Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 
Sedrick && Ametis - Első találkozás

avatar

Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
Boldogság? Nem.. az olyan ódivatú
Kedvenc dal :
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly

Tartózkodási hely :
Itt is, ott is
Hobbi & foglalkozás :
Sedrick levadászása
Humor :
Érdekes.



Ametis Ravenhood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 28, 2017 1:32 am

Sedrick && Ametis

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az emberi természet az egyetlen olyan dolog, mely örök rejtély marad, azonban a kapzsiság és a hatalom által megnő az önbizalom, lenézőek és beképzeltek lesznek az emberek. Ez a férfi erre a legjobb példa, teljes mértékben sugárzik róla az egoizmus, minden egyes lépése, mozdulata beképzeltséggel van átitatva, mintha ő lenne az egyetlen lény, az egyetlen tökéletesség a földön, nincs kétségem.. Biztos vagyok benne, hogy ő képes lenne embereket ölni, képes lenne felhasználni őket, hogy erősebb és hatalmasabb legyen. Ő tényleg az az ember, akitől meg kell tisztítani a földet, akinek létezése egy olyan bűn, melyet a teremtőnk vitt végbe, az én dolgom, hogy az ilyeneket megöljem. Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az életem, hogy ilyen lények után kell majd vadásznom, de sorsunk nem mi magunk írják, történetünket előre megírják és mi csak megtesszük azt, amit kell.
Fiatal vagyok, tapasztalatlan és konok, önfejű és makacs, de se nem ostoba, se nem buta, pedig ő mindkettőnek néz jelenleg. Talán nem éppen egy olyan vadász vagyok, mint a többi, talán nem fogok nekirontani azonnal, hanem szépen átgondolva vezetem a csapdám felé. Kérdésére vagyis jobban mondva provokálására semmit sem reagálok, jobbnak látom, ha nem fogok elkezdeni vele veszekedni, azt akarja, hogy kijöjjek a sodromból. Nyugodt és tiszta fejjel az ember jobban tud gondolkodni, ő pedig az ellenkező hatást akarja elérni, azt akarja, hogy dühöngjek és rontsak neki, mire ő egy könnyed varázslattal megöl.. mert ő egy mágus, ők képesek ilyenekre és nem ismerem, nem tudom milyen nagy lehet az ereje. - Messziről jött ember azt mond, amit akar. - még hogy ő vadász, ugyan már.. azt mond, amit csak akar és minden egyes szava hazugság, megérzem az ilyet és meggyőző volt a felbérlőm, meg van arról győződve, hogy ő egy gyilkos, már én is kezdek hinni benne.
Követ engem, szerencsére nem fogja hagyni, hogy elmenjek, felkeltettem az érdeklődését avagy megakar már mindenáron majd ölni, nekem mindegy.. De megcéloz és próbál eltalálni egy nyíllal, amit könnyedén kikerülök, fürge vagyok és hajlékony, sokkal fürgébb vagyok, mint az áltag. Szerencsére ez egy olyan velem született dolog és egy hasznos dolog a vadászságban. Haladunk tovább, egyre közelebb ahhoz a helyhez, amihez elakarok érni, de jön még egy lövés, szintén kikerülöm, de már kezd az agyamra menni, leveszek három kistőrt, ami a combomra erősítek és ujjaim közé veszem, majd egy könnyed lendítéssel és célzással felé hajítom őket, majd haladok előre tovább.. - Te nem vagy olyan, mint én.. - én sosem oltanék ki egy ártatlan ember életét vele ellentétben.. én nem vagyok ilyen.. - Szerintem te már eleget éltél.. - több csapdát is elrejtettem itt, ha egyiket kikerüli, akkor majd belemegy a másikba, úgyis meg fog halni, ma kelt fel utoljára.


Phoenix | Show time 17 | made by her

Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
freedom or death
Kedvenc dal :
crossfire
Tartózkodási hely :
❖ in the hell
Hobbi & foglalkozás :
❖ i'm dying
Humor :
❖ death



Sedrick Andre ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 28, 2017 12:33 am




To: Ametis Ravenhood
When one door closes, an other one opens..

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Leszek a remény, s egyben a vég..

Emlékek... tépnek szét, kísértenek halálra, s láncolnak a padlóhoz. Emlékek... marcangolják az elmém ép részét, szaggatják a lelkem utolsó foszlányait, s borítják be az előttem álló ismeretlen teret. Emlékek..? Mégis mit érnek, ha csak a múltunk részei, és nem változtathatunk rajtuk? Van-e egyáltalán jelentőségük a sorsunk kimenetelében, vagy érdemes róluk szót ejteni, ha csak tünékenyül fájó, ám mégis visszatérő képek? Létezik egy magam fajta számára, nos.. megváltás?
A múltat nem írhatjuk felül, nem tüntethetjük el, s nem is tehetjük jóvá. Nem nézhetünk azon emberek szemébe ugyanúgy, akik képesek voltak elárulni, és mások sem bocsáthatnak meg nekünk, miután mi magunk mindent elszúrtunk. Ördögi körjátszma ez, nem de bár? S míg lelkiismeretünk önmarcangoló sorsba taszít, s míg a halál peremére sodródunk, s míg ajkainkon utolsó imák hadát rebegjük -, nos el kell mindezt engednünk. El kell távolodnunk a fekete árnyaktól, melyek keresztezik az utunk, s amelyek elállják a látóterünk. Hátra lépkedünk, megremegünk, s könnyet hullajtunk.. A változás nem könnyű, de a napok teltével jobb lesz -, vagyis jobbnak kell lennie. Remény, elveszettség, hit, fulladás..
A jövőnk a tét, az életünk a kérdés, és az ismeretlenség a rejtély.. Gondoltad volna, hogy képesek vagyunk felállni a legnagyobb vereségek után is, vagy hitted-e, hogy senki sem árthat neked? Ha küzdesz, akkor sosem taszíthatnak le, ha harcolsz, nem fulladhatsz meg, ha eléggé kitartó vagy, nos nem lökhetnek a mélybe.. Tudtad, hogy mindenki okkal kerül be az életedbe? Mert én igen, és büszkén mondhatom, hogy sok mindent tanultam általuk. Erőt adtak, és csak köszönhetem mindezt nekik, hiszen ők tettek azzá, aki mostan vagyok.
Oly' régóta sötétségben élek, s árnyakkal körül véve lépkedek. Hisz' a fényt szolgálom, mellyel jobb sorsot hozhatok.
Hiszem, hogy a kóborló lelkek közt létezik a hit, s hogy a tetteimmel másokat segíthetek.
Hiszek az életemben, a kudarcomban, s a vereségemben..
Szembe néztem már a múltammal, a fájdalommal, s a halálommal..
Remélem a békét, s megvetem ki ez ellen tesz.
Ölök, ha kell, s vért ontok, hogy a föld végre megtisztulhasson.
Az íj-nyíl párosítását élesen szegezem felé, miközben könnyed léptekkel jutok előrébb. A kiállása pontatlan, a szája nagy, ahogy a gyávasága sem különb, hisz' aki nem fél, az nem is hátrál meg. Bal szemöldököm a magasba szökken a kérdésére, és inkább tekintem őt teljesen hülyének, mintsem ellenfélnek. Általában a tudatlanság alappillére a probléma, ugyanis, ha valamiről nem tudunk, akkor jobb lenne csendben maradni ugyebár.
- Csak egyetlen kérdést engedj meg nekem, kérlek... - Pillantok felé halál nyugodtan, ám annál inkább érdeklődve. - ...nos te alapból így születtél, vagy valamikor netán fejre estél? - Kérdezem komolyan, ugyanis semmi szórakoztatót nem találok abban, hogy képtelen tájékozódni, mielőtt még valakire vadászni mer. - Aztán... - Lépkedek utána könnyedséggel, mintha csak éppen vígan sétálnánk. - ...nem hiszem, hogy vámpírral barátkoznék, tekintve, hogy vadász vagyok. - Vonok vállat, ahogy megállok, s tüzetesen az égre emelem a tekintettemet. Ám, az elkövetkezendő reakciójára unottan, mégis hangosan felsóhajtok. Végül pedig a várt eredményével ellentétben, nos nevetésben török ki.
- Már tudom, sőt rájöttem a lényegre, miszerint elgurult a gyógyszered.. - Lépek egyet közelebb. - ..ha szeretnéd, akkor ajánlhatok a számodra egy orvost. Itt lakik nem messze. - Intek el a fejemmel balra, ahogy elengedem az első nyilat, aztán egy újabbat illesztek az íjhoz erősítve. Sosem célzok pontatlanul, egyszerűen csak elhúzódhat, és kerülhet -, ez mindig is benne volt a pakliban.
Még három lépés, és egy újabb lövés..
- Mond csak miért vadászol egy hozzád hasonlóra? - Szegezek neki egy harmadik nyílhegyet, ám ezt még egyelőre, nos nem engedem el.


|| music: Blood and Stone || words: 570 || Let's play a game! :mer: || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
Boldogság? Nem.. az olyan ódivatú
Kedvenc dal :
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly

Tartózkodási hely :
Itt is, ott is
Hobbi & foglalkozás :
Sedrick levadászása
Humor :
Érdekes.



Ametis Ravenhood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 05, 2017 7:50 pm

Sedrick && Ametis

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hittem volna, hogy ennyire hatásos lesz az egész, mert még magam is kezdtem elhinni, hogy bajban vagyok.. El kellett játszanom, mert valaki nagyon jó indokkal akarja leszedni a fejét, azt a ronda fejét a nyakáról és még magam is kötelességemnek érezzem, hogy megöljem. Sokan nem néznek vadásznak, sokan lenéznek, mert nő vagyok és nem egy kigyúrt és ronda hölgy vagyok, pedig.. senki sem tudhatja, hogy mekkora erő is rejlik bennem és mire nem vagyok képes, hogy megöljek valakit. Persze talán túlságosan is hiszek másoknak, mert nincs semmi bizonyítéka, de amint megláttam már tudtam, hogy nincs vele valami rendben. Ő sem semmi színész, mintha segítene a bajba jutott embereken, pedig nem, megöli őket és csinál a vérükkel valamit vagy nem is fogtam fel, hogy milyen varázslatot használ.
Továbbra is a háta mögött vagyok és hallgatom, hogy mit mond, próbálok nem nevetni, mert az nem lenne hiteles, aztán bólintok, mikor mondja, hogy itt kéne maradnom. - Csak ments meg.. maradok.. - mondom halkan és mikor végre elindul, akkor elmosolyodom és nézem őt, már alig várom, hogy rájöjjön az igazságra, hogy bajban van. Na jó ez hülyeség, úgysem fogja úgy érezni magát, mint aki bajban van, lefog becsülni és talán még szánalmasnak is fog tartani. El kell jutnom az erdőbe, lassan és biztosan hátrálok és a fáktól pár lépésre vagyok, amikor megfordul és teszik, ahogyan reagál, nem is baj ez.. alig várom, hogy meglássam mi sül ki ebből. Kérdésére csak felnevetek és kiroppantom a nyakamat. - Évek óta nem szórakoztam ilyen jól.. mit szólsz a haverodhoz? - intek a fejemmel a pajta, de az íj a kezében kissé aggaszt, szóval nem szórakozhatok tovább elkezdek futni és egy bukfenccel az egyik fa mögé rejtőzöm, majd annak nyomom a hátamat és kinézek a fa mögül.
- Most mi lesz? Megölsz egy ártatlan bajba esett hölgyet? - teszem fel neki a kérdést kissé drámai hangon,majd veszek egy mély lélegzetet, felröhögök ismét. - Kérlek ments meg.. Kérlek ne bánts.. - folytatom még egy kicsit az előbbi színjátékot, hogy felbőszítsem, nem szeretem, ha valamiben nincs kihívás.


Phoenix | Show time 17 | made by her

Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
freedom or death
Kedvenc dal :
crossfire
Tartózkodási hely :
❖ in the hell
Hobbi & foglalkozás :
❖ i'm dying
Humor :
❖ death



Sedrick Andre ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 28, 2017 10:06 pm




To: Ametis Ravenhood
When one door closes, an other one opens..

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Egyszer minden történet véget ér, mint, ahogy minden vég egy új fejezetet ígér..

Az utóbbi hetekben rengeteg nehézségbe botlottam, ugyanis egy nőszemély keresztezte az utam. Eleinte azt hittem, miszerint az ellenem való bosszú hajtja, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyenről koránt sincs szó. Valami úton-módon egymásba futottunk, és egy könnyed kávézgatás mellett tisztáztuk a helyzetet. Oh, hogy ez minő', idilli is lenne! Igazából csak annyi történt köztünk, hogy egy egyszerű kis csatározgatás folyamán, nos elárulta, miszerint az Andre család egyik kulcsfontosságú tagja. Valami távoli rokon, vagy valami ilyesmiről volt szó. Annyira nem igazán izgatott, hogy komolyan is vehessem a szavait. Holott eléggé meggyőzően próbálta előadni azt, hogy a családunk újbóli egyesítése kapcsán keresett fel. Bár mindezen túl menően, nos számomra csak annyi maradt meg, miszerint mindenáron a kriptába kell helyeznem, a többiek közé vetve, satnya sorsának utolsó vonulatát. Persze, előadtam, hogy benne vagyok, és majd később is összefutunk. Oh, de ugyan már! A fenét futunk össze még egyszer! Minimum csak akkor, ha belé döfök egy gyönyörű szép kis tőrt. Azt hiszem, miszerint nem is lenne ellenére, ugyanis minden eddig megélt percében ezt várhatta, nem de? Engem, és a tőrt. Engem, és a végzetet. Avagy csak engem, mint a Végzetet!
Egy karó a szívbe, egy csattanás a földön, és egy halom hulla a hátam mögött. Egyszerűen mesés a tájkép! S ennél szebb, nos már csak az lenne, ha még több nyomorulttal végezhetnék. Mindenesetre, egyelőre ennyivel kell beérnem, de hogy az a drága Andre leszármazott, nos miért is invitált ide, már nem is igazán bonyodalmat szövő érv. A hosszú szárú csizmámba csúsztatom vissza a fegyvert, ahogy a csuklómmal megtörlöm a számat. A vér szinte bíborvörössé festett, ahogy a megannyi hulla már-már nevetésre késztetett. A dramatikus helyzetkört, nos komédiaként értékeltem, míg nem sokkal később, könnyedséggel folytattam az egyértelműen megadott utamat. A pajta nem messze volt már a vámpírfészek adta helytől, míg a kellemes időben szinte fantasztikusan esett a séta. Általában ló háton szerettem ülni, de ez alkalommal hátráltatónak éreztem volna, ha megöli az ártatlan jószágot. Hisz' másféle meglepetéssel készültem a számára!
Néhány pillanat múltán megközelítettem a pajtát, ám a vártnál, nos jóval ismeretlenebbül álltam a tényhez. A kicsapódó ajtó, majdan a nő megjelenése, és az, hogy körülbelül sehol sem volt, akivel a találkozót beszéltük, elbizonytalanított. Felhúztam a szemöldökömet, miközben hallottam a hangot, és láttam az eseményt, de nem igazán akart tudatosulni bennem néhány másodpercig, hogy hol is vagyok. Egy döbbenetet követően pedig megmozdultam. Egyet léptem határozatlanul előre, és csak akkor tekintettem a lányra, amikor már a hátam mögött állt.
- Nyugodj meg, kérlek! Nem lesz semmi baj! - Mondom, mintha csak éppen egy levelet olvasnék fel a számára. - Viszont... itt kell maradnod, érted? - Fordulok felé egyetlen mozdulattal, ahogy bátorítóan mosolygok rá. - Elmegyek, és megnézem, mivel is állunk szemben... - Mondom kétkedve, és meg sem várva a válaszát, már automatikusan a pajta felé veszem az irányt. Mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy előhúzok egy nyilat a tegezből. Finoman illesztem az íjhoz, ahogy végül megállok az ajtónál. Céltudatosan lépek be, ám, amikor a földön látom elterülve a vámpírt, aki nem mellesleg halott, akkor elképedek. Átverés! Bár nem, mintha nem számítottam volna rá.
- Jó volt a szórakozás? - Fordulok felé cinikus mosollyal, ahogy immáron rászegezem a nyilat. Bár meg kell hagyni csinos egyed, de vadásznak igencsak érdekes felvetés, sőt még bérgyilkosnak se illene be. De most komolyabban... ez az egész, ugye csak egy vicc? Most komolyan felbérelt ellenem valakit?


|| music: Change the world || words: 563 || Hello, Darls' :mer: || [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down

avatar

Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Chatkép :

Keresem :
Boldogság? Nem.. az olyan ódivatú
Kedvenc dal :
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly
Dancing slowly

Tartózkodási hely :
Itt is, ott is
Hobbi & foglalkozás :
Sedrick levadászása
Humor :
Érdekes.



Ametis Ravenhood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 28, 2017 12:02 am

Sedrick && Ametis

[You must be registered and logged in to see this image.]
John mindig azt tanította, hogy egy nő bájjal és szépséggel bármit elérhet, emellett a vámpírok szeretik  csinos lányokat. Őszintén? Nem tartottam magam csinosnak, azt tudom, hogy nem vagyok csúnya, de olyan átlagosnak éreztem magam. Most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy nőtől kaptam egy megbízást, miszerint meg kell ölnöm egy boszorkányt, aki embereket áldoz fel. Furcsa, mert sosem volt még ilyenre példa, legalábbis nem hallottam és John sem mesélt erről semmit sem, emellett egy boszorkány elleni harc nagyon veszélyes tud lenni, ha kiengedi az erejét és az felemészt maga körül mindent. Sosem volt még dolgom boszorkánnyal és ez valamennyire azért lázba hozott engem. Fel kellett készülnöm, elég pontos és részletes utasításokat kaptam, legalábbis az biztos, hogy tudom hol kell lennem és mikor, sőt. Azt is tudom, hogy mit kell mondanom, az meg hogy ruhát is adott, na az meglepett, mert ez a ruhadarab elég sokat fedett fel női bájaimból.. de azért a pénzért megéri, nem lesz semmi baj, megcsinálom és megölöm a boszorkányt.
Másnap el is mentem a megbeszélt helyre és a megbeszélt időre, hogy.. kicsit előbb érkeztem, inkább felmérem a terepet és felkészülök a legrosszabbra is, mert semmit sem lehet  véletlenre hagyni. Meglepő, hogy mennyi vámpír volt itt és milyen soknak felkeltettem az érdeklődését, arról nem is beszélve, hogy egy megtámadott engem, akit kénytelen voltam megölni. Volt itt egy pajta, oda húztam be a vámpírt és a vérével összekentem magam, hogy azt higgye majd a srác -igen, kiderült, hogy nem boszorkány, hanem mágus az illető- hogy én sérültem meg a támadás következtében. Magas, szőke és izmos srác, liliomtipró aurával.. ez csak ő lehet, szóval itt az ideje előadni a drámát. Veszek egy mély lélegzetet, majd kilököm a pajta ajtaját és elkezdek rohanni felé. - Segítség! Valaki segítsen! - kiabálok és céltudatosan rohanok felé, majd még sikoltok is a hatás kedvéért.
Mikor vele szembe megérkezem, akkor elkezdenek patakzani a könnyeim és szaggatottan lélegzem, el kell hitetnem vele, hogy én vagyok a bajba jutott fél. - Megtámadtak.. - mondom halkan és nézek a pajta felé rettegve, vagyis olyan képet próbálok vágni, mint aki retteg.. remegő kezekkel bújok a háta mögé, mintha védelemre akarnék találni ott.  - Ezek a pokolból jöttek, vért szívnak.. - mondom továbbra is remegő hangon és csak reménykedem benne, hogy hinni fog nekem, mert ha ezzel nem győztem meg, hogy segítségre szorulok, akkor semmivel sem. - Kérlek ments meg.. Kérlek ne hagyj itt.. Védj meg.. - mondom, majd megmarkolom a felsője anyagát és kikukucskálok a háta mögött, majd mikor a pajta felé nézek, akkor kicsit felsikkantok és visszabújok.


Phoenix | Show time 17 | made by her

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Sedrick && Ametis - Első találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék :: Múlt-