- Ennek el sem hiszed mennyire örülök. - Kacagtam fel röviden, miközben továbbra is simogattam őt a pólója alatt.
- Hát most szerintem már nem lennél akkora seggfej. Szóval nyugodtan ihatsz belőlem amikor csak akarsz. - Gyorsan ajkaira tapadtam, hogy a 'seggfej' megjegyzés miatt ne haragudjon meg. Bár azt hiszem ezt már ő is bevallotta, hogy az volt. Én meg csak kifogásokat keresek, hogy megcsókolhassam.

-Akkor itt maradok. -simítottam végig az arcán mosolyogva. Amikor kezét a pólóm alá csúsztatta jóleső érzés töltött el, minden érintése ezt hozta ki belőlem.
-Viszont holnap el kéne ugranom egy pár tasak vérért mielőtt megint neked esnék. -mondtam már vigyorogva. Bár egyáltalán nem volt vicces az a szituáció, de most így utólag visszagondolva elég nagy marhaság volt.

Ha kell a saját életem árán védem meg őt. Neki ott van az örökké valóság. Nekem meg maradt az egy életen át tartó szenvedés. De az is bőven elég. Habár próbálok kitörni apuci megtört pici lányának a szerepéből. Eddig nem valami sok sikerrel, de idővel minden jobb lesz.
- Egyáltalán nem lennél a terhemre. Én örülnék neki, ha itt lennél. - Mosolyodtam el, majd kezemet becsúsztattam a pólója alá.

-Szerintem a halálból senkit nem lehet visszahozni, de már semmin sem lepődök meg. - Még belegondolni is rossz volt, hogy akár az életembe vagy az övébe is kerülhetne a dolog. Bár az én életem nem is lényeges, őt féltettem igazán.
-Nem akarok a terhedre lenni. -sóhajtottam és amint egy gyengéd csókkal illetett, boldogan viszonoztam neki.

- Nem te semmiképpen nem fogsz meghalni. Nem engedném. Bármibe is kerül. - Jól esett, hogy szorosabban ölelt magához. Vele kapcsolatban minden jól esett.
- Miért nem maradsz itt velem? - Kérdeztem mosolyogva, majd nem bírva magammal egy gyengéd csókot leheltem édes ajkaira.

-Végül is a remény hal meg utoljára...vagy én. -vigyorodtam el és szorosabban magamhoz vontam. Jól esett, hogy itt van mellettem még mindig.
-Ki kéne vennem egy lakást, de azt hiszem ez rá ér holnap is. -vontam egyet a vállamon. Örültem, hogy itt maradhatok, de igazából jobban örültem annak, hogy vele lehetek.

- Reménykedjünk ebben. - Néztem fel rá ahogy hozzábújtam. Nem akarom elveszíteni csak jót akarok neki. De hát nem mindig lehet ezt megoldani.
- És van valami terved, tenni valód vagy esetleg itt maradnál velem éjszakára? - Kérdeztem vigyorogva miközben a mellkasát simogattam. Nem kötelezhetem erre, de azért még is jobban örülnék, ha reggel úgy kelnék fel, hogy őt látom.

-Ezt nem lehet csak úgy megfogalmazni. Egyszerűen ezt érzem és kész. -döntöttem hátra a fejemet és a plafont bámultam.
-Az hiba volt, de legalább jól végződött. -nevettem én is.
-Előbb utóbb úgyis rájön és még nem szándékozom meghalni. -ült ki egy kínmosoly az arcomra.
-Már csak abban reménykedek, hogy egy jó darabig nem lesz rám szüksége. Gondolom nem én vagyok az egyetlen hibridje. -néztem aztán szemeimbe amikor hozzám bújt.

- De miért? - Kérdeztem meglepettem, majd leültem mellé a kanapéra. - Ez elég fura tudod, hogy pár órája még simán megöltél volna. - Nevettem fel kicsit.
- Egy szóval se mondta senki, hogy fel kellene venned a 'Megtörtem a köteléket' pólót, csak el kellene játszanod, hogy kötődsz hozzá mikor már nem. - Néztem mélyen a szemeibe mosolyogva. Majd óvatosan mellékuporogtam, hogy hozzábújhassak.

-Akkor mondom úgy, hogy én féltem az életedet. -javítottam ki saját magamat és megforgattam a szemeimet.
-Bár ha jobban belegondolok ha sikerülne is megtörni a köteléket előbb ölne meg minthogy kiélvezhessem a szabadságot. -jelent meg egy fintor az arcomon. Ebben biztos voltam, hogy így lenne, ismertem már annyira.

Gondolkoztam, hogy felöltözzek-e de inkább amellett döntöttem, hogy nem. Miután bejött levágódott a kanapéra én pedig az egyik székre raktam a kabátját.
- Én sem gondoltam volna. - Mosolyodtam el halványan. Bocsánatot kért amitől mosolyom csak megerősödött.
- Semmi gond. Én csak segíteni akarok. És ma nem tűnt fel, hogy nem féltem az életemet? - Kérdeztem felvont szemöldökkel miközben közelítettem hozzá.

Amikor ő már bement én még mindig a küszöb előtt ácsorogtam egészen addig amíg végre be nem hívott.
-Köszönöm. -léptem be vigyorogva és egy gyors körbenézés után levágódtam a kanapéra.
-Nem gondoltam volna, hogy ma még itt kötök ki. -nevettem fel.
-Egyébként ne haragudj, hogy a kórházban felemeltem a hangomat, csak....csak te még nem ismered őt és nem tudod, hogy mikre képes. -mondtam és megköszörültem a torkomat.

Az idefelé jövő utat mutatnom kellett neki, habár én sem voltam egy régi lakos a hotelt még meg tudom találni. Ahol mát egyszer jártam oda kisebb nagyobb kitérőkkel, de sikerül visszatalálnom. Szerintem most tettünk egy nagy kitérőt, de a lényeg, hogy ide értünk.
Végig mellettem jött, hogy ne tűnhessen fel túl sok embernek, hogy szinte alig van rajtam ruha. Majd mikor felértünk a lakásomra simán bementem, majd észrevettem, hogy nem követ. Eszembe jutott amit még apám mondott a vámpírokról. Be kell őket hívni.
- Bocsánat, majdnem elfelejtettem. Gyere be. - Mondtam teljesen színtelen hangon.

(Kórház)

Elég sokan megbámultak a kórházból kifelé jövet és gondolom el is gondolkodhattak azon, hogy miért kísérgetek egy félmeztelen lányt, de jelen pillanatban ez most hidegen hagyott.
Egész végig mutatta nekem az utat mivel nem vagyok még jártas a városban. Viszonylag hamar meg is érkeztünk. Amint leparkoltam kipattantam a kocsiból és megálltam a Hotel előtt, hogy jobban szemügyre vehessem, majd amint Bailey is kiszállt a lakása felé vettük az irányt. Igyekeztem úgy menni mellette, hogy senkinek se tűnjön szembe, hogy kicsit alul van öltözve, több kevesebb sikerrel fel is kísértem, majd amint a lakásához értünk megálltam a küszöb előtt.

Talán órákkal később felébredtem, nem tudom pontosan mennyi ideig aludhattam. Az időérzékem teljesen elcsúszott. Viszont most már tényleg kihagyhatatlan volt számomra egy zuhany. Feltápászkodtam a kanapéról, majd el is indultam a fürdőszoba felé.

Mikor végeztem úgy gondoltam még ráérek zargatni Tylert ezért egyedül indultam a város megismerésére. Remélem nem életem legnagyobb hibáját követem el azzal, hogy kiteszem a lábam innen. Hiszen bőven hallottam még régebben erről a helyről. De azt hiszem ha végig emberek között leszek nem eshet bajom.

(Folyt. Mystic Falls utcái)

(Hotel)

A lakás teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Nem volt ahhoz hasonlítható amiben idáig laktam, de egész tűrhető volt. Lepakoltam a cuccaimat, majd a kanapéra vetettem magam és elfeküdtem rajta, hogy egy picit lepihenjek. Nem volt kedvem elmászni az ágyig.

...