Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Anabelle Hardwick

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 02, 2016 4:27 pm
Ugrás egy másik oldalra
Anabelle Hardwick
nomen est omen

25

rose garden filled with thorns

Seattle

Taylor Swift

ember

Ana ;; Belle ;;  Miss Hardwick

énekesnő

a karakterem saját


Születési idő, hely   1991. 06.24., Seattle
Első átváltozás   -
Család   Luke & Amber Hardwick. Szüleim. Életem értelmei. Karrierem legfőbb támogatói. Életem megkeresítői. Két hónapos koromban fogadtak örökbe egy seattle-i árvaházból. Az igazi szüleimet soha nem ismertem, de nem is vágyok utánuk. Nekem Luke és Amber a családom, a világon mindennél jobban szeretem őket, nekik köszönhetek mindent amit így huszonöt éves koromra elértem az életemben. Ha nincs a támogatásuk, ha nem ők fogadnak örökbe, most nem lennék híres és nem csinálhatnám azt amit a világon a mindennél jobban szeretek. Ha nem bátorítanak, hogy énekeljek akkor most nem lennék itt. És ha nem bátorítanak, akkor most nem próbáltak volna lelőni egy koncerten és nem varrna senki a nyakamba egy testőrt. Jó persze, elég para ami történt, de egy pasas aki a nap minden egyes percében mellettem strázsál nem ment meg semmitől. Kicsit fel lett fújva az egész, azt hiszem itt is megmutatkozik milyen káros a médiacirkusz, a szülők valósággal vérszemet kapnak a horrorisztikus szalagcímektől. Vagy én veszem túl könnyelműen? Nem tudom, csak azt hogy Anya óránként telefonál, apa pedig az utóbbi pár hétben mindenfele kísérgetett, mondván, nem hagy egyedül amíg nem talál egy szakembert... És most talált... Jaj nekem.

 

2016. szeptember 1. - Oltári nagy durranás
Életem legjobb éjszakája volt. Teltházas koncert. Gyerekkori álmom újra vált valóra, amikor felbukkantam a színpad padlóján kinyíló kis rejtett ajtóból és megpillantottam a sok száz embert, a hangorkán már korábban csiklandozta a füleimet, elzsongította a fejem és megremegtette térdeimet. Igen, ma újra megtörténik, ahogy eddig  minden egyes fellépésem alkalmával. Öt év távlatából is hihetetlen, hogy ennyi ember kíváncsi a zenére amit csinálok.
Kigyúlnak a fények, az emelvény felemelkedik velem együtt és a fényárban tekintek le a tömegre, a rengeteg I <3 Ana transzparensre. Érzem a felém áradó szeretetet és izgalmat, hullámokban csapnak át a fejem fölött. Így képzelem el a drogok hatását is. Olyan mintha lebegnék a felém áradó érzéseken és amikor feldübörög a zene és kieresztem a hangom, érzem: hazaértem. Lehetek az államok bármelyik városában, a világ bármelyik pontján, ha felragyognak a reflektorok, mikronfont emelek a számhoz és árad a zene, ott én otthon vagyok.
Szinte nem is gondolkodom, minden ösztönösen jön. A mozdulatok, a hangok. Mikor kell mennem átöltözni, mikoz jön a gitár és a dobszóló. Igaz, mindez egy hatalmas koreográfia, mégis az egész a részem. A gyermekem, az életem.
Dübörög a zene, szárnyal a hangom, sikít és tapsol a tömeg, libbennek és pörögnek a táncosok...
... Aztán Frank rámesik. A kilencvenkilós test szinte elementális erővel dönt le a lábamról, a mikrofon kiesik a kezemből, és az összes levegő kiszorul a tüdőmből. Értetlenül bámulok a mozdulatlan testre, erőlködve fordítom magam felé a mellkasát. A kezem nedves. Csodálkozva nézek a tenyeremre, amit valami vörös színez be... Vér...
Frank éppen előttem állt amikor a lövés dördült...
Amint az első sorban állók felfogják a látványt, a pánik futótűzként mérgezi meg a stadiont.

2016. szeptember 26. - Nem, határozottan nem!
- Nem nyitok vitát, Anabelle!
- Apa, nem gondolod, hogy eltúlzod ezt egy kissé? Nincsen semmi baj! Hetek teltek el és nem történt újabb merénylet. Higgadj le!
- Fogd már fel hogy az életedre törtek!!!
- Akkor sem engedem, hogy valami izompacsirta napi huszonnégyben a nyakamon lihegjen! Nevetséges!
- A én lányom nem fogja kockáztatni az életét!
- Elegem van ebből az egészből! - csapok az asztalra, miközben talpra ugrok. Összehúzott, dühös szikrákat szóró szemekkel meredek apura - Nem lesz semmi bajom! És ha engem védeni akarsz, az egész stáb mellé nyugodtan bérelj fel testőrt, mert nem fair hogy csak engem kell védelmezni! Ki védi meg Kristent? Vagy Justint? Soroljam még? Nem lesz testőröm és kész!...

... Csak egy meddő vita a sok közül, amik az utóbbi napokban köztem és apa között játszódtak le. Könyöröghettem, ordíthattam, a fejemre is állhattam, de hajthatatlan volt, süket maradt mindenre, ami szemben állt az ő álláspontjával. Engem meg majd megütött a guta a tehetetlen dühtől. Mindenki azt fogja hinni, hogy én vagyok apuci elkényeztetett pici lánya, az Elefántcsonttoronyból... Ráadásul az eddig is törékeny, szinte semmi magánéletemnek is búcsút mondhatok. Nem, én ezt határozottan elutasítom. Bánt a lelkiismeret, mert a stábom egyetlen másik tagját sem akarják megvédeni, úgy kezelnek mint egy értékes kincset, akiért bárki mást fel lehet áldozni. Ez nem fair. Lelki szemeim előtt láttam a sok-sok emberi arcot, akik mind azért fáradoztak, hogy toplisták élén és hatalmas színpadok közepén állhassak. Mind- mind védtelenül mint Frank. Tekintetem a bal karomon feszülő fekete szalagra vándorolt. Ujjam egy könnyed érintésével simítottam végig a könnyű anyagon. Könny szökött a szemembe, a srác a legjobb barátom volt, azon kevesek egyike, akik tényleg ismertek. Halott. Megölték. Helyettem...
- Anabelle, gyere le kérlek!
Sóhajtottam, kezemmel megtöröltem a szemeimet, nem viseltem sminket. Ha nem volt hivatalos megjelenésem vagy koncert, akkor nem terheltem az arcomat különféle kencékkel. Maximum szempilla spirált használtam, vagy kihúztam a szemem, de civilben nem foglalkoztam sokat ilyen dolgokkal. Kedvenc, kicsit talán elnyűtt egyetemi pulóverben és kényelmes farmerban robogtam le a lépcsőn. Hajam rendezett copfban, nem néztem ki rosszul, csak éppen teljesen átlagosan. Szerettem néha úgy csinálni, mint akit sosem érintett a médiacirkusz, elvégre az volt a legkellemetlenebb része a karrieremnek.
Amikor leértem anyuék nappalijába - természetesen ide kellett költöznöm, miután megtörtént a merénylet, nem maradhattam egyedül a lakásomban -, apáékon kívül egy harmadik alakot is megpillantottam. Bizalmatlanul álltam meg az ajtóban. Az ismeretlennek határozottan testőr kinézete volt, és mint ilyen, az első pillanattól kezdve utáltam. Nem volt ebben semmi személyes, egyszerűen csak a helyzetet gyűlöltem a szívem legmélyéből. Huszonötéves felnőtt nő vagyok, és úgy kezelnek mint egy taknyos kölyköt, aki a cipőjét sem képes bekötni.
- Ana, szeretnélek bemutatni Samuel Barringtonnak, ő lesz a testőröd. Mr Barrington, ő a lányom, Anabelle Hardwick...
Ó, az istenit, nem... Ezt nem akarom - sikított egy durcás hang a fejemben, mégis erőt vettem magamon. Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, ami ugyen nem érte el a szememet, és közelebb léptem az idegenhez és kezet nyújtottam neki.
- Mr Barrington, örülök, hogy megismerhetem.



A hozzászólást Anabelle Hardwick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 03, 2016 10:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vérfarkas
Faye Charpentier
Anabelle Hardwick Tumblr_p00wt8wq9i1wwbdveo1_250
Tartózkodási hely :
new orleans is my home ★ ☆
Hobbi & foglalkozás :
fighting for equality ★ ☆



A poszt írója Faye Charpentier
Elküldésének ideje Vas. Okt. 02, 2016 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!



Kedves Ana! Smile
Hát, mit is mondjak? Tündéri lányka, hatalmas tehetség, teltházas koncertek, szerető szülők... kell ennél több? Az első sorok számomra olyanok voltak, mintha egy tündérmesét olvastam volna, vártam az unikornisokat és a többit, de ne aggódj, nem a rosszindulat szól belőlem. Sőt, örültem, hogy van, akinek ennyire bejött az élet, akit támogattak a céljai elérésében és boldoggá teszi az, amit csinál. Az életed nem lehetett volna szebb addig a napig, amíg rád nem támadnak... kíváncsi lennék, te magad hogyan élted meg a helyzeted, bár azt is láthatóvá tetted, hogy szeretted volna inkább a szőnyeg alá söpörni azt a problémát, amit az a fegyver szolgáltatott: nem szabad. Vigyázz magadra, vedd komolyan a biztonságod, a mai világ tele van veszélyekkel és még veszélyesebb őrültekkel. A szüleid pedig csak törődni akarnak veled, becsüld meg őket. Wink
Láttad már a Több, mint testőrt? Már érdeklődve várom, vajon hasonló történet fog-e megelevenedni a testőröd és közötted vagy éppen egyszerűen utálni fogjátok egymást... de míg ez kiderül, menj, foglalózz, aztán keress magadnak játszópartnert. Jó szórakozást kívánok! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Anabelle Hardwick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Emberek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •