Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Szer. Nov. 02, 2016 11:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy még egy egyszerű ivás se megy könnyedén, mert el kell bambulnom közben és rossz kézzel kell nyújtom érte. Komolyan, kezdem úgy érezni kicsit, hogy mióta megpróbáltam „javulni”, azóta részben magamra szabadítottam Pandora szelencéjét is. Próbáltam halk lenni, már amennyire lehetséges egy ilyen rongálás után, de persze még a kutya is hirtelen ellenem volt, mert vakkantott egyet, de miután rászóltam már csendben is maradt. Fogalmam sem volt arról, hogy direkt riasztotta Cole-t, vagy csak ez automatikus tette e a kutyáknak.
Hamarosan pedig, ha nem is lenne jó a hallásom, akkor a lámpa fénye könnyedén elárulja, hogy eddig tartott az egyedüllét, mert felkelt pont az, akit nem akartam felébreszteni.
Lilah még rám nézett, én pedig csak morcosan tekintettem rá, amiért beárult és idecsődítette a „rendőrséget”, vagy a védelmező hadsereget. Ezek után tényleg ne érezzem magam még szarabbul?! Ahh, könnyű azt mondani.
- Vigyázz aknamező! – próbálom kicsit oldani a feszültséget utalva az üvegdarabokra, és még nézni is rossz, ahogyan mezítláb próbál utat törni hozzám, én viszont nem mozdulok és inkább hagyom is a francba a szilánkot, ami belém át, mert ha eddig nem volt kicsit széles és mély a seb az ügyetlenkedésemnek köszönhetően most már az lett.
- Megleszek egyedül is… - morogtam az orrom alatt, még ha nem is így volt, de hát ezt ő is sejtette és a fejemmel a pultra dőltem, amíg vártam arra, hogy visszatérjen hozzám. Amikor megláttam a fertőtlenítőszert és a többit, akkor csak morrantam. Mostanság túl sok hasonló dolog kerülhetett rám még a támadás miatt, de inkább csak lakatot tettem a számra.
- Nem vészes, csak egy kis vágás szar helyen. – rántottam meg a vállaimat, de hagytam neki azt, hogy a lábamat az ölébe rakja, hogy láthassa a sebet és megnézze mit is kéne vele csinálni. Tényleg nem volt vészes, meg még egy apró seb már nem oszt, nem szoroz, de tényleg.
- Szerinted mi történt? Megszomjaztam, inni akartam, de nem éppen úgy jött össze, ahogyan elterve… - de befejezni már nem tudtam, mert galád módon egyszer csak kihúzta az üvegszilánkot, én pedig nem éppen nőiesen beszélgetésre váltottam. – Rohadt életbe! Te megvesztél! A kicseszett életbe, Cole! Uhhh, menj a.... – nahh, és még a megannyi dolog bukott ki az ajkaim között, majd amikor kapcsoltam, akkor sietve haraptam az ajkamba, hogy inkább hallgassak, mert nem most kellene bemutatnom az ilyen fajta tudományomat is.
- Ha nem lettél volna ennyire kegyetlen, akkor megtudtad volna már rég! Másrészt meg nem fair így hívni. – majd játékosan a vállába bokszoltam, ha lehetőségem volt rá. – Csak leinni magam a sárgaföldig. – villantottam egy ártatlan mosolyt, hiszen szerintem egyértelmű, hogy mit akartam.
- Menj aludni, majd összeszedem, úgyis ha elcseszem, akkor a kis áruló be fog köpni neked és rohanhatsz megmenteni… - egyáltalán nem gondoltam komolyan, de hát ezt ő is sejthette, meg érezhette az iróniát a hangomban. Ha már a teának befuccsolt, akkor jöhet a tej. Azt hiszem, hogy az is volt és az legalább dobozos, így nem törik, maximum folyik. Jahh, jó lesz az… És azzal a lendülettel már álltam is volna fel, ha nem akadályozott meg benne Cole, hiszen a szomjúságom nem múlt el, mert helyettem a föld itta meg a finom teát.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Szer. Nov. 02, 2016 10:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Hirtelen csap fel a zaj, és az agyam gyorsabban reagál az egészre, mint a testem. Lassan nyitom ki a szememet, és dörzsölöm is meg azokat, majd pedig egy ásítással tarkítva szállok le az ágyról. Mit csinált már megint… Mintha törés hangot hallottam volna, bár ezt nem veszem százszázalékos biztosságra. Lilah ugatását viszont színtisztán hallottam. Valószínűleg az volt, ami igazán csak felébresztett. Szerencsére a kutyám nem kezdett hosszas beszélgetésbe Wandával, az élet értelméről, és minden egyébről, hanem hamar elhallgatott. Inkább úgy fogalmaznék ugatás helyett, hogy csak vakkantott egyet. De nem értem, hogy miért ragadtam le ennél annyira. Látszik, hogy fáradt vagyok.
Felnyomom a lámpát ott, ahol Wanda felszisszenését hallottam, aztán pedig még álmos szemekkel nézek végig az egészen. Mikor meglátom, hogy megsérült, akkor máris gyorsabban sikerül magamhoz térnem.
- Lilah, irány a helyedre!
Utasítom a kutyámat, mert nem akarom, hogy ő is megsérüljön, aztán pedig amint ő elment, Wandára tekintek. Közelebb lépek hozzá, vigyázva, hogy egyetlen szilánkra se lépjek rá, mint azt ő tette. Egy újabb ásítás közben pedig Wandért nyúltam, hogy belém kapaszkodhasson.
- Gyere, ülj le valahova, mindjárt kiszedem és összetakarítok.
Remélhetőleg nem most fog ellenkezésbe kezdeni, mert ahhoz jelenleg túl fáradt vagyok. Igazából a takarításhoz sincs túl sok kedvem, de meg fogom csinálni, mielőtt Lilah is belelépne. Aztán pedig kötszert hoztam, egy kis alkoholt, meg vattapamacsot. Biztos, ami biztos alapon, nem akarom, hogy véletlenül elfertőződjön a sebe.
- Na, hadd nézzem.
Amint leült, én is így teszek, és az ölembe veszem a sérült lábát, hogy megnézzem, milyen mély lehet a seb, meg maga a szilánk is. Nem tűnik vészesnek, habár biztos csíphet. Megrázom a fejemet, majd újra a lányra tekintek.
- Mi történt?
Megvárom, míg elkezd beszélni, aztán pedig hirtelen ki is szedem a szilánkot a lábából. Szidjon csak, amennyire akar, marha jót fogok szórakozni rajta valószínűleg. Aztán pedig a pamacsra öntök egy kicsit az alkoholból, a sebhez érintem, majd pedig ráteszek egy gézlapot, amit a kötszerrel körbetekerek. Nem először csinálok már ilyet, szóval gyorsan megvagyok vele.
- Szóval, mit akart Ms. Szerencsétlenség csinálni?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Szer. Nov. 02, 2016 10:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

Várható volt, hogy nem fogok túl sokat megmaradni a fenekemen, még akkor se, ha a mozgás nem ment túlzottan jól, de részben utáltam azt, hogy ennyire kiszolgáltatott voltam. Néha csak a kanapén heverésztem Lilah társaságában, meg a tankönyveim társaságában, meg a jegyzetek sokaságában, amiket Mira hozott el időről időre, hiszen ebben a pár napban is sokszor megjelent, de szerencsére nem volt semmi baj, se botrány belőle. Sőt, kezdett olyan sanda gyanúm is lenni, hogy részben kedveli Colet is már, de ezt a világért se vallaná be. Mindegy, én hallgattam bölcsen, mert még a végén emiatt törne ki a világháború.
Panaszom nem lehet a kiszolgálásra se, ahogyan a figyelmességre se, maximum annyi, hogy túlzottan szokatlan volt ez is, hiszen mindig is a saját magam ura voltam és nem vártam el azt senkitől se, hogy kiszolgáljon és hasonló dolgok, így néha kicsit morogtam, de legtöbb esetben az orrom alatt, mert tényleg igazán kedves volt, de hát a bor nem válik vízzé.  
Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi lehet az idő, de óvatosan bújtam ki Cole öleléséből, hogy utána kissé instabilan, de elinduljak a konyha felé, hiszen már elég régóta csak forgolódtam, másrészt meg szomjas is voltam. Alig, hogy elértem az ajtóig Lilah már ott is termet és nem tágított mellőlem. Sőt, amikor majdnem megbotlottam, akkor segített kicsit megtartani az egyensúlyomat is és nem hagyta azt, hogy a földön kössek ki, mint valaki krumpliszsák. Igyekeztem nem túl nagy zajt csapni és mivel még nem került elő az aggódó Cole, így azt hiszem, hogy sikerült is, meg ráfért már rá is nagyon a pihenés, hiszen biztosan kimerítő lehetett engem kiszolgálni a munka mellett, ha volt néha valami. Hamarosan pedig meg is szereztem a poharat, aztán már nyúltam volna a teás kancsóért automatikusan a jobb kezemmel, de azzal a lendülettel ahelyett, hogy megfogtam volna – begipszelt kézzel – helyette inkább sikeresen levertem, mire hangos recsenés közepette megadta magát, hiszen üvegből és még Lilah is ugatott egyet.
- Shhh, áruló! – szólaltam meg sietve, de annál szigorúbban, mire ő is elhallgatott. Én pedig csak álltam ott és azon gondolkoztam, hogy miként is szedjem össze a darabokat és takarítsam fel fél kézzel az egészet, de végül nem túlzottan érdekelt óvatosan lehajoltam, persze sikerült pont szarul. Mert miért is ne, az egyik apróbb szilánk beleállt a lábamba. – Remek. – mormogtam az orrom alatt és elkezdtem kihúzni belőle, de hát balkézzel szerinte csak rontottam a helyzeten.

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Szer. Nov. 02, 2016 8:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Eltelt már néhány nap a halloweeni bulin történtek óta, és örömmel látom Wandán, hogy teljesen jól viseli. Nem roskadt magába amiatt, mert ilyesmi történt… vagyis majdnem megtörtént. Nem szerettem volna, ha teljesen kifordul önmagából, de továbbra is ugyanaz a makacs, vad nőszemély, akit annyira bírok. Mondom neki folyamatosan, hogy üljön meg végre a seggén, és pihenjen, de ő csak nem akar nekem szót fogadni. Lehet, hogy kicsit szigorú vagyok vele, de ez mind a saját érdekében van, mert nem akarom, hogy a végén beszerezzen magának még egy törést. Amúgy meg teljesen elkényeztetem. Reggelit ágyba viszem neki, amennyiben sikerül előtte felkelnem, ha van valami speciális kérése arra, mit főzzek, vagy mit csináljunk, akkor meg is teszem. Amennyiben ki akar kicsit mozdulni, akár elmenni egy moziba, vagy csak az egyetemre… nincs vele semmi gondom igazából, mert a sebei gyorsan gyógyulnak, ahogy az egy farkastól elvárható, a törése viszont olyasmi, amire vigyázni kell. Habár rendesen be van gipszelve, annyi már biztos…
Bár vannak esetek, mikor jobbnak látom, ha engedek neki, és hagyom, hadd csinálja egyedül, amit akar. Egyszerűen csak nem akarok vitázni vele, pláne nem most. A tányérdobálást hagyjuk meg későbbre, mikor már ő is jobban van. Úgy nagyobb a kihívás, ha a jobbik kezével dobál, mint a másikkal. Bár így is képes fejfájást okozni nekem, amit kétségkívül imádok. Továbbra is szeret szórakozni velem, aminek nagyon tudok örülni.
Viszont elérkezett az este, és a fáradtság is ránk telepedett. Az alvással sosem volt gond, és éberségem utolsó pillanatáig vigyáztam arra, hogy véletlenül se okozzak neki fájdalmat. Mondjuk egyszer sem volt olyan másnap reggel, hogy Wanda kínzó fájdalmakkal tele ébredt volna, szóval álmomban is elég jó vagyok, lássuk be. Most is magamhoz öleltem őt, aztán pedig vártam, míg rám nem telepedett az álom.

// Lesz ez még jobb is! :hug: //
Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 3:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Ó, hidd el, ez az egész mostani csak a jéghegy csúcsa.
Fog még ennél jóval nagyobb kényeztetést is kapni, erről biztosíthatom. Vagyis kétszáz százalékosan nem, mert sok minden múlik rajta is, hogy ez mennyire fog működni köztünk. Bár én még mindig optimistán állok hozzá. Nem igazán tudom, mire fel ez a nagy pozitív gondolkodás számomra. Talán az, hogy ő az első olyan nő az életemben 3 éve, aki úgy igazán meg tudja dobogtatni a szívemet. Egyszerűen imádom, hogy ilyen tipikus fiatal, hogy ekkora nagy vadóc. Kellett ez az életembe, hogy kicsit kimozdítson a szürke hétköznapjaimból. Eszem ágában sem lenne őt megváltoztatni. Ha nem tudnám úgy elfogadni, amilyen, akkor… felesleges lett volna még csak megpróbálnunk is, amit most csinálunk.
- Majd jegyezd meg neki, hogy nem vagyok mérges rá a tegnapiak miatt, de lehetőleg hívatlanul ne jöjjön legközelebb. A legjobb barátnőd, Wanda, és nem akarok elviselhetetlen viszonyban lenni vele. Nem kicsit könnyíteném meg a dolgodat.
Rájöttem, hogy csak azért jött ide, mert féltette Wandát, a módszerei pedig sajátosak, de megérthető. Sokszor képesek vagyunk olyat tenni a szeretteinkért, amit máskor, más esetben nem. Kap tőlem esélyt, mert nem akarom, hogy Wandát is szétszakítsuk érzelmileg ezzel… Ha meg Mira nem kér belőlem, azzal sincs semmi gondom. De akkor meg ne szapuljon össze-vissza Wandának. Fogalmam sincsen, hogy mi baja lehet velem a csajszinak, mert nem hiszem, hogy túlzottan okot adtam volna rá. Wanda elmondta, hogy szerinte mi lehetett a gondja, mégpedig a múlt héten történtek… de szerintem túl nagy feneket kerített neki, ha így is volt.
- Hát, ahogy mondtam, itthon kéne rendezni a dolgokat. Egy nagybevásárlás rám fog férni, aztán főzni valamit. Majd ezt követően megfürdetni Lilaht, és mivel ilyenkor nem nagyon szeret engem… bár ki tudja, lehet csak ő is szívat engem, ahogy te szoktál… na visszatérve, tehát még valószínűleg a helyet is, ahol az egész procedúra le fog folyni. Meg amerre járkált még sárosan. Szóval ja, el fog telni ez a nap is.
A kaját nemsokára befejezzük, aztán pedig már szedelőzködni is kezd Wanda. Karba tett kézzel figyeltem, miközben már látszólag készen állt az indulásra. Csókját örömmel viszonoztam, és ki is kísértem őt.
- Majd zaklass, ha kellenék.
Majd megvárom, míg kisétál a házból, aztán pedig mosolyogva csukom be az ajtót, hogy kezdetét vehesse az én napom is…

// Én köszöntem, nagyon élveztem! :szivi: :francekiss: //
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 3:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

- Remélem még nem lett belőled gondolatolvasó. – sandítottam rá úgy, mint aki tényleg ezt akarná kideríteni, de addigra már meg is kaptam a kávémat, pedig tudtam volna magamnak is tölteni. Nem várom el tőle azt, hogy körbeugráljon vagy állandóan kiszolgáljon. Eléggé önálló típus voltam és leszek is szerintem, így tényleg… Értem én, hogy csak figyelmes akar lenni, de ha éppen mást csinál, akkor miattam nem kell abbahagynia.
Természetesen most se bírom megállni azt, hogy ne húzzam kicsit őt, vagy táncoljak az idegein, mert előbb szerintem még rendesen kellene kinyitnom a szemeimet, mintsem ilyeneken járna az agyam. De hát a bor nem válik hirtelen vízzé egy éjszaka alatt, így a kisebb fajta kegyetlen játékom is megmarad a részére.
- Csak az első? Akkor köszönöm nem kérek, ha repetázni se lehet. – rántom meg a vállaimat, de persze csak pont annyira komolyan, amennyire ő gondolja ezt az egészet. Inkább széket kérek, reggelit és a kávémat, ebben az esetben talán nem is törhet ki a harmadik világháború, mert a napon kezdetében semmi hiány nem lesz. Merülök el kicsit a gondolataimban is, amikor megérzem, hogy kicsit közelebb húz és hamarosan egy csókot is kapok. Kissé meglepődök, de hát nahh. Nem szoktam hozzá ilyenekhez hajnalok hajnalán – oké, lehet már 10 óra is van -, de nekem akkor is az van.
- Hmm, minden reggel ilyennel fogadsz? – kérdeztem meg kissé meglepetten, majd kortyoltam egy nagyot a kávémból.  – Egyáltalán nem volt vészes, de ez még... – mutatom  az ujjammal is őt, a konyhát és az egész mindenséget. – nagyon szokatlan, de azt hiszem a reggeli üdvözléshez hozzátudnék szokni. – mosolyodtam el végül és ismét a hajamba túrtam, mintha csak kicsit rendbe akarnám szedni a rakoncátlan tincseket.
- Köszönöm. – csak ennyit mondok, de nem kérek semmit se. A kávé most tökéletes, majd én is elkezdek enni.
- Szerintem visszamászom a koleszba és tanulok, meg persze elviselem az ott váró és Mira névre hallgató csapást. – mondtam egy kisebb gondolkozás után. – Te? – pillantottam rá kérdőn két falat között, hiszen sose beszélnék teli szájjal.
Amikor pedig végeztünk vele, akkor könnyedén raktam a mosogatóba, majd pedig adtam egy csókot Cole-nak is, hiszen a kávé is kezdett egyre éberebbé tenni. Hamarosan pedig el is kezdtem öltözködni, mert úgy éreztem, hogy ideje távoznom.
- Szia! – adtam neki most már egy hosszabb csókot búcsúkor, majd a megjelenő Lilahra pillantottam. – Tartsd helyettem is rajta a szemedet. – azzal meg is simogattam a kutyust is, hogy utána tényleg távozóra fogjam, mert bőven van mit átgondolnom. Egy kis magány és friss levegő jót fog tenni.


|| Köszönöm a játékot! :hug:
Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 2:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Nem vagyok az a kávézós típus, de megkockáztattam, hogy te szereted, így csináltam.
Majd pedig öntök is egy csészébe neki, mielőtt ő tenné meg ezt, és lerakom a pultra utána. Nem főztem valami sokat, mert tényleg ritkaságszámba megy, mikor én ezt iszok. Kit-mi ébreszt fel… én sokkal jobban fel tudok ébredni attól, ha iszok egy kis frissítő hideg vizet, mintsem ezt a forró és keserű valamit kortyolgassam. Bár a felkelésemmel nem szokott gond lenni. Főként, mivel egy időben inkább ahhoz voltam hozzászokva, hogy aludtam 3-4 órát, és utána pedig végigdolgoztam 15-öt is. Tudok én aludni sokat, volt már rá példa, hogy tizen-akárhány óráig ki sem mozdultam az ágyból, de amint felébredtem, csak néhány perc kellett, és már fáradt sem voltam.
Elmosolyodok azon, mikor kezeivel kényesebb területre téved. Bár sejtem, hogy most csak szórakozik. Alig ébredt még fel, nem hiszem, hogy ez lenne az első dolog, amire most igazán vágyna.
- Nos, ha így van, akkor szolgáld csak ki magadat. Az első ingyen van.
Majd pedig kezét megfogtam, és mielőtt túlzottan elhaladhatott mellettem, visszahúztam magamhoz, és egy csókot leheltem az ajkaira. Amolyan reggeli köszöntésképpen. Majd pedig már hagytam is menni útjára, hogy leülhessen.
- Egész jól, igen. Bár a reggel még jobb volt, hogy ott voltál mellettem. Nem voltam olyan vészes, igaz?
Majd pedig elkészülök az omlettel is, amit lerakok Wanda elé, és még hozok neki kést, villát, valamint még rákérdezek, kér-e valami innivalót. Gyümölcslé, tej, meg víz van a hűtőben jelenleg, se több, se kevesebb. Be is kell ma már kicsit vásárolnom. Ha úgy dönt, kér bármelyikből is, akkor öntök neki egy pohárba, és azt is odarakom neki. Majd pedig hozom az én adagomat, miután a tűzhelyet elzártam, és leülök mellé.
- Jó étvágyat.
Azzal pedig el is kezdek enni, mert már a gyomrom is kilyukad.
- Van valami terved mára?
Nem kötelező beavatnia engem ebbe, egyszerűen csak kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 1:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

- Miattam aztán nem kell. – emeltem fel megadóan a kezeimet, hiszen ebben a kavalkádban szerintem ez volt a legkisebb gond, hogy nincs fagyija. Maximum nem tömöm tele a hasamat este vele, annyi gond legyen.
- Az és ez, kicsit másabb. – hívtam fel a figyelmét, hiszen régebb óta mutattunk be különféle helyeken együtt „ágyakrobatikát”, még ha nem is állt mindig ágy rendelkezésünkre, így a fürdőben történtek kicsit részben olyan volt, mint régen. Váratlan, de igazán élvezetes, azzal a különbséggel, hogy sokkal különlegesebbnek éreztem, ahogyan ismét rá kellett ébrednem arra, hogy rohadtul felelőtlenek voltunk, de majd ezért szívom én a fogamat és remélhetőleg nem is most fognak cserben hagyni a kis bogyókáim se.  Mert már csak tényleg az kéne ebbe a hatalmas nagy káoszba, özönvízbe. Nem, erre még gondolni se akarok. – Szóval az simám maradhat, de a többi dologban talán nem meglepő, hogy kicsit azért a lassítás mellett szavazok. – pillantottam rá egy halovány mosollyal az arcomon, miközben kicsit az asztalon támasztottam fejemet.
- Szerinted? – és egy hamiskás mosoly csúszott az arcomra, majd közelebb hajoltam hozzá miközben kicsit az arcát cirógattam. – Ilyen meglepetéseket máskor is örömmel fogok fogadni. – suttogtam a fülébe, mint valami szírén, majd pedig újra felültem rendesen a helyemre, hiszen nagyon is tetszett az egész. Persze, azt kicsit sajnáltam, hogy neki nem jutott ki annyiszor a jóból, mint nekem, de szemmel láthatóan ő is nagyon élvezte a dolgot. Így szerintem egyikünknek se lehet oka a panaszra.
Hamarosan pedig meg is beszéljük, hogy itt az ideje fellőni a pizsamát, mert tényleg fáradt vagyok és erről mi sem árulkodik jobban, mint az elnyomott ásításom. Amikor viszont hirtelen felkap, akkor elsikítom magam, és picit szabadulni próbálok, de nem erősen, így simán elcibálhat így az ágyig, ahol a hátamon landolok egy kisebb nevetés keretében. – Azt hittem, hogy a vikingek már kihaltak. – hiszen azokban lehetett sokszor hasonlót látni, hogy csak úgy felkapták a nőt a vállukra, aztán már vitték is, hogy az övék. – Jó éjt! – csak ennyit mondok, mert abban még képtelen vagyok hinni, hogy tényleg minden jobb lesz, de majd talán idővel. Róma se egy nap alatt épült fel, így nem hiszem, hogy ezek egy éjszaka alatt oldódnának meg.



Egyszer felkeltem pontosan akkor, amikor szoktam, de nem mozdultam meg, inkább csak rövid ideig a plafont bámultam, míg végül úgy nem döntöttem, hogy inkább átfordulok a másik oldalamra és alszom tovább. Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telhetett el, de amikor átfordultam a másik oldalamra ismét, akkor már csak az üres helyét találtam. Rövid ideig még ébredeztem, majd kissé – nagyon – kócosan elindultam, miközben a szemeimet törölgettem meg, hogy lássak is valamit, viszont elég hamar sikerült megtalálnom őt, így könnyedén sétáltam be a konyhába.
- Nem is tudtam, hogy szerepet cseréltünk és te fogsz meglógni az ágyból. Kávé van? – kérdeztem meg kíváncsian, ha igen volt a válasz, akkor csak töltöttem magamnak, hogy kissé éberebb ábrázatot öltsek magamra, miközben pár ásítást továbbra is elnyomtam.
- Tojás? – kérdeztem meg kíváncsian, amikor már kicsit kezdett jobb lenni a közérzetem hála a kávénak. – Hmm, mi van akkor, ha én inkább más kérnék reggelire? – kérdeztem meg pimaszul, de csöppet se komolyan. Amikor elhaladtam mögötte, akkor galád módon siklott előre a kezem a köntöse felett az ágyékához, ha esetleg nem értette volna a célzást, hogy utána úgy folytassam az utamat a székhez, mintha mi sem történt volna. Amúgy most egyáltalán nem gondoltam komolyan. Úgy éreztem, hogy kicsit nem árthat, ha csukva marad a lábam, mert a végén még a jóból is meg fog ártani a sok, vagy éppen tényleg itt fogok ragadni egész nap, azt meg még nem akartam. Az már tényleg túl sok lett volna. Még ez is fura volt, túlzottan is fura...
- Jól aludtál? – tettem fel egy újabb kérdést, amíg a reggelimre vártam, addig legalább ott volt számomra a kávé. A külsőm.. Szerintem az a szerencse, hogy nem pillantottam meg sehol magamat, hogy mennyire összekócolódva száradt meg a hajam.



Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 12:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Attól még mindkettő hideg, nem? De majd veszek néhányat, nehogy szó érje a ház elejét, hogy még ennyire sem vagyok képes.
Mondom neki mosolyogva. Látszik, hogy én sem teljesen vagyok már a toppon. De ez szerintem elnézhető, mert nem kevés időt töltöttem kint Lilahval a szabadban, és rendesen ki is fárasztott ez az imádnivaló dög.
- Azt ne mondd, hogy az előbb a fürdőben történtek, és ahhoz hasonlók tekintetében is vissza akarsz venni? Mondjuk az nálunk nem igazán újdonság.
Eléggé fura a mi kapcsolatunk ilyen szempontból. Először volt a megismerkedésünk, majd utána többször is összegabalyodtunk, aztán most meg belekezdünk egy kapcsolatba. Vagy legalábbis próbálunk valamit kihozni ebből az egészből. A „helyes” sorrend nem hiszem, hogy normális kapcsolatokban így van, de egyszer sem állítottam, hogy akár egyikünk is olyan átlagos lenne. Sőt… már elég csak arra is gondolni, hogy mik vagyunk. Ő farkas, én pedig mágiahasználó.
- De ha már a fürdőben történt dolgoknál tartunk… Sikerült megváltoztatnom a véleményedet, vagy nem voltam elég ügyes?
Mármint a preferenciájával kapcsolatban. Gondolom azért is akart egyedül bemenni, és lezuhanyozni, hogy legalább addig is ki tudja üríteni a gondolatait, és a vélhetően benne kavargó vihart. Új ez az egész neki, elhiszem, hogy nem teljesen tudja most, mi-hol-merre van.
- Egyetértek.
Bólintok rá az alvás gondolatára, és már állok is fel a székről, majd megvárom, míg Wanda is ugyanígy tesz. Akkor viszont elmosolyodom, és gyorsan lehajolok. - Na, gyere csak! - aztán azzal a lendülettel felkapom a lányt az egyik vállamra, és úgy indulok meg vele a hálóba. Remélhetőleg nem fog vérmesen ellenkezni ez ellen. Akárhogy is, valahogy az ágyba kerülünk, vagy én rakom őt le oda, és ezzel együtt hajolok fölé egy csókra, vagy pedig a saját két lábán mászik be oda. Végül én is befekszem az ágyba, és magunkra húzom a takarót. Átkarolom Wanda nyakát, majd nyomok egy csókot a homlokára.
- Ne aggódj, holnap minden jobb lesz. Jó éjt.
Részemről a mai beszélgetéseket ezzel le is zárom, és nem sok idő múlva pedig már el is szenderedek.

Olyan nyolc körül ébredhetek fel. A karom teljesen el van zsibbadva, egy kicsit sem érzem, ezt pedig már magát jó jelnek veszem be. De azért oldalra fordítom a fejemet, és mosolyogva konstatálom, hogy tényleg tartotta magát ahhoz, amit beszéltünk. Óvatosan húzom ki a kezemet a feje alól, és mászok ki az ágyból. Lekapom az ajtófogasról a sötétszürke köntösömet, és magamra veszem. Aztán pedig kimegyek az ajtón, és csendben be is zárom a háló ajtaját.
Majd pedig a konyhába megyek, és ott kezdek el matatni, keresgélve összevalókhoz, hogy egy jó kis omlettet elkészíthessek reggelire. Ha hallom a szoba ajtó nyílását, akkor elkezdem az ő adagját csinálni, legalább az egyikünké legyen friss.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 11:32 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

Csak egy mosollyal az arcomon feleltem arra, amit mondott, mert ebben biztos voltam, hogy nem kell majd őket félteni, ha kettesben maradnak. Látszott mind a kettőjükön, hogy igazán szeretik egymást és jó volt még látni azt, hogy vannak normális kutyások is, nem csak az utcára kidobálok, hiszen múltkor is pont láttam egy elkószált kutyust a Whitmore és Mystic Falls között.
- Mert finom és remek édesség? Másrészt meg nem jégkrémet mondtam, hanem fagyit. A kettő között azért van egy picike különbség. – hívtam fel a figyelmét igazán kedvesen, de ha nincs, akkor maximum majd holnap valamikor beugrom, vagy kiugrok a boltba, hogy szerezzek magamnak. Lehet, hogy fura szokás, de hát minden embernek vannak fura dolgai, ahogyan nekem ez az egyik a többi ezernyi mellett. Bár ez szerintem még mindig normálisabb dolog, mint a többi.
Amikor megéreztem az érintését a combomon, akkor kíváncsian fordultam felé és vártam arra, hogy mit fog mondani. Nekem ez túl sok, nem tehetek róla. Ez van, egyszerűen nem tudok mit csinálni. Nem vágok a szavába továbbra is, csendesen hallgatom végig, majd pedig ismét a vizes hajamba túrok, hiszen nem szárítottam meg, azt se tudom, hogy van e neki hajszárítója, hiszen nem éppen hosszú hajáról híres, így lehet nincs is neki.
- Nem azt mondtam, hogy baj, mert igazán kedves gesztus lenne, meg figyelmes is, de számodra ez természetes, számomra nem. Mondhatni az egész újdonság és túl sok minden kavarog még a fejemben. Talán hülyén, gyerekesen hangzik, de apró lépésekben akarok haladni, mielőtt hirtelen úgy érezném, hogy megfulladok a nagy káoszban és a sok újdonságban. – avattam be kicsit részletesebben abba, hogy mit is gondolok és azt szerintem ő is sejtette, hogy nem vele van a bajom, hanem a kialakult helyzet számomra tényleg totálisan új és még előbb tényleg a reggelig kéne túlélni a dolgokat, aztán majd idővel jöhet a következő és következő lépés. Végül egy kicsit elnevetem magam.
- Ebben biztos voltam, hogy imádod meglepni az embereket és levenni a lábukról, eddig pedig egészen jól haladsz. – mosolyodom el, majd egy apró csókot nyomok az ajkára.
- Ígérem szólni fogok, amúgy is elég nagy a szám, így pont emiatt ne szólnék? – kérdeztem vissza játékosan. – Amúgy van még valami terved most, vagy mehetünk aludni? Azt hiszem, hogy kissé kifáradtam. – mosolyodom el, majd az utolsó kortyokat is kiiszom a bögrémből, hogy utána lerakjam a pultra. Tényleg fáradt voltam, meg az elmúlt napokban nem sokat aludtam.



Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 1:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Lesz még rengeteg lehetősége a kislánynak, hogy kisajátítson.
Szegényt viszont békén hagyhatnánk már, mert akárhányszor szóba kerül a neve, mindig élesen elkezd ránk figyelni. Ő is elég fáradtnak tűnik már, szóval ma valószínűleg amúgy is kint aludt volna a szobából. Tudja, hogy ilyenkor nem engedem őt be. De nem kell itt aggódni, holnap majd megfürdetem őt, és újra szép, selymes bundája lesz, nem ilyen sártól tarka-barka, és néhol összeragadt.
- Törvény? Nem, az nincs rá. Egyszerűen csak nem értem, hogy télen, amikor hideg van, miért akar valaki jégkrémet enni, ami szintén ugyanolyan, vagy még hidegebb, mint a kinti időjárás. De kinek mi jön be, én nem is nagyon vagyok oda a jégkrémekért úgy összességében.
Vonom meg a vállaimat a mondandóm utolsó szakaszába érve. Bár sokan azt vallják, hogy meleg időben meleg innivalókat kell fogyasztani, erre, meg arra hivatkozva. Csak a gond az, hogy mindezeknek, amiket állítanak, lehet van valóságalapjuk, de nem olyan nagy mértékű, mint azt beállítják. A nagy kánikulában a lényeg azon van, hogy elég folyadékot fogyasszunk, de hogy a hőmérséklete milyen… az nem hiszem, hogy sokat számítana. A jégkrémtől azért jól eltértem.
Felhúzom az egyik szemöldökömet a kérdésére. Nem hiszem, hogy ezt mondtam volna, hogy egész nap itt kellene lennie. Épp kezdenék a válaszomba, hogy tisztázzam a félreértést, mire ő tovább fejti a gondolatmenetét. A sajnálkozását követően pedig közelebb húzódtam hozzá, és térdére tettem a kezemet, és hüvelykujjammal lágyan simogattam a bőrét.
- Lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan. Nem arra kértelek, hogy egész nap maradj itt. Ezt nem várom el tőled, mert először tényleg az estén, majd a reggelen kéne túljutnunk – mosolyodok el, majd pedig folytatom. – Egyszerűen csak kedveskedni akarok neked valamivel, és mivel úgy is főzni akartam holnap, így ezzel úgy gondoltam, tudok. És aztán pedig majd jössz valamikor, és eszel belőle, ennyi. De ha számodra ez ekkora gond, akkor lakat a számon.
Legalábbis egyelőre. Mielőtt viszont bármit válaszolhatott volna, még odaszúrtam egy mondatot.
- Habár előre szólok, hogy ilyesmikre a későbbiekben is számíts, mert rendkívül elbűvölő tudok lenni, és szeretem levenni az embereket a lábairól.
Arcomon továbbra is egy kedves mosoly csücsül, remélve, hogy ezzel is sikerül kicsit a félelmeit csillapítanom.
- Ha viszont valami túl sok, akkor tényleg csináld azt, amit az imént… szóljál, és visszafogom magamat. Legalábbis megpróbálom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 12:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

Csak felvonom egy pillanatra egyik szemöldököm, de nem mondok semmit se. Nem tudok erről és nem is akarok erről még beszélni, hogy mi lesz vagy mi fog történni. Miként fogok esetleg az agyára menni és hasonlóak, vagy miként fogom elkövetni a hibáimat, ami miatt esetleg meggondolhatja magát. Zsong így is a fejem, nem kell nekem még több gondolkodás ilyen téren. Egy kis nyugalom és másról való beszélgetés teljesen jó lesz. Annak viszont örülök, hogy nem szólt amiatt, hogy kiszolgáltam magam a szekrényéből, de hát csak nem őriz semmilyen félve őrzött titkot. Érdekelne a felesége is, hogy milyen volt, vagy ki ő, de valahogy képtelen vagyok megkérdezni őt erről. Azt hiszem ez túl hirtelen és sok(k) lenne.
- Akkor ezt megbeszéltük. Lilahnak se lesz ellenére? – pillantottam a kutyára, aki úgy hevert ott, mint aki maga se tudja hirtelen, hogy ott maradjon vagy felkeljen. Amikor viszont meghallotta a nevét, akkor kicsit felkapta a fejét, mire egy apró mosoly kúszott az arcomra. Szerettem a kutyáját. Na, meg állatokkal mindig is könnyebben kijöttem, mint emberekkel. Emiatt is kivétel Cole, meg még jó pár dolog miatt, de most nem fogok erre se gondolni. Majd holnap, amikor egyedül leszek. Jahh, akkor talán képes leszek kicsit tisztán is gondolkozni, addig meg itt a tea, hogy „megrészegítsen”. Teát pedig megköszöntem, amikor ismét töltött nekem, én pedig jó pár kortyot ittam is egyből belőle, amikor viszont megláttam a reakcióját a fagyira, akkor csak elnevettem magam.
- Miért van az, hogy ha ilyenkor valaki fagyit kér, akkor az emberek legtöbb esetben így reagálnak rá? Nem csak nyáron lehet azt enni, hanem télen is. Vagy van erre valami fura törvény, ami hozzám még nem jutott el? – kérdeztem meg kíváncsian, miközben a bögrét szorongattam a kezemben és mögüle pillantottam ki, hiszen ismét felemeltem, hogy igyak belőle.
- Ennyire azért nem vagyok éhes, vagy hirtelen szőröm nőtt és kutyának nézek ki? – pillantottam körbe úgy, mint aki ezt akarja megállapítani, de aztán csak játékosan megrántottam a vállaimat, mert most még a farkasom is egészen nyugton volt.
- Ami azt jelenti, hogy majdnem egész nap itt lennék? – kérdezek vissza meglepetten, majd egy aprót az ajkamba harapok és lesütöm a szemeimet. – Nem tudom, talán az túl gyors lenne, nem? Már az is haladás lesz, ha nem szökök meg reggelre, de az, hogy ebédre maradjak vagy tovább… - sóhajtottam egyet, mert ez talán tényleg nem fog menni. Persze, az csak egy kaja, de akkor is hirtelen túl soknak tűnt, hogy nekem akarna főzni és a többi, mert még ki tudja, hogy mi jönne utána. Nem fogom azt mondani, hogy nem jó érzés, de hirtelen túl soknak tűnt így a korábbi jövök és lelépek dolog után. – Sajnálom… - csak ennyit biggyesztettem még oda a végére, de nem néztem rá, inkább csak a bögrémet néztem és a benne lötykölődő teát.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Kedd Nov. 01, 2016 12:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Hát, biztos nagyobb tapasztalatod van az ilyen kislisszolásokban, mint nekem. Nem vagyok oda az egyéjszakás kalandokért. Ki hitte volna, hogy ilyen dolog is kisülhet belőle…
Remélem világos, hogy most magunkra próbálok ezzel utalni. Na jó, nem egészen egyéjszakás kaland volt a mi esetünk, mert már azelőtt is ismertük úgy-ahogy egymást. Annyiban viszont hasonlított azokra, hogy nem igazán az volt a célunk az összefekvéssel, hogy kifejezzük mélyről jövő érzéseinket egymás felé, vagy bármi hasonló, hanem egyszerűen csak a vágyak vezéreltek. Bár nekem azért is jelenthetett ez valamivel többet, mert Wanda volt az első nő az életemben a családom halála óta, akinek így meg tudtam nyílni, akivel ilyen jól tudtam érezni magamat. Most meg itt vagyunk…
- Nekem már az is megfelel, hogy megpróbálod.
Mert az eddigi itt alvásai inkább annak a következményei voltak, hogy nem volt semmi kedve egy kis lepedőakrobatika után még hazavánszorogni. Én nekem pedig nem volt ellenemre, ha itt marad. Lilah-t sem zavarta, hogy nem aludt az ágyban akkor, de még így is odakecmergett az ágy széléhez, az én oldalamra. Egyszer pedig még el is kezdett bökdösni, mert arra volt kíváncsi, feljöhet-e. Mivel az ölelkezéses dolog nem volt Wandára és rám jellemző, így tökéletesen jó volt nekem Lilah is.
Bólintok arra, amit mond, aztán pedig már hozom is a teáskannát, és öntök még egy pohárral neki, aztán pedig lerakom mellé a pultra. Következő kérdésén pedig felhúzom a szemöldököm.
- Fagyim? Nem, nem, nincsen. Miért lenne ilyen időben? Elég nyárias kaja.
Bár nem is vagyok annyira édesszájú, szóval ritkaságszámba megy, mikor én jégkrémet eszek. De mikor igen, az esetben pedig veszek egy darabot magamnak, amit helyben kibontok és elfogyasztok. Se több, se kevesebb. Lelombozó, mi?
- Miért, éhes vagy? Nem sok minden van itthon, hacsak nem szereted a száraztápot. Abból van dögivel, és szerintem szívesen osztozkodik rajta Lilah.
Mondom neki mosolyogva, aztán pedig én is lecsüccsenek.
- Ma fogyott ki a hűtő úgy véglegesen, és holnap akartam főzni. Tudod mit? Nem lépsz le idő előtt, és azt főzök, amit te szeretnél! Kóstoltad már a főztömet, tudod jól, hogy nem vagyok rossz szakács. Na, mit szólsz? Habár remélem nem ez lesz az egyetlen okod a maradásra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 11:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

Nem hagyom magam mögött a zuhanyzót olyan gyorsan, mint ő tette, de annyira nem is zavar, hiszen részben megkapom azt, amire első pillanatban vágytam. A magányt, amit már túl jól ismerem. Igaz a mondás, hogy vannak magányos farkasok és én is az voltam, részben talán még mindig az vagyok. Magam sem tudom. Túl sok minden kavarok a fejemben. Ha esetleg találok női tusfürdőt, ha már múltkor volt habfürdő, akkor hátha az is maradt valahol, akkor azt használom, ha nem, akkor csak keresek valamit, amivel meg tudnék kicsit tisztálkodni. Sietve fel a földről a pulcsiját, amit korábban nyúltam le, illetve a melltartómat és a bugyimat is. Ha volt radiátor vagy bármi hasonló a fürdőben, akkor arra terítem ki az utóbbi kettőt, hogy minél hamarabb megszáradjon. Megtörlöm a hajamat is, amennyire csak lehetséges, majd jöhet a turbán belőle. A másikat meg magam köré csavarom, hogy utána elinduljak valami ruhát keresni magamnak, de magam sem értem, hogy miben reménykedtem. Nem hiszem, hogy női ruhákat rejtegetni valahol, de hát aki nem is keres, az nem is találhat semmi használhatót.
Végül marad a pulcsi, majd pedig lenyúlok egy boxert is. Sose voltam szívbajos és ha már a saját ruháim használhatatlanok jelenleg, akkor meg miért ne legyek már találékony. Nem akarok egész este a továbbiakban is törülközőben lebzselni. Amikor viszont meghallom a közeledő lépteit, akkor kérdőn nézek rá, miközben belebújok a pulcsiba is és megigazítom magamon.
- Itt aludnék? – kérdezek vissza kissé érthetetlenül, mert már aludtam itt, vagyis nem olyan módon, mint amit általában ez alatt értenek az emberek, így kíváncsian vártam a folytatást és a pontosítást, ami egészen hamar meg is jött. Közben pedig a törülközőt felvettem a kezembe, hogy utána kiterítsem valahova.
- Pedig abban jó vagyok, még zajt se csaptam sose, így okod nem lehet panaszra. – mosolyodom el, majd közelebb lépek hozzá és egy pillanatig habozok. – Nem ígérek semmit se, de talán meg lehet próbálni… - ha szerinte ez jó ötlet. A részemről tényleg fogalmam sincsen. Legalább annál később kell agyalnom ezen a sok dolgon, szóval miért ne. Bár az is tény, hogy mostanság túl jó alvó se voltam, hiszen tanulás és a többi szarság kavargott a fejemben, így lehet, hogy inkább rosszabbul jár, még ha a fárasztás része meg is volt a dolognak.
- Aki nem mer, az nem is nyerhet, igaz? – ebből pedig rájöhetett, hogy igen a válaszom, de továbbra se garantálom azt, hogy itt leszek reggel. Majd eldől, hogy miként fog működni a sajátos ébresztőm. Ezek után pedig elsétáltam mellette, kiterítettem a ruháim mellé a törcsit is, hogy utána lehuppanjak az egyik székre és megigyam a teámat.
- Van még? – kérdeztem meg kíváncsian és a bögrére mutattam, hogy értse mire is gondolok. Jól jönne még egy kis tea. – Fagyid véletlen nincs? – fura éjfél környékén, vagy ki tudja mennyi az idő ilyen kéréssel előállni, de hát sose szabhatott gátat semmi se annak, hogy éppen mikor akarok enni. Igaz, hogy egyre hidegebb volt az idő is, így nem kizárt, hogy nem is lesz, hiszen a fagyi nem télre való, de hát mindegy. Egy próbát megért.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 11:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Amint az egész lecsillapodik, és mindketten rendezzük a sorainkat, akkor érzem csak meg azt a csípő érzést a hátamon, amit Wanda okozott a körmeivel. Akkor szinte semmit nem éreztem, csak mint egy kis szúnyogcsípés, olyan volt. De most, hogy az érzékeim nem csak egy dolog felé összpontosítanak, ami a másiknak az örömszerzése… egyáltalán nem elviselhetetlen, és legalább annyiban megerősít, hogy tényleg sikerült élvezetet szereznem neki is.
Hagyom, hogy leszálljon rólam, én pedig hátrébb is lépek, ezzel együtt húzódva ki belőle is. A csókját egy mosollyal viszonzom, miközben vizes haját simítom ki az arcából. Ezt követően pedig még gyorsan megmosakszom én is. Nem nagyon lettem piszkos az elmúlt fél órában, inkább csak izzadt, így jóval hamarabb is végzek, mint Wanda. Egy rövid csókot adva ajkaira lépek ki a zuhany alól, és a törölközővel megtörlöm még gyorsan magam, majd a nemrég levedlett ruháimat visszakapom. Vagyis igazából csak a boxert, a másiknak nem sok értelmét látom jelenleg. Egyáltalán nincs hideg a házban, valamint még ott van a már kihűlőben lévő tea is. Bár szerintem még így is elég meleg lehet, legalább nem égeti ki a nyelőcsövünket.
A hálóba bedobom a nadrágot, és a konyha felé veszem az irányt, ahol az én poharamban lévő löttyöt megiszom. Aztán pedig öntök még eggyel magamnak, és azt is elég gyorsan lehúzom. Nem csináltam valami sokat, mert várható volt, hogy nem fog elfogyni. Így is megmaradt még vagy másfél pohárnyi. Ha Wanda szomjas lesz, majd megissza. Közben hallom, hogy ő is végzett a zuhannyal, habár nem tudom a házban merre lehet. Vélhetően a hálóban keres valami ruhát, amit magára kaphat. A vizes ruháit felkapom, és a ruhaszárítóra rárakom őket. Valószínűleg néhány óra múlva megszáradnak, de reggelre biztosan. Remélem, hogy itt tervez maradni addig, és nem fog úgy lelépni, mint ahogy eddig szokott. Volt már rá példa, hogy itt aludt, de mire felébredtem, már hűlt helye volt.
Ha pedig még mindig a szobámban van, úgy oda indulok meg, és kérdezem meg tőle.
- Figyelj… mit szólnál ahhoz, ha itt töltenéd az estét? Mármint… ha itt aludnál?
Dőlök neki az ajtófélfának, miközben elkezdem a beszédemet, és kíváncsian várom a válaszát.
- És nem úgy, ahogy eddig, mikor hajnalban fogtál csapot-papot, és eltűntél. Hanem, hogy tényleg itt maradsz. Kikapcsolod a beépített ébresztődet, ami a lelépéseidet segítette elő, és csak egyszerűen… pihensz egyet.
Könnyen kiveheti a mondandómból, hogy örülnék, ha maradna, de továbbra sem fogom kötelezni erre. Szabadon dönthet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 10:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

to Cole

- Ohh, akkor csak én vagyok kivétel ilyen téren. Jó ezt is tudni. – húztam tovább az agyát, mert na azért részben jó volt, hogy valamiben kivétel is vagyok számára, meg talán másban is, de most az mindegy. Nem akartam hirtelen gondolni a változásokra, meg arra, amiről még pár perce teát szürcsölgetve beszélgettünk. Most valahogy inkább csak kicsit teljesen meg akartam maradni a régi énemmel, ahol a kaland jöhet, de minden más nem. Meg amúgy is most itt vagyok, így kár is lenne azon agyalnom, hogy miként fog csukva maradni pl a lábam, ha esetleg olyan helyzetbe keveredek máshol, más valakinek a társaságában. Ahh, a pillanatot meg kell élni és én meg akartam élni ezt most vele, így minden ilyen dolgot inkább tovább űztem, hogy a piszkos fantáziájának egy része „megfertőzze” az én elmémet is.
Csak egy kihívó mosolyt kapott arra, amikor azt mondta, hogy majd bebizonyítja. Mintha csak biztatni akartam volna, pedig eleinte csak el akartam küldeni, hogy egy nyugodt kis zuhanyt vegyek, de hát sokszor nem jön össze az, amit szeretnénk. Talán pont a múltkori távozásomkor mondtam neki valami hasonlót, de okom panaszra egyáltalán nem lehet. Nagyon is kedvemre volt ez a fajta módosítása az eredeti tervemnek, hiszen tényleg igaz volt, hogy élvezni kell az életet és nem pedig csak keseregni felettem. A pillanat megélésével pedig semmi gond nem volt, hiszen könnyedén érte el azt, hogy a földi örömöket újra és újra átérezhessem. Ahogyan az se volt rám jellemző, hogy a nevét sóhajtsam valakinek, de hát ez a meglepetések estéje, így már meg se lepődök ezen.
A sóhajának köszönhetően ismét érzem, ahogyan a lábam köze is reagál rá, de ennek ellenére azért még kicsit őt is megörvendeztetem egy kisebb kényeztetéssel, hogy utána a dolgok tovább haladjanak már egy másik mederben. Egy olyanban, ami remélhetőleg az ő kedvére való is lenne. Amikor pedig felemel, akkor könnyedén fonom köré a lábaimat, miközben a hátam továbbra is részben a falhoz simul. Egy apró, de annál inkább kéjjel fűszerezett sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogyan egyre inkább belém hatol, és vélhetően kicsit talán még a körmeimmel is megszeretgetem a lapockájának a területét, de nem túl erősen. Hiába gyengéd, akkor is még mindig teljesen kitölt, majd amikor elkezd mozogni és csókjaival hinti a nyakam vonalát, akkor újabb sóhajt kelt életre, miközben a fejemet is kicsit megdöntöm, hogy jobban hozzáférhessen. Amennyire pedig lehetséges vele együtt mozgok, hogy a testünk mozgásának üteme kiegészítse egymást. A csókját pedig nemes egyszerűséggel viszonozom, amikor viszont még inkább ingerelni kezd lent, akkor csak belesóhajtok és egy aprót még véletlenül sikerül is talán alsó ajkába harapnom, ahogyan pedig egyre közelebb a gyönyör, úgy változik a tempó, míg végül nem sokkal előtte el is ér ismét a mindent elsöprő érzés, hogy utána ő is kövessen benne. Érzem, ahogyan megtölt, mire testem újra kicsit megremeg… Szaporábban veszem a levegőt, amikor fejét a vállamhoz hajtja, akkor amint sikerült kicsit visszanyernem a normál állapotomat egy apró csókot nyomok a fejére. A szívem még mindig majd kiugrik a helyről, de valahogy most még ez se érdekel. A mosoly könnyedén szökik az arcomra, miközben a víz továbbra is csak úgy folyik ránk, mintha az akarna lehűteni minket.
Ha pedig sikerült visszanyernünk az erőnket, a normál állapotunkat már egészen, akkor szép lassan a lábaimat is lefelejtem róla, hogy ismét a saját lábaimon álljak. Ha engedi, akkor előtte még csókkal ajándékozom meg, kicsit talán még mindig a korábbi mámorban úszva, majd pedig vizes hajamba túrok .Szavak viszont továbbra se hagyják el az ajkaimat, inkább csak a fejemet még rövid ideig a mellkasának döntöm, majd idővel végül elkezdek megtisztálkodni, hogy utána egy újabb törölközött nyúljak le és azt csavarjam magam köré.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 10:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

- Elsősorban fontos megjegyezni azt, hogy én nem szoktam a másik nemmel ilyen kegyetlen játékokat űzni, mint amilyeneket te csináltál egyetemista társaiddal. Mondjuk múlt héten.
Az pedig, hogy vele milyen vagyok, egy teljesen másik téma. Az ő agyát még én is szeretem húzni, de ez kölcsönös nálunk, mióta ismerjük egymást. Már azelőtt is voltak beszólásaink egymásnak, mikor még csak beszélgető viszonyban voltunk, miután viszont összegabalyodtunk… csak megsokszorozódtak a lehetőségek, mert már mással is tudjuk húzni egymást, nem csak szavakkal, de tettekkel is. Ahogy telt-múlt az idő, úgy a tettek még inkább előtérbe kerülhettek, mert könnyen kiismertük egymás testének rezdüléseit, hogy a másiknak hol vannak a legérzékenyebb erogén zónái, és hogy milyen intenzitással kell azt ingerelnünk a kívánt hatás elérése végett.
- Ó, bebizonyítom én, csak figyelj.
Pimaszul vágok vissza neki, arcomon továbbra is egy mosollyal. Szerintem nem lesz itt gond velünk, hogy ezt megpróbáljuk. Bár annyit százszázalékosan tudok, hogy a legjobban az ilyen helyzetekben tudunk kinyilatkoztatni elég sok mindent. Össze vagyunk már hangolódva ezen a téren, lássuk be. Viszont nem hiszem, hogy a többivel bármi gond lenne.
Újabb löketet ad, mikor a nevemet nyögi vágytól ittasan, és én pedig intenzívebben folytatom az ingerlését. Nem túl sokkal később pedig ismét átjárja az egész testét az élvezet. Felállok hozzá, és elmosolyodok azon, hogy az arca is mennyire kivörösödött az elmúlt néhány perc alatt. És tudom, hogy nem azért, mert olyan forró lenne a víz, ami folyamatosan zúdul a fejünkre, és jelen esetben az én hátamra.
Jóízű sóhajtást engedek meg magamnak, mikor lassan elkezd kényeztetni. Kedvemre való a játéka, de hamar a tudtomra adja, hogy máshogy akarja folytatni. Megvárom, míg elveszi onnan a kezét, én pedig egyikkel a combjáért nyúlok, és kicsit közelebb húzom magamhoz. Ha úgy akarja, akkor teljes egészében felemelem őt, és hagyom, hadd fonja indaként körbe a derekamat a lábaival. A lényegen nem változtat. Lassan csúszok belé, kiélvezve az egészet, amennyire csak lehet. Ajkaim újra megtalálják a nyakát, miközben elkezdem ritmikusan, egyelőre még lassan mozgatni a csípőmet. A nyakára adott csókokat mély sóhajok váltogatják, miközben a mozgásom is egyre inkább fokozódik. Szájához visszatérek, hogy a nyelveink játékában is olyan összhangban lehessünk, mint a déli tájakon. Csak hogy még inkább tudjam fokozni az élvezetét, kezemmel egy ideig ingerlem még odalent a csiklóját, de a mozgásom nem hagy alább. Próbálok úgy játszadozni Wandával is, hogy egyszerre, vagy közel egyszerre léphessünk át a túloldalra.
Mikor viszont már úgy érzem, hogy nem bírom sokáig, és ő is közel van már az orgazmushoz, akkor elveszem a kezemet onnan, és ismét a combjára siklik vissza. Kicsit fokozom a tempómat még, és nem sokkal később pedig elérem azt a pontot. Testem megfeszül, mikor a legmélyebben vagyok benne, és csak úgy, mint múltkor, most is forró magommal megtöltöm az ölét, az orgazmus ideje alatt pedig fejemet is ráhajtom a vállára. Remélem jól csináltam a többi dolgomat is, és nem hagytam lógva Wandát, tehát ő is átélhette azt a mindent elsöprő érzést, ma már harmadjára is. Lihegve veszem a levegőt továbbra is, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar sikerülni fog rendezni a soraimat. De nem hiszem, hogy ez olyan meglepő lenne egy ilyen együttlét után.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

to Cole

- Ezt nem tagadom. Bár nem tudhatom, hogy milyen vagy másokkal, így… - nincs is mihez viszonyítanom, de az tény, hogy nem vagyok éppen szentnek nevezhető. Főleg, ha mások húzásáról van szó, vagy éppen pofára ejtéséről. De hát kellenek ilyen nők is a világba, mert nélkülük unalmas lenne az élet és minden pasi egója kissé túl magasan lenne az egekben. Néha kellenek olyanok, akik letörik kicsit az „szarvukat”, ami néha könnyebb, míg máskor nehezebb.
- Mert ha nem, akkor mi lesz? Megbüntetsz, vagy bebizonyítod, hogy rád illik ez a név inkább, mintsem másokra? – még szép, hogy ráértettem, de olyan, hogy egyszerű igen nálam nem túlzottan létezik, így talán annyira nem is csoda, hogy most se kapott egyszerű választ. Szerintem már akkor kezdene el aggódni, hogy valami baj van, ha csak annyit mondanék, hogy igen vagy éppen nem. Szóval mindegy is, teljesen az ember nem tud csak úgy megváltozni 20 év után. Persze, még előttem az élet, de akkor is.
Gyengédsége könnyedén észrevehető, de nem is bánom, ha nem éppen egy őrült együttlétben lesz most részem, hiszen zseniális abban, ahogyan a testemmel játszadozik. Mintha csak valami zseniális zenész lenne, aki a tökéletesen hangszeren játszik, miközben néha tényleg elő- előcsalogat egy-egy hangot belőlem is, hiszen nem vagyok szobor. Nagyon is hatással van rám az, amit művel. Erről pedig nem csak a testem reakciói dalolnak neki, hanem a néha ajkaim között kiszökő sóhajok is eléggé árulkodóak szerintem és az is biztos, hogy azért így még inkább biztos lehet abban, hogy tökéletesen egyre inkább őrületbe kerget, míg végül az orgazmus át nem járja a lényemet.
Nem sok „pihenőt” kapok, hiszen hamarosan újra lecsap, mintha csak nem hullottam volna már így is darabokra a játékának köszönhetően. – Cole… - csak ennyi hagyja el az ajkaimat sóhajba ágyazva, ahogyan egyre inkább kezd bekebelezni az a jól ismert érzés is. Tény, hogy volt már olyan, amikor remek színészi alakítást nyújtottam hasonló helyzetekben, de ez most nem az volt egyszer se. Tényleg képes volt könnyedén megbolondítani a testemet és elérni azt, hogy a mámor átjárjon. Miután másodjára is átlendültem azon a bizonyos határon, csak még inkább hevesebben kapkodtam a levőt és próbáltam rendezni a soraimat, ami nem volt éppen egyszerű, de nem is volt lehetetlen.
Amikor ajkaimra csap le, akkor egy pillanatra belemosolygok a csókunkban, de könnyedén húzom magamhoz közelebb, ha engedi. A melleimmel való játszadozása meg nem éppen segít abban, hogy tényleg összeszedjem magam, de aztán könnyedén veszi a kezébe az irányítást, hiszen másik kezével könnyedén viszi a kezemet az ő legérzékenyebb pontjához. Jó érzés volt érezni azt, hogy mennyire képes voltam őt megőrjíteni már csak a testem játékával vagy a sóhajaimmal, de bármennyire is szerettem volna neki is örömet okozni, úgy, ahogyan ő is okozott nekem.  Tudtam, hogy most nem túlzottan menne hála a korábbi kis műsorának, hiszen még mindig nem sikerült teljesen összekapnom magam, így csak a kezemmel kezdtem el őt kényeztetni rövid ideig, hogy utána tudtára adjam azt, hogy minek is örülnék még inkább a korábbi kényeztetésén felül. Szerettem volna újra érezni őt, hagyni azt, hogy újra kitöltsön és együtt élhessük át a földi örömöket, ha ő is benne volt...

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

- A fantáziáim lehet piszkosabbak, mint a tied. De összességében te jóval kegyetlenebb vagy másokkal.
Elég csak visszagondolnom arra, ami múltkor történt, mikor a bárba beléptem. Fogalmam sincs, hogy hogy jött az egész ötlet, miszerint a barátnőjével elkezdjék egymást falni, de úgy gondolom csak arra ment ki az egész játék, hogy az ott lévő kanos kis egyetemisták fantáziáját beindítsák. Ki tudja, mikor beléptem, még lehet az enyémmel is próbált kicsit játszadozni Wanda. Az egyetlen gond csak annyi volt ezzel, hogy engem az ilyen egyáltalán nem tud izgatni.
- Remélem a „galád csábító” alatt nem engem értesz.
Pedig vélhetően pont ez a helyzet, amit egyáltalán nem is bánok. Tetszik, hogy nem kezd túlzott ellenkezésbe, sőt, semmilyenbe mikor a kezem egyre lejjebb kezd haladni a testén. Tudja jól, hogy azzal csak magát sanyargatná, mert értek én a dolgomhoz, ezt már sikerült megtapasztalnia neki is. Igazság szerint kíváncsi is voltam egy kicsit, hogy vajon lép-e valamit, vagy inkább átengedi magát teljesen nekem, és hagyja, hadd csináljak vele, amit akarok. Ugyan érdekelt, hogy így lesz-e, de nem kezdtem el magamban fogadást kötni, mert ez a csaj olyan szinten kiszámíthatatlan tud lenni, és olyan dolgokkal tud meglepni, hogy az hihetetlen... Pont ez az, ami miatt annyira bírom őt. Nem olyan egyszerű, és sablonos vele az élet.
Finoman kezdem el őt kényeztetni, hogy aztán egyre inkább tudjam fokozni a játékomat. Hol a nyelvemet vetem be jobban, hol az ujjaimat, hol pedig egyszerűen csak az ajkaimat. Úgy érzem, sikerült megtalálnom a tökéletes sorrendet, a tökéletes összhangot, mert ahogy lopva fel-fel pillantok Wandára, látom rajta, hogy próbál valami fogást keresni, mert kezd már annyira széthullni a kényeztetésnek köszönhetően. Nem húzom vissza az élvezetek kapujából, hagyom, hogy átlendüljön rajta.
Hagyok neki néhány légvételnyi időt ez után, hogy megpróbálja legalább egy kicsit rendezni a sorait, de aztán pedig újra visszahajolok ahhoz a pontjához, hogy folytassam, amit nemrég félbehagytam. Ragaszkodok hozzá, hogy másodjára is eljuttassam a csúcsra, mert már pusztán nekem is örömet okoz az, ahogy őt kényeztethetem. Élvezettel falom odalent, és ha nem kezd túlzott ellenkezésbe, akkor pedig ismét átlendítem őt a túloldalra. Ezt követően pedig ismét hagyok neki egy kis időt, hogy összekaphassa magát
Akárhogy is, végül felállok, hogy húsos ajkait egy hosszabb csókkal ízleljem meg újra. Egyik kezemmel a mellét kezdem el masszírozni, miközben a másikkal megfogom az övét, és a férfiasságomig vezetem, ahol pedig elengedem. Csak szerettem volna, hogy érezze, mennyire megőrjít. A testének reakciói, ahogy újra és újra átadja magát az élvezetnek, meg úgy összességében az egész lénye. Nem várom el tőle, hogy viszonozza az előbbieket, de nem is fogok ellenkezni, ha amellett döntene.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 9:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

to Cole

Nem feleltem semmit se, csak bólintottam, mert nem akartam még inkább belegondolni ezekbe a dolgokba jelenleg. Egyszerűen ahhoz túlzottan is nagy volt a káosz. Egyszerűen még magam sem tudtam, hogy mi lesz ezek után. Inkább csak elhatároztam, hogy most jól fogom érezni magam és az este adta lehetőségekkel nagy valószínűleg élni fogok, a többivel meg majd ráérek reggel foglalkozni. Amúgy se voltam olyan, aki előre megtervezett mindent. Szerettem a spontán dolgokat és az őrült tetteket, meg a váratlan helyzeteket is, így nem akartam még inkább a félelmeimet táplálni és erősíteni magamban az agyalásommal. Ráérek majd akkor, amikor még inkább szembe kell néznem mindazzal, ami most a felszínre került.
- Valóban így lenne? Szóval az én fantáziám piszkosabb lenne, mint a tiéd? Hmm, nem tudom, hogy ez most inkább hízelgő, vagy nem. – szórakoztam tovább vele, hiszen ha tényleg igazak a megérzéseim és ő se egyszerű ember, akkor ki tudja, hogy mennyi idős. Meg amúgy is ember időben nézve is egészen fiatalka voltam még. Így kérem szépen, nagyon is lehetséges, hogy ő fog megrontani.
- Milyen magabiztos valaki, csak a végén nehogy alulmaradj az egyszerű zuhanyzással szemben. – kacsintok rá kissé pimaszul és kuncogva, hiszen vélhetően tényleg mindent be fog vetni, csak győzzem erővel és nehogy a végén esetleg a lábaim adják meg magukat, ha tényleg olyan helyre tévedne akár a kezével, a szájával, vagy bármivel, hiszen már párszor bebizonyította azt, hogy nagyon is érti a „dolgát”.
- Vagy talán maga az ördög, vagy a galád csábító… - morfondíroztam kissé hangosan, de a mondatott már biztos nem fogom befejezni. Ahh, nem olyan vagyok, aki egyszer félbe hagyj valamit, akkor azt hirtelen mégis csak befejezné.
Hamarosan pedig el is kezdi az csábításomat, hogy ő győzzön a zuhanyzással szemben. Egyáltalán nincs ellenemre az, amit művel. Még akkor se, ha pontosan részben tisztánlátás miatt választottam a zuhanyzást az a kútban köt ki. Csak tudnám, hogy miért is van rám ekkora hatással, akkor talán meg lenne az ellenszerem is rá részben, hogy néha kissé féken tudjam tartani, hogy ne legyen képes ennyire könnyedén elvenni az eszemet. Az ujjának galád játékának köszönhetően pedig egyre többször rándul görcsbe a lábam köze és szinte sóvárgok már azért, hogy megérintsem őt is, vagy csak érezhessem őt, de ő azért jól szórakozik, ebben biztos vagyok, hogy ennyire tud ingerelni a tettével. Aztán végül megkegyelmez és gyengéd, ugyanakkor ingerlő játékát érzem ahogyan ajkának a játékával is egyre inkább ingerel és a testem egyre inkább kezd felhevülni.
Pillanatokkal később szemben találom velem magam, a csókját könnyedén viszonozom, miközben egyre inkább hátrálok, még a hátam végül nem a falnak simul, mintha csak ez is azt akarná kifejezni, hogy nincs hova menekülnöm.
Könnyedén éri el, hogy a testemet még inkább őrületbe kergesse azzal, amit művel. Ahogyan melleimmel játszadozik, hogy utána egyre lejjebb és lejjebb haladjon. Könnyű szerrel rakhatja a lábamat a vállára, hiszen egészen hajlékony vagyok. Ellenkezésbe meg nem is bírnék kezdeni, hiszen a játékainak köszönhetően egyre inkább elkezdek széthullni. Ahogyan pedig lecsap ajkával, nyelve játékával, vagy éppen az ujjaival, úgy hagyja el egy-egy sóhaj néha az ajkaimat, míg egyre inkább közelebb nem sodor ahhoz a bizonyos ponthoz. A kezem könnyedén siklik hol a hajába túrva, míg máskor a falakon, mintha csak meg akarnék valamiben kapaszkodni és ha engedi, akkor hamarosan a testem végül meg is adja magát egy kéjes sóhaj kíséretében. A mámor lecsap kegyetlenül és szétcincál, mint már vele oly sokszor. Mellkasom pedig sietve emelkedik, miközben próbálom visszanyerni a normális légzésemet.

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 8:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

+18

- Ne aggódj, fogsz még kapni a segítségemből ez ügyben is.
Ha valamiről, erről biztosíthatom. Örülök, hogy sikerült túllendülnünk azon a ponton, amin a legelején voltunk, mikor Wandára egyáltalán nem jellemzően szinte alig beszélt, meg teljes bizonytalanságban volt úgy… mindennel kapcsolatban. Bár abban biztos vagyok, hogy ez az egy dolog még most sem változott. Mármint a bizonytalansága. Új dolog ez neki, és láthatólag fél is kicsit tőle. Azért aranyosnak tartom, hogy egy ilyen oldala is megmutatkozott neki a felszínen. És annak még inkább örülök, hogy nem a könnyebb utat választotta, hanem legalább megpróbál ennek ügyében tenni valamit.
- Még hogy megrontalak! Szerintem ahhoz már elkéstem!
Vágom oda neki ezt, csak hogy még jobban cukkolhassam. Jól megértjük mi egymást, ebből is remekül látszik ez. Oda-vissza adogatjuk a labdát, kíváncsian várva, a másik mivel tud visszavágni. Ha pedig alulmaradnánk, azt is el tudjuk fogadni. Én legalábbis biztosan.
- Tudod mit? Majd a zuhanyzás után elmondod, hogy ezt a verziót preferálod-e, vagy az egyedüllétet. De meg fogok tenni mindent azért, hogy az én előnyben részesítettem kerüljön ki győztesként.
Ó, vannak nekem módszereim bőven. Igazán lehengerlő tudok lenni, ha akarok. Ezt majd később fogja csak igazán megtapasztalni. Mert ha komoly kapcsolata nem volt még, és nem is próbálkozott kialakítani senkivel ilyesfajta kötődést, mint velem, akkor valószínűsítem, hogy randizni sem volt még. Na majd akkor tudja meg, mekkora sármőr vagyok, mikor elviszem valami szép helyre vacsorázni. Vagy főzök valami egzotikusat, és itthon vendéglem meg. Ki van itt találva minden, ami csak kell.
- Mi az, elvitte a kiscica a nyelved?
Kérdezem tőle mosolyogva, mikor a mondatát nem fejezi be, és közben már el is indulok mögé. A haját félresimítom az egyik oldalra, és úgy kezdem el a nyakát, valamint a vállát csókolgatni. Reakciója arra ösztönöz, hogy folytassam, én pedig így is teszek, kezeimmel megindulok lefele a hasától egészen addig a pontjáig. Hátulról hozzásimulok testemmel, miközben kezemmel kicsit szórakozok még vele. Néhány pillanatig csak pihentetem azon pontján az ujjaimat, aztán pedig kicsit lejjebb csúszik, és a combját cirógatom lágyan, épphogy csak hozzáérve az ujjbegyeimmel.
De aztán úgy döntök, hogy nem kínzom ennél tovább, és visszatérek a legérzékenyebb pontjához, amit elkezdek lassan ingerelni. Finoman simogatom őt odalent, miközben ajkaimmal továbbra is a nyakát kényeztetem. Nem sokára pedig az arcára adok néhány csókot, egyre lejjebb haladva az álla felé.
Végül pedig úgy döntök, hogy ebből elég lesz, és elveszem a kezemet onnan, Wandát pedig szembe fordítom magammal. Ajkait újra birtokba veszem, miközben odanyomom a közeli falhoz. A víz még így is könnyedén ér el minket.
- Nem tudom kifejezni szavakkal, mennyire oda vagyok érted. Hadd tegyem hát tettekkel.
Majd pedig elkezdek egyre lejjebb haladni a testén. Először a melleit veszem kezelésbe, amolyan bevezetőként, elidőzve ott egy keveset. Utána pedig még lejjebb haladok, és ha nem ellenkezik, egyik lábát a vállamra helyezem, mielőtt elkezdeném őt nyelvem, ajkaim, és ujjaim játékával kényeztetni. Bevetek mindent, amit csak tudok, hogy a lehető legjobb élményben lehessen most része. Újult erőt és lelkesedést adtak az együttlétünkhöz a fejlemények. Hogy Wanda is képes kilépni a komfortzónájából, és egy teljesen új dologba kezdeni. Méghozzá velem. Ki akartam fejezni a hálámat, és a boldogságomat, jelenleg pedig nem tudtam jobb módot találni rá, mint azt, hogy olyan élvezetben részesítem, amilyet korábban még nem élhetett át velem, általam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 7:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

- Pasik…. – forgatom meg a szemeimet is kissé drámaian, de nem akarom tovább boncolgatni ezt a témát, hiszen felesleges lenne. A múltan változtatni nem lehet, a jelenen és a jövőn igen, meg azt hiszem, hogy csak az számít, hogy most itt vagyunk és nem éppen úgy néz ki, mint akik meg akarnák egymást enni. Inkább sokkal „rémisztőbb” dolog kezdődik el, legalábbis számomra az, ahogyan ő is többször utalt már rá, hogy számomra ez újabb dolog, mint neki. És ekkor eszembe jut az is, amiről múltkor elszólta magát, a felesége. És ettől akaratlanul is rossz érzés kerít hatalmába, hiszen egyszer már boldog volt, talán én sose leszek képes annyira boldoggá tenni őt, vagy hasonlót elérni nála. Na, meg nálam sokkal normálisabb, érettebb nőszemélyt is könnyedén találna magának.
- De biztosan, viszont ha összefogunk ellened, akkor… - pillantottam a kutyusra, aki úgy figyelt minket, mint aki értene minden egyes szót és talán így is volt. Talán a csajok egyszer összefognak ellene. Jesszusom, mire is gondolok? Sose aludtam még itt, sose volt ez hosszabb egy-két kellemes pillanatnál és utána távoztam is, most meg… Tényleg valami nagyon nincs rendben, legalábbis szerintem, Cole meg szerintem tuti élvezni, hogy a változás részben kezdetét vette. Számomra viszont ez túl gyors. Tényleg szükségem lesz egy kis friss levegőre, vagy zuhanyzásra, hogy észhez térjek.
- Muszáj, ha az embernek nem akad segítsége. – mondtam kissé lebiggyesztett ajkakkal, de hát ez se volt komoly. Az pedig, hogy nézte a műsort nem túlzottan tudott zavarba hozni. Nem először lát már ádámkosztümben, és nem is ő az egyetlen férfi, aki így lát. Másrészt, eddig a zuhanyzást megtartottam tényleg csak magamnak, de azt hiszem most ennek is lőttek. Még egy újdonság.
- Valóban van ilyen mondás, de nem hiszem, hogy most ez erre igaz lenne, meg az arckifejezésedből úgy ítélem meg, hogy inkább még piszkosabb lett. Még a végén megrontasz. – mosolyodtam el, ahogyan egyre közelebb ért, mielőtt a csókjával jutalmazott volna meg. Jó érzés volt érezni ismét ajkának, a nyelvének a játékát, ahogyan együtt veszünk el egy „őrült” tánc kezdetében.
- Hmm, ki tudja. Lehet kicsit, mert elveszed az eszemet és a piszkos fantáziádat átragasztod még a végén rám is. – mondtam neki kissé úgy, mintha a válaszomon gondolkoznék is, de közben könnyedén simítottam végig újra és újra a tarkója vonalán. Majd kicsit távolabb léptem tőle.
- Ohhh, ha tudnád a választ, akkor… - direkt nem fejeztem be, hanem inkább pontosan olyan pimaszul feleltem, mint amennyire ő tette. Amikor pedig egyre közelebb jön, akkor csak kíváncsian figyelem őt, amikor viszont mögém sétál és megérzem ajkainak a játékát a nyakam vonalán, akkor csak egy aprót sóhajtok, miközben egyre lejjebb vándorol a keze is. Egyik részem azt mondta, hogy állítsam meg, de végül a másik győzött, így könnyedén hagytam azt, hogy ismét magával rántson a „bűnbe” és a piszkos kis fantáziája életre kelljen.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 7:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

- Hidd el, nagyon is hiányoztál. Szinte mindig rád gondoltam, és vártam, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán fogsz-e még jelentkezni. Csak azért nem írtam neked, mert időt akartam neked hagyni, hogy mindezen gondolkozz. Mégiscsak olyan témáról volt szó, ami számodra teljesen újkeletű. Nem akartalak még leterhelni azzal is, hogy zaklatlak. Volt bennem egy kis félsz is, hogy talán ezzel még inkább elrontom az egészet. Tudom, hülyén hangzik…
De ez az igazság. Ezen az egészen neki kellett átrágnia magát egyedül. Örülök is, hogy így tett, meg hogy túlzottan nem látom rajta azt, hogy olyan nagyon mérges lenne rám. Elég gyorsan elrepült ez a hét is, legalábbis számomra mindenképpen. De annyi biztos, hogy rengetegszer jutott eszembe, és kezdett el hiányozni. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy inkább felhívom, vagy pedig szimplán elmegyek az egyetemre, vagy akár a kolijába. Így viszont ezek majd megmaradnak későbbre.
- Abba azért nekem is lenne beleszólni valóm, nem gondolod?
Egyébként azzal nincs egy szál gond sem, ha Lilah az ágyamban alszik. Míg nem jött be Wanda az életembe, addig szinte mindig mellettem aludt.
- Úgy látom, boldogulsz.
Nagyon szívesen beállnék segíteni, ha nem csak annyi falatnyi ruha lenne rajta, mint a fehérneműi. Még ezektől is örömmel szabadítanám meg, de most inkább csak figyelem a „műsort.”
- Hát, ez egy olyan kérdés, amire nem tudom megadni a választ, ezért kell megpróbálnom. Más ötletem nem igazán van. És tudod, hogy van a mondás: Aki nem mer, az nem nyer.
Bár, ahogy bejöttem ide, csak még piszkosabb lett a fantáziám, mint eredetileg volt, de ha valami, ez szerintem igazán várható volt. Ahogy karjait a nyakam köré fonja, én is úgy ölelem át őt a derekánál. Először két hétig nem látjuk egymást, most legutóbb pedig egy hét. Mégis mindig ugyanolyan jól esik érezni az ajkait az enyémen.
- Miért, talán zavar?
Mosolyogva kérdezek vissza, miközben fejemet is kicsit oldalra döntöm, úgy várva a választ. Tetszik, ahogy ez után nem sokkal végigtekint rajtam.
- Csak nem tetszik a látvány?
Kérdezem tőle pimaszul, mikor az ajkába harap. Aztán pedig közelebb húzom magamhoz, hogy testével az enyémhez simuljon, és újabb csókkal jutalmazom őt. Habár ez nem olyan kis rövid, mint az előbb volt. Ezt jóval hosszabban és szenvedélyesebben kapja. Majd ezt követően elsétálok mellette, kezemet vízszintesen húzva a hasán át, míg nem teljesen mögé nem kerülök, akkor pedig a nyakához hajolok, és ott kezdem el őt csókolni érzékien. Kezemmel pedig egyre lejjebb haladok a lába közé, hacsak meg nem állít valami elvetemült ötlettől vezérelve.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



A poszt írója Wanda Melinda Carson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

to Cole

- Jóóó, nem is várom el azt, hogy a nap 24 órájában elérhető légy. Mind a kettőnknek meg van a saját élete és ezt tiszteletben tartom, de azért nem lesz remélem olyan mint most. Tudod, egy hét eltelt és még egy üzenetet se írtál, félre ne érts. Nem fogom a nyakadon lógni állandóan, ahogyan mindennap se várom el, hogy üzenj és hasonlóak, de azért néha életjelet adhatsz magadról, mert mielőtt idejöttem erősen gondolkoztam azon, hogy ne tegyem, mert vélhetően nem is hiányoztam neked. – fejtem ki a következtetésemet, de hát nahh. Szerintem teljesen jogosan fordult meg a fejemben az, hogy egy hétig némaságot fogadott és egy olyan vita érthető volt, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy meggondolta magát és többé látni se akar. De hát szemmel láthatóan eme rizikók se voltak elegek az életnek, mert még az esőnek is le kellett szakadnia és bőrig kellett áznom, miközben vártam arra, hogy megjelenjen Cole. Fogalmam sincs, hogy meddig ültem volna ott, ha nem toppan még be akkor se.
- Pontosan, és még mellé igazán aranyos, ahogyan bújik és vele még egyszer se kaptam össze. Azt hiszem, hogy túl nagy előnnyel indul, csak a végén nehogy helyet cseréljetek, mert befoglalom vele az ágyadat. – villantottam igazán ártatlan mosolyt, hiszen képes lennék rá, hogy odacsalogatom és vele alszom be. Persze csak egyszerű alvásra gondoltam, ami nem ritka olyanoknál, ahol van kutya is, hogy bemászik az ágyba. Természetesen Lilah jól nevelt, de attól még imádok mindenkit a bűnös útra csábítani és pont vele ne tenném meg?
- Ohh, ne nézz így, mert a végén kitiltanak a fürdőből. – szívom tovább a vérét, mielőtt még elindulnék a fürdő felé, mert most tényleg nem azért cukkoltam őt. Inkább csak megszokásból. Kissé fáradt voltam, meg amúgy se ártott volna elkezdenem helyre rakni kicsit a fejemben a dolgokat. Az ajtót könnyedén csuktam be magam mögött, persze nem zártam be, de akkor is, amikor meghallom a füttyentést, akkor csak megrázom a fejemet és megfordulok.
- Nem mondták még, hogy szemtelen vagy? – kérdeztem meg pimaszul egy féloldalas mosoly kíséretében. – Valahogy sejtettem, hogy nincs ellenedre, de akkor már miért nem segítesz inkább? – kihívóan tekintettem rá és a hangomban is megtalálható volt, de végül inkább segítettem magamon, hiszen annyira sok ruha nem volt rajtam.
- Ohh, és úgy gondolod, hogy ez lenne a legmegfelelőbb hely hozzá? – majd azzal a lendülettel rövid időre ismét az ajtóra mutattam, de már nem vártam meg a válaszát se, egyszerűen csak beléptem a zuhany alá, majd megengedtem a jó meleg vizet, hogy lemossa rólam az utca porát, meg Lilah szagát.
Amikor viszont ő is követ, akkor csak hitetlenkedve rázom meg a fejemet, de a csókot könnyedén viszonozom, miközben a karomat a nyaka köré fonom. – Ezek után mindig társaságra számíthatok? – nem minta ellenemre lett volna, de legalább akkor előre felkészülök, de mielőtt válaszolhatott volna csöppet se leplezve pillantottam végig rajta és egy aprót az ajkamba haraptam, hiszen tetszett az, amit láttam.


Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



A poszt írója Cole Gibson
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 31, 2016 6:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Elhiszem, hogy képes megvédeni magát Wanda, de azért azt mégsem akarom, hogy radikális dolgokhoz folyamodjon. Akkor tényleg inkább lecsukatom a gyereket, és olyan vádakat akasztok a nyakába, amik miatt nem jön ki onnan jó ideig. Sok mindenre jó a mágia, még akár bizonyítékok hamisítására is. Nem szoktam ilyenekhez fordulni, de érte megtenném.
- Nem fogom kinyomni a telefonomat, és olyan sem lesz, hogy szándékosan nem reagálok. De azt vésd az eszedbe, hogy munka közben nem mindig van a közvetlen közelemben a telefonom, így nem biztos, hogy egyből észre fogom venni. Na meg lehet éppen nálam van, de mondjuk le vagyok némítva. Viszont megpróbálok erre most már sokkal jobban odafigyelni. Most, hogy újra van valaki, akinek a hívásait várhatom.
Az elmúlt három évben nem igazán volt olyan, aki miatt nagyon megérte volna magamnál hordoznom a telefonomat. Ritkán hívtak ismerőseim, ha valaki pedig egy magánnyomozót keresett volna, és tudott is valamelyest szinten arról, milyen jó vagyok, az úgy is próbálkozott többször is egy nap. Remélem a berögződött dolgok miatt nem fog semmi olyan történni, aminek komoly következménye lehet akármelyikünk életére is, csak mert nem volt épp nálam a telefon.
- Hát, könnyen meglehet. Elég nagy előnnyel indul. Aranyos, imádnivaló, és kellemesen bolyhos a bundája.
Nem tudom ezt a kutyát nem imádni. Kár, hogy nem látta Wanda, milyen volt kiskorában Lilah, mert akkor még aranyosabb volt. De hát minden kiskutyánál így van ez, akkor még olyannyira pörögnek, hogy le sem lehet őket lőni. Nem egyszer volt, hogy rohant nagyban akár egy bot után, akár a kaja felé, és felbukott önmagában, aztán egy bukfencet lenyomott. Bár, ha belegondolok, erről még szerintem videót is csináltam, mert annyiszor bukott orra a kajához szaladva, hogy egyszer mindenképpen meg akartam örökíteni.
Beharapom az alsó ajkamat, miközben arcomon mosollyal nézek Wandára, meg az ötletre, hogy elmegy fürdeni. Tudom jól, hogy megint csak a véremet akarja szívni ezzel az egésszel. Ellököm magamat a pulttól, és félre is állok, hadd menjen csak. Megvárom, míg elér a zuhanyzóig, akkor indulok csak meg utána, miután már bement. Odaérve csak nekidőlök az ajtófélfának, és karba tett kezekkel nézem, ahogy öltözik. Még kap egy elismerő füttyentést is, miközben mosolyogva figyelem őt.
- Miattam ne hagyd abba, folytasd csak.
Ha pedig már minden ruhájától megszabadult, úgy én is bemegyek a fürdőszobába, és becsukom magunk mögött az ajtót. Nemsoká pedig Wanda keze a mellkasomon állapodik meg.
- A fantáziám piszkos maradt, azt is ki kell tisztítani.
Majd pedig meg is fogtam gyengéden a kezét, és levezettem magamról. Majd pedig odaböktem a fejemmel a zuhanyzónak, hogy menjen csak előre. Bár ha inkább azt részesíti előnyben, hogy végignézi, ahogy én is megszabadulok a ruháimtól… legyen csak a vendégem. Azt követően pedig (én is) bemászok a zuhany, és a víz alá, ekkor pedig már nem leszek rest Wanda ajkaihoz hajolni, hogy egy csókot leheljek rá.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vissza az elejére Go down
 

Mr. Gibson háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3