Share | 
A topik címe: Noah & Ana || 2013 május

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
⚜️ ⚜️ ⚜️ ⚜️ ⚜️ ⚜️ ⚜️
Tartózkodási hely :
⚜ Seattle ⚜
Hobbi & foglalkozás :
⚜ énekesnő ⚜
Humor :
⚜ dark & sweet ⚜



A poszt írója Anabelle Hardwick
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 06, 2016 9:58 pm
Ugrás egy másik oldalra



this is how the perfect afterparty goes wrong

Noah & Anabelle

Nem tudom, képes leszek-e valaha megszokni vagy betelni ezzel az eufóriával ami bennem vibrált a koncert után. Iszonyatosan fáradtnak éreztem magam és alaposan berekedtem, mégis hatalmas vigyor ült az arcomon, miközben pacsiáradat közepette bevonultam az öltözőmbe. Negyed órám volt összeszednem magam az afterpartira, amit a fantasztikus táncosaim szerveztek a sikeres koncert örömére. Dudorászva zártam magamra az ajtót, majd ledobáltam magamról a fellépőruhát és bevonultam a zuhanyzóba. Akkor is énekelgettem, amikor öt perc után felfrissülve léptem ki a fürdőszobából és magamra kaptam a fekete csipkeruhát és a hozzáillő fekete magassarkút. Holnap úgy fogom érezni, mintha tűkön járnék és hatalmas ólomgolyót bilincseltek a lábamhoz, de ezzel most nem sokat foglalkoztam. Nyolc percem volt még, kifésültem és kicsit igazítottam a hajamon a hajsütővassal, hogy szép hullámos legyen, majd egy díszes, mégis szolíd és elegáns hajpánntal tettem tökéletessé a frizurámat. Az arcomra csak minimális smiket kentem fel, kiemeltem a szemeimet egy-egy vékony tusvonallal és az elengedhetetlen fekete szempillaspirálla, pofikra kis púder, ajkakra ajakfény. Elégedetten mosolyogva szemléltem az eredményt, fújtam magamra egy kis parfümöt és már ott sem voltam.
A banda már a limuzinban várt. A harmadik közös évfordulónkat ünnepeltük, egy álom valóraválásának csodálatos napját, amiért keményen megdolgoztunk. Egyszóval kijárt kivételesen a rongyrázás, ránk fér a lazítás...

... Sokan elszállingóztak az idő múlásával, már csak páran maradtunk az eldugodt kis bárban, ahova a hatalmas táncmulatság után vonultunk el. Talán ez volt a legjobb része, a közös sörözés, illetve koktélozás. Az előző helyen sok rajongó jött oda, én pedig mindenkivel szívesen csináltam fotót és adtam aláírást. Elvégre nélkülük sehol nem lennék. Viszont ebben a kis pubban már csak kevesen jöttek oda vagy ismertek fel.
A végére már csak Clarke és Jessica maradt velem, de ők túlságosan el voltak foglalva egymás szájának felfedezésével, így fogtam magam és a pulthoz mentem, hogy adjak nekik egy kis... hm... "magánéletet". Ki sem kértem az italom, amikor egy ismeretlen hang felhívta magára a figyelmem.
- Nem hiszemel! Tényleg te vagy az? - hangzott az izgatott, kissé ittas férfi dörmögés, én meg kissé zavartan, de kedves mosollyal fordultam felé - Ana... Ana Hardwick!!!
- Nos... igen!
- Wooow, szuper! Fantasztikus bige vagy tudsz róla?
- Öhm, köszönöm? - rettenetesen zavarban voltam, segítségkérőn fordultam a pultos felé, de kis pánikkal vettem tudomásul, hogy a srác eltűnt, a frappánsan bókoló úriember pedig egyre kényelmetlenebb távolságba közeledik hozzám.
- Gyere, szivi olyat mutatok, amit még sosem láttál! - mondta, ordenáré röhögés közepette.
- Köszönöm nem, azt hiszem indulnom kéne! - mondtam gyorsan és már ugrottam is le a bárszékről, de az első lépésig már nem jutottam el. A "rajongó" olyan erővel ragadta meg a felkaromat és rántott magához, hogy kishíjján összecsuklottam.
- Nem mész sehová, te kis ribanc!
- Eressz el!!!


xxxx ; sok szeretettel, remélem tetszik ^^

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
kill, fuck, eat
Humor :
Ha engem látsz, az véresen komoly. Véresen.



A poszt írója Noah Christianson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 4:34 pm
Ugrás egy másik oldalra


Ana & Noah
Too high
Can't come down
Losin' my head
Spinnin' 'round and 'round
Do you feel me now?
▼ ▲ Bocsi a késésért! ▼ ▲ Toxic ▼ ▲ 495
Mit is keresek én ma itt, Seattle-ben? A fene se tudja. Már abban sem vagyok biztos, hogy Gabriella vagy az én ötletem volt-e, de tény, hogy itt vagyunk. Alapvetően jól elvagyok New Yorkban, de hála annak a minden lében kanál újságírónak, Suzanne Bishopnak, egy időre kénytelen voltam meglépni, mert a rendőrség szaglászni kezdett utánam, elfogatni magam meg most nem igazán volt kedvem. Csak pár hónapról van szó, míg elülnek a kedélyek. Ella persze jól kiröhögött, hogy egy halandó így elbánt velem, de végül ő is jött. Nem tud nélkülem élni, valahol meg is értem.
Seattle-t nagyjából véletlenszerűen választottuk. Akárhogy is, ma estére viszont elváltak az útjaink. Ma kedvem van kicsit kevésbé erőszakos módszerekkel, intrikusan vadászni, ahhoz pedig rontja az esélyeimet, ha egy nő van a társaságomat. Vagy ha egyáltalán lát. Megvagyok a kaján pillantásai nélkül is, mikor éppen fűznék be valakit. Kell néha külön is vadászni.
Első utam ma este épp ezért, miután meghúztuk magunkat egy elhagyatott fészerben a napos órákra, egy népesebb, láthatóan felkapott szórakozóhelyre vitt. Egyrészt mert itt erős természetfeletti jelenlétet is éreztem, másrészt mert csak ki kell valahogy eresztenem a gőzt, az utazás fáradalmait fel kell oldanom. Ehhez pedig egy boszorkány-ölés vagy csak egy sima, finom vacsi az élvezethez szükséges brutalitással körítve valami finom, hamvas halandó hölgyike véréből pont tökéletes lenne. Ehhez viszont préda kell. Egy zsúfolt bárban nem hinném, hogy nehéz dolog lesz becserkészni egyet.
A pulthoz lépek, lehajtom sötét, kapucnis pulóveremet és helyet foglalok. Rendelek egy sört, majd miután megkapom, féloldalt fordulok és pásztázom a tömeget. Előbb a móka, csak aztán a szórakozás. Már csak a játékomat kell megtalálnom hozzá. Ezért pásztázom a tömeget az ideális jelölt után kutatva, remélve, hogy rövidesen megakad a szemem valakin, akit megfelelőnek érzek arra, hogy a ma esti kis szórakozásom alanya legyen.
Ekkor azonban vitatkozás hangja üti meg a fülemet. Nem is kell messzire néznem, a bárpult másik felén egy férfi láthatóan nem kívánatos társaságát igyekszik rátukmálni egy csinos, szőke nőre. Mintha láttam is volna már valahol ezt a lányt. Igen, ahogy elnézem, nem is olyan régen, egy plakáton itt a városban. Valami popsztárocska lehet, akinek a koncertjét reklámozta a transzparens, ha nem tévedek. De ez nem is lényeges. Ami fontos, hogy csinos darab a hölgyike, az élet pedig még a lehetőséget is arany tálcán kínálja nekem, ha úgy nézzük. A molesztáló egy egyszerű részeg halandó, nem lesz vele nehéz dolgom, alakuljon bárhogyan is. Én itt csak nyerhetek.
A sörömet magára hagyva felállok és odalépek a fickó háta mögé, a kezemet pedig a vállára teszem.
- Hé, haver, ha nem vetted volna észre, a Hölgy a legkevésbé sem kíváncsi a társaságodra, úgyhogy jobban tennéd, ha elhúznál innen - lehetnék persze udvariasabb is vele, de láthatóan annyira részeg, hogy mást úgysem fogna fel. Elég fagyosan nézek rá, de nem tudhatom, mennyire erőszakos, illetve beszari a fazon. Akárhogy is legyen, számomra aligha fog nehézséget okozni kiiktatni őt. De meghagyom neki a lehetőséget, hogy önként lelépjen innen. Senki nem mondhatja, hogy nem voltam elnéző és kedves vele.


Vissza az elejére Go down
 

Noah & Ana || 2013 május

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Múlt-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3