Share | 
A topik címe: Rhydian Andre

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 13, 2016 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

Rhydian Andre
nomen est omen

640

I'm a Demon

Everywhere in the world

Jensen Ackles

Warlock

Rhyd or Ian

I'm a investigator

a karakterem keresett


Születési idő, hely  
1376. Január 24.-én, Egyiptomban.
Első átváltozás  
-
Család  
Feltetted már valaha magadnak azt a kérdést, miszerint a családi fogalom voltaképpen mit is jelent?
..S hogy, amit oly' annyira annak nevezel, nos egyenlő-e azzal?


Életed során láttad már felkelni az első napsugarakat, és talán végig nézted azt is, ahogy a napfelkeltéből jó néhány órával később, nos napnyugta lesz. Láthattad az esti órák valamelyik szakaszában ragyogni a csillagokat, és érzékelhetted eközben a Hold jelenségét is, mint afféle éjszakai uralkodó testet. S bár értenéd is, hogy miért mondom neked ezeket...
Tudod, nem egyszer tekinthetted meg a látványt, hanem százszor is akár. Olyan apró kis momentumok, pillanatok, avagy dolgok az életben, amelyek állandók, és nem változók, amelyekről tudod azt, hogy, akkor is úgy maradnak, ha már minden egyes kötél elszakadt. De, hogy miért is taglalom mindezt a számodra, mint valamely példát?
Talán, hogy megértsd azt, hogy a vérkötelék állandó, s hogy a 'család' szó maradandó, de persze a jelentésében, nem egyenlő a kettő. Tekinthetsz családnak egy barátot, egy újonnan kialakult szerelmet, melybe hamarosan beleszületik egy gyermek, avagy csak egy egyszerű embert, aki távol áll mindentől, de mégis közel akarod őt tudni magadhoz. Lehet szó vérrokonságról, és lehet szó kapcsolatokról egyaránt, hiszen a lényeg maga az, hogy számodra ki is a család. Utálhatsz egyszerű embereket, és hozzád kötötteket, de a családodat te magad választod meg! S bár megeshet, hogy nem szólhatsz bele a vér szerinti kötődésekbe, de ne feledd azt, miszerint: 'a vér, nos nem minden.'

Az eddigi életem során, nos nem igazán tudtam felfedezni a világot, és megismerni mindazt, amiben élek. Viszont abban a néhány évtizedben, amit a szüleim mellett tölthettem el, nos sikerült megismerni a vérvonalam, és fény derült olyan dolgokra, amelyeket már a következő században szült gyermekeiknek; nem adtak át.
Generációkon keresztül boszorkány, nos boszorkánnyal jött össze. Alaposan meg volt választva az, hogy kit kihez is adtak hozzá. Hiszen már a legelső ősünk arra törekedett, hogy egy tökéletes vérvonalat hozzon létre. Neves családba születtem tehát, és ahol csak jártam, nos előkelőnek számított az Andre név. Talán némi büszkeséget érezhettem is efelől, de e komoly látszat mögött csak egy romlandó félben lévő megnyilatkoztatás állt. Láttam, ahogy szépen lassan lehullt a korona, ahogy kudarcba fulladt a próbálkozás, és ahogy ötszáz évre megszakadt a vérvonal. Láttam elbukni önön magunk, ahogy szépen, sorban egy kriptába kerültünk. Többek között a szüleim hibájából, míg másrészről a kreálmányom túlszárnyalásából. Ugyanis egy egykori, tisztalelkű papot, nos kegyetlen vérengzővé változtattam át, és nemcsak, hogy megrontottam, de belevontam a családomba, ami által elvesztette a kedvesét, és a gyermekét...
Őszinte leszek, miszerint bűntudatot kellene éreznem, és mélységes fájdalmat, de ehelyett csak egy tátongó űr lappang a bensőmben. Egykoron mindent odadobtam volna esztelenül a megváltozásért, azért, hogy jobb személy legyek egy nőért, de a történtek, és az események megváltoztatták a szándékaim. Egykori énem tehát már nem él -, nem vagyok jó ember.
Egy szörny vagyok. Egy démon. Egy kegyetlen alak..


Suttogtam szavakat, megtört dolgokat, s míg sosem voltam az, kik voltatok, nos ti sem voltatok, én magam..

Anyám, és apám volt az a személy, aki megkövetelte a szigorú előírásokat a gyermekeiktől. Önmaguk képeztek minket, és neveltek erős, sőt már-már érzéstelen boszorkányokká minket. Emlékszem megadtam volna bármit, ha az esteli órákban legalább egyetlen egyszer is énekel nekem, avagy netán éjjeli puszival köszön el tőlem, mint fiától, de... nem tette. Túl kegyetlenek voltak, és túl zsarnokiak. Hatalmat akartak, és még több erőt. Egy nagyszerű vérvonalt, és egy hosszan tartó életvitelt.
Később bővült a családi kör. Még több gyermek, és még több felelősség.
Anubis, Shireya, avagy csak Sedrick... bár az utóbbi megőrült. Apánk nem igazán rajongott azért, hogy Sedrick nem kívánja használni a boszorkány erejét, s ezért bántotta a fiút, majdan pedig kitagadta, ami persze csak még rosszabb lett a számára, ugyanis belebotlott Nayareth-be. Igen, abba a Naya-ba, akit én először bábként kezeltem, s majdan egyetlen barátomként tartottam számon. Előzőleg jófiú volt, egy pap, aki mindent megtett az emberekért, de miután összetalálkozott velem, nos felforgattam az életét. Miattam lett kegyetlen gyilkos, miattam talált rá Rick-re, és miattam alázta őt tovább. A legfiatalabb testvérem pedig hamar átadta magát a sötétségnek, és hidegvérrel mészárolta le a húgunkat: Shireyát. Mindenki szeme láttára vágta el a torkát. Nayareth beleőrült a veszteségbe, a család tagjaink félni kezdtek, ám a félelmet lassan a szenvedés vette át. Egyesével levadászott mindenkit Sed, és bezárt egy New Orleans-i kriptába. Azt hittük az erőnket akarja felhasználni, de nem tette. Helyette csak szenvedésre ítéltette a sorsunkat, amit meg is értek. Én megérdemeltem, ugyanis tönkre tettem mindent - főleg őt.
Túlélőként három személy maradt csupán: Anubis, Rhiannon, és Carmen. Vagyis azt hittem. Ugyanis a feleségem eltűnt..

 

Négykézláb csúszom odébb az egyik közeli sírhoz, miközben erősen vért köhögök fel. Érzem a fémes ízt a számban, ahogy szinte majd megfulladok tőle. Halk nyöszörgést hallatok, míg a kezeim a sírkő felületébe kapaszkodnak meg. Fáj. Minden megmozdulásom lassú kínzás, és minden lélegzetvételem szenvedést nyújtó gyötrelem. Hallom a szakadozott levegővételem, s érzékelem, ahogy Sedrick - az öcsém - közelebb lép felém. Belém rúg, és mindezt addig ismétli, míg összeszorított szemekkel, nos fel nem nyögök fájdalomtól telten. Utálom, sőt gyűlölöm kimutatni ezt a féle gyengeséget. Elszedte az erőmet, és most emberi formában tesz ronccsá. Gyenge vagyok, és a legszörnyebb, hogy nem védekezhettek ellene. Nem magamat féltem, hanem a hozzám kötött életet -, Nayareth-et.
- Úgy látszik ötszáz év múltán is még gyenge vagy, bátyám. - Jegyzi meg halk, ám kegyetlen éllel spékelve meg a szavakat. - Hidd el nekem, miszerint a kriptával sokkal jobban jártál. Hülyék voltatok, hogy kiszabadulni vágytatok, ugyanis... elfogom venni tőletek mindazt, amit szeretek. - Mondja ridegen, ám hangja némileg megremeg. Érzem a szúró pillantását magamon, és sejtem, hogy mennyire dühös is lehet legbelül. Tönkretettem az egész életét, és elvettem tőle mindazt, amit oly' annyira óhajtott. Talán, ha nem ismerem meg az akkori korszakomban Nayat, akkor nem itt tartanánk. Talán, ha nem kattantam volna be a fonnyadt létem alatt, akkor még érdekelne is ez a tény, de mindinkább telnek a napok, nos annál őrültebbé válok.
- Tőlem már nem tudsz elvenni mit sem, Sed. - Nézek fel rá egy gúnyos mosollyal, miközben ő lehajol mellém, és a gyomromba szúr egy édes kis kést. A pengét színtisztán érzem a húsomban, és a fájdalom érzete elviselhetetlen. Mélyen szívom magamba a levegőt, de egy hangot sem adok ki. Nem fáj. Az őrülteknek semmi sem fáj, hanem élvezik az életet, és én élvezni is fogom. - Lásd be, kérlek, hogy gyáva vagy. Azért zártál el mindenkit, mert félsz... félsz attól, hogy egy család legyünk -, együtt.
- Együtt? Kidobtatok, mint valami ócska kis elavult tárgyat! - Emeli fel a hangját sértetten, miközben kirántja a kést belőlem. - Megöltettek lelkileg. Megaláztatok, és bár... bár ne így lenne, Rhyd. De gyűlölöm a családunkat, gyűlölöm, hogy ez a korcs vagyok, ezért is kell elpusztítanom magunkat. - Mondja meggyőződve, kissé őrült módon. - Nem veled van bajom, testvér. - Teszi az egyik kezét a mellkasomra. - Hanem vele... de csak rajtad keresztül kínozható. - Mondja halkan, és én ekkor a szemeibe nézek, ám a látvány nem tetszik. Süt belőle a ridegség, és látom, hogy, amiket mond, nos koránt sem gondolja komolyan. Színjátékot űz, talán még képes lenne Naya ellen is fordítani, ha tudna.
- Nem hiszek neked. - Mondom ki fennhangon, ahogy nevetni kezdek. - Azért kínzol, mert engem is szenvedésre ítéltetsz, vele együtt. Sőt... azért teszed, mert a nem létező lelkednek, igenis jól esik. - Egy mozdulattal felülök a sírkő tetejére, miközben a megmozdulásom kapcsán nyöszörgök egy sort. - Sajnálom, hogy miattam jutottál eddig, Sed. - Ragadom meg a bőrdzsekijét gyengéden, már-már baráti hangulatban. Ám, válaszul csak lerázza onnan a kezem, és rögtön állóhelyzetbe kerül.
- Pedig már kezdtem reménykedni, hogy, mint idősebb gyermek, nos van egy kis eszed. - Gúnyolódik egy sort, miközben elrakja a kést. - Ne aggódj, könyörögni fogsz még a halálért. - Nevetni kezd ördögien, miközben egy mozdulattal a sírkő oldalához rúg. Ezt követően jobb lábát a mellkasomra helyezi, és erősen rám taposs.
- Ezzel nem alázol meg. - Sziszegem, miközben elszántan tekintek fel rá. Feljebb emelve a lábát pedig végül gyomorszájon rúg. Vért köpök oldalra, és szenvedek.
- De legalább fáj. - Egy kegyetlen mosoly, egy rúgás, és még több fájdalom.
- Nayareth.... - Ordítom fájdalmas éllel, miközben mindezt nem hallja rajtunk kívül senki sem.

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 15, 2016 2:29 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!



Kedves Ian,

Örülök annak, hogy egy újabb keresett lelt „gazdára”, hiszen pontosan tudom, hogy nagyon vártak rá. Én pedig kíváncsian vártam, hogy vajon miként is fog megalkotásra kerülni ez a karakter. 40 Mindenek előtt viszont azért hadd említsem meg azt, hogy már a pb-éd is eléggé figyelemfelkeltő, mivel sokan odavannak érte szerintem. Embarassed

A karakterlapod nagyon tetszett. 40 Tetszik az, ahogyan a családot kifejtetted kicsit jobban, ahogyan megjelennek a karaktergondolatai, érzései és az, amilyenné alakítottad őt. Tudom, hogy egy-két dolog adott volt, hiszen keresett karakterről van szó, de szerintem remekül kiszínesítetted. 31 Nagyon tetszik az, ahogyan fogalmazol és még szívesen olvastam volna tovább is az írásodat. 40 Biztos vagyok abban, hogy akik kerestek téged, azok igazán szerencsések, mert remekül ragadtad meg a karaktert. :hatodjmeg:

Nem is szeretnélek még inkább feltartani, hiszen már biztosan te is játszanál, ahogyan más pedig már alig várja, hogy játszhasson veled. Embarassed Gyorsan foglalózz, illetve az act. checkbe se felejts el írni. Very Happy
Jó szórakozást kívánok! :hug:


Vissza az elejére Go down
 

Rhydian Andre

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Boszorkányok-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3