A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Történelem előadó


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 10:31 am
Dorothea & Darius

Gondoltam teszek egy kis tanulmányi kitérőt. Amúgy be nem tenném a lábamat ide. Szinte éget ez a hely. Elégé kilógok a sok húsz éves pöcs közül, de úgy tűnik, hogy senkinek nem tűnik ez fel, gond nélkül sétálok be az épületbe, majd az előadóba és foglalok helyet egy fiatalabb lány mellett. Ahogy öltözködik, lemerném fogadni, hogy stricit keres. Talán épp ez a szerencse napja. Mindig is hajlottam afelé, hogy új dolgokat próbálják ki. Vetek egy pillantást a könyvekre, amit előpakol, csakhogy tudjam, hol is vagyok. Történelem. Remek. Rühellem a történelmet. Hazugság az egész, amit itt tanulnak. Aztán kinyitja. A függetlenségi háború. Hát persze, egy jó amerikai mi másról is tanulhatna.
Eleinte nem igazán figyelek oda, hogy miről beszél a nő, aki bejön. Felteszem, ő az, aki itt baromságokkal tömi ezeknek az idiótáknak a fejét. Nemcsoda, hogy egyesek már stricit keresnek inkább maguknak. Kötelességemnek éreztem, hogy felszólaljak. – Hé, én erre nem így emlékszem! – természetesen minden diák hátrafordult, hogy aztán értetlenül, vagy kíváncsian bámulhassanak meg. Na jó, élveztem ezt, a legkevésbé sem miattuk pofáztam közbe. Felőlem ők olyan segghülyén halhatnak meg, ahogy csak akarnak, nem különösebben hat meg. A helyemen maradtam, és elégedetten dőltem hátra, mikor láttam, hogy felkeltetem mindenkinek a figyelmét. – Washington egy pöcs volt. Egy címeres fasz. Ha rajta múlt volna, te még mindig gyapotot szednél. – pillantottam mosolyogva az egyik néger diákra. Nekem személy szerint nem volt velük semmi bajom, de ez arról a seggfejről nem mondható el. Na persze, az egy ilyen kor volt, de… a négerek ettől még gondolom nem fogják jobban bírni. – Nektek pedig munkátok sem lehetne. Szülnétek, mint valami tenyészkanca. – néztem a mellettem ülő lányra. A nők elégé le voltak sajnálva akkoriban, nem is találkoztam olyannal, akinek normális munkája lett volna. A nők maradjanak otthon, és neveljenek gyereket, mondták. A háborúban persze kellettek, mert sok volt a sebesült, de utána mindenki ment haza gyereket nevelni. – Ráadásul elég átlagos hadvezér volt. Nem volt egy Napóleon. De szerencséje volt, mert nem hozzá hasonló barmok vették körbe. – ezt már úgy mondtam, hogy közben a nőt figyeltem, aki az órát tartotta. Nagyon remélem, hogy nem akar semmiféle történelmi vitába belemenni. Én négyszáz éve vagyok annak része, csak veszthet a dolgon.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 19, 2016 10:31 am
***
Vissza az elejére Go down
 

Történelem előadó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-