Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
little rafferty

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 29, 2016 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra

Luna Rafferty

29
Laura Vandervoort
Seattle
Vérfarkas

csak fecseg a felszín, hallgat a mély...
Ez most komoly? Nem szeretek magamról beszélni, ha lehetséges, akkor mindig elterelem a szót, szóval ha ez előfordulna, miközben próbálsz megismerni, hát ne ijedj meg.. Nem személyes. De akkor, ha egyszer muszáj akkor muszáj. Itt az ideje, hogy egy megnyíljak önmagammal kapcsolatban. A személyiségem eléggé összetett. Vagy talán bonyolult.. Attól függ, hogy ki honnan nézi igazából. Az emberek többségével kedvesen viselkedem, de előfordul az ellenkezője is. Ha éppen rossz kedvem van, akkor ne várd, hogy jó pofizzak, mert az nagyon nem fog összejönni. De az akkor felcsillanó bántó szavakat sem szabad tőlem komolyan venni, hiszen szokásom, ha rossz kedvem van, vagy sértettnek érzem magam, akkor cserébe, hogy más is megértse, hogyan érzek könnyedén el tudom ezt érni viszonzásul.
Nem mondanám magam gyávának, hiszen szeretem magamat kihívások elé állítani. Legyen szó bármiről. Mindenbe bátran belevágok, de ugyanakkor nekem is, ahogyan sokan másoknak vannak korlátaim, amit nehézkesen lépek át.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer farkas alakjában fogok futkosni a telihold gyönyörű fénye alatt az erdőben most mégis megteszem. Minden áldott hónapban. Bármennyire is szeretném ezt elnyomni és magam mögött tudni még nem találtam rá megoldást addig pedig együtt kell élnem vele. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az ára, talán sosem leszek szerelmes. De ne szaladjunk ennyire előre.
Nagyon szeszélyes tudok lenni. Ingadozó a stílusom. Leginkább attól függ, hogyan állnak hozzám mások.
Szőke tincseim apró hullámokban omlanak a vállaimra a kék szemem pedig a legsötétebb éjszakából is kivirít. Sokszor mondták, hogy hasonlítok az anyámra én pedig hosszú évekig el is hittem, hogy a lánya vagyok, amikor nem mondták el a tizennegyedik születésnapomon az igazságot. Megtört bennem valamit, hiszen voltak, akik nem akartak, de ugyanakkor csak még biztosabb lettem abban, hogy jó helyen vagyok. Mert olyanok neveltek fel, akiknek tényleg fontos voltam..

Becenév
Lu
User neve
Nobody
Titulus
lady wolfie
Foglalkozás
Újságíró
Születési hely
Toronto, Kanada
Születési idő
1985. december 3.
Család
Az édesanyám nem sokkal a születésem után halt meg, de ezt is csak később derítettem ki, hiszen végig nevelőszülőknél nevelkedtem. Az apám születésem előtt halt meg az anyám pedig lemondott rólam.. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy a kórház előtt hagyott, mintha mit sem számítottam volna. További információk nem álltak rendelkezésemre a családomról egészen addig a pillanatig, amíg vérfarkassá nem változtam.

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
Megpróbálhatnám elmesélni az egész életemet, hogyan nőttem fel.. Mikor szereztem az első sérüléseimet, vagy éppenséggel mennyi pofont kaptam már a rövid életem során az élettől. Hányszor kellett újra meg újra talpra küzdenem magam. Mindenkinek megvannak a maga harcai. Valakinek rosszabbak, valakinek jobbak. De mindannyiunkon sebet hagynak maguk után és ez az egyetlen, ami közös. Lehet, hogy valaki erősebb és kevésbé hagy nagy nyomot egy-egy esemény a lelkén, de vannak, akin már a szavak is képesek olyan mélyen a húsukba vájni, hogy egyszerűen azt érzik nem fogják már megélni a holnapot, mert annyi fájdalom költözött a lelkükbe. Részben velem is így volt, hiszen úgy gondoltam, hogy átlagos életem van és tényleg csak pár apróbb akadály gördült elém az életben egészen addig, míg szerelmes nem lettem. Méghozzá az egyik egyetemi tanáromba. De nem csak bugyuta fellángolás volt, amit iránta éreztem. Őszinte szerelem volt és nem volt előle menekvés. Tudtam, hogy helytelen mégsem voltam rá képes. A legrosszabb az egészben, hogy minden tökéletesen ment. Megkérte a kezemet én pedig, mint egy bolond mondtam rá igent. Persze ez már azután volt, hogy végeztem az egyetemmel, hiszen addig nem igazán vállalhattuk fel mindazt, ami kettőnk között volt. Ekkor pedig már úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy megismerkedjem a családjával. Egy pillanatra magamra hagyott és egy pillanatra, mintha találkozott volna a tekintetem valamivel, de nem is igazán voltam benne biztos, hogy mivel. Nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Pedig talán kellett volna. Vagy az lett volna a legjobb, ha akkor teszem meg azt a lépést, hogy megfordulok és eltűnök. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megölök valakit. Nem vetemedtem volna ilyesmire az egész egy apró baleset volt. A találkozás elég furcsára sikeredett úgy éreztem, hogy nem nyertem el igazán a tetszését a mostohaapjának. De másnap minden világossá vált. Az egyik pillanatban még a kocsimban ülök. A következőben pedig egy férfi bukkan fel az úton a semmiből és, mikor kimegyek megnézni, hogy van a zsebemben pedig már a telefonomért turkálok, ami nem mutat térerőt így kétségbeesetten próbálom megállapítani, hogy életben van-e a férfi, de végül csak egy szúrást érzékelek a nyakamnál és minden elsötétül.
Mikor magamhoz tértem nem éreztem mást csak hatalmas fájdalmat, ahogy minden egyes csontom kettétörik. Fogalmam nem volt, hogy mi történik velem. Vagy egyáltalán miért történik. De hallottam Gerard - Thayer mostohaapjának - a hangját. Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy mi történik velem.. De mostanra már tudom, hogy Thayer keze volt a dologban. Ő tette ezt velem, hogy együtt lehessünk. Tudván azt, hogy a családomban egyetlen egy női vérfarkas sem élte túl az első átváltozását sem..


Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Sybille Diana Morgan
little rafferty Tumblr_ni1c2uOrfO1qm910xo3_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
∞ mystic falls & all around the world
Hobbi & foglalkozás :
∞ witch



A poszt írója Sybille Diana Morgan
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 29, 2016 8:02 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Luna,
örülök, hogy ismét megörvendeztettél bennünket! Ráadásul milyen arccal tetted ezt... 31 Áh, remélem, most már gyakorta találkozhatom ezzel a bájos pofival, nagy kedvencem a hölgyemény. 40
De a lényegre térve... a vérfarkasoknak sosem könnyű. Az egész olyan, mint valami rejtőzködő vírus. Talán nevezhetjük is annak, bár egyesek áldásnak tartják, míg mások életük megrontójának. A történeted pontosan mutatja, hogy miért is lehet ez hatalmas átok. Egy apró baleset is elég ahhoz, hogy végzetes következményei legyenek - rád nézve is. A halál nem olyan, amit könnyű elkerülni... ártatlan balesetek pedig mindig is történtek, miért változna ez a jövőben? És a kérdés, miért lett volna a te eseted más? Mindannyian azt hisszük, hogy velünk nem történhet meg... de úgy tűnik, hogy nálad támogatója is volt annak, hogy ne sokáig élvezhesd az emberi életet. Ez valahol örömteli, hisz valaki nem tud lemondani rólad, nem akar elveszíteni... mégis, ott a szomorúság. Egy visszafordíthatatlan állapotba kerültél.
Nagyon élveztem a történetedet, lényegre törő voltál, nem köntörfalaztál sokat, és éppen ezért is volt ennyire ütős ez a sztori! 31
Nincs más hátra, foglalózz le, majd keress pajtit! Jó szórakozást! :hatodjmeg:

Vissza az elejére Go down
 

little rafferty

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tamara Rafferty

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vérfarkasok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •