A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 18, 2016 8:09 pm
Lezárt játék!
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
◔ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
◔ top secret



Ivana B. Halding ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 09, 2016 4:19 pm
Mike && Ivana
trust me and i'll trust you
A bizalom volt mindennek az alapja. Ebben a hivatásban nemcsak én döntöttem a saját sorsomról, a felettesemnek éppen annyi beleszólása volt, mint nekem. Ha valahová embert kellett küldenie, akkor ő megtette, miután mérlegelte, hogy ki lenne a legjobb erre a célra. Ez is egyfajta bizalom. Vagy egy teszt, hogy tudja, tényleg érdemes-e bíznia bennem. Mintha már nem szolgáltam volna rá eléggé. Próbálkoztam. Én tényleg, de egy idő után belefáradtam abba, hogy csak azon törjem magam, hogy mások előtt akarok jó lenni. Aztán jött magától az egész. Felragyogott bennem valami, sikerre vittem azt az ügyet, még ha lelkileg teljesen meg is rázott a végkifejlete. Nem véletlenül volt lehetőségünk szakemberhez fordulni, hol az ügyeink ideje alatt, hol a lezárás után. Nekem sokat segített, és tudtam, hogy az egy olyan hely, ahol az érzéseim tényleg négyszemközt maradnak.
Na már most, pontosan ilyen bizalommak kellett lennem Mike iránt, és fordítva. Különben az egész halálra van ítélve. - Olyan embernek tűnik ez a fickó, aki képes csak azért beavatni valakit az üzletébe, hogy aztán az egészet rá is kenje, ha úgy hozza az idő. - Ezzel nyilván nem árultam el sok újat, és a szavaiból azt következtettem, hogy ezzel ő teljesen tisztában van. Ha Silvano be fogja avatni az új térhódítási kísérletébe, olyan mélyen ragadja majd magával, hogy ne lehessen belőle csak úgy kimászni. Mike ezt vállalta. Mikor bűnözőkkel vagyunk együtt, kénytelenek vagyunk minden erőnkkel azon lenni, hogy átszellemüljünk, ezzel pedig lényegében mi magunk is bűnözőkké válunk. Már ameddig szükséges. Aki nincs megfelelő stabilitással, azt nem is engedik ilyen bevetésre. - Olvasva a jelentéseket... úgy hiszem, hogy már nincs sok hátra - tettem még hozzá, de ez inkább attól függött, hogy kinek mi számított soknak. Ez eléggé relatív. Én pedig csak most csöppentem bele, ő már régóta benne van. Benne él. Mennyire várhatja azt, hogy végre levetkőzhesse magáról ezt a bűnőző jobbkéz-szerepet? Nekem segítenem kellett benne, még ha nem is a feladat nagyobb része volt rám bízva.
Bólintottam. Telefon. Ezt megjegyeztem, habár itt kóbor cselekedetnek helye nincs, ez az elsőszámú szabály, amit megtanítanak az akadémián. Mindig is jobban érdekelt mások testi épsége, főleg ha egy velem azonos célúval kellett együtt dolgoznom. Ha csak saját magamat veszélyeztetném, sokszor nem úgy cselekednék, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. De másra is tekintettel kellett lennem. Főleg mióta élesben is gyerekekről van szó. Sok mindenre megtanított. Benőtt a fejem lágya. Össze kellett dolgoznom Mike-kal. - Nyilván nem véletlen, hogy ebben a városban egy egész külön kis birodalomban élnek a maffiózók. A legjobb lehetőség, ha fogást akar találni egy nyomozó - gondolkodtam viszonylag hangosan, miután lelassított. Hallottam már new Orleans ezen szakaszáról. Ide rendőr nem jött be, okkal. Az alvilági vezetőség keze sok helyre elér. De azért nem mindenhová.
Láttam az arcán végigsuhanni valamit. - Remélem a gondolat, hogy előbb-utóbb rács mögött látod majd, vigasztal. - Hosszú, a leghosszabb beépüléseként fémjelezte ezt az egészet. Nagy levegőt kellett vennem, miközben lassú léptekkel haladtunk előre, és éreztem, hogy kicsit gyorsabban ver a szívem. Az izgalmam is annak volt köszönhető, hogy alig volt időm felkészülni erre. Nyilván váratlanul jött nekik is, hogy kiderült egy újabb részlet erről a fickóról, és nem tudták csak úgy elkapni, ahogyan azt tervbe vették. Már régen vége lenne.
A karja a derekam köré fonódott, apró mosolyra húzódott a szám, amely ezúttal már a szerepnek szólt, amit magamra kellett húznom. - Az ügynökség szerint egy ingatlanügynökségnél dolgozom értékesítőként, sokat utazom, jó a fizetésem, és az intelligenciahányadosomból valamelyest visszább kell vennem - mondtam, de kizárólag neki címezve. Az utóbbival nem értettem egyet, hisz okos nőnek tartottam magam, éppen ezért eszem ágában sem volt okosabbnak produkálni magamat egy maffiózónál. Ahhoz inkább bátorság kellett volna, ész kicsit sem. Sőt, inkább annak hiányára utalt volna.
Sikerült egy lelkes mosolyt produkálnom, mikor odaértünk a trióhoz, ők pedig észrevéve bennünket, felénk fordultak. A nevek hallatán váltogattam a tekintetemet a férfiak között, továbbra is mosolyogtam, majd biccentettem feléjük. - Üdvözlöm, Mr. Silvano - mondtam, mikor az említett került bemutatásra, és ő illedelmesen, amolyan filmbeillően kezet csókolt.
Egy jól időzített nevetés persze nem maradhatott ki. Nem fogom én utálni ezt a szerepet, hisz közel áll hozzám, inkább attól tartottam, hogy sokáig fog tartani. Persze én beszélek... - Nagyon örülök, hogy végre találkozhatunk. Meg kell mondjam, gyönyörű helyen él - mondtam, majd Mike felé fordultam, miután nem messze tőlünk megpillantottam a poharakat. Szerelmet színlelni állítólag nehéz, de azt hiszem, remek kiképzést kaptunk. - Édes, hozok egy italt. Szomjas vagyok - tettem aztán hozzá, miközben a célom felé indultam. Ismertem a bűnözőket, hiába lelik örömüket a nőkben, azt kicsit sem szeretik, ha egy-egy "példány" sokáig kellemetlenkedik. Kivéve az ilyen rendezvényeken.
Szinte éreztem a hátamon a pillantásukat, de nem zavartattam magam, a kezembe fogtam egy whiskey-s poharat, habár csak bíztam abban, hogy jól emlékszem arra, hogy Mike szereti. Túl sok volt az új információ a jelentésben. Tettem bele két jeget, magamnak pedig inkább valami narancsszínű löttyöt választottam, felöntve martini-vel, csak ezt követően indultam vissza.

:033: ●● angel with a shutgun ●●  by lena
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some criminals
† Kedvenc dal :
Let It Rock, Cards With The Devil, Sure Fire Winners, I'm Alive
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
fed. agent in a Mexican drug cartel
† Humor :
not much lately



Mike Daniels ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 10:24 pm




Ivana & Mike
hello, my fake girlfriend

Ivana kérdésére lassan sóhajtok egy mélyebbet, aztán egy kicsit eltűnődöm, mielőtt válaszolnék. Ez az a dolog, amit már én is sokszor átrágtam magamban, hogy volt-e valamilyen jel korábban, amit nem vettem észre, amire nem figyeltem eléggé. De mindig oda kanyarodok vissza, hogy ez egy teljesen új üzleti irányág lehet Silvano számára. Ami egyrészt jó, mert ha nem így lenne, és mégsem tudtam eddig róla, az nem csak a hanyagságom jele lenne, hanem azt is jelentené, hogy Silvano mégsem bízik bennem annyira, mint hittem. Másrészt viszont rossz, mert ha már egy ideje benne lenne a bizniszben, sokkal több kézzelfogható bizonyítékot tudnánk összekaparni már most is, eleget ahhoz, hogy továbblépjünk az ügyben, lehetőség szerint őt lecsuknánk, és felkutathatnánk, vagy akár be is épülhetnénk a „beszerzőjeihez”. Miután magamban ismét átgondolom ezt a dolgot, határozottan nemet intek a fejemmel.
- Minden jel arra utal, hogy csak most kezdi kiépíteni magának ezt az utat. Körbepuhatolóztam az embereinél a napokban, de a többség nem tud semmit szerintem. Az az érzésem, hogy hamarosan be fog avatni, de ismerem a módszereit már. Úgy fogja intézni, hogy engem is eléggé belekeverjen ahhoz, hogy esélyem se legyen végül kimaradni az egészből – bólogatok magam elég a kormány felett, de továbbra is csak az utat figyelem. Rodrigo ritka nagy sz*rházi, és elég dörzsölt fickó. Valószínűleg aközben fog felvilágosítani, hogy már magam ülök a volán mögött, miközben a vásárolt leányzóit kell szállítanom valahová, a tudtom nélkül, vagy rám szabja a feladatot, hogy őrizzem a biztonságot, miközben az átadás zajlik, és mivel már javában benne leszek a dologban, nem visszakozhatok. Nem mintha ez engem visszatartana, hiszen éppen ezért vagyok itt, ez a munkám, és belekeveredjek ilyen szituációkba, és belülről gyűjtsem az infókat, de ha nem épp egy beépített ügynök lennék, hanem valóban egy korrupt ex-zsaru, ahogyan azt Silvano hiszi, nem biztos, hogy vállalnék ekkora kockázatot egy ilyen bűnrészességgel.
- Mindenesetre azt hiszem, hasznos lenne hozzájutni a telefonján található számokhoz, de nehezen tudnám egyszerre lefoglalni is őt, illetve megszerezni a mobilját, valamint lemásolni róla az adatokat... szóval ez egy többemberes munka lenne – pillantok oldalra a társamra olyan tekintettel, ami azt üzeni, hogy ezt majd még kitaláljuk. Ezzel talán közelebb kerülhetünk azokhoz a bizonyos embercsempész kapcsolatokhoz. Bár én Ivanával ellentétben úgy vélem, nem sok ilyen összekötője lehet. Egyelőre. Ahhoz Silvano szerintem még túl új ebben az üzleti körben, és inkább csak most kezd ismerkedni. De tévedhetek is. Közben lassan már megérkezünk a birtok kapujához, ezért kicsit lelassítok, hogy megválaszolhassam a következő kérdését is.
- Volt egy-két hasonló eset, de igazából mindkettő a nyugati parton. Quantico után rögtön Los Angelesbe helyeztek az első ügyem miatt, aztán bő egy évig voltam Kaliforniában, ahol elkaptunk egy kisebb drogkartellt. Akkoriban ismerkedtem meg Silvanoval is, egészen véletlenül, és valójában ez a kapcsolat miatt kellett ide jönnöm, New Orleansba, mert állítólag nekem sikerült eddig a legközelebbi ismertségbe kerülnöm vele. És tulajdonképpen ez eddig a leghosszabb beépülésem – vonom meg a vállam. Őszintén szóval nagyon remélem, hogy ez egyben az utolsó ilyen is. Egy idő után egyrészt nagyon megterhelő tud lenni, ha ilyen sokáig együtt élünk ezekkel a bűnözőkkel, másrészt pedig... hiába mocsok szemétláda az összes, ha két év alatt nem kapsz hányingert attól, hogy mennyire rühelled mindet, akkor egyik-másikat akár meg is kedvelheted. És ez sokkal rosszabb, hiszen én leszek az, aki majd elárulja, és rács mögé juttatja őket. Szerencsére a gondolataim hamar továbbterelődnek erről a baromságról, amint a kocsival elfoglalom az egyik helyet a garázsban.
- Nem fog bepróbálkozni, ha látja, hogy fontos vagy nekem – igyekszem megnyugtatni Ivanát a válaszommal. Rodrido ugyan elvált az asszonytól, aki egyébként megcsalta és elhagyta őt egy másikért, ennek ellenére ő továbbra is szerelmes belé, és folyton próbálja visszaszerezni a nőt. Persze a bimbózó lánykereskedése arra engedhet következtetni, hogy nem tiszteli a gyengébbik nemet, és talán részben így is van, de az eddigi tapasztalataim szerint a szerelmet nagyon is komolyan veszi. Nem úgy az emberei. Na, velük nem árt, ha óvatos Ivana, de ezt már elmondtam neki.
- Milyen álcát talált ki neked az ügynökség, mivel foglalkozol? - kérdezem tőle közel hajolva a füléhez, mintha valami romantikus badarságot suttognék bele, miközben a derekát karolva egyenesen a ház mögött éledező buli közepébe kísérem.
- Rodi... Carlito, Johnny... - Nyújtom a szabad kezemet egy-egy üdvözlő kézfogásra a főnöknek, majd a jelenlevő srácainak. - Bemutatom Ivanát, a barátnőmet – villantok fel egy amolyan büszke, százwattos vigyort, majd ugyanilyen szemtelenül odakacsintok Johnnak, akinek kicsit tátva maradt a szája ahogy végignézett a „nőmön”.
- Szivi, ő lenne a sokat emlegetett főnököm, Rodrigo Silvano. - Az említett a mondat végére közelebb is lép, és egy kézcsókkal üdvözli a lányt. Nem sokszor láttam még ennyire úriemberként viselkedni, de ez gondolom jó jel.
- Mikey, te sz*rházi! - fordul végül felém, és atyáskodva meglegyintgeti az arcomat. - Hol rejtegetted eddig ezt a szépséget? - kérdezi olyan szemrehányón, hogy aki nem ismerné olyan jól, mint én, talán kicsit meg is ijedne a hangsúlytól.
- Még én is csak alig két hónapja akadtam rá, főnök – vonok vállat lazán, de közben amolyan birtokló stílusban kicsit még közelebb húzom magamhoz Ivanát.


||Tranquila||megjegyzés|| ®



Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
◔ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
◔ top secret



Ivana B. Halding ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 14, 2016 7:36 pm
Mike && Ivana
trust me and i'll trust you
Nem vallott rám, hogy ajtóstul rontsak be a házba. Erre külön kiképzést kaptunk, és valószínűleg az újdonsült társam a legjobb tudója annak, hogy milyen fontos kivárnunk a megfelelő pillanatot a rajtaütéshez. Nem volt sok lehetőségünk, ez a fickó ki tudta volna mosni magát az ő kapcsolataival, vagy mi több, ha egy óvatlan pillanat során rájön arra, hogy kik vagy mik vagyunk, időben kereket tudott volna oldalni. Ezt nem engedhette neki Daniels ügynök. Még ízlelgetnem kellett a nevét. Mike. A cégen belül általában az emberek vezetéknevét használtuk, túl nagy közvetlensé lett volna mindenkit szimplán a nevén nevezni. Én már évek óta Halding ügynökként voltam ismert, habár eleinte ezt sem akarták kimondani. Talán jobban tetszett nekik a Miss Halding. De nekem nem. Az úgy csengett, mintha csak egy aktákat tologató kislány lennék nyári gyakorlaton. Ennél többet akartam. És amint az első ügyemet véghez vittem, végre megkaptam a jól megérdemelt ügynök megszólítást.
- Köszönöm - mondtam egyszerűen, bár én voltam két másodperc erejéig teljesen meggondolatlan és nagyszájú, ami nem vallott rám. Nem kellett volna azzal indítanom, hogy elmondom, mennyire nem bízik bennem a saját felettesem, csak azért, mert nő vagyok. De valljuk be, nehéz dolguk lett volna, ha férfi lennék. Valószínűleg a drogbáró uraság nem díjazna egy homoszexuális partnert Daniels ügynök mellé, sőt. Ez még egy enyhe megfogalmazás. Márpedig a beépülés egyik legkönnyebb szituációja ez volt. Párnak kiadni magunkat. Egy nő amúgy is nagyobb bizalmat tud gerjeszteni a férfiak körében.  
Magam is elmosolyodtam. Tény, megvolt közöttünk az a bizonyos feszültség, nyilván abból kifolyólag, hogy még sosem találkoztunk, mégis, perceken belül úgy kell majd viselkednünk, mintha dúlna a nagy szerelem. Hasonló szituációban sem voltam még, és azért volt a gyomromban némi kavargás, mert a magam részéről soha nem jutott időm a szerelemre. Az anyámtól nem egyszer megkaptam, hogy ha így haladok, vénlány leszek, és sosem fog megszületni az a hőn áhítozott unoka. Kezdtem rájönni, hogy ez egyre inkább esélyessé válik, mégsem éreztem hiányát. Mindig volt mivel foglalkoznom. - Előtte fel sem merült soha, hogy talán érdekeltsége lehet ilyesmiben? - kérdeztem, bár tudtam, hogy ha akár sejtése lett volna erre nézve, nem kezdik el az akciót tervezgetni. Szerencsésnek mondhattuk azért, mert hallotta, így ha minden jól megy, nemcsak a drogkereskedelem, de a lányok áthozatala is befejeződik. - Úgy tűnik, alkalmazkodik a mai viszonylatokhoz. Mindenbe belenyúl egy kicsit, így nagyobb a haszna - sóhajtottam fel, némi undorral a hangomban. Miben volt nagy pénz a mai világban? Drogban és emberek kereskedelmében. Csempészetben. És ezek a lányok... borsos összeget adtak értük, betegebbnél betegebb embereknek nem okozott gondot a sok számjegyű összeg kifizetése.
Hátradőltem. Európa. Azok a lányok abban reménykedhettek, hogy valóra válhat a jobb élet reménye. Egy másodpercre lehunytam a szemeimet. Ilyenkor gondolkodtam el, mikor nem voltam éles helyzetben. Olyankor nem szabadott engednem az érzéseknek, hát olyankor emésztgettem ezeket, mikor tudtam, hogy nem számít, ha látja valaki. Talán joggal kérdezték volna, hogy miért választottam ezt a területet, ha ennyire megérintett. De ez nagyjából minden területen így működött. Sokak szerint ezért problémás nőket bevonni. De sosem adtam okot arra, hogy megkérdőjelezzék a képességeimet éles szituációban. - Silvano ezt nem tudná egyedül intézni, talán akad a környezetében pár tag, aki tud róla. Persze csak... gyanútlanul - vontam a vállamon. Hosszú idő kellett neki is nyilván, hogy elfogadják és bízzanak benne. Bár könnyeben indulok, pontosan miatta. De nem fogom elrontani az álcáját két nap alatt. - Valószínűleg számos kapcsolata lehet embercsempészekkel, főleg ha Európából hozzák őket. - Azt már nem tettem hozzá, hogy mivel nő vagyok, van pár eszközöm, amivel bárkit leveszek a lábáról. Az ilyen drogkartellekben amúgy is eléggé egysíkon mozogtak azok a bizonyos nők. Bár nem akartam rákérdezni Mike-nál, hogy milyen szinten készülhetek fel arra a bizonyos zaklatásra néhány perverz disznó részéről.
- Meg sem kérdezem, hogy volt-e már ez előtt komolyabb bevetésed. Elég nyilvánvaló, hogy nem ez az első ügyed - mondtam, mikor felvázolta, milyen régóta küzdött azért a bizonyos bizalomért, és hogy mennyi mindent tett azért, hogy a legjobb emberré válhasson Silvano köreiben. De a szavak alapján megérdemelte. Ennyi után én is simán bedőltem volna neki.
A kiszálláskor kezembe fogtam a kis táskámat, szerencsére sikerült egy normális ruhadarabot választanom, amit erre a helyzetre készítettek elő nekem. Nem volt konzervatív, éppen annyit engedett láttatni, amennyi ezeknek a fickóknak kellett. Bár nyilván egy ilyen partin több nőt is látok majd.
Mosolyogva bólintottam. - Kész, persze - tettem aztán hozzá. Rájöttem, hogy egy ideig biztosan nem fogunk bizalmasan beszélgegetni, innentől kezdve a szerepem lesz az elsődleges, így a kezére tettem a saját kezemet, és mosoly kúszott az arcomra, úgy lépdeltem előre. A zene hamarosan megütötte a fülemet, a fecsegés hangja is egyre hangosabbá vált. Pincérek kis falatokkal szaladgáltak, egy másik pezsgőt kínált. Láttam már képet erről a Silvano-ról, de amikor megpillantottam, rájöttem, hogy ijesztőbb élőben, mint képeken. De így, mikor éppen kedélyesen cseverészik, egész ártalmatlannak tűnik. Ha a híre nem előzi meg. - Gondolom nem lesz olyan szemtelen, hogy a legfőbb bizalmasa barátnőjére vet majd szemet - mondtam eléggé halkan, eléggé pimaszul. Oldódni próbáltam, hisz alig volt időm felkészülni erre a bevetésre, minden infót egyszerre kellett megemésztenem.

:033: ●● angel with a shutgun ●●  by lena
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some criminals
† Kedvenc dal :
Let It Rock, Cards With The Devil, Sure Fire Winners, I'm Alive
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
fed. agent in a Mexican drug cartel
† Humor :
not much lately



Mike Daniels ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 12, 2016 1:37 am




Ivana && Mike
hello, my fake girlfriend

Hát igen, Ivana tökéletesen levette a lényeget: ki tudja, mi mindent nem tudunk még mindig Silvanoról. De adja az ég, hogy a lánykereskedelemmel bezárólag végre lezárhassuk az ügyét, és egy életre hűvösre kerüljön az egész bandájával együtt. Nem akarom a fél életemet ennek az ügynek szentelni. Bár tény, hogy már most is hatalmas fogásról van szó, amit egy ideig még emlegetni fog a büró is. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem kis dolog, és minden bele fektetett munkát megér. Csak hát, beismerem, néha már a hátam közepére sem kívánom ezt a kartellt, és nagyon hálás leszek, amikor végre megszabadulhatok tőlük. Addig viszont nincs pihenő. Ez az átka annak, ha valaki titkos ügynöknek áll, és be kell épülnie valahová. Ilyenkor nem szervezhetünk tetszés szerint kimenőt, szabadságot, hacsak nem tudjuk nagyon okosan megalapozni a dolgot. De ez mindig kockázatos lehet.
- Nem kétlem, hogy érted a dolgodat – tartom fel magam elé védekezésképpen mindkét kezem. Egy percig sem akartam, hogy azt érezze, alábecsülöm. Egyszerűen csak nem ismerem. Ha egy negyven éves ügynököt állítanak mellém, akinek már van tizenöt éves tapasztalata, akkor sem hiszem, hogy másképpen éreznék. Hisz itt most nem is igazán arról van szó, hogy ki mit tett le eddig az asztalra, vagy milyen jó kiképzést kapott, hanem arról, hogy én már ismerem a Silvano kartellt kívül-belül, és az én tisztem felkészíteni a leendő partneremet arra, hogy mire számíthat majd. És valljuk be, egyre nagyobb a nyomás rajtam, minél több ember keveredik bele ebbe az ügybe, és válik az én felelősségemmé. Egyébként meg sosem voltam egy farokméregetős típus. Éles helyzetbe kerülve úgyis minden kiderül, és semmi szükség arra, hogy versengjünk közben, hiszen egymást kell fedeznünk. Ezen múlhat akár az életünk is.
- Ha ezt a drogkartellt végre rács mögé dugjuk, azt szerintem már a felettesed sem hagyhatja majd figyelmen kívül – kacsintok rá, mielőtt beülnék a volán mögé. Igyekszem barátságosan viselkedni Ivanával, a meló miatt érzett feszültségem ellenére is, hiszen mindkettőnk érdeke, hogy jól kijöjjünk, és mielőbb kialakítsuk azt a légkört, kapcsolatot egymással, amire szükségünk lesz. Plusz a szerepünktől függetlenül is azért vagyunk itt, hogy egymást támogassuk ebben a munkában.
- Nagyjából három hónapja terveztünk egy rajtaütést. Volt egy drogüzlet, amit igazából a kollégákkal állítottunk fel, azért hogy elkaphassuk Silvanot. De pár órával a lebeszélt csere előtt elcsíptem egy beszélgetést itt a birtokon. Hallottam, amint Silvano a lányok áráról beszélt telefonon valakivel. A dolog egyértelmű volt, úgyhogy le kellett fújni a letartóztatásokat – válaszolom meg Ivana kérdését, amint ő is a kocsiban van. Ez a mázlista s*ggfej nem csak hogy megúszta a börtönt, egyelőre legalábbis, de még a drogbizniszt is le kellett zavarnunk, ezzel hozzájuttatva őt egy nagy rakás heroinhoz, amit a helyi rendőrségtől vettünk át. Nem léphettünk vissza az üzlettől, mert azzal veszélybe sodortam volna az álcámat, amire ezután még jobban szükség volt, mint valaha.
- Ezeket a nőket elvileg Európából hozzák. A szegényebb országokból, azt hazudva nekik, hogy itt jobb élet vár rájuk, kapnak munkát, papírokat... Szerencsétleneknek fogalmuk sincs, mibe csöppennek – jegyzem meg a fejemet ingatva, kezemmel a gyújtáson, csak hogy feleljek Ivana az államokban eltűnt személyekkel kapcsolatos megjegyzésére. - Azt viszont még nem sikerült kiderítenem, hogy Silvano is benne van-e a szervezésben, vagy ő csak átveszi a lányokat. Sem azt, hogy hogyan jutnak be az országba, vagy hogy milyen útvonalon, merre, kinek szállítják őket. - Tulajdonképpen éppen emiatt van itt Halding ügynök, hogy segítsen ezt kitalálni. Mint már kiderült, van ebben némi tapasztalata, nyilván könnyebben tud majd találgatni és következtetni, hogy feltárjuk ezt a rejtélyt is.
- Nem volt könnyű elnyernem Silvano bizalmát. Kezdetben folyton rám állította valamelyik emberét, akkoriban nagyon vigyáznom kellett, hogy mikor mit csinálok, hová megyek, hogy még véletlenül sem legyek gyanús. De azóta nem egyszer megmentettem az életét, szándékosan generált vagy valós vészhelyzetekben, és mostanra az egyik legmegbízhatóbb emberének tart. Mindjárt megérkezünk – jelentem be váratlanul a magyarázatom végén, hiszen már csak egy kanyar, és előttünk a főkapu. Lelassítok az őrök mellé érve, akik biccentve üdvözölnek, majd gyorsan tovább is engednek. A hatalmas garázsban az egyik hely az én részemre van fenntartva, hamar el is foglalom.
- Készen állsz? - fordulok a lány felé, mielőtt kiszállnék a járműből. Első dolgom a csomagtérhez lépni, hogy kiszedjem belőle a holmiját, majd intek az egyik srácnak, és felvitetek mindent a szobámba. Aztán kinyújtom a kezem Ivana felé, jelezve, hogy jöjjön csak, arcomon egy biztatónak szánt mosoly, de amint beér, az ujjai helyett a derekát fogom át, és már indulok is vele a hátsókert felé, ahol a grillparti hamarosan kezdetét veszi.


||Tranquila||megjegyzés|| ®





A hozzászólást Mike Daniels összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 03, 2016 10:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
◔ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
◔ top secret



Ivana B. Halding ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 11, 2016 10:55 pm
Mike && Ivana
trust me and i'll trust you
Az már mindenképpen jó pont volt, hogy nem egy arrogáns patkányt kaptam társként erre az ügyre. Tiszteletben kellett tartanom a területét, megadni neki a méltó tiszteletet, hisz ha ezt az ügyet megoldjuk, javarészt neki lesz köszönhető. Rengeteg információt szolgáltatott ki Silvano-ról, és ha nem épül be, valószínűleg az a rohadék még mindig ezer módján tudná folytatni az ügyleteit a legnagyobb titokban, a hatóságok tudta nélkül. A legrosszabb, hogy az ilyet tényleg csak így lehetett feltérképezni. Egy rendőrnek vagy nyomozónak nem nehéz valakire ráböknie azzal, hogy bűnöző. Az olyanoknak kellett felderítenie a helyzetet, mint Daniels nyomozó. Minden pontját feltérképezni, nem hagyhatott ki részletet. Megannyszor láttam már nyomozókat, akik az egész karrierjüket cseszték el egy hasonló esettel. Én pedig nőként még aligha juthattam előre azon a bizonyos szamárlétrán, mert egyszerűen csak... kételkedtek a teljesítményemben. Pedig az a három lány decemberben nem magától került elő. És ha nem lettem volna talpraesett abban az ügyben, valószínűleg már mindhárman a Közel-Keleten élnének, vagy halnának egy kegyetlen, undorító féreg karmai alatt. Nem akartak elismerni. Ami nem volt gond, legalább megköveteltem magamtól is, hogy száz százalékon teljesítsek. De néha nem esett volna rosszul, ha elismerik, amit eddig letettem az asztalra.
- Igen, így van. Egy olyan emberrel van dolgod, vagyis... most már dolgunk, aki szeret mindenbe belekóstolni - helyeseltem egyetértően. - És ki tudja, mi mindenről nem tudsz még mindig. De talán ezek után több szem többet lát majd - tettem hozzá. Azt akartam, hogy bízzon bennem, és ne egy kis vézna, csinos csajnak gondoljon, aki azt se tudja, hogyan keveredett erre a helyre. Sokan éltek ennek a közhelynek. A legsértőbb talán az volt, mikor a főnököm főnöke holmi titkárnőnek és aktakukacnak hitt, és ezt szóvá is tette. Bár ő jobban meglepődött, mikor másnap találkoztunk az irodájában, egy házkutatás ügyében az egyik lánykereskedő otthonát illetően.
Elmosolyodtam. Nem jókedvemben, leginkább éreztetve, hogy felfogtam, milyen veszélyekkel jár az, hogy nőként egy beteg férfiakkal teli világba csöppenek. Mert az nem volt a józan ész számlájára írható, hogy ezek itt rontották a levegőt. Közben tönkretéve más emberek életét azzal, hogy drogba vitték őket. Bár már régen nem követtem a statisztikákat, hogy évente hány ember hal meg Amerikában a drogok miatt. - Tudok magamra vigyázni. Anélkül, hogy lebuktatnám magunkat. Hidd el, megfelelő kiképzést kaptam. És... már most szögezzük le, hogy tudom, mit csinálok. Még ha a főnököm nem is ismerné el soha - húztam el a számat. Ez egyértelmű sértés volt rám nézve, és naná, hogy nem bírtam ki, hogy ne említsem meg. De nem volt időnk gyerekes hisztire, márpedig ez néha már odáig fajult a fejemben.
Bólintottam. Azt hiszem, fogom tudni kezelni a bunkó drogkereskedőt is. Belemélyedtem az itteni aktákba, a jelentésekbe, és nagyjából már tudtam, milyen szerepet töltötte be itt az újdonsült társam. - Mikor vált valószínűvé, hogy lánykereskedéssel is foglalkoznak? - kérdeztem aztán, tudomásul véve, hogy lényegében hamarosan egy grillparti kellős közepére csöppenünk be. - Tudom, hogy mit kell tennem, és meddig kell elmennem ahhoz, hogy információkhoz jussak. Csak ebben az évben harminc lány tűnt el ebben az államban, és négy fiú. Ez nyilván nem véletlen - sóhajtottam fel. Nem tudtam, milyen lehetőségeink lesznek Silvano felségterületén az információ cserére. - Bízik benned? Nem figyeltet senkivel? - kérdeztem aztán. Nyilván benne lett volna a jelentésben, ha bármelyikkel probléma lenne. De jobb a szájából hallani.

:033: ●● angel with a shutgun ●●  by lena
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some criminals
† Kedvenc dal :
Let It Rock, Cards With The Devil, Sure Fire Winners, I'm Alive
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
fed. agent in a Mexican drug cartel
† Humor :
not much lately



Mike Daniels ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 06, 2016 1:23 am




Ivana & Mike
hello, my fake girlfriend

Figyelem, ahogy kiszáll, közelebb jön, lepakolja a csomagjait. Aztán a kocsija, ahogy jött, azon a vonalon szépen távozik is. A kötelező bemutatkozás és formaságok után fogom a nő holmiját, és a járművem hátuljához viszem, hogy bepakoljak mindent a csomagtérbe. De a figyelmemet közben továbbra is a válaszai kötik le. Őszintén megmondom, nem irigylem, hogy éppen ezt az ügyet kapta első komoly beépülésnek. Nekem is volt néhány kisebb-nagyobb bevetésem korábban is. Tudom, miről beszélek. Voltam zöldfülű kifutófiú is, vagy piti díler, akinek csak annyi szerepet szántak, hogy egy táskát leszállítson, vagy megkössön egy kisebb üzletet, de még egy ilyen egyszerű képlet is könnyen nagyon összetetté válhat. De ez… a Silvano kartell nem piskóta. Tele van őrültekkel, és tekintve, hogy épp a lánykereskedelmet tekintik a legújabb, bimbózó iparágnak, egy csinos fiatal nőnek egyáltalán nem veszélytelen a feladat. Mert azt be kell látni, hogy Ivana nagyon is csinos. Hát, legalább ízlésficammal nem vádolhat senki, amikor a barátnőmként mutatom majd be őt. Nem mintha lenne bármi jelentősége a dolognak ebben az ügyben, hogy a társam hogy néz ki.
Elengedem a fülem mellett a dicséretet. Nem azért, mert hidegen hagyna, ha értékelik a munkámat, de nem a vállveregetés miatt csinálom. Az, mondjuk úgy, huszadrangú.
- Ne hidd, hogy nem borítanám szívesen azt a bizonyos bilit… Ha tehettem volna, már hónapokkal ezelőtt a fejükre borítom szépen az összes mocskukat – mondom komolyan, aztán a fejemet kezdem ingatni. – De akárhányszor közel kerülök ahhoz, hogy bilincset tehessek valamennyire kezére, kiderül, hogy valami még undorítóbba tenyereltem. Ha három hónapja beviszem őket a heroin miatt, el kellett volna engednem az egész lánykereskedelem dolgot, és azzal keresztet vethettünk volna azokra a szerencsétlen nőkre, akiket elraboltak. – Feszülten túrok bele a hajamba, aztán kifújom a levegőt.
- Szóval most ahhoz, hogy kiterjesszük a nyomozást az emberkereskedelem témára, hagynom kell, hogy tovább árulják a drogot az utcákon – tárom szét a karomat. Lehet, hogy kívülről úgy néz ki, szép munkát végzek, én mégis úgy érzem, hogy egy helyben toporgok már több mint másfél éve. Se vége, se hossza ennek az ügynek.
- Gondolom ezzel magad is tisztában vagy, de én azért szeretnélek figyelmeztetni, hogy légy nagyon óvatos, amíg a birtokon vagy. Főleg Carlitoval és Santiagoval. Gyakran nem tudják, vagy nem is érdekli őket, hogy hol a határ. Jobb, ha nem maradsz velük kettesben, főleg kezdetben, amíg meg nem szokják, hogy… tudod… hogy hozzám tartozol. – Ez így most hülyén hangzik, és meglehet, hogy Ivana nem veszi jó néven ezt a védelmező magatartást. Biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát, ki van képezve, de szerintem akkor sem lehet elég felkészült. És hiába érkezik a biztonsági főnök barátnőjeként, egyeseknek semmi sem szent.
- Silvano természetesen már tud az érkezésedről. Tegnap elhintettem neki, hogy egy ideje már járok valakivel, és kijelentette, hogy mielőbb meg szeretne ismerni, ezért hozzalak el ma erre a grillpartira, amit rendez. Ha ma szimpatikusnak talál, valószínűleg nem lesz ellenére, hogy gyere máskor is, vagy, hogy velem maradj a birtokon, de erre még nem vehetünk mérget – vonogatom a vállamat. Minden a házigazdán múlik. Ha szerencsénk lesz, Ivana többé-kevésbé szabad bejárást kap, talán adnak nekünk egy nagyobb közös szobát is, tehát mondhatni hozzám költözhet. Ha nem lesz ekkora mázlink, akkor… akkor ki kell találnunk valami mást. Hamarosan minden kiderül.
- Viszont van még valami, amire szintén nem árt, ha felkészítelek. – Dörzsölgetem elgondolkodva az államat. Jobb, ha most tisztázzuk ezt, mintha odabenn kell váratlanul lereagálnia a szitut. – Az a Mike, akit ők ismernek, nem egy kedves FBI-os srác. Ha az ember ilyenek között akar elvegyülni, olyanná kell válnia, mint ők. Szóval… előre is elnézést kérek, ha időnként s*ggfej lennék majd veled – vonok vállat tehetetlenségemben. Végül is mindketten tudjuk, hogy milyen ez, hogy mire vállalkozunk, hogy ez az egész csak színjáték. De más egymás haverját, ivócimboráját, alvilági üzlettársát alakítani, és teljesen más egy intim kapcsolatot közvetíteni mások felé, szóval jobb, ha nem éri meglepetésként a Mike ’Öntelt P*cs’ Davis féle viselkedés. Ha rosszul reagál a dolgokra, az megpecsételheti a sorsát odabent.



||music:ezek|| megjegyzés || ®



A hozzászólást Mike Daniels összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 03, 2016 10:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
◔ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
◔ top secret



Ivana B. Halding ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 05, 2016 10:07 pm
Mike && Ivana
trust me and i'll trust you
Nem sok időm maradt arra, hogy felkészüljek erre az egészre. Izgatott voltam, elvégre hasonló bevetésen még sosem fordultam meg. Talán örülnem kellett volna, hogy ilyesfajta bizalommal tiszteltek meg, de sejtettem, hogy ha nem mutattam volna már fel, mennyire jól mozgok a szakterületemen belül, szóba se jöhettem volna. Nőként könnyebben kerültem az ilyen ügyek közelébe, a férfiak általában állandóan valami furcsa tárgyilagossággal követelték ki maguknak az ilyesfajta ügyeket, és náluk ez csak egy ügy volt. Egy a sok közül. Nálam mindegyik AZ ügy volt. Sosem volt két egyforma. Még akkor sem, ha állandóan eltűnt lányok után kutattam, akik nem tértek haza vacsorára, vagy egyedül indultak a világba, és ki tudja, azóta hová jutottak. Mindannyiukról csak egy-egy kép maradt, egy száraz dosszié... ezek pedig olykor nem elegendőek ahhoz, hogy ténylegesen megszólaljanak. A rosszabb eset akkor volt, mikor nem jelentettek be eltűnést. Nemcsak Közel-Keleten volt trendi az a szokás, hogy szülés után eladták a csecsemőket, csak itt egyesek remekül tudták intézni mindezt  fű alatt. Nem voltak pontos statisztikáink arról, ténylegesen hány gyerek, hány lány jutott már olyanok kezébe, akik nem ígértek nekik semmi jót. És a beteges fordulat akkor következett be, mikor elkezdtek eltűnt kisfiúkat bejelenteni. Mindet a szívemen viseltem, pedig tudtam, megtanították, hogy semmit ne engedjek túl közel magamhoz. Rendőr vagyok, nyomozó... az egyik legjobb, bármit is mondtak rólam a hátam mögött. És ezzel együtt járt az, hogy néha kiborultam, visszavonultam, és minden könnyemet elsírtam három hétre előre.
Az autó, amiben utaztam, végre megállt. Egy ideje már láttam a fickót, akit ez ügyben társamnak jelöltek ki. Ez nem volt szokatlan, az már annál inkább, hogy hónapok teltek el, és míg ő már mindent tudott ezekről az emberekről, nekem másfél napom volt arra, hogy mindent elsajátítsak velük kapcsolatban. A drog ügyleteik nem érdekeltek, engem nem emiatt küldtek ide. Egy nő mindig pozitív benyomást kelt a férfiak körében, hát még ha ilyen szexista, hímsoviniszta maffiózókról van szó. Ismertem a fajtájukat, megfelelő kiképzést kaptam arra, hogy bármi is történjen, bevetés közben sose eshessek ki a szerepemből.
- Üdv, Mr. Daniels - nyújtottam felé én is a kezem, miután letettem a táskámat magam mellé. Nem érkeztem sok holmival, a megfelelő eszközök kaptak csak helyet a bőröndben. - Ivana. De ezt már tudod - mosolyodtam el, miután visszahúztam a kezemet, és ismét megfogtam a holmimat.
Kérdérére leginkább csak a mosolyom szélesedett ki. Eléggé nyilvánvaló volt, miért is tette fel. A külsőm alapján mindig könnyedén hittek pályakezdőnek, pedig évek óta diolgoztam a szakmámban. - Inkább úgy mondanám, ez az első ilyen összetett beépülésem - válaszoltam végül. Nem tettem megjegyzést arra, hogy jobb, ha nem becsül le, hiszen ha minden igaz, megkapta a rólam szóló kis mappát. - Azzal töltöttem az elmúlt napokat, hogy áttanulmányozzam az ügyedet Silvano-val. Példaértékű munkát végzel, immáron hónapok óta. Kitartásra vall, talán nem mindegyikünkben lett volna meg ekkora kontroll ahhoz, hogy ne borítsuk ki a bilit - tettem hozzá, bár inkább csak hangosan gondolkodtam. - Ő tudja már, hogy barátnőd van, vagy lehetőségem lesz hamarosan bemutatkozni? - kérdeztem felbillantva rá. Azt tudtam, hogy mi a mi szerepünk egymás életében - az iroda szerint.

:033: ●● angel with a shutgun ●●  by lena
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some criminals
† Kedvenc dal :
Let It Rock, Cards With The Devil, Sure Fire Winners, I'm Alive
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
fed. agent in a Mexican drug cartel
† Humor :
not much lately



Mike Daniels ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 04, 2016 10:58 pm




Ivana & Mike
hello, my fake girlfriend

Apró kövek ropognak a kerekek alatt, miközben oldalra navigálom a kocsit, és leparkolok az út mellett. Még van negyed óra a lebeszélt időpontig, korábban érkeztem, de legalább kicsit kiszellőztethetem a fejem. Jól esik időnként elszabadulni a birtokról és a kartelltől. Képes vagyok minden perc magányt külön-külön értékelni mostanság. Bekapcsolom az autórádiót, és ujjaim máris a belőle áradó zene ütemére kopognak a kormánykeréken. A gondolataim azonban teljesen máshol járnak...
Egy barátnő. El sem hiszem, hogy az iroda nem tudott ennél jobb ötlettel előállni. Mármint részben értem én, van benne logika. Amíg én Rodrigoval vagyok elfoglalva, meg az embereivel, valami laza szivarpartin, amin a soron következő akcióinkat tervezzük, addig egy ártalmatlannak hitt barátnő könnyedén szaglászhat a ház körül, ellenőrizhet hívásokat, határidőnaplókat, hallgathat ki egyéb beszélgetéseket, már ha sikerül hitelesen beolvadnia a szerepében. Az is érthető, hogy a büró miért küldött egy szakértőt a feladathoz, hiszen éppen elég nekem nyomon követni, ellenőrizni és kézben tartani a drogügyet, csempészést, fegyvereket és a biztonságot úgy általában. Az emberkereskedelem mindez mellett már tényleg túl nagy falat. Csakhogy egyrészt már így is egyre többen vagyunk beépülve, és amennyi előnye van ennek, annyi hátránya is lehet, nagyobb a kockázat, nagyobb az ÉN felelősségem, hiszen mind alattam dolgoznak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen nehéz szinte napi huszonnégyben megjátszanom magam, és most még legyek valaki pasija is? Mintha jutott volna időm csajozásra, illetve komolyabb kapcsolatra az elmúlt években! Ha valamiben nem szereztem elég gyakorlatot eddig, akkor az ez. Komoly kapcsolatba keveredni, még a látszat kedvéért sem. De hát ez van, a parancs az parancs, nincs mit tenni, a leendő partnerem, Halding ügynök, pedig hamarosan itt lesz. Persze nem hívhatom őt így, ha bent leszünk. Ivana. Na igen, színésznek kellett volna állnom ehelyett!
Fejemet hátrahajtom az ülésben, lehunyom a szemeimet, majd egy-két percnyi néma zenehallgatás után kiszállok az autóból, és úgy döntök, a jármű elejének dőlve várom be a kedves kolleginát. Az a nevetséges, hogy személyesen még nem is találkoztunk. Az én hibám. Az eligazításon megjelentem ugyan, de mielőtt bemutathattak volna bennünket egymásnak, jött egy hívás Silvanotól, és le kellett lépnem. Az álcám fontosabb volt, de most itt a lehetőség, hogy megismerjem a nőt, aki a közeljövőben a barátnőmet fogja játszani. Legalább képen már láthattam, bár nem mintha eltéveszthetnénk egymást itt kint a semmi közepén. Telefonon úgy egyeztünk meg, hogy találkozunk a birtok határában, gondolom taxival vagy fuvarral érkezik, majd velem jön a villába, ahol a ma rendezett kerti parti keretein belül bemutatom Silvanonak és a többieknek. A kartell feje természetesen már tud a hölgyemény érkezéséről, és kíváncsian várja, hogy megismerje a nőt, aki elcsavarta a biztonsági főnökének fejét. Hát igen, azt én is várom! A mese, amit ezzel kapcsolatban beadtam neki, nem az én fejemből pattant ki. A munkatársak gyorsan-frissen összedobtak nekünk egy egyszerű fedősztorit: három hónapja járunk, egy bárban ismerkedtünk meg. Minél unalmasabb a történet, annál kevesebb kérdésre kell válaszolnunk, tehát annál jobb. Természetesen Ivana is megtarthatja a keresztnevét, az megkönnyíti a beépülést. Csak a vezetéknév változik. Engem itt Mike Davisként ismernek, aki korrupt zsaruként kezdte az alvilági pályafutását, majd miután kilépett a rendőrségtől, droggal kezdett kereskedni.
A telefonom kijelzőjére pillantok. Idő van. Ellököm magam a kocsitól, és épp megpillantom a járművet, ami a bekötőútnál erre kanyarodik. Bevárom az érkezőt, majd közelebb sétálok, és azonnal meg is szólítom, ahogy lehetőségem adódik rá.
- Halding ügynök? Ivana... – javítom ki magam azonnal, már csak azért is, hogy felvehessük a szerepünket. - Michael Daniels – nyújtom kézfogásra a kezem. - De innentől csak Mike. Végre személyesen is találkozunk – mosolygok a nőre. Minél előbb belerázódunk a közvetlen viselkedésbe, annál jobb.
- Ez az első ilyen beépülésed? - kérdezek rá, és nem akarom, hogy úgy tűnjön, máris alábecsülöm, de tény, hogy elég fiatalnak látszik. Plusz elvileg nekem kellene most majd beavatnom a részletekben, és nem árt, ha tudom, hogy mennyi tapasztalata van ilyesmiben.



||music:ezek|| megjegyzés || ®



A hozzászólást Mike Daniels összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 03, 2016 10:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some criminals
† Kedvenc dal :
Let It Rock, Cards With The Devil, Sure Fire Winners, I'm Alive
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
fed. agent in a Mexican drug cartel
† Humor :
not much lately



Mike Daniels ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 04, 2016 10:49 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:28 am
Vissza az elejére Go down
 

Silvano birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Yamanaka birtok
» Hazukage birtok
» Nara birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-