Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 01, 2016 12:58 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nicole Moon
nomen est omen

kor 28

titulus: egy boszorkány, aki néha vágyik
a normális életre

város: Mystic Falls

play by: -

faj: Boszorkány

becenév: Nic

foglalkozás: a nap 24 órájában boszorkány, egyébként üzletvezető a
saját régiség boltomban

a karakterem saját


Születési idő, hely   1988.03.31.,
New Orleans
Első átváltozás   -
Család   A családom nem szokványos, bár én sokáig azt hittem. Apa, anya, öcsike. Kb. 16 éves koromig minden rendben is ment, éltük a mindennapjainkat New Orleansban. Anyám ápolónő volt a közeli kórházban, apám egy cégnél dolgozott, ami különféle projektekkel foglalkozott – sosem tudtam igazán, mik is azok valójában. Az öcsém 4 évvel fiatalabb nálam.  Aztán 16 éves koromban valami megváltozott. Apám sokáig kimaradozott, anyámmal sokat veszekedtek. Rejtélyes módon viselkedett, fura telefonok és ismeretlen látogatók. Anyám hiába kérdezett tőle bármit, válaszokat nem kapott. Egyik este, apám beviharzott a házba, én az öcsémmel az emeleten voltam. A ház előtt egy fekete autó állt, benne egy ijesztő kinézetű férfi. Anyám hangját hallottuk: - Mit csinálsz? Most meg hova mész? – El kell tűnnöm ebből a városból! – volt a felelet. Az emelet korlátjához szaladtam, és már csak azt láttam, hogy apám egy bőrönddel kilép az ajtón. Se puszi, se pá. Akkor ott valami megtört bennem. Láttam anyámon a kétségbeesést, az érthetetlenséget és a zavart. Sokáig várta még vissza apámat, de nem jött, még csak nem is telefonált. 1 év múlva elköltöztünk a nagyiékhoz, mert anyám tisztára összeomlott. De ahogy múlt az idő, beletörődött a dolgokba, és talpra állt. Ma is a nagyival él. Én az érettségi után leléptem, és próbáltam saját lábra állni, megtalálni az utamat. Öcsém közben elvégzett egy egyetemet, és építészként dolgozik New Yorkban.

 

Tehát, itt vagyok – gondoltam magamban, miközben elhajtottam az „Üdvözöljük Mystic Falls-ban” tábla mellett. Jessica sokat mesélt erről a városról. Megálltam a ház előtt. Egész jó ház, tetszik. Mindig is emeletes házat szerettem volna – futott át rajtam, mikor kiszálltam a kocsiból. A fű frissen nyírva, a tornácon pedig már ott várt egy idős hölgy, Mrs. Smith.
Jó napot! – üdvözöltem, miközben becsaptam a piros kocsim ajtaját.
Isten hozta, kedveském. – válaszolta. – Jessica nem jött Önnel?
Nem, sajnos, most dolga akadt. De üdvözletét küldi. Valóban nagyon szép ez a ház, köszönöm, hogy fogadott.
Tudja, kedveském, mikor John, a férjem meghalt, eldöntöttem, hogy nem maradok ebben a házban, nem tudok megmaradni ebben a házban, az a sok emlék…. – és látszott az arcán, hogy gondolatban visszament a múltba. Aztán kicsit megrázta a fejét, és elmosolyodott. – A közelben van egy idősotthon, oda megyek. És amikor Jessicaval beszéltem, mondta, hogy esetleg Ön megvenné a házat. Már régóta ismerjük egymást, egy rövid ideig itt lakott a szomszédban, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, nagyon kedves nő.
Igen, az. – mosolyogtam vissza rá.
Vett egy nagy sóhajt, és azt mondta: Hát akkor körbe is vezetném.
Felmentem a tornácra vezető lépcsőn, és ő jelezte a kezével, hogy menjek be az ajtón. Látszott, hogy nem most épült, mégis még mindig érződik az a jó illat a gerendaházban. Látszott, hogy nagyon rendben tartotta az idős hölgy. Kitakarítva mindenhol, és friss virág az asztalon. Az ajtón belépve egy kis előtérbe kerültünk, ahonnan jobbról a konyha és az étkező nyílt, szemben volt a lépcső az emeletre, balra pedig volt a hall, ahol egy csodálatos kandalló volt és egy jó nagy szekrény, tele könyvekkel. Egyből beleszerettem a házba.
…akkor holnap, az ügyvédnél találkozunk és aláírjuk a papírokat! Minden jót, és köszönöm! – búcsúztam el Mrs. Smith-től. Aztán elment. Nagyon kedves hölgy. Még azt is megengedte, hogy már itt maradjak. Azt mondta, felesleges elmennem egy hotelbe, holnaptól már enyém a ház. Ő már úgyis a fiánál lakik 1 hónapja, ott van már minden cucca összekészítve. Csak arra várt, hogy ezt lerendezze, és költözik is be az otthonba. Sajnáltam szegényt az őt ért veszteség miatt, nehéz lehet hátrahagyni mindent, és egyedül elmenni egy ismeretlen helyre – gondoltam. Aztán hirtelen rádöbbentem: de hát ezt teszem én is! Gyorsan elhessegettem a lehangoló gondolatokat, és felhívtam Jessicát.
Helló csajszi! – szólt bele a telefonba, miközben én lehuppantam az emeleti hálószobába az ágyra.
Hát ez annyira fantasztikus – meséltem neki lelkesen.
20 éves korom óta Jessica  a legjobb barátnőm. Neki köszönhetek sok mindent. Amikor apám elhagyott minket, befelé forduló lettem. Addig sem volt sok barátom, de azután már végképp kerültem mindenkit. Amúgy is költöztünk, de jól el voltam magamban.
Egyik nap, amikor az érettségire készültem, áramszünet lett otthon, és én ültem a sötét szobában az ágyamon. Frankó – gondoltam – a gyertya meg a szobába másik felében, meg kéne gyújtani, de hogy megyek most oda? És egyszer csak meggyulladt a gyertya…. Mi a fene? Ez meg hogy…? Körbenéztem, de sehol senki. Nem is lehetett, anyám dolgozott, öcsém a haverjaival, a nagyi meg már biztos alszik.
Ezt én csináltam? De hogyan? Az igaz, hogy gondoltam a gyertya meggyújtására, de akkor is… Jó, próbáljuk ki újra. Most arra gondolok, hogy elaludjon, és újra meggyulladjon. És működött! Atya ég! Hogy lehetséges ez? Senkinek nem szóltam a dologról, hanem elkezdtem kutakodni a neten. Boszorkányság, mágia – sok mindent megtudtam, de tele voltam kérdésekkel. Hogyan lettem ilyen, és miért pont én? De nagyon tetszett a dolog, ha egy kicsit kifejlesztem magam, enyém lehet a világ – gondoltam. Különlegesnek éreztem magam. Mivel annyi minden rossz történt velem, a harag és a düh a sötétebb oldalra irányított. Nem hajtott más, csak hogy megtaláljam az apámat és jól kitöltsem rajta a haragom azért, amit anyámmal és velünk tett.
Az érettségi után semmi mással nem foglalkoztam, csak ezzel. Hétről hétre egyre több mindent tudtam meg. Beléptem néhány netes csoportba, és leveleztem emberekkel, akik szintén ilyeneken mentek át. Míg egyik nap kaptam egy e-mailt egy bizonyos Lawrence-től. Az üzenet: beszélnünk kell. Kicsit meglepődtem, de azonnal visszaírtam: hol és mikor?
Egy bárban találkoztunk, és mikor megszólított, nem tudtam, hogy féljek-e vagy nevessek. Egy hosszú fekete hajú, hosszú bőrkabátos fazon állt előttem. Aztán a mondandója után ez már nem érdekelt. Ismerem apádat – kezdte a beszélgetést. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Hogy kerül ebbe az egészbe bele az apám? Lawrence elmondta, hogy az apám boszorkánymester és tőle örököltem ezt. De az apám átállt a sötét oldalra, és a gonoszok szolgája lett. Ezért kellett menekülnie New Orleans-ból. Ha jót akarok magamnak, ne keressem.
És én így is tettem… hagytam az egészet, nem kerestem apámat és a boszorkányságot is hagytam a fenébe. Nem akartam olyan lenni, mint apám. És ekkor talált rám Jessica, aki megmutatta és megtanította nekem, hogy egy boszorkány lehet jó is, és hogyan harcoljunk a gonoszok ellen.
Tudod, tényleg hihetetlen, hogy találtál nekem egy házat itt, miután megvettem az üzlethelyiséget. Nagyszerű lesz nyitni itt egy régiség boltot – áradoztam neki a telefonba.
Üdv Mystic Fallsba – nevetett egyet, és letette.
Még egy ideig csak feküdtem az ágyon, és arra gondoltam, hogy vajon milyen lenne az életem „normálisan”, barátokkal és igaz szerelemmel… Vajon megtalálom én ezt egyszer?

Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Nicole Moon Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 01, 2016 3:52 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!


Kedves Nicole!  40

Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt nálunk és bocsánat, hogy megvárakoztattalak, de csak most tudtam ideérni... ám itt vagyok, elolvastam a történetedet és nagyon örülök, hogy egy hozzád hasonló kedves, szimpatikus, normális boszorkánnyal bővül Mystic Falls természetfeletti állománya. A szerethető karakterek általában nagy kedvencemmé szoktak válni és nekem úgy tűnt, hogy benned nincs rossz szándék, egyszerűen csak újra szeretnéd kezdeni az életedet valahol, még jobban meg akarod ismerni magad és a benned lakozó mágiát, miközben megtartod magadban azt a hétköznapiságot is, ami emberré tesz. Smile Dicsérendő hozzáállás, sokan választják a rossz utat abban a pillanatban, ahogy megtudják, hogy különlegesek: úgy látom ez alól édesapád sem volt kivétel, de ki tudja, talán egyszer majd magyarázatot kaphatsz arra is, mit miért tett.

Nem is szaporítom tovább a szót, kattints ide és foglald le a gyönyörű arcodat, aztán keress magadnak partnert a játékhoz! Jó szórakozást kívánok! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Nicole Moon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Games of Moon
» Moon Ruby McPhee
» Valerie M. Nicole
» Nicole & Elena
» Nicole Rhimes

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •