Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 16, 2017 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Fal fehérnek érzem magam és tudom is, hogy az vagyok. Egész életemben egyszer sem voltam olyan ramatyul, mint ahogy most éreztem magam. Egyszerre akartam sírni és nevetni azon, amilyen szerencsétlenül a vécé mellé roskadtam.
-Az hiányozna. Nem bírom, ha más a vécét támasztja a könyökével.-fintorodom el, ezzel jelezve, hogy akkor valószínűleg én is mellette kötnék ki, és nem viselném el a hangokat és a látványt sem.
Ahogy lecsapja a labdát, felmordulva szisszenek fel. Komolyan úgy éreztem, hogy szükségem van egy sétára, de elég hajthatatlannak tűnt ahhoz, hogy mégse ellenkezzek vele. Ellentétben vele, engem nem a tény rémített meg, hogy nem maradt bennem semmi, sokkal inkább, hogy úgy éreztem magam, mint aki magatehetetlen. És mindezt ő végig is nézi... Ennyit az önbecslésemnek. Fura, hogy pont ezen gondolkodom.-A szülőszobában biztos nem fogok szépeket mondani, miközben a gyereked a gerincem rugdosva akar előbújni, de most még szeretlek.-erőltetek egy bizonytalan mosolyt arcomra, majd mikor felsegít, elveszem a fogrémet és hálás vagyok ezért az ötletért, mert a szám ízétől cseppet sem kezdem magam jobban érezni.
-Jól van, felöltözök és mehetünk.-dünnyögöm a fogkefével a számban, majd az eddigi tempómhoz képest lassabban, de összeszedem magam, hogy megejthessük az első ultrahang vizsgálatot. Egy táskába dobálom a cuccaim és követem a lakókocsihoz, kérdés és további győzködés nélkül nyúlok el az ágyon, mert a hányinger ismét elkap, ahogy a kocsi elindul és az orvos felé közeledünk

|| folytatás: Belváros : Kórház : Sürgősségi osztály
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 16, 2017 4:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Elég ambivalens érzések keringenek bennem Lest látva. Egyrészt tényleg, igazán majd' kicsattanok az örömtől - szerintem minden apa ezt érzi, amikor megtudja, hogy a gyermeke megfogant, és tényleg csak a viszonylagos jó neveltetés tart vissza, meg a félelem a fehér kabáttól, amiért nem kezdek el hangos kurjongatással fel-alá futkosni az utcán a boldogságtól. Másrészt elkap a lelkifurdalás: végeredményben én hoztam Les-t ebbe a jelenlegi állapotába - eléggé aggasztó, ahogyan itt üldögél, meg öklendezik fehérre sápadva. Annyit tudok tenni engesztelés gyanánt - még ha nyilván nem is vár el tőlem bocsánatkérést ezért - hogy gyengéden törölgetem az arcát meg a homlokát a nedves kendővel, és bociszemekkel nézek rá.
- Sajnálom bébi... - dünnyögöm. - Esküszöm, ha tudnám, átvállalnám tőled ezt a dolgot... - mondom, és komolyan is gondolom. Nőjjön csak szépen a hasa, gömbölyödjön, és meg hányok meg rosszul leszek... végeredményben így lenne fifty-fifty, nem? Aztán horkanok egyet, amikor javaslatot tesz egy sétára, és kezdek bűnbánó kiskutya helyett morcosan nézni rá.
- Remek ötlet - mondom kissé csípősen, és kevés választ el tőle, hogy felkelve ne vágjam a kezem csípőre, mint egy házsártos asszony. Persze, nem bántani akarom, eszemben sincs, de ez az ötlete enyhén szólva meredek. - Szó nem lehet róla - veszem elő a fogkeféjét meg a fogkrémet, és a kezébe nyomom őket. - Azt javaslom, első az orvos. Sőt, ez nem is javaslat. Ebből nem engedek. Hagy lásson előbb a doki, és ha tud adni valamit a rosszullétedre, meg ha azt mondja, hogy minden, de minden rendben veled, meg ha nem félek attól, hogy majd tíz lépésenként felszenteled az utcát, akkor a doki után sétálok egyet veled. Első családi séta, Juniorral - vigyorgom el magam szélesen, és csókot nyomok Les homlokára. - Ja, és a lakókocsival megyünk, ahol hátul kényelmesen elfekhetsz. A motorozást per pillanat felejtsd is el.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Okt. 15, 2017 7:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Félhettem egész életemben, bár az sem volt épen a legjobb megoldás, sőt. A legrosszabb annál inkább. Plusz a félelem, amit érzek némiképp a múltamnak is köszönhetem. Annak a részemnek, amit nem tudok csak úgy elengedni. Féltem volna lépni, de nem lépni ugyanúgy. Nem hiszem, hogy egy egészséges volt, s bár hálás voltam, hogy nyugtatni próbál, mindenre ő sem volt képes. Nem a pelenkáktól féltem, hanem attól, ami a mi életünk meghatározta a múltban.
-Kicsit nem lehet farkas és boszi. Akármit is örököl, nem lesz könnyű menet.-ebben szinte biztos vagyok, bár nem ettől tartok a leginkább, szinte minden mástól viszont igen.
Hallom hangját, de azzal inkább foglalkozom, hogy félig a földön, félig az ülőkén támaszkodva meg tudjam magam tartani és ne zuhanjak fejjel előre a vécébe. Erről hallottam már, néztem filmeket, de azt gondoltam, ha már havi egy szenvedés beiktatott a napirendbe, legalább ez az időszak nem olyan szörnyű... a francokat nem.
-Jól vagyok. Ez meg csak...-lihegek, harcolva, hogy a gyomromban immár nem létező tartalom is visszafelé induljon.-Átmeneti. Összeszedem magam, aztán menjünk el sétálni egyet. Hazafelé meg bemegyünk a dokihoz is.-javaslom, bár ahhoz, hogy fel tudjak állni, kell két perc, amíg magam elé bámulva helyreteszem szédelgő agyam. Kiveszem kezéből a kendőt és olyan hévvel vágom a mosdóba, amivel magam is meglepem, s újra benedvesítve, homlokomra nyomom azt. Nem rosszul vagyok, életemben nem éreztem még magam ennyire szörnyen pár másodper leforgása alatt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Okt. 15, 2017 2:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Időről időre elfog az a megmagyarázhatatlan és meghatározhatatlan érzés, hogy mindkettőnknek szüksége lenne egy pszichiáterre, hogy kicsomózza már belőlünk azokat az érzelmeket, amiket a múlt táplált bennünk, és - ha közvetve is - de a családi körülményeink ültettek bennünk el. Tudom, hogy Les fél, de mégis, ki a fene nem? Én is parázok, ha arra gondolok, hogy néhány hónap múlva majd egy kisbabát fogok tartani a kezemben. Félek, hogy állom majd meg a helyemet a mindennapi fronton, úgy mint a pelenkázás, etetés, ringatás, éjjeli felkelések meg hasonlók, és félek attól is, hogy tudok-e jobb és biztosabb jövőt adni majd neki annál, mint ami nekem jutott.
Les szavára azért meghökkenten felkapom a fejemet, aztán sóhajtok egy jókorát.
- Figyelj ide - paskolgatom a kezét finoman. - Menni fog. Ebben biztos vagyok. Nem siettünk mi el semmit. Amikor szóba került a dolog, mindketten akartuk, szóval azt hiszem, nem volt ebben semmiféle hezitálás. Az ember megijed mindig az ismeretlentől, és abban is biztos vagyok, hogy ha a kicsi mindkettőnk génjeit örökli, akkor extra hamar őszülünk majd meg mellette, de... - vonok vállat - azért annak is meglesz a szépsége. És amúgy is... - folytatnám, de már nem fejezhetem be a mondatot, mert Les szeme hirtelen kitágul, felpattan, és a fürdőbe vágtat, mire én is kiérek, már hallom is az öklendezéseket meg a loccsanásokat, és a fajansz előtt térdepelve találok rá.
- Te jó isten! - rázom a fejem, aztán egy gombnyomással eltüntetem azt a masszát a vécékagylóból, ami nem sokkal ezelőtt még Les gyomrában volt, reggeli gyanánt, majd egy benedvesített kendővel lágyan törölgetni kezdtem szerelmem verejtékes homlokát.
- Mondd, nem lenne jobb talán kihívni az orvost? - kérdezem. - Vagy ez később elmúlik? - próbálok visszaemlékezni a szánnivalóan kevés tudományomra a terhesség jeleit illetően.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 14, 2017 5:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Mindketten idegesek lehettünk, de az ő helyzete kicsit más volt, mint az enyém. A gondolat, hogy egy élet kezd el bennem növekedni, kicsit sokkolt. Valahol mindig is erre vágytam, mellette pedig nem is kételkedtem abban, hogy mit is akarok, de ettől még a gyomrom görcsbe rendült. Mi van, ha valami nem sikerül?
-Hát, ebben én is biztos vagyok.-bár eljut a tudatomig, amit mond, a rám törő félelem kezd rajtam úrrá lenni, így külön örülök, hogy nem kell szembe néznem vele. A félelem szememben úgy is ott csillog, és kicsit irigyelni kezdem, hogy minden gondolatát ki tudja mondani és nem érzi szükségét annak, hogy rejtegesse azokat. Emlékszem az elmúló vitákra, hogy az egyik emlékezetes pont azon keletkezett, hogy félek a jövőtől.
Kérdésére megrázom a fejem, míg ő a jövő nehézségeiről beszél, addig én csak hallgatom és próbálok nem arra gondolni, hogy nem lesz semmi baj. A megmagyarázhatatlan rossz érzés viszont nem hagy nekem nyugalmat, úgyhogy hamar le is bukok előtte.
-Jól, én csak...-rázom meg fejem, és nagyot sóhajtok.-Tudom, hülyeség és megbeszéltük, hogy nem csinálom ezt, de nem félek. Igazából örülök. Elmondhatatlanul örülök ennek.-csúszik hasamra kezem.-De nem csak, hogy félek, kicsit... mi van, ha elhamarkodtuk? Ha azt hisszük, hogy menni fog ez nekünk és mégsem?-szalad ki számon egy meggondolatlan kérdés és ezzel a lendülettel fel is kell, hogy üljek és a fürdő felé rohanjak, a hányinger ugyanis valóssággá válik és a vécé mellé roskadva kötök ki a földön, még azzal a szerencsével, hogy a hajam kontyba fogva pihen fejem tetején.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 09, 2017 6:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Olyan kényelmesen és békésen fekszem itt Les-el egyetemben, hogy úgy érzem, max a mennyben lehet ilyen, egy felhőn fetrengve. Bár kétlem, nekem valaha lesz részem ilyesmiben, így hát mondjuk úgy, előre bezsebelem ezt az érzést itt a földön. Csak akkor rezzenek meg, és emelem fel a fejem értetlenül pislogva, ahogy Les hangja remegni kezd, és keze idegesen, feszülten rebben.
Felülök, összeráncolt szemöldökkel hallgatom a szavait, és csodák csodája, de tökéletesen meg is értem minden egyes érzelmét.
- Figyelj ide - nyúlok előre, hogy két jókora markomba fogjam a kezét. - Tudom, hogy ideges vagy. Én is az vagyok - ismerem be apró, szégyenlős kis vigyor kíséretében. - Végül is jókora dologba vágunk most bele mindketten, nem? Egyikünk előtt sincs tipikus szülő-példa, hogy is kell ezt jól csinálni. Elárulok egy titkot: néha nem félünk majd, hanem még kétségbe is fogunk esni. De ez ezzel jár, nem? - gondolkodom hangosan. - Biztosra veszem, hogy egy csomószor fogsz majd te is sírni, ahogy én is, és konkrétan nem a boldogságtól, hanem mert majd kissé úgy érezzük, hogy kifut a lábunk alól a talaj. De én ezt se bánom, tényleg. Mert abban a pillanatban, amikor majd megszületik ő - nézek Les hasára egy futó pillanat erejéig - az öröm nagyobb lesz minden másnál. Szóval, van kb 7-8 hónapunk arra, hogy parázzunk. Ezalatt éljük ki magunkat, rendben? - mosolygok, aztán ez nevetéssé válik, mikor Les nem éppen burkoltan megfenyeget. Csak akkor komorulok el, ahogy látom, hogy ajka megrebben.
- Jól vagy? - kérdezem ugrásra készen. - Hozzak valamit? Lavórt? - faggatom. Igazából meg is sajnálom, mert ő az, akinek át kell esnie a terhesség kellemetlenségein. Én végeredményben csak néhány csodálatos másodperccel járultam hozzá a dologhoz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Okt. 08, 2017 7:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Próbáltam nyugodt maradni, de a szívverésem nem, hogy lassult, inkább szaporább lett a múló percek alatt. Ahogy hasamra nyom egy csókot, hajába túrok, tökéletesen álcázva mosolyommal a gyomromban lévő csomót, ami lassan a torkom felé kúszik és vegyes érzelmektől vezérelve elsírom magam.
-Igen, minden rendben, vagyis...-rázom meg fejem. Abban igaza volt, hogy a pénz nem volt gond. A nagybátyja pont jókor került elő, még ha csak a végrendelete formájában is.-Nincs hányingerem, meg semmi, viszont hiába próbálom azt mutatni, hogy örülök. Egyszerűen ideges vagyok. Vagyis inkább...-veszek mély levegőt, hisz egyszer már megbeszéltük, nem félhetek örökké a jövőtől. De most nem is attól féltem, inkább mindentől, ami addig történhetett.-Félek.-állok végül bele az egy szavas mondatba, még ha kissé bizonytalanabb hangon is, mint hogy először elterveztem, hogy meg fogok szólalni.-Inkább ne is mondj semmit.-intek a levegőbe, mielőtt megszólalhatna, és vállat vonva próbálok visszaemlékezni a nem is olyan régen lefolytattat telefonbeszélgetés részleteire.-Ha akarunk, vihetünk valamit, amire fel tudják venni az ultrahang felvételeit. De tudod, olyan cuki kis képünk mindenképpen lesz.-simítok végig hasamon, nagy levegőt véve, mert most valóban elkap a hányinger is, egyik pillanatról a másikra, különösebb indok nélkül.-Hát, ha most mást mondanál, komolyan láb alá valóvá változnál. De minimum az ajtó másik felére száműznélek.-pihentetem fejem mellkasán, míg legbelül ismét a könnyeimmel küszködve próbálok magamba kellő bátorságot csempészni. Könnyű volt azt mondani, hogy minden rendben lesz, hogy ez a lépés eltervezett, de benne lenni már egészen más élmény volt. Boldog voltam, de feszült is, izgatott, mégis kevésbé várakozással teli. Azt hiszem, hogy ez normális...reméltem, hogy ez normális.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Okt. 01, 2017 7:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Mindkettőtökre vonatkozott, ne aggódj - nevetek rá Les-re, mikor máris féltékenykedik. - Téged is szeretlek, meg őt is, csak más- és másképpen. És amúgy is, szokd az érzést, mert majd amikor jön a második, és harmadik ifjabbik Wolfswood, már bőven lesz benne rutinod - vigyorgok, aztán szemügyre veszem az orrom alá nyomott telefont. - Édesem, nem érdekel, mennyit kér az orvos. Van pénzünk, hála a sorsnak, meg a nagybátyám előrelátásának. Azt akarom, hogy a legjobb kezekben legyetek - nyomok csókot a hasára, aztán felmászom az arca mellé, és kényelmesen elnyúlok.
- Részemről benne vagyok a teljes semmittevés programban - mondom határozottan, aztán belenézek Les szemébe. - Minden oké? Nincs hányingered, vagy nem érzed magad rosszul? - aggodalmaskodom kissé, aztán mosolyogva megcsóválom a fejem. - Remélem a boldogságtól, meg a hormonoktól sírsz, és nem azért, mert halálra vagy rémülve a helyzet miatt, vagy most jöttél rá, hogy szegény gyerek felerészben az én problémás génjeimet fogja örökölni - nevetem el aztán magam. - Kell vinnünk valamit az orvoshoz, a pénztárcánkon kívül? - érdeklődöm. Sosem voltam még ilyen helyzetben, senki nem várta még a gyerekemet, így hát ilyen helyen se jártam még. Abban biztos voltam, hogy én bőszen jegyzetelni fogok mindent, amit a doki mond, és ha törik, ha szakad, akkor is betartatom majd Les-el a szabályokat.
- Tudod, mi a legjobb? - kérdezem aztán csendesen. - Ez a béke. Ez a biztonság. Hogy most már helyre zökkent az életünkben minden. Van egy csodálatos feleségem, és lesz egy gyönyörű gyermekem tőled. Ennél többet egyetlen férfi sem kívánhat. Nekem nem kell vagyon, nem kell luxusautó, semmi ilyesmi ahhoz, hogy élni tudjak. Nekem csak ti ketten kelletek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Okt. 01, 2017 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Furcsa nyugodtság és még furcsább izgalom lett úrrá rajtam. Enyhe félelmet éreztem, a gyomrom görcsben volt... vagy hányinger kerülgetett? Nem tudtam dönteni. Mikor mégis egyedül hagy, még inkább úgy érzem, forog velem a szoba. Túl sok minden történt az elmúlt pár napban, s túl sok mindent nem tudtam még elrendezni magamban. Például az állapotot, ami új volt. Ahogy hasamra siklik a kezem, kezdetben észre sem veszem, ahogy az orvosok sorát böngészem, hogy gondolataim a jövő felé is fordulnak. Hogy azon gondolkodom, akarom-e tudni, fiam vagy lányom lesz, hogy már most azon izgulok, hogy minden rendben menjen. Hogy elképzelem, hogyan fog nevetni. És próbálom azt képzelni, milyen jó élete lesz. Jobb, mint amilyen nekem vagy Chriestnek volt. Elképzelem, ahogy a karjaiban tartja. A gyomromban érzett görcsös feszülés nem múlik, ellenben találok egy-két szimpatikus orvost. Nem akarok egyedül dönteni, így várok.
-Legyek féltékeny vagy ezt mindkettőnkre értetted?-nézek le rá felvont szemöldökkel mosolyogva, ujjaim övére fektetve, forró tenyere megnyugtatóan cirógatja hasam.
-Hát találtam, de egyik sem olcsó... sőt. De nem akarok egy hentes keze közé kerülni. Így rá esett a választásom.-nyomom felé a telefon kijelzőjét.-Késő délutánra tudott csak időpontot adni. Szóval addig akár így is maradhatunk, ahogy most vagyunk.-szerettem volna kicsit csendben, kettesben, vagyis immár hármasban lenni, nyugodtan és békésen... és bár nem szándékos, ismét elmorzsolok egy könnycseppet és inkább a plafonra emelem a tekintetem, hogy a társait el tudjam rejteni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Szept. 27, 2017 5:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Bólogatok Les szavaira, csak akkor kapom fel a fejem, és kezdek el némileg csúnyán nézni, mikor mond olyasmit, amiben nem annyira lelem kedvem.
- ApaJELÖLT? - hangsúlyozom ki morcosan, aztán karba vágom a kezeimet, és lapos pillantásokkal méregetem életem szerelmét. - Szerencséd, hogy tisztában vagyok vele, hogy nincs senki más aki erre a pozícióra pályázhatna - dünnyögöm aztán, és gyorsan el is illan az amúgy sem túl stabil lábakon álló sértettségem. Pláne, amikor szóba kerül a telihold, életem tömény megkeserítője.
- Hé, én mindig vigyázok magamra, és sosem keresem a bajt. Az talál meg engem - sóhajtozom. - Amúgy is... tudod, hogy a csendes, nyugodt életet szeretem - teszem hozzá, aztán miután kapok egy vallomást, meg egy csókot, kisietek a konyhába, és olyan gyorsan esek túl a rendrakáson meg a mosogatáson, mintha Les már éppen vajúdna odabenn a hálóban, és én nem akarnék lemaradni semmiről.
Mikor visszaérek, Les éppen kényelmesen heverészik az ágyban, én meg mellé vetem magam, és fejem óvatosan a hasára hajtom.
- Szia gyönyörűségem... - nyomok egy csókot a köldöke fölé, majd szétterpesztett ujjú nagy tenyeremmel cirógatni kezdem bőrét - igazából nem tudom, kinek szól a becézgetésem, bár úgy hiszem, mindkettőjüknek.
- Nos? Találtál valakit? - nézek aztán fel Les-re, és azt hiszem - noha nem látom - hogy úgy ragyognak a szemeim, mintha egy reflektort kapcsoltak volna fel a koponyám mélyén. Létezhet egyáltalán csakugyan ilyen boldogság? Megérdemlem? Remélem, hogy igen, ahogy azt is, hogy méltó leszek rá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Szept. 26, 2017 8:19 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nem gondoltam, hogy a fenekemen kell maradnom, hogy nem fogok tudni dolgozni, de azt tudtam, hogy a határ és annak betartása fontos lesz. Nem tehettem ki sem a gyerekünk, sem magam olyan dolgoknak, ami árthatott. Bár az elmúlt egy hónapban sem kíméltem magam túlzottan.
-Hát, a várandós kismama biztos nem fog itthon kötögetni, de azért remélem egy-két sétára a potenciális apa jelölt is hajlandó lesz.-szólalok meg gyengéden, ajkamon továbbra is mosoly ül, egyszerűen képtelen vagyok nem hálásan és végtelenül odaadóan nézni rá. -De cserébe meg kell ígérned valamit.-nézek rá komolyan, hangom is megváltozik picit. -A Telihold alatt vigyázol magadra. És a múlt tényleg múlt marad.-az utolsó mondat alá sok minden tartozhat, a volt barátnőjétől, a testvérén át a sajátomig, szinte bármi. De komolyan nem akartam azzal tölteni az időm, hogy miatta és érte aggódom. Pláne nem egy egész éjszakán keresztül.
Eltűnik, majd visszasiet egy telefonkönyvvel. Meglepetten és mosolyogva nézek rá. Kicsit túlbuzgó lett, de ettől függetlenül rendkívül édesen aggódik. Talán még sosem láttam így, bár magamat sem, hogy ennyire nyugodta vagyok. -Néha én is.-helyeselek nevetve. -Rendben, igyekszem.-húzom magamhoz, mielőtt felállhatna az ágyról és gyengéden csókolva túrok hajába. -Szeretlek.-suttogom lehunyt szemmel, homlokom övének támasztva, majd elengedem és telefonomhoz fordulok, segítségül hívva az internetet helyi orvosok felé. Az első, akiről a vélemények is jónak tűnnek, telefonszám is van, fel is veszi az asszisztense a telefont. Kikérdez mindenről, olyan kérdéseket is feltesz, amikre hirtelen reagálni sem tudok. Majd késő délutánra beszorít az eddigi időpontok közé. Az ágyra ejtem a telefont, lehunyt szemmel hátradőlök, fejem a falnak támasztom, tenyerem hasamra siklik. -Minden rendben lesz.-suttogom úgy magamnak, mint a bennem növekvő babámnak egyaránt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Szept. 24, 2017 3:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Miért, mikor NEM vagyok aranyos? - kérdezek kapásból vissza Les megállapítását hallva, aztán lassú bólogatással tudomásul veszem amiken mond. Örülök, hogy belátja, most már nem a munka az első, legalábbis számára nem, hanem a biztonság - az övé, és Junioré is. Ettől pedig nyugodt vagyok, bár igazság szerint abban is biztos vagyok, hogy Les hamarabb vetné le magát egy toronyház tetejéről, minthogy ártson a gyerekünknek. Remélem a főnöke nem lesz akkora s*ggfej, hogy a terhessége tudatában is kitegye olyan nem éppen ideális körülményeknek, mint mondjuk jókora, húszkilós fémdarabok emelgetése. Ha ilyenre sor kerül, az fix, hogy elsőként agyonverem a fickót, és miután kinyírtam, még darabokra is cincálom, a cafatjaival meg feldíszítem a műhelyt: csak úgy mihez tartás végett.
- Nem várom el, hogy mindig itthon ülj - nyugtatom meg Les-t. - Tudom, hogy úgysem lennél rá képes, meg nyűgös és hisztis lennél, ha a négy fal közé zárnálak. Sőt, én úgy tudom, a várandós nőknek javasolják a sétát, meg a friss levegőt - mondom meglehetősen bizonytalan hangon, mert hát lássuk be, nem sok anyajelölt társaságában múlattam eddig az időmet, és orvos sem vagyok. Azt a problémát pedig egyelőre inkább nem feszegetném, hogy a kicsi vajon boszorkány, vagy farkasgéneket fog-e örökölni. Ha van némi szerencséje, inkább az előbbit.
Aztán ahogy visszaballagok a telefonkönyvvel, és Les kiveszi a kezemből, kissé szégyenkezve hajtom le a fejem. Alighanem a váratlan jó hír ment az agyamra, hogy teljesen leragadtam a nem-gondolkodás szintjén.
- Igazad van - dünnyögöm aztán. - Néha a nyolcvanas években érzem magam. Tudod mit? - kérdezem aztán. - Én elmosogatok, te addig keress egy orvost, akit szimpatikusnak találsz. Ha ma tud fogadni, akár el is mehetnénk, nem? - teszem fel a kérdést, és ha belegondolok, hogy meghallhatom Junior szívverésének hangját, olyan izgatottá válok, mint egy gyerek karácsony estéjén.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 23, 2017 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Felvont szemöldökkel döntöm kissé előre fejem, és megmagyarázhatatlan grimaszt vágok, ami egyszerre az értetlenségemből és a pillanatnyi zavaromból következik. A munka... eszembe sem volt erről vitatkozni, így mikor ezzel hozakodik elő, kicsit meglepődöm.
-Ugye tudod, hogy most eszméletlenül aranyos vagy?-szalad ki számon egy kérdés, majd mosolyogva megrázom a fejem.-Kocsi alá nem fogok már bemászni. És nem emelgetek súlyokat sem. Nem őrültem meg. Csak azt ne várd, hogy itthon is ücsörögjek mindig. Ismerem a határokat és nem ártanék neki sem.-csúszik kezem hasamra.-Nem történt semmi. Babát várok, ez több, mint egy történés. És meg fogják érteni.-biztosítom, bár kicsit mulattat az arckifejezése, ahogy az ágyba dugott és ez a kép most ott táncol az orrom előtt.
De arcának vonásai olyan gyorsan változnak ahogy a méretek kerülnek szóba, hogy nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak. Nem kételkedtem sem benne, sem bennünk, sem abban, hogy ez az egész jó dolog. Sőt. Mérhetetlenül boldog voltam.
-Teljesen mindegy, hogy kire fog hasonlítani, rád vagy rám. Ahogy az sem érdekel, hogy fiú vagy lány lesz. A mi gyerekünk, egészséges legyen és ezen kívül semmi sem számat. És messze még a vége...-bár egy hónap körül járhatok, még maradt így is valamivel kevesebb, mint nyolc, de bőven hosszú idő.
Kipattan az ágyból, míg én folytatom a reggelit, ám a tojás láttán elfintorodom és a pirítóst inkább magában, némi zöldség kíséretében fogyasztom. Mikor visszaér, kezében a telefonkönyvvel, kíváncsian nézek rá.
-Egy telefonkönyvből? Mi lenne, ha kicsit modernebbek lennénk?-biccentek a telefon felé, hogy esetleg az internetet is segítségül hívhatnánk. Bár jelenleg annyira földön kívüli ez az egész, hogy nem igen tudok ilyesmin gondolkodni. Ellenben a reggelit az utolsó morzsával egyetemben magamba tömöm...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Szept. 19, 2017 4:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Persze, tudom, hogy nincs cukorból, de mégis, én vagyok a férje, meg Junior apja, szóval az vesse rám az első követ, aki hasonló helyzetben nem aggódna a párjáért, és nem igyekezne óvni még a széltől is. Épp ezért csak egy nagy sóhajjal reagálom le ahogy szóba kerül a munka - és épp úgy, ahogy sejtettem. Eszem ágában sincs úgy viselkedni, hogy a fejemhez vágja, hogy p*cs vagyok, plusz nincs kedvem egy újabb veszekedést kiharcolni, így némi tűnődés után beadom a derekamat.
- Egyezzünk meg valamiben - mondom. - Ha egy irodában, egy íróasztal mögött ülnék, nem lennének fenntartásaim, vagy félelmeim, de te egy műhelyben dolgozol édesem. Ígérj meg nekem valamit. Ha bármikor is úgy éreznéd, hogy fáradt vagy, fáj valamid, akkor azonnal ott hagyod a helyed. Vigyázz magatokra, oké? - szorítom meg a kezét. - És a főnöködnek, meg a társaidnak azonnal mondd el, mi történt - csak hogy lehetőleg kíméljenek ők is. Ha ezt betartod, esküszöm nem fogok zsémbelni, meg morogni - fogadom meg ünnepélyesen, aztán rábámulok Les ujjára. Te jó ég, mint a fél ujja, akkor az egész kicsi... hihetetlen, és mámorító érzés.
- Remélem, rám fog hasonlítani, legalábbis a tekintete. Minden másban, az arcában, a szájában, az orrában, a természetében lehet a tiéd. És remélem kislány lesz. Vagy fiú. Igazából azt hiszem, az teljesen mindegy - nevetem el aztán magam, majd kiporzok a nappaliba, és a telefonkönyvvel térek vissza.
- Tessék. Keressük meg a város legjobb orvosát, és még ma látogassuk meg - vetem fel a javaslatot, és beleharapok a pirítósba amit Les tart az orrom alá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 18, 2017 2:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A kapcsolatunk hullámvölgyei helyett most valami egészen más, magas szintű hely került előtérbe. Boldog voltam, ahogy ő is, de mint aki sokkot kapott, úgy nézett rám, ettől először picit én is lesokkoltam, de hamar felül tudtam emelkedni ezen a tényen. Igazából szerettem volna, ha tökéletes meglepetésként hozakodhatok elő ezzel, de az idő nem éppen úgy hozta, hogy bármiféle tervezésre lehetőséget is kapjak. A spontaneitás példái voltunk eddig is, ezután is azok maradunk. Ahogy ismételgeti szavaim, csak sűrűn bólogatok, majd mire reagálhatnék bármit is, felkap, az ágyba fektet, én pedig mindezt nevetve, kezdetben kissé meglepetten, de boldogan díjazom.
-Jézusom, nem vagyok cukorból!-hőkölök fel, bár az elém tett reggelibe további kérdés és ellenkezés nélkül kezdek bele. Figyelem, ahogy lelkesen, kapkodva és hadarva hord össze mindent, ami éppen abban a pillanatban eszébe jut.-Nem fogok itthon ülni és malmozni, ezzel remélem tisztában vagy. Semmi bajom, jól vagyok, nincs hányinger, se semmi hasonló.-közlöm könnyedén, bár látom, hogy míg én a könnyeim törölgetem remegő kezekkel, ő olyan sebességbe kapcsol, amit már nem tudok kezelni. Mint, akit felhúztak, ide-oda pattog, szinte követni sem tudom a felállított gondolatmenetet. -Azért kellene egy rendes orvos először. Ez a mi gyerekünk és nem szeretnék egy idegen, fura fazon kezei közé kerülni, ha érted, hogy mire gondolok.-célzok elég erősen arra, hogy azért ez egy kicsit intimebb dolog, mint mondjuk elsétálni a pékségig és megosztani a mögöttem állóval várakozás közben, hogy a helyi barna cipő nagyon jó reggelire vagy ma kifejezetten szépen süt a nap. -Hívhatjuk. De még annyira pici, mint a körmöm. Maximum, mint a fél ujjam. Nagyon korán vagyunk még. És arról nem is beszélnék, hogy egyáltalán nincs okunk pánikolni. Ha nem a tegnap este, akkor az előző hozta meg a sikert, akkor olyan egy hónapos lehet. És jól vagyok, tényleg. Az már feltűnt volna neked is, hogy émelygek. Ráadásul egy teliholdat is átvészeltem.-vonok vállat, kicsit nyugodtabban próbálom kezelni a helyzetet, mint ahogy ő teszi. -Nyugi, minden rendben lesz. Vigyázunk egymásra, ahogy eddig is. Pár most ha én azt mondom, hogy mi, rá is gondolhatok, nem csak rád. Bár az apukája már most jóval aranyosabb, mint eddig bármikor.-simítok végig borostás arcán, beleharapva a piritósba, majd felé tartom azt, hogy ne csak engem etessen, ő is csatlakozzon hozzám. De a kávés csészéért nyúlva elbizonytalanodom…egészséges ez?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Szept. 17, 2017 5:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valameddig megszűnik körülöttem a tér, és az idő is, csak akkor térek vissza a valóságba, mikor Les aztán talpra állít, és saját könnyeimen át nézek az ő szintén könnyes tekintetébe.
- Apa leszek... - ismétlem el utána a szavakat, mintha csak varázsigék lennének. - A mi gyerekünk! - mondom aztán már tagadhatatlan büszkeséggel, aztán csak állok összevissza dobogó szívvel, mikor Les is elsírja magát a boldogságtól, és homlokomnak támasztja a sajátját.
- Ígérem, én leszek a legjobb férj, és a legjobb apuka, akit csak kívánhat majd egy feleség, és egy gyerek - suttogom szent esküvéssel, aztán a következő pillanatban felkapom Les-t a karjaimba, és mire megnyekkenhetne, vissza is viszem a hálóba, és a takaró alá dugom.
- Neked most vigyázni kell magadra! - intem, aztán az ölébe teszem a reggelis tálcát. - Majd én megcsinálok mindent, amit kell... te csak pihenj. Vigyázz magatokra! - darálom, és másodpercek alatt millió dolog fut át az agyamon, hogyan tehetném könnyebbé innentől a dolgát. Fel-felpattanok az ágy széléről, ahol eddig ültem, kb olyan intenzitással, mintha épp körbe akarnám futni a házat, aztán visszaülök, hogy lágyan cirógassam Les kezét, és ezt a két végletet elég sűrűn váltogatom, mert olyan érzésem van, mintha hangyák költöztek volna a bőröm alá. Plusz megfordul a fejemben az is, hogy végigrohanok az utcán, és minden szomszédhoz bezörgetek, ordítva, hogy apa leszek, de gyanítom gyorsan rám hívnák vagy a zsarukat, vagy a fehér kabátot hozó ápolókat, így hát erről az ötletről inkább leteszek.
- Mit szólnál, ha adnánk neki valami nevet? - vetem fel, nézve a lelkesen táplálkozó Les-t. - Persze tudom, hogy még nem tudunk róla semmit, de hogy "gyerekünk", olyan személytelen. Hívhatnánk amíg megszületik Juniornak, mit szólsz? - kérdezem. - És talán az orvoshoz is el kellene menni, hogy lássuk, tényleg rendben van-e minden - teszem hozzá aggodalmasan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Szept. 15, 2017 6:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A végtelen öröm úgy hasít ketté, mint a villám. Boldogság, izgatottság, öröm.. A múlt pedig egy könnyen feledhető, valóban távoli dolognak tűnik. A fürdőszobába húzom, hogy ő is megnézhesse az eredményt, kicsit távolabb állok meg tőle, elengedve kezét és a tükörből figyelem, ahogy arcának összes vonása egyszeriben megváltozik. Megtörlöm szemem és vigyorogva figyelem, ahogy két rédre borul előttem. Érintése határozott, gyengéd, de mikor megérzem a pólót átitató könnycseppeket, úgy harapok ajkamba, hogy ne kezdjek el én is zokogni megint. Gyengéden simogatom haját, de pár per múlva egy határozott mozdulattal ismét talpra állítom. Ujjaimmal letörlöm arcáról a könnyeket és mosolyogva, suttogva szólalok meg ismét.
-Apa leszel!-helyeslek.-A világ legjobb, leghelyesebb, legodaadóbb apukája, akit a gyerekemnek kívánhatok.-hangom még mindig remeg, ahogy én is, szinte egész testemben. A hányinger és a gyomromban lévő gombóc lassan eltűnik és kezdem úgy érezni, hogy uralom vonásaim, de ahogy szemébe nézek ismét elkap a sírás és vele együtt zokogok, homlokom övének támasztva. Először az esküvőn láttam, hogy küzd a könnyeivel, de most egyszerre tűnt megkönnyebbültnek, boldognak és olyan leírhatatlanul átjárt a melegség, ahogy rá néztem, mint még soha. Úgy éreztem, hazaértem. Mintha minden csak most lenne igazán jó. Mintha legyőzhetetlenek lennénk és még erősebben érezném a köztünk lévő kapcsot, mint eddig.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Szept. 15, 2017 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Amikor végre - nagy nehezen - felfogom Les szavainak értelmét, hirtelen úgy érzem, mintha derékig jeges vízbe nyomnának, ugyanakkor forró lávával öntenének nyakon, és ehhez kiegészítésképpen valaki kőkemény tárggyal vágnának éppen fejbe. Meg sem tudok szólalni, csak állok bambán, tátott szájjal, mint valami fogyatékos, és csak meregetem a szememet, főleg amikor Les megfogja a kezemet, és a hasára húzza. Oké, sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen érzés lesz, amikor megtudom, hogy majd apa leszek, de ez most tényleg váratlanul jött. Csak figyelem Les-t, ahogy le sem tudja törölni a vigyort a képéről, és ekkor már én is érzem, hogy a szám úgy futja körbe a fejemet, mintha a fülem nem lenne a helyén, hogy megakadályozza.
- Gyerekünk lesz - állapítom aztán meg, mintha a hangos megnyilvánulás ténye tenné véglegessé a dolgot, de még mielőtt bármi mást reagálhatnék, Les megfogja a kezem, és úgy húz magával a fürdőbe, hogy igencsak igyekeznem kell talpalni utána. Ott kézbe veszem az apró kis papírdarabot, és hüledezve bámulom a vonalkákat, amik a gyerekünk létezését jelentik. Aztán hirtelen felszakad bennem valami eddig sosem tapasztalt, amit eddig még nem éreztem - talán csak akkor, mikor Les kimondta nekem az igent Las Vegasban. Még mielőtt gondolkozhatnék, mit is teszek - nem mintha ebben a félhülye állapotban képes lennék rá - odaszédülök kócos, bolond fejemmel Les elé, térdre, hasának szorítva arcomat, és úgy bőgöm el magam, mint egy kölyök. Csak folyik a könnyem, és hüppögök, és már tudom, hogy már nincs semmi baj, most már minden rendben lesz, és soha semmi erő el nem választhat minket egymástól - most már családdá leszünk. Igazi családdá, olyanná, ami egyikünknek sem volt soha. És azt is tudom, hogy Les-el együtt mindketten olyan szeretettel várjuk, ahogy gyermeket még nem vártak erre a világra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Szept. 15, 2017 5:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A gyomrom görcsbe rándul, és mikor belép, a szívem is hevesebben kezd verni. A teszt pozitív eredménye láttán szinte kifordulok magamból, úgy ölelem át zokogva, mint egy eszelős. Hallom, hogy fülembe suttog, érzem érintését, hogy nyugtatni próbál, de mikor hátrébb tolva vigyorogva bólogatok felé, leesik neki az ötfilléres.
-Megcsináltuk!-vigyorgok nyakába csimpaszkodva ismét, de még mindig zokogva örömömben. Tudtam, hogy milyen volt először látni a tesztet, hogy akkor a hányinger kerülgetett és fal fehéren feküdtem le, pedig tudtam, hogy a világ vége nem jött el. A viták mellett viszont az kicsit rosszul érintett, így most a hirtelen pozitív váltás közepedet ez a hír egyszeriben megrészegített.-Babát várok!-épp csak nem nyomom ki belőle az összes levegőt, ahogy szorongatva ölelem, míg ő, mint aki sokkot kapott, úgy néz rám. Ujjaim arcára siklanak, szememből még elő-elő bukkan egy-egy könnycsepp örömöm jeléül.-Senki sem tett még ennyire boldoggá, hallod?-vigyorgok továbbra is.-Te vagy az életem.-csillogó szemekkel, egyszerre annyi mindent akarok neki mondani, hogy azon kapom magam, a szívem egyre hevesebben ver. Ujjaim, tenyerem hasamra siklik, egyik kezét elkapva és szintén oda vezetve.-Te és immár ő is.-egy szó sem elég ahhoz, hogy mindazt kifejezze, amit érzek, és tudom jól, most bolondnak nézhet, de képtelen vagyok nem vigyorogni örömömben. Elkapom kezét és a fürdőbe húzom, a tesztre mutatva, hogy ő maga is megbizonyosodhasson a teszten lévő csíkok számáról.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Szept. 15, 2017 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Szükségem is volt némi időre, hogy megcsináljam a reggelit - nem különben, hogy én magam is összeszedjem az erőmet, amit egy jókora adag kávé megivásával azért sikerült ha nem is maximumra, de legalább a közelébe járatnom. Míg tányérra halmozom a pirítóst, a bacont, a kávét meg a gyümölcslét, némi gyümölccsel kiegészítve, lopva az órára pislogok, és noha máskülönben sosem voltam egy kimondottan türelmes típus, örültem, hogy képes voltam megállni, hogy ne rontsak rá Les-re, tudakozódva az eredmény iránt, és kb olyan szívbaj közelébe kergetve ezzel őt, ahogy ő tette velem ébredés után.
Mikor visszacsörömpölök a tálcával a szobába, ő még a fürdőben szöszmötöl. Míg a reggeli óvatosan az éjjeliszekrényen landol, magamban tanakodni kezdek, vajon mi tarthat még ennyi ideig. Elvégre az a teszt csak néhány perc, nem egy évszázad... lehet, hogy ismét csalódnunk kell, és egyszerűen fél ezt elmondani nekem? Átvillan az agyamon az az abszurd gondolat is, hogy talán azért nem jött még ki, mert a negatív eredmény láttán épp a csapba igyekszik fojtani magát, de aztán ezt persze el is hessegetem magamtól.
Már épp indulnék, hogy türelem ide vagy oda, de rányissak, mikor feltárul az ajtó - nem, egész pontosan felcsapódik, mind a filmekben a vadnyugati csehókban, amikor belép a főhős, és Les olyan lendülettel szeli át a szobát, és landol a nyakamban, hogy óhatatlanul is hátratántorodom egy lépést, magammal húzva őt is. Elég értetlenül pislogok, de amikor meghallom hogy sír, sóhajtok egy hatalmasat, és megsimogatom a haját.
- Édesem, ez még nem a világvége... - próbálom vigasztalni. Persze, hogy én is reménykedtem, de nem történt tragédia. - Hallod? Ne aggódj... majd próbálkozunk tovább, oké? Na, nyugodj meg kiscicám... - duruzsolom, és csak akkor kezd el valami gyanússág válni, mikor Les felnéz, és egy csók után még mindig sírva, de közben vigyorogva kezd el bólogatni felém, mint egy eszelős.
- Mi van? - ráncolom a szemöldökömet. Felsejlik bennem ugyan a válasz, de egyszerűen nem merem beleringatni semmibe, míg ő maga ki nem mondja. - Ez most azt jelenti... azt jelenti, hogy....? - hebegem tétován.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Pént. Szept. 15, 2017 8:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kifejezetten szórakoztatott, ahogy ijedten döbben meg azon, hogy ébren vagyok. Meg úgy azon is, hogy hatodik érzék szerűen érzem, hogy a hasamra tapasztja a kezét. Nem tudom mit várt, de meglepettségén jót mulatok.
-Ugyan már, nekem is lett egy-két ősz hajszálam.-nem veszem magamra szurkálódását, sosem tettem. Viszont nem kicsit örülök neki, hogy így alakultak a dolgok. Hogy végre úgy kelhetek fel mellette reggel, hogy nem attól kell tartanom, mivel taposunk szét mindent, amit valaha felépítettünk.
A takarót magam köré tekerve feljebb tornászom magam az ágyban és kíváncsian döntöm oldalra fejem, hogy vajon milyen alkut akar velem kötni. Mikor tudatja velem a feltételeket, elmosolyodva viszonozom csókját. -Arról gondoskodok, hogy ne puhulj el.-kacsintok rá.-Rendben.-egyezek végül bele és mikor kimegy a szobából, elengedem a takarót, magamra kapok egy pólót és egy nadrágot, összeszedem a tegnap este földre kerülő törölközőt és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Az egyik fiókból előhúzok egy tesztet, amit a legutóbbi próbálkozásom után besuvasztottam oda, és szinte remegő ujjakkal nyitom ki a dobozát. A művelet közben érzem a gyomromban a gombócot, hogy egyszerre kap el a kíváncsiság, az idegesség, aminek hála a hányinger is közeli érzés lesz. A tesztet leteszem a csap mellé és a tükörbe bámulok, figyelve onnan a szoba falán lévő órát, amire így éppen rálátok. Telnek a percek és bár nem mondtam még ki, végtelenül hálás vagyok Chriest-nek, hogy a tizenöt perchez valóban tartja is magát. Eltelik húsz is, míg türelmetlenül pakolászom a mosógépbe, válogatom szét a szennyeseket, és valahol azon kapom magam, hogy nem merek a teszt felé nézni. Mikor hallom, hogy közeledik, veszek egy mély levegőt és nem húzom tovább az időt. A csíkok száma viszont eltér attól, amivel előzőleg szembesültem. Hallom, hogy a tálca a komódon kap helyet, hogy a kávéscsészék összekoccannak. De mégis, mintha megállt volna az idő. Fel sem fogom, mit csinálok, a tesztet bámulom, majd olyan sebességgel fordulok meg, hogy szinte elszédülök, és ezt a sebességet kihasználva szelem át a szobát, Chriest karjai közé simulva, és kis híján már agonizálva, zokogva és nevetve próbálom összeszedni magam, bár szavakat képtelen vagyok kimondani. Helyette hajába túrva csókolom, és elégedetten bólogatok, mint akinek elment az esze. Az első tesztet leginkább azért csináltam, hogy a viták fényében megismerjem a határaim. A másodikat viszont… azért, mert éreztem, itt az idő, és reménykedtem benne, hogy valóban eljött az a bizonyos idő.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 14, 2017 5:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Hát ez klassz - mormogom. - Ha a szívverése olyan lesz, mint az enyém, akkor szegény gyerek már a korai infarktussal fog ismerkedni - csóválgatom a fejem, mert ami azt illeti, az előbb én tényleg megijedtem - álmomban sem gondoltam volna, hogy Les már ébren van, és kivárja az alkalmat, amikor a klinikai halál állapotába kergethet egy hirtelen megszólalással, aztán vetek egy csúf pillantást a drágám felé, mikor az ősz hajszálakkal kezd cukkolni.
- Ha a gyors öregedés korszakába léptem, az neked köszönhető - szúrok aztán vissza, aztán megadóan felsóhajtok.
- Jól van, csinálok reggelit, és ágyba is jön, kizárólag a hölgy kedvéért - tornázom aztán magam többé-kevésbé fel - nagyjából úgy festek, négykézláb állva, mint egy jókora kutya, amelyik arra vár, hogy eldobják neki a labdát.
- Kössünk alkut - döntöm aztán félre a fejem - megkapod az ágyba reggelidet. Viszont mire megjelenek itt a tálcával, csináld meg a tesztet. Aztán... kb negyed óra múlva már tudom, hogy legyek-e végtelenül boldog, vagy szedjem össze minden erőmet, meg hasznosítsam és fogjam munkára a remek génjeimet, hogy legközelebb kissé gyorsabbak legyenek a srácok - vágok szemöldökömmel az ágyékom felé, aztán ténylegesen talpra kecmergek, és egy gyors csókot követően a konyha felé támolygok, miközben szentül megfogadom, hogy türelmesen kivárom azt a kb tizenöt percet, és nem fogok Les nyakára járni kétpercenként, hogy mégis mi újság.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Szept. 12, 2017 7:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Elnevetem magam, ahogy ugrik egyet, és mellém fészkeli magát, mire magam köré tekerem a takaróm és fejem alá gyűröm ismét kezeim, úgy nézek rá. Egész meglep, hogy ennyire elpirul, már ha erre képes, mert eddig ebben is őszintén kételkedtem. Láttam már meghatottan, na de ennyire...
-Szemmel nem hiszem, hogy látható. Annak még kell pár nap, vagy hét, hogy látható legyen. A szívverése viszont egészen biztosan olyan lesz, mint az előbb a tiéd.-mosolyodom el, kicsit viccelődve vele, ugyanakkor takaró alatt pihenő kezem a hasamra siklik. Talán most sikerült... tudtam, hogy nem sürgettünk semmit, hogy nem akartunk tervezni, hogy hagytuk, a természet tegye a dolgát, de örültem volna, ha minél előbb közölhetem vele a hírt.
-Öreg? Hm, most, hogy így mondod, mintha az ott egy ősz hajszál lenne.-vizslatom füle melletti haját, egyik ujjammal mutogatva felé, de olyan széles mosollyal, hogy tudhatja, csak viccelek.
-A reggeli vonzó ajánlat. Ágyba jönne?-érdeklődöm nagyokat pislogva, ártatlanul és kicsit a kelleténél akaratosabban is talán, de a tőlem telhető leginkább boci szemekkel nézzek rá.
-Felőlem, de tizennégy napot ír az összes, az két hét. Túl korai lenne a mai, hacsak a legutóbbi, még vita előtti pár óra nem járt sikerrel.-vonok vállat.-Végül is, akkor is túl korán csináltam meg a tesztet.-ismerem el, alsó ajakamba harapva.-Igazából elterveztem, hogy majd egyszer mikor hazaállítasz munka után, valami különlegesebb körülményt teremtek a hírnek. De mivel mindig is spontán történtek körülöttünk a dolgok, talán nem is kell akkora feneket kerekíteni neki.-vonok könnyedén vállat és remélem ezt most nem úgy veszi, mintha én nem akarnám megtudni, hogy úton van-e már a gyermekünk vagy sem. Egyszerűen csak nem akartam, hogy a csalódás rosszabbul érje, mint engem, vagy elkeserítse. Tudtam, hogy ez közös cél, amiben megegyeztünk és amitől ennyivel nem tudnám eltántorítani. Mégis bennem élt valami furcsa félsz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Szept. 12, 2017 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Úgy leköti a figyelmem a magam csendes - és külső szemlélő szemén át nézve nyilván nevetséges - elfoglaltsága, hogy nemes egyszerűséggel nem is tételezem fel, hogy Les már ébren lenne. Talán ezért is ér váratlanul, amikor megszólal - olyan váratlanul, hogy jócskán ugrom tőle egyet ijedtemben.
- Atyaisten... - motyogom, a szívem táját tapogatva. - Ha meg akarsz ölni, akkor özvegységre jutsz - teszem hozzá, aztán mikor eljut a tudatomig, hogy miféle hülyeség közben kapott rajta, ezúttal rajtam van a mélységes pirulás sora.
- Hát, tudom hogy alig telt el pár óra - mászom fel aztán, hogy arca az arcom mellett legyen. - De hát végeredményben, ha ügyesek voltunk, akkor ő már ott van. Bár szemmel még valószínűleg nem is látható, de mégis... - gondolkodom hangosan, aztán felszusszanok, ahogy roppant finom stílusban, de tudtomra adja, hogy nem lenne ellenére az ismétlés.
- Édesem, nekem is szükségem van töltődésre. És amúgy is... a férjed éhen fog halni. És kávé nélkül meg aztán ne is várd, hogy bármire is képes legyek. Szóval, halasszuk el, ha nem gond - csókolom meg. - Nagyon csábító a látvány, és minden egyéb, de hiába... öreg vagyok már ahhoz, hogy gyorstüzelő legyek - teszem hozzá. - Cserébe és engesztelés gyanánt csinálok reggelit. Meg... - jövök zavarba - gondoltam, délután csinálhatnál tesztet. Tudom, korai még... - forgatom meg a szemem. - De hátha...
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Szept. 12, 2017 8:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Az álom gyorsan nyom el, az éjszakát hosszúnak és pihentetőnek érzem, ahogy szinte mozdulatlanul alszok karjaiban. Megérzem, hogy kihúzza a vállát a fejem alól, erre kicsit éberebb leszek, de továbbra sem moccanok. Élvezem a csendes perceket, bár mikor a takaró elmozdul fedetlen testemről, megborzongok. A tegnap este emléke még élénken él bennem, legalábbis ahogy megérzem érintését bőrömön, egyre kevésbé bírom megállni, hogy ne mutassam jelét annak: én is ébren vagyok. Viszont túl nyugalmas, túl meghitt a helyzet, hogy megzavarjam azt. Már olyan rég ébredtem így mellette, hogy szinte el is felejtettem milyen érzés a szívverését hallgatni egész éjszaka.
A hasam érő csóktól viszont elmosolyodom, érintése pedig az előbbi borzongással ellentétben melegséggel tölt el. Mikor kérdést szegez hasamhoz, már nem bírom megállni, hogy ne mozduljak. Lassan kinyitom szemeim, elmosolyodva húzom ki fejem alól kezem és túrok kócos hajába.
-Tegnap este óta nem sok idő telt el…-emlékeztetem mosolyogva, bár ahogy hasamhoz hajol, az én tenyerem is tenyerére siklik. -De remélem sikerrel jártál.-szólalok meg halkan, hisz mi sem tenne boldogabbá. -Bár….-somolygok-További gyakorlásnak sem vagyok ellenére.-harapok alsó ajkamba mosolyogva, kissé feljebb tornászom magam a párnán, és a tegnap esti pirulás közelébe sem érek, ahogy pőrén fekszem a párnák között, nagyot nyújtózva, kicsit még álmos, mégis éber szemekkel.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3