Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Today at 2:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

-Fúj, esküszöm egyedül mész, ha így folytatod. Meggyőzésről volt szó,
nem eltántorításról!
-nevetek, de lassan szinte levegőt sem kapok két falat között. Fogalmam sincs mit vett be, de mint egy fiatal kölyök, olyan könnyedséggel kezd el beszélni és viselkedni. Viszont őszintén szórakoztat is. Aztán a párna rendre utasítja és belőlem is előtör az igazi gyerek, ahogy fölém tornyosul, egészen a matracba nyomva.
Élvezkedem egy picit a helyzeten, aztán bevetem a titkos, de mindig beváló csiklandozáshoz fordulok. Bár nem erre várt, láttam meglepettségét arcán és ahogy összerezdül felettem, vele nevetek. Levegőt kapkodva enged szabadon, mellém gurulva. Ezúttal viszont nem az erőm használom, egyszerűen változtatok az eddigi felálláson, fölé gördülök és ahogy vigyorogva hunyorog a saját, kreált fenyegetésén, egyszerűen belé fojtom a szót egy csókkal.
-Ha ezt meg mered csinálni, esküszöm véletlenül kicsit több vizet fogsz nyelni, mint kellene.-hunyorgok rá, továbbra is fölé tornyosulva.-Eddig meggyőzés, békítés, most bosszú? És még nekem mondod, hogy telhetetlen vagyok.-ingatom fejem rosszallóan.-Inkább vidd ki az üres dobozt a konyhába.Vegyük valami hasznod is.-cukkolom tovább szándékosan, egy percre sem engedve az ide-oda dobált labdák pattogásából. Tekintetem továbbra is övét pásztázza, ajkamon széles mosolyom levakarhatatlanul ott pihen ujjaink összefonom, a gyűrűk csillogását nézve. Tényleg olyan érzésem kezd lenni, mint az első héten, amikor felhőtlen boldogságunk útjába semmi sem állt és csak élveztük, hogy ott vagyunk a másiknak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Yesterday at 4:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Tulajdonképpen tényleg egy tahó voltam - ismerem el. - Akkor semmi másra nem vágytam, csak hogy békén hagyjanak. Szerintem mindenkit elküldtem volna a fészkes fenébe. Te voltál az egyetlen kivétel - nem tudom, hogy miért, de a legkevésbé sem bántam meg - mondom őszintén. Fura belegondolni, hogy ha akkor Les nem lát meg bennem valamit, mélyen a felszín alatt, akkor ma hol lennénk. Alighanem ugyanúgy jövőkép, és normális életvitel nélkül töltenénk a napokat egymás után: ő a motoros bandájával, én meg... igazából nem is tudom, hol lennék. Talán börtönben, vagy épp a föld alatt, mint a családom összes létező tagja.
Csak az ránt ki a merengésből, amikor Les elfintorítja az arcát a megjegyzésemre, ettől hangosan kitör belőlem a nevetés.
- Hát, úszás közben a vízben, óhatatlanul is történnek balesetek - vonok vállat. Remélem nem úgy gondolta, hogy megállok a parton, előveszem az elővennivalót, és telibe csurgatom az óceánt. Persze, stikában, úszás közben sem tenném meg. Egy felnőtt ember legyen már képes uralkodni a hólyagján...
- Gondolj csak bele, milyen lehet olyankor a kagylóknak, meg medúzáknak - cukkolom még Les-t vigyorogva, bár nem sokáig, mert a párna, amely hátulról, orvul érkezik és puffan a tarkómon, némileg előre lendít, és ettől a lendülettől hajtva magam alá birkózom Les-t úgy, hogy szinte moccanni is alig képes.
- Tudtam, hogy megtalálod a megfelelő választ a kérdésemre... - mormolom kéjesen, aztán összerándulok amikor megcsiklandoz, mert én másra számítottam. Nyavalyás kis boszorkány, pontosan tudja, hol vannak a gyenge pontjaim. Bár ez még mindig jobb módszer, mint egy tökön rúgás.
- Elég, elég, elég! - visongok mint egy kislány, és gyorsan le is gördülök róla, mert már erőm sincs védekezni, teljesen elgyengít a nevetés. - Na várj csak, ezért még számolunk! - fenyegetem meg tréfásan. - Bosszúból beviszlek majd úszni a tengerbe, épp akkor, amikor elengedtem magam... - hunyorgok jókedvűen. Na, ha most az éjjeliszekrényt nem vágja a fejemhez, akkor semmit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 15, 2018 3:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

-Szerintem ha nem így reagáltál volna rám akkor este, nem is maradtam volna melletted. Bár egy tahónak gondoltalak, hamar meggyőztél az ellenkezőjéről.-ismerem el ezt, mintha eddig nem lett volna egyértelmű.
-A világért sem vennék neked erény övet.-rázom meg fejem pimasz mosollyal ajkamon. -Igazából olyasmikre gondoltam, ami lebonthatja azokat a sosem létező erényöveket rólad.-vallom be, a mosolyom továbbra sem változik, nem tűnik el arcomról. -Biztosan ezért voltam olyan sejtelmes.-pislogok, mint egy ártatlan őzike, kék szemem pedig tudom, a gyengéje és ezzel most nagy előszeretettel vissza is élek.
-Fúj, ne legyél már ilyen.-csattanok fel, de nem bírom megállni, hogy ne nevessek még a fintorom ellenére is. Olyan volt, mint egy igazi gyerek, és jó volt nézni, ahogy ismét azzá vált. Ahogy ismét képesek voltunk fesztelenül ülni és beszélni a másikkal, szórakozni, egyszerűen csak élvezni, hogy a házasságunk erős és szeretjük a mellettünk lévőt. -Inkább ne ragozd, még ennék.-kérem, de hamarosan muszáj leszek bevetni a rég használt trükköt és miután lenyeli a falatot, a tarkóján találja egy párna. Esélyt sem ad menekvésre, mire eleszmélnék, már áldozattá válok a támadóból.
Maga alá présel, szinte egész testsúlyával rám nehezedve. Vigyorgó arca túl közel van enyémhez, de még így is látom, hogyan csillognak szemei, szerelmesen és boldogan. Kihasználom, hogy kezeim nem fogta le és mikor már azt hihetné, hogy a következő lépésem, hogy magamhoz húzom, cselekszem.
-Ezt.-válaszolom suttogva. Könnyű dolgom van, mivel pólója rajtam és nem rajta van, meztelen bőre egyértelműen felkínált, könnyű célpont. Ujjaimmal csikizni kezdem, kihasználva ezt a gyenge pontját. Nevetve figyelem összerezzenő alakját, ahogy kapcsol, de kapálózni szándékosan nem kezdek. Emlékszem, mikor egy ilyen cselnek hála a zuhany alatt kötöttem ki, vele együtt, ruhástól. Túl felszabadult lettem, ahhoz az énemhez képest, aki egy hónapja a következő napfelkeltét sem akarta látni. De nem bánom. Úszok, lubickolok az érzésben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 15, 2018 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Több tiszteletet az időseknek - szólok rá Les-re, mikor csipkelődni kezd, miközben én is vigyorogva tömöm magamba a pizzát. Annyira jól, és felszabadultan érzem most magam, hogy ha valaki rám parancsolna, hogy hordjam el a Mount Rushmore-t, akkor szerintem estére már készen is lennék a munkával. Egyszerűen teljesen felspanol, hogy végre megint egyenesbe jöttünk magunkkal. Régi igazság, ha az ember lelke rendben van, akkor minden stimmel az életében.
- Na igen... - bólogatok. - Szerintem ha mások lettek volna a helyünkben, azok simán elküldték volna a másikunkat melegebb éghajlatra. Csak mi ketten voltunk olyan őrültek, hogy felszedtük egymást - emlékszem vissza. Milyen fura... egyetlen mondaton múlt a közös sorsunk. Alig tíz másodpercen.
- Hát ezek elég sejtelmes mondatok, Mrs. Wolfswood - emelem meg aztán a szemöldököm. Valahogy törvényszerű, hogy a nők ilyenkor ruhát vesznek. Utazás előtt, közben, után, ha örülnek, ha szomorúak, ha unatkoznak... és a lista még hosszasan sorolható. - Remélem nem nekem akarsz valami erényövet. Annak te is innád a levét - rázogatom a fejem. Még a puszta gondolat is elég fájdalmas. Aztán szélesebbé válik a vigyorom, amikor Les kb vázolja a programunkat.
- Ja, és belepisilni az óceánba - hajolok közelebb, mintha valami roppant bennfentes információt osztanék meg vele, aztán lenyelem a pizza utolsó falatját - a legjobbkor. Fogadok, csak erre várt, mert a szemtelenségeim eredményeképp meg is érkezik a szokásos párna - ám ezúttal hátulról.
- Orvtámadás! - kiáltok fel, és azzal a lendülettel Les-re vetem magam, hogy magam alá préseljem a matracba. - Na, akkor ez most patthelyzet. Most mit lépsz? És nem ér mindig a boszorkányerővel jönni! - szögezem le már most.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 7:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

-Jesszus, eltűnt a férjem. Ki ez a vén tata itt velem szemben?-viccelek, ahogy szinte felháborodva közli a kislány viselkedését, a bezzeg az én időmben részt kihangsúlyozva.-Emlékeztetnem kellene téged rá, hogy egy bárban ültem le melléd, mellékesen nem túl jó állapotban voltál már addigra, kiloptam a pult mögül az italt, aztán meghívtalak magamhoz?Szerintem én sem voltam épp szent.-hiába, az az este úgy volt tökéletes. De az a két ember és az a kettő, aki most jelen volt, egészen más volt. Egymáshoz csiszolódtunk, mintha megneveltük volna a másikat. És végre újra éreztem azt, amit azon az este. A tekintetet, amiben a szerelem égett és én úszhattam benne és viszonozhattam.
-Nem új ruhatárra gondoltam. De hátha emlékeztetnem kell majd egy-két fiatal lánykát, hogy ne rajtad legeltessék a szemüket. És lehet, hogy a szoknyám új erkölcsök szerinti méreteket fog ölteni.-vágok ártatlan arcot, úgy somolyogva rá, mint egy őzike, nagy, kék szemekkel méregetem. Imádtam szívni a vérét és ez kölcsönös volt. Egy labdát sem hagytunk volna ki az istenért sem.
-Úszni a meleg óceánban, kirándulni, éjszaka nézni a csillagos eget miközben a tenger morajlását hallgatjuk. Túl romantikus ez, nem?-nem mintha ellene lettem volna, épp ellenkezőleg. Hirtelen eszembe jut, mikor a sivatag közepére csábított, a kabócák körülöttünk duruzsoltak, és arról a részéről mesélt az életének, ami szép emlékkéntélt benne.
-Most ki a pimasz?-vonom fel szemöldököm, de ahogy lenyeli a falatot, a mögötte lévő párnával anélkül vágom gyengéden tarkón, hogy megmozdulnék, aminek hála kissé előre hajol én pedig ki is használom az alkalmat.-Ha így folytatod többször kell meggyőznöd arról, hogy veled tartsak.-ajkam szélén mosoly táncol, majd távolabb lököm, hogy még egy, utolsó szeletet lopjak, mivel már kezdek igencsak jól lakni. Kisebb adagokhoz szoktam mostanság, ami meglátszott rajtam, de nem akartam ezt az állapotot tartani. Tudtam hogy szeretett, hogy kissé jobban kedvelte azt a nőt, akinek a csípője nem szúrt a hasába.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Kis pimasz - szólok még Les után, ahogy a válla fölött visszanéz - tökéletes tisztában van vele, miféle hatást vált ki belőlem, amit művel, és élvezettel húzza az agyamat az adottságával, hogy egy pillantással, meg egy mozdulattal képes az ujjai köré tekerni, meg elvenni minden józan eszemet - igaz, abból amúgy sincs túlságosan sok.
Mire visszaérek a hálóba a pizzával, addigra ő már megterít, már ha a két tányért annak lehet nevezni. Nem tudom, más nők, vagy más feleségek hogyan reagálnának, ha életük párja az ágyban szándékozna enni - gondolom nem repesnének az örömtől. Többek közt azt is szeretem Les-ben, hogy sosem problémázik ilyen dolgokon - úgy fogja fel az élet apró dolgait, ahogy jönnek, nem komplikálja őket túl.
- Nem én vagyok ilyen. Gyanítom, majd ő lesz - bökök hüvelykujjammal az ajtó felé, amerre a futár távozott. - Szerintem ez a kis liba a szemed előtt is felkínálta volna magát. Borzalmas ez a mai világ. Hová lettek a régi jó erkölcsök? - kérdezem, de mindezt széles vigyorral. Nem vagyok olyan, mint a vénemberek, akik azon jajonganak, hogy ez a mostani föld mennyire kifordult a sarkából - új időket írunk, új szokásokkal. Hogy jobban-e vagy sem, majd eldönti a jövő. Én csak élem a napokat, meg az életet, annyi örömmel, és úgy, ahogy csak lehet - azzal az oldalamon, akit szeretek.
Akárcsak Les, én is kiemelek egy jókora szeletet, és a negyedét azonnal a számba is gyömöszölöm, és mivel lefoglal a művelet, beletelik némi időbe, mire eljut a tudatomig Les mondata.
- Mmm? - hümmögöm, kidagadt pofazacskókkal, majd bevillan: persze, a lakókocsi. Igaza van, motorral nem lenne túl komfortos elutazni egészen Floridáig.
- Én benne vagyok. De kérlek, ne vásárold össze a fél boltot. Csak némi útravaló kell, ennyi az egész - teszek egy kézmozdulatot. Nem tudom, mennyit ért belőle, de a fenébe is, ha valamikor, most tényleg jól szalad velünk a szekér. A büfé jövedelmezik, és még mindig van a nagybátyám örökségéből is. Legalább egyszer rúgjunk ki a hámból kissé, és ne úgy menjünk nyaralni, hogy az út szélén, egy kempinggázon főzőcskézünk majd magunknak.
- Szerintem egy-két napon belül indulhatunk is - reagálok végül. - Ma van szilveszter napja. Igaz, Louisiana sem ismeri igazán a havat, meg a vad hideget, de jó lesz elnyúlni a napfényben, és úszni a meleg óceánban - merengek el. Régen mozdultunk már ki, és jobban talán meg sem lehetne ünnepelni az újbóli egymásra találásunkat.
- Szerelmem, én már elmondtam neked százszor, hogy akkor is imádni foglak, ha kerekebb leszel, mint most. Nem csinálok belőle problémát. Miután kihordtam, meg bepakoltam a csomagokat, csak visszasétálok érted, és kigurítalak a lakókocsihoz. Tiszta sor - tárom szét a két kezemet, aztán gyorsan beleharapok újra a pizzába - amíg eszem, csak nem vág nekem semmit - nyilván nem kockáztatja meg a fulladásos halálomat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Tény és való, előszeretettel élek vissza helyzetemmel, ahogy ő is. Hallom az orra alatt elmormogott káromkodást, amitől elmosolyodom, és vállam fölött visszafordulva nézek rá, de el is tűnök a konyhában. A pultnak támaszkodva töltök egy pohár vizet, és azon kapom magam, hogy ajkam harapdálva meredek magam elé, libabőrösen. Mintha érintése testem megnyugtatta volna, jobban, mint eddig bármikor. A fájdalom mintha nem is létezett volna. És mintha agyam sokként érte volna ennyi idő után, hogy vele voltam. Újra és újra átélem azt a kellemesen bizsergető érzést, és magam elé mosolyogva nézek le gyűrűmre.
Hallom, ahogy kopogtatnak, mire visszasétálok a szobába szalvétákkal és egy méretes tálcával felszerelkezve, aztán a kupac ágynemű tetejére huppanok, kócos hajam ujjaimmal átfésülve, kontyként tekerem fejem tetejére.
-Ne légy már ilyen!-szólok rá, bár ahogy közeledő alakját végigmérem, nagyot nyelek és bár próbálkozom úgy tenni, mintha nem érteném miért mondja ezt, nem sikerül. -Hiába, az én férjem a leghelyesebb, legjobb pasi a városban. Még akkor is, ha nem pizzaszelet.-nevetem el magam, a mosolyom szinte levakarhatatlanul szökik arcomra és nem akar onnan eltűnni.
Közelebb araszolok hozzá, apró csókot nyomva szájára, mielőtt még a dobozt felnyitná.
-Nyugi, bármennyire guszta is...-nézek a pizzára nagyot korduló gyomorral-és valószínűleg finom is, nem ér fel veled.-vigyorgok rá elégedetten, elveszek egy szeletet és nagyot, mohón harapok a szinte forró sajtot nyújtva a pizza és szám között, mire sikerül megbirkóznom vele. Csendesen falatozok, igyekszem nem úgy bámulni rá, mint valami eszelős. -Arra gondoltam, míg te a lakókocsit bütykölöd, hogy kész legyen az útra, én bepakolok, veszek még ezt-azt, és kicsit rendbe szedem a lakást. Megpróbálok beszélni Hayley-el, bár fogalmam sincs merre van.-merengek el egy pillanatra, újabb szeletbe kezdve. Az éhségem olyan lesz, mintha nem akarna elmúlni, és a mohóságomnak hála nyelven lassacskán szénné ég. -Ebből nem csinálhatunk rendszert. Ha megint így haladunk, gurulni fogok.-motyogom teli szájjal, s próbálom a forró sajt és szósz égető érzését leküzdeni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Feb. 13, 2018 1:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Pizzának kellett volna születnem. Vagy legalább pizzafutárnak. Elcsesztem az életemet - sóhajtozok jól megjátszott bánattal Les szavai hallatán, addig felemelt ujjammal megfenyegetem. - Ne rángassa a farkas bajuszát Mrs. Wolfswood, mert könnyen a hátsójában találhatja a fogait! - mosolygok jókedvűen, és ez hangos hahotára fokozódik, mikor öltözni kezdek, ő pedig "csakazértis" magára csavarja a takarót. Úgy ül az ágyon, mint egy megtermett tyúk a fészkén, egy halom naposcsibe fölött - igaz, alig két perc kell hozzá, hogy meggondolja magát a felkelést illetően.
- Ja, ahogy szóba került a futárlány, rögtön de fürge lettél - pimaszkodom, aztán nézem az apró műsort, amit lenyom nekem, és némán forgatom a szemeimet.
- Bassza meg... - sziszegem utána, mert esküszöm, ezzel a manőverrel engem egyszer a sírba tesz. Tényleg, van olyan férfi a világon, aki a szexis felesége által okozott szívrohamba halt volna bele? Ha nincs, akkor enyém lesz az elsőség joga. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy olyan mérvű erekcióval fogok elpatkolni, hogy hat izmos férfi fogja csak tudni rám zárni a koporsóm tetejét.
Szerencsére kisiet a konyha felé, és halkan tesz-vesz, ez pedig pont elég ahhoz, hogy addig lehiggadjak, amíg a futár becsönget az ajtón. Láss csodát - nomen est omen - tényleg lány az illető. Fél szemmel ugyan látom, hogy tekintetét látványosan végighordozza a felsőtestemen, de kb annyit foglalkozom vele, mint a ház előtt zöldellő gyeppel.
- Köszi, és további szép napot - nyomom a kezébe a pénzt, aztán bezárom az ajtót, és a kis résen át még látom az arcát, ami olyan, mintha citromba harapott volna - fogadok, a borravalót más formában is el tudta volna képzelni. Na még mit nem... csak álmodjon a nyomor.
- Családi pizza, sonkás-gombás feltéttel. És innen többet nem rendelünk. Biztosra veszem, hogy a kifutólány a következő alkalommal rá fog köpni a kajánkra - vigyorgok, ahogy visszatérek Les-hez a hálóba, és az ágyra teszem a jókora dobozt, majd törökülésben mellé telepedem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Megrázom fejem, vállamon átdobva hajam, mosolyogva nézek rá, mikor elégedetlenkedik egy sort. Nem, mintha bármi oka lenne rá.
-Óóó szívem, egészen biztosan nagyobb szerelemmel fogok rá nézni, mint rád.-cukkolom, közelebb hajolva hozzá, gyengéden fülébe harapok, amíg ő a kínálatok között böngészik.-Téged nem akarlak még megenni.-hangsúlyozom a még szót, olyan ördögi vigyorral arcomon, amit jó rég láthatott már. Mintha eltűnt volna minden eddigi félelmem és ismét képes vagyok magabiztosan mozdulni mellette.
-Már pedig én innen ki nem mozdulok.-rázom meg fejem, magam köré csavarva a takarót, figyelve, ahogy magára rántja a nadrágját.-Tudod, van tálca, tányér, ilyesmi. És elég nagy az ágy is.-vázolom fel, feljebb tornászva magam, mosolyogva méregetem, lábam kidugva a szoba kellemes levegőjére.-Segítek a terítéssel.-bújok végül ki a takaró alól, meggondolva magam, sokkal magabiztosabban, mint eddig, szemrebbenés nélkül ellépve előtte, felkapom a fekete csipkét, felülre pedig pólóját, jelezvén, hogy esélyt sem adok neki, hogy több ruhát vegyen fel a kelleténél.-Ha csinos lesz a futárlány, emlékezz erre.-értem az előbbi kis műsoromra, aztán gyors csókot nyomok szájára, kisietve egy tálcáért, amire a családi méretű pizza tökéletesen el fog férni. Közben pedig élvezem, ahogy minden mozdulatom úgy követi, ahogy imént én követtem övéit. Bár kétség kívül előre hosszúnak érzem az elkövetkező fél órát, gyomrom ugyanis hangos korgásba kezd, mintha eddig, fekvő állapotban kevésbé éreztem volna az éhséget. Ellenben most, egy egész hadsereget meg tudnék enni. Elhatározom, holnap, amíg ő a lakókocsit rendbe szedi, bevásárolok és talán egy-két új holmival is felszerelem a ruhatáram. Nemárt a változatosság.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Azért ezt nyilvánosan nem kell publikálni. Legalábbis a pizzafutár lány előtt nem - rázom a fejem, kiválóan szórakozva. Önkéntelenül is kirobban belőlem a nevetés, ha elképzelem, milyen arcot vágna a kiscsaj, ha Les meg én előtte esnénk egymásnak. Vagy ki tudja, lehet kedvet kapna beszállni - a mai világban, a mai nőknél bármi elképzelhető. Akkor viszont fix, hogy én undorodva söpörném le magamról, Les meg szemrebbenés nélkül kinyírná. Aztán ülhetnénk a dutyiban mindketten.
Mire viszont észbe kapok, máris helyzetet váltunk: én kerülök alulra, Les pedig fölém. Teljes elégedettséggel bámul le rám, és miután kapok egy észvesztő csókot, bármibe fogadom, hogy máris elkezdjük a kiengesztelés-meggyőzés projektet, így hát csalódottan morranok egyet, mikor felemelkedik rólam, és rám bízza a kajarendelést.
- Ez szép... - tornázom magam ülésbe, miközben a mobilom után nyúlok. - A hasad előbbre való annál, hogy a férjed kedvét keresd. Ha a kajára nagyobb szerelemmel nézel majd, mint rám, az alapos okot fog adni nekem a hisztire, már most szólok - böngészem végig a kínálatot a weboldalon, majd leadom a rendelést, és csak hogy biztos elég legyen, ezúttal családi pizzára szavazok. Fél óránk van érkezésig.
- Édesem, ha még enni sem fogunk kikecmeregni innen, felfekvéseink lesznek - vigyorgok. - De ami a zuhanyt illeti, abban benne vagyok. Tényleg jól fog esni. Pláne nem egyedül. És ki tudja, a forró vízsugár miféle lehetőségeket tartogat - szállok aztán ki a takaró alól, és magamra rántom a melegítőnadrágomat - a mellkasomat viszont tényleg fedetlenül hagyom. Ha tényleg lány lesz a futár, biztos, hogy hangosan fogok nevetni - legfőképp, ha majd azt még Les orra alá is dörgölöm.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 3:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

-Nem leszek féltékeny. Az enyém vagy, ha akarod, erre is emlékeztetnélek bármikor.-de azért látom az elégedett képét, amire előkapom fejem alól a párnát és képébe nyomom.-Fogd be...-szólok rá, hogy ne nevessen, de már én is nevetek vele.
Aztán visszaadva az előző kis cselt, kihasználom a csapdát, amit magának ásott és a magas labdát azonnal lecsapom. Az arcát látva egyre nehezebben állom meg, hogy ne nevessek ismét. De azon is, mikor felvillan a kis lámpa és leesik neki, hogy csak a vérét szívtam.
-Mert nagyon jó vagy a győzködésben és a világért sem hagynék ki egy ilyen lehetőséget.-vonok vállat vigyorogva, aztán alsó ajkamba harapva, ahogy mutatóujja elindul derekamon felfelé, majd arcomra ér. Végig szemébe nézek, végül pedig ajkaimra téved. Szétnyitom szám, nyelvemmel gyengéden megérintem ujját.-Végül is, lehetne a fifty-fifty is. De mi lenne, ha inkább külön-külön esne szó a kiengesztelésről, majd a meggyőzésről?-pimasz kérdésem egészen addig tart, míg leszorított kezeimnek hála más mozdulatokat kell véghez vinnem, lábam dereka köré fonom, majd megfordítom a helyzetet, most én kerülök fölé. A takaró egy része körém csavarodik, így minden porcikám rejtve marad. kezeim viszont ki tudom fordítani markaiból, és ujjaim álla alá csúsztatva, forró csókban részesítem.-Mohó vagyok, de te is. És az tuti, hogy rosszabbak vagyunk, mint a friss házasok.-vigyorgok elégedetten, mintegy bóknak szánva az utolsó részét a dolognak, megtámaszkodva dereka két oldalán, felemelkedem és az órára nézek.-Rendeljük meg az ebédet. Együnk, de szigorúan itt, nem a konyhában. Aztán mit szólnál egy fürdőhöz. Mondjuk a zuhanyzó részén, most mellőzve a kádat?-tekintetemből árad a kihívás, és a tény, hogy egyáltalán nincs ellenemre a jelen helyzet vagy bármely más folytatása. Egyszerűen jó volt úgy nézni rá, hogy a tekintetében ugyan azt az el nem múló vágyakozást látom, mint régen. Hogy érintése gyengéd volt, és nem rettegtem sem a holnaptól, sem a múlttól, mert tökéletes lett az összhang köztünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 3:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Már kiengeszteltél. De ha nagyon akarod, esküszöm hagyni fogom magam - somolygok, de inkább most nem gondolok bele, mi mindenre gondolok engesztelés címszó alatt. Mindenesetre a gyönyörű szája az ágyékomon egész izgalmas gondolatnak tűnik. - Jól van, enyém a pizzarendelés. Csak nehogy a futár ezúttal majd valami dögös nőcske legyen. Amilyen a te szerencséd, fogadok, hogy így lesz - nevetek fel hangosan. Szinte látom magam előtt, Les milyen arcot vágna, ha egy szál melegítőnadrágban nyitnék ajtót, és a futárlány a küszöbre csorgatná a nyálát a puszta látványtól.
Elhessentem aztán a perverz gondolatot magamtól, és előhozakodok a farbával: előhozom Miami gondolatát. Aztán egy perccel később kissé megbántva le is biggyen az ajkam - én bármibe lefogadtam volna, hogy klassz az ötletem. Les arcát tekintve viszont már nem vagyok róla meggyőződve.
- Pimasz - jegyzem meg végül aztán egyrészt megkönnyebbülten, másrészt rosszallóan, mikor rájövök, hogy ugrat - hát ügyesen csinálja, az tény. Tényleg bevettem a kis trükkjét.
- Ccc... - ingatom a fejemet. - Nem lett valaki egy kissé túl mohó, Mrs. Wolfswood? - érdeklődöm. - Egyébként is, látom rajtad, hogy tetszik az ötlet. Akkor meg mi értelme lenne, hogy győzködjelek? - vigyorgok rá nagyon kajánul, aztán lefogom a kezét, mert biztosra veszem, hogy minimum a vállamba fog öklözni. - Azt mondtad, ki akarsz engem engesztelni, nekem meg meg kellene téged győzni. Rád bízom a döntést. Legyen ez egy fifty-fifty, vagy teljesítsük mindketten a ránk eső részt? - húzom végig a mutatóujjamat az oldalán, hogy a végén elérjek az arcáig, és végigsimítsak az ajkán.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 1:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Elmosolyodom, bár összeszorul a szívem és a torkom egy pillanatra, de tudom, már nincs mitől tartanom. Ha valami, hát pont ez a hullámvölgy arra jó volt, hogy mindkettőnket kellőképp helyretegyen. Hogy mindketten tudjuk mit akarunk a másiktól, a házasságunktól, az életünktől. Rájöttem, hogy többé nem akartam csak én lenni, szükségem volt rá, hogy mi legyünk, hogy a mi jövőnk, a mi döntéseink legyenek. Talán lesznek még vitáink, efelől nem volt kétségem, de a talaj, ami a lábunk alatt volt biztos volt, az alapok felálltak és a falakat is lassan kezdtük felépíteni, már nem attól tartva, hogy ránk dől a ház.
-Majd azon leszek, hogy minél teljes körűbben és maradéktalanul kiengeszteljelek.-fogadom meg, de mielőtt ellenkezhetne, először ujjaim csúsztatom ajkaira, majd gyors csókkal pecsételem meg szavaim.
-A pizza tökéletes. De azt hiszem, hogy a feladat a tiéd lesz. Nincs kedvem felöltözni, a takarót magam köré csavarva pedig nem fogom átvenni a pizzát. Ellenben szívesen nézem, ahogy csak egy melegítőnadrágot rángatsz magadra.-mosolygok, végigsimítva kockás hasfalán, apró csókot nyomva bőrére. Úgy bújok hozzá, akár egy kismacska, s mikor kihúzódik alólam, s oldalunkra fordulva nézünk a másikra, csak ártatlan arcot vágva mosolygok.
Nem mondom, hogy nem lep meg ajánlata, de az igen, hogy ennyire egy rugóra járt ebben a témában az agyunk.Hagyom, hogy ujjai köré csavarja egyik hajtincsem, és bár tekintete alig állapodik meg egy helyen, igyekszem nem úgy vigyorogni vele szemben, mint egy eszelős.
-Hát nem is tudom...-kezdek visszaélni az utolsó mondatnak hála a helyzetemmel.-Miami....-fintorgok, mintha nem tetszene az ajánlata, pedig szememben boldogság csillog, ajkam minden akaratom ellenére felfelé görbül és tudom, hogy nem vagyok képes levakarni arcomról a mosolyt.-Talán kezdheted is a rábeszélést és a módszerek felsorakoztatását.-eddigre már egészen világos lett, hogy megvett az ötletével, ahogy az is, hogy csak ugratom és direkt húzogatom a bajszát.-De a módszerek között maximum olyasmi szerepelhet, ami a szobán és a fürdőn belül marad. Emlékszel a mai egyességünk első pontjára...-vigyorgok elégedetten a gyermeki játék miatt, míg egészen közel araszolok hozzá, alsó ajkamba harapva újra és újra. Hiányzott ez a légkör, és ez látszik rajtam, hisz most úgy úszok benne, vele együtt, mintha ez jelentené a létezésünk alapjait.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Feb. 11, 2018 9:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Pedig tényleg nem voltam biztos a dolgomban. Ezek szerint színésznek nem vagyok utolsó - mosolygok boldog felszabadultsággal, és élvezem, ahogy Les ujjai apró köröket rajzolnak a mellkasomra. - És ne akarj vigasztalni: tudom, hogy fájdalmat okoztam. Ne haragudj. Pedig tényleg igyekeztem, hogy ne így legyen - dünnyögöm bűnbánóan, aztán a következő szavaira felemelem a kezét, és végigcsókolom az ujjai hegyét.
- Nekem mindig hiányoztál. Amikor elmentél olyan volt, mintha összedőlt volna az egész világ. Nem volt értelme semminek, az életnek, a reggeleknek, a munkának, semminek. Amikor visszajöttél, és gyűlöltelek, igazából a szívem mélyén akkor is nagyon hiányoztál - ismerem be, aztán ösztönösen megrándulok, mikor ökle a gyomrom felé közelít, és hangosan felnevetek.
- Jól van, értem a célzást. Szóval estére - vonogatom a szemöldökömet. - Nem mellesleg emlékeztetlek rá, hogy mintha abban egyeztünk volna, hogy ma ki sem mászunk az ágyból. Maximum a konyháig, vagy a fürdőig. És ma nem főzünk. Mit szólnál egy pizzarendeléshez? - kérdezem, aztán mikor szóba hozza Mexikót megmozdulok, oldalamra fordulok, és felkönyökölök.
- Fogalmam sincs, ilyenkor a női mivoltod, vagy a boszorkány éned dolgozik-e - hajtom félre a fejem, és játszani kezdek az egyik hajtincsével. - Mert lelőtted a meglepetésemet. Épp arra gondoltam, még a tegnapi nap folyamán, hogy mi lenne, ha elutaznánk. Igaz, én nem Mexikóra gondoltam. Nemrég nyitottam meg a büfét, és most jól megy a szekér, nem lenne okos dolog hetekre eltűnni. De mit szólnál mondjuk Miami-hoz? Nincs túl messze, és ott nyár van. Mindig nyár. Pálmafák, óceán, aranykarátos homok a parton... és ott lennénk mi. Meglenne mindaz, amit Mexikóban volt. Végeredményben nem az számít, hová megyünk, hanem hogy együtt megyünk. Ha benne vagy, akár holnapután indulhatnánk is. Mit mondasz? - kérdezem. - Ha nem tetszene az ötletem, rábeszéllek. Vannak nagyon jó módszereim a meggyőzéshez - vigyorodom el szemtelenül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 10, 2018 4:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Elnevetem magam, hitetlenkedve, míg ujjaim továbbra is köröket rajzolgatnak mellkasán, gyengéden cirógatva bőrét.-Nem úgy tűnt, hogy nem vagy biztos a dolgodban.-semmi bántó szándék nincs hangomban, testem még most is érzi a kellemes bizsergést, ahogy a vágyainknak engedtünk, és mintha a levegőbe is visszaköltözne köztünk az a fajta tűz, ami régen is állandóan jelen volt körülöttünk. -Hát, az biztos, hogy nem így terveztem, de sosem okoztál fájdalmat. Akaratomon kívül legalábbis nem. És egy percre se bántam meg, hogy így alakult a reggel.-nézek szemébe mosolyogva, kicsit még kipirult arccal.-Eddig fogalmam sem volt, hogy hiányozhat valaki ennyire és mikor minden értelemben visszakapom, ezt fogom érezni.-nem a fájdalomra értettem ezt, hanem azt a békét, ami hirtelen egész testem, lelkem átjárta, ahogy forró testünk még most is a másikhoz simult. Sokszor voltam már vele, és talán egy részemnek hiányoztak azok a heves esték, amiket eleinte együtt töltöttünk. Mikor felfedeztük meddig mehetünk el a másiknál. De testem nem volt még rá felkészülve és örültem, hogy ezt ő is tiszteletben tartotta. Annál is inkább, hisz ujjaim nyomát, kis foltokat látok még a hátán, de farkas létének hála ez valószínű gyorsan el fog múlni.
-Ha azt szeretnéd, hogy fújtassak, jó úton haladsz.-öklözök gyengéden hasába, de ajkam továbbra is mosoly uralta.-A tejszínhabot tartsd meg estére.-nem nézek rá, de enélkül is tudom, hogy az apró célzástól újra ajkamba harapok, ezennel felkuncogva.-Vagy későbbre. Emlékeztetnélek, hogy ma nem bújunk ki az ágyból.-emlékeztetem a nemrég kötött egyességünkre, bár a reggelit kihagyva lassan az ebéd lett volna esélyes. De nem eresztem, közel bújok hozzá, mit sem törődve vele milyen hangokat adok ki. A gondolataim között elkezd valami motoszkálni. Felnézek rá, mellkasára fektetett kézfejemre támasztva állam.-Mi lenne, ha visszamennénk Mexikóba?-vetem fel a kérdést, ami tulajdon képen nem hülyeség. Az elmúlt hónapokban nem éppen voltunk rózsásan, hol a terhesség kezdeti rosszullétei miatt nem bírtam a házból kimozdulni, míg máskor egyszerűen az én döntésemnek hála nem voltunk együtt, semmilyen értelemben.-Úgy értem...-köszörülöm meg torkom...-Pár hét és megéljük az első házassági évfordulónk. És ha jól rémlik, a kezem ott kérted meg először. Csak aztán jött a hivatalos...-magyarázkodom, talán túl gyorsan keresek indokokat, hogy miért akarnék picit ismét kimozdulni a városból.-Persze tudom, hogy a vállalkozásod még csak most indult be és nekem nincs munkám...-kezdek egyre jobban belegabalyodni a dologba. Túl jó volt ez most, túl jól alakultak a dolgok és attól féltem, valami történni fog itt és újra egymásnak esünk. Nem a történtek miatt, egész más miatt, akár. De elképzelhető, hogy a paranoia szólt belőlem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 10, 2018 4:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Úgy érzem magam, mint akit egy kapszulában kilőttek a világűrbe. Egy légüres térben lebegek, megszűnik körülöttem az idő is, csak a saját lihegésemből, és Les kapkodó lélegzetéből tudom, hogy még a földön vagyunk, és mindketten élünk. Biztosra veszem, hogy ujjai nyomot hagytak a hátamon, de a legkevésbé sem érdekel.
- Én is szeretlek - válaszolom, teljesen őszintén. Annál is őszintébben, mert egy percig sem gondoltam hetekkel ezelőtt, hogy valaha mi ketten eljutunk még ide, erre a pontra. Én mindig is hangoztattam, hogy a házasságunk, és a szerelmünk mindent átél - nos, elmondhatjuk, hogy immár a legnehezebb próbát és túlélte. Ingatag lábakon álltunk, belecsúsztunk a legmélyebb gödörbe, de kimásztunk belőle, méghozzá egymást segítve. Azt hiszem elmondhatom, hogy a történtek csak megerősítették a kapcsolatunkat, mert már mindketten pontosan tudjuk, hogy a másikunk nélkül mit veszíthetünk.
- Jól van, rendben - forgatom meg a szemem félig nevetve. - Nem kérdezem többször. De biztos akarok lenni a dologban - gördülök aztán Les mellé, és magamhoz ölelem, mikor hozzám bújik. Ezek a pillanatok olyan tökéletesek, és békések, mintha semmi gondunk és bajunk nem lenne a világban. Bár nem kellene visszatérni a hétköznapokba ebből az idillből.
- Dorombolsz, egyetlenem? - kérdezem aztán nevetve, mert akár akarja, akár nem - na persze lehet, hogy csak az én fülem hall olyasmit, ami nem létezik - de tényleg mintha halkan kurrogna mellettem a megelégedéstől. - Esetleg hozzak egy kis tejet, vagy tejszínhabot? - ugratom kedvesen, aztán csókot nyomok a feje búbjára.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Feb. 09, 2018 7:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Testem megfeszül körülötte, a remegés heves, újra és újra végigszeli gerincem, ujjaim anélkül vájom keményen bőrébe, hogy valódi fájdalmat akarnék okozni neki. Vele akartam átélni, de testem előbb adja meg magát a rég érzett kéjnek. Amennyit lehunyt szemmel érzékelek, ő is követ, mikor kinyitom szemeim, hevesen kapkod levegő után. Ismét lehunyom szemem, vele élvezem ki a pillanatot, ujjaim derekára csúsztatva.
-Hmm...-szűröm a levegőt, még mindig hevesen dobogó szívvel és légzéssel. Testem mintha egészen máshogy reagálna így, három hónap és egyéb sokkok után, de nem bánom. Túlságosan vágytam rá ahhoz, hogy elengedjem a pillanatokat. Ahogy lehunyt szememre lehel csókot, mosolygós, kipirult arcomra még szélesebb mosoly kerül. Tekintete szinte izzik, ahogy engem vizsgál.
Kérdésére először válaszolni akarok, de inkább magamhoz húzom, lassan és szenvedélyesen csókolom, s mikor elengedem, füléhez hajolok.
-Szeretlek.-suttogom, gyengéden belemarva fülébe, aztán visszahanyatlok a párnára, s csak arcát fürkészem, míg ujjaim tarkóját simogatják.-Ne kérdezz többé ilyet. Soha többé.-kérem, testem libabőrös, és mikor mellém gördül végül, várok egy keveset, majd fejem nyakába fúrom, ujjaimmal mellkasán köröket rajzolva. Bár nem láthatja így arcom, széles vigyorgás, ajakharapdálás közepedet észre se veszem, de úgy bújok hozzá, mint egy doromboló macska. Mintha sose lennék hozzá elég közel. Azt hiszem, igazán most sikerült lezárnom, lezárnunk a múltat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Feb. 09, 2018 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Szorongva várom a válaszát, miközben mozdulatlanul tartom magam a testében. Vágyom rá, és ő is rám, de annyit nem ér az egész, ha mellé fájdalom társul. Túl sok kínon mentünk már keresztül, legalább ne tőlem kapja a soron következőt...
Aprót biccentek, mikor szabad utat ad, és egy apró csókot nyomok a homlokára.
- Csak szólj... szólj, ha nem jó neked - mormolom aztán végül halkan, és úgy kezdek el mozogni, olyan óvatosan, és olyan lassúsággal, mintha üvegből lenne, amit egy rossz mozdulattal darabokra törhetnék. Csípőjét felém emeli, de ez alkalommal nem engedek kérésének: nem akarom, hogy keserű könnyekkel végződjön az, amire egy hónapja várunk már mindketten.
Lehunyt szemeimet néha felnyitom, és megnyugodva látom, hogy ami ezúttal arcán játszik, már nem a fájdalom, hanem a színtiszta kéj - ezt már ismerem. Ekkor nyugszom meg csak igazán, és kezdek gyorsabb, némileg erőteljesebb mozgásba. Érzem ahogy vállamba harap, a bőrömet markolja, ujjai verejtéktől csatakos hátamra tapadnak, aztán - meglehetősen hamar - megfeszül alattam a teste, megrándul újra és újra, ahogy átéli a gyönyört. Lüktet körülöttem, zihál, nyöszörög, és mindezeknek köszönhetően nálam is bekövetkezik a robbanás - a legjobbkor. Én sem bírtam volna már tovább... egyszerűen túl sok volt az egymás nélkül töltött idő számomra is.
Elcsitulok, csak néha-néha rándul még egyet a csípőm, miközben tátott szájjal igyekszem levegőhöz jutni, aztán megcsókolom Les lehunyt szempilláit, és megvárom, amíg rám néz, hogy fogva tartsam ködös, kábult pillantását.
- Jól vagy, bébi? - kérdezem csendesen. Tényleg hallani akarom, hogy minden rendben van, minden téren. Hogy nem bánt meg az égvilágon semmit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 08, 2018 7:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

+18

A testem egyszerre járja át a fájdalom és önti el a kéj. Képtelen vagyok tagadni, hogy nem egészen tudom magam utóbbinak átélni és hazudni sem akarnék neki, hisz érezheti, minden izmom feszül, ahogy elmerül testemben. Remegő ajkakkal sóhajtok fel, fejem a párnába nyomva, gerincem ívbe feszítve. Ujjaim forró bőrén cikáznak, bár érzem a fájdalmat, nem akarom, hogy elhúzódjon, hogy abbahagyja, hisz még így is érzem testemen, hogy szinte kiéhezetten vágyik rá, és akar még többet belőle.
Az apró szótól megborzongok, és ahogy tekintete engem fürkész, a végtelen odafigyelés és törődés sugárzik szeméből, a szín tiszta és megkérdőjelezhetetlen szerelem.
-Soha...-suttogom, fejem megrázva, lábaim dereka köré kulcsolom, még közelebb vonva magamhoz, és csípőm megemelve kissé, még inkább arra ösztönzöm szavak nélkül is, hogy mozduljon újra. Érzem, ahogy lüktet bennem. Ezúttal a fájdalom mértéke már csökken, ujjaim vállán siklanak végig, és újabb hosszú, szenvedélyes csókban forrok vele össze. Bár felnyögök mozdulataitól, lassanként minden izmom elernyed. Vállának bőrét csókolom, bele-bele harapva, ahogy egyre inkább a kéj kaparint karjai közé.
Nem tudok megszólalni, testem egyik pillanatról a másikra reagál, és gyorsuló, de nem túl vad mozgásának hála elönt a kéj, Lehunyt szemmel vájom ujjaim hátába, gerincem és minden izmom újra megfeszül körülötte, de ezúttal kipirult arcomon már nem láthatja a fájdalom jeleit. Tekintetem találkozik övével, de nem akarom, hogy abbahagyja. Érezni akarom még, minden percét élvezni, amit vele töltök. Fordítanék a helyzeten, de félek, nem menne most, így inkább engedelmesen mozdulok vele, az irányítást az ő kezébe adva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 08, 2018 5:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next



Kissé tartok tőle, hogy ha most nem teljesítem a kérését, elszáll a meghitt hangulat, és sértődés veszi majd át a helyét, aztán határtalan megkönnyebbüléssel felsóhajtok, mikor nem ez történik. Valahogy talán a lelke mélyén Les-ben ugyanúgy benne él a kimondatlantól való félelem, ahogy bennem - bárhogy is, nem erőlteti tovább a témát, elfogadja a megváltoztathatatlant.
Ahogy lábai közé férkőzöm, ujjaival a hajamban turkál, tarkómat simogatva - eszméletlen, hogy még most, évek múltán is kenyérre tud engem kenni ezzel a mozdulatával. Belenéz a szemembe mélyen, ezzel is jelezve, hogy nyitva áll előttem az út, én pedig engedelmeskedem a ki nem mondott kérésnek. Óvatosan, lassan, végtelen gyengédséggel merülök el benne, és megdermedek, ahogy látom lehunyt szemeit, beharapott ajkát, és a fájdalmat az arcán. Eltelt néhány hónap, amióta nem volt része az ölelésemben, és sajnos számítottam rá, hogy az első együttlét nem lesz számára kellemes, bármennyire is igyekezzem megkönnyíteni a dolgot.
- Bocsáss meg szerelmem - mormolom, és megállok néhány másodpercre. Adok némi időt, hogy hozzászokjon az érzéshez, és csak mikor teste pattanásig feszült izmai elernyednek, mozdulok meg, és lendítem előre csípőmet, hogy teljesen megmerülhessek a testében.
- Nem akarok fájdalmat okozni... Akarod, hogy abbahagyjam? - suttogom rekedten. Alighanem agyamat venné el a kielégítetlen vágy, mégis őt helyezném előtérbe. Ha számára ez most nem jó érzés, képes lennék megállni. Kérdőn nézek rá, a válaszra várva, és némileg könnyebben lélegzem, ahogy megcsóválja a fejét, és noha még vonásairól nem tűnt el teljes egészében a fájdalom, már ott játszik mellette a színtiszta kéj is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Feb. 07, 2018 8:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

+18

Mondhatnám, hogy elhittem, amit az orvos mondott, és mondhatnám, hogy nem. Talán egy kis remény élt még bennem. A gyógyszert mégis szedtem, ahogy eddig is. Hazudnék, ha azt mondanám, nem értem meg indokát. Mégis ez lesz az első, hogy így vagyok vele, amit a legkevésbé sem bánok. Hiányzott, és bár óvatosak vagyunk a másikkal, a testünk úgy reagál a másik érintésére, ahogy eddig is. Gyengéden simítok végig forró bőrén, de nem lépek át egy határt. Tudtam, hogy lassítani akar, hogy nem akar elkapkodni semmit. És tudtam, hogy érzi minden mozdulatomban a tagadhatatlan félelmet is a vágyakozás mellett. Fogalmam sem volt, mire hogyan reagál testem vagy éppen övé.
Nem válaszolok. Ujjaim tarkóját simogatták eddig, most határozottan húzom magamhoz és csókolom, míg igyekszem izmaim ellazítani, ahogy ismét combom belső felén érzem lüktető vágyát. Apró mozdulat tőlem, lábaim mégis felhúzom, hogy még közelebb férhessen hozzám. Szavak nélkül érti meg mire várok. A csókot megszakítom, amikor belém hatol. Testem ívbe feszül, a kellemes remegés mellé viszont most némi fájdalom társul. Három hónap, egy elvesztett élet, és az orvosnak igaza lett. A testem vágyott rá, a lelkem is, s az érzés talán ahhoz hasonlít, amit először éreztem, mikor férfival voltam. De benne megbíztam. Igyekszem nem összeszorítani szemem, amikor először lök egyet csípőjével. Minden izmom egyszerre feszül meg, alsó ajkamba olyan hévvel harapok, hogy szinte várni kezdem vérem  ízét. Kezeim fenekére siklanak, nem akarom, hogy abba hagyja, hogy elhúzódjon tőlem. A fájdalom lassan enyhül, ajkam elhagyja egy halk sóhaj. Tekintetem övébe fúrom, nem eresztem. Rettenetesen vágytam rá, de tudtam, ez azért nem lesz olyan, mint mikor legutóbb vele voltam. Izmaim lassan engednek és tekintetemből eltűnik a fájdalom minden apró jele, helyére a szín tiszta vágyakozás kerül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Feb. 07, 2018 5:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

- Ez a színtiszta igazság - biztosítom Les-t a valóságról. Persze, lehet mondani, hogy a szépség relatív, ami másnak tetszik, nekem nem biztos, és vice versa. Nekem ő a legszebb nő a világon, mondhat bárki bármit. Gyanítom, egy topmodellre is csak legyintenék, és elfordulnék tőle: egyszerű rá a magyarázat. Ezt a nőt szeretem, ennyi az egész.
Miközben a fiókban kotorászom, érzem Les tenyerét a hasamon, az oldalamon, aztán látom magamon a pillantását, amellyel végigmér, és eljut a tudatáig, hogy min is mesterkedem éppen.
- Igen, tudom, de... - akadok el a magyarázkodásban. Félek. Bárhogy és bármint is van, de félek. Ugyanakkor egy pillanatra felötlik bennem a gondolat, hogy ha az orvos meg volt róla győződve ahhoz, hogy elmondja, nekünk soha nem lehet gyerekünk, miért ajánlotta a tablettát? Talán azért, mert ő maga sem volt száz százalékig biztos a saját igazában. Ergo: jobb az óvatosság. Nincs kedvem kísérteni a sorsunkat.
Megcsóválom a fejem, jelezvén, hogy ezen semmi kedvem nincs vitát kezdeni - nem vagyok hajlandó enélkül átadni magam a testiség örömeinek. Ha Les csakugyan szeret, akkor már ismer - tudnia kell, hogy a színtiszta félelem motivál.
- Kérlek, ne akard, hogy enélkül... - mormolom, miközben két lába közé fészkelem magam. - Akarlak, de így. Másképp nem megy... legalábbis most, jelenleg nem. Örömöt akarok, nem rettegést.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Feb. 06, 2018 7:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

+18

Túl gyorsan ér el a kéj, testem megfeszül és bár eleinte fájdalmat érzek, félelmet, hamar a szín tiszta gyönyör kerít hatalmába. Az engem fürkésző szemek pillantását viszonozom, mikor képes vagyok megemelni fejem.
-Nem is igaz...-pirulok a bóktól, talán a helyzet, talán a tekintete, talán a tény, túl rég voltam vele együtt, túl rég bókolt így, túl rég éreztem, hogy a puszta érintése egész testem elönti a vágyakozással.
Feltérdel és a fiókban kezd kotorászni. Tenyerem oldalára csúsztatom, úgy érzem, ha most nem érzem őt, testem a rég nem érzett vágyakozástól fog felrobbanni. Figyelem mozdulatait, és ahogy visszahanyatlik rám, feltéve az apró kérdést, ujjaim végigvezetem mellkasán, és bár érinteném, nem teszem.
-Kérlek Chriest...-nézek rá, bár tekintetem most is szinte áttetsző kék a vágytól, de őszinte és mégis tiszta.-Egészen biztos, de én téged akarlak.-igaz, ezt a kérdést átugrottuk és talán nem a legjobb pillanat megvitatni, de mikor máskor, ha nem most. A kapcsolatunk előtt és alatt is, folyton szedtem a gyógyszert. Az orvos tanácsára most is. Annak ellenére, amivel szembesített. De túl sok volt ez a három hónap és bár ő próbálta elhinni, hogy az orvos tévedhetett, én nem hittem ebben.-Szedem a gyógyszert, hidd el, ha nem így lenne, én hiszem, hogy...-hagyom befejezetlenül, és visszahúzom magamhoz, várakozóan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Feb. 06, 2018 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Mindkettőnkben volt félelem, ez tagadhatatlan tény. Én is tartottam ettől a perctől, ahogy Les is - érzem, ahogy teste egy pillanatig megfeszül alattam, és a határozatlan mozdulatai is ezt támasztják alá. De igyekszem, hogy csókjaimmal és simogatásommal feloldjam a feszültséget benne, és magamban is - nem akarok megállni. Most már pláne nem, mert úgy hiszem, most tesszük meg a legutolsó lépést afelé, hogy immár tényleg, és csakugyan minden rendben legyen velünk, köztünk.
Az egy hónapnyi kihagyás meghozza az eredményét, legalábbis Les-nél: alig érintem meg lábai között, máris elkapja a gyönyör. Halkan nyög, zihál, lehunyt szemmel, tökéletes O betűt formázó ajakkal, én pedig türelmesen megvárom, míg lecseng nála a kéj, és lassan magához tér.
- Istenem, milyen gyönyörű vagy... - suttogom őszinte bámulattal. Mindig is ő volt számomra a legszebb nő, de ezekben a pillanatokban szinte hitetlenkedve fogadom a szerencsémet, hogy ő az enyém lehet. Látom ködös, párás kis pillantását, amit vet rám, de a következő pillanatban valami az agyamba fészkeli magát.
Feltérdelek, kinyitom az ágy melletti kis éjjeliszekrény fiókját. Tudom, mit mondott az orvos, ahogy azt is, hogy Les elhiszi a szavait... nos, én nem. Legalábbis kételkedem. Ha van még bennem bármiféle félelem, akkor az semmi másnak nem szól, mint annak, hogy mi történik, ha a mai este egy nem várt eredménnyel zárul. Nemrég vesztettünk el egy gyereket, és még nem állunk készen az újabbra. Ahhoz még bőven sok idő szükséges...
Szerencsére emlékezetem nem csal, a fiók mélyéből előbányászom az apró fóliacsomagot, majd magamra gördítem az óvszert, és visszahanyatlok Les-re.
- Egész biztos...? - kérdezem csendesen. Ha most igent mond, akkor már tényleg nem lesz visszaút - remélem, utólagos megbánás sem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 05, 2018 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

+18

Látom arcán az elégedett mosolyt, a boldogságot és tekintetében azt a féktelen vágyat, amit egyre jobban éreztem én is. Csókjai, ahogy mellemre találnak, hátam íjként feszül meg alatta. Lehunyom a szemem, ajkaim szétnyílnak, halk sóhajtozásom és nyöszörgésem nem rejtem el előle. Egyik kezem tarkóján, hajába túrva pihen, másikkal a lepedőbe markolok. Hamar megszűnik a tér és az idő.
Érintése mégis egy pillanatra megrémít. Fogalmam sincs testem hogy reagál majd rá, ahogy nekem feszül, próbálok nem meggondolatlan mozdulatokat tenni, a lehető legkevésbé kínozni. Ügyetlennek érzem magam, és alsó ajkamba harapva viszonozom éhes pillantását, ahogy érintése derekamra, majd combomra siklik. Ahogy végigsimít lábamon, testem kontroll nélkül reagál, libabőrös lesz ismét bőröm. Állom tekintetét egészen addig, míg meg nem érzem ujjait. Összeszorítom a szemem, és a lábaim is, de a félelmem ezzel szerte is foszlik. A remegés, ami végigfut gerincemen, nem a bennem lakozó félelem jele, sokkal inkább a vágyaimé. Megfeszülő izmaim elernyednek, szemem újra kinyitom, tenyerem úgy siklik állára, hogy szemébe tudjak nézni, míg másik kezem hirtelen kapom csuklójára, mielőtt érzékelhetné a pillanatnyi megingásom. Újra alsó ajkamba harapok, mikor a puszta érintés gyengéd simogatássá változik. Talán túl hamar kap el a kéj, de nem ellenkezem. Minden izmom megfeszül, és a világ felrobban körülöttem. Három hónapja nem éreztem ezt, és most bár túl hamar értem el a gyönyört, nem fogtam vissza magam. Felnyögök, fogaim között szűrve a levegőt. A lepedőt szorongatva állom pillantását, kiélvezve a gyönyör minden pillanatát.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Pént. Feb. 16, 2018 3:10 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 1 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3