≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ A családod halála után meguntad az életedet, mindent megtettél volna annak érdekében, hogy meghalj. Nem érdekelt kifogadja el a felkérésedet és legrosszabb álmodban sem gondoltad volna, hogy pont egy magamfajta vámpír fogja elfogadni és a halálba kísérni. De ha ebbe bele sem gondolok, akkor legalább azt remélted volna, hogy meghalsz és annyi, a családoddal lehetsz, újra élvezheted a feleséged ruhájának illatát, ismét karjaidban foghatod a kisbabátokat, de én nem voltam ennyire kegyes veled, hiszen szükségem volt egy társra magam mellé és ezt a szerepet neked szántam, téged választottalak. De a beleegyezéseddel együtt döntöttem úgy, hogy bevonlak az éjszakába és minden csalafintaságra és előnybe ami a vámpír léttel együtt jár. És persze minden rosszba is! De neked nem tetszett ez az élet, nem akartál embert ölni, nem akartad, hogy általad haljanak meg, így leszoktál az embervérről, megízlelted az állatvért és patkányokkal táplálkoztál. Ahol döglött patkányt láttam, tudtam, hogy ott vagy te is, hogy nem lehetsz messze. Áltattál engem és magadat is vele, hogy te milyen szent vagy, hogy te nem eszel emberből. Aztán rajta kaptalak amint egy kisgyermek vérét ontod, megölted őt; de én visszahoztam neked.. nekünk. Hogy gyermekünk lehessen, hárman tökéletes lehetett volna, de te beleszerettél és ellenem fordultatok. Megmérgezett te pedig csak nézted, a folyóba vetettetek de túléltem. A kislány halálát akartam, de óvtad mintha csak a sajátod lenne, úgy is bántál vele, mint a saját gyermekeddel aki éppen felcseperedik. Szemeiben láttad ahogy felnő hiába maradt alacsony és fiatal.
Aztán mikor ő már nem volt, mikor meghalt, te visszatértél hozzám, de nem maradtál velem. Szóval kérdem én: Hajlandó vagy végre visszatérni hozzám, aki bevitt a sötétbe és új életet adtál? Vagy ellenségek leszünk és addig harcolunk, míg egyikünk úgy végzi mint a kicsi? A döntés rajtad áll, jól figyelj, én nem dönthettem, ezért adok választási lehetőséget!