Share | 

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 31, 2017 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Magamra nyitom a vizet, jó meleget, amit csak kibír még a bőröm, és szinte érzem, mennyivel jobban ébreszt a zuhany, mint a kávé. Persze az sem kizárt, hogy a kettő együttes hatását érzem most... Élvezem, ahogy a víz egyenesen a fejem tetejére permetez, belefolyik a szemembe, a fülembe, nem tudom ennek köszönhető-e, hogy meg sem hallom, amikor Les a hátam mögé lopakodik, csak arra rezzenek meg, mikor egy csók éri a hátamat, akkor kissé kihúzom a fejem a tus alól, kipislogom a vizet, még épp idejében ahhoz, hogy lássam Les hogyan túrja hátra a már most csurom vizes haját, és ez pont tökéletes művelet ahhoz, hogy meglássam két kerek mellét, ahogy megrezzennek.
- Szép a reggel - bűvölöm a csodálatos idomokat, le sem bírom venni róla egy ideig a szemem, de tudom, hogy ha most elkapom, hogy bepótoljam vele, amivel tegnap este kicsit szemétkedtem, akkor mindketten késünk a munkából. Így hát hatalmas sóhajtással elnapolom a programot estére, helyette kézbe fogom a tusfürdőt, Les nyakára nyomok egy jó adagot, amíg szét nem folyik egész testén, és lágy mozdulatokkal mosdatni kezdem.
- Holnap péntek - vigyorgom el aztán magam szélesen. - Ha addig nem gondolod meg magad, szombat délben már csomagolhatunk is. Takaró, esetleg egy sátor... némi kaja. Olyan, amit nyílt tűzön meg lehet sütni. Mondjuk, mályvacukor - fut össze a nyál a számban. - Egyet már most véss az eszedbe: - hajolok közelebb, mint az összeesküvők - szeretkezni fogok veled a csillagok alatt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 30, 2017 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Hamar elnyom az álom, és szinte máris érzem, hogy mennyire várom az elkövetkező nap végét, mikor úgy fekszem majd le, hogy az azt követő két napon egy plusz kis részletet ismerhetek meg, ami Ő maga. Ami hozzá tartozik, a lénye része.
Az ágy megemelkedik mellettem, de visszaránt az álom, nem mozdulok, ám, mikor a friss fekete illata megcsapja az orrom, majd az édes ébresztgető hangok és ujjainak cirógatása is társul az illathoz, elmosolyodva és kicsit nyöszörögve nyitom ki szemeim.
-Még szerencse, hogy van az a törvény...-ülök fel lassan, nagyot nyújtózva, és ahogy ledobálja a ruháit, elmosolyodva rázom meg fejem, de nem szólok egy szót sem. Figyelem, míg eltűnik a fürdő ajtajában és a bögréből kiszürcsölve a kávét, követem példáját. Kiengedett hajjal, időközben elhagyott fehérneműk nélkül, egy szál pólóban állok meg a fürdő ajtajában, és félre billentett fejjem méregetem felém fordított hátát. Eszembe jut a tegnap este, majd a ma reggeli ébresztő és szinte érzem, ahogy a szerelem édes érzése átjárja egész testem. Ledobom a pólót és macskához illő hangtalansággal lépek be mögé a zuhanykabinba.
-Louisiana állam törvényei szerint, a fürdőkabin fele is az enyém.-suttogom, egész testemmel hátának simulva, egy apró csókot nyomok lapockájára.-Jó reggelt!-suttogom, s lépek elé, ujjaim végigfuttatva vállán, és arcom a zuhanyrózsa felé emelve űzöm el a kellemesen meleg vízzel az álom utolsó nyomait is, s vizes hajam vállam mögé tűrve nézek fel Chriestre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 30, 2017 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kicsit csalódottan, savanyú pofával veszem tudomásul, hogy hezitál az ötletemet követően. Valahogy nem erre számítottam... aztán amikor elneveti magát, nálam is leesik az egycentes, és megcsóválom a fejem.
- Hű Mrs. Wolfswood, egyszer nagyon eléri nálam, hogy istenesen elfenekeljem, de abban nem lesz szexuális élvezet. Jelenleg is nagyon viszket a tenyerem - dünnyögöm, de persze egy ujjal sem érek hozzá, amivel bántanám. Sokkal inkább elmerengek az ötletemen. Mennyire szerettem gyerekként, amikor valahová nevenincs környéken - vagy az országút közepén - leparkoltunk, és míg a nagybátyám tüzet gyújtott a lakókocsi előtt, hogy megsüsse az épp lehet, hogy lopott kaját, addig én hanyatt fekve néztem a feketeséget a fejem felett, ami tele volt szórva a világmindenség apró, gyönyörű gyémántjaival, a csillagokkkal. Minden nélkülözés dacára még soha máskor életemben nem éreztem azt a békét és nyugalmat, mint akkor. Na jó, Les-el az oldalamon igen.
- Ez azért nem volt vicces. Egy kicsit komolyan vettem - nézek Les-re szemrehányóan, de gyorsan megbékélek persze, majd olyat ásítok, hogy csaknem lenyelem az éjjeliszekrényt.
- Akkor áll az alku. Most én vagyok a programfelelős, a következő viszont te leszel. Most meg aludjuk szívem... leragadnak a szemeim - mormogom, és magamhoz ölelem Les-t, hogy ha akarna se tudjon menekülni előlem.

Még meglehetősen korán van, mikor kinyílik a szemem. Les húzza a lóbőrt, ami ritka, mert általán ő kel korábban, most viszont meglepően frissnek érzem magam, hamar ki is rúg az ágy. Kibotorkálok a konyhába, csak hogy nemsokára újra megjelenjek, egy jókora bögre, illatozó, tejszínes kávéval, és lágyan ébresztgetni kezdem a feleségemet.
- Jó reggelt édesem - doromblom halkan, és cirógatni kezdem a haját. - Hoztam neked kávét. Na jó, igazából magamnak hoztam, de Louisiana állam törvényeinek az értelmében a fele a tiéd - vigyorgok, aztán lerakom a bögrét az éjjeliszekrényre, és ledobálom a ruhákat, hogy egy szál semmiben átvonuljak a zuhanyzóba. Rám for férni egy kiadós tusolás a végleges ébredés jegyében. Talán Les-nek is lesz kedve csatlakozni hozzám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Márc. 28, 2017 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

A felszabadult nevetés után mellé kuporodom és elvezem, hogy magához ölel, majd szembesülök vele, hogy még mindig végigbizsergeti testem az az egy apró szó. Ezt nem akartam volna a világ összes pénzéért sem elengedni.
-Hát, igen...-szisszenek fel, de még így is kicsit elnevetem magam, inkább gúnyosan, mint boldogan.
Kíváncsian fürkészem a félhomályban szemét, ahogy felcsillan az ötletét ecsetelve és őszintén szólva tetszik, amit mond. A motorozás hiányzott, még, ha napközben tettem is róla, hogy más élhessen a szenvedélyének, az nem volt ugyan az. Hümmögve mosolyodom el, és vonok vállat.
-Hát, nem is tudom... tudod, ez a sátrazás, meg a...-kezdek neki, arcát látva azonban elnevetem magam, és összefonom ujjaink, mielőtt elfordulna vagy bármely más mozgásra készülne.-Imádnám.-széles mosollyal nézek rá, és az előbbi után tartok tőle, hogy ez az élcelődés már nem marad megtorlatlan teljesen.-Imádom a csillagokat nézni. De egy kikötésem lenne. Legközelebb én mutathatok egy kicsit abból, ahonnan jöttem.-ez nem egy alku, sokkal inkább egy kérés. Kíváncsi voltam, ő hogy élt, mit látott, mit érzett, mikor még felcseperedőben volt. De azt is szerettem volna megmutatni, hogy én milyen poros kis szállókban és milyen motorozásra kiválóan alkalmas terepen tanultam meg a leckét az élet pofonjainak hála.-Komolyan tetszik az ötlet, na.-bököm oldalba, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy nem ment át a megfelelő infó hozzá.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 28, 2017 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Kicsit félek tőle, hogy vajon mi lesz a reakciója, halálra fog-e vajon sértődni, és bevágja a durcit, de megkönnyebbülök, mikor poénnak, és törlesztésnek fogja fel a félbehagyott kis akciómat, igaz, elsőre fúj egy jókorát, és úgy néz rám, mintha azt akarná megkérdezni, viccelek-e. Szerencsére aztán a jókedv aminek ma este részesei voltunk gyorsan egy nevetéssel oldja meg ezt a problémát is.
Viszont amikor kibújik mellőlem, és vetkőzni kezd, nagyot nyelek, és ekkor már úgy érzem, talán mégsem kellett volna abbahagyni a dolgot, de ekkor elfújja a gyertyákat, és bemászik mellém.
- Ne köszönd... - suttogom. - Ez azt hiszem, ránk fért már. Mármint egy ilyen este. Hogy csak így legyünk ketten, vidáman. Pláne a veszekedésünk után, szóval... - vonok vállat, és megölelem. - És én is szeretlek, Les. Jobban bárkinél vagy bárminél. Viszont eszembe jutott valami, amolyan hétvégi program, ha benne vagy. Itt vannak a motorok, és beállt a jó idő... mit szólnál, ha kimennénk a sivatagba, és ott töltenénk az éjszakát? Vihetünk sátrat, de akár csak egy takaró is elég. Tüzet rakunk, nézzük a csillagokat, fényszennyezés nélkül. Hallgatjuk az éjszaka hangjait... ahogy gyerekkoromban is csináltam. Csak most mégis több lesz, mert te is ott leszel - mondom bizonytalanul, mert fogalmam sincs, milyen válasza lesz erre az ötletre. Amikor azt mondtam, a világ minden részét meg akarom neki mutatni, amit én ismerek, egy pillanatig nem vicceltem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 27, 2017 7:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Önfeledt nevetése betölti a teljes szobát, kapálózik, de nem tud ellenállni, két lábammal megtámaszkodva, szorosan fogom közre derekát, hogy ne moccanhasson. Nevetve futtatom ide-oda ujjaim a forró bőrön, mikor végül sikerül lefognia. Kipirult arccal nézek a nevetéstől könnyes szemekbe és olyan büszke és diadalom ittas vigyorral nézek le rá, amivel ritkán szoktam.
-Ez vicces volt, nem aljas.-javítom ki, és fogalmam sincs, mikor nevettem ilyen jót, és nem azon, hogy szenvedett, hanem azon, ahogy reagált. A meglepett arc, majd a tehetetlensége, és mindehhez a tény, hogy őt is jó kedvre derítettem, bőven elég volt.
-Hogyne tudnám...-suttogom alsó ajkamba harapva, ahogy maga alá gyűr, és részben lefogva kezeim, felhúzza pólóm és a munkámból kifolyólag kényelmes sportmelltartót. Ez volt az a rész, amin elgondolkodtam, mikor már az ajtóban voltam. Eddig ugyanis előszeretettel viseltem a különböző színű és fazonú csipkéket. Bár kétlem, hogy ez bármiben is akadály lehetne számára.
Felnyögök érintése, majd követelőző csókjait érezve, és lehunyt szemmel próbálnék szabadulni a kezeim lefogó ujjaktól, de ekkor elhúzódik és mellém gördül. Fújok egy nagyot és felülve túrok hajamba, amolyan "ez most komoly?" nézéssel lenézve rá.
Elnevetem magam arca láttán, de nem erőlködöm tovább, megigazítom a melltartóm, a pólót a földre dobom, majd a nadrágból is kibújok és eloltva a szobában lévő gyertyákat a puszta gondolatommal, én is mellé fészkelem magam.
-Köszönöm ezt az estét.-mondom komolyan, és mivel tudom, hogy még ébren van, gyengéden végigsimítok arcán.-Szeretlek Chriest Wolfswood.-bújok mellé, és simulok hozzá egész testemmel, magunkra rántva a takarót, hogy mg így is hallhassam mellkasához bújva a megnyugtató dallamot, ahogy a szíve vert. Ez a dallam többet jelentett bármilyen altatónál. De ahelyett, hogy hagynám magam az álomnak, pár percig még nyitott szemmel, magam elé mosolyogva élvezem a pillanatot és az eltöltött percek melegségét, ami átjárta egész testem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 27, 2017 6:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Egy könnyed, vidám nevetést követően már megint tanújelét adja gyorsaságának. Mire kettőt pislognék, máris felettem van. Egyik kezével megtámaszkodik, a másikkal a haját babrálja, én pedig vigyorogva nézek fel rá.
- Naná, hogy telhetetlen vagyok. Csodálkozol? - mormolom, mint egy doromboló kandúr. - És ne hidd, hogy tehetetlen vagyok. Csak azért, mert most hagyom magam... - hallgatok aztán el a mondat közepén, mikor érzem kezét a pólóm alatt matatni. Végigtapogatja a mellkasomat, én pedig már épp kezdeném igencsak jól érezni magam, mikor lesújt az istennyila: jó alaposan lóvá vagyok téve. Mert a simogató kéz a mellkasomról hirtelen az oldalamra siklik, és nem áll le, még akkor sem, mikor már úgy sikongatok, mint valami kislány.
- Ez... nem ér, ezt nem... - fuldoklom a nevetéstől. A kis nyavalyás boszorkány, hát nem megtalálta a gyenge pontomat! Egy álló évig sikerült eltitkolnom előle, hogy meglehetősen csiklandós vagyok. Valami azt súgja, hogy ezt a fegyvert sokszor elő fogja húzni ellenem.
- Les... tényleg... elég... - csukladozom már alig kapva levegőt, mígnem aztán sikerül elkapnom a kezét, és oxigén után kapkodva, kipirult arccal bámulok fel az arcába. - Hát ez nagyon aljas volt - jegyzem meg, és megcsóválom a fejem, ahogy látom az arcára kiülő büszkeséget. Bár ezen nincs miért csodálkoznom, élvezi amikor valahol felém kerekedhet. És az igazat megvallva, én is.
- Remélem tudod, hogy nem vagyok az a típus, aki viszonzás nélkül hagy bármit is... - dünnyögöm, aztán ismét fordul a helyzet. Ezúttal ő kerül alám, háta a takaróba süpped, én pedig - vele ellentétben - ténylegesen megszabadítom a felsőjétől. Melltartóját letúrom úgy, hogy a melle alá kerüljön, aztán két ujjam közé fogom mellbimbóit, és lágyan simogatni kezdem, majd mikor az első nyögések elhagyják a torkát, a nyelvem veszi át ujjaim hegyét. Csak akkor állok meg, mikor kezével önfeledten turkálni kezdi a hajamat. Akkor felemelem fejem, aztán mellé huppanok az ágyba.
- Aludjunk bébi. Holnap ismét vár a munka - fordulok az oldalamra, de szembe vele, és majd szétvet az elfojtott jókedv ahogy résnyire lehunyt pilláim alól látom savanyú ábrázatát.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Visszafordítom a kérdést, és kíváncsian várom válaszát. A plafont fürkészi, de arcomon egyre szélesebb mosoly ül ki, és azt hiszem, mosta  boszorkány erőm nélkül is képes vagyok mindkettőnkben újra előhozni annak a napnak az emlékeit. Hozzábújok, közelebb, és szorosabban, hogy egész testem övéhez simuljon, és elvigyorodom az utolsó mondatokon. Azt már akkor is megkaptam, hogy nem vagyok olyan, mint a többi nő, de ezt akkor és azóta sem bánom. Akkor este már megkaphattam volna, hisz semmi sem állított meg. És előtte nem egyszer meg is tettem ilyenkor én az első lépést. Valami viszont akkor kicsit észhez térített és nem hagyta, hogy a fejem után menjek, inkább visszafogott és nagyon is jól tette.
Elnevetem magam a "kis telhetetlen jelző hallatán" és könnyedén fordítok a helyzeten, fölé gördülök, egyik kezemmel megtámasztva magam, másikkal oldalra tűröm hajam és úgy nézek le rá.
-Voltam?-szalad szemöldököm homlokom közepére és játékosan csókolok bele nyakába.-Te is kis telhetetlen vagy ám... és még tehetetlen is.-szuszogom nyakába, majd hirtelen ötlettől vezérelve, ujjaim a póló alá csúsztatom és mikor már azt hinné, a fő cél, hogy megszabadítsam tőle, elkezdem csikizni az oldalát, hangosan felnevetve, ahogy összerezzen alattam, és kis híján elvesztem az egyensúlyom felette. Nevetve kapkodom kezem, hogy ne tudjon lefogni, de ha sikerül neki, tudom, hogy nem marad megtorlás nélkül a gyereki csíny, amivel előálltam. Imádtam kóstolgatni az idegeit és a pillanatokba belefeledkezve azt hiszem arról megfeledkezett, hogy mikor tudok lecsapni a legváratlanabbul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 7:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy kényelmesen elhelyezkedünk az ágyon, és felteszem a nagy kérdést, biztosra veszem, hogy egy pirulási rohamot követően elterelő választ kapok csak, annál jobban meglepődöm, mikor - tényleg elvörösödve kissé ugyan - de elmondja nekem az igazságot. Azon kapom magam, hogy szinte látom magam előtt azt a pillanatot, azokat a perceket, érzem a kinn szemerkélő, és a lakókocsi tetején doboló eső illatát és zaját, és szinte átélem ugyanazt a gyönyört, amit akkor is, mikor először tartottam őt a karjaimban.
Persze, nem is Les lenne az, ha nem fordítaná visszájára is a dolgot, és ne fűtené legalább annyira a kíváncsiság, mint engem. Lágyan simogatni kezdem a hátát, miközben a plafonra meredek, mintha onnan akarnám leolvasni a választ.
- El sem tudod képzelni, mennyire vágytam rád - mondom halkan. - Napok óta. Néha szinte beleőrültem, hogy a közeledben voltam, és néhány csóknál nem kaptam többet. Aztán rájöttem... valahogy megéreztem, hogy ez így a tökéletes. Csak persze szoknom kellett a dolgot. A nők, akikkel addig dolgom volt, hamar megadták nekem, amire szükségem volt. De te más voltál. Több, mint azok a nők ott a múltamban - fordítom a fejem Les felé. - Olyan volt az első alkalom veled, mint... nem is tudom hogy mondjam - keresem a szavakat - mint mikor a kisgyermek életében egy hosszú év után elérkezik a születésnap, az ajándékokkal. És talán emiatt a várakozás, és beteljesülés miatt, sokkal csodálatosabb volt, mint eddig bármi is. Ahogy hozzám bújtál, ahogy csókoltál... ahogy beléd olvadtam, tényleg egy emberré lettünk mi ketten - könyökölök fel féloldalamra, és apró csókot nyomok Les nyakára. - De talán azért volt más az egész, mert én azt hiszem, már akkor szerettelek. És van még valami: csodálatos voltál az ágyban, kis telhetetlen - nevetek, aztán visszahanyatlok a párnámra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 6:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Valahogy erről eddig sosem beszéltünk, viszont ahogy rám néz, abból arra következtetek, hogy kicsit őt is meglepem és őt is épp az a kellemes érzés járja át, mint engem. Leül és onnan néz rám, míg én egyik lábamról másikra billenek át, mosolyom pedig képtelen vagyok levakarni arcomról. Elé sétálok, lassan és el nem eresztem tekintetét, még akkor sem, mikor fölé magasodva megállok. Az ajánlaton elgondolkodik, majd olyan hirtelen kapja el csípőm és gyűr maga alá, hogy felsikoltva kapaszkodom nyakába és nevetve engedelmeskedem, ahogy egyenesbe tornáz mindkettőnket az ágyon.
Már épp előállnék valami frappánssal, mikor feltesz egy kérdést, ami még a múlton merengés közepedet is meglep.
-Hmm...váó. Jó kérdés.-fordulok úgy, hogy szemébe nézhessek, ujjaim pedig mellkasán kezdenek el játszani, míg másik kezemmel könyökölve, tenyeremmel fejem támasztom. Egy percig nem szólalok meg, az emlék ugyanis túl nagy hévvel ér el, és le se tagadhatom, hogy annak az estének a pillanatai lassan leperegnek előttem. -Az, hogy soha, senki nem figyelt rám ennyire.-nézek aztán szemébe ismét, mert a percek alatt tekintetem is elkalandozott.-Hogy türelmesen vártál még akkor is, ha nehezedre esett. Hogy nem másztál rám azonnal, pedig kihasználhattad volna az alkalmat.-emlékszem vissza, majd elpirulva próbálok elnyomni egy mosolyt.-Tetszett, hogy határozott vagy, mégis gyengéd. Emlékszem milyen hevesen vert a szívem, ahogy tied is. Az eső illatára, ami bekúszott velünk, a párára, hogy mennyire forró volt a bőröd, amikor először érintettelek.-somolygok, és végül kimondom azt, amire voltaképp várt is valahol.-És az az érzés....-nem fejezem be a mondatot, hisz tudja pontosan mire gondolok.-Amit nem bántam meg, hogy addig a pillanatig vártam. Mint az első alkalom, mégis más.-fejezem végül be a gondolatot és kíváncsian nézek rá, a kérdést először ízlelgetve, végül mégis feltéve neki is.-És neked? Tudni akarom...-suttogom kérlelve, de az emlékek heves érzésekkel töltik el testem, amitől hirtelen törékenynek érzem magam ismét a közelében. Ez emlékeztet rá, amit ígértem neki az esküvő előtt. Mindent el akarok neki mesélni, és ha most épp ezekről az emlékekről volt szó, tudni akartam, hogy ő mit is érzett. Mert ahogy mondta, valami már az első este sem volt ugyan az, mint előtte, csak nem tudtuk, mi lesz mindebből és tessék, most is itt vagyunk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 6:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy Les is felidézi a múltat, annak minden problémájával, puhatolozózásával együtt, ahogy igyekeztünk nem túllépni egy határt, mégis, értésére adni a másiknak, hogy vonzódunk egymáshoz, önkéntelenül is elvigyorgom magam, aztán leülök az ágy szélére, és szinte látom magam előtt mindazt, amit mesél. Az első estére, mikor szállást adott, mint egy hajléktalannak. Fogalmam sincs azóta sem, vajon miért engedett be akkor a lakásába, mit látott meg bennem, amit mások nem. Aztán persze a lakókocsi, ahol először lett az enyém. Mikor megmutatta, hogy mi is ő valójában, nem éreztem félelmet, vagy undort, sokkal inkább bámulatot és csodálatot.
- Tudod, mert nyilván arra is emlékszel, hogy én is küzdöttem az érzés ellen, hogy beléd szeressek. Gondoltam, jó leszek egy éjszakára, vagy néhányra, de már akkor, amikor melléd feküdtem a sötétben, éreztem, hogy valami hozzád húz. Fura annak tükrében, hogy mindössze akkor ismertelek meg - hajtom oldalra a fejem elgondolkozva. - Aztán azon kaptam magam, hogy akaratom ellenére beleestem abba a szép, mély gödörbe, aminek most is az alján ülök - nevetek fel röviden. - És akkor karácsony este feltettem egy lapra mindent, és mikor te is elmondtad, hogy úgy érzel irántam, ahogy én irántad, az... egyszerűen szebb volt bármilyen ajándéknál - bólogatok, aztán felnézek, mikor elém lép.
- Hm... nem vagyok sem büdös, sem részeg, mint azon az első estén, mikor megismertelek - hunyorgok. - Én valami jobban ajánlanék fel - fogom át Les derekát, aztán az ágyra huppanok vele, és addig fészkelődöm, míg egyenesbe nem kerülünk, fejem a párnát éri, míg Les az én mellkasomat használja párnának - ahogy mindig is. Azt hiszem, másképp talán egyikünk sem érezné már jól magát. - Na és... mesélj, mit éreztél velem az első éjszakán, ott a lakókocsiban? - vonogatom a szemöldökömet kajánul. - Legyezgesd az egómat, szívem - somolygok a sötétben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Szavaira nehezemre esik a könnycseppjeim elrejteni vagy visszafogni, mégsem engedek nekik utat. Nem vagyok, szomorú, sőt, épp ellenkezőleg. Megnyugtat a közelsége, érintése, szavai, biztonságban érzem magam, és úgy, mintha bármire képes lennék, bármit megtehetnék. Ahogy mondja, nem cserélnék. Ez volt az életem, minden hibával együtt, de nem kívántam volna mást, amíg mellettem volt. Bármennyire is haragudtam rá, nem számított, szívem ugyanis képtelen volt már másért dobogni, hisz teljesen elrabolta azt.
-Hát, az biztos, hogy kifordítottuk a lehetőségeink.-ismerem el, mikor már pár lépést megteszek a puha szőnyegen, amin a vörös, illatos szirmok szét vannak szórva.-Az első este vicces volt. Pláne, ahogy harcoltunk a nyilvánvalóval.-gondolkodom el, felé fordulva.-Te voltál az első, aki nem akadt ki attól, ami vagyok és te voltál az első, akinek ilyen hamar felfedtem azt az arcom. Aztán a lakókocsi...-harapok alsó ajkamba, emlékeztetve magam arra az alkalomra, és érzem a bőrömön végigfutó bizsergést, aminek libabőr formájában nyoma is lesz.-Az ágy és a puhasága...-nevetem el magam, a kellemes emlékképek sora pedig lejátszódik emlékeim között.-Az biztos, hogy elérted, amit nem akartam, hogy elérj. Hogy beléd szeressek. De ahogy kimondtad azt az egy szót akkor karácsony este, megfordult velem a világ és a legkevésbé sem bánom, hogy így történt.-erről valahogy még nem beszéltem neki, de komolyan gondoltam. Valamivel több, mint egy éve, nem akartam érezni ezt. Most pedig akkor érezném magam fél embernek, ha nem érezhetném ezt.
-Szóval...-lépek egy lépést felé.-azt hiszem fel tudok ajánlani egy fürdőt, aztán egy pokrócot és egy kanapét.-mivel pontosan olyan félhomályban úszik a szoba, mint akkor azon az első estén, így könnyedén élem bele magam abba a helyzetbe. Akkor is így állt velem szemben. Míg el nem küldtem fürödni, azzal a feltétellel, hogy ébren maradok és megvárom. De a fránya pokróc nem került elő addigra, és máig megmosolyogtat, ahogy az ágyam szélére kucorodott, tisztes távolba tőlem. Már akkor volt benne valami, ami felkeltette a figyelmem, és amitől egyik napról a másikra kezdtem érezni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint az előtt az éjszaka előtt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy a sötétben a háló felé haladunk, hagyom, hagy menjen ő előre, és mikor belép, nem csupán a virágszirmokat látja meg, de érezni is lehet édes, bódító illatukat. Látom, ahogy tekintete könnybe lábad a boldogságtól, és ez a pillantás valahogy jobban tetszik mint az, ahogy tegnap este néztünk egymásra. Szavai pedig, amiket nekem címez szinte elszédítenek, mert úgy rohan rám az öröm, és a szerelem, hogy ő az enyém.
- De igen, van rá szükség - mondom csendesen. - Néha hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy a szerelem nem csak van, és kész. Olyan, mint egy virág. Táplálni kell, etetni, őrizni, mert ha mostohán bánunk vele, akkor elhervad, mintha sosem lett volna - cirógatom az arcát, aztán bólintok kérdésére. - Igen, emlékszem ezekre az első alkalmakra. Ugyanúgy, ahogy emlékszem még az első találkozásunkra, az első mosolyodra, ami miattam történt. A legelső kézfogásunkra, a legelső ölelésre, a legelső csókunkra, az első "szeretlekre", az első együtt töltött éjszakára, és napokra, Ezek életem legszebb, és legboldogabb emlékei. És nem csak így érzem, hanem tudom is, hogy velem még soha senki nem tett ilyet - szorítom Les kezét a mellkasomra. - Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem. Te vagy. Ha választhatnék egy jobb élet és az enyém között... akkor is ezt választanám. Mert amit mások jobb életnek hisznek, az csak látszólag jobb. És tűnhet az enyém rossznak, mégsem adnám semmiért. Mert nincs jobb élet annál, amiben te ott vagy. Bár el tudnám ezt olyan szépen mondani, ahogy érzem - sóhajtok fel. - Nem vagyok a szavak embere, és ami idebenn van, azt csak érzem. Tudom, néha haragszol rám, és ki is érdemlem, de ígérem, a jövőben mindent elkövetek azért, hogy amikor rám nézel, te is mindig ugyanazt érezd, mint én, amikor belenézek a szemeidbe - mosolygom el magam. - Amikor veled vagyok, teljes a világom. Amikor megérintelek, értem az élet értelmét - engedem el aztán a kezét, és boldogan nézem, ahogy beljebb sétál a szőnyegen, és érzi a selymes szirmok érintését a lábujjain.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 5:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

|| konyha

Lassan haladunk a szoba felé, útközben a konyha világítását lekapcsolva a ház azon része teljes sötétségbe borul. A hálóból homályos fény szűrődik ki, békés, meleg és megnyugtató.
Ahogy az ajtóhoz érünk, előre enged, belépek, de nem eresztem, magammal húzom. Körbenézve elmosolyodom az ágyra és az ágy köré szórt rózsaszirmok láttán és érzem, hogy testem átjárja a melegség.
-Komolyan... erre semmi szükség nincs.-nézek rá, a szoba ugyanis rendbe szedve, szinte csillog, és a nem is értem, miért fáradozott mindezzel ennyit. Felé fordulok, végigsimítva arcán figyelem az arcom fürkésző tekintetet.
-Fogalmad sincs róla, mennyire hiányoztál.-nézek szembe és lassan lábujjhegyre emelkedem.-Nem ér megríkatni az asszonyt!-figyelmeztetem sokadjára, hisz tudom, hogy tekintetem kicsit párás lett. Gyengéden csókolom meg, egész testemmel hozzá simulva, közelebb vonva magamhoz.-Emlékszel, mikor először ilyesmivel leptél meg, mit mondtál? Hogy néha képes vagyok úgy rácsodálkozni dolgokra, mintha sosem kaptam volna még ilyesmit. De az igazság az, hogy bármikor is kapok ilyesmit...-vonok vállat, magam sem tudom, hogyan is fejezzem be a mondatot.-Nem akarom megszokni sem pedig természetesnek venni. Mindig ezt akarom itt érezni.-csúszik tenyerem mellkasára.-Hogy ha így meglepsz, ki akar ugrani a szívem a helyéről és úgy érzem magam, mintha sosem lettem volna még veled és te sosem tettél volna semmi ilyet.-csúszik végig kezem mellkasától oldaláig, majd elengedem és egy pillanatra lesütöm a szemem.-Megváltoztattál. Teljesen. És erre akkor jöttem rá igazából, amikor úgy mentem el itthonról, hogy nem bújhattam előtte hozzád.-emelem rá ismét tekintetem és beljebb lépkedek, lábujjaimmal a földön lévő szirmokba túrva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 23, 2017 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Na erre mondják azt, hogy aki házasságra adja a fejét, az önként hajtja rabigába a nyakát - dünnyögöm kissé szemtelenül, nyakam közé húzott fejjel, mert ilyenkor már általában érkezett vagy egy párna - vagy valami keményebb dolog - hogy a fejemen, vagy annak tájékán landoljon. Jobbnak láttam védeni a kényes területet, Les szerint így is félig tökkelütött vagyok. Mindenesetre tudomásul veszem a tényt, hogy kerek perec kitiltott minden szeszes italt a lakásból.
- Bármennyire is berzenkedj ellene, a rumot pótolnom kell. Nem örülnének a megrendelőim, ha kihagynám a receptekből csak azért, mert az asszony hajthatatlan - tárom szét a karjaimat, majd nyöszörgve egy csókot nyomok Les nyakára.
- Igen, tökéletesen átlátsz a szitán. Gondoltam ha meghízol, nem fogsz tetszeni másnak, csak nekem - mosolygok. - Amúgy is rád fér ha magadra szedsz keveset. Sovány vagy - pislogok. Persze nem bántani akarom ezzel, de az elmúlt időszakok feszültsége meglátszik az alakján. Másrészt meg akarom nyugtatni afelől, hogy ha ide-oda gurulva fog közlekedni a lakásban, én akkor is szeretni fogom, és vágyok majd rá.
Aztán mikor - némi ellenvetések árán ugyan - de beleegyezik a lakásavató tervébe, a mosoly már széles vigyorba úszik a képemen. Régóta szeretnék már megismerkedni a rokonságával, mert hát végül is csak egy fajból valóak vagyunk. Nem várom el, hogy körbeölelgessenek, de ha már nem akarják karóra tűzni a fejemet, amiért elvettem Lest, azt hiszem jó eredményként fogom értékelni.
- Rendben, indulj, még mielőtt egy békülős szexbe fordítanám a ma reggelt, és ezzel rövid úton kirúgatnám magunkat - fordítom meg Lest, és finoman a fenekére paskolok. - A meló közbeni kajával majd csínján. Vacsorát akarok főzni - engedem aztán útjára egy utolsó, a tarkójára nyomott csók kíséretében.

(konyha)
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 22, 2017 7:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nem érthettem, hisz életem jó részét így éltem le. De emlékeztem arra a párra, amikor még azt sem tudtam, milyen érzés farkasnak lenni. Az volt talán a legjobb. De valahogy az utóbbi időben mellette kevésbé éreztem, hogy előbb tűzne bárki karóra, mintsem, hogy hozzám szólna. Első este, vagyis nap, mikor megmutattam, hogy mi is vagyok, egészen elképesztő csodálattal fogadta a tényt.
-Jobb is, ha nem firtatod. Nem lesz se tömény, se híg, se semmilyen. Ha koccintani akarunk valamire, valamiért, majd veszünk, de nem tárolunk.-ezzel kifejezem a véleményem, mert ha nem is a saját bőrömön, de a saját környezetemben tapasztaltam már olyasmit, amit a köznyelv alkoholizmusnak hívott és nem, nem tetszett egyáltalán.
Az ötleten elmosolyodom, aztán tulajdonképpen el is határozom, hogy felnyalábolok majd egy adagot az említett süteményekből. Bár az, hogy az alakomra milyen hatással kezd lenni a főztje, már bele se merek gondolni.
-Azt akarod, hogy elhízzak, most már biztos vagyok benne.-szúrok oda, egy halvány mosoly kíséretében, majd a másik ötletére kicsit elkerekednek a szemeim.-Ez kicsit abszurd. Mármint egy ember, egy farkas, egy farkasboszi, egy hibrid. Tuti lesznek szellemek is, és meg is lennénk.-szisszenek fel, aztán nagyon sóhajtok, megadásom jeléül.-Meglátom, mit tehetek, de nem ígérek semmit.-engedem el, hátrébb lépve egyet.-Ha szerinted ez jó ötlet, rajtam ne múljon.-vonok vállat, majd az órára nézve konstatálom, hogy itt az ideje mennem, és ez a végszavam is lesz ebben a beszélgetésben.-Viszont mennem kell. Ígérd meg, hogy este nem magadba döntöd a rumot. Viszont jelzem, hogy a rumon kívül körülbelül mindent elhasználtál már, ami fogyasztható.-célok a vásárlásra, szinte boci szemekkel, ugyanis ha valamit utálok, az a bevásárlóközpontban róni a köröket.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 22, 2017 7:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

- Elképzelhető - bólintok, mikor azt mondja, úgysem érteném az indokait. - Mindazonáltal néha összetenném a két kezem, ha én is akkor változnék át, amikor akarok, és nem amikor muszáj - ráncolom a szemöldökömet. Ritka alkalom lenne nálam is, abban biztos vagyok. Valahogy nem tartozik a legkellemesebb élmények közé, amikor az ember csontjai - hozzávetőlegesen 210 darab - egymás után eltörnek. És mindezt egy éjszaka kétszer: egyszer oda, és egyszer vissza.
- Hát, akkor örülhetsz, hogy a rum felét már elhasználtam a süteményekbe. Más alkohol meg nem volt a házban. Most javasolhatnám, hogy vegyünk legalább egy-két üveg töményet, de egyrészt az elkövetkező időszakban valahogy nincs kedvem hozzányúlni, másrészt el tudom képzelni, milyen pillantást kapnék most erre - fintorodom el, aztán ahogy Les odabújik hozzám, és élvezem, hogyan turkálja a hajamat, jólesően nyögök egyet.
- Először is: a tegnapi szállítmányból kimaradt némi sütemény. Nézz a hűtőbe, és vidd, amit akarsz. Mondjuk úgy, némi hazai... egyrészt ha meglátod, eszedbe jutok még annyi pasi közt is, másrészt ha valaki próbálkozna nálad, a képébe vághatod - vigyorgok. - Mellesleg, az ötletem: mit szólnál, ha rendeznénk itt egy lakásavató partit? Még akkor is, ha az emberek nem fogják letaposni egymás lábát. Meghívhatnánk Hayleyt, meg a falkáját, és az én bátyámat. Épp itt lenne az idő, hogy megismerjék egymást. Hátha az unokatestvéred is rájön, hogy mégsem vagyok olyan rossz fej, hogy egy lábon harapással kéne ezt kimutatnia.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Szer. Márc. 22, 2017 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Bólintok, és belegondolva már jó ideje halogattam az átváltozást. Most meg is érzem a különbséget és ismét megfogadom, hogy többé nem teszek ilyet, de ezt a fogadalmat már túl sokszor megszegtem, hogy tudjam, úgy se fog összejönni.
-Muszáj volt. Bár ezt felesleges lenne magyarázni, nem értenéd.-vonok vállat, most ugyanis kevésbé érzem úgy, hogy beszélni kellene erről. Nincs jelentősége és semmi nem történt, csak rohantam, leszámítva, hogy a lakás előtt tértem igazán észhez, a félhomályba burkolt szoba ablakán bebámulva. A szívem hazahúzott, még akkor is, ha mindennél mérgesebb és dühösebb voltam.
-Még szerencse.-reagálok ennyit arra, hogy mennyit is ivott. Bele se merek gondolni, hogy az egész üvegnek milyen hatása lett volna. Valószínű, most ha minden úgy menne, előállnék valami frappáns kalózos hasonlattal, de elviccelni a dolgokat cseppet sem volt kedvem. Még.
Felállítom, és hozzábújok, közelsége megnyugtat, és próbálom az érzést bekebelezni, hogy ismét minden rendben van, de még ehhez kell egy kis idő.
-Akkor hagyjuk, majd megállok útközben valami pékségnél reggeliért.-legyintek, hogy nem fontos a reggeli, a gyomrom még nem kívánja amúgy sem annyira, viszont kicsit azt akartam, hogy legyen olyan minden, mint pár nappal ezelőtt.-Na, és mi lenne az a fenomenális ötlet?-érdeklődöm, kíváncsian csillogó tekintettel keresem övét, de továbbra sem eresztem, ujjaim gyengéden játszanak tarkójára érő hullámos fürtökkel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Szer. Márc. 22, 2017 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy Les arcát látom, tökéletes tükröződik rajta - még ha nem is mondja ki - hogy kb milyen sors várna arra a merész és meggondolatlan nőneműre, aki bármivel is próbálkozna nálam. Szerencsétlennek jobb lenne, ha a világ másik felére menekülne abban a pillanatban, ahogy Les rájönne, hogy ilyesféle afférok történtek. Persze, nem kerülhetne sor ilyesmire. Egyrészt nincs más nő a környékemen, de ha lenne is, azonnali hatállyal és kőkeményen állítanám le, és húznék fel három lépés távolságot magunk közt. Minek kellene nekem másik nő, ha Les-től megkapok mindent? Szerelmet, örömöt, vidámságot - néha balhét is, ergo nem mondhatnám, hogy eseménytelen az életünk.
Aztán jócskán meglepve kapom fel a fejem, és hitetlenkedve bámulok rá.
- Farkas voltál? - ismétlem aztán utána, mint a visszhang. Legalább tudom, mit művelt addig, amíg én azon harcoltam, hogy ne okádjam le éjjel az ágyat, vagy a szőnyeget. Ritka alkalom hogy Les ehhez a megoldáshoz fordul, tudom, hogy nem nagyon szereti végigszenvedni magát az átváltozás fázisain. Legutoljára talán akkor láttam farkas alakjában, mikor egy hétig feküdt fél lábbal a túlvilágon.
- Ha az átváltozás nekem is csak így menne, talán én is ehhez nyúlnék inkább. Ennek híján viszont muszáj volt más feszültségoldó módszert találnom - mormolom. - Hogy mennyit ittam? Kb fél üveg rumot. Több nem volt az üvegben - szégyenkezem aztán kissé, és csak akkor nyugszom meg, mikor Les elém lép, és szelíd erőszakkal talpra állít, majd mellkasomra hajtja a fejét, és ekkor, de tényleg csak ekkor árad szét bennem a totális megkönnyebbülés.
- Hm... - helyeslek félig némán. - A reggeli jól hangzik, bár azt hiszem, az én gyomrom még kissé megsínyli a tegnap estét meg éjszakát - vonok vállat. - Viszont nem mondhatod, hogy az ital nem jó tanácsadó, mert adott nekem egy ötletet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Kedd Márc. 21, 2017 6:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Az emlék még élesen él bennem, a bennem rejlő farkas viszont a nevelőapámnak hála bontakozott ki. Máig emlékszem a könyörgő szemekre, ahogy rám nézett akkor. Nem véletlenül öltem meg. De azóta se voltam képes valakivel a két kezemmel végezni, ellenben farkas alakban...
A női rajongókra elég egyértelműen reagálok, és bár őszintén szólva ismerem már magam annyira, ő is ismer engem, így nem is kételkedem, hogy ő kételkedik-e szavamban. Nem valószínű, hogy könnyedén keresztülnéznék a tényen, hogy valaki őt akarja megszerezni. Ragaszkodtam hozzá, és nem az önzőség, de a szín tiszta szerelem volt az, amiért nem engedtem volna el. Látom rajta, hogy ez valahol kicsit jól is esik neki.
-Akkor csak, hogy tisztázzuk. Amíg én farkas alakban kódorgom éjszaka, hogy kiszellőztessem a fejem, addig te vedelsz másnap. A kettőnk közül a te viselkedésed az, ami veszélyesebb. Felfogtad egyáltalán, mennyit ittál és hogy megijesztettél?-nem dorgálásnak szánom, vagyis de, annak. Valóban féltettem tegnap este, pedig elég sok részeget láttam már a határon táncolni, de ő más volt, nem egy a sok közül, így némiképp nagyobb volt az aggodalmam és a figyelmem.
Elé lépek, ujjaim a kócos hajba fúrva emelem meg fejét, hogy rám nézhessen, és ahogy szempillái alól felnéz rám, elmosolyodva rázom meg a fejem, ami egy nemleges választ is jelenthetne.
-Örökké és tovább.-mosolygok, és lassan arra kényszerítem, hogy lábra álljon, majd fejem mellkasába fúrjam, a forró bőr alatt a heves szívverés egyfajta megkönnyebbülést is jelezhet.-Lassan mennem kell, de egy reggeli belefér még, ha gondolod. Kávé...pirítós...-nézek fel rá apró mosollyal arcomon, ujjaim pedig összefognom tarkóján.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 21, 2017 6:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Összevonom a szemöldökömet, mikor megemlíti a nevelőapját, és ahogy őt, engem is elfog a düh a puszta említésére is a történteknek. Az biztos, hogy ha most előttem állna az a féreg, először összeverném, aztán kitépném a végtagjait, majd behoznám a seprőnyelet, vagy akár sodrófát a konyhából, és megízleltetném vele a saját módszerét, csak hogy átérezze, mit okozott akkor Les-nek. Persze mindehhez exhumálnom kellene, mert első körben Les gyilkolná le. De mivel az a patkány nincs itt, egy nagy sóhajjal megpróbálom kiadni a dühömet, mert nem akarom, hogy akár csak véletlenül is Les azt higgye, hogy ez neki szól.
- Hát igen, azt elképzelem... - mormogom aztán, mikor megjegyzi, hogy mit tenne azzal a nővel, aki megpróbálna rám mászni. Inkább nem is nagyon akarom elképzelni a dolgot. Csúnya verekedés lenne belőle, az tény. Vagyis inkább verés. Méghozzá véres verés. Les igencsak vérmes tud lenni ha elveszti a fejét, bár hogy őszinte legyek, ez inkább hízelgő rám nézve, mert végeredményben azt jelzi, hogy én is ugyanolyan fontos vagyok neki, mint ahogy ő nekem.
- A tegnap estét is ez motiválta - pislogok aztán még mindig némileg megszeppenve rá. - Meg az is, hogy összevesztünk. Szóval, úgy együttesen - hümmögök, aztán mikor megérzem a hajamban a kezét, és felemeli a fejem, már némileg nyugodtabban nézek rá.
- Szóval, szeretsz még? - bámulok úgy a szemeibe, hogy a kőszikla is megindulna a tekintetemtől. Igaza van: miért kell nekünk ölni egymást, meg ezzel magunkat is? Házasok vagyunk, nem ellenségek vagy ellenfelek. A lényeg, hogy tegyük túl magunkat a sérelmeken, és beszéljük meg őket. Vádaskodások nélkül. Az életem értelmét jelenti ez a nő, és azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy belehalnék, ha elveszíteném.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 20, 2017 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Annak felét sem mondom ki, amit gondolok, azt hiszem, megtanultam már kezelni ezt. Végiggondolom hogyan is tudom kifejteni azt, amit szeretnék, anélkül, hogy még több felesleges sebet ejtenék rajta vagy inkább rajtunk. Látom rajta a meglepettséget, ahogy őt is meglepem a higgadtságommal, hogy hangom nem emelem meg, sőt, inkább már halkan beszélek ahhoz képest, ahogy máskor beszéltem már vele ilyen helyzetben.
-Lehet, hogy te elfelejtetted, de én nem. A nevelőapám megtette. Soha többé nem engedem, hogy akaratom ellenére hozzámérjen bárki is. Előbb ölöm meg magam, minthogy sikerüljön neki vagy bárki másnak.-mondom komolyan, és valóban így is gondolom. Ajkam vékony ívbe szorul, ahogy a múlt emléke átjár, de ökölbe végre már nem szorul kezem.
-Nem, rosszabbat tennék.-biztosítom és tudom, hogy ezzel tisztában is van. A farkas énem épp úgy védte azt, ami a tulajdona, mint ahogy ő akart engem védeni. És azt, akinek odaadtam a szívem, még jobban távol akarom tartani másoktól, így pontosan értem, hogy mit érez.-És ezt megértem. Lehet, hogy ez motivált, de a tegnap estét nem hiszem, hogy ugyan az motiválta volna.-jegyzem meg immár mellékesen, jelezve, hogy azért az, amit elnyomtam imént, bennem van, így jobb, ha nem kóstolgat tovább ez ügyben.
Előrébb lépek, arcom továbbra is közömbös, szemem mégis csillogni kezd, még ha nem is úgy, mint pár napja, de fokozatosan oda is elérünk majd. Mikor elé érek, beletúrok a bozontos hajba és álla alá csúsztatva ujjam, felemelem fejét, hogy így ne szabadulhasson tekintetemtől.
-A választ tudod úgyis.-vonom meg szemöldököm célzással teli.-Ha nem tűnt volna fel, nem csak te szeretsz meredek dolgokat csinálni.-adok ezzel kimondatlanul is választ, hogy inkább az ő érdekeit néztem most, mint sajátom, bár ez azért teljesen nem volt igaz. A szálak összefutottak. Nem akartam egyedül lenni, nem akartam, hogy minden este vitatkozzunk és még kevésbé volt kedvem a konyha romjait összetakarítani esténként. Leginkább haza akartam érni, érezni a szeretetét, az érintését bőrömön, a békességet, élvezni az esti nyugalmat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 20, 2017 6:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahog Les kilép, még mindig úgy bámulok rá, mint a megszeppent, bűnbánó kiskutya, aki épp cafatokra szedte a gazdája cipőjét, és most a farkát csóválva várja a jól megérdemelt letolást. Ezt többé-kevésbé meg is kapom, bár tény, hogy önmagához - és nyilván eredeti mondanivalójához - képest még elég finoman beszél velem. Így hát csak bólogatok bánatosan, amikor idiótának nevez. Vitatkozzam vele? Tényleg az vagyok. Bár nem esik jól, ha ezt más is észreveszi, vagy a fejemhez vágja.
- Nem, nem hittem ilyet - dünnyögöm, mikor azt mondja, hogy feltételezem, miszerint ő bárkivel ledőlne az első autó motorháztetőjére. - Tényleg nem. Sosem gyanúsítanálak olyannal, hogy bárkinek szétteszed a lábad. Inkább attól félek, hogy... mások rakatják szét veled... erővel - nyögöm ki aztán a mondatot. Úgy hiszem, a két verzió között kőkemény különbség van. Az első színtiszta vádaskodás. A második csupán féltés, és aggodalom.
- Csak gondolj bele a helyzetembe... - sóhajtok fel. - Te vajon mit éreznél, ha azt mondanám, hogy immár a konyháján dolgozom a cukrászdának, és van ott egy nő, aki rám akar mászni? Kikaparnád a szemét, tudom jól - vonok vállat. - És igazad is lenne, még úgy is, ha én folyton hárítanám a közeledését. Egy férfit ráadásul némileg nehezebb megerőszakolni, mint egy lányt - teszem hozzá. - Tudom, hogy elmondtam már, de elmondom újra. Féltelek, ennyi az egész. Akármilyen tapló bunkó is voltam, minden szavamat ez motiválta - hajtom le megint a fejem, és csak akkor emelem fel kissé zavartan, ahogy hallom, hogy Les felnevet. Bár ezt nem nevezném éppen vidám nevetésnek, jókora adag idegesség vibrál benne.
Aztán végre elér a tudatomig, amit mondott nekem, hogy ezentúl - a saját biztonsága érdekében - nem marad ott egyedül, főképp este. Ettől némileg megkönnyebbülök, és mintha némi teher kerülne le a lelkemről.
- És ezt a döntést a saját biztonságod, vagy az én lelkem nyugalma érdekében hoztad? - érdeklődöm, de már halvány mosollyal az arcomon. Remélem nem kapok most letolást azért, hogy itt vigyorgok egy ilyen, némileg még mindig komoly helyzetben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
N.O.



A poszt írója Leslie Elizabeth Shay
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Hallom, hogy követ, de fürdésre nem adja a fejét. A fehér csempét bámulva szorítom össze szám, hogy a gondolataim magamban tartsam, egészen addig, míg nem végzek. Szándékosan várom meg, míg távozik, arcomra hideg vizet engedek, de ahogy kilépek a függöny mögül és a tükörbe nézek, felszisszenek. A karikák ott vannak, és nem múlnak, így veszek egy mély levegőt és próbálok arra koncentrálni, hogy eltűnjenek, de mivel gondolataim nem éppen vannak a helyükön, az erőm sem akar mellém állni. Felmordulok és kiropogtatom nyakam, majd felöltözöm, hisz bár még jó két órám van indulásig, semmi kedvem kétszer öltözni. Csend szűrődik be a szobából, és ahogy a törölközőm felakasztom, s kilépek, valami olyasmi látvány fogad, mint az előző alkalommal, mikor hasonló módszerben hitt és szintén az üveg aljára nézett.
-Ne nézz így rám. Tudod, mit mondanék, de nem mondom. Egy idióta vagy, érd be ekkora dicsérettel egyenlőre.-próbálom lenyelni szavaim, végül mégsem sikerül, s ma már másodjára fojtom bele a szót.-Mit hittél? Mégis mi a jó büdös fenét hittél? Hogy szétrakom a lábam minden jöttmentnek. Azt, hogy hagyom, hogy hozzám érjen bárki. Nem azért vagyok dühös, mert féltettél, hanem azért, amit mondtál. Lehet, hogy neked ennyi, nekem nem.-szisszenek fel a kelleténél kicsit halkabban, szemem színe most mégsem változik sötétkékké, ugyan abban a színben pompázik, mint eddig. Veszek egy mély levegőt.-Tudom, hogy féltesz és megértem. Sajnálom, ahogy reagáltam, de... Mindegy is, beszéltem a főnökömmel, nem maradok többet egyedül. Reggel korábban kezdek, este előbb végzek. Terveztem, hogy ezt megosztom veled tegnap, de...-mutatok rá, hogy mi is lett a vége a tegnap estének, és azon kapom magam, hogy szinte jót mulatok az ágyon kuporgó, kócos, és másnapos énjén.-Komolyan ezt csináljuk? Mint, akik évek óta unják a másik társaságát. Mi a fene ütött belénk?-kérdezem, magam sem tudom, hogy inkább költőinek vagy valósnak szánom-e a kérdést, de a végén kínomban elmorzsolok egy feltörő nevetést. Az viszont cseppet sem az örömöm jele, inkább a tehetetlenségé, amit érzek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
AZ ÉN GYÖNYÖRŰ FELESÉGEMNEK!
https://www.youtube.com/watch?v=xTeBqQ9syKw
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



A poszt írója Chriest Wolfswood
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ahogy nagyjából visszatér az előző este minden nem túl dicső emléke, plusz ahogy a megmozduló, majd megszólaló Les-re nézek, és látom szeme alatt a nem túl nyugodt éjszaka miatti karikákat, amelyeket szintén én magam okoztam a viselkedésemmel, elmondhatatlan szégyenkezés és bűntudat fog el. Mentegetőzni vagy magyarázkodni is kezdenék rögvest, de még mielőtt kinyithatnám a számat, máris belém fojtja a mondandómat. Valahol talán nem is bánom, mert így legalább van időm összeszednem magamat, meg a gondolataimat is.
Ahogy besiet a fürdőbe, némi merengés után úgy döntök, csatlakozom. Zuhanyozni ugyan ráérek később is, de a csapnál végzek egy derékig mosakodást, és - végre valahára - de szerét ejthetem egy fogmosásnak is. A fejem ugyan tompán lüktet még kissé, de a gyomrom már legalább nem akarja elhagyni a testemet, és stabilan állok a lábaimon.
Egy darabig téblábolok még a fürdőben, nézem Les zuhanyfüggöny mögül felsejlő alakját, aztán visszabandukolok a szobába, és leülök az ágyra. Úgy kuporgok itt, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, és valahogy sejtem, hogy Les, ha megjelenik, nem fogja szó nélkül hagyni a tegnapi manőveremet. Egyrészt várom is, hogy túl essünk már rajta, és azzal, hogy leszedi rólam a keresztvizet, megkapjam a feloldozást, másrészt úgy szeretném ezt elodázni, mint rossz tanuló a félévi bizonyítványt. Tökéletesen tudom, hogy alaposan meg lesz mosva a fejem.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére Go down
 

Hálószoba és fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Lakónegyed :: Leslie és Chriest lakása
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3