Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 14, 2017 1:25 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
- Miért is hazudnék én neked? - Mélybarna szempárommal mélyen az ő szemeibe tekintek, épp olyan bűvös és káprázó tekintettel, mintha a legszelídebb és legártatlanabb kígyó gyönyörű pillantása vésődne az övéibe. Még is mosolyom angyali, semmiféle vadság vagy ördögi nem rejlik benne. Miért is rejlene? Hisz' én soha nem voltam rossz! - De... hazudtam neked... - Vallom be aztán egy ártatlan tekintettel az élen, ám ekkor ajkaim arcán vándorolnak végig gyengéd csókokkal. - Hiszen kedvellek. - Suttogom érzékien ekkor  a fülébe, vadító és vággyal telt vigyorral az ajkaimon. (...)
- Komolyan? - kérdezek vissza szelíden, miközben anyai óvatossággal simítok az  arcán végig. - Az már csak rajtad múlik, hogy hányszor akarod ennyire jól érezni magad. - Utaltam arra mellékesen, hogy rám bármikor számíthat, bármiről is legyen szó. Merthogy számomra ő az egyetlen, akinek bármit megtudnék adni. Ha kéri, meg is teszem neki. Hiszen mit ér a szív, ha  nincs kiért dobognia? Azt akarom, hogy ő is itt legyen nekem mindig.
A kérdését követően szinte azonnal ajkaimra tapasztotta az övéit,ekkor aztán szenvedélyes, s heves csókkal illettem őt míg ujjaimat hajába tűztem finoman. Nem akartam elengedni. A csókjai annyira mámorítóak... megnyugtat.
Egészen mélyen elmerültem már a csókunkba, amikor is alig érezhetően megugrok némileg, mikor megérzem egyik ujját nőiességem legérzékenyebb pontján. Abban a pillanatban a csókot is megszakítottam hiszen annyira intenzíven és ugyanakkor váratlanul ért azon érintése. Nem mellesleg elmondhatatlanul jól esik, amit művel. Túlságosan is már izgatott állapotban voltam, s míg őt kényeztettem ajkaimmal, megfordult a fejemben, hogy közben magamon is segítek, hisz annyira vágyott már azon részem a kényeztetésre. Még is számomra akkor is ő volt a fontosabb, hogy a maximumot nyújtsam neki, nem pedig magam.
Telt, s vörös ajkaim elválnak egymástól, bár hang képtelen volt kiszökni belőlük, elvégre akkora volt bennem az élvezet, hogy hirtelen megszólalni sem tudtam. Hihetetlenül jó érzés éreznem csiklómon az ujjait, főleg, hogy határozottan érinti s köröz az körül. Minden egyes mozzanatnál teljességgel megremegek, s az igazán zúzda leginkább az volt, amikor néhány ujját belém mélyesztette míg hüvelykujjával ugyanúgy nem hagyta abba a hergelést.
Annyira szerettem volna megdicsérni őt, azt, amit művel, de láthatóan annyira lefoglal az élvezet, hogy konkrétan egy hang sem tud kijönni ajkaim közül, nemhogy még beszéljek is hozzá. Nem tudok megszólalni. Még is testtartásom bőven elárulja, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit művel velem. Nemes egyszerűséggel döntöttem hátra a fejem, míg megemeltem csípőmet s combjaimat jobban taszítottam egymástól, hogy könnyeden csinálhassa azt, amire  sóvárogva vártam már.
Érzem, hogy egyre nedvesebb leszek odalent, minden egyes mozzanatnál amikor ki és be vonja ujjait bennem. Még is mikor gyorsított a mozdulatain, szinte aligha kellett bele a pillanat tört része, s azzal a lendülettel egy erőteljes roham, avagy remegés és jóleső sikoly jelzi, hogy elélveztem az egésztől.
Abban a pillanatban szinte azonnal ahhoz a karjához nyúltam, hogy megállítsam őt, hiszen ha tovább folytatta volna, lehet, hogy végignyögném vagy sikogatnám az egészet, de nem azért, mert annyira kellemetlen lenne, hanem kínzóan jól esne.
A levegőt kimerülten kapkodtam magamhoz, s ahogy visszahajoltam ő hozzá, azzal a lendülettel csaptam hátra csokoládébarna hajkoronámat, mely mostanra már sima állapotát teljesen elveszítette; némileg megkócolódott már attól, hogy Connor piszkálgatta.
Aligha kell ajkaimhoz érintenie nedvemtől ázott ujjait, szinte két kézzel érintettem meg karját, s mohón nyaltam végig nyelvem teljes egészével. Édes volt, habár az ő nedvét is éreztem még rajt. Rettentően jól esett ízlelnem magunkat.
Hagyom, hogy a földön elfektessen s ő maga pedig fölém kerekedjen; mindezt csak egy elmondhatatlanul vidám vigyorral követtem végig, hiszen aligha hiszem el, hogy végül megtörtént. Ha tudná, hogy hányszor fantáziáltam már erről az előtt... Ó, ha tudná...!
- Hmm... - tekintek pajkosan testén végig, miközben egyik mutatóujjamat alsó ajkam széléhez érintem kacéran.- Én azt sem értem, hogy az első fürdésednél miért nem hívtál már akkor magaddal... - Néztem ekkor végül arcára egy nagyon huncut vigyor keretében. - Úgyhogy kárpótolnod kell, különben nagyon szomorú leszek. - A huncut mosolyom nagyon is elárul, hogy az egész szövegem a játék része, és az, hogy most azonnal kapjon fel és vigyen, és tegyen velem azt, amit csak akar. Hiszen akarom, s megőrülnék, ha nem érezhetem újra ezt a páratlan érzést.
- Kéérlek! - Szinte könyörgök, s ezt követően lábaimat körbefontam derekán, míg karjaimat a nyakánál, hogy könnyeden emeljen majd fel, s cipeljen ahová csak akar. De még előtte azért húzkodtam a szemöldökeimet játékosan, némileg el is kacagtam magam halványan, hiszen már a hülyeséget is túlzásba viszem. Mindössze csak azt akarom, hogy örüljön.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 13, 2017 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
- Akkor tudom, hogy hazudsz – vágom rá szinte egyből, felvont szemöldökkel. Tudom, hogy csak cukkolni akar engem, de nálam ez nem válik be, legalábbis semmiképpen nem úgy, ahogyan ő azt elvárná. Na meg nem tudnám komolyan sem venni ezt a kis húzását, mert tudom jól, érzem rajta, hogy mennyire kötődik és vonzódik hozzám. Akármennyire sem ismerjük egymást évek óta, ez hamar nyilvánvalóvá vált számomra.
Belemosolygok a csókba annak hatására, amit mond. Mondhatnám én is, hogy ő is ugyanígy elveszi az én eszemet. Különleges személyisége van kétséget kizárólag, és jelen forró pillanatokban pedig ha akarnám sem tudnám nem észrevenni, mennyire ámulatbaejtően gyönyörű ő. Mind a formás idomai, mind az egész lénye.
Örülök egyébként, hogy nem tétovázik túl sokat, és nem sokkal később pedig már folytatja is a kényeztetésemet. Nem érdekel, hogy már jóval érzékenyebb vagyok odalent az előbbieknek köszönhetően, egyszerűen képtelen lennék megállítani őt. Amilyen pozícióba levágja magát, már attól kedvem támadna visszahúzni magamhoz, hogy újra magamévá tehessem őt, de mégsem teszem – most önző leszek. Kíváncsisággal figyelem, hogy vajon eleget tesz-e a kérésemnek, hogy a mellei közé vegye ágaskodó férfiasságomat. Nem telik túl sok gondolkodási időbe, máris a mellei között érezhetem a legbecsesebb testrészemet. Hátra is vetem a fejemet, és jólesően nyögök fel, ahogy elkezdi mozgatni a melleit a férfiasságom ingerlése gyanánt. Egy kicsit még hátra hajtva a fejemet élvezem a kényeztetést, aztán pedig tekintetemmel újra visszakalandozok az események történésének helyszínére. Kicsit megremegek, mikor a nyelvével épphogycsak a férfiasságom végét érinti, hisz elképesztően jól esik.
Nem lassít, nem kegyelmez, kezeit vadul mozgatja legérzékenyebb pontomon, mielőtt aztán kérésemre újra visszavenné a szájába. Nyelvének, ajkainak és ujjainak hármas játéka teljesen kikészít, és nem sokkal később pedig el is engedem magamat a szájában. Érzem rajta, hogy kicsit meglepte ez az egész, de azt is látom, hogy nem bánja. Továbbra is vadító, ahogyan újra és újra lenyeli a forró magomat, miután beléeresztettem a szájába magamat. Nem minden nőnél szokás ez, sőt, egyesek kifejezetten utálják, ha a férfi a szájukba élvez. Láthatóan Shalya nem ilyen. És én is imádom ezt látni. Szóval ha valamiben, ebben tényleg nem fogtunk mellé egyikünk sem. Ahogy megnyalja az ajkát, megint kicsit beleremegek az egészbe, persze a jó értelemben. Ahogy újra felmászik hozzám, és rám nehezedik, érzem, milyen forró ő is odalent. Kérdésére kell egy néhány másodperc, mire válaszolni tudok, ekkor viszont felülök, és magammal együtt húzom őt is. – Rég éreztem már ilyen jól magam – mondom neki őszintén, mielőtt aztán odahajolnék hozzá, és megcsókolnám őt. Egyik kezemmel eközben a formás és kerekded halmára téved a kezem, és bele-belemarkolok néhányszor, mielőtt aztán a mellbimbóval játszadoznék kicsit. Ezt követően viszont le is csúszik a kezem a legérzékenyebb pontjára, és mindenféle felvezetés nélkül kezdem el ingerelni a csiklóját, körkörös mozgásokat végezve az ujjaimmal rajta. Nem hagyok ellenkezésre lehetőséget – amúgy is erősebb vagyok nála -, és ez ellen szerintem amúgy sem ellenkezne. Lehajolok a melléhez, hogy ajkaim egyik mellbimbója köré záródhassanak, és úgy szívogatom meg, mielőtt a nyelvemmel kezdeném el nyalogatni, ezzel is tovább ingerelve őt. Tudom, hogy milyen érzékeny a nőknek ezen pontjuk (is), és hogy egyesek akár csak a mellük kényeztetésével is eljuttathatók az orgazmusig.
Nem sokkal később pedig két ujjammal behatolok forró hüvelyébe, miközben hüvelykujjammal továbbra is simogatom a csiklóját. Vadító, ahogy a nem sokkal korábbi együttlétünket követően még mindig érzem benne az én sűrű forróságomat is, amivel „megajándékoztam” őt, és ezzel csak még sikamlósabb odalent. A legkisebb mértékig sem zavar ez, és vadul mozgatni kezdem benne az ujjaimat, később már egy harmadikat is társítva ahhoz a kettőhöz. Vadul mozgatom benne ezeket, és mellét is ugyanilyen hevességgel harapdálom, ingerlem. Nem fogok megállni, és nem akarok még véletlenül sem az adósa maradni, így hát mikor érzem, hogy nagyon közel a vég, akkor még gyorsabbra veszem a tempót, hogy aztán nem sokkal később azt érezhessem, ahogy vadul rángatózva elélvez az ölemben az ujjaimnak köszönhetően és nyelvemnek a mellén.
Amint kicsit lecsillapodtak a kedélyek, kihúzom belőle az ujjaimat, és a szájához emelem azokat, hogy lenyalhassa azt. Amennyiben így tesz, csak elmosolyodom, és aztán pedig a hátára fektetem őt, és most már én magasodok fölé. – Na most érzem aztán magamat igazán jól. Sejtésem szerint te is – mondom neki mosolyogva, mielőtt aztán megcsókolnám őt. Nyelvem utat tör az övéhez, és szinte el sem akarom engedni. Viszont muszáj legalább egy levegővételnyi időre abbahagyni ezt, ekkor újra megszólalok. – Nemrég fürödtem, de úgy érzem, hogy ismét rám férne egy. Nem tudom, melyik lenne a jobb, ha csatlakoznál és megkockáztatnánk még egy ilyet, vagy ha inkább egyedül mennék – ráhagyom a döntést, hogy mit akar, én aszerint tervezem meg a következő lépésemet. Váratlan egy fordulatot vett ez a mai este, kétségkívül. De nem bánom, egyáltalán nem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 08, 2017 2:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
- Jó válasz? - Teszem fel a kérdésemet egy bestiális vigyor keretébe öltve, miközben a fülébe suttogom a kérdést. - És ha azt mondom, hogy ki nem állhatlak? - Kacér tekintettel néztem az övéibe, s bár hangnememen és arcomon tökéletesen tükröződött, hogy tulajdonképpen csak feszegetem a határait, és cukkolom. Mindig is szeretek másokba belekötni, és korántsem elhitetni velük azt, hogy ők mennyire tökéletesek. Persze, tudom, hogy Connor az. Számomra tökéletes. Még is szeretném egy kicsit piszkálni őt a vicc kedvéért. De hiába is, elvégre ő érte bármit megtennék a világon, és ezt ő is pontosan jól tudja. Tudja, hogy mennyit jelent nekem. Tudja azt is, hogy őrült módon kötődöm hozzá. Az én kis viccelődésem csupán egy pillanatnyi, hiszen látja, hogy mennyire odáig vagyok érte. Teljes egészéért.
Pajkos vigyorral jutalmaztam mindazt, amikor engedelmesen hajtja hátra fejét, ezzel is hagyva nekem némi teret azáltal, hogy könnyeden érintsék azon pontjait is ajkaim. Ez a férfi elveszi az eszem.
Gyengéden von magához, mire én finom érintésétől teljességgel megremegek, s vele együtt vágyakkal telt hangom is csak megremeg.
- A mosolyod... - nyögöm halkan - teljesen elveszi az eszem. Vagy talán csak te magad? - Suttogom érzékien két csók között, még is egy sejtelmes vigyor kíséretével. Miért is hibáztatnám a mosolyát, ha nem is azaz ok. Elvégre teljes egésze, ami megőrjít.
Lejjebb húzódott testem az övén, míg végül aztán fenekemet teljesen fent hagyom, s deréktól lefele hajolok le férfiasságához. Abban a pillanatban megízleltem nyelvem hegyével a legérzékenyebb pontján a férfiasságán, s azzal aztán nyelvem teljes egészén végignyaltam azon; s szinte azonnal engedtem hímtagját vörös ajkaim közé.
Eleinte még nehezebben tudtam megszokni a méretét a számban, még is most már tudom, hogy hogyan kell vele bánni úgy, hogy nekem is kellemes legyen míg őt kényeztetem mindezzel.
Mikor megmarkolja a hajam, óvatosan kihúzom számból férfiasságát, s hagyom, hogy az ő kezével való fogása tartsa meg a fejem. Ezt kővetően csak kacsintok sejtelmesen rá, miközben telt, s vörös alsó ajkamra harapok vadul.
A kérésének eleget teszek, s engedelmeskedve neki; feszes, s kemény melleim közé fogadom nagy, merev tagját. Ekkor két tenyeremet melleimre csúsztattam mikor is azokat megmarkoltam finoman, csakhogy férfiassága megmaradjon melleim között.
Lehunyt szempárral élveztem azt, hogy melleim között érezhetem hímtagját, majdhogynem hasonló érzés, mintha csak bennem mozogna intenzíven. Szinte érzem a lábaim között azt a bűnös érzést. Beleremegek.
Néha nyelvemet kinyújtom, s mikor lejjebb engedem magam férfiasságán, akkor makkját megérintem nyelvem hegyével, olykor-olykor bekapom azon részét s beleszívok egy pillanatra.
Férfiassága már túlságosan is duzzadt volt, szinte már-már lüktetett olykor számban, ekkor is már tudtam, hogy nagyon is közel van ahhoz  a ponthoz, ami talán a legszebb érzés az egészben. Szeretném, ha számára is az a pillanat lenne a legszebb, ezért is a kérésére viszont már csak számmal kényeztettem őt, s még időben vettem tenyereimbe még férfiasságát.
Egészen intenzíven vontam rajt mindkét tenyerem, miközben még számmal is kellően a maximumot nyújtottam; nyelvemet is csak köröztem hímtagja körül, mikor teljesen számba ért teljes egésze.
Végül aligha kellett ezt sokáig csinálnom, azonnal meghozta az inger a hatásait.
Csípője némileg megemelkedik, s annyira hirtelen ereszti el magát számban, hogy  a fele azonnal lement, míg a többit tovább ízleltem.
Az édeskés, s forró nedvet könnyeden nyeltem le, aztán játékosan végignyaltam alsó ajkamon.
Nem akartam tovább kínozni őt, elvégre még is csak a harmadik orgazmusán van túl, feltételezem, hogy már túlságosan is érzékeny lett odalent. Ezért is inkább csak felkúsztam hozzá, s testemmel ránehezedtem. Egészen könnyű a súlyom, így nem fog megszakadni alattam.
- Nos... hogy érzed magad? - kérdezem tőle csak úgy csevegés gyanánt, miközben mutatóujjammal mellkasán körözgetek. S ha ez nem elég, akkor egy ördögi, még is önelégült vigyor kíséretével.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 07, 2017 9:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Jó itt lenni, ebben a városban. De ha nagyon szűkíteni akarom a kört, akkor azt mondom, hogy jobb helyen most nem is lehetnék, mint ebben a házban. Nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok még azt mondani bárkinek is, hogy szeretem, vagy úgy érezni, hogy igazán szerelmes vagyok. Tudom, hogy Shalya más, és hogy ő nem csak egy újabb futókaland, akit el fogok felejteni néhány héttel, hónappal később. Ezzel nagyon is tisztában vagyok. Kötődök is hozzá, érdekel, mi van vele, és a biztonságát nagyon is fontosnak tartom. Mégsem tudom azt kimondani, hogy szerelmes lennék. Nem vagyok még itt olyan régóta, és a szerelemnek idő kell, hogy kibontakozzon. Ha nem jönne össze köztünk ez a dolog, ha egyszerűen még beláthatatlan idő – néhány hónap – múlva sem vagyok képes úgy érezni, ahogyan most ő érezhet irántam látszólag, akkor felesleges ezt erőltetni. Nem merek egyszerűen semmit sem biztosra mondani. Életemben eddig egy szerelmem volt csak csupán, ő is meghalt. Ezt követően rá néhány évre a saját fiamat kellett megölnöm, hogy a lányomat megvédhessem. Nyugodtan mondhatom, hogy eddig a szerelem számomra nagyon nem vált be.
- Jó válasz – válaszolom neki mosolyogva. Jelen pillanatban nem akarok semmi olyasmire gondolni, amire előbb. Nem akarom feszegetni az aggályaimat, egyszerűen csak élvezni akarom ezt az estét, amennyire lehet. Eddig rettentően jól alakult, jobban, mint azt terveztem, és tudom, látom Shalyán, hogy ő is élvezi. Kicsit félrehajtom a fejemet, hogy jobban odaférhessen a nyakamhoz. Kellemesen sóhajtok egyet, ahogy harapdálja a bőrömet, és már ekkor tudom, hogy itt még nincs vége az estének, közelről sem.
Mikor elkezdene lejjebb csúszni rajtam, akkor megfogom még gyorsan őt, és visszahúzom egy kicsit magamhoz, hogy még mielőtt túlzottan belevágnánk, megcsókolhassam őt. Nem sietem el, ráérősen falom ajkait, de aztán pedig egy féloldalas mosollyal az arcomon hagyom, hogy folytassa, amit akart. A pozíció, amit felvesz, elképesztően vadító, és már a puszta látványtól képes lennék elveszteni a fejemet. Nagyon jó adottságokkal rendelkezik, annyi már biztos.
Csókjaiba az oldalamon beleborzongok, mikor a férfiasságomat nyalja végig érzékien, akkor pedig kicsit meg is mozdult a csípőm, és egy újabb mély sóhajt hallatok. Már a torkában érzem magamat, és rettentően megőrjít, hogy ennyire mélyre fogad a szájában. Hajába markolok, és úgy segítem a fejmozgását, ahogyan figyelem a ténykedését. Imádom látni, ahogy ezt csinálja velem – akármennyire is csak másodjára láthatom, egyszerűen olyan jól csinálja, hogy arra szavak sincsenek. Tetszik, hogy mennyire felszabadultabb így már a második alkalommal, és milyen határozattan markol rá a férfiasságomra és használja a nyelvét, száját egyaránt. Továbbra is a haját fogom, és megszólalok, mikor kicsit hátra van vetve a fejem. – Vedd a melleid közé és úgy folytasd – kérem tőle, és remélhetőleg eleget is tesz a kérésemnek. Ahogy mondtam, remek adottságai és formás idomai vannak, ez a kis mozdulatsor sem okozhat túlzottan gondot neki. Fejemet újra visszaszegezem rá, és ha úgy is tesz, ahogy kértem, akkor pedig egy rekedtes nyögés szakad fel a torkomból. Vadító egyszerűen ez az egész helyzet. Figyelem őt továbbra is, ahogy tovább ingerel – remélhetőleg a melleivel és a szájával/nyelvével egyaránt. Egyre inkább azt érzem, hogy már nem sokáig fogom bírni. Amennyiben esetleg nem használná a száját, úgy a vége felé közeledve ismét megszólalok. – Nem sokáig bírom már, folytasd még a száddal. Érezni akarom a férfiasságomon, mikor elélvezek – jön is az újabb kérés részemről, már eléggé szakadozva és lihegve. Szinte biztosra veszem, hogy ki fogja elégíteni ezt a vágyamat is.
Ahogy tovább folytatja a kényeztetést, már egyre gyakrabban mozdul meg nekem is a csípőm, míg végül el nem jutok arra a pontra, ahol már nincs visszaút. Tarkóját simogatom, ahogyan testem erőteljesen megfeszül, és egy mély nyögés szakad fel a torkomból. Eleresztem magamat, sűrűn és forrón belelövellve a szájába, talán még a korábbinál is nagyobb adagot terítve rá. Még mindig alig vagyok képes elhinni, hogy képes ilyen reakciókat kiváltani belőlem, az este már harmadjára is.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 28, 2017 12:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Érted bármit megtennék. Feleltem volna kérdésére, még is torkomban akadt meg a mondat, ugyanis ott kúszott a félelem lelki szemeim előtt, miszerint... kiöntöm neki az érzéseim, de mi van akkor, ha voltaképpen amit én érzek, nem kölcsönös? Fájna? Szíven döfne és darabokra tépne. Némileg sötétben tapogatom a kérdésemre a választ, miszerint ő mit érez, mit akar; még sem tudom megfejteni. Lehet jogosan tenném fel a kérdést, hogy mit akarok én ő tőle? Törődést, figyelmet, szeretetet, de miért adná meg ezt nekem? Nem érdemeltem ki. Nem is fogom soha, hisz... az ő élete mást diktál, nem azt, hogy egy ilyen tudatlan kislány mellett állapodjon meg. Tündérmesék hite, ahol elhittem, hogy sikerülhet. De nem. Tudom.
Próbáltam a gondolataimat e felől elvonni azzal, hogy tovább erőltetem közöttünk ezt az egészet, és csak folytatom és csak folytatom még annak ellenére is, hogy mennyire kimerültnek érzem magam már a kezdetektől. Ugyan számomra nem kényszer, hiszen akarom, és elmondhatatlanul élvezem, hogy mindezt vele élhetem meg. Ha mást nem, akkor legalább ezt igen. Én pedig élek a lehetőséggel, és kihasználom az összes pillanatot bármiféle formában, amíg vele lehetek. De tudom, hogy belefogok halni, ha elmegy. Márpedig ő itt fog engem hagyni. Talán van más, akit tiszta szívéből szeret, talán van más, akié a szíve. Soha nem kérdeztem; soha nem mertem. Túlságosan is fájt volna az igazság.
- Egyszerűen csak nem tudok betelni veled. - Na meg ki tudja, hogy mikor lépsz le innen a fenében és hagysz itt. Szívem szerint ezt is hozzátettem volna, de inkább nem ugyanis... ostoba és meggondolatlan butaság vetne véget ennek az egésznek, és tényleg itt hagyna a fenébe. A túlzott félelmem, nos, taszító és csak menekülne. Szeretem őt, és szeretnék vele törődni. Megmutatni azt, hogy akár a világegyetem összes csillagát lehoznám érte.
Kissé merészen, de elkezdtem érzékien harapdálni a nyakát miután megszakítottam a csókot, s amiben a legjobb voltam eddig, nos, úgy gondoltam, hogy talán azt lenne érdemes most alkalmaznom. Hiszen láttam az arcán, hogy mennyire élvezte azt, amikor csak én kényeztettem őt a számmal és tenyereimmel. Számomra az volt az élvezet, hogy láttam, mennyire tetszett neki. Rettentően jó volt látni.
Gyermeki szemeimben ott volt a vadság és újra az égető vágy, amibe beleremeg testem is, az, hogy mennyire kívánom és akarom őt teljesen.
Lejjebb csusszantam, miközben csak fejemet engedtem lejjebb, pont úgy, mint mikor a cicusok nyújtózkodnak és a feneküket a magasban hagyják; nos, abban a pózban maradtam, még is lejjebb kerülve.
Derekán érzékien végigcsókoltam, és ahogy haladtam lejjebb, megtettem ezt a férfiasságán is ugyanannyira gyengéden. Ahogy aztán pedig az aljától kezdve nyaltam rajt végig, s mikor férfiassága végére ért nyelvem, azzal a lendülettel vettem a számba, és engedtem magamban egészen mélyen; még a torkomban is éreztem.
Most már sokkalta könnyebb, még is továbbra érzem, hogy így is picike hozzá a szám, de ennek ellenére eleinte lassan, de még is ütemesen vontam rajt számat, néha nyalva csak újra végig férfiassága teljes egészén. Mindeközben tenyereimmel csak derekát simogattam, időközben azonban a jobb tenyerembe vettem nagy és duzzadt férfiasságát, és jóval határozottabban, erősebben, és gyorsabban vontam rajt végig folyamatosan. Néha a végét is bekaptam s beleszívtam, hátha tetszik neki.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 14, 2017 10:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Tetszett, hogy mennyire át tudta magát adni ennek az egésznek, pedig még ez a legelső alkalma, hogy ilyenben vesz részt. Gondolom, mennyire nem lehet hozzászokva, hogy valaki odalent érinti őt, akár az ujjaival, mint én most, vagy mint korábban a nyelvével, ajkaival izgatja. Nyögései pedig csak zene volt a füleimnek, és még inkább sikerült ezzel felkorbácsolnia a vágyamat.
Végül úgy döntöttem, hogy ideje lesz helyet cserélni, mert ugyan imádom, mikor a nő irányít, de látom Shalyán, hogy ki van már kicsit merülve. Meg hát miközben rajtam volt, már akkor is mozognom kellett, így miért is ne vehetném vissza a stafétabotot? A finom szőnyegre fektetem hát végül őt, ahogy újra fölémászok, és folytatom a korábban elkezdetteket. Elmosolyodom, ahogy a szívverését hallom, hogy mennyire dobog. Csak ki ne essen. Az kellene még csak. Persze közel sincs ez a pont már ahhoz, mint amit néhány perce hallgathattam.
Nem így terveztem az elmenetelemet, de a pillanat hevében teljesen elvesztettem az eszemet, és már csak arra tudtam gondolni, hogy újra érezhessem azt a mennyei érzést. Méghozzá vele. Ezért sem merül fel bennem az a gondolat, hogy kimozduljak belőle, mert érezni akarom a heves lüktetéseit a férfiasságom körül. Elmosolyodom, mikor egy csókkal illeti a nyakamat, a vámpíros megjegyzésén viszont felhúzom a szemöldökömet. – Ezt akarod talán? Vámpír lenni? – kérdezem tőle kíváncsian. Ugyan ma már látom az előnyeit ennek a létnek, de ez azért elég komoly lépés lenne. De ezt nem kell most megbeszélnünk. Nem, ráérünk ezzel foglalkozni majd egy másik időpontban. Most ezt a csodálatos estét nem akarom elrontani semmiképpen sem.
Hagyom magam, hogy megfordítsa a helyzetet, még rá is segítek. A fordulás közben ki is csúszok belőle, de még mindig érzem, hogy milyen nedves és forró odalent ő, ami nem segít túl sokat a helyzeten. Vagyis segít. Attól függ, hogy milyen nézőpontot veszünk figyelembe. Kérdésén meglepődök, de igazából ha tudnék, akkor sem lett volna időm válaszolni, mert máris ajkaimra tapadt egy finom csókkal. Simogatása egy kisebb, valamivel halkabb sóhajt csal ki belőlem, mikor viszont a férfiasságomhoz ér, akkor azért érezheti, hogy még mindig nem vagyok rezzenéstelen, ha odalent simogat. Kezem az arcára siklik a csók után, aztán pedig úgy szólalok meg. – Mi az, máris készen állsz a… tudom is én hanyadik menetre? Nekem aztán nincs ellenemre – mondom neki mosolyogva, mielőtt újra odahajolnék az ajkaihoz. Ha tényleg folytatni akarja, akkor nem fog neki sok kelleni, mire újra visszanyerem néhány perccel korábbi pompámat. Főként, mert valami elképesztő, hogy mit tud ez a nőszemély művelni az ajkaival, és ujjaival, akármennyire is tapasztalatlan. Vagy az egyáltalán? Ki tudja, hogy egy kis pettingelés nem volt-e neki a múltban valamikor. Ha ebben is első alkalom volt, elsőnek nyújtott férfinak ilyen módon élvezetet, akkor pedig le vagyok nyűgözve.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 14, 2017 1:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Nem csak, hogy testem remegett bele amikor ujjaival izgatta nőiességem legérzékenyebb pontját, hanem gyengéd s némileg vékonyka hangom is beleremegett a vadító érzés végett. Minden egyes mozdulatánál halványan megremegtem, s egyre jobban vadabbnak éreztem magam de még is visszafogtam magamat. S bár észrevette, hogy kezdek kimerült lenni, ekkor azonban ő maga is besegített azzal, hogy csípőjét mozgatta alattam viszonylag normális tempóban, mire én minden egyes lökésénél felnyögtem egyet.
Mikor a földre tesz le és ő fölém kerül, egy gyengéd érintéssel húzom végig oldalain tenyereimet míg egyik lábamat derekán fonom körbe azt követően.
A szívem még mindig a torkomban dobogott, habár már jóval könnyeden lüktetett, nem úgy, mint az elején. Azt hittem ki is esik. Ott ült bennem az aggodalom, a félelem néhány előérzet iránt, de most már mintha jóval könnyedebb lenne lélegeznem is. Hogy megkönnyebbültem volna? Némileg, de valami továbbra is csak böki a csőröm.
Puha ajkait nyakamon érzem, s ekkor jólesően végigfut rajtam valami hideg; iszonyatosan tetszett, hogy a nyakamat csókolgatja.
Ujjaimat lassan húzom végig hátán, s mire kellően gyorsabbá tette lökéseit, mindössze csak finoman markolok bele néhány ujjammal a hajába, néha végigsimítva rajt gyengéden. S bár hangomat sem szerettem volna túlzottan hallatni, ezért is automatikusan csúszott oda szabad tenyerem a számra, ám amint odatettem, Connor azonnal elszedi onnan és kezeimet a fejem mellé fogja, ezáltal összekulcsolva az ujjainkat.
Kapkodtam a levegőt, s a szívem is egyre hevesebben kezdett el újra dobogni, amint közelebb éreztem ahhoz a bizonyos ponthoz, amit már annyira várok, ami voltaképpen az egészben a legjobb érzés; még is rövid.
A végére már egy hang sem tudott kiszökni, még is aligha elváltak ajkaim egymástól. Túlságosan is élveztem, főleg így a végére, hogy már a méretét is megszoktam kellően.
Még is mire egyet gondoltam volna, érzem, hogy hirtelen megáll és elmegy bennem, ekkor én magam jólesően megremegek. Túl sokszor mentem el, és rettentően lüktet az egész ölem, most pedig pláne felhergelt, hogy elment bennem. Tökéletes érzés volt... szinte olyannyira, hogy többször is akarnám átélni egymás után, de jelenleg aligha bírok mozdulni. Neki könnyű, ő vámpír. De én egy embernek minősülök még boszorkányként is, bárhogyan is nézem. Tehát fáradok, de ettől eltekintve a vágy, nos, még mindig ott volt. Szerencséje, hogy nem egy ő hozzá hasonló lény vagyok, különben lehet, hogy betelni sem tudnék vele. Valójában most sem, mert tudom, hogy most minden értelmében az enyém és senki másé.
- Annyira tökéletes vagy... - rebegem halkan, ahogy óvatosan egy csókot nyomok a nyakába, s játékosan nyaltam végig nyelvem hegyével aztán hosszasan a bőrén. - Valóban nagy szerencse, hogy nem vámpír vagyok. De... ezen még lehet változtatni. - Haraptam hevesen, még is gyengéden a fülcimpájába, miközben mindkét lábamat körbefontam a derekán. - Szeretlek! - Suttogom a fülébe kéjtől telve, s egy hirtelen mozdulattal cseréltem vele helyet, ahogy aztán két karommal megtámasztottam magamat felette.
Hajamat egyik vállamra dobom át ekkor, s lehajolva hozzá mellkasába csókolok, és nagy szemekkel tekintek rá. - Te is szeretsz? - Kérdezem tőle óvatosan. S ha nem is kapok választ, nem baj. Talán ez a kérdésem olyan, mintha nem is lett volna. Ugyanis mikor megkérdeztem, szinte azonnal csókoltam meg őt, teljesen hevesen, miközben elvigyorodva a csókba, nos, végigsimítottam mellkasán, hasán, aztán pedig férfiasságán.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 12, 2017 1:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18

Nem különösebben zavar, hogy a helyzet megfordítása után még nem kezd el mozogni. Ha akarnék sem tudnék panaszkodni a jelenlegi helyzetre. Olyan jó meleg és nedves odalent, hogy tudom, nem fogok lelankadni odalent sem, ha esetleg percekig csak így maradnánk. Na meg közben kicsit még ingerlem az ajkaimmal az egyik mellét, ami csak pluszt ad hozzá. De érezve, hogy csókot kérne tőlem, abbahagyom ezt, és ugyanolyan birtoklóan tapadok rá az ajkaira, ahogy ő az enyéimre. Jólesően sóhajtok, mikor áttér a nyakamra, és azt kezdi el csókolgatni, és szívogatni. Nem tehetek róla, egyik olyan erogén zónám ez, amivel nagyon könnyen ki lehet belőlem reakciókat váltani. De eddigi tapasztalatok alapján Shalya is ugyanúgy élvezi ezt, amennyire én. Ő neki mondjuk nem hiszem, hogy sok ilyesmiben volt része, szóval neki ez az egész helyzet elég intenzív lehet most. De meglepően jól tűri, és ennek csak örülni tudok.
- Legyen ez a legnagyobb gond. Majd veszek fel csak neked.
Mosolygok rá, mielőtt újra odahajolnék az ajkaihoz, hogy egy újabb csókra invitáljam őt. Kezem mindeközben egyik mellén ott pihent, és két ujjammal játszottam az egyik mellbimbójával, hogy még több kéjes sóhajt kiválthassak belőle, mint amiket eddig sikerült. Nem igazán ismertem olyan nőt, akinek pont a melle ne lett volna ilyen esetekben érzékeny a kényeztetésekre. Meg úgy általában sem.
Egy mély sóhaj hagyja el az ajkamat, ahogy végül csak belekezd a mozgásba. Na végre, így már legalább haladunk valamerre. Ahogy kezeit mellkasomra simítja, én egyik kezemmel még mindig a mellével játszadozok, most már kicsit masszírozgatom azt, míg a másikkal az egyik kezére teszem rá a tenyeremet, és úgy fogom meg azt. Csak figyelem a tekintetét, ahogy vele együtt lihegek. Amennyire tudok, rásegítek a saját csípőm mozgatásával is erre az egészre. Nem különösebben zavar, hogy nem diktál valami eszméletlen vágtát, és amolyan ráérősen mozog csak eleinte. Annál több ideig fogunk kitartani mind a ketten. Bár nem tagadom, egyre nehezebben megy már most is visszafognom magamat.
Miután eleget szemeztünk egymással, ő pedig még mindig nem gyorsított a tempón, visszahajoltam a melléhez, hogy ajkaim közé zárjam egyik mellbimbóját, és úgy szívjam meg kicsit, majd harapdáljam olyannyira gyengéden, hogy élvezeteket tudjak kicsalni belőle. Eközben az eddig mellén pihent kezem lejjebb csúszik közöttünk a csiklójához, és azon kezdem el mozgatni az ujjaimat.
Végül úgy döntök, hogy átveszem újra a stafétabotot, mert látszólag Shalya nincs a legjobb formájában most, azért sem gyorsít már egy ideje a tempóján. Kezeim a fenekére siklanak, amibe finoman belemarkolok először, hogy aztán megemelhessem őt, és a földön lévő szőnyegre fektethessem ezt követően. A mozgást pedig folytatom, kicsit gyorsítok a tempón, de ha azt érezném, hogy már fáj neki, akkor tudom, hogy ott a határ. Nyakára siklanak ajkaim, és úgy csókolgatom őt, miközben ritmusosan lököm bele újra és újra magamat. Ha újra szájára akarná tenni a kezét, hogy visszafogja a kijönni akaró hangokat, akkor ismét azt teszem, mint korábban. A kezéért nyúlok, és inkább összekulcsolom az ujjainkat. Nincs itthon senki, nem kell visszafognunk magunkat. Ahogy egyre jobban a végéhez érek, úgy kezdek el egy kicsit én is gyorsítani. Végül pedig egy megkönnyebbült sóhajjal együtt megmerevedek benne, és beléeresztem magamat, melegen megtöltve őt belülről. Miután az orgazmus hullámai lecsendesülnek valamennyire, az után sem húzódok ki belőle, és továbbra sem eresztem őt el. Túl jó ez most. Mindkettőnk számára.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 12, 2017 12:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Mikor én kerültem felülre újra, egyszerűen csak feszülten öleltem őt körbe karjaimmal őt, míg lábaim némileg remegtek. Az igazat megvallva ha fájdalmat is éreztem abban a pillanatban amikor már magáévá tett, valójában elvonta a figyelmemet a gyönyörű tekintete. Igen... igen. egyszerűen mindig elveszek tengerkék szemszínében. Tetszett a kék, jól áll neki. Ellenben az én kék tekintetem, nos, sohasem tetszett. Ahogy soha saját magam sem.
Még mindig bennem volt amit tökéletesen éreztem, sőt, rettentően élveztem ezzel együtt. Még sem tudtam magamat mozgásra bírni, egyszerűen ellazultak az izmaim; semmi erő sem tért vissza belém az óta. Még is, hogy ne feküdjek rajt mint egy rongy, végül egy gyengéd csókkal illettem őt, ahogy egyszeriben csak megízleltem eleinte alsó ajkát szinte teljesen birtoklóan. Mindeközben ujjaimmal finoman hajába túrtam szinte simogatva, ezt követően aztán ajkaim nyakára vándoroltak át eleinte gyengéd csókokkal, aztán néhol nyakába szívtam aprókat. Amint elhúztam onnan fejem, hogy megnézhessem a 'művem', nos, amint észrevettem azokat a halványkék foltokat a nyakán, szinte azonnal begyógyultak azok. Fájlaltam, hogy az én gyönyörű jelölésem azonnal eltűnik róla, ezért is gyerekesen lebiggyesztettem szinte feltűnően ajkaimat, ám a végére végül is csak gyengéden elmosolyodom.
- Kár, hogy eltűnnek rólad a foltok. Kíváncsian megnéztem volna, hogy hogyan áll neked egy sál. - Kacsintottam rá pajkosan, majdan szelíd mosolyt öltök arcomra ezt követően.
Végül is aztán játékosan harapok finoman alsó ajkába, s kiegyenesedve aztán lassan kezdem el csípőmet feljebb engedni férfiasságán, s aztán visszaengedve ölemet, aminek hatására jóleső sóhaj szökken ki ajkaim közül.
Tenyereimet aztán mellkasára csúsztatom egy gyengéd, érzéki simítással, majdan ezt követően fokozottabb tempóval kezdek el felette mozogni, még is lassabban, ugyanis még mindig rettentő módon érzem, hogy bennem van.
Egyre inkább élveztem újra, ám hiába próbáltam volna a tempón gyorsítani, nos, nem ment, túlságosan is gyengének éreztem magam.  
Annyira szerettem volna neki elmondani, hogy ne hagyjon el, hogy ne hagyjon magamra. Annyira el akarom neki mondani, hogy mennyire szeretem őt, de lehet, hogy kinevetne. Hisz... én csak egy naiv kislány vagyok, bárhogyan is nézem.
De én szeretem őt! Szeretem, és számomra ez a legfontosabb.

 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 22, 2017 2:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Érzem Shalyán a feszültséget, a vágyakozást, miközben hozzám dörzsöli magát. Nehéz is lenne nem észrevenni, mert kétségkívül ő rá is hatással voltak az előbbiek, mikor még engem kényeztetett. Ha tényleg először csinálta, akkor nem tudok mást mondani, minthogy le vagyok nyűgözve, mert valami eszméletlenül jól csinálta. De most tudtam, hogy rajtam lesz a sor. Elmosolyodom, mikor kibontja a haját, ami ezt követően a vállaira és a hátára omlik.
Hamarosan pedig meg is fordulunk, és én kerülök fölülre. Testének reakciói, ahogy belekezdek a kényeztetésébe magukért beszélnek, ahogy kicsit megugrik, vagy ahogy megremeg a lába az élvezetektől. Pedig még alig kezdtem bele. Ha tudná, hogy mi vár még rá mindezek után…
Felpillantok, ahogy a kanapéba mélyeszti a körmeit, és egy kisebb mosoly is szökik ekkor az arcomra. De aztán pedig teljes figyelmemet az ő kényeztetésének szentelem. Először egy ujjammal hatolok belé, majd kicsit később még eggyel bepróbálkozok, mert láthatóan így is élvezetes volt számára ez az egész. A hang, amit kiad magából szinte zene füleimnek, és ez még inkább ösztönöz arra, hogy ne hagyjam abba a kényeztetést. Mikor látom, hogy szájára tapasztja a kezét, akkor nem hagyva abba a kényeztetését nyúlok érte a szabadommal, hogy levegyem a szájáról. Engedje csak el magát, ne fogjon vissza semmit.
Nemsokára pedig eléri az a pont, és teste teljes egészében megfeszül, mikor elélvez. Ugyanazt a mozdulatsort csinálom meg, mint korábban, csak visszafele, és miután lecsengett az orgazmusa, elkezdem a hasát csókolgatni, egyre feljebb haladva a testén, és végül odaérve a nyakához. Finoman szívom meg a bőrt rajta, amit kisebb enyhítő csókok követnek. Egy kis pihenőt adok neki viszont, hogy kicsit összekapja magát, mert látom és érzem rajta, hogy most szüksége van rá.
Mindeközben én is ténykedek, és ajkaimmal tovább ingerlem a nyakát. Miután egy-két perc eltelt, kezem újra lecsúszik közénk, és kicsit ismét kezelésbe veszem odalent. Nem csinálom túl sokáig, mert ezt követően a férfiasságomra markolok rá, és a csiklójához kezdem el dörzsölni. Mindeközben visszahajolok ajkaihoz, hogy megcsókolhassam őt. Végül pedig, miután eleget kínoztam, szép lassan elkezdek beléhatolni. Miután benne vagyok, nem kezdek el mozogni, mert hagyom, hadd szokjon odalent. Na meg kétségkívül nekem is szoknom kell őt egy kicsit.
Amint úgy érzem, hogy már túl van a kritikus ponton, lassan elkezdem mozgatni a csípőmet, miközben kezemmel az egyik mellét hol markolászom, hol pedig a mellbimbójával játszadozok. Gyorsítok ugyan, de csak nagyon kis mértékben, fokozatosan, próbálva a legnagyobb figyelemmel lenni rá.
Én is egyre jobban kezdem érezni, hogy már közel a vég. Ekkor viszont megállok, kis pihenőt adva magunknak. Szenvedélyesen megcsókolom Shalyát, aztán pedig kicsit megemelem őt megint, és megfordítom magunkat, hogy én kerülhessek alulra, ő pedig rajtam folytathassa tovább a mozgást. Ilyenkor viszont már ajkaimmal újra lehajolok az egyik melléhez, hogy azt kezdjem el szívni, és nyalogatni. Eddig nem okozott csalódást ilyen tekintetben a lány, nem hiszem, hogy most fogja elkezdeni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 18, 2017 1:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18

Magamnak is tetszettem, hogy látszólag jó munkát végeztem. Túlzottan is felhevített a vágy, amit egyszerűen nem tudtam féken tartani. Nem is akartam, hiszen próbáltam a legjobbat nyújtani neki, ami most elsőre telik tőlem. Másodjára, s az után és így tovább, lehet, hogy sokkalta ügyesebb leszek.
Az ölébe férkőztem és mint egy hiperaktív gyerek, egyszerűen nem tudtam nyugton maradni rajt. Túlságosan is fel voltam hergelve, ezért nem törődve az ő pillanatnyi kimerültségétől, egy lassabb mozgásba kezdtem nedves ölemmel az övén. Arcomon a pajkosság és egy gyermeki játékosság is ott kúszott, és csak mozogtam az ölében, néha pedig apró sóhajok hagyták el ajkaimat.
Amikor pedig tenyerét megérzem a tarkómon újra, egyszerűen csak elmosolyodom, amikor egy hosszas csókot nyom a számra. Mindeközben a lófarokban felkötött hajamból kihúzom a hajgumit, és azt félredobva csak hagyom, hogy némileg kócos tej szőke hajam vállaimra omoljon.
Ám teljesen váratlanul ér, amikor helyet cserélünk egymással. Most jött ugyanis az igazán zúzda. Azzal nem volt gond, hogy eddig én voltam az aki diktált, de most, hogy ő került ennek helyére, némileg ott lapult bennem valami aggodalom, ugyanis én soha nem éltem át még ilyesmit.
Ajkaival az egyik mellemre tapadt, és hirtelen megugrok alig észrevehetően, amikor néhány ujját a csiklómon kezdi el észvesztően mozgatni. A lábaim is némileg ekkor megremegnek, és csak az ő arcát fürkészem minden hang nélkül. Egyszerűen az élvezettől megnyikkanni sem tudtam, sem értelmes arcvonalakat húzni magamra. Mi lesz velem, amikor majd magáévá tesz?
A csókjával közben visszarángatott az elmémbe, hogy másra is tudjak összpontosítani és ne csak arra, hogy szinte ezzel a tettével is lassan eljuttat az orgazmushoz. És még túl sok dolog még nem is történt.
Viszont tekintettel van rám. Van egy olyan érzésem, hogy sejti, hogy én még abszolút nem voltam senkivel. Túl gyengéd és lassabb tempót diktál, nem durva amitől eleinte tartottam. Ez jó, és annál már csak az jobb, hogy egyre többet kezdeményez a csókkal.
Kicsit lejjebb csusszanok a kanapén, és finoman elmosolyodom, amikor testemen aprólékosan végigcsókol puha ajkaival. Ám amint ezt tette, nemes egyszerűséggel érinti nyelve teljes egészét a legérzékenyebb pontomra. Amikor pedig beleszív, szinte azonnal belemélyesztem a körmeimet a kanapé bőrhuzatjába. Valószínű, hogy tíz darab kis lyuk ott lesz azon a kanapén. De valamihez egyszerűen kapnom kellett, hogy valahogyan reagáljak erre az izgató érzésre.
Szinte végigremegtem az egészet, és deréktól lefele egyszerűen bizsergett minden porcikám. A nyelve az csodálatos volt, viszont amikor két ujját belém mélyeszti, jobban megremegek a szokottnál, és egy halk nyüszítést ejtek ki ajkaim közül. Éreztem, hogy mennyire szűk voltam annak a két ujjának, és mikor ezt már hárommal folytatta, csak úgy bírtam ki csöndben, hogy egyik tenyeremet számra tapasztottam. Most már biztosan tudhatja, hogy mennyire nem volt még ilyenben részem. Kétlem, hogy egy ilyent megtapasztalt lány ennyire végigkínlódna. Ezt persze jó értelemben. Túlságosan is élveztem, és szinte teljesen vizes voltam már alul. Ezt persze már csak az követte, hogy mennyire koncentrálnom kellett arra, hogy ne engedjem még el magam. Tartottam, ám amennyire próbáltam, olyan hirtelen is kapott el az a bizonyos érzés, és egyszerűen csak megfeszül testem, miközben jobban rámarkoltam a kanapénak a huzatjára. Szegény nem is tehet róla.
Az ujjazásával elérte azt, hogy csak feküdjek ott, néha megremegve egy pillanatra. Lüktettem, és szinte még mindig éreztem magamban. Bár én még nem akarom ettől függetlenül sem, hogy vége legyen.
Lábaimat nem zártam össze. Nem csak azért, mert mozogni sem bírtam, hanem mert akarom, hogy magáévá tegyen. Rendkívüli volt, amit produkált a nyelvével és az ujjaival, de még majd férfiassága milyen tökéletes lesz.
©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 17, 2017 10:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18

Amennyire csak tudom, figyelem, ahogy odalent játszadozik a férfiasságommal, hisz rendkívül vadítóan csinálja. Nézni is bőven elég már, nemhogy érezni. Egyre merevebb, keményebb vagyok odalent, és ő látszólag pedig teljesen élvezi, hogy kényeztethet. Tetszik, ahogy próbálja feszegetni a határait, és próbál minél mélyebbre engedni a szájában. Már ezzel a tettével is csak dob az élvezeti faktoron, ami már így is az egekben van. Fogalmam sincs, most csinálja-e ezt először, vagy már volt benne része… ha legelőször, akkor viszont le vagyok nyűgözve, hogy mennyire meg tudja őrjíteni a testemet. A szűk négy évszázadom alatt nem egy nővel voltam már, és csak keveseknek sikerült ilyet elérnie, mint neki most.
A kérésemet, ha nem is mondtam volna ki, szerintem magától is megtette volna, mert láthatóan ő is azt akarja, hogy így jussak a csúcsra. Valószínűleg össze tudta rakni, hogy valamivel gyorsabban fog menni ezek után a… hogy is mondjam, feltöltődés, mégiscsak vámpír vagyok. Tempóján gyorsít, szája mellett most már a kezét is használja, én pedig vészesen közeledek az orgazmushoz.
Kicsit hátravetettem a fejemet, mikor végül elért a megkönnyebbülés, de hamar rá is tereltem a tekintetem. Vadító, ahogy nem riad vissza ettől egy pillanatra sem, hanem lenyel mindent, ami kijön belőlem, pedig szinte a szájába sem fér már semmi. A mosolya, miután letörölte a maradékot az ajka széléről, engem is mosolyra késztetett. Ujjaimmal hívogattam is, hogy jöjjön csak feljebb. Nem is kell sok, már kapja is le magáról az utolsó rajta maradt ruhadarabot, és az ölembe mászik. Ölének nedvessége és melegsége, amint hozzáérinti a férfiasságomhoz csak még inkább felkorbácsolják bennem a vágyat. De még így is próbál kínozni, ahogy elkezd odalent hozzám dörgölőzni.
Ahogy karjait nyakam köré fonja, én tarkójáért nyúlok, hogy magamhoz invitáljam egy csókra. Kisebb sóhajtást hallatok, mikor egyre jobban elkezd mozogni az ölemben. Egyre jobban kezdem visszanyerni a legjobb formámat odalent, de most még nem jött el ennek az ideje. Szavain elmosolyodom, majd újra visszairányítom az ajkait az enyémre, egy utolsó csókra.
Ezt követően viszont rámarkolok a combjára és a fenekére, és kicsit megemelkedem. Fordítok a helyzeten, hogy most ő kerüljön ugyanabba a helyzetbe, amiben én voltam előbb. Nyakát csókolgatom intenzíven, ahogy a combját cirógatom, majd egyre lejjebb haladok.
Nyelvemmel nyalogatom az egyik mellbimbóját, míg másikat ujjaim közé csippentem, és úgy játszadozok vele. Ezt követően finoman szopogatom tovább, kicsit fogammal is korbácsolva a vágyát, és az élvezetét. A szabad kezem mindeközben a csiklójára kalandozik, amit lassan kezdek el kényeztetni. Körözök rajta ujjaimmal, finoman ingerlem, miközben ajkaimmal és másik kezemmel továbbra is a melleit kényeztetem.
Végül pedig újra visszahajolok egy gyors csókra, mielőtt még lejjebb csúsznék a testén. Végigcsókolom a testét szépen lassan, a hasának kivételes figyelmet szentelve, míg el nem érek a számmal is a lábaihoz. Kicsit széttárom a lábait, és a csiklójához hajolok. Kicsit megszívom, majd pedig nyelvemmel kezdek el körözni rajta. Egyre jobban ingerlem odalent, gondosan figyelve a testének rángásaira, hogy véletlenül se menjen el idejekorán. Élvezem ezt, túlzottan is, és én is szeretném őt a csúcsra juttatni a tetteimmel. Az idő múlásával pedig ujjaimat is társítom ehhez az egészhez, eleinte csak kettőt, később már hárommal mozgok benne, miközben nyelvemmel sem hagyom abba a kényeztetést. Fel-fel pillantok rá, hogy lássam az arcát, ahogy élvezi ezt az egészet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 16, 2017 12:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Egészen rövid ideig kényeztettem őt  a számmal, ugyanis éreztem, hogy egyre inkább duzzad az ajkaim között, és a pici számban aligha fért meg.
Minden egyes tettemet egyre inkább kezdtem én magam is élvezni. Egyre jobban, és annál már csak jobban akartam őt magamban tudni, azt,  hogy egy kicsit se fogja magát vissza.
Ettől eltekintve viszont gyorsabb hintázó testmozgással kényeztettem, miközben melleim és egyik tenyerem közé szorítottam a jelenlegi legérzékenyebb pontját. Élveztem, ahogy hallhattam férfias nyögéseit, és mikor megkér, hogy folytassam a számmal, egyszerűen csak lelassítottam.
Lejjebb eresztettem magamat, ám melleim közül még mindig nem engedtem. Ajkaimat a végéhez érintettem, és nyelvem teljes egészével nyaltam végig hosszasan; kínzóan lassan. Ám amilyen lassan tettem mindezt, végül is olyan gyorsan, hirtelen vettem újra a számba, s legelőször próbáltam minél mélyebbre engedni. Forró volt, és egyre inkább merevedett a számban. Iszonyatosan élveztem.
Végül is bal tenyeremet végighúztam simogatás gyanánt az oldalán, és a szabadon maradt tenyeremet  pedig körbefontam újra duzzadó férfiasságán, és szívogatva újra nekiálltam könnyeden szopogatni. Egészen gyorsan próbáltam mozogni rajt, és ahogy érintésének a súlyát éreztem a tarkómon, jobban segített abban, hogy sikerüljön majdnem tövig bekapnom szinte minden egyes mozdulatnál.
A tempón egyre inkább gyorsítottam,  e közben még tenyeremet is mozgatni kezdtem tövénél, hogy jobb eséllyel eljuttassam őt arra a bizonyos pontra. Akarom, hogy a számba élvezzen. Rettentően szeretném.
Csípőjét alig kis idő múlva kezdte el mozgatni, s ekkor már abbahagytam a saját mozgásomat, egyszerűen csak hagytam hogy ő mozogjon az ajkaim között.
Amint hallottam újra hangját, szinte azonnal megéreztem a spriccelő, meleg nedűt, ami szinte teljesen betöltötte a számban a teret.
Az íze végtére is kellemes volt, viszont mélyebbre engedtem ekkor újra férfiasságát a torkomban, ezzel is lenyeletve magammal a nedvet. Némileg ajkaim szélénél kifolyt ekkor, de amint kivettem számból, nos, alig láthatóan letöröltem egyik ujjammal a maradékot, s nagy szempárral tekintek fel rá egy biztató mosoly keretében.
Végül korántsem véget vetve az egésznek, egy egyszerűbb  mozdulattal segítem fel magamat az ölébe. A mozgás során egy precíz mozdulattal kaptam le magamról a már átnedvesedett utolsó ruhadarabot s  ezt követően nedves ölemet hagyom, hogy férfiasságához érintkezzen. Tökéletesen is éreztem, ahogy finoman dörzsölgettem szinte már lüktető pontomat hozzá. Túlságosan is jó volt.
Karjaimat tarkója mögött körbefontam, és egy lassabb csípőmozgatással kezdtem mozogni az ölében, érezve legérzékenyebb pontomon az övét. Viszont még nem tetettem magamat a magáévá, ugyanis akkor az most fájna egy kicsit. Most még magamnak is adok pihenési időt, és neki is. Bár ő vámpír létére könnyebb helyzetben van, de engem sem kell félteni.
- Akarlak...- Suttogtam a fülébe a lehető legkéjesebben, s ezt követően vadul, még is gyengéden harapok a fülcimpájába, ahogy teljesen nekisimulok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 15, 2017 6:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Mivel látszólag nem kell túlzottan ösztökélnem a folytatást illetőleg, hanem maga is elkezd már munkálkodni, így egyszerűen csak hagyom, hadd csináljon azt, amit akar. Ó, át fogom én venni idővel a stafétabotot, ebben biztos lehet, de előtte kíváncsi vagyok, ő mit fog tenni. Meg hát hülye is lennék megakadályozni benne, nem lettem időközben olyan, aki megveti az élvezeteket. Másrészt meg régen is volt már ilyenben részem, hát ki akarom élvezni.
Elmosolyodom, mikor bármi kérés nélkül már meg is szabadítja magát a nadrágjától. Kellemes érzés száguld végig a gerincem vonalán, ahogy csókjaival egyre lejjebb halad. Valamilyen szinten örülök neki, hogy nem sieti el ezt az egészet, hanem próbálja húzni az időt, amennyire csak lehet. Amint leért a nadrágomhoz, megemelem a csípőmet, hogy leszedhesse rólam az egyre feleslegesebbnek tűnő ruhadarabokat.
Érzem, hogy mennyire dobog a szíve, ebből pedig elég sok mindenre tudnék következtetni, de ehelyett nem kezdek felesleges gondolkozásba, csak kíváncsian várom a folytatást. Mikor kéri, akkor közelebb kúszok hozzá, hogy újabb csókkal illessük egymást. Odalent is egyre keményebb leszek, ezzel is adva tudtára, hogy nagyon tetszik eddig, amit csinál, ahogy a melleivel hozzá dörgölőzik.
Belesóhajtok a csókba, ahogy kezével is egyre közelebb ér az előbb említett testrészemhez. Nem sokkal később pedig már el is kezd dolgozni rajta. Mélyről jövő morgást hallatok, ahogy szájával folytatja a kényeztetésemet. Egyik kezemmel hajába túrok, a tarkóját simogatom lágyan. Lepillantok rá egy újabb kisebb morgással, mikor abbahagyja az ajkaival való ingerlésemet. Nem csinálta sokáig, de még így sem lehet semmi okom panaszra. Ahogy kezével folytatja tovább, és melléhez érinti keménységemet, újra kicsit hátradöntöm a fejemet, és jólesően sóhajtok kisebbeket-nagyobbakat, jelezve, hogy mennyire is élvezem ezt.
- Használd még a szádat!
Kérem őt, ahogy egyre jobban elkezd a beteljesülés felé lökni, és tudom, hogy újra érezni akarom a szájának melegségét a férfiasságom körül. Remélhetőleg eleget is tesz a kérésemnek, az ujjaim pedig ismét a hajkoronájába túrnak vissza. Néha lepillantok rá, hogy a látványt is élvezhessem, ne csak az érzést, miközben a légzésem is ugyanolyan szapora marad.
- Abba ne hagyd!
Mondom neki, mikor már nagyon közel járok a végéhez. Vámpír létemre amúgy is hamarabb fog sikerülni visszanyerni ezek után az erőmet, na meg nekem is van egy-két hasonló tervem vele.
Ha pedig úgy is tesz, ahogy kértem tőle, akkor nem sokkal később, az orgazmushoz közelebb érve a csípőm is kicsit mozogni kezd önkényesen. Mikor viszont elér az a pont, egy valamivel erőteljesebb nyögés kíséretében a testem erőteljesen megfeszül, és ha korábbi kérésemnek is eleget tett, akkor a szájába eresztem magamat. Nem kis adagot terítek rá, hisz amint mondtam, régen voltam már bárkivel is. Annyi viszont biztos, hogy most én fogok következni. És hasonló módon én sem fogok kímélni neki. Előtte viszont mindenképpen kelleni fog a kisebb pihenés, hogy legalább egy kicsit tudjam rendezni a soraimat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 11:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
+18
Valamiért most a szégyellősség ki is ugrott a fejemből. Mások előtt még a zoknimat sem mertem levenni, nem hogy azt, hogy bárki is vetkőztessen. Connor pedig csak a fejét fogná feltételezem, ha a dolgok kellős közepén kezdeném el takargatni magamat. Nem akarok bohóc lenni.
Mindennek ellenére pajkos mosoly keretében csúszok egyre lejjebb, miközben lábai közt próbálok magamnak helyet keresni. A felsőtestemről már lekerült minden felesleges dolog, de végtére is a farmernadrágomat lesegítem magamról, ám a fekete csipkés bugyimat még nem szedtem le magamról.
Körmeimet kínzóan lassan húzom végig oldalain, miközben oldalába szívok, ahogy ajkaimat a bőrére tapasztom. Kínozni akarom a lassúsággal, de nyilván nem azért, mert gonosz vagyok. Egyszerűen csak nem akarom, hogy olyan könnyen és hamar történjen minden.
Ujjaimat nadrágja két oldalára akasztottam, s egy gyengéd erőfeszítéssel sikerül róla leszednem az alsónadrággal együtt.
Szívem a torkomban dobogott a hévtől, ám feljebb segítem magamat karjaimmal, s egyik tenyeremet tarkójára helyezem, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, hogy egy heves csókban részesíthessem. Mindeközben melleim a férfiasságát súrolják, s bár részben ezzel a mozdulatommal ez is volt a cél, ezáltal is egy kicsit hergelve a vágyra őt.
Ördögien elmosolyodtam a csók közben, amikor szabad tenyerem egyik combján simított végig. Ujjaimat nemes egyszerűséggel fontam végig merev hímtagján, s megszakítva a csókot újra lejjebb engedtem magamat.
Eleinte lassabban vontam rajt a tenyeremet, és alig rá pár pillanatra ajkaim közé vettem. Eleinte csak gyengéden szívogattam, majdan egyre mélyebbre engedtem számban egészen addig amíg azt bírtam.
Miután azon határaimat feszegettem, egyszerűen kiveszem a számból merev tagját, és hevesebb mozgást végzek tenyeremmel rajt, miközben szorosabbra vettem az ujjaimat azon. Időközben közelebb eresztettem magamat hozzá, s melleimhez érintettem újra férfiasságát, ám a tenyeremmel való mozgást nem hagytam abba, egyszerűen csak gyorsítottam rajt. Élveztem, és akartam őt.
Végül feltekintek rá, hogy lássam az arcáról legalább, hogy jól csinálom, hogy élvezi -e. E téren is a maximumot akarom neki nyújtani. Bármit megtennék érte.  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 10:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Teljesen más irányt vett ez az este, mint az elsőre elterveztem. Nem igazán akartam ma már semmi egyebet csinálni azon kívül, hogy a fürdés után lefekszek az ágyamba, és alszok egy nagyot. Ehelyett olyasmik derültek ki mindkettőnk részéről, amire nem hiszem, hogy bármelyikünk is számított volna. De ez az életben a szép, ezek a váratlan fordulatok. Fogalmam sincs, hogy mindezek után hova fog alakulni az életem, vagy az övé, már akár másnap reggeltől kezdve. De az igazat megvallva, jelenleg nem is akarok ezen gondolkozni. Most csak azt akarom, hogy ez az este minél tovább tartson, és hogy vele együtt lehessek.
Nem is ismerem olyan régóta ezt a lányt, mégis képes volt valamilyen módon elcsavarni a fejemet. Fogalmam sincs, hogy mi volt az oka annak, hogy állandóan visszatértem, és most sem merek semmit sem elszólni. Egyelőre csak annyit akarok tenni, hogy kiélvezem ezt az időt vele, akármeddig is fog tartani. Könnyen meglehet, hogy el fog szólítani a kötelesség, vagy vérszemet kapok amiatt a fene varázslónő miatt, és azért megyek el. De addig is szeretném, ha minden pillanat emlékezetes maradna. És úgy érzem, sok minden most fog elkezdődni.
Belemosolygok a csókba, mikor megérzem, hogy kicsit megrezzen, mikor a hasát kezdem el simogatni. Hamarosan pedig elkezdem lefejteni a felsőjét róla, remélve, hogy kisegít ez ügyben, és nem kell letépnem róla. Ha sikerül leszednem, akkor eldobom valahova a földre. Csendben hallgatom azt, amit mond, mikor nyakamat kezdi el csókolgatni és folytatja a szövegelést is, addig én a melltartójától kezdem el megszabadítani.
- Örülök, hogy ezt mondod. És hogy így érzel.
Mélyen kifújom a levegőt, ahogy egyre lejjebb kezd el haladni ajkaival. Nem fogom őt megállítani ebben, jelenleg egyszerűen képtelen lennék rá. Rég voltam már bárkivel is ilyen téren. Lényegében mióta itt vagyok Mystic Fallsban. Vagyis… az előtti hónapokban volt utoljára valamiféle futó kapcsolatom. Na meg egyébként is, ha lejjebb ér, érezheti majd ő is, hogy remek úton halad.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 10:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Nem tudom, hogy melyik lett volna a jó döntés. Az, ha hagyom magam rábeszélni az alvásra, vagy az, amit most teszek? Egy olyan dolgot indítottam el, ami kétféle útra vezethet; jóra vagy rosszra. Számomra az érzelmek nem puszta játékszerek, melyekkel kedvemre játszadozom, főleg nem a másik érzelmeivel. Belehalnék, ha csalódást okoznék neki, vagy megbántanám. A rossz út viszont az, hogy mindezen a folyamaton végigmegyünk, és ő egyszerűen jobbnak látná, ha maradna minden a réginek. Megcsókoltam őt, és ki tudja, hogy mindebből mi fog még kisülni. Már ahogy ajkaink hevesen érintkeztek, valamit kiváltott belőlem. Tudtam eddig is, hogy mit érzek iránta pontosan, nem véletlenül, hogy annyira ragaszkodni kezdtem hozzá az utóbbi időkben. Talán ezt ő is érezte.
Mikor ölébe húzott, elmosolyodtam szeliden két csók között, s karjaimat tarkója mögött fontam össze., miközben szorosan simultam testéhez.
Tetszett benne, hogy nem az a szépfiú, hanem aki valóban férfi. S maga az, hogy végig törődött velem, és nem hagyott el még annak ellenére sem, hogy neki mennyi dolga volt, illetve van. Nem tudom, hogy hirtelen mi gátolta meg őt a terveiben. De most... nem is ez érdekel.
Éreztem ujjait hasamon, amitől némileg meg is remegek jólesően. Élveztem minden egyes tettét, a csókjait, még annak ellenére is, hogy mennyire nulla a tapasztalatom. Meg kéne rémülnöm és aggódni, hogy ez nekem nem menne, és, hogy én még nem voltam senkivel, de... túlságosan is vágyom rá, olyannyira, hogy nem érdekelnek a gátak. Még is a tudtára kell hoznom, hogy számomra ő lesz az első; minden téren.
- Connor... - Kéjtől telve suttogom ajkai közé, s kinyitva a szempáromat, nos, az ő tekintetét keresem fel hajtincsei közt, melyek szemeit takarják. - Kötődöm hozzád. Nem akarom, hogy elmenj. Nyilván... önző, és buta dolog lenne a részemről, ha soha nem engednélek el, de...- Közelebb hajolok hozzá, s arcomat nyakához hajtom, így hintve forró ajkaimmal apró csókokat bőrére. - Én sem hagylak el téged, amíg azt nem kéred. - Suttogom tovább halkan, és ajkaim mellkasára térnek rá, míg egyre lejjebb csúszok aztán az ölében, ha hagyja. Akarom őt, más nem is jár a fejemben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 6:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Sokat jelent számomra a lányom, rengeteg mindent éltünk már át együtt, és végső soron ő az egyetlen személy a családomból, aki még a mai napig is él. Bár az való igaz, hogy már régen nem láttam őt. Nem is nagyon tudnám megmondani, hogy mióta. Meg egyébként is, mind a ketten képesek vagyunk a hosszú életre, ő a mágiával, én meg… hát, a vámpír létemmel. Ha valaki meg már ennyit megélt, mint én, akkor könnyen tűnhet 30 év is körülbelül háromnak. Biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb fogunk találkozni. Akár véletlenül egymásba botlunk, akár ő, vagy akár én keresem meg őt.
Nem igazán vártam el, hogy bármit is válaszoljon arra, amiket mondok. Én vagyok az idősebb, tapasztaltabb, és én csak tanácsokkal próbálom ellátni őt. Meg a saját véleményemmel bizonyos dolgokról. Lehet kicsit komoran hangoztam, mint aki csak a rosszat látja a dolgokban, de ez nincs így. Nem pesszimista vagyok, realista. És hát azt már régen megtanultam, hogy az igazság nem mindig egyszerű és szép. Sőt, a legtöbb esetben pont az ellentettje.
A legkisebb fogalmam sem volt arról, hogy mit is érzek Shalya iránt. Annyit tudtam csak, hogy valami mindig visszaránt hozzá, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elmenni. Feltételezni sem mertem olyasmit, hogy esetleg szerelmes lennék bele. Nem vagyok egy olyan típus, aki bárkihez is kötődni szokott. Kisebb-nagyobb kalandok belefértek az életembe, mert ha már ennyit élek, akkor élvezzem is ki. De azzal tisztában vagyok, hogy vele teljesen más a helyzet ilyen téren. Csak eddig ezt nem igazán mondtam ki neki sem. De ő is most vallotta be, hogy nem akar elveszíteni – sejtem, hogy ő is kötődik hozzám valamennyire, és így pedig én is tartoztam egy vallomással.
Meglep a következő cselekedete, és ez egy pillanatra ki is ül az arcomra, de aztán pedig átadom magam az egésznek. Visszacsókolok, és közben pedig magamra húzom Shalyát, az ölembe, nem engedve el őt ajkaimmal. Amennyire csak lehet, közel húzom magamhoz, és átölelem őt, ahogy továbbra is csak csókolom őt. Nem hittem volna, hogy itt fogunk kilyukadni, de ha nagyon őszinte akarok lenni… örülök, hogy ébren maradt.
Nem tudom mennyi idő telik el, hisz teljesen kiesik az időérzékem, de idővel az ölelésem alábbhagy, és egyik kezem becsúszik a felsője alá, hogy az alatt simíthassak végig a csupasz hasán, már persze, ha nem állít meg valamilyen okból.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ő jóval többet élt, mint én. Tapasztaltabb és erősebb, mindennek az ellentéte annak ami én vagyok. Két teljesen eltérő ember. De még is, vadásznak lenni szörnyű. Ugyanakkor boszorkánynak is. Néha kezdem úgy gondolni, hogy a boszorkányoknak sokkal nagyobb gyűlölő táboruk van, mint a vámpíroknak. Lehet meg van rá az ok, nem tudom. Én túl naiv vagyok, és bárkiről tudom feltételezni, hogy jó. Connor szavaiból kivéve, ő kevésbé hisz a jóban és a szépben. Mindenben meglátja a rosszat. Annyira szeretném elhinni, hogy nincs igaza.. de hiába ellenkezem, agyam rejtett félteke pontosan jól tudja, hogy nem lehet minden színtiszta. Bárhogy is nézem, ő jóval többet látott, mint én.
Meglepődtem, amikor a lányáról ejtett szót. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet az ő lánya. Harcos jellegű, mint Connor? Vagy... nem is tudom. Szívesen találkoztam volna vele, de persze azt nem lehet. Nem üthetem bele mindenbe az orromat.
Némileg úgy értelmeztem, hogy ő annyira nem is akarja megtalálni a lányát. Én nem akarom, hogy miattam fújjon visszavonulót, hiszen neki a lánya a családja. Én csak egy... egy senki vagyok a számára. Csak egy ember, aki befogadta magához, hogy ne essen baja. Én csak egy ember vagyok, aki olyan érzéseket táplál iránta, amit én sem tudok megfogalmazni, de még értelmezni sem. Talán nem merem. Elment az eszem.
Mikor megérintette az arcom és maga felé fordított, a pillanat tört része alatt kikapcsolódott az agyam. Nem rejlett benne semmi gondolat, egyszerűen csak voltam akkor. Még is éreztem arcom forróságán, hogy teljesen pirossá válik a hófehér arcom.
Hallgattam szavait, de kevésbé fogtam fel ésszel, hogy miről is beszélt. Tudtam jól, de nehezen akartam elhinni. Túl szép, hogy igaz legyen.
Nem akartam feltételezni, hogy mindig azért jött vissza, mert a lelkiismerete nem engedte, hogy elmenjen szó nélkül. Ő soha sem hazudna nekem, és ezért is azonnal próbáltam ezt a gyanúmat eltüntetni még a gondolataim közül is. Nem... ő soha nem hazudna nekem.
Próbáltam megszólalni, de a levegő a torkomban akadt, és értelmes mondatot sem tudtam volna mondani. Inkább maradtam csöndben, és próbáltam valami mást cselekedni. Hogy jól tettem -e? Kiderül.
Reflexszerűen öleltem át karjaimmal egyik karját, és ahogy közelebb értem hozzá, egyszerűen ajkaim az ő ajkait súrolták. S ha hagyta, akkor nem engedtem el őt.
Nem vagyok normális.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Csendben hallgatom, ami mondandója van, felé fordulva. Nem igazán akarom félbeszakítani, és nem is igazán tudnám, mivel. Igazából átérezni sem tudom azt, amit mond. Ugyan a vér látványától, vagy akár már csak a gondolatától is anno képes voltam hullasápadt lenni, az első gyilkosságom után mindez teljesen feloldódott bennem. Milyen ironikus, hogy az egész életemet valamilyen szinten a vér befolyásolta. Vagy ha nem is befolyásolta, de jelen volt kisebb-nagyobb mértékben. Az elmúlt évszázadokban már inkább nagyobb mértékben… Mikor a kérdését teszi fel, akkor viszont már úgy érzem, meg kell nekem is szólalnom.
- Tudod… az az igazság, hogy rengeteg mindent láttam az éveim alatt – meglepő, mi? A lényeg az, hogy bárkiből képes vagyok kinézni mára már bármit. Pláne a gyilkosságot. A legszelídebb embernek is lehet oka arra, hogy valakivel végezzen. Ha valaki vadász, annak pedig az ilyesmi szinte mindennapos. Legyen szó akár arról az értelmezésről, ami én voltam korábban, vagy akik állatokra vadásznak. Ismertem olyat, aki évekkel később sem tudott még hozzászokni ahhoz, hogy kioltja egy ember életét. Viszont megtette, mert nem létezett más megoldás. De nem szükséges mindig a gyilkosságot választani. Csak elég rafináltnak kell lenni, és jónak kell lennie az ember helyzetfelmérő képességének. Én is így éltem túl.
Látván, hogy sír, közelebb csúszok hozzá, és inkább magamhoz ölelem, hátha ezzel kicsit sikerül lenyugtatnom.
- A lányomat már fogalmam sincs, hogy mióta nem láttam. És nem is lehetek mindig vele. Már túlzottan is felnőtt nőszemély ahhoz. Ő pedig, ha meg akarna találni, akkor meg tudná tenni könnyűszerivel.
Az egyetlen dolog, ami miatt talán amellett döntenék, hogy továbbhaladok, az az, hogy elkapjam a nőt, aki miatt… nos, végső soron ma is élek. De felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán megéri-e ez az egész? Közel vagyok ugyan, de most komolyan… már évszázadok óta megy ez a huzavona, volt néhány közeli húzásom, de végső soron mindig ő neki volt szerencséje.
Középső-, mutató-, és hüvelykujjammal álla alá nyúlok, hogy magamra fordíthassam a tekintetét.
- Számtalan alkalmam meglett volna arra, hogy elmenjek. Volt is már rá példa, hogy távol jártam innen, de mégis visszafordultam, és visszajöttem ide. Akármennyire sem szeretnéd, már ideláncoltál.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 4:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Végig egy képzeletbeli gombóc képződött a torkomban, míg hallgattam őt. Egy mukkot sem szólaltam meg egészen addig, míg kérdésével befejezte a mondatát.
Magam elé bámultam meredten, s egészen nagy levegőt vettem magamhoz, mikor készültem én is belevágni a mondandómnak. Fáradt voltam, de én már azzal is pihenek, ha így mellette csücsülök.
- Connor. - Ejtettem ki a nevét egészen halkan, s ezt követően kifehéredett arcomat felé fordítottam, és mélykék szempárom csak is az ő arcát fürkészte. - Sajnos tettem már sokkal rosszabbat a lopáson kívül is. Tudom, hogy milyen vadásznak lenni, és azt is tudom, milyen egy olyan vámpír életét kioltani, aki voltaképpen nem is tehetett arról, hogy az volt, aki. Rád emlékeztet. - Tekintettem ekkor újra félre, és idegeskedve markoltam bele ujjaimmal a kanapé huzatjába magam mellett. Újra előtörnek bennem azok az emlékek, hogy öltem. Öltem vétkest és ártatlant, de én egyikre sem vagyok képes. De megtettem, és megpecsételte az életemet.
- Te sem tehetsz arról, hogy valaki vámpírrá tett téged. És én pont olyan vámpírt öltem meg a társaimmal együtt, aki hozzád hasonló volt. - Suttogtam halkan. Hangomról hallatszott, hogy mennyire megvisel az amit tettem. - Kinéznéd belőlem, hogy képes vagyok ölni? - Nézek rá újra, mostanra már megnedvesedett szempárral. Még nem sírtam, sőt, nem is akartam sírni, pláne nem előtte. De még is, ha rá gondolok összeszorul a szívem.
- Én csak attól félek, hogy elmész. - Felhúztam magamhoz lábaimat, és két térdem közé helyeztem arcomat, s lehunytam szemeimet. Egyszerűen csak félek attól, hogy újra egyedül maradok. Connor pedig, annyira hozzánőtt a mindennapjaimhoz, hogy nehezen tudnám elképzelni nélküle azt, hogy minden nap felkeljek egyáltalán. Valami van benne, amit akarok, amihez ragaszkodom. Ah, milyen ostoba vagyok...
- De persze... - Felemeltem tekintetemet, s egy hamis mosolyt öltöttem magamra, amit örömnek próbáltam mutatni. De valójában belül nyoma sem volt örömnek. - Nem láncolhatlak ide, hiszen téged is hív a kötelesség. Találd meg a családod. - Tartom tovább a mosolyt arcomon, habár belül valami megtört bennem ekkor. Ajkaim némileg megremegtek, s felültem feszülten. Nem akarok egyedül lenni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 11, 2017 1:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Nem igazán tudom, hogy mit kellene ezzel a helyzettel kezdenem. A szabadságát is kockáztathatja ezekkel a lopásokkal, de ha nagyon bele akarok menni, akkor az életét is, mert ez köztudottan nem egy szokványos város. Ilyen későn pedig még én sem szeretek mászkálni odakint. Nem mintha félnék, vagy bármi ilyesmi, egyszerűen csak ritka az, hogy valami váratlan harcra vágynék. Másrészről pedig tényleg felesleges ezt csinálnia, mivel már bőven tudok magamra vigyázni. Nem kevés évtized van már mögöttem, és mindezen idő alatt akarva-akaratlanul is szükségem volt megtanulni túlélni. Anno a vadászoknál egyébként is rengeteg készségre tettem szert, amit később kamatoztattam is.
Hallottam a lépteit, de nem tekintettem most még az irányába. Köszönésekor csak sóhajtok egyet halkan, mivel tényleg jobban örültem volna, ha alszik egyet, és csak másnap folytatjuk ezt az egészet. Láttam rajta, hogy teljesen ki van merülve, ő mégis tovább feszegeti a határait. Elhiszem, hogy felnőtt nő már, és tud saját maga dönteni, de ez még nem fogja azt jelenteni, hogy ezek a döntések jók is rá nézve. Vagy a szervezetére.
- Shalya… erre nincs semmi szükség. Így is te teszel nekem szívességet, hogy egyáltalán itt lakhatok, nem kell még kiszolgálnod is. Pláne nem így, hogy lopsz, és az életedet kockáztatod.
Sóhajtok egyet, végül pedig ránézek.
- Kettős érzések vannak bennem. Örülök, hogy ki akarsz segíteni ilyen ügyekben, de egyben bosszant is, hogy nem tudsz megülni a fenekeden. Tudod jól, hogy nem vagyok én sem kiscserkész már.
Felhúzom a szemöldököm a következő megszólalásán, majd arrébb ülök egy kicsit, és megpaskolom a kanapé mellettem lévő ülőrészét, hogy foglaljon helyet.
- Hogy érted azt, hogy „mire számíthatsz majd”?
Nem értem, mire akar ezzel utalni. De ha úgy gondolta, megéri hullafáradtan is ébren maradni, csak hogy megkérdezzen tőlem valamit, akkor biztos valami fontosról lehet szó.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 07, 2017 12:32 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szenvedtem, mint kukac a napon. Még is úgy voltam vele, hogy nem haszontalan dolgot tettem, hanem Connornak hoztam valamit, amitől könnyebb lehet neki a későbbiekben. Többet is hoztam abban reménykedve, hogy nem tervezi a távozását. Én nagyon szívesen segítek neki bármiben, de valamiért boldoggá tesz, hogy úgymond gondoskodhatok róla. Akár elképzelhető az is, hogy nem érzem magamat egyedül. Egy ideje velem van, és ha el akarna menni, kissé mélyen érintene a tény. A szívemhez nőtt, és lehet, hogy akkor inkább vele mennék, ha engedné.
A szívem egyre inkább csendesedett, és légzésem sem akadt fájóan a torkomban. Egyszerűen csak apadt az engem körbebástyózó görcs, és csak lehunytam a szempáromat finoman, csendesen. Ez a nap kellően hosszúra nyújtotta magát, de ez köszönhető az én két lábamnak is, ugyanis nem vagyok kellően gyors. Feszültséggel és aggodalmakkal vagyok teli amelyek sokkalta inkább rontják a közérzetem. Tudom, hogy gyűlöli a boszorkányokat, amit teljes mértékben megtudok érteni. Én pedig aljas módon lapítok, hogy én is olyasmiszerű vagyok, de előtte egy csipetnyi mágiát sem használok. Emberként élem a mindennapjaimat, amióta mellettem van ő. És én... még a rossz természetfelettieknek sem tudok ártani, nemhogy embereknek. Próbáltam a félelmemet legyőzni azzal, hogy vadász lehessek, de be kell látnom, hogy az sem nekem való. Rettegek a vér látványától, attól a tekintettől amikor kialszik belőle minden élet és megmozdít bennem egy gondolatot, miszerint én végeztem vele. Nem... nem tudok ilyen lenni. Még is hazudok neki. Miért teszem? Nem akarom, hogy elveszítsem. Szeretném ha egyszer belátná, hogy kell a segítségem. Tudom, hogy vannak tervei, én pedig egy boszorkány vagyok aki több generáció erejét hordozza magában. Megóvom őt, még kérnie sem kell. Ha használom is a mágiát, akkor is azt csak azért fogom tenni, hogy segítségére legyek. Bármit képes lennék érte megtenni.
Arra leszek figyelmes hirtelen, hogy valaki a karjaiba kap nemes egyszerűséggel, még is kellő odafigyeléssel fogva engem. Szinte ösztönösen nyitottam ki szempáromat, amikor is megpillantottam magam előtt Connor arcát.
Mint egy bajbajutott macska, kapaszkodtam, szinte teljesen belebújva. Éreztem testének melegét, hiszen felsőtestét nem fedte semmi sem. Még is azonnal jött, hogy segítsen.
Amint lerakott az ágyamra, szinte birtoklóan húztam volna őt magammal, hogy megköszönjem a segítségét de ő hamar kiviharzott. Én nem akarok aludni. Vele szeretnék beszélgetni, hogy mit szeretne a jövőben. Ha elmegy, számíthatok egyszer még arra, hogy valaha látom őt?
Lassú léptekkel haladtam ki újra, fájó tagokkal, de nem érdekelt. Éreztem, de nem törődtem vele. Olyan érzések keringtek bennem, mintha most látnám őt utoljára. Végtére is... minden pillanatot így érzek iránta. Nem tudom, mikor megy el. Amennyire titokzatos, nem lepődnék meg azon sem, ha szó nélkül menne el. Várnám napokig, de nem érkezne. Eltűnne úgy, hogy ne tudjam megtalálni. Talán ezt nem tenné meg.
- Szia. - Szólalok meg az ajtó mellett, amikor is rátekintek. Ült a kanapén, s láttam arcáról, hogy szempillája alatt kúsztak a gondolatok. Érdekelt, hogy mire gondolt, de még sem szerettem volna, ha idegesítőnek és elviselhetetlennek találna. Még is aggódom, hogy mire gondol.
- Szerettem volna, ha pihennél. És azt hiszem, hogy ennyit megtehettem érted. Remélem jók lesznek. - utalok a tasakokra, amikor is megindulok felé, lehuppanva mellé. Azt akarta volna, hogy aludjak, de még is hogyan, ha ő itt van ébren? Csak akkor, ha ő is produkál valamiféle pihenést.
- Köszönöm, hogy segítettél most. Nemrégen érkeztem, és azért siettem, hogy még tudjak veled beszélni. Szeretnék kérdezni valamit, hogy még is mire számíthatok majd... - nyelem el mondatom utolsó szavát, amikor is aggódva tekintek rá. Kedvem lett volna odabújni vagy megölelni őt, de sosem mertem. Talán majd egyszer, ha még látom őt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 06, 2017 10:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Nem is tudom már, hogy mióta hagyom, hogy elszállásoljon Shalya. Neki nem úgy tűnik, mintha gondja lenne ezzel, egyedül ezért vagyok még mindig itt. Találni fogok valami helyet, ahol megszállhatok, már ha tényleg itt maradok a városban. Fogalmam sincs, hogy mit fog hozni még a közeli, vagy távoli jövő, mert továbbra is célpontomként tekintek tudjuk kire. Annyi kapcsolatot sikerült már kialakítanom világszerte, hogy ha valaki meglátja őt, akkor szólni fog majd nekem. És nem egy hét, vagy egy hónap késéssel, hanem szinte azonnal. Csodás ez a modern technológia, nem? Na de visszatérve a lakhatásomra. Cuccom túlzottan nincsen, a kezdő mindenből egy, max kettő ruhadarabon azért már túl vagyok, mert voltam azóta már boltban, hogy vegyek valamit magamnak, és ne abba a néhány ruhába büdösödjek bele. Ha már egyszer kapok szállást, akkor ne tűnjek hálátlannak, és éljek vissza a vendégszeretettel.
Időközben figyelmeztettek, hogy a kiscsaj valójában boszorkány. Belekerültem egyfajta dilemmába, hogy akkor most hogyan legyen tovább. Mert ha valamire, arra rájöttem éveim alatt, hogy a varázslónőkben képtelenség megbízni, maximum egy-két kivétellel. Ilyen mondjuk a lányom is. Nem bánom a legkevésbé sem, hogy az, ami. Főként azért is, mert ő már bizonyította, hogy bármikor megbízhatok benne, meg hát mégiscsak a lányom. A kivétel erősíti a szabályt, ahogy a mondás is tartja. Lehet, nem kellene megbíznom Shalyában, vagy el kellene kerülnöm őt, de nem tudom. Van valami, ami mindig visszairányítja a lábaimat ebbe a házba, hozzá.
Épp lemosom magamról a napi koszt a zuhanyzóban, mikor meghallom, hogy valaki épp megtér a házban. Még kicsit folytattam, majd végül elzártam a csapot, és megtörölköztem, aztán derekamra tekerve a törölközőt másztam ki a fürdőből, hogy a lihegés irányába induljak meg. Mikor látom, hogy épp állna fel, de egyszerűen összecsuklik, akkor vámpír sebességemet bevetve léptem oda hozzá, hogy megfogjam. A törölköző nem számított egy ilyenre, ezért kicsit meg is lazult, de még időben elkaptam fél kézzel, hogy megigazíthassam.
- Na, gyere kiscsaj, alvás.
Azzal pedig a táskát feldobtam a kanapéra, és őt is rendesen felkaptam a karomba, aztán elvittem őt a szobájába, hogy az ágyra lefektessem. Valami törlőkendővel még izzadt fejét megtörlöm.
- Komolyan mondtam, próbálj meg aludni. Téged elnézve menni is fog. Majd reggel beszélünk.
Bólintok is még egyet, hogy tudja, komolyan mondom ezt. Aztán pedig ki is megyek a szobából, hogy felkapjak magamra valami gatyát, meg egy nadrágot, és a kanapéhoz sétáljak, megnézni, mit csinált már megint, amitől így ki van készülve. Kinyitva csak sóhajtok egyet az egészen. Végül pedig bedobálom őket a hűtőbe, és visszamászok a kanapéhoz. Nem vagyok túlzottan fáradt, és remélhetőleg Shalya is elaludt mostanra már. Majd reggel viszont tényleg el akarok vele beszélgetni, mert ezt abba kell hagynia.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 30, 2016 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Próbáltam még időben hazatérni még a telihold előtt. De ez épp annyira sikerült, mint  az alsóban megírt matekdolgozatom. Sehogy.
Ilyenkor rengeteg szörny kószál az erdőben. Ez csak azért baj, mert a ház az erdő szélén fekszik a nagy semmi közepén. Egy párszor szembenéztem egy olyan lénnyel, de még soha nem öltem meg egyet sem közülük. Inkább csak elmenekültem, ahogy most is. Hallottam a lihegésüket, a karmuk súrlódását a földön, s foguk csattogtatását... ez épp elég volt ahhoz, hogy hamar otthon teremjek. Futottam mint egy őrült, a nehézkes táskámmal a hátamon, hogy mihamarabb eltűnjek a sötét helyről. Egy ideig éreztem, hogy követnek, de amikor az erdő széléhez kerültem, egyszerűen megszűnt az üldözés a részükről. Ez persze nem nyugtatott meg; olyan hamar futottam be a kapun túlra, hogy aki látta volna, azt hinné, hogy egy gyors vérszívóval van dolga. Ez persze nagyon is túlzás, hiszen én nem vagyok olyan gyors, mint ők. Talán ez miatt is tartott el néhány óráig ez a kiruccanásom.
Óriási teher zúdult le a vállamról, amikor átléptem a bejárati ajtó küszöbét. Kedvem lett volna beesni, de inkább minden erőmet összeszedtem nehezen. Párszor kifújtam magamat az ajtónál, és elindultam a nappali felé, hogy egy kicsit lepihenjek. Kétszer szeltem át az erdőt; egyszer oda, ahová menni akartam, és másodszorra pedig most, hogy hazatérhessek.
Kócos szőke hajamat hamar felkötöttem a zsebemben talált hajgumival, miközben ledobtam magamat a nappali közepén lévő kanapéra. A bakancsomat hanyag módon rúgtam le a lábaimról, talán fáradtságomtól két méterre is elrepítettem őket magamtól. Túlságosan is veszélyes volt teliholdkor kint lófrálnom. Ezek a szörnyetegek nem a véremre szomjaznak, hanem szimplán felébred bennük az ösztön, hogy öljenek.
Hátradőltem a kanapén lehunyt szempárral, és csak lélegeztem, mintha egyedül arra az egy dologra lennék képes. A szívem a torkomban dobog, és a pulzusom sem panaszkodhat a hol létével kapcsán. De akkor sem bánom, mert egy barátomnak hoztam ételt. Tudom, hogy nem kényszeríthetem őt arra, hogy emberi ételeken éljen, és azt sem kérhetem tőle, hogy öljön embert azért, hogy táplálkozhasson. A legközelebbi kórházban voltam, ahova is sikerült bejutnom egy ellopott orvosi kártyával szinte majdnem mindenhová. De nekem csak néhány vértasakra volt szükségem, ezért túl sok helyen nem kellett járnom. Az őr kicselezése az már csak külön mutatvány volt.
Nagyot nyeltem, és kinyitottam a szempáromat. Tenyeremet végigcsúsztattam a hasamon, és megállapítottam, hogy már régen nem ettem én sem. De a fáradtságtól most biztos, hogy nem vágyom arra, hogy egyek. Egyedül csak egy meleg fürdőre vágyom és egy ugyanilyen hőmérsékletű, puha ágyra.
Időközben az előttem lévő asztalra tekintek, ahol is a vértasakokkal teli hátizsákom volt. Nehezemre esett felülnöm, de végül megtettem. Az ölembe tettem a táskát, abban reménykedve, hogy felkelek és a hűtőbe teszem azokat, de hiába; a lábaimból minden erő elszállt. Mások holnapra esős és fagyos időre számíthatnak, de én csak egyedül az izomlázra, azt hiszem.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Előtér és nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Előtér és nappali
» Előtér és nappali
» Előtér
» Előtér
» Előtér

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Shalya háza-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •