Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Laurel O. Delgado
B-boksz Tumblr_inline_nd1r05LRNW1so1xk1
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
wherever my clients want me to be ❥ being next to Him
Hobbi & foglalkozás :
being a good lawyer ❥ boxing



A poszt írója Laurel O. Delgado
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 19, 2016 12:15 pm
Ugrás egy másik oldalra
Lucy& Wyatt
hey hubby

Az utóbbi időben a személyiségem egy hatalmas változáson esett át. Ha visszagondolok arra, hogy régebb senkivel sem törődtem önmagamon kívül és azon, hogy rendszeresen vérhez jussak.. most maga vagyok az ártatlanság mintaképte. Bármennyire is fáj beismernem, ez történt. Először a fiam feltűnése és megismerése, majd a szüleim felbukkanása, az anyukám utolsó ajándéka, majd ismételt elveszítése.. talán immár Wyatt az egyetlen, aki a régi életemre emlékeztet, mindarra, amilyen egykoron voltam.. és amilyen jó érzés fogott el valahányszor kitéphettem valakinek a szívét. Azonban, az a legijesztőbb az egészben, hogy egyáltalán nem bánom a változást. Amióta boszi lettem, valahogy jobban elkezdtem értékeni az emberi életeket. Persze, ha felidegesítenek, még mindig tudok ám botrányt is kavarni, de ha nem muszáj, inkább az erőm fejlődésére fektetem a hangsúlyt a ripperkedés helyett.
És itt van ő.. minden bajom egykori okozója. Az a férfi, vagy inkább fiú, attól is függ melyik korát vesszük számításba.. szóval ő, aki elérte, hogy egyszerre tapasztaljam meg valakin a szerelem és gyűlölet érzetének egyvelegét. Mivel nem tudnám elvenni az életét, hát kihozom a legtöbbet a bosszúmból, rövid időközönként újra és újra lecsapok rá valamilyen formában, eszébe juttatva, hogy még mindig tökéletesen emlékszem arra a pillanatra, mikor megfosztott az emberi életemtől. Nem neki köszönhettem, hogy vámpír lettem.. és ez fáj a legjobban. Ő azt hitte végleg elvette az életemet. Ezért kell hát bűnhődnie élete végéig. Viszont örülhet, az én módszeremnek vannak ám édes részei is.
Per pillanat az egyik fájdalmasabbikkal kellett szembenéznie, már pedig a migrénes fejfájással. Sajnos nem tudtam a leghatásosabb eredményt érni el rajta, mivelhogy még maradt elég ereje ahhoz, hogy felálljon és elém suhanjon, majd a falhoz passzírozzon engem, a nyakamat is elkapva. De egy kiváló belépőnek tökéletesen megfelelt a dolog.  Az a huncut. pimasz vigyor azonnal az arcomra költözött, miközben leesett neki, voltaképpen ki is áll előtte, közben a szorításán is engedve.
- Hiányoztam? - Kérdezem tőle ártatlanul, fejemet enyhén oldalra is billentve, majd kicsit hozzá is dörgölőzve. Aztán hirtelen ellöktem magamtól, majd a boxhoz sétáltam, hogy lehuppanhassak körülbelül azon a helyen, ahol az imént még ő ült. Biztos voltam benne, hogy követni fog.. illetve vélhetőleg mérgelődni is, mikor meghúztam  a drága whisky-s üvegét.
©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 17, 2016 11:21 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lucy & Wyatt

-Öltözék || Nagyon sajnálom a késést, és a reag minőségét :/  || ©REDIT



Rohadtul idegesít az, hogy az a kis taknyos vámpír megtudta azt, hogy mivel tud felhergelni. Ilyen még soha nem volt. Egy kezdő, egy fiatal vámpír majdnem mattot adott nekem, és ha nem vagyok elég határozott, még komoly veszély is lehetett volna Lucy és az én életemre. Valamit nagyon rosszul csinálok, de nem tudom, hogy mit. Próbálok diszkréten eljárni mindig, ezért gőzöm sincs, hogy tudta ezt megtudni az a kis ficsúr. Ez nagyon bántja az egómat. Évszázadokig az árnyékból tudtam irányítani a dolgokat, sokkal erősebbek és okosabbak ellen rejtve tudtam maradni, most pedig ilyen könnyedén lelepleznek. Vagy túl ellazáztam a dolgokat, vagy ez a kis vérszívó volt okos. Áhh, szerintem az első. Ha okos lett volna, akkor nem fenyeget meg nyíltan, egy olyan helyen ahol emberek tanyáznak. Én a helyében csapdát állítottam volna, és felhergelve a másikat vezettem volna el a helyszínre, ahol megöltem volna. Gonosz vagyok és számító vagyok? Lehet, de ez a gyönyörű benne, hogy ha akarom úriember módjára is tudok ölni, de ha szeretném, akkor brutális ripperként is tudok tevékenykedni. Attól függ, hogy milyen a hangulatom és kivel állok szemben.
Már a szórakozóhely egyik asztalánál ülök, és megkaptam a kért üvegemet. Egy elegáns mozdulattal nyitom ki az italomat, majd töltök egy adagot a poharamba. Megszagolom, és elmosolyodom. Egy igen jó whisky, szag szerint. Az ajkaimhoz emelem, majd egy nagyon kicsit engedek a számba, majd ízlelgetni kezdem. Hm, ez nem csak szagra jó, hanem ízre is. Újra a számhoz emelem, hogy egy nagyobb kortyot igyak, de akkor hirtelen meghallok egy mormogást. Olyan, mintha egy boszi mondana varázslatot. S lám, igazam is volt, mert jön is a migrénes fejfájás. Még annyit tudok tenni, hogy leteszem az asztalra az italt, nehogy már kárba menjen. Nyögve kapok a fejemhez, és leküzdve ezt megpróbálok a lány elé suhanni és elkapva a nyakát a falnak passzírozni. Csak ekkor nézek fel rá, és a meglepettségem látszik az arcomon.
- Lucy? Nézek a szemébe, miközben a szorításom enyhült a torkán. Ez bizony meglepett. Hogy tud ő varázsolni? Boszorkány lenne? Kérdések, amire választ akarok kapni.
Vissza az elejére Go down

Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Laurel O. Delgado
B-boksz Tumblr_inline_nd1r05LRNW1so1xk1
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
wherever my clients want me to be ❥ being next to Him
Hobbi & foglalkozás :
being a good lawyer ❥ boxing



A poszt írója Laurel O. Delgado
Elküldésének ideje Kedd Márc. 01, 2016 12:06 am
Ugrás egy másik oldalra
Lucy& Wyatt
hey hubby

Mystic Falls egy kicsi város, ha valaki idejön, arról előbb utóbb tudomást is szerez az ember. Itt nincsenek titkok, még egy vámpír számára sem. Akár akarattal, akár véletlenül, de mindenre fény derül.
Épp a korházból suhantam az Apocalyptic fele, ahol találkozót beszéltem meg egy boszival. Már egy ideje újból átszoktam a korházi vérre, aminek javarészt az lehet az oka, hogy mostmár félig boszi is vagyok. Fura, de mintha a dolgokkal szembeni hozzáállásom teljesen megváltozott volna, azóta, hogy magamba fogadtam újdonsült képességeimet. Persze, ha nagyon akarnék, simán lecsapolhatnék akárkit, semmi nem tarthatna vissza, de minek? Különbenis, felelősségteljesen kell viselkednem, ha másért nem is, hát Scott miatt, hiszen leginkább őmiatta akartam annyira boszorkány lenni. Amióta szőrén szálán eltünt, éjjelente rémálmok gyötörnek.. ezekben az álmokban legtöbbször holtan találok rá az erdő mélyén az én kicsikémre. Úristen, honnan törnek elő belőlem ezek az.. anyai ösztönök? Mindidáig azt hittem, megúsztam őket, de ezek szerint mégsem. Sirály.
Átlépve a szórakozóhely küszöbét, rögtön nézelődni kezdtem, de a várt helyett valaki egész máson állapodtak meg a szemeim. Ilyen nincs, ő meg mi a csudát keres itt? Eltűnik, most meg ismét felbukkan? Mit képzel magáról? Bár, ha már itt tartunk, én sem igazán ücsörögtem egy helyben..
Gyorsan pötyögtem egy sms-t a boszinak, hogy tegyük át máskorra a találkát, mert közbe jött nekem valami. Bármennyire is szeretnék erősebb lenni, a kíváncsiság nem hagy nyugodni, tudnom kell, miért jött vissza.
Közben egy kiváló ötletem is támadt, amivel üdvözölhetném őt. Még mielőtt elindultam volna a box irányába, ahol helyet foglalt, körbesuhantam a helyiségben és a közelében ülőket megígéztem, hogy ülljenek tovább máshová vagy távozzanak. Csak négy embert kellett megígéznem, hamar túlvoltam rajta. Utána hátulról kezdtem el közeledni Mr Firestone fele, közben alig hallhatóan latin szavakat mormolva. Nem egészen lehettem biztos az akcióm sikerességében, mivel nincsen még valami nagy gyakorlatom ebben az egészben, de egy kiadós migrénes fejfájásnak össze kell jönnie. És látszólag össze is jött. Felbátorodva folytattam a kísérletemet, hadd érzékelje a fájdalmat.. Bármilyen régen is volt, azt soha nem fogom tudni elfelejteni, hogy ő fosztott meg az emberi életemtől.
©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 29, 2016 7:08 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lucy & Wyatt

-Öltözék || Remélem Tetszik  || ©REDIT



Nagyon régen találkoztam azzal a lánnyal, aki kihozta belőlem az emberséget, az elfojtott érzelmeket, a gesztusokat, és még rengeteg mindent, amit elrejtettem magamba 1300 óta. Ez a nő egyszerűen megőrjít. Egyre emberibb vagyok tőle? Miért? Nem akarok. Jó így nekem most, ahogy van. Örülök neki, hogy él, mert tényleg szerettem őt, de az régen volt, nagyon rég. Megbarátkoztam a tudattal, hogy én öltem meg, és szenvedtem is miatta, de utána sikeresen átléptem ezen és folytattam a szokásos foglalkozásomat, a gyilkolást. Ki változtatta át? Ki merte ezt megtenni? Ha megtudom, kinyírom. Gyenge pontot találtak rajtam, mert tudom magamról, ha bármi baja lenne, akkor egyből az első dolgom az lenne, hogy ugrok és segítek. Bármit megtennék érte, de ezt nem szabad megtudnia. Ez titok marad. A háttérből fogom mozgatni a szálakat, mint egy tökéletes bábjátékos, bölcsen és meggondoltan. Mert hát ugyebár az élet nagyon hasonlít a játékokhoz, mint például a bábjátékhoz, vagy a sakkhoz. Egy okos irányító, a cél érdekében a megfelelő karaktert a megfelelő helyre helyezi, és kész feláldozni a leggyengébb alakot, a parasztot. Így remélhetőleg senki nem fogja észrevenni a kis lyukat, az áthatolhatatlan páncélomon, így nem kell tartanom semmitől, és senkitől. Élhetem továbbra is az életem úgy, ahogyan akarom, és ott, ahol akarom. Csak néha kell egy kicsit más szerepbe bújni, és teljesen hidegen viselkedni Lucyval, és meg van oldva. Ja, ez így jó megoldás.
Ezért az első dolgom most az lesz, hogy keresek valami bárt, vagy szórakozóhelyet és leiszom magam, mert miért ne alapon. Csak először kezet kell mosnom, mert elönti a vöröslő nedű. Nem, most nem egy ember vére ez, hanem azé a vámpíré, akiről meséltem nektek. Akinek kitéptem a szívét, mert ki merte ejteni a nevét. Szóval, képzelhetitek milyen a lelkiállapotom most. Egy kis zöldfülű, megmert engem fenyegetni? Engem? Ilyen még soha nem történt velem elő, vagy a hírnevem kezd elhalványulni, vagy én magam kezdek gyengélkedni. Áhh, pocsék emberi érzések. Kikapcsolni meg nem fogom, mert azokat csak a gyengék teszik meg, akiknek már nincs több reményük. Az a tipikus kapcsoló gomb olyan, mint a drog, ha sokat szívsz, belőle a rabjává tesz, és soha többet, vagy csak nagyon nehezen fogsz tudni, leszokni róla. Én ezt el akarom kerülni. Ééés erre a legjobb megoldás az alkohol. Mikor lemostam magamról minden oda nem illőt, akkor gyorsan indulok le az emeletről, és a kabátomat lekapva a fogasról, már lépek is ki a friss levegőre. Nem megyek kocsival, sétálni fogok. Nagyon jó az idő. Szépen lassan haladok az esti sétányon, kiélvezem, most minden pillanatát ennek a napnak. A lassú séta miatt, körülbelül húsz-huszonöt perc alatt érek oda, ami amúgy egy normális tempóba közlekedő embernek, körülbelül tíz röpke perc lett volna. Kezeim zsebre dugva, úgy lépek be az ajtón, egyenesen az egyik box felé, és le is pattanok oda. Magamhoz hívom a pincért, majd rendelek egy üveg whiskyt és egy poharat. Na, akkor igyunk.

Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
B-boksz Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Kedd Okt. 06, 2015 7:33 pm
Ugrás egy másik oldalra




to Dante Mallory
-Ne becsüljön alá.Több vagyok egy ártatlan virágszálnál, ezt majd meglátja.-nem ő volt az első, kétlem, hogy ő lett volna az utolsó, aki pusztán az alapján akar megítélni, amit lát. ez mi is volt? Barna haj, egy-egy mosoly és üde kék szem. Kizárt dolog, hogy erről bárkinek az lenne az első gondolata, hogy egy kissé labilis, vérszomjas vámpír vagyok, akinek elég egy jól irányzott, de kevésbé pozitív szó, és úgy tépi le az ember fejét, hogy eszébe sincs kétszer meggondolni, mit tesz. Volt egy kis problémám az önkontrollal, na meg persze a vérrel is, de kirívó esetnek nem mondanám magam, inkább csak nem voltam átlagos, aki beleveszik a tömegbe. Sokan még csak azt sem merték megkockáztatni a közelemben, hogy elmosolyodjanak. Már ami azokat illette, akik a pénzüket nekem köszönhették. Ők ugyanis jobbnak látták, ha szigorúan üzleti alapon közeledünk a másik felé, mellőzve mindennemű kedves gesztust, vagy barátságra okot adó közeledést. A puszta felvetés is rosszul esett. Szerettem megválogatni, kivel állok szóba, neki nagy szerencséje volt, hogy farkas létére nem dobtam vissza az utcára, oda, ahonnan jött. De a gyomorforgató érzést próbáltam palástolni, mert abban, amit csinált viszont ő volt a legjobb. Ez tetszik vagy szem, elszomorít e vagy sem... be kell érnem vele és el kell viselnem a saját érdekeim szem előtt tartva.
Elég eltökélnek, elszántnak tűnt a feladattal kapcsolatban, így elkezdte eloszlatni a kételyeim, de azért kíváncsi voltam, hogy tettek formájában mire képes. Tapasztalat, sokszor a szavak elvesznek, és nem ő lenne az első, aki egyszerűen hátat fordít, se szó, se beszéd módba kapcsolva.
-Látod, máris érted, mire gondolok.-rándul meg egyik szemöldököm, egy halovány, de kellőképp sejtelmes mosoly kíséretében. Nem állt szándékomban uralkodni felette, de ha azt kellett volna tennem, simán adtam volna neki útmutatást jó modorból, vagy tettem volna helyre, hogy azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. Sokszor az üzlettársak sem egyenlő mértékben részesednek a juttatásokból, javadalmakból, és ez most sem volt másképp.
-Helyes, mert én nem fogom a hamvaid elküldeni a családodnak.-a szavak közönyösen hagyják el szám, nem mondok vele újdonságot, nem szokásom azokkal törődni, akiknek már amúgy is  mindegy. Ha a találka során meghal, majd elföldelik, vagy valakit megbízok vele, hogy tegye meg helyettem. Nem voltam sem az anyja, sem a bébicsősz, aki vigyázott rá a nap minden órájában. Felkeltette a figyelmem, némi nemű bizalommal már így is büszkélkedhet, de többre egyenlőre ne is számítson. Plusz én fizettem neki azért, hogy életben maradjon, hát azt hiszem ez elég motiváló erő. A pénz sokszor az.
-A pénzért teszed? Azért vállaltad el?-érdeklődöm, konkrétan szavakba öntve azt, ami először gondolatomban fogant meg, és aminek nem sok valóság alapját látom, de ki tudja. Paranoiás is lehetek éppen. Épp ezért figyelem tekintetét, arcának minden rezdülését, hogy megfejthessem.

▲music:Amen▲Words: 442 ▲Welcome here sweety  31

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 18, 2015 7:51 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lzzy & Dante

Forget everything you know


A
kutya nem harap meg. Csak az emberek.'' – Marilyn Monroe
Megfigyeltem őt, első ránézésre – úgy értem a legeslegelső pillanatban amikor megláttam Lzzy-t – teljesen ártalmatlannak tűnt. Nem néztem ki belőle, hogy akár ellenségesek is lehetnek a szándékai, pont úgy ahogyan az elődeim emlegetik. Mostanra már egy teljesen más kép alakult ki róla a szememben. Nem olyan buta nő, mint a többi akinek nincs esze és nem használja ki az adottságait s, csak a pénzre vagy egy biztos karokra hajtanak, amit egy férfitől megkapnának. Tőlem biztos nem, ha vajmi kevés esély van rá, hogy egy nőt ellökjek jó messzire a barát zónám szélébe, akkor megteszem. Egyrészt azért, mert a mai világban sosem lehet tudni mikor szólít el a kötelesség s, olyankor abban az esetben nincs szükség semmiféle kötelékre ami hátráltatna és megnehezítené a dolgomat. Búcsúzkodni ugyanis felettébb utálok. Leginkább azzal van nagy gondom, ahogy az emberek többsége ilyenkor reménytelenül megjátssza a búslakodót, hogy az aki éppen elmegy mennyire fog hiányozni neki. Holott lehet dehogy! Éppen ellenkezőleg, irigykedik az illetőre és azt kívánja bár soha el ne hagyná! Na pont ezért szeretném az 'életem' a munkámnak szentelni. Egy kapcsolat gyengeséghez vezetne és nem tudnék száz százalékosan a közeljövőbeli feladataimra összpontosítani amit Lzzy kitalál. Ha közben feleslegesen valaki más miatt is aggódnék, bizalmatlan volnék az nem lenne jó. Tehát most ezért van bátorságom farkasszemet nézni vele, mert tudom, hogy otthon nem vár rám senki akinek az életét kockáztatnám a merészségemmel.
– Így van, megbízunk valakiben, aztán a leghűségesebb 'alattvalóval' is pofára tudunk esni, ha hátba szúr. Én nem kérem, hogy bíz vagy higgy bennem. Kételkedhetsz. Mindenki kételkedik, ez természetes, ha meg van az oka rá, ha nincs. – az alattvaló szónál – mert nem arra értettem, hogy attól ő egyfajta főnök még kisebbségi komplexusom lesz – direkt használtam a két kezem a szemmel látható macskaköröm mutatásához. Nem vagyok az a túlzottan gesztikulálós típus – én legalábbis nem tartom magam annak, más talán igen – de most még a helyzet is megkövetelte.
''Csak a valószínűtlen igazán valószínű, csak a hihetetlen igazán hihető.'' – Kosztolányi Dezső
Persze, egyszer mindenre rá kell kérdeznie, kíváncsi és ez tetszik. Azt, hogy senki sem figyel a halandó emberre és talán szót fogok érteni a farkasokkal, nem méltattam szóra. Én bíztam magamban, abban, hogy ez a szőke pofi amivel rendelkezem legalább annyira lesz feltűnés mentes, mint amennyire lenni szeretnék. Tehát a legapróbb gyanút is ki kell majd iktatnom a feladat során. Nem szoktam hazudni, pusztán titkolózni és azt is tudom már mennyire ésszerű magyarázattal fogok majd azok a személyek elé állni akikkel találkoznom kell. Csak úgy fogom fel ezt az egészet, mint egy próbatételt amit ki kell állnom. Muszáj kiállnom! Szívesen nevetnék, de ekkora luxust egy vámpír előtt perpillanat még nem engedek meg magamnak. Különben csak kihagyom azt az igen fontos részt, ami a családomat illeti és sok hazugságtól megkímélem őt. Bár, hogy inkább egészen pontos legyek azt a részt ami az apámra vonatkozik.
– Nem adom könnyen a bőrömet. – teljesen halál komolyan mondom mindezt, persze nem akarok ennyire pofátlannak és nagyképűnek tűnni, így hozzá kell tennem még valamit, ami szintén igaz.
– Több kapcsolatra és terepszemlére volt szükségem, hogy sokkal jobban ismerjem a várost és megfeleljek a feladatra. Ha nem ismerem a helyet ahol élek, haszontalan és elveszett vagyok. – ezt az érzést meg nem igazán kedvelem, de nem dörgöltem ezt Lzzy orra alá, végtére is sok jelentősége nincs.


words: eltörpülő music: take it to reality note: bocsi a késésért, remélem tetszeni fog!♥

THANKS LIZZY :3
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
B-boksz Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Aug. 02, 2015 11:16 am
Ugrás egy másik oldalra




to Dante Mallory
Voltak egyértelmű dolgok. Megbíztam abban, akit évek óta ismertem. Mondjuk Luke-ban egy percre sem ingott meg a bizalmam, pedig a nemrégiben lefolytatott beszélgetésünkből arra kellett volna jutnunk, hogy ha csak részben is, de rendesen megutál. Mégsem tette, ez egy jó jel. Erre itt van egy farkas, Dante, akiről semmit sem tudok igazán, bár amennyit kiderítettem róla, nem a patyolat tisztaságáról híres ő sem, de ki az? Találni még olyat aki az, ebben a világban, ahol a szó nem túl szoros értelmében farkas törvények uralkodnak? Kétlem. A rossz, a züllöttség mindenkiben benne él, így vagy úgy, de lappang, várva a percet, hogy előtörhessen. A belé vetett hitembe épp ezért nem fektettem akkora bizalmat, hisz ez még csak a kezdet volt, s nem igen ismertem annyira, hogy messzemenő következtetéseket, s biztos dolgokat tudjak levonni.
-Nem mindenben lehet őket szeretni. De ebben az esetben biztos.-mondom kissé elgondolkodva, mert példának okáért én nem szerettem a kivételezést és a kivételeket olyan formában, ahol a pozíció megszerzéséért kellett olyasmiket tenni, amikre más is képes, de van egy jó háttér, ami mindezt elősegíti.
Tartottam tőle némileg, hogy mit fog kezdeni, ha ide kell jönnie, és szerettem volna szavaiban megbízni, de ez nem megy ilyen egyszerűen, ha tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a bárba betérő emberek  többsége nem túl emberi de nem is szőrös annyira, hogy elviselje a bundás népséget. Engem nem különösebben zavart, de nem terveztem szorosabb kapcsoltba kerülni vele. Azt viszont tudtam, hogy tülkön ülve vártam bő hónapokat, a válasza pedig csak most ért célt. Gyanús volt? Addig, míg nem tudtam, mivel múlatja az idejét a városban, ha biztos nem azzal, hogy engem pesztrál a híreimmel, amik a munkájához kellenek. Viszont megbízható források szerint sok helyre betért, szimatolt, amit arra próbáltam fogni, hogy terepszemlét tart. Ez jó is, csak ne ellenem tartsa azt a szemlét, hanem mellettem.
Felvázolom neki a helyzetet, amibe csöppenni fog, az embereket, és a kevésbé embernek nevezhető gardedámokat, akiknek mind-mind megvan a maguk szerepe. Viszont tartok tőle, a vehemens természetem inkább ellenségeskedést szülne ismét, és nem azért szenvedtem hónapokig, hogy ismét ott legyek, ahonnan elkezdtem. Fontos társak voltak ők, szigorúan üzlet kötött minket össze, amiben nem feltétlenül volt bizalom is. De bizalmat az ember nem úgy keres, hogy közben tudja, egy rossz húzás és a nyakát elvágják.
-Nem sokan figyelnének fel az emberre, de igazad van. Ő sem átlagos. A farkasokkal remélem megtalálod a hangot, kelleni fognak nekem ők, hogy csapatot váltsanak, ha arról van szó. Csak ne tedd szóvá, hogy miért téged küldtelek, és nem lesz bajod. A többit pedig ha átgondolod, és készítesz valami tervet, működni fog.-ismerem el a képességeit, míg töltök egy italt, és felé tolom a poharat, míg másikat a magasba emelem, és amolyan koccintsunk az üzletünkre módon iszom ki a pohár tartalmát.
-Mire vártál majd két hónapot?-érdeklődöm, de hangom egyértelműen utal rá, hogy ez inkább egy követelés, hogy megtudjam a valós okot, és szívverésére figyelve várom a választ, ami tőle érkezhet. Túl gyanús nekem ez az egész.

▲music:Amen▲Words:488 ▲Welcome here sweety  31

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 01, 2015 11:53 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lzzy & Dante

Forget everything you know


N
em fogok téveszmékben élni, tudom, hogy az a legjobb ha saját magam járok utána a dolgoknak. Mert nincs is jobb annál ha valamit te intézel el és nem bízod olyanokra, akikről tudod képtelenek lennének véghez vinni. Egyszerűen azért mert, nem erre a feladatra születtek egész életük során, hanem valami másra, sokkal könnyebbre ami inkább irodai munka, mintsem ennyire macerás és komplikált. Szóval a gyengéket meg kell védeni, még ha nem olyan fair az élet akkor is. Az egy dolog, hogy én szívesen feszegetem mások határait, ha nem tenném, akkor nem derülne ki valójában milyenek is, mert önmagától senki sem fog beszélni arról mi az amit értékel és mi az amit nem. Mitől áll a haja égnek és milyen helyzet az amiben egyáltalán nem érzi magát kényelmesen, sőt éppen ellenkezőleg. Szóval ilyen nagyon apró és lényeges dolgok ami ahhoz szükséges, hogy kiderítsek olyasmit, amit egykönnyen nem lehetne megtudni senkiről sem. Jó persze, nem szép dolog próbára tenni valaki türelmét csak mert túl kíváncsiak és nem vagyunk hajlandóak arra, hogy kikérdezzük csak úgy minden ok nélkül mi az amit nem díjaz, mert biztos lesz olyasmi, amit kihagy vagy nem akar elmondani önmagáról. Tehát én azt mondom jobb ha valamit a saját bőrünkön tapasztalunk meg és jövünk rá olyasmikre, amik még hasznosak lesznek a túlélés érdekében.
– Természetesen ez érthető is, mindenki jobb szereti a kivételeket. – még ha nagyon kevesen fordulnak meg a világban, ettől lesznek felbecsülhetetlen értékűek, nem mindennaposak, még egy olyan személy számára is, mint amilyen én vagyok.
– Ha úgy tűnne mégsem, akkor majd teszek róla és kész, ilyen egyszerű lesz az egész. – ezalatt persze nem azt értettem, hogy mindenkinek beverem a képét aki csak egy rossz szót is mer szólni rólam vagy ócsárolni kezdene amiért nem vagyok közéjük való. Sokkal jobb és békésebb módszereim is vannak, minek kaphatnék vérszemet egy olyan butaság miatt, amit talán majd ők nagy dobra vernének s, nem nyugodnának addig amíg észre nem veszik az amit mondanak vagy tesznek zavar engem. Nem, szerintem hagynám, hogy elmenjen az ilyesmi a fülem mellett, ez az egyetlen dolog amivel felhergelhetőek, ha nem veszem a lapot amit felém céloznak és egyáltalán még a szemeim sem rebbenek a próbálkozásuktól ami bukásra van ítélve. Visszatérve az újonnan adódó lehetőségre még szép, hogy tudom milyen helyről van szó. Nem hiába piszmogtam egy hónapig ezzel a válasszal. Fel kellett derítenem a várost, a magamévá kellett tennem, hogy úgy mondjam, tudnom kellett hol mi található, van-e rövidebb út ami mondjuk elvezet akár ehhez a bárhoz vagy bármely más helyszínhez. Mondhatni jól megrágtam, alkalmazkodtam a helyhez és úgy ismerem akár a tenyeremet. Ami lehet, hogy nem elégséges, de ezért is tervezek mindig sétákat ha az időm engedi. Ahogy azonban kiveszem a szavaiból amire vállalkoztam az kész emberkínzás lesz, akárcsak egy véget nemérő hullámvasúti utazás. Ez nekem való kihívás. Simulékonynak és nyájasnak kell lennem ha azt akarom, hogy bízzanak és ne egy potenciális ellenséget lássanak bennem. Nekem már az is sokat számít, hogy tudom kikkel állok szemben, de ők nem. Ez noha nem nagy előny, de még a hasznomra lehet. Megeshet, hogy a természetfelettiek sima farkasnak néznek és nem többnek annál aki vagy ami vagyok.
– Értem. Az a két személy bizonyára megérdemelte a halált, szóval... Igyekszem majd a társaság szívébe férkőzni. A farkasokkal és farkasboszorkányokkal nem lesz gond, ha tudjuk milyen ajtókat kopogtassunk akkor könnyen elhisznek mindent, a fiatal vámpírok meg bizonyára nem elég tapasztaltak és főbb céljuk lesz a védelem fenntartása, ez gyakorlatilag lefoglalhatja őket. Az ember azonban, őt nem fogom alábecsülni. Bizonyára neki is megvannak az erősségei ha ilyen csapatot tart össze. – ezt persze jobb lett volna magamban megvitatni, de ha ő tudja a választ még természetesen kijavíthat és rámutathat az elképzelésem hibáira. Elvégre már találkozott velük vagy én úgy értelmezem a legutóbbi találkozás fogalmát.



words: eltörpülő music: take it to reality note: bocsi a késésért, remélem tetszeni fog!♥

THANKS LIZZY :3
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
B-boksz Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 23, 2015 4:12 pm
Ugrás egy másik oldalra




to Dante Mallory
Nem szerettem a szőrmókokat, világ életemben utáltam, ha egy bolhás volt a közelemben. Vámpír voltam, nem pedig boszorkány, hogy mindenek felettinek tekintsem a puszta lehetőségét annak, hogy mindenkiben a jót keresve szerezzek kapcsolatokat. Nem voltam naiv, tudtam, hogy ő is épp olyan önös érdekektől vezérelt, mint én. Hogy ő is a túlélésre megy a maga módján, ahogy én. A különbség kettőnk között a tapasztalat volt. Mögöttem állt bő kétszáz év, szenvedés, magány, félelem, túlélési lehetőségek keresése, míg ő fiatal volt, friss hús. De minden változik, hisz egyszer én is az voltam, még ha az nem is két éve volt. A lényeg ugyan az maradt: alábecsülni nem lehet valakit, akit nem ismersz, hisz ez felelőtlenség lenne. Épp ezért kíváncsi vagyok, hogy mivel és mit tud bizonyítani nekem.
Nem voltam törékeny virágszál, nem a testi erejére volt szükségem, hanem a tudására, hogy hogy képes beépülni, elhitetni, hogy farkas létére, mégsem olyan karót nyelt, hogy az elődeivel ellentétben ő képes a hasznomra lenni, nem pedig csak keresztbe tenni számomra. Ez az üzlet ilyen volt. Aki nem illett a képbe, hamar eltávozott... a másvilágra. Problémák jöttek, jöhettek, mindig ott lebegett a fejsze a fejem felett, tudtam, hogy bármikor lesújthatott, de nem akartam én lenni az, akin csattan. A problémák elől nem menekültem, igyekeztem viszont elérni, hogy máson csattanjon az a valami, ami aztán elindít egy folyamatot, és ahonnan nem megkérdőjelezhető, hogy miért nekem van igazam az adott helyzetben.
-Akkor eddig túl sok ostobával futottam össze. A kivételeket viszont szeretem és becsben tartom.-hangomon mégis érződik, hogy ő egyenlőre nem tartozik a kivételek közé, és azt sem mondanám, hogy idáig egyenes út fogja vinni, ha egyáltalán rálép arra az útra. Ez még a jövő zenéje, a szép pedig az, hogy tőlem függ.
Tudtam, hogy lesznek sokan, akik ezt rossz ötletnek tartják majd, én is annak éreztem, de ki tudja, még ebből is kisülhet némi jó, akkor pedig jöhet a jó öreg "Én megmondtam." rész, ahol elkönyvelek jó pár hízelgő szót, amiért megkérdőjelezték a szavam, és próbáltak eltéríteni a céljaimtól. Kíváncsi voltam, hogy mit reagál arra, amit mondtam, és mikor megtette, elismerően bólintottam. Bátor szavak egy fiataltól, de még bátrabbak olyantól, aki egy egészen más rendszerű faj tagja, akit senki sem csíp azok közül, ami én vagyok. Vagy az a kis rész, aki elviseli őket, egyszerűen ugyanúgy szükségét érzi valamiféle békének, vagy legalábbis hasznot remélnek belőlük.
-Remélem is, hogy így lesz, és elkerül.-mondom, amolyan jó tanácsként, ellenkező esetben viszont a legkisebb komplikáció esetén is a mi kis kapcsolatunknak annyi volt. Az pedig neki nem lenne olyan jó, tekintettel arra, hogy az adott szavam nem szegem meg. Bár kétlem, hogy ennek ellenére ez lenne a hazája, és élvezné az ittlétet. Ez nem az a közeg, ami neki való, ezt mind a ketten tudjuk jól.
Elkezdem felvezetni a következő üzletet, és látom arcán, hogy pontosan tudja, hová kell mennie. A feltett kérdése viszont jogos, és mosoly szökik arcomra.
-A meglepetés erejében ne higgy, az sokszor rosszabb, mint amikor a megszokott történik. Végül is, be kell bizonyítanod nekem, hogy érdemes vagy az ilyesmire, nekik pedig arra, hogy a bizalom, amit beléd fektetek, irányukból is létrejöhet e.-mondom, s még nem térek ki a faji kérdésre, az csak ezután jön.-Válogatott társaság, egy ember főnök, aki inkább mondható vadásznak, körülvéve farkasboszorkányokkal, boszorkányokkal és farkasokkal. A két gorillája vámpír. Szerintem szót fogsz érteni velük. Ha nem... győzd meg őket valahogy. Azt hiszem azért az életbiztosításod kösd meg előtte. Bár nekem könnyű dolgom van velük, amíg csak két fiatal vámpír van a közelében, de a legutóbbi találkánk...nos, egy kicsit félresikerült, és kitörtem két emberének a nyakát, mondjuk úgy, a miheztartás végett.-közlöm vele, hogy igazából miért őt küldöm magam helyett, és tekintetem arcát pásztázza, várva a reakciójára, hogy vajon mit fog erre lépni. Ha még ezek után is megingathatatlanul vállalja a munkát, fél siker. Ha nem... Teszek róla, hogy az életbiztosításra ne legyen oka, hisz így is többet tud, mint kellene.

▲music:Amen▲Words:645 ▲Welcome here sweety 31

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 22, 2015 1:14 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lzzy & Dante

Forget everything you know


B
átorság. Ha van valami, amire most szükségem volt akkor ez az volt. Amúgy sem voltam félős típus, de most koncentrálnom kellett. Érdekelt minden, ami a nőhöz és akár a családomhoz volt köthető. Ki akartam deríteni, hogy tényleg olyan, amilyen. Nincs-e valami gyengéje, amit nem vettek a többiek eddig észre. Persze azt nem mondtam, hogy ki fogom használni a gyengéjét és ott ütök, ahol a legjobban fájhat neki. Nem én csak tisztában akarok lenni vele és kész. Egy szóval sem mondtam, hogy képes volnék folytatni azt a hagyományt, amit a családom már évtizedek óta folytat. Badarságnak tartom, velük ellentétben én észre veszem azt, amit ők nem, hogy ez az egész teljesen reménytelen. Rosszul próbálkoznak. Mindig is rosszul próbálkoztak, csak ugyebár sosem látták be. Én észrevettem az ők hibájukat és ahelyett, hogy ellenségeskednék Lzzy-vel s, veszélybe sodornám a saját életemet, amihez amúgy határozottan ragaszkodom. Nem akarok egy lenni azon a halál listán, amin a rokonaim neve van szépen kihúzva vagy a többieké szerepel, akik még élnek, de hamarosan nem fognak, ha így folytatják. A vérrontás elég messze áll tőlem, az ügyeimet is úgy intézem, hogy sose tapadjon vér a kezeimhez. Mindig meghagytam azoknak az ilyesmit, akik imádnak minden ok nélkül gyilkolni és nem tudják mit jelent az a művészet még ebben a szörnyű dologban is. Különben tényleg kíváncsi vagyok, lehet egyszer ez lesz a vesztem, de remélem valami teljesen más miatt és nem azért, mert balga voltam és az elődeim sorsára jutottam, akik nagyon, de nagyon pórul jártak. Én azonban tudom, hol a határ és ez csak számít valamit.
– Hát persze, kétszer ugyanazt a hibát senki sem követi el, hacsak nem ostoba az illető. – erről az egészről csakis az apám tehet, ha eleve nem veszem fel neki a telefont, akkor régen itt üldögélnék és várnék. Sőt ezt a beszélgetést szintén nagyon gyorsan le is rendeztük volna meg hasonlók, de nem. Neki a mérföldnyi távolságok sem akadály arra, hogy felhívjon, kioktasson és elmondja mi az, amit elvár tőlem. Mint kiderült túl sokáig hagytam őt érvényesülni, de hagynom kellett, hogy kibeszélje magát és azt higgye semmit sem tartok az irányításom alatt, tényleg olyan szétszórt vagyok, mint azt ő hiszi. Holott szó sincs ilyesmiről, ha van valaki, aki tudja, mit tesz a családunkban, akkor az én vagyok. Amúgy sem hiszem, hogy eddig bárki jó döntést hozott volna közülük. Nem arról van szó, hogy különb volnék vagy nem hoztam volna eddig rossz döntéseket, de még élek. Amíg a nyakam a helyén van és lélegzem nincs baj.
– Rendben, én azonban nem félek a vendégektől, amúgy is sokkal jobban szeretem, ha a baj elkerül. – ez tökéletesen így is volt, de a baj gyakorta talál rám, mint én azt szeretném. Éppen ezért, ami megmaradt nekem az a remény, hogy talán ha nem piszkálom, a tűzet, akkor nem égetem meg magam vele. Tehát ha nem köpök a vámpírok levesébe, akkor remélhetőleg ők sem fognak az enyémbe. Ilyen egyszerű lenne az egész, ha csendben tűrném a szavaikat és megjegyzésüket. De nem is bánom, hogy nem kell sok időt töltenem itt.
– Értem. – azzal a laptop képernyőjére néztem. Szerencsémre ismertem a helyet, tudtam milyen módon juthatok el oda és azzal is tisztában voltam milyen módon használjam ki majd a helyt a saját előnyömre, ha futni kellene.
– Sosem kockáztatnám az életüket feleslegesen, ha képes vagyok egyedül is elintézni valamit. Amúgy meg engem vettél fel, nem őket. A meglepetés elkerülése végett, akikkel találkozni fogok… Ők egyszerű emberek vagy sokkal többek? – erre kíváncsi voltam, de nem osztott vagy szorzott a döntésemmel kapcsolatban semmit. Pusztán érdekelt, hogy mivel állok szemben. Elvégre jobb tudni valamit, mint pofára esni a tudatlanságtól és rögvest akkor abban a pillanatban kiötleni valami tervet.



words: eltörpülő music: take it to reality note: bocsi a késésért, remélem tetszeni fog!♥

THANKS LIZZY :3
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
B-boksz Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Kedd Júl. 14, 2015 3:59 pm
Ugrás egy másik oldalra




to Dante Mallory
Én nem egy nevet akartam megvenni, nem is A nevet, nekem egy zsoldos kellett, akit a pénzen kívül a hűsége is hozzám köti, noha tudtam, utóbbihoz idő kell. Nekem az volt bőven, viszont még így is volt egy akadály. A tény, hogy vérfarkas volt, és bár ez a bár aligha kaphatott amiatt rossz szavakat, hogy bolhásokat engedünk be, azért nem hiszem, hogy a jelenléte túl sokat dobna egy-egy este hangulatán. Nekem viszont kellett valaki, aki ismeri a várost, és az itt élő embereket annyira, hogy amit küldök nekik vagy amit kapok tőlük információ, ilyen, vagy olyan formában eljuthasson hozzám is. De azért a magam abszurd módján örültem, hogy nem holmi fiatal vámpír személyében találtam egy elmés emberre, hanem az övében. A furcsa kettősség nem volt előnyömre, a hátrányát viszont még nem ismerhettem meg.
A rendbe hozott bárban a szag még friss volt, de nem a vér szaga volt ez, hanem a fertőtlenítőé. Néha csodálkozom, hogy hogy vagyok képes így dolgozni, máskor örülök, hogy biztos bevételforrásom van, még ha az ital nem is olyan formában kerül ide, ahogy. A haszon így dupla, hisz fele annyiba kerülnek az italok, mint amennyiért azt adhatták volna.
Késett...Az egyik, azon temérdek dolog közül, amit nem tudok tolerálni. De én már csak ilyen vagyok, szeretem a pontosságot, és ezt el is várom azoktól, akikkel együtt tervezek dolgozni.
-Remélem is. Sokkal jobban.-mondom neki, és ahogy a bokszban ücsörgök, az asztalon kopogok a körmeimmel, míg arcát fürkészve próbálok már most megtudni róla valamivel többet, mint amennyit eddig ki sikerült róla derítenem.
Felteszem neki a legfontosabb kérdést, hisz ha a válasz nem, még ma elkezdek keresni másokat, bár reménykedtem benne, hogy a válasza igenlő lesz. Amikor mégis megkapom a választ, elmosolyodom, diadalittasan, elégedetten, és kényelmesen hátra dőlök.
-Remek, ezt a választ vártam. Bár a helyhez ne szokj hozzá, Chris nem fogja jó néven venni, ha egy farkas rohangászik fel alá egy bárban, ahol este nyüzsögnek a vámpírok.-jegyzem meg kissé egykedvűen, hogy ez nem az a hely lesz, ahol intézni fogjuk a közös ügyeket, s bár elsőre semleges terepet kellett volna keresnem, ebben a városban olyat találni egyenlő volt azzal, mintha egy tűt keresnék a szénakazalban.
A kérdésén elgondolkodom, és felé fordítom a laptopom kijelzőjét.
-Köszönhetően nekem, holnap a város északi részénél lesz egy kis üzletelés, de este nem igen tudok innen szabadulni. Viszont szükségem van arra, amit hoznak. Szóval a dobozt ne nyisd ki, csak hozd ide. A fizetésed akkor kapod, amikor teljesíted a kérést. Kérdés?-vonom végül fel a szemöldököm, és hagyom, hogy megnézze a térképet. -És ha csak a gyanúja is felmerül, hogy a kis falkád is magaddal viszed, különösebb juttatások reményében, hát ne rángasd őket hiú álmokba. Csak neked fizetek, az is bőven elég.-előzöm meg a félreértéseket, mielőtt a munkába másokat is bele próbálna vonni. Ki tudja, manapság ha jó embert talál is a főnök, akkor sem lehet végletesen biztos a döntése helyességében.

▲music:Amen▲Words:472 ▲Welcome here sweety  31

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 13, 2015 11:44 pm
Ugrás egy másik oldalra


Lzzy & Dante

Forget everything you know


K
ét percig igazán meggyőzhető volt, hogy tényleg, teljes mértékben tisztában vagyok azzal mire vállalkoztam. Nem kell féltenie, mert nem hagyom sehol sem a fogam és szó sem lesz arról, hogy bemocskolnám a családom nevét. Már így is elég piszkos, az évszázadok rátették a kéznyomukat és ennek hála, tényleg szerencsétlenek vagyunk. Igen, ha van aki jól informált szeretne lenni és emellett még a történelem is érdekli, az én vagyok. Persze nem a világháborúk és az egymás után lévő pocsék királyok voltak azok akik a figyelmemet lekötötték, sokkal jobban érdekelt a családom története. Hogy igazából honnan jöttünk, mikor és miért pont Seattle-t választották a végleges otthonuknak megannyi hely közül. Igen, gondoltam már arra is, hogy el fogyott a pénzük és nem volt elég a tovább utazásra ezért valaki az őseim közül elhatározta ő akkor le fog telepedni Seattle-ben és kész. De biztos rengeteg egyéb és sokkal fontosabb dolognak kellett történnie. Különben nem tartanék ott, hogy a saját apámmal veszekedjek a terv módosítása miatt. Őt ugyanis egyáltalán nem érdekli, hogy hajlandó vagyok-e bemocskolni a kezem vérrel vagy sem. A végeredmény sokkal jobban érdekli és nem érti mégis mit tettem kerek egy hónap alatt a semmin kívül. Mérlegeltem. Igen, mérlegeltem. Átgondoltam, hogy megéri-e nekem még inkább szítani a tűzet és teljesen feleslegesen folytatni azt az értelmetlenséget amibe régen belekezdtek, még a születésem előtt. Értelmetlen vérrontás az egész s, mindez miért? Mert egyik fél sem tud tovább lépni, vagy legalábbis a családom biztosan nem. Még nem gyógyultak be a sebeik, nem fogadták el, hogy a szeretteik semmi perc alatt meghaltak. Nem mondom azt, hogy mind ártatlanok voltak, mert a nagy részének biztos megvolt a maga bűne ami nem került a nyilvánosság elé és így megúsztak mindent. Szó sincs arról, hogy védeném a nőt aki megtizedelte a családomat, de ha neki nem is, legalább egy személynek be kell látnia, hogy a felesleges vérontás értelmetlen. Én meg egyáltalán nem szeretném elveszíteni az öcsémet például, azért mert a családfő képtelen volt gátat szabni az indulatainak és ezért utánam küldte őt, de ki tudja mibe keveredett s, emiatt az életével fizetett. Szóval igen, bármily meglepő de van némi eszem. Észre veszem azt ami helytelen és már annyira nyilvánvaló, hogy semmi humoros nem lesz benne, így tehát rámutatok a terv hibáira. De semmit sem ért. Ezt meg ugyebár csak telefonon van időm lerendezni, máskülönben ha szemtől szembe állnék vele, eddig bizonyára háromszor is megrázott volna az áram, pusztán az atyai szeretetnek hála. Mielőtt azonban sor került volna arra, hogy kitagad mindenféle káromkodások közepette úgy döntöttem kinyomom és a telefont is kikapcsolom. Még véletlenül sem szeretném ha visszahívna és tovább tartaná nekem a zsiványvecsernyét, amihez most semmi hangulatom nincs csendben lenni s, végighallgatni. Ha rajta múlna napestig azt osztaná mennyire szipirtyó a nő és jobb volna holtan látni meg még ennél is szörnyűbb dolgok, ami képes elhagyni a száját. Neki hála késésben voltam, már régen el kellett volna készülnöm és indulnom is, ha jót akartam magamnak. Most azonban halál nyugodt voltam, annak ellenére is, hogy egy perccel ezelőtt úgy éreztem meg tudnám fojtani az apámat egy kanál vízben csak azért, mert túl sokat beszél. Igyekeztem kerülőutakon jönni, lerövidíteni az utat, hogy sokkal kevesebb legyen a késés, mint amennyi valójában lenne. De bármennyire igyekeztem így se, úgy se sikerült. A lényeg azonban azon volt, hogy megérkeztem és csak ez számít, nem igaz? Természetesen tudtam, hogy mi fog rám várni. Ezért nem is lepődtem meg amikor ezt meg említi nekem. Nem ő volna ha nem így tenne ugyebár. Azonban be kell látnom, ennyi idő alatt még mindig nem mondhatom azt, hogy tetőtől talpig kiismertem volna a vámpírnőt.
– Teljes mértékben tisztában vagyok vele, de legközelebb majd jobban odafigyelek. – nem arról van szó, hogy kiveszett a szótáramból a pontosság fogalma, de ha felveszem az egyetlen személy hívását aki képes az őrületbe kergetni, akkor tőle nem lehet egykönnyen megszabadulni. Meg ugyebár minek mentegetőzni? A kifogásokat senki sem szereti. Helyet foglalók s, már rögtön a közepébe is vágunk. Helyes! Semmi kedvem sincs kergetőzni megint.
– A válaszom igen és maradok. Különben is, tetszik ez a hely. – körbe nézek, bár nem mintha dicsérni akartam volna a helyiséget, a beltere mégis hagyott maga után valami elgondolkodtatott. Túl sok rejtély veszi körül, bár lehet csak én magyarázom be ezt magamnak, majd hirtelen vissza is nézek a vámpírnőre.
– Van bármi amiben akár már most segíthetek?


words: eltörpülő music: take it to reality note: sok a rizsa, nem mentem vele sokra, de remélem azért még tetszik! ♥

THANKS LIZZY :3
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
B-boksz Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Júl. 12, 2015 5:20 pm
Ugrás egy másik oldalra




to Dante Mallory
A Luke-val való kellemes találkozás után, tudtam, hogy mi vár majd a lakásomban, na meg persze számítottam rá, hogy a bárban is lesz mit csinálni. Egy este kihagyás, és a kupi a pultnál egyenlő lett az elviselhetetlennel, a szagokról nem is beszélve. Odébb raktam három üres rekeszt, hogy bele tudjam pakolni az üres üvegeket, a felbontott, de gazdátlan piákat pedig a lefolyóba öntöttem. A következő feladat a vérkészlet ellenőrzése nem volt nehéz, a vezetett listára felírtam, mennyi fogyott, majd a laptopom kicsapva magam elé, ellenőriztem, hogy a raktári készletből futja e még a pótlására. Meglepő mód tapasztaltam, hogy igen. Hála nekem. Az elfogyott italos üvegek helyére újakat tettem, a poharak viszont a mosogatógépben már tisztának tűntek. Van, aki ezt még este megcsinálta.
A bárban nem lézengett csak egy-két ember, hisz napközben aligha beszélhetünk forgalomról, az iszákos banda bizonyos tagjai pedig megtanulták, csak este hányhatják össze a bárom. Bocsánat, a bárunk. Bár Christ ez aligha zavarhatja. Viszont ma van a nagy nap. A nap, amikor elméletben választ kapok rá, hogy elfogadja az a bizonyos kis farkas az ajánlatom, vagy sem.
A pult mögött állok, mikor léptek közeledését hallom, és a bokszok széléhez sétálok, amolyan fogadóbizottságként.
-Késtél...-jelentem ki közönyös hangon, majd helyet foglalok az egyik bokszban, és az asztal másik oldala felé bökök, hogy foglaljon helyet. A magam kimértségét megtartva, hűen elveimhez egy pillanatra azért elfintorodom, mégis csak farkas. Talán nem volt jó ötlet ide hozni. Már a puszta jelenléte is rosszat sejtetett a többi ügyfelemnek, nekem viszont a maga nemében mondható tehetsége kellett. Csak nem értettem, hogy mit hezitál annyit. Felesleges köröket futottunk hetek óta, amikor megérkezett pedig még ennél is ellenségesebb volt, de a szép szavak és a kellő vastagságú boríték elégnek bizonyult. Függetlenül attól, hogy pontosan még most sem tudta, hogy én magam mivel foglalkozom, de abban biztos lehetett, hogy unalmas életet mellettem nem fog kapi, na meg persze nyugalmat sem. Domináns voltam, minden értelemben véve, és szerettem, ha ezt más is tudja. Chris pedig elég nehezen tűrte ezt, hát kíváncsi vagyok, aki csak néhány hete ismer, annak mi a véleménye. De miért keresett fel? Ez is a rejtélyek közé tartozott, viszont ez rám nézve volt rossz, hisz ki tudja, milyen szándék vezérelte. Nem ő lenne az első, aki adja a szépet hónapokig, évekig, majd lesből és alattomosan támad.
-Javaslom, ne fussunk felesleges köröket, térjünk a lényegre. Mi a válaszod? Maradsz, vagy mész?-hangom sokat sejtet, mégpedig arról, hogy a mész opció következményekkel járhat, nem csak holmi távozással az ajtón keresztül. De reméltem, hogy tudja, hol a helye, s tudja, velem nem kellene kötekednie. Nem hinném, hogy szkeptikus lenne velem, és tévhitekben élne, hisz tudja nagyon jól, mire vagyok képes.

▲music:Amen▲Words:441 ▲Welcome here sweety  31

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 24, 2015 6:28 pm
Ugrás egy másik oldalra
B-boksz Social-modern-pub
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

B-boksz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A-boksz
» C-BOKSZ

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Belváros :: Apocalyptic-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •