Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 29, 2016 9:59 am
Ugrás egy másik oldalra
A hajam hol szőke volt, míg máskor meg barna tincsekben keretezték az arcomat. Bár előbbi gyakrabban szerepet kapott életemben, mint a barnaság. Most is inkább olyan vegyes felvágott volt ilyen téren, de természetesen csak ízlésesen. Viszont szőkékre ráhúzott zubbony miatt sokkal könnyebben tudok szórakozni a férfiakkal, ha kell akkor tudok igazán ártatlan és védtelen nő is lenni, de akár valakinek a legrosszabb rémálma is. Nem voltam sose rest másokkal szórakozni, hiszen miért is tartanék tőle? Még sok a dolgom, például a testvérem idegein táncolgatni, de most van fontosabb dolgom is, mint ő. Itt van ez a lány, aki történetesen vámpír. A természetfelettiek könnyedén megérzik egymást. Vélhetően ő nem látott mást, mint egy egész estét átbulizó vámpírt, míg az utcanépe pedig egy kissé korán megszökő lányt, akinél a parti túl sokáig tartott, de ez így volt jól.
- Nálam elég gyakran. Jobb bulizni járni és élvezni az életet, mint esetleg csak a négy falat bámulni, vagy te másképpen gondolod? – pillantottam hátra rá kérdőn, hiszen nagyon is érdekelt, hogy milyen típus. Mondjuk, ha nem egy nagy bulizós, akkor se érdekel, mert majd elrángatom magammal és bevezetem ebbe a világba, ahol sokan ragadnak. Egy kis szórakozás senkinek se ártott még meg.
- Szerintem nincs miért aggódni. – kacsintottam rá jókedvűen, miközben kicsit megigazítottam a vöröslő ajkaimat, mert talán egy picit el volt kenődve a rúzs. Nem szokásom csak úgy senkit se bántani, főleg nem a lakótársaimat, vagyis eddig egy volt, de ő végül nem úszta meg. Túl csábító volt a vére, de most ez a veszély nem áll fent, meg akkoriban eléggé kis kezdő voltam. Az idővel változnak az emberek, s ha nem akar nekem ártani, akkor nincs miért aggódnia a szőkeségnek.
Könnyedén váltam meg a felesleges ruhadaraboktól, hiszen nem szerettem túl sok ruhát viselni, s ez vélhetően neki is eléggé szembe tűnt, amikor a dzsekit is levetettem és egy eléggé merészen kivágott és nem éppen hosszú ruha fedte a testemet. A legtöbb férfi eszét könnyű elvenni, nem túlzottan foglalkoztam azzal, hogy mi juthatott eszébe, hiszen hamarosan meg fogom tudni. Én könnyedén bontottam ki egy chipset. Bármennyire is káros most mégis erre vágytam. Jó lesz ez egy kis lazulásnak. Miért is mára kellett megbeszélnem ezt a találkát? Ja, mert azt hiszem, hogy neki sűrgös lett volna és hamar túl akartam esni rajta, csak nekem bulizni kellett menni. Mindegy, hamar fog távozni a szervezetemből mégis csak vámpír lennék. – Én benne vagyok, de mit szólnál, ha egy kis eperrel kevernénk? – pillantottam rá kérdőn, majd a chipes tál mellett landolt két pohár is, majd egy sötét üveg is. Érezhette, hogy nem eperlé van benne, hanem sokkal inkább vér, de a pezsgő és a vér együtt igazán mámorító. Természetesen kapott nyitót is, majd pedig könnyedén foglaltam helyet a kanapén és lábamat pedig a dohányzóasztalra pakoltam.
- Milyen kérdésed lenne? – neki vélhetően több lesz, mégis csak ő a beköltöző.

Bocsánat a késés miatt! Embarassed
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 24, 2016 12:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

calypso & ariel

Több mint egy óra várakozás után egy nagyon ismerős érzés lett bennem úrrá, vámpírt éreztem a közelben. Először megijedtem és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi van, ha veszélyes. Viszont mikor felnéztem és megláttam az előttem lévő lányt, a túlélő ösztöneim kikapcsoltak. Egy olyan esemény szemtanúja voltam, ami egy nő esti szórakozásának a reggeli mellékhatása volt. Kezében egy magas sarkúval, mezítláb közeledett felém egy karcsú, barna hajú lány.
Rögtön fel is álltam nehogy azt higgye elbambultam vagy valami, mert amúgy tényleg elbambultam. Próbáltam nem túlzottan nézni és azzal foglalkozni, hogy jó benyomást tegyek rá, hisz minden bizonnyal ő az új lakótársam.
Mosolyogva nézett rám és úgy magyarázta el gyorsan, hogy miért késett. Bár nem mintha azt az öltözködéséből nem lehetett volna megmondani.
-Semmi probléma, mindenkinek megesik az ilyesmi néha-néha - Az én részemről hazudtam. Hisz én nem járok ilyen helyekre és még sosem jöttem végig az utcán mezítláb, mert egy magas sarkú cipő feltörte a lábamat. De sok barátom/lakótársam volt, aki minden szombat reggel így tért haza.
-Igen, Calypso vagyok, nagyon örülök a találkozásnak. Remélem, jól kijövünk majd egymással. - Azért elég érdekes, hogy így elfelejtette, hogy ma jövök beköltözni, pedig még tegnap dél előtt beszéltünk telefonon. De ha étkezni ment, akkor biztos ezért felejtette el és nem vette fel a telefont. A részemről (nem mintha én bulikban azért járnék, ha járnék egyáltalán, hogy emberekből étkezzek) ha hívnak, azt általában mindig szó nélkül hagyom, vagy ha már olyan éhes vagyok és bedühödöm, akkor a földhöz is tudom vágni. Ez már a 3. telefonom 1 hónap alatt.
Miután beinvitált a házba és néztem, ahogy Ariel szépen meg vált a már feleslegessé vált cuccaitól, majd megkínál ennivalóval. Erről jutott eszembe a Pezsgő amit egy Walmart-ba vettem még valamelyik városban Mystic Falls előtt. - Köszönöm nem kérek semmit, de éppenséggel van egy kis meglepetésem, amit gondoltam akár most is elfogyaszthatnánk.- Levettem a hátizsákom és kiemeltem belőle a pukkasztós zacskókkal körbetekert, díszes ajándék szatyorba helyezett almás pezsgőt. Leraktam az előttem lévő előszobai asztalra, majd szépen levettem a széldzsekim és mosolyogva ránéztem Ariel-re. - Kezdhetnénk akkor az ünneplést? - Mondtam, miközben leültem a kanapéra, amin két vámpír fog pezsgőt iszogatni.
-Végül is ez egy jó esély arra,
hogy tisztázzunk egymás közt pár dolgot, bele értve a faji hovatartozást.-gondoltam.


Pity Party˙˙Melanie Martinez ● Bocs a késésért csak így a suli közeledtével nagyon sok dolog közbe jött, remélem nem nagy probléma  Embarassed  ● ©️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 13, 2016 7:21 pm
Ugrás egy másik oldalra
Miután megtaláltam a bátyámat és kicsit szórakoztam is vele, úgy döntöttem, hogy még maradok, de egy lakótárs is jó lenne, hiszen az élet egyedül túl unalmas. Imádtam az idegein táncolni, még akkor is, ha mások szerint ez gyerekes cselekedett, de szerintem nem. Mindig is volt valami fura kötelék közöttünk, hiszen gyerekként is eléggé egymásra voltunk utalva, de aztán történt egy szörnyű baleset, aminek köszönhetően ő halottnak hitt. Felkereshettem volna korábban is, de úgy gondoltam, hogy így nagyobbat fog ütni és tényleg úgyis lett. Azóta se láttam őt, de terveim szerint hamarosan újra találkozni fogunk, legalábbis nagyon remélem. Mennyire buli lenne, ha visszakapnám az erőmet. Persze, sokat kellene tanulnom, hiszen még emberként használtam utoljára és még akkor se voltam valami erős, de igazán szórakoztató lenne.
Az éjszaka pedig pontosan úgy telt, ahogyan mostanában mindig. Kicsíptem magam, elmentem magamba hódítani a férfiakat. Némelyiket csak azért, hogy falatozzak kicsit, hiszen az ölés se állt messze tőlem, de ha hullát akarok magam mögött hagyni, akkor azt főként azért tenném, hogy másokat bosszantsak. Esetleg a bátyámat, vagy más régi ismerőst. El is feledkeztem arról, hogy ma reggelre beszéltem meg valakivel egy találkát. Bár akkor se kapkodtam volna nagyon.
Szinte még alig kelt fel a nap, a legtöbben még mindig aludtak, miközben mezítlábasan szelten az utcákat, míg nem megpillantottam a házamat és hamarosan küszöbön ücsörgő lányt is. Akkor villant be, hogy találkát beszéltünk meg. Jesszusom, mennyire idióta vagyok, hogy szegényt megvárattam, de be is mehetett volna, hiszen nyitva az ajtó. Hmm, ezek szerint vámpír vagy túl jó lélek. Ki tudja melyik, de ahogyan közelebb értem megéreztem azt a jellegzetes illatot és energiát, ami a vámpírokat körbe öleli. Nos, első megérzés pipa, lássuk majd a többit.
- Szia! Bocsánat a késés miatt, de az éjszakám másképpen alakult, mint terveztem. – pillantottam rá lehető legcukibban és láthatta, hogy mire gondolok, hiszen a magassarkúm a kezemben volt, a sminkem pedig elkenődött. – Ariel vagyok, bár ezt szerintem tudod. Te pedig biztosan Calypso lehetsz. – mással nem beszéltem meg találkát, így remélem, hogy jól rémlik a neve. A telefonomat meg nem is néztem, hiszen a táskám legmélyén van és semmi kedvem nem volt keresgélni. Még akkor se, ha hallottam a rezgését. – Szerintem menjünk be, ott mégis csak melegebb van, mint itt. – invitáltam beljebb, majd könnyedén dobtam le a többi cipőm közé a magassarkút, majd a dzsekimet felakasztottam a fogasra. – Kérsz inni, vagy enni valamit? – érdeklődtem kíváncsian, hiszen nekem aztán ne mondja azt, hogy nem vagyok jó házigazda. Tudok én igazán normálisan is viselkedni, ha arra van szükség.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 12, 2016 12:52 pm
Ugrás egy másik oldalra

Calypso & Ariel

Az elmúlt időben sokat gondoltam erre a pillanatra, de hogy most itt vagyok az ezerszer szédítőbb, mint a gondolata. Apához még mindig nem merek benézni, csak üzenni mertem, hogy megjöttem. Ettől olyan szánalmasnak érzem magam, mert nem mintha nem mernék találkozni vele, hanem a fiával elnézést fiukkal. Na, igen én meg itt vagyok és félek találkozni egy 3 éves kisgyerekkel, szánalmas vámpír vagyok, mondhatom.
Az albérlet, amit találtam pedig tök jó, arról nem is beszélve, hogy a lakótársam is egy vámpír! Az első gondolatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy mi más lakótársakkal ellentétben nem cigizni fogunk együtt, hanem vért szívni? *Oké, ez egy cseppet hülyeség, na de mi van, ha igaz? És ha nem jövünk majd ki jól? Na de legfőképp mi van akkor, ha emberi holttesteket tárol a pincéjében?!*
A szívem a torkomban dobogott, úgy sétáltam oda az ajtóhoz, de kopogás előtt eszembe jutott, hogy elfelejtettem felhívni, hogy itt vagyok.
Felhívtam.
Nem vette fel. Mindegy már úgy is itt vagyok, nincs mit tenni. Kopogtam, de az ajtó nyitva volt így hát betessékeltem volna magam, ha nem lenne ott egy aprócska akadály. Az a gyönyörűséges és csodálatos küszöb.
Leültem hát a lépcsőre és folytattam a hívogatását.
Majd csak felveszi egyszer. Vagyis hát fel kell vennie.


Clean bandit˙˙Tears ● Kicsit rövid lett, bocsi  27  ● ©️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 12, 2016 12:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
A Ház Tumblr_mzj0sm0Lrf1qzv16bo1_500
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

A Ház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Ariel lakása-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •