Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 10, 2016 8:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
[


Faye & Frank

Tudom, hogy milyen elveszteni valakit. Átéltem. És azt is tudom, hogy milyen, mikor ez a mi hibánkból történik meg. Rosszkor volt, rossz helyen… ezt mondják. Francokat, nem segít ez semmit, csak próbáljuk elhárítani vele a felelősséget. Én soha nem akartam így tenni. Minek? Mert attól jobb lesz? Ugyanolyan rossz az üres lakásban egyedül. Nem szoktam másoknak elsírni a bánatomat. Nem tartozik rájuk, és nem is érdekli őket. Évek teltek el, mióta elvesztettem őket, megtanultam élni nélkülük. Szar, de muszáj volt. A halottakért nem lehet már semmit sem tenni, épp ez az, ami miatt mindenki a padlóra kerül, mikor elveszít valakit. Nem tehetsz semmit, a halál végleges, visszavonhatatlan.
Bólintok a szavaira. Igaza van, lesznek következményei. Egy Ősit támadott meg, azok a rohadékok úgy gondolják, hogy ők itt a királyok, nem bír el az egójuk egy ilyen incidenst. Ezzel Faye is tökéletesen tisztában van. Akkor is tudta, mikor megtette, de az ember ilyenkor nem gondolkodik, teszi, amit a legjobbnak lát. Rosszul tett egy helyes dolgot, máshogy nem lehetett volna.  – A tied a felelősség, ők a te embereid. Meg kell védened őket. Ha nem hinném, hogy képes vagy rá, nem bíztam volna rád őket. – én nem lettem volna képes tovább vezetni őket, én… lejárt az időm, már nem akartam az egészet, olyan felelősségnek éreztem, amit már nem akarok. Faye volt a tökéletes ember a feladatra. Tőlem tanult, ráadásul vezetőtípus, képes felelősséget vállalni, képes elviselni a terhet, ami ezzel jár: döntést hozni, mikor nincs jó döntés. – Öntelt szarháziak, de nem hülyék. – értettem vele egyet. A vámpírok ilyenek, legalábbis a legtöbbjük. Ezek az Ősiek pedig még inkább megerősítik az egészet. – Azt támadják, ami a legsebezhetőbb, és ami a legjobban fáj. Egy vezetőnek ez mindig másokat jelent. – velem is ezt tették. Előtte is utáltam őket, de mostanra még inkább, pillanatokra sem bírom elviselni az öntelt pofájukat. Ahogy belekezdett, már éreztem, hogy mi lesz a vége. Nem akartam hallani, aztán csak kimondta. – Eh…  húztam el a számat, és válasz helyett először inkább ittam egy kortyot. – Ezt a harcot én egyszer már elbuktam. – nincs ezen mit szépíteni, elvesztettem. Végeztek a családommal, és még jó pár olyan emberrel, aki fontos volt nekem, nem is tudtam magamra ugyanúgy nézni már soha, mint azelőtt. Most sem. Gondolkodtam, mérlegeltem. Nem akartam ezt. Nem azért, mert ne szerettem volna neki segíteni. Egyszerűen csak voltam már ebben a helyzetben, és a lehető legrosszabbul kerültem ki belőle. Nem töltött el boldogsággal az, hogy még egyszer neki kéne ennek menjek. – Tegyük fel, hogy… megteszem. – Ő nem fordítana hátat annak, aki segítséget kér tőle. Seggbe rúgna, ha én fordulnék el attól, aki segítséget kér tőlem. Akkor is, ha már nem az a munkám, hogy másokat segítsek meg. – Pontosan, mi is kéne? – egy bárom van, persze, akaratlanul is hallok dolgokat, kitudom nyitni a fülem és a szemem, hogy alaposabb legyek, de… van egy olyan érzésem, hogy ennél több kell. Ha nem most, hát később. Ha ebbe most újra belemegyek, akkor úgy akarom csinálni, ahogy múltkor nem csináltam. Alaposan.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 09, 2016 5:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Mondhattam volna, hogy Frank-nek nagy szerepe volt abban, hogy kialakult a vámpírok iránti mérhetetlen gyűlöletem, de ő csak rásegített az eleve bennem lappangó ellenérzéseke a nézőpontjával. Azóta utáltam a vérszívókat, hogy közvetlenül az átváltozásom után megtámadott az egyikük. Aztán egyre jobban és jobban beleástam magam a város történelmébe és történetébe, csatlakoztam a falkámhoz és minden a feje tetejére állt. Semmi sem volt ugyanolyan: célt találtam magamnak és az életemnek, egy közösséget, akik elfogadták, hogy havonta egyszer farkasalakot öltök magamra és hozzám hasonlóan nekik is meg kellett küzdeniük ezzel az érzéssel, ám el voltak nyomva, amit nem nézhettem tétlenül. Mióta kiváltottam az átkomat azon voltam, hogy azoknak az embereknek, akik bíztak bennem jobb legyen. És egyszerűen képtelen voltam mindig visszafogni magam, hiszen olyan volt, mintha a családomat bántanák azok, akiknek semmi sem számít, csakis saját maguk. Hogy is mondják? A vér vért kívánt.
- Tudom, hogy mit csináltam és hogy meglesznek a következményei. - Szólaltam meg, miután hagytam, hogy kiadja magából, mit gondolt. Aggódott értem, de legalább nem hordott le a pokol kapujáig és nem kiáltott ki felelőtlennek ezért az apró hibáért. Emiatt jöttem hozzá... jelenleg nem bírtam volna elviselni a sipítozást vagy azt, hogy kioktassanak. Csak egyszerű reflektálás kellett, semmi más, az, hogy normálisan véleményezzék a cselekedetemet és elbeszélgethessek valakivel. - És egészen addig nem érdekel, amíg értem jönnek. Ha annak a vámpírnak megkarcoltam az egóját és értem küldi a vámpírjait, legyen, vihetnek, majd elintézem, hogy valahogy megússzam. Engem leginkább az zavar, hogy vannak olyan okosok, hogy hátulról támadjanak... félek, hogy a falkatagokra fognak lecsapni és annak még az esélyét sem hagyhatom meg, hogy az én hibám miatt nekik essen bajuk. - Mondtam a lehető legkomolyabban, hagyva, hogy kibukjon belőlem egy sóhaj és újabbat kortyoltam az italomból. Itt legalább minőségi innivalót lehetett kapni, nem olyat, aminek gázolaj szaga volt. - A mocsárbeli farkasokkal folyik az egyeztetés. Nekik is elegük van abból az állapotból, ami most a városban van, úgyhogy jobbnak láttuk, ha összefogunk... de nincs mindenhol szemem. Vissza kellene pattannod a nyeregbe, még ha nem is teljesen és csak egy rövid időre. - Emeltem rá a tekintetemet érdeklődve, valószínűleg a kérlelés és megmutatkozott a szemeimben. Örültem volna, ha őt is be tudnám ismét szervezni a sorainkba.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 4:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
[


Faye & Frank

Vannak nyugodtabb napok is, olyankor senki nem jön be kötekedni, a régi vendégek jönnek, legurítanak néhány pohárral, eldumálnak mindenféle szarról, aztán elmennek és játszanak valamit, néha fogadnak, ha egymásnak ugranak, akkor kezdődnek a gondok, de gyakorlott probléma megoldó vagyok. Eddigi tapasztalataim szerint két törött borda után már rájön az ember, hogy nem kéne bajt okoznia. De itt ilyen ritkán fordul elő, ezek a srácok már tudják, hogy ki vagyok, hogy milyen vagyok. Vicces, míg zsaru voltam, nem érdekeltem őket, úgy beszéltek velem, mint a kutyával, most viszont, hogy… mondhatni egy vagyok közülük, mintha valami régi ismerős lennék. Tényleg sokat ér az a rohadt egyenruha.
A szavaira csak bólintottam. Szóval nem kell, hogy félholtra verjek valakit. Talán még örültem is volna, ha valami seggfej belé köt, hogy leüthessem. Mostanában nem igazán adódott lehetőségem arra, hogy kiadjam magamból a gőzt, soha nem voltam valami jó az indulat kezelésben, a hivatali éveimben nem kevés panasz érkezett rám emiatt.
Mikor kimondta a számot, már sejtettem. Nagyot sóhajtottam, és görcsösen markoltam rá a pult szélére. – Mondták, hogy volt valami, de… reméltem, hogy elkerült titeket. – nem igazán rejtegetem azt, hogy mennyire dühített a dolog. Azok az emberek régen az enyéim voltak, ugyanúgy törődtem velük, mint régen, hiába nem én vagyok az, aki vezeti őket. Jó emberek, és három jó ember most meghalt. – Rohadt vérszívók, semmi baj nem volt, míg ide nem dugták a képüket azok a barmok. Azóta őrült meg mindenki. – eleve utáltam a fajtájukat, de ezek… mások voltak, és nem jó értelemben. Ezek erősebbek, mindenki azt mondja, hogy uralkodásra születtek, mégis, semmit nem oldottak meg, mióta idejöttek, halomra ölik egymást az emberek, másról sem szólnak a történetek, csak arról, hogy éppen milyen ezeréves sérelmet bosszultak már megint meg. Nekem eddig nem volt bajom miattuk, de ami késik, nem múlik, hazudnék, ha azt mondanám nem állok készen rá.
Rohadt élet! – morogtam fejcsóválva, majd újratöltöttem a poharainkat, és felé toltam az egyiket. – Te is tudod, hogy mi lesz most. Nem fogják ezt válasz nélkül hagyni. –gondterhelten vakartam meg a tarkómat. – Ezek nem foglalkoznak senkivel sem magukon kívül, igazi seggfejek. Mióta itt vannak, ez a város kész háborús zóna. Nézd, ugyanúgy örülnék, ha eltakarodnának, mint te, vagy… bárki más, ebben a városban, de csak akkor érdemes háborúba kezdeni, ha van is esélyed megnyerni azt. – más különben csak felesleges vérrontás az egész, akármi miatt is harcolsz. – Nem fogom azt mondani, hogy én nem így tettem volna. Jól tetted, hogy elkaptad azt az Ősit. – azok hárman megérdemlik, hogy valaki tegyen értük valamit. Nem fair, hogy mások szarságai miatt kellett meghalniuk. – De barátokra van szükséged, Faye. Ezek állítólag halhatatlanok. Ha kiakarod őket innen űzni… ahhoz kelleni fog ez a város, mindenki, aki utálja őket. – amíg itt vannak, semmi nem fog jól működni. Nem képesek az irányításra. Marcel kordában tartotta a dolgokat, korántsem volt jó minden, amit tett, de ezerszer jobban csinálta, mint ezek az ezeréves bohócok.  



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 27, 2016 3:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Nem volt kedvem végignézni, ahogy Frank a régi kollégáival harcol, szócsatázik vagy bármi mást művel és nem azért, mert nem voltam rá kíváncsi. Azért nem lettem volna szívesen a része ilyesfajta közjátékoknak, mert tudtam, hogy maga Frank is mennyire utálja a bárszékeken ücsörgő kárörvendő rohadékokhoz hasonló fazonokat és ha felhúzzák az agyát, én nem leszek elég ahhoz, hogy két szóval lenyugtassam. Szerencsére úgy tűnt, a mai eddig egy elfogadható nap volt és nekem sem lehetett panaszom, hiszen egy percen belül már előttem is volt egy pohár, amibe alkoholt öntött. A kérdésére, miszerint mit szeretnék inni csak némán, a tekintetemmel válaszoltam, láthatta rajtam, hogy most akár még a fagyállóval is megbirkóznék, ha azt tolná elém. Bár bíztam abban, hogyha valaki, akkor legalább Frank elvisel ezen a bolygón még egy kicsit.
- Nem verőlegény kell. - Mondtam az első korty után, ami körülbelül olyan jólesett, mintha egy hétig kóboroltam volna a sivatagban és kiérve a homokdűnék közül először érte volna víz a számat. Akár ebből is megállapíthatta volna, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ám hamarabb megtette. Szokásomtól eltérően nem is próbáltam leplezni, hogy valami bajom van.
- Hárman meghaltak, Frank. - Rögtön a lényegre tértem, összepréselt ajkakkal néztem rá. Akkor sem lett volna jobb, ha körbejárom a helyzetet és majd egyszer kinyögöm neki, hogy mi nyomja a lelkemet... így ha más nem, hamarabb végzek annak kimondásával, amivel a legnagyobb bajom volt. - A falkából. Lehet, hogy már hallottad. - Tettem hozzá. - Rosszkor voltak rossz helyen, vagyis, akik túlélték ezt mondják... a vámpírok balhézni kezdtek, ők pedig belekeveredtek és a szívük kitépve végezte a padlón. - Nyeltem egyet, a pultra könyököltem és megtámasztottam a fejemet. A kezem alá tartozó farkasok olyanok voltak nekem, mint a családom és ezt a családot éppen a velem szemben ácsorgótól kaptam. Egyébként is utáltam a vereségeket, hát még azokat a veszteségeket, amiket önhibánkon kívül szenvedtünk el. - Aztán kiderült, hogy célirányos mészárlás volt. Vámpírok ellen, akik elkezdték feldúlni a negyedet, de az elrendelő nem foglalkozott azzal, hogy mások is lehetnek ott... - Megcsóváltam a fejem. - A Mikaelson-ok így akarták elintézni néhány ellenségüket és én tegnap az egyikőjük után mentem. - Vallottam be. Az ilyesfajta bosszú nem volt jellemző rám, de az ujjaim még most is görcsbe rándultak, ahogy az incidensre gondoltam. Olyan méreg öntött el, mint már régen. - Megharaptam az egyik Ősit.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 24, 2016 5:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
[


Faye & Frank

Milyen rég is volt az, hogy az őrsön az ezekhez hasonló kis szarosok hozzám se  mertek szólni! Emlékszem, hogy ülök az asztalomnál, és a kezdő járőr remegő lábakkal jött oda hozzám, hogy átadjon egy üzenetet. Ennek több oka is volt. Egyrészt, régebb óta voltam a pályán, mint ahány éves volt a gyerek, másrészt pedig volt egy hírnevem, ami engem a legkevésbé sem érdekelt, de sok felesleges körtől megvédett, nem kellett leállnom beszélgetni azokkal, akiket amúgy leütöttem volna, egyszerűen kimondhattam, hogy húzzanak az anyjukba. Most pedig… ezek a kölykök idejártak, hogy megmutassák mennyire kemények. Biztos ódákat zengenek magukról, mikor otthon az anyjuk jegeli a pofájukat.
Már éppen ott tartottam volna, hogy felállítom őket, mikor meghallottam Faye hangját, pillanatokkal később pedig meg is pillantottam őt, mikor mellém lépett. Mélyen belélegeztem a levegőt és nagyot sóhajtottam, nehéz volt megállni, hogy ne akarjam feltörölni a padlót velük, de végül csak bólintottam egyet Faye szavaira. – Kezet csókolhatok a hölgynek, amiért a ma estét nem a kórházban kell majd töltenetek. A minimum, hogy meghívjátok egy italra, igazam van? A hónap végéig fizessétek ki a számlát, itt nem szokás tartozni. – mosolyogtam rájuk, de ez közel sem volt barátságos, inkább csak kárörvendő. Nem különösebben élveztem az ilyen helyzeteket, az egyenruha azért van, hogy jelentsen valamit, de mikor ezekhez hasonló majmokon látom, egyszerűen nem tudom tisztelni. – Gyere! – intek a fejemmel a pult irányába, Lindsey pedig egyből ki is sétált és tette tovább a dolgát. Az a két seggfej remélhetőleg nem szólja meg majd újra. – Nem kell diploma, hogy megmondjam, van valami gond. Mit kérsz? – mondtam neki, miközben beálltam a pult mögé és elővettem két poharat. – Szóval? Szét kell, hogy rúgjam valakinek a seggét? – nem feltétlen a pasi ügyeire gondolok, inkább kimaradnék azokból, de ha valaki átverte, ezer örömmel dekorálom ki a pofáját, főleg, ha már most ez elmaradt. Közben a kezébe csúsztattam a poharat, és még mielőtt bármit is mondtam volna, megittam az enyémet. – Jóval olcsóbb vagyok, mint bárki más itt. – csak vicceltem persze, tőle nem kérnék pénzt semmi ilyesmiért. Nem mintha mástól  igen, nem vagyok verőlegény, amennyire csak tudok, igyekszem legális körökben mozogni, az más kérdés, hogy nem éppen legális figurák látogatják a báram, de… vicces, velük jobban megtalálom a közös hangot.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
castle ★ ☆ eléglesz ★ ☆
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆
Humor :
are you insane like me? ★ ☆



Faye Charpentier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 12, 2016 7:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Frank && Faye
you're one of my strongest bastions
Tanács kellett. Vagyis inkább az, hogy valakinek kiöntsem a lelkem egy jó ital mellett és az a valaki ne a vállamat veregesse, hanem az arcomba döngölje a saját nézőpontját és meglátásait. Mehettem volna Charlotte-hoz is, de ő túlságosan kedves volt... az angyalokkal diskurálni szívmelengető, ám nem elég kijózanító. A húgom azért került le a listámról, mert nem akartam azokkal a bajaimmal traktálni, amelyeket még én sem tudtam kategóriába sorolni: megfogadtam, hogy nem fogok úgy bánni vele, mint a hímes tojással és megpróbálom benne meglátni a felnőtt nőt, de ennek az ígéretnek a betartása sokkal nehezebb volt, mint ahogy a képzeletembe élt a kép a megvalósításról. A húgomért nem csak meghaltam volna, hanem öltem volna érte, akár egy világot is elpusztítottam volna azért, nehogy a szél feleslegesen meglebbentse a haját... miért traktálnám olyanokkal, amelyeket ha meghallgat ő sem lesz előrébb és valószínűleg segíteni sem tud? Bár nem is segítségre vágyta, csak pár órára, amikor nyugodtan ücsöröghetek és kiüríthetem a fejem. Pedig nem voltam tétlenkedő, iszogató típus.
Frank bárját választottam, aminek több oka is volt: innen nem akartak kidobni csak azért, mert a hírnevem előbb átlépte a küszöböt, mint én, a helytől messze állt a hangoskodás és régen láttam már Frank-et. Nem szerettem szem elől veszíteni, nem számított, hogy egyébként ő volt az én... mentorom? Talán használhatom rá ezt a szót, hiszen ha ő nem lett volna, nekem nem lenne falkám, nem kezdhettem volna harcolni a farkasok esélyegyenlőségéért, sőt, lehet, hogy felkötöttem volna magam amiatt, hogy kiváltottam az átkomat. Viszont az, hogy a bár viszonylag nyugodt, ma úgy tűnik nem volt helytálló. Frank alakját éppen aközben kaptam el, hogy kioktatta két vendégét... távolról is sütött róluk, hogy zsaruk és tudtam, Frank-nek milyen a kapcsolata a volt kollégáival azóta, hogy megjárta a börtönt. Azok, akik szemétkedtek vele, meg is érdemelték a csúnyább hangnemet: nem volt kötelező kötekedni nekik, csak azt kapták, ami járt.
- Ne törd magad velük. - Léptem Frank mellé és egy röpke pillantást vetettem a két üldögélőre. Nem ez volt az első alkalom, hogy itt láttam őket, megforgattam a szemeimet és megpaskoltam Frank vállát. - Inkább gyere és tölts nekem egy italt. - Tudhatta, hogyha ezt kérem tőle, akkor nincs jókedvem, így reméltem, hogy leváltja a társát a pultban és szentel nekem egy kis időt.

 ●●  by lena
Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 04, 2016 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Faye & Frank

A pulton támaszkodva néztem körül a bárban. Most egész nyugodt volt minden. A tegnap este viszot elég kemény volt. Késő este már csak a törzsvendégek jönnek, vagy azok, akik kötekedni akarnak. Tegnap mindkettőből volt elég, szép kis bunyó lett belőle, de szét lett rúgva a seggük. A tegnap estém azzal ment el, hogy a képemet jegeltem, és próbáltam szalonképes állapotba hozni magamat. Megszoktam, hogy kapok pár pofont, de ide járnak normális vendégek is, nem valami bizalomgerjesztő nekik az, ha a tulaj arca tele van kék-zöld foltokkal. Szerencsére van személyzet is, úgyhogy most ők azok, akik a pulton kívül vannak.
Meg sem lepődöm, mikor két egyenruhás lép be az ajtón és vigyorogva figyelnek engem, miközben egy szabad helyet keresnek maguknak. Megszoktam már, hogy időnként betévednek ide zsaruk is. Ők általában nem a lányok miatt jönnek, és nem is a pia miatt, hanem kötekedni, kóstolgatni. A bukott rendőr, aki most bűnözőknek tart fent egy bárt. Jól hangzik, mi? Ez lennék én, azt hiszem. A leginkább azt sajnálom, hogy ezeket nem lehet csak úgy megütni. Voltam már börtönben, tudom, hogy mennek a dolgok a rendőrségnél, nem igazán szeretnék a történtek után visszatérni oda. Főleg nem bilincsben. – Hé, Lindsey, kérdezd meg az urakat, hogy akarnak-e is valamit. – böktem a fejemmel a rendőrök irányába. Három fiatalabb lányt vettem fel még magam mellé. Nyilván mindenkiben megfordul a gondolat, hogy vajon miért, de elég egyszerű oka van: ők vonzóbbak, és mivel ide inkább férfiak járnak, így még inkább. Szerencsére azt is sikerült a vendégek fejébe verni mostanra, hogy a lányok nem tárgyak, és aki velük cseszekszik, az velem is. Most azonban ezt azok a seggfejek elfelejtették.
Azok a barmok azt akarják, hogy te menj oda. – érkezett vissza Lindsey fél perc múlva, az arcára pedig minden rá volt írva, úgy nézett a két egyenruhásra, mint akiket legszívesebben élve elégetne.
Jól van. – bólintottam fáradtan, ahogy ellöktem magam a pulttól. – Vedd át a helyem, míg lerendezem őket, oké? – egy bólintás volt a válasz, én pedig elindultam a két gyökér felé, akik továbbra is csak vigyorogva várták, hogy oda érjek végre hozzájuk.
Ha nem kértek semmit sem, akkor vonszoljátok ki a seggeteket, mert így csak a helyet foglaljátok. – vetettem oda köszönés helyett, mikor oda léptem hozzájuk. Ezt hallva az ostoba vigyoruk már a pofájukra fagyott, én pedig várakozva néztem le rájuk. Nem voltam ma valami jó kedvemben, rosszkor talált meg ez a két barom, ha kötekedni akarnak.



||music:Broken Crown||  27  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
one batch, two batch, penny and dime
Tartózkodási hely :
New Orleans ♞
Hobbi & foglalkozás :
bar owner ♞
Humor :
holy shit ♞



Frank Cohen ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 04, 2016 5:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
*****


A hozzászólást Frank Cohen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 11, 2016 11:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Pult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros :: Half-Moon bár-