Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 08, 2016 11:25 pm


Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Nicolle! 40
Be kell valljam, mindig megilletődöm, akárhányszor meglátom ezt az arcot... annyira fenséges, gyönyörű, mintha egy feljebb való lény lenne, mégis barátságos és én magam el sem tudnám róla képzelni, hogy képes bármiféle gonoszságra. Ha mégis, akkor annak nagy oka kellene, hogy legyen, ám nálad idézőjelesen csak az eltökéltséget és elszántságot lehet észrevenni.
Nem volt könnyű életed, bár azt kell mondjam, hogy a nagymamád mondásában igenis van igazság... ugyan ha nem ültél volna vissza az iskolapadba, akkor nem ismerted volna meg a férjedet és a veszteségek is elkerülhettek volna, ám akkor kiért harcolnál? Kíváncsi vagyok, milyen erőket rejtegetsz magadban, egy mindenre elszánt boszorkány felettébb érdekes tud lenni. Wink
Menj, szárnyalj, keresgélj, küzdj, de előtte látogasd meg a foglalókat is. Jó játékot! Smile

Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
a férjem és az anyám
Tartózkodási hely :
Mindenütt
Hobbi & foglalkozás :
Régész
Humor :
Bájos



Nicolle Morrow ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 08, 2016 10:55 pm

Nicolle Morrow

34
sarah paulson
VÁROS
boszorkány

Becenév
Nicolle
User neve
Miss Daalman
Titulus
Az erdő asszonya
Foglalkozás
Régész
Születési hely
Seattle
Születési idő
34 éve, a tél közepén
Család
Apám, Peter Adlard, egy autó kereskedésben dolgozik, amennyire tudom. Anyám, Helen Adlard nem tudom merre jár. Férjem Negan eltűnt de soha nem adom fel a reményt, hogy egyszer ismét megtalálom.

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...

Akkor érkeztek amikor lement a nap és feljött a hold. Amikor az utolsó vonítás is elhangzott. A sötétben érkeztek és abban is tűntek el, miután átlépték az ajtó küszöbét. A kis kunyhó ahol nagymamám élt menedéket nyújtott a vándoroknak és biztonságot az üldözöttek számára. Itt mindig akadt hely azok számára akik eltévelyedtek. A nagymamám mindig ezt mondta és erre nevelt engem is, miután anyám elhagyott. Alig múltam hat amikor kilépett az ajtón és többé nem tért vissza. Apám belebetegedett ebbe és szintén elhagyott. A nagymamám Dora, mindig azt mondta, hogy a sors akarta úgy, hogy mellette nőjek fel. Soha nem voltam olyan, mint egy normális kislány. A gyerekek az iskolában boszorkánynak csúfoltak, köveket hajigáltak felém és többször vertek meg. Én voltam az örök különc, az a furcsa kislány akivel senki nem akart barátkozni.
A hegyekben nőni fel, ijesztő. Az örök magas, északi szelekben méltóságteljesen álló, ezer éves fák, a baglyok és farkasok, az erdei nép nyüzsgése, a csillagok egy kislány számára megannyi kalandot és még annyi veszélyt hordoznak magukban. Emlékszem, hiába könyörögtem nagymamámnak, hogy ne kelljen visszatérnem az iskola padba és emlékszem hányszor vágtam a képébe, hogy gyűlölöm, amiért rá kényszerített.
Persze, az egyetemi évek alatt, hálás voltam neki. Minden amire tanított, meghozta a gyümölcsét. Az egyetemen régészként végeztem; hamar beleszerettem a történelembe, így nem csoda, hogy a szenvedély a tanulmányokból egészen a munkámig nőtte ki magát. Egy kutató expedíció során ismertem meg a férjemet is. Negan végtelenül nyugodt természet; erős és karakán, makacs és hűséges, eszes, talpraesett és magabiztos. Az első gyermekünket elvesztettük születése után csupán két éjszakával. A másodikat már ki sem tudtam hordani. Veszteségük fájdalma csak még inkább megerősítette egymás iránt érzett szerelmünket. A harmadik gyermekünk elvesztése engem tönkretett. Nem sokkal rá, csupán fél év telt el és elvesztettem Negant is aki egy expedíció során veszett oda. Soha nem fogom feladni a reményt, hogy egyszer hazatér. A holttestét soha nem találták meg és ez reményt ad minden egyes nappal.
A nagyanyám, Dora azt mondja, mindennek oka van, a fájdalomnak és a veszteségnek is. Annak is, hogy egész életemben boszorkány voltam és hogy mégsem segít az erőm abban, hogy megtaláljam a férfit akit szeretek. Seattle még mindig az a város, mint egykoron de ma már senki nem tudja mi vagyok és mire lennék képes. Ahogyan azt sem, milyen erőket készülök megmozgatni azért, hogy megtaláljam a férjemet és végre gyermeket adhassak neki.


Vissza az elejére Go down
 

Nicolle Morrow

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-