A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 04, 2016 3:48 pm
Valahogy mikor befejezem a beszédet, meg vagyok róla győződve, hogy szavaimnak köszönhetően azt az arckifejezést kapom válaszul, amit általában karba font kezek, morcos pillantás, meg szemforgatás kísér, és lám, némileg tompítottabb formában ugyan, de meg is kapom, amire várok.
Kissé morgolódik, de aztán láthatóan megérti, hogy mi inspirálja a szavaimat, hogy emögött nem áll más, csak hogy féltem őt. Féltem, mert szeretem, ennyi az egész.
Ahogy kinyitja kissé a hátizsákot, hogy kivigyorogjon belőle a plüssmedve, önkéntelenül is kinyújtom a kezem, és elveszem tőle az egész hóbelevancot.
- A farkas is velem jön haza - dünnyögöm, majd úgy szorítom magamhoz a figurákat hátizsákostól, mint az óvodás, aki nem tud dönteni két játék között. Aztán fejem felemelve belenézek a kék szemekbe, és széles vigyor fut a fejemre, mikor az elkövetkező teliholdról beszél. Noha máskor már kézzel-lábbal tiltakoznék, ezer ellenvetést támasztva, most örülök hogy így döntött. Azt hiszem, már előre várom a következő holdtöltét, mikor végre másik énünknek hódolva magunk lehetünk... ráadásul együtt.
Gyorsan visszatérek a jelenbe, konkrétan a vidámpark talajára, és vigyorom gyengéd mosollyá szelídül, majd egy apró csókot nyomok Les orra hegyére.
- Hiszek neked, és bízom benned - jelentem ki határozottan. - Jól van, menj. Addig kitalálok valami meglepetést, mire hazaérsz. És siess, kérlek. Nem akarok sokáig nélküled maradni - dünnyögöm, aztán nézem, ahogy sarkon fordul, és elsétál tőlem.
Megvárom, míg felpattan a motorja nyergébe, és egy apró dudálással elhúz mellettem. A kezem felemelve integetek utána, aztán mikor elhal a gépzaj, nagy sóhajjal magam is motorra szállok, hogy elinduljak hazafelé. Gondolataim mélyén őszintén kívánom Les-nek, hogy tényleg épen, és egészségesen hazaérjen.

(Leslie lakása)
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 03, 2016 9:10 pm

Chriest & Leslie

Imádtam vele tölteni az időmet, és tudtam, hogy az ünnepekre már alighanem lesz mögöttünk pár külön töltött nap, amit leginkább a munkának köszönhetünk majd, én mégis várakozással teli voltam és kíváncsi a jövőt illetően.
A hordóban hamar a hátára pattanok, és próbálom a gondolatait az éjszakáról elterelni, ugyanis a terveim kicsit ellenkeznek mindazzal, amit ő elképzel, és valamiért talán félve is mondom ki a szavakat, ami furcsa. sosem akartam és nem is hagytam volna, hogy valaki maga mellé láncoljon, és ne hagyjon nekem levegőt, ám most nem is azt éreztem, hogy béklyóba kötöttek, sokkal inkább azt, hogy féltenek. ez valamilyen mértékben melegséggel töltött el. Ugyanakkor másik részem, mely jó mélyen szunnyadt, s csak néha mutatkozott meg, kis híján felhördült azon, ahogy letett, és meghallottam az első mondatát. A nem akarok vitázni rész, nálam önmagában rossz pont volt, és nagyon reménykedtem benne, hogy a folytatás nem valami olyasmi lesz, hogy nem engedlek. Nem akartam veszekedni én sem, de nem kérhettem, várhattam el, hogy mellettem legyen mindig, és épp ezért valahogy el is kellett érnem, hogy a legutóbbi ominózus esemény után kapjak némi egyedüllétet.
-A bőröm magamon marad, sőt, bundát sem húzok rá. Azt majd a pár nap múlva esedékes estére és éjszakára tervezem.-ebbe némiképp belecsempészem azt is, hogy a következő átváltozáskor vele megyek, ugyanis nem akarom, hogy a farkasom ellustuljon vagy épp olyankor akarjon előtörni belőlem, mikor nem igazán lenne előnyös.-Maximum két óra és visszaérek. Motorral vagyok, te is. Hazaviszed a macit, nem leszel egyedül.-kapom le hátamról a táskát, és hirtelen mozdulattal húzom ki a cipzárt, hogy a plüssfigura feje kikandikáljon.-Ígérem, hogy egyben hazaérek.-veszem végül komolyan kérését, és végigsimítok borostás arcán, kék szememből süt, hogy minden szavam komolyan gondolom.
 
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 25, 2016 9:28 am
Szerintem ha valaki látja, hogyan évődünk egész idő alatt egymással - plusz hogyan élvezzük a játékok adta kikapcsolódás lehetőségét - az nyilván meg lenne róla győződve, hogy két, jócskán nagyra nőtt gyerek társaságában áll. De hát, a fenébe is, a felnőttek nem játszanak mindig? Kártya, biliárd, foci, és akár estig lehetne sorolni... Egyikünknek sem volt olyan élete, ami könnyed és önfeledt lett volna, hát ki róná fel nekünk bűn gyanánt, ha most kiélvezzük azokat az élet adta örömöket, amiket anno nem volt lehetőségünk.
Ahogy a tükörteremből kiérek, immár könnyedén ragadom meg Lest, mire ő csak vigyorog, mikor én bosszúról beszélek. Vagy ismer már annyira, hogy tudja, úgysem bántanám, vagy tisztában van vele, hogy a bosszúm az élvezetes fajtából való lesz, azt meg még eddig úgy vettem észre, sosem bánta.
- Hah... - hörgök aztán mégis megsértve, és összevonom a szemöldökömet, mikor újra csak feltételes módban beszél arról, hogy csak hiú ábránd lesz, amire ma éjjel vágyom. Ha a duzzogó arcomat akarta látni, akkor itt van neki élőben, egyenesen a gyártótól. Persze mikor már nem látja az arcomat - mert a hátamra pattan - már én is vigyorgok. Pontosan tudom, hogy úgysem fog ellenállni nekem.
Megindulok előre a hordóban, az édes teherrel a hátamon, de pár lépés után meg is torpanok, mikor azt mondja, egyedül menjek haza, mert neki még elintézni valója van. Egy helyben toporogva kissé úgy festek, mintha Michael Jackson holdsétázna, hát hamar kikecmergek a hordóból, és odakinn leteszem Les-t a hátamról. Nem tehetek róla, de képtelen vagyok nem gyanakodva nézni rá.
- Nem akarok veszekedni, és azt sem, hogy azt hidd, nem bízom benned. De tudom, hogy néha milyen meggondolatlanul és dalolva rohansz bele a veszélybe, és az egy hónapja történtek azért még mindig élő rémálomként kísértenek, ezt nyilván megérted. Rendben, hazamegyek egyedül, egy feltétellel. Hogy amire készülsz, az bevásárlás lesz, vagy bármi más olyan tevékenység, ami nem fenyeget azzal, hogy újra vásárra viszed a bőrödet. Ígéred? - hajolok közel, és úgy nézek bele a szinte elmondhatatlanul kék szemekbe. A gyomrom fájó görcsbe kapódik csak a puszta elképzelésre is, hogy baja eshet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 21, 2016 7:58 pm

Chriest & Leslie

Tudom, hogy tudok durcás és morcos lenni, ahogy ezzel ő is tisztában van, bár egyenlőre igyekszem a durcás kislányt játszani, beismerni úgy sem fogom a felvetett hibákat. Nem akart megváltoztatni, ez épp elég volt nekem, és ahogy láttam, jelenleg cseppet sem voltunk abban a helyzetben, ahol bármire lehet panasza.
Éles szeme ellenére könnyedén esik a tükrök csapdájába, mikor bevetődik utánam, én pedig vissza sem akarom magam fogni, hangos nevetéssel dicsérem a mutatványt. A koppanás azonban szinte nekem is fáj, és el is iszkolok, még mielőtt reváns lenne a mulatozásom díja.
-Drágám, ha összekeversz egy tükörképpel, én veszek neked fényképezőt, hogy tudd, hogy nézek ki.-nevetek,  lépek ki a tükörteremből, és nem sokkal később ő is követ, elkap, és nyakamra hangos puszit nyom, amitől felnevetek, és nem sok választ el attól, hogy fel is vihogjak, ahogy ujjai csiklandozva szántják végig oldalam, hogy magához tudjon húzni.
-Hah, hiszem azt a bosszút, ha látom.-dacoskodom vigyorogva, és már szabadulnék, de nem ereszt, körém fonódó karjai gúzsa kötnek, és mikor fülembe suttog, akaratlanul is alsó ajkamba harapok.-Fogalmad sincs, mire készülök.-mondom sejtelmesen, és hagyom, hogy a kijárat felé kezdjen húzni. A forgó szerkezet látványától is elszédülök, de nem adom fel, mikor belép, jómagam könnyed mozdulattal pattanok fel hátára.-Ne feledd, egy boszorkánnyal tervezed összekötni az életed.-suttogom fülébe, és aprót harapok bele, s eszem ágában sincs elengedni őt, inkább szorosan köré fonom karjaim és lábaim, akár egy koala.-Javaslom, hogy lassan menjünk haza. Illetve ha lennél olyan aranyos, és tovább haladnál, hogy kiérjünk... Ugyanis neked előbb kellene hazaérned, nekem még van egy kis dolgom. De ígérem gyors leszek.-kérem, továbbra is fülébe suttogva, hisz a hordóban imbolyogva, még így is üvöltésnek hangzik minden szavam, hála a visszhangnak, ami uralkodik körülöttünk. Nincs igazán tervem arra, mit mondjak, ha kifogás kell, és nem elégszik meg egy kéréssel, de azt tudom jól, mit szeretnék elintézni még a mai napon.

 
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 20, 2016 4:02 pm
- Na hát én ezzel vitatkoznék - válaszolom, mikor tesz rá egy utalást, hogy ő nem hisztis, és nem morcos. Lehet, hogy az ő mércéjével mérve nem, de tény és való, hogy részéről kaptam már vérbeli csajos hisztiből akkora adagot, ami egy életre elég volt nekem.
Mikor aztán egy gyors "vallomást" követően elsiet a tükörterem felé, adok neki néhány másodpercnyi egérutat, mielőtt követem, és alig két-három lépés után meg is torpanok, mert valami módon ritka szürreális világba lépek be. Minden megsokszorozva látszik körülöttem, mintha száz padló, mennyezet, és fal venne körül, és az csak a hab a tortán, hogy Les-ből is legalább ennyit látok.
- Atyaég - kapok színpadias ijedtséggel a fejemhez. - Édesem, legalább három tucat van belőled. Pedig esküszöm, néha az az egy is sok - szúrok oda, és hangosan elnevetem magam azon a paprikás tekinteten, amit felém vet, méghozzá többszörösen.
- Az első fizetésemből venni fogok egy fényképezőgépet, és készítek néhány felvételt, hogy neked is megtudjam mutatni, hogy tudsz te morcos lenni, legalábbis úgy nézni rám, mintha röviden a fenébe küldenél el - hahotázom, és csak akkor hervad le rólam a jókedv, mikor nekimegyek az első tükörnek, és jókorát koppan a fejem a sima felületen.
- A fenébe - sziszegek, megtapogatva a homlokomat, és hallom Les vihorászását. - Na várj csak, ezért este otthagyom a tenyerem nyomát a fenekeden! - fenyegetem, de persze egy percig sem fordul meg a fejemben, hogy bántsam. Azt a minimális kis perverziót - ahogy már vettem észre - ő maga is élvezi.
Rájövök, hogy nem előre, hanem a talpam elé kell néznem, így gyorsan megtalálom a kijáratot, ahol aztán egy szökkenéssel elkapom Les derekát.
- Megvagy! - lihegem diadalmasan, és egy hatalmas csókot nyomok a nyakára. - Akkor most bosszút állok rajtad. Jöhet a forgó hordó - tolom őt finoman kifelé, ahol a pörgő szerkezet szolgáltatja a kijáratot. - Nem mellesleg, ha ma éjjel tényleg nem kapok semmit, ígérem, még napok múlva is az én morcos képemet fogod nézegetni - súgom még a fülébe, mielőtt kilépnék vele a tükrök sokaságából.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 16, 2016 8:50 pm

Chriest & Leslie

Kicsit tartottam tőle, hogy túléli-e az óriáskerék körbefordulását, de mivel az akcióm hatásos volt, mindketten egy darabban értünk földet, és sokak nagy örömére még némi műsort is levágtunk. Ebben az adag iróniában úszva, kézen fogva egymást, és nevetve indulunk el a keréktől.
A következő állomás kiválasztása az ő feladata, és a választás nem lep meg, bár az én félelmeimről még nem esett szó, az értelmetlenül rángatózó, pörgő-forgó dolgoktól már most tartok, és remélem, hogy elkerüljük őket. Ha fel akar ülni ilyesmire, elengedem a kezét, és hagyom, had menjen. Én jobban érzem magam a magasban vagy a mélyben, még akkor is, ha a biztonságosnak tűnő szilárd talaj nem is feltétlenül játszik nagy szerepet ezeknél sem.
A vitáink bár igencsak harsányak, s cseppet sem kis volumenűek voltak, némiképp hasznosnak bizonyultak. Sokkal jobban bíztam benne, úgy éreztem, bármit elmondhatok neki, és amiért végkép hálás voltam, hogy a bő egy hónapja történt eseményeket nem emlegette fel. Én se neki. Nem voltam a dolgok eltemetésének híve, de ennek örültem. Nem gondoltam, hogy lett volna még értelme ezeken rágódni, bár tartottam kicsit az elkövetkező napoktól, mikor ő is, én is munkába kezdek. Mégis tudtam, van egy biztonságos hely, amit otthonnak hívhatok, és van valaki, akiért bármit képes lennék feláldozni, s tudom, ő is hasonlóan érez.
Belépünk a kastélyba, ajkamon apró mosoly bújik meg, ahogy balra indul, majd megáll, körbepillantok, és felvonom egyik szemöldököm, kíváncsian és érdeklődve. Mosolyom szélesedni kezd szavai hallatán, és mire mondandója végére ér, egészen kivirulok.
-Nem is vagyok hisztis. És morcos sem.-dacolok szavaival.-Emlékeztetnélek rá, hogy te vagy az, aki a törölköző használatát próbálod kisfiús hisztivel megúszni, bár tény, egész jól megneveltelek már. De a morcos arcot, amit akkor vágsz, ha nem kapsz meg valamit...-vonok vállat-Na, azt az arcot kifejezetten imádom.-harapok alsó ajkamba, elnyomva a mosolyom, és végül csak futó puszit nyomok arcára, annak jeléül, hogy a világért sem akarnám megbántani, és valóban aranyosnak tartom a morcos énét is.-Ja, és mellékesen...-indulok el, majd fordulok meg, elengedve mindeközben kezét-Én is szeretlek.-azzal eltűnök az ajtó mögött, ami a tükörerembe vezet, és bevetem magam sokad magam mellé, keresve a kiutat, és várva, hogy Chriest is beérjen.

 
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 16, 2016 4:52 pm
Mindketten úgy riadunk fel a torokköszörülés hallatán, mintha hideg vizet zúdítanának a nyakunkba, aztán zavart vigyorral mászunk ki, és adjuk át a helyünket a következő utasoknak, akik a város panorámájára vágynak. Egymás kezét fogva, nevetve sietünk el a kerék alól, amin magam lepődöm meg a legjobban. Fura, hogy csak egy csók, és némi varázserő kellett hozzá, hogy ne a napom legszörnyűbb élménye legyen az óriáskerekezés, hanem - hála Les-nek - innentől kezdve a magasságot képes legyek úgy tekinteni, mint egy gyönyörű emléket.
Kihúzom magam büszkén Leslie dicséretnét hallván, miközben az ördögszekere a hátunk mögött a maga vurstliba illő zenéjével megkezdi újabb útját felfelé, de én már nem nézek a magasba, csak Les szemeibe.
- Gonosz királynői énedet már volt alkalmam párszor megismerni, szóval hagyd csak jó mélyen elrejtve - csóválom a fejem, persze egy szavamat se gondolom komolyan. Azt hiszem, hogy azok a viták, és néha elég komoly veszekedések hozzájárultak ahhoz, hogy egymáshoz csiszolódjunk, elfogadjuk a másik bogarait, rigolyáit, és nyilván ennek köszönhető, hogy megéljük nemsokára az első éves évfordulónkat. Azt hiszem, Les megérdemli, hogy aznap valami különleges dologgal lepjem meg... még ha magamhoz mérten nem is lesz tökéletes. Hiába, a romantikát még mindig tanulnom kell.
Ahogy belépünk az Elvarázsolt kastélyba, balra kanyarodunk, és kézen fogva vezetem Lest a színes ablakok közt, amik olyan mintákat mutatnak, mintha kaleidoszkópba néznénk éppen.
- Tudod, mit láttam az előbb odakinn, ahogy rád néztem? - használom aztán ki a helyzetet, hogy rajtunk kívül ezen a részen nem tartózkodik más, és magamhoz ölelem ezt a kis boszorkányt. - Boldogság csillogott a szemeidben. És ezt azt hiszem, egész életemben is képes lennék nézni. Sőt, mindent meg fogok tenni azért, hogy ez mindig is így legyen. Szeretlek, kis bolond, hisztis, morcos farkasboszim - súgom, és egy apró puszit nyomok az orra hegyére. - Na, megkeressük a tükörtermet?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 13, 2016 6:25 pm

Chriest & Leslie

Az, hogy mellette kötöttem ki, nem volt szándékos, és fogalmam sincs, akkor este a bárban, közel egy éve, mi a fene marasztalt ott. De azóta is sokat gondolok erre, s mikor behuppan mellém, sápadtan és gyermeki félénkséggel szemében, elkap egy gondolat, amolyan ösztönös cselekedni akarás, hogy hogyan tegyem elviselhetővé számára is az óriáskereket. Nem csak ezen pillanatot mutatom meg neki, hanem azt is, ami ez után jött. emlékeztetem az első csókunkra, a lakókocsiban töltött heves délutánra, mikor először élveztem biztonságot nyújtó ölelő karjainak érintését bőrömön. Felidézem, mikor megmutattam, mi is vagyok, majd azt, mikor vele rohantam az éjszakában. A nyaralásunk, az eljegyzésünk, a vitáink, a kibéküléseink. Hirtelen annyi mindent akartam elmondani neki, ami kifejezte azt, mit is érzek, hogy azon kapom magam, elhúzódik, mivel a kerék ment egy kört, és  nézőközönség, avagy a jegyszedő hangos köhintéssel ránt vissza a jelenbe. Elmosolyodom, talán egy apró pillanatra megvillan szemem, némi dacnak hála, de végül is, ő is csak a munkáját végezte.
Kézen fogva Chriest, felsegít, majd odébb húz. Közelebb hajol, és fülembe harap, mire fojtott sóhajjal reagálok, ami végül egy elfojtott nevetésbe fullad, hisz tény, ami tény, vicces képként pereg le előttem az általa megfogalmazott viselkedés.
-Okos, ügyes kis farkas vagy.-fúrom ujjaim hajába, és borzolom kissé össze, majd mikor a térképet ismét előkapja, és választ, csak rosszalló grimaszt vágok.-Nehogy a gonosz királynő kibújjon belőlem.-indulok el aztán vele az említett hely felé.-Remélem felkészültél rá, hogyha a tükrös labirintusban eltévedsz, nem mentelek ki onnan.-vágok vissza pimaszul vigyorogva, és lépek a pénztárhoz, két jegyet kérve. A furcsa könnyedség látszik rajtam, szinte topáz színű, áttetsző kéken csillogó szemem lesz, amiről tudom jól, hogy ő pontosan tudja, mit is takar. Kíváncsiságom sem hagy alább, hisz a vidámparkok gyermeki szeretete az életemből jócskán kimaradt, ahogy a cirkusz is, bár azt más formában jócskán, s jóval többször megkaptam.
 
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 09, 2016 6:13 pm
Látom, hogy ő annyira veszi komolyan a szavaimat, mint ahogy én az övét, és naná, hogy tudtam, hogy ezzel az álszent dumával kiváltom belőle a szemforgatós arckifejezését, amit egyszerűen imádok benne.
- Tégy róla, hogy a továbbiakban se legyen okom panaszra - dünnyögöm, és akárcsak ő, én magam is meglepődöm mikor mindketten konstatáljuk a hátunk mögött hagyott csaknem egy évet. Különös belegondolni, hogy úgy bolondított magába, hogy szinte repül mellette az idő, ha nekem valaki ezelőtt másfél évvel azt mondja, hogy hamarosan végleg kikötök egy nő mellett, alighanem harsányan képen röhögtem volna az illetőt. És most lássanak csodát, itt vagyunk, és a legkevésbé sem bánom, hogy így alakult. Szeretem őt, és vele akarom leélni az életemet, egyszerűen ennyi az egész.
Meglepve villan meg a tekintete, ahogy kijelentem, fel akarok ülni az óriáskerékre, de nyilván azt is látja, hogy nem tántoríthat el ettől a vélhetőleg elég hülye ötlettől. Mindenesetre elérem, hogy kapjak egy forró csókot, és azt hiszem, ez a legjobb módja annak, hogy bátorságot öntsön belém. Remélem ez nem csak addig tart, amíg felülünk arra az ördögszekérre.
Ettől függetlenül önkéntelenül is nagyot dobban a szívem, és hatalmasat nyelek, mikor az óriáskerék aljában állunk. Inkább nem nézek fel, és nem mérem fel mekkora magasságokba fogunk emelkedni néhány percen belül. Félő, hogy most azonnal megfutamodnék, pedig egyszerűen csak meg akarom mutatni Les-nek, hogy érte még erre is képes vagyok.
Ahogy leülünk, és ránk záródik a rács, rájövök, hogy innen már nincs visszaút. Jöjjön hát, aminek jönnie kell. A fenébe is, szembenéztem már vámpírokkal, Benedict-el, nehogy már egy ilyen szerkezet fogjon ki rajtam!
Mindenesetre jólesik, és szükségem is van rá, amikor Les finoman megfogja a kezem, mert minél feljebb emelkedünk, annál sápadtabb vagyok, még tükör nélkül is tisztában vagyok ezzel. Kezem izzad, és úgy kapaszkodom a rácsba, mintha hozzá lennék ragasztva. Csak fél füllel hallom, ahogy Les az elmúlt egy évről beszél ismét, és már közel állok a pánikhoz, mikor a legjobb módját találja meg, hogy megnyugtasson. Megcsókol, és az agyam közben megtelik különös képekkel, amin mi ketten vagyunk. Minden szép, és jó, amin átmentünk az egy év alatt úgy játszódik le a fejemben, mint egy film. Megfeszült izmaim elernyednek, és már szinte el is felejtem, hol vagyunk, mert önfeledten csókolok vissza, csak akkor térek magamhoz, mikor hangos torokköszörüléssel hívja fel valaki a figyelmemet, hogy ideje lenne kiszállni, és feltekintve a jegyszedő pillantását látom.
Egy széles vigyorral feltápászkodom, és bár lábaim kissé remegnek - hogy a sokk, vagy a csók, esetleg mindkét élmény hatására - kézen fogom Leslie-t, és nemsokára már a szilárd betontalajt érezzük a lábunk alatt.
- Megtaláltad mi a legjobb nyugtató a számomra - suttogom Les fülébe, és lágyan beleharapok a fülcimpájába. - Ciki lett volna ha sikítozni kezdek mint egy kislány, hogy azonnal szedjenek le onnan - nevetek. - Azért mondd, hogy ügyes vagyok - ácsingózom, mint egy cukorkára áhítozó kisfiú, majd csillogó szemekkel veszem újra szemügyre a térképet.
- Mit szólnál ehhez? - bökök az Elvarázsolt kastély rajzára. - Szeretném látni, ahogy a forgó hordóban hogy állsz a csinos kis fejed búbjára.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 06, 2016 11:00 am

Chriest & Leslie

Széles mosollyal nézek fel rá, ahogy kihúzza magát, és mikor még a nemtetszését is kifejti arról, mennyire nincs ínyére a talán kifejezés, tovább szélesedik az arcomon elterülő mosoly. Szemem sejtelmesen csillog, ezzel sokat árul el arról, szavaim mennyire nem valószerűek, és szinte biztosra veszem, hogy ő is észreveszi ezt. Akárcsak én az álszentséget, amivel próbál meggyőzni. Nem, mintha nagyon kellene neki.
-Szerintem az elmúlt egy évben nem igen panaszkodhattál ilyesmire.-emlékeztetem, s egyszerre kimondva azt a bizonyos egy év szót, szinte kiül arcomra a csodálkozás. Meglehet rögös utakon is jártunk, mégis, mintha mellette repült volna az idő. Majd, mielőtt melankóliába süllyednék, kezébe nyomom a térképet, hogy válassza ki a következő célállomást, s mikor ez megtörténik, szinte felnevetek a meglepettségtől. Az óriáskerék egyike volt azoknak, ami a tabu kategóriába tartozott, és mivel emlékeztem rá Mexikóban hogyan is araszolt le a lépcsőn, kicsit elbizonytalanodok a feltételek hallatán.
-Miattam nem kell szenvedned. Kibírom az...-kezdek ellenkezésbe, de látom rajta, hogy hajthatatlan, így ismét mosolyt villantok, és nyakába csimpaszkodva húzom magamhoz.-Te önfejű farkas.-leszidás helyett ez inkább egy bók számból, és mikor elhúzódom tőle, el is indulok vele az óriáskerék felé. Annak lábánál felnézek, és megszorítom Chriest kezét, mielőtt valóban a célban gondolná meg magát, és mikor ránk kerül a sor, behuppanok a puha ülésbe, magam után húzva, s mikor ránk csukódik az igencsak vékonyka fém szerkezet, mely elvileg megóv tőle, hogy kizuhanjunk belőle, kicsit idegesen pillantok Chriest-re.
-Csak engem nézz.-simítok végig ujjaimmal arcán, magam felé fordítva, és biztató mosolyt virítok rá.-Lassan egy éve viselsz el, és azt mondtad, hogy képes lennél rá, hogy egy életen át is elviselj minden háklimmal egyetemben.-térek vissza a meglepetést okozó témáig, míg lassan emelkedve egyre feljebb és feljebb nem megyünk, míg a legmagasabb pontot elérjük, mikor közelebb húzódom hozzá, és úgy csókolom meg, hogy közben hagyom, emlékeim hassanak rá, és pár boldog képet fel-fel villantva elméjében, megosszam vele azt a dolgot, érzést, amit szavakban nem tudok igazán és elégszer elmondani.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 02, 2016 10:06 am
Csak egy csalódott fintorral reagálom le, hogy alighanem lemondhatok az estére tervezett programomról, de aztán a gondolataimat hamar elvonja, vagyis inkább másfelé tereli a szellemvasút. Egész jókedvűen röhögök a sikolyokon, amiket Les kienged magából, amolyan "már csak azért is" alapon. Én nem csatlakozom hozzá, sokkal jobban lefoglal az, hogy kiköhögjem a jókedvemet. Nem mellesleg eléggé lelombozó lenne egy rémületében ordítozó férfi, még akkor is, ha csak megjátssza a halálra ijedtet.
Mikor a menet végén kikecmergünk a kocsiból - némileg káprázó szemmel, ahogy a kinti napfény a benti sötétség után támadást indít a retinánk ellen - Les félrehúz, és ahogy somolyogni kezd, már elkönyvelem magamban, hogy ne tessék, tudtam... most jön a cikizés. Ehhez mérten kellemesen meglep, mikor teljesen másképp tekint önkéntelen mozdulatomra odabenn. Ahogy látom, jólesik neki a gondolat, hogy akár saját testi épségem, vagy épp életem árán is megvédtem volna őt, én pedig kihúzom magam, és kicsit olyan képzetem támad, mintha én lennék az életre kelt Lancelot lovag, a fényesre suvickolt páncéljában.
- És még így is csak talán? - vonom fel a szemöldökömet mikor bejelenti, hogy megfontolja az esti programot, aztán megcsóválom a fejem, de tekintetemben ott bujkál a jókedv. - Mi kell még ahhoz, hogy ténylegesen meggondold magad? Végeredményben bármelyik nap előfordulhat egy ilyen szituáció, és akkor úgy kell meghalnom, hogy... - harapom el a mondatot, és keservesen felsóhajtok. - Kielégítetlen leszek még a másvilágon is - teszem hozzá mártír pofával, de Lest nem könnyű átvernem az álszenteskedéssel. Szemét forgatva kezembe nyomja a térképet, én pedig némi nézelődés után rábökök egy pontra.
- Ide menjünk - bólogatok ellentmondást nem tűrően, és mikor látom hogy kiül a csodálkozás az arcára, szóban is megerősítem a dolgot. - Felülök veled az óriáskerékre. Két feltétellel. Az egyik, hogy teszel róla, hogy oldott állapotban legyek odafenn. A másik, hogy utána nem fogsz cikizni vele, ha a kelleténél sápadtabban szállok majd le.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 31, 2016 10:22 am

Chriest & Leslie

Szavai, és az egymásnak címzett megjegyzések könnyedén száguldanak ide-oda, és lepattintva rólam, vissza is csapom a labdákat. Persze nem úgy tűnik, mintha bántaná, ám a kétértelmű mondatnak elkönyvelt szövegem belőle is kivált ezt-azt.
-Sajnálom édesem, ha így viselkedsz nem, hogy most, de este sem lesz semmiféle tömködés.-vágok vissza angyalian pislogva, de ahogy magához húz, ajkam mosolyra görbül és testem átjárja némi melegség.
Könnyedén pattanok be az ülésbe, mikor végre sorra kerülünk, és a megjegyzésen, amivel Chriest illeti a helyet, jót mosolygok. Elindulunk a sötétben, hogy hozzam a látszatot, szorosan mellé simulok. Nem rezzenek össze egy ijesztő bábu láttán sem, míg mások sikoltozva kapnak körülöttünk kisebb szívrohamokat, ám mikor egy vámpír figurája tűnik fel, Chriest szinte elém vetődik, mire elmosolyodok, amit ő a sötétben aligha láthat, s ujjaim gyengéden simulnak vállára, hogy visszatornázzam magam mellé, a helyére.
-Hidd el, néhány bábu nem fog megenni, sem engem, sem téged.-suttogom fülébe, majd apró puszit nyomok füle tövéhez, ujjaim pedig egybefonom övével, és hirtelen ötlettől vezérelve veszem fel a körülöttünk lévők stílusát. Nagyot sikoltok, mikor felbukkan egy bemaszkírozott zombi és vigyorogva nézek Chriest-re, hogy ő is kezdjen szórakozni.A körnek gyorsan vége van ahhoz képest, és mire oda jutok, hogy valóban élvezzem minden percét, már ki kell szállnunk. Ekkor viszont elkapom Chriest kezét, és odébb húzom, egy tömegtől távolabb eső részhez.
-Nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy feláldoztad volna magad értem, de ez nagyon cuki volt ott bent az előbb.-húzom magamhoz közel, és gyengéden, mégis határozottan csókolom meg.-Ennek hála, talán feloldom a ma estére vonatkozó kijelentésem.-kacsintok rá mosolyogva, majd erőt veszek magamon és az ácsorgás helyett megpróbálom tovább libbenni a hatalmas terület kínálta lehetőségekben.-Mi legyen a következő állomás? most te választasz.-adom kezébe az irányítást, és kíváncsian várom válaszát.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 23, 2016 3:10 pm
Persze, sejthettem volna, hogy szavaimat nem hagyja azonnali "megtorlás" nélkül, jókorát csak a hasamra, mire csak nyekkenek egyet, és önkéntelenül is hátrálok egy lépést, majd bocsánatkérő vigyorral fordulok hátra, és dünnyögök egy halk elnézést a mögöttem sziszegve a lábát tapogató pasasnak. Aztán visszafordulok Les felé, és megcsóválom a fejem.
- Na most nézd meg, mit csináltál... - bökök fejemmel hátrafelé, mintha nem is én gázoltam volna le az illetőt, aztán igyekszem köhögésnek álcázni a belőlem feltörő röhögést.
- Édesem, eddig úgy vettem észre, hogy nincsenek problémáid a töméssel - jegyzem meg pimasz szemöldökvonogatással, amitől azonnal kétértelmű jelentést kap a kis szó, és a mondat. - Ha erre vágysz, bárhol, bármikor... akár a szellemvasút sötétjében is - teszem hozzá kéjgyilkoshoz illő pofával, és szerintem tökéletesen tisztában van vele, hogy ismer már annyira, ha kell, kirángatom a barlangban a kocsiból, hogy keressek valami megfelelően sötét sarkot, ahol senki nem láthatja, hogyan áldozunk éppen a szerelem oltárán. - Ami meg a plusz részt illeti, ahogy te mondtad, miért zavarna? Az is a te részed. Azzal együtt szeretlek - fonom át karjaimat a derekán, ahogy hozzám simul, de nemsokára el is kell, hogy engedjem, mert sorra kerülünk, és a jegyet megváltva helyet is foglalunk egy kocsiban.
- Jó duma ez a "marha félelmetes lesz" szöveg - motyogom, miközben kényelmesen elhelyezkedem, és Les egyik kezét a markomba szorítom. - Kíváncsi vagyok, mi újat tud még mutatni két olyan embernek, aki vámpírok, farkasok, meg boszik közt nevelkedett - súgom úgy, hogy csak Les hallja, de tovább nem töprenghetem a témán, mert a kocsik meglódulnak a síneken, és csakhamar elnyel bennünket a barlang sötétje.
Nem tudom, hogy a kihagyott gyerekkori élmények tehetnek-e róla, vagy épp az, amit a hely varázsának hívnak, mert élvezem az utat. Még ha nem is rémülök halálra minden egyes kanyarnál úgy ahogy a többiek - mint a mögöttünk és előttünk távol lévő sikolyokból hallani lehet - de azért van, mikor végigborsózik a testemen valami ősi, ösztönös ijedtség, főleg, mikor az egyik sarokból egy vámpír ugrik elő mint valami felhúzható játék. A kezem a másodperc törtrésze alatt kiteszem Les elé, mintha megóvnám a veszélytől. Igaz, a következő pillanatban már helyre áll agyamban az információ, hogy ez a bábu nem jelent veszélyt se rá, sem rám, de tisztában vagyok azzal is, hogy - ismerve Lest- nem fogja kihagyni hogy a közeljövőben ne ugrasson ezzel.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 16, 2016 8:15 pm

Chriest & Leslie

A puska kényelmesen simul tenyerembe, és a célt könnyedén fogom be, majd a nyereményt Chriest kezébe nyomom, míg nálam a másik figura landol. Majd azt is kikapja a kezemből és a hátizsákjába nyomorgatja őket, mire csak elfojtott kuncogással reagálok.
-Jó kifogás arra, hogy ne nézzenek nagyra nőtt óvodásnak.-ismerem el, de ahogy a forró lehelet nyakam csiklandozza, ujjait érezhetően megszorítom. Amire szavai csak rosszabbul hatnak, és egész testemben megborzongok. Közeleg a telihold, ami rádob egy jó nagy lapáttal arra, hogy hogyan érzem magam a közelébe, pláne az elmúlt időszak fényében, amikor ismét tudtam élvezni a vele töltött idő minden percét. Ezeket összerakva alsó ajkamba harapok, mikor elhúzódik tőlem, és kicsit megemelem egyik szemöldököm.-Meg se forduljon a fejében Mr. Wolfswood. Ahogy az se, hogy ilyeneket suttogjon a fülemben. Rendes kislány vagyok.-próbálom leplezni a mosolyom, és az arcomra kiülő pírt, és a sorban állók elől titkolni a történteket, s mondottakat, de azt hiszem ez igen kis sikerrel megy csak, pár szempár így is ránk irányul.
Szavaira először csak felhorkanok, végül érezhetően csapok az izmos hasfalra, és eddig szorongatott kezét most még jobban megszorítom.
-Inkább suttogj olyanokat a fülembe, mint az előbb, de ha még egyszer kitömésről és ilyenekről beszélsz, teszek róla, hogy kitömjenek. Ez nem vicces. Tudod, hogy van elég bajom azzal, hogy mi vagyok részben, még ha téged nem is zavar az a plusz rész.-sziszegem szúrósan, majd gyengébben fogom tovább kezét, és előrébb haladok a sorban, csillogó kék tekintetem viszont visszavezetem rá, és közelebb rántom magamhoz, hogy mellkasához simulhassak.-Különben is... Annál lejjebb nem adom, hogy a kilépőm legyél az ágy mellett.-húzódik sötét, gonoszkás mosoly arcomra, és nyomok futó csókot ajkára, majd a kassza elé érve végül két belépőt kérek a rémséges szellemvasútba, amiről biztosít a pénztáros, hogy nagyon félelmetes lesz. Mire elismerően mosolygok, de látszik rajtam, hogy pont annyira nem hat meg a dumája, mint ahogy másokat sem. Behuppanok a párnázott ülésbe, és várom, hogy Chriest is csatlakozzon hozzám.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 05, 2016 9:01 am
- Jobb a semminél, viszont alig több - dünnyögöm válaszul, de aztán ahogy szemmel láthatóan ő sem akar hangulatgyilkos lenne, úgy én sem vágyom erre a szerepkörre. Tagadhatatlanul sz*r gyerekkora volt mindkettőnknek, de bárhogy is, már túl vagyunk rajta. Felnőttünk, egymásra találtunk, és mivel még mindig el lehet azért mondani, hogy nem teljesen nőtt be a fejünk lágya, most megengedhetjük magunknak az élet azon apró örömeit, amiket egész ifjúságunkban nélkülöznünk kellett.
Szó nélkül ballagunk hát el a céllövöldéig, ahol persze amint kinyílik Les szája, azonnal cukkolni kezd. Én sem maradok adósa, én azt hiszem, minimum ingyen kéne kapnunk az első kört azért a műsorért, amin a tulaj szemmel láthatóan remekül elszórakozik. Aztán meglehetősen meg is nyúlik az arca, mikor két nyereményt - méghozzá elég nagy nyereményt - is elorozunk tőle. A fejemet körbeérő vigyorral ölelem magamhoz a Les által nyert farkast, és alighanem nem kell mondani, hogy miért. Neki legalábbis. A céllövöldés szegény, ha tudná, hogy miféle lények vagyunk, és ennél fogva milyen ösztönökkel bírunk, alighanem elgörbítette volna a puskák csövét, hogy megakadályozza a sikerünket. Persze, már késő bánat, és úgy távozunk tőle, hogy két plüssállatot ölelgetünk, mint a túlkoros óvodások, ő pedig a világ legsavanyúbb ábrázatával átkozza a sorsot, mikor a bódéja elé tévedtünk.
Elveszem Lestől a plüsst, begyömöszölöm mindkettőt a hátizsákomba.
- Egyrészt így mégiscsak kényelmesebb, másrészt így legalább tudom fogni a kezed - mormolom lágyan, aztán csókot nyomok a nyakára. - Szívesen mennék tovább is, de rájöttem, hogy az ilyen programok még mire jók: fejleszteni azon képességemet, hogy féken tartsam magam nyilvános helyen, és ne vessem rád - teszem hozzá, fülébe suttogva az információt, aztán beállunk a szellemvasút előtt kanyargó sorba.
- Tudod, mire gondolok most? - kérdezem olyan halkan Les-t, hogy csak ő hallhatja. - Ha tudnánk, hogy én farkas vagyok, te meg farkasboszorkány, holnap alighanem már mi lennénk ott benn vagy leláncolva, vagy kitömve, hogy velünk ijesztgessék a publikumot - nevetek halkan. - De persze az is lehet, hogy csak simán nem kellene kiállni a sorunkat, mert azonnali hatállyal fejvesztve menekülne mindenki a közelünkből. Lehet, hogy a legközelebbi helyen, ahol túl hosszú sor kígyózik, be is kéne vetni ezt a trükköt - hergelem aztán kicsit évődve.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 02, 2016 1:15 pm

Chriest & Leslie

A furcsa érzés, hogy olyan helyen vagyok, ahol még sosem voltam, de mindig vágytam, nem először kap el mellette. Érthető okokból kifolyólag a gyerekkorom nem arról szólt, hogy újra és újra puccos helyekre járjak, vagy éppen olyanokra, ahol sok pénzt kérnek pusztán azért, hogy levegőt vehessek. Most viszont, éppen úgy, mint Mexikóban, valahogy ezzel nem tudtam foglalkozni. Csak az érdekelt, hogy már nem vagyok egyedül, hogy az ő elvárásai nem mondanak ellent annak, amit én is elveknek hívok. Sőt. A viták ellenére is, most épp olyan nyugalmas, s békés volt a hangulat, mint régen. A jókedv pedig adott volt ahhoz, hogy ne is akarjak másképpen viselkedni most sem.
Tudtam jól, hogy ha a rossz gyerekkorokkal kapcsolatban kellene vitatkozni, alighanem nyernénk mindketten, és döntetlen lenne a végeredmény.
-A semminél ez is jobb.- húzom el szám, de semmi kedvem a hangulatot levinni a mély sötétségbe, inkább próbálom visszaterelni a gondolatokat a pozitív vizekre, s mikor az óriáskerékre is felhívja ismét a figyelmem, csak elmosolyodom. Ahhoz aztán végképp nem volt kedvem, hogy le kelljen varázsolnom a magasból, se szó szerint, se képletesen. A földön biztonságban érezte magát, és a hullámvasút még így is szóba jöhet, hiába pörög-forog a tengelye körül, akár az egekben is. Viszont a mesének végére elnevetem magam, és a térképre terelve tekintetem, egyszerűen felfedezem a szememmel, hogy mit és milyen sorrendben akarok megnézni. Nos, ez a fejemben valahogy úgy néz ki, hogy itt és most, mindent és egyszerre, de mivel ez fizikai képtelenség, bevetem magam a kisebb embertömegbe, és elindulok az első célállomás felé. Nem biztos, hogy jó döntés volt tőle, rám hagyni a választást, de ki tudja… Tudtam, hogy szereti a kihívásokat.
-Jaj, de rossz sorsa van valakinek. Majd, ha nem lesz kire lövöldözni, és hiányzom, akkor szólj.-öltök rá nyelvet vigyorogva, majd egyszerűen vállamhoz emelem a puskát, mielőtt átvenném tőle a plüssfigurát, és én is megcélzom a piros-fehér körökkel díszített célokat. Az öt lövés gyorsan és határozottan ér célba, mire megvont szemöldökkel nézek Chriest-re, és ajkamon ördögi mosoly látszik kiülni.-Hogy is mondtad… ha másfelé sül el a puska. Én a helyedben vigyáznák.-teszem le a fegyvert, majd veszem el tőle a mackót, majd mikor nekem kell választanom a figurák közül, egy kisebb, de annál aranyosabb kölyökfarkas figurát kérek, és adom a kezébe. Én értem, valószínű ő is érti a célzást. De nem is baj, pont ez a lényege ennek.-Már csak az öltöny meg a nyakkendő hiányzik róla, esetleg egy díszzsebkendő.-rántom meg ismét egyik szemöldököm, őszintén remélve, hogy ez a célzás is eléri a megfelelő helyet.-Na, de menjünk még, már megvan a következő cél.-mutatok határozottan a szellemvasút felirat felé, és már előre ajkamba harapok, bár nem vagyok ijedős, kicsit reménykedem benne, hogy ez olyasmi lesz, amitől megborzongok, s akár okkal simulhattok mellkasához. Bár ebben kevés rációt látok, de semmi sem kizárt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 24, 2016 4:06 pm
Ahogy ott állunk kézen fogva a kapuban, nagyjából úgy festhetünk, mintha két túlkoros Roxfortos diák állna a kastély előtt, vagy épp a felnőtté váló gyerekek készülnének visszatérni Narniába valami borzongó, nosztalgikus izgalommal, mégis jókedvűen.
- Nos, ami azt illeti, én sem ilyen helyeken töltöttem a gyerekkoromat - válaszolom Les-nek, mikor bevallja, hogy életében nem járt még ilyen helyen. - Azért a nagybátyám egyszer-kétszer képes volt felmérni, hogy egy kölyöknek a szórakozás is jár. Volt egy ismerőse Texarkanában, olyan vén, mint az országút. Volt egy apró kis vidámparkja... tudod, csak pár kocsi, körhinta meg ilyesmi - magyarázom széles gesztusokkal. - Ha valamelyik játéknál besegítettem neki, akkor utána fel is ülhettem. Ő úgy hívta, hogy ledolgozom a menetjegyem - teszem hozzá. - Többek közt ott derült ki, hogy tériszonyom van az óriáskeréken - vigyorgom el aztán magam szélesen. - Hárman szedtek ki a kosárból. Fehér voltam, mint a fal - árulom el aztán ezt a meglehetősen belsőséges információt, és nézem, ahogy Les is felnevet, majd mikor ráhagyom a döntést a mai nap folyamán, szinte azonnal beledugja a fejét a térképbe.
Kár, hogy nem fogadtam, vajon merre is indul. Naná, hogy azonnal a némileg keményebb szórakozás felé veszi az irányt, és nem a körhinták felé. Hogy a fegyverek vonzzák-e ennyire, vagy valami más, arra nagyon gyorsan meg is kapom a választ. Versenyezni akar, mert már megint nem bír a vérével, meg azzal sem, hogy húzza az agyam. Kér azonnal két puskát, és egy rám tett megjegyzésével elszórakoztatja a tulajt, míg én elnéző fejcsóválással rázom meg a fejemet.
- Látja? - címzem én is szavaimat az öreg felé. - Aztán ha véletlenül más irányban sül el a puska a kezemben - biccentek az előrehajtó Les kerek feneke felé - akkor bezzeg még ő lesz felháborodva - pimaszkodom én is egy sort, aztán odahajolok szerelmem mellé, és ötször szólal meg a puska a kezemben. Öt lövés, öt találat... A tulaj arca kissé megnyúlik, miközben leakasztja a nyereményt, én pedig hatalmas vigyorral nyújtom át Lesnek a fél méteres nagyságú, hófehér plüssmacit.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 19, 2016 9:23 pm

Chriest & Leslie

Hiányzott, hogy a motoromon ülhessek, és mivel egész gyorsan a vidámparkhoz érünk, így kifejezetten el sem merülök a gondolataim között. Egyszerűen egy kicsit jól esik kikapcsolni, élvezni a szelet, ahogy karom és lábam csapkodja, és az alattam suhanó aszfalt látványát... Leszállok a motorról, és a bukóból kibújva elmosolyodom, a felirat láttán. Őszintén szólva, nem voltam teljesen őszinte a programmal kapcsolatban, ugyanis ez az élmény is kimaradt az életemből.
Mellé lépek, és a belépő kifizetése után sem tágítok, összefont ujjaink csak akkor engedik el egymást, mikor a térképért nyúl, ekkor is szorosan mellette állok, vállának döntve fejem, méregetem én is a kínálatot és a szétterülő papíron lévő információkat próbálom befogadni és felfogni egyszerre.
Elmosolyodva húzom végig ujjaim állán, és mikor csókot nyom számra, viszonozom azt, majd vállat vonva harapok alsó ajkamba.
-Sosem voltam még igazi vidámparkban.-ismerem el hangosan, majd vállat vonok és rábökök valamire a térképen, ami elég messze van tőlünk, majd felvázolom az ötleteim.-Először menjünk ide. Szerezzünk valami kabalafigurát. Még a végén kiderül, hogy jobb vadász vagyok, mint te.-vigyorodom el, elengedve, és elindulok pár lépést téve, majd hátrafordulva felé, rámosolygok ismét, és fejemmel biccentek előre felé, hogy kövessen. Az első úti cél még a földön van, megállok a lakókocsi szerű tákolmány előtt.
-Kettő lesz.-biccentek Chriest felé, és a puskát a kezembe véve, a célkeresztbe nézek, hogy a célba lövő versenybe bele is kezdhessek.-Attól fél, hogy jobb vadász vagyok, mint ő.-cukkolom Chriest-et, mire az idős férfi elneveti magát, ugyanis a kezemben először azt hihetné, hogy nagyon idegen a puska, de a gyakorlott mozdulat, amivel vállamhoz emelem, már egészen másról árulkodik.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 11, 2016 3:35 pm
(Les lakása)

Nem volt olyan túl hosszú az út, motorral alig háromnegyed óra, hogy mindketten leparkoljunk a vidámpark előtt, és ahogy lekászálódtam a nyeregből, fejemről levéve a bukósisakot, azonnal a fölénk tornyosuló építményekre emeltem a pillantásomat. Úgy éreztem magam, mintha újra kisgyerek lennék, bár akkoriban nem sűrűn vittek el ilyen helyre. Talán most pótolhatom, amit akkor elmulasztottam, és valahogy sejtem, hogy Les számára is miért volt olyan kecsegtető az ötletem. Azt nem is értem, hogy eddig ez a kikapcsolódási lehetőség miért nem jutott eszembe. Talán mert ahhoz meglehetősen zűrösek voltak a hétköznapjaink, és eddig lefoglalt bennünket, hogy túléljük New Orleansot, meg néha egymást is.
- Ezt nézd, bébi - vigyorgok lelkesen, és nézem, ahogy Les arca is előbukkan a bukó alól. - Még jó, hogy reggeliztünk, mert esküszöm, a mai napot itt fogjuk tölteni. Legyünk ma nagyon bolondok, és nagyon gyerekek - nyújtom neki oda a kezem, aztán a bejáratnál kipengetem a két belépő árát, és csakhamar át is jutunk a kapun, hogy odabenn ránk szakadjon a milliónyi játék zaja, zenéje, és a látogatók nevetése, boldog sikolyaikkal vegyítve, de esküszöm, egyikük sem lehet olyan izgatott, mint mi ketten. Én legalábbis úgy érzem, mintha a Télapó birodalmába készülnék belépni egyenesen.
Felragadok egy ingyenes térképet, és szétterítem, homlokom ráncolva igyekszem becélozni, hol is állunk jelenleg.
- Itt vagyunk - bökök aztán a papír egy pontjára, mikor felfedezem, hol a bejárat. - Merre akarsz indulni? Ahogy látom, van itt minden... óriáshajó, vízi vonat, hullámvasút, körhintákból ezerféle, barlang vasutak, szabadesés-torony, meg az a francos óriáskerék - teszem hozzá, és elég csak felnéznem a monstrumra - ami könnyen látható bárhonnan - hogy máris belesápadjak.
- Ma a hölgy dönt mindenben - teszem hozzá, kajánkodva meglökve Les vállát, és egy csókot nyomok a szájára.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 11, 2016 3:24 pm
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:57 am
Vissza az elejére Go down
 

Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Event] Vidámpark!
» Mocsárvidék
» A mély-mocsár vidék

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-