Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
Kedvenc dal :
∑ Sometimes
Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
Humor :
∑ mood-dependent



A poszt írója Maggie Ross
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 12, 2017 7:20 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ayame & Maggie
Jobb lett volna, ha egyszerűen tovább sétálok, hiszen nem csak rólam volt szó, hanem a lányomról is. Eddig se volt egyszerű az életűnk, de nem hiányzott még egy bonyodalommal több, de mielőtt igazán végig gondolhattam volna, hogy merre is tudnánk eltűnni, addigra már a slusszkulcs könnyedén koppant a földön. Remek, már csak tényleg ez hiányzott. Talán nem egy őrülthez van szerencsém, így nincs miért aggódnom. Legalábbis szerettem volna ebben hinni és kapaszkodni ebbe a reményfoszlányba a vér illata ellenére is. Egy pillanatra érzem azt, hogy még engem is csábít az a mámorító illat, de szerencsére sikerül megállnom és összekapnom magam. Arcom szinte el se torzul, így inkább sietve szólalok meg, amikor megpillantottam azt a személyt, aki lehet a vad, de közben ügyelek arra, hogy Cel ne pillantson abba az irányba. Ha egy majdnem hulla fekszik nem olyan messze, akkor azt neki nem kell látnia.
- Menned? – vontam fel az egyik szemöldökömet, hiszen nem túlzottan tetszett az, ahogyan kinézett. Éreztem a róla áradó vért is, ugyanakkor az arca annyira falfehér volt, mintha valami kísértetett látott volna. Nem úgy nézett ki, mint aki jól van. Kicsit megigazítottam a karomban tartott lányomat, majd ismét megkerestem őt a pillantásommal.
- Nem éppen úgy festesz, mint aki jól van. – tettem végül hozzá pár másodperces habozás után. Mindig is eléggé őszinte ember voltam, így nem gondoltam azt, hogy most kellene pont másképpen viselkednem. Óvatosan tettem egy lépést felé, de közben figyeltem arra is, hogy nehogy támadásnak tudja venni. Nem akartam neki ártani, de látnom kellett, hogy mi elől próbál meg elmenekülni. Másrészt meg tényleg nem akartam összerúgni vele a port, hiszen érezhetően idősebb egyed volt nálam. Érthető okokból pedig nem vágytam a halálra, se véglegesen, se ideiglenesen nyaktöréssel. Plusz ott volt az is, hogy remegett a lány.
- Ha engeded, akkor segíthetek. – fogalmam sem volt arról, hogy mibe keveredek, de ez is annyira rám vallott, hogy mindenkinek segíteni szeretnék. Egyszerűen tényleg igaza lehet Enzonak is, hogy furán vagyok összerakva. Azt pedig pontosan tudom, hogy milyen érzés elveszíteni a kontrollt és később érezni azt a pokoli fájdalmat, ami egy-egy ember életének az elvétele jelent. Nem akarom azt, hogy mások is szenvedjenek. – Maggie vagyok, te? – próbáljuk meg így, hátha akkor közlékenyebb lesz ő is, ha ismeri a nevemet. Mindent valahol el kell kezdeni. Közben pedig azért a tisztes távolságot fenntartottam, bár vámpíroknál szerintem ilyen nem is létezik. Túlzottan könnyedén vagyunk képesek megtenni egy-egy nagyobb távot is.



■ ■ Bocsi a késés miatt! 27 ■ ■ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
fotós, festő



A poszt írója Kurosawa Ayame
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 15, 2016 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]
tag: Maggie
words: here
notes: Lesz ez jobb is, Ígérem
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ő ezt nem akarta. Nagyon nem. De ha az ember lánya egy vámpír, már évszázadok óta, ez talán egy elkerülhetetlen dolog. Persze, mondhatnák, hogy ennyi idő alatt már megtanulhatta volna féken tartani magát; és igazából sikerült is neki. Az esetek kilencven százalékában, ha arra vetemedik, hogy egy élő, lélegző embert csapoljon meg, és ne csak a vérbankból lopkodjon, akkor mindig visszafogja magát. Most viszont talán egy kicsit elszámolta magát. Hisz mindig ügyelni szokott arra, hogy annyira azért ne éheztesse magát, hogy elveszítse a kontrollt maga felett. Mindig rendszeres időközönként vesz magához vért, amikor, és amit épp talál, de az utóbbi hetekben talán kicsit elszámolta magát.
Épp ezért fekszik az a nő ott, egy nagy autó takarásában, szinte teljesen szétmarcangolva. Szinte. Annyira azért még ott volt az ép esze, hogy ne ölje meg; talán... talán ha valaki még időben rátalálna, még meg tudnák menteni az életét. Legalábbis reménykedik, ha már ő nem bír még csak ránézni sem, nem hogy hozzáérni, akkor valaki csak jön errefelé, miután ő menekülőre fogja. De ő ezt tényleg nem akarta; nem akart soha vámpír lenni. Igaz, mikor még élt, soha nem is gondolt arra, hogy ilyen lények egyáltalán léteznek, csak amikor már késő. És igen, megtehette volna, már elég rég, hogy végez a saját életével, vagy meghagyja ezt a vadászoknak, mégsem tette. Valamiért mégis ragaszkodik ehhez az ocsmány örökkévalósághoz, ami miatt nem tud kiszakadni belőle. És ez pontosan tudja ő is, hogy egyetlen lény miatt van; aki elől még menekül is. Pedig ő próbálkozott. Isten a tanúja mennyire meg akart halni, hogy többet ne bánthasson senkit és ne kelljen több vért innia, és láss csodát, még mindig itt van.
Még a vadi új felsője is foltos lett az áldozata vérétől, hiába próbálja letörölni az ott van; és ahogy az éhsége csillapodik, egyre jobban úrrá lesz rajta az undor, és a hányinger kerülgeti saját magától, és a vér szagától. A levegőt is szaporábban veszi és érzi, hogy a pánik egyre inkább úrrá akar lenni rajta, de azt egyelőre sikerül magában tartania. És már indulna is, hogy minél hamarabb eltűnjön innen, mikor meghallja a halk neszt; egész addig fel sem tűnt neki, hogy bárki más is ott tartózkodna rajta és a földön heverőn kívül, így egészen meglepi a nő hangja. Aki természetesen nincs egyedül; ezt a szívdobbanások ritmusából is tisztán hallja. Egy mély levegőt vesz, hogy valamelyest lenyugodjon, s kabátját összehúzva indul meg.
- Persze... minden rendben... De nekem most... mennem kell... - mert érzi, ha nem tűnik el innen most azonnal, a vér szagától rögtön összeesne. látszik is rajta, hogy sokkal fehérebb a szokásosnál, és a remegése is egyre inkább feltűnőbb. De amint biztonságos helyre kerül, minden megoldódik....
Legalábbis reménykedik benne.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
Kedvenc dal :
∑ Sometimes
Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
Humor :
∑ mood-dependent



A poszt írója Maggie Ross
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 21, 2016 9:32 pm
Ugrás egy másik oldalra

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ayame & Maggie
Egy éves múlt nem olyan régen az én nagylányom, de még mindig alig hittem el, hogy az elmúlt időszak eseményei ellenére is tényleg itt van és a karomban tarthatom. Míg a pocakomban nőtt, akkor volt olyan időszak, amikor mindennek mondható voltam, de jó anyának nem. Ha nem lett volna Enzo, akkor nem tudom, hogy mi történt volna, vagy éppen hol tartanék, vagy mi lenne a pici Celie-vel. Egyedül Enzonak és a lányomnak köszönhetem azt, hogy nem fordultam ki még inkább magamból, mint amennyire így is sikerült rövid időre. Természetesen az is csoda volt, hogy vámpírként sikerült teherbe esnem, de idővel kiderült az is, hogy egy warlock keze van benne, de hogy ki és miért… Nos, arra a mai napig nem jöttem rá. Mosolyogva figyeltem azt, ahogyan a világot figyelte, ahogyan egyre inkább kezdi felfedezni a világot és egyre inkább önállóbb életet él.
Már 7 óra is elmúlt, mire sikerült észbe kapnom, hogy mára ennyi játszadozás elég volt és ideje hazamennünk, mert a végén még apuci keresni fog minket. Természetesen mire hazaér, addigra össze is kéne ütnöm valamit, hiszen annak ellenére, hogy vámpírok vagyunk, nem vetettük meg sose a rendes ételeket se. Szerettünk kicsit hétköznapiak lenni és úgy viselkedni, ahogyan egy átlagos család tenné.
Dudorászva indultunk el a kocsi felé, miközben szinte sose fáradni akaró tündérke továbbra is kíváncsian figyelte a világ. Alig, hogy kiléptünk a liftből a parkoló szinten az egyik kezemmel, amelyik szabad volt elkezdtem keresni a kocsi kulcsot, de persze most kellett Celie-nek is megbillennie, így sietve kaptam utána, miközben a kulcs könnyedén hullott a földre, hogy végül koppanás kíséretében jelezze, hogy teljesen megadva magát a gravitációnak. Sietve hajoltam le érte, miközben a karomon csücsülő lányommal egyensúlyoztam, de amit megpillantottam a kocsi alatt végig nézve… Nos, úgy már minden ismerős illat értelmet nyert, hiszen könnyedén ismertem fel még inkább a vér illatát. Nagyon reménykedtem abban, hogy nem valami őrülthez van szerencsénk, mert akkor nem tudom, hogy mit fogok csinálni. A lift sincs olyan közel, ahogyan a kocsi se, de nem a saját életemért aggódtam, hanem sokkal inkább a lányomért. Elmenekülni meg kötve hiszem, hogy tudnánk, mert biztos vagyok abban, hogy meghallottam azt, ahogyan a földre ejtettem az autókulcsot. Lassan léptem egyet, majd még egyet, hogy szemügyre vegyem a támadót, de arra ügyeltem, hogy Cel ebből semmit se láthasson, ami esetleg ott fog fogadni engem.
- Minden rendben van? – kérdeztem meg automatikusan, miközben még szinte végig se mértem a terepet, hogy ki is a támadó, vagy éppen ki az áldozat, vagy az annak szánt fél, hiszen még két szívverést hallottam abból az irányból.


■ ■ Lesz még jobb is. 27 ■ ■ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Tartózkodási hely :
♥ I'm everywhere
Hobbi & foglalkozás :
♥ Travel the world



A poszt írója Játékvezető
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 21, 2016 9:26 pm
Ugrás egy másik oldalra

******
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

parkoló

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Parkoló

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros :: Bevásárlóközpont
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3