára jártak a volt munkatársai és azok a lágyagyú szerencsétlenek is, akik csak épphogy, fél füllel hallották a történetét. Jó, azt is bevallom, hogy kicsit elfogult voltam Frank-el szemben, de engedjék meg nekem ezt a bűnt.
- Oké, maradjunk annyiban, hogy nem voltak teljesen legálisak a módszereid, de könyörgöm… bűnözőkről beszélünk, nem két darab cukorkát elcsenő hároméves gyerekekről. – Megforgattam a szemeimet. Csak az kellett volna, hogy megsimogassák a várost felforgatók buksiját, hogy milyen szépen csinálták a dolgukat… soha nem értettem ezt a fene nagy jogrendszert. Aki bűnös, az bűnös, miért kellene különbül bánni vele, mint amilyen ő maga volt? Úgy tűnik, belőlem nagyon nem lett volna jó hivatásos igazságosztó.
- Képmutató szemétládák. – Két szóban összefoglaltam a véleményemet, más nem jutott róluk eszembe. – Amíg minden szép és jó volt, a bajtársaid voltak, aztán meg a nyakadra járnak? De ugye még semmi olyat nem csináltál, amivel tényleg megszeghetnéd a feltételes szabályait? – Hülye kérdés volt, miért csinált volna? Frank-nek volt esze és az évek alatt már bőven megtanulta, hogy kell ezekkel a piócákkal. Csodáltam őt azért a nyugalomért és kitartásért, amit mutatott, én már biztosan leszedtem volna az összes üveget a polcról és a mocskok fején törtem volna szilánkokra. – A helyedben szépen meglátogatnám őket teliholdkor. Nem tudnák, hogy te vagy, de legalább néhány pillanatra a vér is megállna bennük.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Kedd Aug. 23, 2016 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Faye & Frank


–Annál nincs jobb ok lépni, minthogy valakinek baja esik. Ha képesek használni a fejüket, akkor ezt ők is tudják. – ha nem, hát… saját maguknak köszönhetik azt, ami történni fog. Kitudja mennyire vannak oda maguk miatt, vagy mennyire nem, akárhogy is, valami történni fog, és tőlük függ nagyrészben, hogy mi. Valamit reagálniuk kell, és nem tehetik ezt úgy meg, hogy mindenki elégedett legyen. – Magának köszönheti. – vontam meg a vállamat. Nem különösebben érdekelt a dolog, de azt jól tudtam, hogy egy gyerek igen sok veszélyt hordoz már csak önmagában is. Általában ott bántják az embert, ahol a legjobban fáj neki. Egy gyerek éppen ezért nem ideális, főleg nem ilyen körülmények között.
–Próbálj meg ne egész végig azon gondolkodni, hogy itt mi van. Nem lesz attól jobb, de neked még lehet. Remélhetőleg, úgy várnak majd rád itt a dolgok, ahogy hagytad őket. – aligha lesznek jobbak, rosszabbak még lehetnek, de… remélhetőleg nem lesznek. A lőporos hordót akkor a legcélszerűbb felrobbantani, ha mindenki együtt van. Itt pedig nagyon úgy néz ki, hogy egy elég nagy tűzijáték ígérkezik, kár lenne kihagynia, és nem hinném, hogy kiakarná. Elvégre, többek között az ő érdeme is lesz, ha sikerül változtatni.
Hozzászoktam már ahhoz, hogy az életem vett egy igen nagy fordulatot. Meg volt mindenem. Feleség, gyerekek, egy jó állás. Mind odalett, egyik dolog következett a másik után, mikor azt hittem rosszabb már nem lesz, hát… rácsesztem. Régen megszállott voltam, dühöngtem, most már nem érdekel a dolog, elbántak velem, nekem pedig semmi hasznom nincs abból, ha szétrúgom emiatt a seggüket. – Biztos én vagyok a példa, hogy milyenek ne legyenek. – vontam meg a vállamat. Nem túl nehéz elképzelni, nem voltak a módszereimmel soha sem elégedettek a főnökök, de azt elismerték legalább, hogy működtek. Miután börtönbe mentem, engem is felírtak azokhoz, akik ”megbuktak”. – Ha egy zsaru börtönben köt ki, az azt jelenti, hogy tehet bármit, utálni fogják és megvetni azok, akikkel régen együtt dolgozott. – ez van, hozzászoktam, hogy sok munkatársam, aki régen barátságos volt, most ellenségesebb nem is lehetne. Nem sok barátom volt, és nem is maradt sok. – Valamit, ami miatt megszegem a feltételes szabadlábat. – már meg sem lep, bármikor jöhetnek, arra ügyelnek, hogy legyen házkutatásijuk, bár nem hinném, hogy esetemben mérvadó lenne. – A régi ügyeimet felülvizsgálták. Nem szabályos eljárás miatt a legtöbbet eltörölték, úgyhogy sokan szabadultak. Most úgy gondolják, hogy az én szaromat kell eltakarítaniuk, ez lehet nekik az elégtétel. – idejöhetnek, megmutatják a jelvényt, és kis túlzással bármit megtehetnek. Nem hagyom, de van, aki keménykedik, van, aki tudja hol a határ. – Ne foglalkozz velük, tudom őket kezelni. Muszáj, nincs más választásom. – ők az én gondom. Mikor lecsuktak, tudtam, hogy az életem nem lesz már olyan, mint volt, hogy elvesztettem a hitelességem, mint törvényszolga. Emiatt pedig céltábla vagyok a rendőrségnek, az újoncok járnak a leginkább ide. Azt hiszik tökösek, ha ugatnak.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 18, 2016 8:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Most leginkább abban reménykedek, hogy valamelyik vámpír elveszíti a fejét, csinál valami baromságot, ami elég nagy ahhoz, hogy lépésre adjon okot, de mégsem esik bántódása egyikünknek sem. Tudom, szép is lenne, de amíg nem jut eszembe valami okos ötlet, addig ez lenne a legjobb lehetőség. Ezért is állt rá egy-két ember arra, hogy figyeljék a vámpírok összes lépését. – Kémkedni az ellenség után? Még jó. Biztos voltam abban, hogy ők is szimatoltak utánunk, nem voltak annyira ostobák, hogy ne tegyék. Mi miért maradnánk ki a jóból? – De azt ne is kérdezd, hogy ez a vámpír és gyerek dolog hogyan működik. Soha nem hallottam még ilyenről, őszintén szólva nem is érdekel, mert nem az én problémám. Ezzel foglalkozzon az, aki a közvetlen közelükben él. – Az én, a mi harcunk annyiban volt specifikus, hogy a vámpírok ellen irányult. Konkrét személyek nem voltak kipécézve, hiszen a vámpírok maguk is lehettek volna annyira normálisak, hogy nemet mondjanak a vezetőiknek és ne akarjanak minket kiirtani, elnyomni, átkot szórni ránk és ezekhez hasonló kedvességek. Csakhogy a vérszívók élvezték a terrorizálásunkat, nem volt mit mellébeszélni. Hogy mi és miért folyik az ő köreikben, az már legyen az ő problémájuk, nekem elég volt a saját családom gondjaival foglalkozni.
- Én sem gondoltam volna, hogy pont most fogom utazásra adni a fejem, de tudod, hogy mit mondanak az ígéretekről… üzletet kötöttem, az utazás hozzátartozik. Remélem, hamar elintézzük a dolgot és jöhetek is haza. Így is tiszta ideg vagyok, hogy el kell mennem. – Ha más nem terápiának jó lesz a kiruccanás. Lenne, ha nem ismerném magam annyira, hogy tudjam, úgyis az itteni helyzet körül fognak forogni a gondolataim. Talán egy rosszabb pillanatomban még tanácsot is fogok kérni tőle. Bár azzal óvatosan kell majd bánnom, nehogy megint valami ilyesmibe keverjen bele, mint ez a monacoi utazás.
Újabb kortyot ittam, miközben hallgattam őt. Frank a példaképem volt. Ugyan pontosan tudtam, hogy megtörte a családja halála, mégsem mutatta ki és nem hagyta magát attól függetlenül sem, hogy a hullámok felettébb szerettek összecsapni a feje fölött. Az első időkben, sőt, néha még most is szerettem volna rá hasonlítani. Nekem ő volt a példaképem, az apafigurám, nem az a férfi, akit biológiailag az apámnak mondhattam… Frank-nek köszönhette az életem egyik legnagyobb ajándékát, ezért mindig dühös lettem, amikor megtudtam, hogy bántások vagy bármi atrocitás érte. Sajnos az ilyen bajok megoldásában nem voltam otthon. – Sose fognak békén hagyni. Csak tudnám, miért jó nekik, hogy szívatnak. Ismerhetnének már annyira, hogy rájöjjenek, nem fogsz megtörni. – Vontam meg a vállamat. – Egyáltalán mit keresnek? Mit akar még tőled a rendőrség? – Az ügye nekem lejárt lemeznek tűnt. A new orleans-i fakabátoknak nem volt jobb dolguk, mint előbányászni a régi alkalmazottaikat? Inkább foglalkoztak volna a halottakkal, akiket a vámpírok hagytak hátra egy-egy túl jól sikerült bulijuk után.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 21, 2016 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank


Előbb-utóbb csak az marad. De… remélhetőleg rájönnek, hogy amíg a seggüket növesztik a semmitevéssel, nem fog semmi megváltozni. Mindig vannak gyenge láncszemek, ők csak a biztosra mennek. – minden társaságban előfordul ez. Mások vagyunk, egyesek képesek arra, hogy tegyenek valamit a változásért, mások elvárják, hogy a többiek tegyék meg helyettük. Azonban, senki nem szeret egyedüliként kimaradni valamiből. Ha összefognak, ha látják, hogy ez működik, hogy használhat, akkor lépni fognak, azok is, akik eddig a seggükön ültek és tétováztak, hogy mi a szart is csináljanak.
Egyáltalán hogy lehetséges ez? ¬– soha nem hallottam még olyanról, hogy egy vérszívónak gyereke legyen. Igaz, ez a fickó nem vámpír volt. Hallottam róla dolgokat, de a legtöbbet csak elengedtem a fülem mellett, az emberek szeretnek túlozni, azonban egy biztos: veszélyes. Ezt mindenki megmondja, és egy ilyen ember nem szerencsés, ha vezetővé válik. Egy vezérnek semmiképpen nem szabad, hogy kegyetlen legyen. A félelem által biztosított hűség ingatag, ebbe sokan buktak már bele. – Elárulni a sajátjait azokért a… meglep, hogy még nem ölték meg az övéi. – nem lett volna meglepő. A két faj között mindig is elég vékony vonal volt a béketűrés, azt hinné az ember, hogy egy ehhez hasonló tett egyből halálra is ítélni azt a nőt. Ennek ellenére él, az ősiek védelmében, felteszem.
Csak intettem egyet. Semmiség, természetes, hogy rajta tartom majd a szemem a húgán, amíg távol van. Átadtam ugyan a vezetést Faye-nek, de nem határolódtam el teljesen attól, amivel mindez jár. Segítek neki, ha tudok, most pedig a húgáról van szó. Tudom milyen az, mikor számít ránk egy szerettünk. – Ne aggódj, megoldjuk. – bólintottam mosolyogva. Ő a vezető, amíg pedig távol van, valakinek törvényszerű, hogy irányítania kell helyette. Csak úgy nem vállalnám el, de így már más a dolgok fekvése. Segítek, legalábbis próbálkozom. Egyszer már megbuktam, mint vezető, remélem a múlt nem ismételi önmagát, és Faye hamar visszatud térni, hogy vissza vehesse a gyeplőt. – Monaco? Először azt hittem másik államba akarsz menni. Monaco… inkább egy másik földrész. – húztam mosolyra a számat. Én soha nem voltam külföldön, egyszer kiakartam vinni a családot, de… a történtek után már teljesen felesleges volt tervezgetni. Ők itt vannak, és én is itt maradok. – Az én életem jóval unalmasabb, mint a tied. Felkelek, sétálok egyet... – általában a temetőben, sőt, szinte mindig, a gondnoknak fizetek azért, hogy rendben tartsa a sírjukat. Nem akarom, hogy valami részeg barmok tönkre tegyék. – Aztán kinyitok, este meg zárok. – vontam meg a vállamat, kortyolva egyet a poharamból. – Pár nappal ezelőtt behívtak a kapitányságra. Minden régi ügyem törölve lett, akiket elkaptam, most szabadok. Alá kellett írnom mindenféle szart, meg átakarták kutatni a lakást, hogy nem szegem-e meg a feltételest. Elküldtem őket a francba. – nem volt túl jó ötlet, egy nappal később már házkutatásival jöttek és kénytelen voltam beengedni őket. Nem találtak semmit, minden fegyvert gondosan eltettem, hogy ne találhassák meg. Megkaptam ugyan a feltételest, de azóta szivatnak mindennel, mióta kijöttem.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Júl. 17, 2016 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
- Talán ha a falkatagok látják az összefogást, akkor nekik is egyszerűbb lesz lecsillapodni, mert tudják, hogy igenis készülőben van valami. Vagy éppen ezért fognak magasabb fokozatra kapcsolni. Nem igazán tudom, hogy mit gondoljak és nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de már csak a reménykedés maradt. – Tényleg nem lehetett mit tenni. Egyedül kevesek voltunk, ám ahhoz, hogy többen legyünk, kissé összekovácsolódjunk és így erősebbé váljunk, időre volt szükség. Időnk az volt, türelem kevésbé és ezt pont én nehezményeztem, aki véletlenül sem arról volt híres, hogy nyugton ül a fenekén, kivárva a jobb lehetőségeket. Mióta a húgom visszajött, azóta fogtam magam vissza egy kicsit. A falkám is a családomnak számított, de ha valakit, akkor Hannah-t nem keverhettem veszélybe és ha ez a szándékom azzal járt, hogy megfontoltabbnak kellett lennem, akkor azzá váltam. Akkor is, ha belül még mindig teljesen máshogy gondolkoztam, mint amit kifelé igyekeztem mutatni.
- Most erősebbek, mint valaha, főleg, hogy egy igazi pszichopata került a trónra. Marcel egy igazi állat, de vele talán még lett volna mire menni… bár az is igaz, hogy a közösségük most eléggé széthúz, nem mindenkinek tetszik, hogy a Mikaelson-ok uralkodóknak kiáltották ki magukat. Az pedig, aki velük lakik, a félholdasok falkájából származik, elméletileg neki kellene az alfájuknak lenni. Csakhogy mivel megszülte Klaus Mikaelson fattyát, a mérleg nyelve valószínűleg a vámpírok felé billent el. – Igazából sajnáltam azt a lányt. Hallottam róla történeteket, ki ne hallott volna, de nem az én dolgom volt az életének ezen aspektusával foglalkozni. Szerettem mindenkiről csak annyit tudni és törődni, amennyi elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a történetek teljes képeket kapjanak és megfelelő információk birtokában végezhessem a dolgomat. A pletykálás egy teljesen másik lapra tartozott, egy borospohár kíséretében megejtett és tévé előtt eltöltött szombat estéhez, nem a háborús zóna mindennapjaihoz.
- Köszönöm. – Apró sóhaj hagyta el az ajkaimat, amikor azt mondta, bébiszitterkedik Hannah felett. Persze, ebbe a húgomat nem avattam be és szidtam még a jó eget is, amiért pont most kellett kitennem a városból a lábamat, de nem tehettem mást. Megígértem és nem volt szükségem arra, hogy a megszegette ígéreteim miatt is főjön a fejem. - Ha nem lenne muszáj, akkor ne mennék sehová. Egyetlen percre sem akartam és nem is akarom kiengedni a kezeim közül az irányítást, de muszáj mennem, ezért is kértelek meg téged és Hannah-t, hogy ügyeljetek a falkára. Bennetek megbízom. – Rajtuk kívül egyébként sem tudtam volna mást megbízni a feladattal és nem is állt szándékomban. Az életemet, mindenemet rábíznám erre a két személyre, ezen nem volt mit mellébeszélni. – A birtokom elméletileg biztonságos. Egyetlen vámpír sem tudja betenni oda a lábát és ideje lenne már elintéznem azt, hogy még az udvar közelébe se jussanak, de ez a varázslat még várat magára. – Nekem azzal sem lett volna bajom, ha arra a kis időre, míg távol leszek, Frank áttelepszik a házamba, de ezt már inkább meg sem említettem. Így is eleget kértem tőle és neki is megvolt a saját élete. – Én rendben leszek, legalábbis nagyon remélem, hogy Monaco-ba senki nem jön utánam. Ha igen, akkor magára vessen. – Megvontam a vállamat. – És most már éppen ideje lenne annak, hogy te is mesélj valamit, mielőtt belefojtom magam a poharamba.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Pént. Jún. 24, 2016 2:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank


Egy falka sokféle emberből áll, ez benne a legjobb és a legrosszabb. – adtam neki igazat. Egyrészt rendkívül sokféle dolog történik, sok mindent lehet megtenni, mert az emberek mások, de pont ezért a veszély esetén a széthúzás nagyobb lehet, mert az emberek nem egyformák, mástól félnek és másféle formában, ez pedig nagyon veszélyes tud lenni. – Csak egymást segítve van esélyük, ha erre rájönnek, akkor képesek lesznek félretenni a félelmüket. Félhetnek, azzal nincs baj, de nem hagyhatják, hogy eszerint gondolkozzanak. A te dolgod most az, hogy a tieiddel értesd ezt meg. A többi vezetőnek szintén ugyanez a sajátjaival. Annyit értek, amennyire tisztelnek az embereitek. – nem rosszból mondom ezt, ez így van. Egy vezető sem ér semmit, ha nincs ember, aki tisztelné és követné őt. Faye-nek úgy adtam át a vezetést, hogy tudtam, képes arra, hogy többet érjen, mint én valaha. A falkának követnie kell őt, bízni abban, hogy átvezeti őket ezen az időszakon.
Egyszer már felégették, és akkor eltakarodtak innen. – rántottam meg a vállamat, megengedve magamnak egy mosolyt, ahogy néztem miként nyúlt el a pulton. Megértettem őt, tudtam milyen érzés az, mikor ennyi ember helyett kell okosnak lenned, mikor ennyi ember dühe és félelme ellenére nem teheted meg azt, amit mindannyian a legjobban akarnátok. Ez az, ami vezetővé tesz valakit. Képes meghozni olyan döntéseket, amiket más nem. – Mi az, hogy velük él egy házban? A falkája ezt hogy engedheti? – nem kéne, hogy ott legyen, még csak vendégként sem. Abból adódóan utáltam a vámpírokat, hogy mi vagyok, de ahogy lenni szokott, a személyes veszteségeim még inkább erősítették bennem az amúgy sem kicsi undort, amit ezek iránt a lények ellen éreztem. Holtak, akik élnek, akik élőket ölnek, csakhogy tovább maradhassanak életben. Akik sok jó embert öltek meg a falkámból, akik elvették tőlem a családomat. Ezek után én nem tudtam semmiféle módon kevésbé gyűlölni őket. – Persze, vigyázok rá és segítek neki, amennyire csak tudok. – bólintottam a kérésére. Ez csak természetes volt. – Hova fogsz most menni? Van egyáltalán hova menned? – nem tudom, hogy mik a pontos tervei, de remélem, hogy nem csak úgy a vakvilágba megy, azt gondolva, hogy közben majd kitalál valamit. Amiatt nem tudok okolni, hogy elmegy, jó döntés, ha egy kicsit eltűnik, mert így talán megnyugodnak a kedélyek, de ettől függetlenül még nem lesz biztonságban teljesen ott sem, ahova megy. Jobb mindenre felkészülni, és remélem, hogy ezt ő is tudja, és nem akarok könnyelmű lenni.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 20, 2016 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Akár a homlokomra is ráírhattam volna, hogy „igazad van”, akkor legalább nem kellett volna állandóan mondogatnom vagy bólogatnom. Nem voltam az a fajta, aki megbánta a tetteit, azokat sem, amiket hirtelen felindulásból követtem el, most mégis elbizonytalanodtam… nem azért, mert az egyik legidősebb vámpír ellen mentem, hanem azért, mert ez megosztotta a falkámat és a szikra, amit kipattintottam, túlságosan is közel esett a puskaporos hordóhoz és csak egy enyhe fuvallat kellett ahhoz, hogy továbbgörgetve a tűz darabkáját robbanást idézzen elő. Én magam egyszerre lehettem az a személy, aki beindíthatná a láncreakciót, ahogy az is, aki eltaposhatná a szikrát…már csak azt kellett eldöntenem, mit akarok és hogyan, de ez volt a képlet legnehezebb része, amin ugyan szívem szerint akár hónapokig is ültem volna, ám jelenleg az idő volt az egyik legnagyobb ellenségem.
- Nem az Ősiektől vagy attól félek, hogy a vámpírok ellenünk indulnak, hanem attól, amit egyszer te is mondtál nekem… hogy csak azok tudnak igazán ártani nekünk, akiket szeretünk és ezért elég közel kerültek hozzánk. Attól tartok, hogy a falka saját magát fogja felőrölni. De nem csak az én embereimet fenyegeti ez a veszély, hanem az egész város vérfarkas-társadalmát. – És ezzel valószínűleg Frank is tisztában volt. Itt már nem gondolhattam csak arra, hogy az én embereimnek mi lenne a jó vagy ők mit akarnak, elvégre ahogy a régi bölcsesség mondja, egységben az erő, csak jelenleg még az egység sem volt adott. Először azt kellett volna nyélbe ütni, utána az erőről beszélni. A vezetés mostanában túlzott óvatosságot kívánt meg és ehhez eddig nem voltam hozzászokva.
- Támadni akarok. – Jelenlettem ki minden kétséget kizárólag a kérdésére válaszolva. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az én fejemben milyen forgatókönyv játszódott le, Frank is ismert már annyira, hogy ezt nézze ki belőlem. – Nem bánnám, ha fel kellene égetni a várost csak azért, hogy végre hallják a hangunkat és a vámpírok nyakára taposhassunk, de… ez a lehetőség most ki van zárva. – A karjaimat a pultra fektettem és rájuk hajtottam a fejemet, mélyet sóhajtottam. Kezdtem úgy érezni magam, mintha orvosnál lennék és a sóhajtozás kötelező jellegű lenne, csakhogy valamivel ki kellett adnom magamból a tüdőmben felgyülemlett levegőt, ami úgy nyomta a mellkasomat, mintha egy három mázsás kőtömb lett volna. – Folynak a tárgyalások és nem áshatok alájuk azzal, hogy önkényesen elindítom az igazi háborút. Végre úgy látszik, hogy szót érthetünk a mocsári farkasokkal annak ellenére, hogy az egyikük a főkolompos vámpírokkal él egy házban. Ha összefogunk, akkor legyűrhetjük azt az idiótát, aki szintén szeretne a vámpírok mellé állni és csak egy kis idő kell ahhoz, hogy a többi farkast is összegyűjtsük, akinek elege van abból, hogy nem mehet végig a negyeden mindenféle baj nélkül csak azért, mert farkasnak született. – Újabb kortyot ittam az italomból. – Nem azért dolgoztam ennyit és ígértem egy jobb világot a falkatagoknak, hogy az esetleges felkészületlenség miatt közénk csaphassanak és mindenkit megölhessenek. Most elmegyek egy kis időre a városból, hátha lecsillapodnak a kedélyek… Hannah-ra bíztam, hogy figyeljen a falkára, ő nagyon szépen le tudja csitítani az indulatokat, de féltem őt. Megtennéd, hogy rajta tartod a szemeidet? Neki is megvan a tekintélye, de ha a többiek azt látják, hogy mellette állsz, semmi baj nem értheti.

●● by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 13, 2016 9:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank


Igen, most még. De mi van, ha már következőleg ellenük irányul? Megtámadtad őket, ezt pedig nem rajtad, hanem azokon fogják leverni, akiket vezetsz. Akikkel törődsz. – mert törődik velük. Ilyenek a vámpírok, ilyenek az Ősiek. Gyávák, a gyengébbet szúrják ki, példastatuálásnak hívják, de csak a gyáva ember végezteti ki az ártatlanokat mások bűnei miatt. – Területfelosztás… ez már akkor is bűzlött, mikor ki lett találva. Ezt a várost a sajátjuknak hiszik, minden utcát, felosztani ezt… csak formalitás. – hogy úgy tűnjön, mintha bármit is javulna a helyzet. Nem javult, sőt, most meg is haltak jó emberke, akiknek élniük kéne, hazamenni a családjukhoz, boldogan élni, amennyire azt egy ilyen helyen lehet.
Várható volt, nem hibáztathatod őket. Veszteségek érték mindannyiukat, félnek, most nem ők voltak azok, akik nem mehettek haza a családjukhoz. Holnap talán már ők lesznek. – a vámpírok pedig erre még egy lapáttal rá akarnak majd tenni, ebben biztos vagyok. Megakarják osztani az ellenséget, hogy minél kisebb ellenállást fejtsen az ki, mikor véget kívánnak majd vetni mindennek. – Nem tudom, hogy pontosan miféle megállapodást kötöttetek velük, de… a kiontott vér még több vért követel. Az, ami történt, függetlenül attól, hogy nem volt célirányos támadás, nem maradhat szó nélkül. – nem hiszek abban, hogy az idő megoldana bármit is. Ha bántanak, nem fogod magad jobban érezni addig, amíg vissza nem adod azt. Ez egyszerű bosszú. Ha veszteség ér, azt akarod, hogy a másik is tudja milyen. A holtaknak is van becsülete, azt pedig tiszteletben kell tartani. Ilyenkor pedig egyetlen dolgo szokott előjönni: a bosszú.  – Te mit akarsz? – pillantottam végül rá. Tudom, hogy mit akar. De az jelen pillanatban sokkal többet ártana, mint használna. Tárgyalhatna. Talán. De nem egyszerű balhé volt ez, elrendelték, ez pedig még inkább bonyolítja a helyzetet, mert eggyel több felelős van.
Vissza? – kérdezte vissza meglepetten, és megcsóváltam a fejemet. – Nem, csak… ha nagyon muszáj. – ők az én vereségem, látni őket olyan, mint feltépni egy sebet. Ott halt meg a családom és még sokan mások, az én hibámból. Ők is tudják, én is tudom. Nem akarok visszamenni, ha nem feltétlen szükséges. Senki nem menne önszántából olyan helyre, ami arra emlékezteti, hogy hogy elbukott, igaz? Én pedig csúfosan nagyot buktam. – Kiakartam maradni ebből. – húztam el a számat. Minek hazudnék? Megpróbáltam kihúzni magam ebből a harcból, mondván: egyszer megpróbáltam, legyőztek, elvették mindenem. – De hátat nem fordíthatok. Se neked, se nekik. – se magamnak, se a családomnak. A halottak becsülete, az emlékük néha elég, hogy feltámadjanak az emberben egy időre. – Figyelni fogok. Vannak páran, akik tartoznak nekem némi szívességgel, szólok nekik, hogy nyitott szemmel és füllel járják majd az utcákat. – bólintok aztán végül a dologra. Ennyit minimum megtehetek, ez még nem kerül semmibe. – Megteszem, amit tudok, szeretnék segíteni. – számíthat rám, ha kell, visszamegyek. Csak a múltat nem akarom megismételni.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Jún. 12, 2016 11:13 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Bólintottam. Persze, hogy tisztában voltam azzal, hogy én tartozom értük felelősséggel. Próbáltam a tőlem telhető legjobban igazgatni a falka ügyeit, az életemet is feláldoztam volna értük... ám most kezdtem igazán megérteni, miért érezte Frank azt, hogy neki elege van ebből az egészből és nem tudja tovább csinálni. Neki ott lebegett a háttérben a családjának az elvesztése, ezért nem hasonlíthattam a helyzetemet az övéhez, de most háborúba álltunk. Amikor a falka élére kerültem, a helyzet sokkal nyugodtabb volt, csupán a parazsakat kapargattuk, éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy érezhetőek legyenek a változások, a farkasok ambíciói, a harci kedv és az annak való öröm, hogy előrébb léphetünk a ranglétrán vagy legalábbis néznek minket valamibe... de a megvalósítás felettébb döcögős volt és néha olyan helyzetek adódtak, amelyek komoly lépéseket követeltek. Vagy hirtelen felindulásból elkövetett cselekedeteket, mint ahogy a mellékelt ábra mutatta.
- A balhé nem a farkasok ellen irányult, ők csak járulékos veszteségek voltak, mert a vámpírok arra sem voltak hajlandóak, hogy figyelembe vegyék az általuk létrehozott területfelosztást. Ők jöttek a mi területünkre, a külvárosban történt az egész. Persze, ha egy farkas a francia negyedben kószálna... - Komolyan, elkezdett feszülni a bőr a szemeim között, egyre jobban felidegesítettem magam. Nem vártam el a rögtönzött támadásomtól, hogy attól jobb lesz, hiszem így még a következmények miatt is aggódhattam, biztos voltam abban, hogy a vámpírok a tegnap esti megmozdulásomat nem fogják figyelmen kívül hagyni. Már csak a saját elképzeléseim voltak hiányosak, fogalmam sem volt, mire kellett volna készülnöm.
- Próbálom bebiztosítani magunkat. Vannak, akik azt is vállalták, hogy a tőlük telhető legészrevétlenebb módon járkálnak a negyedben és hallgatóznak, mi a helyzet. Egyszerűen... nem tudom, mi lenne most a legjobb és ahhoz, hogy most túléljük sem én, sem a húgom, se a mocsári farkasok nem elegek. A falka egyik része vért akar, támadni, a vámpírok ellen menni, a többiek most nem akarják szítani a tüzet. - Semmi szükség nem volt arra, hogy a falkán belül is ellentétek szülessenek. A belső megosztottság soha nem vezetett jóra és ugyan én voltam az, aki eddig is azt hangoztatta, kell a szabadság és nem élhetünk elnyomásban, addig amíg tisztán nem láttam legalább az elmúlt eseményekből adódó jövő körvonalát, nem mondhattam azt, hogy irány, népirtás.
- Pontosabban, az kéne, hogy gyere vissza. - Könyököltem a pultra. Mit beszéljek mellé? Mellette egyébként sem lehet, ismer már annyira, hogy tudja, nem csak azért jöttem, hogy megkóstoljam a legújabb alkohol-szerzeményét. - Csak egy kis időre, amíg le nem cseng ez az egész... bár nem lehet tudni, mikor lesz vége. Vagy ha elvállalod, hogy fokozottan figyelsz itt vagy a városban bárhol, nekem az is elég. Legalább lenne még egy szemem, akiben tényleg bízhatok. - Megvontam a vállam, egy sóhajtást megengedve magamnak néztem rá ismét. - De miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád már most is, hogy mi lesz a válaszod?

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Pént. Jún. 10, 2016 8:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank

Tudom, hogy milyen elveszteni valakit. Átéltem. És azt is tudom, hogy milyen, mikor ez a mi hibánkból történik meg. Rosszkor volt, rossz helyen… ezt mondják. Francokat, nem segít ez semmit, csak próbáljuk elhárítani vele a felelősséget. Én soha nem akartam így tenni. Minek? Mert attól jobb lesz? Ugyanolyan rossz az üres lakásban egyedül. Nem szoktam másoknak elsírni a bánatomat. Nem tartozik rájuk, és nem is érdekli őket. Évek teltek el, mióta elvesztettem őket, megtanultam élni nélkülük. Szar, de muszáj volt. A halottakért nem lehet már semmit sem tenni, épp ez az, ami miatt mindenki a padlóra kerül, mikor elveszít valakit. Nem tehetsz semmit, a halál végleges, visszavonhatatlan.
Bólintok a szavaira. Igaza van, lesznek következményei. Egy Ősit támadott meg, azok a rohadékok úgy gondolják, hogy ők itt a királyok, nem bír el az egójuk egy ilyen incidenst. Ezzel Faye is tökéletesen tisztában van. Akkor is tudta, mikor megtette, de az ember ilyenkor nem gondolkodik, teszi, amit a legjobbnak lát. Rosszul tett egy helyes dolgot, máshogy nem lehetett volna.  – A tied a felelősség, ők a te embereid. Meg kell védened őket. Ha nem hinném, hogy képes vagy rá, nem bíztam volna rád őket. – én nem lettem volna képes tovább vezetni őket, én… lejárt az időm, már nem akartam az egészet, olyan felelősségnek éreztem, amit már nem akarok. Faye volt a tökéletes ember a feladatra. Tőlem tanult, ráadásul vezetőtípus, képes felelősséget vállalni, képes elviselni a terhet, ami ezzel jár: döntést hozni, mikor nincs jó döntés. – Öntelt szarháziak, de nem hülyék. – értettem vele egyet. A vámpírok ilyenek, legalábbis a legtöbbjük. Ezek az Ősiek pedig még inkább megerősítik az egészet. – Azt támadják, ami a legsebezhetőbb, és ami a legjobban fáj. Egy vezetőnek ez mindig másokat jelent. – velem is ezt tették. Előtte is utáltam őket, de mostanra még inkább, pillanatokra sem bírom elviselni az öntelt pofájukat. Ahogy belekezdett, már éreztem, hogy mi lesz a vége. Nem akartam hallani, aztán csak kimondta. – Eh…  húztam el a számat, és válasz helyett először inkább ittam egy kortyot. – Ezt a harcot én egyszer már elbuktam. – nincs ezen mit szépíteni, elvesztettem. Végeztek a családommal, és még jó pár olyan emberrel, aki fontos volt nekem, nem is tudtam magamra ugyanúgy nézni már soha, mint azelőtt. Most sem. Gondolkodtam, mérlegeltem. Nem akartam ezt. Nem azért, mert ne szerettem volna neki segíteni. Egyszerűen csak voltam már ebben a helyzetben, és a lehető legrosszabbul kerültem ki belőle. Nem töltött el boldogsággal az, hogy még egyszer neki kéne ennek menjek. – Tegyük fel, hogy… megteszem. – Ő nem fordítana hátat annak, aki segítséget kér tőle. Seggbe rúgna, ha én fordulnék el attól, aki segítséget kér tőlem. Akkor is, ha már nem az a munkám, hogy másokat segítsek meg. – Pontosan, mi is kéne? – egy bárom van, persze, akaratlanul is hallok dolgokat, kitudom nyitni a fülem és a szemem, hogy alaposabb legyek, de… van egy olyan érzésem, hogy ennél több kell. Ha nem most, hát később. Ha ebbe most újra belemegyek, akkor úgy akarom csinálni, ahogy múltkor nem csináltam. Alaposan.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 09, 2016 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Mondhattam volna, hogy Frank-nek nagy szerepe volt abban, hogy kialakult a vámpírok iránti mérhetetlen gyűlöletem, de ő csak rásegített az eleve bennem lappangó ellenérzéseke a nézőpontjával. Azóta utáltam a vérszívókat, hogy közvetlenül az átváltozásom után megtámadott az egyikük. Aztán egyre jobban és jobban beleástam magam a város történelmébe és történetébe, csatlakoztam a falkámhoz és minden a feje tetejére állt. Semmi sem volt ugyanolyan: célt találtam magamnak és az életemnek, egy közösséget, akik elfogadták, hogy havonta egyszer farkasalakot öltök magamra és hozzám hasonlóan nekik is meg kellett küzdeniük ezzel az érzéssel, ám el voltak nyomva, amit nem nézhettem tétlenül. Mióta kiváltottam az átkomat azon voltam, hogy azoknak az embereknek, akik bíztak bennem jobb legyen. És egyszerűen képtelen voltam mindig visszafogni magam, hiszen olyan volt, mintha a családomat bántanák azok, akiknek semmi sem számít, csakis saját maguk. Hogy is mondják? A vér vért kívánt.
- Tudom, hogy mit csináltam és hogy meglesznek a következményei. - Szólaltam meg, miután hagytam, hogy kiadja magából, mit gondolt. Aggódott értem, de legalább nem hordott le a pokol kapujáig és nem kiáltott ki felelőtlennek ezért az apró hibáért. Emiatt jöttem hozzá... jelenleg nem bírtam volna elviselni a sipítozást vagy azt, hogy kioktassanak. Csak egyszerű reflektálás kellett, semmi más, az, hogy normálisan véleményezzék a cselekedetemet és elbeszélgethessek valakivel. - És egészen addig nem érdekel, amíg értem jönnek. Ha annak a vámpírnak megkarcoltam az egóját és értem küldi a vámpírjait, legyen, vihetnek, majd elintézem, hogy valahogy megússzam. Engem leginkább az zavar, hogy vannak olyan okosok, hogy hátulról támadjanak... félek, hogy a falkatagokra fognak lecsapni és annak még az esélyét sem hagyhatom meg, hogy az én hibám miatt nekik essen bajuk. - Mondtam a lehető legkomolyabban, hagyva, hogy kibukjon belőlem egy sóhaj és újabbat kortyoltam az italomból. Itt legalább minőségi innivalót lehetett kapni, nem olyat, aminek gázolaj szaga volt. - A mocsárbeli farkasokkal folyik az egyeztetés. Nekik is elegük van abból az állapotból, ami most a városban van, úgyhogy jobbnak láttuk, ha összefogunk... de nincs mindenhol szemem. Vissza kellene pattannod a nyeregbe, még ha nem is teljesen és csak egy rövid időre. - Emeltem rá a tekintetemet érdeklődve, valószínűleg a kérlelés és megmutatkozott a szemeimben. Örültem volna, ha őt is be tudnám ismét szervezni a sorainkba.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Jún. 01, 2016 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank

Vannak nyugodtabb napok is, olyankor senki nem jön be kötekedni, a régi vendégek jönnek, legurítanak néhány pohárral, eldumálnak mindenféle szarról, aztán elmennek és játszanak valamit, néha fogadnak, ha egymásnak ugranak, akkor kezdődnek a gondok, de gyakorlott probléma megoldó vagyok. Eddigi tapasztalataim szerint két törött borda után már rájön az ember, hogy nem kéne bajt okoznia. De itt ilyen ritkán fordul elő, ezek a srácok már tudják, hogy ki vagyok, hogy milyen vagyok. Vicces, míg zsaru voltam, nem érdekeltem őket, úgy beszéltek velem, mint a kutyával, most viszont, hogy… mondhatni egy vagyok közülük, mintha valami régi ismerős lennék. Tényleg sokat ér az a rohadt egyenruha.
A szavaira csak bólintottam. Szóval nem kell, hogy félholtra verjek valakit. Talán még örültem is volna, ha valami seggfej belé köt, hogy leüthessem. Mostanában nem igazán adódott lehetőségem arra, hogy kiadjam magamból a gőzt, soha nem voltam valami jó az indulat kezelésben, a hivatali éveimben nem kevés panasz érkezett rám emiatt.
Mikor kimondta a számot, már sejtettem. Nagyot sóhajtottam, és görcsösen markoltam rá a pult szélére. – Mondták, hogy volt valami, de… reméltem, hogy elkerült titeket. – nem igazán rejtegetem azt, hogy mennyire dühített a dolog. Azok az emberek régen az enyéim voltak, ugyanúgy törődtem velük, mint régen, hiába nem én vagyok az, aki vezeti őket. Jó emberek, és három jó ember most meghalt. – Rohadt vérszívók, semmi baj nem volt, míg ide nem dugták a képüket azok a barmok. Azóta őrült meg mindenki. – eleve utáltam a fajtájukat, de ezek… mások voltak, és nem jó értelemben. Ezek erősebbek, mindenki azt mondja, hogy uralkodásra születtek, mégis, semmit nem oldottak meg, mióta idejöttek, halomra ölik egymást az emberek, másról sem szólnak a történetek, csak arról, hogy éppen milyen ezeréves sérelmet bosszultak már megint meg. Nekem eddig nem volt bajom miattuk, de ami késik, nem múlik, hazudnék, ha azt mondanám nem állok készen rá.
Rohadt élet! – morogtam fejcsóválva, majd újratöltöttem a poharainkat, és felé toltam az egyiket. – Te is tudod, hogy mi lesz most. Nem fogják ezt válasz nélkül hagyni. –gondterhelten vakartam meg a tarkómat. – Ezek nem foglalkoznak senkivel sem magukon kívül, igazi seggfejek. Mióta itt vannak, ez a város kész háborús zóna. Nézd, ugyanúgy örülnék, ha eltakarodnának, mint te, vagy… bárki más, ebben a városban, de csak akkor érdemes háborúba kezdeni, ha van is esélyed megnyerni azt. – más különben csak felesleges vérrontás az egész, akármi miatt is harcolsz. – Nem fogom azt mondani, hogy én nem így tettem volna. Jól tetted, hogy elkaptad azt az Ősit. – azok hárman megérdemlik, hogy valaki tegyen értük valamit. Nem fair, hogy mások szarságai miatt kellett meghalniuk. – De barátokra van szükséged, Faye. Ezek állítólag halhatatlanok. Ha kiakarod őket innen űzni… ahhoz kelleni fog ez a város, mindenki, aki utálja őket. – amíg itt vannak, semmi nem fog jól működni. Nem képesek az irányításra. Marcel kordában tartotta a dolgokat, korántsem volt jó minden, amit tett, de ezerszer jobban csinálta, mint ezek az ezeréves bohócok.  



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Pént. Május 27, 2016 3:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Nem volt kedvem végignézni, ahogy Frank a régi kollégáival harcol, szócsatázik vagy bármi mást művel és nem azért, mert nem voltam rá kíváncsi. Azért nem lettem volna szívesen a része ilyesfajta közjátékoknak, mert tudtam, hogy maga Frank is mennyire utálja a bárszékeken ücsörgő kárörvendő rohadékokhoz hasonló fazonokat és ha felhúzzák az agyát, én nem leszek elég ahhoz, hogy két szóval lenyugtassam. Szerencsére úgy tűnt, a mai eddig egy elfogadható nap volt és nekem sem lehetett panaszom, hiszen egy percen belül már előttem is volt egy pohár, amibe alkoholt öntött. A kérdésére, miszerint mit szeretnék inni csak némán, a tekintetemmel válaszoltam, láthatta rajtam, hogy most akár még a fagyállóval is megbirkóznék, ha azt tolná elém. Bár bíztam abban, hogyha valaki, akkor legalább Frank elvisel ezen a bolygón még egy kicsit.
- Nem verőlegény kell. - Mondtam az első korty után, ami körülbelül olyan jólesett, mintha egy hétig kóboroltam volna a sivatagban és kiérve a homokdűnék közül először érte volna víz a számat. Akár ebből is megállapíthatta volna, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ám hamarabb megtette. Szokásomtól eltérően nem is próbáltam leplezni, hogy valami bajom van.
- Hárman meghaltak, Frank. - Rögtön a lényegre tértem, összepréselt ajkakkal néztem rá. Akkor sem lett volna jobb, ha körbejárom a helyzetet és majd egyszer kinyögöm neki, hogy mi nyomja a lelkemet... így ha más nem, hamarabb végzek annak kimondásával, amivel a legnagyobb bajom volt. - A falkából. Lehet, hogy már hallottad. - Tettem hozzá. - Rosszkor voltak rossz helyen, vagyis, akik túlélték ezt mondják... a vámpírok balhézni kezdtek, ők pedig belekeveredtek és a szívük kitépve végezte a padlón. - Nyeltem egyet, a pultra könyököltem és megtámasztottam a fejemet. A kezem alá tartozó farkasok olyanok voltak nekem, mint a családom és ezt a családot éppen a velem szemben ácsorgótól kaptam. Egyébként is utáltam a vereségeket, hát még azokat a veszteségeket, amiket önhibánkon kívül szenvedtünk el. - Aztán kiderült, hogy célirányos mészárlás volt. Vámpírok ellen, akik elkezdték feldúlni a negyedet, de az elrendelő nem foglalkozott azzal, hogy mások is lehetnek ott... - Megcsóváltam a fejem. - A Mikaelson-ok így akarták elintézni néhány ellenségüket és én tegnap az egyikőjük után mentem. - Vallottam be. Az ilyesfajta bosszú nem volt jellemző rám, de az ujjaim még most is görcsbe rándultak, ahogy az incidensre gondoltam. Olyan méreg öntött el, mint már régen. - Megharaptam az egyik Ősit.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Kedd Május 24, 2016 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

[


Faye & Frank

Milyen rég is volt az, hogy az őrsön az ezekhez hasonló kis szarosok hozzám se  mertek szólni! Emlékszem, hogy ülök az asztalomnál, és a kezdő járőr remegő lábakkal jött oda hozzám, hogy átadjon egy üzenetet. Ennek több oka is volt. Egyrészt, régebb óta voltam a pályán, mint ahány éves volt a gyerek, másrészt pedig volt egy hírnevem, ami engem a legkevésbé sem érdekelt, de sok felesleges körtől megvédett, nem kellett leállnom beszélgetni azokkal, akiket amúgy leütöttem volna, egyszerűen kimondhattam, hogy húzzanak az anyjukba. Most pedig… ezek a kölykök idejártak, hogy megmutassák mennyire kemények. Biztos ódákat zengenek magukról, mikor otthon az anyjuk jegeli a pofájukat.
Már éppen ott tartottam volna, hogy felállítom őket, mikor meghallottam Faye hangját, pillanatokkal később pedig meg is pillantottam őt, mikor mellém lépett. Mélyen belélegeztem a levegőt és nagyot sóhajtottam, nehéz volt megállni, hogy ne akarjam feltörölni a padlót velük, de végül csak bólintottam egyet Faye szavaira. – Kezet csókolhatok a hölgynek, amiért a ma estét nem a kórházban kell majd töltenetek. A minimum, hogy meghívjátok egy italra, igazam van? A hónap végéig fizessétek ki a számlát, itt nem szokás tartozni. – mosolyogtam rájuk, de ez közel sem volt barátságos, inkább csak kárörvendő. Nem különösebben élveztem az ilyen helyzeteket, az egyenruha azért van, hogy jelentsen valamit, de mikor ezekhez hasonló majmokon látom, egyszerűen nem tudom tisztelni. – Gyere! – intek a fejemmel a pult irányába, Lindsey pedig egyből ki is sétált és tette tovább a dolgát. Az a két seggfej remélhetőleg nem szólja meg majd újra. – Nem kell diploma, hogy megmondjam, van valami gond. Mit kérsz? – mondtam neki, miközben beálltam a pult mögé és elővettem két poharat. – Szóval? Szét kell, hogy rúgjam valakinek a seggét? – nem feltétlen a pasi ügyeire gondolok, inkább kimaradnék azokból, de ha valaki átverte, ezer örömmel dekorálom ki a pofáját, főleg, ha már most ez elmaradt. Közben a kezébe csúsztattam a poharat, és még mielőtt bármit is mondtam volna, megittam az enyémet. – Jóval olcsóbb vagyok, mint bárki más itt. – csak vicceltem persze, tőle nem kérnék pénzt semmi ilyesmiért. Nem mintha mástól  igen, nem vagyok verőlegény, amennyire csak tudok, igyekszem legális körökben mozogni, az más kérdés, hogy nem éppen legális figurák látogatják a báram, de… vicces, velük jobban megtalálom a közös hangot.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
bubblegum bitch ★ ☆ she wolf ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Csüt. Május 12, 2016 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Tanács kellett. Vagyis inkább az, hogy valakinek kiöntsem a lelkem egy jó ital mellett és az a valaki ne a vállamat veregesse, hanem az arcomba döngölje a saját nézőpontját és meglátásait. Mehettem volna Charlotte-hoz is, de ő túlságosan kedves volt... az angyalokkal diskurálni szívmelengető, ám nem elég kijózanító. A húgom azért került le a listámról, mert nem akartam azokkal a bajaimmal traktálni, amelyeket még én sem tudtam kategóriába sorolni: megfogadtam, hogy nem fogok úgy bánni vele, mint a hímes tojással és megpróbálom benne meglátni a felnőtt nőt, de ennek az ígéretnek a betartása sokkal nehezebb volt, mint ahogy a képzeletembe élt a kép a megvalósításról. A húgomért nem csak meghaltam volna, hanem öltem volna érte, akár egy világot is elpusztítottam volna azért, nehogy a szél feleslegesen meglebbentse a haját... miért traktálnám olyanokkal, amelyeket ha meghallgat ő sem lesz előrébb és valószínűleg segíteni sem tud? Bár nem is segítségre vágyta, csak pár órára, amikor nyugodtan ücsöröghetek és kiüríthetem a fejem. Pedig nem voltam tétlenkedő, iszogató típus.
Frank bárját választottam, aminek több oka is volt: innen nem akartak kidobni csak azért, mert a hírnevem előbb átlépte a küszöböt, mint én, a helytől messze állt a hangoskodás és régen láttam már Frank-et. Nem szerettem szem elől veszíteni, nem számított, hogy egyébként ő volt az én... mentorom? Talán használhatom rá ezt a szót, hiszen ha ő nem lett volna, nekem nem lenne falkám, nem kezdhettem volna harcolni a farkasok esélyegyenlőségéért, sőt, lehet, hogy felkötöttem volna magam amiatt, hogy kiváltottam az átkomat. Viszont az, hogy a bár viszonylag nyugodt, ma úgy tűnik nem volt helytálló. Frank alakját éppen aközben kaptam el, hogy kioktatta két vendégét... távolról is sütött róluk, hogy zsaruk és tudtam, Frank-nek milyen a kapcsolata a volt kollégáival azóta, hogy megjárta a börtönt. Azok, akik szemétkedtek vele, meg is érdemelték a csúnyább hangnemet: nem volt kötelező kötekedni nekik, csak azt kapták, ami járt.
- Ne törd magad velük. - Léptem Frank mellé és egy röpke pillantást vetettem a két üldögélőre. Nem ez volt az első alkalom, hogy itt láttam őket, megforgattam a szemeimet és megpaskoltam Frank vállát. - Inkább gyere és tölts nekem egy italt. - Tudhatta, hogyha ezt kérem tőle, akkor nincs jókedvem, így reméltem, hogy leváltja a társát a pultban és szentel nekem egy kis időt.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Május 04, 2016 6:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Faye & Frank

A pulton támaszkodva néztem körül a bárban. Most egész nyugodt volt minden. A tegnap este viszot elég kemény volt. Késő este már csak a törzsvendégek jönnek, vagy azok, akik kötekedni akarnak. Tegnap mindkettőből volt elég, szép kis bunyó lett belőle, de szét lett rúgva a seggük. A tegnap estém azzal ment el, hogy a képemet jegeltem, és próbáltam szalonképes állapotba hozni magamat. Megszoktam, hogy kapok pár pofont, de ide járnak normális vendégek is, nem valami bizalomgerjesztő nekik az, ha a tulaj arca tele van kék-zöld foltokkal. Szerencsére van személyzet is, úgyhogy most ők azok, akik a pulton kívül vannak.
Meg sem lepődöm, mikor két egyenruhás lép be az ajtón és vigyorogva figyelnek engem, miközben egy szabad helyet keresnek maguknak. Megszoktam már, hogy időnként betévednek ide zsaruk is. Ők általában nem a lányok miatt jönnek, és nem is a pia miatt, hanem kötekedni, kóstolgatni. A bukott rendőr, aki most bűnözőknek tart fent egy bárt. Jól hangzik, mi? Ez lennék én, azt hiszem. A leginkább azt sajnálom, hogy ezeket nem lehet csak úgy megütni. Voltam már börtönben, tudom, hogy mennek a dolgok a rendőrségnél, nem igazán szeretnék a történtek után visszatérni oda. Főleg nem bilincsben. – Hé, Lindsey, kérdezd meg az urakat, hogy akarnak-e is valamit. – böktem a fejemmel a rendőrök irányába. Három fiatalabb lányt vettem fel még magam mellé. Nyilván mindenkiben megfordul a gondolat, hogy vajon miért, de elég egyszerű oka van: ők vonzóbbak, és mivel ide inkább férfiak járnak, így még inkább. Szerencsére azt is sikerült a vendégek fejébe verni mostanra, hogy a lányok nem tárgyak, és aki velük cseszekszik, az velem is. Most azonban ezt azok a seggfejek elfelejtették.
Azok a barmok azt akarják, hogy te menj oda. – érkezett vissza Lindsey fél perc múlva, az arcára pedig minden rá volt írva, úgy nézett a két egyenruhásra, mint akiket legszívesebben élve elégetne.
Jól van. – bólintottam fáradtan, ahogy ellöktem magam a pulttól. – Vedd át a helyem, míg lerendezem őket, oké? – egy bólintás volt a válasz, én pedig elindultam a két gyökér felé, akik továbbra is csak vigyorogva várták, hogy oda érjek végre hozzájuk.
Ha nem kértek semmit sem, akkor vonszoljátok ki a seggeteket, mert így csak a helyet foglaljátok. – vetettem oda köszönés helyett, mikor oda léptem hozzájuk. Ezt hallva az ostoba vigyoruk már a pofájukra fagyott, én pedig várakozva néztem le rájuk. Nem voltam ma valami jó kedvemben, rosszkor talált meg ez a két barom, ha kötekedni akarnak.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



A poszt írója Frank Cohen
Elküldésének ideje Szer. Május 04, 2016 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

*****


A hozzászólást Frank Cohen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 11, 2016 11:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Pult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros :: Half-Moon bár
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3