Share | 

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :


Keresem :
Kedvenc dal :
I hate you I love you
I hate that I love you
Don't want to, but I can't put
Nobody else above you

Tartózkodási hely :
☽ New Orleans >> soon Seattle



A poszt írója Hayley Labonair
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 28, 2016 11:21 pm
Ugrás egy másik oldalra



Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Aspen,

azt kell mondanom, hogy nem csak a neved igazán egyedi, hanem mellé még egy remek arcot is választottál. 40 Szerintem nem mondok azzal újat, ha azt mondom, hogy sokak szeretik ezt az arcot, de még se lehet vele sokszor karaktert látni, így még egy „plusz” pont szól melletted. Very Happy Kíváncsi voltam, hogy milyen történet társulhat hozzá, s azt kell mondanom, hogy megérte éjjeli bagolynak lenni. 40

Igazán egyedien vezetted végig a történetedet, s roppantmód tetszett benne, hogy ilyen környezetbe helyezted a karakteredet. Én olyan jókat mosolyogtam bizonyos történéseket, hogy köszönöm neked, hogy feldobtad vele az estémet. 31 Very Happy Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége ennek a karácsonyi történetnek, hiszen mindig érdekesek a családi karácsonyok. Akár akarjuk, akár nem, de bennünk élnek az események. S a remek helyzet választáson kívül még az is hozzátartozik, hogy igazán remekül tudsz bánni a szavakkal és csakúgy olvastatta magát a történeted. 40 Kíváncsi vagyok arra, hogy mi fog még veled történni, esetleg kiknek az életét fogod felforgatni, mert úgy érzem, hogy aki veled találkozik az nem fog unatkozni melletted. Very Happy 40

Nem is akarom tovább szaporítani a szót, mert nekem tényleg nagyon tetszik a lapod, s a karaktered jelleme is, ami remekül megjelent a történet által. 40  Mivel a foglalókon már túl vagy, így nincs más hátra, mint előre és jó szórakozást kívánok! Very Happy


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
no happy ending
Tartózkodási hely :
in details
Hobbi & foglalkozás :
consulting detective
Humor :
look at me



A poszt írója Aspen Atwood
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 28, 2016 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra


Aspen Atwood

35
Benedict Cumberbatch
Hol itt-hol ott
Warlock

Becenév
érzékeny téma
User neve
Viharmester
Titulus
géniusz
Foglalkozás

problémamegoldó jutányos összegek fejében
Születési hely
Los Angeles
Születési idő
1981. március 22.
Család
Nem igazán kedvelem őket. Szülők, nagyszülők, mind élnek és unalmasak. Az anyám házsártos, apám iszákos, a nagyanyáim a zsírra esküsznek, nagyapáim pedig koleszterin gondokkal küszködnek. Még mindig úgy gondolják, hogy nekik kell gondomat viselniük, de kezdenek belefáradni, aminek rendkívül örülök, sok munkám van benne.

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
Karácsony. Az egyetlen nap, mikor kedvesnek kell lennem a rokonaimmal. Ennyi jár nekik, gondolom, miután az év összes többi napján emlékeztetem őket minden hibájukra. Figyelmes vagyok csupán, mégis érzéketlen seggfejnek hívnak. Az érzéketlen talán még meg is állná a helyét, a seggfej azonban semmiképpen sem.
-Együtt a család! - anyám hangjában számomra érthetetlen örömet fedeztem fel, ahogy kiért a konyhából és mindenkinek a kezébe poharat adott, majd az apám által felbontott pezsgősüvegből kezdett egyenként tölteni. Kivéve nekem. - Oh, Aspen, neked külön vettem egy... ilyet! - egy legalább ezerwattos mosollyal mutatta fel a gyerekpezsgőt, mire a szobában lévőek halkan felnevettek. Volt, aki nem fogta vissza magát.
-Irigy vagyok rád, Aspen. Te egy egész üveggel ihatsz! - nevetett fel Barney. A többiek is értékelték a tréfát, mert vele együtt nevetek. Barney nem volt családtag, bár a szüleim annak hívták. Apám munkatársa volt, már az ősrobbanás óta ismerték egymást, és minden ünnep alkalmával összeültek. Mindig is csodáltam, hogy még nem költözött ide.
-Te is. Sőt, te fogsz is! - éppen csak elmosolyodtam, ahogy kimondtam ezt, a többiek azonban majdnem olyan hangosan nevettek fel, mint mikor Barney humorizált.
-Ezt pont te mondod nekem, aki... - nem tudta befejezni a mondatot, mert anyám a vállára tette a kezét, egyértelműen jelezve, hogy maradjon csendben. Enélkül is pontosan tudta mindenki, hogy mire gondolt. A harmincas éveim első felét elvonón töltöttem, akadtak drogproblémáim, azaz... úgynevezett problémáim. Én semmit nem vettem belőle észre, a családom azonban amint rájött, egyből elvonóra küldött és azóta is a nyakamra járnak folyton, takarításnak álcázva a razziát. Nem nehéz az ő fejükkel gondolkodni, tudom, hova rejtsem el, hogy ne találják meg soha.
-Hagyjátok már abba! Karácsony van, ennek most nincs itt a helye! Ennek már igen! - derült fel apám arca, mikor a pohara után nyúlt. Megfordult a fejemben, hogy szólok anyámnak, talán apámnak sem ártana gyerekpezsgőt töltenie, mert köztudottan imádott inni. Én soha nem ittam, mindig is kerültem az alkoholt, az egykori pszichiáterem szerint apám miatt van.
-Na és, hogy van a háta, Mrs. Atwood? - érdeklődött Thomas, miután kiszorultunk apám és Barney roppant kulturált társalgásából, ami két témát járt újra és újra körbe: alkohol és prostik. Barney imádta őket. Egyesek az ételért, italért fizetnek, mások, mint Barney, a nőkért. Thomas valamivel fiatalabb volt nálam, gyerekkorunkban mi jóban voltunk. Állítólag. Én ebből semmire nem emlékszem.
-Fáj, ennél már csak az fájt jobban, mikor Aspent szültem. - nevetett fel halkan anyám, és vele nevetett Thomas, illetve a szülei is.
-Ne aggódjon, lehetne rosszabb is! Múltkor a munkában, az egyik fickónak olyan háta volt,  mint a kérdőjel. Ön jutott róla eszembe, hogy mennyivel jobban bírja! - valamiféle bóknak szánhatta ezt, tekintve, hogy mennyire együgyű, azonban anyám és Thomas szülei arcára is csak a döbbenet ült ki, amit a férfi nem is tudott hirtelen hova tenni, úgyhogy úgy döntöttem a segítségére sietek:
-Thomas, egy hullaházban dolgozol. Ne erőltesd a humort, nem vagy vicces. - ráztam meg a fejemet, majd kortyolni készültem a poharamból, de visszatartott, hogy anyám úgy nézett rám, mint, akit gyilkosságon kapott. Ismertem ezt a nézést. - Sajnálom, hogy nem vagy vicces, Thomas. - pillantottam őszintén a férfira, majd vissza anyámra, aki csak nagyot sóhajtva hajtotta le a fejét. Elnézést kértem, nem értem, hogy miért ilyen elégedetlen. Vagy nevezzem inkább telhetetlennek?
-Hallottuk, hogy Barney és a felesége elutazni készülnek. - váltott aztán gyorsan témát Amanda, Thomas anyja. Imádott beszélni, leginkább pletykálkodni.
-Igen, ő és Tara nagyon boldogak... - kezdett volna bele anyám a hazugság lavinába, aminek a célja Barney magánéletének a védelme lett volna, de nem éreztem helyesnek azt, amire készül, így félbeszakítottam őt:
-Egy pékkel csalja őt. Közülük csak egy valaki boldog. A pék. - most én is felnevettem, de megint csak rosszalló pillantást kaptam. Pedig szerintem egész humoros voltam. Mikor anyám heroint talált nálam, egy nappal később mindenki tudott róla, Barney volt egyike annak a tömegnek, akik mindig az orrom alá dörgölték ezt. Ha rólam tudtak, róla miért ne tudnának?
-Mit mondtál, te rohadt drogos? - pattant fel a székből Barney egyből, mikor elért a füléhez az, amit mondtam.
-Hogy boldoggá teszitek a péket. - vontam meg a vállamat, de én nem álltam fel, hanem a helyemen maradtam a fotelben.
-Idefigyeljél, te... - tett előre egy lépést, mire apám megragadta a kezét. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséd! - dühöngött halkan, ahogy visszaült a helyére, és úgy méregetett, mint aki legszívesebben darabokra vágna.
-Ki a szerencsés, Amanda? - pillantottam végül némi tétovázás után a nőre, akinek az arcára értetlenség költözött a kérdésen nyomán. - Nagyon kicsípted magadat, a hajadat is máshogy hordod, a képek alapján az utóbbi időben híztál is nagyjából három kilót.
-Kettőt. - morogta a nő, és az ő arcán is felfedezni véltem azon vonásokat, amiket az előbb Barney arcán.
-Van az három is. - javítottam ki. - A sminked pedig sokkal szebb, mint lenni szokott. Az ajkaid és a melleid méretét kompenzálja, elvonja róla a figyelmet. Gondolom azért, mert találkozgatsz valakivel. Még nem találkoztál vele, mert akkor nem állna ilyen tökéletesen. - fejeztem be végül mosolyogva, és most már nem úgy nézett rám, mint Barney. Szó szerint leesett állal nézett engem, meg sem tudott szólalni. Először azt hittem lenyűgöztem.
-Ezt nem kellett volna, Aspen. - köszörülte meg a torkát David, az egykori férj. Biztos kellemetlenül érinti, hogy az exfelesége másokkal találkozgat. Ugyanakkor érthetetlen is. Ha zavarja, akkor miért vált el?
-Sajnálom. - mondtam ma már másodjára, mikor találkozott a tekintetem anyáméval. Szinte olvasni lehetett volna róla. - Nincs bajom a melleddel és a száddal sem Amanda. Tudod, a testtömeget pedig lehetetlenség megőrizni, folyton változik, ilyenkor az ünnepekkor teljesen érthető, hogy...
-Ennyi elég is lesz! - szakított félbe anyám, ahogy felállt a székből és mögém lépve a vállamra tette a kezét. - Talán felmehetnél megnézni, hogy mit csinálnak a gyerekek.
-Nem akarok. Dezodortól bűzlenek és nem tudnak két, nyelvtanilag helyes mondatot sem kinyögni. - ráztam meg a fejemet, azonban anyám szorítása erősebb lett, ez pedig egyértelmű figyelmeztetés volt. Végül, kelletlenül ugyan, de felálltam és elindultam felfelé a lépcsőn.
A gyerekek félrevezető, ugyanis már majdnem mind a ketten nagykorúak voltak. Barney unokája és a bátyám lánya voltak fent. A bátyám nem volt itt, éppen az utcán ásta ki a kocsiját a hóból. Apám szerint kimehettem volna neki segíteni, nekem viszont sok kedvem volt hozzá. Mármint, a bátyámhoz. A kapcsolatunk nem a legjobb, mindig is különcnek tartott.
-Jövök, úgyhogy tegyétek el a drogot! - kiáltottam fel, mielőtt az utolsó lépcsőfokot is megmásztam volna. - Vagy ne. - ezt már csak én hallottam. Az emeleten nem voltak szobák, az egész emelet egy hatalmas szoba volt. Felérve a lépcsőn megfordultam, és ekkor vettem észre a két fiatalt, akik abban a pillanatban egy fiatal voltak. Nem akarom részletezni. - Csak mert 48 óra van a dezodorodra írva, attól még nem kell ennyit várnod egy zuhannyal! - húztam el a számat, közelebb lépve hozzájuk. Úgy robbantak szét, mintha bármi baj lenne azzal, amit csinálnak. Én nem ítélkezem, ők ketten pedig a legkevésbé sem érdekeltek. Azon kívül, hogy Barney unokája bűzlött.
-Neked meg mi bajod van? Senki nem hívott, szóval kopjál le! - a lány csendben maradt, mivel rokonok vagyunk, vagy nem akart, vagy nem állt szándékban megjegyzést tenni rám. Ellentétben a fiúval, aki Barney révén sok mindent hallott rólam.
-Hidd el, nem miattad jöttem fel. Nem szándékozom öngyilkosságot elkövetni.
-Viccesnek hiszed magad?
-Igen. De most nem vicceltem. - csóváltam meg a fejemet. Mindent tudtam a humorról. Ő azonban még a saját testéről is alig tudott valamit.
-Akkor most mondanák neked valamit.
-Mondanék. - javítottam ki.
-Mi a franct pofázol?
-Francot.
-Mi van? - emelte fel a hangját, ahogy közelebb lépett. Bárcsak ne tette volna, kitudja hány szaglósejtem halt meg abban a pillanatban.
-Nem mondanák, hanem mondanék. És nem franct, hanem francot. Ha már az erős hím szerepében szeretnél tetszelegni az unokahúgom előtt, beszélj legalább helyesen.
-Hát te hülye vagy. - nevetett fel, elégé erőltetetten. - Húzz innen anyádba, rendben? - mosolygott rám, majd visszalépett a nyitott ablakhoz.
-Aspen, minden rendben? - anyám szólt fel a lépcső aljáról.
-Carl kiesett az ablakon! - kiáltottam le neki, majd löktem egy erőset a fiú mellkasán, mire kizuhant az ablakon és egy-két másodperc múlva egy hangos puffanással ért földet a hóban. Vagy hót a földön, ha mindenképp helyes akarok lenni.
-Micsoda? - Barney ordított és már hallottam is, ahogy rohan az udvar felé, nyomában a többiekkel.
-Találhatnál jobbat is, mint egy favágó fia, akinek az apját egy pékkel csalják. - pillantottam az unokahúgomra, aki döbbenten állt az ablakban, figyelve, ahogy összekaparják Carl-t.
-Te rohadék állat! Ezért kinyírlak! - esküdözött dühödten az ablak alatt Barney.
-Nem lett bénább, mint volt! - kiáltottam én is le mérgesen. - Tegyél neki egy szívességet és hagyd ott, amíg elolvad a hó! Soha nem késő megismerkedni a vízzel!


Vissza az elejére Go down
 

Aspen Atwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3