Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 
Hayley & Keith - 2009 Chicago

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :


Keresem :
My vindicatory brother
Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 6:11 pm

hayley && keith

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Csöppet se gondoltam komolyan azt, amit mondtam. Inkább csak amolyan baráti húzás volt tőlem, s ezt ő is pontosan sejtheti és látszólag le is esik neki egyből. Nem haragudtam rá azért, mert késett. Ha nem jött volna előbb vagy utóbb, akkor biztosan elmentem volna hozzá és az ajtóján dörömböltem volna, hogy él-e még vagy nem. Egy barát, ha nem találja a haverját, akkor elmegy hozzá és megnézi, hogy mi a manó történt vele. Nem sok barátom volt, de ő közéjük tartozott. Rendes embernek tűnt, s orvos is volt. Nem mondhattam neki teljesen igazat, mivel nem kotyoghatom csak úgy ki neki, hogy farkas vagyok. Ő nem volt az, vagyis ha nem csaptak be a megérzéseim, ha meg az lenne, akkor érezné rajtam, hogy én se vagyok egyszerű ember, így ezzel nem is foglalkoztam. Sose került szóba, én pedig nem fogok ilyen témát bedobni, nem vagyok egyáltalán olyan személy. Még ha innék, akkor se hiszem, hogy megeredne a nyelvem.
- Ki tudja, hiszen annyira még nem ismerlek. – s kicsit még meg is löktem őt a csípőmmel, hiszen eléggé egy bolondos teremtés voltam. Mosolyogva pillantottam rá, majd megráztam a fejemet a reakciójának köszönhetően, hiszen még a keze is a szívére siklott. - Esetleg pályát módosítottál? Színész lett belőled? – kérdeztem meg tőle csöppet se komolyan egy ilyen alakítás után. De hát én se voltam olyan, akit félteni kellene. – Lehet, ha egy film nem érdekel, akkor nem nézem meg. Nem szeretek filmeken bealudni. – rántom meg a vállaimat, hiszen szerintem még sose fordult elő velem olyan, hogy tévézés közben aludtam volna be. Ha fáradt vagyok, akkor inkább megszoktam állítani a filmet és ennyi. De bealudni rajta? Nem, az valahogyan nem az én stílusom, de hát mindenki maga válogatja ezt a dolgot.
Felvonom a szemöldökömet az újabb színészi alakításom és játékosan még meg is pöckölöm az orrát. Nem durván, inkább csak finoman. – Vigyázz, még a végén meg fog ártani az egomnak. – nevetem el, majd magamhoz ölelem, amolyan barátian. – Ez fordítva is igaz színész-orvoska. – kacsintok rá, amikor elengedem őt, majd a kezemet a hasamra teszek és imitálom azt, hogy a bendőm már nagyon éhes, így ideje lenne beljebb fáradni, mert a végén miatta fogok éhen halni. Ártatlanul mosolyogtam arra, amit mondott, hiszen tényleg nem kell félteni, amikor pedig böködni kezdett, akkor elnevettem magam, majd megpróbáltam elkapni a kezét és megráztam a fejemet nemlegesen. Nem szép dolog csak úgy böködni a másikat. Nem mondtam ki hangosan, de a pillantásom szerintem simán elárult engem.
- Ki tudja, lehet, hogy azon az ajtón fog besétálni hamarosan a Nagy Ő. Nem gondolod? – kérdezem tőle játékosan, majd kérek rá csípőset is, meg egy kis fokhagymásat is. Majd pedig minden jöhet, de csak csirkehús, a másikat nem szeretem. Amikor pedig megkapjuk az ételt, s fizettünk is, akkor sietve keresek egy üres helyet, ami kicsit elhagyatottabb részén van a boltnak. – Milyen volt a napod? – kérdezem meg tőle kíváncsian, miután helyet foglaltunk.

Music | Remélem jó lestz! 40

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 04, 2016 10:21 am

hayley && keith


Hűha hát nekem aztán tényleg nem volt szokásom késni, de most valahogy csak sikerült nekem ez az egész.. Sietek ahogyan csak tudok és talán kellett volna neki dobnom egy üzit, hogy:"Bocs Hays, ne haragudj,de kések, mert sikerült bealudni egy filmen.". Nem lett volna ehhez pofám, szóval inkább vezettem olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam. Remélem Hays nem rúgja szét a hátcsómat, harcias kis csaj, talán ha megtámadnának jönne a cikis helyzet, hogy ő akarna megvédeni engem, minden bizonnyal ő védene meg. Természetesen a férfi becsületem nem igazán engedné meg. De most ezen nincs is értelme gondolkodni, az a lényeg, hogy minél előbb odajussak, bárcsak tudnék valamit tenni, hogy gyorsabb legyek. Teleportálás egy nagyon király képesség, vagy mondjuk nekem az is megfelelne, ha bimbóteleportációval ott teremhetnék. Nem, nem kell idiótának lenni, voltak íróambícióim, egyik regényemben kifejlesztettem ezt. Annyi lenne az egész, hogy egy hatalmas bimbó nőne ki a földből, ami kinyílna és az ember a közepén lenne, mondjátok, hogy nem lenne hatásos belépő. Na jó talán túl sok ember figyelne fel arra, de ez nem is számít, kit érdekelnek mások? Engem csak a saját véleményem érdekel.
Szerencsére hamar megérkezem és ő rajta sem látszik az eget verő harag, hogy feldaraboljon és eladjon a feketepiacon konzervben. Majd mikor elmosolyodik én is elmosolyodom, és megforgatom a szememet. Mintha hazudtam is volna neki valaha, én mindig őszinte vagyok, örök hibám.- Hát hazudtam én valaha? - hát ha ő is megjátsza a durcást én a felháborodottat fogom, a hatás kedvéért a szívemre helyezem a kezem és úgy csinálok, mintha fájna ott bent. - Mamma Mia, mindenki bealszik rajta.- mondjuk nincs bajom azzal a filmmel, sokszor láttam már és szerintem kifejezetten érdekes, azonban nem kellett volna megnéznem most, elnyomott az álom és akkor nincs menekvés, alszom és kész. Általában keveset alszok, rengetegszer behívtak már a kórházba éjjel és nem mondhatok nemet. Ha én vagyok az egyetlen mozgósítható ember, akkor meg kell tennem mindent.
Még szélesebb lesz a mosoly az arcomon, mikor felteszi a kérdést, én pedig csak vonakodva válaszolok neki. - Hát.. nem is tudom... - kezdem el játékosan, majd megvakarom hozzá a tarkómat is. Hümm.-ögök egy kicsit hozzá, majd befejezem a mondatot. - Nálad jobb társaság nincs ebben a városban. - mondom neki kacsintva és tudj, hogy teljesen komolyan gondolom, ismer már ennyire. Én már farkas éhes vagyok, már indulnék is befelé, szerintem ő is éhes lehet már. Direkt kérte, hogy ne egyen előtte, hisz ezzel a gyrosszal nem lehet betelni, imádom és ő is imádni fogja, ezt a gyrost mindenki imádja. - biztos, hogy kitalálsz valami jót, bízom benned Hays. - mondom neki mosolyogva és megbököm az oldalát. Azt hiszem az első napon is ezzel szórakoztunk, hogy bökdöstük egymás oldalát, de lehet hogy csak én hívtam fel így magamra a figyelmet, már nem emlékszem, pedig nem is volt olyan régen.
Mikor kijelenti, hogy éhes, akkor helyeslően bólintok és kinyitom előtte az ajtót, majd elindulok a pult felé, ahol lehet kérni a gyrost. Az isteni illatokra, melyek bent terjengenek, még a gyomrom is megkordul, nem tehetek róla. Alig várom, hogy egy tál gyroshoz jussak, nem győzőm kivárni a sort. - Na és milyen szószt kérsz majd? Én foghagymásat, úgysincs kivel csókolóznom. - mondom neki nevetve és pillantok rá, jobb barátot nála kívánni sem lehetne.

Music | Lesz jobb is 27 | Clothes

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down

avatar

Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :


Keresem :
My vindicatory brother
Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

Tartózkodási hely :
☽ New Orleans



Hayley Marshall ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 03, 2016 1:07 pm

hayley && keith

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Nem régóta voltam még a csak városban, de szerencsére sikerült barátra lelnem. Nem olyan értelemben, mint sokan gondolnának, mert én hiszek abban, hogy nő és férfi között is lehet barátság. Aki meg mást gondol… Nos, az inkább tartsa meg magának azt. Érdekes egy hely volt, meg kell hagyni, de itt se leszek vélhetően többet pár hónapnál. Sokat vándoroltam már életem során, mivel eléggé korán egyedül maradtam. Mondhatni árva vagyok, de ennek ellenére se törhetek le. A bestiám is itt van velem, így annyira egyedül se vagyok. Kár, hogy a városban nem lehet bundásként szaladgálni. Egészen mókás lenne, de szerintem hamarabb lenne hulla belőlem, mint kettőt pisloghatnék, így inkább jobb nem is ilyen tréfán gondolkozni.
Szerettem Keith-el elütni az időt, lehet, hogy nem értettünk mindenben egyet, de hasonlóan gondolkodtunk, illetve képesek voltunk elfogadni a másik döntését is, véleményét. Nem akartuk mi megváltoztatni a másokat, ahogyan a világot se megváltani. Vagyis ő lehet, hogy megszeretné, ki tudja, hiszen mégis csak orvos. Sose kérdeztem, hogy miért lett orvos, de egyszer talán megtudom, de az is lehet, hogy nem. Én se szívesen mesélnék arról, hogy miért is járom a világot egyedül. Nem szeretek arról beszélni, hogy nem csak a szüleim, de még a nevelőszüleim is kirakták a szűrömet, amikor először változtam át, meg hazudni se akarok, ha nem szükséges, mivel az ember nem beszél arról, hogy amúgy egy fenevad vagyok, és teliholdkor bundásként caflatok az erdőben ártatlan őzikékre vagy valami prédára lesve.  Nem akarok se diliházba kerülni, se felnyitni az emberek szemét. Minél kevesebben tudnak rólunk, annál jobb, legalábbis annál nagyobb biztonságban van mindenki. Még a végén a történelem órákon tanult események újra élednének…
Sietve pillantok a telefonomra, de semmi üzenet, pedig már itt kellene lennie. Nem értem, hogy hol késik, mert általában pontos. Legjobb tudomáson szereti azt, ha valaki pontos, erre most pont ő késik? Remek, bár ráérek, viszont minél tovább várok, annál éhesebb is leszek. A telefonomat kezdem el nyomkodni, miközben a percek csak múlnak, majd hamarosan megérzem az illatát, mire elmosolyodom és barátságosan pillantok rá. – Aha, bealudtál… - szólalok meg tetetett durcásan. – Szóval az ágyad jobb társaság, mint én lennék? - kérdeztem meg tőle mosolyogva és játékosan, hiszen valójában csöppet se haragudtam rá. – Még meglátom, meg lehet, hogy ki kellene engesztelned valamivel. – teszek úgy, mint aki tényleg komolyan gondolja és elgondolkozom azon, hogy mit is kérhetnék tőle. – Inkább menjünk, mert lassan éhen fogok halni. – teszem hozzá sietve pár perccel később, mert már tényleg nagyon éhes vagyok.

Music | Bocsi, nem tudok képet keresni, mert dolgozom. 27

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 4:49 pm

hayley && keith


Meglepő módon nagyon is hamar összebarátkoztam ezzel a Hayley nevű lánnyal, volt köztünk valami.. nem, nem épp szerelemre gondolok, inkább.. egy hullámhosszon voltunk, igen. Ez a legjobb kifejezés. Eddig tök jó emlékeink vannak, rengeteget mentünk játszótérre és hintáztunk, fagyiztunk, egyszóval olyanok voltunk, mint a nagyra nőtt gyerekek. nagyon is jól éreztem magam vele, jól ki tudtam kapcsolódni. Be kell látnom, hogy néha a kórházak igencsak lefoglalnak és tönkreteszik az idegeimet, de ő volt az én biológiai nyugtatom. Mára is megbeszéltünk egy találkozót, elhívtam ebédelni a legjobb gyroszoshoz, mert én imádom a gyrost. Nagyit már sokszor felhúztam azzal, hogy ha spenótot csinált én gyorsan leléptem, hogy ne kelljen megennem azt a zöld trugyit. Undorító az az étel, még nem is kóstoltam meg, de ránézek és elmegy az étvágyam. Ha ár itt tartunk, akkor ideje még megemlíteni, hogy még be se mutattam a legújabb legjobb barátomat a nagyinak, talán.. kicsit gáz, hogy felnőtt férfi létemre csak a nagyim van, mindig jönnek ilyenkor a tipikus kérdések: A szüleiddel mi van? Nem ismerted őket? és stb. Talán nem is baj, hogy nem ma fogja megismerni a két nő egymást, kerüljük csak el a galibát.
Eltelt a délelőtt, de bealudtam egy filmen, amit elkezdtem nézni, rá se merek nézni az órára. Tuti, hogy késésben vagyok és én utálom, ha valaki késik, de.. ez most kicsit kellemetlen, nem akartam késni. Amilyen gyorsan csak tudok próbálok indulni. Gyorsan felkaptam a telefonomat, kulcsaimat és a pénztárcámat, majd indultam is, de még előtte nyomtam egy puszit a nagyi arcára. Szerinte randira megyek, de hát az öregeknek nem lehet megmagyarázni, hogy csak barátok vagyunk, náluk ez akkoriban máshogy ment, sose tudom elképzelni az életet telefon és internet nélkül. Mind a kettő túl fontos ahhoz, hogy elhanyagoljuk, bár ezt.. mondjuk úgy, hogy nem mindenki gondolja így.
Összesen húsz percet késtem és nagyon reménykedem benne, hogy Hayley még itt lesz. Akartam neki írni, de inkább a vezetésre figyeltem nem lenne jó, ha még egy baleset is érne, miközben kések. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor megpillantottam, hogy az ajtóban van és minden bizonnyal a telefonját böngészi. Amint leparkoltam, már rohantam is oda hozzá. - Szia. Ne haragudj, csak.. bealudtam. - mondom neki mosolyogva, mikor megállok előtte, majd elkezdem a tarkómat vakarni és kiskutya szemekkel pislogok rá, ezzel is utalva arra, hogy ne haragudjon rám. Általában hatásosak ezek a szemek és nagyon reménykedem benne, hogy most is hasznoknak bizonyulnak. - Remélem nem haragszol és mehetünk be. - majd rossz szokásommá vált, hogy megpöcköljem az orrát és mikor a dorgáló pillantásával néz rám, akkor általában kiöltöm rá a nyelvemet, de várom, hogy most is e a megszokott reakciója lesz.

Music | Béna kezdés, de lesz ez még jobb majd  27 | Clothes

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Hayley & Keith - 2009 Chicago

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Graham & Hayley - friss hús

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék :: Múlt-