A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Kelsey Miller lakása


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 26, 2016 3:49 pm

Kelsey & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Is solace anywhere more comforting than in the arms of a sister.
Elég hamar tudtomra adja azt, hogy mennyire nem tetszik az, amit mondok, de inkább nem teszem szóvá, hiszen pontosan emiatt kerültem az embereket. Nem tudtam bennünk megbízni, meg úgyse tetszene nekik az, amit mondok. Az illedelmes „Hogy vagy?” kérdésekre pedig eléggé belefáradtam már. Nem volt kedvem állandóan megjátszani magam, ahogyan a többi dologhoz.
Arra, hogy nem zavarom most se, meg máskor se fogom, csak bólintok, mert amit mondanék, az úgyse nyerné el tetszését, így maradok a bölcs hallgatásnál. Másrészt meg, amit mesélnék az úgy se vidám téma, így változhat ez a kijelentése, mert attól még, hogy valaki rokon nem mindig akarja látni a másikat.
- Rendben van, nem fogok elszökni, mert a végén még miattam záratnának be. – felelem egy apró mosoly kíséretében. Ez is több, mint a semmi. A lakása pedig tényleg otthonos. Én sokáig éltem egyedül és arra minden mondható, de az nem, hogy otthonos lenne. Rideg volt, mint amilyenné én is váltam, vagy legalábbis annak mutattam magam. Egyszerűbb volt úgy az élet, vagyis valami olyasmi.
- Az a lényeg, hogy kellemes. – felelem barátságosan, majd figyelem, ahogyan eltűnik. A pillantásom a bejárati ajtóra terelődik és egy pillanatra tényleg meg fordul a fejemben, hogy inkább meg kellene szöknöm, de csak mély levegőt veszek és helyet foglalok. Kíváncsian pillantok újra és újra végig a lakáson, míg várok és próbálom közben a szökési vágyaimat elnyomni.
- Valóban a sors fura játéka, de nem mindig jó, ha hagyjuk, hogy a sors szeszélyes szellői alakítsák a sorsunkat. Veszélyes volt, hogy mi ketten találkoztunk, ahogyan talán annyira nem is jó ötlet. – feleltem komoran, mert vélhetően meg van a saját keresztje, nem kell még az enyém is a nyakába. Mesélnék én szívesen esküről, gyerekről és családról, mert vélhetően ez történt volna meg velem, ha akkor nem ölik a falkát és engem nem hurcolnak el, de legalább Bruno megúszta úgy, ahogy, de sajnos semmi ilyen nem történt velem. Benne is mély nyomokat hagytak az események, s azok, amiket utána tettem, de talán egyszer helyre hozhatóak lesznek.
Csendesen hallgatom azt, amit mond, de nem tudok megszólalni. A gombóc egyre inkább nő a torkomban. Nem szívesen beszélek róla, ahogyan akkoriban se túlzottan beszélni róla. Még dilidokinak se meséltem el, ahogyan Bruno előtt is bezárkóztam miután sikerült előkerülnöm. Egyszerűen csak nem olyan, amit egy csésze tea mellett meg lehet beszélni. Az ujjaimat idegesen tördeltem az ölemben, majd pedig a hajamba túrtam és Kelseyre pillantottam.
- Ügyésznek nem tudom, hogy miért álltam. Talán csak menekülni akartam, meg kicsit lehet, hogy anya nyomdokaiba lépni. – rántottam meg a vállamat, majd újra lesütöttem a szemeimet, mert úgy éreztem, hogy egyre nehezebb beszélnem, mintha csak valami fojtogatna. – Menekülés közben jöttem ebbe a városba. Miután előkerültem mindenkit elmartam magam mellől és végül már nem bírtam ott, ahol egész életemben éltem. S végül a lábaim Mystic Fallsba vittek, most csak egy ügy miatt vagyok itt. – mik a terveim? Magam sem tudom, de ezt még se mondhatom, így inkább csak úgy tettem, mintha nem hallottam volna ezt a kérdést. Majd hirtelen valami az ajtón túl a földre hullt, mintha csak a szomszéd ejtett volna el valamit, de nekem ennyi is elég volt, hogy úgy rezdüljek össze, mint egy riadt és teljesen megtépázott kismadár. – Sajnálom… - pillantottam rá, hiszen úgy viselkedhettem, mint egy idióta. –S belőled miként lett rendőr? – kérdeztem meg kíváncsian, legalább addig se kell magamról beszélni, a pulcsimat meg idegesen húztam vissza a kezemre, hiszen egy-két heg megmaradt a kínzásomból. Mintha az élet azt akarná, hogy sose feledjem el.


You Found Me •• :hug:  ©

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Are you I N S A N E like me?
Been in P A I N like me?


He's so TALL
AND handsome as HELL
He's so BAD but
he does it so WELL

† Tartózkodási hely :
♐ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
♐ detective
† Humor :
♐ kinky



Kelsey Miller ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 22, 2016 10:05 pm

Holly & Kelsey
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i need you, sis, don't let me lose you again
Egy kissé ingerült, morgásszerű sóhajt hallatok, amikor azzal kezdi, hogy nem akar zavarni. Könyörgöm, ne kezdje már megint, hiszen még szinte meg sem érkezett. És szinte könyörögnöm kellett neki, hogy eljöjjön, de ha nem is így lett volna, akkor is, mégis mikor volt egyáltalán olyan, hogy ő zavarhatott? De az egész feszültség hamar elszáll belőlem, és egy megnyugtató mosolyt küldök a kuzinom felé.
- Kérlek, ne butáskodj, Holly, tudod nagyon jól, hogy mennyire vártalak, és egyáltalán nem zavarhatsz, sem most, sem máskor. - Ha mégsem tudta, akkor most már tudja.
- Na jó, rendben, megyek, kicsit felfrissítem magam, te pedig addig helyezd magad kényelembe, és ne tűnj el, mire visszajövök, mert ha kell, alsóneműben futok utánad, és foglak végigüldözni a városon – tréfálkozom vele egy kicsit, de egyébként teljesen komolyan is gondolom. Nem vagyok hajlandó ismét szem elől veszíteni őt, amíg ki nem derítettem, hogy mi van vele.
- Köszönöm. Hát igen, egy kissé szétszórt, de azért kellemes – legyintek a lakásra tett megjegyzésére nevetve, aztán elvonulok a hálómba. Kiválasztok magamnak egy kényelmes, tiszta pólót, de mielőtt átcserélném, még a fürdőbe is ellátogatok, hogy a rám tapadt vértől is megszabadítsam magam. Végül pedig frissen, megújulva a konyha felé veszem az irányt, hogy feltegyek egy kis vizet teának. Holly ugyan nem kért semmit, de egy kis kamillát talán elfogad, ha én is iszom. Ha tényleg nem iszik semmit, azzal nagyon azt az érzést kelti, hogy bármikor felpattanhat, és elrohanhat, és pedig ettől továbbra is kényelmetlenül érzem magam. A mai nap után egyébként is jól jöhet szerintem mindkettőnknek egy kis tea, de ha mégsem lesz elég, akkor majd utánajárok, van-e még abból a rumból, amit a múltkor félretettem. Viszont amíg arra várok, hogy a víz felforrjon, visszatérek a nappaliba, és leülök a kuzinom közelében.
- Szóval... anélkül, hogy tudtuk volna, mindketten belekeveredtünk ugyanabba az ügybe... Ez a sors, Holly – mosolygok rá, majd úgy döntök, kicsit kényelmesebbre veszem a helyzetet. Elég ha az egyikünk ideges továbbra is, két feszült ember túl sok az én kis nappalimba, úgyhogy oldalra fordulok a kanapén, és felhúzom magam alá a lábaimat. Itthon vagyok, igyekszem így is érezni magam.
- Az a helyzet, hogy... nem is igazán tudom, mit is mondjak, vagy kérdezzek, mert attól félek, hogy bármit mondanék, végül elüldözlek vele. Én viszont nem szeretném, hogy ismét elmenekülj. Szeretném, ha maradnál, és beszélhetnénk arról, amit történt veled. - Érintem meg a kezét, majd egy pillanatnyi habozás után hozzáteszem. - Nem muszáj a legrosszabbal kezdened. Két év elég hosszú idő. Nekem az is elég egyelőre, ha elmeséled, hogy lett belőled ügyész, hogyan kerültél a városba, vagy mi a terved ezután? - Nem akarom erőltetni a témát, hogy miért tűnt el, vagy milyen borzalmak történtek vele. Csak szeretném újra megismerni, és eltölteni vele egy kis időt, ha esélyt ad rá.

Judgement Day •• Megjegyzés: ♥ ©

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 9:57 am

Kelsey & Holly
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Is solace anywhere more comforting than in the arms of a sister.
Szavaira csak egy apró mosoly volt a válaszom, de még se volt teljesen olyan, mint régen és még bólintottam is. Örökké nem maradhatunk itt, hamarosan pedig mindenkinek mennie kell a maga dolgára. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fognak hozni a következő órák, de az biztos volt, hogy ugyanazt fogjuk mondani, hiszen nem térhet el Kelsey vallomása és az enyém. Azt pedig még idejében sikerült lebeszélnünk, hogy mi is lesz a történet. Én pedig könnyedén adtam elő úgy, mintha az lenne a teljese igazság. Sokan azt mondják, hogy könnyedén tudunk mi mindenkit átverni és talán igazuk is van az embereknek. Maximum annyiban tévednek, hogy köztünk is vannak rendes személyek és olyanok, akik az igazságra szomjaznak. Én is ilyen voltam. Képes voltam elismerni azt is, ha a vádlott tényleg ártatlan volt és újabb bűnbakot kellett keresni. Nem szerettem egyik félnél se ártatlanokat leültetni. Persze sokaknak ez nem számított, csak a pénz és semmi más. Azoktól pedig felfordult a legnagyobb mértékben is a gyomrom, de tényleg.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy merre menjek, vagy mit csináljak miután a rendőrség elengedett. Felajánlották azt is, hogy esetleg elvisznek a hotelbe, de nem kértem. Először inkább a mosdóban hoztam kicsit helyre magam, majd pedig utána elindultam a Hotel felé. Sietve haladtam végig a folyóson, majd betértem a szobámba. A ruháim egymás után hullottak a földre, majd valami kényelmesebb ruhát öltöttem magamra, miután vettem egy forró zuhanyt. Muszáj volt kicsit helyre hoznom magam, ahogyan azt is elűzni, hogy megpattanjak és maga mögött hagyjam azt a személyt, aki egykoron igazán fontos volt számomra és még most is az, még ha nem is mondtam ki, vagy mutattam ennek sok jelét.
Végül a megadott cím felé vettem az irányt, miután sikerült kiderítenem azt, hogy merre is találom. Taxi és autó se jöhetett szóba. Most sétálni szerettem volna, minden démonomat elengedni, még ha tudtam is, hogy nem fog összejönni, de azért egy próbát megért. Lassan haladtam, mintha csak mázsás súlyok lettek volna a lábamra erősítve. Végül pedig is érkeztem és sietve nyomtam meg a csengőt, mert még midig fennállt annak a veszélye, hogy inkább sarkon fordulok. Amikor pedig nyílt az ajtó, akkor mosolyt erőltettem magamra.
- Ohh, nem akarok zavarni. Ha máskor jobb lenne, akkor visszajövök. – ajánlom fel egyből, de végül átlépem azt a fránya küszöböt és beljebb megyek. – Semmi baj, mindenkivel megesik ez. Ha szeretnél, akkor nyugodtan menj öltözz át, én itt megvárlak. – tettem hozzá sietve, hiszen nem akartam megzavarni semmiben se. Na, meg nem hiszem, hogy véres ruhában annyira élvezetes lehet lenni, de ki tudja. – Nem kérek semmit se, köszönöm! – felelem kurtán, majd kibújok a kabátomból és a cipőmből, míg végül beljebb nem megyek és kíváncsian veszem szemügyre az ingatlant. – Igazán remek, otthonos. Olyan, mint te vagy. – mondom neki őszintén, majd végül rajta állapodik meg a pillantásom, mintha csak hirtelen nem tudnám, hogy merre tovább. Mi lesz a következő fejezet, vagy éppen oldalon…


Zene •• Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem. 27 Sírok ©

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Are you I N S A N E like me?
Been in P A I N like me?


He's so TALL
AND handsome as HELL
He's so BAD but
he does it so WELL

† Tartózkodási hely :
♐ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
♐ detective
† Humor :
♐ kinky



Kelsey Miller ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 07, 2016 1:43 pm


Holly & Kelsey
Zene: ez || Megjegyzés: Ez kicsit nyomi lett, bocsi :/ || ©


Végre-valahára igazi mosolyt és igazi, leplezetlen érzéseket láthatok Holly arcán. Lassan kezdtem attól tartani, hogy már egyáltalán nem képes erre, hiszen amióta itt vagyunk, amióta egymásba botlottunk, tartja a hat lépés távolságot, nem enged közel, és mindenre csak félmagyarázatot ad. De most mindaz, ami az arcára van írva, teljesen őszintének tűnik. Végül is csak annyi kellett hozzá, hogy lelövessem magam. Bár az igazat megvallva újra megtenném bármikor, ha cserébe visszakaphatnám végre a testvéremet.
- Tudod, már komolyan hiányzott valaki, aki időnként seggbe rúg. Azt hiszem, mindenkinek szüksége van néha ilyen személyekre az életében – nevetek fel köhögve, és remélem, a hangszínem könnyedsége és körülmények abszurditása elveszi az élét a kijelentésemnek. Nem akarom, hogy bármit kényszernek vegyen, vagy úgy érezze, negyed óra alatt teljesen rátelepszem, és levegőt sem hagyok neki. Ez csak egy ártalmatlan megjegyzés volt. Mondhatni.
Szerencsére egyelőre úgy tűnik, hogy nem fog elmenekülni előlem. Legalábbis még nem. Beleegyezett, hogy találkozzunk később, és ez számomra nagy megkönnyebbülés. Így legalább valamennyire oda tudok figyelni a rám váró munkára és jelentésre, bár bevallom, a gondolataim folyton elkalandoznak. Izgatott vagyok, és tele van a fejem kérdésekkel, egyszerre örülök Holly felbukkanásának, és tartok tőle, hogy mit fog mondani, mert biztos vagyok benne, hogy bármin is ment keresztül, nem kis dolog. Valamint félek, hogy túlságosan beleélem magamat abba, hogy visszatért, ő meg közben lelép, mielőtt egyáltalán megérthetném, hogy mi is történt.
Mielőtt továbbállnék a dolgomra a kollégáimmal, még meghagyom Hollynak a jelenlegi elérhetőségemet, és a lelkére kötöm, hogy este hétre legyen nálam. Aztán igyekszem mielőbb jelentést körmölni. Szerencsére sikerül egy tökéletesen hihető sztorit kovácsolnom, amivel elfedhetem a nem túl publikus részleteket. A varázslatosan gyógyuló sebekre mindig jó magyarázat a kevlár. Végül is melyik rendőr sétálna be egy fegyveresekkel teli raktárházba golyóálló mellény nélkül? És ez részben igaz is, csak én nem ruhám felett hordom a dolgot, hanem én magam vagyok golyóálló. Többé-kevésbé. Amint végzek a munkámmal, utánajárok, hogy Holly is végzett-e már, és csak azután sietek haza a fogadására, hogy megbizonyosodtam, őt sem fogták bent felesleges vallatással.
Hazaérve hamar igyekszem egy kicsit rendet rakni. Amikor valami nagyobb, komolyabb ügyön dolgozom, hajlamos vagyok kicsit elhanyagolni a lakást, de igazából nem vészes a helyzet. Mire végzek, és elégedetten körülnézek még egyszer, már csengetnek is. Még át akartam öltözni, hisz a dzsekim alatt még mindig a véres felsőm van rajtam, de már mindegy. Ez ráér. Sietve indulok ajtót nyitni.
- Szia! - mosolygok a kuzinomra, majd szélesebbre tárom a bejáratot, hogy beengedjem. - Örülök, hogy eljöttél. Én is épp csak pár perce értem haza, még átöltözni sem volt időm, csak egy kicsit... - a nappali felé mutatok. - Összepakoltam. Tudod milyen vagyok. Hozhatok neked valamit inni? - kérdezem, miközben lehámozom magamról végre a kabátomat, és a fogasra akasztom.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Are you I N S A N E like me?
Been in P A I N like me?


He's so TALL
AND handsome as HELL
He's so BAD but
he does it so WELL

† Tartózkodási hely :
♐ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
♐ detective
† Humor :
♐ kinky



Kelsey Miller ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 07, 2016 1:38 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:03 am
Vissza az elejére Go down
 

Kelsey Miller lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-