Share | 
A topik címe: Nayareth S. Naidan

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 23, 2016 7:45 pm
Ugrás egy másik oldalra


Nayareth Shalgiel Naidan

640
misha collins.
new orleans.
boszorkány.

becenév
nope.
user neve
sphynx
Titulus
jackson
Foglalkozás
homeless
Születési hely
london
születési idő
1376.08.10.
Család
Ha csak rájuk gondolok, a pillanat tört része alatt tölti el valami pozitív érzelem kőszívemet. Tudni illik rólam, hogy én korántsem vagyok olyan ártatlan, mint ahogy én elsőre tűnök. A lelkem vérig fekete, szívemmel együtt, még is mindenkinek van gyenge pontja. A családom az, akik által lehet számomra sebezni, s pontosan ezért is szenvedek az elmúlt időben. Amióta itt vagyok az élők között, más nem jár az eszemben, hogy velük találkozhassak.
A család számomra egykoron teljesen elhanyagolhatónak minősült. Gyerekkoromban megtámadták a falut, anyám pedig az ágy alá bújtatott. Akkor voltam én öt éves, az öcsém pedig két éves talán. Mikor az ágy alá bújtatott, kértem, hogy ők is jöjjenek, nem akartam, hogy bajuk essen. Anyám nem mondott semmit mi történik, ő csak nyugodtan játszott a két éves öcsémmel a szoba közepén. Láttam az arcán a nyugodtságot, még is ott volt a félelem, hogy ők ketten meg fognak halni, ő nem menekült. A vége nyilvánvalóan halál lett, a házat ránk gyújtották, de én megmenekültem az ágy alatt feküdve, időben ki tudtam szökni a lángokban álló házból. Öt évesen magamra maradtam utána, nem mintha azelőtt sem lett volna rám hagyva minden. Az életem nagy része az gyilkolásról és bosszúról szólt, hiszen tudtam, hogy vámpírok tették velünk akkor azt, amit. rá több mint száz évre aztán feleségül vettem azt a nőt, aki képes volt kihozni belőlem a jót is. Szerettem őt. Lett gyermekünk, ám mennem kellett, és nem tudtam őket megóvni.

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
Elsőre amit megérzek, az a testem alatti hidegség. A kezemnél néhány ízeltlábú mászik el, na és a bűz... ha kapnék levegőt, akkor biztos idehánynék. Szinte alig vagyok magamnál, ettől függetlenül azonnal próbálok feleszmélni, hogy ki vagyok és hol vagyok. Amit megállapítok, az az, hogy korom sötét van, és egyedül a tapintásomra hagyatkozhatok most. A levegőt kapkodva veszem, majd pedig megtapintom a felettem lévő falat. Felülni nem tudok, elvégre egy tömegsírról van szó. Visszaemlékszem, és beugrik a kép, hogy pár boszorkánytárssal bezártak ide. Mennyi ideje lehetek itt bent?
A lábammal elkezdem aztán rugdosni a sír oldalát, s néhány ilyen próbálkozással aztán sikerül kirúgnom az ajtaját. Nem törődve a vastag réteg kosszal és fájdalmaimmal, hirtelen elkezdek kikúszni, majd nagyot huppanva a földön kötök ki.
Karjaimra támaszkodva a föld felé nézve aztán erőteljesen kezdek el köhögni, s szégyen ide vagy oda, a köhögéssel némi koszt is kiadok magamból. A fénytől hirtelen megfájdul a szemem, ezért automatikusan kapok az arcomhoz. Kócos hajamba túrva aztán összeszedem magam, és a sírnak nekidőlve hunyom le szempárom, és jó mélyen szívom magamba a levegőt tüdőm járataiba. Fejemet hátrahajtom, majd egyedül csak a szívem dobbánást érzem és hallom.
Néhány pillanat múlva megrezzenek, amikor reccsenést hallok. Nehezen feleszmélek, és egy idős hölgyet veszek észre magam előtt, kezében valami réti virágokat összefogva. Amint arcára nézek, látom rajt, hogy kerek és apró szemüvege mögött kiült rá a döbbenet, és vékony ajkai is elváltak egymástól.
- Milyen évet írunk, kérem? - Kérdezem tőle komolyan, ahogy óvatosan megtámaszkodva aztán kiegyenesedem a sírkő mentén.
- kétezer-tizenhat, Uram. - Motyogja nagyon halkan, s bár látszik, hogy az ijedtségtől aligha tudott megszólalni. Szegény öregasszony... nehogy nekem szívinfarktust kapjon!
- És én jöttem ki először? - Kérdezek tőle újra, mire erre a nő aztán összeesik, ám még időben nyúlok utána, ezzel aztán megfogva őt stabilan, még is finoman. - Ezt igennek veszem. - teszem hozzá halkan, majdan óvatosan a sírkő melletti padra ültetem őt, mellé téve ekkor a virágokat.
Néhány óra múlva egy pataknál kötök ki, ahova leguggolva kezdtem el megmosni az arcomat. Nem is tudom, hány évszázad kosza ragadt most jelenleg rám. Szerintem még vagy egy évig port és pókokat fogok köhögni.
A víz jelenleg egy áldás volt most jelen helyzetben. Ám teljességgel meglepett, hogy ennyi év telt el. Eszembe jutott a feleségem, és a lányom, és fogalmam sincs, mi van velük, élnek -e még. Hiányoznak, és abba belehalnék, ha történt volna velük valami szörnyű. Amikor a vámpírok bedobtak a kriptába társaimmal együtt, nem Egyiptomban tartózkodtam, hanem New Orleans egyik részén. Boszorkány létemre én könnyedén utazgattam ide-oda, ám engem itt elkaptak a többi boszorkányokkal. Úgy érzem, hogy teljesen elveszítettem mindent.
***
Ami azt illeti, két hónap telt el azóta, hogy itt az élők között foglalhatom el a helyemet. Kiismertem a mostani civilizáció kultúráját, bár nem tagadom, meglepett néhány dolog. Ezek az új dolgok bizony felkavarnának, ha nem lennék boszorkány. Természetfelettiként könnyebb dolgokat elfogadni, legalábbis olyannyira, hogy ne őrüljek meg a jelenlegi tényektől. Szükségem volt kis időre, hogy összeszedjem magam és újra elkezdjek élni, és, hogy megtaláljam a családom. Régebben az foglalkoztatott, hogy kiirtsam a vámpírok forrásait, jobban mondva az Ősöket, de ez mára mind nem érdekel addig, ameddig nem találom meg azokat, akik az enyémek. Shireya és a lányom... a világ bármelyik pontján lehetnek most. Varázslattal könnyedén megtalálhatom őket, de még is tartok a végeredménytől. Félek, hogy a varázslat nem találná meg őket, ami arra utalna, hogy ők halottak. Életemben soha nem féltem, de most, szinte remegek.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Vas. Júl. 24, 2016 8:41 am
Ugrás egy másik oldalra



Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Örvendek, Mr. Naidan!
Először is, ne haragudj, hogy tegnap este már nem jutottam el hozzád, teljesen lefáradt az agyam, és hiába írtál egy bravúros előtörténetet, nem akartam egy nevetséges bírálással elintézni ezt a dolgot. 27
De térjünk is rá. Misha Collins... milyen régóta vágytam én már arra, hogy ezzel a profival is karakter érkezzen! 31 Úgy tűnik, egy régi vágyam végre teljesült. Az pedig hogy egy ilyen jól felépített, szépen megírt előtörténettel rendelkező karaktert hoztál, a bőség zavarába lökdösött. Very Happy
Egy tömegsír... azt vettem ki belőle, hogy a többiek is boszorkányok lehettek, de arra nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mivel érdemeltétek ki ezt a kegyetlen, barbár bezárási módszert. Vagy tényleg elég annyi, hogy boszorkányok voltatok? Áh, én azt nem hiszem. Wink
Nem is tartalak tovább, mert ezúttal se találtam semmit, amivel kötözködni tudnék. *.* Foglalózz le, majd irány a játéktér! Szórakozz jól!

Vissza az elejére Go down
 

Nayareth S. Naidan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Boszorkányok-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3